TIMOTHEUSHOZ RT MSODIK LEVL
Dr. Kocsis Elemr professzor
A TIMOTHEUSHOZ RT MSODIK LEVL MAGYARZATA
rta: Dr. Kocsis Elemr professzor
2 Tim. I. RSZ
2 Tim. 1,1–2. Pl dvzli Timotheust.
A 2Tim kezdõ kszntse feltûnõ hasonlsgot mutat az 1Tim elejn olvashat dvzlettel, v. 1Tim 1:1–2. Klns hangslyt kap az rk let grete (epaggelia zs), amelynek a hirdetsre az apostol elhvst kapott Isten akaratbl. A vrtan hallra kszlõ apostol kszntse az, az az ember, aki a kapott isteni gretek bizonyossgban kszl utols szolglatra az evangliumrt, s aztn a szentek nyugodalmba val bemenetelre.
2 Tim. 1,3–5. Hlaads Timotheus hitrt s vgyakozs a hû tantvny utn.
A fogoly Pl a fogsgban sincs „szolglaton kvl”. A gylekezetektõl tvol van ugyan az apostol, de a gylekezetekrt s munkatrsairt val felelõssge egy pillanatra sem szûnt meg. Pl õseihez hasonlan Istennek szolglt. A latreuein ige, ha nem is kizrlag a papi szolglatot, de a kegyes, hvõ szolglatot jelenti. Nagy erõ van a hitvall õsk pldjban, de mindez nem elg az utdoknak, ha a, kegyes tradcikhoz nem jrul a „tiszta lelkiismeret” azaz a Szentllek ltal megvilgtott s megtiszttott Krisztusban megszentelt lelklet. Pl ezzel az rklt s Krisztusban jjszlt felelõssggel ad hlt Timotheusrt. s emlkezik meg rla knyrgseiben jjel s nappal. Halla elõtt kvnja ltni (v. 4:9.21), hogy mg egyszer rljn a leghûsgesebb tantvny jelenltnek s tadhassa neki szellemi hagyatkt. Az apostol nagy rmmel emlkezik arrl a kpmutats nlkli hitrõl, amely Timotheus egsz szolglatt jellemezte, s amelyet szintn hvõ nemzedkek tplltak. Pl nvszerint emlkezik Timotheus hvõ anyjrl unikrõl s nagyanyjrl, Liszrl, s llit hitknek mlt emlket.
2 Tim. 1,6–14. Pl Timotheust az evanglium btor megvallsra buzdtja.
Pl mgis szmol azzal a lehetõsggel, hogy nem tallkozik tbb Timotheussal, azrt mg egyszer sszefoglalja a rbzott evangliumot, tancsokkal ltja el a szolglatra, s btor helytllsra buzdtja.
Mindenek elõtt felhvja az apostol Timotheus figyelmt arra, hogy az Istentõl kapott kegyelmi ajndkokat jra s jra fel kell gerjeszteni imdsg, bizonysgttel, hitvall tettek ltal. (Az õskeresztyn ordinci liturgijt ld. ApCsel 13:1–3). Csak az bren tartott s hasznlt kegyelmi ajndkok maradnak hatkonyak.
Pl nemcsak Timotheus flnk termszetre utal (1Kor 16:10k.), hanem igyekszik felvrtezni az elbe tornyosul akadlyokkal szemben, amikor inti, hogy Isten nem a flelemnek, hanem az erõnek, szeretetnk s jzansgnak a Lelkt adta neknk. Pl tbb helyen emlti leveleiben, hogy Isten Lelke erõt ad a hvõnek (1Thessz 1:5; 2Thessz 1:11; Ef 3:16 stb.), a szeretet pedig a legnagyobb kegyelmi ajndk (1Kor 12:31–13:13). A jzansg, a sfronismos nem pusztn racionlis mrlegels, hanem az erõ s szeretet Lelke ltal megvilgostott rtelem, amely az Isten akaratnak megfelelõ helyes cselekvst felismeri s cselekszi. Ezzel az ajndkkal megtallhatja Isten szolgja a flelem s a rajong fanatizmus kzt a helyes evangliumi cselekvs s letfolytats mrtkt.
Mivel az erõnek, szeretetnek s jzansgnak a Lelkt kapta Timotheus, ne szgyellje sem a Krisztusrl val bizonysgttelt, sem Plt, aki a brtn ellenre sem a csszr foglya, hanem Krisztus. Mint ahogyan Pl elsõ fogsga idejn megmutatta hitvall btorsgt (v. Fil 1:1; 2:19), gy legyen kszen most is szenvedni az evangliumrt. Erre Isten erõt fog adni neki. Ezekben a versekben jra felmerl a „frfias keresztynsg” gondolata, ami majd a 2. fejezetben bontakozik ki teljessgben (v. 1Tim 2:18–20). A hitvallkkal val sorskzssg vllalsa maga is hitvalls Krisztusrl.
Istennek az ereje a kijelents trtnetnek esemnyeiben leplezõdtt le: 1. Isten megvltott, megszentelõdsre elhvott, eleve elrendelsbõl s kegyelmbõl s nem a mi cselekedeteinkbõl. Pl itt az elõbbi leveleibõl ismert jellegzetes gondolatokkal foglalja ssze azt az evangliumot, amit Timotheusnak vllalnia kell: 2. Istennek ez a mûve most Jzus Krisztus ltal, a megvlt megjelense ltal lett nyilvnvalv, br rk idõknek elõtte mr elrendelte Isten õbenne. A Krisztus praeexistencija s vele az dvssg javainak a praeexistencija biztostja a mi dvõssgnk alapjainak a rendthetetlensgt (v. Ef 1:4kk.). dvssgnk bizonyossga nem nmagunkban, hanem Isten rk tancsvgzsben van. 3. Jzus Krisztus az ltal hozta vilgossgra Isten dvztõ tervt, s valstotta meg, hogy elvette a hall erejt, mintegy rvnyen, hatlyon kvl helyezte a hallt (katargein), s felragyogtatta az rk let vilgossgt s a halhatatlansgot. Az aphtharsia sz csak a Krisztus dvztõ mûvvel kapcsolatban fordul elõ az jszvetsgben. Az embernek, kzelebbrõl az emberi lleknek nmagban nincs halhatatlansga, csak Krisztus ltal. A halhatatlansg „termszet szerint” egyedl az Isten birtoka, vagyis egyedl Isten halhatatlan nmagban (v. 1Tim 1:17). Erre az evangliumi igazsgra a temetsi igehirdetsekben klnsen kell figyelnnk, klnben a feltmads s az rk let evangliuma helyett a grg filozfinak a llek halhatatlansgrl vallott antimaterilis spekulciit hirdetjk. – Isten dvztõ hatalma az evanglium hirdetsben jut el az emberekhez. Ezrt a szabadt rmhrrt rendelte Isten Plt hrnõknek, apostolnak s tantnak. Feladata, hogy hirdesse s bevsse az emberek lelkbe a Krisztusrl szl rmhrt.
Pl ezrt az dvtrtneti mretû feladatrt szenved, de nem szgyelli, mert egy prbkkal teljes leten t megtanulta Isten greteinek megbzhatsgt. Bizonyos benne, hogy Isten kpes megõrizni a lettbe adott kincst „ama napra”. A parathk v. depositum (v. 1Tim 6:20) a Krisztusba vetett evangliumi hit. Az „ama nap” eschatolgiai terminus. Ezt a hitet kell megõrizni s Pl pldja szerint tovbb adni Timotheusnak. A 13–14. versekbõl kitûnik, hogy az apostol Timotheust az evanglium hirdetsben s a gylekezetek felvigyzi tisztben utdjnak sznta.
2 Tim. 1,15–18. Az apostol csaldsai s rmei munkatrsaiban.
A 15–18. versekben tallhat szemlyes jellegû megjegyzsek az epaischynth ighez kapcsoldnak (v. 1:8). Voltak Plnak olyan munkatrsai, akik a fogsgban szgyelltk õt, s elfordultak tõle. Ms viszont, mint Oneziforus, Rmban is gyakran felkereste s feldtette az apostolt. Oneziforus a levl rsakor valsznûleg mr nem l, mert Pl a csaldjra kri Isten irgalmt, Oneziforusnak azt kvnja, hogy Krisztus, az eljvendõ br, legyen irgalmas hozz „ama napon”, amikor majd megtli az emberek cselekedeteit. A rmai katolikus egyhz a 18. versre alaptja a halottakrt val imdkozsrl szl tantst s gyakorlatt. Pl kzbevetett hajnak – amint azt a szvegsszefggs is mutatja – nincs ilyen dogmatikai slya. Pl az elrettentõ s a j plda emltsvel szeretetteljes tapintattal utal arra az hajra, hogy Timotheus Oneziforus j pldjt kvesse, ne szgyellje az evangliumrt fogsgban levõ apostolt, s igyekezzen hozz. Hogy ki az igazi hûsges szolgatrs, ez a prbkban mutatkozik meg igazn.
2 Tim. II. RSZ
2 Tim. 2,1–13. Az evangliumrt meg kell harcolni az igaz harcot.
Az 1–2. versek Pl testamentumnak a legfontosabb rszt tartalmazzk. Mindenek elõtt kri tantvnyt, hogy az elõtte ll feladatra a kegyelem llapotban val megerõsdsre van szksge. Aztn kri, hogy az apostoltl tanultakat adja tovbb; azaz az apostoli hagyomnyt az evangliumrl bzza olyan alkalmas emberekre, akik kpesek lesznek jra tovbb adni. (A paruthou sz a parathk-re, az apostoli tradci jellegzetes terminusra utal). Pl teht mr nemzedkekkel elõre gondolkodik s gondoskodik az eljvendõ nemzedkrõl is, hogy azok is rszesljenek az evanglium ldsaiban. Pl pldt adott minden idõk egyhzi nemzedknek, hogy mikppen kell megtallni azokat a hûsges s megbzhat embereket, akik alkalmasak az evangliumi tudomny megõrzsre s tovbbadsra. Mert az evangliumnak Krisztus visszajvetelig hirdettetni kell (Mt 14:24).
A 3–7. versekben Pl hrom kpet alkalmaz annak a tnynek a szemlletess ttelre, hogy az evangliumi hit megtartsrt s annak hirdetsrt szenvedni s fradozni kell. A hangsly a sygkakopathe s a kopia igken van (3.6.). Pl nem magyarzza bõvebben a klnbzõ helyekrõl vett hasonlatokat, csupn utal arra, hogy az evanglium hirdetõje, mint „Jzus Krisztus j katonja” csak akkor tetszik annak, aki õt a szolglatba kldte, ha teljesen a szolglatnak szenteli lett. Az atlta csak akkor gyõz, ha szablyszerûen kzd, s nem igyekszik megkerlni az elõkszlet s a verseny akadlyait. A fldmûves akkor rszesedik elõszr munkjnak gymlcsben, vagyis akkor r el eredmnyt, ha valban fradozik. Timotheus legyen kszen szembenzni az evanglium tjban ll akadlyokkal, ne fljen a frfias s btor helytllstl s a szvs munktl. Hogy mikor milyen munkra s erõfesztsre van szksg, ahhoz az r neki tmutatst fog adni (a synesis rokon rtelemben hasznlatos az apokalypsis szval a pli levelekben v. Ef 3:4; Ef 1:17; Kol 2:2). Az evanglium szolglata, „militia Christi”, frfias keresztynsget kvn (v. 1Tim 2:18–20; 2Tim 1:6–14). A „militia Christi” jszvetsgi gondolatnak teljes flremagyarzsa a keresztes hbor ideolgija. A „militia Christi” a szolglatban s a szenvedsben, a szeretet msokrt vgzett cselekedeteinek fradozsban, a teljes nfelldozsban valsul meg.
Pl nemcsak teljes odaadst kvetel az evanglium szolglatban, hanem rirnytja Timotheus figyelmt arra a forrsra, ahonnan mindig erõt nyerhet erre az emberi erõt fellhalad szolglatra. Ez a forrs Krisztus feltmadsnak ereje, maga a feltmadott r, A megfesztett s feltmadott r Jzus ltal hozott dvssg hirdetsnek szolglatban hajland vllalni Pl a fogsg szenvedseit, sõt „mindent elviselni”, – egszen a vrtansgig. „Az n evangliumom szerint” nem az apostol tlzott „hivatali” nbizalmbl szrmaz sz, hanem azt jelenti, hogy a rbzott evanglium sugrozza a feltmads erejt.
A 11–13. versek egy 42 sorbl ll, himnikus jellegû szveget tartalmaznak, amely õsi keresztyn magyarzat szerint a hitvallknak s mrtroknak szolgl vigasztalsul. A versforma jellegzetesen hber, ezrt minden jel arra mutat, hogy a zsidkeresztyn egyhz krbõl szrmazik. A szoksos en Christ helyett itt a syn Christ kifejezst hasznlja az apostol. A Krisztusban val let a hitvall szmra Krisztussal val egyeslst jelent ppen gy mint a keresztsg (Rm 6:8). Ezrt nevezi az õsegyhz a mrtriumot vrkeresztsgnek. A mrtrhall ltal a legszorosabb kzssgbe kerl a hvõ Krisztussal, mert feltmadsnak erejben az rk letben kzvetlenl rszesl. A msodik gondolata az neknek, hogy aki Krisztusrt szenved, az vele egytt uralkodik majd (v. Rm 8:17; 1Kor 6:2; 15:24; Jel 1:6; 5:10). Az elsõ ngy sor mr elõzõleg ismert pli gondolatokat idz. A kvetkezõ ngy sor Jzus Mt 10:33-bl ismert mondsn alapul. Aki megtagadja õt az emberek elõtt, õ is megtagadja azt, a mennyei Atya elõtt. Az utols kt sorban azonban megtrik a vers logikja: „Ha hûtelenek vagyunk, Õ hû marad, mert nem tagadhatja meg nmagt”. Krisztus nem lehet hûtlen (v. Rm 3:3). Isten irgalmassgn szttrik az emberi logika, Isten szeretete gyõz az ember hûtlensgn. Ez nem menlevl a hûtlensgre, hanem vigasztals a prbk slya alatt hûtlenn vlt hvõ megtrt lelkiismeretnek (v. 1Jn 3:20kk.).
2 Tim. 2,14–21. Intelmek a tvtantk ellen.
Pl megismtli az 1Tim 1:3kk.; 4:1kk.; 6:6kk.-ben mondottakat, sõt sajtos hangsllyal megerõsti azokat. Timotheusnak, mint Pl utdjnak Isten szne elõtt bizonysgot tve kell kteleznie a gylekezeteket, hogy ne folytassanak meddõ vitkat a tvtantkkal. Az igazsg s az evanglium ereje nem agyafrt elmletekben vagy gyes theolgiai formulkban, hanem az Isten tlete elõtt megll, helyesen fejtegetett, idõszerûen s szemlyhez szlan magyarzott igben van (orthotamein). A szentsgtelen s res szlamok ell ki kell trnie az ige hirdetõjnek, azokat vitatva csak theolgiai rangra emelheti õket. Meddõ vitk ltal a tvtants fekly mdjra terjed, amely a „test” egszsges rszeit is felemszti. A 18. v. rtkes adatot kzl a tvtantk egyik alapvetõ tantsrl „azt mondjk, hogy a feltmads mr megvolt”. Nyilvnvalan hellenista gnosztikus tantkrl van sz, akik lehet, hogy ppen Pl keresztsgtanra hivatkozva (Rm 6:4; Kol 2:12; 3:1–4; Ef 2:6; 5:14) elspiritualizltk a test feltmadst, az jjszletst azonostottk a feltmadssal. Lehet, hogy ez a test megvetsn alapul filozfin nevelkedett grgk flnek kedvesen hatott, de az evanglium s az dvtrtnet szvt, a halottak feltmadsnak a remnysgt tmadta meg. Pl apostol azt ajnlja azoknak, akik megmaradnak az evanglium igazsgban, hogy klntsk el magukat a tvtantktl, akik gyalzatra rendeltettek (v. Rm 9:20kk.) – itt a lelkek megklnbztetse mr a keresztyn gylekezeten bell trtnik), s tartsk kszen magukat megszentelve azokra a jcselekedetekre, amelyeket Isten elksztett (Ef 2:10).
2 Tim. 2,22–26. A tvtantkat hatrozottan, mgis a pldaads s szeldsg lelkvel kell megtrsre inteni.
Pl inti Timotheust, hogy kerlje az ifjkori kvnsgokat (v. 1Tim 4:12; 5:2), amely mindenek elõtt a Llek fegyelme all kiengedett nemi gerjedelmek, de a szveg sszefggsbõl kitûnik, hogy a trelmetlensg, a felfuvalkodottsg, a gõg s az elhamarkodottsg is ide tartoznak. Az igazsgban, hitben, szeretetben, bkessgben val megerõsds, a bntsokat szeldsggel elhordoz trelem az, amely meggyõzheti a tvtantkat, akik rtelmi gõgjk s haszonlessk miatt az rdg csapdjba kerltek. A lelkipsztornak tudnia kell, hogy a racionlis rvek nmagukban nem gyõzhetik meg a tvelygõket, csak Isten szeretete kpes letrni a bûn bilincseit s kiszabadtani a hazugsg szvevnybõl, s jraformlni az emberi szvet.
2 Tim. III. RSZ
2 Tim. 3,1–9. Az egyhzat fenyegetõ belsõ veszlyek a Krisztus visszajvetele elõtti idõben.
1Tim 4:1-ben mr tallkoztunk azzal az õskeresztyn hittel, amely egy Jzustl szrmaz prfcin alapult (v. Mk 13), hogy Isten orszga vajdsokon keresztl fog megrkezni. „A gonoszsg megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegl” (Mt 24:12). Az itt kzlt bûnkatalgus abban klnbzik a Rm 1:29–32-ben kzlt bûnktõl, hogy itt mr nemcsak a pognyok bûneit rja le Pl, hanem a keresztyn gylekezeten bell bomlaszt bûnket is. Ezek a bûnk, amelyek az nzsen, az istenflelem s a felebarti szeretet semmibe vteln alapulnak, radsul a „kegyessg formjt” ltik magukra, a kegyes nzs s vallsi gõg larca alatt akadlyozzk az evanglium igazsgnak rvnyre jutst. Ebben van a veszedelmes jellegk. Hnyszor megtrtnt mr, hogy az egyhz kegyes formkba ltztetett bûneivel maga llott az evanglium tjba. Pl vigasztalsul dvtrtneti pldt kzl azoknak sorsrl, akik az igazsgnak ellenlltak, de elbuktak. Jannsz s Jambrsz, azok az egyiptomi varzslk voltak, akik konokul s hosszan ellenlltak Mzesnek az egyiptomi szabadts alkalmbl. Nevk nem az sz-bõl, hanem az szvetsgi apokrifus irodalombl ismert. De nem a nevk lnyeges, hanem dvtrtneti pldjuk. Trtnetkn illusztrlja Pl, hogy az igazsgnak nem lehet huzamosan bntetlenl ellenllni. Jannsz s Jambrsz csak õstpusai azoknak a hamis tantknak, akik az dvzts trtnete folyamn mtsukkal feltartoztattk egy idõre az igazsgot, Isten dvztõ, szabadt munkjnak kibontakozst, de vgl is nyilvnvalv lett tehetetlensgk. Pl a 2Kor 13:8-ban gy fejezi ki tmr fogalmazsban ezt az igazsgot, amely nagy vigasztals a hamis tantk s tvtanok ellen kzdõ egyhznak s lelkipsztornak: „Mert semmit sem tehetnk az igazsg ellen, csak az igazsgrt”.
2 Tim. 3,10–17. A helyes t: megmarads a Szentrs igazsgban s az apostol kvetsben.
A Timotheushoz: intzett szemlyes parainzis vgn mg egyszer sszefoglalja az apostol az elmondottakat, ill. a tants lgfontosabb tteleit: Pl letnek s szenvedsnek pldjt, a tvtantk elleni harcot, s az apostoli tradci megõrzst.
Timotheus szemlyes tanja volt annak, hogy Pl hogyan tantott (didaskalia) s hogyan lt (agog – letfolytats) s milyen szenvedsek s ldztetsek (pathma – digmos) rn hirdette az evangliumot Kis-zsiban, s alaptott gylekezeteket. Timotheus mindenben vllalta Pl sorst s pldaadst. Ezzel helyes ton jr. Antiochia, Iknium s Lisztra emltsvel eszbe jutnak az apostolnak nemcsak az ldzsek, hanem az a tapasztalata, hogy mindebbõl megszabadtotta az r (v. ApCsel 13:50; 14:5–6.19–22).
Pl szemlyes pldjt s sorst ltalnostja mindazokra, „akik kegyesen akarnak lni Krisztus Jzusban”, vagyis azokra, akik a Krisztus-hitet kvetik. Az evanglium igazsgnak, Isten szabadt szeretetnek vllalsrt s hirdetsrt valamilyen formban mindig ldztets (digmos) szenveds jr. Br Pl nem fejezi be a gondolatot, de az elõbbi prhuzam nyomn, Pl pldjbl az is kitûnik, hogy az evangliumrt vllalt szenvedsek kztt Isten btorsgot, erõt ad s szabadt Szentlelke kzel van. Plnak ezek a szavai rtelem szerint Jzusnak a tantvnyokhoz intzett kibocst beszdet idzik (v. Mt 10:17–30). Isten tjai a mlysgeken t visznek a dicsõsgbe: Per crucem ad lucem! – ppen ellenkezõ sors vr a tvtantkra (gos pogny istenek varzsl s csal prfti), kezdetben nvekednek, haladnak a gonoszsgban, s ezt sikernek veszik, de vgl kiderl rluk, hogy maguk is „eltvelytett tvelygõk” becsapott csalk, akik az rdg tõrbe esve vesznek el.
Vgl, de nem utols sorban jra emlkezteti Pl Timotheust az evangliumi hagyomnyra, amely felõl belsõ bizonyossgot nyert, s emlkezteti azokra, akiktõl azt tanulta. Pl nemcsak nmagra gondol, hanem Timotheus nagyanyjra s anyjra (2Tim 1:5) s azokra az ismeretlen tantkra is, akik gyermeksgtõl fogva megismertettk vele a szent iratokat. A „hiera grammata” az szvetsgi szent iratok terminusa. Korabeli zsid elõrs szerint (Pirqe Abot 5, 21) a gyermekeket mr tdik letvktõl kezdve be kell vezetni a szent iratok ismeretbe. Az õsegyhz biblija elsõ renden sz volt s Jzus rsba foglalt, vagy szjhagyomny ltal tovbbadott szavai, mielõtt az evangliumok s az apostoli iratok kanonikus rvnyre jutottak. A 15. vers vilgosan mutatja, hogy az õsegyhz az sz-et a Krisztus-esemny vilgossgban rtelmezte: „ismered a szent iratokat, amelyek blccs tehetnek tged az dvssgre; a Krisztus Jzusban val hit ltal”. Az evanglium fnyben rtelmezett rs, teht a teljes sz alkalmas arra, hogy megtantson Isten akaratra, hogy leleplezze a bûnt, hogy megvigasztalja a megtrõt s mindezzel Istennek tetszõ letfolytatsra neveljen. Az apostol vallja az õsegyhz bizonysgttelt, az szvetsgi kijelentstrtnetrõl bizonysgtevõ dokumentumok, szentiratok Istentõl ihletett voltrl. Az inspircinak Jzus s Pl is nem a merev verblis formjt tantjk. Isten Szentlelke ltal, klns gondviselsvel sugallta s hozta ltre, õrizte meg az sz knyveit, de nem emberi eszkzk kikapcsolsval, sõt azok munkba lltsval (v. Mk 12:36k.; Rm 10:19–20; v. 2Kor 3:6.17). A theopneustos jelzõ azt jelenti, hogy a teljes sszefggsben, a kijelents trtnetnek tvlataiban, Krisztusban s a. Llek szabadsgval magyarzott Szentrs, Isten megtrsre hv, jjszlõ s szent letre nevelõ szava. Egyedl ez tudja egyre alkalmasabb tenni Isten embert a szolglatra, s szolglatnak teljes betltsre.
2 Tim. IV. RSZ
2 Tim. 4,1–8. Pl kzelgõ vrtanhallra tekintettel klns helytllsra hvja fel Timotheust.
Pl utols tantsa Timotheushoz egy nneplyes elktelezõ formulval kezdõdik, amely ksõbb az Apostoli Hitvalls szvegbe is bekerlt. Krisztusnak, mint tlõ brnak az emltsvel Pl az evangelista tisztnek teljes slyt helyezi Timotheusra. Viszont, Isten kirlyi uralmnak, orszgnak gyõzelmes megjelensnek emltsvel Isten irgalmassgra s megvlt mûvre hvja fel figyelmt, amelynek a szolglatban ll.
A kryss igvel jelzi Pl, hogy Timotheus Isten orszgnak a heroldja, hrnke, akinek az a feladata, hogy a kzelgõ r jvetelt tudtra adja az embereknek (v. Mk 1:14k.). Ebben a tisztben nem emberi mrlegelsnek kell eldnteni, hogy mikor hirdesse az Isten orszga evangliumt. Az alkalmas s alkalmatlan idõ (eukairos akairos) sz szerint rtelmezendõ. Fggetlenl minden emberi vlemnytõl, az ignek minden idõben hirdettetnie kell. A fedds s ints, a bûnk leleplezsnek npszerûtlen feladatt, de a vigasztals a buzdts sok erõt kvn feladatt is vllalnia kell az igehirdetõnek. Az alkalmas s alkalmatlan idõ les kifejezst Pl a makrothymia szval magyarzza. Az evanglista, az ige hirdetõje nem zelta, nem tolakod rajong, hanem a trelem s a tanti szndk hatrozza meg szolglatnak mdjt.
A megjvendlt idõ mr elkezdõdtt a tvtantk fellpsvel, akik az egszsges tantst (v. 1Tim 1:10) nem tudjk elviselni. A bûnbocsnatrl, jjszletsrõl, megszentelõdsrõl, rk letrõl, feltmadsrl szl gygyt evanglium helyett sajt kvnsgaik szerint keresnek s gyûjtenek tantkat, akik szenzcira, szellemes elmletekre, izgat vallsi vitkra „viszketõ” flk kvnsgnak eleget tesznek. Ez a magatarts, amely a hit dolgaiban csak szellemi kielglst vagy eszttikai jtkot keres, s nem engedi, hogy az ember egsz lnyt megragadja s talaktsa az evanglium igazsga, vgl is a mtoszok meddõ boncolshoz vezet.
Timotheus ezzel szemben gy tltheti be szolgla-. tt maradk nlkl, ha jzan marad, teht sem rzelmei, sem emberi kpzelõ ereje nem ragadja el, hanem a jzansg Lelkvel tli meg a tennivalkat (v. 2Tim 1:7), ha vllalja a kzdelmet s a szenvedst (2Tim 2:3). Az euaggelists tiszt (ApCsel 21:8; Ef 4:11) s elnevezs az õsegyhzban az apostolok legkzelebbi munkatrsait illette meg. Az evangelistk rszben az apostolok mellett munklkodtak, ksõbb nll misszii s kormnyzi feladatokat kaptak. A msodik keresztyn nemzedkben az apostolok utdai s az apostoli hagyomny legfõbb lettemnyesei.
Timotheus helytllsra szksg van nemcsak a tvtants fokozd veszedelme miatt, hanem Pl rvidesen bekvetkezõ halla miatt is. A spendomai s az analysis egyarnt Pl hallra utal. A spendomai szval azt jelzi, hogy lett ldozatknt teszi az oltrra „italldozatul”. Mivel a rmai polgr „kivltsga” a lefejezs, az „italldozat” szval bizonyra Krisztusrt kihull vrre, a sz igaz rtelmben vrtan hallra gondol. Az analysis a lncaitl val szabadulsra utal, de egyben a Krisztushoz val kltzst is jelenti (v. Fil 1:23). A hall azonban most nem szomor, hanem gyõzelmes gondolatokat kelt Plban. rmmel llaptja meg, hogy a „j harcot megharcoltam, a futst elvgeztem, a hitet megtartottam” (7). Az 1Kor 9:24kk.-bl ismert hasonlattal jellemzi lettjt. A vllalt kzdelmet elvgezte. j kp kvetkezik: tn pistin tetrka ezt jelenti: „hû maradtam”. A kifejezs a hûsgben val megmarads szilrd terminusa. A j, az igaz s szablyszerûen megharcolt kzdelem jutalma a gyõzelmi koszor, amit az olimpiai jtkokon az atltk nyertek, vagy amit a keleti uralkodk legfõbb llami kitntetsknt adtak. Plnak a mennyei igaz br, fogja adni a „gyõzelmi koszort”, az „igazsg koszorjt” a paruzia napjn. Hogy ez az „igazsg” nem a Pl rdeme azt tudjuk elõbbi leveleibõl (v. Rm 3:26; Gal 5:5). Pl Isten gyõzelmnek a napjra gondolva nemcsak sajt dvssgben remnykedik, hanem mindazokban is, akik „szeretik az õ megjelenst”. Pl lete s halla plda marad, vigasztal s btort plda, mindazoknak, akik vrjk Isten orszgnak a gyõztes megjelenst s diadalt az emberi let s trtnelem minden nyomorsga felett. gy ll elõttnk Pl a pognyok apostola, Isten embere halla elõtt: „…nekem az let Krisztus, s a meghals nyeresg” (Fil 1:21).
2 Tim. 4,9–18. A fogoly Pl helyzete s rendelkezsei.
Plt fogsgban rgi munkatrsai kzl sokan elhagytk (v. 2Tim 1:15), msokat az ltala alaptott gylekezetekbe kldtt rendelkezsekkel. Most egyedl Lukcs, a szeretett orvos van vele. Kri Timotheust, hogy ksedelem nlkl induljon el hozz Rmba, s vigye magval Mrkot, mert hasznos neki a szolglatban. Azt; akit egykor mltatlannak tartott munkatrsnak fogadni, most hasznos s szeretett munkatrsknt visszanyerte (v. ApCsel 15:36–41). Kri Pl Timotheust, hogy hozza magval a Trszban hagyott kpenyt, amelyre a kzelgõ tl miatt a brtnben nagy szksge lesz, a knyveket s a pergameneket, amelyek minden bizonnyal szvetsgi iratokat tartalmaztak. Ennyi Pl apostol „vagyona” s hagyatka. De Trsz emltsvel eszbe jut egy Alexander nevû rzmûves, aki sokat rtott Plnak, s akitõl vj a Timotheust. Kzli, hogy elsõ vdekezse perben kedvezõen vgzõdtt, azrt, hogy mg elvgezhesse a rbzottakat. De a 4:7-bõl tudjuk, hogy kzeli hallval, vrtan hallval, teht pernek kedvezõtlen kimenetelvel szmol. Azt remli, hogy Isten az õ „mennyei orszgra fogja megszabadtani”. Helyzetrõl val tudstst doxolgival s mennel zrja. Pl az utols leheletig odaadssal s krltekintssel vgzi a rbzott szolglatot. Ez nem a meghals mûvszete, nem „ars moriendi”, hanem az letbõl val tvozs istentisztelete.
2 Tim. 4,19–22. A levl befejezse.
Kszntsek. Pl nv szerint felsorolja az zsia tartomnyban dolgoz kzeli munkatrsait s a Rmban levõ munkatrsai nevben is dvzli õket. Az dvzlt munkatrsak ismerõsk Pl leveleibõl s misszii tjairl (v. ApCsel 18:2; 18:26; Rm 16:3; 1Kor 16:1; 2Tim 1:16–18; Rm 16:23; v. ApCsel 19:22; ApCsel 21:29). A rmai munkatrsak kzl a Linus nevrõl olvasunk a ksõbbi keresztyn hagyomnyban, a rmai pspkk listjn Pter utn a msodik helyen ll.
A hall rvn ll apostol utols rnk maradt szavait olvashatjuk ezekben az dvzletekben. Pl utols levelt is lete nagy gynek, az Isten Krisztusban kijelentett kegyelmnek hirdetsvel fejezi be: Az r legyen a te lelkeddel! A kegyelem veletek! Pl rnk maradt utols gondolatai s szavai az evanglium szolglatnak, munkatrsainak s rajtuk keresztl a gylekezeteknek, az egyhznak szlnak.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
