T�R�K ISTV�N

Isten kegyelmi aj�nd�kai

Confessio 1995/4

A teremt�s hajnal�n Isten az embert testi-lelki aj�nd�kokkal elhalmozva bocs�totta �tra. Kapta �tj�ra a nappalt �s �jszak�t, az �vszakok v�ltoz�s�t, a termõf�ldet, a s�s �s �desvizeket, a f�ld �s vizek n�v�ny- �s �llatvil�g�t, a csillagos eget, a f�ld m�ly�nek kincseit. Mindehhez ell�tta az embert a sz�ks�ges k�pess�gekkel. A teremtett vil�gnak, ak�rcsak mag�nak az embernek, megvoltak a korl�tai. E hat�rokon bel�l uralmat kapott a vil�gon, azzal a megb�zat�ssal, hogy mûvelje �s õrizze azt.

�mde az ember ezzel a hatalmas megb�zat�ssal sem volt megel�gedve. Olyan akart lenni, mint Ura, maga az Isten. Engedetlen t�lkap�s�val eredeti �rtatlans�g�t elvesztette, a korl�tlan hatalomv�gy �lland� k�s�rt�s�t azonban ut�daira �t�r�k�tette. Ott lappang az az emberi term�szetben �s ki-kit�r belõle, az elsõ testv�rgyilkoss�gt�l kezdve napjaink kegyetlen v�ront�s�ig.

Az isteni kegyelem a t�rt�net t�v�tj�ra ker�lt embert felkarolja: megind�tja jav�ra az �dvt�rt�net folyamat�t. �sz�vets�gi aty�kat, pr�f�t�kat t�maszt, hogy Szent Fi�nak j�vetel�t k�sz�ts�k elõ. Õ a legnagyobb aj�nd�k, akit valaha kaptunk. Az idõk teljess�g�ben meg is sz�letik J�zus, de Izr�el vezetõi, a fõpapok �s �r�stud�k nem ismerik fel a n�z�reti �csmester csal�dj�ban felnõtt tan�t�ban a meg�g�rt Messi�st. Tan�tv�nyokat gyûjt, tan�t�sainak, csodat�teleinek h�re j�r. De a jeruzs�lemi vezetõk kir�lyi pomp�ban �rkezõ vezetõt v�rnak, aki a megsz�ll� r�mai hatalomt�l megszabad�tja õket, J�zus pedig nem politikai vezetõnek, hanem Megv�lt�nak j�tt, ez�rt keresztf�ra juttatj�k…

Isten azonban nem a b�ntet�s eszk�z�hez ny�l, hanem kegyelmet gyakorol: felt�masztja Fi�t �s k�nszenved�s�t �rt�nk v�llalt bûnt�rlõ �ldozatnak tekinti, amelynek javaib�l a mindenkori megt�rõket r�szes�ti. – Mi ez a fordulat? Fordulat k�vetkezett be Istenn�l? Balga emberi tal�lgat�s. Mi csak annyit mondhatunk: Isten a fels�ges hatalm�t szabadon gyakorolja: Krisztust halottaib�l felt�masztja, �ldozatos munk�ja javaib�l kegyelmesen r�szes�t minket, benne kapunk �j �letet. A csod�k sora k�vetkezik.

Az Atya �s Fia Szentlelke �ltal felb�tor�tott tan�tv�nyok hirdetni kezdik az �r Krisztus hatalm�t �s a Krisztus-h�võk egyre gyarapodnak, pedig a r�mai hatalom ism�telten irtja õket, vagy a f�ld al�, a kazamat�kba szor�tja. H�romsz�z esztendõ telik el, amikor a kereszthordoz�sban megedzett, megb�zhat� kereszty�neknek Nagy Konstantin cs�sz�r p�rtj�ra �ll. A kereszty�ns�g hamarosan �llamvall�ss� lesz. Ezt a h�vek �gy fogadj�k, mint isteni aj�nd�kot, helyt�ll�suk�rt. Az �llamvall�si rang nagy lehetõs�get �d a r�mai katolikus Eur�pa kialak�t�s�hoz. Honfoglal� õseink ezer t�j�n ehhez az Eur�p�hoz csatlakoznak, a r�mai katolikus hit felv�tel�vel. K�sõbb kitûnt, az egyh�zi hatalommal is vissza lehet �lni. Erre eml�keztet az inkviz�ci� R�m�ban kialakult vakbuzg� int�zm�nye, Eur�pa-szerte fellobban� m�gly�ival.

A reform�ci� a kin�v�sektõl igyekezett megtisztogatni az egyh�zat. Õseink ekkor m�r f�lezer �ve kereszty�n hitben �ltek. Hit�ket �s haz�jukat az Eur�p�ra t�rõ mohamed�n t�r�k�ktõl kellett v�deni�k. Moh�csn�l v�gzetesen csat�t veszt�nk. Az orsz�g h�rom r�szre szakadt, a t�r�k hatalom elfoglalja a negyedik r�szk�nt az Alf�ldet, �s puszt�tja n�p�t m�sf�l �vsz�zadig.

A politikai zûrzavarban, a nyugati tanulm�nyaikb�l hazat�rõ protest�ns pr�dik�torok gyûjtik �ssze a sz�tsz�rt, elhanyagolt marad�k magyars�got, iskol�ztatj�k, Bibli�ra tan�tj�k s a reform�ci� sz�zad�nak v�g�re protest�nss� lett az orsz�g. A k�vetkezõ sz�zadban meg kell v�vnia �lethal�lharc�t a mag�ra tal�lt r�mai katolikus felekezettel, amelyet a megerõs�d�tt Habsburg hatalom minden eszk�zzel t�mogat. Azt�n kezd kibontakozni n�lunk is egyh�zkritik�j�val a felvil�gosod�s, majd j�n a vil�gh�bor�, nagy v�rvesztes�g�vel, azt�n a b�kedikt�tum, amely egyharmadnyi ter�letre cs�kkenteti az orsz�got. Pr�b�ljunk kegyelembõl �lni. Az �jabb vil�gh�bor� ut�n a szovjet megsz�ll�s elõseg�tette n�lunk is az elegyh�ziatlanod�st. T�vedn�nk azonban, ha az �j helyzetben csupa rendk�v�lis�get l�tn�nk. A vall�si k�tely szinte kezdettõl fogva velej�r�ja az emberi term�szetnek. Csak az egyh�zi �s �llami rendszer �sszefon�d�sa f�kezte m�sf�l �vezreden �t a k�telyt. A vil�gi hatalom t�mogatta az egyh�zat, egyebek k�zt a k�telezõ egyh�zi ad� beszed�s�vel, az egyh�z pedig t�mogatta az �llamot, fõk�nt az iskolarendszer ki�p�t�s�vel, a n�pnevel�ssel.

Az egyh�ztags�g nem egy�ni d�nt�sen alapult, az ember belesz�letett valamelyik felekezetbe. Az egyh�zhoz tartoz�s t�rsadalmi szok�ss� v�lt. Ezzel a n�vleges egyh�ztags�gok sz�ma nagyon megszaporodott. A szovjet megsz�ll�s vall�sellenes int�zked�sei a l�tszatokat leleplezte �s el�nk t�rult a val�s�g. A teljes val�s�g azonban csak a felszabadul�s ut�n mutatkozott meg, leplezetlen õszintes�g�ben. A megsz�ll�s azonban csak felgyors�tott egy olyan folyamatot, amely vil�gszerte megindult az �llam �s egyh�z elv�l�s�val. Hallgat�lagosan vagy ny�ltan elkezdõd�tt a n�vleges egyh�ztagok kiv�l�sa. A gy�lekezeti �let sok helyt megcsappant, ugyanakkor a k�l�nf�le vall�sp�tl�kok, ajz�szerek, szekt�k elszaporodtak.

Szokt�k mostani helyzet�nket pluralizmusnak nevezni, sokr�tû, bonyolult vil�gnak. Voltak�ppen egyszerûbb, mint amilyennek l�tszik: a harcos istentagad�kt�l kezdve k�l�nb�zõ fokozatokban halad a vall�sp�tl�kok fel�. N�melyek a szovjet rendszerben is vall�sp�tl�kot l�tnak.

Vannak k�z�tt�nk, akik v�gy�lomk�nt gondolnak vissza az �llamegyh�zi rendszerre. Mennyi elõnyt adott az egyh�znak: biztons�got, elismer�st, tekint�lyt, k�z�leti szerepet �s megbecs�l�st. Akadtak is egyesek, nemcsak n�lunk, akik megk�s�relt�k az ateista szovjet rendszerrel az egyh�zi egy�ttmûk�d�s fenntart�s�t. Csak h�t nem lehet a t�rt�net kerek�t visszafel� forgatni, ami egyszer elm�lt, elm�lt. M�s dolog egy ilyen t�rt�neti szerepet kapni �s elfogadni, valamint m�s k�rni, a visszarendez�st ig�nyelni, kiv�lt, ha �rdeksz�lte ig�nyrõl van sz�. Az egyh�z Ura az eff�l�nek kem�nyen ellentmond: „Keress�tek elõsz�r Isten orsz�g�t �s annak igazs�g�t �s ezek (ami�rt agg�dtok) r�ad�sul mind megadatnak n�ktek” (Mt 6,33). Teh�t elsõnek ne a ti f�ldi v�gyaitokkal hozakodjatok elõ, hanem Isten orsz�g�t keress�tek �s akkor a t�bbit r�ad�sul megkapj�tok. Semmik�ppen sem lehet valami politikai �rdek� az elsõs�g.

Nek�nk a jelen t�rsadalmi helyzetben kereszty�n k�teless�geink vannak. Ne csak a t�velyg�seket l�ssuk meg, amelyek gyakran rendõri �s b�r�i beavatkoz�sokat v�ltanak ki. Nek�nk a mentõ-seg�tõk�szs�g a feladatunk. Õk is emberek, minden esendõs�g�k, v�tk�k ellen�re. Ne feledj�k, nem lehetnek �llatokk�, ha �llati cselekedetekre vetemednek is, eredeti emberi m�lt�s�guk, ha rejtetten is, megmarad, mert õ�rett�k is meghalt Krisztus. Õk nek�nk tov�bbra is felebar�taink, ha m�goly neh�z is ezt egyes esetekben tudom�sul venn�nk. Hiszen mi sem vagyunk t�k�letes emberp�ld�nyok, mintakereszty�nek. Nincs jogunk kereszty�n f�l�nnyel k�zeledni embert�rsainkhoz, m�gha istenteleneknek mondj�k is magukat. Ezt a nemzed�ket m�g kereszty�n hagyom�nyok �rintett�k �s rajtunk is m�lt, hogy hitehagyott� lettek. Tudom, t�rsadalmunk nemcsak ilyen elemekbõl �ll, de ahol ezek a hangad�k, balgas�g lenne az �llamegyh�zi rendszer visszaj�vetel�t v�rni. Az �j idõknek �j feladatai vannak, azok s�rgetnek megold�st.

Ilyen eset a gy�lekezetek k�tel�k�ben megmaradt egyh�ztagok helyzete. Nem lehet õket el�gg� megbecs�lni. Õk nem csup�n felebar�taink, hanem aty�nkfiai, testv�reink, akik arra hivatottak, hogy egy n�vekvõ, �leterõs gy�lekezet magv�t k�pezz�k. Ehhez az kell, hogy az Ig�t nekik ne csak t�voli, hist�riai tudom�nyk�nt magyar�zzuk, hanem mint szem�ly szerint nekik sz�l� �zenetet. Ezt pedig csak akkor tehetj�k , ha az az Ige elsõsorban minket magunkat sz�l�t meg. Ez�rt az volna j�, ha m�r a teol�gi�n is minden esetben ez lenne az �r�smagyar�zat kicseng�se, vagyis a tudom�nyos magyar�zat sem csak a fejek f�l�tt rep�lne el, hanem a sz�vekbe tal�lna. A vall�soktat�s – a konfirm�ci�t is bele�rtve – sok helyt mint tant�rgy, eddigi m�don k�rd�sess� v�lik, de elõ kell k�sz�teni, hogy legal�bb tervszerû besz�lget�sek form�j�ban ilyen helyeken is megt�rt�nj�k. A besz�lget�sek r�vid l�nyeg�t az �ra v�gefel� jegyezz�k fel a leendõ egyh�ztagok. Legal�bb ennyit meg kell k�v�nni. Ehhez j� elõk�sz�tõ lenne kicsinyekn�l a vas�rnapi iskola.

Az im�nt t�rgyalt k�t embercsoport: a t�rsadalom �s az egyh�z viszony�r�l kell m�g n�h�ny sz�t ejten�nk. Ma ez a viszony rendezetlen n�lunk. Sok helyt nemcsak elk�l�n�ltek egym�st�l, ami rendj�n val� lenne, hanem elidegenedve, s�t�t indulatokkal telve, szinte ellens�gk�nt tekintenek egym�sra. Sz� sem lehet m�r a n�melyek �ltal visszav�gyott m�ltbeli �sszefog�s folytat�s�r�l. Teol�giailag is, politikailag is t�ved�s lenne valami r�vidl�t�, �rdeksz�lte l�tszategys�g erõltet�se.

Van azonban egy magasabbrendû egym�srautalts�g is a k�t agyarkod� t�bor k�z�tt, csakhogy ez akkor v�lik l�that�v�, ha elõbb megb�k�lnek egym�ssal. V�lyi Nagy Ervin m�r 1965-ben r�mutatott b�zeli doktori disszert�ci�j�ban: tetszik vagy nem tetszik, az egyh�z nem �lhet a vil�g n�lk�l, �s ennek a ford�tottja is igaz, a vil�g sem �lhet egyh�z n�lk�l. Ennek az egym�srautalts�gnak felsõbb rendeltet�se van. A disszert�ci� nyugaton feltûn�st keltett, a n�met eredeti ut�n Amerik�ban angolul is kiadt�k, n�lunk azonban alig tal�lt visszhangra alapgondolata. Tal�n a magasabb szempont hi�nyzott.

Eddigi fejteget�seinkben a testi-lelki aj�nd�kok egy�tt, szinte elvegy�lve jelentek meg. Ez�rt a lelki aj�nd�kokr�l, mint a kereszty�n �let l�nyeg�rõl k�l�n is kell sz�lanunk. Errõl legr�szletesebben P�l apostol tan�t, a R�mai lev�lben. Voltak�ppen az eg�sz lev�l errõl sz�l. Mi most csak a 3. r�sz n�h�ny vers�t emelj�k ki, amelyek a k�rd�s l�nyeg�rõl t�j�koztatnak.

Annyit elõrebocs�tunk, P�l, hossz� elõk�sz�let ut�n a negyedik, egyben utols� nagy t�r�tõi �tj�n jutott el oda. R�szint gyalogszerrel, r�szint hossz� tengeri �ton, v�ltott haj�kkal, m�g s�lyos haj�t�rt�st is szenvedve �rkezett R�m�ba. A lev�l ezt az utat k�sz�tette elõ. Hazament. Kor�bbi t�r�tõ�tjain t�bbsz�r is tal�lkozott a r�mai gy�lekezet vezetõivel, t�bbeket meg h�rbõl ismert. N�v szerint is �dv�zli level�ben vend�gv�r�it. A Cselekedetek k�nyv�nek v�gsõ sorai szerint bõ k�t esztendõn �t tan�tja õket. Onnan m�g Spanyolorsz�gba szeretett volna eljutni, de ez m�r nem adatott meg neki. A hagyom�ny szerint m�rt�rhal�lt szenvedett R�m�ban.

Re�nk maradt utols� level�ben k�pet ad arr�l, milyennek ismerte meg a birodalom n�p�t, amelyhez az �r�mh�rt vitte. Keserû hang� a le�r�s. Istenrõl tudnak ugyan annyit, amennyi a teremtett vil�gb�l �s a megsz�lal� lelkiismeretbõl kiolvashat�, de mint Istent nem tisztelik, az elvett j�k�rt h�l�t nem adnak Neki, hanem „okoskod�saikkal hi�baval�s�gra vetemednek” (Rm 1,21). Telve vannak mindenf�le hamiss�ggal, irigys�ggel, kapzsis�ggal, visz�lykod�ssal, bes�g�k, r�galmaz�k, d�lyf�sek, sz�vtelenek, irgalmatlanok stb. Ilyenf�l�k a vil�gh�bor�k sz�zad�ban n�lunk is egyre gyakrabban elõfordulnak, a folytat�s sem ismeretlen t�rsadalmunkban: sz�leiknek engedetlenek, t�rv�nyt nem ismernek, v�ront�sban gy�ny�rk�dnek stb. (u.ott). Azok pog�nyoknak sz�m�tanak, de benn�nk kereszty�nekben is k�s�rtenek hasonl� indulatok.

P�l szerint zsid� kort�rsai sem k�l�nbek, b�r van nekik t�rv�ny�k, de annak ink�bb csak betûj�t, mint a lelk�t t�ltik be: milyen t�vols�gra mehet szombaton, milyen �tkez�si szab�lyokat kell bet�lteni stb. K�lsõleg alkalmazkodnak a t�rv�nyhez. Nem hit �ltal t�rekednek a megigazul�sra, hanem mintha a cselekedetek �ltal volna elnyerhetõ. Meg vannak gyõzõdve, õk a vakok vezetõi, a s�t�tben j�r�k vil�goss�ga (Rm 2,19).

Az apostolt a pog�nyok �s a zsid�k l�t�sa a zsolt�r�r� keserû szavaira eml�keztette: „Mindny�jan elhajoltak… nincs aki j�t cselekedj�k, nincsen csak egy is!” (Rm 3,12) – P�l kem�ny szavait csak akkor �rthetj�k meg, ha �szrevessz�k m�g�tte Krisztus t�rv�nymagyar�zat�t. Az Isten akarat�nak val� engedelmess�g a hamis v�gyak �s gonosz indulatok cs�r�j�ban val� elfojt�s�val kezdõdik. P�l a vigasztalan l�tv�ny elõl a kegyelem aj�nd�k�hoz menek�l, amely �gy t�rul fel elõtte: „A t�rv�nytõl f�ggetlen�l jelent meg Isten igazs�ga…a J�zus Krisztusban val� hit �ltal, mindazok sz�m�ra, akik hisznek… Mert mindny�jan v�tkeztek �s szûk�lk�dnek az Isten dicsõs�ge n�lk�l, de megigazulnak ingyen az Õ kegyelm�bõl, a J�zus Krisztusban val� v�lts�g �ltal, akit az Isten engesztelõ �ldozatul rendelt az Õ v�re �ltal, a benne h�võk sz�m�ra” (Rm 3,21-25).

Ez a t�bbf�le fogalmaz�sban elhangz� Ige tette az �goston-rendi szerzetest, Luther M�rtont reform�torr�. – Itt most r�szletes magyar�zat helyett csup�n n�h�ny dogmatikai megjegyz�ssel fogjuk �rtelmezni.

Az id�zet elsõ mondata – „A t�rv�nytõl f�ggetlen�l jelent meg Isten igazs�ga” – k�rd�st t�maszt: mire val� akkor a t�rv�ny? Elsõsorban arra, ha nem teljes�tj�k h�ven parancsait, akkor r�szolg�lunk arra, hogy a haragv� Isten �t�lõsz�ke el� ker�lj�nk. Ez az �t�lõsz�k v�ltozott Isten irgalm�b�l kegyelmi sz�kk�. A t�rv�nynek ebben teh�t csak elõk�sz�tõ szerepe van: elsõsorban Isten el� vezet.

Itt mindj�rt k�t f�lre�rt�sre kell felh�vni a figyelmet, amelyek vakv�g�nyra vihetik az �r�mh�rt. Mondj�k: ha Krisztus helyett�nk m�r bet�lt�tte a t�rv�nyt, nek�nk m�r semmi tennival�nk sincs vele. De �ppen J�zus hangs�lyozta: a t�rv�ny mindv�gig megmarad! – A m�sik f�lre�rt�s ennek a ford�tottja. Azt k�pzelik, a kegyelem f�ny�n�l a t�rv�ny most m�r a hatalmunkban van, valami �n�ll� szerepet tulajdon�tunk neki �s lassank�nt el is feledkez�nk a kegyelemrõl. Kialakul egyfajta kereszty�n farizeizmus, �j form�j� hi� �s meddõ t�rv�nyesked�s. Vigy�zzunk r�, hogy a kereszty�n �let k�z�ppontj�ban mindv�gig megmaradjon a hit �ltali megigazul�s �letform�l� hite.

Ism�t id�zz�k a kezdõ mondatot: „A t�rv�nytõl f�ggetlen�l jelent meg Isten igazs�ga”. Nem arr�l van itt sz�, hogy Isten mellõzi a t�rv�nyt, hiszen az is Tõle ered, �s a maga hely�n hasznos �s j�. De arra figyelmezteti a t�rv�nyeskedõ kort�rsakat: Isten a t�rv�nyn�l sokkal t�bbet aj�nd�kozott m�r J�zus Krisztusban. Az Õ v�lts�ghal�la felette van mindannak, amire a t�rv�nybet�lt�s egy�ltal�n k�pes. Am�g a t�rv�ny k�v�n valamit vagy k�vetel tõl�nk, ak�r uralkodik is rajtunk, addig Isten igazs�ga ad nek�nk, seg�t rajtunk, r�szes�t valamiben, kegyelmet gyakorol felett�nk, �j korszakot nyit elõtt�nk. Ez a k�l�nbs�g a kettõ k�z�tt. Ez a megvil�gosod�s avatta P�lt apostoll�, a d�h�dt hit�ld�zõbõl a kereszty�ns�g nagy tan�t�j�v�. A damaszkuszi �ton nagyobb aj�nd�kot kapott a sz�let�sn�l: az �jj�sz�let�st.

A megt�r�ssel megv�ltozott P�l sz�m�ra a t�rv�ny kor�bbi �rtelme: parancsol�, felelõss�grevon�, �t�lõ jellege. Ehelyett a kegyelem szav�v� v�lt, �s ez a v�ltoz�s nem a t�rv�nyben k�vetkezett be, hanem az isteni sz�ra porba hullott emberben. Neki lett m�s a viszonya Isten t�rv�ny�hez, amikor Krisztusban a kegyelmet aj�nd�koz� Istent felismerte. P�l ezt a kegyelmet a R�mai lev�lben mindannyi�nknak felaj�nlja, mint �let�nk nagy fordul�pontj�t.

Ha felismerj�k �s befogadjuk a lelki aj�nd�kokat, akkor m�r nem valami �rdekbõl, �nzõ sz�m�t�sb�l, csup�n parancssz�ra pr�b�lunk j�t cselekedni, hanem h�l�datoss�gb�l. Az elvett j�k nyitj�k h�l�ra az elf�sult sz�veket is. P�l j�l tudja, am�g e testben �l�nk, tele vagyunk emberi k�v�ns�gokkal, amelyek akad�lyozz�k a j�cselekedet megsz�let�s�t. �nzõ v�gyainkon sokszor csak belsõ tusakod�sok �r�n gyõzhet�nk. Az is megeshet, ebben a tusakod�sban csat�t veszt�nk. De tudjuk, Isten a v�tkeit megb�n� csat�z�nak megbocs�t. K�l�n�sen itt van helye �let�nkben az im�dkoz�snak.

Akarjuk a j�t, olykor m�gis a rosszat cselekessz�k, amit nem akarunk. Ha ennek a hitbeli harc�t h�ven megharcoljuk, eljutunk oda, hogy P�llal egy�tt elmondhatjuk: „Gy�ny�rk�d�m az �r t�rv�ny�ben”. Meg�rezhet�nk valami elõ�zt Isten k�zelgõ orsz�g�b�l, tal�lunk belsõ b�k�t ebben a b�k�telen vil�gban. Ebben rejtezik �let�nk �rtelme.