Gal. IV. R�SZ

Gal. 4,1–7. Krisztus a t�rv�ny szolgas�g�b�l kiszabad�t.

Az elõbbiekben P�l apostol az �g�retek elsõbbs�g�t �s a t�rv�nynek az �g�retekkel kapcsolatos nevelõ szolg�lat�t magyar�zta. Most m�g egy gondolattal toldja meg a t�rv�ny �s az �g�retek �sszehasonl�t�s�t, midõn a t�rv�ny alatti kiskor�s�got �s a hitben j�r�k szabads�g�t fejti ki. De �ppen csak �sszehasonl�t�sr�l van sz�, s okfejt�s�bõl nagy t�ved�s volna azt a k�vetkeztet�st levonni, hogy az �sz�vets�g re�nk n�zve m�r �rv�ny�t vesztette. Az �sz�vets�g mellõz�se kiv�ltk�ppen elhamarkodott cselekedet volna napjainkban, midõn a theol�giai kutat�sban �ppen az �sz�vets�g �dvt�rt�neti meg�rt�se nyom�n der�l friss f�ny az �jsz�vets�gre. Az �sz�vets�gi atya, �brah�m p�ld�j�n P�l apostol �rz�kelteti vel�nk, mennyire az �g�retek k�nyve az �sz�vets�g is, viszont az �jsz�vets�g, ne feledj�k, a szeretet kettõs parancs�ban az eg�sz �sz�vets�gi t�rv�nyt �sszefoglalja s a t�rv�ny, ezzel egy�tt az �sz�vets�g re�nk vonatkoz� �rv�ny�t hangs�lyozza. – De P�l apostol sem akarja a t�rv�nyt elt�r�lni, hiszen m�shol azt mondj a: A t�rv�ny szent, igaz �s j� (R�m 7:12). Õ csak a t�rv�nyesked�s minden gal�ciai t�v�tja �s minden mai t�v�tja helyett akar a t�rv�ny �s az �g�retek viszony�nak vil�gos l�t�s�ra r�vezetni. Emlegeti a „vil�g elemeit” (stoicheia tou kosmou), amelyeken a vil�gegyetem elemeit, az �gitesteket �rti. Az �gitestek j�r�s�n m�rt�k a pog�nyok az idõt, a napok, hetek, h�napok, �vek sor�t. Nem volt ez okvetlen b�lv�nyoz�s, m�gis sokf�le d�monizmus �s babonas�g tapadt hozz�. Deh�t nemcsak a pog�nyok, hanem a zsid�k is a vil�g elemeihez igazodnak, hiszen a p�szka �nnep �s az �j�v �pp�gy a csillagok j�r�s�t�l f�gg. P�l ez�rt egy kalap al� fogja õket: t�rv�nyeskedõk valamennyien, legyenek ak�r zsid�k, ak�r zsid�-kereszty�nek, ak�r pog�nyok. Csak annyi a k�l�nbs�g, hogy a pog�nyok elsõsorban a vil�g elemeibõl csin�lnak t�rv�nyt. De azok erõit, a sorshatalmakat s a sorshatalmak k�r�l burj�nz� eszm�iket �pp�gy b�lv�nyozz�k, ak�r a zsid�k az �rott t�rv�nyt. Ha pedig valaki a t�rv�nyhez k�ti mag�t, b�rmif�le legyen is az a t�rv�ny, olyan mint a kiskor� �r�k�s, aki gy�ms�g alatt �ll. A hasonlattal P�l apostol mind�ssze azt akarja mondani: a kiskor� korl�tozott �llapotban van, mert sem �nmaga f�l�tt, sem az �r�ks�g f�l�tt nem rendelkezik. Nem kezdhet a vagyonnal semmit, azt m�g felm�rni �s �rt�kelni sem tudja, mindenest�l ki van szolg�ltatva a gy�mnak. Felem�s a helyzete, mert van is vagyona, meg nincs is. Ebbõl az �llapotb�l Isten az idõ teljess�g�ben megszabad�tott mindny�junkat. Halljuk meg az �r�mh�rt mi is: Isten meg�g�rt szent Fia elj�tt s mag�ra vette a t�rv�ny �tk�t, hogy Õbenne nagykor�s�gra jussunk s elnyerj�k mi is a fi�s�got. – P�l apostol nem mondja, hogy a t�rv�ny gy�mkod�sa sz�ks�gtelen vagy felesleges, sõt nyilv�nval�an megvan a helye. De mi a kiskor�s�gn�l t�bbre, nem k�nytelen kelletlen t�rv�nybet�lt�sre, hanem lelki nagykor�s�gra hivattunk. Ehhez a meg�llap�t�shoz hozz�tesz m�g valamit: midõn Krisztus a t�rv�ny k�nyszer�t sz�tt�rte, nem hagyott magunkra. A t�rv�ny helyett valami m�rhetetlen�l t�bbet adott, kit�lt�tte sz�v�nkbe Lelk�t, hogy mostm�r �nk�nt tegy�k azt, amit kor�bban, csak a t�rv�ny k�nyszer�bõl cselekedt�nk, ha ugyan egy�ltal�n megtett�nk. Ezzel a belsõ k�szs�ggel kezdõdik a mi szabads�gunk. Csod�kat mûvel a L�lek: meg�rezteti vel�nk az atyai szeretet k�zels�g�t s szorong�saink k�zepette sz�nkra adja a bizalmas sz�t: Abba, Aty�m �s sz�v�nkben meg�j�tja a fi�s�got. P�l apostol eggy� v�lik ebben a boldog csod�ban a galat�kkal �s a mindenkori h�võkkel. Szabad-� ezt az aj�nd�kot elj�tszani valami hasztalan t�rv�nyesked�ssel?

Gal. 4,8–11. �v�s a visszaes�stõl.

Az istenfiak szabads�g�t n�melyek feladt�k �s a zsid�s t�rv�nyesked�st akart�k meghonos�tani, mint valami magasabbrendû vall�st. Megfoghatatlan P�l sz�m�ra, ami a galat�kkal t�rt�nt: hiszen az egyszer m�r elhagyott, r�gi pog�nys�ghoz hasonl� pog�nys�gba t�rtek vissza. Mert egykori pog�nys�gukban is vall�sosak voltak: k�pzelt isteneiket szolg�lt�k, term�szeti erõket, eszm�ket b�lv�nyoztak, �ldoztak �s f�nyes �nnepeket �ltek, de az �lõ Istent nem ismert�k. Most �jra �nnepeik vannak: a p�ska, a lombs�tor �nnepe s tartj�k a vel�k egy�ttj�r� sok vall�sos elõ�r�st. Voltak�ppen csak a nevek, a szok�sform�k m�sok, maga a dolog m�gis. egyre megy. Pog�nyokb�l nem kereszty�nekk�, hanem zsid�kk� lettek; v�lt halad�suk, visszaes�s. Pedig k�zben m�r nagy fordulat t�rt�nt vel�k, a pog�nys�g s�t�t k�d�n �tt�rt Isten f�nyes napja s beragyogta �let�ket. Mert nem mi ismerj�k meg Istent, hanem Õ gondol re�nk, Õ vesz �szre minket, Õ j�n szeretet�vel k�zel hozz�nk. �gy �breszt, eszm�ltet, eml�keztet minket �s kelt sz�v�nkben v�gyat az Õ megismer�s�re. Istenismeret�nk csak visszf�nye, csak �rtelm�nk s�kj�n val� t�kr�zõd�se annak, ami vel�nk �s rajtunk v�gbement, hogy megismert minket Isten. Hogyan t�rhetn�nk vissza az erõtlen �s gyarl� elemekhez mi, akikkel m�r ily nagy dolog t�rt�nt! P�l apostol aggodalma pedig eset�nkben sem indokolatlan: �nnepeink sokszor csak test�nk feld�sz�t�s�bõl �s hizlal�s�b�l �llanak, a vas�rnap meg a h�tk�znapi istentelens�g�nk kegyes; vall�sos leple. Nem vagyunk-� hajlamosak ebbe a szokv�nyos vall�sgyakorlatba h�z�dni vissza a t�rsadalmi igazs�goss�g d�nt�sekre h�v�, s�rgetõ k�rd�sei elõl? Nem hanyatl�st �szlelne-� n�lunk is az apostol, ha pl. t�nyleges theologus �let�nket hasonl�tan� �ssze azzal a szent odasz�n�ssal, amivel annak idej�n theologi�ra j�tt�nk?

Gal. 4,12–20. Legyetek �llhatatosak!

P�lnak az apostols�g nem c�m, hanem sok hangzatos egyh�zi c�mtõl elt�rõen, �letk�tel�k. Ez�rt a galat�k sorsa nem k�z�mb�s neki. �llhatatlans�guk l�tt�n nem haraggal, nem is a megb�ntotts�g keserû hangj�n, s�rtõd�tten vagy �rzelegve sz�l hozz�juk; hanem a vel�k egyszer m�r v�llalt k�z�ss�gre eml�kezteti õket. Nem az apostoli tiszt f�l�ny�vel vagy a sz�letett zsid� v�lasztotts�g tudat�val ment k�z�j�k, hanem mint atyafi az atyafiak k�z�. Egy�tt �lt vel�k az asztalukn�l, ott lakozott h�zukban, mûhely�kben. Most sem azt n�zi; mit �rdemelnek, hanem hogy mi haszn�l nekik. M�g amikor fedd�znie kell is, viszonyuk legkedvesebb eml�keire hivatkozik: Mikor elsõ �zben j�rt k�z�tt�k, elesett �llapot�ban is mekkora szeretettel fogadt�k! A magyar�z�k tal�lgatj�k, mif�le betegs�g gy�t�rhette P�lt Gal�ci�ban. N�melyek szerint epilepszi�s vagy hiszt�ri�s rohama lehetett, amitõl akkoriban m�g iszonyattal fordultak el, mint a d�moni megsz�llotts�g jel�tõl. De val�sz�nûleg nem ilyesmirõl van sz�, hanem egyszerûen az apostoli tiszttel egy�ttj�r� testi pr�b�ltat�sokr�l. P�l ûz�tt-�ld�z�tt emberk�nt menek�lt hozz�juk a d�li v�rosokb�l, test�n �tlegel�sek foltjaival, sebeivel, forrad�saival. Lehet, hogy k�lsõ alakja egy�bk�nt is jelent�ktelen volt s fell�p�se kev�ss� tekint�lyes. Ennek ellen�re kellett elfogadni tõle Krisztus szabad�t� erej�nek, kir�lyi uralm�nak �dv�zenet�t. Testi gyeng�s�g�ben, nyomor�s�g�ban hirdette a diadalmas ig�t. M�gis elfogadt�k az �dv�zenetet, mely voltak�p a legt�bb esetben fon�kul ar�nylik a h�rvivõh�z. Az �dv�zenet pedig oly boldogg� tette a galat�kat, hogy mag�t az �pol�sra szorul�, elgy�t�rt embert is �gy fogadt�k, mintha Isten angyala vagy maga Krisztus j�tt volna k�z�j�k. M�g legdr�g�bb kincs�ket, szem�k vil�g�t is odaadt�k volna neki. P�l apostol most, az idõk�zben t�rt�nt esem�nyek ellen�re is, a k�z�ss�gv�llal�s gyeng�d �s �llhatatos p�ld�j�t adja a galat�knak, meg mindny�junknak, tov�bb� azt a tan�t�st, hogy aki angyali tiszteletet k�v�n, angyali munk�t v�gezzen, �s aki szeretn�, hogy Krisztusk�nt hallgass�k, csakugyan az ig�t hirdesse.

Az igehirdetõ hivatkozhat szem�lyes kapcsolatokra, a p�sztori titoktart�s hat�r�ig; de a szem�lyes hivatkoz�sban se a h�zelg�s, se a hi�s�g �rd�ge ne vezesse, hanem csakis a szent �gy, az igazs�g szolg�lata. P�l apostol is csak ezzel a magatart�ssal sz�llhatott szembe, hiteles m�don a hamisan buzg�lkod�kkal. Azokkal, akik �nzõ sz�nd�kkal, �rv�nyes�l�si c�llal nemcsak az apostol, hanem Krisztus hely�be akartak l�pni. A veszedelem l�tt�n, a f�ltõ szeretet eg�szen �tmeleg�ti az apostol hangj�t. M�r nem is atyafiaknak, hanem gyermekeinek, sõt n�mely k�zirat szerint bec�zõen: fiacsk�inak nevezi a galat�kat, s a sz�lõ asszony f�jdalmas rem�nys�g�hez hasonl�tja azt a f�radoz�st, amit �jj�sz�let�s�k�rt egykor kifejtett. Most �jra ilyen vaj�d� f�jdalommal igyekszik �letre seg�teni õket. K�lvin e helyt figyelmeztet: A s�t�n j�l tudja, ha Krisztus hû szolg�it siker�l kirekeszteni a gy�lekezetbõl, menten szabadd� v�lik a hely az õ sz�m�ra. Olyan k�r�lm�nyek k�z�tt, midõn hamis pr�dik�torok buzg�lkodnak, a pr�dik�tori tiszt igaz �s hû bet�lt�se ism�t �s ism�t a vaj�d�s f�jdalm�val j�r, m�glen ki�br�zol�dik a gy�lekezet lelki arculat�n a Krisztus. Ez a szeml�letes besz�d, m�g valamire int: Mennyit veszõd�nk mi, hogy k�p�nkre �s hasonlatoss�gunkra form�ljuk a gy�lekezetet, holott az igazi t�rekv�s, hogy a r�nk b�zott lelkekben Krisztus �lts�n alakot, �gy, amint arr�l a Heidelbergi K�t� 32. k�rd�se t�m�r egyszerûs�ggel tan�t: Krisztus ki�br�zol�d�sa teh�t a c�l s nem az �gynevezett tiszta tan; vagy az egyh�zi �rdek. Az, hogy minden hamis buzg�lkod�s ellen�re Krisztus vegye �t a hatalmat az embersz�veken. Arra is �rdemes egy tekintetet vetni, midõn ilyen nagy dolgokr�l �r P�l apostol, kor�ntsem gondol levele siker�re, pedig mindent belead a lev�lbe. A siker biztos tudata helyett aggodalommal mondja, szeretne k�zt�k lenni, hogy �lõsz�val, a pillanat sz�ks�gletei szerint v�ltoztathatn� mondanival�ja hangnem�t.

Gal. 4,21–31. A szolgas�g �s a szabads�g fiai.

M�g egyszer �brah�m t�rt�net�re hivatkozik P�l apostol: �bra h�m k�t fi�nak k�l�nb�zõ �dvt�rt�neti helyzet�re eml�keztet. Az allegoriz�l�s eszk�z�vei szeml�lteti a k�t �lett�pust, mellyel egykori �s mai olvas�it egyar�nt v�lasz�tra �ll�tja. A szolg�l�nak �s a szabad asszonynak, H�g�rnak �s S�r�nak egyar�nt fia van. A kettõ k�z�tt azonban nagy a k�l�nbs�g: az egyik csak test szerint sz�letett, a m�sik meg �g�ret szerint; az egyik csak term�szet �ltal, a m�sik meg kegyelem �ltal; az egyik csak megszokott m�don, a m�sik meg csod�latosan. Atyjuk r�v�n a fi�k f�ltestv�rek, m�gis k�t k�l�n vil�g jelk�pei. A jelk�p�k magyar�zat�t P�l apostol a k�t asszonyon kezdi: H�g�r a r�gi sz�vets�gk�t�s; a t�rv�ny jelk�pe, neve a Sinai hegyre utal. Az pedig nem a beteljesed�s helye, mint ahogy Izmael sz�let�se sem az �brah�m v�gyainak �s rem�nyeinek teljesed�se. A Sinai hegy az �r�ks�gen, a Szentf�ld�n k�v�l, az Ar�biai sivatagban fekszik. Most m�r hasonl�v� v�lt a helyzete a f�ldi Jeruzs�lemn�k is. A Krisztust hal�lra ad�, elkorcsosult – v�ros olyan, mint a Sinai hegy: azok, akik onn�t j�nnek, a szolg�s�gra sz�lnek, ak�rcsak H�g�r, mert. a t�rv�nyesked�st hirdetik. Ezzel szemben S�ra az �j sz�vets�gk�t�s, az evang�lium jelk�pe, nem olyan mint a f�ldi Jeruzs�lem, hanem mint a dicsõs�ges mennyei Jeruzs�lem, mely mindny�junknak anyja. A szabadul�sra sz�l minket, mint ahogy S�ra is csod�latosan sz�lte az �g�retek szabad fi�t, Izs�kot. Ez az igeszakasz biztat�s a meddõ �letû embernek �s a meddõ �letû egyh�znak: Ujjongj; vigadozz�l, a befogadott ige gy�m�lcstermõv� teszi �letedet! De arra is legy�nk k�szen, a test szerint val� benn�nk �s n�lunk is ellenkezik a L�lek szerint val�val, a szolga mint Izmael eset�ben, g�nnyal, kicsinyl�ssel �ld�zi a szabadot s az. �g�retek val�s�g�t akarja k�ts�gbe vonni, a hivat�studatot al��sni. Ez�rt nek�nk is sz�l az apostol intelme: Ûzd ki a test szerint val�kat, a szolgalelkeket k�r�dbõl; ûzd ki a testis�get �s szolgalelkûs�get elõsz�r is saj�t magadb�l; �lj az �g�retek szabad fiak�nt! Erre van hivat�sod.

Gal. V. R�SZ

Gal. 5,1–12. A szabads�gban �ljetek.

A lev�l tov�bbi �rvel�se a szabads�g gondolat�n �p�l. Nem mintha a szabads�g �nmag�ban v�ve okvetlen�l sz�p �s j� dolog volna. Lehet az puszt�n a test szabads�ga is. Itt azok szabads�g�r�l van sz�, akikben Krisztus Lelke lakozik. Az apostol szem�lyes bizonys�gt�tele, ak�rcsak a helyesen �rtett �sz�vets�gi �dv�zenet, egy c�lt szolg�l: n�veked�st, erõsb�d�st a L�lek adta szabads�gban. Ezzel a lev�l tan�t�sainak �sszegez�se kezdõdik el. A galat�k a k�r�lmet�lked�sben kerest�k �let�k jav�t. Ez volt eset�kben az, amit ma helyezked�snek nevez�nk (v�. eupros�pein: 6:12). P�l apostol vil�gos besz�ddel, p�sztori felelõss�ggel inti õket: Addig, am�g emberi cselekedetekre ir�nyul a bizalom, Krisztus semmit sem haszn�l, sõt a hamis bizakod�ssal elj�tssz�k Krisztus kegyelm�t. Mert vagy teljes sz�vvel a t�rv�nybe, vagy teljes sz�vvel Krisztusba fog�dzunk. F�lmegold�s nincs; vagy megint a szolgas�g ig�ja, vagy pedig a szabads�g az oszt�lyr�sz�nk. – Deh�t mi�rt feddõzik P�l, hiszen saj�t munkat�rs�t, a zsid� any�t�l sz�rmaz� f�lpog�ny Tim�theust k�r�lmet�lte (ApCsel 16:3)! Ez azonban csakis az�rt t�rt�nt, hogy a misszi�i munk�ban k�r�lmet�letlens�ge okot ne adjon a zsid�k botr�nkoz�s�ra, s az igazi botr�nkoz�sr�l, a keresztrõl el ne terelje a figyelmet. De mag�nak a k�r�lmet�lked�snek P�l ekkor sem tulajdon�tott semmi �n�ll� jelentõs�get. Ha tulajdon�tott volna, akkor zsid� r�szrõl aligha kellett volna annyi �ld�ztet�st elszenvednie s nem fedden� most a k�r�lmet�lked�s miatt f�ltõ szeretettel a galat�kat. Az apostol r�sz�rõl teh�t a k�r�lmet�lked�s sohasem jelentett hitbeli engedm�nyt. Az m�r. szerinte a s�t�n kov�sza s egy kis kov�sz megkeleszti az eg�sz t�szt�t. Egy kis m�dos�t�s, egy kev�s k�lsõs�g m�s ir�nyt, m�s �rtelmet adhat a hitnek. Mert ha valami j� sz�nd�k� emberi t�rekv�ssel akarjuk megtoldani a Krisztushitet, az emberi t�rekv�s hamarosan fontosabb� v�lik, mint Krisztus. Ez a felismer�s azonban nem jeleneti, hogy most m�r meddõ m�don, �r�k�s ellenz�kiesked�ssel fogadjunk minden emberi t�rekv�st s folyton csak a mindenkori korszellem ellen hadakozzunk. P�l apostol nem a k�r�lmet�lked�s ellen, hanem Krisztus mellett harcol s �ppen mert õ maga is a Krisztus�, b�zik abban, hogy lelki gyermekei, minden bujtogat�s ellen�re v�g�l is a szolgas�g ig�j�b�l megszabadulnak.

Gal. 5,13–15. A szabads�g a szeretetben bontakozik ki.

A szabads�gr�l P�l apostol nem k�lsõ, politikai �rtelemben, hanem belsõ, lelki �rtelemben besz�l. De mint ahogy a politikai szabads�got a k�zhatalom alkotm�nyos rendje korl�tok k�zt tartja �s fegyelmezi, hasonl�k�ppen a lelki szabads�g sem lehet �r�gy a szabadoss�gra, indulatok �s �szt�n�k f�kevesztett tobz�d�s�ra. Ha a lelki szabads�g az �nk�nynek nyitna utat, igazuk lett volna a t�rv�nyeskedõknek. A kereszty�n szabads�g azonban �ppen gonosz term�szet�nk, �nzõ hajlamunk megf�kez�s�re val�. A Krisztusban �jj�sz�letett ember felszabadul a szeretetre. A kereszty�n szabads�got teh�t nem magunk szerezz�k meg, hanem fel�lrõl kapjuk. Ezt a szabads�got korl�tok k�zt tartja �s fegyelmezi a szeretet, mi t�bb: �thatja, mozgatja �s �lteti is egyszerre. A kereszty�n szabads�g lelke a szeretet, mely term�szet�nk �s m�ltunk megk�t�z�tts�geibõl egyar�nt felold s utat nyit az �nk�ntes szolg�latv�llal�sokkal a j�vendõ fel�. A Krisztusban val� szabads�g seg�t a politikai szabads�g b�lcs haszn�lat�ra is.

Gal�ci�ban a t�rv�nyesked�s k�r�l d�l� harc szembe�ll�totta a zsid�s�gb�l �s a pog�nys�gb�l j�tt kereszty�neket, az elõ�r�sok rabjait �s a szabads�gban �lõket; a p�rtoskod�s zil�lta sz�t a gy�lekezeteket. P�l apostol eml�kezteti gyermekeit a szeretetre, mely �ltal a szabads�g k�z�ss�gform�l� �s fenntart� erõv� v�lik, szeretet n�lk�l viszont szabadoss�gg� fajul s nem marad m�s belõle, mint az egym�s mar�sa-fal�sa. Ezzel minket is eml�keztet a szabads�ggal val� �l�s kereszty�n felelõss�g�re.

Gal. 5,16–26. A l�lek szerint j�rjatok!

A kereszty�n szabads�g nem valami elm�leti dolog, hanem harc, a lelki ember harca a testi ember ellen. Ez a harc nem ujjong�, �nneplõ sokas�g szemel�tt�ra megy v�gbe, a t�rt�nelem m�zs�ja sem jegyzi fel: A kereszty�n �let belsõ �gye. Errõl a harcr�l a kereszty�ns�gen k�v�l is tudnak valamit. M�r a g�r�g b�lcs szerint is minden �rz�ki �r�mbe �r�m vegy�l s keserû sz�j�z marad ut�na. A b�lcs ker�li, vagy meg is veti a gy�ny�rt; mint a szellemi emberhez m�ltatlan, nyers �szt�nis�get. A farizeus pedig mintegy �nigazol�sul erõlk�dik a t�rv�ny megtart�s��rt. �destestv�re, a ny�rspolg�r a t�rv�nytõl, vagy a falu sz�j�t�l f�l s mag�ra erõszakol egy tess�k-l�ss�k erk�lcsis�get. A kereszty�n ember k�l�nb�zik valamennyitõl. Tudja, hogy amikor P�l a „test”-rõl besz�l, lelkes testet, teh�t nemcsak a testi k�v�ns�gokat, hanem a szellemis�g�nket is �rti rajta. A test fogalma al� az eg�sz embert vonja. A „l�lek” viszont P�l szerint Istennek Lelke, aki Krisztusba kapcsolja �let�nket, hogy az õ testet, vil�got, hal�lt legyõzõ �let�nek r�szesei legy�nk. A kereszty�n �let nem a mi erõlk�d�s�nk, hanem Isten Lelk�nek munk�ja benn�nk. Csak hagyjuk õt munk�lni mibenn�nk. Ebben az esetben Isten t�rv�nye m�r nem idegen jelens�g sz�munkra, nem ellens�g, hanem a hitben meg�rtett atyai sz�, mely �ltal a mennyei Atya mintegy k�zenfogva vezet minket.

P�l apostol k�t �letlehetõs�grõl besz�l; valami semleges harmadik megold�st nem is v�laszthatunk. Hogy a kettõ k�z�l melyiket v�lasztjuk, annak megvan a pr�b�ja. Fel is sorolja P�l apostol ilyen vagy amolyan v�laszt�sunk nyilv�nval� jeleit. Figyelj�k meg, a test cselekedeteirõl nem azt mondja, hogy ezek az �nfejû, gonosz tettek megrontj�k az idegzetet, al��ss�k az eg�szs�get, t�nkreteszik az embert�rsakhoz val� viszonyt, hanem a rem�nys�get, az �let �rtelm�t veszik el tõl�nk. A test szerint val� �let, rem�nytelen �let. Ezzel szembe�ll�tja P�l apostol a L�lek szerint val� j�r�s k�p�t. Nem abban k�l�nb�zik a k�t k�p, hogy amott bûn�krõl, emitt meg er�nyekrõl van sz�, hanem hogy a test cselekedeteit magunk szerezz�k meg, a L�lek dolgait viszont, mint „gy�m�lcs�t” kapjuk. Azt�n meg a testnek sok cselekedete van (az apostol itt t�bbes sz�mot haszn�l) s ezek nem okvetlen�l j�rnak egy�tt. Ha valaki pl. par�zna, annak nem kell okvetlen�l gyilkolnia is. A L�leknek viszont egys�gesen egy a gy�m�lcse. Ha pl. a L�lekben �rvendezem, az �r�m�m egyben b�kess�g �s szeretet is �s �gy tov�bb, mert a L�lek gy�m�lcsei egy�tt j�rnak. Ha nem j�rnak egy�tt, nem is a L�lek gy�m�lcs�rõl van sz�. Az apostol teh�t k�toldal� elhat�rol�ssal �l: nemcsak a nomizmussal, magyar�n mondva a t�rv�nyesked�ssel fordul szembe, hanem a t�rv�nyt megvetõ antinomizmussal is. – A g�r�g kiagyalt eszm�nyekhez, a zsid� pedig a t�rv�ny betûj�hez szabta esetrõl-esetre cselekedeteit. Az erk�lcsi �let �gy mozaikszerû, sõt esetleges �s r�sz szerint val�. A kereszty�n �let ezzel szemben minden mozzanat�ban az �let eg�sz�re, a teljess�gre t�rekszik. Ezt a teljess�get P�l apostol �gy magyar�zza: Midõn Krisztus emberi testben j�tt el, keresztrefesz�tett�k mi; midõn pedig a L�lek �ltal j�n hozz�nk, õ fesz�ti keresztre test�nk indulatait �s k�v�ns�gait. M�s sz�val: Krisztus Lelk�nek befogad�sa; a bûnnel val� �letk�z�ss�g felad�sa. A L�lekkel val� k�z�ss�get ugyanis, leghamarabb a hi� dicsv�gy, ingerked�s, irigys�g ronthatja meg. Sokszor eg�szen �szrev�tlen m�don.

Gal. VI. R�SZ

Gal. 6,1–5. Egym�st atyafis�gos m�don ints�tek.

P�l apostol a vagy-vagyokkal nem riogatni, hanem b�tor�tani akar. B�tor�tani a Krisztus Lelke szerint val� �letre, mert mi t�bb aj�nd�kot kaptunk, mint amennyivel �lni mer�nk. Tan�s�tsunk teh�t felelõss�get a t�bblet�rt, vigy�z�s �s egym�s atyafis�gos int�se �ltal. Nemcsak a kegyelem k�z�s, hanem a vesz�lyeztetetts�g�nk is. Ez�rt mellõzhetetlen az egyh�zban egym�s atyafis�gos int�se. �ppen a k�s�rt�s �s a bûn mutatkoz�sakor dõl el, van-� k�z�ss�g. Ha ilyenkor ahelyett, hogy a megk�s�rtett atyafi mell� �llan�nk a szel�ds�g eligaz�t� lelk�vel, farizeus m�dra f�libe kereked�nk, csak �t�lkezni tudunk felette �s azt�n sors�ra hagyjuk, akkor elszalasztottuk a k�z�ss�gform�l�s nagy alkalm�t, a tal�n soha vissza nem hozhat� alkalmat. Feltûnhet, hogy a t�rv�nyesked�s ellen k�zdõ apostol, most egyszerre t�rv�nyt emleget, m�gpedig Krisztus t�rv�ny�t. �mde „Krisztus t�rv�nye” valami eg�szen m�s: nem k�lsõ elõ�r�s; aminek �rv�nyes�t�s�vel az embereket j�kra �s gonoszakra pr�b�ljuk osztani. „Krisztus t�rv�nye” a h�l�b�l fakad� sz�vbeli k�szs�g az elesettek �s bûn�s�k felkarol�s�ra. Ez a k�szs�g a farizeizmust�l merõben idegen: a k�z�ss�gv�llal�, meg�jult �let jele �s megnyilv�nul�sa.

A k�ztehervisel�s ezen a helyen a lelki terhek atyafis�gos megoszt�s�t jelenti, esetleg olyanok�t, amit az atyafi m�g nem is �rez tehernek, sõt amiben egyelõre �szrevehetõen kedv�t leli. A rossz eleinte cs�bos form�ban jelentkezik. De m�r mint terhet sem szoktuk �szrevenni. Vit�inkban pl. gyakran feledj�k, milyen terheket kell hordoznia a m�sik f�lnek. T�bbnyire innen ered a f�l�ny�nk. Pedig Krisztus, mint a bûn�s�k bar�tja �llott mell�nk �s ma is sz�ks�g�nk van az Õ mell�nk�ll�s�ra. Az �nvizsg�latot Re� n�zve v�gezz�k mindenkor s ne a n�lunkn�l is esendõbbnek l�tsz� embert�rsakhoz m�rj�k magunkat. Pedig mi szeretj�k az olcs�bb megold�sokat v�lasztani. Ha Krisztushoz m�rj�k magunkat, akkor az �nvizsg�lat nem lesz csal�ka �nmegnyugtat�s �s �m�t� dicsekv�s forr�sa, hanem serkentõ biztat�s a L�lek szerint val� j�r�sra. Az apostol a tekint�lyt �s j�h�rnevet. nem akarja megvetni, csak arra mutat r�, ennek a forr�s�t ne m�sokban keress�k, vagyis tekint�ly�nket, j� h�rnev�nket ne a felebar�tainkt�l akarjuk kicsikarni. Mi mindezt r�ad�sul kapjuk az al�zatos krisztusi �letfolytat�s gy�m�lcsek�nt. Ez az igeszakasz evang�liumi intelmeivel az �letk�z�ss�g kialak�t�sa titk�t, a gy�lekezet�p�t�s �tj�t-m�dj�t t�rja fel.

Fennakad�st okozhat a teherhordoz�s k�tf�le �rtelme, a 2. �s 5. vers l�tsz�lagos ellent�te: Az elsõ esetben. olyan teherrõl van sz� (baros), amelynek hordoz�s�hoz testv�ri seg�ts�g kell, a m�sodik esetben pedig arr�l, hogy amivel magunk is boldogulhatunk (phortion), ne terhelj�nk m�sokat.

Gal. 6,6–10. Az �ldozathozatal �ld�sa.

Bizonyos tekintetben k�zeled�nk az õskereszty�n �llapothoz. Isten szolg�inak akkor nem volt dfjlevel�k s nem a vall�s hivatalnokaik�nt mûk�dtek. P�l apostol az Isten szolg�ir�l val� gondoskod�st k�ti az olvas�k lelk�re. Erre a zavaros gal�ciai viszonyok k�zt k�l�n�s oka lehetett. Vet�snek nevezi az �nk�ntes �ldozathozatalt s mint mind�n vet�snek, ennek is megvan az ideje, elmulaszthatatlan alkalma. Mi lesz; ha ak�r k�lsõ neh�zs�gek, ak�r csal�d�sok vagy egyenetlens�gek m�giscsak az alkalmak elszalaszt�s�ra vezetnek? Ne lankadjatok az�rt a j� cselekv�s�ben; az arat�sra n�zzetek. Minden fukars�g a testnek, teh�t a pusztul�snak �s hal�lnak val� vet�s, a h�l�tlans�g jele. Istent pedig nem lehet b�ntetlen�l megcs�folni. A j�kedvû adakoz�s viszont az �lõ hit pr�b�ja, a L�leknek val� vet�s. Az, ami�rt �ldozni tudunk, szem�lyes �gy�nkk� v�lik; �ldozathozatalkor az anyagi eszk�z�k is lelki kapcsolatot �p�tenek, az anyagi, mintegy lelkiv� minõs�l �t. Az �jsz�vets�g vil�g�ban kisz�lesedik ez a gondolat: Minden embert�rsban, h�võben �s hitetlenben l�ssuk meg a felebar�tot s v�logat�s n�lk�l gyakoroljuk vel�k szemben a felebar�ti szeretetet. De azokkal, akik vel�nk egy�tt. Isten nagy csal�dj�ba tartoznak, „a mi hit�nk csel�deivel” m�g bensõs�gesebb, m�g szorosabb a kapcsolatunk. A lelki k�z�ss�g, a term�szeti k�z�ss�gn�l magasabb ig�nyeket rejt, de �ld�sokban is gazdagabb.

Gal. 6,11–18. A Krisztusban val� �let a mi oszt�lyr�sz�nk.

Az apostol, szok�sa szerint, ezt a level�t is dikt�lta, de a befejezõ r�szt saj�tkezûleg �rta. Ezzel is kifejezte �haj�t, hogyha m�r szem�lyesen nem is mehetett Gal�ci�ba, legal�bb tulajdon betûivel �reztesse k�zels�g�t. Keze von�saival k�l�n nyomat�kot is adott a v�gsõ �sszefoglal�snak, melyben elõsz�r is minden idõkre �rv�nyesen leplezi le a hamis pr�f�t�kat. Ezek a benn�nk is ott lappang� hamis pr�f�t�k Krisztust a kereszt n�lk�l hirdetik, mintha nem is lett volna Golgota. A botr�nkoz�s �s bolonds�g �vatos �s tapintatos elker�l�s�vel pr�dik�lnak. A pillanatnyi tetsz�sre, a k�lsõs�ges eredm�nyre, a csal�ka l�tszatra dolgoznak s nem a belsõnek gy�keres �tform�l�s�ra: a l�lek alak�t�s�ra. A testi �s nem a lelki sz�pet keresik. Mozgat� rug�juk: tetszeni akar�s a m�nak, ugyanakkor a kellemetlens�gek minden �ron val� elker�l�se. A gal�ciai hamis pr�f�t�k is a k�r�lmet�lked�s megk�vetel�s�vel, a jeruzs�lemi apostolok elõtt igyekeztek �rdemeket szerezni s egyben a Krisztusk�vetõket gyûl�lõ zsid�k �ld�z�se al�l mentes�lni. Lelki elm�lyed�s helyett, olcs� t�rv�nyesked�ssel s a t�rv�nyesked�s k�telezõv� t�tel�vel k�s�reltek meg gyors �s l�tv�nyos eredm�nyt kierõszakolni, de voltak�pp ez az eredm�ny sem volt sz�v�gy�k, csak aff�le mesterked�s �s dicsekv�sre val� hivalg� csel�kedet.

A hamis atyafiak komolytalan mesterked�s�vel �ll szemben az apostol elt�k�lt komolys�ga: a Krisztushit fenntart�s n�lk�l val� v�llal�sa. P�lnak egyetlen dicsekv�se van, a megfesz�tett Krisztus; akiben e vil�g h�vs�gaira n�zve õ maga is megfesz�ttetett. De �ppen �gy �lheti azt a lelki b�kess�get �s boldog�t� irgalmat, amelyet gal�ciai atyafiaival is megosztani k�v�n. A misszi�i munk�ban eddig elszenvedett sebeire eml�kezteti az atyafiakat, mely sebeket, mint az �r J�zus b�lyegeit, tulajdona jegyeit (stigmata) hordozza mag�n (v�. 4:14).

Az apostol, aki Krisztussal egy�tt megfesz�ttetett, ennek a vil�gnak, m�r Isten kibontakoz� �j vil�g�ban �l. A k�r�lmet�lked�s ellen harcol, de tudja, nemcsak a k�r�lmet�lked�s, hanem a k�r�lmet�letlens�g sem haszn�l semmit, egyesegyed�l az �lõ Krisztusban van a menekv�s. K�zd a zsid�z�s ellen, a kereszty�n szabads�g gett�ba szor�t�sa ellen, de �gy k�sz�nti a h�veket, mint Isten igazi Izrael�t. Azzal a rem�nys�ggel k�ri az �r Krisztus megb�k�ltetõ s irgalmass�got �raszt� kegyelm�t r�juk, hogy ha egyszer m�r a Krisztusban val� �let nagy j�t�tem�ny�ben r�szes�ltek, ezut�n m�r neki sem lesznek b�nt�s�ra. A Krisztus b�lyegeit hordoz� apostol ezt b�zv�st el is v�rhatta.

�me, a lev�l gazdag �s sokf�le mondanival�ja v�geredm�nyben csakugyan egyetlen k�rd�s k�r�l forog. Nem az a k�rd�s: evang�lium vagy a t�rv�ny, hit vagy a cselekedetek, P�l vagy a t�vtan�t�k, hanem Krisztus vagy nem-Krisztus; Luther szeml�letes fogalmaz�sa szerint: Krisztus vagy Beli�l? – Erre a k�rd�sre felel a lev�l hat�rozott �s erõteljes bizonys�gt�tele.