J�NOS JELEN�SEINEK MAGYAR�ZATA

�rta: Dr. Kocsis Elem�r professzor

Bevezet�s: - A k�nyv c�me.

Az Apokalypsis Ioannou sz� szerint J�nos „kijelent�s�t”, „kinyilatkoztat�s�t” jelenti. De m�r a 1. v.-bõl kitûnik, hogy nem J�nos, hanem J�zus kijelent�seirõl van sz�, amelyet szolg�j�nak, J�nosnak adott. Az apokalypsis sz� �ltal�ban az igazs�g kijelent�s�t, nyilv�noss�gra hozatal�t jelenti. Vall�si gondolatk�rben isteni titkok kinyilatkoztat�sa visio vagy auditio, l�tom�sok vagy hall�s �tj�n. A bibliai kijelent�s vil�g�ban Isten terveinek, akarat�nak kinyilatkoztat�sa. A sz� egyr�szt a kijelent�s aktus�t, m�sr�szt a tartalm�t jelzi. Eschatologiai tartalm� sz�vegekben az elõbbi von�saihoz egy �j, speci�lis von�s j�rul: „a v�gsõ idõk esem�nyeinek a leleplez�se.” A zsid� apokaliptik�ban a sz� egy�rtelmûen az utols� idõkrõl val� l�tom�sokat jelenti.

A Jel k�nyv�ben az apokalypsis k�l�nb�zõ jelent�sei egyes�lnek, sõt egy �jabb von�ssal gazdagodnak. A sz� t�rt�net�t kutatva azt tal�ljuk, hogy a LXX-ben az apokalypsis sz� szinonim�ja a proph�teia. A Jel 1:3 szerint a k�nyv tartalma: logoi t�s proph�teias (v�. 22:7.10.18). A sz�, mint k�nyvc�m, kollekt�v egyes sz�m, a k�nyvben feljegyzett kijelent�sek �s l�tom�sok �sszess�g�t jelenti. Ez a sz�haszn�lat k�sõbb a kereszty�n apokaliptik�ban is �rv�nyre jutott a P�ter, P�l, Tam�s apokalipszise elnevez�sekben. Az apokalypsis a Jel c�m�ben J�nos nev�vel egybekapcsolva ezt jelenti: A J�nos �ltal feljegyzett kijelent�sek, ill. l�tom�sok k�nyve. J�nos azokat a pr�f�tai ig�ket �s l�tom�sokat jegyzi fel, amelyeket a megdicsõ�lt �rt�l kapott.

A szerzõs�g k�rd�se.

A k�nyv helye a k�nonban. A Jel k�nyv�nek szerzõje k�nyv�ben n�gy helyen nevezi meg �nmag�t: 1:1.4.9; 22:8. Mind a n�gy helyen a I�ann�s n�v �ll, az egyh�zi tiszts�g k�zelebbi megnevez�se n�lk�l. J�nos, J�zus Krisztus „szolg�ja” (1:1), aki angyal �ltal kinyilatkoztat�st nyer Ur�t�l Patmosz sziget�n, hogy azt „az �zsia tartom�nyban levõ h�t gy�lekezetnek” k�rlev�l form�j�ban adja tov�bb (1:4). A szerzõ, mint a c�mzett gy�lekezetek tagjainak „testv�re �s r�szest�rsa a szenved�sben �s kir�lys�gban �s �llhatatoss�gban”, k�v�n meghallgat�st (1:9). A 22:8–9. versekbõl azt tudjuk meg, hogy J�nos, a l�tom�sok szem�lyes �t�lõje „pr�f�ta”. A szerzõ szem�ly�rõl ezen k�v�l csak az az adat maradt r�nk, hogy a kijelent�s elnyer�se idej�n „az Isten ig�j��rt, J�zus bizonys�gt�tel��rt” sz�mûzet�sben volt egy szigeten, Patmoszon. A szerzõ feleslegesnek tartja �nmaga k�zelebbi megnevez�s�t. Ez arra mutat, hogy a kis�zsiai gy�lekezet k�r�ben k�zismert szem�ly lehetett, aki mag�t�l �rtetõdõen l�pett fel azzal az ig�nnyel �s tekint�llyel, hogy J�zus Krisztus kijelent�s�t k�zli a gy�lekezetekkel.

Tekint�lyes egyh�z�r�k (Justinus Martyr, Papias, Sardesi Melito) m�r a m�sodik sz�zadt�l kezdve J�zus tan�tv�ny�t, a Zebedeus-fia J�nost tartj�k a k�nyv szerzõj�nek. A Jel k�nyve nyugaton a 2. sz�zad v�g�tõl, keleten a 3. sz�zad k�zep�tõl �ltal�ban apostoli �s kanonikus iratnak sz�m�t.

J�llehet a 2. �s 3. sz�zadban nincs jelentõsebb ellentmond�s a Jel kanonicit�s�val szemben, a szerzõ szem�ly�t illetõen m�gsem teljes az egys�g. Markion �rthetõen zsid� iratnak nyilv�n�tja �s elveti. Markion �nk�nyess�g�t ismerve, ez a t�ny nem jelent helyt�ll� �rvet J�nos szerzõs�ge ellen. Az antimontanista Gaius (210 k�r�l) – polemikus okokb�l – egy Kerinth nevû gnosztikus szerzõnek tulajdon�tja a Jel k�nyv�t. Az apokaliptikus t�velyg�sek ellen k�zdõ Alexandriai Dionysios p�sp�k a 3. sz�zad k�zep�n nem az apostolt�l, hanem egy m�sik J�nost�l sz�rmaztatta a k�nyvet. Õ volt, aki elsõnek mutatott r� arra a jelentõs nyelvi �s stil�ris k�l�nbs�gre, amely a Jel �s J�nos evang�liuma, ill. J�nos levelei k�z�tt fenn�ll. Az �egyh�z nagy t�rt�net�r�ja Eusebius a 4. sz�zad elej�n m�g ingadozik a k�nyv kanonikus volt�nak elismer�s�ben. A keleti egyh�zban sok�ig vitatt�k a Jel apostoli eredet�t. V�g�l is keleten Athanasius, nyugaton Augustinus hat�s�ra kanoniz�lj�k. A nyugati egyh�z a 4. sz�zad v�g�n felveszi a k�noni list�ra, keleten azonban csak a 9. �s 10. sz�zadt�l tal�lhat� meg egy�ntetûen a kanonikus k�nyvek list�j�n.

Az �jkorban Erasmus vonta elõsz�r k�ts�gbe a Jel apostoli eredet�t. Luther szerint „sem nem apostoli, sem nem pr�f�tai” (Vorrede auf die offenbarung Sankt Johannis, 1522). Zwinglinek, K�lvinnak fenntart�sai vannak a k�nyvvel szemben. Amikor K�lvin egyik kort�rsa meghallotta, hogy a nagy reform�tor lemond a Jel magyar�zat�r�l, �gy ki�ltott fel: „O sapientissimus vir!” Ez a megnyilatkoz�s �ltal�ban jellemzõ a reform�tori kor n�zeteire a Jel k�nyv�rõl. Az idegenked�snek az az oka, hogy a Jel k�nyv�ben nem tal�lt�k a kegyelembõl hit �ltal val� megigazul�s tan�t�s�t abban a krist�lytiszta form�ban, ahogyan azt a p�li levelek el�nk t�rj�k. Az idegenked�s m�sik oka, hogy az apokaliptika k�pvil�ga m�g�tt nem tudt�k felfedezni az �jsz�vets�gi pr�f�ci�t.

A modern bibliai kritika k�pviselõi r�sz�rõl J. S. Semler volt az elsõ, aki theol�giai �s vall�st�rt�neti indokl�ssal elvitatta J�nos szerzõs�g�t. A modern protest�ns theol�giai irodalomban erõsen megoszlanak a v�lem�nyek. A kutat�k egy r�sze vitatja, hogy a Jel k�nyve �s J�nos evang�liuma ugyanatt�l a szerzõtõl sz�rmazik (Bousset, Lohse, J�licher – Fascher, K�mmel). Viszont annak a n�zetnek is jelentõs t�mogat�i vannak, amely szerint J�nos evang�liuma, levelei �s a Jel k�nyve is J�nos apostolt�l sz�rmaznak (Michaelis, Albertz, Feine–Behm, Stauffer �s �ltal�ban a katholikus szerzõk). A Jel egyik legjelentõsebb komment�tora, Lohmeyer szerint az �n. Corpus Johanneum egy szerzõtõl sz�rmazik, de ez nem J�nos apostol.

Vizsg�ljuk meg J�nos apostol szerzõs�ge ellen �s mellett felsorakoztatott �rveket: J�nos apostol szerzõs�ge ellen sz�l:

1. A Jel �s Jn evang�liuma, ill. leveleinek nyelve k�z�tt nagy k�l�nbs�g van. N�h�ny p�lda: Jn: amnos – Jel: arnion, Jn: Hierosolyma – Jel: Ierousal�m, Jn: ethnos (zsid�k) – Jel: ethnos (pog�nyok). A Jel bizonyos theol�giai kulcsfogalmakat m�s szavakkal jel�l. Ezenk�v�l t�ny, hogy a Jel nyelve nem olyan j� g�r�g nyelv, mint a Jn evang�lium��, ill. levelei�, erõsen semitiz�l, nyelvtani hib�k is vannak benne.

2. A Jel eschatol�giai jellegû k�nyv, futurikus, apokaliptikus tartalommal. J�nos t�bbi irata ezzel szemben �rintetlen ettõl a gondolatvil�gt�l, ahogyan tudom�nyosan kifejezik: eschatologi�tlanok. 3. A Jel tele van �sz�vets�gi cit�tumokkal �s c�lz�sokkal a zsid� apokrifus �s apokaliptikus irodalomra. J�nos t�bbi irata szinte cit�tumt�l mentes.

4. A J�nos n�v m�g nem bizony�t�k a Jel apostoli eredete mellett. Ann�l is ink�bb, mert J�nos nem nevezi meg �nmag�t sem evang�lium�ban, sem leveleiben.

5. A legs�lyosabb �rv a Corpus Johanneum egy�ttes hat�s�nak eredm�nye: Ilyen k�l�nb�zõ st�lus� �s gondolatvil�g� k�nyveket olyan r�vid idõtartamon bel�l egy szerzõ nem �rhat – �ll�tja az izag�gusok egy r�sze. �rvek J�nos szerzõs�ge mellett:

1. A Jel �s J�nos t�bbi iratainak nyelve �s st�lusa k�z�tt vannak ugyan k�l�nbs�gek, de a Jel m�gis a j�nosi iratokhoz �ll a legk�zelebb. Egyben az eg�sz Corpus Johanneum st�lusa �s gondolatvil�ga rokon az az �n. papi trad�ci��val (a Dt-tõl Ez�kiel k�nyv�n �t H�n�chig �s a qumr�ni iratokig ny�l� jellegzetes papi theol�gi�val �tszõtt trad�ci�). Ez a t�ny viszont a szerzõ l�vita sz�rmaz�s�ra utal. J�nos apostol pedig a hagyom�ny szerint l�vita sz�rmaz�s�.

2. J�nos evang�lium�nak �s iratainak az exchatol�gi�tlans�ga �s a Jel eschatol�giai gondolkoz�sa nem z�rja ki, sõt kieg�sz�tik egym�st.

3. J�llehet Jn evang�lium�ban kev�s a cit�tum, de gondolatvil�ga �pp�gy felt�telezi az �sz�vets�get �s a papi trad�ci�t, mint a Jel k�nyve.

4. A J�nos n�v lehet d�ntõ bizony�t�k is a szerzõs�g mellett, ui. az �egyh�zi trad�ci� nem ismer m�s, J�nos nevû �s nagy tekint�lyû evang�list�t vagy egyh�zi f�rfit az apostoli korszakban J�noson, J�zus tan�tv�ny�n k�v�l.

5. Az utols� ellen�rv sem elh�r�thatatlan. Az az eshetõs�g, hogy – egy �s ugyanazon szem�ly k�t olyan k�l�nb�zõ mûfajt k�pvisel, mint az evang�lium �s az apokalipszis nem kiz�rt lehetõs�g. Erre tal�lunk p�ld�t a vil�girodalomban is. J�nos eset�ben pedig ez ann�l ink�bb val�sz�nû, mert az apostol patmoszi l�tom�saiban �j feladatot kapott. Eddig a testt� lett ig�rõl kellett bizonys�got tennie, most a testt� lett ige j�vendõj�rõl, Isten �g�reteinek beteljesed�s�rõl kell sz�lnia.

Ha figyelembe vessz�k, hogy a Jel szerzõje zsid�kereszty�n �s palesztinai sz�rmaz�s�, valamint azt is, hogy a kis�zsiai gy�lekezetek k�r�ben egyetemes tekint�lynek �rvendõ egyh�zi vezetõ szem�ly, akkor a vit�ban a hagyom�ny �s a tudom�nyos vizsg�lat egyar�nt J�nos apostol szerzõs�ge jav�ra billenti a m�rleget. A Jel kanonicit�sa elsõrenden a k�nyv tartalm�t�l az nem a szerzõj�nek szem�ly�tõl f�gg. Ettõl a k�rd�stõl f�ggetlen�l is alapos indokok k�sztetnek arra, hogy a Jel k�nyve szerzõj�nek J�nos apostolt tekints�k. A k�nyv keletkez�si helye �s ideje.

Irenaeus egyh�zi atya a 2. sz�zad v�g�n a r�gi hagyom�nyokra hivatkozva feljegyzi, hogy a Jel l�tom�sait J�nos a Domitianus uralkod�sa idej�n (81–96) kapta (Adversus Haereses V, 30, 3).

Keletkez�se hely�t maga a k�nyv nevezi meg: Patmosz szigete (1:9). A sziget Kis-�zsia d�lnyugati partjain�l fekszik, Miletosz v�ros�val szemben.

A k�nyvben tal�lhat� utal�sok �s kort�rt�neti adatok egyar�nt val�sz�nûv� teszik a k�nyv keletkez�si idej�rõl sz�l� legr�gibb hagyom�nyt.

Domitianus volt az elsõ r�mai cs�sz�r, aki vall�si okokb�l �ld�zte a kereszty�ns�get. A N�r� idej�n v�gbement �ld�z�seknek nem a cs�sz�rkultusszal val� ellenkez�s volt az oka. Domitianus volt az elsõ cs�sz�r, aki isteni tiszteletet k�vetelt mag�nak. Hivatalos c�me ez volt: „Dominus ac deus noster” (Suetonius, Domitianus 13). Az uralkod� kultusza Kis-�zsi�ban r�gtõl fogva vir�gzott. Efezusban Domitianus uralkod�sa alatt az �j cs�sz�rnak szentelt templom �p�l. Kis-�zsi�ban teh�t k�l�n�sk�ppen megvoltak a r�mai �llamvall�s �s a kereszty�ns�g, cs�sz�rkultusz �s Krisztus-kultusz �ssze�tk�z�s�nek felt�telei. A Jel olyan jellegû �ld�z�sekrõl sz�mol be, amelyek a cs�sz�rkultusz elutas�t�sa miatt t�madtak. A l�tnok a 17:6-ban a par�zna Babilon–R�m�r�l �r, amelyik megittasodott a szentek �s J�zus bizonys�gtevõinek v�r�tõl. A vad�llat, amely a birodalom szimb�luma, isteni tiszteletet k�vetel (13:4.12kk.; 14:9.11; 16:2). A kis�zsiai gy�lekezeteknek m�r m�rt�rjai is vannak (2:13; 6:9). Az egyh�zat nagy vesz�ly fenyegeti (3:10). A gy�lekezetek egy �ltal�nos �ld�z�s elõtt �llnak.

A Jel ugyan k�zvetlen�l nem nevezi meg Domitianus nev�t, a kort�rt�neti ismereteink �s a kereszty�n hagyom�ny alapj�n azonban meg�llap�thatjuk, hogy a k�nyvben v�zolt helyzet legjobban Domitianus kor�ra alkalmazhat�. Felt�telezhetj�k teh�t, hogy a Jel az 1. sz�zad kilencvenes �veinek elej�n keletkezett, amikor a fiatal kereszty�n egyh�zat a cs�sz�rkultusz r�sz�rõl megsemmis�tõ t�mad�s fenyegette. Ebben a helyzetben sz�l a k�nyv �zenete, b�ketûr�sre, �llhatatoss�gra buzd�t, �s Krisztus gyõzelm�nek �g�ret�vel vigasztalja a gy�lekezeteket.

A Jelen�sek k�nyve kereszty�n apokalipszis.

A kereszty�n apokalipszis saj�tos mûfaj�nak meg�rt�s�hez ismern�nk kell a zsid� apokaliptika vil�g�t, amely t�rt�netileg megelõzte kereszty�n rokon�t. A zsid� apokaliptikus irodalomban nemcsak egy irodalmi mûfaj, hanem egy k�l�n�s k�pzetk�r �s gondolatvil�g is kifejezõdik. A zsid� apokaliptika fõt�m�ja az õsidõk, de m�g ink�bb a v�gsõ idõk isteni titkainak leleplez�se. Az apokaliptika ezenk�v�l rendk�v�li �rdeklõd�st mutat az emberi �let �s t�rt�nelem v�gsõ k�rd�sei ir�nt. Az apokaliptika titkos tudom�ny, mûvelõi l�tom�sokra hivatkoznak, amelyekben az isteni b�lcsess�g leplezi le �nmag�t. Ez a mûfaj �s a benne foglalt gondolatvil�g �r�stud�i munka, amely ugyan sok formai rokons�got mutat az �sz�vets�g pr�f�tai igehirdet�s�vel, de n�lk�l�zi annak hiteless�g�t, nem isteni kijelent�s, hanem theol�gia �s olykor t�rt�netfiloz�fiai spekul�ci�.

A zsid� apokaliptika jellemzõ von�sai az �sz�vets�gi pr�f�ci�val val� �sszehasonl�t�sban rajzol�dnak ki a leg�lesebben:

1. Az apokaliptikus irodalom n�vtelen�l vagy pszeudonim m�don jelenik meg, a r�gi idõk istenes embereinek a neve alatt (M�zes, Ill�s, Ezsdr�s). A pr�f�cia megszûn�s�vel (Zsolt 74:9) �s a T�ra kiz�r�lagos �rv�nyre jut�s�val a szerzõk ilyen m�don rem�lnek hiteless�get biztos�tani �r�suknak. A pr�f�t�k ezzel szemben teljes emberi exisztenci�juk latbavet�s�vel ny�ltan v�llalj�k a felelõss�get a r�juk b�zott �zenet�rt.

2. Az apokaliptika jellemvon�sa a „vaticinia ex eventu”; azaz a m�r megt�rt�nt esem�nyek j�vend�l�sszerû elbesz�l�se. Az �sz�vets�g pr�f�t�inak nem volt sz�ks�g�k ilyen mesters�gbeli fog�sra. Bizonyosak voltak az Istentõl kapott ig�k �s l�tom�sok k�zeli vagy t�voli beteljesed�s�ben.

3. Az apokaliptika �s a pr�f�cia k�z�s von�sa a t�rt�neti �rdeklõd�s. H. Gunkel mer�szen, de minden szempontb�l indokoltan �llap�tja meg: „A modern vil�g D�niel k�nyv�bõl tanulta meg a vil�gt�rt�net fogalm�t” (Was bleibt vom Alten Testament, 1916). D�vid 7 v�zi�ja az egym�st v�lt� vil�gbirodalmakr�l, klasszikus p�ld�ja annak a t�rt�netszeml�letnek, amely az apokaliptik�nak is saj�tj�v� lett, hogy ti. az eg�sz emberi t�rt�net Isten sz�ne elõtt �ll. A t�rt�neti korszakoknak Istentõl rendelt ideje, az eg�sz t�rt�netnek Istentõl rendelt c�lja van.
A t�rt�neti �rdeklõd�s m�dj�t illetõen azonban l�nyeges k�l�nbs�g van a pr�f�cia �s az apokaliptika k�z�tt. A pr�f�t�k mindig konkr�tak �s idõszerûek voltak, Izr�el aktu�lis t�rt�neti probl�m�ival foglalkoztak. A t�rt�netet a Jahve �s Izr�el k�zt fenn�ll� sz�vets�g szempontj�b�l magyar�zt�k. Ezzel szemben az apokaliptikusokat a vil�gkorszakok v�ltoz�sa �rdekli. A jelen vil�gkorszak h�tralevõ idej�nek �s a j�võ vil�gkorszaknak titkai. K�zben allegorikus k�pek sokas�g�t alkotj�k, a vil�gt�rt�net elj�vendõ korszakair�l �s esem�nyeirõl „menetrendet” k�sz�tenek, �s sz�mspekul�ci�kba, sz�mmisztik�ba t�vednek.

4. Jellegzetes az apokaliptika determinista vil�gk�pe. Isten terv�ben a legapr�bb r�szletekig minden elõ van �rva. Ez a terv mechanikus �s k�ny�rtelen v�ltozhatatlans�ggal val�sul meg. Az apokaliptika szereti a passivummal k�pzett szerkezeteket. A pr�f�cia ezzel szemben Isten szuver�n szeretet�rõl tesz bizonys�got, aki nem kapcsolja ki az ember akarat�t �s felelõss�g�t, aki k�ny�r�letbõl �s isteni pedag�gi�j�b�l olykor megv�ltoztatja v�gz�seit.

5. Az apokaliptika egyfajta dualizmust k�pvisel. B�r a s�t�n Isten hatalmas teremtm�nye, de hatalmas harc folyik Isten �s a s�t�n, Isten angyalai �s a s�t�n angyalai k�z�tt. A pr�f�ci�ban az embernek egyed�l az �lõ Istennel van dolga.

6. Az apokaliptika nomista. A M�zes t�rv�ny�t farizeusi �rtelemben tartja tiszteletben. A pr�f�cia t�lmegy a t�rv�ny form�lis bet�lt�s�n, amikor kimondja: „Szeretetet k�v�nok �s nem �ldozatot” (H�s 6:6; v�. 1S�m 15:22; �m 5:21–24).

7. Az apokaliptika nacionalista. A kegyes Izr�elt szembe�ll�tja a n�pekkel. Izr�el �gy ahogy van, a Messi�s seg�ts�g�vel legyõzi a n�peket. A pr�f�cia univerzalista. A pr�f�t�k elsõsorban a v�lasztott n�ppel pereltek annak engedetlens�ge miatt. Viszont a n�peket sem z�rt�k ki az eschatol�gikus �dvjavakb�l (�zs 25:7k.; 49:6; Mik 4:1). Az apokaliptik�ban leegyszerûs�dik a k�p: Az utols� idõben Isten megdicsõ�ti Izr�elt �s meg�t�li a pog�nyokat.

8. Az apokaliptika k�t jelentõs ponton tov�bb �p�tette az �sz�vets�gi pr�f�cia eschatol�giai �zenet�t az�ltal, hogy Isten orsz�ga elj�vetel�t �s a felt�mad�st hangs�lyozta. Az �sz�vets�g az utols� idõkre a Messi�s orsz�ga megjelen�s�t v�rta. Az apokaliptika szerint azonban ez csak az emberi t�rt�net utols� �llom�sa lesz, amelyet felv�lt Isten �r�kk�val� orsz�ga. Mivel az �sz�vets�g pr�f�t�i nem kaptak kijelent�st a felt�mad�sr�l, hallgatnak errõl a k�rd�srõl. Csak k�sõn, D�niel k�nyv�nek apokalipszis�ben jelenik meg a felt�mad�s �g�rete. Az apokaliptikus irodalomban azt�n ann�l t�bbet olvasunk a felt�mad�s rem�nys�g�rõl.
A pr�f�cia �s az apokaliptika �sszehasonl�t�s�b�l kitûnik, hogy az apokaliptik�ban k�t �ramlat tal�lkozik. Az egyik az �sz�vets�gi pr�f�cia eschatol�giai �zenet�nek interpret�l�sa �s ki�p�t�se a pr�f�t�k lelk�let�vel, a m�sik a partikul�rizmus �s t�rt�netspekul�ci�.

A zsid� apokaliptika t�ved�sei ellen�re is jelentõs kijelent�s-t�rt�neti szerepet v�gzett el: egyr�szt az �sz�vets�gi kijelent�s monotheizmus�nak k�vetkezetes hirdet�s�vel �s erk�lcsi mondanival�j�val a zsid�s�g megmarad�s�nak fontos eszk�z�v� v�lt a hellenista szinkretizmus mindent beolvaszt� szellemi �ramlat�val szemben, m�sr�szt az �sz�vets�gi eschatologia tov�bb�p�t�s�vel h�dk�nt szolg�lt az �- �s �jsz�vets�gi pr�f�cia k�z�tt, amelynek jelentõs �szt�nz�seket adott. Az �jsz�vets�gi apokaliptika formailag a zsid� apokaliptika jegyeit viseli, v�zi�kban, alleg�rikus k�pekben v�zolja az eschatol�giai esem�nyeket, tartalmilag viszont az �sz�vets�gi eschatol�gia von�sait fejlesztette tov�bb.

Az �jsz�vets�gi apokaliptika legfontosabb von�sa a krisztol�giai jelleg. A t�rt�neti J�zus �s az apokaliptikus esem�nyek k�z�tt �t�letre visszat�rõ Krisztus szem�lye azonos (Mt 24; Mk 13; Lk 21:5–36; Jel 5:5–6; 19:13.16). Az �jsz�vets�gi apokaliptika aktu�lis pr�f�cia (Jel 1:3), nem �ln�v alatt jelenik meg. A l�tnok v�llalja a pr�f�tai �zenetet (Jel 1:1). Nem vaticinia ex eventu. Az ezut�n bek�vetkezõ dolgokr�l sz�l �s bizonyos az �g�retek beteljesed�s�ben. Antinomista, mert a megtartat�s nem a t�rv�ny betûj�hez val� hûs�gtõl, hanem J�zus Krisztus �ldozat�t�l �s a Krisztushitben nyert hitvall� hûs�gtõl f�gg.(Jel 7:14). A kereszty�n apokaliptika univerz�lis, az eg�sz vil�g megv�lt�s�ra tekint (Jel 21). Az embervil�g a bûn miatt r�szakadt nyomor�s�gokb�l megszabadulva, kr�ziseken �t eljut Isten orsz�g�nak teljes b�kess�g�re. A Jelen�sek k�nyve teh�t kereszty�n pr�f�cia apokaliptikus form�ban. Krisztol�giai jelleg�bõl �s �jsz�vets�gi elõzm�nyeibõl k�vetkezõen nem idegen test a Szent�r�sban, sõt m�lt� z�r�fejezete a k�nonnak.

A k�nyv tartalma �s �zenete.

A k�nyv egyr�szt a megdicsõ�lt �rnak a h�t kis�zsiai gy�lekezethez k�ld�tt �zenet�t (2–3), m�sr�szt az utols� idõkrõl, Krisztus visszaj�vetel�rõl �s az �j teremt�srõl sz�l� l�tom�sokat tartalmazza (4–22). A k�nyvnek ez a m�sodik fõ r�sze, amely az anyag h�romnegyed r�sz�t �leli fel, a sz� igazi �rtelm�ben apokaliptikus jellegû. De az elsõ nagy egys�get, a h�t gy�lekezetnek k�ld�tt levelet is �thatja az apokaliptikus vez�rmot�vum, a k�zeli v�gnek �s Krisztus visszaj�vetel�nek �zenete.

A gy�lekezetekhez int�zett levelekben vigasztal�s, intelem, buzd�t�s, feny�t�s olvashat� aszerint, amint arra az egyes gy�lekezeteknek sz�ks�ge van.

A szorosabb �rtelemben vett apokaliptikus r�szben a l�tnok, Isten mennyei templom�ban, tr�nterm�ben, egy mennyei istentisztelet keret�ben l�tom�sokban kinyilatkoztat�st, kijelent�st kap arr�l, hogy az emberi t�rt�net �s benne az egyh�z t�rt�nete milyen kr�ziseken kereszt�l jut el a teljes v�lts�g napj�ra, az �j teremt�sig. A Jel k�nyv�ben adott kijelent�s elõk�sz�ti a fiatal kereszty�n egyh�zat az elõtte �ll� pr�b�kra, a v�rtan�s�gra. Val�ban, a k�vetkezõ k�t �vsz�zad �ld�z�sei k�zepette, ez a k�nyv a vigasztal�s kiapadhatatlan forr�s�v� lett. Ez�rt idõszerû pr�f�cia a Jel k�nyve, f�lre�rthetetlen parainetikus �s parakletikus tartalommal.

M�sfelõl a k�nyvnek egyetemes �rv�nyû �s minden idõkre sz�l� �zenete is van. A Jel k�nyve bizonys�got ad az egyh�znak arr�l, hogy a Szenth�roms�g Isten, a teremtõ �s megv�lt� �r, J�zus Krisztus �ltal a t�rt�netnek is Ura, aki biztos k�zzel vezeti a vil�got tervei megval�s�t�sa, orsz�ga teljes �rv�nyre jut�sa fel�. A t�rt�net folyam�n �jra �s �jra ki�tk�zik �s s�lyos kr�ziseket okoz az igazs�g �s hamiss�g, s�t�ts�g �s vil�goss�g, szeretet �s gyûl�let k�z�tt a k�l�nbs�g. Ez a k�l�nbs�g olykor �les ellent�tekben �s harcokban �lt testet. Ezek a harcok az egyh�znak, a Krisztus k�vetõinek hit�t, szeretet�t, rem�nys�g�t �s b�ketûr�s�t a legv�gsõkig pr�b�ra teszik. A harc kimenetele azonban nem k�ts�ges. Isten a felt�madott Krisztus �ltal v�gleges diadalt fog aratni a s�t�n, az antikrisztus, a bûn, hal�l �s emberi l�t �s t�rt�net minden nyomor�s�ga felett, amely a teremtett vil�g rendj�t �s b�k�j�t, Istennel val� k�z�ss�g�t zavarja. Isten �tjainak v�gsõ c�lja az �j teremt�s, az Isten k�z�ss�g�ben �s �dv�z�tõ jelenl�t�ben �lõ megv�ltott emberis�g, az �j Jeruzs�lem, a templom n�lk�li v�ros, ahol Isten lesz minden mindenekben.

A k�nyv szerkezeti fel�p�t�se.

A k�nyv fel�p�t�se azt mutatja, hogy egyetlen szerzõ tudatos szerkeszt�s�nek eredm�nye. A szerkezet j�l tagolt �s egyes r�szek vil�gosan felismerhetõk. Az egyes v�zi�k t�lnyom�an hetes csoportokba tagolva jelennek meg. A h�t gy�lekezethez �rt h�t lev�l (1–3) �s egy elõj�t�k (4–5) ut�n j�nnek a h�t pecs�t felt�r�s�t (6:1–8:1) �s a h�t trombita hangj�t (8:1–11:19) k�vetõ l�tom�sok. A 12–14. r�szekben (amelyek a B�r�ny �s a s�rk�ny harc�r�l sz�lnak) egyelõre f�lbeszakad a hetes v�zi�k sorozata, de a 15–16. r�szekben a h�t haragpoh�r kit�lt�s�vel �jra folytat�dik. A hetes sorozatokban megjelenõ l�tom�sok tartalma: katasztr�f�k, term�szeti �s t�rt�neti �t�letek. Ezek ut�n j�n Krisztus visszaj�vetele, az utols� �t�let �s az �j teremt�s (17–22).

A hetes feloszt�snak a k�nyv legkisebb r�szleteire val� alkalmaz�sa nem �rv�nyes�thetõ erõszak n�lk�l. A k�nyv feloszt�s�nak �ttekint�s�re helyesebb a theol�giai tartalmukn�l fogva egybetartoz� r�szek megk�l�nb�ztet�se �s a tartalmukra jellemzõ c�msz� alatt t�rt�nõ �sszefoglal�sa.

I. �zenet a h�t gy�lekezetnek (1–3)

1. A c�mfelirat magyar�zata (1:1–3).

2. �dv�zlet az olvas�knak (1:4–8).

3. J�nos l�tnoki megb�zat�sa (1:9–20).

4. H�t lev�l a h�t kis�zsiai gy�lekezethez (2–3).

II. L�tom�sok a Krisztus visszaj�vetele elõtti idõkrõl (4–19).

1. Isten mennyei tr�nterm�ben (4).

2. A B�r�ny �tveszi a sorsk�nyvet (5).

3. A h�t pecs�t felbont�sa (6:1–8:1).

4. A h�t trombitasz� (8:2–11:19).

5. A s�rk�ny, a fenevad �s a B�r�ny (12–14).

6. A h�t haragpoh�r kit�lt�se (15:1–16:21).

7. Babilon �s a fenevad buk�sa (17:1–19:10).

III. L�tom�sok Krisztus visszaj�vetel�rõl �s v�gsõ gyõzelm�rõl (19–20).

1. Krisztus paruzi�ja (19:11–16).

2. Megh�v�s a „nagy vacsor�ra” (19:17–18).

3. A vil�gbirodalmak buk�sa (19:19–21).

4. A s�t�n megk�t�z�se (20:1–3).

5. Krisztus ezer�ves orsz�gl�sa (20:4–6).

6. G�g �s Mag�g (20:7–10).

7. Az utols� �t�let (20:11–15).

IV. Az �j teremt�s (21–22)

1. Az �j Jeruzs�lem (21:1–27).

2. Az �j vil�g (22:1–5).

3. Epil�gus 22:6–22).

A k�nyv magyar�zat�nak m�dja.

A Jel k�nyv�t az �r�smagyar�zat t�rt�nete folyam�n sokf�lek�ppen pr�b�lt�k magyar�zni. Az �korban �s a k�z�pkorban t�bbnyire az �n. egyh�zt�rt�neti �s vil�gt�rt�neti magyar�zatot r�szes�tett�k elõnyben. Ennek a magyar�zati m�dszernek az volt a f�ltev�se, hogy a Jel k�nyve az egyh�z- �s vil�gt�rt�net esem�nyeit j�vend�lte meg. Ezzel a feltev�ssel sokan megpr�b�lt�k a Jel apokaliptikus k�peit �s alakjait a t�rt�nelem bizonyos esem�nyeivel �s szem�lyeivel azonos�tani. (A Jel ilyesfajta magyar�zat�val manaps�g csak az apokaliptikus tanokat hirdetõ szekt�k foglalkoznak.) Ez a m�dszer �nmag�t c�folta meg, ui. idõrõl idõre v�ltoztatnia kellett eredm�nyein, mert a t�rt�nelmi esem�nyek nem alkalmazkodtak ahhoz a „menetrendhez”, amit a magyar�z�k a Jel-ben felfedezni v�ltek. Ezeknek a pr�b�lkoz�soknak a csõdje volt az egyik oka annak, hogy a reform�ci� egyh�zai szinte a legut�bbi idõkig fenntart�sokkal ny�ltak a k�nyvh�z, �s elhanyagolt�k magyar�zat�t. Ennek azonban az lett a k�vetkezm�nye, hogy a Jel k�nyv�t �tengedt�k a kegyes fant�zi�nak. Sõt egy idõben �gy l�tszott, hogy a Jel az apokaliptikus tanokkal fell�põ szekt�k szabad pr�d�ja lesz. Napjainkban l�nyegesen v�ltozott a helyzet. Nagysz�m� tudom�nyos magyar�zat foglalkozik a Jelen�sek k�nyv�vel �s kutatja �rtelm�t �s �zenet�t a bibliai kijelent�s �sszef�gg�s�ben. A mûfaj k�r�s�nek t�rgyal�s�n�l (4. pont) l�ttuk, hogy a Jel aktu�lis �jsz�vets�gi pr�f�cia �s eschatol�giai �zenet apokaliptikus form�ban. Meg kell tal�lnia az exeg�zisnek a m�dot arra, hogy megk�l�nb�ztesse a Jel-nek a maga kor�hoz, teh�t az elsõ olvas�khoz sz�l� �zenet�t, az utols� idõkre sz�l� eschatol�giai tan�t�st�l. Ugyanakkor kutatnunk kell, hogy a Jel mindk�t mûfaji form�j�b�l milyen idõszerû �zenet, vigasztal�s, b�tor�t�s, int�s, felelõss�gre val� felh�v�s sz�lalhat meg napjaink egyh�z�nak, a mi nemzed�k�nknek.

A Jel k�nyv�nek magyar�zat�t nem lehet egyoldal� m�dszerekkel megoldani. A k�nyv saj�tos jellege ellen�ll minden sematiz�l�snak. A megfelelõ magyar�zati m�dot �gy tal�lhatjuk meg, ha a k�nyv tudom�nyosan meg�llap�tott mûfaj�t �s saj�toss�g�t komolyan vessz�k, alkalmazkodunk ahhoz �s tudom�nyos pontoss�ggal felt�rjuk jelk�prendszer�t, valamint a m�g�tte rejlõ mondanival�t.

Mivel a Jel mindenekelõtt �jsz�vets�gi pr�f�cia, a pr�f�cia pedig sohasem absztrakt �s idõtlen, hanem mindig saj�t kort�rsaihoz sz�l� �zenet, haszn�lnunk kell a kort�rt�neti m�dszert annak felt�r�s�ra, hogy kik voltak a k�nyv elsõ olvas�i �s milyen t�rt�neti helyzetben hangzott el a pr�f�cia.

Mivel a Jel az utols� idõkre vonatkoz� tan�t�st is tartalmaz, alkalmaznunk kell az eschatol�giai magyar�z�si m�dot, azaz fel kell haszn�lnunk az eg�sz bibliai kijelent�s-t�rt�netbõl nyert eschatol�giai ismereteinket, a k�nyv eschatol�giai �zenet�nek meg�rt�s�hez.

Igen fontos tekintetbe venni, hogy a Jel �zenete �s tartalma az apokaliptika k�peibe �s form�iba van �lt�ztetve. Ez�rt sz�ks�ges a hagyom�nyt�rt�neti �s vall�st�rt�neti m�dszer alkalmaz�sa is az apokaliptikus k�panyag eredet�nek �s jelent�s�nek meg�llap�t�s�ra. Erre az�rt is sz�ks�g van, hogy a k�panyag r�gi �s �j tartalm�t megk�l�nb�ztess�k egym�st�l.

Ezeknek az exegetikai m�dszereknek az alkalmaz�sa k�zben nem szabad sohasem megfeledkezn�nk arr�l, hogy ezek nem v�lhatnak t�vedhetetlen principiumokk�, minden rejt�lyt mechanikusan felold� kulcsokk�. Ezek a magyar�zati m�dok csak eszk�z�k, �n. heurisztikai szempontok, amelyeket azonban nem �nk�nyesen alkotott az „eg�szs�ges” bibliai tudom�ny (v�. 1Tim 1:10; Tit 1:9), hanem a Szent�r�s term�szet�nek megfelelõen alkalmaz. A reform�tori-evang�liumi alapokon nyugv� theol�gi�nak nincs m�s m�dja �s �tja a Jel k�nyve tartalm�nak, tan�t�s�nak, �zenet�nek meg�llap�t�s�ra, mint ez, a nemzed�kek odaad� munk�j�n alapul� komplex tudom�nyos m�dszer.

Mindazok, akik szenz�ci��hs�g�k vagy kegyes k�v�ncsis�guk, vagy vil�gt�l menek�lõ misztikus hajlamaik kiel�g�t�s�t v�rj�k a Jel-tõl, csal�dni fognak a k�nyvben �s annak evang�liumi tudom�nyos magyar�zat�ban. A Jel k�nyve �s evang�liumi magyar�zata azokn�l szolg�l �p�l�sre, akik benne a Szent�r�s t�bbi k�nyv�hez hasonl�an vigasztal�st, �tmutat�st, Krisztus idõszerû parancsait, k�vet�s�re val� felh�v�s�t keresik.

Irodalom.

Komment�rok: Alle, B. M.: Saint Jean l’Apocalypse, 3. kiad. Paris, 1933; Behm, J.: Die Offenbarung des Johannes (Das Neue Testament Deutsch), G�ttingen, 1935; Bonsirven, J.: L’Apocalypse de saint Jean (Verbum salutis XVI.) Paris 1951; Bousset, W.: Die Offenbarung Johannes, 2. kiad. (Kritisch-exegetischer Kommentar) G�ttingen, 1906; Charles, R. H.: A critical and exegetical commentary of the Revelation of St. John, I–II. Edinburg, 1920; Echternach, H.: Der Kommende, Die Offenbarung St. Johannes f�r die Gegenwart ausgelegt. G�tersloh, 1950; Hadorn, W.: Die Offenbarung des Johannes (Theol. Handkommentar) Leipzig, 1928; Holtzmann–Bauer: Briefe und Offenbarung des Johannes, 3. kiad. 1908; Lohmeyer, E.: Die Offenbarung des Johannes, 2. kiad. (Handbuch zum Neuen Testament) T�bingen, 1953; Lohse, E.: Die Offenbarung des Johannes (Das Neue Testament Deutsch), G�ttingen, 1960; Rissi, M.: Alpha und Omega, eine Deutung der Johannesoffenbarung, Basel, 1966; Rist-Linn, M.: The Revelation of St. John the Divine (The Interpreters Bible XII) New York, 1957; Schlatter, A.: Die Offenbarung des Johannes (Erleuterungen zum Neuen Testament 13.) Stuttgart, 1913; Torrey, Ch.: The Apocalypse of John, New Ware United Press, 1958; Zahn, Th.: Die Offenbarung des Johannes, 2. kiad. Leipzig, 1924–26.

A Jelen�sek k�nyv�rõl megjelent komment�rok teljes bibliogr�fi�j�t k�zli Br�tsch, Charles, Die Offenbarung Jesu Christi, Johannes-Apokalypse (Z�richer Bibelkommentare) 2. kiad. Z�rich, 1970, III. k. 342–346 lapjain. Bevezet�sek, tanulm�nyok: Feine–Behm–K�mmel: Einleitung in das Neue Testament, Berlin, 1965. 13. kiad. 329–348; Michaelis, W.: Einleitung in das Neue Testament, Bern, 1954. 303–319; G. Bornkamm, Die Komposition der apokalyptischen Visionen in der Offenbarung Johannis ZNW 36, 1937. 132kk., Rissi, M.: Zeit und Geschichte in der Offenbarung des Johannes, Z�rich, 1952; Was ist und was geschehen soll danach. Die Zeit und Geschichtsauffassung der Offenbarung des Johannes, Z�rich, 1965; Stauffer, E.: Christus und die C�saren, 1952. 3. kiad.; Bowman, J. W.: The Revelation to John: Its Dramatic Structure and Message, Interpretation 9. 1955. 436kk.; Delling, G.: Zum gottesdienstlichen Stil des Johannes-Apokalypse, Novum Testamentum 3, 1959. 107kk.; Lohse, E.: Die alt. Sprache des Sehers Johannes, ZNW 52, 1961. 122 ff; Holtz, T.: Die Christologie der Apokalypse Johannes, Texte und Untersuchungen 85, 1962. Kritikai sz�vegkiad�sok az apokaliptikus irodalomhoz: Charles, R. M.: The Apocrypha and Pseudepigrapha of the Old Testament. I–II. 1913; Kautzsch, E.: Die Apokryphen und Pseudepigraphen des Alten Testaments, I–II. 2. kiad. 1921; Riessler, P.: Altj�disches Schrifttum ausserhalb der Bibel, 1928; Bardtke, H.: Die Handschriftenfunde am Toten Meer, I2 1953., II2 1961; Maier, J.: Die Texte vom Teten Meer, I–II. 1960; Lohse E.: Die Texte aus Qumran, 1964; Dupont-Sommer: Les �crits ess�niens d�couverts près de la Mer Morte, Paris, 1969; Gaster, Th. The Scriptures of the Dead Sea Sect, 1957.