JNOS APOSTOL ELS LEVELE
Dr. Vlyi Nagy Ervin lelksz, KUTAT PROFESSZOR
JNOS ELSÕ LEVELNEK MAGYARZATA
rta: Dr. Vlyi Nagy Ervin lelksz
1 Jn. I. RSZ
1 Jn. 1,1–4. Kijelents s igehirdets.
Az 1. v. utols szavai: „az let igjrõl”, a levl tma-megjellseknt rtelmezhetõk. A „peri” – akrcsak a latin „de” s a nmet „ber” – a trgyaland tmra utal. Az let igje, amelyet a levl hirdet, nem idõtlen arch, idea, hanem trtneti valsg. „Az let megjelent”. Maga Isten, s benne az emberek vilgossga s dvssge jelent meg Jzusban. „Az igaz Isten s az rk let” (5:20) nem tlvilgi X, hanem e vilgi valsg: Jzus Krisztus. Az Istenhez vezetõ t nem a misztriumok s a misztika „anodos”-a, ek-stasisa, vagyis a vilgbl val kilps, hanem Jzus hitben trtnõ befogadsa. A hit pedig vilgossgban-jrs, a parancsolat megtartsa s szeretet.
A megjelent letre, a magt kijelentõ Istenre vonatkoz igk (horan, theasthai, pslaphn) rzkelhetõ valsgra utalnak. Az Istenrõl val keresztyn beszd alapja nem a spekulci, hanem a lts, halls s rints. Akiknek ezekben rszk volt, nem a 20. szzadi trtnelemtudomny eszkzeivel „trtneti tnyknt” azonostott dolgokrl beszlnek, hanem mint tank a trtnelemben megjelent Istenrõl, Jzusrl, mint az let igjrõl, a vilg megvltjrl. Jzus fldi letnek sok szemtanja volt; a fõpapok, a farizeusok s Piltus is ezekhez tartoznak; de csak a vlasztott tank ismertk fl benne a testt lett Igt, az Atya egyszlttjnek dicsõsgt, aki „istensgt elrejtette, midõn testnket felvette”. Isten kijelentse nem a 19. szzadi liberalizmus mdjn rtett n. „trtneti Jzus”, hanem az Atya dicsõsge Jzusban, melyet a Szentllek lttat.
Az egyszeri, trtneti kijelentshez hozztartoznak a megvilgostott szemtank s az õ zenetk. A kezdettõl fogva val Jzushoz hozztartozik a kezdettõl fogva hirdetett evanglium. Az rm knyszerben tovbbadott zenet kzssget teremt, nemcsak az egymst kvetõ keresztyn nemzedkek, hanem elsõsorban az zenet befogadi s Isten kztt. A koinnia abban fejezõdik ki, hogy a levl rja – aki minden valsznûsg szerint nem tartozott az elsõ nemzedkhez – egynek tudja magt a szemtankkal, s tbbes szm elsõ szemlyben beszl. A „vagy-vagy” sma, mely szerint vagy szemtan az r, vagy csak vzirl lehet sz, hamis, Az apostoli „mi” nem kizr, hanem magba lelõ jellegû; a befogadott angelia (1:5) alapjn joggal megy t a „pluralis ecclesiasticus”-ba: Akik hisznek a „kezdettõl fogva” hirdetett evangliumnak, kzssgben vannak a kijelents kzvetlen tanival, s gy a Szenthromsg Istennel. A levlr clja az, hogy ebbe a kzssgbe bevonja olvasit. Jellemzõ, hogy a „mi” s „ti” kztti klnbsgtevs – melyben a kijelents trtnetisge jut rvnyre – ksõbb eltûnik, s azokat, akikhez beszl, a tvtantkkal s a rjuk hallgatkkal szemben, az apostoli kzssghez szmtja.
Isten megismersnek s a vele val kzssgnek nincs ms tja, mint az apostoli igehirdets befogadsa s megõrzse. Nincs kzvetlen Isten-kapcsolat, mely misztikus lmnyben valsul meg. Az inkarnci megkerlhetetlen, s ppen ezrt a „kezdettõl fogva”. hirdetett bizonysgttel is.
1 Jn. 1,5. Az zenet.
Az let Jzusban megjelent igjnek zenete, melyet a kzvetlen tankra visszamenõ apostoli, egyhzi igehirdets ad tovbb, gy hangzik: „Az Isten vilgossg s nincsen õbenne semmi sttsg” Az szvetsgi gykerû kifejezssel: „fs”, mely a korabeli valls s vallsfilozfia (szinkretizmus, Qumran, Philo) egyik kzponti tmjv vlt, a levlr nem az Isten lnyegt akarja fogalmilag meghatrozni, hanem a kijelents megbzhatsgt hirdeti: Isten ugyanaz nmagban, mint a kijelentsben. Isten egy s egysges, vagy mint ksõbb rja: hû s igaz. A vilgossg az igazsg rokon jelentsû szavak, akrcsak a sttsg s a hazugsg. Isten testet lttt gondolata mgtt nincs semmifle stt hts gondolat, tudtul adott jakarata mgtt („azt akarja, hogy minden ember dvzljn”) nincs ezzel ellenttes, rejtett akarat, titokzatos vgzs. Az emberre mondott igenje igen s men; jakarata a vgsõ; nincs a vilgnak stt alapelve. Az apostoli zenet elutastja a metafizikai dualizmust, a kor divatos ramlatt. A Deus absconditus, a termszetben s trtnetben munklkod Isten, akit nem ismernk kzvetlenl, ugyanaz mint a Deus revelatus, a Jzus Krisztus Atyja. Az zenet rmhr: Hû az Isten! Ne fljetek!
1 Jn. 1,1:6–2:2. A keresztyn let.
A szakasz tartalma: az let igjn, a befogadott zeneten alapul, annak megfelelõ let. A vezrszlamot, a gõg s a ktsgbeess sttsgt kiûzõ igazsgot, az „egyszerre igaz s bûns” – ttelt a tvtantk jelszavaival szemben bontja ki. „Ha azt mondjuk” (6), „aki ezt mondja” (2:4.6.9), „ha azt mondja valaki” (4:20): ezek a bevezetsek a tvtantk idzsnek formuli.
Mit mondanak a tvtantk? „Kzssgnk van Istennel” (6), „nincsen bûn bennnk” (8), „nem vtkeztnk” (10). A tvtantsnak ebben a formjban az a veszedelmes, hogy megtvesztõen hasonlt az igazsgra, az apostoli evangliumra. Abban az idõben, mikor „sok hamis prfta ment szerte a vilgba” (4:1), Jn vllalja a szavakat sugall szellem megvizsglsnak psztori feladatt. Az evanglium igazsgt kisajtt evangliumellenes szellem jellegzetessge: a clhozrtsg gõgje. A szentrk azokkal helyezkednek szembe, akik azt hiszik s hirdetik, hogy õk mr meggazdagodtak, isteni-pneumatikus termszet rszesei lettek, s ezrt az e testben val let, az letfolytats mdja, rdektelen. Ebben a beteljesedsben rtelmt veszti az, letfolytatsra (peripatein) val gyels, az etika. A „megistenlt” pneumatikusokat nem rdekli a felebart s a vilg; e jelenlevõ vilghoz nincsen semmi kzk. Ezt a kznyket vagy a teljes nmegtartztatsban, a teremtett vilgot megvetõ aszkzisben gyakoroljk (Kol), vagy a szabadossgban: „minden szabad nekem” (1Kor 6).
Jn ezt az erklcsi kznyt nevezi sttsgben jrsnak, hazugsgnak. A sttsg nem az „isten mlysge”, nem mgikusan hat kozmikus erõ, amelynek olyan vdtelenl vagyunk kiszolgltatva, mint a grg tragdik hõsei a vgzetnek, hanem az ember kvetkezetlensge, aki „nem cselekszi az igazsgot”, nem jr elhivatshoz mltan. A sttsgben jrs nem a vakok bûne, hanem azok, akik azt lltjk: mi ltunk (Jn 9:41). A hazugsg leggonoszabb fajtja az Isten-kzssgre hivatkozs, az igazsg cselekvsnek kszsge nlkl: erklcs nlkli kegyessg.
A vilgossgban jrs, a keresztyn let: az zenetnek megfelelõ, a magt kijelentett Istenhez szabott magatarts. Nem bûntelensg, hanem igyekezet a j s igaz cselevsre, melynek forrsa s ereje a bûneink, megvallsa s a megtisztt bûnbocsnat elfogadsa.
Vilgosan kirajzoldnak a frontok: „nincs bûnnk” – mondjk a tvtantk: „vtkeztnk s vtkeznk” feleli Jn. „Minden szabad, s mindegy hogyan demonstrljuk szabadsgunkat”. – Jn pedig: ha sttsgben jrunk, hazudunk; „senki sem cselekszik bûnt; aki Istentõl szletett” (3:9). A bûntelensg, a perfekcionizmus elmletnek gyakorlata a bûn, az engesztelõ s szszl (v. Zsid 7:25–26) Krisztus elõtti bûn elismerse pedig az igazsg cselekvse. Az egsz levlen vgigvonul a keresztyn let egyszerre igaz s egyszerre bûns jellegnek a mostani ainban feloldhatatlan feszltsge. Reformtoraink erre talltak r. E feszltsget vllalva, vagyis a bûnbocsnatbl erklcsi igyekezetben lve, „kzssgnk van egymssal” (7). A tvtantk az Istennel val koinonijukkal, a vele val „titokzatos egyeslssel” dicsekedtek, s vallsukbl tkletesen hinyzott a msik ember. Ez a hiny hazugsgnak; ncsalsnak minõsti lltlagos Isten kapcsolatukat. Az emberr lett Istennel val kzssgbõl soha nem hinyzik a msik ember. A kijelentsben megismert Isten, s az õ ismeretnek kvetkezetes vllalsa, emberi s gylekezeti kzssget teremt. A hithez, a keresztyn lethez alkotlag hozztartozik a „szentek egyessg”-nek s az egsz vilgnak kontextusa, akiknek bûneirt Jzus Krisztus engesztelõ ldozat.
1 Jn. II. RSZ
1 Jn. 2,3–6. Az igaz istenismeret.
A tvtantk propagandjnak kzponti szava a „gnzis”; az az istenismeret volt, mely sz-i s apostoli hangzsa ellenre tartalmilag tkletesen idegen a bibliai kijelentshit ismerettõl. Isten ismerete az sz-ben – sszefoglallag mondva – az r jognak elismerst jelentette npe fõlõtt, s gy engedelmessget. Ez az Isten szemlyre s konkrt akaratra irnyul, engedelmessgben megnyilvnul ismeret a ksõbbi zsidsg klnbzõ szeparatista mozgalmaiban az isteni–mennyei dolgok, az elrejtett titkok s blcsessg ismeretv vltozott. A zsid s klnfle kzel-keleti forrsokbl tpllkoz, alapvonsaiban egysges gnoszticizmusban, mely a fiatal keresztynsget is magba akarta olvasztani, az ismeret trgya nem Isten kijelentett akarata, hanem az õ rejtett lnye. Ezt lltsuk szerint – kzvetlenl ismertk; a kzvetettsg, vagyis a trtnelmi kijelents csupn kezdeti stdium. Az ismeret kzlõje, az „gi informtor” (Pl. Hermes), az isteni vilgra vonatkoz informciknt rtelmezett kijelents megadsa utn flslegess vlik. Az ismeretben eltûnik az Isten s ember kztti klnbsg „n vagyok te, s te: n”, mint az egyik varzsima mondja. Az istensggel egyeslõ, az anyagi vilgtl elszakad llek megistenl. A tvtantk gnzisa vgsõ soron nem is annyira Isten, mind inkbb nismeret: a megvilgosod llek nmaga isteni eredetet s lnyegt ismeri meg; nem Istenhez r el, hanem nmaghoz: Ez az nismeret egyttal igazolja a vilgban val idegensgt s a kozmosz irnti felelõtlensgt.,
A tvtantk istenismerete teht nem a parancsolat cselekvsre hv s nem tra kld, hanem az emberi termszet megvltoztatst lltja. Amit a hit vr (3:2; Rm 8:23), azt a gnzis jelenvalnak tudja (v. 2Tim 2:18). Az dv jelenvalsga az sz-ben elvlaszthatatlan a remnytõl s a remnylettknt jelenlevõ r parancstl. Az „me minden jj lett”-et nem lehet egyszerûen tudomsul venni: A hit istenismerete nem puszta ismeret.,
Az. sz-i õsegyhzi kifejezst hasznl, de a keresztyn, hittõl idegen istenismeretnek „szuperapostolaival” szemben (v. 2Kor 11:5) hirdeti Jn az igazi istenismeret kritriumt: 3. v. Nem a misztikus tapasztalat a kritrium, hanem az etikai tett, a parancsolat megtartsa, a Krisztus-adta feladat megrtse s betltse. A „misztikus” vagy „spiritulis” Jn – ahogyan emlegetni szoktk – Jak-hoz hasonl szenvedlyessggel hangslyozza a tettet. Ezt a hangslyt a lelkieskedõ rajongs, az erklcs nlkli valls irnyba elcsszs ksrtse magyarzza.
A tett szksgessge azt mutatja, hogy az Istennel val koinonink nem biztostott, sem mgikusan, sem pedig sakramentlisan. Nem a clban, hanem ton vagyunk, a „rsz szerint val” terletn. A clban, az Isten orszgban, nincs parancs, nincsen etika. tkzben viszont csak a parancsolatban hallhat meg az evanglium indikativusa, mely arrl beszl: most mik vagyunk (3:2). Az eschaton elõtt gy vagyunk õbenne (2:5), hogy benne maradunk. A flre rthetõ „vagyunk” trtnelemre s etikra utal jn-i rtelmezse a minduntalan visszatrõ „maradjatok!”
Az engedelmessg vonatkozsi pontja viszont nem egy idõtlen erklcsi kdex, hanem egy szemly: Jzus Krisztus. A parancsolat megtartsa: Krisztus-kvets.
1 Jn. 2,7–11. A megvalsthat parancsolat.
Lehet Krisztust kvetni, a parancsolatnak engedelmeskedni, az igazsgot cselekedni? A hamis alzattal szemben, mely a keresztyn let lehetõsgt tagadja, Jn s az egsz Sz vlasza egyrtelmû: lehet! Ellenkezõ esetben illzi volna a keresztynsg, hibaval Jzus pldt hagy, ldozatos alzata (Jn 13:15.34), hibaval a prdiklsunk s hitnk.
Most – rja Jn – mikor a sttsg szûnni kezd, mikor az let igje, az emberek vilgossga megjelent, mikor elkldõtte Isten az õ egyszltt Fit a vilgba, hogy ljnk ltala (4:9), most megvalsthat a parancsolat: szerethetjk az Urat s a felebartunkat. Most nem beszlhetnk mell: a szeretet megvalsthat, mert a keresztyn let valsg. Ez az j az egy Isten rgi parancsolatban, amely kezdettõl fogva hirdettetett, egyrszt az Sz-ben, msrszt az evanglium kezdete ta.
Az egy Isten egy akarata, az agap, nem rzs, ha. nem magatarts s tett, akr az Isten szeretete (4:9–10). A sz maga, melyet az apostolok vlasztanak, hûvs, jzan s rzelemmentes – az erõs ellentte. A tvtantk jtknak, haladknak tartottk magukat; nem maradtak meg a keresztrõl val egyszerû evanglium mellett, hanem rdekes, izgalmas, idegeket borzol dolgokat hirdettek, mondvn, hogy ez az j, ez a Llek kijelentse. Jn vlasza: a legjabb a szeretet. Nincs aktulisabb az agap ignytelen, konkrt tettnl. Nem a ltomsok jak, hanem a bûnbocsnatbl lõ hit magatartsa, amely a felebarttal megelgszik, õt becsli s segti. Botrnkoztat kettõssg helyett (mindig j „gnzis”, s kzben az ember mindig marad a rgi, kznys, felelõtlen, s gyûllkdõ!) gy adunk j s j vlaszt Isten naponknt megjul szeretetre, aki azon a napon is flhozza rnk napjt, amelyen gonoszok vagyunk.
Az agap nlkli „megvilgostottak”, akik „az rban vannak”, anlkl, hogy az emberekkel trõdnnek, valjban a sttsg megvaktottjai. A „sttsg” Jn szmra nem a dualisztikus rendszerek ellen-istene, hanem a makacs engedetlensg kvetkezmnye: megkemnyeds. Mi vagyunk felelõsek s nem a mindensg stt princpiuma. Az Alexandriai Kelemennl megõrztt hres formula szerint a gnoszikusok „tudjk, hov sietnek”: Jn szerint (11. v.), „nem tudja, hov megy” az, akinek testt s lelkt ezen a fldn nem veszi ignybe az evanglium a szeretet tettre. Az ilyenek lete rtelmetlen botladozs: ha egyszer clhoz rtek, mirt kell m is jrniuk? Mi rtelme van e testben val letnek? gy jrnak, lnek, hogy nem mennek sehov.
1 Jn. 2,12–17. Az elktelezõ valsg.
Nem mi tesszk magunkat keresztynn, hanem Krisztus. A keresztynsg nem elrendõ llapot; megvalstand eszmny, hanem valsg õbenne. Alapja nem a mi erklcsi tettnk, hanem Krisztus megvlt tette. A parancsolat clja nem az, hogy megvalstsa ltal legyen valami, ami eddig nem volt, hanem hogy kifejezsre jusson az, ami van, ami Krisztus ltal lett (Jn 1:17; Ef 4:21: „kaths estin althia en t Isou”; az althia jelentse: igazsg s valsg). Minden sz-i felhvs a Krisztusban lett valsg elktelezõ jellegt hirdeti s magyarzza. Jn is azrt r, mert a keresztyn let valsg s mert ez a valsg veszlyeztetett: Ennek a mltat s jelent magba foglal j valsgnak tartalma: a keresztsgben. kzlt bûnbocsnat, az istenismeret s a gonosz legyõzse. Ez ktelez el Isten akaratnak cselekvsre, az agapre (15.17. v.). Az agap ellensge a kvnsg s a krkeds. Ezt nevezi Jn a kozmosz szeretetnek, mely kizrja az Atya irnti szeretetet.
A szakasz kt momentumra kln ki kell trnnk: a megszlts rtelmre s a vilggal kapcsolatos mondanivaljra. A megszltsban: teknia (12) s paidia (14), amely regekre s ifjakra egyformn vonatkozik, az apostoli tantekintly jut szhoz, amely szmol az letkorbeli s egyb klnbsgekkel, de a gylekezetet mgis egysgben ltja. A megszlts ekkleziolgiai s nem biolgiai rtelmû; nem az igen reg embernek van joga a „fiacskim” s „gyerekek” megszltshoz, hanem Jzus Krisztus hiteles tanjnak. A Jn-i rsok vilgrl val mondanivaljt ppoly lehetetlen egy gondolatban sszefoglalni s gy rendszerezni, mint a keresztyn letre vonatkozt. Az egy valsgrl csak kt ellenttes mondattal tudunk beszlni: simul justus, simul peccator.
Jn sokrtû kozmosz fogalmbl flrerthetetlenl kitûnik, hogy a „vilg”, amelyre a „ne szeresstek!” vonatkozik, nem a fld s az g, s nem is az ember. Isten testet lttt szeretetnek, a vilg megvltjnak tanja, nem a vilg llagra, az anyagra, a termszetre, s nem az ember trtnelmre mond nemet mint a dualisztikus kozmolgik s a spiritulisgnosztikus vltsgtanok. Nem a ltezõknek valamelyik rsze rossz, hanem meghatrozott magatarts-tpusok, mint pl. a kvnsg s a krkeds. Ezeknek ne adjtok meg magatokat! – figyelmeztet Jn. Amit Isten jra adott, azzal ne ljetek rosszul!” – A metafizikai dualizmus jnosi elutastsa ugyanakkor nem azt jelenti, hogy a „bûns vilgot” azonostja egyfle „lelki minõsggel.” A bûn nem szrmaztathat a teremtsbõl – de nem reduklhat az individulis – belsõ valsgra. Ha a jnosi rsok egszre figyelnk, nem eshetnk sem a bûn „ontologizlsnak”, sem pedig „pszichizlsnak” tvedsbe. A hit, melyet Krisztus apostolai hirdetnek, nem a menekls, a vilgbl kivonuls vallsa, hanem Isten akaratnak cselekvse ezen a fldn. Krisztus nevben nem kivonulunk a vilgbl, hanem meglljuk benne a helynket. A hit arra ad hatalmat, (v. Jn 1:12), hogy azon a talpalatnyi terleten, amelyen lnk, ameddig erõink rnek, elkzeltsen az Isten orszga. Ennek rdekben mondunk nemet a „vilgra”, vagyis a j termst pervertl gonosz hajlamainkra s gonosztevõkre. Hol van az a vilg, amelyet az Atya szeretetben maradva nem szerethetnk. A szinoptikus Jzus szavait alkalmazva mondhatjuk: me tibennetek van! Aki megadja magt a kvnsg s krkeds erõinek, elveszti az lett; aki pedig Isten akaratt cselekszi; „megmarad rkk” (17).
1 Jn. 2,18–27. A tvtantk s Jzus Krisztus gylekezete.
Az antikrisztus, a Messis eschatologikus ellensge, Jn-nl, aki a kifejezs hasznlatval egyedl ll az sz-i rk kztt, nem annyira szemly, mint inkbb szemlytelen erõ: a tvtants, s annak terjesztõi. gy rtelmezi Jn a ksõi zsidsg s a Kr. u. 1. szd. zsidkeresztyn apokaliptikjnak Antikrisztus-mitoszt. Trtnelmiestõ, konkretizl rtelmezsnek msik ttele: a tvtants az idõk jele: „itt az utols ra”. Az eschatont nem kozmikus katasztrfk jelzik, hanem a hamis prfcia (4:1–3). Az eschaton azonban mg nem a telos, nem a vg; a parousia (2:28) s a sznrõl-sznre ltsban vgbemenõ Istenhez hasonuls (3:2; v. Fil 3:21) mg htra van. Az 1Jn, a szinoptikus evangliumokhoz hasonlan, a 4. evangliummal – melyben a „most”-on van a hangsly (Jn 4:23; 5:25) – erõteljesebben hangslyozza az eschaton jvõbenisgt. Ezt a szinoptikus koncepcihoz val visszatrst taln az magyarzza, hogy a Jn ev. „realizlt” mr most megvalsul eschatolgija idõkzben a gnosztikus elcsavars zskmnyv: a felebart s vilg irnti kzny „dogmatikai” igazolsv vlt.
A tvtantk „kzlnk vltak ki” (19); hitetsket ez teszi klnskppen veszedelmess. A ker. hit alapjt tagad hazugsgot (22. v.) a gylekezetek elismert „prftai” szemlyei terjesztik. Az inspircira hivatkoz tvhit rgtn „misszinl”. Ezt az aggaszt jelensget Jn gondviselsszerûnek ltja. Nyilvnvalv lett az arats napjnak titka; a bza s konkoly sztvlasztsa ebben az esetben megtrtnt. A gonosz legyõzse (2:13) esetleg arra is utal, hogy a tvtantk knyszerltek a kivlsra. A tvtantk antikrisztusi hazugsga: tagadjk, hogy Jzus a Krisztus. Õk csak az gi Krisztust ismerik el, akit vziban ltnak, de azt nem, hogy ez a mennyei r megalzta magt s emberr lett a Nzreti Jzusban. Legfljebb annyi engedmnyt tesznek az inkarnci gondolatnak, hogy azt lltjk: a pneuma-Krisztus egy ideig, megkereszteltetstõl szenvedse kezdetig, egyeslt Jzussal, de arrl hallani sem akarnak, hogy Isten Fia valsgos emberr lett, szenvedett, meghalt s eltemettetett. Az alzatos Krisztusrl, a megfesztettrõl nem akarnak tudni –, csak a dicsõsgesrõl, a pneumatikus ltomsok semmire sem ktelezõ trgyrl.
Jn ezekkel a Jzust leront, „felold” (v. 4:3) pneumatikusokkal szemben erõsti a Jzust Krisztusnak vall, az igazsgot ismerõ gylekezetet, melynek tagjai „felkenettek a Szenttõl” s mindent tudnak (20 skv.). A rgi kziratok egy rsze gy olvassa a verset: „s mindnyjan tudtok”, vagyis mindnyjatoknak van ismerete. Kezdettõl fogva ismeritek mindazt, ami az letre s dvssgre szksges, s tudjtok, hogy ennek az igazsgnak semmi kze sincs az ember Jzust tagad doketizmushoz, a trtneti kijelentst s az apostoli igehirdetst megkerlõ rajongshoz.
A gylekezeteknek nem j igazsgokra van szksgk – amit kaptak elg! –, hanem az õsi, evangliumi igazsgban val hûsges megmaradsra, idõszerû, mra vonatkoz rtelmezse tjn; mivel a kszen kapott formulk kritiktlan tovbbadsa ugyancsak herezis. Az Isten-kzssgben megmarads tja azonos az apostoli igehirdetsben megmaradssal, mivel az Atyt a Fi jelentette ki, s a Fi az igehirdets paradosisban adja nmagt az j s j keresztyn nemzedkeknek. Az Istennel val kzssg nem a trtnelmet megkerlõ misztika; hanem a tanbeli hûsg dolga, csakhogy a „tan”-hoz hozztartozik a neki megfelelõ, az let is.
A hamis prftk nem a testt lett s kezdettõl fogva hirdetett Krisztusban akartk megismerni Istent, hanem „kenetk” ltal kzvetlenl. „Kenetk” – õszerintk – keveseknek van; kevesen rszesedtek a pneuma titkos beavatkozsban. Jn elutastja e titok-ismerõ, magukat msoknl klnbnek tart beavatottak ignyt, sõt: amit mûvelnek, antikrisztusinak minõsti.
Minden keresztynnek van kenete, s az mindenre megtantja õket (20.26–27.)! A kenet: egyrszt az evanglium, mint Isten Igje, msrszt a keresztsgben nyert Szentllek szimbluma, akrcsak a 3:9-ben emltett sperma = mag. A kettõ egy valsgot jell. DODD azrt hangslyozza – Jn 15:5-re utalva – az evangliumot, mivel az inspircira hivatkozs veszlyezteti „keresztynsg kzs, trtneti hagyomnyait.” Az evangliumhoz, mint Isten igjhez, azonban hozztartozik a kijelents Lelke, mely nlkl a hagyomnyban megmarads puszta tanbeli orthodoxiv vlik. Jn gondolata a kvetkezõ: a kenet, vagyis az evangliumot Isten igjv tevõ Szentllek, minden hvõnek adatik, nemcsak a nyelveken szl elragadtatottaknak s nem is csupn az egyhzi szervezet tisztsgviselõinek. Ne fljetek! – rja az „egyszerû” gylekezeti tagoknak, akik kisebbrendûnek reztk magukat a titkok ismeretvel krkedõ „kenetes” atyafiaknl, a „lelkieknl.” Ti a Jzus Lelke ltal az evangliumbl mindent tudtok. Maradjatok meg a kapott ismeretben, amely elg az lethez s a kegyessghez. Arra trekedjetek, hogy az ismertetettekhez mltan jrjatok; ne nagy szavaitok legyenek, hanem j s hasznos letetek!
1 Jn. 2,2:28–3:3. A jvõ.
Az Istennel val kzssgben megmarads, a keresztyn let horizontja: a jvõ – a mr megjelent Krisztus (inkarnci) eljvendõ megjelense (parousia). A hit s a vilgossgban jrs dvtrtneti alapja a kettõ kztti idõ. Most gy vagyunk Isten gyermekei, hogy az igazsgot cselekedve azok maradunk. A jelenval dvssg letformja nem az „Isten lvezse”, hanem a felebart rendelkezsre ll agap. A szeretet j ltnk gye, az elktelezõ valsg, nem pedig a tõle fggetlen morl. Nincs keresztyn lt keresztyn etika, vagyis a hit kvetkezmnyeinek vllalsa nlkl. Testben val letnk nem flsleges, mint a clhoz rt „lelkiek”, csak „a mg nyilvnvalv nem lett” (3:2) elõtti felelõssgben vehetõ el, amit Isten adott (dedken 3:1), lhetõ meg az, ami szeretet alapjn mr vagyunk.
A parousia – s vele egytt a simul justus et peccator feszltsge feloldsnak, a test s a kozmosz megvltsnak, az rk letnek (2:25) remnye aktivizl, a tisztasg utni trekvsre sztet (3:3). A keresztyn remny nem a vilgba elszks ncsal tja, hanem a vilgossgban ls ereje. A Krisztusra vonatkoz remny a fldre utal; az itt marads, a meglls, a hborsgok killsnak ereje (Rm 5:2–3). Az etika az eschatolgia kvetkezmnye. A Krisztusban marads ugyanakkor a parrhesi
a, a teljes bizalom alapja (2:28) is. Az õbenne marads azt jelenti: „Flemelt fõvel vrom az gbõl az tlõbrt” (Heid. Kt 52). A „flemelt fõ” nem a farizeusok nbizalma, hanem az Isten gyermekeinek, a bûnbocsnatbl lõknek fenntarts nlkli bizakodsa.
1 Jn. III. RSZ
1 Jn. 3,4–10. jjszlets s bûn.
A tvtantk azt mondtk: „nincs bûnnk” – s „vallsos” igazsguk tudatban szabadon vtkeztek. Az apostoli keresztynsg ezzel szemben megvallotta bûnt a hû s igaz Isten elõtt, s hite, hogy aki. ismeri õt, az nem vtkezik. A bûn s bûntelensg evangliumi dialektikjrl val elfeledkezsnek tulajdonthat, hogy az egyhztrtnet tvtantinak kezn ez a szakasz a gõg s ktsgbeess dmonait felidzõ perfekcionizmus klasszikus helyv vlt, miknt a 2:15–17 a vilgtagad pietizmus. Jzus Krisztus eljvetelnek (inkarnci) az a clja, hogy a bûnket elvegye (5), az rdg munkit lerontsa (8). Krisztust s a bûnt, ill. a Stnt, nem lehet harmonizlni; a sttsget nem lehet pozitvan rtkelni, az ordo salutis egyik szakaszv magasztostani. Mr Pl vitba szllt ezzel az rvvel: „Megmaradjunk a bûnben, hogy a kegyelem annl nagyobb legyen? Semmikppen!” (Rm 6:1–2).
A bûn nem a teremtssel, nem az anyagi vilggal fgg ssze, mint annak szksgszerû kvetkezmnye, hanem a tettnkkel. Ugyangy: az Istentõl szletett ember igaz (dikaios) volta sem j termszet, („pneumatik hypostasis”), hanem a tett (7. v.). A bûn s az gazsg nem „termszet”, hanem tett. A bûn: a trvny megszegse (4). A tvtantk antinonizmustl, szabadossgtl Jn visszahv a parancsolatnak val engedelmessgbe. Nem a gnzisban, vallsban lesz igaz az ember, hanem az Igazbl szletve az igazsg cselevsben. Aki az anomia-t cselekszi (4), hiba mondja, hogy ltta az Urat (vzi!), hogy megismerte õt s kzssge van vele (6).
Akinek csakugyan kzssge van vele, az nem vtkezik (6), nem cselekszi, nem cselekedheti a bûnt (9); a klasszikus dogmatika formanyelvn: „non posse peccare”. A bûn lehetetlensgt Jn azzal indokolja, hogy az Istentõl szletett emberben „az õ magja (sperma) benne marad” (9). Ezzel a gnzis terminolgijbl szrmaz kifejezssel Jn a kezdettõl fogva val evanglium igazsgt akarja hirdetni az adott trtneti helyzetben. A „sperma” õnla nem isteni lnyeg, amelynek semmi kze sincs az anyagi vilghoz, s amely minden erklcsi igyekezet nlkl s minden trvnyszegs ellenre megmarad, hanem – a „kenet”-hez hasonlan – a Szentllek ltal megvilgostott ige (v. Jn 3:6; Jak 1:18; 1Pt 1:23).
Ez a mag nem okoz mgikus tvltozst, mintha j termszetnktõl fogva (t physei) volnnk kptelnek bûnt cselekedni, gyhogy semmi szksg sincs a vilgossgban jrs erõfesztsre. Jn ppen a gnosztikus naturalizmus ellen r, amelynek vltsgtana flslegess teszi az etikt. A „mag” valsgos, ltbeli vltozst eredmnyez, de az j lt nem a tettnktõl fggetlenl megmarad termszetnk. j letnk most el van rejtve (Kol 3:3), s csak az agap tettben vehetõ el s õrizhetõ meg, (v. 4:16). „Senki sem vtkezik” (6), „senki sem cselekszik bûnt” (9), aki Istentõl szletett. A cselekvs mdjt kifejezõ jelenidõ, egy szably rvnyû megllaptst tartalmaz: Az evanglium s Szentllek ltal jjszlt ember nem marad meg a bûnben (v. Rm 6:2); a jelenidõ nem egyes tettekre vonatkozik, mint az aoristos (pl. 2:1), hanem az let alapirnyra. Jn nem a perfekcionizmus szszlja, nem teljesthetetlen normt hirdet, hanem a vltsg valsgnak elktelezõ jellegt. Az jjszletettek nem bklhetnek meg a bûnnel, nem kthetnek vele kompromisszumot. Vtkezhetnek, de mint Istenben maradk nem maradhatnak meg a bûnben. Tallan rja BULTMANN: „Az ou dgnatai hamartanein nem hamis bizalomhoz vezet, hanem a bûntudatot radikalizlja…”, nem a hvõk empirikus llapott jelzi (mint a gnzisban), hanem a hit rtelmt: A hitet nem lehet elszaktani az okos istentisztelettõl, az agap tetttõl. Az Istentõl szlets – legalbb negatv – kritriuma a cselekedet (10) s nem ltomsok vagy lelki lmnyek.
1 Jn. 3,11–19. Az evanglium mint parancsolat.
Az zenet evanglium (1:5), s mint ilyen parancsolat: „szeressk egymst!” (11). Az „angelia” jelentse „hina” elõtt parancsolat. Az evanglium s a trvny az Sz-ben elvlaszthatatlanok. A parancsolat megtartsa s az igazsg cselekvse tartalmilag azonos a felebart szeretetvel. A szeretet kritriuma s paradigmja pedig Isten tette (4:9–10), Jzus Krisztus ldozata: „az lett adta rettnk” (hyper hmon, 16). Ez a kifejezs Jzus helyettes elgttelnek zs 53-ra visszamenõ õsgylekezeti s pli rtelmezse (pl. Gal 3:13). Egy bizonyos: az agap olyan tett, amelyben az let forog kockn. A „kivltkppen val t”: az let odaadsa s gy megnyerse. Az emberi szeretet az Istennek hasonlata; a „hyper hmon”-t ismerõ hit a „hyper tn adelphn”-ban (16) l tovbb. Az agap, mint Istenben-marads –: a vgsõ elktelezettsget (opheil) vllal konkrt cselekedet. Az agap odaadja a vagyont (bios, 17), ahelyett, hogy krkedne vele (2:16), ahelyett, hogy szavalna a szeretetrõl (18). Aki ismeri Jzus Krisztus szeretetnek elktelezst, nem marad passzv nzõje (ther 17) a msik ember szûklkdsnek, nem zrja el bensejt a segtsgrt kilt szksg elõtt. Az irgalmas samaritnus pldzza ezt a jn-i figyelmeztetst. Jn s Lk felfogsa abban is hasonl, hogy a szeretet trgyt mindketten a szksget lt emberben ltjk. Ez a szeretet tanskodik arrl, hogy „tmentnk (perf.!) a hallbl az letbe” (13); errõl fogjuk tudni (19. v. futurum) minden krlmnyek kztt, hogy az igazsgbl vagyunk, s ezzel nyugtathatjuk meg a szvnket. Jn erklcsi dualizmusban a szereteten kvl gyûllet van. A gyûlletnek, a gylekezetet gyûllõ vilgnak tpusa: Kain (12). Jellemzõ, hogy Jn sem r, sem msra nem mondja, hogy „az rdgtõl szletett”. Az egy r vilgban nincs metafizikai dualizmus. Kain a gonosztl val, mert a cselekedetei gonoszak (12). A „kosmos” itt (13) ms rtelmû, mint a 2:15-ben; a gyilkossg emltsben lehet, hogy a domitianusi ldzs emlkei szlalnak meg (v. Jel!).
1 Jn. 3,20–24. Az Isten bkessge.
Akik a (keresztsgben) neknk adott Llek ltal (24) Istenben maradunk gy, hogy hisszk: Jzus a Krisztus, s – a hitben megismert valsgnak, a Krisztusban levõ j letnk trvnynek engedelmeskedve – szeretjk egymst (22–23), megnyugtathatjuk szvnket, lelkiismeretnket, mikor az vdol. Ez a evanglium, az zenet: a vdol szvnl nagyobb az Isten, s ktelyeinknl – „vajon keresztyn vagyok”? – erõsebb a jel: az agap konkrt tette. A „nagyobb” Isten elõtt errõl megismerjk, hogy õhozz tartozunk, akkor is, ha mi magunk ezt lehetetlennek tartjuk, mivel a lehetetlent, a bûnt, cselekesszk. Ebben az ismeretben bizodalmuk van (parrhesia 21). A parrhesia a fiak szabadsga, akik tudjk, hogy ha megvalljk bûneiket, õ megbocstja (1:9), ha ezt mondjk: „menj el tõlem, Uram, mert n bûns ember vagyok” (Lk 5:8), velk marad, „bennnk marad” (24). A keresztyn let vezrszlama nem a ktsgbeess; meghasonls, nvd, hanem az Isten bkessge, mely minden rtelmet fell halad (Fil 4:7). Ebben a bkessgben s bizodalomban imdkozunk (22; v. 5:14–15; s Jn 16:26–27).
1 Jn. IV. RSZ
1 Jn. 4,1–6. A „valls” mint a Krisztus-hit ellensge.
A gylekezeteket az 1. szd. vgn s a 2. szd. elsõ felben a keresztynsg trtneti alapjait, sõt magt Jzus Krisztust felold spiritulis, gnosztikus jellegû vallsossg fenyegette. (A 3. v.-ben egyes kziratok „lyei”-t = „feloldja, lerontja” olvasnak a szntelenebb „me homologei” – „nem vallja” helyett! Irenaeus: „qui soluit Jesum”) A veszedelem magvetõi, akik „misszionlva” szerte jrtak a vilgban, a hamis prftk (1). Ezek az õsgylekezeti prftk utdainak adtk ki magukat, akik – mint az 1Kor 12 s 14-bõl s az Sz egyb rszeibõl kitûnik – a Llek ltal jelenlvõ, megdicsõlt Krisztus eszkzei voltak, aki „fldi tvesztõben” ltaluk vezette a gylekezeteket. A gnoszticizl hamis prftk az sz-i prftasg esetleges formajegyt, rendkvli megjelensi formjt (pl. nyelveken szls), az evangliumi igazsg rovsra, kizrlagos kritriumm tettk. A pneuma nluk nem az ige, a kijelents Lelke volt, hanem puszta inspirci. Jn levelnek egyik vgsõ indtka: harc az antikrisztusi torzts, a lelkiesedõ tvelygsnek szelleme ellen.
„Ne higgyetek minden lleknek”! vizsgljtok meg õket (v. 1Kor 12:10) mert a pneuma, mint puszta dynamis, mint a „valls lelke” nem azonos az Isten Lelkvel; Lehet a zavar s tvelygs (plan 6. v.) ereje is. Az rzelmi tlfûtttsg, az elragadtats, a misztikus tapasztalat nem felttlenl az Istennel val koinnia jele. Az ember lelkesedse nem azonos az Isten Lelkvel; ennek kritriuma nem a vallsos tapasztalatok intenzitsa, hanem az igazsg vallsa („Jzus Krisztus testben jtt el” 2. v.) s a hitvallshoz mlt cselekedet. Az igazsg vallsa s az agap tette nlkli „valls”, minden „pneumatikus” megnyilatkozsa ellenre is antikrisztusi. Kzvetlen Isten-lmnyeivel flslegess teszi Jzust, akiben Isten megjelent –, lerontja Krisztust. Ez az Antikrisztus, a tvtants mûve, ahogyan Krisztus az rdg munkjnak lerontsa (3:8). A hamis prftk sokan vannak, sokat beszlnek s sikerk van a vilgban (1.6.). A gõgt tpll s semmire sem ktelezõ „valls” – mint a valsgnak htatfordts, a felebart cserbenhagysnak tja – vonz, mivel lelkesedse ellenre vgl is nem ms, mint a rossz rtelmû elvilgiasods igazolsa. A „vilg”, vagyis aki gonoszat cselekszik (3:12), szvesen lesz „vallsoss”, de nem szvesen enged az evangliumnak, mint parancsolatnak.
A siker ellenre a gyõzelem a Krisztusban hvõ gylekezet (4). Az evanglium elktelezst vllal hit pozcija: az Isten pozcija, s õ nagyobb „mint aki a vilgban van” (4). A vdol szvnl nagyobb Isten a hitets lelknl is nagyobb. Ahogy a sajt bûnnktõl, gy a sikeres tvtantktl sem kell flnnk. Az igazsg erõs, s aki az igazsgban marad, az Istenben marad.
1 Jn. 4,7–16. A szeretet mint istenismeret.
Aki tettel s valsggal szeret, Istentõl szletett s ismeri az Istent. A tett gykere az Istennel val kzssg, e kzssg jele pedig az agap tette. Jn elutastja mind a puszta moralizmust, mind az erklcsi kvetkezmny nlkli misztikt. Az igaz istenismeret: a szeretet, mint tett, „mert az Isten szeretet” (8). E mondat kifejtst a 9–10 versek tartalmazzk: Isten szeretete azonos egyszltt Finak engesztelõ ldozatul val elkldsvel. E tettel azonos agapnek bibliai synonymi: az eleos, diakiosyn s katallag (knyrlet, igazsg, kibkts). A Fi kzttnk val megjelensnek, vagyis Isten szeretetnek clja: „hogy ljnk õ ltala” (9). Az agap, az Isten clja: az let, a minden rtelmet fellhalad bkessg s rm. A Fi engesztelõ ldozatul adsban megjelenõ szeretet univerzlis: nemcsak a „termszettõl fogva pneumatikusok” klikkjre vonatkozik, hanem az egsz vilgra (v. 2:2).
Jn egyik legfõbb igyekezete arra irnyul, hogy az Isten szeretett Jzus Krisztus trtnetvel hatrozza meg. Ha msutt keressk, vtkeznk; nem trõdnk a nagy szeretettel (3:1), „ilyen nagy dvssggel” (Zsid 2:3), s spekulcikba tvedve tszgezzk magunkat sok fjdalommal, elsõsorban annak a krdsnek knjval: hol lthatjuk Isten szeretett! Isten szeretete egyrtelmû megjelensnek helye nem az lettrtnetnk, nem a sorsunk kedvezõ fordulatai, hanem a vilg bûneirt odaadott Fi. Isten nem abban nyilvntja szeretett s dicsõti meg magt, hogy kedvezõen alaktja dolgainkat, hanem Jzus Krisztus keresztjben. Istenrõl nem lehet ktelezettsg (opheil 11. v.) nlkl beszlni. Akirõl az egyms szeretsnek ktelezettsge nlkl beszlnk, nem a Biblia Istene, hanem metafizikai elv, munkahipotzis, nyomorsgaink s vgyaink kivettse. Isten nem az ignybe nem vett rtelem vagy a misztikus „lts” trgya, hanem az egsz letet megvltoztat tett alanya. Aki szeret, az ismeri Istent, mint j teremtmny, akinek minden dolga szeretetben megy vgbe, – nem pedig az, akinek az szre vagy az rtelemre tartoz „gnzisa” van egy fldntli lnyrõl. Az istenismeret alapja a Llektõl megltetett apostoli tansgttel arrl, hogy Jzus a vilg dvztõje (13–14). A „martyria”-nak taln polemikus le is van: pl. a csszrok str-ignye s az Asklepioskultusz ellen. A 14–15. v. – alaphitvalls – a gylekezet õsi Credo-ja. Ebben a hitvallsban l a hit istenismerete, mint annak elismerse, hogy Jzus a vilg dvztõje s Isten hozznk val szeretete (16). A vallsttelben s a szeretetben megmaradni: ez az „unio mystica”! (13.15–16.). Az Istennel val kzssgrõl Jn utolrhetetlen gyakorlatiassggal beszl.
1 Jn. 4,4:17–5:5. Bizodalom s gyõzelem.
Az agap – az letnk Isten tette ltala meghatrozottsga – a bizodalomban teljesedik ki; „bizodalmunk van az tlet napjhoz” (17). Mi sem jellemzõbb a Jn gondolkodsra, minthogy a mr megvalsult dvssg hangslyozsa mellett (3:14 perf.!) kvetkezetesen ragaszkodik a prftk s a synoptikus evangliumok futurikus eschatolgijhoz, amely arra irnytja a figyelmet, ami mg nem valsult meg. A bizalom a flelem ellentte, amely bntetst, gytrelmet (kolasis; v. Mt 25:46) lt maga elõtt. A bizalom perspektvja viszont – Krisztusra, az engesztelõ ldozatra, az rdg munkjnak lerontjra, a Parakltosra, a vilg dvztõjre nzve –: az Istenhez hasonlv-lt (3:2). „A szeretetben nincsen flelem” (18): ez ugyanolyan kategorikus jelen, szably-megllapts, mint az, hogy „aki Istentõl szletett nem cselekszi a bûnt” (3:9).
A 20. v. bevezetõ szavai: „Ha azt mondja valaki…” a hamis prftk jelszavai idzsnek formulja (v. 1:6–2:2). „Szeretem az Istent” – ez a mondat, a maga kvetkezmny nlkli ltalnossgban, res s ellenõrizhetetlen llts. Az Isten irnti szeretet kritriuma az utunkba kerlõ, szksget szenvedõ felebart tettel trtnõ szeretse. Jn „ttele”, az 5:1–2. sszefoglalsa, ez: Ha Istent szeretjk, akkor az õ gyermekeit is; a szeretet pedig a parancsolatok megtartsa. „Az õ parancsolatai nem nehezek” (3); ez a kijelents rvid emlkeztetõ a 2:7–11-re, az agapra, mint megvalsthat parancsolatra. Mirõl beszl Jn? Arrl, hogy az Istentõl szletettek a fiak bizodalmval, a flelemtõl megszabadulva, vllalhatjk a „nem nehz” etikai, szocil-etikai kvetkezmnyeket. Az agap, mint vilgossgban jrs, nem eszkz, amellyel valamit – az dvssget! – el akarnak rni, hanem az ajndkknt megkapott stria, az Istennel val kzssg kifejezõdse. tmentnk a hallbl az letbe, szabadok vagyunk a szeretetre. Az agap clja nem az dvssg (ez inkbb az alapja!), msrszt viszont a keresztyn let nem cltalan. A clrl a 3:16–18 beszl. A szeretetre val szabadsg a vilg fltti gyõzelem (4–5). A „vilg”, a jn-i levl gondolatmenetben, nem a kosmos, hanem elsõsorban gonosz hajlamaink (v. 2:15–17), a felelõtlensgnk, a fldet cserbenhagy vallsossgunk s a vdol lelkiismeretnk. Mindezek fltt a bûnbocsnat hite a gyõzelem, amely hit a szeretetben munklkodik. Nem a mi „nagy”, „mly” vagy „forr” hitnk vvja ki a gyõzelmet, hanem Jzus Krisztus (v. Jn 16:33). A hit egyedl Krisztusban val rszesedsknt gyõzelem (Jel 5:5 s 12:11). Õltala diadalmaskodunk, aki minket szeretett (Rm 8:37).
1 Jn. V. RSZ
1 Jn. 5,6–12. Az „istenbizonytk”. Isten Fia, Jzus Krisztus, a vilg dvztõje „vz s vr ltal jtt” (6). Az „elthn” (aor.) az idõben trtnt megjelensre utal: a Megvlt nem mitikus, idõtlen figura, hanem konkrt trtnelmi szemly. A vr emltse: Krisztus valsgos ember voltnak s kereszthalla dvztõ hatalmnak hangslyozsa a doketizmussal folytatott vitban. A tvtantk szerint a „vr”-nek, az ember Jzusnak nincs kze megvltsunkhoz. A pneuma-Krisztus rajongi elutastjk a testt lett igt. Ez a doketikus krisztolgia legszorosabban sszefgg a dualisztikus anthropolgival, mely lebecsli mindazt, ami testi letnkkel sszefgg, s ezrt etikailag rdektelen. A testt lett Krisztusrl a Llek tesz bizonysgot, aki az igazsg (6). A Llek s igazsg elvlaszthatatlansgrl a jellegzetes jn-i kifejezs: „pneuma ts altheias” (Jn 16:17) tanskodik. Az igazsg Lelke pedig Jzusra, a valsgos emberre vonatkozik, tanskodva az õ valsgos istensgrõl. Az -egyhz szenthromsg tana lnyegileg a pli s jn-i theolgia kibontsa, ha megfogalmazsa magn viseli is a korabeli filozfia jegyeit.
A Llek Krisztus-bizonysgnak kzege az apostoli igehirdets s a skramentumok. A 8. versben szereplõ „hydr” s „haima”, minden valsznûsg szerint, a keresztsgre s rvacsorra utalnak (v. Jn 3. s 6. rsz). A Szentllek bizonysgttele: az Isten martyri-ja (9), melynek tartalma a Fiban adott rk let (11). Kicsoda bizonytja, hogy Jzus az Isten Fia, a vilg dvztõje, hogy az Istenrõl val keresztyn beszd igaz? Maga az Isten! A Biblia megbzhatsgra vonatkoz trtneti adatok e tekintetben ppen olyan tehetetlenek, mint az n. kozmolgiai, ontolgiai s morlis istenbizonytkok, vagy a Jzustl kvetelt jelek. Az egyetlen „istenbizonytkot” maga Isten szolgltatja kijelentsben. õ bizonytja meg bennnk, hogy az apostoli igehirdets nem szubjektv kpzelgs, hanem valsg s igazsg. Az Isten martyrijt a hit fogadja be (10), amely nem az ember eleve meglevõ kpessge, hanem a Szentllek kegyelmi ajndka. A bibliai „pistis” nem az ember lelki lethez, hanem a kijelents aktushoz tartozik (v. Gal 3:23). Maga a hit az istenbizonytk! A hit, mint „istenbizonytk”, Istennel val kzssg: rk let (11–12). Az rk let Jn-nl – akrcsak Plnl a dikaiosyn – nem jvendõbeli, hanem jelenval kegyelmi ajndk (v. Rm 6:23). Isten rk letet adott (perf.) neknk s ez az let az õ Fiban van (praes.), aki a Fi, aki Jzust Krisztusnak vallja, „echei tn zon” (12). Az rk let nem a sron tli – felttelezett – tovbbls, hanem Istennel val kzssg a szeretetre ktelezõ Krisztus-hitben. Ennek a kzssgnek, az letnek, azonban mg jvõje van: 3:2.
1 Jn. 5,13–15. A bizalom imdsga.
A levl, teht a jn-i igehirdets, clja annak tudatostsa, milyen nagy szeretetet adott neknk az Atya (3:1; v. 1:3 s Jn 20:31); az rklet tudatostsa a gylekezet tagjaiban, mely a hitben mr az vk (echete 13). A Krisztushit nemcsak kszl az rk letre, hanem mr li. A gnzis a hit jvõjt tagadja, az dvt kizrlag a jvõtõl vr apokalyptika pedig a jelenjt resti meg. Jn itt is ktfrontos harcot folytat, s egyformn hangslyozza a jelen teljessgt s a jvõ remnysgt. A mr lt rk let a parrhesia-ban, bizalomban nyilvnul meg, amely nem csupn az tlet napjn megllsra, de a krs meghallgatsra is vonatkozik. A meghallgats felttele: az Isten akarata szerinti imdkozs. Az õ akarata az, hogy higgynk a Krisztusban s szeressk egymst (3:23), vagyis az õbenne marads (v. Jn 15:7). Az, hogy Isten „mindent megcselekedhet, feljebb, mint ahogy mi krjk vagy elgondoljuk” (Ef 3:20), semmit sem vesz el annak rvnybõl, hogy imnk meghallgatsa sszefggsben ll a mi Istenre hallgatsunkkal, az evanglium befogadsval s az j parancsolatnak val engedelmessgnkkel. A Krisztus nevben imdkozs (Jn 16:13 skv.) nem a Krisztuson kvli ember kvnsgainak teljestst kri. Ennek meghallgatsra nincs gret! (Jak 4:3).
Azzal lett teljess kzttnk a bizalom, hogy tudjuk: amit krnk, az mr a mienk (echomen! 15). Aki az Isten (2:23) s az let (5:12), az mr megkapta, amit krt. „Hogyne ajndkozna neknk mindent vele egytt?” (Rm 8:32.)
1 Jn. 5,16–17. A kzbenjr imdsg.
Az Istentõl szletett nem vtkezik (3:9; 5:18); a bûnnek nincsen igazolhat helye Isten vilgban, nem vezethetõ le sem a j teremtsbõl, sem a vltsgbl. A bûn nem egyik lehetõsgnk, amely – mint az idealista filozfik s theolgik sugalljk – pozitv szerepet jtszhat az dvssg tjn, hanem valami lnyegileg lehetetlen. Ebben a lehetetlensgben, levezethetetlen s igazolhatatlan tnyszerûsgben gonosz. A „gonosz” gonoszsga (5:18–19): a bûnnek, mint tettnek, ez a megalapozatlansga. A bibliai hit nem szolgltathat kozmolgiai vagy ontolgiai igazolst a bûnnek, nem „magyarzhatja meg” eredett. A bûn tnyszerûsgvel – „az atyafi vtkezik” (16) – csak mint titokzatos lehetetlensggel nzhetnk szembe (mysterium iniquitatis), amelyre nincsen felmentõ magyarzat s amellyel nincsen alku. A hvõk kzbenjr imdsga, amely az egy kzbenjr s szszl nevben trtnik (1Tim 2:5; 1Jn 2:1), Jn szerint a nem hallos bûn elkvetõire vonatkozik; abban a bizodalomban, hogy Isten megjtja az letket. A levl olvasi minden bizonnyal tudtk, mi a hallos s a nem hallos bûn: mi legfeljebb tallgathatnnk s feltevsekbe bocstkozhatnnk, aminek nincsen rtelme. NAUCK magyarzata, mely szerint inkbb ktfle bûnsre: megkemnyedettre, ill. bûnbnra kell gondolnunk, biblikus, de ez a szveg nem igazolj a. A keresztsg utn elkvetett bûnk, a msodik megtrs krdsben az -egyhz egszen a 3. szd.-ig ellenttes felfogsokat vallott. A „szigor” irnyzatot az Sz-en bell – az 1Jn jelen helytõl eltekintve a Zsid kpviseli, fõknt a 6:4–6-ban. „Lehetetlen az ismtelt megjuls.” Ezzel a kategorikus „adynaton”-nal szemben Mk-nl ezt olvassuk: „panta gar dynata to the”, az is, ami az embereknl lehetetlen (10:27). Az evangliumok legjellemzõbb vonsaihoz tartozik, hogy megõriztk mind Jzus szavait az õ megtagadsrl (Mt 10:32–33), mind pedig Pter Krisztustagadsnak trtnett. (Mk 14:66 skv.) A szentrk legfõbb trekvse nem az emberi gondolkodst kielgtõ harmonizls s rendszeralkots volt, hanem a hûsg ahhoz, amit lttak, hallottak s megrtettek.
1 Jn. 5,18–21. „Isten hatalma õriz hit ltal az dvssgre.” (1Pt 1:4).
A romolhatatlan magbl szletetteket Isten õrzi meg, hogy j ltkhz (amely a „valsgosban”, Jzus Krisztusban van 20. v.) hûsgesek maradjanak. Ez a hitnek ismerete, rtelme (dianoia 20), amely kiûzi a gonosztl val flelmet s lerontja azt a tvhitet, hogy a magunk megoltalmazsban sajt erklcsi erõnkre vagyunk utalva, ugyanakkor viszont tisztban van a bûn elleni harc szksgvel (21), amelynek vllalsban azok lesznk, akik a Krisztusban vagyunk. Jn mindvgig egytt hirdeti a kettõt, az evangliumot s a parancsolatot, mert vgsõ soron egyet hirdet – akrcsak Pl –: Jzus Krisztust, az igaz Istent s az rk letet (20). Az ismeret a testt lett Igbõl val, õ adta. A hit ismeretben a valsgost (ho althinos 20) ismerjk s ez a megismers: kzssg, nem a gnosztikus-misztikus „uni”, hanem az sz-i istenismeret rtelmben. Nem szabad elfelejtennk, hogy az ismeret-fogalom Jn-nl megtartotta rgi, szemita struktrjt. A hit rtelme azt tudja, hogy „mi a valsgosban (igazban) vagyunk”. Mikor Jzus Krisztusban maradva õbenne vagyunk, nem fordultunk el a valsgtl, hanem inkbb rbredtnk, megrkeztnk hozz. A vgsõ valsg nem vrtelen absztrakci, nem az idek mozdulatlan s idõtlen vilga, hanem a test-vr Jzus Krisztus, akihez nem az elragadtats vezet, hanem a bizonysgttelt befogad, szeretetben munklkod hit. A 18. v. fordtsa problematikus. Egyes kziratok „gennsis”-t (szlets) olvasnak „genntheis” (aki szletett, aor. part. pass. v. Gal 4:29) helyett. A Vulgata gy fordtja a verset: „sed generatio Dei conservat eum”. A modern magyarzk nagyobb rsze (katholikusok is) ragaszkodnak a tbb nehzsget okoz „genntheis”-hez, de ezt Krisztusra vonatkoztatjk, mint a mi revidelt Krolyi-fordtsunk is. A szveg sszefggse azonban valsznûtlenn teszi, hogy Jn vratlanul ezzel a sehol msutt elõ nem fordul cmmel illetn Jzust. Az sz-i grg nyelv szemitikus szintakszisval foglalkozva Kl. BEYER arra a megllaptsra jut, hogy a „trei” (18) alanya Isten, s a „genntheis” az jjszletett emberre vonatkozik.
„Az egsz kosmos a gonoszsg hatalmban vesztegel” (19): ez nem a marcioni teremts-ellenessg tlete, hanem a mysterium iniquitutis-ba, a tnyleges, de Isten munkjbl meg nem magyarzhat bûnbe tkzõ hit megrendlsnek hangja. „A vilgossg a sttsgben fnylik, de a sttsg nem fogadta be” (Jn 1:5). A qumrani iratok analgijra hivatkozva az „eidla”-t (21) NAUCK tvitt rtelemben veszi, s azonostja a bûnnel. Az utols mondat eszerint gy hangzana: „Fiacskim, kerljtek a bûnt!”.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
