Vasady Béla (1902-1992)

Confessio 1993/2 - Dr Török István

Tudtunk gyengélkedésérõl, mégis meglepetés váratlan távozása. 1992 október 5-én, 90 éves korában a Michigan állambeli Grand Rapid-ban hunyt el. Nagy kezdeményezõ erejû, példamutató társat vesztettünk vele. A teológiát Debrecenben végezte. Utána kétéves amerikai tanulmányútra indult. A daytoni és a princetoni fakultás hallgatója volt, utóbbi helyen magiszteri fokozatot szerzett. Hazatérve, 1925-ben, fiatalon a pápai Teológiai Akadémián a filozófia-pedagógia tanára lett. A kedves modorú, magas, karcsú, barna fiatalembert a Kollégium és a társaság szívesen fogadta. Készséggel tartott elõadásokat a Jókai Körben és másfelé is. Friss képzelõereje elvont dolgokat is közel tudott vinni a hallgatósághoz.

Tanszéke tárgykörébõl a valláspszichológia állott legközelebb hozzá. Ennek a fejlõdéstörténetérõl nagyszabású tanulmányt írt, amelyhez a forrásanyagot hazai és külföldi könytárakban gyûjtötte össze. Mûvében bemutatta a kutatás különbözõ irányait, számottevõ képviselõit. Valaki kissé epésen azt mondta munkájára, olyan az, mintha Pest-vármegyérõl csinált volna fényképfelvételt. A lényeg az, a könyvre a debreceni tudományegyetem illetékes kara doktori címet adott. Ez a tárgykör meghatározta pápai tudományos mûködése határait. A nagy tekintélyû német Kant-Gesellschaft nyilvános pályázatot hirdetett: Die Psychologie des Glaubens címmel. Kikötötte, hogy a pályamunka kifejezetten tapasztalati alapon álló lélektani elemzés legyen, minden hitvallásos beállítottság és dogmatikai elõfeltételezés nélkül. Vasady Béla megpályázta, és pályadíjat nyert vele. A kitüntetés nemcsak a szerzõt, hanem a magyar tudományosságot is elismerõleg érte.

Még a pályázat elõtt írt egy teológiai életrajzot a nálunk kevéssé ismert K. Girgensohn lipcsei professzorról, aki a kísérleti lélektant alkalmazta a vallásos élet vizsgálatára. A módszer voltaképpen nagyon egyszerûnek látszik: gondosan megtervezett négyszemközti beszélgetések formájában történik, amit a pszichológus utólag jegyzõkönyvez és kiértékel. Ennek a folyamatnak sokféle szabálya van. Magyar kutatók alaposságára jellemzõ, hogy Girgensohnt lipcsei otthonában többször felkereste, teológiai múltja fordulatait, lélektani kutatási módszere fejlõdését megbeszélte vele. Nála találkozott elõször W. Gruehn berlini kutatóval, aki Girgensohn tanítványa volt és mestere módszerének folytatója lett. Mindhármójuk közt tartós baráti szálak fonódtak.

1929-ben Pápáról Sárospatakra került, a filozófia-pedagógia tanszékrõl dogmatikai tanszékre. Nagy fordulat ez Vasady Béla életében, õmaga is ilyennek látja: "Mennél tovább foglalkoztam ugyanis a hittel lélektani szempontból, annál inkább éreztem e szempont elégtelenségét s annál inkább vágyódtam arra, hogy a hit problémájával végül hívõ lélekkel, vagyis a teológiai beállítottság szemszögébõl is foglalkozhassam". - Igen, fordulat történt nemcsak azért, mert irodalmi tervei a tanszékkel együtt megváltoztak, tervezett valláslélektana nem készült el, sikeres pályamûve sem jelent meg, hanem mert a dogmatika területén sem folytathatta azt, amit arról Debrecenben és Amerikában tanult. A svájci Barth Károly és teológus társai révén ott is korszakos fordulat történt. Míg a múlt században a vallásos ember állt a teológiai érdeklõdés központjában, most az isteni kijelentésre, az Igére terelõdött a figyelem, mint a teológia tulajdonképpeni tárgyára, ami valójában nem is "tárgy", hanem Jézus Krisztusban és a Róla szóló bizonyságtételben élet, ma is életkeltõ élet. Ezzel a racionalista-liberális kilengések után hazatalált a teológia a reformátori felismerésekhez.

Vasady Béla a sárospataki Kollégiumban már ennek az új teológiai fordulatnak a jeleivel találkozik, a nála idõsebb Mátyás Ernõnél, kivált a vele egykorú Ujszászy Kálmánnal és a többi fiatal kollégánál. Már ennek a fordulatnak jegyében készül Vasady Béla újabb kötete, az 1931-ben megjelent: A hit misztériuma, a lélektani elemzések után a dogmatikai mû. Ennek az elõszavából való a fentebbi idézet. Az átmenetet már címében is mutatja az 1930-ból való tanulmánya: A hit és hitetlenség pszichológiája és dogmatikája. Akárcsak Pápán, itt is a kisebb tanulmányok és könyvismertetések sorát írja, ezzel is beilleszkedve a Kollégium lüktetõ életébe.

Ebben az idõben tûnik fel életében Nagy Szeréna tündöklõ alakja, aki középiskolai tanárjelölt és jelentõs költõi készség jeladója. Késõbb Vasady Béla mindenben hozzáillõ hitvestársa.

A termékeny pataki évek alig félévtizedig tartottak, mikor a debreceni Tisza István Tudományegyetem Hittudományi Karára kapott kinevezést. Jellegzetes egyéniség, tettvággyal telt, sokoldalú tudós lépett Lencz Géza örökébe, a dogmatikai tanszékre. Debrecenben bontakozik ki nagyarányú tudományszervezõ munkája. Ebben készséges segítõtársakra, barátokra talál Révész Imrében, Makkai Sándorban, Czeglédy Sándorban és a kar valamennyi tagjában; a többi kar profeszszoraival is jó kapcsolatot alakított ki.

Megalapította a teológia és segédtudományai mûvelésére, szakelõadások tartására a Coetus Theologorum-ot, mely évente értékes illetményköteteket adott ki, például Imre Lajos Ekkléziasztikáját, Révész Imre tanulmányai gyûjteményét. 1936-ban meghívta Barth Károlyt magyarországi látogatásra, és felkérte a predestinációt tárgyaló elõadásra, amit Barth meg is tartott négy elõadásban, Isten kegyelmi kiválasztása címmel. A cím is mutatja, a végzetszerû determinista félremagyarázással szemben a tan evangéliumi tartalmát hangsúlyozta. Késõbb, midõn nagy Dogmatikájában ehhez a témához érkezett, a magyarországi elõadások alaptémáját fejtette ki részletesen, félezer oldalnyi terjedelemben a II/2 kötetben. A négy elõadást, a hozzáfûzõdõ megbeszélésekkel együtt, saját fordításában Vasady Béla jelentette meg. Ugyan õ fordította le és adta közre Barth elsõ Hiszekegy-magyarázatát is Hiszek címmel.

Kálvin 1536-os Institutiójának Viktor-féle fordításához csatolt tanulmánya hasznos bevezetést nyújt a Kálvin-kutatásba. Továbbá a Károli Emlékkönyvbe, a Kálvin és a kálvinizmus c. kötetében, a Ravasz László 60-adik születésnapjára készült emlékkönybe terjedelmes alkalmi tanulmányokat írt, a szerkesztés munkáját, többnyire Révész Imre segítségével végezte.

Szerkesztõi tevékenysége más területekre is kiterjedt. Már debreceni mûködése elején Igazság és Élet címmel folyóiratot indított a lelkészi és tanítói munka támogatására. Jó emberismerettel munkatársi gárdát toborzott hozzá, amit megfelelõ témaválasztással dolgoztatni is tudott. Például sorozatot indított arról, mit jelentenek az olvasó számára az egyes teológiai diszciplinák. Mindenikre egy-egy szaktanárt és egy-egy jeles gyakorló lelkészt állított be. Érdekes volt figyelni, a szakemberek igyekeztek tudományukat népszerûsíteni, a lelkészek pedig törekedtek a tárgy tudományos jellegét kidomborítani. Hol az egyiknek sikerült jobban, hol a másiknak. Vagy az akkor divatos kegyességi irány: az Oxford-mozgalom kapott érdekes cikkeket stb. Tudta, milyen témából, mekkora adagokat kell tálalni, értette a szerkesztés titkát, változatos, tartalmas orgánumot alkotott. Késõbb a Theologiai Szemle, a Lelkészegyesület szerkesztését is vállalta, sõt egy idõre az egyik debreceni napilap lapvezére is lett. Csak a vesztes világháborúval járó nyomorúság vetett véget szerkesztõi tevékenységének.

Az ügyhöz méltó módon vett részt a református egyház képviseletében fontos ökumenikus konferenciákon. A II. világháború végén Amerikába távozott, ahol tanszéket kapott. Kint is maradt, nagy veszteségünkre. (Legutoljára a lancaster-i teológiának volt professzora). De összeköttetéseivel továbbra is szolgálta a magyar ügyet. Volt benne korábban is egy adag amerikai jelleg. Egy évre rá kedves felesége követte õt három gyermekükkel együtt. Egyszer jártak itt azóta baráti látogatásra. Az idõk folyamán három unokával gyarapodott a család.

Bensõséges részvétünket küldjük a családfõt vesztett gyászolóknak, és azt üzenjük a tengeren túlra: Vasady Béla maradandóan bevéste nevét egyháztörténetünkbe.