TIMOTHEUSHOZ RT ELSÕ LEVL
Dr. Kocsis Elemr professzor
A TIMOTHEUSHOZ RT ELSÕ LEVL MAGYARZATA
rta: Dr. Kocsis Elemr professzor
1 Tim. I. RSZ
1 Tim. 1,1–2. Pl dvzli Timotheust.
Pl az dvzletben apostolnak nevezi magt. Nyilvnvalan nem Timotheus elõtt akar ebben a tisztben bemutatkozni. Az „apostol” szra itt klns hangsly esik, mert Pl Timotheus ltal a gylekezeteknek Isten meghatalmazott kveteknt szl. Az apostolos cm nemcsak Pl hivatsnak mltsgra utal, hanem alzatra s ktttsgre is. Minden amit mond s amit tesz, nem sajt tetszse, hanem Isten akarata s terve szerint trtnik, sõt parancsra: kat’epitagn theou. Isten jelzõje, str hmn szvetsgi mltsgjelzõ (Zsolt 25:5; 27:9; Hab 3:18; v. Lk 1:47). Isten nem csak teremtõ, hanem szabadt, megvlt Isten is. A Szenthromsg szemlyeinek munki thatjk egymst. Jzus mltsgjelzõje h elpis hmn arra az eschatologiai remnysgre utal, hogy Jzus eljvete lvel s az evanglium hirdetsvel elkezdõdtt Isten gretei beteljesedsnek ideje, amely az emberisg teljes megvltsval, bûnbõl s hallbl val szabadtsval vgzõdik. Timotheust Pl vezette hitre, õ rendelte el az evanglium szolglatra, innen rthetõ az a meleghang, szvlyes megszlts: „igaz fiamnak a hitben”. A Pl s Timotheus kztt meglevõ bensõsges barti s munkatrsi kapcsolatnak a szelleme betlti mindkt Tim levelet.
A „kegyelem nktek s bkessg” szoksos pli formula helybe a Psztori Levelekben a „kegyelem, irgalmassg, bkessg” hromtag dvzlõ formula lp, amely zsid eredetû (Gal 6:16) s a kiszsiai gylekezetekben vlt hasznlatoss (v. 2Jn 3). Pl Isten ajndkoz kegyelmt, bûnbocst irgalmassgt s az Istennel a Krisztusban helyrellt kzssg bkjt, teht az dvõssg javainak teljes gazdagsgt kvnja Timotheusnak s a rbzott gylekezeteknek. A kegyelem, irgalmassg s bkessg Istennek az a mindent fellhalad ajndka, amit a keresztyneknek szntelen kvnniuk kell egymsnak s minden embernek.
1 Tim. 1,3–11. A tvtantk ellen hatrozott kzdelemre van szksg.
A spekulatv theologiai elmletek nem a gylekezet ptsre, hanem ellenttek keltsre szolginak. Az a helyes rsrtelmezs, amely a szeretet mrtknek megfelel.
Pl azzal a rendelkezssel hagyta Efzusban Timotheust, hogy az efzusi gylekezetet s a kiszsiai egyhzat (amelynek vezetõ gylekezete Efzus volt) vdje a tvtantkkal szemben. A tvtantk mg a gylekezetekben vannak, szmuk mg nem volt nagy (tisin), de Pl gy vli, hogy a kezdeti hatrozott fel lps s ints taln mg kijzanthatja õket, s megvdi a gylekezet bizonysgttelnek egysgt. Az apostol arra szltja fel Timotheust, hogy „parancsold meg nmelyeknek, hogy ne tantsanak idegen tantst” (3). A paraggelein az autoritativ, a Krisztustl vett tekintlyre hivatkoz parancs kifejezse (v. ApCsel 16:18; 1Kor 7:10). A heterodidaskalia az apostoli tantstl idegen, tvtan kifejezsre szolgl fogalom. Ezekben a sorokban megfigyelhetjk az õsegyhz kialakul hivatalos nyelvhasznlatt, amely az apostol hatrozott egyhzkormnyzi tevkenysgre is utal.
A tvtantkra jellemzõ, hogy „mtoszokkal” s „genealgikkal” foglalkoznak. Ezekrõl bõvebb felvilgostssal szolgl Tit 1:14 s Tit 3:9; ahol „zsid mtoszokrl” van sz. A hellenista irodalomban a „mtoszok s genalgik” a mitikus jellegû trtnetrs elnevezse. A nagy zsid filozfus, Alexandriai Philo viszont „genealogiai”-nak nevezi Mzes elsõ kt knyve trtneti lersait a Sinai trvnyadsig bezran. Teht az itt hasznlt mythoi kai genalogiai kifejezs a bibliai õstrtnetben s Izrel õstrtnetben tallhat nemzetsgtblzatokra s legendaszerû elbeszlsekre vonatkozik. A tvtantk az ezekhez fûzõdõ allegorikus spekulcikra sszpontostottk figyelmket, s elmleteikkel eltereltk a gylekezet figyelmt az evanglium lnyegrõl. Ennek kvetkeztben a gylekezetet az Isten dvztõ tervnek s akaratnak (oikonomia) megismerse helyett s hitben val pls helyett hibaval vitkra pazarolta erejt.
A Timotheus eljrsnak, mint minden egyhzi intsnek s feddsnek, fegyelmezõ rendelkezseknek a clja a szeretetre nevels, egy olyan szeretetre, amely tiszta szvbõl, j lelkiismeretbõl s kpmutats nlkli hitbõl szrmazik. A tevkeny s hathats szeretetnek ez a hrom elengedhetetlen felttele van.
A tvtantk ppen a szeretettõl tvoztak el, ezrt minden nagykpû tudskodsuk ellenre tudomnyuk res s hibaval, termketlen fecsegs marad. A tvtantk trvnytantk akarnak lenni. Spekulciikkal aszketikus kvetelmnyeket akarnak a gylekezetekre szabni (v. 1Tim 4:3; Tit 1:14). Aki pedig a trvnyt az evanglium nlkl hirdeti, nemcsak Krisztust, de az szvetsget is flrerti.
Az Isten trvnye j, de a maga „trvnye” szerint (nomins), azaz belsõ rtelme, rendeltetse szerint kell alkalmazni. Ez pedig a szeretet szablya, amelyben az szvetsg s Jzus is sszefoglalta a trvnyt (Mk 12:28–31 par.) A trvny nem a Krisztusban, megigaztott ember gytrsre, hanem a bûn leleplezsre, a gonoszok elrettentsre, a trvnyszegõk ellen van. A 9. s 10. versekben tallhat bûn-katalgus a Tzparancsolat (Ex 20:1–17) thgst illusztrlja a korabeli zsid rsmagyarzat pldja szerint. Az elsõ tbla parancsainak thgit hat ltalnos jelzõvel illeti, a msodik tbla parancsai ellen vtõket egyenknt emlti. Ezen kvl a trvny az ellen is van, ami „az egszsges tantssal ellenkezik”. Ez a kifejezs a Psztori Levelek sajtos szkincshez tartozik (2Tim 4:3; Tit 1:9; 2:1), s antiheretikusan rtendõ. A tvtantssal szemben az evangliumi tants egszsges, jzan, rtelmes, nem a vulgris filozfiai racionalizmus rtelmben, hanem pnumatikus rtelemben, a kijelents logikja szerint (v. Dibelius 20k.). „A boldog, Isten dicsõsgnek evangliuma” adja a bûnbocsnatot, a szabadtst, a szeretet ltal szolgl letet az embernek, nem pedig a trvnyeskedõ tvtantk spekulcii.
1 Tim. 1,12–17. Pl megtrse s apostoli szolglata az irgalmas Isten munkjnak legkimagaslbb pldja.
Az apostol a kegyelem munkjt a maga teljes mltatlansgnak s Isten knyrlõ, szolglatba llt szeretetnek lersval jellemzi. Pl azelõtt kromolta Krisztus nevt, s ldzte Krisztus tantvnyait, kvetõit (ApCsel 8:3; 9:1–2; Gal 1:13–23). Isten ezzel szemben eleve elrendelsbõl hûnek tlte (1Kor 4:2) s apostoli szolglattal bzta meg. Pl ugyan tudatlansgbl cselekedett, de ez nem von le semmit a kegyelem nagysgbl. A tudatlansgbl elkvetett bûn is vtek (v. Num 15:22–31; ApCsel 13:27kk.). Plnak ennl a megllaptsnl azonban kzrejtszott az a korai keresztyn theolgiai gondolat is, hogy az apistia s az agnosia egy olyan korszak az emberisg s az egyn letben, amelyre, Isten igaz ismeretnek a hinya jellemzõ (ApCsel 17:23.30; Ef 4:18; 1Pt 1:14). Ez a korszak Krisztus megismersvel megszûnik. Pl letben Isten kegyelme elfedezte ezt a korszakot s az apostolt a hit s szeretet emberv formlta t. A hyperpleonasen jelzi, hogy a kegyelem minden elõbbi helyzetet, sõt minden ksõbbi vrakozst fellml valsg. Pl megtrsnek pldjbl a legelveszettebbnek ltsz bûns is remnysget merthet. „Hitelt rdemlõ beszd s minden elismersre mlt, Jzus Krisztus azrt jtt a vilgba, hogy bûnsket dvztsen, akik kzl az elsõ n vagyok” (15). Ezzel a hitvallsszerû formulval foglalja ssze Pl a rbzott evangliumot, amelynek igazsgt s valsgt sajt letben olyan ellenllhatatlan erõvel tapasztalta meg. Pl itt, ha nem is sz szerint, de tartalmban Jzus Zakeusnak mondott szavait idzi (Lk 19:10). Pl, aki egykor a bûnsk ln jrt, most a megkegyelmezettek ln jrhat. gy a rajta megmutatott hossztûrs, õstpusv lett Isten minden tovbbi kegyelmi munkjnak, õmaga pedig pldjv mindazoknak, akik. hisznek Krisztusban az rk letre. Pl megtrst nem bibliogrfiai vagy pszicholgiai okbl emlti, hanem az apostoli krgma illusztrlsra: Pl abszurd pldja mutatja, hogy nincs elveszett ember Isten szemben.
Pl a hellenista zsinaggban tanult s naponknt mondott doxolgival zrja az ptõ jellegû szakaszt, amelyben igehirdetse szvt trta fel. Magasztalja az idõk, a trtnelem Urt, aki j korszakokat hv ltre (v. zs 52:7), aki a vilg teremtstõl vezeti a beteljeseds fel a mindensget. õ az letnek Ura s adja, a fensgben uralkod, egyetlen Isten (Ex 33:20; Kol 1:5; Deut 6:5). Mgis Õ az irgalmas Isten, a bûns ember megvltja Jzus Krisztus ltal. Egyedl Õt illeti „dicsõts s tisztelet rkkn rkk”. Az htat magassgban szrnyal liturgiai formula utn Pl „men”-nel erõsti meg a mondottakat, amit a levelet hallgat gylekezet ismtelhet.
1 Tim. 1,18–20. Timotheusnak frfiasan kell kpviselnie a rbzott evanglium gyt.
Pl a gondolati egysget zr soraiban utal arra a helyzetre, amelyre nzve rendelkezseket kldtt (v. 2Tim 2:14; Tit 2:15). Az itt kldtt utastsnak (1:3kk.) nemcsak hivatalos jellege, hanem igehirdetsszerû rvnye is van. Az apostol az elmondottakat ktelezõ rvnyû apostoli tradciknt adja t. Erre utal a paratithemai ige, amely a paradidmi rtelmben az õskeresztyn irodalomban az igaz tantsnak hû megõrzsre tadst jelenti. Timotheusnak az ordincija, a kzrttel s imdsg alkalmval kapott prfcia (v. ApCsel 13:1–3) adjon erõt s btorsgot a fõ, az igaz harcra, minden tvtantssal szemben az evangliumrt. A kal strateia a hadi szolglat kpnek bibliai alkalmazsa, amely a grg filozfiai etika formakszltnek segtsgvel az szvetsgi szent hbor, jszerû evangliumi megfogalmazsa. Ennek a gondolatnak a lnyege az, hogy Krisztus tantvnya katona, aki ksz egyarnt a harcra s a szenvedsre is. Pl leveleiben msutt is megfigyelhetjk, hogy az apostol a „frfias keresztynsg” pldjt adja kvetõinek (v. Ef 4:13; 6:10kk.; 2Tim 2:4). Erre utalnak az atltikbl vett hasonlatok is (1Kor 9:24–27). A Krisztus harcosa azonban nem fegyverrel, hanem hittel s j lelkiismerettel harcol. Csak akkor vrhat eredmnyt ha megõrzi a Lleknek ezeket az ajndkait. A keresztyn, a bibliai alapokon nyugv tants szerint a „j lelkiismeret” nem puszta emberi tulajdonsg, hanem a Szentllek ltal nmagt tlõ s korrigl erklcsi ntudat. Hit nlkl s beszennyezett, rzketlen lelkiismerettel csak hajtrs vr az evanglium szolglatba lltott emberre. A hajtrs az etikai gondolkodsban a belsõ ellentmondsok s hazugsgok miatt kudarcba flt let jellemzsre szolgl kp. Ilyen hajtrtt emberek Himenus s Alexander, akik egykor Pl munkatrsai lettek (v. 2Tim 2:17; 4:14), de erklcsi lazasguk kvetkeztben hitk hajtrst szenvedett. Amikor elkezdtk kromolni (blasfmein) Krisztust s az evangliumot s ezzel veszlyeztettk az egyhz egysgt a tanfegyelmet s a gylekezetek szeretetkzssgt, Pl „tadta õket a Stnnak”. Ez a kifejezs a gylekezetbõl val kirekesztst jelenti, egyben azt a meggyõzõdst, hogy a Stn a kikzstettet betegsggel vagy ms csapssal sjtja, s ezltal a bûns magba szll s taln megtrhet (v. 1Kor 5:5). A paideia jelentsben benne van a fenyts s a nevels mozzanata is. Az egyhzfegyelemnek olyan pldjval tallkozunk itt, amely a gylekezet rdekben trtnik, azltal, hogy azt a sztrombolstl vja, msrszt azonban a fegyelmezs a bûns rdekben is trtnik, hogy azt a fenyts bûnbnatra indtsa. Egyedl ez lehet minden egyhzfegyelem s egyhzi fenyts rtelme s clja.
Plnak ezek a szavai, amellyel Timotheust kemny s frfias harcra buzdtja az evanglium tisztasgrt, az egyhz belsõ rombolival szemben, a termketlen vitk s viszlyok sztival s az erklcsi lazasggal szemben, vilgosan mutatjk annak a nzetnek a tarthatatlansgt, hogy a keresztyn embernek csak szeldsggel s passzivitssal lehet kpviselni az igazsgot. Jzus kemny szavai a farizeusok s sadduceusok ellen s a templom megtiszttsa (Mt 21:12–13; v. Jn 2:14–16) alapul szolglnak Pl hatrozott fellpshez az igazsg rdekben. Ez a „frfias keresztynsg” az jszvetsgi kijelents belsõ logikja szerint nem valami hõsi eszmny, hanem az „erõ, szeretet s jzansg” (2Tim 1:8) Lelktõl thatott magatarts, ppen az Isten orszgnak nagy gye, az Isten Krisztusban hozznk jtt szabadt szeretetnek hirdetse s meglse rdekben.
1 Tim. II. RSZ
A keresztyn bizonysgttel hitelnek lnyeges felttele az istentiszteleti s gylekezeti rend
1 Tim. 2,1–15. A helyes istentisztelet.
A gylekezet letnek legfontosabb mozzanata az istentisztelet. Pl elrendeli, hogy az istentiszteleten tartson a gylekezet „knyrgseket, imdsgokat, esedezõ (kzbenjr) fohszokat s hlaad imkat minden emberrt”. Ezek nem klnbzõ imatpusok, hanem a kzs istentiszteleti imdsg klnbzõ motvumai, amelyek a gylekezet imdsgnak teljes gazdagsgt jelzik. Az imdsg minden emberrt szl. Jzus Krisztus Lelke a szeretet Lelke, aki nem zr ki senkit, sõt tfogja a vilgot szeretetben s remnysgben.
Az imdsgban klns hangsly esik a birodalom fejrt, a csszrrt val knyrgsre. A basileus elnevezs keleten csszrt jelentett. A tbbes jelzi, hogy a mindenkori uralkodrl van sz. De a csszrral egytt mindenkirt knyrgnie kell a gylekezetnek, aki rszt vesz a hatalom birtoklsban s gyakorlsban. A krs indoklsa az, hogy a birodalom vezetõi tudjk megteremteni a bkt, a feltteleket a „nyugodt s csendes lethez”, amely lehetõv teszi az egyhz szolglatnak a vgzst is, Isten elõtt val kedves letfolytatsban (eusebeia) s klsõ-belsõ tisztasgban, emberek elõtt kedves magatartsban. Pl Krisztus visszajvetelnek a vrsban, a teljes vltsg napja kzeledtnek a remnysgben l, mg sem feledkezik meg az evanglium etikai tartalmrl sem. A Psztori Levelek az elsõ keresztyn „polgri” etika dokumentumai, abban az rtelemben, hogy az egyhz – br nem mond le Isten orszga vrsrl, de beilleszkedik az emberi trsadalomba, s hosszabb trtneti tra rendezkedik be.
A felsõbbsgrt mondand ima megrtshez szksges megjegyezni, hogy ez nem a felsõbbsg megtrsrt trtnik – mint ahogy ezt egy az egyhztrtnet folyamn idõnknt felmerlõ tves magyarzat lltja –, hanem egyrszt a lojalits, az llamhoz val hûsg kifejezse, msrszt knyrgs azrt, hogy Isten adjon erõt s blcsessget az llam vezetõinek tisztk betltsre, a bke s a rend fenntartsra. A birodalom pogny npei a csszrkultusz keretben fejeztk ki lojalitsukat. A zsidsg ldozatot mutatott be a csszrrt s csaldjrt. A keresztynek imdkoztk rte s a hatsgrt.
Az egsz embervilgra tekintõ knyrgs s a bks, nyugodt alkot munka s az ebben foly keresztyn bizonysgttel kedves Isten elõtt, mert Õ „megvlt”, „szabadt” Isten, aki szeretetvel mindenkit dvzteni akar s az igazsg ismeretre s elismersre eljuttatni (v. Zsid 10:26; 2Tim 2:25; 3:7). Az epignsis altheias nem pusztn intellektulis megismerst jelent, hanem az igazsg:elõtt val meghajlst, annak elfogadst s cselekvst. Az egyhz azrt tud a vilgrt knyrgni, mert ismeri s elfogadta Jzus Krisztusnak a vilgrt trtnt megvlt munkjt (v. Jn 3:16).
Az 5–6. versekben olvashat kttag hitvallsi formula az õsegyhz egyik legrgibb hitvallsa, amelyik Istennek s Jzus Krisztus szemlynek, kiengesztelst, j szvetsget szerzõ munkjnak dicsõtse. Õ Isten szeretetnek megtesteslt bizonysga az dvzts trtnetnek dntõ idejben.
Pl eskvel bizonytja, hogy az errõl szl evanglium rbzatott, õ Isten meghatalmazott hrnke a npek kztt (v. Gal 2:8; Ef 3:1–13). Pl ezzel a nyilatkozattal nneplyesen megerõsti rendelkezseinek apostoli hitelessgt, azokkal a tvtantkkal szemben, akik ktsgbe vontk azt.
Az egyhz szolglatban igen fontos helyet foglal el a vilgi felsõbbsgrt s az emberisgrt val istentiszteleti knyrgs s hlaads. Ez egyrszt a szeretet, s szolidarits kifejezse a mindenkori kortrsak letnek a krdsei irnt, msrszt Isten vilgkormnyz s megvlt, szabadt hatalmnak s irgalmassgnak a megvallsa, Ez az imdsg s az ebbõl kvetkezõ keresztyn szolglatkedv s az Isten elõtt s ez teszi hiteless az egyhz bizonysgttelt az emberek elõtt.
A frfiak imaszolglata. Az apostol rvid „akarom” szava jelzi, hogy Isten akaratbl s meghatalmazsbl folytatja rendelkezseit. A felemelt karok, felfel fordtott tenyerekkel az imdkozs jellegzetes kori testtartsa. Annak a kifejezõje ez a mozdulat, hogy az imdkoz, Isten ldst kri s fogadja. Pl azt rendeli, hogy a frfiak „szent” kezeket emeljenek fel Istenhez imdkozskor. A hosios egyrszt az Istennek szentelt, bûntõl megtiszttott embernek a jelzõje, msrszt s elsõ renden az Isten s a Krisztus (Lev 19:2; ApCsel 2:27; Zsid 7:26; 1Thessz 4:3). Az apostoli rendelkezs a frfiak papi szolglatra utal, az egyetemes papsg rtelmben. Az apostol klnsen kt bûntõl v, a haragtl s a viszlytl, ami a frfiaknak, termszetknl fogva nagy kisrtst jelent. Jzus tantsa szerint, annak aki imdkozni akar, kszen kell lennie a megbocstsra s a bkessgre (Mt 5:23; 6:12). A harag kizrja az embert Isten munkatrsi kzssgbõl (Jak 1:20). A frfiaknak, mint az egyhz s a keresztyn csald bizonysgtevõ, papi szolglata vezetõinek vigyzniuk kell, hogy a harag s viszlykods jellegzetes frfibûne alkalmatlann ne tegye õket az imdsg szolglatnak elvgzsre.
A keresztyn asszony magatartsa az istentiszteleten s a csaldban. Ha a frfiak legnagyobb ksrtse a harag s a viszly, a nõk a minden szemrmet flretevõ feltûnni s tetszeni vgys. Ez nmaguk blvnyozshoz vezet s az rzki vgyak rabjaiv teszi õket. Ezzel nmagukat zrjk ki az istentisztelet ldsbl. A klsõ feltûns s tetszenivgys az istentiszteleten kvl sem illik a keresztyn nõhz, mert az let legfõbb rtelmtõl a hitbõl s szeretetbõl fakad szolglattl vonja el az embert. Az apostol azonban mgsem a keresztyn nõk ltzkdst akarja szablyozni, ezt ui. a trvnyeskedõk teszik. Csak azt kvnja, hogy ne a fnyûzõ ltzkdsben merljn ki a keresztyn nõ lete, hanem fordtsa figyelmt a belsõ kessgre s a j cselekedetekre. Az aidos s a sfrosyn rokon rtelmû szavak, a szemrmes s jzan mrtktartst jelzik. Ezek teszik igazn kess s vonzv a keresztyn nõt. Pl nem a tiszta s az zlses ltzkds ellen rvel, hanem az nmagt blvnyoz rzki feltûnst keltõ testkultusz ellen, ami alkalmatlann teszi a keresztyn nõt a hitvall letre. A katastol kosmia (9) az a mlt viselkeds, magatarts, amely a j cselekedetekkel bizonysgot tevõ keresztyn nõ jellemvonsa.
A 11–15. verseket, de klnsen a 12. verset az egyhztrtnet folyamn sokszor idztk gy, mint a nõk kultuszi szolglatbl val kiszortsnak jszvetsgi bizonysgt. A hely alapos megvizsglsbl kitûnik, hogy a krds sszetettebb, s nem arrl van sz, hogy Pl rk rvnyû isteni rendelssel eltiltja a keresztyn nõt az igehirdetstõl s az ige magyarzstl. A tilts gy hangzik: „Az asszony csendben tanuljon, teljes engedelmessggel (11). De a tantst asszonynak nem engedem meg, sem azt, hogy a frfin uralkodjk…” (12). Itt mindenek elõtt egy ltalnos letszablyrl van sz, s csak msodlagosan – a didach jelentsbõl kvetkeztetve – az istentiszteleten val viselkedsrõl. Azt a ttelt, hogy az asszony csendben tanuljon, Pl jellegzetes rabbinusi rvelssel indokolja: 1. dm teremtetett elsõnek. kori gondolkods szerint az elsõ az rtkesebb, pl. az elsõszltt. 2. Nem dm vezettetett flre, hanem va. Pl ezt az rvelst az apokrifus Sirach knyvbõl veszi (Sirach 25:24). Az szvetsg nem tesz ilyen klnbsget. A bûn emltsvel azonban srgetõv vlik az evanglium meghirdetse. Igen meglepõ a 15. vers kijelentse: „…de megtartatik a gyermekszls ltal, ha megmaradnak a hitben s szeretetben s a szentsgben, jzanul”. Ennek a kijelentsnek az az rtelme, hogy a hitben, szeretetben, szentsgben teljestett nõi hivats, az anyasg hivatsnak betltse az az letkr, ahol Isten dvztõ greteivel s erejvel tallkozik a keresztyn nõ.
Mi indtotta Plt a nõknek adott n. „hallgatsi parancs” kimondsra? Az elsõ gylekezetekben voltak prftanõk (v. ApCsel 21:9). Ezt a jelensget Jel prfcija beteljesedsnek tartja Pter az elsõ pnksdkor (ApCsel 2:17 v. Jel 2:28). A Pl ltal alaptott gylekezetekben is kaptak nõk tanti szolglatot (ApCsel 18:26). Mi indtotta akkor Plt az 1Tim-ban, munkssga utols veiben, hogy a kiszsiai gylekezetekben megtiltsa a nõk gylekezeti szereplst, s letkrket a csaldra korltozza? A Psztori Levelek s a legrgibb egyhztrtneti adataink szerint megtallhatjuk a feleletet erre a krdsre. Pl a tvtants egyik kros kinvst, illetve rombol hatst akarta megfkezni a hallgatsi tilalommal. A trvnyeskedõ s aszketikus tantsokat hirdetõ tvtantk klnsen a gylekezet nõtagjaira voltak hatssal (v. 2Tim 3:6). Egyik veszedelmes tvtanuk az volt, hogy tiltottk a hzassgot (1Tim 4:3). Ha ezeknek a tvtantknak sikerl a nõket tmegesen kivonni a csaldi letbõl s a gylekezeti istentiszteleteken rajong s eksztatikus mdiumknt fellptetni, akkor a keresztyn csaldi let felbomlik, a gylekezeti istentisztelet pedig khoszba fl. Pl ezzel szemben megvdte a keresztyn istentisztelet komolysgt, s a nõ anyasgt megilletõ mltsgot Isten igje hitelvel igazolta.
Mint ahogyan azonban az jszvetsg nem trvnykdex s nem ad kazuisztikt, hanem minden konkrt rendelkezse a szeretet nagy parancsnak illusztrcija, gy Plnak ez a hallgatsi tilalma is helyhez s alkalomhoz kttt. Akkor, abban a helyzetben ezt kvetelte az egyhz szolglatnak hitele s eredmnyessge, amirt Pl Krisztus szerelmvel buzgott. Az egyhznak azonban megvan a joga s ktelessge minden idõben, hogy a nemek s nemzedkek szerept a szolglat rdekben gy irnytsa, ahogyan az az evanglium rdeknek s az emberszeretet parancsnak legjobban megfelel.
1 Tim. III. RSZ
1 Tim. 3,1–7. A gylekezeti vezetõ szemlye s ktelessgei.
Az episkopos a Psztori Levelekben gylekezeti felgyelõt, a gylekezet lelkipsztort jelenti, ezrt nem azonos a mai rtelemben vett pspkkel (v. Tit 1:7), sem az episkop a ksõbbi pspki tiszttel. A sz a hellenista kultrkrben olyan kzhivatalnokot jelentett, akinek fõleg gazdasgi teendõi voltak. Feltûnõ prhuzamot mutat ez az elnevezs a Holttenger mellkn teleplt, egykori essznus szekta vezetõjnek nevvel: mebaqqer, akinek a feladata, a gylekezet oktatsa, lelkigondozsa, az jonnan belpk megvizsglsa szintn hasonlsgot mutat az episkopos feladatval. De egyszerûen s termszetesen pldul szolglhatott a hellenista diasporban lõ zsid gylekezetek zsinagga elljrjnak tiszte is. A grg s zsid pldk s elõzmnyek ellenre a keresztyn episkopos tiszt a keresztyn talajon, pratlan jelensgg, a keresztyn gylekezeti lelkipsztor tiszttv lesz.
A kvnalmak, amelyeket az apostol a felgyelõvel szemben tmaszt, mr egyhztrtneti tapasztalatbl fakadtak. A felsorolt grg ernykatalgus szavai keresztyn tartalommal telnek meg. Ltszlag csak a felgyelõtõl megkvnt tulajdonsgokrl van sz, de ezekbõl a tulajdonsgokbl kiderl a felgyelõ feladatkre is. Mivel szksges, hogy tantsra alkalmas legyen, ebbõl kvetkezik, hogy feladatkrbe tartozott mindenek elõtt a tants. Az a kvnalom, hogy elõszr csaldja krben kell megmutatnia kormnyzi kszsgt, csak ezutn vlhat alkalmass az Isten hza, az egyhz igazgatsra, arra mutat, hogy a felgyelõnek egyhzkormnyzi, vezetõi tevkenysge is volt a gylekezetben. A mrtktelensgtõl s a kros szenvedlyektõl val tartzkods s jzan let kvnalma pedig a lelkigondozi munka felttele. Az egynejûsg kvetelmnye nemcsak a poligmia ellen, hanem az n. rejtett poligmia ellen is irnyul, ami abban nyilvnult meg, hogy valaki egyms utn bocstotta el felesgeit, s jra nõslt. A csszrkorban igen magasra szktt a vlsok szma, s ennek kvetkeztben a rejtett poligmia, az egyhz kezdettõl fogva tiltotta ezt a szokst. Klnsen a gylekezetek vezetõitõl kvnta meg, hogy hzasletk pldaad legyen. A mrtkletessg, a klsõ s belsõ magatartsban val tisztessg felttele az igehirdetõi, egyhzkormnyzi s lelkigondozi tiszt betltsnek.
Pl azt is flsorolja, hogy melyek azok a rossz tulajdonsgok, amelyek alkalmatlann tesznek valakit a gylekezet vezetsre. Nem alkalmas a rszeges, ktekedõ, sszefrhetetlen termszetû ember. Szeldsg, bkessgszeretet s nzetlensg ltal nyer bizalmat a lelkipsztor a gylekezet s a kvlllk elõtt egyarnt. A gylekezet vezetõjnek vendgszeretõnek is kell lennie, akinek a hzba bizalommal s flelem nlkl mernek menni krdseikkel a gylekezet tagjai, s mindazok, akik segtsre szorulnak.
Ahol nagyok a feladatok, ott hitben kiprblt, tapasztalt emberekre van szksg. Pl v attl, hogy jonnan megtrt s nemrg megkeresztelt embert vlasszanak meg a gylekezet vezetõjnek. Bizonyra, vagyona vagy tekintlye miatt, hajlamosak voltak a tbbnyire szegnyebb rtegekbõl toborzdott õsgylekezetek ilyen embert vlasztani vezetõl. Pl figyelmeztet arra, hogy ha valakinek a hitbeli szilrdsga s tapasztalatai nem llanak arnyban a feladat nagysgval, amelyet rbznak, letr az alzat, a szeldsg s a Szentllek erejre hagyatkozs tjrl, nknyeskedve, sajt magban bzva, felfuvalkodva kezdi vezetni a rbzott gylekezetet; s ezzel „az rdg tlete al esik”, ui. a felfuvalkods az rdg jellegzetes bûne, ami miatt elbukott s Isten megtlte.
Fontos, hogy a gylekezeten kvlllk is feddhetetlen embernek ismerjk a gylekezet vezetõjt, hogy ne rje miatta gyalzat a gylekezetet s a rbzott evangliumot. Ahhoz, hogy valaki a gylekezet tagja lehessen, „elegendõ” a kegyelem munkja, a bûnbocsnat s az jjszlets, de ahhoz, hogy valaki a gylekezet vezetõje legyen, szksges a feddhetetlen mlt s hangslyozottan a kvlllktl jvõ megbecsls is.
Ezek utn rthetõ a bevezetõ mondat slya, „aki pspksgre trekszik, j munkt kvn”. Valban szp s j munkakr, az evanglium szolglata, a lelkipsztori munkakr. Ha valaki ezt a szolglatot kvnja Isten elõtt kedves s j dolgot kvn, de csak akkor, ha tudatban van a r vr rendkvli feladatoknak, s birtokban az ehhez szksges rendkvli kpessgeknek. Ha ilyen rendkvl nagy s felelõs ez a szolglat, ki alkalmas egyltaln erre? Pl gy felel erre a krdsre; „a mi alkalmassgunk Istentõl van” (2Kor 3:5). Maga Isten gondoskodik egyhzban minden idõben alkalmas szolgktl az ige hirdetsre, az egyhz kormnyzsra s a lelkek gondozsra.
1 Tim. 3,8–13. A diaknus tiszt felttelei s kvetelmnyei.
A Fil 1:1-hez hasonlan a Psztori Levelek is a diaknust a pspkkel egytt emltik. A diaknus munkja a szeretetszolglat terletre esett. A diakonos a szolglat mltsgnak a jelzõje is. Jzus a maga szolglatt lltotta pldakpl tantvnyainak (Mk 10:45; Jn 13:4–17). A diaknus tiszt az õsgylekezetekben nem egy alsbb rendû hierarchikus kategria, hanem az episkopos mell rendelt szolglat. Ezt mutatjk a felsorolt szigor szemlyi felttelek is. Mivel a diaknusok Jzus Krisztus knyrlõ szeretett kpviselik, azrt tisztessgeseknek kell lennik, egyeneseknek, megbzhatknak, az alkohol s nyerszkeds rabsgtl menteseknek. Ez azrt fontos mert jelentõs anyagi javak forognak a kezûkn.
Mivel azonban a diaknus nemcsak szolgl, hanem Krisztus nevben is szolgl, fontos, hogy a hit titkt, azaz a hit alapjait is ismerje, j erklcsi tlõkpessge legyen (v. 1:5–19). A szolglat fontossgt jelzi a prbaidõ felttele s feddhetetlensg is. Feddhetetlen valaki, ha nem merl fel esetben olyan bûn, amely a tisztsgre vlasztsakor kizr ok lenne.
A 11. versben a felesgekre vonatkoz szemlyi felttelek, valsznûleg ltalban a gylekezeti vezetõk, a pspkk felesgre is rvnyesek. A gylekezet vlasztott vezetõje ill. tisztsg viselõje hzastrsnak is tiszteletremltnak (semna) kell lennie, aki nem rgalmaz, hanem tleteiben kiegyenslyozott, jzan s mindenben megbzhat, hûsges. A gylekezetben vllalt tisztsg olyan fontos s nehz munka, amely a hvõ s bizonysgtevõ felesg nagyfok erklcsi helytllst s segtst is ignyli. A monogmia s a pldaad csaldi let a diaknusokra nzve is ktelezõ felttel. Krisztus szeretete mindenek elõtt a gylekezet vezetõinek letben akar valsgg lenni.
A jl szolgl diaknusok szp tisztessget szereznek maguknak. A bathmos itt rangot jelent, ami a diakniai munka nevvel szemben, a mltsgra s a gylekezetben val tekintlyre utal. A diaknus szolglatnak msik gymlcse a hitnek s hitvall btorsgnak (parrsia) nvekedse.
Az egyhz bizonysgttele hitelnek s eredmnyessgnek egyik alapvetõ felttele az, hogy a gylekezet vezetsre, az igehirdetsre, a lelkigondozsra s a kormnyzsra, valamint a diakniai munka vgzsre alkalmas, kiprblt s tapasztalt embereket rendeljen az egyhz. Ma ez a krds a lelkipsztorkpzs s a diakniai munkra val szakkpzett s alkalmas vezetõk rendelsnek rendkvl fontos s alapvetõ egyhzi feladatban jelentkezik. A gylekezeteknek szntelen imdkozniuk kell, hogy Isten kldjn munksokat az õ aratsba, az egyhz vezetõinek pedig szntelen fradozniuk kell lelkipsztori tisztre s diakniai munkra alkalmas emberek kivlasztsn s egyre jobb s szakszerûbb kikpzsn. Az egyhznak ez a feladata adja meg Theologiai Akadmiink munkjnak az rtelmt s cljt, valamint szervezett diakniai szolglatunk tartalmt.
1 Tim. 3,14–16. Az egyhzban rendnek kell lenni, mert az az igazsg oszlopa s a Krisztus-hit megvallja.
A 14. versbõl megtudjuk, hogy mi volt Pl szemlyes indtka a levl megrsban. Tervezi, hogy Efzusba megy, de ha ez nem sikerlne, Timotheust s a rbzott kiszsiai gylekezeteket nem akarja zsinrmrtk nlkl hagyni a gylekezeti rend tekintetben. Pl az „oszlop” s „talpazat” jelzõkkel mg egyszer figyelmeztet az egyhz mltsgra s feladatnak nagysgra. A Krisztusrl szl evanglium, mint tart pillren az egyhzon nyugszik.
Ez az evanglium, ill. a belõle fakadt „kegyessg titka” (az õsegyhz liturgiai nyelvben ez a kifejezs a keresztyn hit alapvetõ tantst jelenti), a 16. versben egy Krisztusrl szl himnuszba tmrtve ll elõttnk. A himnusz egy 32 tag liturgiai rendeltetsû, hitvallsi formula. Lnyegben hasonlt a Fil 2:5–11-ben tallhat himnikus formulhoz, mert mindkt helyen Krisztus nmegrestsrõl, szolglatrl s megdicsõtsrõl van sz. A klnbsg annyi, hogy a Fil 2:5–11-ben a himnikus nek a Krisztus-esemny dvtrtneti, kronolgiai rendjben halad, a mlysg s magassg ellenttprjaival dolgozik, itt a Krisztus-esemny univerzlis jelentõsgnek ellenplusai, a fld s a menny kr csoportostja mondanivaljt.
Az elsõ ellenttpr arrl szl, hogy Krisztus, aki a testben, emberknt megjelent Istenfia formjban szenvedett a vilgtl s a vilgrt, a Llek ereje ltal (en pneumati) igaznak bizonyult, feltmadt dicsõsges testben. A msodik ellenttpr a Krisztus megvlti mûve utni felmagasztalsrl beszl. A feltmasztott s megdicsõlt Krisztust az angyalok imdjk (Ef 1:20; Fil 2:11; Zsid 1:6kk.; 1Pt 3:22). A mennyei uralomra jutsnak megfelelõ mozzanat a fldn az evanglium hirdetse, Krisztus kirlyi uralmnak proklamcija. A harmadik ellenttpr Krisztus kormnyzsrl tesz bizonysgot. A fldn egyhz tmadt, hittek az evangliumnak, Krisztus pedig az Atya jobbjn kormnyoz. Ez az õsegyhz erõteljes krisztolgiai szemllete. Krisztus, a megvlt r irgalmas uralma s bûn, hall felett gyõzelmes kirlysga mindenekre kihat. Ennek a hirdetse s meglse az egyhzra bzatott. Az egyhz nem elgedhet meg ma sem kevesebbel, mint azzal hogy az gsz emberisgre s az egsz emberi trtnetre nzve remnykedve hirdeti Krisztus bûn s hall felett gyõzelmes uralmt.
1 Tim. IV. RSZ
1 Tim. 4,1–5. A tvtantk aszketikus tanainak cfolata.
A gylekezeti rend lersa utn az apostol visszatr az 1. fejezetben emltett tmhoz; a tvtantk tanai cfolathoz. A szakasz egy prfcia idzsvel kezdõdik, amely az õskeresztyn tants kzs kincse volt, ti. az a jvendls, hogy az Isten orszgt megelõzõ idõk slyos prbi s kisrtsei kztt sokan elszakadnak a hittõl (Mk 13:22; ApCsel 20:29–30; 2Thessz 2:3.11–12; Jel 13). A stn hazug emberek kpmutat kegyessge ltal j vallst hoz ltre. A tvtantknak minden tlhajtott ltszatkegyessge ellenre azonban titkos bûnkkel van megblyegezve lelkiismeretk (kausteriaz a rabszolgk izz vassal val megblyegzsnek a terminusa). A tvtantk ugyan a stn eszkzei, de a prfcia arra utal, hogy csak Isten dvztõ tervben megengedett s megszabott ideig vgezhetik rombol munkjukat. Ez a gondolat vilgosan bizonytja, hogy a Psztori Levelekben megvan az eschatologiai vrakozs, gy ebben a mozzanatban sem mondanak ellene Pl korbbi leveleinek.
A 3. versben Pl vilgosan sszefoglalja a tvtants lnyegt. A tvtantk 1. tiltjk a hzassgot, 2. bizonyos eledelektõl val tartzkodst kvetelnek. Megllapthatjuk, hogy az elsõ esetben hellenista gnosztikus, a msodikban inkbb trvnyeskedõ jdaista hatsokrl van sz, de a szekta nevt nem ismerjk. Valsznûleg mg nincsenek hatrozott krvonalai az j vallsnak, csupn ksza tvtanokrl van sz, amelyek feltttk itt-ott fejket a gylekezetekben. A hzassg tiltsa abbl az antimaterialista gnosztikus tantsbl ered, hogy az anyag, gy a test is termszetnl fogva gonosz, teht tovbb plntlsa bûn. Az telektõl val tartzkods trvnyeskedõ jdaizmusra vall (v. Kol 2:23).
Pl az rs alapjn rvel ellenk. Az igazsg megismershez az igaz gnzishoz, a hamissal szemben, hozz tartozik, hogy a hvõ tudja: „Isten minden teremtmnye j”. Az apostol a Gen 1:31-ben olvashat igket idzi, amelyben a teremtõ Isten teszi azt a megllaptst a teremtett vilgra: „igen j”. A bibliai kijelents tantsa az, hogy az emberi let s trtnelem nyomorsga nem a vilg materilis jellegben, hanem az ember bûnben, gonoszsgban rejlik. „Isten minden teremtmnye j” – ez a ttel hatrozottan ellene mond minden dualizmusnak s ritualizmusnak egyarnt. Ptert is erre tantotta Isten a joppei ltoms ltal, hogy amit Õ megszentelt, ne mondja azt tiszttalannak (ApCsel 10:16). Azoknak, akiket a Llek Krisztusban jj teremtett, Isten minden teremtõi ajndka javukat szolglja. Ennek egyetlen felttele, hogy „hlaadssal” ljenek vele. A 3. s 5. versekben hromszor trtnik utals az asztali imra, eucharistia (3–4), entenxis (5). Az asztali ima, amely lds s hlaads volt, zsid rksg, amelyet a keresztynsg, Jzus tmutatsa nyomn (Mk 6:41; 8:4; 14:22 par.) kezdettõl fogva beptett letbe s istentiszteletbe, rvacsorai liturgijba is. Ez az ima a teremtõ Isten dicsõtse, Isten igjnek (logos theou szvetsgi igkre vonatkozik) szavaival. A hlaadssal fogadott s hasznlt teremtõi javak megszenteltek, mert Istennek szentelt letnket s ez ltal az Õ dicsõsgt szolgljk. Ez a szakasz igen fontos tantsa az apostolnak az anyagi javak, a testi ajndkok keresztyn rtkelsrõl s hasznlatrl, s ezzel szoros kapcsolatban az asztali imdsg s az rvacsora szereztetsi iginek mly jelentõsgrõl Isten testi ajndkainak elfogadsban.
1 Tim. 4,6–10. A helyes keresztyn nmegtartztats.
Timtheus feladata, hogy a hamis kegyessg tvtjval szemben – az igazi megszentelõds tjt trja elje a gylekezetnek, szban s letfolytatsban.
Ez csak gy lehetsges, ha az „igazi tantsnak” (kal didaskalia) beszdeibõl mert erõt (v. Mt 4:4; Jn 4:34). Az szvetsg igi, Jzus szavai s az apostoli tants lland tanulmnyozsbl nyerhet erõt az Isten embere az evanglium szolglatra, a gylekezet vezetsre.
A tvtantk tantsai, spekulcii (1:4; Tit 1:6) vnasszonyos mesk, amelyek tvol esnek a szeretet s jzansg Lelknek munkjtl. A Psztori Levelek hatrozottan ellenzik a termketlen theologiai vitkat s haszontalan spekulcikat. A gylekezet rdekben legclszerûbb ezeknek az elutastsa. A tvtantk spekulcival szemben a leghatsosabb kzdelem „a kegyessg gyakorlsa”, a Szentllek fegyelmben val beszd s letfolytats, a szeretet, a kpmutats nlkli hit s tiszta let pldja (v. 12. v.).
A smatik gymnasia eredetileg atltikai gyakorlatot jelentett, de itt a tvtantk trvnyeskedõ, aszketikus kvetelmnyeire vonatkozik. Az ncl aszkzis egy bizonyos fajta kegyes testkultuszhoz, s ezzel kudarcra tlt nmegvlt ksrlethez vezet. Van ugyan bizonyos haszna a nmegtartztatsnak s a keresztyn bjtnek, ha az szeretetbõl, a gyngbb testvrre tekintettel trtnik (1Kor 8:13; 9:26k.). De a kegyessg gyakorlsa (v. 7. v.) „mindenre hasznos”, mert Isten gretei fûzõdnek hozz a jelen s a jvendõ letre. A kt letet egytt emlti az apostol, rtkklnbsg nlkl. A tvtantk aszkzissel meneklnek ennek az letnek a krdsei elõl. De aki menekl az letben kapott feladatai elõl, az elvti az utat a jvendõ let fel.
Az apostol Isten greteire tekintettel, ereje teljes megfesztsvel vgzi feladatt (v. 1Kor 9:25; Kol 4:12).
Pl tudja, hogy munkja nem hibaval, mert az lõ Istenbe vetette remnysgt, aki hatalmas arra, hogy beteljestse greteit. Az evanglium hirdetse, az egyhz szolglata azrt nem hibaval, sõt remnyteljes, mert annak az Istennek az akaratt teljesti, aki „minden ember dvztõje” (str pantn anthrpn).
Kln is szksges foglalkoznunk a 10. versnek azzal a fordulatval, amely szerint az lõ Isten „minden ember dvztõje”. A Szentrs magyarzsnak egyik alapvetõ szablya, hogy a homlyos helyeket a nehezen rthetõ kifejezseket a vilgosan s egyrtelmûen szl kijelentsek fell kell megkzelteni s ezek rtelmben magyarzni. Az 1Tim 4:10 rtelmt az 1Tim 2:4 teszi flrerthetetlenl vilgoss. Az 1Tim 2:4-ben ezt olvassuk Isten dvztõ szndkrl s tervrõl: „aki azt akarja, hogy minden ember dvzljn (sothenai), s az igazsg ismeretre eljusson”. A helyesen rtelmezett n. „dvuniverzalizmus” azt jelenti, hogy Isten az evanglium hirdetse ltal mindenkinek felajnlja az dvssget, azaz a Jzus Krisztus kiengesztelõ munkja ltal szerzett bûnbocsnatot, j letet, a feltmads s az rk let remnysgt, az Isten gyermekeinek bkessgt s kzssgt az Atyval. Egyben gondoskodik is rla, hogy az evanglium hirdetse ltal mindenki megismerje az „igazsgot”. Az „igazsg” sz itt az evanglium tartalmt jelenti. Isten dvztõ akaratnak teljeslse nem mechanikusan trtnik, hanem az apostolok s az egyhz igehirdetõi szolglata, az emberek rszrõl pedig az evanglium megismerse s elfogadsa folyamatban. Pl amikor kijelenti hogy Isten „minden ember dvztõje”, Isten mindenekt tfog mentõ szeretett szembelltja a farizeusi s a gnosztikus szemllettel. A farizeusi theolgia szerint csak az „igazak” dvzlnek, a gnosztikusok szerint csak a titkos tudsba „beavatottak”. Az lõ Isten szeretete Jzus Krisztus ltal mindig, mindenki szmra kszen ll.
Isten egyetemes dvztõ akaratnak s az evanglium hirdetse feladatnak valamint a Jzus Krisztusban felknlt dvõssg elfogadsnak a krdst nem szabad sszevegyteni Isten egyetemes gondviselõ szeretetnek, sem Isten orszga teljes rvnyre jutsnak problmjval. A Szentrsnak az a tantsa, hogy Isten egyformn gondot visel minden teremtmnyre (Mt 5:45; 10:29; v. Zsolt 104). Napjt felhozza a gonoszokra s a jkra egyarnt, tudta nlkl mg egy rtktelennek ltsz „verb” sem eshet a fldre. Istennek ez a gondviselõ szeretete nem ll ellenttben igazsgval. Isten vilgtervben rvnyre fogja juttatni igazsgt s hatalmt, kiveti s megsemmisti a gonoszt s annak minden kvetkezmnyt a vilgbl, eltrli a hallt s megszntet minden nyomorsgot, megszabadtja a teremtst a pusztuls rabsgbl (v. Fil 2:11; 1Kor 15:28; Kol 1:20; Jel 21:1–7). Mindez azonban egy pillanatra sem veszi le rlunk az evanglium hirdetsnek, az engedelmessgnek s a keresztyn szolglatnak a „gynyrûsges terht”. Ebben a szolglatban j remnysggel vgezhetjk feladatunkat, mert ha az lõ Isten szeretete s dvztõ kegyelme az egsz vilgra tekint, mennyivel inkbb el tudja juttatni azokat a kvnt clhoz, az dvssghez, akik letket hittel Õre bztk.
1 Tim. 4,11–16. Utastsok Timotheusnak psztori szolglata betltsre.
Pl eddig lert utastsai Timotheuson keresztl a gylekezetnek szltak. A kvetkezõkben az apostol egszen szemlyhez szl utastsokat ad, irnyvonalat az egyhz kormnyzsra.
Timotheus a levl rsa idejn viszonylag fiatal volt. A neots a 30–40. terjedõ korra vonatkozott. ApCsel 16:1kk. szerint egszen fiatalon lehetett Pl munkatrsv a 49/50-es vekben, most a harmincas vei elejn lehetett. A gylekezetek vezetõi vnek (presbyteroi) voltak. Timotheusnak ifj kora miatt bizonyra klnbzõ nehzsgekkel kellett megkzdenie. Nem knnyen engedtek tantsnak s fegyelmezsnek. Pl azt zeni tantvnynak, hogy nem a kor adja meg a gylekezet vagy az egyhz vezetõjnek az igazi tekintlyt, hanem a bensõleg s klsõleg hiteles keresztyn let. Timotheusnak olyan pldnak kell lennie hitben s keresztyn letfolytatsban, bizonysgttelben, akit a gylekezet minden tagja kvethet.
Az apostol kvnsga, hogy kpviseletben teljes hatrozottsggal igazgassa a gylekezetet. Ez a vers õrizte meg az sz felolvassnak emlkt az õskeresztyn istentiszteleten. Anagnsis, az rs olvassa, a paraklsis a btorts, az igehirdets (v. ApCsel 13:15), a didaskalia az jonnan felvettek; a ketechumenusok oktatsa.
Ha belsõ hitelessggel s az egyhz klsõ meghatalmazsbl (v. 1:18) vgzi a gylekezet vezetõje a munkjt, ha l a kapott kegyelmi ajndkokkal, akkor a gymlcszõ letben val elõrehaladsa (prokop), mindenki elõtt nyilvnval lesz. Krisztus szolgja gy hirdetheti eredmnyesen az dvztõ evangliumot s maga is gy rszesl a megtart kegyelemben, ha gondja van arra, hogy elsõsorban maga lljon alkalmas szolgaknt Isten s emberek elõtt, msrszt gondja van arra, hogy a rbzott evangliumi tantst minl mlyebben megrtse s idõszerûen hirdesse. A kegyessg s az evangliumi hagyomny, a keresztyn tudomny lelkiismeretes mûvelse s alkalmazsa a lelkipsztori bizonysgttel hitelnek alapvetõ szemlyi felttele.
1 Tim. V. RSZ
1 Tim. 5,1–2. Helyes lelkigondozi magatarts a gylekezet klnbzõ kor tagjai irnt.
Timotheusnak psztori munkja kzben gy kell tekintenie a gylekezetre, mint egy nap csaldra, Isten hzanpre. Erre maga Jzus adott pldt, amikor kvetõit gy nevezte: „frfitestvrem, nõtestvrem, anym” (Mk 3:31–35). Ebben a csaldban nem Timotheus, hanem Krisztus a fõ, õ csak Krisztus szolgja, akire a gylekezet gondozsa van bzva. Mint ahogyan apjt vagy anyjt senki sem utasthatja rendre szidalommal (epiplssein), gy a lelkigondoz sem dorglhatja kemnyen a gylekezet idõsebb tagjait. Az idõs ember lelke rzkenyebb, befel fordul s sok tapintatot kvetel. Az 5. parancsolat a lelkigondozi kapcsolatokban, sõt egyhzfegyelmi esetekben sem veszti rvnyt. – De a fiatalabbakkal szemben is csak a testvri intelem s buzdts (parakalein) a jrhat t. Az apostol kln hangslyozza, hogy Timotheusnak a gylekezet fiatalabb nõtagjaival szemben teljes tisztasggal kell viseltetni. A 7. parancsolatot s rtelmezst a Hegyi Beszdben a lelkipsztornak mindig szem elõtt kell tartania, klnben knnyen szgyen rheti, s gyalzat szrmazik magatartsbl a rbzott evangliumra is.
1 Tim. 5,3–8. Rendelkezs az zvegyek eltartsrl.
A 3. versben az zvegyek emltse egy olyan problmt vezet be, amely terjedelmes helyet foglal el az 1Tim levlben. A krds nemcsak lelkigondozi, hanem diakniai szempontbl is fontos. Az apostoli kor bizonysgai szerint az õsegyhzban jelentõs szmban voltak zvegyek, akik gazdasgi s jogi segtsgre szorultak. A zsidkeresztyn gylekezetekben volt hagyomnya az zvegyek megsegtsnek, mivel a zsidsgban trvnyesen gondoskodott a kzssg rluk (v. ApCsel 6:1; 9:39). A hellenista trsadalomban azonban ez a krds teljesen megoldatlan volt. Ezrt kap ebben a levlben olyan nagy hangslyt az zvegyek sorsnak az gye.
Pl az zvegyek gyt az 5. parancsolat szellemben rendezi. A „tiszteld” sz ugyanaz (tim!), mint amelyikkel a szlk irnti ktelessget elõr parancs kezdõdik (Ex 20:12 LXX). A tim szban benne van az anyagi segtsg gondolata is, a honorrium rtelmben. Az apostol rendelkezse az, hogy a hozztartozk nlkli zvegyekkel szemben a gylekezet gyakorolja az 5. parancsolat ltal kirtt ktelessget. Akiknek pedig gyermekei vagy unoki vannak, azok adjk meg a nekik kijr tiszteletet s „tiszteletdjat”.
A „valban zvegyek”, teht a hozztartozk nlkl maradt s letket Istennek ajnl zvegyek ismertetõ jegye nemcsak a magnyossg, hanem az rk let fel forduls. A fldi kapcsolatok megszûnse kzelebb hozza a hvõ emberhez az rk let remnysgt. Az zvegyasszonyok imaszolglata az egyhz felmrhetetlen s elgg nem becslt erõtartalka. Ellenben azok az zvegyek, akik az rk let remnysgt bujasggal cserltk fl, nmagukat zrtk ki a gylekezet „tiszteletbõl”.
1 Tim. 5,9–16. Az zvegyek listja.
A katalegein egy listra vagy egy trsasg nvsorba val felvtelnek, ill. bejegyzsnek a terminusa. Ez a sz s az egsz kvetkezõ szakasz azt bizonytja, hogy a gylekezet ltal tmogatott s szmon tartott zvegyek jellegzetes csoportot alkottak az õskeresztyn gylekezetekben. Az zvegyek listjra val felvtelnek hrom felttele volt: 1. A 60. letv betltse. 2. Ha hzaslete monogm jellegû volt. 3. A keresztyn szeretetszolglatban val elõzetes rszvtel. A teknotrophein itt az egyhzi atyk bizonysga szerint, nemcsak sajt, hanem rva gyermekek felnevelsre is vonatkozik. A szentek lbainak megmossa nemcsak a vendgszeretet, hanem a diaknia lelkletnek a jelkpes kifejezse is (v. Jn 13:4).
A 11–12. versekbõl kitûnik, hogy az zvegyek listjra bejegyzett szemlyeknek fogadalmat is kellett tennik (pistis itt ilyen rtelemben hasznlatos), hogy nem mennek frjhez. A fiatalabbaknak ez esetleg elviselhetetlen terhet jelentett volna, viszont az idõsebbeknek Krisztus vigasztalsa ptol minden emberi ktelket. A fiatalabbak kizrsa teht nemcsak elõvigyzatossgbl, hanem szeretetbõl is trtnt.
A 13–16. versekben arra trtnik utals, hogy az zvegyek listjra bejegyzetteket ugyan a gylekezet tartott, de ezek is vgeztek munkt a gylekezet rdekben. Ha ez az utals negatv jellegû, akkor is kitûnik belõle, hogy az zvegyek munkja a csaldltogats volt. Tbb exegeta szerint a gylekezeti zvegyek voltak az õsegyhz diakonisszi. Erre a munkra az apostol szerint fiatal nõk nem alkalmasak, csak lehiggadt, hitben erõs idõsebb nõtestvrek. Ebben a szolglatban nagy ksrts a ttlen hzals s a ms dolgba val kretlen beavatkozs. Az apostol a fiatal zvegyeknek azt parancsolja, hogy menjenek frjhez s a csaldban szolgljanak hittel.
Az zvegyekrõl szl szakasz vgn az apostol a hvõ asszonyok lelkre helyezi, hogy segtsk zvegy rokonaikat, hogy a gylekezet ezzel mentesljn a felesleges anyagi tehertõl, s tudja azokat segteni, akik valban rszorulnak segtsgre.
Ez a bibliai szakasz figyelmeztet bennnket az zvegyekrõl val gondoskods fontossgra, egyben felhvja az egyhz figyelmt az zvegyek szolglatnak sokszor elhanyagolt lehetõsgre s jelentõsgre.
1 Tim. 5,17–25. A presbiterekrõl.
A presbyteros sz a Psztori Levelekben kt dolgot jell, letkort s egyben meghatrozott tisztsget A kzsg ln ll vnek tancst ismeri mr az sz is. A hellenizmus vilgban sem ismeretlen a sz, mint a vnek kollgiumnak a megnevezse. A 17kk. versekbõl azonnal kitûnik, hogy a sz itt specilis keresztyn tartalommal telik meg.
Az zvegyekhez hasonlan az idõs, szent letû frfiaknak is megvolt a maguk rendje, amelyrõl a gylekezet gondoskodott. Egyben voltak olyanok ebben a kollgiumban, akik hitk s erejk szerint rszt vettek a gylekezet vezetsben, az igehirdets s kormnyzs szolglatban. Timotheus azt a parancsot kapja Pltl, hogy az ilyen presbitereket kettõs „tiszteletdjra” (tim! ugyanaz a sz, mint az zvegyek esetben) mltassa. Ezt az eljrst Pl rszben az sz rendelkezsnek alkalmazsval (Deut 24:4; v. 1Kor 9:9), rszben Jzus szavaival indokolja (Lk 10:7). Teht a gylekezeti fejlõdsnek egy olyan fokn rta Pl ezt a levelet, amikor Jzus szavait mr az sz igivel egyenrang szentrsknt idztk.
A presbiterek, akikre klnleges feladat hrult, klnleges vdelemben rszesltek. Az alaptalan vdaskods ellen mentve voltak, viszont ha vtkeztek, klnleges felelõssgk terhe miatt az egsz gylekezet elõtt nyilvnosan vontk õket felelõssgre. Lthatjuk, hogy itt mr az egyhzfegyelem fejlett formi jelentkeznek a gylekezeti letben.
A 21. versben hasznlt hrmas formula eschatolgiai irny. Jelentse: Isten s az tletre angyali ksrettel visszatrõ Jzus Krisztus elõtt felelsz a rd bzott feladatok elvgzsrt. õskeresztyn hit szerint minden jelentõs dvtrtneti aktusnl jelen vannak az angyalok. A presbiterek ordinlsra nzve mg kt rendelkezst kzl az apostol: 1. Rszrehajls nlkl, az egyhz rdekeit szem elõtt tartva trtnjk. 2. Alapos megfontols s prba elõzze meg. Ez azrt fontos, hogy az elhamarkodottan s mltatlanul megvlasztott gylekezeti vezetõk bûneiben ne vljk rszess Timotheus s ezzel elvesztse hitelt. Az egyhz kormnyzi munkjnak ilyen fontos szempontjai vannak, ppen ennek a szolglatnak a becslete s tekintlye rdekben.
A tiszta (hagnos) sz emltshez kapcsoldik a 23k. versekben tallhat intelem. A tvtantk a rigorzus aszketizmusukban vltk megtallni a szentsget. A bortl val tartzkods a zsidsgban s a grg vilgban egyarnt klnsen kegyes cselekedetnek szmtott. Ezrt Pl tancsnak, hogy ti. Timotheus lhet egy „kevs borral” nem pusztn egszsggyi jelentõsge, hanem theolgiai jellege is van. Timotheusnak nem a bortl val tartzkodsban kell megmutatnia lete szentsgt s tisztasgt, hanem tiszta s szent cselekedetekben. Egyedl ez dnt a keresztyn let minõsge felõl. A bûnk s a jcselekedetek egyarnt nyilvnvalv lesznek az tletkor. A tvtantk ltszat-igazsga taln most tetszetõsebb, de a gylekezet vezetõjnek nem szabad magt megcsalatni a ltszattl. Az isteni krisis mindent napfnyre hoz majd.
1 Tim. VI. RSZ
1 Tim. 6,1–2. A szolgk ktelessge.
Az 5. parancsolat s a tim sz kapcsn felmerl a szolgk, kzelebbrõl a keresztyn rabszolgk viszonya urukhoz. Ebben a korabeli igen aktulis krdsben ad mg lelkigondozi utastst az apostol. Pl tudja, hogy a Krisztusban hvõ szolga „Krisztus szabadosa” (1Kor 7:22). Mi kti akkor urhoz? A pognyhoz a misszii felelõssg, a keresztynhez a testvri szeretet s a gylekezet szeretetszolglati rdeke. A kor gazdasgi viszonyai kztt a keresztyn gylekezeten bell a rabszolgasg eltrlsnek az ajnlsa a gylekezet vagyonosabb rtegnek a teljes anyagi csõdjt eredmnyezte volna, ez pedig a szeretetszolglatnak krra lett volna. A pogny uraktl val nknyes tvozs a rmai birodalom trvnyei szerint egyben az llamellenessg vdjt vonta volna maga utn. Pl tartzkodik minden anarchista megoldsi ksrlettõl a rabszolgakrdsben. Nem az anarchista s rtelmetlen erõszak, hanem a szeretet erjesztõ hatalmban bzva remli a rabszolgasg slyos problmjnak megoldst (v. 1Kor 7:20–22; Kol 3:15).
1 Tim. 6,3–10. vs a tvtantssal jr felfuvalkodstl s telhetetlensgtõl.
Harmadzben tr vissza az apostol a tvtantkra (v. 1:3–11; 4:1–11). Pl itt a tvtantk kt alapvetõ jellemvonsra, a felfuvalkodsra s a haszonlessre mutat r. Aki nem hajol meg tisztelettel (proserchomai – kultuszi nyelvbõl vett sz, az oltrhoz val jrulst jelenti) Jzus Krisztus s a rla szl apostoli tants elõtt, hanem hisgbl sajt tleteit tbbre becsli, s ezrt viszlyt kelt a gylekezetben, amelybõl Krisztusra s a gylekezetre nzve kromls szrmazik, az ilyen ember a kegyessget nyeresgforrsnak tekinti (porismos), amelybõl nmagnak szellemi tekintlyt s egyben anyagi hasznot szerezhet.
Pl nem tagadja, hogy az ember letben valban nyeresg forrsa lehet a kegyessg, de csak megelgedssel s nem fktelen haszonlesssel s a pnz szerelmvel. A gondviselõ s szabadt Istennel val kzssg Jzus Krisztusban, a Szentllek btort, vigasztal, tancsad jelenlte letnkben, a munknkhoz, szolglatunkhoz elgsges eledel s ruhzat, (ami legszksgesebb szemlyi tulajdont is magba foglalja) tbb minden fldi nyeresgnl, az anyagi javakban val tobzdsnl. Ez bkessget, belsõ szabadsgot, derûs letet s remnysget ad az embernek. Aki beleveti magt a vagyonhalmozs esztelensgbe, az vgl olyan veszedelembe kerl, mint a vihartl sztroncsolt haj, elsllyed (bythin).
1 Tim. 6,11–16. Timotheus buzdtsa s erõstse. Doxolgia.
Timotheus „Isten embereknt” (v. 1Kir 12:22; 13:1) tbbre hivatott. Meg kell harcolnia a hit igaz harct, hogy elnyerje vgl Isten legnagyobb ajndkt az rk letet, amelyrõl eddig is vallst tett. Pl most jra a paraggell nneplyes s hivatalos szt hasznlva parancsolja s eskvel knyszerti tantvnyt, hogy tartsa meg a rbzottakat tisztn. A teremtõ s mindeneket ltetõ Isten s a Pontius Piltus elõtt „j (igaz) hitvallst” tevõ Krisztus Jzus szne elõtt ktelezi el Pl Timotheust az evanglium s az apostoli hagyomny megtartsra s megvallsra. Jzus hitvallsa (martyria) a vltsghallval trtnt hitvallst jelenti az lõ Isten szeretetrõl. Ez nemcsak õstpusa, hanem forrsa is minden keresztyn hitvallsnak. Az elktelezõ parancs nneplyes szavai doxologiba torkollanak, amely Isten nagysgt dicsõti, de le rszben a csszrkultusz emberistentse, msrszt a tvtantk esztelen felfuvalkodottsga ellen irnyul.
1 Tim. 6,17–19. Intelem a fldi javak helyes hasznlatra.
Pl a doxolgia utn befejezi a 6:3–10-ben flmerlt gondolatot. A keresztyn ember akkor l helyesen a fldi gazdagsggal, ha nem abba veti remnysgt, hanem Isten atyai jsgba. Az anyagi javak bõsgnek ldsa alkalom a keresztyn ember letben, hogy j cselekedetekben legyen gazdag. Ez a helyes emberi vlasz Isten kegyelmre, aki nemcsak fldi javakat, hanem az „igazi letet” adja az embernek.
1 Tim. 6,20–21. A levl bezrsa.
Pl mg egyszer rviden sszefoglalja a levl tartalmt. Timotheusnak meg kell õriznie az evanglium rbzott kincst, a hamis ismeretnek, (gnsis) a tvtannak ellene kell llnia, gy, hogy elkerlje a tvtantk csapdjt, a meddõ vitkat. Hazug ellenvetseiket az apostoli hagyomnnyal szemben hatrozottan el kell utastania. Ezzel megvdi a gylekezeteket az eltvelyedstõl. Vgl a kegyelem (charis) kvnsval szvre helyezi Timotheusnak s a rbzott gylekezeteknek, hogy egyedl kegyelembõl tartatnak meg, hit ltal.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
