FILEMONHOZ RT LEVL MAGYARZATA Dr. Kocsis Elemr professzor
A FILEMONHOZ RT LEVL MAGYARZATA
rta: Dr. Bksi Andor lelksz
Bevezets
A levl megrsnak oka s ideje.
Pl ezt a levelt egy hznphez intzi, de mindenekelõtt annak fejhez, Filemonhoz. A levl egszen magnjellegû, de betekintst nyjt az akkori keresztyn csald belsõ letbe s az gynevezett „hzi gylekezet” rendjbe is. Ezt a levelet is fogsgbl, mgpedig lete vge fel, valsznûleg utols fogsgbl, Rmbl, a kolossival egyidõben rja, teht 59 krl. A kt levl kzt szoros a kapcsolat: ugyanaz a trsszerzõ, Timteus, egy kivtellel ugyanazokat a szemlyeket ksznti az apostol, s ugyanaz az Onzimus viszi mindkettõt.
A levl megrsra az adta az okot, hogy Filemont elhagyta, sõt meglopta egyik rabszolgja, a levelet vivõ Onzimus, aki ksõbb Plhoz csatlakozott s keresztyn lett. Ennek rdekben fordul az apostol Filemonhoz s kri õt, hogy fogadja vissza. Nagy dolog volt abban az idõben ezt krni. A papiruszokbl tudjuk, milyen szigoran bntettk a rabszolgk szkst. Krztettk õket s ha megtalltk, megkorbcsoltk, brtnbe vetettk, azok ellen pedig, akik rejtegettk az ilyeneket, eljrst indtottak.
Filemon szemlye.
Filemon Kolossban lakott (Kol 4:8). Noha Pl nem jrt Kolossban, Filemon jl ismerte õt, sõt nagy a valsznûsge, hogy Pl prdiklsra jutott hitre, amikor az arnylag kzelfekvõ Efzusban munklkodott hrom esztendeig.
Az apostol a Filemon hzban levõ gylekezetet emlti. Ez alatt elsõsorban Filemon „hzanpt” kell rtennk (Rm 16:5; 1Kor 16:19). A gylekezet mintjra vezetett csald eszmnye volt az apostolnak. Itt azonban a „hzi gylekezet”-nek (ekklsia kat’ oikon) nyilvn tgabb a jelentse. Templom hijn Filemon, mint a mdosabb keresztynek ltalban, megnyitotta a maga nagy hzt az egsz krnyk keresztynei szmra sszejveteli clokra. Pl, amikor errõl megemlkezik, „munkatrs”-nak (synergos) nevezi Filemont, feltehetõen ezrt, mert ebben a gylekezetben, teht a kolossi gylekezet egyik rszben, õ vgezte az igehirdets szolglatt (v. 6. verset). Ilyen rtelemben nem egy kvlll rabszolgatartnak, hanem belsõ munkatrsnak szl a levl. gy lesz a magnlevlbõl psztori levl.
A levl termszete.
Mg leveleiben ltalban mint tant, vagy vitz ll elõttnk az apostol, itt mint a lelkek psztora s gondozja, aki megtvedt embert vesz prtfogsba. A szeretet, amely szorongatja, ppen olyan csodlatra mlt, mint a blcsessg, amely vezeti õt cselekedetben. Klvin szerint olyan szerny s alzatos krsre vllalkozik az apostol az emberek legkisebbje rdekben, hogy lelknek finom rzkenysge sehol sem tkrzõdik lesebben, mint ebben a levlben. Luther pedig analgit lt, egyenesen Krisztus rettnk vllalt kzbenjrshoz hasonltja Pl kzbenjrst.
A levl jelentõsge.
Abban van elsõsorban, hogy bepillantst enged a kor trsadalmi viszonyaiba s pldt mutat arra, hogy a krisztusi lelklet hogyan hatja t bellrõl azokat. Az apostol msutt kzli a rabszolgasg intzmnyre vonatkoz ltst (1Kor 7:20–22; Kol 3:22), itt, ahol mindkt fl keresztyn, konkrte mutatja fel az j letviszonyulst, amelyben nincs sem szolga, sem szabad (Gal 3:28), hanem Krisztus mindenekben. Az ember legnagyobb krdse a bocsnat s az dvssg elnyerse.
Irodalom.
Lsd az Efzusi levlhez rt bevezets vgn.
Filem. I. RSZ
Filem. 1,1–3. Cmzs s dvzls.
Pl „Jzus Krisztus fogly”-nak nevezi magt mindjrt az dvzlsben. Mskor apostolsgra hivatkozik, most fogsgra, melyet Krisztusrt s az õ gyrt szenved. A brtnbõl r, mint bart a bartnak, mint testvr a testvrnek, akitõl ezt az ldozatot nem kvnta az r. Timteust is testvrnek mondj a, lvn hit ltal ugyanannak a mennyei Atynak a gyermeke. A szeretet szeretetet tmaszt, ezrt Filemont a hvõk irnti szeretetrt mltn mondja „szeretett”-nek. Appia minden valsznûsg szerint Filemon felesge, Arhipus nyilvn kettõjk fia, de ugyangy Filemon testvre is lehet. „Harcos trs”-nak nevezi õt, mrt nyilvn egyben vezetõje is az, ottani gylekezetnek (Kol 4:17). gy apa s fi egyknt az r gyben fradozik. Filemonra, mint csaldfõre s mint a gylekezet. egyik szolgl tagjra is fny esik. Klvin az elõbbit mltnyolja elsõsorban: „Nem kis dicsõsg egy csaldfõnek, ha gy igazgatja hzanpt, hogy az az egyhz kpe lehet, s a psztorols teendõit is vgzi otthona falai kztt”.
Filem. 1,4–7. Hlaads a hitrt s szeretetrt.
Krst hlaadssal kapcsolja ssze. Erre az okot azok a j hrek szolgltatjk, melyeket – nyilvn Epafrstl – Filemon kitart hitrõl s buzg szeretetrõl kapott, mellyel llhatatosan munklta a jt a hvõk kztt, dicsõsget szerezve az rnak. Azrt imdkozik most, hogy Filemon „hitnek kzssge” hathats legyen. A „koinonia” itt egyformn jelenthet „communio”-t Krisztussal s a hvõkkel, s ugyanakkor „communicatio”-t is. (Ez utbbi mutatja, hogy Filemon bizonysgtevõ, igehirdetõ is volt a gylekezetben). Mindkt esetben magban foglalja a hitben val let dinamizmust, mely az Istennek s az Õ javainak teljesebb ismerett (epignsis) nyjtja s kzli msokkal. Filemon szeretetnek munkja abban mutatkozott meg, hogy „a szentek szve felfrisslt” ltala, azaz nyugalomra tallt, megszabadult a szomorsgoktl, gondoktl, bajoktl. A nyjtott segtsg egyarnt lehetett anyagi vagy lelki termszetû.
Filem. 1,8–16. Onzimus visszafogadsa.
Nagy rmt okozott Plnak, amikor ezeket hallhatta. Ebbõl az rmbõl tmadt hlaads mellett megfogant lelkben az indts is, hogy Onzimust visszakldi. Magt ismtelten fogolynak, sz szerint „Krisztus megktzttj”-nek mondja. Ezzel a kifejezssel a Krisztushoz s egyben a Filemonhoz val kapcsolatt is jelzi, mivel – tl az rzelmi szlakon – Krisztus kzs szolglata kti õket ssze. Ezrt vrhat majd engedelmessg a dologban Filemontl, amiben vgeredmnyben szintn az r kzs gynek szolglatrl van sz. Most, miutn tudja, hogy Filemon megmaradt a hitben s Krisztus gynek szolglatban, az apostol, mint Krisztus felhatalmazott „kvete”, megparancsolhatn neki, hogy fogadja vissza Onzimust, sõt tegye õt szabadd, de a szeretet szablynak jobban megfelel, ha nem parancsol, hanem kr, mgpedig mlysges bizalommal, s Filemon szabad elhatrozsra bzza, hogy teljestse azt. Hogy krsnek mgis slyt. adjon, hozzteszi, hogy elsõsorban nem Onzimus, hanem õ kri ezt, aki immr „reg ember” (presbuts). regnek nevezi magt. Lehet, hogy annak ltszott s annak rezte magt a sok szenveds utn, de valjban csak 55–60 v kzt lehetett. Ez a kis ellentmonds indt egyeseket arra, hogy az „reg” helyett „kvetet” olvassanak, amit a grg sz – kis igaztssal – meg is enged. Mi Klvinnal rtnk egyet, aki szerint az sszefggsbe jobban beleillik az elõbbi rtelmezs. Mint reg ember, aki Krisztus gyrt szenved kri Filemont. Az reg ember krst pedig nem j megtagadni, nemcsak az illendõsg okrt, hanem mert sohasem tudhatja az ember, hogy meddig lesz alkalom szeretetet gyakorolni vele. Ha Filemon megteszi, amit Onzimus szmra kr tõle, gy fogja azt tekinteni, mint a sajt szemlynek szl jttemnyt.
A levelet azrt kldi, hogy megtudja majd Filemon, ki az az Onzimus, aki elõtte ll. Neve ezt jelenti: „hasznos”. Igaz, nevvel ellenttben, Filemon szmra „haszontalan”-nak bizonytotta magt, de mindez mr a mlt. Mita az evanglium megfogta a szvt, gy tekinti õt Pl, mint nagyon drga, fogsgban szletett fit, akitõl nehz most elszakadnia s akinek hasznos szolglatai hinyozni fognak neki. Most visszakldi õt, de szeretete, mint az apa szeretete a fit, ksrni fogja. Az apostol Onzimushoz viszonyt trezve, a vgbement vltozst megrtve, Filemon tudni fogja, hogyan kell fogadnia egykori szktt rabszolgjt. Aki neki lelki gyermeke, az Filemonnak most mr lelki testvre. Jog szerint Filemonhoz tartozik, igaz, ezrt is kldi vissza, de ez nem lehet akadlya annak, hogy a Krisztus szeretetben rendezzk dolgukat egymssal. Az apostol bzik Filemon kiprblt hitben s szeretetben. rk szp szavakba foglalja az „j teremtst”, a gondvisels vezette vltozst, amikor gy r: „Taln azrt vlt meg tõled ideig rig, hogy mint rkkvalt kapd õt vissza. Nem gy, mint rabszolgt, hanem rabszolgnl nagyobbat, mint szeretett testvrt” (15–16.)
Filem. 1,17–21. Kzbenjrs Onzmusrt.
Pl ktsgtelenl gondolhatott arra, hogy magnl tartja Onzimust, hogy Filemon helyett szolgljon neki fogsgban, de Filemon jvhagysa nlkl nem tette. Visszakldi, mert gy rheti el, amire valjban gondol, ami tbb annl, mint amit kifejezetten kr tõle. Nem ktsges, hogy az apostol szvn viseli Onzimus szabadsgt is, de nem knyszer alapjn, hanem Filemon „jsgra” alapozva. Ez abban fog megnyilvnulni, hogy Filemon az evanglium normi szerint fog tlni a dologban.
Csak most, miutn kifejtette, hogy a szktt szolga most mr rkre az v lehet az rban, kri, hogy fogadja vissza. Ha „trsnak” (koinnos) tartja, akkor fogadja Onziust gy, mint õt magt fogadn, helyet adva szvben neki. Komolyan gondol a krra is, amit Filemon szenvedett. Hogy Onzimus igaz bûnbnata mellett j s egszen tiszta lappal indulhasson, vllalja helyette az anyagi krtrtst azrt, amit jogtalanul elvitt tõle. Erre keze rst adja. Filemon, aki nmagval ads az apostolnak, hiszen az fS szolglata nyomn trt meg s nyert j letet, most „megfizetheti tartozst”. A bocsnat, amit ingyen kegyelembõl nyert, arra ktelezi, hogy õ is megbocssson. Bzik bartjban, sõt meg van gyõzõdve, hogy azon „tlmenõen” fog cselekedni, mint amit kifejezetten kr tõle. Mit vr az apostol Filemontl Egyesek szerint azt, hogy Filemon lehetõv teszi, hogy Onzimus visszatrjen s tovbbi segtsgre legyen Plnak a brtnben. Valsznûbb azonban, hogy ezzel a burkolt kifejezssel Onzimus felszabadtsra utal az apostol. Amikor ezt teszi, ezzel vgsõ fokon leszgez egy elvet, amely teljes kifejlsben lehetetlenn teszi majd a rabszolgasg intzmnynek megtûrst.
Az apostol nemcsak Filemonban bzott, hanem Onzimusban is. Onzimus igyekezett is mlt lenni a bel helyezett bizalomra. Ignatius, Antiochia pspke, krlbell tven vvel ksõbb, Onzimust mint Efzus pspkt emlti. Az Onzimus nv gyakori volt abban az idõben, gy biztosan nem tudhatjuk, hogy ugyanerrõl az Onzimusrl trtnik-e emlts. Azok utn, ahogyan az apostol bizonysgot tesz rla, ez nem lehetetlen.
Filem. 1,22–25. Szemlyes gyek, ksznts.
Az apostol kzeli szabadulst vrja, s ha ez bekvetkezik, szemlyesen is megltogatja Filemont. Nyilvn ezzel az grettel is krst tmogatja. Ha elmehet Kolossba, azt is meg fogja ltni, milyen gymlcst termett az itt mondott ige. Vgl munkatrsai kszntst tolmcsolja, majd Jzus Krisztus kegyelmt, teht a legtbbet, a legnagyobbat kri rjuk.
|