|
Zsid. X. RSZ
Zsid. 10,1–4. A trvny s az ldozatok rtkelse.
A trvny (az ldozatok felõli rendelkezs) nem utols szava Istennek. A trvnynek s ldozatnak haszna relatv, egyik sem kpes az embert tkletess tenni, azaz nem tudja rk s gytrõ krdst megoldani, egyik sem kpes a bûnbocsnat egyszer s mindenkorra rvnyes bizonyossgval megajndkozni. A trvny s ldozatok csak utalnak arra, amit elrni kptelenek. Persze a trvny s az azon felplõ minden intzmny azrt erõtelen, mert az ember erõtelen, aki azzal szemben ll. A trvnynek s az ldozatnak haszna s rtke abban van, hogy ltala az embernek alkalom adatott, hogy megvallja akaratt s szndkt, hogy ti. õ Istennek akar szolglni. A sok csõd s hajtrs kztt megkeseredett ember az ldozattal jelt adhatott: minden gyengesge ellenre Istennek akar lni. Az ldozatok nem trltk el a bûnt, nem hoztak bocsnatot, csak nyilvnvalv tettk azt s emlkeztettek arra. Csak tudatostottk az ember ltnek vltoztathatatlan httert (Barth K.), hogy ti. az ember bûns s bûntõl sajt erejbõl megszabadulni kptelen. Aki ldozatot mutat be, nem felejt! Ebben van ldsa s haszna, hiszen a gonosz azrt munklkodik, hogy az ember ne gondoljon bûnvel. Az ldozat erõtelensge az ldozat trgyval is kapcsolatban van, bikk s bakok vre nem trli el a bûnt (4). A lelt llat nem az elmlsra tlt ember. Az llat nem helyettestheti az embert. A termszet rendje nem igazol effle elgondolst.
Zsid. 10,5–10. Az rs bizonysga az szvetsg ldozata felõl.
Az r megerõstve ltja az ldozatok felõli rtkelst magban az T-ben, azrt idzi a Zsolt 40:2–9 v. mondatait. A zsoltr szvegt a LXX alapjn idzi, amely erõsen eltr a hber szvegtõl. Az idzett mondatokat Krisztusra vonatkoztatja s belõle egy beszlgetst hall ki, amelyben Isten Krisztushoz s Krisztus Istenhez szl. A krds ez: Mirt jtt Jzus, mivgre szletett s lttt testet? Azrt, hogy ldozatot mutasson be? Nem. lete clja nem az volt, hogy a papok sorba lpjen s ldozatot mutasson be, hanem az, hogy Istennek engedelmeskedjk. Abbl pedig, hogy mellõzte az ldozatokat, az azok felõli tlete olvashat ki. Magatartsval, hogy ti. nem mutatott be ldozatot, megtlte azt, „eltrlte az elsõt”. Jzus az ldozatok, s gy a trvny vgt jelenti. Megszntette s felszmolta a rgi rendet, hogy vele egy j kezdõdjk. Õ azrt lttt testet – Isten akaratnak megfelelõen –, hogy a maga testt adja egyetlen s elgsges ldozatul. Nem knyszerbõl, de sajt elhatrozsbl, hiszen gy szlt: „me, itt vagyok, hogy cselekedjem, h Isten, a te akaratodat”. Az Atya akaratnak vllalsban gykerezik az ember szabadulsa, bûnbocsnata, dvssge. Megvlt munkjnak eredmnye az ember megszenteltetse. A mondat mlt ideje Isten megmsthatatlan, befejezett akaratra utal. Az ismtlsnek, az rnyknak, a trvnyben elõrt ldozatoknak vilga befejezõdtt.
Zsid. 10,11–18. Az j szvetsg letrendje.
E nhny vers sszefoglal s rtkel, lezrja a levl msodik fõrsznek gondolatait gy, hogy a hangslyt Jzus Krisztus ldozatval elkezdõdõ j korszak letrendjnek felvzolsra teszi. A papok s Jzus fõpapi szolglatnak szembelltsval a kt szvetsg kztti klnbsget emeli ki s foglalja ssze. A papok a trvny uralma alatt az ldozatok bemutatsnak soha meg nem szûnõ taposmalmban elrhetetlen clt hajszoltak. Fradozsuknak azonban nem volt meg az oly igen hajtott eredmnye: a bûnbocsnat s dvssg. Ezzel ellenttben Jzus „egyetlen ldozattal ldozott”, mûvt hallval befejezte s Isten rk vgzse szerint az õ jobbjra lt, megnyugodott s uralkodik. Uralkodsa mellett szolglata tovbb mg az, hogy vr. Isten idõt ad. „A mg nem” Jzus ldozatnak nem eredmnytelensgt, hanem Isten trelmt s kegyelmt mutatja. Jzus ldozata dntõ vltozst okozott az ember szmra is: amit a papok nem tudtak elrni a sokkal, azt vgezte el Jzus egyetlen ldozatval (14). ldozatval az ember clhoz rt, kiszabadult a gonosz hatalma all s Isten uralma al kerlt. Jzus tkletess is tesz. Ezt gy kell rtennk, hogy a maga rszrõl ennek minden felttelt biztostotta. ldozata azonban nem varzslat vagy csodaszer abban az rtelemben, hogy annak hatsa mechanikusan, minden emberi cselekvs nlkl rvnyeslne. Jzus ldozata az ember szmra feladat, vele a megszentelõds tjra llt, de ezen az ton az embernek magnak kell jrnia. letben kell kibrzoldnia, hogy Jzus megvltottja, hogy hozz tartozik. Ez abban mutatkozik meg, ha a bûnnel harcol s ha a j cselekvsre az let minden vonatkozsban trekszik.
Zsid. 10,19–25. Ragaszkodjunk Krisztushoz.
A levl utols fõrsze (Intsek a hitben val jrsra s hûsgre: 10:19–13:26.) kezdõdik e szakasszal, mely gyakorlati intseket tartalmaz s a gylekezet szksgre tekint. Az elõzõ fejezetek elvi, kiss rtekezõ stlust egy kzvetlenebb, a gylekezet tagjairt aggd, szeretettõl thatott beszd vltja fel. E rszben az elõzõ fejezetek elvi megllaptsainak a gyakorlati, a gylekezet lett meghatroz jelentõsge derl ki.
Az elõzõ rszek egy mondatban sszefoglal elvi megllaptsa ez: Jzus Krisztus ldozata bûnbocsnatot szerzett. E tnnyel szemben a keresztyn ember nem lehet kzmbs. Ez ismeret bizodalmat (parrsia) kell hogy tmasszon benne. E sz azt is jelenti: nyltsg, rm, rvendezs. A keresztyn ember õszinte; rvendezõ ember s erre minden oka meg is van. vszzadokon keresztl fradozott eredmnytelenl a bûnbocsnat elnyersrt. Amit õ maga elrni nem tudott, Jzus vltsghalla ltal ingyen kapja. Van ennek a sznak egy msik jelentse is: feljogosts, felhatalmazs. Krisztus ldozatban felhatalmazst nyer az ember arra, hogy szabad jrsa legyen azon az ton, amit õ nyitott meg s tett szabadd s amely Istenhez vezet. Ez az t „lõ”. lõ, mert ezen az ton tallhat meg az let. Tovbb, mert ez a most megnylt t Jzus szemlyhez van ktve, csak vele jrhatunk rajta, hiszen õ az t. Az t „j”, mert õ nyitotta meg, amikor az Istenhez s orszghoz vezetõ trl minden akadlyt elhrtott. Azt is fontos tudnunk, hogy Jzus l. A gylekezet felett Krisztus õrkdik s uralkodik. Ez alapvetõ bizonyossghoz fûzi az r hrom intst. 1. „Jruljunk hozz igaz szvvel…”, azaz ljnk azzal a lehetõsggel, amit Urunk szerzett. Nem knyszert s megktz, hanem vezet. E felhvsban az a vigasztal, hogy Isten kzel van s elrhetõ. Az lõ ton minden mellkgondolat nlkl, „igaz szvvel”, ktsgeskeds nlkl, szvnkkel nem a bûnhz tapadva, benne bzva kell jrnunk. ldozata megtisztt, a gonosz lelkiismerettõl szabadt meg. grete lthat pecstje a keresztsg. 2. A msik ints a remnysg hitvallsnak megtartsra vonatkozik. Nem szabad a kvlrõl jvõ fenyegetsnek vagy csbtgatsnak engedni. Az olvask veszlyes krlmnyek kztt ltek. A veszlyekben hitnk erõssge s remnysgnk szilrdsga tarthat meg. „Remnysg nlkl megbnul a hit.” s ha a remnysg megrendl, a hit kerl veszlybe. A remnysg Isten gretre tmaszkodik. Õ hû, amit meggrt, azt megadja. 3. A harmadik ints a gylekezet belsõ letre vonatkozik (24–25). Akik Krisztus ldozatt elfogadtk, azok a gylekezet kzssgben lnek. Krisztus nem elvlaszt, hanem sszekt. A gylekezet akkor kzssg s otthon, ha benne az atyafiak nem egyms mellett lnek, hanem egymsrt. A gylekezet termszetvel nem fr ssze a kzmbssg s felelõtlensg. Az ember termszetbõl kvetkezik, hogy ne gondoljon a msikra, ezrt szksges az ints: „Figyeljtek egymst”. A gylekezetben azrt tartja szemmel egyik a msikat, hogy segtsen s nem azrt, hogy rtson. A gylekezetet a jcselekedet s a szeretet pti, rombolja a gyûllet s rts. A gylekezetben is lehetnek gondok, problmk, ezek elõl nem szabad elmeneklni (a gylekezetet elhagyni), megoldsukon kell fradozni. Az ints srgõs feladat, mert „az a nap kzeleg”. A keresztyn embernek szmolni kell az idõ vgvel, a gylekezet Urnak visszajvetelvel. Ennek vratlansga klns feladatot r mindenkire.
Zsid. 10,26–31. Rettenetes dolog az lõ Isten kezbe esni.
Az utols idõ kzelsge arra int, hogy nmagunkat is veszlyben levõknek ismerjk. Nem meredhetnk annyira msokra, hogy magunkrl elfeledkezznk s nem lehetnk annyira gõgsk, hogy csak a msok elessvel szmoljunk. A gylekezet kzssgben lõ sem mentes az eless veszlytõl; s senki sem rezheti magt biztonsgban. Krisztus ldozata, az elfogadott bûnbocsnat egy „lõ tra” lltott. Ezen az ton csak a bûnnel harcolva, annak ellentmondva lehet s kell haladni. gy is keserû tapasztalata az embernek, hogy a gonosz erõsebb, mint õmaga, de kzben rvendezõ tapasztalata lehet az is, hogy Krisztus erõsebb, mint a gonosz. Megtrtnhet, mert megtrtnt, hogy valaki az igazsg megismerse utn, Jzus ldozatnak elfogadsa utn kt szvetsget a gonosszal s lemond az lland harcrl, amelyre hivatott, azaz akarva s tudatosan vtkezik. Az ilyen elszaktja magt az let s kegyelem egyetlen lehetsges forrstl, Krisztustl. Letr arrl az trl, amelyen haladva isten megtallhat s elrhetõ. Az ilyenek szmra nincs tbb bocsnat. Nem azrt, mintha bûne nagyobb lenne, mint Krisztus ldozatnak ereje s Isten kegyelmnek hatalma, hanem azrt, mert tettvel elszaktotta magt Krisztustl. Krisztust el lehet hagyni, de Istent nem! Sõt, aki Õt elhagyj a, nem. a kegyelmes Istennel kerl szembe, hanem az tlõ, bûnt gyûllõ, igaz brval. Az ilyen megtagadja Krisztus hallnak dvssget szerzõ jelentõsgt. A tudatos vtek a Szentllek megcsfolst jelenti, s az ilyenre rettenetes jvõ vrakozik.
Zsid. 10,32–39. A megprbltatsok kztt nem meghtrlni.
A mlt, mint a gylekezet letnek egy darabja, a jelen szmra plda. Plda, mert elmondja, hogy atyink megrtettk-e Isten akaratt s engedelmeskedtek-e ennek az akaratnak. Klnsen az ints l a mlt pldjval, mert sajtja az emlkezs vagy mg inkbb az emlkeztets (1Kor 4:17; 2Tim 1:6 stb.). A levl rja e szavakkal az lõket emlkezteti korbbi megprbltatsaikra, amit tltek. Szenvedsk nehz volt, de killtk a prbt. Azok is meglltak a hitben, akiket kzvetlenl rt a gyalzat, a nyomorgattats, a fogsg s a vagyonelkobzs; azok is, akik mindezt elkerltk, de akik egyttrzskkel, segtsgkkel a szenvedõk mell llottak. A szenvedsnek van egy nagy ksrtse s pedig az, hogy a bizodalom megrendl, azaz kioltja az rvendezst s megrendti azt a feljogostst, amit Krisztus ldozatban adott, hogy az „lõ” ton jrjunk. Aki elveszti bizodalmt, elvesztette azt a jutalmat is, amit Isten ahhoz kttt. A szenvedsek kztt lõ gylekezetnek llhatatossgra van szksge, kitartsra a megismert igazsg mellett. Erre azrt is szksg van, mert utunkon sok az akadly. Sok az akadly magban az emberben, hiszen egyni sorsa legtbbszr nem elgondolsa szerint alakul. Ilyen esetben pedig nem nmagt, hanem Istent szokta okolni. De sok az akadly az emberen kvl is. A stn ezerfle akadlyt grdt utunkba, hogy arrl letrtsen. A keresztyn ember Isten cselekvõ eszkze ebben a vilgban, feladata az, hogy annak akaratt tegye akihez tartoznak vallja magt. Csak az ilyen ember nyerheti el az gretet, hogy ti. a gylekezet Ura jn. Ezt az grett azrt hirdettette meg, hogy megtrje a jvendõ flelmetessgt. A jvendõ titkval kapcsolatos ezerfle krdsre egy a felelet: Krisztus jn. Az ember jvõje az Õ eljvetelben van. Jn, hogy a remnysget bizonyossgg tegye. Jn, hogy eltrlje a szenvedst, a hbort, hogy bkessget teremtsen. Krisztus egy kevs idõ mlva jn. Õ az idõnek is Ura. Eljvetelnek nem idõpontja, de tnye a fontos. A megprbltatsok kztt, Isten gretben bizakodva csak egyflekppen lehet lni: hitben s hittel. Csak aki hisz, tartja igaznak s tudja elfogadni Isten grett, tud benne bzni, hogy Õ nem vezet flre s nem csap be. Azrt is hittel, mert a hvõ ember nincs egyedl. Azt is jelenti e mondat (38), hogy csak az, aki hisz: l. Mg kedvesebb lesz ez az zenet, ha gy halljuk, ahogyan a grg Bibliban rva van: az igaz pedig hitbõl fog lni. A hvõ ember jvõje bizonyos.
Zsid. XI. RSZ
Zsid. 11,1–3. A hitrõl az atyk bizonysga szerint.
Az elõzõ fejezet azzal a bizonysgttellel zrul, hogy a keresztynek a hit emberei (10:39). A hit velejrja az let, a meghtrls vagy hitetlensg a hall. Ha a hitnek ilyen dntõ vagy ppen pratlan jelentõsge van, logikai szksgknt rtjk az r eljrst, amikor errõl ebben a fejezetben rszletesen szl. E fejezet megrtsben segt, ha az r e levl elõzõ fejezeteiben mr megismert mdszerre gondolunk. Mdszere az sszevets, sszehasonlts. Az sszehasonlts tmi voltak: trvny – evanglium, szvetsg – jszvetsg, papok – Jzus papsga, a papok ldozata – Jzus ldozata. A hit kvetelmnye sem j, ennek is van elõzmnye, trtnete, hogy a levl rjnak kifejezsvel ljnk, ennek is van rnyka s kpmsa. Szerintnk a hit rnykrl van sz e. fejezetben, a hitrõl az T bizonysga szerint. Jzus Krisztussal ebben a vonatkozsban is gykeres vltozs trtnt: mindrkre szemlyhez s mûvhez kapcsolta azt. Az jszvetsg hite Jzus Krisztussal lett tbb s ms, mint volt a mltban. Jzusig a trvny, ldozat, szvetsg hasznos s nlklzhetetlen volt, gy a hit is, de tkletes mind csak Jzussal lett. Amikor vele tbbnek vagy ppen. tkletesnek mondjuk a hitet, ugyanakkor annak az emberrel kapcsolatos kvetelmnye mindkt szvetsgben azonos. isten tbbet ad az jban, de viszonzskppen nem kvetel tbbet vagy mst, csak hitet. A keresztynek arra hivattak el, hogy kzdjenek a bûn ellen, ebben a harcban akkor kpesek megllni, ha Krisztushoz, a gyõztes Urukhoz kapcsoljk letket, ami csak hit ltal lehetsges.
Az 1–3. v.-ben az atyk hitfogalmt hatrozza meg az r: Mi a hit? – krdsre akkor felelnk helyesen, ha felelnk, mit hisznk?” s „hogyan hisznk?” krdsekre. A hit a remlt dolgokra irnyul. A remlt dolgok olyan valsgok, amelyek a remnysg birodalmban lteznek. A remnysget Isten grete szli. E halvny utals mutat csak arra, hogy a hit mgtt Isten szava ll, amely elindtja a remnysg s vele egytt a hit lett. A hit trgya tovbb „a nem ltott dolgok”, azaz olyan vals ok, amelyeket sem rzkszerveinkkel, sem rtelmnkkel megragadni nem tudunk. „A nem ltott dolgok” – esemnyek is lehetnek (pragma jelentse cselekmny, esemny is). A hitben valsgrl van sz, de nem olyas erõrõl amely a nem ltott s remlt dolgoknak valsgot klcsnzne. – A hit tovbb bizodalom (hypostasis). A bizodalom az ember olyan alapmagatartsa, amely llhatatos kitarts a remlt dolgok mellett. A hit meggyõzõds (elegchos) a nem ltott dolgok valsgrl. A hit hasonlt a „kezessg”, a „garancia” szerephez, funkcijhoz! Azzal, hogy a hit a lthatatlanra nz, adva van veszlyeztetettsge is. Amit nem ltunk, annak ltezst ktsgbe lehet vonni. A hit ugyan vlasz Isten gretre, de hogy az gret kiben szl hitet, vgeredmnyben nem az ember lehetõsge, hanem Isten jtetszse s akarata: Isten a hitet szmon tartja (2). Mielõtt levelnk a hit tanit, bizonysgtevõit elõsoroln, egy minden esemnyt megelõzõ isteni tettre mutat r: a vilg teremtsre. Hit nlkl megoldhatatlan s felfoghatatlan talny s rejtly az. A hit bizonysga ez: a lthat s rzkeinkkel felfoghat vilg mgtt egy lthatatlan hatalom ll, Isten Igje: Ez hvta letre a lthat vilgot. A hit az lõ Isten szemlyhez kapcsol, aki beszl, nem nma blvny. Igje rend s rtelem, hatalom s erõ.
Zsid. 11,4–7. bel, nk s N pldja.
A hithõsk hossz sornak ln bel s nk ll. Bennk az a bizonyossg lt, hogy van Isten, annak ellenre, hogy nem lthat, kerestk õt. Erre utal bel ldozata is. Ebben az a bizonyossg fejezõdik ki, hogy Isten megtallhat s lehet vele beszlni. nk is azrt volt kedves Isten elõtt, mrt gy lt, hogy szmolt valsgval. Isten a hitre vlaszol, bel ldozatt elfogadta, nkot. maghoz vette. A hitet (nem cselekedetet) Isten megjutalmazza. Ezzel nem ll ellenttben, ha azt mondjuk, hogy a hit nem emel ki ebbõl a vilgbl, nem biztost egy kivtelesen kedvezõ boldog sorsot vagy vget. De egyet jelent, a hvõ ember lete mindig tanskodik s mindig bizonysg marad. No hite az engedelmessgben plda szmunkra. Szt hallott egy esemny fell, amelynek legkisebb jele sem volt lthat s õ engedelmeskedett. Engedelmessge megmentette õt s csaldjt. A hit megtart, de meg is tl.
Zsid. 11,8–16. brahm a hit atyja.
brahm abban plda, hogy hitt Isten vezetsben. Elhagyott otthont, hazt s elindult az ismeretlen jvõ fel azzal a bizonyossggal, hogy aki az gretet tette, be is teljesti azt. Az grethez ragaszkodni s amellett llhatatosan, kitartani nehz feladat: De õ nem az akadlyokra s nehzsgekre tekintett, hanem Isten hatalmra. S s felesge bizonyosak voltak abban, hogy Isten igazat szlt. A pusztban s az idegenben lttk az rk vrost, amit Isten ksztett s magukat, br vndorok voltak, annak polgrainak tudtk. Hinni mindig azt jelenti, hogy elõre nzni, a megnyitott vros fel haladni. Halluk. is a hit trtnse volt, mert felismertk, hogy az gretek nemcsak nekik, hanem maradkaiknak is adattak. Nem szomorkodtak s gyszoltak a messzirõl ltott cl elõtt elhagyni a vndorok fldjt, hanem kszntttk azokat, akik nyomukban fognak jrni: A hit nem nzõ, kzssgre vgyik s az gretet nemcsak megtartani, de megosztani is igyekszik.
Zsid. 11,17–22. A patriarchk hite.
E rvid szakasznak azt a cmet is. adhatnnk: a hvõ emberek a halllal szemben. brahm szmra a legnagyobb prba istennek az a parancsa volt, hogy ldozza fel fit. Engedelmessgben hitnek nagysga mutatkozott meg: – Hitte, hogy Isten a hallbl is kpes j letet tmasztani: „Pldakppen” vissza is nyerte fit. Az rsmagyarzk utalst ltnak e kifejezsben arra hitt Jzus feltmasztsval hogy Isten, brahm igazolta. A hall az utols alkalom a hit megbizonytsra. Izsk, Jkb s Jzsef halluk elõtt. nem tkozdnak, ldst mondanak. Rendelkeznek a jvõ felõl, mert lt bennk a meggyõzõds, hogy a jvõ Isten gretnek megvalsulst munklja. Halluk utn a vndorlet jelt, a botot tovbbadjk, sõt Jzsef mg csontjai felõl is rendelkezik, tettûkkel mg a hallon tl is Isten gretnek megvalsulst hirdetik. Az atyk vgrendeleteikben olyan javakrl rendelkeznek, amelyeket gretben brnak, de gy szmolnak azzal, mintha mr most az vk lenne, birtokuk, ami felõl rendelkezhetnek „hatalommal teljes, ld szval”.
Zsid. 11,23–31. A hit Mzes s npnek letben.
Mzes s npe letben a hit, mint megtart erõ s hatalom mutatkozik meg. A hit vette krl Mzes blcsõjt. Felnõtt korban hit ltal dnttt s vlasztotta megvetett npvel val kzssget. Dntsvel a szgyent s gyalzatot vlasztotta. A hit vllalja a szenvedst. Az Isten gyrt val szenveds Krisztus kzelbe emel s vele kt ssze. Van ennek a megllaptsnak egy lelkigondozi szempontja is. A nagyobb rszben zsidkbl lett keresztynek a gylekezetben nem talltak jltet, sem, nyugodalmat s bkessget. Krisztusra nzzenek, vagy mint Mzes gy cselekedjenek õk is. Mzest nem az okossg, a jzan megfontolsok vezettk, hanem a hitben nyeri bizonyossg s meggyõzõds. gy cselekedett „mint aki ltja azt, aki lthatatlan”. A hitben Isten valsg, sõt minden valsg alapja. A hit legyõzi a hallflelmet, de az emberektõl val flelmet is (fra). Csak a hit l meg csodt. (Veres-tengeri tkels, Jerik). Feltûnõ, hogy a hit hõsei kztt emlti meg az r Rhbot is, a parzna asszonyt, akit hite tartott meg, benne azt a bizonyossgot nyerte, hogy Isten Izrael mellett ll. A hit faji ellentteket szntet meg s j kzssget teremt. Rhb dntsvel magnak letet szerzett.
Zsid. 11,32–40. Brk, kirlyok, prftk, vrtank hite.
A hit hõsei sokan vannak. A vlasztott np trtnett Isten megszptette a hitben jr, legklnbzõbb lls s mltsg frfiak s nõk letvel. A hit mindenki lehet; nincs az sem nemhez, sem mltsghoz ktve. Az r sszefoglal mondatai arrl beszlnek, hogy a hit nemcsak a vallsos letet, hanem a szocilis s politikai letet is dntõ mdon meghatrozhatja (hadvezrek, brk). A hit tettekben mutatkozik meg s csodlatos esemnyeket szl (szabaduls, halottak feltmadsa, gyõzelem). Izrael trtnete ismer egy msfajta hitet is, amely szenvedsek, igazsgtalansgok, ldztetsek, prbk, betegsgek vagy ppen hall elhordozsban, tûrsben s elszenvedsben mutatkozott meg. Az t, amelyen Isten vezet, nagyon klnbzõ lehet. – Isten mindig a hitben jr ember mellett llott, ennek bizonysgval mindig megajndkozta vit. Szavval s tettvel ezt tudomsukra is adta; de a hit lnyegt: a remlt s nem ltott dolgok valsgt, az gretek teljessgt nem nyertk el. Krisztus eljvetelt nem rtk meg. „Nem kaptk mg az gretet…” „Ezt az gretet arra a vgsõ zradkra kell rtennk, melyet Isten neknk Krisztusban hirdetett ki” (Klvin). Nem nyertk el rettnk. Az szvetsg hitben jr gylekezete nlklnk nem teljes. „Isten irntunk val jakaratnak klns bizonysga az, hogy mbr a vilg kezdete ta bõkezûnek mutatkozott fiai irnt, kegyelmt mgis gy alkalmazta, hogy az egsz test dvssgrõl gondoskodott.” (Klvin). Ha teht a rgieket „a vilgossg csekly szikrja is az gbe emelte”, llhatatosan megllottak a megismert igazsg mellett, tûrtek s szenvedtek, mivel menthetjk magunkat mi, amikor mirenk az igazsg napja ragyog, ha mg mindig a fldhz tapadunk?
Zsid. XII. RSZ
Zsid. 12,1–3. Krisztus a hit elkezdõje s bevgzõje.
E rszben az r a mlttl a jelenhez, az atyktl a gylekezethez fordul. Isten a jelen gylekezett hitre, hitben val jrsra hvta el. Hinni nem knnyû feladat, erõre van szksg. A gylekezet nem rva np, az elmlt idõk hvõ serege veszi krl. E hvõ sereg tanskodik. A jelen gylekezete versenyben ll. A versenyfutt pedig akkor kecsegteti eredmny, ha szabad s ha mozgsban semmi sem gtolja. Teherrel vagy megktzve nem lehet futni. Azrt az eredmnyes futs elsõ felttele, hogy a futk vessenek le minden felesleges terhet, ami a cl fel val haladsban akadly lehet. A keresztyn ember letben legnagyobb akadly a bûn. Termszete az, hogy el trtsen a cltl, hogy megktzzn. Harcoljatok vele, ne ktzztek magatokhoz, hanem igyekezzetek attl, mint valami felesleges ruhadarabtl, megszabadulni. Az eredmnyes futs msik felttele az llhatatossg. Trelemmel s kitartssal fussatok: Ne ejtsen ktsgbe a kzdõtr hosszsga, se a futs erõt emsztõ fradsga. Semmi el ne trtsen a cltl, hiszen a gylekezet nem bizonytalan clt kerget. Isten Fiban, Jzus Krisztusban clt lltott elnk. Õt kell elrni s megtallni. A gylekezet nem lmot kerget, nem brnd utn fut, nem lõ szemly fel kzeleg. Hiszen neve is azt jelenti, hogy testet lttt. A hit csak a Jzus kzelben lehet az enym, ha megtalltam. Az jszvetsg npe hitnek forrsa Jzus a kt szvetsg elvlasztja s sszektõje. Benne s mûvben fordul t az szvetsg az jszvetsg korra. Nem tartjuk vletlennek, hogy az elõzõ fejezet hit-fogalmban nem fordul elõ Jzus neve Az szvetsg npt rnyk s homly vette krl. Jzus Krisztussal oszlott el a homly, vele felkelt a nap s nagy vilgossg ragyogott fel ott, ahol az imnt mg rnykot lttak. Nem a hit lett ms. Amire a remnysg irnyult, ott trtnt vltozs. A lthatatlan lett lthatv, remnylett dolog lõ valsgg. Azrt Jzus „a hit fejedelme s elvgezõje”, vagy „archgos” szt „kezdet”, „elkezds” jelentssel fordtva: Õ a hit „elkezdõje s bevgezõje”. A hit elkezdõje, mert a hvõk sorban õ az elsõ s mert azoknak hite, akik õt kvetik ltala s munkja rvn keletkezik, mint ahogy nem csupn azrt õ a szabadts kezdete vagy elkezdõje (2:10), mert Õ szabadttatott meg elsõnek, hanem mert a szabadtst szmunkra megszerezte. Õ a hitnek bevgezõje is, mert a menny minden java benne lett szmunkra valsg. Jzus a hitet tkletess teszi, azaz vltsghalla olyan hitet tmaszt, amely mindent megtall, amire az embernek szksge van. Õ nem egy a tank hossz lncolatban, akiben a hit ereje megmutatkozik, hanem annak kezdete, ttrõje s tkletess tevõje. A rgiek hitre az a sz rvnyes, hogy a trvny semmit sem kpes tkletess tenni. Az j szvetsg gylekezete az õ mûvre pl, de egyttal õ a kezese s zloga annak, hogy e gylekezet a clhoz r. Jzus megjrta a hit tkletes tjt, amely nem volt knnyû. Lemondssal, gyalzatvllalssal, a kereszt elszenvedsvel jrt. Br msknt is cselekedhetett volna, õ a rabszolga npvel val kzssget vlasztotta. Elhagyta a mennyet a fldrt, az Atya sznrõl-sznre val ltst az emberek kzelsgrt. A bûnsk ellentmondst (antilogian tn hamartln) is elhordozta, mert amikor istentelensggel vdoltk, hallgatott. A bûn tmad. Jzus tja azt megmutatja, hogy a hit nem csal meg. A kereszt szenvedst a megdicsõls kvette.
Zsid. 12,4–11. A fenyts Isten atyai kezbõl jn s a fiak javt szolglja.
Jzus mennybemenetelvel egy kzdõteret hagyott el. Hallval meggyõzte ugyan a gonoszt, de az hallra sebzetten is l s azok ellen tmad, akik Jzusi. A gylekezet feladata, hogy folytassa a harcot a bûnnel. Nemcsak azzal a bûnnel, amely rajtunk kvl van, hanem azzal is, ami bennnk van. E harcot, ha kell, vrig, azaz a hallig, megalkuvs nlkl kell folytatni. E kzdelem szenvedssel jr egytt. A gylekezet szenvedse nem Isten tudta, akarata nlkl vagy ellenre trtnik. Az istenfisggal jr az egytt. A szenveds nem bntets, hanem isten vezetõ s nevelõ eszkze. Errõl beszl az T is (Pld 3:11–12). A fenyts elfogadsa s elhordozsa a fiak elõjoga. Isten engedte Fit szenvedni, aki nknt vllalta azt, aki ltal mi az õ testvrei, s gy Isten fiai lehetnk. A szenveds elutastsval fisgunkat tagadjuk meg. A szenvedst nehz elhordozni. Nehzz teszi elviselst az is, hogy a benne elrejtett rtelem nem azonnal nyilvnval. A hvõ ember elõtt egy bizonyos: Isten nem krunkra, hanem javunkra enged szenvedni. A szenveds ideje a vets s rs ideje, amely utn a gymlcsterms kvetkezik. Mert az Isten „az igazsg bkessges gymlcsvel fizet”, ez pedig az Isten flelme, a kegyes szent let, melynek a kereszt a tantmestere. (Klvin).
Zsid. 12,12–17. Ints egyms irnti felelõssgre.
A keresztyn ember letfolytatsval erõst, pt s nem rombol. A szenvedssel kapcsolatos mondatok utn azt vrnk, hogy a szerzõ olvasit kitartsra s tûrsre, hvja fel. Ehelyett a msokrt val felelõssg gondjt teszi a vllukra. A szenveds elhordozsnak legjobb gygyszere a msokkal val trõds, a msokrt val felelõssg vllalsa. A megprbltatsok ltal okozott elesettsget azzal gyõzhetik le, ha a veszlyben levõk segtsgre sietnek: Egy testmentumi idzettel utal erre (zs 35:4), amit szabadon fordt. A gylekezet egy vndorl dsztelen sereg, amely prba alatt ll. Nmelyek a fenyts miatt, zgoldnak, msokat
megflemltett az, mg sokakat mellkutakra csbtott. A veszly riban sokakbl elillant a kegyes htat. A fsultsg, dermedtsg, flelem pedig mllaszt s zlleszt. E veszlyes helyzet lekzdsre egy msik mondst idz (Pld 4:26). Az idzet kpesbeszd, amelynek tbbfle rtelmezse lehetsges. A levl gondolatkrben maradunk, ha a Jzus Krisztusban megnylt „lõ tra”, az azon val jrsra gondolunk. A gygyuls legbiztosabb mdja, ha a gylekezet nagy hatrozottsggal azt kveti, aki elõtte jr: Urt s azon az ton jr, amit ksztett. Csak ezen az ton jrva teljesthetõ a 14. v. felhvsa. E helyen a bkessg a msik emberre nz, amelynek fenntartsra minden erõvel trekedni kell. A szent letre val trekvs Istenhez kapcsol. E kvetelmny egyfelõl megszomort, mivel nem vagyunk szentek, msfelõl megvigasztal, mivel a gylekezet Ura szentt tehet. A gylekezetben val ls nem biztostja veszly ellen. Mi, emberek is veszlyesek vagyunk egymsra. A veszly nagysgt s termszett az r egy hasonlattal rzkelteti. A gylekezet olyan, mint egy jl gondozott kert. A kertre krtkony a dudva. A gylekezetre krtkony lehet, ha benne valaki megtagadja Istent. Az ilyen nmagnak is krt okoz, msokra is veszlyes (Deut 29:18). A gylekezeten bell klnsen nagy veszlyt jelent a parznasg (pornos) vagy az istentelensg (bebelos = szentsgtrõ). E bûn jelentst zsau trtnetvel illusztrlja. (A szvetsg megtrse parznasg.) Vgsõ tanulsg: az egyszer elnyert dvssget, ha valaki megveti vagy eltkozolja, soha tbb nem tudja visszaszerezni. Isten tudatos elhagysa Krisztus kegyelmtõl szakt el. Isten elõtt van egy „tl ksõ”, amit mr nem lehet jvtenni. A bûnnek van egy olyan mrtke, amely az jabb bûnbnat minden lehetõsgt kizrja. De az is lehetsges, hogy zsau nem ismeri fel bûnnek mlysgt, csak vesztesge nagysgt.
Zsid. 12,18–24. Az - s jszvetsgi kijelents kztti klnbsg.
Egy megrendtõ sszehasonltsnak lehetnk tani. Az - s jszvetsg tkrben az r Isten kijelentsnek nagy vltozst szemllteti. A keresztyn ember feladata, hogy elrje a clt (12:1), hogy Istenhez jruljon. Milyen az az Isten, aki fel kzelednk? A gylekezetnek zsid kzssgbõl jtt tagjai a trvnyben a flelmetes Istent ismertk meg (Ex 19:13; Deut 5:23). Isten elõtt maga Mzes is fl s remeg. Jzus vltsghallval megvltozik a helyzet, benne nem a haragv s flelmetes Isten jelentette ki magt, hanem a kegyelmes Atya. A trvny alatt lõknek gy jelentette ki magt, hogy kijelentse egyttal nmaga leleplezse is (Deut 4:12–15). Az j kijelentsben a tallkozs helye is ms, nem fldi az, hanem mennyei. A mennyben Isten nincs egyedl, mint volt a Sinai hegyen, sok np veszi krl: az angyalok s az egyhz, „mely az elsõszlttek nnepi serege”. Legtbbet mond, ha az elsõszltteken magra a hvõk sergre, az egyhzra gondolunk. E szban az rksgre s az uralomra van utals. A hvõ gylekezetet erre hvta el Isten, mely a mennyel van sszektve. Mg vndorok, de joguk van a mennyei vros polgrsghoz, hiszen nevk azok kztt szerepel, akik oda tartoznak. Isten a mennyben is br. A gylekezet jussa a mennyei polgrsghoz az õ bri tisztnek, tletnek s nem a vletlennek a kvetkezmnye. Csak a „tkletessgre jutott igaz lelkek” veszik õt krl. Van a ltnek, a testi-fldi mellett, egy lelki-mennyei formja is. Jzus Krisztus szemlyvel zrul s teljesedik ki a mennyei gylekezet lersa. Nlkle nincs gylekezet sem fldn, sem mennyben. ldozata gyûjti s tartja e gylekezetet. Vre beszl, nem bosszrt kilt, mint bel vre, hanem kegyelemrt esd.
Zsid. 12,25–29. A jvõ Isten s az a gylekezet, mely beszdre figyel.
A fldet s a mennyet tfog gylekezetet egy egysgben Isten tartja ssze szavval. Rgen a Sinai hegynl angyala ltal beszlt, most a mennybõl Jzus Krisztus ltal. E beszdet el lehet utastani, de ez soha sem marad kvetkezmny nlkl. Isten nemcsak fenntartja a vilgmindensget, de el is puszttja azt. A nagyobb s rettenetesebb megrendls klnben nem fenyegets s ijeszts, hanem a jvõ valsga. A Sinai hegynl megtrtnt fldrengs a prfta ltal megjvendlt vilgkatasztrfra utal (Hag 2:6–21). Az utols idõk vgsõ katasztrfjban orszga s azok, akik ez orszghoz tartoznak, megmaradnak. Sõt e nagy, vgsõ megrendls nagy „tvltozst” is jelent. A lthatk vilga tadja helyt az eddig nem ltott dolgok vilgnak. A trtnelem vgn Isten rejtett vilga trul fel. Ez rk orszga marad mindazoknak, akik Finak engedelmeskednek, s az ltala szerzett dvssget elfogadjk. õk uralkodnak! Isten szava kirlyi papsgra hv. E felismers Isten irnti hlaadsra kell, hogy sztnzzn. Akik az õ adomnyaiban rszesednek, azok hlval tartoznak ldozni.
Zsid. XIII. RSZ
Zsid. 13,1–3. Az atyafii szeretetrõl.
A keresztyn ember msokhoz val viszonyt az atyafii szeretet hatrozza meg. A szeretet orcja mindig msok fel fordul. A „philadelphia” sz utal e szeretet termszetre s forrsra. A keresztyn emberek Krisztus ltal testvrek. A szrmazs szerinti idegeneket õ kti ssze, a gylekezeten bell mindenki õhozz tartozik, rajta keresztl tartoznak egymshoz is. A hitben nemcsak azzal ajndkoztatom meg, hogy Krisztus testvreml adja magt, de benne azt a felelõssget is adja, hogy a msik embert testvremnek tekintsem s tartsam. Az atyafii szeretet gy nem embersgemmel egyttjr tulajdonsg s birtok, hanem Krisztus kegyelmben s az ltal sztott s tpllt hitben nyert adomny. Az atyafii szeretet nem rzs, hanem cselekvs, amely a vendgszeretetben mutatkozhat meg, mely nyitott ajtt s szvet jelent minden segtsgre szorul szmra. Benne lds van (Gen 18:1–3). Az atyafii szeretet a foglyok mell llt. Az ilyenktõl nem szabad elfordulnotok – indokolja az r –, mert velk egytt ti is meg vagytok ktzve (syndedemenoi) s ti is testben vagytok (ontes en smati). E kifejezseket gy rtelmezzk, hogy e fldi letben senki sem rezheti magt biztonsgban, mert jllehet Krisztus a fogsgbl kiszabadtott s a rabsgban tart bilincseket sszetrte, de az sszetrt bilincs rajtunk van. Az embert megktzõ gonosz hatalma ugyan Krisztus vltsghalla ltal hallos sebet kapott, de az gy is, hallos betegen elg erõs ahhoz, hogy hatalmban tartson. Ilyen rtelemben vagyunk megktzve. Mi emberek egyformk vagyunk abban, hogy testben lnk. A test pedig az lland veszlyezettsg llapott jelenti (Michel). Ezrt nem bizakodhat el senki sem, mintha nem szorulna r msok segtsgre:
Zsid. 13,4–6. vs a gonosz kvnsgtl.
E mondatok mgtt a Tzparancsolat e felszltst halljuk: Ne kvnd…! Az 5. v. a keresztyn ember nemi letvel, a 6. v. a vagyonhoz, a pnzhez val viszonyval foglalkozik. Mindkettõt megronthatja az ember gonosz vgya s kvnsga. A keresztyn ember nemi lete is Isten parancsa al tartozik. Csak az õ teremtõ akarata ltal adott rendben, a hzassgon bell lehetsges. A hzassg becslett vagy tisztessgt a parznasg rontja meg. A hit gonosz vgyakat s kvnsgokat megfkezõ erõ s hatalom. A parznasg rejtett bûn, de az Isten elõl semmit sem lehet elrejteni tl. A gonosz kvnsg pnzre, vagyonra is irnyulhat. Rontsa kt irny: megrontja azt, akiben e szenvedly elhatalmasodott, de megrontja krnyezett, a gylekezetet is. Az r nem a nincstelensg tûrsre inti olvasit, nem azt mondja, hogy elgedjenek meg a semmivel, vagy a nagyon kevssel, hanem azzal „amitek van”. Ez az „amitek van”, „amit birtok” jelenti a mindennapi kenyeret, azt s annyit, amennyi a meglhetst biztostja, amennyi elgsges. A tilts arra vonatkozik, ami azon fell van. A kapzsi s pnzsvr ember nmagt leplezi le, a minl tbb utni vgyban hitetlensge mutatkozik meg. A keresztyn ember azzal a bizonyossggal szemlli a pnzt, vagyont s a fld minden anyagi javt, hogy nem ezek, hanem Isten biztostja az letet. E hitben lesz szabad s csak egy ktttsget ismer, az Istenhez val ktttsget. Ezt a hitet erõsti maga Isten is (Deut 31:6).
Zsid. 13,7–16. Az ember muland, Jzus Krisztus rk.
A gylekezet mr temetett, van mltja s gy trtnete. Az lõk feladata az emlkezs. Ez kapcsol ssze a mlttal, a gylekezet korbbi letvel s nismeretre, alzatra nevel s segtsg lehet a jelen feladatainak megoldsban. Amikor az r a gylekezet mltjra gondol, az elljrk jelennek meg elõtte. Elljrk azok, akik Isten Igjt hirdettk, akikt Isten Lelke vezetett. „Akik minket Krisztusban szltek, azokat mintegy atyinknak kell tekintennk” (Klvin). Az atyk letnek kt mozzanatra kell klnsen figyelni: letk vgre s hitkre. „H ekbasis ts anastrophs” jelentheti az let vgt vagy letfolytats eredmnyt (Michel). Az elljr plda lehet abban, ahogyan lt s ahogyan meghalt. Az letfolytatsra ez illik: figyeljetek!, a hitre ez: kvesstek! Az emberek jnnek s mennek, de Jzus Krisztus a mulandsg vilgnak nagy vltozsban is rk s vltozhatatlan. õ a mlt s jvõ fõlõtt ll, az idõnek is Ura. Ez azt jelenti, hogy a trtneti Jzus az rk Krisztus (Michel). Jzus Krisztus vltozhatatlansga alapja az egyhz llandsgnak is, hiszen õ nem nmagrt rk, hanem azokrt, akik hittel hozzkapcsoltk letket. E vilgban nem az egyetlen lehetõsg a Jzus Krisztus melletti dnts (9). A tvtantsok mint a termszet erõi, elsodrssal fenyegetnek. Milyen veszly fenyegette az olvaskat? Bizonyosat nem tudunk. Mi a veszly lnyegt abban rzkeljk, hogy a gylekezeten bell tbben voltak, akik Jzus mellett mg bizonyos emberi rendelkezsekkel, elõrsok megtartsval. tõrekedtek az dvssg elnyersre. Sokakat az a hamis elkpzels ejtett meg, hogy a kegyelem mellett mg egybre is szksg van, hogy Istent megbktsk. Ezen tlmenõen ott rzkeljk ebben a szakaszban az r tiltakozst ama ksrlet ellen, amely Jzus szemlyt s mûvt bele akarta pteni egy trvnyeskedõ, emberi rendelkezsekkel megktztt kultuszi rendbe. E ksrlet a zsidsgbl jtt keresztynek krbõl indulhatott ki. A zsid keresztynek – ami rthetõ – nem tudtk egyik naprl a msikra a rgi szvetsg megszokott s szentnek vallott, vszzadok alatt beidegzõdtt, npi s nemzeti ltket dntõ mdon meghatroz rgi rendjt felszmolni. Sokakban erõs lehetett a vgy: Jzus Krisztus mellett mg megtartani a trvnyt is, annak elõrsait, a kultuszt, az ldozatokat. Kzttk tmadhatott egy mozgalom, amit faji s nacionalista ntudat is befolysolhatott, amely megksrelte kisajttani Jzus szemlyt s letmûvt, msfelõl a rgi szvetsghez ragaszkodvn, annak kultuszi rendjt t akartk menteni a gylekezet j letbe. Alapjban teht a rgi kultuszi, nacionalista, trvnyeskedõ theologiai rendbe igyekezett bepteni Istennek Jzus Krisztusban adott j kijelentseit. E mozgalmak s elgondolsok elleni tiltakozsknt rtjk e fejezet 9–16 versnek, mondatait. Jzus Krisztus letmûve (vltsghalla, feltmadsa) sztfesztette a rgi szvetsg kereteit. Szerkezetben j lett, br a rginek lnyegt megtartotta. „Van oltrunk” jelenti mindazt, ami Jzus Krisztus letvel s hallval, feltmadsval s mennyben val uralkodsval sszefgg. E szavakkal dnts el lltja olvasit. Akik a rgi kultusz ldozataihoz ragaszkodnak, nem ehetnek, azaz nem lhetnek Krisztus ldozatbl. Nincs joguk a kereszt ldsait maguknak ignyelni, ha ragaszkodnak; a rgihez. A kettõ sszeegyeztethetetlen. Hiszen Jzus Krisztus mellett mg valami, azt jelenten, hogy az õ ldozatt nem tartjuk elgsgesnek. Az õ letmûvvel j kzpont keletkezett: a kereszt. Rgen Jeruzslem s benne a templom volt az a hely, ahov igyekezett mindenki, most ezt a kereszt vltja fel. E folyamatnak rnyka, halvny jele megvolt mr az szvetsgben is – rvel a levl rja, hiszen ennek elkerlhetetlen bekvetkezsre utal az venknt tartani szokott nagy engesztelõ ldozathoz kttt ama rendelkezs is, amely szerint az ldozati llat testt ki kell vinni a vroson kvl s ott kell meggetni. Jzusnak a tboron, azaz a vroson kvl keresztre fesztett teste, halla jelenti az ldozati parancsban rejtett utals vagy clzs megvalsulst. A kereszt Isten j szvetsgnek kezdete. Benne vltoztatta meg szvetsgnek szerkezett. Amire ott a vr utal, azt Jzus vre tnylegesen elvgezte s megszerezte. A rgi ktttsgek megszûntek, a rgi korltok ledõltek. Jzus keresztjnek univerzlis jelentõsge van. A kereszt j kezdetet jelent, de csak annak, aki kimozdul s elhagyja rgi helyt; meggyõzõdst, llspontjt. Kimozdulni azrt rdemes, mert Jzus keresztje fel haladva kzeledhetnk ama vros fel, amelynek ltala polgrai vagyunk, aki az odatartozs jogt is megszerezte szmunkra. Az, j szvetsg j istentiszteleti rend kezdett is jelenti (15–16). Az j tisztelet Krisztus ltal lehetsges. Jelenltben, kzvettsvel s legfontosabb rsze a hlaads.
Zsid. 13,17. A vezetõk szolglatnak fontossga.
Mg a 7. v. a meghalt vezetõkre val emlkezs szksgszerûsgt, addig a 17. v. az lõ vezetõk szolglatnak fontossgt hangslyozza. Amit az r a vezetõkrõl mond, az mind szervesen hozztartozik a gylekezetnek az j szvetsg ltal meghatrozott istentisztelete j rendjhez. A gylekezet tagjainak a vezetõkkel szembeni magatartsa az istentisztelet rsze. Ebbõl kvetkezik, hogy kzttk levõ viszonyt nem a parancs s trvny, hanem az nkntessg s a j belts szablyozza. A vezetõk elfogadsa annak a tekintlynek elismerst jelenti, amit azok kpviselnek, ami termszetesen azt is jelenti, hogy csak addig beszlhetnk vezetõkrõl, amg azok Istennek Jzus Krisztusban kijelentett akaratt s e kijelents ignyt s tekintlyt kpviselik. ilyen minõsgkben szolglatuk eredmnyessge rdekben ignyelhetik s elvrhatjk az engedelmessget.
Zsid. 13,18–21. A gylekezet imdsgnak fontossga.
A keresztyn ember nemcsak imdkozik msokrt, hanem ignyli is msok imdsgt. A levl rja maga is elljrja lehetett annak a gylekezetnek, ahov levelt rja s amelyet egy ltalunk nem ismert ok miatt hagyott el. A levl egsze mintha azt sejtetn, hogy taln a gylekezet tbbsgt alkot zsid keresztynek. fordultak ellene e levlben kifejtett llspontja, meggyõzõdse s hitvallsa valamelyike miatt. Amit tett s mondott, nem bnta meg. J lelkiismerete van. Munkjban nem emberi rdekeket kpviselt, nem szemlyes elõny vezette. A bntsokra s srelmekre nem vdaskodik, ldst mond. Az lds az imdsg egyik formja. Isten hatalmban remnykedik, aki a bkessg Istene, aki a hborg s bktlen gylekezet belsõ viharait is lecsendestheti. ldst mond imdsga hitvalls. Isten bkessget munkl s akar, a hbor s annak minden fajtja az õ akarata ellen van. Isten e vilgban Jzus Krisztus ltal munklkodik, aki Psztor. s mint egy nyjnak, gy a gylekezetnek is szksge van psztorra, aki gondozza, vezesse s vdje. Jzus Krisztus egy soha tbb meg nem vltoz, rk szvetsg munklja. Aki e szvetsget a gylekezet s a vilg javra megalkotta nem gyenge s erõtlen ember, hanem r, erõ s hatalom birtokosa. Nlkle minden j cselekvsre kptelenek lennnk. Õ kszthet fel a jra, amely nem ms, mint Isten akarata. Aki jt akar tenni, keresse Isten akaratt s azt cselekedje, amelyhez erõt is Jzus Krisztus ltal nyerhetjk el.
Zsid. 13,22–25. A levl befejezse. Zradk.
E nhny szemlyes termszetû mondat a levl cljt hangslyozza: intõ vagy vigasztal beszd az. A theolgiai elmlkedsnek gyakorlati clja van, hatni, befolysolni, a dntsben segteni akar. A tan akkor hasznos, ha az a gyakorlati s lelkigondozi munkban megelevenedik. Egy j hrt is kzl, remli, hogy a fogsgbl kiszabadult Timtheussal a kzel jvõben megltogathatja a gylekezetet. Az dvzlet sokaknak szl, ami arra mutat, hogy az r levelt egy nagyobb kzssghez kldi. Utols mondata homlyos, mert ktfle jelentst hordoz. „Kszntenek titeket az Itlibl valk”. E mondat jelentheti azt, hogy a szerzõ az dvzletket kldõkkel egytt Itliban (Rmban?) tartzkodik, de azt is, hogy azok ugyan Itlibl szrmaznak, de most klfldn, Itlia valamelyik gyarmatn tartzkodnak. ldskvnsa egyszerû s rvid. Vele mindent kvn, kegyelemre van az olvasknak, de minden idõk embernek is a legnagyobb szksge.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
