A GALAT�KHOZ �RT LEV�L MAGYAR�ZATA

�rta: Dr. T�r�k Istv�n professzor

Bevezet�s

A lev�l eredete �s kort�rt�neti helye.

P�l apostol ezt a levelet nem egyvalakihez, nem is egyetlen gy�lekezethez int�zte, hanem a gy�lekezetek eg�sz sor�hoz. K�rlev�l a gal�ciai gy�lekezetekhez. Hogy melyek voltak ezek a gy�lekezetek, pontosan nem �llap�that� meg. Annyi bizonyos: Gal�cia Kis-�zsia k�z�psõ r�sz�n ter�lt el, hat�rait azonban az uralomv�ltoz�sok folyt�n bajos megvonni. A lev�l �r�sakor Gal�cia m�r majd sz�z esztendeje a R�mai birodalom bekebelezett tartom�nya volt. Õslakoss�ga a g�r�g k�znyelvet besz�lte. Ezeket az õslak�kat megh�d�tott�k a kelt�k, akik a n�pv�ndorl�s elsõ hull�m�val sodr�dtak Galli�ba. �j haz�jukb�l n�h�ny t�rzs�k tov�bb kalandozott d�lkelet fel� s a Kr. e. 3. sz�zadban megsz�llta Kis-�zsia k�z�psõ r�sz�t, Ankyr�t (a mai Angor�t) �s k�rny�k�t. A h�d�t�k hamarosan elsaj�t�tott�k a g�r�g nyelvet, de õsi kelta nyelv�ket is megõrizt�k �s saj�t kir�lyaik alatt �ltek. A Galli�b�l ideszakadt kelt�kr�l kapta ez a ter�let a Gal�cia vagy Galata nevet. Utols� kir�lyuk Amyntas �gyes politik�val d�lre is kiterjesztette uralm�t Kisarm�nia, Pontus egy r�sz�re, Pisidi�ra, Lykaoni�ra, Pamphylia r�szeire, v�g�l Isauri�ra �s Cilici�ra is. Amyntas kir�ly Hal�l�val (Kr. e. 25) ez a birodalom mindenest�l a h�d�t� R�ma tartom�nya lett. Ennyit Gal�cia politikai hat�rair�l. P�l apostol elsõ t�r�tõ�tj�n ennek a nagy ter�letnek d�li r�szeit j�rta be; seg�tõt�rs�val Barnab�ssal egy�tt gy�lekezeteket alap�tott Derb�ben, Lystr�ban, a lykaoniai Ikoniumban �s a pisidiai Antiochi�ban. K�sõbbi �tjain is megl�togatta ezeket a sz�lõf�ldj�hez, Tarsushoz k�zelesõ d�lgal�ciai gy�lekezeteket. Misszi�i munk�j�t k�sõbb kiterjesztette az eml�tett n�gy v�rost�l �szakibb ter�letekre, az eredeti �rtelemben vett Gal�ci�ra: Ankyra vid�k�re. Hogy ezen a t�jon is voltak kereszty�n gy�lekezetek, arr�l a k�sõbbi idõkbõl sz�rv�nyos adatok besz�lnek, de sem P�l nem nevezi meg ezeket az �szaki gy�lekezeteket, sem a Cselekedetek k�nyve. Igaz, a Cselekedetek k�nyve a r�mai gy�lekezet alap�t�s�r�l sem besz�l, sõt P�l apostol m�sf�l �ves korinthusi mûk�d�s�t is alig eml�ti, m�gis voltak ott jelentõs gy�lekezetek. Ha pedig nemcsak d�len, hanem �szakon is t�madtak P�l alap�totta gy�lekezetek, k�rd�s, hogy a lev�l az eml�tett d�li vagy a meg nem nevezett �szaki gy�lekezeteknek sz�l-e? – A jelek ink�bb az �szakgal�ciai gy�lekezetekre vallanak. A Cselekedetek k�nyve megk�l�nb�ztetõ m�don besz�l Phrigi�r�l, teh�t a „galata vid�ken” a szûkebb �rtelemben vett Gal�ci�t, vagyis az �szaki r�szt �rti (ApCsel 16:6; 18:23). Ez val�sz�nûleg a P�l sz�haszn�lata is. Azt�n meg a lev�l c�mzettjei olyan �r�mmel �dv�z�lt�k �s baj�ban is olyan f�ltõ gonddal vett�k k�r�l P�lt, mint „Istennek angyal�t” (Gal 4:13); holott a d�li v�rosokb�l menek�lnie kellett (ApCsel 13:44–14:20). A lev�l eg�sz�ben P�l misszi�i munk�j�nak nem a kezdet�re, hanem k�sõbbi fejlem�nyeire utal, �gy a lev�l c�mzettjeit nem a d�li, hanem az �szaki r�szeken kell keresni. K�l�nben ennek a vit�s k�rd�snek a lev�l meg�rt�se szempontj�b�l �deskev�s jelentõs�ge van. Hozz�seg�t azonban a lev�l keletkez�si idej�nek meghat�roz�s�hoz. A felsorolt s az itt nem r�szletezett tov�bbi �rvek alapj�n ezt a levelet az apostol �n. harmadik t�r�tõi �tja elej�n �rhatta, kev�ssel a gal�ciai l�togat�sa ut�n (1:6), val�sz�nûleg �tk�zben, amikor Ef�zusba tartott. Ha a szombat�vre val� c�lz�st sz�m�t�sba vehetj�k (4:10), a lev�l keletkez�se az 55. �v elsõ fel�re tehetõ. P�li szerzõs�g�t m�g a bibliakritika vir�gkor�ban sem vitatt�k el, nyom�s �rvekkel nem is vitathatt�k

A lev�l jellemz�se �s jelentõs�ge.

A Galata-lev�l szem�lyes vonatkoz�sokkal teli, szenved�lyesen megirt harcos irat. Hol az �tkoz�d�sig fokoz�d� fedd�s keserû hangj�n sz�l, hol meg a gyeng�d szeretet s�hajszerû f�jdalm�val. Az alaphang m�gis mindenhol az evang�lium �r�me. A p�sztori indulatok hull�mz�sa folyt�n olykor a lev�l gondolatmenete is szaggatott, sõt sz�kellõ. A lev�l az ellenfeleket, akik Gal�ci�ban az apostollal szemben hirtelen: erõs ellenmozgalmat t�masztottak, nem nevezi meg. Nyilv�n zsid�-kereszty�nek, mert a P�l pog�nymisszi�ja ellen zsid�s �ntudattal l�ptek fel. P�lt az apostoli felelõss�g k�sztette harcv�llal�sra s az apostol Gal�ci�ban a hit d�ntõ csat�j�t v�vta meg. A Krisztus-pr�dik�ci� t�rv�nyeskedõ meghamis�t�s�val szemben alapvetõ m�don tiszt�zta a t�rv�ny �s az �g�retek �dvt�rt�neti viszony�t s az apostoli tekint�ly teljes latbavet�s�vel ragyogtatta fel a szeretetben �lõ ember evang�liumi szabads�g�t. – A lev�l tan�t�sa sokfel� �gazik; mondanival�j�nak egys�gbe foglal�ja, meg�rt�s�nek kulcsa a felt�madott Krisztus, aki P�lt megragadta s nemcsak az apostolnak, hanem minden kereszty�n embernek belsõ igazs�ga, �ltetõ lelke. A „hit �ltali megigazul�s” erej�t sug�rz� Galata-lev�l az�ta is n�lk�l�zhetetlen fegyver az egyh�zi �let k�l�nb�zõ ter�let�n mutatkoz� mindennemû kicsinyess�g, megalkuv�s, hagyom�nyos nyûg, rideg szûkl�t�k�rûs�g, balga rajong�s �s babon�s t�vhit lek�zd�s�re. E lev�l nyom�n a kereszty�n hit �jra meg �jra szabadon sz�rnyalhatott fel, pr�b�ltat�sokkal teli t�rt�nelmi helyzetekben, legut�bb pl. a n�met egyh�zi harcban (Barmeni Hitv. 1934). �rthetõ, ha a Galata-levelet, mint a kereszty�n ember szabads�g-level�t nagy elõszeretettel magyar�zt�k a r�gi egyh�zaty�k �s kiv�l� teol�gusok, k�l�n�sen pedig a reform�torok. Luther sz�mos idev�g� �r�sa k�z�l kiemelj�k az 1519-es �s az 1531-es magyar�zatot, a K�lvin�i k�z�l pedig az 1548-ast.

Irodalom.

A Galata-lev�l magyar�zat�val n�lunk az ut�bbi idõkben Masznyik Endre (1905), Pongr�cz J�zsef (1913), Sallay Istv�n (1938) �s Kiss Jenõ (1941), izag�gikai vonatkoz�saival pedig Erdõs K�roly (1930) foglalkozott. Fontosabb k�lf�ldi komment�rok: H. Schlier (Meyer, 7) 1951, A. Schlatter (Erl�uterungen, 7) 1954, H. W. Beyer–P. Althaus (NTD, 8) 1963, K. L. Schmidt (Theol. Stud. 11–12), 1942, E. H. Pearce–E. Gravie (Study Bible) 1928, H: Lietzmann (HNT, 10) 1932, G. S. Duncan (Moffat) 1948, A. Steinmann (Tillmann, 5) 1935.

Gal. I. R�SZ

Gal. 1,1–5. Krisztus elh�v� �s szabad�t� kegyelme.

Ez form�lta P�lt apostoll�. Nyomat�kkal mondja: k�zvetlen�l J�zus Krisztust�l kapta az apostoli tisztet. Apostols�ga teh�t nem al�bbval� a jeruzs�lemi apostolok�n�l. P�l k�zvetlen elh�v�sa azonban nem z�rja ki, hogy Isten emberek szolg�lata �ltal is eszk�z�lhet elh�v�sokat. M�ty�st pl. emberi szolg�lat k�zbeiktat�s�val h�vta el az apostols�gra s elhivat�sa m�gis teljes �rv�nyû volt. Csak az a fõ, mindenk�ppen az elh�v� Istenre, az õ kijelent�s�re ir�nyuljon az emberi tekintet, mint ahogy M�ty�s v�laszt�sa eset�ben is t�rt�nt, (ApCsel 1:15kk.).

P�l apostol amikor gonosznak mondja a vil�got, a bûnesettõl a Krisztus elj�vetel�ig tart� vil�gkorszakra (ai�n) gondol, amelynek tudom�ny�ba, mûv�szet�be, eg�sz t�rsadalmi berendezked�s�be beleevõd�tt a bûn s a bûn nyom�n az eg�sz l�t vesz�lyeztetetts�ge; gondokkal teli nyomor�s�ga. Ugyanakkor tud a nagy fordulatr�l: a teremtõ Isten ennek a vil�gnak megment�s�re elk�ld�tte Krisztust, akinek õ az apostola. P�l eg�sz l�ny�t e nagy korszakfordul� belsõ fesz�lts�ge jellemzi. A vil�gr�l sz�l� kem�ny �t�let�ben (poneros), teh�t nem valami s�t�tenl�t�s, vagy farizeusi f�l�ny mutatkozik meg, hanem a ment�sre k�sz f�ltõ szeretet �s az �j vil�gkorszak f�nylõ rem�nys�ge. – Mi sem vehetj�k ajkunkra m�s indulattal a b�r�l� sz�t, ha az apostol felelõss�g�vel sz�lunk.

Szokatlan ugyan, de P�lnak nyilv�n oka van r�, hogy a galat�kat ne mint szenteket �s hitbeli atyjafiait k�sz�ntse. Ezzel is �rezteti a helyzet komolys�g�t. B�rmily tart�zkod�an indul azonban a lev�l, az apostol m�r az elsõ mondatokt�l kezdve k�z�ss�get v�llal az �llhatatlan galat�kkal, nemcsak a maga, hanem az �sszes atyafi nev�ben. E k�z�ss�gv�llal�s jegy�ben k�ri re�jok Isten kegyelm�t, mely a bûn�k k�tel�keibõl old �s megb�k�l�st ad. A kegyelem pedig k�zelebbrõl azt teszi, hogy az olvas�k is legyenek r�szesek Krisztus csod�latos �let�ben, mindny�jukat �tfog� �s �that� erej�ben. P�l teh�t, amikor az olvas�kat k�sz�nti, az igazs�got p�ld�t ad� m�don a szeretetben sz�laltatja meg. Deh�t tehet-e m�sk�p, mikor �r�m�zenetet akar hirdetni? Ezzel a p�sztori magatart�ssal �tt�ri az akkoriban szokv�nyos �s �ltala is haszn�lt lev�lformul�t s minket is minden t�ren a meg�resedett, szokv�nyos formul�k �tt�r�s�re k�sztet.

A lev�lkezdõ �dv�zlet k�l�nben m�r mag�ban rejti a lev�l k�t nagy t�m�j�t: az apostoli tiszt �rtelm�t, mit az elsõ �s a m�sodik fejezet fejt ki, tov�bb� a Krisztusban nyert aj�nd�kot; amit meg a negyedik, �t�dik �s hatodik fejezet t�r el�nk. A k�t t�ma, mint ki fog tûnni, szorosan �sszef�gg egym�ssal, s ebben a sorrendben a lev�l gondolatmenet�t alkotja.

Gal. 1,6–10. Egy az evang�lium.

De mikor ezt az egy evang�liumot k�teless�gszerûen mindenkori �lethelyzet�nkre, a kor nagy k�rd�seire vonatkoztatjuk, hajlamosak vagyunk az evang�liumot „korszerûs�teni”, valami koreszm�vel megtoldani. Ki lehetne mutatni, mi volt idõrõl-idõre a toldal�k. Az is kitûnn�k, hogy mindenkori kedvenc gondolataink, meg a galat�k gondolatai hasonl� szerepet j�tszanak. A galat�k kor�ntsem tartott�k magukat hitehagyottaknak, sõt ragaszkodni akartak a hithez, csak megtoldott�k valamivel, aminek kihat�sa volt a hit eg�sz tartalm�ra (metatithesthe).

P�l ehhez a k�nyes �s m�gis. kiker�lhetetlen k�rd�shez nagy tapintattal, de ugyanakkor nagy hat�rozotts�ggal ny�l. Ne �ltassuk magunkat, az evang�lium megtold�sa, ak�r valami �r�kl�tt kegyes szok�ssal, ak�r �j gondolattal, az m�r az evang�lium megm�s�t�sa. De mert m�s evang�lium nincs, az�rt az egyetlen evang�lium meghamis�t�sa. P�l apostol tudja, hogy az eff�le mesterked�s nem a rossz sz�nd�k mûve, mint ahogy a zsid�k sem rossz, hanem nagyon is „kegyes” sz�nd�kkal csin�ltak aranyborj�t Isten tisztelet�re. Az Isten tisztelete azonban nincs szabad tetsz�s�nkre b�zva. Ez�rt a kegyes sz�nd�k� �nk�ny is csup�n emberi �nk�ny; nemcsak elhajl�s, hanem elp�rtol�s Istentõl.

Az apostol p�sztori gyeng�ds�ge elej�tõl v�g�ig �rv�nyes�l ebben a kem�nyhang� lev�lben. Gyeng�ds�ge m�r abb�l kitetszik, hogy nem nevezi meg az elp�rtoltakat. Alkalmat akar hagyni nekik az evang�liumhoz val� visszat�r�sre. Midõn csod�lkozik a galat�k elt�ntorod�s�n mint valami �n�m�t� k�ptelens�gen, csod�lkoz�s�ban rem�nys�g rezd�l �s hazah�v� sz�. Pedig kem�ny dolgot kell kimondania. Mert egy az evang�lium, annak hirdet�se mindenkor a hit �s hitetlens�g vagy-vagy k�rd�s�t veti fel. Nincs teh�t alkudoz�snak, egyezked�snek, toldozgat�snak helye. Isten igazs�ga k�rlelhetetlen. Az apostol ennek tudat�ban mond �tkot az evang�lium meghamis�t�s�ra. Hat�rozott okfejt�se kiz�rja azt a ha mis l�tszatot, mintha itt a saj�t munk�ja eredm�ny�nek v�delm�rõl, vagy �ppen a megb�ntott egy�ni hi�s�g el�gt�tel�rõl volna sz�. Az ellenfelek nem P�llal, hanem Isten rendel�s�vel �llanak szemben. Az apostol a feddõz�sben m�gsem f�l�nyes, sõt �nmag�t, a maga munk�j�t is al�veti Isten �t�let�nek: M�g ha �n hirdetn�k nektek valami m�st, mint amit befogadtatok, legyek �tkozott, mert nincsen m�s evang�lium! �gy fenyegetõzik az �tokkal, hogy a galat�kkal egy�tt �nmag�t is ott tudja Isten egyazon �t�let�ben. Az ellent�t szem�lyes �l�t ezzel elvette. Szenved�lyesen �rvel, de szavaival nem saj�t �gy�t v�di szem�lyes ellenfeleivel szemben, hanem Isten �gy�t, az evang�lium meghamis�t�ival szemben. Ezzel m�rt�ket �ll�t egyh�zi vit�ink sz�m�ra is: a hi� egy�ni �rdek �rv�nyes�t�se helyett, az �gyh�z val� hûs�g m�rt�k�t.

Az apostol neh�z helyzetben is Krisztus szolg�j�nak bizonyul, aki igaz�n nem az emberek tetsz�s�t keresi, de buzg�lkodik azon, hogy �jra utat k�sz�tsen az evang�liumnak az �llhatatlan galat�k sz�v�hez �s minden v�gyakoz� embersz�vhez. Ez a lev�l �r�s�nak ind�t� oka. �me, m�g a P�l alap�totta gy�lekezetben is elõfordulhat elhajl�s, vissz�ss�g, de Krisztus szolg�ja sz�m�ra ez is csak alkalom a szabad�t� erejû evang�lium hirdet�s�re.

Gal. 1,11–17. Az egyh�z ellens�g�bõl, Krisztus apostola.

Az evang�lium vil�g�ban ilyen csoda is megesik s nek�nk is k�szeknek kell lenn�nk hasonl� csod�k befogad�s�ra. A Cselekedetek k�nyve ism�telten elmondja P�l megt�r�s�nek k�l�n�s t�rt�net�t (9:1–30 par.). Maga a felt�madott Krisztus, mint Istennek Fia sz�l�totta meg õt s a h�v� sz� nyomban kijel�lte sz�m�ra a feladatot is: Õ, a Krisztus-k�vetõk �d�z ellens�ge, legyen mostm�r, �gy ahogy arra kezdettõl fogva elh�vatott, Krisztus kijelent�s�nek hordoz�ja �s tov�bbad�ja a pog�ny vil�gban. Elhivat�s�t az�rt kellett most nyomat�kkal felid�znie, mert a galat�k k�zt n�mely zavarg�k apostoli hitel�t ingatt�k meg. Elh�resztelt�k, hogy P�l nem is igazi apostol, mert csak a jeruzs�lemi apostoloknak van krisztusi felhatalmaz�sa az evang�lium hirdet�s�re. Sus�rolt�k, hogy tud�s�t nem Krisztust�l, hanem m�sod- vagy harmadk�zbõl vette; a k�zvetlen kijelent�s csod�j�t nem akart�k elfogadni. Ez a csoda az apostoli elh�v�ssal f�gg �ssze s nem azt teszi, hogy akik az evang�lium t�nyeirõl m�sok bizonys�gt�tel�bõl �rtes�ltek, csak m�sodrendû kereszty�nek. P�l is t�maszkodott m�sok k�zl�s�re, hiszen mint c�ltudatos kereszty�n�ld�zõ; bizony�ra m�r damaszkuszi �tja elõtt is r�szletesen ismerte J�zus �letmûv�t. De valamennyi adat, a sok ismeret csak akkor nyert igazi �rtelmet, mikor a megdicsõ�lt Krisztus megjelent neki. Hat�s�ra lett Saulb�l P�l.

Ez az egyetlen P�lt�l sz�rmaz� h�rad�s megt�r�s�rõl. A bibliai kutat�s a 32. vagy 33. �vre teszi megt�r�se idõpontj�t s ebbõl kiindulva �llap�tja meg P�l �letrajz�nak tov�bbi �vsz�mait. – A „p�lfordul�s” ar�nyait mi is nehezen m�rhetj�k fel. Saulnak a megt�r�s�ben eg�sz m�ltj�t fel kellett sz�molnia. Mekkora fordulat: nem a f�nyes �s rangos fõpapok �s �r�stud�k az Isten n�pe, hanem a szeg�ny n�z�reti J�zus k�vetõinek �ld�z�tt csapata. De ez csak a dolog k�lsõ oldala; sokkal fontosabb a belsõ. Az atyai hagyom�nyok�rt rajong�, szigor� farizeusnak, a h�res Gam�liel kitûnõ tan�tv�ny�nak (ApCsel 22,3) minden addig szerzett ismeret�t �t kellett �rt�kelnie. A nagy �letfordulat lelki feldolgoz�sa lehetett a lev�lben eml�tett ar�biai tart�zkod�s t�m�ja. Egyszerû �s m�gis h�nyszor mellõz�tt t�tel: a nagy t�r�tõ elõsz�r maga t�rt meg. Mi is tanulhatunk teol�gi�t neves mesterektõl, de az evang�liumot mag�t�l a Mestertõl kapjuk. Az evang�lium pedig r�lunk is sok r�nk rak�dott s sz�v�nkh�z nõtt hagyom�nyt akar lefejteni, amely csak akad�lya a kereszty�n �let kibontakoz�s�nak. „Ar�bia” n�lk�l, meddõ m�don folyton, csak testtel �s v�rrel tan�cskozunk. P�l e helyett a hagyom�nyok nyûg�tõl szabadultan, belevetette mag�t a misszi�i munk�ba.

Gal. 1,18–24. Az, aki Istentõl tanult, f�ggetlen a tekint�lyektõl.

P�r esztendõ telt m�r el, gazdagon gy�m�lcs�zõ misszi�i �vek, amikor P�l apostol felment Jeruzs�lembe. �tja idõz�t�s�vel �s mag�val az �ttal k�t dolgot fejezett ki. Elõsz�r is õ az evang�liumot k�zvetlen�l Krisztust�l kapta s nem a jeruzs�lemi egyh�z hagyom�nyaib�l mer�tette. Tov�bb�: nem kereste ugyan a jeruzs�lemi oszlopapostolokkal a tal�lkoz�st, de nem is ker�lte. Vagyis evang�lium �rtelmez�se egy�ni ugyan, de m�gis egy a jeruzs�lemiek�vel. P�l apostol, b�r m�dj�ban �llt volna, nem akart valami k�l�n evang�liumi ir�nyzatot szervezni. Korinthusban pl. maga P�l szerelte le h�vei ilyen ir�ny� k�s�rlet�t (1Kor 3:4k.). A hi� verseng�st a megt�r�skor levetkõzte, a hivalg� b�lcselked�st benne az evang�lium legyõzte. P�l �gy eml�kszik vissza jeruzs�lemi �tj�ra, mint aki akkor m�g szem�ly szerint ismeretlen volt a j�deai kereszty�n gy�lekezetek elõtt (22. v.). Ezt �gy �rts�k: õt mint atyafit �s tan�tv�nyt nem ismert�k, mert egy�bk�nt nyilv�n tudtak �s sokat hallottak r�la. A j�deaiakkal az is megeshetett, hogy eml�kezet�kben k�sõbbi esem�nyeket vet�tettek vissza a jeruzs�lemi l�togat�s idej�re (ApCsel 9:26kk.). Ebbõl ered a Galata lev�l �s a Cselekedetek k�nyve idõrendi elt�r�se.

Ha egybevetj�k P�l apostoli munk�ss�ga kor�bbi �veit a mind�ssze, tizen�t napnyi jeruzs�lemi tart�zkod�ssal, az idõar�ny is el�gg� �rz�kelteti az oszlopapostolokt�l val� f�ggetlens�g�t. Õ m�r mint apostolt�rs ment Jeruzs�lembe. Ott az elsõ apostollal, P�terrel ismerkedett meg, valamint Jakabbal, az �r testv�r�vel. P�ternek �s Jakabnak m�r ekkor nagy tekint�ly�k volt a jeruzs�lemi gy�lekezetben. Lehet, hogy az õ szem�ly�k k�r�l kezdett kialakulni a k�sõbbi elburj�nz� szentek kultusza. P�l apostolnak azonban ebben az emberim�datban – amitõl m�s, form�ban ugyan, de mi sem vagyunk mentesek – egy par�nyi r�sze sem volt. Forgol�d�s��rt nem emberekre, legkev�sb� �nmag�ra sz�llt a dicsõs�g, hanem Istent dics�rt�k �rt�. M�ig is a soli Deo gloria a kereszty�n magatart�s pr�bak�ve. K�l�nben pedig P�l ebben az igeszakaszban �s az �lõsz�ban az apostoli tiszt�t �rt t�mad�ssal szemben elsõ �rv�t fejti ki, melynek l�nyege ez: Õ az evang�liumot mag�t�l Krisztust�l kapta s nem a jeruzs�lemi apostolokt�l.

Gal. II. R�SZ

Gal. 2,1–10. Az egyh�z egys�ge.

Ez forgott kock�n Gal�ci�ban. Vit�ss� v�lt: a pog�nys�gb�l j�tt kereszty�nnek al� kell-e vetnie mag�t a szombatnapi elõ�r�soknak, az �tkez�si tilalmaknak, a k�r�lmet�lked�snek? Ez azt teszi, a pog�nynak elõbb zsid�v� kell-e lennie, hogy azt�n kereszty�nn� lehessen? Krisztus evang�liuma, teh�t csak toldal�ka vagy f�ggel�ke a zsid� t�rv�nynek? Az�ta is h�nyan pr�b�lt�k m�r az evang�liumot valaminek a toldal�k�v� vagy f�ggel�k�v� tenni! Gal�ci�ban akadtak m�r olyan hamis atyafiak, �n. zsid�z�k, akik ezt a gondolatot (tal�n gnosztikus sz�nezettel) a zsid� t�rv�ny �rdek�ben �rv�nyes�tett�k s tan�t�sukkal a k�ts�g �s k�tely magvait hintegett�k a h�vek k�z�tt. Ha P�l ebben a ki�lezett helyzetben egyszerûen nemet mond a zsid�z�knak, az egyh�z menten k�t r�szre szakad: zsid�-kereszty�n �s pog�ny-kereszty�n egyh�zra, s a k�t egyh�z k�z�tt nemcsak az elk�l�n�l�s k�vetkezett volna be, hanem �hatatlanul kit�r a verseng�s is: mostm�r a kettõ k�z�l melyik az igazi egyh�z? Ha viszont enged P�l a zsid�z� t�rekv�seknek s az evang�liumot felesleges elõ�r�sokkal terheli, akkor annak terjed�s�t idegen hagyom�nyok kolonc�val akad�lyozza, a misszi�t mintegy zsid�s nyûgbe szor�tja. Az apostol mindk�t vesz�lyt igyekezett elh�r�tani: az egyh�z egys�g�t �s az evang�lium szabads�g�t egyar�nt meg akarta õrizni. Tudjuk-� m�lt�nyolni P�l igyekezet�t, vagy csak taktik�t l�tunk benne? Pedig tapasztalatb�l ismerhetj�k, mit jelent, ha a felekezeti k�l�nbs�g nagyobb hangs�lyt kap, mint ami megilleti: Luther vagy K�lvin fontosabb lesz, mint J�zus Krisztus. Az egys�gt�rekv�sek sz�zad�ban k�l�n�sen tanuls�gos sz�munkra az apostol taktikai mesterked�seken t�lmenõ, evang�liumon t�j�koz�d� magatart�sa.

P�l 14 �v mult�n ment �jra Jeruzs�lembe. K�zben a buzg� misszi�i munka �gy lek�t�tte, hogy nem is tal�lkozott az apostolt�rsakkal. Most sem az�rt ment oda, mert megid�zt�k, vagy hogy evang�lium�t v�lem�nyez�sre, vagy �ppen j�v�hagy�s �s megerõs�t�s v�gett P�ter �s a t�bbi jeruzs�lemi apostol el� terjessze. Nem az�rt kellett P�terhez mennie, hogy tõle tudja meg Krisztus akarat�t. P�l biztos a k�ldet�s�ben, õt bel�lrõl fogja, tartja �s ir�ny�tja az evang�lium, melyet mag�t�l Krisztust�l kapott. L�tja, hogy munk�ja nyom�n az evang�lium Kis-�zsia belsej�be messzire elhatolt �s gy�lekezeteket form�lt. P�lt az ottani gy�lekezetek megzavart b�k�je, az agg�lyoskod�k ir�nt �rzett p�sztori gy�ng�ds�g �s az ingadoz�k megnyugtat�sa k�szteti a jeruzs�lemi �tra. Nem is isteni utas�t�s n�lk�l v�g neki az �tnak. Vil�gos P�l elõtt, a meggyõzõd�s egymag�ban kev�s: az �t�rzett igazs�g ellen�re is, kifel� hi�baval�v� v�lhat az ember munk�ja. Amilyen kem�ny �s hat�rozott teh�t a betolakodott hamis atyafiakkal szemben, akiknek egy pillanatra sem enged, �ppoly k�m�letes �s enged�keny a hitben gyeng�kkel szemben. Ha ezek m�g emberek v�lem�ny�tõl f�ggenek �s megnyugtatja õket a jeruzs�lemi apostolok szava, el�g al�zatos ahhoz, hogy elmenjen ez�rt a sz��rt az apostolt�rsakhoz. Nemcsak evang�lium�t t�rja el�j�k, hanem mintegy az egys�g szeml�ltetõ p�ld�jak�nt mag�val viszi k�t munkat�rs�t: a zsid�-kereszty�n Barnab�st �s a pog�ny-kereszty�n Titust. Teh�t mindj�rt gyakorlatilag is a sz�ban levõ k�rd�s el� �ll�tja a jeruzs�lemi gy�lekezetet. Titus azt�n olyan kereszty�n m�don forgol�dott a jeruzs�lemiek k�z�tt, hogy nem is k�rt�k sz�mon rajta e k�r�lmet�lked�st (peritom�). Nagy pillanata volt az egyh�zt�rt�netnek, amikor az oszlopapostolok minden kik�t�s �s felt�tel n�lk�l bar�ti jobbot ny�jtottak P�lnak s a k�z�s apostoli k�ldet�s tudat�ban a munkamegoszt�st elismert�k: P�lra �pp�gy re�b�zatott az evang�lium hirdet�se a pog�nyok k�z�tt, mint P�terre a zsid�k k�z�tt. Az apostoli k�z�ss�gnek ez a sz�p megnyilv�nul�sa eloszlatta a gal�ciai k�ts�geket s lehetetlenn� tette a hamis atyafiak, hazug sz�nd�k�t, hogy kij�tssz�k a jeruzs�lemieket P�llal szemben. Hiszen egy az evang�lium. Az apostol minderre most �jb�l eml�keztette a galat�kat. A feled�kenys�g ugyanis felid�zhet egyszer m�r elh�r�tott bajokat, m�gpedig nemcsak a balga galat�k eset�ben.

Az egyh�z egys�ge teh�t egyelõre megmaradt s az egyh�zszakad�s �tka k�sõbbi sz�zadokra tol�dott. Elgondolkoztat� ez a siker: nem P�l gyõz�tt itt �s nem P�ter, hanem az evang�lium ereje gyõz�tt az apostolokban. Ez�rt lehettek mentesek a jeruzs�lemiek att�l a kis�rt�stõl, hogy t�rt�nelmi helyzet�k tudat�ban valami elsõbbs�get vagy jogi ig�nyt t�masszanak. �gy maradhatott meg az egyh�z egys�ge s a Krisztusban kapott szabads�ga Jeruzs�lemben is, meg Gal�ci�ban is. P�l �ppen ez�rt, fejteget�seibe tûzdelt �les megjegyz�sekkel m�g a l�tszat�t is ker�lni igyekszik annak, mintha Jeruzs�lemben a „tekint�lyesek” elõtt h�dolt volna s csak a P�ter hozz�j�rul�s�val lenne igaz, �rv�nyes �s hihetõ az evang�liuma. Krisztus f�ldi helytart�j�t �s jogforr�st csak a k�sõbbi korokban csin�ltak P�terbõl s ezzel m�r az egys�g megõrz�se helyett; akaratlanul is az egyh�zszakad�st k�sz�tett�k elõ. Az õsegyh�z egys�g�nek m�g egy kedves jel�t emelj�k ki: a P�l alap�totta gy�lekezetek, nem Jeruzs�lembõl korm�nyoztatj�k ugyan magukat, de buzg�s�ggal gyûjtenek a jeruzs�lemi szeg�nyek megseg�t�s�re. Lehet, hogy a „szeg�nyek” itt a messi�si gy�lekezet megtisztelõ jelzõje s az eg�sz jeruzs�lemi gy�lekezetet �rtett�k rajta. Adom�nyaikkal azonban nem valami jogig�nyt, aff�le templomad�t el�g�tenek ki, hanem csup�n l�that� m�don fejezik ki a jeruzs�lemi eredet �brentart�s�t, az anyaegyh�zzal val� kapcsolatot. Anyagi javakkal akarj�k viszonozni a Jeruzs�lembõl kapott lelki javakat. Hogy ezt az egys�get mennyire tartott�k, a R�mai �s a k�t Korintusi lev�l adom�nygyûjt�sre vonatkoz� r�szei is p�ld�san bizony�tj�k. K�szek vagyunk-� mi is az ilyen gy�lekezet fenntart� h�la�ldozatokra? Egy�bir�nt az apostoli tekint�ly�ben t�madott P�l ebben az igeszakaszban a m�sodik �rv�t sz�laltatja meg: Evang�lium�t a jeruzs�lemi oszlopapostolok a maguk�val egynek ismert�k el. Gal. 2,11–14. Az ingadoz� atyafis�gos fedd�se.

Az, aki ingadozik P�ter s aki fedd, az P�l. A fedd�s Antiokhi�ban, a gy�lekezet nyilv�noss�ga elõtt hangzott el, nem a P�ter h�ta m�g�tt, hanem szemtõl-szembe. Az�rt kellett a nyilv�noss�g elõtt t�rt�nnie, mert a botr�nkoz�s is ott esett s ennek a vegyes �sszet�telû gy�lekezetnek belsõ rendj�t bolygatta fel. P�ter egyideig agg�lytalanul v�llalta az anti�chiai pog�nykereszty�nekkel az asztalk�z�ss�get, melyen az �rvacsorai k�z�ss�get is kell �rten�nk. De att�l kezdve, hogy a t�rv�ny szigor� õrei Jeruzs�lembõl meg�rkeztek, elk�l�n�tette mag�t az atyafiakt�l s mag�val r�ntotta a k�pmutat�sba Barnab�st s a t�bbi zsid�kereszty�nt is: Igaz, P�ter csak j�h�rnev�t �s tekint�ly�t f�ltette, de �nzõ �rdekbõl a gy�lekezeti k�z�ss�get �ldozta fel, a Krisztusban val� egys�get, az istentiszteletet rontotta meg. Helytelen volna itt a farizeusi megbotr�nkoz�s: l�m, P�ter, az elsõ apostol is ennyire esendõ, f�l a botr�nkoz�st�l �s botr�nkoz�st csin�l. Ne is valami �r�gyet keress�nk ebben az esetben, megalkuv�sra k�sz hajlamaink igazol�s�ra, hanem azt l�ssuk meg, Isten �gye annyira nem emberi, hogy fennmarad�sa m�g egy nagy apostol meging�s�t�l sem f�gg. Sõt felhaszn�lta Isten ezt az esetet is az igazs�g �rv�nyes�t�s�re. P�lnak erõt �s b�lcsess�get adott, hogy ne hunyjon szemet a t�rt�ntek felett, hanem szembesz�lljon az elsõ apostollal �s megsz�gyen�tõ sz�nd�kt�l s diadal �rzettõl mentesen mondhasson meg neki annyit, amennyit meg kellett mondania. Szavait �gy �rts�k: Azt v�led, P�ter, az anti�chiaiak majd a peritom� felv�tel�vel �ll�tj�k vissza veled az asztalk�z�ss�get, amikor nyilv�nval�, hogy te magad sem meggyõzõd�sbõl, hanem csak k�pmutat�sb�l k�l�n�lt�l el a k�r�lmet�letlenektõl? Magad �th�god; m�sra meg r�k�nyszer�ten�d a t�rv�nyt? Te tudod, ez csak tetsz�sv�gy fût�tte t�rv�nyesked�s, amitõl te Krisztus �ltal velem egy�tt megszabadult�l. Ezzel seg�ti P�l, apostolt�rs�t az evang�liumi igazs�gra.

�rdekes, hogy m�r az egyh�zaty�k megk�s�relt�k P�ter apostol menteget�s�t. Pedig P�ter sz�m�ra az a legnagyobb ments�g, ahogy a jelek szerint apostolt�rsa fedd�s�t fogadta: vita n�lk�l, al�zattal, az evang�lium igazs�ga elõtt val� meghajl�ssal. Nyoma sem volt benne a p�p�skod�snak. Luthert ez az igeszakasz b�tor�totta az egyh�z reform�ci�j�ra: L�m, P�ter sem t�vedhetetlen, hogy lenn�nek akkor t�vedhetetlenek ut�dai, a r�mai p�sp�k�k? Mint ahogy P�lban t�masztott Isten sz�sz�l�t az evang�lium �rv�nyes�t�s�re, m�rt ne t�maszthatna k�sõbb is eszk�z�ket az egyh�z v�tkeinek leleplez�s�re? Isten nem n�zi az emberek tekint�ly�t, kiv�lt ha a tekint�ly vissza�l�seket pr�b�l fedezni. – Ez az igeszakasz azonban nemcsak a mindenkori egyh�zkritika biztat�ja, b�tor�t�ja, (egyh�zkritik�n �rtve az egym�s ige szerinti atyafis�gos int�s�t), hanem az egym�s atyafis�gos int�s�hez – fedd�s�hez sz�ks�ges lelk�let meghat�roz�ja. K�l�nben pedig ez az igeszakasz az apostoli hitel�ben t�madott P�l harmadik �rv�t tartalmazza: �me, P�ter õt nemcsak egyenrang� t�rsk�nt tekinti, hanem elfogadja tõle az apostoli dorg�l�st.

Gal. 2,15–21. Krisztus, aki megigaz�t.

Bizonytalan d�nt�s, k�tfel� s�ntik�l�s, k�pmutat�s: az elõzõ szakaszb�l �gy l�tszik, ilyenf�le erk�lcsi botl�s�rt feddette P�l az apostolt�rsat. Most r�vil�g�t P�l a fedd�s hitbeli �sszef�gg�seire. Azonos�tva mag�t P�terrel, abb�l indul ki, hogy õk mint term�szet szerint zsid�k, az�rt l�tt�k tiszt�tlannak a pog�nyokat, mert Isten nem adott azoknak t�rv�nyt; a zsid�k viszont tiszt�k, mert a t�rv�ny r�v�n rendezett viszonyuk van Istennel. Csakhogy a pog�nyoknak is van �m t�rv�ny�k: a sz�v�kbe �rt t�rv�ny; a k�l�nbs�g teh�t viszonylagos: Azt�n meg, mint Krisztus-tan�tv�nyok megismert�k azt is, hogy a t�rv�nybet�lt�s t�k�letlens�g�ben a pog�nyokkal valamennyien egyek (v�. R�m 2–3 r.). Hiszen sem teljes eg�sz�ben nem t�lti be, sem teljes sz�vvel nem t�lti be a t�rv�nyt egyikõj�k sem. Krisztus engedelmess�g�hez m�rten mindny�jan csak bûn�s�k. Meg kellett teh�t tanulniuk a kegyes zsid� sz�m�ra oly neh�z leck�t: Nincs t�bb� v�laszfal zsid� �s pog�ny k�z�tt. De ugyanakkor megismerhett�k a bûn�s�k sz�m�ra felszabad�t� �r�mh�rt: Nem a t�rv�nyben, hanem Krisztusban van az igazs�guk! Ha hitben �tadj�k magukat Krisztusnak, akkor az õ engedelmess�ge �s igazs�ga �rv�nyes�l r�juk n�zve �s rajtuk �t is: �let lesz a hal�lb�l, mert a hit csod�ja �ltal a haland� testben Krisztus �l m�r, Krisztus �ldozatos szeretete a kezess�g �rte. Kereszthal�l�nak nem is volna sem �nmag�ban v�ve, sem re�nk n�zve �rtelme, ha nem �rv�nyes�lne �let�nkben az õ hal�l�nak �s felt�mad�s�nak �ld�sa, vagyis ha meg nem �julhatn�nk benne, mint Megv�lt�nkban, ahogy azt a kereszts�g vel�nk is k�z�lt s�kramentuma szeml�letes m�don �br�zolja.

P�ter t�velyg�se �ppen az volt, hogy �jra fel�ll�totta a v�laszfalat zsid� �s pog�ny k�z�tt. P�ter ezzel voltak�ppen Krisztus mûv�t, �letform�l� erej�t vonta k�ts�gbe, mintha a mi Urunk csak a t�rv�nytisztelet lerombol�ja volna, de az ember�let belsõ meg�j�t�s�ra m�r k�ptelen. Ha �gy volna, akkor J�zus elj�vetele, a kar�csonyi �r�m csak a t�rv�nytelens�get �s bûnt n�velte volna meg a vil�gban s J�zus nem lehetne ennek a vil�gnak a megv�lt� Ura. P�ter ingadoz�s�val szemben P�l �rvel�s�ben ekk�nt a meg�rtett evang�lium �rv�nyes�l. P�ternek is a jav�ra s a lev�l minden olvas�ja jav�ra. Csak meg�rtj�k-�? Mai nyelvre ford�tva ugyanis mindez azt teszi: mi a teljes�tm�nyben keress�k �let�nk �nigazol�s�t. Ilyen vagy amolyan teljes�tm�ny�nkben. Ez a Tegalizmus mai form�ja. Ennek gondja �s �tka al�l, ma is a Krisztus befogad�sa szabad�t fel. Akkor pedig nem õ lesz a mi�nk, hanem mi lesz�nk az �v�i, ami pedig nem t�rt�nhetik m�sk�p, minthogy tev�keny szeretet�nek eszk�zeiv� v�lunk. Ez a v�ltoz�s avatja teljes�tm�ny�nket is �ld�ss� k�rnyezet�nk sz�m�ra. legfõbb �rt�k a szolg�lat lelk�vel �thatott ember. Ilyen �rtelemben t�bb az ember, mint a teljes�tm�nye! Ez a reform�ci� nagy, bibliai felismer�se. A hitben befogadott, Krisztus �ltal val� megigaz�t�s reform�tori felismer�s�t pedig akkor hirdeti meggyõzõ erõvel az egyh�z, ha vil�gosan l�tja �s k�veti a helyes s�rrendet: Tudja, mit kell elõsz�r keresnie (Mt 6:33). – Ha val�ban Ura nagys�gos dolgaira figyel, lehetetlen, hogy a h�l�datoss�g gy�m�lcseit ne teremje.

A tov�bbiak jobb meg�rt�se �rdek�ben ism�telten hangs�lyozzuk a lev�l P�ln�l is annyira hangs�lyos fõt�tel�t: Az ember nem a t�rv�ny cselekedeteibõl igazul meg, hanem a J�zus Krisztusban val� hit �ltal (16. v.). – Mi�rt? Nem az�rt, mintha a hit �nmag�ban v�ve jobb volna, mint a cselekedetek. Nem. Az apostol egy sz�val sem dics�ri a hitet mint olyat �s egy sz�val sem becsm�rli a cselekedeteket. A hit csak akkor v�lik d�ntõv�, mikor a megigaz�t� Krisztust befogadja. A Krisztus-hit az a „hely”, ahol az ember Istennel tal�lkozik. Csak ebben az �lõ, teh�t szeretetben tev�keny hitben v�lik val�s�gg� �let�nkben a megigaz�t�s. Ide nem �r fel a magunk �rdem�t hajh�sz� t�rv�nyesked�s, sõt eltereli az a figyelmet Krisztusr�l.

Ezzel a szakasszal z�rul a lev�l elsõ t�m�ja: az apostoli tiszt megmutat�sa, hogy a tov�bbiakban a hit �ltali megigaz�t�s nagy igazs�g�t, teh�t az ut�bbi igeszakaszban m�r felvetett t�m�t fejtse ki, ilyen tagol�ssal: Seg�tsen titeket az �sz�vets�g az �j sz�vets�gre (3. �s 4. r�sz); legyetek erõss� a L�lek �ltal a kereszty�n �letre (5. �s 6. r�sz)!

Gal. III. R�SZ

Gal. 3,1–5. A hitet meg ne olts�tok!

Most tûnik ki, hogy amikor P�l az �j �let evang�lium��rt szembesz�llt apostolt�rs�val, m�r akkor is pontosan azt a hitbeli megismer�st k�pviselte, amit most a galat�kkal szemben k�pviselni fog. Elt�ntorodtak a galat�k az igazs�gt�l, annyira elhajoltak, mintha valami gonosz ig�zet sz�llta volna meg õket. Pedig maga P�l apostol hirdette k�z�tt�k az evang�liumot. Olyan eleven erõvel rajzolta el�j�k Krisztust, mintha szem�k l�tt�ra t�rt�nt volna a keresztre fesz�t�s. Sz�v�kbe �rta: A megfesz�tett Krisztus az �let Ura. P�lban is, meg a gy�lekezetben is a L�lek munk�lt s lobogott a hit. M�gis, balga m�don, valami idegen ig�zet hatalm�ba ker�ltek. Az apostol csod�lkozva k�rdi: Hogy nem engedelmeskedtek m�r az igazs�gnak? Valami d�moni erõt sejt az elbuk�s m�g�tt. Az õ csod�lkoz�s�n�l csak a galat�k� lehetett nagyobb, a lev�l olvas�sakor: Csakugyan elhajlottak volna? Maguk sem vett�k �szre, hogy az ig�zet elhatalmasodott rajtuk. Mi is az �bers�g hi�ny�t, vigy�zatlans�gunkat �s �lbiztons�gunkat nem egyszer buk�ssal fizetj�k meg.

P�l leleplezõ k�rd�se figyelmeztet a v�gzetes �tra. Az elbuk�s �tja: L�lekben kezdeni, testben befejezni. H�ny sz�pen indult lelkip�sztori �letnek ez a r�vid �s szomor� jellemz�se, sõt h�ny teol�gus �letnek is L�lekben kezdõd�tt, testben fejezõd�tt be! Az apostol azzal �desgeti vissza az elt�velyedett galat�kat, hogy hitre t�r�s�k nagy esem�ny�re eml�kezteti õket: Tapasztalhatt�k a hitbeli meg�jul�s csod�it, a L�lek erej�t, mely a pog�ny k�rnyezetben pr�b�ltat�sok elhordoz�s�ra is k�pess� tett� õket. Vagyis h�l�t akar �breszteni benn�k Isten nagy aj�nd�k��rt, az evang�lium �r�m��rt. Ti m�g szentebbek akartok lenni az�ltal, hogy a Szentl�lektõl elvonj�tok magatokat, �s �tkez�si szab�lyok meg m�s testi elõ�r�sok k�vet�s�ben keresitek az �let�jul�st? Hov� tett�tek a szemeteket, hogy nem l�tj�tok, mit ad a t�rv�nyesked�s �s mit ad Krisztus? Eldobj�tok a dr�ga igazs�got, amely m�r egyszer �lõv� v�lt bennetek? �beren vigy�zzatok �s minden k�s�rt�ssel szemben õrizz�tek meg a hitet! A kem�ny feddõz�sbõl is a bizalom �s biztat�s szava csend�l ki; P�l atyai m�don fedd. A pr�dik�l�sba belef�radt egyh�z azt a biztat�st is megsz�vlelheti ebbõl a szakaszb�l: sz�rtart�si elõ�r�sokkal �s m�s eff�le igyekezettel szemben, mennyivel t�bbet �g�r a hit pr�dik�l�sa. Minden gal�ciai elhajl�s ellen�re is.

Gal. 3,6–14. A hit �ld�sa �s a t�rv�nyesked�s �tka.

Az apostol t�voz�sa ut�n Gal�ci�ba �rkezett jeruzs�lemi kereszty�nek, nyilv�n sz�lsõs�ges zsid�z�k, nemcsak P�l apostolt �cs�rolt�k, hanem misszi�ja gy�m�lcseit: a pog�ny-kereszty�neket is. Kereszty�ns�g�ket m�sodrendû kereszty�ns�gnek t�ntett�k fel, mert õk nem �brah�m fiai. Akkor v�lnak vel�k, a jeruzs�lemiekkel egyenrang�v�, ha a zsid� t�rv�nyeknek is mindenben al�vetik magukat s ily m�don �brah�m fiaiv� lesznek. A galat�k nem akartak a hitben lemaradni, j�rni pr�b�lt�k teh�t a tan�csolt utat. A t�rv�nyesked�sben, mint sokan m�sok a t�rt�net folyam�n, õk is valami t�bbletet v�ltek, amivel sz�pen betetõzhetik a hitet. P�lnak az�rt kellett saj�t apostols�g�r�l besz�lnie, hogy azt�n apostoli tekint�ly�nek teljes latbavet�s�vel v�dhesse ki azt a t�velyg�st, ami a galat�kat megzavarta. Ki v�dhette volna ki jobban a t�rv�nyesked�st, mint a farizeusi iskol�t j�rt apostol, kinek �leteleme volt a t�rv�ny? Saj�t mag�n tapasztalhatta a t�rv�ny �tk�t. A t�rv�ny tilalmaival csak felkelti a szunnyad� bûnt s az engedetlen cselekedetek halmoz�s�val csõdbe viszi a bûnben foly� �letet. Jaj, ha �let�nk csõdj�bõl Krisztus ki nem szabad�t. Ez a tapasztalat �ll a lev�l t�rv�nyrõl sz�l� tan�t�sai h�tter�ben.

Ha az eddig t�rgyalt szakaszokban a szem�lyes bizonys�gt�telen volt a hangs�ly, most a tapasztalatb�l mer�tett �rvek mell� odateszi P�l a Szent�r�sb�l vett bizony�t�st is: �brah�m p�ld�j�ra hivatkozik. Õ Isten�rt elhagyta otthon�t, sz�lei �r�k�t, m�g dr�ga kincs�t, fi�t is k�sz lett volna fel�ldozni. Egyetlen t�masza maradt; a hit. �brah�m nem a t�rv�ny, hanem a hit embere. T�rt�net�bõl �rteti meg P�l apostol az ingadoz�kkal: nincs sz�ks�g sem k�r�lmet�lked�sre, sem �tkez�si elõ�r�sokra, õk megt�r�s�k folyt�n m�r �brah�m gyermekei. �brah�m ugyanis a h�võk atyja, akiben meg�ldatnak a f�ld minden n�pei. P�l megmutatja az 1M�z 12:3-ban ny�lt �dvt�rt�neti t�vlatot: az �g�ret f�ldje itt m�r a vil�gg� t�gult. �brah�m magv�b�l lettek a f�ld minden nemzets�gei, nem testi, hanem lelki �rtelemben. Akik hisznek, azok az õ fiai. P�l szembefordul a faji gõggel, amely testhez �s v�rhez, vagy legal�bb is testi elõ�r�sokhoz akarja k�tni az �brah�mhoz val� tartoz�st. Ez a szemitizmus �ppolyan �r�sellenes, balga t�velyg�s, mint fon�kja, az antiszemitizmus. P�l apostoli nagys�ga abb�l tûnik ki, hogy nem szak�tott a zsid�s t�velyg�sre hajlamos jeruzs�lemiekkel, hanem m�g �lesebben �rtelmezte �s �rttette meg Izrael �dvt�rt�neti jelentõs�g�t, mint a zsid�k hazafiak, a kiv�lasztotts�g b�szke rajong�i.

Bibliai �rvel�s�vel P�l az �ld�s �s �tok nagy vagy-vagy�t veti fel. Abban is k�l�nb�zik tõl�nk: a Szent�r�s fenyeget�seit �ppoly komolyan veszi, mint az �g�reteit. �rvel�s�vel mintegy v�lasz�tra �llit benn�nket. Az egyik �t a t�rv�ny �tja. Azok, akik a t�rv�ny bet�lt�s�ben keresik az �letet, Isten �tka alatt vannak. Ezt a kem�ny �t�letet nem a hitv�ny emberekre mondja ki, nem a l�h�kra, k�z�ny�sekre, naplop�kra, hanem az igyekvõ lelkekre, akik valami nagyot akarnak, de cselekedeteikben a test �nzõ �s hi� v�gya �rv�nyes�l. Az apostol szerint ugyanis nemcsak a t�rv�ny �th�g�sakor, hanem a t�rv�ny �gy v�lt bet�lt�sekor is ez az eset. Nemcsak az�rt, mert t�rv�nybet�lt�s�nk mindenkor t�k�letlen, hanem az�rt is, mert ez a lelki magatart�s, m�g j� igyekezet�nkben is hib�s. Nem hitbõl, hanem hitetlens�gbõl fakad. Teljes�tm�ny�nkben �nigazol�sunkat keress�k, magunk erej�ben bizakodva, k�zbe akarjuk venni saj�t �let�nket, mintha mi rendelkezn�nk vele. Az eredm�ny? Ha Midas kir�ly kez�ben minden aranny� v�ltozott, a mi kez�nkben meg �tokk� v�lik. Nem vett�k m�g �szre? – A m�sik �t, a hit �tja. Ezen az �ton a vak �nbizalom helyett, Isten megigaz�t� kegyelm�re b�zza mag�t az ember. Errõl az apostol egyelõre nem mond t�bbet, csup�n annyit, hogy akkor, mint Isten �ldottjai, az Õ ir�nta val� hûs�gben �l�nk. Ezt a lehetõs�get, a sz�vesen haszn�lt pr�f�tai sz�zattal fejezi ki: az igaz ember hitbõl �l. (Hab 2:4). V�laszt�s elõtt pedig az�rt �llunk, mert nem lehet a balga galat�k m�dj�n f�lsz�vvel hinni, f�lsz�vvel meg a t�rv�ny cselekedeteiben b�zni. A mi ilyen vagy amolyan v�laszt�sunk, legapr�bb dolgaink int�z�s�re kihat, minden l�p�s�nk�n megl�tszik. A t�rv�ny �tk�t�l, amit ha nem is l�tunk val�di ar�nyaiban, m�gis �szrevehett�nk m�r itt is ott is �let�nkben, �ppen legrem�nyteljesebb k�s�rleteink csõdj�ben, Krisztus szabad�t meg minket. De mint ahogy nem l�tjuk az �tkot teljes nagys�g�ban, nem m�rhetj�k fel a v�lts�g teljes nagys�g�t sem. Lehet, hogy felvillan� megl�t�saink ellen�re is, m�g sok�ig haladunk vak rem�nys�ggel tov�bb a t�rv�nyesked�s �s az �tok �tj�n. De az Ige ut�nunk ki�ltja: Krisztus m�r megv�ltott! Istennek Szentje mag�ravette �rett�nk a t�rv�nynek �tk�t: v�llalta a k�nhal�lt. Megt�rt ez�ltal rajta a mi hitetlens�g�nk �tka. �brah�m �ld�sa benne sz�llt �t a pog�nyokra �s terjed sz�t a vil�gra. Az apostol teh�t nemcsak v�lasz�tr�l sz�l, hanem ism�telten r�mutat arra, aki a hit �ld�s�t megnyitja sz�munkra.

Gal. 3,15–18. Az �g�ret meg�ll.

P�l apostol felvonultatott �rvei azt a t�ves benyom�st kelthett�k benn�nk, mintha a t�rv�ny nemcsak Gal�ci�ban, hanem az �dvt�rt�netben is csupa bajt hozott volna: M�zes, a t�rv�ny embere l�tsz�lag hat�lytalan�totta �brah�mot, a hit ember�t, hogy azt�n Krisztus meg hat�lytalan�tsa M�zest. Az apostol ezt a l�tszatot igyekszik eloszlatni. Az itt sz�ves melegs�ggel atyafiaknak nevezett galat�kkal egy hasonlat r�v�n igyekszik meg�rtetni a dolgot: Ha az embercsin�lta test�mentom �rv�ny�t is elismerik, az Isten test�mentom� erõtlenebb lenne? Az �g�retek test�mentoma, amit Isten �brah�mnak szerzett, Krisztusban beteljesedett. Õ az �g�ret szerinti egyetlen mag; akiben mi is �brah�m �r�k�sei vagyunk. Ennek bizony�t�s�ra P�l apostol az �dvt�rt�neti idõrendet is �rv�l haszn�lja fel, ily m�don: �brah�m az �g�retekben m�r evang�liumot hallott, az evang�lium kora elõtt, e szerint teh�t az evang�lium megelõzte a t�rv�nyt. P�l a hagyom�nyos bibliai idõsz�m�t�shoz alkalmazkodva 430 �vre teszi az evang�lium �s a t�zparancsolat kihirdet�se k�zt eltelt idõt. A k�sõbbi t�rv�ny nem �rv�nytelen�ti a j�val kor�bbi �g�retet, de m�gcsak eszk�ze sem lehet a tov�bbra is fennmarad� evang�liumi �r�ks�g megszerz�s�nek. Hogy, mire val� a t�rv�ny, arr�l az apostol egyelõre nem besz�l. De amikor �brah�m �dvt�rt�neti szerep�t fejtegeti; megmutatja az �sz�vets�g olvas�s�nak helyes szempontj�t: a Krisztusra tekintõ �rtelmez�st. A tov�bbiakban M�zest is �gy, Krisztusra n�zve �rtelmezi.

Gal. 3,19–29. A t�rv�ny haszna.

Ha eddig az volt a l�tszat, hogy a t�rv�ny Isten �g�reteivel ellenkezik, most kivil�glik, hogy ellent�trõl sz� sem lehet. Sõt az �g�retek evang�liuma mellett, a t�rv�ny Isten legnagyobb aj�nd�ka. Nem a t�rv�ny adja ugyan az �letet vagy a megigaz�t�st, de �ppen az evang�lium mellett fontos szolg�latot t�lt be. Elõsz�r is egy vit�s �rtelmû k�l�nbs�gt�tellel jellemzi az �g�retek k�zvetlens�g�vel szemben a t�rv�ny k�zvetett volt�t. A t�rv�ny ugyanis a hagyom�ny szerint angyalok �ltal adatott a M�zes kez�be. A k�zbenj�r� M�zes az Isten� is, meg a n�p� is; a t�rv�nyad�s aktus�ban teh�t mintegy k�t szerzõdõ f�l k�zt k�zvet�t. Milyen m�s viszont az �g�ret: ott nincs k�zvet�tõ, abban egy akarat nyilv�nul meg, az egy Isten szabad kegyelme. Õ k�zvetlen�l sz�l �brah�mhoz, mikor �g�retet tesz, s k�zvetlen�l sz�l hozz�nk is Krisztusban.

De nemcsak eredetbeli k�l�nbs�g van a kettõ k�zt, hanem rendeltet�s�k is m�s: a t�rv�ny az �g�retek�rt van �s nem megford�tva. M�sodlagos szerepet t�lt be az �g�retek mellett. A t�rv�ny is Isten adom�nya, mely a bûn�k miatt adatott. Olyan, mint egy sz�r�s, sz�ges dr�tker�t�s, amely k�r�lveszi �s egybez�rja Isten n�p�t. K�lsõ veszedelmektõl, elbitangol�st�l, kall�d�st�l �vja. Ha kifel� cs�bit a vil�g, bele�tk�z�nk a ker�t�s ki�ll�, hegyes sz�geibe, melyek megv�reznek �s �szre t�r�tenek. Errõl tudjuk meg, hogy ism�t v�tkezt�nk. Ha a t�rv�ny vissza nem tart, �szre sem vessz�k a bûnt, megszokjuk s hamar megbocs�tjuk magunknak: Minek elõtte a te sz�modra, meg az �n sz�momra elj�n Krisztus, a t�rv�ny al� vagyunk rekesztve. Korl�toz �s õriz minket a t�rv�ny, de ugyanakkor v�gyakoz�st is �breszt, valami m�s ut�n.

P�l apostol az iskolamester hasonlat�val igyekszik meg�rtetni a t�rv�ny hasznos, de �tmeneti jelleg�t. Nem az�rt b�znak valakit a pedag�gus kez�re, hogy mindv�gig iskol�s maradjon, hanem hogy felk�sz�lj�n az iskol�ban az �letfeladatokra. A t�rv�ny iskol�j�t is az�rt j�rjuk, hogy r�nevelõdj�nk a hitbeli nagykor�s�gra, a Krisztusban val� �letre. Nem k�vetj�k-� mi egyh�zi szolg�latunkban azt a hib�t, hogy kiskor�s�gban pr�b�ljuk tartani a h�veket, csak az�rt, mert f�l�nk a nagykor�s�gra jutottak megn�vekedett lelki ig�nyeitõl? Term�szetesen ezt az �szt�n�s f�lelmet magunk elõtt sem szoktuk bevallani.

P�l apostol a lelki nagykor�s�got nevezi istenfi�s�gnak. Befogadott, adopt�lt fiak vagyunk, ha hisz�nk Krisztusban. Nincs az a sz�rmaz�s, nincs az a csal�dfa, ami enn�l t�bbet jelenthetne. Isten nagy csal�dja nem ismer faji, nemi �s t�rsadalmi oszt�lyk�l�nbs�geket. Krisztus erõsebb, mint ezek a k�l�nbs�gek, amelyek sokszor megkeser�tik, sz�tzil�lj�k �s gy�trik az embervil�got. Krisztus t�bbet ad, mint nemzeti vagy oszt�ly�ntudatunk, f�rfiass�gunk vagy t�rsadalmi �ll�sunk. A benne val� egys�gnek term�szetesen nemcsak Gal�cia gy�lekezeteiben kell �rv�nyes�lnie, hanem m�sfel� is, a hagyom�nyok minden b�n�t� nyûge ellen�re. Ehhez azonban az apostol szavaival sz�lva, fel kell �lt�zn�nk Krisztust. S mintegy a t�rv�nyesked�s lelki kiskor�s�g�b�l felserd�lt s hitben nagykor�v� v�lt kereszty�nek lelki ruh�ja, toga virilis-e Erre az esetre vonatkozik a 29. vers nagy �g�rete. �me, ilyen hat�rok k�zt �s ilyen c�llal szolg�lta Isten n�p�t a t�rv�ny, az �sz�vets�gi v�radalmak idej�n, s szolg�lja ma is, az �jsz�vets�gi v�radalmak kor�ban. Mert a t�rv�nynek re�nk n�zve is megmaradt az evang�liumm�l szorosan �sszef�ggõ �rtelme.