PTER APOSTOL ELS LEVELE
Imre Ernõ lelksz
PTER ELSÕ LEVELNEK MAGYARZATA
rta: Imre Ernõ lelksz
Bevezets:
A levl szerzõje.
Pter, Jzus Krisztus apostola (1:1), a Megvlt szemlyes ismerõje (1:8), szenvedseinek szemtanja (5:1), a 12 apostol egyike (Lk 6:14). Pter a korabeli keresztyn vilg vezetõi kztt kiemelkedõ egynisgnek szmtott, mgis gy nevezte magt: presbitertrs (5:1). Misszii tja sorn ltalnosan ismertt vlt. Klnsen nagy tekintlyt szerzett magnak Antiochiban, Korinthusban s Kiszsia gylekezeteiben (1Kor 1:12; 9:5; Gal 2:11). Levelt Silvanus, msknt Sils nevû munkatrsval ratta le, aki kitûnõen tudott grgl s szemlyesen ismerte a levl cmzettjeit s mivel Silvanus ppen azok megltogatsra kszlt, szemlyesen vihette azt magval (5:12; ApCsel 15:22.32.40; 16:37).
A levl cmzettjei.
A levl cmzettjei a Kis-zsiban, fõleg pognykeresztynekbõl lteslt gylekezetek, amelyekben slyos problmk tettk nehzz a hvek lett. A problmk mind abbl addtak, hogy a gylekezetek tagjai j letet kezdtek Krisztusban: krnyezetk pogny hitt s erklcseit elhagytk, a szoksos szrakozsokban, a blvnyimdsban s a kicsapongsokban tbb nem vettek rszt (2:10–11; 4:3–4). Emiatt rgalmaztk, szidalmaztk s kptelen vdakkal illettk õket. rtatlanul szenvedtek az igazsgrt (2:12.15; 3:9–14). Ezek kvetkeztben megingott az Istenbe vetett hitk. Amikor keresztynn lettek, azt remltk, hogy a sorsuk minden tekintetben megjobbul, mert Isten megsegti õket. Remnysgkben csaldtak; a keresztyn rabszolgk ppgy szenvedtek kegyetlen uraiktl, mint pogny trsaik (2:19–20), a vegyeshzassgban lõ keresztyn s pogny hzastrsak, tovbb a gylekezet tagjai s a kvlllk kztt is feszlt viszony alakult ki (3:1–17), egyre lesebben vetõdtt fel a pogny rendezvnyeken val rszvtel krdse. A keresztynek megrmltek (4:13).
A levl clja.
Mivel attl lehetett tartani, hogy a gylekezetek tagjai az igazsgtalan szenvedsek kvetkeztben helytelen cselekedetekre ragadtatjk magukat, az apostol mindent megtett, hogy megnyugtassa s lõ remnysggel megtltse (1:3–7), a vilgi felsõsg irnt hitbeli engedelmessgre (2:13) s arra brja õket, hogy flretve minden gyûlletet s bosszvgyat, a gonoszrt is jval fizessenek azoknak, akik sorsukat sokflekppen megneheztettk (2:23; 3:9). Krisztust lltotta eljk kvetendõ pldakpknt, hogy ne a krnyezetk ellensges magatartsa, hanem Krisztus pldja szabja meg a magatartsukat (2:21–23; 3:18–22; 4:1). Hangslyozta az apostol, hogy az rtatlanul szenvedst isteni kivltsgnak, a Krisztus szenvedseiben val rszesedsnek kell tekinteni (4:13). A nagy ldzsek kszbn klnsen fontos volt megtantani a keresztyneket arra, hogy a vilgban Isten ltal kijellt tjukon, Krisztus pldja szerint, a szenvedsek kztt is lõ remnysggel jrjanak.
A levl keletkezsnek helye s ideje.
A levl „Bahilon”-ban kelt (5:13), ami tallgatsokra ad okot: Babilon vrost, vagy ltalban az Eufrtesen tl fekvõ terleteket, vagy szimbolikusan Rmt, vagyis a Rmban lõ keresztyn gylekezetet jelenti-e? Az Eufrtesen tl sok zsid lt, miutn a babiloni fogsgbl nem mindenki trt haza; õket a keresztyn misszi Antiochibl knnyen elrhette. Mindennl valsznûbb azonban, hogy a babiloni Gylekezet” a rmai gylekezetet jelentette, ugyanis a korabeli keresztynek kztt a Babilon nv az istenellenes vilgi hatalom megtestestõjt, Rmt jelkpezte (Jel 14:17). Legfeljebb az feltûnõ, hogy Pter gy rt levelet Rmbl, Pl apostol fogsgnak a helyrõl, hogy Pl nevt sem emltette, pedig olyan gylekezeteknek rt, amelyeket Pl hozott ltre. Ennek elfogadhat magyarzata az, hogy a levl rsnak idejben Pl nem tartzkodott Rmban.
Ez azt jelenti, hogy Pter apostol ezt a levelet Pl elsõ (ApCsel 28) s msodik, halllal befejezett rmai fogsga (2Tim 4:6) kztt, 64 elõtt rta, amikor a Nr-fle ldzsek mg nem kezdõdtek el.
A levl felosztsa.
1:1–2 dvzls
1:3–12 Isten dicsõtse az eljvendõ, biztos dvssgrt
1:13–23 Az dvbizonyossg e fldn szent letre ktelez
2:1–3 A szent let: nvekeds a hitben
2:4–10 A szent let: bepls az egyhz szolgl kzssgbe
2:11–12 A szent let: plds magatarts e vilgban
2:13–17 A szent let: engedelmessg az llami felsõsgnek
2:18–25 A szent let: plds magatarts a munkahelyen
3:1–7 A szent let: megnyerõ magatarts a vegyeshzassgban
3:8–12 A szent let: testvri indulat a gylekezetben
3:13–22 A szent let: j lelkiismerettel az ellensges krnyezetben
4:1–6 A szent let: a bûn uralmtl megszabadtott j let
4:7–11 A szent let: a htralevõ kevs idõ j felhasznlsa
4:12–19 Az egyhz Isten tlete alatt
5:1–5 Az egyhzi elljrk plds magatartsa
5:6–11 Buzdts llhatatossgra
5:12–14 dvzletek, ldskvns
Irodalom.
Ld. Jakab levele bevezetsnek a vgn.
1 Pt. I. RSZ
1 Pt. 1,1–2. „dvzls.”
A levlnek nem Pter, hanem Jzus Krisztus szemlye, neve ad tekintlyt. Pter csak apostoli szolglatot vgez. Amit r, azt nem magtl rja, gy kell teht fogadni, mint Jzus Krisztus igjt.
A cmzettek jvevnyek, pognybl lett keresztynek, tutazk a fldi vilgban, igazi hazjuk a mennyben van (Gen 23:4; Fil 3:20): Nem vletlenl, hanem rendeltetsszerûen tltik jvevnysgk idejt a diasprban. Sorsukat az hatrozza meg, hogy Isten kivlasztotta magnak õket, Krisztus vre rn megvltotta, Szentlelkvel megszentelte s gy rendelkezett felõlk, hogy mint a mennyei Atya gyermekei, engedelmes gyermekknt ljenek ebben a vilgban. Isten azonban nemcsak rendelkezett felõlk, hanem gondoskodik is rluk: kegyelmet s bkessget ad nekik, amire a korbbinl is nagy mrtkben lesz szksgk, mert a mostaniaknl nagyobb szenvedseket kell majd tlnik. A kegyelem Isten irgalmas jakarata, a bkessg pedig azoknak az isteni ldsoknak a foglalata, amelyek az emberszv mlyn biztostjk az Istennel val harmonikus viszonyt.
Mielõtt rtrne az apostol a gylekezeteket emsztõ problmkra, gy mutat r Istennek minden emberi faktort megelõzõ, eleve elrendelõ akaratra. Ennek az a clja; hogy az olvask Isten rendelsvel sszefggsben nzzk az esemnyeket s ahol gy ltszik, mintha csak emberek cselekednnek, ott is Isten atyai akaratt s munkjt ismerjk fel.
1 Pt. 1,3–12. „Isten dicsõtse az eljvendõ, biztos dvssgrt.”
Keresztyn embernek minden helyzetben, mg a rosszban is az az elsõ dolga, hogy Istent dicsõtse. Ezt teszi az apostol is, hogy az olvask vele egytt megerõsdjenek a) abban a hitben, hogy Isten hatalmas: azzal, hogy Jzust feltmasztotta a hallbl, bebizonytotta, hogy felette ll minden rõnek, a hall erõinek is; b) abban a hitben, hogy Isten irgalmas, jjszlte õket. j letk alapja Krisztus feltmadsa, jele pedig az lõ remnysg s az abbl tpllkoz szent let.
Az lõ remnysg trgya a mennyei rksg (4. v.). Minden rksg felttelezi valakinek a hallt. A mennyei rksg azrt lehetsges, mert Krisztus meghalt s feltmadott. Az atyafiak sok tekintetben sznnival helyzetben vannak, de nem felejtkezhetnek el arrl, hogy meg nem semmisthetõ, meg nem ronthat s rkre rvnyes rksg vromnyosai. Isten nemcsak az rksgre, hanem az rkskre is vigyz. Õrzi õket: nem valamivel vagy valakivel szemben, hanem az dvssg rdekben (5. v.). gy õrzi õket, hogy tpllja a hitket: a hit csatornin t megtart erõket kzl velk. A mennyei rksg ma mg a remnysg trgya, Krisztus visszajvetelnek a napjn azonban nyilvnval lesz.
Isten hatalma s szeretete nem zrja ki a fldi szenvedseket (6: v.). A vlasztottak is szomorkodnak. Isten ugyanis gy rendezte, hogy sok hborsgon keresztl menjenek be az õ orszgba (ApCsel 14:22). A hitnek megprbltatsokra van szksge ahhoz, hogy megmaradjon s nvekedjk. Az a tudat azonban, hogy a szomorkods ideje rvid, az rvendezs ideje viszont rkk tart majd, erõt ad a szenvedsek el hordozshoz (2Kor 4:17–18).
A megprbltatsok (7. v.) a hit õrzsvel s tpllsval fggenek ssze. Isten azt akarja, hogy az atyafiak hite erõsdjk, Krisztus visszajvetele napjn ragyogjon s olyan tisztessget szerezzen nekik, amelyhez hasonlt semmi sem adhat ezen a fldn, mg a sznarany sem. A megprbltats a hit prbja: ahogy minden aranynak ltsz fmrõl a kirlyvz nyomn, gy a hitrõl a megprbltatsok nyomn derl ki, hogy igazi-e?
Eljn a nap, amelyen mindenki meg fogja ltni Jzus Krisztust. Ez a remnysg mindennl nagyobb rm forrsa (8. v.); mert nagyobb lmny lesz, mint az, amelyik a levl olvasinak nem adatott meg, de Pternek, Jnosnak s Jakabnak megadatott, amikor szemlyesen lthattk a megdicsõlt Krisztust. Az olvask, noha nem lttk, mgis hisznek Krisztusban, sõt szeretik; a hit ugyanis nem ltsbl, hanem az ige hallsbl van. A remnysg sem Krisztus ltsbl, hanem a feltmadsba vetett hitbõl ered.
A hit vgsõ clja, a teljes dvssg, elintzett, ksz dolog. Miutn a psych nemcsak az emberi lelket, hanem a testbõl-llekbõl ll ember lett jelenti (1:22; Jak 5:20), a stria psychn kifejezsnek fldi vonatkozsa van: mr ebben a vilgban, testi-lelki mdon rvnyesl.
Vannak egyhzi nemzedkek, amelyek Isten Kijelentsbõl tbbet rtenek meg, mert tbb vilgossgot kapnak (11–12. v.). A levl olvasi mr tudtk azt, amit a prftk mg nem tudhattak, pedig szerettk volna tudni. A prftk a Szentlleknek ktsgtelenl kivteles eszkzei voltak, az olvask mgis nagyobb kivltsgban rszesltek: pontosan tudjk, hogy ki, mikor s hogyan vgezte el a megvlts munkjt.
Isten nemcsak a zsidknak, hanem a pognyoknak is rendelte a kegyelmet: azt akarja, hogy õk se maradjanak ki abbl az dvssgbõl, amely felõl a prftk tudakozdtak. A Krisztus ltal szerzett dvssg tantsa teht nem j dolog: ez az, amirõl a prftk jvendltek. Krisztusban ugyanaz a Llek munklkodik, aki a prftkban (2Pt 1:21). A Szentllek Jzus Krisztus Lelke (2Kor 3:17; Fil 1:19).
Az isteni Kijelents mindenkinek szolglat cljbl adatik. A prftk is azrt kaptk (12 v.), hogy msoknak, az olvasknak is, szolgljanak azzal. A diakonoun imperfektuma lland, folyamatos szolglatra utal, amely sohasem r vget. Az evangliummal vgzett szolglat igen hasznos: nehz helyzetben, tjkozatlansgban, sttsgben elcsggedt embereknek nyjt vilgos eligaztst, remnysget s erõt (zs 9:1–3; 2Kor 8:19). Az evanglium hirdetõi Istennek ugyanolyan szolgi, mint a prftk voltak. A Szentllek lltotta õket szolglatba, az igehirdets azrt nem emberi dolog, hanem Isten gye, vllalkozsa ebben a vilgban. Pnksd, a Szentllek elhvsa nlkl az igehirdetõ olyan, mint a frigylda kt kerubja, akik arccal a szentlda fel fordulva jelkpezik az angyalok vgyakozst Krisztus ismeretlen titka utn, de semmit sem rtenek abbl a titokbl.
1 Pt. 1,13–23. „Az dvbizonyossg e fldn szent letre ktelez.”
Akiben megvan az dvssg bizonyossga, a nem nzhet el a fldi let dolgai felett; Krisztus visszajvetelben remnykedve, a jrsban akadlyoz ruht a remnysg ktelvel derekra felktve, Isten gyermekhez illõ mdon, szentl kell lnie ebben a vilgban. Az olvask ktelesek Isten akarathoz szabni magukat, mert rksk, fiak, teht engedelmessggel tartoznak. A pognysg ideje ms elbrls al esik, aki viszont tudja, hogy milyen engedelmessggel tartozik az Atynak, mgsem szabja magt Isten akarathoz, az vtkezik (ApCsel 17:30; Jak 4:17).
A szentsg, a fldi letszakaszban, nem puszta llapotot, Istenhez tartozst, hanem feladatot jelent: genethte, legyetek szentek egsz letetekben! Nem elg rlni a Krisztus testbe beoltott llapotnak hanem teremni kell a szent gykrnek, a szõlõtõnek megfelelõ gymlcsket (Jn 15:5). Isten gyermekei olyanok legyenek, mint mennyei Atyjuk: szentek.
A szent letre nemcsak a fisg (2:13–16), hanem az istenflelem is ktelez. Az istenflelemben a fi tisztelete nyilvnul meg a j Atya irnt, de komponense az igazsgos tlõbrtl val flelem is. Isten atyai szeretete ugyanis nem zrja ki a bûnk igazsgos megtlst. Õ aproslmpts, nem a bûns arct, hanem a bûnt nzi. Az lõ remnysg ideje a fldi let idõtartama, amelyben a jvevnynek nincsenek jogai, csak ktelessgei vannak.
Keresztyn emberek sem Istennel, sem a vilggal szemben nem tmasztanak ignyeket, ugyanakkor mind Isten, mind a vilg irnt, a szeretet trvnye alapjn szolglatra ktelesek.
A fisg s az istenflelem mellett az a drga r is (18–20 v.) szent letre ktelez, amibe a megvlts kerlt. Ha Krisztus, mint Isten Brnya egszen odaszentelte lett a vilg megvltsrt, akkor a meg vltottak is tartoznak odaszentelni a maguk lett Istennek tetszõ szent letre. Nem tehetik hibavalv azt a vltsgot, amellyel Krisztus olyan drga ron vltotta meg õket rgi, pogny letk bûneitõl.
A pskabrnyt elõszr kivlasztottk, azutn elklntettk, majd, amikor eljtt az ideje, oltrra tettk. Krisztus rktõl fogva arra volt kivlasztva, hogy Isten Brnya legyen. rettetek: akik szentl lnek.
A Krisztus ltal nyert igazi hit remnysg is (21 v.). Akiben ez a hit megvan, az joggal remnykedhet abban, hogy Isten ugyangy rk dicsõsgben rszesti, mint Krisztust.
A szentsg kezdete az jjszlets, hajtereje a remnysgben lõ hit, megvalsulsa az Isten s az emberek irnt gyakorolt szeretet (22–23 v.). Szvbõl jvõ, testvri szeretet nlkl minden kegyessg eltorzul. A szeretet gyakorlsnak viszont felttele a psych megtiszttsa. A psych a testbõl-llekbõl ll ember, figyelembe vve azt, hogy az embert a belsõ llapota hatrozza meg: egy ember olyan, amilyen a lelkben. Akit Isten jjszlt s az igazsg irnti engedelmessgre elhvott, annak az a feladata, hogy teljes letben tiszta legyen (1Jn 1:7; Jn 15:2–3).
Minden muland, csak Isten s az õ beszde rk (Ex 4:15; Lk 21:33). A muland letû ember szmra a megmarads egyetlen lehetõsge Isten evangliumnak az elfogadsa (Jn 6:69). Aki Isten lõ, letet megtart, maradand igjt szvbe zrja, az az rkletet fogadja magba (Jn 3:36; 11:25–26; 14:19).
1 Pt. II. RSZ
1 Pt. 2,1–3. „A szent let: nvekeds a hitben.”
Minden szlets csak kezdet, az jjszlets is: akit Isten igjvel jjszlt s szent letre elhvott (1:2–3:23), annak nvekednie kell. A nvekedsnek kt felttele van. Egyik a tisztasg. Aki a hitben, a szent letben fejlõdni akar, annak mindenekelõtt a bûnktõl tisztnak kell lennie (Jn 15:2–3; 13:10; 1Jn 3:3). Elsõsorban azoktl a bûnktõl kell megtiszttania magt, amelyeket le lehet vetni, mint a szennyes ruht (Kol 3:8–9). A 2:1-ben felsorolt bûnk levethetõk.
A nvekeds msik felttele a tpllkozs. Ami egy jszltt kisdednek a tej, az Isten gyermeke szmra az ige. Mindenkit megerõst, aki hitben gyenge. Az ige logikos, hamistatlan, biztos hats, nvekedst ad lelki tpllk.
Az olvask megtapasztalhattk, milyen j s miben j az r: jjszl, megtrt, szent letre hv s abban nvekedst biztost igt ad.
1 Pt. 2,4–10. „A szent let: bepls az egyhz szolgl kzssgbe.”
A lelkileg jjteremtett ember nvekedst biztost igt Isten az egyhzban adja, azrt a gylekezethez kell tartoznia. Jzus Krisztusban nemcsak szemlyes Megvltt kell ltni, hanem az egyhz alapjt.
Minden hzpts leglnyegesebb mozzanata abban az idõben annak a kõnek a kivlasztsa volt, amelyet sarokkõ gyannt helyeztek el, mert alkalmas volt a falak sszetartsra; minden egyes ptõkvet a sarokkõhz mrve helyeztek be a falba, lnyegben a sarokkõhz ktttk hozz. Isten maga vlasztotta ki az õ lelki hza megptshez szegeletkõnek Krisztust. Az emberek tlnyom tbbsge ugyan elvetette, mint szegeletkõnek az rtkt, rosszul tltk meg. Krisztus megtlsben nem az emberek vlemnyt, hanem Isten vlasztst kell elfogadni: Krisztushoz kell teht jrulni, r kell plni.
Ha Krisztus szegeletkõ, akkor a benne hvõk, a Krisztushoz val lelki hasonlsg folytn lelki kvek (5 v.). R kell plnik Krisztusra s ezzel egytt termszetszerûleg egybe kell plnik a tbbi lelki kõvel, egymssal is. Az egyhz lelki templom, amely az egyes hvõknek Krisztussal s egymssal megvalstott hitbeli kzssge folytn jn ltre. Az egyhzba be nem plõ hvõ olyan, mint az ptkezsnl kimaradt kõ vagy tgla.
Az oikodomeisthe pontos jelentse krdses, mert egyarnt fordthat kijelentõ s parancsol mdban. Ha gy fordtjuk: „felpttettek lelki hzz, akkor azt jelenti, hogy a szentek kzssgt Isten Lelke teremti meg, az egyes hvõt õ pti be Krisztus testbe. Az „pljetek fel lelki hzz” fordts viszont azt jelenti, hogy az egyhzba pls az egyes hvõ szemlyes feladata. Az a helyes, ha a szent letre hvott ember az egyhztagsgban Isten kegyelmes munkjt ismeri el, de õ maga is feladatnak tekinti azt, hogy a szentek kzssgbe, Jzus Krisztus lelki testbe, a lelki hzba beilleszkedjk (Ef 4:16).
Az egyhztagsg dinamikus jellegt, szolgl jellegt rzkelteti a msodik hasonlat: a szentek nemcsak lelki kvek, hanem papok is, akik a lelki hzban Isten ltal elrendelt lelki ldozatokat mutatnak be. A formlis, klsõsges szvetsgi ldozatokkal ellenttben gy ldoznak, ahogy Krisztus, azaz az letket ldozzk Istennek. A szeretet s hla lelki ldozatai Krisztus ltal kedvesek Istennek, mert a) Krisztus tesz kpess, kssz a lelki ldozatok bemutatsra, az lland papi szolglat jcselekedeteire, a szntelen imdkozsra; b) az elvgzett papi szolglatok fogyatkossgait Krisztus teszi tkletess.
Aki Krisztus testbe, Isten egyhzba bepl s a papi szolglatot folyamatosan vgzi, az nem szgyenl meg. Nem magtl lltja ezt az apostol, hanem szvetsgi forrsbl merti: zs 28:16-ot idzi. Ez a jvendls minden ktsget kizr bizonyossggal Jzus Krisztusban teljesedett be. Krisztust nem a pognyok kztt, hanem Sionban, Izraelben helyezte Isten e vilgba, de sokan nem hittek benne. Pedig az tletben csak azok nem fognak megszgyenlni, akik Krisztusban hisznek s mint blcs emberek, hzukat Kõsziklra ptik.
Akiknek van hitk, azoknak mindennl tbbet rõ drgakincs, akik pedig nem hisznek benne, azoknak nem egyb nagy kõnl, ami csak arra j, hogy megssk magukat benne; mert ahelyett, hogy megbecslnk, ellene tmadnak, de gy jrnak, mint akik kllel tnek egy mrvnytmbt s csak maguknak okoznak vele fjdalmat s egyb hajt. Egybknt Krisztus elutastsa s az ellene val tmads nem ri meglepetsknt Istent: az engedetlenk az õ rendelsnek megfelelõen cselekszenek, amikor beletkznek Krisztusba. Ez azonban nem oldja fel az engedetlenek felelõssgt, mert nem Isten knyszertse kvetkeztben; hanem sajt meggyõzõdsk alapjn, sajt elhatrozsbl cselekszenek.
Az olvaskat ne zavarja meg msok hitetlensge s engedetlensge. Legyenek biztosak abban, hogy jl hisznek, õk Isten sajt npe s rjuk rvnyes mindaz, amit Isten az szvetsgben Izraelnek kijelentett. Õk a) vlasztott nemzetsg (9–10 v.). Nem õk vlasztottk ki maguknak az Urat, egymst sem õk vlogattk ssze, hanem Isten vlasztotta ki s szerkesztette egybe õket, mint egy csaldot (zs 43:21; Jn 15:16). A nvelõ hinya azt jelzi, hogy nemcsak a zsidk, hanem a pognyok is beletartoznak Isten nagy csaldjba: b) Õk kirlyi papsg: papok mdjra kzeledhetnek Istenhez, Krisztus kirlyi fõsge alatt szolglnak, egykor pedig Krisztus kirlyi uralmban is rszesednek (Ex 19:6; zs 61:6; Mt 19:28; Jel 1:6; 5:10). c) Szent nemzet: valsgosan Istenhez tartoz, Isten szolglatban ll np, amelynek az a feladata; hogy bizonysgot tegyen Isten csodlatos tetteirõl, amelyekkel tudatlan, pogny llapotukbl vilgossgra, vagyis rtelmes, hasznos dvssgre szolgl letre hvta el a szenteket. A sttsg a kegyelem nlkli llapot, amelyben az ember nem rti Isten gondolatait s nem ltja a helyes utat. Krisztusban viszont minden vilgos: az t, az igazsg s az rklet (Jn 14:6).
A „hajdan” s „most” szembelltsa a gylekezet megtett tjt, fejlõdst fejezi ki. Az a helyes, ha Isten egyhza jl rti megtlt mltjt s elfordulva minden sttsgtõl, vilgosan ltja helyzett, feladatait, mindenek felett pedig rti Krisztust, aki mindezt lehetõv tette szmra.
1 Pt. 2,11–12. „A szent let: plds magatarts e vilgban.”
A keresztynek mennyei polgrok, akik Isten rendelsbõl lnek e vilgban, ahol jvevnysgk idejt Isten akarata, trvnye szerint tartoznak eltlteni. A pognyokra az jellemzõ, hogy a testi lvezeteket mindennl jobbnak. tartjk. A keresztynekre az legyen jellemzõ, hogy megtartztatjk magukat a test bûns kvnsgaitl s azokat megldklik magukban (Rm 8:11–13; Gal 5:17–24; Kol 3:5).
Az egyhz kldetsnek a sikere azon mlik, hogy milyen magatartst tanstanak a keresztynek a vilgban. Egyetlen lehetõsg ennek rdekben a tiszta, szeretetben plds let. Az egyhz sohasem lehet vilgellenes vagy emberellenes, mg akkor sem, ha a vilg vagy egy-egy ember egyhzellenesen lpne fel. Nem a vilgnak van kldetse az egyhz rdekben, hanem az egyhz kapta Istentõl azt a kldetst, hogy Jzus Krisztus tkletes tisztasgt, megvlt szeretett, mennyei vilgossgt, hibtlan embersgt mutassa meg a vilgnak. Ennek megfelelõen az apostol nem nvdelemre oktatja a gylekezeteket, nem a harcot vagy a vitatkozst ajnlja, hanem a rgalmakkal szemben a feddhetetlen, tiszta letet, a szeretet jcselekedeteit. gy lehet elõkszteni egy-egy pogny szmra azt a napot; amelyen Isten megtrsre hvs s nem tlettarts cljbl megltogatja (Lk 19:44). A tiszta let s a szeretet nyomn hamarabb megrtik a pognyok azt, hogy Isten dicsõtsre mlt.
1 Pt. 2,13–17. „A szent let: engedelmessg az llami felsõsgnek.”
Az egyhz egyetemlegesen s tagjaiban egyarnt felelõs az emberi egyttls j rendjrt. Jllehet az olvask idegenek s jvevnyek, engedelmeskedni tartoznak az llami felsõsgnek. Ne azrt engedelmeskedjenek, mert gysem llhatnnak ellene, hanem azrt, mert a felsõsg Isten rendelse. Az „emberi rendels” nem a felsõsg klnfle rendeleteit, hanem Isten ordinancijt jelenti. Ez a rend, rendels, ordinancia, azrt emberi, mert az emberi egyttlsre vonatkozik. A felsõsg hatalma Istentõl klcsnztt hatalom, amelyet szolglatra kap (Jn 19:11; Rm 13).
Az egyhznak az llami felsõsg irnti engedelmessge (14 v.) nem fgg trsadalmi rendszerektõl. Minden felsõsget Isten kld azrt, hogy a j cselekvshez fokozza, a bûn cselekvstõl pedig vegye el az llam polgrok kedvt. A felsõsg munkja teht a trsadalom rdekben ll. Pter nem r arrl, hogy mit tegyen a keresztyn ebben az esetben, ha a felsõsg az emberi trsadalom valdi rdekeivel ellenttesen lp fel.
Ha tjkozatlan kvlllk nem rtik a keresztyn ember szent lett s helytelenl tlnek felõle, jt cselekedve kell elnmtani (15 v.), vagyis vlemnyk tgondolsra brni õket.
Az llami felsõsg irnti engedelmessg ktelezettsge nincs ellenttben a keresztyn ember szabadsgval (16. v.). Sõt: azrt engedelmeskedhet, mert szabad s a jt kpes szabadon akarni. Isten szolgi akkor is szabadok, amikor a kivetett adt megfizetik (Mt 17:26). A flelem, knyszer vagy megalkuvs ltal motivlt engedelmessg nem keresztyn magatarts.
Mindenkinek meg kell adni azt a tiszteletet, amely Istentõl rendelt tisztsge alapjn, mint Isten eszkzt megilleti (17: v.). Klnbsget kell azonban tenni az Istennek s embereknek kijr tiszteletads kztt. Istent nem szabad elemberiesteni, az emberekbõl pedig nem szabad blvnyistent csinlni. A rmai csszrok kultusza beszdes pldkkal bizonytja ezt. A kivl s Isten ltal msok felett megklnbztetett ember is csak ember. A gylekezet tagjainak egymssal val kapcsolatt egyetlen norma szablyozza: a szeretet (Jn 13:35).
1 Pt. 2,18–25. „A szent let: plds magatarts a munkahelyen.”
Isten kegyelme van azon, aki igazsgtalanul szenvedve nemcsak azt ltja, hogy mit tett vele egy ember, hanem azt kutatja, hogy mit akar Isten azzal, amit annak az embernek vele szemben megengedett. A 2:13-ban foglaltakat kln is kifejti az apostol, elõszr olyan keresztyneknek, akik urak alkalmazottaiknt lnek. Az oikets fogalma tgabb; a doulos is oikets, de nem minden oikets rabszolga, csupn egy msik embernek alrendelt alkalmazott. A despots, r, az az ember, aki msok felett ll, msoknak parancsol, õket irnytja, velk rendelkezik. Lehet j is, rossz is, embersges vagy embertelen. Az alkalmazottak engedelmeskedjenek uraiknak: nem azrt, mert jk s megrdemlik, vagy kegyetlenek s jobb nem szembe szeglni velk, hanem az rrt, teht istenflelembõl. Figyelembe kell venni, hogy az apostol nem a rabszolgakrds megoldsval foglalkozik, hanem egy adott helyzetben tanstand magatartst tancsol.
Az alkalmazottakat, elsõsorban a rabszolgkat, a legkisebb bûnrt, lopsrt, hazugsgrt vagy hanyagsgrt, kemnyen bntettk, a keresztyn alkalmazottakat azonban pasztn a keresztyn hitk miatt bntottk. A mltn kiszabott bntets elviselsre mindenkinek van ereje, de az rtatlanul rmrt szenveds elviselsre csak Isten kegyelme adhat erõt.
A szenvedsek elhordozsra Krisztus adott rk pldt (21–25. v.). Nem a szenveds, mint olyan, hanem a Krisztusrt val szenveds hozztartozik a keresztyn ember szent lethez. Krisztus megmutatta, hogyan kell elhordozni az igazsgtalan bntsokat: mikzben szenvedett, semmi rosszat sem tett bntalmazi ellen. Egyetlen rossz szt nem szlt ellenk. lnok beszd helyett imdkozott ellensgeirt (Lk 23:34). Nem harcolt ellenk. A bntsokra nem mutatta meg a hatalmt, nem fenyegette õket: az tletet rbzta Istenre, aki egyedl kpes igazsgosan tlni s tletnek rvnyt is szerezni, Õ pedig folytatta megvlt munkjt a vilg minden bûnsnek bûnt felvitte a Keresztre, hogy az õ szenvedse s halla rn azok meggygyuljanak s ljenek. Ezt tette az olvaskrt is: ne vtkezzenek teht! Akrmit tegyenek is uraik, õk szentl viselkedjenek, Krisztus pldja szerint cselekedjenek. Erõre ktelezi õket a hla is: Krisztus ldozata nlkl ma is hibaval letben tvelygõ juhok volnnak, akiknek vgsõ sorsa a krhozatban elpusztuls (zs 53:6; Mt 9:36). Most azonban van psztoruk, aki gondot visel rluk, oltalmazza s letk minden helyzetben megtartja õket (Zsolt 23; Jn 10:11.27–29).
1 Pt. III. RSZ
1 Pt. 3,1–7. „A szent let: megnyerõ magatarts a vegyeshzassgban.”
A 2:13-ban adott rendelst a hzassgban lõ keresztyneknek, elsõsorban a vegyeshzassgokban lõknek magyarzza meg az apostol. Nem ltalnossgban a frfi s a nõ viszonyrl beszl, hanem a pogny frjjel vegyeshzassgban lõ keresztyn felesgek, valamint a frjek magatartsra nzve ad tantst.
A keresztyn felesgnek az a feladata, hogy nem keresztyn frjt megnyerje a hitnek (1. v.). A vallsilag kzmbs vagy ellensges frj megnyersre nem az asszonyi beszd, hanem a helyes magatarts vezethet el. A megnyerõ magatarts motvuma ugyanaz, ami az llampolgrok s alkalmazottak esetben: az rrt val engedelmessg. Ige nlkl: beszd nlkl.,
A frjet nem az gyõzi meg, amit hall a felesgtõl, hanem, amit a magatartsban tapasztal. Ha azt ltja, hogy az rrt trtnõ engedelmessgbõl kifolylag mg igazsgtalan bntst is szelden tûr, az nagyobb hatst gyakorol r, mint a vg nlkli szradat, lelkendezõ rbeszls.
A klsõ dszek, eszkzk hasznlata nem tilos, de Isten gye szempontjbl semmit sem hasznl (3. v.). A testi szpsg, csinossg, ltzkds, gyes magakellets csak testi hatst vlt ki a frjbõl.
A keresztyn felesg mindenekelõtt Istennek igyekezzk tetszeni (4. v.). A szv belsõ embernek a jlpoltsga, az j ember belsõ rtke mr, hasznos „fegyver”. Az a fontos, hogy egsz lnye sugrozza a benne szletett j embert. A szeld s nyugodt, alzatos szeretet cselekedeteiben tegye azt szemmel lthatv (Ef 3:16–17).
A megfelelõ belsõ felkestshez, a megnyerõ, alzatos engedelmessghez az Istenbe vetett hit remnysge ad erõt, az a remnysg, hogy Isten nem hagyja õket magukra. A sok nvtelen szent asszony kztt egyet kln, nv szerint is emlt az apostol: Srt. A Gen 18:12-ben tanstott engedelmessge csak egy rszlet egsz lete engedelmessgbõl. Sra abbl mertett hozz erõt, hogy a hite remnysg is volt (1:21). Sra lenyai azok az asszonyok, akik hasonlkppen remnykedve hisznek Istenben s ugyangy engedelmeskednek frjknek s mg az sem vltoztatja meg õket, ha nem keresztyn frjk fenyegetsekkel igyekeznk hitk megtagadsra brni õket.
A hzassgi ktelessgek mindkt hzasflre egyformn ktelezõek. A frj alapvetõ ktelessgeit gy sorolja fel az apostol: a) egy frj ismerje a felesgt: vegye tekintetbe azt, hogy ms, mint a frfi, rzkeny, rzelmi, gyenge edny; b) rtkelje a felesgt: sokfle munkjt, sok idõt ignybe vevõ gondoskodst; c) tekintse a mennyei rksg szempontjbl egyenrang trsnak; d) tegye lehetõv a kzs imdkozst a felesgvel: ennek mdja az elsõ hrom ktelessg lelkiismeretes megtartsa.
1 Pt. 3,8–12. „A szent let: testvri indulat a gylekezetben.”
Minden egyhztagra rvnyes letszablyokat sorol fel az apostol, amelyeknek megtartsa nveli a kvlllk megnyerse rdekben vgzett szolglat hatkonysgt. A gylekezet tagjai egyms irnt legyenek a) egyetrtõk: nem gy, hogy elhallgatjk, vagy egymsra erõszakoljk a maguk vlemnyt, hanem gy, hogy a gylekezet kzs, az apostolok tantshoz igaztott hitnek rendelik al; b) egyttrzõk: kszek egymssal egytt szenvedni is; c) emberszeretõk: bartsgosak, kedvesek; d) irgalmasak: minden segtsgre kszek; e) alzatosak: egymsban a jt, magukban a fogyatkossgot tartjk szmon; f) gonoszrt jval fizetõk: az elszenvedett rosszat nem adjk vissza, hanem meglltjk. A megfizets fokozza, a szeretet meglltja a gonoszsgot. A szeldsg jutalmt Isten adja (Mt 5:5).
Akinek drga az rklet, az mindenre ksz rte. A gylekezet minden tagja legyen ksz a) megfkezni a nyelvt: ha szidalmazzk, ne mondja meg a magt; b) minden ldozatot meghozni a bkessgrt. A bkessgrt val fradozs Istentõl adott feladat az egyhz szmra. A bkessgnek elsõsorban a gylekezetben kell megvalsulnia, klnben a gylekezet alkalmatlan a vilgban val bkessgszerzsre. A bkessg fogalma a 11. versben kifejezetten fldi vonatkozs: olyan llapot, amiben nincs irgalmatlansg, szvtelensg, civakods. A bkessg gye a gylekezetben imdkozs trgya. Isten igaznak mondja a bkessgszerzõket s szvesen meghallgatja imikat. Szmon tartja mindazt, amit a keresztynek a bkessg rdekben vagy ellen tesznek s annak megfelelõen bnik velk.
1 Pt. 3,13–22. „A szent let: j lelkiismerettel az ellensges krnyezetben.”
A keresztynek jakarata s jindulata sem zrja ki a pognyok rszrõl trtnõ bntalmazsokat. Ennek a versnek nem az az rtelme, hogy ha az olvask szeretetben lnek egymssal s a kvlllk irnyban is bkessgre trekednek, akkor minden hborgatst elkerlnek. De, ha jra igyekezve is szenvednik kell, az nem fog rtani nekik: nem szaktja el õket Krisztus szeretettõl (Rm 8:35), nem akadlyozza a szolglatban (2Kor 6:4), sõt Isten minden szenvedsket javukra fordtja (Rm 8:28). Jra igyekezve mindenesetre a bntalmazs is kevesebb lesz.
A szenvedst nem nmagban kell nzni, hanem azzal a jval egytt, ami vgre Isten azt megengedte (Rm 8:28; Jak 1:2–3.12). Aki Isten igazsga miatt rtatlanul szenved, az viselje boldogan a szenvedseit, mert Isten boldognak mondja azokat, akik csak amiatt szenvednek, mert az õ igazsgnak megfelelõen szentl s igazn igyekeznek lni (Mt 5:10). vakodjk minden olvas attl, hogy a fenyegetsek nyomn ktsgbeessk s hite megtagadsa rn prblja meg elhrtani a nehz megprbltatsokat.
Akik szenvednek, ne azokat az embereket nzzk, akik a szenvedseiket kzvetlenl okozzk, hanem, mikzben szenvednek, Krisztusra irnytsk a figyelmket (15. v.). Krisztust kell megszentelnik a szvk mlyn: tartsk õt annak, ami valjban s erõsdjenek meg abban a hitben, hogy Krisztus az egyetlen r az egsz vilgban, v minden hatalom mennyen s fldn, hatalma minden mennyei s fldi lnyre kiterjed (Mt 28:18). Azok is Krisztus hatalma s uralma alatt llnak, akik az olvaskat fenyegetik s bntalmazzk. Ne tõlk fljenek, hanem attl, aki valban minden hatalom: az rtl. Ne engedjk, hogy szvket a szent istenflelem s a szent hit helyett rettegs foglalja el, amely a hit megtagadst ajnlja (Mt 26:7). S ha azutn annak lttn elgondolkoznak s megkrdezik: milyen remnysg tartja meg õket a Krisztus irnti hûsgben, akkor adjanak szmot a bennk levõ remnysgrõl (1:3). A keresztyn apolgia, vdekezs tartalma a szubjektv s objektv remnysg feltrsa. Nem szabad flelembõl vagy megalkuvsbl hallgatni vagy elhallgatni, sõt inkbb meg kell vallani a remnysgben lõ hitet (1:21), a Jzus Krisztus felõl tpllt remnysget. Az apolginak kt szablyt adja itt az apostol: a) szelden kell vdekezni, kevly elbizakodottsg, srtõ fensõbbrendûsg, fenyegetõzs, harag nlkl; b) flelem nlkl: csak Istentõl flve, alzatosan s õszintn (zs 8:12–13).
A szeld s õszinte apolgia, a szjjal vallott keresztyn bizonysgttel csak akkor eredmnyes, ha mgtte plds let van (16. v.). A gylekezet tagjainak gy kell lnik, hogy ne lehessen okkal vdolni õket s minden ellenk emelt vd res rgalomnak bizonyuljon. Akkor a vdaskodk megszgyenlnek s knyszerlnek beltni azt, hogy a Krisztus pldja szerint val let mindenki szmra plda. A keresztyn lelkiismerete legyen j: rzkeny, tiszta, teht rosszakarattl, lnok gondolatoktl, bosszvgytl s termszetesen minden gonosz cselekedettõl szabad. Akinek a lelkiismerett eltervezett vagy elkvetett bûnk terhelik, annak a bizonysgttele, apolgija eleve nem lehet j, mert nem õszinte.
Keresztyn, szent embereknek nem szenvedsektõl kell flnik, hanem attl, hogy a szenvedsek kvetkeztben gonoszul cselekszenek. Nem a szenveds a legrosszabb, hanem az, ha egy keresztyn ember vtkezik (17. v.). Az emberek ltalban gy vlekednek, hogy a hall mellett a testi szenveds a legnagyobb rossz s mindent elkvetnek, hogy elkerljk, megszûntessk. Az olvask a szenvedsben Isten akaratt lssk s azzal a hittel fogadjk, hogy az felttlenl javukra szolgl. Nem a szenvedst kell teht mindenkppen elkerlni s kikszblni, mert brmennyire rosszul esik is pillanatnyilag, felttlenl hasznra vlik annak, aki szenved, akrcsak a fenyts (Zsid 12:11): a bûnt kell mindenkppen elkerlni s kikszblni, mert a bûn felttlenl rt, hallt okoz.
A szenvedsek senkit sem oldoznak fel a j cselekvsnek a ktelezettsge all. Ez a ktelezettsg nem fgg attl, hogy az emberek milyen magatartst tanstanak, milyen bnsmdot alkalmaznak. A felebarti szeretetet szemlyvlogats nlkl kell gyakorolni (2:1–13).
Hogy a szenveds mennyire nem rtelmetlen s nem felttlenl elkerlendõ, azt Krisztus szenvedse s halla bizonytja. Tantvnyai mindent elkvettek, hogy megakadlyozzk azt (Mt 16:21–27.51). Igaz lett, hibtlan Brnyknt, helyettes ldozatul adta hallba a bûnskrt, de Istennk klns gondja volt a Szenvedõre: Lelkvel feltmasztotta a hallbl.
Krisztus nemcsak dicsõsgesen feltmadott s mennybe ment, de gyõzelmt a tmlcben levõ lelkek elõtt is kihirdette (19–20. v.). Krisztus prdikcija krygma volt, azt hirdette meg, hogy az az evanglium, amelyet annak idejn hallottak, de megvetettek, milyen csodlatos valsg. A phylak az az llapot, amelyben a porstorukbl mr kikltztt, de mg a test feltmadsra vr lelkek vannak (Lk 10:19–31; 2Pt 2:4), helyzetk a brtnlakkhoz hasonlt abban, hogy nincs szabad mozgsuk. Fldi letkben nem hittek, nem engedelmeskedtek Isten szavnak. Legjellegzetesebbek kzttk No kortrsai.
A keresztsg a Krisztus szenvedse, halla s feltmadsa ltal szerzett megtarts zloga. Az znvz vize a keresztsg viznek elõkpe: a rgi vilg bûneit mosta el, ez Krisztus vrvel a megkereszteltekt. Abban a vzben meghalt minden bûns, ebben Krisztus halt meg minden bûnsrt. Abban No s csaldja tallt csak megtartatst, ebben mindenki, aki hisz s megkeresztelkedik. A keresztvz megtiszttja a lelkiismeretet a holt cselekedetektõl, a bûnktõl. Ez azonban nem elg: az olvasknak knyrgnik kell a feltmadott Krisztus erejrt, nehogy a szenvedsek kztt j bûnkkel szennyezzk be a keresztsgben Krisztus vrvel mr megtiszttott lelkiismeretket.
Jzus Krisztusnak nemcsak a szenvedst kell ltni, hanem a dicsõsgt is. Mrhetetlen sok szenvedse, megalztatsa s kereszthalla utn Isten nemcsak feltmasztotta, hanem a mennybe is felvitte s ott jobbjn adott neki helyet. Krisztusnak nemcsak a fldi emberek, de mg a dicsõsges angyalok is engedelmeskednek (22. v.). me, Krisztus szenvedsnek s annak, hogy jt cselekedve szenvedett, rtelme is volt, jutalma is lett: msokat megtartott, neki pedig a legnagyobb dicsõsg jutott. Mindazok, akik vele egytt, hozz hasonlan szenvednek, vele egytt fognak megdicsõlni. Jobb teht jt cselekedve szenvedni, mint gonoszt cselekedve (3:17).
1 Pt. IV. RSZ
1 Pt. 4,1–6. „A szent let: a bûn uralmtl megszabadtott, j let.”
Krisztus szenvedsnek az is haszna, hogy a bûn uralmt megszntette. Az olvasknak lesz rszk szenvedsekben, de mertsenek erõt azok elhordozshoz abbl a gondolatbl, hogy Krisztus testileg szenvedett s az Õ szenvedse gyõzelmes, eredmnyes volt: gy megtrte a bûn uralmt, hogy az megszûnt. Akikrt szenvedett, azok felett nincs tbb hatalma a bûnnek: nem szolgi a bûnnek, hanem szabadok. A vers msodik fele nem azt jelenti, hogy akinek fizikai fjdalmai vannak, az nem foglalkozik a bûnnel. A pepautai nem jvõ idõben, hanem perfektumban ll: nem a megszabadulst gri a szenvedõnek, hanem olyasmire utal, ami mr megtrtnt, egy tnyre, amelyet tarts llapot kvet. Ez a tny Krisztus szenvedse. Ha mg azt is hozzvesszk, hogy a pepautai passzvumos alak, akkor ktsgtelen, hogy nem a szenvedõ ember sznteti meg a bûnt sajt testi szenvedse rn, hanem a bûn uralma Jzus szenvedse rn szûnt meg.
A bûn uralma all megszabadtott keresztynek kpesek arra, hogy Isten. akarata szerint ljk letk testben htralevõ idejt, a bûnre pedig azt mondjk: „tbb nem”, „elg volt” (4:3). Aki mgis vtkezik, az nem hivatkozhat a bûn knyszertõ hatalmra.
Isten akaratnak nem egy-egy esetben kell engedelmeskedni, hanem a fldi let egsz idejben. Nem szabad elfelejteni, hogy a testben htralevõ idõ csupn a jvevnysgnek s nem az emberletnek az ideje.
A mlt bûneinek a felismerse s megtlse a Krisztus ltal szerzett szabad let felttele. Az olvask pognysguk idejben rszt vettek a blvnyimdssal egyttjr orgikon is, ahol ittak s parznlkodtak. A rszvtelk nem alkalmi, hanem rendszeres volt. Bûneiket letk addig eltelt egsz idejben elkvettk: meg nem trtntt tenni mr nem lehet, de azt megtehetik, hogy megundorodva, iszonyodva azoktl, kimondjk: elg volt!
Nagyon nehz j letet kezdeni a rgi krnyezetben. Az apostol szavaibl az derl ki, hogy az olvask mr szaktottak a rgi bûneikkel, ellenben a pognyok, akik tovbbra is benne lnek, idegenkedve nznek rjuk, amirt nem hajlandk tbb velk egytt rszt venni a kicsapongsokban (4. v.). Ezrt Istent tkozzk, aki ilyen vltozst okozott a keresztynekben. Nem is sejtik, hogy amit tesznek, az a vulknok lvjnak radathoz hasonl pusztulst hoz rjuk.
Krisztus kszen ll, hogy tletet tartson azok felett, akik bûnkben lnek s az vinek szenvedseket okoznak. tlett senki sem fogja elkerlni, mg a holtak sem. A keresztyn olvasknak ppen ezrt nem feladatuk harcba szllni az tkozdkkal s megtorlst alkalmazni velk szemben. Az tlet Krisztus dolga. Az olvask dolga pedig az, hogy megnyerjk a pognyokat. Krisztus kzel van! (Jak 5:7.9). Akik letkben hallottk s elfogadtk az evangliumot, azok elszenvedtk ugyan a test tlett, a testi hallt, mint minden ember, de most is lnek llekben, mert Isten gy akarta s gy grte nekik. Az apostol nem azt rja teht, hogy a holtakat megtrsre hv evangliumhirdets trtnt. A hallgatk akkor hallottk az evangliumot, amikor mg volt testk, Pter levele rsakor azonban mr tl voltak a testi hallon s llekben ltek odat (Jn 11:25–26; 2Kor 5:1).
1 Pt. 4,7–11. „A szent let: a htralevõ kevs idõ j felhasznlsa.”
A keresztyn let alapvetõ szempontja az a felismers, hogy a testben htralevõ idõ rvid, Krisztus mr az ajt elõtt ll (4:5; Mt 24:42; Jak 5:8–9). Ez egyfelõl a szenvedsek elviselsben erõst, msfelõl arrl gyõz meg, hogy nincs idõ ttlensgre, halogatsra, vagy hibavalsgra. Minden keresztyn feladat halaszthatatlanul srgõs. Az olvask imdkozzanak, de jzanul mrjk fel helyzetket: ne ltassk magukat hamis remnysggel. Ne abban remnykedjenek, hogy sorsuk. hamar jobbra fordul, hanem abban, hogy kevs idõ van htra s Krisztus is kzel van (Zsolt 103:15).
Legsrgetõbb feladat az egyms irnti szeretet gyakorlsa (8. v.). Az utols idõk egyik jele a szeretet meghideglse (Mt 24:12). Az atyafiak egyms ellen elkvetett vtkei sok gondot, problmt okoznak a gylekezetben: mindennek kitûnõ orvossga a szeretet, mert kpess tesz a tûrsre s a megbocstsra. Nincs ugyan bûntrlõ ereje, de a bûnk ltal egymson ejtett sebeket kpes begygytani.
A szeretetet a mindennapi let klnbzõ helyzeteiben kzzelfoghat mdon kell gyakorolni: nemcsak a megbocstsban, hanem a vendgszeretetben, amire az tutaz atyafiaknak (Jak 4:13), a vendgszolglatra rkezõ igehirdetõknek (1Kor 9:5) s ltalban az idegeneknek (3Jn 5–8) volt szksgk. Szvesen kell gyakorolni a szeretetet idegenekkel is. Nem korltozhat a csald, a gylekezet vagy a kzs hit krre. Felebartot kell ltni minden emberben (Lk 10:25–37).
A kegyelmi ajndkokkal egyms javra szolglni kell (10. v.). A kegyelmi ajndk nem az, aki kapta, õ csak sfr. A sfr csak a szolglat, a diaknia ktelezettsge. Sokfle karizma van: kiki azzal szolgljon, amit Istentõl kapott, aki lelkieket, az a lelkiekkel, aki egyb tehetsget, pl. j anyagi helyzetet, vendgfogadsra alkalmas lakst, az az anyagi javaival szolgljon (1Kor 7:7; 12:4–9). Az a fontos, hogy Isten kegyelmnek az ldsa eljusson a diaknia rvn ahhoz, akinek Isten sznta. Ennek biztostsa a sfr feladata.
Az igehirdets Isten beszdvel val sfrkods. Az igehirdetõ abban klnbzik minden ms tanttl, sznoktl, ltalban minden beszlõ embertõl, hogy Isten igjvel sfrkodik: nem a sajt gondolatait kzli, hanem azt, amit Isten elmonds cljbl zenetknt rbzott. Nem emberi vllalkozst hajt vgre, hanem Istentõl kapott szolglatot vgez, nem magrt, hanem azokrt, akikhez Isten szlni akar. Lehet az igehirdetst utnozni, lehet kegyelmi ajndk nlkl is szlni, de abban nincs benne az az erõ, amit Isten Szentlelke klcsnz kizrlag Isten szavnak. Az igehirdetsnek az a clja, hogy a nyomban tmad let mindenestõl Istent dicsõtse.
1 Pt. 4,12–19. „Az egyhz Isten tlete alatt.”
Minden megprbltats mgtt Isten ll. Ami az egyhzban trtnik, az nem az õ tudta vagy akarata ellenre megy vgbe. Az olvaskat meglepte az, hogy a hitk miatt szenvednik kellett. ppen gy csodlkoztak, mint a pognyok, amikor lttk, hogy tbb nem futnk velk (4:4). Nem rtettk, mirt ldzik õket holott õk senkit sem bntottak s a hitk sem rt senkinek. Csodlkoztak azon, hogy Isten nem siet az ldztt egyhz vdelmre. Csak az embereket lttk, akik szenvedseiket okoztk. Az apostol megmagyarzza nekik, hogy a megprbltatsban Isten tli az õ egyhzt, Isten tlete az egyhz vonatkozsban nem veszedelmet, hanem megprbltatst jelent; clja nem az egyhz megsemmistse, hanem megtiszttsa s megerõstse. rmmel kell teht fogadni (Jak 1:2–3).
Krisztus kvetõi rszesedhetnek Krisztus szenvedseiben (ApCsel 5:41; 2Kor 1:5; Fil 3:10; Kol 1:24). Ha az olvask igazn szeretik az dvztõt s megbecslik az ltala szerzett vltsgot, akkor mg szenvedseket is szvesen vllalnak rte. Minden szenvedõt tltsn el az rm, hogy miutn egytt szenvedett Krisztussal, vele egytt rszesedik a dicsõsgben is (Mt 25:31; Rm 8:17–18; 2Kor 4:17–18).
A pognyok tulajdonkppen Krisztust ldzik, Õt kromoljk (4:4), neki akarnak szenvedst okozni, de mivel Õt nem ltjk, azok ellen fordulnak, akik a nevt viselik s egytt az õ titokzatos testt alkotjk (Ef 1:16; Rm 12:5; 1Kor 12:27; Kol 1:18). Ha az olvask elhagynk Krisztus egyhzt, szaktannak a gylekezettel, megtagadnk a Krisztus nevt, nem bntalmaznk tovbb õket. Aki azonban Krisztus megtagadsra gondol, az azt is fontolja meg, hogy Krisztus is megtagadn õt a mennyei Atya elõtt, ha megtagadn Krisztust az emberek elõtt (Mt 10:33; 7:23). Krisztus nem nzi ttlenl a szenvedseiket, Szentlelkvel szntelen munklkodik bennk (Mt 10:20; ApCsel 6:15; 2Kor 3:18).
Az egyhz tagjai nemcsak Krisztusrt szenvedhetnek, hanem a sajt bûneik miatt is. Fennllt az a ksrts, hogy az ldztt keresztynek bosszt llnak azokon, akik kzvetlenl okozzk szenvedseiket, esetleg bntalmazzk, meglik azokat, vagy elvesznek tõlk valamit. Ilyesmirt egyikk se szenvedjen. Ha brsg el viszik õket, ne bizonythassanak rjuk kznsges bûnket. Amiatt se szenvedjenek, hogy ms dolgba avatkoznak: ne legyenek izggk, ingerkedõk, mindenkinl okosabbak, kioktatk, a pogny hatsgokra tartoz dolgokban „szakrtõk”.
Akit a brsg kznsges bûncselekmny miatt eltl, az szgyellheti, mert mltn kiszabott bntetst kell elszenvednie, azonkvl mindenki tudja, mi rosszat tett. Akirõl azonban a brsg elõtt csak az derl ki, hogy Krisztus kvetõje, az ne szgyellje, sõt inkbb dicsrje Istent, amirt ilyen kegyelemre mltatta (2:20; Mt 5:10; Fil 1:29; 2Tim 1:12).
Isten kt tletet tart: az egyiket mr el is kezdte s folyamatosan, kegyelmesen vgzi; a msik Krisztus eljvetele napjn lesz, az utols tlet (14. v.). Az elsõ tlet, amelyet az õ egyhzn kezdett el, kegyelmes, mert nem az clja, hogy megfizessen, hanem a) az, hogy az egyhzat fldi kldetse lnyegre eszmltesse, a szolglatok felismersre knyszertse s megtisztogatva alkalmass tegye, b) az, hogy az egyhzat felksztse az utols napra: akkor gy lljon majd meg, mint a Brny szmra felkestett menyasszony. Az mr egymagban is kegyelem, hogy Isten az egyhz tlett nem a vgtletben, hanem jval elõbb mr el is kezdte. Brmennyire fjdalommal, szenvedssel jrjon is ez a kegyelmes tlet, meg kell rteni, hogy Isten kegyelmesen, az egyhz javra cselekszik benne. Ha pedig a kegyelmes tlet ilyen gytrelmes, mennyi szenveds vr azokra, akik vgsõ tletben engedetlensgk miatt az rk krhozat tlett fogjk elszenvedni.
A vgsõ tletben az engedelmes hvõk, az igazak is alig (18 v.), azaz kizrlag Krisztus szenvedse s halla rn meneklnek meg: egsz letmûvk tlet al kerl. Napvilgra jut mindaz, amit a fundamentumra ptettek. Mindent tûz prbl majd meg: az igazak Krisztus tkletes vltsga rvn megmeneklnek ugyan, de csak mint tûzn keresztl (1Kor 3:15). Az, aki hiba ismerte meg Istent s vgig engedetlensgben marad, menthetetlenl elvsz (Pld 11:31).
Akik Isten elõksztõ, kegyelmes tletben szenvednek, szmthatnak r, hogy Isten szeretete s hatalma tsegti õket a legnagyobb megprbltatsokon, mg az esetleges mrtrhallon is. Brmi trtnjk is velk, testk-lelkk mindig Isten kezben lesz. Isten hû Teremtõ, aki minden grett hven megtartja. Az olvask btran bzzk r magukat, egsz sorsukat. Azokhoz pedig, akik szenvedseiket okozzk, legyenek jk: tegyenek flre minden haragot s bosszllst. Az Istennel szemben vl megkesereds s az emberek elleni vtkezs helyett ez a helyes keresztyn magatarts az egyhz tletnek idejben.
1 Pt. V. RSZ
1 Pt. 5,1–5. „Az egyhzi elljrk plds magatartsa.”
A gylekezet vezetõinek mindenki msnl jobban kell rtenik az egyhz helyzett s plds magatartst tanstva kell mltnak bizonyulniuk az egyhzban viselt tisztsgkre. Ptertõl tvol ll az a szndk hogy a tbbi egyhzi elljr fl emelje magt, sõt hangslyozza, hogy azokkal egyenlõ mdon presbiter. Ha mgis arra hivatkozik, hogy szemlyesen ltta Krisztus szenvedst s dicsõsgt, azzal az a clja, hogy mind presbitertrsai, mind a rjukbzottak hitt erõstse a szenvedsek kztt. A „megjelenendõ dicsõsg rszese” kifejezs nem Pter dvbizonyossgra, hanem a Mt 17:1–9 lmnyre utal.
Az egyhzi elljrknak az a feladatuk, hogy a gylekezeteket, Isten tulajdon nyjt, legeltessk. Gondoskodni tartoznak arrl, hogy a gylekezetek tagjai mindent megkapjanak, ami hitk s egsz letk megtartsra szksges. Az elljrk feladata teht a gylekezetek szolglata. Munkjukrt felelõsek, mert a nyj Isten (ApCsel 20:28). Mivel Isten szolgi, Isten gondoskodik is rluk: az elljrk anyagiassga, nyerszkedse ennek a hitnek a hinybl tpllkozik, teht a gykere, hitetlensg, amit a gylekezet tagjai s a kvlllk egyarnt ltnak s eltlnek. A psztorok ne kelletlenl vgezzk szolglatukat, hanem ltszdjk rajtuk a hivatstudat s a szolglat rme.
A psztorok minden tekintetben legyenek pldakpek a gylekezet tagjai elõtt. A j Psztort kell kibrzolniuk, aki beszdben s cselekedetben egyetlen pldakp (Zsolt 23; Jn 10:11). Mivel Krisztus nem az uralkodsra, hanem a szolglatra adott pldt (Mt 20:28), ne uralkodjanak az rksgkppen nekik jutott gylekezet felett, hanem szolgljk azt.
A psztorok a Fõpsztortl kapjk meg igazi jutalmukat. Krisztus gy jelenik majd meg, mint Fõpsztor (Zsid 13:20), megtli a psztorokat (1Kor 4:4) s tl azon, amit szolglatuk fejben a nyjtl kaptak, megjutalmazza õket olyan jutalommal, amit Õ rdemelt ki a szmukra is (Jak 1:12; Jel 2:10). Az minden fldi jutalomnl, sikernl becsesebb.
A gylekezet tagjai engedelmeskedni tartoznak az elljrknak. Az ifjabbak, nem kln testlet tagjai, hanem tisztsg nlkli gylekezeti tagok, vegyk komolyan a psztorok tancsait, intelmeit, segtsk munkjukat, tartsanak fegyelmet s rendet. Az elljrk s egyms irnt is legyenek tiszteletadk, szolglatkszek, szernyek. Az alzatossg minden fellrõl jvõ lds alapfelttele: ha a gylekezet tagjaiban lesz elg alzatossg, akkor gazdagon fog radni benne Isten kegyelme.
1 Pt. 5,6–11. „Buzdts llhatatossgra.”
A megalzkodshoz a felmagasztals remnysge ad erõt. Az en kair nemcsak a paruzia idõpontjt jelenti, hanem azt megelõzõ alkalmakat is. gy a Krisztusba vetett remnysg az olvask elõtt levõ egsz kzdõtrt beragyogja. Krisztus a paruzia elõtt sem ttlen (Mt 28:20).
Isten hatalmas keze mindent elrendez, mert trõdik az alzatosakkal. A Fõpsztor, mikzben psztorokat ad a nyj mell, akzben legfõbb gondviselõje a nyjnak (Zsolt 23; Jn 10:11.28–29). Ez nem felelõtlensgre btort, hanem a hitet erõsti.
Mikzben a Fõpsztor gondot visel a nyjra, akzben a nyjnak slyos harcot kell vvnia a bellrõl fenyegetõ ronts ellen. Az egyhzat sohasem kvlrõl, hanem mindig bellrõl fenyegeti komoly veszly. Kvlrõl idõnknt legfeljebb megprbltatsok rik, de benne a Stn llandan munklkodik: szertejr a gylekezetekben, hogy prdkat ejtsen. Nem a vilg, az emberek vagy a npek az egyhz ellensge, hanem a levegõbeli hatalmassg, aki ordt oroszlnhoz hasonlan, hesen, knyrtelenl igyekszik megsemmisteni az egszsges hitet s tudomnyt, megrontani a gylekezet erklcst, hitelkpessgt s azzal egytt a szolglatt. Senki sincs tõle biztonsgban. Eszkzei: a tvelygs, lmodozs, hamis remnysg, hatalomvgy, testisg.
A Stn elleni gyõzelemnek kt felttele s egy biztostka van (9–11. v.). Egyik felttele a hit megerõstse azzal a tudattal, hogy az egsz egyhz, szerte a vilgon mindentt folytatja a Stn elleni harcot. A msik felttele a btor ellenlls, tudva, hogy Krisztus minden hatalom. A gyõzelem biztostka pedig Isten maga, aki rvidre fogja a megprbltats, a harc idejt s az egyhz tagjait alkalmass teszi a harcra. A gyõzelem, a hatalom sohasem lehet ms, mint Isten. Az õ ereje ellenllhatatlan s rkre az is marad. Stnnak semmi eslye sincs a gyõzelemre.
1 Pt. 5,12–14. dvzletek, ldskvns.
Amit az apostol rviden rt meg, azt Silvnus feladata lesz rszletesen elmondani a gylekezetekben. Miutn a levl szvegt Silvnus fordtotta le grg nyelvre, elsõnek ismerte s rtette meg annak tartalmt; alkalmasan llhatott teht a kis-zsiai gylekezetek el, hogy az ige valdi rtelmt tolmcsolja. Az igehirdetõ mindig meghatrozott zenet tolmcsa. Fontos, hogy az zenet megrtsben s elmondsban hû legyen, klnben a szolglata nem hiteles (1Kor 4:1–2). Pter inti az olvaskat, hogy erõsdjenek abban a meggyõzõdsben, miszerint Krisztusrt szenvedni mindennl nagyobb kegyelem. A szenvedsek lttn teht ne essenek ktsgbe. A stte parancsol mdban ll s azt jelenti, hogy tovbbra is, mindvgig meg kell llniuk Isten igaz kegyelmben.
A klnbzõ gylekezetek s munksaik ugyanannak az egy egyhznak a rszei, ugyanannak a testnek a tagjai. Szolglatuk, sorsuk sszefgg. Helynval azrt az egyms irnti rdeklõds, rszvt, szeretet kifejezse. A babiloni gylekezet, a rmai gylekezet jelkpes megjellse. Miutn Rmban klnsen sok szenveds jutott ki a korabeli keresztyneknek, a rmai keresztynek dvzletben a szenvedseket jl ismerõ testvrek megrtse s egyttrzse fejezõdik ki a levl olvasi irnt. Az apostol Mrk dvzlett is tolmcsolja, akit lelki rtelemben finak nevez, mivel az õ bizonysgttele s tantsa rvn jutott el az evanglium igazi rtelmre s hitre.
Pter apostol jrt Rmban, de semmi sem tmasztja al azt a feltevst, hogy hosszabb idõn t Rma elsõ pspke volt.
A csk olyan llapotot fejez ki, amelyben kt ember kzt megszûnt minden elvlaszt tnyezõ s szvûket szeretet s egyetrts tlti meg. Az istentisztelet alkalmval szoksos szent csk az r s egyms irnti klcsns szeretetet s a hitbeli egysget brzolta ki lthat mdon. Az ldskvnst a bkessgben summzza Pter, ami foglalata mindannak, amire egyhznak, egyeseknek s az egsz embervilgnak szksge van.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
