P�TER M�SODIK LEVEL�NEK MAGYAR�ZATA

�rta: Imre Ernõ lelk�sz

Bevezet�s:

A lev�l szerzõje.

Ha csak azokat az adatokat vennõk figyelembe, amelyeket a 2Pt 1:1; 1:16–18; 3:1 �s 3:15 tartalmaz, akkor P�ter apostolt kellene e lev�l szerzõj�nek tekinten�nk. A k�vetkezõ meggondol�sok azonban t�nyszerûen bizony�tj�k, hogy P�ter apostol tekint�lyes neve alatt ismeretlen szerzõ alkot�s�val van dolgunk. a. P�ter elsõ level�t a legr�gebbi egyh�zi aty�k is mind ismert�k, tekint�lyes �r�snak tartott�k, m�sik level�rõl azonban eml�t�st sem tettek. A k�sõbbi egyh�zi aty�k sem fogadt�k el azt, hogy ezt a levelet P�ter apostol �rta. A lev�l kanoniz�l�s�ra nagyon k�sõn ker�lt sor.

b. Ma m�r senki sem vitatja, hogy nem J�d�s k�sz�tett a 2Pt-bõl r�vid kivonatot, hanem a 2Pt ismeretlen szerzõje alkotott J�d�s level�nek a szinte teljes felhaszn�l�s�val. A helyenk�nt sz� szerinti egyez�sek (2Pt 1:2 – J�d 2; 2Pt 2:4 – J�d 6; 2Pt 2:12 – J�d 10; 2Pt 2:15–16 – J�d 11) mellett fõleg egy figyelemre m�lt� k�l�nbs�g bizony�tja ezt: J�d�s level�ben olyan �sz�vets�gi k�nyvekbõl vett id�zetek is vannak, amelyeket a Kr. u. 90-ben Jamni�ban r�gz�tett zsid� �sz�vets�gi k�nonba m�r nem vettek fel, a 2Pt szerzõje a J�d�s level�nek ilyen id�zeteit viszont gondosan mellõzte. P�ter apostol 64-ben meghalt, sem J�d�s level�t, sem a jamniai k�nont nem ismerhette.

c. A 2Pt gondolatvil�ga �s nyelvezete annyira el�t az 1Pt-�tõl, hogy m�g ford�t�ra hivatkozva sem lehetne az �ll�tani, hogy a k�t levelet ugyanaz a P�ter �rta. P�ter apostolt�l merõben idegenek az eff�le jellegzetesen k�sõbbi, hell�nista kifejez�sek: „theia dynamis”, „eysebeia” (1:3), „theia physis” (1:4). Az apostolok k�zt ismeretlen volt egym�s ilyen emleget�se: mi szeretett aty�nkfia” (3:15). d. D�ntõ bizony�t�kot tartalmaz P�ter szerzõs�g�vel szemben a 2Pt 3:15–16. A szerzõ azt �ll�tja, hogy P�l apostol levelei gyûjtem�ny form�j�ban ismeretesek a gy�lekezetekben �s k�noni tekint�ly�k van. Ez pedig csakis a II. sz�zadban volt lehets�ges.

Mindezzel kapcsolatban le kell sz�gezn�nk, hogy az �lnevek haszn�lata az antik vil�gban megengedett elj�r�s volt. A n�vtelen szerzõ sem anyagi, sem erk�lcsi hasznot nem h�zott abb�l, hogy az �r�smûvet, amelynek megalkot�s�ra Isten Lelke ind�totta, P�ter apostol tekint�lyes neve alatt juttatta el a gy�lekezetekhez, csup�n kedvezõbb fogadtat�st biztos�tott a lev�lben foglaltaknak.

A lev�l c�lja.

A lev�l c�lja kettõs: meg�vni a gy�lekezeteket a nikolaita, gnosztikus t�vtan�t�k ront�s�t�l �s megerõs�teni õket abban a hitben, hogy Krisztus megismer�s�nek egyed�l biztos �s hiteles forr�sa a pr�f�t�knak �s apostoloknak adott kijelent�s, �s hogy Krisztus bizonyosan visszaj�n.

A lev�l �rt�ke.

A lev�l �rt�ke egyfelõl abban van, hogy betekint�st ny�jt egy olyan kereszty�n gy�lekezet probl�mavil�g�ba, amelyik az elsõ nemzed�k k�zvetlen Krisztus-�lm�nyeitõl m�r messze �lt, tov�bb� abban a tan�t�sban, hogy Isten megtartja az �g�ret�t, de v�gtelen�l t�relmes.

A lev�l keletkez�si ideje.

A lev�l keletkez�si ideje a 90-ben tartott Jamniai rabbi gyûl�s ut�ni idõszak, minden bizonnyal a Kr. u. II. sz�zad elsõ fele.

A lev�l tartalma..
1:1–2 �dv�zl�s.
1:3–11 Az isteni term�szet r�szeseihez illõ �let.
1:12–21 Krisztus megismer�s�nek egyed�l hiteles forr�sa.
2:1–22 A hamis tan�t�s vesz�lyei.
3:1–13 Krisztus visszaj�vetel�nek a bizonyoss�ga.
3:14–18 Befejezõ buzd�t�sok.
Irodalom..
L�sd Jakab levele bevezet�s�n�l..

2 P�t. I. R�SZ

2 P�t. 1,1–2. „�dv�zl�s.”

A theol�gia tisztas�g�t �s a gy�lekezetek eg�szs�ges kegyess�g�t fenyegetõ vesz�llyel szemben teljes erõvel fel kell l�pni. Ezt teszi a szerzõ, amikor J�zus Krisztus nev�vel �s P�ter apostoli tekint�ly�vel �ll a gy�lekezetek el�, amelyekben a pog�ny eredetû h�vek a zsid�b�l lett kereszty�nekkel egyenlõ hitet nyertek. Ez a hit abban egyenlõ, hogy ugyanazt az igazs�got tartalmazza, amelyet Krisztus a t�rv�ny bet�lt�s�vel megv�lt� hal�l�val �s dicsõs�ges felt�mad�s�val szerzett s ugyanarra az �dv�ss�gre tart meg (Mt 5:17; Jn 1:17; 14:6; 1Kor 1:30; R�m 10:4; Gal 3:13). A gy�lekezetekre olyan idõk v�rnak; amikor fokozott m�rt�kben lesz sz�ks�g arra a kegyelemre �s b�kess�gre, amelynek a forr�sa J�zus Krisztus megismer�se. Olyan forr�s ez, amelybõl mindig lehet mer�teni. Ez az egyetlen forr�s, amelybõl kegyelem �s b�kess�g sz�rmazik. A megismer�snek m�sik forr�sa �s m�dja, amelyet a majd fell�põ t�vtan�t�k k�n�lnak, nem kegyelmet �s b�kess�get, hanem veszedelmet hoz (2:1.9–10.17).

2 P�t. 1,3–11. „Az isteni term�szet r�szeseihez illõ �let.”

Az olvas�k elsõ feladata megeml�kezni azokr�l az �ld�sokr�l, amelyekkel Isten J�zus Krisztus megismer�s�ben aj�nd�kozta meg õket. Krisztus ereje meg szabad�totta õket a bûn uralma al�l (1Pt 4:1), biztos�totta sz�mukra az �r�k�let elnyer�s�nek minden felt�tel�t �s lehetõv� tette, hogy e vil�gban Istennek tetszõ �letet �ljenek. Saj�t erej�kbõl minderre k�ptelenek lettek volna, Krisztus megismer�se r�v�n kapt�k aj�nd�kk�ppen. Krisztus maga akarta, hogy az olvas�k megismerj�k õt �s elnyerj�k ezeket az �ld�sokat, amelyeket isteni erej�vel megszerzett: õ h�vta el õket. Isten aj�nd�kai k�z�tt csod�latos �g�retek (4.) vannak: akik Krisztust megismerik, azok megszabadulnak a hal�lt�l, a rothadand�s�g bilincseibõl (R�m 8:21), a test bûn�s v�gyainak az uralma al�l (R�m 8:12), mert Krisztus �r�k isteni term�szet�nek lesznek a r�szesei (R�m 6:16–18). Akik isteni term�szet r�szesei lettek, azoknak be is kell bizony�taniuk azt (5.). Az apostol 7 bizony�t�kot sorol fel: Mindegyiknek a hit a gy�kere, ez az elsõ bizony�t�k. Hittel vett�k birtokba az �g�retet. A m�sodik az er�ny, aret� (1:5; Fil 4:8; 1Pt 2:9), olyan lelk�let, amelyik mindig k�sz minden j�ra, de csak a j�ra, tov�bb� erõs, eg�szs�ges �s tiszta. Hitbõl van a m�sodik bizony�t�k, az ismeret is: Isten akarat�nak a gyakorlati meg�rt�se, annak felismer�se, hogy mit akar Isten itt, most. Az olvas�k igyekezete nyom�n jelenik m�g az isteni term�szet elnyer�s�nek a harmadik bizony�t�ka: m�rt�kletess�g, ami �nmegtart�ztat�s. Min�l ink�bb meg�rti valaki Isten aj�nd�kainak az �rt�k�t �s a Krisztussal val� �letk�z�ss�g �r�meit, ann�l sz�vesebben alkalmazkodik Isten akarat�hoz �s ann�l nagyobb elsz�nts�ggal tan�s�t ellen�ll�st a kis�rt�sekkel szemben (Jak 1:12; 4:7), nem az �szt�n�knek enged, hanem Krisztusnak. A negyedik bizony�t�

k az �llhatatoss�g. Az olvas�k neh�z helyzet elõtt �llnak: t�vtan�t�k cs�b�tj�k majd õket hamis theologi�val istentelen �letre. Ha akkor erõsen meg�llnak a hitben �s kitartanak a Krisztusban megismert igazs�g mellett, az isteni term�szetrõl tan�skodik benn�k. Az �llhatatoss�g olyan feladat, amelyet csak teljes igyekezettel lehet megoldani (1:5), ugyanakkor kegyelmi aj�nd�k is amely�rt k�ny�r�gni kell (1Kor 10:13). Az �t�dik bizony�t�k a kegyess�g: igazi istenf�lelmet jelent �s abban val�sul meg, hogy akik isteni term�szet r�szesei, azok Istenre n�znek, õr� figyelnek �s akarat�nak mindenben engedelmeskednek. A hatodik �s hetedik bizony�t�k a gy�lekezet t�bbi tagjai �s �ltal�ban minden ember ir�nt gyakorolt szeretet. E n�lk�l a kegyess�g csonka, �rv�nytelen (Jn 13:35; 1Thessz 3:12; 1Pt 1:22; 1Jn 2:9). Istenf�lelem �s emberiess�g, istentisztelet �s emberszeretet elv�laszthatatlanul egyek. Aki Krisztust megismerte, annak a hite nem t�tlen; ellenkezõleg teljes igyekezettel azon van, hogy a hite min�l t�bb gy�m�lcs�t teremjen (Jn 15:2–8). Akiben viszont nincs meg ez az igyekezet s nem mutatkozik a felsorolt 7 er�ny, az hi�ba jutott el Krisztus megismer�s�re. Kegyes kereszty�nek is megrekedhetnek a hitben, elvesz�thetik hitbeli l�t�sukat s elfelejtkezhetnek mindarr�l, amit Krisztus r�v�n aj�nd�kba kaptak (1:3–5). Ez a vaks�g �s elfelejtkez�s akkor k�vetkezik be, amikor nem t�rekszenek arra, hogy hit�k a szeretet sok gy�m�lcs�t teremje. A kiv�laszt�s�t �s elh�v�s�t mindenkinek meg kell erõs�tenie. A kiv�laszt�s �s elh�v�s �nmag�ban �rv�nyes, de mindaddig, am�g a 7 er�ny gyakorl�sa r�v�n bizonyoss� nem v�lik, addig el van rejtve. A gy�lekezet tagjai, amikor kiv�laszt�sukat �s elh�v�sukat megerõs�tik, tulajdonk�ppen nem a kiv�laszt�st �s elh�v�st teszik �rv�nyess�, hanem �nmagukat erõs�tik meg abban a hitben, hogy Isten v�lasztottai �s elh�vottjai. Ha ezt igyekeznek megtenni, annak k�t gyakorlati haszna lesz r�juk n�zve: a. megmaradnak �s megerõs�dnek a hitben, nem fognak bukd�csolni, ingadozni; b. a c�lt el fogj�k �rni: J�zus Krisztus orsz�g�ba bejutnak. A kiv�laszt�s �s elh�v�s bizonyoss�g�b�l t�pl�lkoz� erõ v�gigviszi õket a neh�z �ton �s �tseg�ti a legnagyobb k�s�rt�seken is. A bejut�s term�szetesen nem az igyekezet jutalma, hanem aj�nd�k, amelyet Krisztus szerzett meg. Az igyekezet haszna: gy�m�lcsei a hit erej�t fokozz�k.

2 P�t. 1,12–21. „Krisztus megismer�s�nek egyed�l hiteles forr�sa.”

Akik mindent tudnak, azok is r�szorulnak az �lland� eml�keztet�sre. Az olvas�k ismerik az evang�lium igazs�g�t, eg�szs�ges hit�k van, m�gis j�, ha �jra �tgondolj�k mindazt, amit Krisztussal kapcsolatban a pr�f�t�k �s apostolok tan�t�saib�l tanult�k. Az igehirdetõ feladata eml�keztetni a gy�lekezetet a Krisztus fel�l kapott kijelent�sre, a fel�lrõl kapott aj�nd�kokra (1:3–4) �s a feladatokra, amikre n�zve azokat kapt�k. A j� igehirdet�s nyom�n a gy�lekezet erõsen �ll �s tiszt�n l�tja tennival�it. A gy�lekezet eml�keztet�se �lland� igehirdetõi �s p�sztori feladat, mert a meglankad�s, elalv�s olyan kis�rt�s, amelynek a legk�l�nbek is �ldozatul eshetnek (Mt 26:40.43.46). A gy�lekezet t�tlens�ge hal�lhoz hasonl� �llapot, amelytõl fel kell t�madnia. Az igehirdet�s Isten �bresztõ eszk�ze. Az apostol, am�g �l, erre ford�tja minden erej�t. Aki megismerte a felt�madott, megdicsõ�lt Urat, azt nem cs�ggeszti el a k�zeli hal�l gondolata, sõt halogat�s n�lk�li, �lland� szolg�latra serkenti. Az apostol tiszt�ban volt azzal, hogy eg�szs�gi �llapot�t�l f�ggetlen�l, b�rmikor meghalhat. A meghal�s azonban sz�m�ra nem megsemmis�l�s, hanem a pors�torb�l mennyei �p�letbe val� �tk�lt�z�s (2Kor 5:1; Jn 14:2–3). Isten szolg�lat�ban mindig azokra kell gondolni, akikre n�zve Isten a szolg�latot adta. Isten ember�t ne az foglalkoztassa, hogy mi lesz õ vele, hanem az, hogy mi van a r�b�zottakkal. M�g a hal�lra is ennek a k�rd�snek a jegy�ben kell gondolnia: mi lesz a r�b�zottakkal, amikor õ m�r nem szolg�lhat nekik? Az apostol arra igyekszik, hogy az ut�na k�vetkezõ nemzed�keknek is hasznuk legyen az õ munk�j�b�l. Nem tudni pontosan, hogy a saj�t leveleinek a k�sõbbi haszn�ra gondolt-e, vagy M�rk evang�lium�nak a meg�r�s�t �g�rte. Az apostoli bizonys�gt�tel l�nyeges r�sze Krisztus hatalm�nak �s dicsõs�ges visszaj�vetel�nek a hirdet�se. Ennek k�t tart� pill�re az apostol �ltal szem�lyesen szerzett t�rt�neti tapasztalat �s a pr�f�t�k egybehangz� j�vend�l�se. A g�nyol�d� t�vtan�t�k mes�inek semmi k�z�k sincs az igazs�ghoz, de nem is v�ltoztatnak azon az igazs�gon, hogy Krisztus hatalommal �s dicsõs�ggel visszaj�n a f�ldre. P�ter, k�t apostolt�rs�val egy�tt, szem�lyesen gyõzõd�tt meg arr�l, hogy Krisztus hatalmas �s dicsõs�ges Isten (Mt 17:1–8). Nem k�ts�ges, hogy a visszaj�vetelekor �ppen�gy ragyog majd isteni dicsõs�ge, mint a hegyen, �s amit akkor csak h�rman l�ttak, azt minden szem l�tni fogja (Jel 1:7). Mint szem- �s f�ltan� egyar�nt bizony�tja az apostol J�zus Krisztus dicsõs�ges volt�t, Isten ugyanis sz�lt a hegyen: amit mondott, hallhat�, �rthetõ besz�d volt. Isten ig�je, annak �zenete mindig �rthetõ. Az elhangzott kinyilatkoztat�sban az lett k�ts�gtelenn�, hogy J�zus Krisztus Isten Fia. A hegyen teh�t nem egyszeri kiv�teles megdicsõ�l�s t�rt�nt, hanem Krisztus �r�k isteni dicsõs�g�nek a kihirdet�se. A sz�beli bizonys�gt�tel, azzal egy�tt, amit l�ttak, t�k�letesen meggyõzte P�tert arr�l, hogy Krisztus a maga idej�ben elj�n majd dicsõs�g�ben az �g felhõin, hogy maga el� gyûjtse a n�peket (Mt 25:37).

A gy�lekezet Isten kijelent�s�t �gy fogadja el hitelesnek, ahogy azt a pr�f�t�k �s az apostolok egybehangz�an tan�tj�k. P�ter apostol harmadmag�val szerzett szem�lyes tapasztalata (Mt 17:1–8) csak megerõs�ti azt, hogy a pr�f�t�k minden j�vend�l�se J�zus Krisztus fel�l igaz besz�d. A pr�f�tai besz�dre �gy kell teh�t figyelni, mint a s�t�tben �gõ l�mp�ra, mert vil�gos, �rthetõ, biztos eligaz�t�st k�z�l. Aki majd tiszt�n akar l�tni az igazi �s hamis tan�t�s k�zdelm�ben, annak erre a megb�zhat� kijelent�sre kell figyelnie. Vil�goss�g csak abb�l a tan�t�sb�l �rad amelyet az apostolok a pr�f�t�k nyom�n hirdetnek. Egyszer majd elj�n a nap, amikor nem lesz t�bb� sz�ks�g az ige vil�goss�g�ra, pr�f�tai, apostoli tan�t�sra, mert Krisztus, a hajnalcsillag mindenki sz�v�ben felragyog (Ez 37:27; 48:35).
Az ig�t nem az igehirdetõ magyar�zza, hanem a Szentl�lek Isten. Egyed�l Õ �rti az ig�t, mert eredetileg Õ gondolta el, mielõtt kijelentette, kiv�lasztott emberekkel elmondatta vagy le�ratta. Az ige a Szentl�lektõl van: nem a pr�f�t�k akartak sz�lni vagy �rni, hanem a Szentl�lek ind�totta õket cselekv�sre. Engedelmesen sz�ltak �s �rtak, �gy, hogy a saj�t sz�v�k gondolat�b�l semmit sem tettek hozz�, de el sem vettek belõle. A t�vtan�t�k ugyanakkor maguk magyar�zz�k az ig�t, mert azt tartj�k, hogy emberi tud�ssal, erõfesz�t�ssel, megoldhat� feladat. Az igehirdet�s a Szentl�lek megvil�gos�t� munk�ja, vezet�se n�lk�l k�ptelen v�llalkoz�s, ami sz�ks�gszerûen t�velyg�shez vezet (1Kor 2:10–14).

2 P�t. II. R�SZ

2 P�t. 2,1–22. „A hamis tan�t�s vesz�lyei.”

Az egyh�zra a gy�lekezetekben hat� rossz theologia jelent veszedelmet Ahogy az �sz�vets�gben akadtak pr�f�t�k, akik nem a Szentl�lek vezet�se alatt �lltak, gyakran akadnak olyan tan�t�k, igehirdetõk, akik elt�rnek az egyh�z k�z�ss�g�nek adott hittõl (1:1; J�d 3). Az olvas�k gy�lekezeteiben olyan t�vtan�t�k l�pnek majd fel, akik azt tan�tj�k, hogy Krisztus meghalt a bûn�s�k�rt, megv�ltotta õket, az�rt szabadok: b�rmit cselekedhetnek, nem sz�m�t bûnnek, ne tagadjanak h�t meg magukt�l semmif�le testi gy�ny�rûs�get! Az ilyen theologia istentelen �lethez vezet, v�g�l pedig k�rhozatba visz.
Minden theologiai t�velyg�s veszedelmes mert k�vetõkre tal�l. A l�that�ron megjelent t�vtan�t�k k�l�n�sen sok k�vetõre tal�lnak, mert az �rz�ki �lvezetek korl�tlan szabads�g�t k�n�lj�k majd. Azt hirdetik, hogy amit a test csin�l, a l�leknek nem �rt (J�d 8). T�velyg�s�k a gy�lekezeteken k�v�l is ront: a k�v�l�ll�k a gy�lekezet t�velygõ tagjainak bûneit l�tva, �ltal�nos�tanak �s Krisztust fogj�k gyal�zni, mintha Õ tan�tan� �s engedn� a kicsapong� �letm�dot. Krisztus igazi szolg�i a gy�lekezet haszn�t keresik, a t�vtan�t�kat viszont a kapzsis�g hajtja. A gy�lekezet csak arra kell nekik, hogy õk maguk j�l �ljenek. Kisz�m�tj�k, mivel lehet hatni a hallgat�kra �s aszerint besz�lgetnek nekik nem t�rõdve azzal, hogy abban mennyi igazs�g �s mennyi kital�l�s van. Becsapj�k a j�hiszemû h�võket, mint a hamis pr�f�t�k, akik m�zzal m�zoltak, varrtak k�t�st minden csukl�ra, csakhogy lelkeket vad�sszanak el Isten n�p�tõl �s megszents�gtelen�tett�k Istent n�h�ny mar�k �rp��rt (Ez 13:10.18–19). Aki nem szolg�lni, hanem nyer�szkedni akar, annak �t�lete k�szen van. Isten �t�lete igazs�gos �s ellen�llhatatlan, az�rt elker�lhetetlen. A t�vtan�t�k tehetetlen�l �llnak majd Isten �t�let�vel szemben. Ha az emberfeletti erõvel �s hatalommal rendelkezõ �gi l�nyek sem �llhattak ellene Isten �t�let�nek, mennyivel kev�sb� tehetik meg azt majd a t�vtan�t�k, akik k�z�ns�ges f�ldi haland�k! A bukott angyalok b�ntet�se m�r meg is kezdõd�tt: s�t�t t�ml�cben megk�t�zve v�rj�k az �t�let napj�t. Sorsuk fogs�g, s�t�ts�g, f�jdalom, vagyis ellent�te a szabads�gnak, vil�goss�gnak �s boldogs�gnak, amelyeket Isten ad azoknak, akik isteni term�szet r�szeseik�nt teljes igyekezettel szolg�lnak neki (1:3–5).
Isten �t�let�nek ellen�llhatatlan volt�t a r�gi vil�g elpusztul�sa is bizony�tja. Volt hatalma r�, hogy elõre kihirdetett �t�let�t v�grehajtsa, pedig az eg�sz akkori vil�ggal �llt szemben: az istenteleneket, akik hallott�k, de hi�baval�v� tett�k az õ szav�t, elvesz�tette. Nagy hatalm�t bizony�tja az, hogy az �ltal�nos pusztul�sban meg tudta menteni No�t �s csal�dj�t. Aki sz�ban �s cselekedetben az igazs�g hirdetõje mint No�, az biztosan sz�m�that Isten megtart� kegyelm�re a legnagyobb veszedelemben is. A t�vtan�t�k azonban menthetetlen�l elvesznek, mert j�llehet megvan benn�k Isten ismerete, de nincs meg a kellõ tisztelete: olyanok mint No� kort�rsai, istentelenek. Krisztust vallj�k, ugyan sz�jjal, de �let�kkel megtagadj�k. Kicsapong� �letet �lnek �s a gy�lekezetet is hasonl� �letm�dra b�tor�tj�k, helytelen �t�letet alkotnak, Szentl�lek n�lk�l magyar�zz�k az �r�sokat s ezzel a gy�lekezetre m�rhetetlen veszedelmet hoznak. Isten k�l�nbs�get tesz az �t�letben. Egyr�szt az �z�nv�z, m�sr�szt Sodoma �s Gomora �t�lete is ezt bizony�tja: az istentelenek mind elvesztek, de a kegyesek megtartattak. Az �t�letben Istennek nemcsak a haragja, hanem a kegyelme is �rv�nyre jut. A kegyelm�t azok tapasztalj�k meg, akik ismerik, szolg�lj�k �s az õ igazs�ga mellett m�g a megpr�b�ltat�sok, k�s�rt�sek idej�ben is megmaradnak. No� �s L�t p�ld�ja igazolja ezt. L�t nemcsak megvetette az istentelenek bûneit, hanem f�jt is neki mindaz, amit azok elk�vettek. Gy�trõd�tt amiatt, hogy k�r�l�tte az eg�sz v�ros belemer�lt a bûnbe. Õ maga azonban tiszt�n megõrizte mag�t. Egy�tt �lt a v�ros lakosaival, megmaradt a pog�ny k�rnyezetben, de nem vett r�szt a tiszt�talans�gban. Min�l t�bbet l�tott belõle, ann�l ink�bb v�gyott tiszta �s szent �let ut�n. Nem a bûn�s�ket, hanem a bûneiket tagadta meg.

Ebben a versben (9.) summ�zza az apostol azt, amit a felsorolt h�rom bibliai p�ld�b�l le kell vonni: Istennek lesz hatalma arra, hogy a legs�lyosabb k�s�rt�sek k�z�tt is megtartsa az igazakat, akik hitbeli engedelmess�gben �lnek, s arra is lesz hatalma, hogy az istenteleneknek megfizessen. Az olvas�k elõre mer�tsenek erõt ebbõl: Istennek k�l�n gondja lesz r�juk nemcsak az �t�let napj�n, hanem addig is, �let�k minden napj�n, a kis�rt�sek idej�n (1Kor 10:13). Erre nagy sz�ks�gûk lesz, mert a t�vtan�t�k mindent elk�vetnek majd, hogy magukkal r�nts�k õket a k�rhozatba. Istennek nemcsak az igazakra, hanem a gonoszokra is k�l�n gondja lesz: õrzi õket az �t�let napj�ra b�ntet�s v�gett (2:3). Isten k�l�n�s irgalma nyilv�nul meg abban, hogy a gonoszok bûneit nem azzal torolja meg, hanem csak �let�k v�g�n, az �t�let napj�n. Ha meg nem t�rnek, nem ker�lik el az �t�letet. A t�velyg�ssel idej�ben szembe kell n�zni �s idej�ben le kell leplezni. Az apostol n�ven nevezi a t�vtan�t�k t�ved�seit, bûneit, r�szben az�rt, mert azok rendk�v�l s�lyosak, r�szben az�rt, mert az idej�ben val� leleplez�s lehetõv� teszi azt, hogy a gy�lekezet elõre is j�l felk�sz�lhessen a t�vtanok kiv�d�s�re. Bûneik k�zt szerepel a term�szetellenes, tiszt�talan nemi �szt�n�k kiel�g�t�se �gy, ahogy azt Sodoma �s Gomora f�rfi lakosai gyakorolt�k (Gen 19; J�d 7), azonk�v�l minden tekint�ly megvet�se: Istent, az angyalokat, J�zus Krisztust, mint �lõ Urat, egyar�nt semmibe veszik, de nem fogadj�k el az apostolok �s m�s egyh�zi el�lj�r�k tekint�ly�t sem. A gnosztikus pneumatikusok kev�lys�g�vel len�znek mindenkit, aki a megismer�snek bibliai, szerint�k alacsony fok�n �llnak (J�d 8).

Isten hatalm�t csak azok merik gyal�zni, akik val�j�ba nem ismerik. A hatalmas angyalok sem merik megtenni azt, amire a t�vtan�t�k vetemednek majd: nemhogy Isten ellen, de m�g a bukott angyalok ellen sem mondanak �t�letet. Mih�ly fõangyal m�g az �rd�g�t sem szidalmazta (J�d 9). A t�vtan�t�k, b�rmit mondjanak is, nem ismerik Isten �s az �gi hatalmak erej�t. Az oktalan �llatokhoz hasonl�tanak: nincs �rz�k�k a mennyei vil�g ir�nt s egy�ltal�n nem sz�molnak az ott �lõ hatalmakkal. Nem is val�k egy�bre, mint, hogy elpusztuljanak. Magatart�suk �s v�gsõ sorsuk egyar�nt azok�hoz hasonl�: teljes pusztul�s v�r r�juk. A rossz theologia nyom�n megromlik a gy�lekezet j� erk�lcsi �lete. A t�vtan�t�k nemcsak rosszul teol�giz�lnak �s pr�dik�lnak, hanem romlott �letet is �lnek, amivel m�sok �let�t is megrontj�k. Az �rz�ki �lvezetek szabads�g�t hirdetik �s �lik: kev�s nekik az �jszaka, m�g a nappalt is arra ford�tj�k. Az anyagi haszon is bûn�s �letm�djuk biztos�t�s�ra kell nekik. Amit tesznek, sz�gyen mindazokra, akik k�vetik õket, de sz�gyen az eg�sz gy�lekezetre is. Egy�ben sem j�r az esz�k, mint a k�jelg�sen. K�l�n�sen nagy vesz�lyt jelentenek a gy�lekezet hitben erõtelen tagjaira: azok agg�lyait eloszlatj�k, g�tl�saikat feloldj�k. Gyakorlottak a bûn megk�v�ntat�s�ban �s abban, hogyan kell r�venni a bûnre a vonakod�kat. Isten �tka �rad belõl�k. Pr�f�ta is cselekedhet esztelen�l, ha elragadja a p�nz szeretete. A v�tek�rt azonban megfizet. A t�vtan�t�k B�l�mhoz hasonl�tanak abban, hogy telhetetlen anyagiass�gukban mindenre k�szek, m�g csal�sra is �s ak�rcsak B�l�mnak, nekik sem sz�mit az, hogy Istennek m�s az akarata, v�lem�nye azzal kapcsolatban, amit cselekszenek. De, amint B�l�mot megsz�gyen�tette az �r, amikor az engedetlenn� v�lt, s megmutatta az esztelen pr�f�t�knak, hogy egy igavon� j�sz�g is alkalmasabb eszk�z lehet Isten kez�ben, mint az igaz utat elhagy� pr�f�ta, ugyan�gy meg fogja majd sz�gyen�teni a t�vtan�t�kat is. Aki nem a teljes Szent�r�sb�l mer�ti egyh�zi tan�t�sait, az semmit sem ad. Aki Krisztust�l, az �let �s az igazs�g. forr�s�t�l elszakad, semmit sem cselekedhet (Jn 15:5). Mivel a t�vtan�t�k a saj�t sz�v�kbõl �s gondolataikb�l mer�tenek, tan�t�suk ki�br�nd�t�an �res �s semmit sem haszn�l. Mint tan�t�k, mindenkit elhitetnek, megcsalnak, ak�rcsak azok a felhõk amelyek esõt �g�rnek, de csak k�d van benn�k, amit a sz�l sz�tf�j. A v�g�k: k�rhozat.

A legveszedelmesebb t�velyg�s Krisztus nev�ben szabadd� tenni a bûnt. A t�vtan�t�k, ahol m�r fel l�ptek, azt tan�tj�k, hogy Krisztus a benne h�võket �r�kre megszabad�totta a bûn�k k�vetkezm�nyeitõl azzal, hogy meghalt helyett�k, a bûn�k �t�let�t elszenvedte. T�bb �t�let teh�t nem lesz. Akik hisznek, azok szabadok, azt tehetnek, amit akarnak. Mik�zben a t�velygõk magukat ilyen �rtelemben szabadnak vallj�k, val�j�ban tehetetlen rabszolg�i a bûnnek. Hasonl� tan�t�st a gy�lekezet tagjai senkinek sem hinn�nek el, de miut�n a t�vtan�t�k Krisztus nev�ben besz�lnek, kereszty�n tan�t�knak sz�m�tanak, sokakat elcs�b�tanak. K�l�n�sen az ingadoz�kkal hitetik el, hogy a nikolait�k bûne, a b�lv�ny�ldozati lakom�kon �s az azt k�vetõ orgi�kon val� r�szv�tel kereszty�neknek is szabad (Jel 2:6; 14:15). Aki igaz�n eljutott J�zus Krisztus megismer�s�re �s ut�na ism�t visszat�r a megt�r�s elõtti bûn�s �let�be, a lelkileg halott �llapotba, (Ef 2:1; 5:14), az m�g egyszer nem sz�lethetik �jj�, sõt m�g sokkal rosszabb �llapotba jut, mint amibõl megt�rt (Mt 12:45; Zsid 6:4–6; 10:26; Mt 11:20–24). A bûn az elesetteken m�g gonoszabbul uralkodik. �jabb megv�lt�sban nem rem�nykedhetnek. P�ter nem ok n�lk�l �rja azt, hogy a t�vtan�t�knak �s az �ltaluk f�lrevezetett t�velygõknek jobb lett volna Krisztust meg sem ismerni, mert, ha m�g mindig pog�nyok voln�nak, akkor rem�nykedhetn�nek a megv�lt�s �ld�saiban �s megszabadulhatn�nak. De miut�n az igazs�g �tj�t elhagyt�k, Istennek a szent �letre adott parancs�t megtagadt�k, rem�nytelen �llapotba ker�ltek: nem �gy, hogy hi�ba rem�nykedn�nek, hanem �gy, hogy nem lesz benn�k t�bb� rem�nys�g, nem is akarnak t�bb� meg�julni. Ahogy az oktalan �llat j�l �rzi mag�t abban az �llapotban, amiben van �s nem akar m�s lenni, mint ami �s amilyen, �gy lesznek az elesettek is. A megf�rd�tt diszn� s�rban hemperg�se a megt�r�s �rd�gi v�ltozata: az egyszer m�r megkeresztelkedett �s a kereszts�g v�z�ben megmosott ember visszat�r r�gi, megmosatlan �llapot�ba, r�gi �lete bûneinek a szenny�be �s megmarad abban (P�ld 26:11). Att�l kezdve �rz�ketlen marad mindenf�le lelki r�hat�ssal szemben.

2 P�t. III. R�SZ

2 P�t. 3,1–13. „Krisztus visszaj�vetel�nek a bizonyoss�ga.”

A tanbeli kis�rt�sek idej�n tiszta gondolkoz�sra van sz�ks�g. Az apostol az eml�keztet�s eszk�z�vel igyekszik fel�breszteni, felfriss�teni a gy�lekezetben a minden megt�veszt�stõl, kital�l�sokt�l mes�ktõl megtiszt�tott gondolkoz�st. K�l�n figyelmet �rdemel az, hogy P�ter mennyire m�s lelk�lettel k�zeledik a gy�lekezetekhez, mint a t�vtan�t�k: a seg�tõ szeretet m�r a m�sodik levelet �ratja vele. Nem a maga haszn�t keresi, mint a t�vtan�t�k, hanem mindazok�t, akik�rt szeretetbõl felelõss�get �rez. A tiszta gondolkoz�s a teljes Szent�r�sb�l mer�t. Az�rt eml�kezteti P�ter a gy�lekezetet azokra, amiket a pr�f�t�k j�vend�ltek �s az apostolok hirdettek J�zus Krisztusr�l, mint �rr�l �s Megtart�r�l. A teljes evang�liumra kell eml�kezni sz�ntelen�l, ami egyfelõl a v�lts�got tartalmazza, m�sfelõl szent �letre tan�t. „A ti apostolaitok” kifejez�s azokat jelenti, akiknek a r�v�n az olvas�khoz is eljutott az evang�lium. Amiket tõl�k tanultak, azokra kell mindig eml�kezni�k. Aki visszaeml�kezik mindarra, amit a pr�f�t�k �s az apostolok hirdettek, az nem lepõdik meg, ha g�nyol�d�k l�pnek fel a gy�lekezetben (Mt 24:11–12; Lk 17:26; 2Thessz 2:3; 1Tim 4:1; 2Tim 3:1–9). A g�nyol�d�kat nemcsak a cs�folkod�s jellemzi, hanem az is, hogy nem az ig�nek, az evang�lium szent �letre k�telezõ t�rv�ny�nek engednek, hanem a test �rz�ki k�v�ns�gainak (1:4; 2:10). Nem a Szentl�lek �s az ige uralma alatt �llnak, az�rt amit hirdetnek �s tesznek, kiz�r�lag ront�sra alkalmas.

A g�nyol�d�s c�lpontja �ppen az, amire minden kereszty�n hit�nek a legerõsebben kell t�maszkodnia: Krisztus visszaj�vetele. G�nyol�d�sukat k�t t�nyre alapozz�k: a. az elsõ kereszty�n nemzed�k �ta h�nyan meghaltak m�r an�lk�l, hogy a paruzia bek�vetkezett volna; b. a term�szet rendes menet�ben nincs v�ltoz�s a vil�g teremt�se �ta. Levonj�k a k�vetkeztet�st: Krisztus sohasem j�n vissza, �g�rete hazugs�g volt vagy a kereszty�nek f�lre�rtett�k. Jellemzõ r�juk, hogy nem sajn�lj�k ennek az �g�retnek v�lt meghi�sul�s�t, sõt �r�lnek, mert �gy, szerint�k, nem lesz �t�let sem. A kijelentett ige igazs�g�n azonban sem a g�nyol�d�s, sem az nem v�ltoztat, ha egy kereszty�n nemzed�k t�ved egy isteni �g�ret beteljesed�se idõpontj�nak a meg�t�l�s�ben. Minden t�vtan�t�s tele van sz�nd�kos ferd�t�sekkel. Ha az eretnek tan�t�k tiszta meggyõzõd�sbõl besz�ln�nek, az a t�ved�sek ellen�re is m�s meg�t�l�s al� esn�k. Az apostol azonban azzal v�dolja õket, joggal, hogy sz�nd�kosan elfelejtkeznek bizonyos dolgokr�l. Magyar�n: tudatosan hazudnak. H�rom t�nyrõl „felejtkeznek el”: a. Arr�l, hogy a term�szet rendje nem mag�t�l van, hanem Isten szav�ra j�tt l�tre �s, ha fenn�ll, kiz�r�lag Isten szav�ra �ll fen (Gen 1:6; ApCsel 17:25; R�m 11:26; Zsid 11:3; Jel 4:11). b. Arr�l is tudatosan hallgatnak, hogy a term�szet rendj�ben t�rt�nt m�r olyan v�ltoz�s, amilyent Krisztus visszaj�vetele okoz majd: az �z�nv�z alkalm�val. Ugyanaz az isteni ige, ami a v�zbõl l�trehozta, ugyanaz az ige bor�totta el a f�ldet v�zzel. c. Arr�l is hallgatnak, hogy J�zus Krisztus visszaj�vetelekor tûz, puszt�tja el a f�ld felsz�n�n levõ alkot�sokat (Mt 3:10; 13:40; Jel 18:8).

Most Isten szava k�m�li az eget �s a f�ldet. A tûz nyom�ban azonban �j �g �s �j f�ld lesz a mostani hely�n (3:13; �zs 51:16; 65:17; 66:15; Jel 21:1–2). J�zus Krisztus megjelen�s�nek a napja a g�nyol�d�knak c�folatot �s �r�k b�ntet�st hoz a hozz�juk hasonl� istentelenekkel egy�tt (2:13). Isten idõsz�m�t�sa m�s, mint az emberek�. A t�vtan�t�k tal�n nem is tudj�k, mindenesetre figyelmen k�v�l hagyj�k, az olvas�k azonban ne felejtkezzenek el errõl. Akik ugyanis ezt figyelmen k�v�l hagyj�k, azok val�j�ban Istent v�dolj�k hamis �g�rettel. Krisztus visszaj�vetel�nek az idõpontj�t sem az elsõ kereszty�nek, sem az ut�nuk k�vetkezõ nemzed�kek nem �llap�thatt�k meg, mert azt egyed�l az Atya tudja (Mt 24:36). Hogy a „k�zel” (Jak 5:8), „hamar” (Jel 22:20) idõben mennyit jelent, m�g megk�zel�tõleg sem lehet kisz�m�tani. Ha ugyanis kisz�m�that� volna, akkor senkit sem �rne v�ratlanul az a nap (Mt 25:13; Lk 21:35; 1Thessz 5:2) Isten nem az emberek idõm�rt�k�vel m�r (Zsolt 90:4; �zs 55:9). Krisztus visszaj�vetel�nek a t�ny�t �s idõpontj�t Isten v�gtelen irgalmass�g�nak a f�ny�ben kell sz�mon tartani �s v�rni. Az a nap nem az�rt nem j�tt el, mert Isten k�sedelmes, vagy meggondolta mag�t, hanem az�rt, mert irgalmas, teh�t t�relmes is: idõt ad mindenkinek a megt�r�sre (R�m 2:4; 1Tim 2:4). Azt akarja, hogy a bûn�s�k megt�rjenek �s �r�k�letet nyerjenek. A paruzia elmarad�sa nem �rny�kot, sõt ink�bb dicsõs�ges f�nyt vet Istenre; aki irgalmas a v�lasztottakhoz s �rt�k a vil�ghoz is. Az �r napj�ra mindig k�szen kell �llni, mert v�ratlanul j�n el. Az apostol nem �t�let napj�nak, hanem az �r napj�nak nevezi ezt a napot, mert nem az �t�lettart�s t�nye, hanem Krisztus �r volta �ll majd a k�z�ppontba. Ami most l�that� a f�ld�n, az tûzben megsemmis�l: nem a f�ld, az anyag semmis�l meg, csak a rajta levõ emberi dolgok (1Kor 3:13). Az �t�let teh�t a f�ld felsz�n�n levõ dolgokat �rinti, tov�bb� az �gen l�that� csillagokat. Az �gitestek n�melyike sz�trobban s annak k�vetkezt�ben forr�s�g t�mad a f�ld�n, amiben minden emberi alkot�s megolvad.

Alapvetõen t�ves az a feltev�s, hogy az �r napj�nak a t�ze a f�ld�n keletkezik s valamik�ppen az ember okozza majd a „vil�g v�g�t”. Az �r napj�t nem az emberek hozz�k l�tre tudom�nyos t�ved�sbõl vagy gonosztettel. A veszendõ, elm�l� f�ldi �rt�kekn�l sokkal ink�bb kell t�rõdni az Istentõl kapott k�ldet�s bet�lt�s�vel. Mindenn�l fontosabb, hogy a h�tralevõ r�vid idõt Istennek tetszõ, szent, kegyes �letben t�ltse el a gy�lekezet (Jn 6:27; 2Kor 5:10; Jel 14:13). Minden erõvel cselekedni kell Isten akarat�t, k�zdeni a bûn �s hal�l erõi ellen s Krisztussal szolg�lni az eg�sz vil�g jav�ra, �dv�ss�g�re. Az a helyes theol�gia, amelynek a nyom�ban ilyen cselekedetekben gy�m�lcs�zõ szent �let t�mad. Erre mondja Isten ig�je azt, hogy „kell”. Nem az idõpont vizsg�lata, nem a f�lelem �s f�lelemkelt�s, hanem a j� theol�gia �s a kereszty�n gy�lekezet�k j� �lete „kell. A gy�lekezet erre ford�tsa minden erej�t �s igyekezet�t.

Aki a helyes, tan�t�s nyom�ban tudja, hogy az �r napja nem a vil�g v�g�t, hanem az �r dicsõs�g�t �s az õ igazs�gos �t�let�t hozza el a f�ldre, az nem f�lelemmel gondol r�, hanem s�v�rogva v�rja azt a napot. Siettetni semmivel sem lehet, k�v�nni azonban szabad, hogy mielõbb bek�vetkezz�k. Addig is �lland�an tekintetbe kell venni, azt, hogy az idõ telik �s minden nappal k�zelebb van a paruzia napja s nem fenyegetõ besz�dekkel, hanem a s�v�rg� v�rakoz�sb�l t�pl�lkoz� buzg� kegyess�g cselekedeteivel kell bizonys�got tenni arr�l a napr�l. A s�v�rg� v�rakoz�st az a rem�nys�g t�pl�lja, hogy az �r napja teljes meg�jul�st hoz a vil�gba. Nem a kozmosz v�lik semmiv�, hanem a megromlott, a r�gi vil�g hely�n �j �g �s �j f�ld lesz s abban nem lesz t�bb� bûn, csak igazs�g. Mindenki t�k�letesen meg fog felelni isteni rendeltet�s�nek.

2 P�t. 3,14–18. „Befejezõ buzd�t�sok.”

Aki Krisztus visszaj�vetel�t v�rja, annak hib�tlan kereszty�n magatart�st kell tan�s�tania mindenkivel szemben. Az olvas�knak b�kess�gben kell �lni�k egym�ssal. Arra azonban minden erõvel t�rekedni�k kell, mert a b�kess�g a teljes igyekezet gy�m�lcse (Mt 5:9; Zsid 12:14). Ne vesz�ts�k el a t�relm�ket. Gondoljanak arra, hogy Isten azokat is �dv�z�teni akarja, akik m�g nem t�rtek, vagy nem sz�lettek meg. Hivatkozik az apostol P�l leveleire (R�m 2:4; 3:24–25; 9:22–23). Figyelmeztet arra, hogy a t�vtan�t�k meghamis�tj�k P�l leveleinek bizonyos r�szeit (R�m 5:20; 8:1; 1Kor 2:15; R�m 6:15; Gal 3–4). A helytelen ige�rtelmez�s bûnbe �s k�rhozatba visz, a j� viszont hasznos kegyess�gre, hib�tlan magatart�sra nevel. A gy�lekezet nagy kiv�lts�ga, hogy mindezt elõre tudhatja. Elõre tudhatj�k, hogy t�vtan�t�k j�nnek majd, miket tan�tanak s mi lesz azoknak a sorsa, akik r�juk hallgatnak. Elõre tudhatj�k, hogy J�zus Krisztus visszaj�n s mit kell addig tenni�k. �lljanak meg teh�t Krisztus igazs�g�ban, õrizkedjenek att�l, hogy a t�vtan�t�k let�r�ts�k õket a Szent�r�s biztos alapjair�l. Maradjanak meg a hitben, n�vekedjenek kegyelemben, Krisztus m�g m�lyebb megismer�s�ben. �gy �ljenek, hogy �let�k cselekedeteibõl J�zus Krisztusnak most �s mindenkor dicsõs�ge legyen.