A TITUSHOZ �RT LEV�L MAGYAR�ZATA

�rta: Dr. Kocsis Elem�r professzor

Tit. I. R�SZ

Tit. 1,1–4. P�l �dv�zli Titust.

P�l Isten szolg�j�nak �s J�zus Krisztus apostol�nak nevezi mag�t. Ezzel utal szolg�lat�nak hiteless�g�re �s m�lt�s�g�ra, egyben azonban al�zat�ra is. A bevezet�sben megnevezi k�ldet�s�nek kettõs feladat�t: 1. A gy�lekezetek hit�nek erõs�t�s�t. 2. Az evang�lium megismertet�s�t a vil�ggal. Az eusebeia sz� itt a kereszty�n hit �s �letfolytat�s foglalata, (v�. 1Tim 3:16; 6:3). A gy�lekezet megtart�sa a hitben �s az egyh�z k�ldet�s�nek elv�gz�se a vil�gban egyar�nt az „�r�k �let rem�nys�ge” alapj�n t�rt�nhet. Ez, Isten eschatol�giai �g�reteinek beteljesed�s�t jelenti, Isten kir�lyi uralm�nak gyõzelm�t, bûn, hal�l �s minden emberi nyomor�s�g felett. Csakis ennek a „rem�nys�g theol�gi�j�nak” a bizonyoss�g�ban van �rtelme az egyh�z �let�nek �s szolg�lat�nak. Isten az emberi nem megv�lt�s�t „�r�k idõk elõtt” meg�g�rte, �s mivel Õ „nem hazudik”, Krisztusban beteljes�tette. �g�ret�nek beteljes�t�s�t �s kinyilatkoztat�s�t az apostoli kerygma �ltal tette nyilv�nval�v� a vil�gnak (v�. 2Tim 1:9–10). M�s apostolok is hirdett�k a Krisztusr�l sz�l� �zenetet, de „a megv�lt� Isten akarat�b�l” P�lra b�zatott a legnagyobb feladat, az, hogy a pog�ny n�peknek hirdesse az evang�liumot. Ez a pog�nyokra alkalmazott, pog�nyokhoz sz�l� evang�lium az, amit P�l az „�n evang�liumom”-nak nevez.

Titus megsz�l�t�sa �ppen olyan bizalmas, mint a Timotheus� (1Tim 1:2; 2Tim 1:1): „Titusnak, igazi gyermekemnek, a k�z�s hit szerint!”. A bek�sz�ntõ �dv�zlet a szok�sos p�li formul�val v�gzõdik, amelyben kegyelmet �s b�kess�get k�v�n �s k�r a lev�l c�mzettj�re, ill. c�mzettjeire az Atya Istentõl �s J�zus Krisztust�l, a mi Megv�lt�nkt�l. Ez az evang�lium tartalma �s �ltala Isten legnagyobb aj�nd�ka a f�ldi �letben. Tit. 1,5–9. Titus megb�zat�sa Kr�ta sziget�n: gy�lekezeti vezetõk rendel�se.

P�l kev�s ideig tart�zkodhatott Kr�ta sziget�n, ez�rt Titust teljhatalm� megb�zottjak�nt otthagyta, hogy az �ltala elkezdett szervez�s munk�j�t fejezze be �s rendelkezz�k gy�lekezeti vezetõk szolg�latba �ll�t�s�r�l. A Titushoz �rt lev�l csak presbiterekrõl �s p�sp�k�krõl besz�l, a diak�nusi tisztet nem eml�ti. Ha az itt v�zolt helyzetet a Timotheushoz �rt lev�lben le�rt gy�lekezeti viszonyokkal �sszehasonl�tjuk, nyilv�nval� lesz, hogy Kr�t�n m�g kezdetlegesebb helyzettel �llunk szemben, ez�rt nincs sz� a diak�nusokr�l. Az elsõ l�p�s a presbiterek test�let�nek a megszervez�se (5. v.), ezekbõl v�lasztja ki azt�n Titus a legalkalmasabbakat p�sp�k�knek. A presbiterr� �s p�sp�kk� v�laszt�s szem�lyi felt�telei ugyanazok, mint a Timotheushoz �rt levelekben (v�. 1Tim 5:17–25; 1Tim 3:1–7). Mindkettõnek szem�ly�ben �s csal�dj�ban feddhetetlennek �s p�ldaad� �letûnek kell lennie. A p�sp�kk�, a gy�lekezet vezetõj�v� v�laszt�s legfõbb szem�lyi k�vetelm�nye m�gis az, hogy ismerje a hiteles evang�liumi hagyom�nyt, ragaszkodj�k hozz�, k�pes legyen azt hirdetni, tan�tani �s a t�vtan�t�k ellen megv�deni (9. v.). Ezek a k�vetelm�nyek a lelkip�sztor szem�ly�re �s feladat�ra n�zve maradand� �rv�nyûek �s ma is k�telezõ erejûek.

Tit. 1,10–16. A t�vtan�t�k ellen Titusnak hat�rozottan fel kell l�pnie.

A fiatal kr�tai gy�lekezetekre k�l�n�sen nagy vesz�lyt jelentenek a t�vtan�t�k, akik minden�tt megjelentek az igaz tan�t�s nyom�ban. Ugyanazok a tulajdons�gok jellemzõek r�juk, mint a Tim levelekben m�r megismert t�vtan�t�kra (v�. 1Tim 1:3–11; 4:1–11; 6:3–10). Fõ jellemvon�suk az izg�gas�g, fegyelmezetlens�g �s haszonles�s. Ezek a tulajdons�gok p�rosulnak a kr�taiak nemzeti rossz tulajdons�gaival: „A kr�taiak mindig hazugok, gonosz vad�llatok, lusta fal�k”. Ezt a k�zmond�st, amelyet Epimenides (Kr. e. 6. sz.) kr�tai k�ltõ fogalmazott meg hexameterben, P�l nem g�nyb�l, hanem az�rt id�zi, hogy Titus korm�nyz�i �s lelkigondoz�i munk�j�t seg�tse. Az egyh�z �s a gy�lekezetek vezetõinek igen m�lyen meg kell ismerni�k a r�b�zottak j� �s rossz tulajdons�gait, hogy helyesen tudj�k alkalmazni az evang�lium vigasztal� �s fegyelmezõ erej�t. A t�vtan�t�k hamis tanait egyr�szt a „zsid� m�toszokkal” val� spekul�ci� jellemzi (v�. 1Tim 1:3kk.), m�sr�szt t�rv�nyeskedõ ritualizmus, aszketikus tanok, eledelek tilt�sa. P�l J�zus nyom�n hat�rozott sz�t mond ebben a k�rd�sben: „Minden tiszta a tiszt�knak” (v�. Mk 7:15). Nem az Isten �ltal teremtett eledelek, hanem a bûn fertõzteti m�g az embert �rtelen�ben �s lelkiismeret�ben. A t�vtan�t�k �rtelmi gõgj�kben azt �ll�tj�k, hogy ismerik az Istent, sõt r�la hitvall�st is tesznek sz�val (homologousin), de tetteikkel �ppen ellenkezõ bizonys�got szolg�ltatnak magukr�l. Hasonl�tanak azokhoz, akikben a kegyess�gnek, teh�t az igaz hitnek csak a l�tszata van meg, de annak ereje hi�nyzik �let�kbõl. Ink�bb az engedetlens�g jellemzõ r�juk – az apostol szerint –, ez azonban nemcsak a j� hi�nya, hanem „ut�latoss�g”, visszatasz�t� Isten �s emberek elõtt. A t�vtan�t�k Krisztus v�lts�gmûv�nek egyed�li �rv�ny�t vonj�k k�ts�gbe, amikor k�vetel�seikkel, t�rv�nyesked�s�kkel �s elm�leteikkel Krisztus ingyen kegyelme �s az emberek k�z� �llnak. A gnosztikus t�vtan�t�s az egyh�z t�rt�nete folyam�n a legv�ltozatosabb form�ban �jra �s �jra megjelent �s napjainkban is jelen van ott, ahol olyan t�rv�nyeskedõ vall�si k�vetelm�nyekkel, vagy theol�giai elm�letekkel �llanak elõ, amelyekbõl hi�nyzik a szeretet �s szolg�l� �nfel�ldoz�s gyakorlata.

Tit. II. R�SZ

Tit. 2,1–10. A gy�lekezet tagjai szent �lettel tegyenek bizonys�got.

A r�gebbi p�li levelekben a csal�d, a kereszty�n h�zn�p kap utas�t�st a megszentelt, hitvall� �letfolytat�sra (v�. Kol 3:18k.). A Titushoz �rt lev�lben P�l m�r a gy�lekezet egyes csoportjaira, k�l�nb�zõ kor� �s nemû tagjaira tekintettel ad lelkigondoz�i tan�csokat. A gy�lekezet minden tagj�nak �gy kell �lnie szent �letben, hogy �letfolytat�suk egym�s erõs�t�se, egy�ttal az evang�lium hirdet�se legyen a k�v�l�ll�knak (v�. Mt 5:16kk.).

1. A gy�lekezetnek az „eg�szs�ges tan�t�s”-hoz kell alkalmazkodnia (v�. 1Tim 1:10), azaz az apostoli hagyom�ny �ltal hirdetett romlatlan tan�t�shoz. Ennek hirdet�se �s alkalmaz�sa a Titus feladata. 2. A lehiggadt idõs f�rfiak magatart�sukkal legyenek p�lda az alapvetõ kereszty�n er�nyekben, a Szentl�lek gy�m�lcseiben, m�rt�kletess�gben, a tisztess�gben, j�zans�gban, hitben, szeretetben, �llhatatoss�gban. P�l m�sodsorban az �reg asszonyokat eml�ti, akiknek a csal�dban elfoglalt helyzet�kn�l fogva nagy erk�lcsi tekint�ly�k volt: A hieroprepeis a templomi szolg�lat, a kultuszi szolg�lat jelzõje. Az egyh�z Isten temploma (v�. 1Kor 3:16), benne mindenkinek – az egyetemes paps�g bibliai, �jsz�vets�gi gondolata alapj�n – �gy kell viselkedni, mint aki szent szolg�latban van. A r�galmaz�s, pletyka, m�s dolg�ba avatkoz�s jellegzetesen az idõs asszonyok k�s�rt�se. A r�szegs�g, ill. az alkoholizmus rabs�ga az asszonyokn�l a hanyatl� �s boml� kult�r�kra jellemzõ. Ilyen k�rnyezetben kellett Titusnak gy�lekezetet szervezni �s megszil�rd�tani. P�l parancsa teh�t az, hogy az idõs asszonyok megszabadulva a korukkal �s k�rnyezet�kkel j�r� bûn�ktõl, vezess�k erk�lcsi tekint�ly�kkel a fiatalabbakat a j�ra. A fiatal asszonyok helye a Titushoz �rt lev�l szerint is a csal�d (v�. 1Tim 2:15; 5:14), f�rj�ket �s gyermek�ket szeretve, csal�djukat, otthonukat rendben tartva, tehetnek bizonys�got hit�k gy�m�lcseiben Krisztusr�l.

Az ifjak magatart�s�ra a j�zan m�rt�kletess�gnek kell jellemzõnek lenni. A f�ktelens�g, m�rt�ktelens�g, �nfegyelem hi�nya az ifj� �s f�rfi korba l�põ kereszty�nekn�l csõdbe juttathatja az evang�liumi szolg�latot, �s alkalmat ad a szidalmaz�sra. Titusnak sz�ban �s tettben p�ldak�nt kell viselkednie. A szolg�khoz int�zett rendelkez�s�ben, csak �gy, mint az 1Tim 6:1–2-ben az evang�liumi szolg�lat szempontjaira figyel elsõ renden. A hûs�ges �s megb�zhat� kereszty�n szolga kedvess� v�lik, �s az �dv�z�tõ Isten „tan�t�s�t” az evang�liumot �kes�ti, vonz�v� teszi ura sz�m�ra is. P�l itt nem t�r ki r�szletesen, mint az 1Kor 7:20kk.-ben a rabszolgas�g k�rd�sre, de a rendelkez�s�bõl kitûnik, hogy minden anarchista �s elhamarkodott megold�st�l tart�zkodva, a szeretet minden k�l�nbs�get elt�rlõ hatalm�ban b�zik. Tit. 2,11–15. A megszentelõd�s alapja Isten �dv�z�tõ kegyelme.

A 11–15-ig terjedõ szakasz �rtelm�t J�zus Krisztus k�t epiphaneia-ja hat�rozza meg. Isten �dv�z�tõ kegyelme J�zus inkarn�ci�j�ban, kereszthal�l�ban �s felt�maszt�s�ban, megjelent. Krisztus v�lts�gmûv�nek a gy�m�lcse, az Isten b�kess�ge az evang�lium hirdet�se �ltal mindenkinek, minden idõkre sz�l (11). Krisztus m�sodszor nem szolgai form�ban,. hanem dicsõs�gben fog megjelenni, hogy kinyilv�n�tsa v�gsõ gyõzelm�t bûn �s hal�l felett (13).

Isten �dv�z�tõ szeretet�nek megjelen�se neveli a kereszty�n gy�lekezetet helyes �letfolytat�sra �s helyes bizonys�gt�telre. Isten pedag�gi�j�nak (paideu� itt a nevel�s �rtelm�ben haszn�latos) alapja �s m�dszere a bûn�s ember ir�nt val� megelõzõ szeretet. Pedag�gi�j�nak terve, hogy megtagadjuk a hitetlens�get, azaz a bizalmatlans�got mindenre el�gs�ges szeretete ir�nt: Ez a bizalmatlans�g ugyanis bûn�s, �nzõ k�v�ns�gai sodr�ba hajtja az embert, �s alkalmatlann� teszi a szolg�l� �letre. Isten kegyelme �ltal arra nevel tov�bb�, hogy „j�zanul” �lj�nk, hogy �rtelmi �s �rzelmi �let�nk a Szentl�lek �ltal kiegyens�lyozott, cs�gged�stõl �s elbizakodotts�gt�l mentes legyen. Isten rendezi az „igazs�goss�gra” nevel�se �ltal a m�sik emberhez val� viszonyunkat is, hogy eg�sz �let�nkben a felebar�t jav�t keress�k. A kegyes �let az Istenhez val� viszonyunk rendezetts�g�t jelenti, amely nem formas�gokban nyilv�nul meg, hanem abban, hogy a kegyelem forr�s�b�l �l�nk. Erre az �letre v�ltott meg �s tiszt�tott meg benn�nket Krisztus, hogy Isten n�pek�nt j�t cselekedve, �dv�z�tõ kegyelm�rõl bizonys�got tehess�nk. Az a gy�lekezet, amely Istennek ebben a nevelõ iskol�j�ban �l, v�rhatja boldog rem�nys�ggel Ur�nak visszaj�vetel�t. A „meg�s theos” �s a „sot�r Cristos” Istennek �s Krisztusnak olyan m�lt�s�gjelzõi, amelyek egyr�szt a cs�sz�rkultusz emberisten�t�se, m�sr�szt a gnosztikus filoz�fia �nmegv�lt� k�s�rlete ellen ir�nyultak, k�ts�gtelen pozit�v szoteriol�giai tartalma ellen�re is.

Tit. III. R�SZ

Tit. 3,1–8. Isten szeretete ir�ntunk az emberek szeretet�re k�telez.

P�l p�ratlan t�m�rs�ggel �s szeml�letess�ggel foglalja �ssze a lev�l v�g�n „evang�lium�nak” az ingyen kegyelembõl, hit �ltal val� megigazul�snak a tartalm�t. Ugyanakkor vil�gosan r�mutat a megigazul�sb�l fakadt �j �let etikai jelentõs�g�re az egy�n �s a k�z�ss�g �let�ben. A szakasz s�lypontja a 4–6 versekben van. Isten j�s�ga �s emberszeretete megjelen�s�vel, kinyilatkoztat�s�val a Krisztusban nemcsak az emberis�g, hanem az egy�n �let�ben is �j korszak kezdõd�tt. A chr�stot�s �s philanthr�pia �jra a cs�sz�rkultusz terminol�gi�j�b�l vett szavak. A korabeli hivatalos nyilatkozatokban, vagy a cs�sz�rokhoz �rt folyamodv�nyokban a leggyakrabban haszn�lt kifejez�sek, mint a cs�sz�rra ruh�zott tulajdons�gok: „j�s�g �s emberszeretet”. P�l lesz�gezi, hogy az igazi „j�s�g �s emberszeretet” akkor jelent meg a vil�gon, amikor Isten J�zus Krisztus kiengesztelõ v�lts� mûve folyt�n, nem a mi �rdemeinkbõl, hanem az ingyen irgalmass�g�b�l megszabad�tott, megmentett benn�nket �s �j �letet adott nek�nk. Az �j �let az „�jj�sz�let�s f�rdõje” �s a „Szentl�lek meg�j�t�sa” �ltal j�n l�tre benn�nk A. k�t kifejez�s egy�tt a v�z �ltal val� kereszts�g �s a Szentl�lek �ltal val� �jj�sz�let�s elv�laszthatatlan volt�ra utal. Ha a kettõ idõrendben nem is esik mindig egybe, tartalmilag egy�v� tartozik �s egy�tt hozza l�tre az �j embert, aki Krisztus k�p�re teremtetett (v�. ApCsel 10:44kk.; 19:1kk.). A palingenesia a sztoikus filoz�fia terminusa, amely a kozmikus m�retû vil�g�g�s �ltal val� meg�jul�st jelentette. A zsid�s�gban a sz� �j tartalmat nyert, a hal�lb�l val� megelevened�st jelenti. Az �sz sokszor utal arra, hogy a kereszts�g �ltal az ember „�j teremtm�ny” lesz (Gal 5:15; 2Kor 5:17), aki Isten �jj�teremtõ munk�ja nyom�n egy �j, Isten elõtt magasabb �rt�kû �letre sz�letett (Jak 1:18; 1Pt 1:3.23; Jn 3:3–8). Ebben az �j �letben Krisztus a Szentl�lek �ltal Istennel k�z�ss�gben �s az �r�k �let rem�nys�g�ben �l�nk, mint Isten �g�ret�nek v�rom�nyosai. Ez az �j �let azonban nem �nc�l�, nem az „�dv�ss�g �lvez�s�re”, hanem m�sok szeretet�re �s szolg�lat�ra berendezett �let. Isten minden j�s�ga arra k�telezi a kereszty�n embert �s az egyh�zat, hogy h�l�b�l �j, szolg�l� �lettel tegyen bizonys�got Isten szeretet�rõl. Az �j �let gy�m�lcsei mindenek elõtt az egy�n megv�ltozott, tiszta �s igaz �let�ben mutatkoznak meg, de nem �llnak meg az egyh�z hat�r�n�l sem, hanem az emberi k�z�ss�g, a t�rsadalom ir�nti felelõss�gben mutatkoznak meg.

P�l apostol kor�ban a felsõbbs�g�rt mondott im�ds�g �s a t�rv�nyeknek val� engedelmess�g, a lojalit�son t�l a birodalom n�pei b�k�j�nek �s j�l�t�nek a munk�l�s�t is jelentette (v�. R�m 13:1kk.; 1Tim 2:1kk.). Az �llam, amikor a rendet fenntartja �s a t�rv�nyek tisztelet�t õrzi, a t�rsadalom j�l�t�re vigy�z a k�z�ss�g jav�t szolg�lja. A gyanakv�st�l, r�galmaz�st�l, durva bûn�ktõl mentes �let, a k�szs�g minden j�nak a cselekv�s�re �j l�gk�rt teremt a gy�lekezet k�r�l a t�rsadalomban is. „Ti vagytok a f�ldnek savai…” (Mt 5:13) – mondja J�zus. Ezek az ig�k csengenek vissza P�l intelmeiben a m�sok�rt felelõs �letre. A Krisztusban nyert �j �letnek egy�ni, t�rsadalmi sõt vil�gm�retû kihat�sai vannak etikai s�kon. A kereszty�n ember �s egyh�z t�rsadalmi felelõss�g�t hit�nek forr�s�b�l a Szent�r�sb�l mer�ti.

Tit. 3,9–15. Egyh�zmegyei int�zked�sek. �dv�zletek.

A t�vtan�t�k fegyelmez�s�t is J�zus szellem�ben aj�nlj a az apostol (v�. Mt 18:15–17). Az egyh�zfegyelem nem Krisztus b�r�i munk�j�nak �s az utols� �t�letnek az elõlegez�se, hanem a t�relem �s szel�ds�g�vel v�vott harc az evang�lium tisztas�g��rt �s az egyh�z szolg�lat�nak szavahihetõs�g��rt. Az a t�vtan�t�, aki t�bbsz�ri testv�ri intelem ut�n sem �ll el a hamis tan�t�st�l, maga z�rja ki �nmag�t (autokatakritos), a gy�lekezetbõl, nem a gy�lekezet vagy a gy�lekezet vezetõje �t�l felette, hanem saj�t lelkiismerete. Az itt eml�tett t�vtan�t�s r�szletes ismertet�s�t. 1Tim 1:4kk.; Tit 1:10kk.

P�l a Titushoz �rt levelet a gyakorlati kereszty�ns�gre, szeretetre, munk�ra val� buzd�t�ssal �s bensõs�ges k�sz�nt�ssel z�rja.

Az apostol az eddig ismeretlen Artemast �s a leveleibõl j�l ismert munkat�rsat Tikhikust k�ldi Kr�t�ra Titus lev�lt�s�ra. Titust Nikopolisba (Adriai tenger partj�n fekvõ v�ros) rendeli maga mell� tov�bbi, bizony�ra Hisp�nia fel� tart� misszi�i �tj�ra munkat�rsnak. Az �dv�zlõ szavakban eml�t�st tesz P�l egy Z�n�s nevû jog�szr�l �s az ismert �s szeretett munkat�rsr�l Apoll�sr�l (ApCsel 18:24kk.; 1Kor 1:12; 3:4kk.; 4:6; 16:12). Ezek is j�rtak Kr�t�ban, hogy seg�tsenek Titusnak a gy�lekezetek szervez�s�ben �s megszil�rd�t�s�ban. Most, amikor t�voz�ban vannak, P�l a kr�tai kereszty�nek gondoskod� figyelm�be aj�nlja õket, hogy semmiben se legyen hi�nyuk. A b�cs� szavaiban, a lev�l z�r� szakasz�ban bepillant�st nyer�nk P�lnak, a pog�nyok apostol�nak, nagy k�r�ltekint�ssel, tervszerûen, egyben a krisztusi szeretet melegs�g�vel v�gzett egyh�zkorm�nyz�i munk�j�ba.