THESSZALONIKAI GYLEKEZETHEZ IRT ELS LEVL Dr. Czegldy Sndor professzor
A THESSALONIKAIAKHOZ RT ELSÕ LEVL MAGYARZATA
rta: Dr. Czegldy Sndor professzor
Bevezets
Pl Thessalonikban.
Pl apostol msodik trtõi tjn jutott el Sils s Timtheus trsasgban az gei-tenger thermae-i blnl levõ Thessalonikba, a mai Thessalonikibe, a rmai birodalom Macednia tartomnynak fõvrosba. A fontos hadi s kereskedelmi t, a Via Egnatia mellett levõ politikai s kereskedelmi kzpontban, amely a tartomny legnpesebb teleplse volt, konzuli szkhely, „szabad vros” nll kzigazgatssal s brskodssal, arnylag igen rvid idõ alatt virgz keresztyn gylekezet jtt lre. A helybeli zsinagga krl tmrlt zsidk nagy tbbsge elutastotta Pl s trsai igehirdetst, de az „istenflõ grgk”, vagyis az Izrel egyistenhite fel tjkozd, de a zsinagga kzssgbe formlisan mg fel nem vett szemlyek, azutn bizonyra a prozelitusok, valamint a pognyok kzl is sokan engedtek az evanglium hvsnak (ApCsel 17:1–8). Voltak kzttk „elõkelõ asszonyok” is, de tbbsgkben bizonyra kisemberek voltak; kzmûvesek, kereskedõk s feltehetõen a hres hajjavt mûhely munksai is. A zsidk rszrõl megindtott ldzs miatt az apostolnak trsaival egytt nhny ht mltn meneklnie kellett. Elõszr Breba mentk, majd onnan Pl elõszr Athnbe, ksõbb Korinthusba utazott. Az jonnan alaptott s nagy szorongattatsok kztt lõ gylekezet tovbbi sorsa igen nagy gondot okozott az apostolnak. Valsznûleg ppen emiatt hagyta htra kt munkatrst Breban. Ktszer is gondolt arra, hogy visszatr, de tervt nem tudta megvalstani. Amikor munkatrsai utolrtk õt, Timtheust visszakldte Thessalonikba. Mivel ekkor Sils sem volt vele, egyedl gytrõdtt Athnben, vrva Timtheus kldetsnek eredmnyt. Az apostol mr Korinthusban volt, amikor vgre felolddott a szorong vrakozs feszltsge: Timtheus j hrekkel trt vissza hozz. Ekkor rta Pl elsõ levelt, amelynek alaphangja a knos bizonytalansgot felold rvendezõ hlaads. De Timtheus. a gylekezet problmirl is beszmolt, s a levl tartalmban ezek is tkrzõdnek. Az evanglium ellensgei tovbbra sem nyugodtak. Prbltk az apostol jellemt befeketteni s a keresztynek lett minden lehetsges mdon megnehezteni. De nyugtalantotta az elmket az a krds is, hogy mi lesz azokkal, akiket nem tall letben Jzus Krisztusnak a kzeljvõben vrt eljvetele. Mindenkppen szksgesnek ltszott, hogy maga az apostol rjon a gylekezetnek. gy jtt ltre Korinthusban az elsõ levl, amely Pl apostol fennmaradt rsai kztt a legkorbbi.
A levl hitelessge, keletkezsi ideje.
1Thessz Pltl val szrmazst ltalban kezdettõl fogva el ismertk. Mivel tudjuk, hogy Pl apostol korinthusi mûkdsnek egy rsze egybeesett Lucius Junius Gallio akhjai proconsul hivataloskodsnak idejvel (ApCsel 18:12), akinek hivatalba lpsekor az apostol mr Korinthusban volt (ApCsel 18:11.12), tovbb ha elfogadjuk azt a megllaptst, hogy Gallio szolglata Kr. u. 51 kzeptõl kezdõdtt, akkor Pl apostol, 1Thessz levelnek szereztetsi idejt a Kr. u. 50. v elsõ felre helyezhetjk.
A levl tartalma.
Ebben a levlben hiba keresnõk a keresztyn tan rendszeres kifejtst vagy az õskeresztyn dvzenet teljes tartalmt. Elejtõl vgig felttelezi az evanglium ismerett. Igazi alkalmi irat; csak a konkrt helyzet ltal felvetett tmkkal foglalkozik. Valdi psztor-levl, abban az rtelemben is, hogy benne a J Psztor lelke szl. Ezrt ltjuk benne szmunkra is tanulsgos s a mai keresztynsget megszgyentõ mdon az igazi gylekezeti let dinamikjt.
A levl dvzlssel s hlaadssal kezdõdik (1:1–10). Majd a 2. rszben Pl s trsainak nfelldoz szolglatrl hallunk (1–12), az evanglium fogadtatsrl (13–16) s az apostolnak a gylekezet utn val vgydsrl (17–20). A 3. rszben tovbbra is Pl s a gylekezet kapcsolatrl van sz. Ebben a vonatkozsban olvasunk Timtheus elkldsrõl (1–5), az ltala hozott j hrekrõl (6–10). A rszt az apostol ldskvnsa zrja (11–13). A 4. rsz 1–12 verse a gylekezet tlnyoman pogny krnyezetbõl add kisrtsekkel szemben a megszentelõds szksgessgt hangslyozza. Majd kvetkezik a levl legfontosabb „tanszerû” rsze: az elhunytak felõl val remnysg kifejtse (13–18). Az 5. rsz ennek a gyakorlati kvetkezmnyt vonja le az bersgre s jzansgra val intssel (1–11). Majd a gylekezeti let rendjvel s megnyilatkozsaival kapcsolatos intsek utn az apostol ldst kvn s bcsz szavaival vgzõdik a levl. (12–28).
Irodalom.
A levl kommentrjai kzl megemltjk Klvinnak a Corpus Reformatorum 52. ktetben tallhat magyarzatt; Albrecht Oepke: Die Briefe an die Thessalonicher, a Neues Gttinger Bibelwerk-ben, 1933; William Neil: The Epistle of Paul to the Thessalonians. London 1950. Magyarul: Masznyik Endre: Pl apostolnak a Thessalonikabeliekhez rt elsõ s a Galatkhoz rt levele. Budapest 1905.
1 Thess. I. RSZ
1 Thess. 1,1–10. dvzls s hlaads.
A levl az antik vilg szoksa szerint a szerzõ vagy szerzõk s a cmzett nevt tartalmaz felirattal kezdõdik (1). Pl mint a levl rit maga mellett Silvnust (A Sils nv latinos alakja; ld. ApCsel 18:5; 2Kor 1:19) s Timtheust nevezi meg, akik kezdettõl fogva osztoztak vele a gylekezetrt val felelõssgben. A gylekezet megszltsban az apostol nemcsak arra figyel, amit testi szemmel lthatunk; hanem gy tekinti a thessalonikai keresztynek kzssgt, mint amelynek lte az „Atya” Istenben s az „r” Jzus Krisztusban van (1). Az antik vilg grg nyelvû leveleiben a szoksos ’chairein’ sz (ld. pl. ApCsel 23:26) az apostol kszntsben, ’charis’-sz (kegyelem) vltozik, s ehhez csatlakozik a szoksos zsid ksznts, a „bkessg”. A hagyomnyos kszntsi formknak ez a mdosulsa is utal az ember s ember kztti kapcsolatoknak arra az egszen j alakjra, amelyet Isten Igje hoz ltre az anyaszentegyhz tagjai kztt. Mg az apostoli dvzlet a tbbi pli levllel sszehasonltva itt a legrvidebb, addig az ugyancsak szoksos hlaads a leghosszabb. A cmzettekrt mondott imdsg emltse (2) sem puszta levlrsi sablon, mert az apostol hlaadst, ahogy a mai olvas is rzi, a tnyleg elmondott imdsgok lelke hatja t. Az j szvetsgi knonnak ez a legrgebbi irata utal az egyhz ltrejttnek, elterjedsnek. s fennmaradsnak egyik legfõbb titkra, az imdsgra. Az apostol trsaival egytt „mindenkor”, „szntelenl” (2–3) imdkozik a gylekezetrt, annak minden tagjrt (2). Szmra a gylekezet nem „vallsos tmeg”, nem szemlytlen kollektivum, hanem testvrek kzssge. Ahogy a J Psztor ismeri vit s nevkn szltja õket, gy Pl is egyenknt emlkezik meg a gylekezet tagjairl Isten szne elõtt (2). Imdsgban elsõ a hlaads. Erre pedig bõsges oka van, mert elõtte ragyog a gylekezet letben a szent hrmassg; a hit, a szeretet s a remnysg (3). Ezeknek felsorolsban nincs semmi rzelgõssg, mert olyan hitrõl van sz, amely munklkodik, olyan szeretetrõl, amely fradozik, vagyis vllalja az ldozatot, s olyan remnysgrõl, amely llhatatossgot jelent a szorongattatsok kztt (3). Ezekben van, ahogy Klvin Jnos megjegyzi, „az igazi keresztynsg rvid meghatrozsa”. Ennek a keresztynsgnek az alapja a kegyelmi kivlaszts: Az apostol itt nem azrt utal a kivlasztsra (4), hogy a hveket az Isten titkos tancsvgzse fltti aggd tprengsre indtsa, hanem azrt; hogy mindjrt rmutasson arra, amire Isten kivlaszt: az evanglium szolglatra. A megtrs: szolglatra val megtrs (9). A thessalonikaiak gy trtek mg a blvnyoktl, hogy az lõ s igaz Istennk szolgljanak (9): Mg pedig gy szolgljanak, hogy az evanglium nluk ne csak szban lljon, hanem erõkben is, Szent Llekben is (5), ugyannyira, hogy a thessalonikai keresztynek „pldakpp” lettek minden hvõre nzve Macedniban s Akhjban, sõt – ahogy az apostol tlrad rmnek kifejezsre rthetõ tlzssal mondja – „minden helyen” hre terjedt az õ hitknek (7–8). gy „zendlt ki” tõlk az rnak beszde (8). Mert csak az fogadja be igazn Isten Igjt (6), aki azt tovbb is adja. Thessalonikban a gylekezeti let nyilvn nem azt jelentette, hogy csak az apostol s trsai hirdettk az igt a gylekezetnek, hanem hogy a gylekezet minden tagja igehirdetõv vlt, s a gylekezet egsz lete igehirdetss vltozott. Az „erõk”, vagyis az Isten orszgnak mris meglevõ hatsai nemcsak az egyes emberek lett jtottk meg, hanem a gylekezet egyttes bizonysgttelben is rvnyesltek. Mindenben a thessalonikaiak az apostol kvetõi lettek s az ri (6). Plnak ez a megllaptsa nem elbizakodottsg, mert az. igehirdetõk kvetsnek csak gy van rtelme, ha az lnyegben az r kvetse, mint ahogy Pl ksõbb a korinthusiaknak rta: „Legyetek az n kvetõim; mint n is a Krisztus” (1Kor 11:1): m az rnak ilyen mdon val kvetse nem valami keserû nsanyargats, hanem a „Szent Llek rmvel” vgzett szolglat. Ugyanez az rm hatja t a keresztyn remnysget is. vrja vissza a gylekezet a hallbl feltmadt Jzust, a Szabadtt (10).
1 Thess. II. RSZ
1 Thess. 2,1–12. Pl s trsainak hûsges szolglata.
Miutn az apostol elmondta, hogyan „emlkezik meg” llandan Isten szne elõtt a thessalonikaiakrl, most emlkezteti õket arra, mikppen trtnt az evanglium bevonulsa vrosukba. Utal a kzvetlen elõzmnyekre, a Filippiben elszenvedett ldztetsre (1–2). Mg frissek voltak az evanglium hirdetõinek sebei, amikor megjelentek a vrosban; de a Filippiben megtapasztalt szabaduls „btorsgot” adott nekik (2). A 3. verstõl kezdve Pl elõszr az Ige hirdetõinek magatartsrl szl, „milyen szentl, igazn s feddhetetlenl ltek” a thessalonikaiak elõtt (10). Ha ez dicsekvs, akkor a Jzus Krisztusban val dicsekvs (Fil 3:3), az õ erejnek magasztalsa. De mirt szksges, hogy az apostol ilyen nyomatkosan s mintegy vdekezõleg szljon magnak s trsainak thessalonikai forgoldsrl? Nincs semmi okunk annak felttelezsre, hogy itt is, mint pldul ksõbb Korinthusban, egy gylekezeten belli ellenprt vagy ellenprtok vdaskodst kellene kivdeni. inkbb arrl van sz, hogy kvlrõl tmad ellenfelek prbltk Pl s trsainak tekintlyt lerontani azzal; hogy õket a kor jl ismert vndorsznokaival; npszerû filozfusaival s propagandistival, ezekkel a haszonlesõ, sajt rvnyeslsket keresõ, alacsony erklcsisgû emberekkel hasonltottk ssze. Pl ennek a tpusnak a sajtossgait tartja szem elõtt, amikor elmondja, hogy milyen volt s milyen nem volt az õ forgoldsuk a thessalonikaiak kztt. „Nem hitetsbõl, sem nem tiszttalansgbl, sem nem lnoksgbl” (3) szltak, hanem gy, ahogy Isten mltatta õket arra, hogy rjuk bzza az evangliumot (4). Nem az emberek tetszst kerestk, hanem Istent, aki a szveteket vizsglja (4). Nem hzelegtek s nem kerestk az emberektõl val dicsõtst (5–6). Nem akartak a gylekezeten lõskdni, a gylekezetnek. terhre lenni, hanem jjel-nappal munklkodva, a sajt meglhetskrõl gondoskodva hirdettk az evangliumot (6.9.). Mindez azrt volt gy, mert szerettk azokat, akikhez Isten kldte õket. Az igazi igehirdets Isten szeretetnek kzls. Pl itt halmozza a szeretõ gyengdsg kpeit: olyan volt a kapcsolatuk a thessalonikaiakkal, mint a dajk a rbzott kisdeddel (?), vagy az ap gyermekvel (11). Kszek voltak kzlni nemcsak az evangliumot, hanem a sajt „lelkket”, vagyis egsz szemlyisgket (8). Pl apostol szerint a thessalonikaiak mellett maga Isten a tanja annak, hogy az evanglium elsõ thessalonikai hirdetõinek lete egyezett az evangliummal (10). Az elõzõ rsz 5. versben emltett „erõk”-n valsznûleg nem valami egszen rendkvli s feltûnõ erõmegnyilvnulsokat; csodatevõ erõket (v. 1Kor 12:10) kell rtennk. De a Szent Lleknek ez az ereje nyilvn abban is megbizonytotta magt, hogy az apostol s trsai egsz magatartsukkal Krisztus szeretett vittk a thessalonikaiak kz: Az igehirdetõknek ez a viselkedse mintegy feljogostja az apostolt rra, hogy krve-krje az atyafiakat: õk is Istenhez mltan viseljk magukat, Aki az õ orszgba s dicsõsgbe hvja õket (12).
1 Thess. 2,13–16. Az evanglium fogadtatsa.
Az ilyen igehirdetsnek meg is volt az eredmnye. Az apostol hlt ad Istennek azrt, hogy a thessalonikaiak nem gy fogadtk prdiklsukat, mint embernek beszdt, hanem mint Istennek beszdt, „aminthogy valsggal az is” – rja az apostol (13). Plnak ez a mondata az egyik bizonyt helye a II. Helvt Hitvalls I. fejezetnek, ahol a sokat idzett latin feliratot talljuk: Praedicatio verbi Dei est verbum Dei. A hitvallsban azon van a hangsly, hogy a hirdetett Igt kell nznnk, nem pedig az igehirdetõ szolgt, aki ha gonosz s bûns is, mindamellett Isten Igje megmarad igaznak s jnak”. Valban: Isten, Aki a kvekkel is hirdettetheti Fia dicsõsgt (v. Lk 19:40), vgtelen hatalmval a gonosz s bûns szolga prdiklst is felhasznlhatja. Ha azonban „az emberek tantsnak arrl a szoksos mdjrl beszlnk, amelyet Isten mind parancsolatban, mind pldk ltal rnk bzott” (II. Helv. Hit. v. I.), akkor Plnak s trsainak thessalonikai pldja is azt mutatja, hogy Isten az õ Igjt ldozatos letû, Krisztus szeretettõl thatott emberekkel hirdetteti s az ilyen igehirdetsre adja ldst.
Abban a tnyben, hogy a thessalonikaiak Pl s. trsainak igehirdetst mint Isten beszdt fogadtk, az Ige isteni energija (,energetai’ 13) nyilatkozott meg azokban, akik hisznek (13). Ez az erõ tette kpess a thessalonikai keresztyneket arra, hogy az ldzsek kztt hûsgesen kitartsanak s gy a szintn ldztt jdeai gylekezetek pldjt kvessk (14). Ahogy a jdeai keresztyneket sajt honfitrsaik ldztk, gy szorongatjk a thessalonikai hveket – bizonyra a zsidk felbjtsra (ApCsel 17:5.8) – a sajt vrszerinti hozztartozik (14).
Ami itt kvetkezik a zsidkrl, nem valami kitrs, hanem nagyon is helynval tants abbl a clbl, hogy a thessalonikai keresztynek a sajt dvtrtneti helyzetket megrthessk. A zsidk s pognyok viszonynak krdse ugyanis a thessalonikai keresztyneket is foglalkoztatta. Hiszen lttk, hogy Pl s trsai a zsinaggban kezdtk az evanglium hirdetst (ApCsel 17:2) s hogy az rmzenetet „elõszr” (Rm 1:16) a zsidkhoz intztk. Viszont azt is lttk, hogy ppen az gret npe, a zsidk vezettek az evanglium szenvedlyes elutastsban. Pl itt mg nem fejti ki Izrel „titkt” (Rm 11:25) gy, ahogy ksõbb teszi. Nem szl Izrel vgsõ remnysgrõl, arrl, hogy „a megkemnyeds Izrelre nzve csak rszben trtnt, ameddig a pognyok teljessge bemegyen, s gy az egsz Izrel megtartatik” (Rm 11:25–26). Most csak a „megkemnyeds” megdbbentõ, de Thessalonikban is megtapasztalt tnyrõl szl mintegy annak szemlltetsre, hogy ahol Isten Igje hangzik, ott let-hall dntsrõl van sz, szabadulsrl s tletrõl. Pl olyan hatrozottan s erlyesen szl itt a zsidk megkemnyedsrõl, hogy ennek jellemzsre mg a pognyok jl ismert szlamait is felhasznlja. Az a megllaptsa, hogy a zsidk „minden embernek ellensgei” (15), Tacitusra emlkeztet, aki adversus omnes alias odium-mal „minden msok elleni gyûllettel” (Hist: V, 5; v. ms antik szerzõk nyilatkozataival M. Dibelius kommentrjban: (Lietzmann) Handbuch zum NT, Tbingen 1925) vdolta a zsidkat. A zsidk „ltk meg az r Jzus Krisztust s sajt prftikat” – mondja rluk az apostol. De ez mgsem az „istengyilkossg”, a deicidium trtnelmileg ismert vdja s nem antiszemitizmus. Az istengyilkossg vdjt ksõbb azok hangoztattk, akik lelki gõgjkben nem voltak hajlandk megtenni ezt a vallomst: a mi bûneink vittk õt a keresztre (v. zs 53:4–5; Rm 4:25; 1Pt 2:24). Az emberellenessget Pl nem valami faji vagy npi tulajdonsgnak tartja, mint a zsidk antik s modern ellensgei, hanem itt vilgosan megmondja: azzal vlnak „minden embernek ellensgeiv”, hogy akadlyozzk az evanglium hirdetst, fel akarjk tartztatni az dvssg zenetnek eljutst a pognyokhoz (16). m azzal, hogy gy meg akarjk fosztani az embereket az „letnek beszdtõl” (Fil 2:16), Isten nekik sznt „kimondhatatlan ajndktl” (2Kor 9:15), nemcsak emberellenesekk vlnak, hanem a harag pohart is „betltik”, hogy aztn azt knytelenek legyenek kirteni (v. Gen 15:16; Zsolt 11:6). gy rte utol õket az Isten haragja (16). Itt Pl apostol nem az „eljvendõ” haragrl szl, mint az I. rszben (10), hanem Isten „nyilvnval” (Rm 1:18) haragjrl, a bûnnek a jelenben bekvetkezett bntetsrõl. De hogy az apostol itt az tletnek milyen konkrt trtneti tnyeire gondol, nem tudjuk.
1 Thess. 2,17–20. Pl vgydsa a gylekezet utn.
Br az apostol knytelen tvozsval csak „arcra, nem szvre nzve” szakadt el a gylekezettõl, „nagy kvnsggal” vgyott a viszontltsra (17). Ktszer is gondolt a visszatrsre, de tervben megakadlyozta õt – nem tudjuk, milyen eszkzkkel – a Stn (18). Plt a szeretetnek olyan erõs ktelke fûzi ssze a gylekezettel, hogy mg az r eljvetelt is a gylekezettel val kapcsolatban vrja: a thessalonikai atyafiak lesznek az õ „dicsekedsnek koszorja”, mint a gyõztes atlta jelvnye, az r Jzus Krisztus eljvetelekor (19). Ilyen rtelemben is igaz: „A szeretet soha el nem fogy” (1Kor 13:8); azon a mulandsgnak sincs hatalma. De a jelenre nzve is ezt mondja az apostol: „Ti vagytok a mi dicsõsgnk s rmnk” (20).
1 Thess. III. RSZ
1 Thess. 3,1–10. Timtheus elkldse.
Nem is brta tovbb az apostol, hogy bizonytalansgban maradjon a gylekezet sorst illetõen (1), hanem – vllalva inkbb az egyedllt lelki gytrelmeit Athnben – visszakldte Timtheust, az „atyafit s Isten szolgjt az evanglium hirdetsben”, hogy erõstse a szorongattatsok kztt lõ gylekezetet (2–3). A sorok kzl szinte kiolvashat, mi volt Timtheus megbzatsa. Bizonyra azt kellett jra elmondania, amit mr Pl is megmondott a gylekezetnek (4): a Krisztus kvetse kereszthordozst jelent. A dntõ krds az volt az apostol szmra, hogy megmaradt-e a thessalonikaiak hite s szeretete s nem lett-e hibaval Pl apostol fradsga (5). A visszatrõ Timtheus beszmolja „rmzenet” volt az apostol szmra (6). A grgl beszlõ thessalonikaiak elõtt az ’euangelion’ mg nem volt idegen sz, hanem egyszerûen azt jelentette, hogy „j hr”, mde ez a „j hr” az Evanglium, a Jzus Krisztus evangliumnak gyõzelmrõl beszlt (6). A thessalonikaiak erõsek maradtak az rban. (8) s õk is kvntk a viszontltst (6). Pl szinte alig tall szavakat a j hr vigasztal erejnek kifejezsre: megeleventõ erõ s rm volt az szmra (8–9). Hlaadsa knyrgss vltozik: maga Isten egyengesse tjt Thessalonikba. De az „jjel-nappal val buzg esedezsekben” Pl visszatrsnek cljt is elmondta istennek; aminthogy nagy tapintattal most a gylekezet elõtt is beszl errõl: azrt akar visszatrni, hogy „kiptolhassa” a thessalonikaiak hitnek hinyait (10).
1 Thess. 3,11–18. ldskvns.
Addig is, mg erre sor kerlhet, az apostol knyrg, hogy Isten „gyaraptsa” a gylekezetet – elsõsorban bizonyra – az egyms s „mindenki” irnt val szeretetben (12). Mint ahogy a gylekezetbõl ki kell zendlnie az evangliumnak (1:8); gy a szeretetnek is ki kell sugroznia mindenkire. Az Istennek „az emberekhez val szeretetrõl” (Tit 3:4) szl evanglium gy vlik hiteless. Az apostol tovbbi knyrgse, hogy Isten tegye erõss a hvek szvt; tegye õket feddhetetlenn szentsgben, vagyis abban, hogy elvlasztattak Isten szmra, az õ dvtervnek szolglatra. gy kszljenek az r Jzus Krisztus eljvetelre (13). Abban, hogy az r „minden õ szenteivel egyetemben” jn el, a Zak 14:5 Septuaginta-szerinti fordtsa visszhangzik, akrcsak a Mk 8:38-ban: „…eljõ az õ Atyja dicsõsgben a szent angyalokkal” (13).
1 Thess. IV. RSZ
1 Thess. 4,1–12. Ints a megszentelõdsre.
Pl apostolnak mr az elsõ fennmaradt levele is mutatja a ksõbbi pli levelek jellegzetes beosztst: a levl msodik rsze az evangliumbl kvetkezõ letfolytatsra val buzdtsokat tartalmazza. Levelnek itt kezdõdõ rszben is „az r Jzusban” kr s int, mintha azt mondan: legyetek igazn azok; akik vagytok, vagyis akiknek az igazi lete a Krisztusban van (1). A keresztyn let imperativusai az evanglium jra s jra hallott s hitben elfogadott indicativusbbl kvetkeznek. Az utbbinak a hangja mr megszlalt a levl elsõ rszben, klnsen a kegyelmi kivlasztsrl s a remnysgrõl szl mondatokban. Most az apostol mintegy felttelezi a meghirdetett rmzenetet s kifejezetten visszautal arra, amit Thessalonikban a megszentelõdsrõl mondott (1–2). Az intsek vezrmondata a 3. versben van: „…az Isten akarata a ti szentt lteletek”.
Nem vletlen, hogy ebben a tlnyomlag pognykeresztyn gylekezetben az elsõ ints a frfi s nõ viszonyra vonatkozik. Az akkori pogny vilgot ugyanis a nemi erklcs elvadulsa jellemezte (5). A 4. verssel sokat viaskodtak az rsmagyarzk: Augustinustl kezdve sokan az „edny” szt az 1Pt 3:7 rtelmben vettk („…az asszonyi nemnek, mint gyngbb ednynek tisztessget tvn”). Viszont a reformtorok s msok is az ember testre vonatkoztattk. De az elsõ esetben is s mg inkbb a msodik esetben nehzsget okoz a ’ktasthai’ ige; amelynek jelentse, (’ktaomai’) = valamit megszerezni. „Tudja megszerezni tulajdon felesgt?” „Tudja megszerezni tulajdon testt?” A problmt az jonnan felfedezett papiruszok adatai oldjk meg. Moulton s Milligan sztrra hivatkozva W. Neil rmutat arra, hogy a ’ktasthai’ igt gy is lehet fordtani: ’birtokolni’, „tulajdonunkban tartani” (possidere, to possess). Ami viszont az „edny” szt illeti, flttbb valsznûtlen, hogy az apostol itt hebraizmust kvetne el, ebben a grgl beszlõ, tlnyomlag pognyokbl ll gylekezethez intzett levelben a sznak csak a hberben megevõ tvitt rtelmt tartan szem elõtt. Minden bizonnyal gy hasznlja itt a ’skeuos’ szt, mint a 2Kor 4:7-ben: „Ez a kincsnk pedig cserpednyekben van…”. Az „edny” sz teht itt a testt, a llek tartlyt jelenti. Hasonl rtelemben szl a testrõl az apostol, amikor azt tantja, hogy a test a Szentllek temploma (1Kor 6:19). Mindent egybevve helyesnek mondhatjuk, a revidelt Krolyi-fordtst: „…hogy mindenitek szentsgben s tisztessgben tudja brni a maga ednyt”, vagyis testt. A 6. versben a ’pragma’ sz rtelmezse szintn nem knnyû. Vannak, akik azt „zleti gy”-gyel fordtjk, s ez esetben a vers rtelme az volna, hogy senki se szerezzen jogtalan elõnyt, ne krostsa meg tisztessgtelen versennyel vagy ms hasonl mdon embertrsait. Ha felttelezzk, hogy a thessalonikai keresztynek kztt – taln nagy szmmal – kereskedõk is voltak, akkor ez az ints nagyon is helynvalnak ltszank. Csakhogy a 7. versben az apostol az ’akatharsia’, „tiszttalansg” szt hasznlja, mg pedig a szexulis erklcstelensg rtelmben, mint ltalban msutt is leveleiben (Rm 1:24; Gal 5:19; Ef 5:3; Kol 3:5). Ezrt fel kell tteleznnk, hogy a 6. vers nem szaktja meg a gondolatmenetet, hanem a 3.-tl a 7. versig terjedõ szakasz egysget kpez, vagyis az ’en t’ pragmati’ kifejezs nem azt jelenti, hogy „zleti gyben”, hanem azt, hogy „ebben a dologban”, ti. a nemi erklcs dolgban: Pl apostol teht a parznasg mlysgesen antiszocilis termszett hangslyozza. Mai nyelven szlva, a parzna nem szemlynek tekinti embertrst, hanem bûns kvnsga trgynak, akr egyedlll, akr hzas az illetõ. Az apostol itt elsõsorban az utbbi esetet tartja szem elõtt s gy a hzassgot vdelmezi. Az ’adelphos’ (testvr) szt nem szksges gy rtennk, hogy Pl csak egy msik keresztyn ilyen mdon val megkrostsra gondol, mert hiszen az elõzõ fejezetben mr kijelentette (3:12); hogy a keresztyn mindenkinek szeretettel tartozik. gy nyilvn a frfi s a nõ kapcsolatt illetõ dolgokban is. Ezek ugyanis nem fggetlenek valakinek a hitlettõl, mint ahogy nmely korinthusiak gondoltk (1Kor 6:12–13), hanem az Istennel val kapcsolatunk alapjait rintik. Ezrt az apostol szksgesnek tartja a nagyon komoly figyelmeztetst: „Azrt aki megveti ezeket, nem embert vet meg, hanem az Istent, aki Szent Lelkt is kzli velnk” (v. 1Kor 6:19). Az Isten bosszjval val fenyegets (6) is a krds komolysgt hangslyozza. Pl mgsem azt akarja, hogy a keresztyn ember magatartst ezekben a dolgokban a flelem motivlja, hanem az Isten szeretetnek megtapasztalsa. A thessalonikaiakat maga Isten tantotta meg arra, hogy egymst szeressk; ezrt az apostol nem is tartja szksgesnek, hogy az atyafii szeretetrõl rjon (9). Az az ints, hogy „mind inkbb gyarapodjatok” (10), ismt elsõsorban a szeretetre vonatkozik. A megszentelõds tovbb azt jelenti, hogy a keresztynek csendes letet ljenek; a sajt dolgaiknak utna jrjanak; a tulajdon kezkkel munklkodjanak s a gylekezeten kvl levõkkel val kapcsolatukban is gondjuk legyen, a tisztessgre, gy is hogy tiszteletet adjanak, gy is, hogy kivvjk msok tisztelett. Tovbb az is fontos, hogy ne szoruljanak r msok tmogatsra (11–12). Habr az utbbi kvetelmny nemcsak egyes grg blcselõk tantsban szerepelt (mint az gynevezett ’autarkia’); hanem az egyszerûbb emberek gondolatainak krt is elrte, a korabeli pognyok kztt sokkal gyakrabban fordult elõ a munka, klnsen a ktkezi munka lenzse. Voltak, akik a munkt rabszolgk dolgnak tartottk, mg msok azt mondtk, hogy a szabad ember naponknt legfljebb kt rt dolgozzk. A brmunkrl s a fizikai munkrl mg a nagynevû Cicero is csak megvetssel tudott szlni (De officiis, I, 42). Pogny letfelfogsuknak ez a maradvnya a keresztyneket is ksrthette, s az is valsznûnek ltszik, hogy mr ekkor; a msodik levl megrsa elõtt is voltak a gylekezetben nmelyek, akiknek munkakedvt a kzeli Vg vrsa erõsen lefkezte. Pl apostol azonban kezdettõl fogva mind szban, mind a sajt pldjval hangslyozta, hogy a megszentelõds a munks, aktv let parancst is magban foglalja. Az lõskdõ; ttlen s rendetlen letmd nem illik Isten vlasztottaihoz s nem szerez tisztessget a kvlllk elõtt. Az apostol szmra az evanglium terjesztse szempontjbl is fontos a keresztynek erklcsi lete. Az evanglium hirdetsnek talajt mintegy elõkszti a gylekezet hitnek hre (1:8), a mindenki irnt val szeretet (3:12) s a munks let pldja.
1 Thess. 4,13–18. Az elhunytak felõl val remnysg.
A kvetkezõ tants nyilvn felelet Timtheus beszmoljra: nmelyek a gylekezetben bizonytalansgban voltak s bnkdtak elhunyt szeretteik sorst illetõen. Mi lesz azokkal, akik nem rik meg az r Jzus Krisztus eljvetelt? – ez volt a krdsk. Nagyon valsznûnek ltszik, hogy Pl apostolnak s trsainak gylekezetalapt igehirdetse ezt a krdst legfljebb csak rintette; a hangsly az r eljveteln volt, mg pedig az egszen kzeli ’parousia’-n. Ahogy azonban jttek a hallesetek; a gyszolk kztt nmelyek szorong llekkel kezdtk krdezni: mi lesz meghalt szeretteinkkel? A pogny krnyezet remnytelensgnek lgkre kezdett rnehezedni a hvek gondolataira. Br a kor misztriumvallsai – bizonyra Thessalonikban is – a halhatatlansghoz vezetõ titkos utat kerestk s grtk, a pognysg egszre rvnyes volt Pl apostol jellemzse: „…nincsen remnysgk” (13). Az antik pognysg hangulatt jl kifejezik pldul Catullus kltõi sorai: „A napok lenyugodhatnak s felkelhetnek. De ha rvid letnk egyszer lehanyatlik, csak az aluvs megszaktatlan jszakja marad”. gy az a kpes kifejezs, hogy a meg haltak „alusznak”, magban vve mg nem vigasztals; a hallt az akkor lõ pognyok is gyakran alvshoz szoktk hasonltani. A vigasztals Jzus Krisztus hallban s feltmadsban van (14). Ez a garancija annak, hogy „az Isten is elõhozza azokat, akik elaludtk, a Jzus ltal s vele egytt” (14): Mindenesetre feltûnhetik, hogy Pl apostol nem gy felel, ahogy mi vrnk. Nem azzal kezdi, hogy a Krisztusban elaludt atyafiak mr most, a ’parousia’ elõtt is Krisztusnl vannak. Itt mg nem halljuk a filippibelieknek kldtt vallomst: „…kvnok elkltzni s Krisztussal, lenni, mert ez sokkal inkbb jobb…” (1:23). De ltalban is megllapthatjuk, hogy az apostol nem mond sokat a jelen s a ’parousia’ kztti idõrõl. Ezt az r kzeli eljvetelnek vrsa magyarzza. A thessalonikaiaknak, kldtt vigasztalst is ez a remnysg forrstja t. Voltakppen nincs is msra szksg, mint az r eljvetelrõl mr elmondott tants rszletesebb kifejtsre. Egy rszlet azonban bizonyra j zenet a thessalonikaiak szmra: akik nem rik meg az r eljvetelt, nem kerlhetnek htrnyba, mert ekkor feltmadnak s a mg letben levõkkel egytt vitetnek az r elbe (15–17). Ennek az zenetnek a forrsa „az r szava” (15) – vagy mint az apostolnak adott klnleges s kzvetlen kijelents (v. Gal 1:12; 2:2; Ef 3:3; 2Kor 12:7), vagy mint Jzusnak a rnk maradt evangliumokban fel nem jegyzett, de Pl elõtt ismeretes tantsa. Az r eljvetelnek s vivel val tallkozsnak esemnyt, ezt a minden rtelmet s kpzeletet fellhalad trtnst nem is rzkeltetheti az apostol mskppen thessalonikai kortrsaival, mint a korabeli apokaliptika „szrrealisztikus” kifejezsi eszkzeivel (15–16). Mondanivaljnak lnyege azonban nem ezekben van, hanem abban, amit ezek a kifejezsek tartalmaznak: „…a Jzus ltal s Õvele egytt… mindenkor az rral lesznk… akr bren vagyunk, akr aluszunk, egytt ljnk Õvele” (14.17. v. 10.). Itt mr mintegy csraszerûen elõttnk van az; amit azutn az apostol ksõbbi levelei rszletesen is elmondanak: Krisztusban meghalni annyit jelent, mint hozz kltzni s vele egytt lenni. Br mikor jjjn is el a Vg, „sem hall, sem let… sem jelenvalk, sem kvetkezendõk… nem szakaszthatnak el minket az Istennek szeretettõl, mely vagyon a mi Urunk Jzus Krisztusban” (Rm 8:39). Mivel gy a halottak fell val remnysgnek Krisztus a horgonya, s az igazi remnysghez hozztartozik a Krisztussal val elszakthatatlan kapcsolat bizonyossga, a keresztynsg kibrta a kzelesen vrt ’parousia’ eltoldsnak csaldst. Ez azonban nem volt knnyû dolog, mert mr az jszvetsg feljegyzi a gnyoldk krdst: „Hol van az õ eljvetelnek grete? Mert amita az atyk elhunytak, minden azonkppen marad a teremts kezdettõl fogva” (2Pt 3:4). A thessalonikai keresztynek mg nem ismertk ezt a ktelkedst. De akr kzel van az r eljvetele, akr tvol, ma is ugyanaz a vigasztalsunk, amit Pl apostol zent a thessalonikaiaknak, hogy ezzel erõstsk egymst a gysz idejn s a halllal szemben: „…mindenkor az rral lesznk” (17–18).
1 Thess. V. RSZ
1 Thess. 5,1–11. bersg s jzansg.
A thessalonikaiak nem ktelkedtek abban, hogy az r napja eljn. Ezt nemcsak hajtottk, nemcsak remltk, hanem „igen jl tudtk” (2); s amikor a ’parousia’ idõpontjt krdeztk, ez az rdeklõdsk nem bizonytalansgbl, hanem ppen a bizonyosan vrt vgkifejlet utni vgyakozsukbl fakadt. Mivel azonban az ilyen krdezõskdsnek s. kutatsnak – az egyhztrtnelem tansga szerint – megvannak a ksrtsei is, az apostol emlkezteti a thessalonikaiakat arra, amirõl voltakppen nem is kellene rnia, mert a thessalonikaiak jl tudjk (1): az r napja, amint mr Jzus megmondta, hirtelenl s vratlanul jn el, mint a tolvaj jjel (2). Ezrt bersgre s jzansgra van szksg (6). E kettõ az ember nappali viselkedst jellemzi. Az bersg s jzansg ellentte itt nem a rajongs vagy a vrakozs tlfûttt izgalma, hanem az alv vagy rszeg ember ntudatlan tehetetlensge (7); rzkszervei nincsenek olyan llapotban, hogy figyelmeztethetnk õt a kzelgõ veszlyre. Ami pedig elaltatja az embert, az a hamis biztonsgrzs. „Bkessg s biztonsg” – ez szokott lenni a jelsz, m ez az nelglt biztonsgrzs ppen a kzelgõ veszly jele (v. Jer 6:14; Ez 13:10). Amikor az emberek azt hiszik, hogy a maguk erejvel ltrehoztk a bkessget s biztonsgot, akkor jn el a veszedelem rjuk, hirtelenl mint a vajds a szlõ asszonyra (3), s ekkor mr nem lehet megmeneklni. Az jjel-nappal ellentt azonban az jszvetsgben egyben a bûnben val let s a engesztelõds szembenllst is kifejezi. gy az apostol az „jjel” s „nappal” szavak tvitt rtelmnek kettõs jelentse szerint abbl vezeti le buzdtsait, hogy a keresztynek nem az jszaka, nem a sttsg, hanem a vilgossg, a nappal fiai (5). A mg pogny Augustinus szmra a Rmai Levlnek ez a felszltsa lett a megtrs egyik fõ mozgatjv: „Ideje mr, hogy az lombl felserkenjnk…” (13:11–14). Most azonban Pl nem bresztgeti a thessalonikaiakat, hanem mintegy ezt mondj a nekik: legyetek igazn azok, akik vagytok: a nappal, a vilgossg fiai. Mint mr Jzus tantsban (Lk 12:25) vgy a Rmai Levlben (13:14 „ltzztek fel az r Jzus Krisztust…”), az bersg, a vilgossgban val let felltzssel jr. Itt az apostol arra buzdtja a keresztynket, mint a vilgossg fiait, hogy ltzzenek fel a hit s szeretet mellvasba s sisak gyannt az dvssgnek remnysgbe (8; v. Ef 6:14–17).
Az rnak napja az tletet jelenti. Ez azonban nem rettents a „vilgossg fiai” szmra, mert õk tudjk, hogy Jzus Krisztus meghalt rettk (10). Itt visszautals trtnik az elõzõ tantsra: Jzus Krisztus azrt halt meg rettnk, hogy – akr megrjk letben az õ napjt, akr meghalunk addig, „akr bren vagyunk, akr aluszunk” – egytt ljnk vele (10). Ezrt az r napjnak eljvetelrõl szl zenet vigasztals. A Heidelbergi Kt gy krdezi (52k.): „Micsoda vigasztalsod van abbl, hogy Krisztus ismt eljn tlni eleveneket s holtakat?” A Kt feleletben az van, hogy „flemelt fõvel” kell vrnunk Urunkat, mert eljvetele nemcsak az tletet, hanem vgsõ szabadtsunkat is hozza (9). A gylekezet tagjai pedig tartoznak egymsnak ezzel a vigasztalssal, hogy ptsk egymst (11). Az apostol bizonyos afelõl, hogy ezt meg is teszik (11). Az lõ gylekezetet ugyanis ppen az jellemzi, hogy tagjai egymst ptik.
1 Thess. 5,12–28. Intsek s dvzlsek.
A 12. s 13. vers a gylekezet szervezetre utal. m ez a szervezet itt mg nem valami klsõleg rgztett jogi rend, hanem a Krisztus test letnek termszetes, nkntes megnyilatkozsa. Mint ms gylekezetekben, Pl apostol Thessalonikban is gondoskodott arrl, hogy legyenek hitben erõs, szeretõ szvû s blcs atyafiak, akikre a fiatal gylekezet psztorolst rbzhatta. jabban a nyelvszek itt a hagyomnyos s betûszerinti fordtsnak megfelelõ „elljrk” helyett inkbb „gondviselõkrõl” beszlnek (A. Oepke), s ez a fordts jobban kidombortja a gylekezetrt val „fradozs” (12) szolglat-jellegt. Lehetsges, hogy a vnek s a gylekezet viszonya nem volt mindenben harmnikus, s taln ez tette szksgess az apostol intst: „Egymssal bkessgben ljetek!” (13). Az apostol arra „kri” a gylekezet tagjait, hogy a kzttk s rtk fradoz vneket „megbecsljk” s munkjukrt legyenek irntuk megklnbztetett szeretettel (13), Teht ne csak a kteles tiszteletet adjk meg nekik, hanem szeressk is õket. Milyen ms volna gylekezeteink mai lete, ha az egyhztagok kevesebbet brlnk lelkipsztoraikat s jobban szeretnk õket! A kvetkezõ kt vers is a gylekezeti tagok egymshoz val viszonyrl szl. Amennyire nyilvnval, hogy a gylekezet rendjt meg kell õrizni, egszen a gylekezetbõl val kikzsts hatrig (Mt 18:15–17; 1Kor 5:1–13), annyira vilgosan ltjuk itt azt is, hogy az egszsges, lõ gylekezet elsõ gondja az emberi gyengesgek lttn nem a sajt hatrainak szigor meghzsa s õrzse, hanem az „erõtelenek” (14) szeretetben val hordozsa. Pl apostol most azt fejti ki, amit a Galciai Levlben gy foglal ssze: „Egyms terht hordozztok” (6:2). Ez azt jelenti, hogy inteni kell a „rendetleneket”, akik nem llnak be a sorba, hanem mennek a sajt fejk utn, btortani kell a flelmes szvûeket”, a csggedõket, gymoltani kell az erõteleneket s trelemmel kell viseltetni mindenki irnt (14). A megtorls indulattl mentes klcsnõs jakaratnak ki kell sugroznia a gylekezetbõl a kvlllk fel is; a keresztynek „mindenki irnt” jra trekednek (15).
A kvetkezõ hrom ints nem valamilyen elrhetetlen eszmnykpet llt elnk, hanem az õskeresztyn gylekezetek tnyleges lelklett s valsgos helyzett tkrzi. „Mindenkor rljetek!” Ez a sz „rljetek!” az apostol kedves szava. A klsõ sorstl fggetlen rm legfontosabb forrsa az imdsg, a Jzus Krisztussal val letad kapcsolat lland fenntartsa: A „Szntelen imdkozzatok!” intse (17) nem azt jelenti, hogy minden idõnket imdkozssal tltsk; hanem azt, hogy llandan Urunkra figyeljnk s gy munknkat is az imdsg lelke hassa t. Az apostolnak ez az intse a szorgalmas munkra val buzdtssal egytt (4:11) megalapozza az Orando et laborando kzpkori eredetû jelszavt, a Debreceni Kollgium jelmondatt. A kvetkezõ ints rmutat az igazi imdsg nlklzhetetlen alkotrszre, a hlaadsra: „Mindenben hlkat adjatok!” Az apostol ksõbb a filippibelieknek azt rta, hogy kvnsgaikat is hlaadssal kell feltrniuk Isten elõtt (4:6). A hlaads nlkli, csak nzõ krsekbõl ll imdsg nem imdsg. Nagyon sokan vannak, akik csak gy prblnak imdkozni, s amikor szksgkppen csaldnak, abbahagyjk az imdkozst. „Szntelenl” csak az tud imdkozni, aki mindenben hlt ad Istennek, minthogy ez az Isten akarata (18). A kvetkezõ ngy vers a Llek ajndkaira vonatkozik. Akkor ezeknek gazdag kiradsa jellemezte a gylekezetek lett, nem gy, mint manapsg. Ma, amikor nagyon sokszor egy „mlyhûttt” keresztynsggel van dolgunk, alig tudjuk elkpzelni a gylekezeti letnek azt a forrsgt, amely a kvetkezõ intsekbõl ltszik. A Llek mûkdse, mint ms gylekezetekben, szokatlan s feltûnõ, taln ppen eksztatikus jelensgekkel jrhatott egytt, s bizonyra voltak nmelyek a gylekezetben, akik ezeknek lttn hûvs, kritikai llspontra helyezkedtek. Klnsen ezeknek szl az ints: a Llek tzt meg ne oltstok (19). Hadd fejtse ki tisztt, melegtõ, megvilgost erejt! A prftlst – akr a jvõ titkait trta fel (Jel 22:18; ApCsel 11:28; 21:21), akr a jelenben levõ elrejtett, a megismers normlis eszkzeivel meg nem kzelthetõ tnyllsokat hozott napfnyre (1Kor 14:25; ApCsel 5:1–10) – meg ne vesstek! Mivel azonban ezeket a tevkenysgeket a gonosz lelkek klns igyekezettel prbljk hatalmukba venni, ll a szably, hogy mindent meg kell vizsglni (21) – nyilvn a lelkek megtlsnek klnleges adomnyval (1Kor 12:10). Lehetsges, hogy a megtveszts esete ksõbb Thessalonikban is elõfordult, s egyes gylekezeti tagok eltntortsa s meghbortsa ilyen gonosz „llek” ltal trtnt (2Thessz 2:2). A „mindent vizsgljatok meg!” parancsa lnyegben az 1Jn 4:1-ben tallhat intst foglalja ssze: „Szeretteim, ne higgyetek minden lleknek, hanem prblj tok meg a lelkeket, ha Istentõl vannak-e, mert sok hamis prfta jtt ki a vilgba”. De Pl apostol nemcsak az ilyen vdekezst tartja fontosnak, hanem a „mindent vizsgljatok meg!” szablyhoz ezt is hozzteszi: „…ami j, azt megtartstok!” Nincs Istennek olyan lelki ajndka, amellyel vissza ne lehetne lni, mgsem az agglyoskod vdekezs a fontosabb, hanem az, hogy krjk a Llek ajndkait s ljnk azokkal. Pl apostol semmikppen sem akarja a lelki let agyonszablyozst s ezzel a Llek megoltst. Korinthusban ksõbb mg a sokszor olyan komoly problmt jelentõ lelki ajndkot, s nyelvekenszlst sem tiltotta meg. A kvetkezõ vers (22) mg mindig a Llek ajndkaival foglalkozik. Azrt kell a gonosznak minden fajtjtl (nem a gonosz „ltszatrl” van sz, mint Luthernl s a Krolyi-fordtsban!) õrizkedni, mert a gonoszsg lelke klns elõszeretettel prblja felhasznlni a klnbzõ lelki ajndkokat a gylekezet megejtsre.
A Szent Llek munkja azonban nem korltozdik a sz szûkebb rtelmben vett „lelki ajndkokra” az gynevezett charismkra, hanem az emberi let egszre kiterjed. Az apostol ldskvnsa az, hogy a bkessgnek Istene „mindenestõl” szentelje meg a hveket s gy õrizze meg õket feddhetetlensgben az r Jzus Krisztus eljvetelre (23). A megszentelõds munkja azonban nem egyszerûen az emberben rejlõ kpessgek kibontakoztatsa, hanem, mikzben a legteljesebb aktivits is, ugyanakkor annak megengedse, hogy az r Szent Lelke ltal bennnk munklkodjk (v. Heid. Kt 103k.). Mert „hû az, aki elhvott… s Õ meg is cselekszi” (24), vghez is viszi, amit elkezdett bennnk (Fil 1:6).
A kvetkezõ mondatokat (25–28) Pl bizonyra sajtkezûleg rta. Mint ahogy az egsz levelet a gylekezetrt val hlaads s knyrgs lelke hatja t, termszetesnek ltszik, hogy most az apostol ezzel a krssel forduljon a gylekezethez: „Atymfiai, imdkozzatok rettnk!” (25) Az egymsrt imdkoz keresztynek bensõsges kapcsolatnak jele volt a szent csk (pl.: Rm 16:16). A gylekezeti kzssg polst clozza az apostol szokatlanul nyomatkos felszltsa („Knyszertlek titeket az rra”), hogy levelt az egsz gylekezet elõtt felolvassk (27). Mint Pl ksõbbi levelei, ez a levl is ldssal vgzõdik: „A mi Urunk Jzus Krisztusnak kegyelme veletek! men”.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
