Jel. 10 - 13
Jel. X. RSZ
A jelensek sznhelye Jnos ltszgbõl vltozik. Az eddig kinyilatkoztatott jelenseket a ltnok a mennybõl, Isten trnja mellõl, Isten templombl szemllhette (v. 4:1). Jnos most jra a fldn van. Az erõs angyal, aki leszll a mennybõl, az apokaliptika kpvilgt figyelembe vve Gbriel arkangyal, aki Isten kvete s akinek ez az lland jelzõje: „erõs”. A szivrvny a feje fltt s napknt sugrz arca fldntli hatalmt s mltsgt jelkpezi. A szivrvny ezen kvl Istennek az emberrel kttt kegyelmi szvetsgre utal (Gen 9:13kk.; Ez 1:28; Jel 4:3). Lbai tûzoszlophoz hasonlak (v. 1:16). Bal lbt a tengerre, jobb lbt a szrazfldre helyezi. A „tenger s a fld” kifejezsek az szvetsgben a vilg teljessgnek jelkpe. Gbriel teht annak nevben szl, aki Ura a szrazfldnek s a tengereknek s minden bennk lvõnek, teht az egsz teremtett vilgnak. Az angyal kezben nyitott knyvecske van (biblaridion). Errõl, illetve ennek tartalmrl ksõbb beszl az angyal. A szveg sszefggsbõl kitûnik, hogy ez a knyvecske nem azonos a sorsknyvvel (biblion!), amit Krisztus vesz t a trnon lõ kezbõl (5:1kk.). Az angyal kezben lvõ nyitott knyvecske prfcikat tartalmaz, amelyek csak egy kis fejezett alkotjk a Krisztus kezben lvõ knyvnek, amelyben Istennek az utols idõkre vonatkoz teljes terve van megrva.
Az angyal hatalmas hangon felkiltott, r a „ht mennydrgs” vlaszolt (3. v.), de a ht mennydrgs szavt nem volt szabad Jnosnak megrni. Az egyhz trtnete folyamn sokan prbltk kvncsiskodva megfejteni az angyal s Isten kztt foly hatalmas dialgust, de mindez hi emberi prblkozs maradt. Az embernek nem adatott Istenrõl s Isten terveirõl ms „sz”, csak Jzus Krisztus. Annyit elrul a Jel 10. rsze, hogy van Istennek ms szava is (v. Zsolt 29), de ez emberi fl szmra hozzfrhetetlen (2Kor 12:4). A szent hetes szm jelzi, hogy a mennydrgsekben Isten szlt. A titkok az Isteni, a kijelentett dolgok az emberi. Ezzel alzatosan megelgszik Jnos, s mi sem tehetnk mskppen, ha nem akarjuk erõnket termketlen spekulcikra pazarolni.
Az angyal a mennydrgsek szavnak magyarzata helyett, az esk jellegzetes tartsval, grenyjtott jobb kzzel, megeskdtt Istenre – akinek nevt a teremtõ Isten szvetsgi mltsgjelzõivel fejezi ki –, hogy „idõ tbb nem lszen”. Ez a kijelents tvol ll minden idõ-filozfitl. Az jszvetsg nem ismeri az idõtlensget. Az idõ Isten cselekvsnek a tere. Ahol Isten cselekszik, ott idõ is van, akkor is, ha ezt az idõt rkkvalsgnak, vilgkorszakok sornak nevezi a bibliai kijelents. A chronos itt a kairos sz rtelmben hasznlatos. Amint azt a grg nyelvszet kimutatta, a klnbzõ idõfogalmak nem mereven lezrtak s krlhatroltak, olykor helyet cserlnek s helyettestik egymst. Jelentsket mindig a szveg sszefggsbõl tudhatjuk meg teljes bizonyossggal. „Idõ tbb nem lszen” – azt jelenti, hogy a vg kzel. Nem lesznek tbb terminusok a trtnelemben, nem lesznek kegyelmi idõk s nem lesznek megtrsre felhv tletek. A fldi trtnet kora kzelesen lezrul s tadja helyt Isten orszglsnak (v. Dn 12:7; Hab 2:3. ou m chronis!).
A hetedik angyal trombitlsnak napjaiban beteljesedik Isten „titka”, amit szolginak megjelentett. Isten titka – to mysterion tou theou – Isten dvztõ terve (v. Rm 11:25; 1Kor 15:51). Isten dvztõ terve rvidesen megvalsul s clhoz r.
A ltnokot jra megszltja a „hang”, amely vele beszlt. Ez a hang az õt kldõ Krisztus hangja. Parancsot kap arra, hogy a knyvecskt tvegye az angyaltl. Az tvtel utn az angyaltl kapja a tovbbi klns parancsot: „Vedd s edd meg!” (9. v.). A jelenet Ez 3:1kk.-bl mr ismert. A prfta prfcit kap, amellyel teljesen eggy kell vlnia, hogy teljesthesse. A kt jelenet kzt a klnbsg a prfcia tartalmban van. A prfcia egyszerre des s keserû. des, mert benne van az evanglium, Isten kegyelmi zenete, keserû, mert tletet is hirdet. Keserû, mert Isten npnek is sokat kell szenvednie mg Isten orszga beteljesedsig (11:1–14), de des, mert az is vilgos a prfciban, hogy Isten gyõzelemre viszi vit, s rszt ad nekik a maga gyõzelmben a bûn s hall felett (11:11–12:15kk.).
Jnosnak hirdetnie kell a knyvecskben megrt prfcit a vilg npeirõl, nemzeteirõl, nyelveirõl (itt a nptrzs egyik formjt jelenti) s kirlyairl az egsz vilg elõtt. A patmoszi szmûztt apostol, mint az szvetsgi prftk utda mint jszvetsgi prfta Krisztus eschatolgiai kvete szl a vilgnak isteni felhatalmazssal, Isten utols idõkre szl zenetrõl.
Jel. XI. RSZ
A 11. rsz egymstl vilgosan megklnbztethetõ kt szakaszra oszlik. Az elsõ szakasz (1–14) a templom megmrsnek szimbolikus cselekmnyrõl s Isten kt tanjnak sorsrl, a msik a hetedik trombitaszt kvetõ mennyei jelensekrõl szl (15–19).
Jel. 11,1–14. A templom megmrse, Isten kt tanja.
A ltnok jelkpes prftai cselekvsre kap felhvst. Egy mrõndat kap, hogy „mrje meg” az Isten templomt, az oltrt s a benne imdkozkat (v.). A cselekmny valban jelkpes, hiszen a templomot s az oltrt mg meg lehet mrni hosszmrtkkel, de a templomban imdkozkat nem. A mrs itt a felmrs, egyben a megõrzs, vdelem jelkpe. Akit az Isten szmontart, azt megõrzi.
A cselekmny szvetsgi õskpl Ez 40:3kk.-ben olvashat lers szolgl. A kt trtnet kztt azonban nemcsak formlis, hanem lnyeges tartalmi klnbsg is van. Ez knyvben egy angyal mri meg a templomot, hogy a mrs az j templom alaprajzul szolgljon. Itt nincs sz j templomrl. Az j Jeruzslemnek nem lesz temploma (Jel 21:22). A jeruzslemi templomrl van sz teht, de jelkpes rtelemben. A 8. v.-ben olvashat pneumatiks vilgosan utal arra, hogy mindaz, amit Jnos itt Jeruzslemrõl mond, kpesbeszd, „lelkileg” s nem sz szerint rtelmezhetõ. A ltnok az apokaliptika stlushoz hûen olykor allegorizlshoz s pneumatikus exegzishez folyamodik. A ltoms tartalma a kvetkezõ: Jllehet, a pognysg az utols idõkben mindent elraszt, mg a legszentebb helyekre is betr, de Isten megõrzi azokat, akik az õ templomban, az õ egyhzban, neki hûen szolglnak. Az apostoli levelek is gyakran nevezik az egyhzat Isten templomnak (v. 1Kor 3:16; 2Kor 6:16; Gal 2:26; Ef 2:19kk.; 1Pt 2:25).
Annak a vradalomnak, hogy Isten az utols idõben megõrzi a templomot s a bennelvõket; megvan az apokaliptikus elõdje. Kr. u. 70-ben a zsid-rmai hbor idejn a zeltk legradiklisabb s legfanatikusabb csoportja erõdd alaktotta t a templomot. Egy apokaliptikus vradalom alapjn – amelyrõl Josephus trtnetr tudst – azt remltk, hogy a rmaiak csak a templomig juthatnak el, a templomot mr nem vehetik be, mert az Isten vdelme alatt ll. Sõt, ha az ellensg eljut a templomig, megjelenik a Messis, s elpuszttja. Ez az apokaliptikus vradalom nem teljesedett be. Most Jnos isteni gretet kzl mindazokkal, akik az lõ Isten templomban, az anyaszentegyhzban szolglnak. Az utols idõk katasztrfkkal s trtneti tletekkel teljes elsõ felben (42 hnap, 3 s fl v), ha szenvedseken keresztl is, de megtartatnak Isten orszga szmra, az rk letre.
Isten kt tanja prftai kldetssel lp fel. A zskruha azt jelenti, hogy bûnbnatra; megtrsre hv prdikcit kell szlniuk (v. Jn 3:5; Mt 11:21). Kldetsk ideje 1250 nap, ami 42 hnappal, illetve hrom s fl vvel egyenlõ. Feladatuk az eschaton katasztrfkkal teljes idejre, elsõ felre terjed ki. A ltnokhoz szl hang, Isten vagy Krisztus hangja, Zakaris prfta szavaival „kt olajfa s kt gyertyatart” nvvel illeti a kt tant, akik „a fld Ura elõtt llanak” (v. Zak 4:3.11–14). Zakaris Izrel kirlyrl s fõpapjrl, a kt felkentrõl mondja azt a prfcit, akiktõl vrja Izrel helyrelltst. A papi tradciban volt egy olyan vradalom, hogy az idõk vgn kt messis (felkent), egy fõpap – s egy kirlymessis lltja helyre Izrelt. Ez a hagyomny is rszben Zakaris prfcijn alapul. Itt azonban nem lehet sz errõl, mert a Jel rja szmra a Messis mr eljtt. Sokkal inkbb az az apokaliptikus hagyomny ll a kt tan kpe mgtt, hogy az utols idõkben a Messis elõfutraknt Ills s Mzes megjelennek. Itt Elias redivivus s a Moses redivivus Krisztus visszajvetelnek az elõfutraiknt megtrsre hvjk fel Izrelt, s a npeket (v. Mal 3:23kk.; Sirach 48:10; Deut 18:15; Mk 9:4). A nekik adott hatalom Ills s Mzes trtneti alakjra emlkeztet. Van hatalmuk arra, hogy tûzzel emsszk meg azokat, akik meg akarjk akadlyozni õket kldetsk vghezvitelben, van hatalmuk bntetõ tleteket bocstani a fldre, mint ahogyan Ills „bezrta az eget”, hogy ne essen esõ, s Mzes vrr vltoztatta a vizet, hogy knyszertse a frat Izrel elbocstsra (v. 2Kir 1:10; JSir 4:13; 1Kir 17:11; Lk 4:25; Jak 5:17; 2Mz 7:17.19kk.).
De a kt tannak is szenvednie kell s meg kell halnia a bizonysgttelrt, mint ahogyan a prftk s Krisztus apostolai is szenvedtek, s vrtanhallt haltak, kvetve Urukat (v. Mt 10:24–25). A szolglatuk befejezse utn az alvilgbl feljvõ „fenevad” harcol ellenk, legyõzi s megli õket. Az apokaliptikban a fenevad az utols idõkben a gonosz, a stn megszemlyestõje, a keresztyn apokaliptikban pedig az Antikrisztus. A kt tan holttestt meggyalzza a fenevad, mivel temetetlenl hagyja (v. Jer 8:2; 2Makk 5:10). Holttestk a „lelki rtelemben vett” Sodoma s Egyiptom utcin van kitve ltvnyossgra. Azt is megtudjuk, ahol „az õ Uruk is megfeszttetett” (8. v.). Sodoma a gonoszsg, Egyiptom a megkemnyeds s konoksg megtestestõje. Ez a vros Jeruzslem, Krisztus s tani szenvedsnek s vrtansgnak sznhelye. A vilg npei hrom s fl nap (szent hetes szm vszthoz fele) szemllik holttestket. Olyan nagy az rm likvidlsuk miatt, hogy az emberek ajndkokat kldenek egymsnak afeletti rmkben, hogy vglegesen megszabadultak a megtrsre hv sztl, nincs tbb, aki az ige hirdetsvel, s nevelõ tletekkel bûneikre, az tletre, Istenre figyelmeztesse s Krisztushoz hvja õket (10–11 v.).
A krrvendezõ ujjongsnak azonban hamar vgeszakad, amikor a kt tan feltmad. Az rm flelembe csap t, mert Isten bizonysgot tesz tani mellett, hatalmas szavval a mennybe hvja õket. Ills s Mzes mennybemenetelrõl tud a bibliai, ill. a zsid irodalom (2Kir 2:11; Mzes mennybemenetele). A kt tan mennybemenetele az elõbbiekkel ellenttben az egsz vilg szeme lttra trtnik. A kt tan mennybemenetele utn tmadt fldrengsben a vros, teht Jeruzslem tizedrsze sszedûl s htezer fõnyi embertmeg pusztul el. Ez a szm a templom pusztulsa elõtti Jeruzslem lakossgnak kb. egy tized rsze lehetett. Fontos megjegyzs, hogy a vros megmaradt lakossga ezek utn megtrt (13 v.). A magyarzk jelentõs rsze kapcsolatba hozza ezt a prfcit azzal a vradalommal, hogy Krisztus visszajvetele elõtt a testi Izrel megtr (v. Mt 23:39; Rm 11:25kk.). Ez az emberi trtnetben utols lehetõsg a megtrsre.
Ezekkel az esemnyekkel a msodik jaj ltal jelzett esemnyek elmltak. Ezutn jn a harmadik jaj, amely az eddigieket fellml tleteket s katasztrfkat vezet be.
Egyes exegtk szerint a 1–14 versekben jelzett vros Rma, s kt tan Pter s Pl apostol. Ezt a megoldst a 8. versben lvõ vilgos utals lehetetlenn teszi, ui. az a hely, ahol Jzus „megfeszttetett” csak Jeruzslem lehet.
Jel. 11,15–19. A hetedik trombitasz.
A jvendls szerint a hetedik trombitasz napjaiban teljesedik be az „Isten titka”, Isten dvztõ terve (v. 10:7). A hetedik trombitasz ltal kivltott esemnyek elõtt egy pillanatra jra megnylik Isten mennyei szentlye a ltnok elõtt. A mennyben hangok tmadnak. Ezek a hangok a mennyei lnyek doxolgijnak, Isten dicsõtõ himnusznak hangjai. A doxolgia elõbb mlt idõben szl Isten s Krisztus vgleges uralmrl (15. v.). Az eljvendõ dolgok mltban val elbeszlse, a prftai bizonyossg jele (v. 7:9–17; 10:7). A huszonngy vn, az angyali fejedelmek fõpapi rendje hlaadssal dicsõti Istent azrt, hogy maghoz vette az uralmat. Az apokaliptikus gondolkods szerint Isten ugyan „mindenhat”, de a fld a bûn miatt nem Isten, hanem a gonosz jelenltben l, s kzvetlen hatsa alatt ll. Most Isten maghoz ragad minden hatalmat, kikszbli a gonoszt a vilgbl, egyedl az õ szeretetnek uralma rvnyesl.
A 18. v. elsorolja azokat az esemnyeket, amelyeknek mg az j teremtsig jnnik kell: A pognyok tmadsa (19:17–21), a halottak megtlse (20:11kk.), a szentek megjutalmazsa (20:4kk.), az ellensg megsemmistse (20:10). A douloi, prophetai, hagioi, phoboumenoi, mikroi, megaloi nem a hvõk kategriit jelenti, hiszen ezek a tois doulois sou fogalmban benne foglaltatnak, hanem mindazokat, akik klnbzõ utakon s mdokon Isten hitvall bizonysgtevõi voltak. Ezek is elveszik jutalmukat.
Isten mennyei templomnak a megnylsa s a szvetsg ldjnak megjelense eschatolgiai esemny. A szvetsg ldja az elsõ templom pusztulsakor elveszett, apokaliptikus vradalom szerint az utols idõkben meg fog jelenni (2Makk 2:8). Itt azonban nem a fldi szvetsgldrl, hanem a mennyei elõkprõl van sz. Isten a szvetsgben foglalt greteit beteljesti, tervt vilgmegvltsra vghez viszi. A mennyei szently feltrulsa azt jelenti, hogy a tovbbi esemnyek is a mennybõl irnyttatnak. Isten vilgkormnyz hatalma viszi a vilgot a vgsõ beteljeseds fel akkor is, ha ezt a gonosz tmad dhe olykor eltakarni ltszik.
Jel. XII. RSZ
A 12–14. rszek a Jel kzponti rszt alkotjk. A Jel knyvnek trtnetszemllete itt tûnik elnkbe a legvilgosabban. Itt ltszik meg ktsg nlkl, hogy a knyv nem kvn „eschatolgiai menetrend” lenni, hanem az utols idõk, az Isten orszga eljvetelt, az j g s az j fld teremtst megelõzõ idõk jellemzõ vonsait lerni. Az egyes trombitaszkra bekvetkezõ esemnyek sem llthatk minden esetben kronolgiai sorrendbe. Pl. a hetedik trombitasz utn egy olyan jelens vlik lthatv, amely Krisztus szletst jelkpezi, holott az 5. rszben mr tvette a sorsknyvet, mint megletett s gyõztes brny. A 12–14. rszekbõl azt tudjuk meg, hogy az eschaton mindenek elõtt Krisztus ideje. Az õ szletsvel kezdõdik s tletre visszajvetelvel vgzõdik. Az eschaton azonban az Antikrisztus ideje is. A stn tudja, hogy kevs ideje van s annl dhdtebben tmad. Ez adja meg az utols idõk esemnyeinek a dinamikus feszltsgt. Br Krisztus vgsõ gyõzelme biztos, a gonosznak mg cselekvsi lehetõsge van.
Az eschaton az egyhz ideje. Krisztus uralma a vilg elõl elrejtett. Csak az egyhz tud az õ uralmrl. Ha az egyhz hû az õt elhv s rte meghalt s feltmadt Urhoz, akkor Krisztus uralma rvnyesl benne. Az egyhznak tovbb az a feladata, hogy bizonysgot tegyen Urrl, a vilgnak meghirdesse a Krisztusban trtnt szabadtst, bûnbnatra, megtrsre s jjszletsre hvja az embereket. Az antikrisztus tmadja az egyhzat, mint ahogyan Krisztust is tmadta. Az egyhznak prbkon s szenvedseken t kell elvgezni a Krisztusrl szl bizonysgttel kldetst. De Krisztus, aki az egyhz s a vilg Ura, az egyhzat, az õ testt oltalmazza s megõrzi Isten orszgra.
Az eschaton a halottak ideje. Az szvetsgben nem sok sz esik a halottakrl. A feltmads homlyos remnysge csak az szvetsgi kor vgn csillan fel. A Krisztus feltmadsval kezdõdõ korszakban sok sz esik a halottakrl, a feltmads remnysgrõl, amely a feltmadt Krisztussal relis kzelsgbe jtt. A hall mg szedi ldozatait, de mr legyõzetett, nem sok ideje van htra, a korszak vgn pedig Krisztus „elpuszttja a puszttt”, megsemmisttetik a hall. A Jel legmegragadbb kpei azok a „bettek”, amelyek az apokaliptikus esemnyek kavargsa kzben egy-egy percre megmutatjk azokat, akik mr „gyõztek”, akik Krisztus erejvel legyõztk a hallt.
Az eschaton a remnysg ideje. Krisztus testet ltsvel, hallval, feltmadsval s megdicsõtsvel „srgetõen kzel jtt az Isten orszga”. Az egyhz remnysggel tekint Krisztus paruzija s Isten orszga eljvetele fel, amely megoldja az emberi let vgsõ krdseit, s egy egszen j fejezetet nyit az emberisg trtnetben.
A 12–14. rszek kzs tmja annak a harcnak a lersa, amelyet a stn s angyalai folytatnak Isten npe s a Messis ellen. A 12. rszben mitikus kpekben brzolja a knyv ezt a harcot. A 13. rsz a csszrkultusz ltal dmonizldott rmai llam dhngst jelenti meg. A 14. rsz a vigasztals fejezete. Hitvalls arrl, hogy az egyhz a legslyosabb szorongattats kzepette is bizonyos lehet afelõl, hogy a vgsõ gyõzelem Krisztus.
Jel. 12,1–6. A srkny harca a napba ltztt asszony s a fia ellen.
A ltnok a fldrõl egy nagy jelt lt az gen. A smeion a horasis-szal szemben, mindenki elõtt nyilvnvalan lthat jel (v. Mt 24:30; Jel 15:1; 16:14; 19:10). A jel hasonlt az g kirlynõje kori mitikus kpzethez. A csillagltzet elterjedt kori kp, pl. Alexandriai Philo Logos-a magt a mindensget lti magra. Az antik vilg elkpzelse szerint az isteni lnyek ltztek csillag-kntsbe. Mivel sem az szvetsgben, sem a zsid apokaliptikban az asztrlis jelensgek, az gitestek nem szmtanak isteni lnyeknek, csupn teremtmnyeknek, azrt a nap, a hold s a csillagok csupn jelkpes szerepet tltenek be. A napba ltztt s a hold sarljn ll asszony a jelensg kozmikus mreteire utal. A tizenkt csillag a tizenkt trzs, a teljes istennpnek a szimbluma. Az korban gyakran jelkpezett nõi alak npeket vagy vrosokat jelent Az szvetsg Izrelt „Sion lenynak” nevezi (zs 1:8; Jer 4:31). A nõi alak teht magt Izrelt, Isten-npt jelkpezi. Az asszony vrands volt s szlsi fjdalmai voltak. Az 5. v.-bõl kitûnik, hogy a Messist kellett megszlnie. A messisi kor kezdett az szvetsg s az apokaliptikus irodalom is szlsi fjdalmakhoz hasonltja (zs 66:7kk.; v. 1QH III. 6–8. Az 1QH a qumrni 1. sz. barlangban tallt zsoltrokat tartalmaz tekercs tudomnyos jelzte). A szlsi fjdalmak a hirtelen tmadt szorongats, nyomorsg jelkpe (v. zs 21:3; 26:17; Mik 4:9k.).
A kzpkori egyhz a Jel 12:1–2 verseit Mrira, Jzus anyjra alkalmazta. E szerint õ lenne az g kirlynõje, a napba ltztt asszony. Ezt a magyarzatot azonban lehetetlenn teszi a 17. v., amely szerint az asszony nemcsak a Messis, hanem a hvõk anyja is. A mennyei jel teht az igaz Izrelt, Isten - s jszvetsgi npt brzolja, amelyikbõl a Messis tmadt, s amelynek krbe tartoznak mindazok, akik Isten parancsait megtartjk, s a Krisztusrl szl bizonysgttelt megõrzik.
A napba ltztt asszony ellenben egy msik jel is feltûnt az gen, „egy hatalmas tûzvrs srkny”. Az antik kor kpzeletben a srkny a kaotikus hatalmakat szemlyesti meg (Izrelben Behemt s Leviatn v. zs 51:9; Jb 40:15kk.; Zsolt 74:12kk.). A zsid apokaliptikban a „srkny” az asszony ellensgeknt lp sznre (Baruch Apokalipszise 24:3k.). A tûzvrs szn a babiloni s egyiptomi mitolgia nyelvn a gonosz, a dmoni hatalmak jele. A ht fej szintn a kaotikus hatalmak jellemzõje (Zsolt 74:14). A srknynak tz szarva van (v. Dn 7:7.24), ezek hatalmnak jelkpei. Mind a ht fejn korona, pontosabban diadm van. A diadma eredetileg a perzsa kirlyok felsgjele, a homlokot krlvezõ dszes szalag (kk alapon fehr dsztssel). A diadm rszben a 13:1-ben fellpõ vadllattal val kapcsolatra utal, rszben arra, hogy a srkny a 19:12kk.-ben sznrelpõ Logos ellenlbasa. A srkny a hagyomnyos vonsokkal ecsetelve, Isten, a teremtett vilg s az ember õsi ellensgeknt jelenik meg. A 4. v. a srkny gigszi hatalmt brzolja, amellyel kpes az gi rendet, az asztrlis vilg harmnijt megzavarni s ezzel zavart kelteni a fldi dolgok Istentõl adott rendjben is. A srkny gyilkos dhvel az asszony el ll, hogy a szletendõ gyermekt megsemmistse.
Az 5. versben drmai fordulat kvetkezik: a napba ltztt asszony figyermeket szl (az arsen a hyios semitizl krlrsa v. Jer 20:15; Mt 1:25). Az alrendelt mondat nyilvnvalv teszi, hogy ez a figyermek a Messis (v. Zsolt 2:9; 2:7). A „vasvesszõ” az kori nagykirlyok psztorbotot utnz jogara, a vilghatalom jelkpe. A srkny azonban nem tehet semmit a „figyermek”, a Messis ellen, mert az „elragadtatott” Isten trnjhoz. Isten mennyei templomba (v. 4:2kk.; 11:19). A „figyermek” a srknynl nagyobb hatalom vdelme alatt ll.
Az asszony azonban tovbbra is a fldn marad, ahol a srkny dhe fenyegeti (6. v.). De az asszonynak is megvan az Istentõl elksztett menedke. A puszta, Izrel trtnetben, menedkknt szolglt a fra dhe ell. A puszta, az Egyiptombl meneklõ np menedke, ahol Isten megõrzõ jsgt s gondoskodst sokflekppen megtapasztalta. Izrel kegyesei is sokszor meneklnek a pusztba ldzõik elõl (Dvid, Ills). Az ezerktszzhatvan nap egyenlõ hrom s fl vvel (v. 11:2k.; 12:14; 13:5). Ez az idõtartam az eschatolgiai idõk elsõ vszterhes fele. Isten ezekkel az tletekkel s szorongattatssal teljes idõkben is gondoskodik npe megõrzsrõl.
Nyilvnval, hogy a 12:1–5-ben Krisztus szletsrõl, sõt az dvzts trtnetnek arrl az esemnyrõl van sz, amelyet Krisztus-esemnynek neveznk. A Jel ezen a helyen azonban igen szokatlan formban beszl a Jzus szletstõl a mennybemenetelig terjedõ esemnysorozatrl, amikor annak csak elsõ s utols mozzanatra utal, s az egszet mitolgiai kpekbe ltzteti. Az apokaliptika s a hellenizmus vallsi kpzeletvilga ismeretben gy kell rtelmeznnk a Krisztus-esemnynek ezt a szmunkra szokatlan, az apostoli kerygmatikus igehirdetstõl eltõ mdjt, mint amelyik az kori megvlt-vradalmaknak a nyelvn akarja kifejezni Jzus Krisztus szletsnek, hallnak, feltmadsnak s megdicsõtsnek univerzlis rvnyû jelentõsgt. A szabadt figyermek szletsrõl – aki megli a srknyt – klnbzõ vallsi vradalmak voltak elterjedve az kori keleten. Python srkny ldzi Ltt; aki Zeustl volt vrands, s Apollt szlte. A srkny tudta, hogy Apoll meg fogja õt lni, ezrt trt az anya s a szletendõ figyermek letre. Poseidon megmenti a srkny ell Ltt, aki Ortygia szigetn megszli Apollt. Apoll pedig bmulatos gyorsasggal felnvekedve megli a srknyt. Hasonl mtosz ismeretes Egyiptomban, Hathor-Isis, Typhon-Seth s Horus harcrl.
A Jel 12:1–5 a hellenista vallsi vradalmak nyelvn arrl akar a kor embernek bizonysgot tenni, hogy Jzus Krisztus szemlyben megjelent az a szabadt, aki a teremts rendjt zavar kaotikus hatalmakat legyõzi, s elhozza a vrt bke birodalmt. A Jel knyve ezen a helyen a mtoszok nyelvt a keresztyn igehirdets szolglatba lltja. Meglepõ az a charizmatikus szabadsg, amellyel az idegen kpanyag szolglatba lltst vgzi.
Jel. 12,7–12. A srkny levettetse a mennybõl.
A srknynak s angyalainak hatalmas ellenfele tmad: Mihly s angyalai. Michal az szvetsg s az apokaliptikus tradci szerint a ht fõangyal kztt az elsõ, Izrelnek, Isten npnek a vdõ angyala (Dn 10:13.21; 12:1; Henoch 20:5; 69:14). Mihly fõ ellensge a Stn vagy Belir (Dn Test. 6:1; Benjmin Test 6:1). Mihly, az apokaliptikus gondolkodsban, mindenfle stni hatalmassg ellen kzdõ isteni igazsg megtestestõjv lett. A vgsõ harc a srkny ellen, Mihly s angyalai mennyei hborjval indul meg s a Logos gyõzelmvel r vget (v. 19:11). A harcban a srkny s angyalai alul maradnak, olyan mrtkben, hogy nem tarthattk meg tbb helyket a mennyben: A fordulat Dn 2:35-bõl val. Itt azonban a stnnak s angyalainak a mennyei vilgbl val kizrst, vgleges lefokozst jelenti. A stn hatalma vgzetesen sszezsugorodott, ezutn csak a fldre terjed ki, ott is meghatrozott idõre. A Messis eljvetelvel megtrt a stn hatalma (v. Mt 12:28kk.; Jn 12:31; 16:11; 1Jn 3:8).
Most, hogy megtrt a hatalma, leleplezõdtt igazi lnye is. A 12:9 felsorolja megblyegzõ jelzõit: a srkny nem ms, mint az õsi kgy (v. Gen 3:1kk.), aki az embert bûnre csbtotta s szntelen gonoszra sztnzi. Õ a Diabolos, a Satanas (szinonim fogalmak: a diabolos a LXX-ben a hber stn ekvivalense lett, aki flrevezeti, az Istentõl val eltvolodsra sztnzi az egsz fldkereksget, az emberisget Mk 13:21kk.). A stni jelzõknek ezzel a halmozsval akarja kifejezni a Jel knyve a gyõzelem nagysgt Isten teremtsnek õsi ellensge felett.
A stn feletti gyõzelmet a mennyei gyõzelmi himnusz kveti, amelyik meghirdeti ennek a gyõzelemnek a jelentõsgt s kvetkezmnyeit: 1. Isten s a Messis uralma elkezdõdtt (v. 7:10; 11:15), most vette kzbe nyilvnval mdon a szabadtst, a hatalmat s az orszglst az, akit egyedl megillet s aki valjban szabadtja s dvztõje a teremtett vilgnak. 2. A stn nem vdolhatja tbb Isten elõtt a vlasztottakat. A stn katgr szerept mr az szvetsg is ismeri (v. Jb 1:9; Zak 3:1kk.). Lehetsges hogy a sorok kztt clzs trtnik a Domitianus alatt elszaporodott feljelentõkre, akik a keresztyneket elrultk s bevdoltk a rmai hatsgoknl (v. Juvenalis 1:33). A stn vdjt elutastotta Isten (6:11). A megdicsõlt szentek kzssget vllalnak a fldn kzdõ egyhzzal (az adelphoi hmn a fldi atyafisgra vonatkozik). A mennyei szentek kzssge, a gyõzelmes egyhz tagjai sem maguknak ksznhetik a gyõzelmet a stn felett: „Legyõztk õt a Brny vrrt” (11). Az apostoli kerygma jellegzetes kifejezse. A kegyelem s a hvõknek tulajdontott igazsg apostoli zenete nem hinyzik a Jel knyvbõl sem. Ez a kegyelem s erõ tette õket alkalmass a Krisztusrl val bizonysgttelre s a vrtansgra (Mk 8:35k.; Jn 12:25).
Az dvzltek neke felszltja a mennynek lakit, az angyali seregeket, hogy kapcsoldjanak be a gyõzelmi himnuszba s rvendezzenek (v. Zsolt 96:11).
A 12. v. azonban figyelmeztet, hogy a stn levettetse mg nem jelenti Isten tervei vgsõ beteljesedst, mert a stnnak mg „egy kevs ideje” van a fldn (a fld s a tenger a fldi vilg egsznek jelkpes kifejezse). Mivel a stn ezt tudja, annl dhdtebben tmad. A „jaj” a 8:13-ban jelzett hrom jaj-kilts utols szava (v. 9:12; 11:14). De brmilyen dhdten tmad, napjai meg vannak szmllva, a harcot elvesztette.
Jel. 12,13–18. A srkny harca az asszony ellen.
Mivel a srknynak nem sikerlt megsemmistenie a Messist, most teljes dhvel a Messist szlõ asszony ellen fordul, s ldzõbe veszi, hogy meglje. Isten azonban csodlatos mdon megmenti az asszonyt, elrejti elõle a „pusztba”, s ott gondoskodik tpllsrl „ideig, idõkig, s az idõ felig”. Az asszony sas-szrnyakat kap, amelynek segtsgvel elmenekl a srkny elõl. Az szvetsgben a sas-szrnyak az Istentõl kapott j erõt jelkpezik (Ex 19:4; Deut 32:11; zs 40:31). Az apokaliptika ismer egy olyan jvendlst, amely szerint Izrelt Isten egy hatalmas sasnak a szrnyaira veszi, amg a fldn az eschatolgiai tlet lezajlik (Assumptio Mosis 10:8). A ltomsban a kt tradci jelkpei s kpanyaga tvzõdik. Az igaz Izrel, Isten npe csodlatosan megmenekl a stn pusztt dhe elõl az utols idõkben. A puszta nemcsak Isten klns gondviselsnek a helye, nemcsak menedk (v. 6. v.), hanem az a hely, ahonnan az szvetsgi np kegyesei Jzus korban a Messis jvetelt vrtk. Ennek a vradalomnak legbeszdesebb bizonytka a Holt-tenger partjra kltztt essznus szerzetes rend, amelynek iratai napjainkban kerltek napvilgra (ld. a bevezetsben felsorolt irodalmat). Keresztelõ Jnos is a pusztban prdiklt. Mint ahogyan az Egyiptombl val szabaduls utn Isten a pusztban tpllta Izrelt (Ex 16), mint ahogyan gondoskodott Illsrõl pusztai rejtekhelyn (1Kir 17:2kk.; 19:4kk.), gy gondoskodik az egyhzrl az utols idõk szorongattatsai kztt.
A srkny mg ezek utn is megprblja az asszonyt megsemmisteni. A Jel mitolgiai kpet hasznl a srkny jabb tmadsnak lersra. A srknyt az kori mtoszok tbb zben vzokd szrnyknt brzoljk. Az szvetsg is ismer hasonl kpzeteket, amikor az Isten akarata ellen lzad gonoszsg megtesteslst tengeri szrnyknt brzolja (Zsolt 74:13; Ez 29:3kk.; 32:2). A srkny ereje hasonlt a megradt folyam pusztt sodrshoz. A fld azonban segtsgre van az asszonynak, elnyeli a folyamot, gyhogy az nem rthat. A kp termszeti httere a sivatagban eltûnõ folyk. A ltomsnak azonban van egy szellemi httere is. Õsi keleti vallsi nzetek szerint az eljvendõ szabadt s a fld szvetsgben vannak. A gonosz elhatalmasodsa pusztulst jelent a fldnek is, a szabadt megjelense pedig ltalnos bkt s virgzst eredmnyez. A fld elnyeli a gonoszokat (v. Num 26:10; Deut 11:6; Zsolt 105:17), viszont rvend az Istennek (Zsolt 97:12), s eschatolbgiai szabadtsnak (zs 55:12–13). A fldnek szemlyknt val elkpzelse, – perszonifikcija – jellegzetes kori keleti szemllet.
Mikor ltta a srkny, hogy nem pusztthatja el az asszonyt, teht nem semmistheti meg Isten npt, nem trlheti el, mint fldi valsgot, mert Isten rejtetten is õrzi, akkor hadat indt azok ellen, akik „az õ magvbl valk”. A 17. versbõl ltszik nyilvnvalan, hogy az „asszony” Isten npnek, az igaz Izrelnek s egyben az egyhznak a jelkpe, amelybõl a Messis szrmazott s amely egyben a hvõk anyja. A srkny ezek utn rszeiben tmadja Isten npt, miutn egszben nem tudta megsemmisteni. Azok, akik „megtartjk az Isten parancsolatait, s akiknl megvan a Jzus bizonysgttele” (17. v.) nyilvnvalan az egyhz tagjai (v. 1:9; 6:9; 19:10; 20:4). Ezt a harcot azonban mr nem maga a srkny, hanem eszkzei, a kt „fenevad” fogjk folytatni. Maga a srkny httrben marad, visszall a tenger fvnyre, amelyik titokzatos hatalmt jelkpezi, hogy onnan hvja elõ szolgit, amelyek ltal rdgi tervszerûsggel folytatja elõbbi munkjt.
Jel. XIII. RSZ
Jel. 13,1–10. A htfejû s tzszarv fenevad.
A srkny odallsa a tenger partjra s a tengerbõl feljvõ htfejû s tzszarv fenevad kztt nyilvnval az ssze fggs. Ez a kvetkezõkbõl is nyilvnval (4. v.). A fenevadrl tovbbi rszletes lerst is ad a ltnok. A fenevad tz szarvn tz korona volt, s fejn „istenkromls nevei”. Az utbbi meghatrozs utal arra, hogy a jelensg Istennel szemben kihvan lp fel. A fenevad a Dn 7-ben lert ngy vadllatnak az egyttes tulajdonsgait viseli magn: alakja prduchoz, lba medvhez, szja oroszlnhoz hasonl s tz szarva van, mint a Dn 7:7-ben lert vadllatnak. A srkny pedig tadta a fenevadnak „erejt, trnjt s nagy hatalmt”. Dn 7 magyarzata s a zsid apokaliptika jelkprendszere alapjn rtelmezve a Jel 13. rszt ebben egy olyan vilghatalomrl van sz, amely tkletesen magba foglalja a rgebbi vilghatalmak minden tulajdonsgt, erejt, mltsgt, szervezettsgt s vallsi ignyvel hatrozottan Isten ellenlbasaknt lp fel.
A legjelentõsebb exegtk – kivve Lohmeyert – a jelensg kortrtneti magyarzata mellett foglalnak llst. A Jel 13. rszt a csszrkultusz jegyben Krisztus s a keresztyn egyhz ellen kzdõ rmai llamhatalomra vonatkoztatjk. A ht fej a ht halomra utal, amelyen Rma plt. Az Istent kroml nevek a csszrkultuszban hasznlt felsgjelzõk: fensges, isteni, isten fia, megvlt, r s isten. Ha ezeket a jelzõket valamely ember magra ruhzza, az az lõ Istent kromolja. Ez az elsõ fenevad teht az akkor ismert egsz kumenre kiterjedõ Imperium Romanum-ot, az kor legnagyobb, legszervezettebb s legtkletesebb llamhatalmt brzolja. A Jel 13. rsznek kortrtneti rtelmezsre lehetõsget ad az a tny, hogy a Jel knyve keresztyn prfcia, amely nem idõtlen s absztrakt eschatolgiai elmefuttats, vagy az apokaliptikusok fantzijnak puszta szlemnye, hanem aktulis vigasztals a knyv elsõ olvasinak. A Jel a Nr alatt megindult, a Domitianus alatt fellngolt s aztn kt vszzadon t kvetkezetesen folytatott keresztynldzsek idejn nyjtott vigasztalst s btortst a kereszt alatt lõ mrtr-egyhznak. Lohmeyer – aki klnben sok tekintetben a legkivlbb kommentrt rta a Jel-hez – rendkvl egyoldal mdszerrel magyarzza a knyvet. Egy idõtlen-eschatolgiai szemlletet erõszakol a knyv 4–22. rszeire, amellyel ugyan sikerlt egyntetû s hzag nlkli magyarzatot adni, de ezzel megfosztja a knyvet az aktulis prfcia jellegtõl, s olyan absztrakt apokaliptikus-eschatolgiai szemlletet tulajdont neki, amelyik legfeljebb a nmet vallstrtneti iskolban kpzelhetõ el, de nem az õskeresztynsgben. A Jel knyvben nem lehet ugyan mindent kortrtnetileg megmagyarzni, de ez nem jelenti, hogy a kortrtnetileg magyarzhat helyeket is kizrlag eschatolgiailag kell rtelmezni. A bevezetsben lert sszetett tudomnyos mdszer – amelyik szerint minden szakaszt a maga eredetnek s rendeltetsnek megfelelõen lehet magyarzni – felel meg a Jel sajtos mûfajnak s cljnak.
A Jel 13 tele van olyan kortrtneti utalsokkal; amelyekben a korabeli keresztyn olvasknak lehetetlen volt fel nem ismerni a rmai llamot, amely az egyhzat a csszrkultusz jegyben ldzte. A tenger, amelybõl a fenevad feljtt, a Jel olvasi szmra magtl rtetõdõen a. Fldkzi-tenger volt. Rma tengeri nagyhatalom volt az korban, amely sokszor hajhadval jelent meg az elfoglaland terletek elõtt. Hatalma s gazdagsga, amint az a 17–19. rszekbõl is kitûnik, jrszt tengeri kereskedelmn alapult. Rma a zsid apokaliptikban is tbb zben a tengerbõl feljvõ szrnyknt szerepel.
A fenevad beiktatsa a srkny ltal a kirlyi hatalomba, Krisztus beiktatsnak ellenkpe (v. Jel 5). Ezzel kidomborodik a fenevad antikrisztusi jellege. Ez az antikrisztusi jelleg fokozdik a 3–4. versekben lert esemnyekben. A fenevad egyik feje hallos sebet kapott, de a sebe meggygyult. A fenevad teht utnozza Krisztus hallt s feltmadst. A 14. v. mutatja, hogy a fenevadnak ebben a tettben jelszerû utals van. Az a clja, hogy az embereket vallsi eszkzkkel, itt ppen Krisztus utnzsval elmtsa, megtvessze s sajt imdatra ksztesse, szolglatba lltsa. A hallra sebzett fej 17:9 szerint nyilvnvalan egy kirlyi szemlyt jelent, a birodalom egyik csszr t. A clzs leginkbb Nr csszr szemlyre illik, akirõl halla utn sokig olyan legendk jrtak, hogy l, s keletrõl, a prthusok birodalmbl visszatr. A visszatrõ Nr legendjt hamar felvltja a feltmad Nrrl (Nero redivivus) szl vradalom. Mg Domitianus idejben, sõt Domitianus krben is ismertk s komolyan vettk ezt a vrakozst. Lehetsges, hogy a keresztynek az elsõ cltudatos keresztynldzõ csszr, Domitianus szemlyben lttk az elsõ keresztynldzõ csszr, Nr megtesteslst. Az emberek nem az lõ Istent imdjk ezzel a magasztalssal: „Kicsoda hasonl hozzd Uram!” (Ex 15:11), hanem a fenevadnak mondjk: „Kicsoda hasonl a fenevadhoz, s ki kelhetne harcra vele?” Az emberek „imdtk a srknyt, hogy tadta hatalmt a fenevadnak” – a csszrkultusz szervezett hitetõ munkjn keresztl a srkny (stn) is elrte cljt. Az emberek õt s az õ kpviselõjt imdjk, nem Istent s Krisztust.
A fenevad hatalma s cselekvsi szabadsga az istenkromlsban (v. 1. v.) csak egy megszabott idõre szl. Az „adatott” annak a jele, hogy a fenevad ideje, a prbknak Istentõl engedett ideje. A negyvenkt hnap, hrom s fl v, a mr ismert apokaliptikus szm, a vgsõ idõk tletekkel s prbkkal teljes elsõ jele.
A fenevad istenkromlst, amellyel Isten hatalmt, dicsõsgt s munkjt magnak tulajdontja, gonosz tettek kvetik. Isten stora a 6. versben nem a jeruzslemi templomot, hanem a mennyet, a mennyei szentlyt jelenti, a mennyben lakk pedig az Isten szolglatra ksz angyali seregek, akik a stnt s angyalait kiûztk a mennybõl. A fenevadnak az is „megadatott” (7. v.), hogy hadat indtson a „szentek” ellen, ezek az Isten vlasztottai, azok, akiket a Brny megvsrolt, megvltott „minden trzsbõl, nyelvbõl, npbõl s nemzetbõl” (5:9; 7:9). A „minden trzs, np, nyelv s nemzet” szavak ismtlse jelzi a fenevad egyre inkbb nyilvnval antikrisztusi jellegt. A fenevad hatalmt s jeleit ltva imdjk a fld npei, mindazok, akik nincsenek berva a „Brny letknyvbe a vilg kezdete ta” (8. v. v. 21:27; 17:18). Azok, akiket Isten eleve kivlasztott s elhvott s Krisztus ltal megszentel, nem imdjk a fenevadat, mert ismerik annak stni lnyegt. Ezek az lõ Istenhez s az õket megvlt Krisztushoz hûek maradnak.
A 10. v. azokrl az ldzsekrõl beszl, amelyek a csszrkultusz megtagadsa miatt kvetkeznek el a keresztynekre. A szvegnek van egy rvidebb s egy hosszabb vltozata. A rvidebb vltozat a nehezebben rthetõ, kevsb csiszoltabb, ezrt, de a szvegsszefggs miatt is, ez ltszik eredetibbnek: ei tis eis aichmalsian, eis aichamalsian hypaget – ei tis en machair apoktanthnai, auton en machair apoktanthnai – ha valaki brtnre van sznva, brtnbe megy; akinek karddal kell megletnie, az karddal fog megletni. A ksõbbi ler nem elgedett meg ezzel a szveggel, hanem a Mt 26:52 rtelmben simtotta s ezzel megvltoztatta eredeti rtelmt. Itt nem az ellenlls megtiltsrl, hanem ppen a szenvedsekben val llhatatossgrl van sz. Nem ttelezhetõ fel, nem is maradtak olyan adatok rnk, hogy a kiszsiai keresztynek felkelst szerveztek volna Rma ellen az ldzsek idejn. Isten npe a legslyosabb prbkat az lõ Istenhez val hûsge s hite ltal gyõzi le. A Jer 15:2 igi csengenek vissza ezen a helyen. Isten embernek llhatatossggal kell vllalnia a szenvedst, mint Istentõl rbocstott prbt.
Jel. 13,11–18. A msik fenevad.
Egy msik fenevadat is lt Jnos. E jelensgnek ugyanaz a neve, mint az elsõnek: thrion (vadllat). Ez az elnevezs jelzi az elsõ fenevaddal val lnyegi kapcsolatt s stni eredett. A kvetkezõkben azonban eltûnik a msodik fenevad eredeti formja s mintegy larcban jelenik meg. Nem a tengerbõl, hanem a fldbõl jn elõ. A kzvetlen szrazfld, amelyet Jnos maga elõtt lt: Kis-zsia, az a hely, ahol a ht gylekezet is l. A msodik fenevadnak kt szarva van, mint egy brnynak, de szava a srknyhoz hasonl. A grg gondolkozs szerint a megjelens a materilis test klsejt, formjt jelenti, a hang pedig a testet megeleventõ llek kifejezse. A msodik fenevad felems megjelense mutatja hamisprfta jellegt. Az ilyenekrõl Jzus gy beszl, mint nmagukat brnynak lcz farkasokrl (Mt 7:14). A Jel 16:13 (v. 19:20; 20:10) mr nyltan leleplezi ennek a brnyformj, de srknyknt beszlõ alaknak a lnyegt. Ez a hamisprfta (pseudoprophts). A tetteibõl pedig mg jobban leleplezõdik a szndka: a jelek ltal val eltvelyts (2Thessz 2:3–9). Megtvesztõ szavai a srknyra, az õsi kgyra emlkeztetnek (Gen 3:1kk.). A hamis prfta az elsõ fenevad teljes hatalmval ennek vallsos tisztelett segti elõ, gyhogy a fld minden lakosa a hallbl megelevenedett fenevadat imdja.
A srknyszarv brny, a hamisprfta a csszrkultusz fõpapsga, vagy a szmunkra ma mr ismeretlen, korabeli Kis-zsia fõpapja. Kis-zsia a csszrkultusz szmra jval a rmai csszrsg megjelense elõtt termkeny talaj volt. A keleti uralkod-kultusz eszmi Nagy Sndor utn hamar elterjedtek. A kztrsasg korabeli Rma idegenl llt vele szemben. Augustus nem kvn isteni tiszteletet magnak, de Kis-zsia volt az, ahol az elsõ templomot emeltk tiszteletre s ldoztak neki. A Kr. u.-i 1. sz. folyamn azonban az egsz birodalom terletn gyorsan elterjedt a csszrkultusz. Rma is elõmozdtotta, mert a birodalom klnbzõ nyelvû s faj npei kztt a legfõbb sszetart erõt ltta benne. Domitianusig azonban csak halluk utn avattk istenn a csszrokat. Domitianus volt az elsõ, aki letben isteni tiszteletet kvnt magnak, nmagt rnak s istennek nevezte (Suetonius: Domitianus 13). A birodalom egsz terletn csszrszobrokat lltottak fel, amelyek elõtt hdolni s ldozni kellett mindenkinek. Efzusban is j s nagy templomot ptettek Domitianus tiszteletre. Ezek a folyamatok s esemnyek szolglnak a Jel 13. kortrtneti htterl.
A msodik fenevad, a hamisprfta, jeleket tesz, hogy eltvelytse az embereket (a planan a vallsi jellegû eltvelyts jellegzetes kifejezse). A hamisprfta egyik jele az szvetsgbõl mr ismert prftai jel utnzsa. Mint ahogyan Illsnek a krsre Isten tzet bocstott le az gbõl (1Kir 18:38; 2Kir 1:11kk.), hasonlan a hamisprfta is vghezviszi, hogy tûz szlljon le az gbõl. Ez a jel (smeion) mindenki szemelttra trtnik. A msik jel, amit a Jel megemlt a hamisprfta tettei kzl: az elsõ fenevad blvnyszobrnak a megszlaltatsa. A blvnyszobor ksztse mr maga is tvelygs (Ex 20:1kk.). Az szvetsgi kijelents-trtnet Dn 3:5kk.-ben tudst egy hasonl esetrõl, amikor Nabukodonozor blvnyszobrot kszttetett magrl, s hallbntets terhe alatt megparancsolta annak imdst. A proskynsis s proskynein trdrehulls, leboruls, az Istent megilletõ tisztelet s imdat jelkpes testtartsa. A hamisprfta ezt az Istentiszteletet kvetelte meg az elsõ fenevad kpe elõtt.
A msik jel, amit a hamisprfta tett, az, hogy megszlaltatta az elsõ fenevadrl ksztett blvnykpet. Az kor vallsi vilgban a beszlõ s mozg blvnyszobrokrl elterjedt hiedelmek kzismertek voltak. Az kor hite szerint a blvnyszoborban maga az isten lp a hvõ el. Nem elkpzelhetetlen, hogy Jnos is egy ilyen jelensgre gondol a csszrkultusz keretben.
A hamisprfta mindenkit a fenevad blyegvel jell meg, aki rsztvesz a tiszteletben. Az embereket jobb kezkn, vagy a homlokukon pecsteli el a fenevad szmra ennek blyegvel. Az elpecstelsnek ez a mdja a rabszolgk birtokbavtelnek a mdjra emlkeztet. Aki a fenevad blyegt hordja, az a fenevad rabszolgja. Aki a fenevad rabszolgja, csak az vehet s adhat el rukat. Aki teht nem rszesti a fenevadat isteni tiszteletben, az nemcsak gazdasgilag, anyagilag, hanem puszta ltben is veszlyeztetve van.
A blyeg neve charagma, a csszri pecst hivatalos neve. Ezzel nyilvnvalv vlt, hogy a fejezetben a csszrkultusz szigor s kvetkezetes vgrehajtsrl van sz. A fenevad blyegvel val elpecstels szintn antikrisztusi tett, amelyik a szznegyvenngyezer elpecstelsnek az ellenkpe (v. 7:1–8).
A ltnok kzli a fenevad nevnek szmt: hatszzhatvanhat (666). Ennek a rejtlyes utalsnak az alapja az a grgknl s zsidknl egyarnt szoksban lvõ eljrs, amelyet gematria nven neveztek. A gematria szerint minden sznak megvolt a megfelelõ szmrtke, azltal, hogy a sz minden egyes betûje valamilyen szmnak felelt meg. Ui. sem a zsidknak, sem a grgõknek nem voltak kln szmjegyeik, ezrt betûkkel jelltk az egyes szmrtkeket (pl. a–1, b–2, i–10 stb.). Ezrt minden szt knnyen le lehetett, knnyen t lehetett szmrtkre rni. De a szmrtkek visszafordtsa nehz volt, mert minden szmot egy sor klnbzõ szban lehetett feloldani. Csak a beavatottak ismertk egy-egy titkos szm feloldsnak mdjt, ill. kulcst. Szoks volt a neveket, amelyeket valamilyen okbl nem akartak kimondani, szmokban kifejezni. A psphos a nvnek a szmt jelentette. A psphiz azt a mûvszetet, amellyel kiszmtottk a nv szmt, ill. megfejtettk a szmban rejtõzõ nevet. Pl. Pompejiben az egyik megmaradt falmaradvnyon ez a mondat olvashat korabeli rssal: „Azt szeretem, akinek a szma 545”. Bizonyra csak a kt szerelmes s az, akit a titokba beavattak, ismerte a szm mgtt rejlõ nevet.
A hatszzhatvanhatnak minden esetre vallsi rtelme van. Erre utal a hde h sophia estin kifejezs, amely szerint csak Isten blcsessgnek ajndkval br pneumatikus szemly kpes megfejteni a szm titkt.
A hatszzhatvanhat szmrejtlyt mr a 2. szzadban elfelejtettk. Ezt mutatja Irenaeus sikertelen prblkozsa Adversus Haereses c. mûvben (V, 30). Irenaeus megprblja a szmot megvltoztatni 616-ra s ilyen mdon Caligulra vonatkoztatni, aki uralkodsa vge fel (37–41) el akarta helyeztetni szobrt a jeruzslemi templomban. Ezek szerint a 616 ezt jelenten visszafordtva: Gaius Kaisur. Caligula ksrletnek a Jel knyve idejre s elsõ olvasinak letre semmi hatsa nem volt. Klnben is az eredeti hatszzhatvanhat megvltoztatsval sikerlt ezt a nevet kihmozni. A 616-nak egy msik kulcs szerinti megfejtse Kaisar theos lenne. Ez pedig nmagban vve semmitmond kifejezs, ami radsul nem a hatszzhatvanhat, hanem a 616 lefordtsi ksrleteibõl addott.
A hatszzhatvanhat titkt sokan prbltk megfejteni az elmlt ktezer v folyamn. Minden nemzedkben akadtak olyanok, akik koruk kellemetlen emberre, vagy embereire, legalbb is egy-egy np vagy csoport szempontjbl, vagy ppen az egyhz vagy egy felekezet szempontjbl kellemetlen emberre vonatkoztattk. gy szlettek a kvetkezõ megoldsok: Julianus Apostata, Attila, Mohamed, Loyola, Luther, Napoleon stb. Valsznû, hogy ezutn sem lesz hiny dilettns kvncsiskodkban.
A tudomnyos rtelemben vett valsznû megfejtshez maga a szveg nyjt segtsget. Mikor arrl beszl a ltnok, hogy isteni blcsessgre van szksg a hatszzhatvanhat megfejtshez, akkor vilgos, hogy a szmnak vallsi jellege van. Amikor a fenevad szmval azonostja ezt a szmot, akkor az is kitûnik, hogy a szmnak antikrisztusi jellege van. Amikor a szveg azt mondja, hogy ez a szm „ember szma”, akkor az is vilgos, hogy a szm egy emberre vonatkozik, mgpedig az antikrisztust megszemlyestõ emberre. Egyik valsznû megolds az, hogy hatszzhatvanhatos szmot a megfelelõ hber betûkkel rjuk t, akkor ez a meglepõ nv szletik: Neron Qesar. A grg trs pedig ezt a szt eredmnyezi: thrion – vadllat, fenevad. Egy kzelesen fellpõ, vagy mr jelen lvõ rmuralmat, keresztynldzst megvalst csszrrl lenne sz, aki Nero redivivusknt jelenne meg.
A msik valszerû megolds, amit mr Pythagoras s Alexandriai Philon is alkalmazott a nevek elrejtsre s a nevet hordoz szmok titknak feloldsra. Ennl a megfejtsi mdnl a szmok megtartjk szmrtkket s amellett szimbolikus jelentst is kapnak. E szerint a hatszzhatvanhat egy n: hromszg-szm, az 1-tõl 36-ig terjedõ szmok summja. Viszont 36 is az 1-tõl 8-ig terjedõ szmok summja. A hromszgszmoknak az a jelentse, amit az ily mdon nyert utols tag mutat. A hatszzhatvanhat esetben a nyolc szimbolikus jelentst kell keresni a Jel sszefggsben. A 17:11-ben a fenevad a nyolcadik, teht a fenevad szma egyttal a nyolc, ami antikrisztusi jellegre, egyben a neki adott rvid hatridõre mutat.
Mindkt valsznû tudomnyos megoldsi ksrlet lnyege, hogy a hatszzhatvanhatos szm a Jel knyvnek megrsa idejn fellpõ rmai csszrra utal, aki a csszrkultusz ktelezõv ttelvel s a keresztynsg ldzsvel antikrisztusi jelleget lt. Ez az uralkod, egyben a dmonizldott rmai birodalom kpviselõje is.
|