|
Zsid. 04 - 09
Zsid. IV. RSZ
Zsid. 4,1–11. Jzus Krisztus apostoli szolglata gret.
A pusztban vndorl np sorsa meghkkent s flelmet tmaszt, s egy sereg krdst vet fel. rvnyes-e mg Isten grete? Izraelnek az gret fldjre val bemenetele nem jelenti-e az gret beteljesedst? A levl rja vlaszol e krdsekre. Feleletbõl az is kiderl, hogy Jzus Krisztusnak a nyugalom napjval kapcsolatos ma hirdetett s hallhat beszde vilgosabb, teljesebb s tfogbb a rginl. Isten grete ma is rvnyes. Krisztus vlasztott npe szmra az ajt nyitva ll. Ebben a vonatkozsban teht nincs oka senkinek a flelemre, de jogos a flelem s az apostol biztat szava; ha az grettel kapcsolatban az ember feladatra tekintnk. Ugyanis a nyugalomba val bemenetel ma gret s nem valsg. Elõttnk ll, mint egy elrendõ cl. Hasznos az utat flelemmel s nem elbizakodottan jrni. A jelen gylekezete nincs megrvidtve s nincs htrnyosabb helyzetben, mint volt rgen, hiszen ugyanazon evanglium hirdettetik ma, mint amely hallhat volt rgen. Ebben a vonatkozsban Jzus sem hozott jat, õ csak tisztn s vilgosan, a maga szemlyben tkletesen jelentette ki Isten evangliumt, amirõl a rgiek csak homlyosan szltak. Isten nyugodalmba val bemenetel grete akkor teljesedik be, ha a hirdetett evangliumot hittel prostjk (2. v.). A hirdetett ige s a hit kztt szoros kapcsolat ll fenn. „A hit nem vlaszthat el az igtõl. Az Ige pedig a hittõl elvlasztva semmit sem hasznl. Az ige csak gy kzli velnk erejt, ha a hit utat csinl neki” (Klvin). Az ember a hitben lehet bizonyos Isten grete felõl. Az gret llandsgt s tartalmt hrom dvtrtneti utals leplezi le (3–7. v.). Az elsõ (Gen 2:2) arra a napra utal, amely a teremts munkjt bezrta. Ezzel a nappal Isten egy nma, de univerzlis jelt lltott fel, amely mindenkor arra emlkeztet, hogy õ vrja az embert. A msodik utals a pusztban vndorl npnek tett gretre vonatkozik. E np hitetlensge s engedetlensge miatt nem nyerte el az rksget. A harmadik utals a mra cloz. Jzus hozza az j hrt: nem semmislt meg a rgen meghirdetett gret. Benne s ltala j lehetõsg nylt. Persze az evanglium fnyben az is kiderl, hogy a „szombatnapi nyugodalom” s a „nyugalom napja” tlmutat a szavak sz szerinti jelentsn (8. v.). Krisztus gylekezete nem a fldn tallja meg nyugodalmt, dvssgt. Vndorlsnak clja nem egy fldi orszg, hanem Isten orszga. Az abban megvalsult nyugalom pedig az dvzltek boldogsgt jelenti Istennel. Aki az Isten, annak lete – Jzus Krisztusban vetett hite ltal – Ura letnek pldja s hasonlsga szerint teljesedik ki. Az ember fldi letnek velejrja a munka, a mennyei a nyugalom (10. v.). A nyugalom, mint cl ll a gylekezet elõtt s a jvõben van elrejtve. A cl dicsõsge minden erõfesztst s fradsgot megr. Az elõttnk jrk buksa, de a veszly nagysga se rmtsen meg. Ezeket intõ jelnek tekintsk.
Zsid. 4,12–13. Jzus apostoli szolglatt az Ige ltal vgzi.
Ebben a himnuszhoz hasonl nhny mondatban a levl rja az Ige hatst s munkjt rja le gy, hogy a 12. v.-ben az Ige lnyegrõl s sajtossgrl t megllaptst tesz, a 13. v.-ben pedig az ember helyzett rja le az lõ Isten elõtt, aki Igjben lp fel vele szemben. Az Ige lõ (zn). Az Ige azrt lõ, mert Isten l, aki azt szlja, az v, akarata, elgondolsa van abba belezrva. Amilyen Isten, olyan szava is. Az Ige hat (energs), nagy energikat, erõket hordoz hatalom. Szava tetteitõl elvlaszthatatlan (tforml, legyõz, vezet). Isten az Ige erejt nem mechanikusn rvnyesti, „valamikppen mgis magban hordozza azt” (Klvin). Isten Igje lesebb minden ktlû, kardnl. A kard veszlyes tmad s vdekezõ fegyver. Isten nem fegyvertelen! Az Ige elvlaszt hatalom (diikneomai = keresztl- vagy thatol). Az elsõ fogalompr az ember szellemi lelki mivoltra; a msik testisgre utal. Jelentse az, hogy az emberben nincs semmi, se szellemi-lelki, se testi vonatkozsban, amit Isten Igje el ne rne. Az Ige tl (kritikos). Isten Igje ellenõrzi s megmri a szv irnyt munkjt, hogy milyen normk irnytjk dntseit. Gyakran hangoztatott vlemny, hogy az ember szvben el tud rejtõzni s zrkzni. Igaz lehet ez a msik emberrel, de nem Istennel kapcsolatban. Persze azt is vilgosan kell ltnunk, hogy nem tfle Ige van, hanem csak egy, az egy ugyanazon Ignek az adott helyzettõl fggõen beszlhetnk ms s ms termszetû munkjrl. – Isten Igjvel az emberhez fordul (13). Az ember mint teremtmny ki van szolgltatva Urnak. A hasznlt szavak vilgosan mutatjk a kzttk levõ viszony termszett. Az ember teremtmny (ktisis). Alkotja elõl nem rejtõzhet el, elõtte pucr (gymna). Nincs oly lepel (rdem), amin Isten t ne ltna, sem semmi, ami megszpthetn, vagy msnak mutathatn, mint amilyen valjban. Vgl Isten elõtt az ember „nyilvnval (tetrachlismena). E nehezen lefordthat sz annyit jelent mint „vdtelen”. (Trachliz eredeti jelents: az ldozatnl az llat nyakt, lels elõtt htrahajtani.) E kifejezs kpszerûen brzolja az ember Isten elõtti helyzett: olyan mint az ldozati llat a pap kezben lels elõtt: menthetetlen, vdtelen s tehetetlen. A levl elsõ rsznek zradka egy rvid mondat: Isten az, „akinek szmot kell adnunk”. A sok lehetsges fordts egy rtelmet hordoz. Az igt nem szabad elszaktani magtl Istentõl. Az nem nll erõ s hatalom Isten mellett. Csak arrl a beszdrõl lehet elmondani mindazt, amit e rsz tartalmaz, amit Isten szlott s mondott.
Zsid. 4,14–16. Krisztus fõpapsgra mint j tmra tvezetõ gondolatok.
A levl elsõ fõrsze azzal a gondolattal vgzõdik (4:13), hogy az ember Isten elõtt vdtelen s menthetetlen. A krds ez: Megszabadulhat-e az ember ebbõl a hallos veszedelembõl? s ha van szabaduls, hogyan s kicsoda szabadt meg? Tulajdonkppen e krdsek s az azokra adott feleletek hatrozzk meg a levl Krisztus fõpapsgval foglalkoz rszt. – Van szabaduls a hallos veszedelembõl; mert „neknk nagy fõpapunk van” (14). Nem a mltban volt, hanem a jelenben van fõpapunk! S az emberekrt van. Nem egy a jeruzslemi oltr krl forgold papok sorban, mert a mienk nagy fõpap. Nagy, mert megcselekszi s elvgzi mindazt, amit a templom papjai nem tudnak elvgezni. Fõpapsgnak nagysga szemlynek titkban van, abban, hogy az õ neve Jzus s hogy õ Isten Fia. A Jzus nv mindig arra utal, hogy õ valsgos ember, szletett. E nv mindig azzal vigasztal, hogy õ nem idegen szmunkra, testvrnk. Ugyanakkor Isten Fia õ. Jllehet olyan mint mi, mgis egszen ms. Fisga azt jelenti, hogy Isten hatalmnak s dicsõsgnek rszese, ezrt nincs korlt s akadly szmra. „thatolt az egeken”, azaz legyõzte s eltvoltotta azt a sokrtû akadlyt, ami az embert Istentõl elvlasztotta. Õ nyitott utat istenhez. Mindebbõl az kvetkezik, hogy „ragaszkodjunk vallsunkhoz” (homologia), ahhoz a bizonysgttelhez, amit akkor tettnk, amikor megismertk Megvltnkat. A felhvs clja, hogy e hitvallst ne vltoztassuk meg, vagy hogy ne ptoljuk mssal. Fõpapunknak az emberrel val azonossgbl kvetkezik, hogy egyttrez velnk (sympathein). Ismeri, mert meglte az emberi sorsot, a ksrtseket, melyek az embert krlveszik. Egyttrzse nem azt jelenti, hogy bizonyos rokonszenvvel figyeli az ember kzdelmt. Existencilisan rtendõ az, ami azt jelenti, hogy egytt l s egyttszenved velnk (Michel). A gyenge, erõtlen s esendõ ember nem idegen szmra. Õ azonban a ksrtsek kztt megllt. Megksrtetett, de el nem bukott. A bûnnek nem volt rajta hatalma. A fõpap gy s akkor lesz a mienk s mindaz, amit szmunkra szerzett, ha hozz jrulunk. Bizalommal, azaz hittel hallgatva szavra. gy kell tennnk, mert aki renk vrakozik, nem tlni akar. Nem az tlet, a trvny vagy a krhoztats trnjhoz szl a hvogats, hanem a kegyelem trnjhoz. Trnon lni uralkodst jelent. A kegyelem uralkodik! A kegyelem gyõzedelmeskedett. tlet arra vr, aki nem mozdul. A krhozat abban a dntsben van, mellyel valaki elhatrozza, hogy megveti ezt a hvogatst. De aki arct a trn fel fordtja, bizonyos lehet, hogy a kegyelemre nz s a kegyelem õre. „Ennek a bizodalomnak az a fundamentuma, hogy az Isten kirlyi szke nem puszta fensgben ragyog, ami csupn megdbbenst keltene bennnk, hanem j szn kesti, ti. a kegyelem” (Klvin). Az Isten trnusnak j szne Jzus Krisztus. Az õ fõpapi szolglatban, ldozatban s kzbenjrsban vltozik Isten tlete kegyelemm s haragja irgalmassgg. A trnhoz jrulsunknak egy gyakorlati kvetkezmnye is lesz, aki kegyelmet tallt, annak Isten Fia ltal „alkalmas idõben” (idejben, legszksgesebb idõben) segtsgl lesz. A kegyelmet nyert ember nem tkletes, de lete nem fogja nlklzni a segtsget. Segtsge az, hogy Jzus Krisztus mellette van.
Zsid. V. RSZ
Zsid. 5,1–10. A fõpapi szolglat felttelei.
A vlasztott np szmra nagyon fontos volt a fõpapi tiszt. gy tekintettek arra, mint vallsuk egyik leglnyegesebb tartozkra. A krds az, mely bizonyosan a keresztyn gylekezeten bell, fõleg a zsidkbl lett keresztyneket foglalkoztatta s vitatkozhattak azon, hogy megfelel-e a trvny rendelkezseinek Jzus fõpapi tiszte? Igazolja-e a trvny? Fontos volt kimutatni, hogy Jzus fõpapi tiszte nem a trvny megcsfolst, ellenkezõleg beteljesedst jelenti. Tiszte megfelel a trvny kvetelmnynek, mert abban annak minden lnyeges rendelkezse kimutathat, sõt e kvetelmnyek egy sszehasonlthatatlanul magasabb szinten rvnyeslnek, mint ahogy azokat a trvny elõrja. Amikor teht a zsidk keresztynekk lettek, ebben a vonatkozsban sem vesztettek semmit, ellenkezõleg minden elõzõvel sszehasonltva, mrhetetlenl tbbet nyertek. – A fõpap legmarknsabb ismertetõ jele az, hogy ember. Adottsgai s tulajdonsgai a kznsges ember adottsgai s tulajdonsgai. Csak abban klnbzik embertrsaitl, hogy egy sajtos szolglatra rendeltetett. Szolglata megbzatson alapszik, Isten lltotta s rendelte hivatalba. Ebben az akaratban gykerezik joga s szolglatnak hatkonysga. Szolglatnak helyt is Õ jellte ki: maga el lltotta arccal az emberek fel. A fõpapra nem Istennek van szksge, hanem a gylekezetnek. Azrt van re szksg, mert van bûn. Leglnyegesebb szolglata ppen az, hogy ldozatot mutat be Isten elõtt a bûnrt. Az ldozat jel. Aki ldozatot mutat be, azzal azt fejezi ki, hogy ismeri Istent s bûns nmagt. A fõpap a np javra cselekszik, az ldozat bemutatsval a bûn pusztt s rettenetes kvetkezmnytõl akarja npt megmenteni. Az ldozat lehet ajndkldozat (dra), azaz hla s telldozat; vagy engesztelõ ldozat (thysia). A nagy engesztelõ ldozatot csak a fõpap mutathatta be. Nem a bûns ember fltt llt, hanem azokkal egy sorban, osztozott azok minden erõtlensgben. Korltozott volt az ltala bemutatott ldozat haszna s hatsa is. A „tudatlanok” s „tvelygõk” szavak hzzk meg azt a hatrt, melyen bell engesztels lehetsges. Az T klnbztet szndkosan s nem szndkosan elkvetett bûn kztt (Lev 4:2; 5:15; Num 15:22–31). Aki a trvny ellen tmadt, vagy aki olyan bûnt kvetett el, amit az kiirtssal rendelt bntetni, nem volt lehetsges engesztels. A fõpap ktelessge az volt, hogy a trvny hatrain bell jrjon el. A fldi fõpappal szemben tovbbi kvetelmny volt, hogy megrtõ (metriopathein) legyen a bûnsk irnt. Egyfelõl azt jelenti ez, hogy a bûns emberrel szemben ne kznysen viselkedjk, msfelõl vigyznia kellett arra, hogy szenvedlye s haragja el ne ragadja. A kznyssg, de a bosszll harag is mltatlan a fõpaphoz. Annak tudatban kellett eljrnia, hogy nem õ a br. A megrtõ egyttrzs a helyes kzpt. Azrt is kpes erre, mert õ sem mentes a bûntõl. Az itt emltett kvetelmnyek (1–4) meglte kimutathat-e Jzus szemlyben? Igen, sõt az õ fõpapsga magasabb rendû, mint volt az ron s az utna kvetkezõ fõpapok. E tnyrõl beszl az 5–10. v. Isten rendelte s tette Jzust fõpapp, õ adta neki ezt a tisztet. Nem az ember lltja ezt rla, Isten jelentette ezt ki (Zsolt 2; 110). Az emltett zsoltrok arrl beszlnek, hogy papsgnak alapja s gykere fisga. Az õ papsga rkk tart, nem vges. Fõpap vgl Jzus nem ron, hanem Melkisdek rendje szerint, azaz benne a papi; mltsg a kirlyi mltsggal prosul. E nv azt is jelenti, hogy jllehet Jzus szrmazsa szerint nem az ron ltal alaptott papi rend tagja, mgis pap õ, mert egy sajtos, ron elõtti, maga Isten ltal rendelt papi rendhez tartozik. Fõpapsga azrt trvnyszerû s gy jogszerû. Persze egy olyan trvny alapjn, amely az szvetsgi trvny fltt ll: A magasabb rendû rvnybe lpsvel pedig az alacsonyabb rendû elveszti jogt. Vele egy olyan rend lp letbe, amely rgibb mint a mzes-roni. Isten Melkisdeket mr az elsõ szvetsgkts elõtt papp szentelte. Megvan Jzus szemlyben a fõpapi szolglattal kapcsolatos msik fontos elõfelttel is, az ti., hogy õ ember volt. Embersge fell tanskodik fldi lete, testi letnek napjai (en tais hmerais ts sarkos autou) beszlnek errõl. Embersgnek legkzzelfoghatbb bizonytka az, hogy szenvedett. Szenvedsnek jelei voltak: a knnyek s a hangos kilts (Gecsemn-kert). A szenvedsek tkletes embersgt, az azok kztt megmutatkoz hûsge s llhatatossga pedig bûn nlklisgt bizonytjk. Sokan ktelkedtek Krisztus fõpapsgban mondvn, hogy õt nem hallgatta meg Isten, mert nem mentette meg a halltl. E vddal kapcsolatban nagy nyomatkkal hangslyozza a levl rja, hogy Isten meghallgatta Fia knyrgst, nem abban az rtelemben, hogy megkmlte volna õt a halltl, de meghallgatta knyrgse lnyegt s rtelmt, hogy ti. vele, benne s ltala Isten akarata rvnyesljn s diadalmaskodjk. Azltal s gy lett tkletes, hogy felttel nlkl azonostotta magt az Atya akaratval. s ppen halla ltal, amiben sokan megbotrnkoztak, lett az „rk dvssg szerzõje”. A fõpapok idõrõl-idõre bemutatott ldozatainak clja az volt, hogy egy kevs idõre kieszkzlje Isten bocsnatt. Jzus hallval minden idõre rvnyes dvssget szerzett. Õ nem is nmagrt halt meg, vltsghallval minden embernek lehetõsget biztostott s utat nyitott az dvssghez. Az ember feladata õ utna mr nem az, hogy az dvõssget megszerezze, hanem csupn az, hogy az õ kezbõl elfogadja azt. Ennek egy felttele van, hogy mindenki neki engedelmeskedjk.
Zsid. 5, 11–14. A szellemi tunyasg s restsg kvetkezmnye.
Az elõzõ versekben felvetett krdsekrõl (Jzus vltsghallnak, fõpapsgnak rtelme) a levl rjnak mg sok mondanivalja lenne. Azonban nem szeretne levegõbe beszlni. s amikor olvasira gondol, egy slyos gond meglltja kezben a tollat, mert azt rzkeli, hogy akikhez szl, azok restek lettek a hallsra. A hittel kapcsolatos tnyek megrtsre s felfogsra eltompult szellemi kszsgk. Nem mentegethetik magukat azzal, hogy nem volt idejk a tanulsra, hiszen megtrsk ta meglehetõsen sok idõ telt el. Az elmlt idõt tekintve tantk is lehetnnek mr. Ennek ellenre a fejlõdsben meglltak s egy helyen topognak. Sõt gy ltja, hogy jra kell kezdeni a tantst s tanulst. Az Isten beszdvel kapcsolatos ismeretek soksznûek s sokrtûek. Vannak benne elemi – vagy alapismeretek s vannak, amiket haladknak mondhatunk. Ez utbbit csak csiszolt, kiiskolzott s begyakorlott rtelemmel lehet felfogni. Isten beszdnek megismersben nem lehet megllni, ebben csak fejlõdni s nvekedni kell. Ez az egszsges s termszetes is. A csecsemõ tpllka a tej. Az Isten ismeretre eljutott, megtrt ember hasonlatos a csecsemõhz. Az ilyen embert az Isten beszdnek elemi, alapokat lerak, a fundamentumot megvetõ ismereteivel kell tpllni. Az idõ mlsval azonban a csecsemõbõl felnõtt ember lesz, amikor a tej mellett, ms „kemny eledelre” is szksge van. Egszsgtelen s kros, de minden fejlõdst is megcsfol, ha a felnõtt ember csak tejjel tpllkozik. Krisztus gylekezetnek nagy ellensge a kznyssg, szellemi s lelki rdektelensg. Az elõrehaladshoz gyakorlat s szoktats szksges. E trekvsben adatik az a lehetõsg, hogy feltrul elõttk a Jzus Krisztusban adott kijelents gazdagsga. Ismereteik gyarapodsval tlõ kszsgk is biztosabb lesz s klnbsget tudnak tenni igaz s hamis tants kztt.
Zsid. VI. RSZ
Zsid. 6,1–3. A keresztyn ember mindig tkletesedõ ember.
A levl rja komolynak ltja a gylekezet helyzett, de nem elveszettnek. Nem btortalanodik el, hanem azonostja magt az intõ szra mlt gylekezettel. Megerõsdik benne a szndk, hogy kimozdtja az elemi tantsokban megrekedt keresztyneket mltatlan llapotukbl. Krisztusnak nemcsak a kezdet fell van beszde, hanem a tkletessg felõl is. Beszdnek igaz rtelmt a jvõ bontja ki. Nem szabad megllaniuk, mintha nem lenne gretk a megplõ hz csodlatos remekrõl. A „tkletes” fel menjenek, hogy maguk is tkletesek legyenek. A levl szerzõje nem becsli le az alapismereteket. Hat elemi tantst emlt. Tln ez ismeretek elsajttsban s megismertetsben ltta az õsegyhz legfontosabb feladatt. Az elemi ismeretek a kvetkezõk: 1. Elforduls a holt cselekedetektõl. Jelentheti az lettelen blvnyoktl val elfordulst, szaktst az olyan cselekedetekkel, melyek hallt szlnek vagy az olyan lettel, mely a hallhoz vezet (ld. Didache 5:1kk.). 2. Az Istenben val hitrõl. Istenhez fordulni, re hagyatkozni s benne bzni. 3. A keresztsgrõl, mely Isten jjteremtõ s megtisztt erejt brzolja ki. A sz tbbes szmban val elõfordulsa taln a trvny ltal elõrt klnbzõ mosakodsokra vagy a tisztasgi parancsolatra utal, de gondolhatunk a vzzel s Llekkel val megkereszteltetsre is. 4. Kzrttelrõl. Aki Isten kzelben l, remnykedhet a Szentllek ajndkban. Ez gret felõli remnysgben erõst a kzrttel, amit Isten Lelke kzlsnek eszkzv is tehet (ApCsel 8:15–17; 9:17). 5. A halottak feltmadsrl, a Krisztus feltmadsban megmutatkoz isteni cselekedet haszna az, hogy azokat is keresztlvezeti a hallon, akik hit ltal Fihoz ktttk letket. 6. tletrõl. Mindenkinek meg kell llani Isten elõtt s szmot adni tetteirõl. Ez az ismeret felelõssgre ktelez. Ugyanakkor j tudni, hogy Õ Fiban mindenekkel megbklt. E rszt bezr mondattal az r ama szndkt jelenti be, hogy folytatja tantst.
Zsid. 6,4–8. Megtrs csak egyszer lehetsges.
E nagyon nehz s sokat vitatott mondatokat a szerzõ egy keresztyn kzssghez rja. A megelõzõ rszek egy kevs vilgossgot vetnek a gylekezet llapotra. Kznyssg s rdektelensg li meg a lelkeket s bntja meg az akaratot. Semmit vagy csak nagyon keveset rzkelnek abbl a dicsõsgbõl, ami elõttk van. gy tesznek, mintha mr mindent elrtek volna. Sõt minden bizonnyal annak a nagyon kros elkpzelsnek is akadtak kpviselõi, hogy Jzus Krisztus vltsghallban olyan csodaszerk van, amellyel nemcsak a jelen minden bûne, de a jvõ minden vtke is orvosolhat. gy ltek a jelenben, hogy szmoltak az eless lehetõsgvel a jvõben. Ez esetre azzal biztattk magukat, hogy majd jra megtrnek. Ha ms sszefggsben, de ugyanez a krds vetõdik fel a Rm levlben is (6:15). Pl apostol a kegyelem kizrlagossga szempontja alapjn utastja el a krdsben felvetett lehetõsget, itt a levl rja a jvõ gretnek s a keresztyn ember remnysgnek kizrlagossga alapjn mondja ki az elutast „lehetetlen” szt. E gylekezetrõl j remnysg alatt el lehet mondani, hogy a benne lõk megvilgosttattak. Megismertk Krisztust. A megtrs az let egyszeri esemnye (4). Aztn megzleltk a mennyei ajndkokat is. Az dvssg szemlyes tulajdonukk lett. A rgitõl val elfordulssal nem vesztettk, ellenkezõleg meggazdagodtak. Minõsgileg is mst s tbbet kaptak. Isten a Llek ereje s munkja ltal maghoz kttte õket. Ez nemcsak kapcsolatot jelent, hanem olyan erõk radsnak a csatornjra leltek, amellyel ugyan nem rendelkeznek, de amely keresztyn letk folytatsra lehetõsget biztost. Hallhattk Isten beszdnek rmhrt, amely egy keveset hozott abbl a dicsõsgbõl, amely mint jvendõ a maga teljessgben elõttk ll. A krds ez: az gy meggazdagodott, Krisztushoz trsknt odaszegõdtt ember eleshet-e s mint elesõ megjulhat-e a megtrsre? Lehetetlen, hangslyozza a levl rja. Hiszen, ha mindezt elmondhatjk magukrl, akkor õk tban vannak s a dicsõsges cl-fel haladnak. Errõl az trl pedig nem lehet letrni. A tkletes a jvõ mhben van, az odavezetõ trl nincs visszatrs. A levl rja v attl a tves elkpzelstõl, mintha a jvõ fel vezetõ ton a bûn lehetõsge mellett a bûntõl val elforduls lehetõsge jra adatnk. A jvõ fel csak egy t vezet. „Akik Isten j igjt meghallottk s az eljvendõ vilg erõit megzleltk, nem szmolhatnak „kt vonalas”, hanem csak egy vonalas jvõvel” (Barth K. Kirchl. Dogmatik. I./2. 440 o.). E jvõ fel vezetõ ton hogyan lehetnek Jzus Krisztus trsai, ha ugyanakkor azon problematizlnak – a bûn s bûnbnat lehetõsgvel szmolva – hogy a bûn trsai lesznek. Nincs kettõs jvõ! Ha ugyanis szmolnk az eless lehetõsgvel, akkor a jelenben sem lnek bûnbnatban s a jvõben sem lesznek arra sem kszek, sem alkalmasak. Ugyanezt a gondolatot fejezi ki a szntfldrõl s termsrõl szl hasonlat is. Akik Isten Igjt hallgatjk s befogadjk olyan szntfldhz hasonlatosak; amit az esõ ntz s hasznos termst hoz (7). „gy akik az evanglium magjt, akr ttlensgkkel, akr gonosz indulatokkal megrontjk,… elruljk magukrl, hogy õk az elveszettek kz tartoznak, s gy nluk semmi arats nem remlhetõ” (Klvin). Az eless azok kz sorol, akik Isten Fit megfesztettk s meggyalztk. Ez a keresztyn ember mindig megvalland mltjhoz tartozik, melyrõl soha elfeledkeznie nem szabad, de ugyanakkor tbb mr nem lehet jvõje az, ami a mltja volt, hogy jra meggyalzza s mintegy megfesztse Krisztust.
Zsid. 6,9–12. Ints, hogy tjukat remnysg alatt folytassk.
Az elõzõ (4–8) figyelmeztets keveseknek szl, de mindenkinek szl e beszdnek veszlyre felhv intse: maradjanak meg azon az ton, amelyre egyszeri megtrsk elindtotta õket. Az a meggyõzõds l az rban, hogy a gylekezet kzel van az dvssghez (9). Meggyõzõdse abban gykerezik, hogy Isten igazsgos s nem felejt. E gylekezet hasznos termst hoz szntfldhz hasonlatos, mert termse a cselekedet s a szeretet. A cselekedetnek nincs dvssgszerzõ ereje, az ember kezben nem szent eszkz az, amellyel dvssgt kimunklhatn. A terms a gazda gondossgt dicsri. Ennek ellenre Isten a cselekedeteket nagyra rtkeli. A cselekedet olyan erõkre mutat vissza, amelyek lthatatlanok (a terms is elrulja a fld minõsgt). A cselekedet elrulja, hogy az ember hov tartozik. Cselekedet s szeretet elvlaszthatatlan egysget kpez. Egy emberi tevkenysg akkor cselekedet, ha szeretetben Isten fel fordul, msfelõl az ember akkor szeret Isten elõtt, ha cselekedetvel a msik ember fel fordul. Az õ nevre (eis to onoma autou) nmely kziratban „valakinek a kontjra” jelentssel fordul elõ. A cselekedettel az ember csak tartozst rja le. A cselekedet s szeretet akkor trtnik Isten elõtt, ha „az szolglat a szenteknek” (10). A szenteken a gylekezet tagjait kell rtennk, akik msokrt s msok javra lnek. A szolglat hatrozza meg. a gylekezet mltjt s kell, hogy meghatrozza jelent. E jelnek soha sem szabad eltûnni a gylekezet letbõl. A cl fel vezetõ ton remnysgben ljenek. Remnysgben lni valjban azt jelenti, hogy nem ltjk az t vgt, sem azt, hogy a cl mit tartogat szmukra. gy rthetõ, ha elbizonytalankodnak, ha csggeds s ktsg veszi krl õket. Az elvesztett remnysg megbnt! Tudniuk kell, hogy a keresztyn, ember, amikor remnysgben l, nem lmot vagy dlibbot kerget, hanem a valsg fel kzelt.
Zsid. 6,13–20. Isten grete Jzus Krisztusban valsg.
A mlt Isten tetteirõl beszl. brahm lete azrt plda, mert benne a neki adott gret beteljesedst szemllhetjk (Gen 2:16–17). Isten gretet tett s arra meg is eskdtt, alkalmazkodott az emberek kztti ltalnos gyakorlathoz. Az esk azt a clt szolglja, hogy egy gret elfogadst. lehetõv tegye. Az ember eskjvel gyt Isten nevvel kti ssze s azt az õ kezbe helyezi. Az esk msik jelentse, hogy kizr minden ellentmondst. Aki eskt tett, Isten mg rejtõztt. Mivel Isten nem ismer maga fltt nagyobb hatalmat, nmagra eskdtt. Ezzel kizr s lehetetlenn tesz minden grete megvltoztatst clz rbeszlst vagy meggyõzst. Isten klnskppen megerõsti az jszvetsg npnek, amelyet grete rksnek ismer el, tett grete vltoztathatatlansgt kt tny ltal (gy is mondhatnnk kt esemny ltal, hiszen a „pragma” sznak esemny, trtns jelentse is van): az egyik gretnek eskszerû jellege, a msik tny: Jzus. A minden jelzõ nlkl ll Jzus nv az õ fldi letre mutat s letnek trtneti valsgt hangslyozza. letnek dvssgnkre vonatkoz jelentõsgt sem megvltoztatni, sem eltntetni nem lehet! Isten grett azrt jtja meg jszvetsgi npe elõtt, hogy „erõs vigasztalsuk legyen”, s hogy szmukra menedket nyjtson. Az alkalmazott szavak egy kpre utalnak: a viharos tengeren, a veszlyek kztt hnykold haj akkor tall menedket, ha a kiktõben horgonyt leereszti. E fldn lõ, sok veszlynek kitett ember vdelmet a remnysgben tall, amely mint lelknek horgonya Jzussal kti ssze, aki thatolt a krpiton, gy valjban, Jzushoz val ktttsgkben mr most a mennyekben lnek. Jzus „elõfutr” (prodromos), az elsõ, de nem az egyetlen, aki elrte a mennyet. Ide vrja õket is. Õ csak utat nyitott, mert elhrtotta az akadlyokat. Jzus ezltal nagyobb mint a fldi fõpap, aki ha a szentek-szentjbe bement, elvlt a gylekezettõl. Nem gy Jzus, mert Õ azt akarja, hogy vlasztottjai mind vele s nla legyenek. Ezrt is õ fõpap Melkisdek rendje szerint.
Zsid. VII. RSZ
Zsid. 7,1–3. Melkisdek bemutatsa.
E rszben „Jzus Melkisdek rendje szerinti fõpapsgt” lltja a szerzõ fejtegetse kzppontjba. Melkisdeket az rs alapjn (Gen 14. s Zsolt 110:4) mutatja be gy, hogy benne a Messis kpmst ismeri fel, sõt jelentõsgt is abban ltja, hogy Krisztusra mutat. Mr maga a magasztos s gazdagtartalm nv is s a vele jelzett tulajdonsgok mind Jzus szemlyre nznek. Melkisdek szrmazst homly s bizonytalansg veszi krl. Szrmazsrl, szletsrõl semmit sem tudunk, hivatalt senki sem rklte. Egyedl ll. Mindezzel ttri az roni papsg rendjt, hiszen a trvny pontosan elõrja a papokkal kapcsolatos rendelkezseket. Mindebben ha homlyosan is, Jzus kpe rajzoldik ki, hiszen õ sem rklte a fõpapsgot, s tõle sem vette t senki. Vgl mint legnagyobbat mondja rla az rs, hogy „pap marad rkk”. E sokat vitatott kijelentst akkor rtjk helyesen, ha nem szemlye halhatatlansgra gondolunk, hanem papsgnak jelentõsgre. Ez az, ami rkkval. A Zsolt is ezt hangslyozza, hogy Isten Melkisdek papsgt sohasem felejtette el.
Zsid. 7,4–10. Melkisdek papsga feljebbval a Lvi fiai papsgnl.
A szerzõ brahmnak Melkisdekkel val tallkozsa trtnetbõl (Gen 14:19–24) kt mozzanatot emel ki. Mindegyikkel azt igazolja, hogy Melkisdek pap volt s nagyobb mint brahm, sõt e tnyeket maga brahm is elismerte. Az egyik esemny az volt, hogy brahm zskmnybl nknt tizedet adott Melkisdeknek, a msik az, hogy Melkisdek megldotta brahmot. Mindkt tett kifejezetten a Lvi nemzetsghez tartoz papsg joga s ktelessge volt, teht Melkisdek papi jogokat gyakorolt, azaz õ maga is pap volt, annak ellenre, hogy nem tartozott a Lvi papi nemzetsghez. brahm tovbb elfogadta Melkisdek ldst. Az lds az a hatkony sz, amely Isten minden javban rszest. Melkisdek azt adja brahmnak, amit az nem tud megszerezni. brahm magatartsa azt is bizonytja, hogy magnl nagyobbnak s hatalmasabbnak ismerte el Melkisdeket, hiszen mint papot maga s Isten kz lltotta. Meghajolt elõtte s ldst elfogadta. Az ldssal kapcsolatban pedig az volt a gyakorlat, hogy a nagyobb ldotta meg a kisebbet. Melkisdek papsgnak nagysgt bizonytja vgl az rs bizonysga is, amely szerint õ l, azaz Isten õt a maga letben rszestette (Jn 8:52–53-hoz hasonlan), gy a szemlyhez kttt megbzats s mltsg rkk megmarad. A lvitk haland emberek, hallukkal papi joguk megszûnt. brahm cselekedetnek alapvetõ jelentõsge van, mert tettnek lnyege utdaira nzve is ktelezõ lett. Az õsatya dntsvel egsz nemzetsgre nzve ktelezõ rvnnyel egy j rendet teremtett (9–10). Mivel brahm maradkai az õsatya szemlyben s cselekedetben Melkisdek al rendeltettek, aki Krisztus kpmsa, kvetkezik, hogy Lvi egsz papsga Krisztus al rendeltetett brahm tettben nyilvnvalv lett az ron-Lvi papsg alrendelt jelentõsge.
Zsid. 7,11–25. A rgi s az j papsg.
Az r egy elmarasztal kijelentssel folytatja fejtegetst: a lvi papsg nem hozott tkletessget (teleisis). Ebben az sszefggsben a 9:9–10:18-ra kell gondolnunk, ahol az ldozatokkal kapcsolatban az ll, hogy nem rtk el cljukat, azaz nem. szereztek egyszer s mindenkorra rvnyes bûnbocsnatot. Az ldozatot bemutat lelkben jra meg jra feltmadt a bizonytalansg annak rtelme fell, azrt is volt szksg az ismtlsre, de a megismtelt ldozat magban hordozta az jra val megismtlsnek a szksgessgt. A szerzõ e megllaptsa megkrdõjelezi az testmentomi kultusz egszt. Erre utal klnben Jzus, a Melkisdek rendje szerinti j fõpap fellpse is. Mert mi szksg lenne az jra, ha a rgi eredmnyes s clhoz vezetõ lett volna. A lvita papi kultusz csõdje megrendtette vagy ppen megdnttte azt a jogalapot is, amelyre az plt: a trvny egsz rendszert. Jzus fõpapsgval egy j jogrendnek veti meg alapjt, s vele egy „j trvny” rvnyesl. Az j fõpappal nemcsak egy j trvny rvnyesl, hanem egy egszen ms is. A „testi” helyet jtt a „romolhatatlan let rendje szerint” val. Az eredet kztti klnbsg flrendelt viszonyt teremt. A rgi testi adottsgokhoz tapadt (szrmazs, testi hibtlansg stb.). Mindaz, ami a rgi papsg tartozka, csak jel, valsga s lnyege rajta kvl van, amit sohasem zrhatott magban. A trvny ltal elõirt ldozat bemutatsa nem magnak az embernek megbklse Istennel, hanem csak annak „kpmsa” vagy ppen „rnyka” (8:5). Persze ppen ebben van Istentõl rendelt mltsga s fontossga Krisztusig. Nem gy Jzus papsga. Benne Isten letnek ereje mutatkozik meg, amelynek valsga nmagban van. gy az õ mûve minden emberi papsg lnyege s beteljesedse, de ugyanakkor a rginek felszmolsa s befejezse is. Jzus a maga fõpapi tisztt nem egy kultikus intzmny keretn bell vgzi, mint egy a sok kzl, hanem egy esk alapjn. Isten Jzus papsga megvalstsra eskvel megerõstett szavval ktelezte el magt. Az esk megvltozhatatlansgot is jelent. A lvitk nem hivatkozhatnak ilyen eskre, ami azt is jelenti, hogy Istent nem kti velk szemben szava s gy megvltoztathatja azt a trvnyt, amelynek alapjn egykor a lvita papsgot s kultuszt letre hvta. A kt papsg kztti klnbsg vilgosan szemllteti a kt „trvny” kztti klnbsget is. A rgi erõtelen s haszontalan – hallatlanul vakmerõ kijelents a zsid fl szmra – s mint ilyennek el kell tûnnie az ember letbõl, hiszen az embernek Istennel val megbklst nem tudja elvgezni. De hogyan nzznk az jra? Azzal a bizonyossggal, hogy „jobb remnysget” breszt. Jzus papsga egy jobb remnysg beradst jelenti ebbe a vilgba. Jzussal rs nylt szmunkra azon a falon, amelybe trvnnyel a keznkben mindig beletkztnk. A remnysg nem valami bizonytalan rzs, mert annak tartalma s clja Jzus, akihez hozzkt. Isten tovbb Jzus papsgval egy „jobb szvetsget” is kttt. A rgi szvetsget a trvny testesti meg, amely Jzus fõpapsgval elvesztette rvnyessgt, vele egytt a rgi szvetsg is. De ugyanakkor a rgi romja fltt vele s ltala egy jobb s teljesebb szvetsg jelenik meg, melynek õ a kezese is, mivel õ a biztostk arra, hogy Istennek az ember fell elvgzett akarata megvalsul. A rgi (trvny, kultusz, szvetsg) elmlsval sirathatjuk-e azt a ltszlagos elõnyt, hogy ott tbben voltak s cselekedtek, itt pedig csak egy? Nem! A sok valban megvolt, de azok mind halandk voltak. Tisztsgkben egymst vltottk. A vltozs pedig inkbb a mulandsg, semmint az elõny jele. Jzus ellenben rk, gy papsgnak nincs vge. A megdicsõlt Jzus, mint fõpap nem magnak l, egy lland szolglatot vgez: megtart (szein) s esedezik rettnk (entyghanein = kzbelp, kzbenjr). A szavak egy kpre utalnak, egy tra, amelyen emberek akarnak Istenhez eljutni. Az ton is, az emberekben is sok a veszly, kisrts, akadly. Isten Jzus Krisztusban olyan fõpapot adott, aki megment. Megtart, mert elhrtja a veszlyt s akadlyokat, erõt ad, kitartsra biztat. Msfelõl Isten fel fordulva kzbenjr az emberrt. rdeknket kpviseli. Mindezt nem az idõ hatrai kztt vgzi, hanem rkre.
Zsid. 7,26–28. A mennyei fõpap fensge.
E rvid szakasz formjt tekintve himnusz s hitvalls. Tartalma pedig Jzus fõpapsgval kapcsolatos sajtossgok sszefoglalsa. Jzus mint fõpap „illett” hozznk (eprepen = rszabott, passzolt, megfelelt). Isten benne azt adta az embernek, amire szksge volt. Rajta kvl nincs sem alkalmasabb, sem megfelelõbb, vagy jobb. Jzus mint fõpap osztozik Isten szentsgben (szent), hamissg s bûn nlkli (rtatlan), krnyezete bûne nem szennyezte be, Istenhez s emberekhez viszonya zavartalan, tiszta (szeplõtlen). Õ a bûn fltt ll s nem annak hatalmban (a bûnsktõl elklntett). A korabeli elkpzels szerint az egek mint valami rtegek vlasztjk el az embert Istentõl. Jzus feltmadsval s megdicsõlsvel thatolt az egeken, tartzkodsi helye Isten kzvetlen kzelben van (aki az egeknl magasabb lett). Amit a fldi fõpap jelkpesen cselekedett meg, amikor a szentek szentjbe bement, azt tnylegesen s valsgosan tette meg Jzus. Az õ fõpapi ldozata a kereszthall, ezzel nmagt adta egyszeri ldozatul Istennek. Az alkalmazott szavakban rejlõ ellenmondst (ktfle ldozat?) gy oldhatjuk fel, ha felttelezzk, hogy az r a nagy engesztelõ ldozatban ltja sszefoglalva mindazt, ami a klnbzõ ldozatok lnyege. A „naprl napra” kifejezs pedig annyit jelent, mint idõrõl idõre. Jzus ldozata tkletes, mert egyszeri (ephapax), ha meg kellene ismtelni, semmiben sem klnbzne a papok ldozattl. „Ahol megismtlik a megtiszttst, ott megmaradnak a bûnk” (Klvin). Jzus nem valamit, hanem nmagt ldozta fel. ldozatrl ezrt is lehet elmondani, hogy tkletes, mert õ maga tkletes volt. A trvny papjai gyarlk, cselekedetkre is rvnyes ez. A gyengesg jele az erõtlensg. Ez klnsen a ksrtsek kztt derl ki. Jzus nem gyenge. Ki volt tve a ksrtseknek, de nem volt azoknak kiszolgltatva. Õ tkletes, azaz clhoz rt, az Atynl van, megilleti a hatalom s a mltsg.
Zsid. VIII. RSZ
Zsid. 8,1–6. Jzus Krisztus fõpapi szolglata.
A szerzõ Jzus fõpapsgval kapcsolatos tnyeknek a lnyegt foglalja ssze tekintettel a gylekezeten bell felmerlt krdsekre. 1. A mennyei fõpap osztozik Isten hatalmban. Hatalmnak alapja az az esemny, amely szerint „a mennyei Felsg kirlyi szknek jobbjra lt”. A menny az a hely, ahol Isten uralkod szke, trnja ll. Ezen a trnon l Isten. Õ minden hatalom s dicsõsg egyedli birtokosa. Jzus e kirlyi szk jobbjra lt. Ez mindenekelõtt azt jelenti hogy nincs tvolsg a fõpap s Isten kztt. De azt is jelenti, hogy õ nemcsak szemllõje Isten tetteinek, hanem õ maga is uralkodik. Jzus, mint fõpap l. Isten hatalmnak nem csupn egy rszt vette t, hanem teljessggel tvette azt, gy az ltala gyakorolt hatalom fltt vagy mellett nincs ms hatalom, amely az vt korltozn. Nem kt prhuzamos, egymst nem keresztezõ hatalomrl van sz, hanem egyrõl. A kirlyi szk jelenti tovbb, hogy a mennyei fõpap uralkodik. Uralkodsa nem korltozdik a mennyre, az egsz vilgmindensg lba al vettetett. – 2. A mennyei fõpap a mienk. A tvolsg nem vlasztja el õt a gylekezetektõl. Nem szabad helyt adni az aggodalomnak vagy ppen a hitetlensgnek, mely sokakban taln rr lett, hogy a gylekezettõl testileg tvol levõ fõpapnak nincs jelentõsge s rtelme. Ellenkezõleg: „minl kzelebb van Istenhez, annl kzelebb van hozznk”. Az ember õt a magnak mondhatja (echomen). Benne minden azrt s gy munklkodik, hogy az ember legyen. A test korltait is azrt vetette le s lpett ki az idõbõl az rkkvalsgba, hogy munklkodsnak szntere ne egy kis orszg legyen s gy egy kevs idõre kevesek, hanem rkre s az egsz vilgmindensgre kiterjesztett hatalommal mindenki. 3. A mennyei hatalommal rendelkezõ fõpap „a szenthelynek s az igazi stornak” szolgja. Hatalmval gy l, hogy Isten elõtt szolgl az emberekrt. Mint megdicsõlt fõpap sem veszi le tekintett azokrl, akikrt lt s meghalt. Egy szolglat folyik a mennyben. E tevkenysg fõalakja a mennyei fõpap, aki mint szolga minden szeretetvel az emberek fel fordulva ll Isten elõtt. 4. A menny dicsõsgt a fõpap jelenlte „szent helly” s „igazi storr” formlja. Ahol fõpap van; ott szent helynek is kell lenni. A mennyei szenthely (templom) ptõje Isten, fõpapja a megdicsõlt Krisztus. A mennyei szenthely az a hely, ahol Jzus fõpapi ldozatnak, kereszthallnak rdeme rvnyesl. Ebben az sszefggsben a szerzõ azonban azt emeli ki, hogy Jzusnak a mennybe val menetele szksgszerû volt, mert elõtte a fldi szenthely be volt zrva (nem tartozott a lvita trzshz). A mennyei szenthely lte pedig flslegess teszi a fldi stornak ltezst. Ezt igazolja klnben az rs szava is. A fldi szenthely utnzat, csak msa annak a valsgnak, amit Isten Mzesnek megmutatott (Ex 25:40). A Mzes gy viszonylik az eredetihez, mint rnyk a valsghoz. 5. A mennyei fõpap egy j szvetsg kzbenjrja. A fldi s mennyei szenthely, a fldi fõpap ldozata s a mennyei fõpap ldozata kztti klnbsg alapja, oka s magyarzata abban a kt klnbzõ szvetsgben van, amelyre mindegyik kln-kln tmaszkodik s felpl. Az j szvetsg kapcsolatban ll Krisztus fõpapsgval s ldozatval, e kapcsolat termszetre utal, hogy annak az õ fõpapi mûve (kereszthalla) az alapja, lehetsgestõje, sõt õ annak kzvettõje vagy kzbenjrja is (mesites). Az j szvetsg fogalmnak megrtsben igen fontos a „mesites” sz jelentse, amely a grg jogi nyelv kifejezse s jelentse: bkebr, tan, kezes. E fogalom hber megfelelõje (szarszr) „tolmcsot” jelent. A trvny is egy kzvettõ keze (Mzes) ltal adatott. Krisztus mint kzvettõ tbb, mint Mzes. Jelentõsgt a 6. vers „kivlbb szolglatnak” mondja. A kifejezs az j szvetsget Krisztus ldozatval, lete egsz mûvvel hozza kapcsolatba, amibõl nincs kizrva az õ mennyei szolglata sem. Nem lenne j szvetsg „szolglat” nlkl. Neki rsze van abban s nem semleges kzvettõje csupn. E kivlbb szolglatot elnyerte (tetychen). Kivlbb s jelesebb e szvetsg, mert jobb gretek trsulnak hozz.
Zsid. 8,7–13. A rgi s j szvetsg.
Az elõzõ rsz utols mondatban, hol „jobb gretrõl” s „jobb szvetsgrõl” van sz, kihallatszik a rgi brlata. E rsz azokat az okokat sorolja fel, amelyek miatt Isten az j szvetsg megalkotsra „keresett helyet” (ezteito topos). Isten nem ok nlkl, szeszlybõl s meggondolatlanul s fõleg nem tekintet nlkl az emberre cselekedett. A rgi nem volt hibtlan s fedhetetlen (amemptos). Egy bizonyos, hogy a rgi megvltoztatsnak okt nem Istenben kell keresnnk. Õ a rgiben is jt s szentet adott. De ez a j s szent nem funkcionlt hibtlanul. Az a cl, amit elje tûztt, nem valsult meg: az egsz Izrael nem lett ltala Isten npv. Jeremis prfta idzett szavai is (31:31–34) csak ezt s ennyit akarnak igazolni. Azt, hogy Istennek Izraellel kttt szvetsge „radiklisan szerkezetvltoztatsra alkalmas”. E szerkezetvltozsnl nem tbb az, ami az utols idõben szvetsgvel trtnt. Nincs sz az elsõ szvetsg felszmolsrl. Ami a rgivel trtnik az j szvetsg megktsekor, az az, hogy a rgiben is meglevõ lnyeg nyeri el vgleges alakjt s formjt. Az j a rgi szvetsg rtelmnek felfedsrõl s llandsgrl beszl. Istennek Izraelhez val viszonya ugyanaz maradt, ami megvltozott, nem annak lnyegt (szubsztancijt), sokkal inkbb konmijt” (Klvin), alakjt vagy formjt rinti. Mindenesetre az alak- s formavltozs oly radiklis, hogy abban a rgi alig ismerhetõ fel, ennyiben valban egszen ms az j. A rgiben ugyanis Isten hatalma s hûsge korltozottan jelenhetett meg. Korltozta azt Izraelnek llandan megjul engedetlensge, buksa s lzadsa. Jeremis prfta ppen azt mondja, hogy Isten az utols idõben ennek vt vget (Jer 31:31–34; zs 19:19kk.). Az j szvetsggel szksgszerûen elõll kvetelmnyek ezek: 1. Radiklisan megvltozik a trvny alakja (kõtbla helyett szv s elme). Az j trvny nem parancs s knyszer, hanem engedelmessg s hûsg. A trvny ltezsvel mindig azutn az idõ utn kilt, amelyben mr nem lesz r szksg. 2. Az j szvetsg kvetkezmnye, hogy annak j s rk alakjban megszûnik Isten s ember kztt eddig megvolt lland sszetkzs s ellentt. Vele egytt eltûnik az emberek kztti ellentt is. 3. Felszmolja az „ismerõk” s „tudatlanok”, „tanulk” s „tantk”, „prftk” s „np” kztti ellenttet. 4. E nagy vltozs az utols idõben a bûnbocsnat ltal megy vgbe. Isten npe ellenllst gy tri meg, hogy megbocstja bûnt. j szvet teremt s Lelkt adja abba. Az j szvetsg alapja teht az õ szabad s szuvern cselekedete, kegyelme. Mivel pedig a bûnbocsnat szerzõje Krisztus, az j szvetsg is benne s ltala valsul meg.
Zsid. IX. RSZ
Zsid. 9,1–5. A fldi szenthely.
A 9. fejezet kzponti gondolata Jzus ldozata. Errõl az r az dvtrtnet sszefggsben beszl, hasonlt s rtkel. A szent stor az Isten tiszteletre elrekesztett szent hely, ahol mindent pontos rendelkezsek (dikaima) szablyoztak. A szenthely fldi (kosmikos), azaz a teremtett vilghoz tartozott, ezrt mland s erõtelen, ellenttben a mennyei szenthellyel, amely rk s lland. Egy klsõ s egy msodik storrl beszl a szerzõ, holott csak egy stor volt, amelyet egy fggny osztott kt rszre. A stor kt rsze rendeltetst illetõen annyira klnbztt egymstl, hogy kt klnbzõ storrl is beszlhetett. A szenthelyet egy fggny vlasztja el a klvilgtl s benne llott a gyertyatart, az asztal, rajta a szent kenyerek. Az asztalt „Isten arca”, ill. „Isten tekintete” asztalnak is hvtk. Az asztalra tett kenyerek a np Isten irnti hljt fejeztk ki. Feltûnõ, hogy a szenthely harmadik legfontosabb kultusztrgyrl, „az illatttelre val oltrrl” vagy mskppen „fstlõ oltrrl”: az r nem tesz emltst (Ex 30:1–10). Sokan a szerzõ mulasztst tvedsnek minõstik s azt a 4. v.-ben emltett tmjnezõvel azonostjk. (A thymiatrion jelentheti a fstls helyt, de eszkzt is: a fstlõ oltrt s a tmjnezõt.) Mulasztsnak magyarzata tln abban keresendõ, hogy a LXX., amelyet az r hasznl, nhnyhelyen a fstlõ oltrrl nem tesz. emltst. A szentek-szentjben a legfontosabb kultusztrgy a szvetsg ldja volt. A lda fedeln llott egy arany lemez, mint a lda legfontosabb tartozka, amit a fõpap engesztelõ ldozata bemutatsakor vrrel hintett meg; ezt neveztk a kiengesztels helynek (hilastrion). Az arany lemez fltt kt egymssal szemben ll angyalformj alak llott kiterjesztett szrnyakkal (krubim). Az Isten lthatatlan jelenltnek s kegyelmes dicsõsgnek jelei voltak. Ha itt az r elmondja, hogy abban volt mg egy mannval teli aranyveder s ron kivirgzott vesszeje, taln az Ex 16:34 s Num 17:10 alapjn emlti ezt. A szent stor berendezsi trgyaihoz a Jzus korabeli zsidsg kztt sok legends esemny kapcsoldott. Az r nem emlti ezeket, sõt e trgyakhoz fûzõdõ jelents s rtelem elmondsnak sem ltja szksgt.
Zsid. 9,6–10. Az istentisztelet s az engesztelõ ldozat rtelme.
A szent storban foly sokfle cselekmnybõl az r csak nhny, clja szempontjbl fontos mozzanatot emel ki: a szenthelybe csak a papok mehetnek be, az engesztelõ ldozatot a fõpap mutathatja be venknt egyszer a szentek-szentjben, ahov csak õ lphetett be. A fõpap ldozatval nem minden bûn nyerhetett bocsnatot (5:2; 10:16). A npnek, amennyiben nem tartozott Lvi nemzetsghez, nem lehetett kzvetlen kapcsolata Istennel. Mi az rtelme a szent stornak s a benne foly sokfle szertartsnak? Ezt az rtelmet csak a Szentllek trhatja fel. A megszokst, a rgihez val csknys ragaszkodst Isten gyõzheti le, õ vilgosthat meg. A Szentllek pedig arrl gyõz meg, hogy az embert a fldi stor berendezsvel, az ebben foly istentiszteleti rend gyakorlatval akadlyozza, semmint segti a mennyei szenthely fel vezetõ ton. A rgi ltezse egyrõl beszl, hogy ti. mg nem lett nyilvnval (pephanersthai), azaz mg nem jrhat, mg nem nyittatott meg az Isten fel vezetõ t. Mindaddig nem jrhat, mg az elsõ stor (a rgi rend, az ldozatok s a papi rend kora) fennll. A rginek minden berendezse azt a nagy igazsgot hordozza, hogy van Istenhez vezetõ t, hogy õ megkzelthetõ, de ugyanakkor mindez ltezsvel, fennllsval azt is nyilvnvalv teszi, hogy gy, az elsõ storhoz fûzõdõ cselekmnyekkel s ldozatokkal az ember nem azon az ton jr, amelyen Isten elrhetõ lenne, mert ezek ltal csak legyõzhetetlen akadlyokba tkzik. Az a gyakorlat, amit a elsõ stor kialaktott az a magatarts, amire az elvezetett, az embernek Istenhez val az a viszonya s kapcsolata, amit az paragrafusaival kiformlt, a felttelek s kvetelmnyek, amiket az tmaszt, nem olyanok, amelyek a trvny vgsõ rtelmvel s lnyegvel megegyeznnek. Az elsõ stor tlmutat nmagn s ppgy mint a trvny ama idõ utn kilt, amikor mr nem lesz tbb re szksg. Az elsõ stor „parabola”, hasonlat vagy jelkp. A rgi rend parabola-jellege e mostani idõben (ho kairos ho enestks), a jelenben derl ki. A nagy vltozs Jzus Krisztus letmûvben kvetkezik be, vele egy j korszak kezdõdtt. Jzus Krisztus vltsgmûve tisztn ragyog fnyben a rgi rend (ldozat, stor) rnyk- s hasonlatszerûsge nyilvnval s rzkelhetõ lett. rthetõ, ha a sttsgben valsgnak hittk az rnykot, de most, amikor a vilgossg felragyogott, balgasg lenne az rnykba kapaszkodni, a ltszathoz s hasonlathoz tapadni. A rgi kultusz csõdje egy helyen vilgosan megmutatkozik: az ldozatok nem kpesek a papot lelkiismeretben tkletess tenni (9). A lelkiismeret annak vilgos ismerete, hogy az ember Istenhez tartozik. Annak tudatos megrtse, hogy csak gy lehet igazn ember. E kifejezs magba zrja annak ismerett, hogy az ember felelõs Isten elõtt. A lelkiismeret emberi mivoltunkkal, rtelmi-szellemi-lelki termszetnkkel adott valsg, amely Istennel mint Teremtõvel, velnk szemben ignyeket tmaszt rral kapcsol ssze. A lelkiismeret ad jelzst, ha Istenhez val viszonyunk megromlott. Benne lesz nyilvnval az ember legbensõbb szksge. Az, hogy Istenhez val viszonya megromlott, hogy e kapcsolatot a bûn, amit maga is kvnt s akart, sztrombolta s sszetrte. Az ldozat klnbzõ formi mind arrl beszlnek, hogy az emberben l a vgy a „teremtett”; helyes kapcsolat visszalltsra. Sõt nemcsak errõl beszl, hanem azltal idõlegesen; mlkonyan s hozzvetõlegesen javtja is viszonyt Istennel, benne gretet kap, de nem beteljesedst, igazsgot, amely nlklzi a megvalsulst. Az ldozat valamit jelent, de meg nem valst, csak ptlka annak, amire az embernek szksge lenne (Barth, K.: Kirchl. Dogmatik. IV./1. 303–306. o.). Az ldozat bemutatsa utn a lelkiismeret nem hallgat el, nem arrl ad jelzst, hogy Isten megbocstott. Ellenkezõleg, az llat vre ktelyt tmaszt annak hatsa s eredmnyessge fell. Az ldozatok csak egy dologban szereznek tkletessget, amelyek a testiekre vonatkoznak (mosakods, elõrsok megtartsa stb.). A rgi rend s annak minden berendezse (belertve az engesztelõ ldozatot is) csak egy bizonyos ideig volt ktelezõ, szksges s hasznos. Jzus Krisztus ltal Isten a helyes rendezs idejt hozta el, azt amire az ldozat mutatott, ami utn a vlasztott np kegyesei minden idõben vgyakoztak, mikzben az ldozatot bemutattk.
Zsid. 9,11–14. Jzus Krisztus vltsghalla fõpapi ldozat.
Az a nagy esemny, amely felfedte a rgi szvetsg ldozatainak hasonlat-jellegt, Jzus Krisztus vltsghalla volt. Az õ letmûve olyan vilgossgot rasztott, amelyben a rgi rend minden intzmnye annak ltszott, ami tulajdonkppen volt: rnyknak. Az r szembelltja a rgi rend engesztelõ ldozatval Jzus vltsghallt, hogy ebbõl az sszevetsbõl mg szembetûnõbben derljn ki az utbbi pratlansga s tkletes volta. Jzus fõpapi mdon cselekedett (az elnevezs kzs, de a lnyeg klnbzõ), amit korbban elvgezni nem tudtak, azt hajtotta vgre õ. Mint a „jvendõ javak fõpapja” jtt el, azaz az j korszaknak vannak dvjavai, amelyek Jzus halla ltal rhetõk el. Nem res kzzel jtt, fõpapi mûvhez az ember dvssge van hozzktve. Neki is megvan a maga fõpapi tja, amely nem a fldi storon keresztl vezet, hiszen abban nincsen hely szmra, nem is azokkal a lehetõsgekkel lt, amelyek ott rendelkezsre llottak volna. Fõpapi tja s ldozatnak termszete pratlanul egyedlll. Fõpapi ldozatnak szntere a menny, a golgotai kereszt ellenre! Feltûnõ, hogy nem bemegy a nagyobb, a nem kzzel csinlt s nem e vilgbl val storba, hanem keresztlmegy azon. ldozathoz senkinek s semminek nincs kze, csak magnak Istennek. Egyedl õ illetkes, nincs ms frum a mennyekben sem, amely ldozata rtelmvel foglalkozhatna. Jzus ldozatnak msik ismertetõ jegye; hogy nem bakok s tulkok vrvel ment be a szentek szentjbe, hanem „az õ tulajdon vrvel” (dia fou idiou haimatou). Golgotai ldozata szerezte meg szmra azt a jogot, hogy mint a mi fõpapunk llhasson meg Isten elõtt. Vre szemlytõl elvlaszthatatlan, egyedl õ az dvztõ. ldozata egyszer s mindenkorra szl (ephapax), ellenttben a fldi fõpapval, amely ideiglenes volt, az v minden idõre rvnyes. ldozatval nem a kiengesztels ltszatt vagy grett szerezte meg, tnyleges s valsgos szabadts az. ldozatnak jelentõsge mg vilgosabban szembetûnik a rgi papi ldozattal val sszehasonlts ltal. A rginek megvolt a viszonylagos haszna, amelynek legfontosabb eleme a lelt llat vre volt, amelyhez az a meggyõzõds tapadt, hogy megtisztt (Lev 17:11; Deut 12:23). Ez azonban csak klsõleges volt, a testiekre vonatkozott s csak jelezte, semmint megvalstotta a tisztasgot. A szerzõ ebben a vonatkozsban az ldozat elnpiesedett rtelmrõl szl, amikor mr nem volt sz szvrõl s bûnbnatrl, hanem annak csak mechanikus vgrehajtsrl (a vrs tehn hamuja. Num 19.). A rgi fltt ll Jzus ldozata, benne az õ sajt vrrõl van sz. A vr emltsnl az r nem egy megvlt matrira gondol, hanem egy esemnyre: a golgotai kereszthallra. Jzus vre azt jelenti, hogy egy ember halt meg. Nemcsak jelzi az ember hallt, mint ott, hanem bizonytja s igazolja azt. ldozatban az ldoz s ldozat ugyanaz. A klsõ jel nla egy belsõ elhatrozsra utal: vllalta a hallt. Nem a knyszer, egy nla erõsebb hatalom vitte az ldozatra, mint a rgi ldozatoknl a lelendõ llatot. Jzus vllalta az tletet, amelyre Isten rkkval Lelke ltal volt kpes. A kereszt gy mutatja, mintha elhagyatott s egyedl lenne, holott Isten Szentlelke ltal mindig vele s mellette volt. Õ rtatlan volt, nem kultikus, hanem etikai rtelemben. lete hûsg s engedelmessg. ldozatnak kettõs eredmnye s haszna van. Egyfelõl „hogy megtiszttsa lelkiismeretnket a holt cselekedetektõl” (14). A holt cselekedetek azok, amelyek hallt okoznak, vagy amelyek a hall gymlcsei (Klvin). De jelentheti az ldozattal sszefggsben az embernek azt az jra meg jra megismtlõdõ trekvst, hogy maga engesztelje ki Istent s szerezzen magnak bocsnatot. Elvetlt s holt cselekedet ez, mert erre az ember kptelen. Jzus ldozatnak haszna msfelõl az, hogy szolglatra szabadt fel. Istennek szolglni (latreuein) papi jog s kivltsg. A megtisztts nem vgcl, j kezdet az s Isten szolglatba llt.
Zsid. 9,15–22. Jzus az j szvetsg kzbenjrja.
Jzus ldozata az alapja Isten s az ember kztti viszony j rendezsnek, vele lebontja a rgi szvetsg formjt, hogy annak lnyegt magasabb szintre emelje. Jzus ldozata (vltsgmunkja) vg s kezdet egyszerre. Jelenti a rgi szvetsg vgt s az j kezdett. Az j szvetsg megktse Jzus ldozattl elvlaszthatatlan esemny, „azrt”; mert Õ nmagt ldozta fel, beszlhetnk rla, mint az j szvetsg kzbenjrjrl s mert ldozata nem fggetlen elhatrozstl, mondhatjuk õt az j szvetsg kivitelezõjnek is. Nem gy ldozat, mintha passzv elszenvedõje lenne annak, hanem amit maga is akart s vllalt. Az j szvetsg kzbenjrja lett hallnak helyettes elgttele ltal. Õ msokrt s msok helyett halt meg. Halla vltsg (apolytrsis), mert bilincseket trt ssze, amellyel msok voltak megktzve, brtnt nyitott ki, amelyben msok voltak bezrva. A vltsg sz azt is jelzi, hogy a bûns ember nemcsak Istentõl fordult el, hanem egy Isten-ellenes hatalom zsarnoksga al adta magt. Jzus feltmadsval gyõzte le az embert hatalmban tart gonosz ellensget s teremtette meg szmra gy a szabaduls lehetõsgt. Jzus ldozatnak idõket legyõzõ hatsa van. Nemcsak a jelenben vltsg az, hanem az elsõ trvny ideje alatt elkvetett bûnk is. Õ kezdettõl fogva volt s a Fi az Atya elõtt mindig ugyanaz volt: Megvlt, aki ltal a trvny alatt lõ kegyesek is szabadulst nyertek. Az a fnysugr, amit Krisztus letmûve raszt, megvilgostja a mltat is. Kzbenjr halla nem akadlya az gretek beteljesedsnek sem, ellenkezõleg: az gretek ppen ldozata ltal valsulnak meg. Az gretekben adott rksg Jzus halla ltal lesz a gylekezetek tulajdona. ldozatval akadlyokat hrtott el, utat nyitott s a ember bizonyos lehet rksge felõl, br annak gretjellege az idõben s testben lõ ember szmra tovbbra is fennmarad. Az rksg fogalma vezet el a szvetsg vgrendelet (testamentum) rtelmnek kifejtshez. E fogalommal azt igazolja az r, hogy Jzus halla szksgszerû s kikerlhetetlen esemny. Neki meg kellett halnia (minden npies vradalom ellenre), mert csak gy nylt lehetõsg mindannak rklsre, amit szerzett s brt. A vgrendeletben biztostott jogokhoz az rksk csak a hall hivatalos megllaptsa utn juthatnak. A vgrendelet a hall utn jogrvnyes. Az rksg nem semmisl meg a vgrendelkezõ hallval, ellenkezõleg, ezltal lesz rvnyes. Mr a rgi szvetsg megktse is a vr kzbeiktatsa ltal trtnt. A 19–22 v. Mzes eljrsra emlkeztetnek (Ex 24:2–8). Az idzet lnyege ez: bûnbocsnat s megbkls nem lehetsges a vr kiontsa nlkl (Lev 17:11).
Zsid. 9,23–28. Jzus ldozatnak egyszerisge s rk rvnyû haszna.
Az ldozat, engesztels, bûnk bocsnata a vrrel van a legszorosabb kapcsolatban. Ez mindkt szvetsgre nzve rvnyes. A kt szvetsg kztti klnbsg a kt ldozat kztti klnbsgben van. A kettõ gy viszonylik egymshoz, mint az rnyk a valsghoz, mint a kpms a kphez. rvnyes ez a fldi szenthelyre nzve is, amely a mennyeinek csak kpmsa (hypodeigma). A fldinek rtelme csak annyi, hogy a mennyeire mutat. Az tkletlen, ez tkletes. De hogyan rtsk a 23. v. msodik rszt? Mit rtsnk mennyei dolgokon, s mirt beszl a szerzõ „klnb ldozatokrl”, amikor nhny sorral lejjebb azt bizonytja, hogy csak egyetlen ldozat van? A legtbb rsmagyarz itt megll s bevallja, hogy megnyugtat magyarzattal nem tud szolglni. „Klnb ldozatokkal: annyi mint ldozattal, mert csak egy ilyen ldozat van; de az ellentt kedvrt szabadon a tbbes szmot hasznlja” (Klvin). Taln arra gondolhatunk, hogy mivel a szerzõ Jzus Krisztusrl nhny mondattal ksõbb azt mondja, hogy az emberek bûnt magra vette (9:28; ld. mg zs 53:12; 1Pt 2:23), s hogy az ember bûne tõle elvlaszthatatlan, tovbb, hogy ldozata nem mechanikusan rvnyesl, hanem annak felttele van (Jn 3,16), azrt az õ egyszeri ldozatnak haszna annyiszor s akkor rvnyesl, ahnyan s amikor „hisznek” õbenne. A Jzus Krisztus szemlytõl el nem vlaszthat emberi bûn, amit nknt magra vett, „tiszttalann” tette a mennyei szenthelyet, a megtisztts pedig azltal trtnik, ha az ember hitvel „ignybe veszi” vagy „rvnyesti” Isten Jzus Krisztus ldozatban elksztett bûnbocsnatt. – Hrom dolog az, amit ebbõl a szakaszbl meg kell tanulnunk: 1. rettnk ment fel a mennybe. ldozata javunkat szolglja. Isten elõtt az embert kpviseli. 2. ldozata egyszeri. A gyakorisg az eredmnytelensg jele! Az vt nem kell, de nem is szksges megismtelni. Nem kevesekrt, hanem sokakrt ldozta fel magt, amellyel eltrlte a bûnt. Mirt ldozn fel magt msodszor is, ha mr az elsõvel elrte cljt? 3. Jzus sajt magt ldozta fel. Idegen vrrel tbbszr lehet ldozni, a sajtjval csak egyszer. Õ abban is hasonlatos volt hozznk, hogy egyszer halt meg. Jzus Krisztus jra meg fog jelenni, de nem azrt, hogy jra meghaljon. A visszatrõ Krisztusnak semmi kze nem lesz a bûnhz. Visszajvetelvel az dvssg teljessgt hozza. ldozatval egy korszakot zrt le; visszajvetelvel a dicsõsg j korszakt nyitja meg:
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
