THESSZALONIKAI GYLEKEZETHEZ IRT MSODIK LEVL Dr. Czegldy Sndor professzor
A THESSALONIKAIAKHOZ RT MSODIK LEVL MAGYARZATA
rta: Dr. Czegldy Sndor professzor
Bevezets A levl rsnak okai. Hitelessge.
Pl apostolnak elsõ levele megrsa utn sem nylt lehetõsge arra, hogy Thessalonikba visszamenjen, viszont hamarosan rteslnie kellett arrl, hogy a vgsõ dolgokra nzve tovbbi problmk lltak elõ. mind a keresztyn remnysg tartalmt, mind pedig az azoknak megfelelõ keresztyn magatartst illetõen. A nagyobb baj megelõzsre jra rt, hogy egyfelõl a „parousia”-t vilgosabban megmagyarzza, msfelõl a gylekezet tagjait llhatatos, nyugodt, csendes s munks letre buzdtsa. A levl pli szerzõsgt a mlt szzadtl kezdve tbben s tbbfle okbl ktsgbe vontk. A javasolt jabb megoldsok azonban tbb krdst vetnek fel, mint amennyire felelni prblnak. Ha a kt levl kzl csak a msodik maradt volna rnk, taln fel sem vetõdtt volna a hitelessg krdse, mert annyira slyosak s rgiek a pli szerzõsg melletti tanbizonysgok. A ktsgtelenl meglevõ nehzsgek megmagyarzsra van olyan felttelezs is, hogy a msodik levl csak a zsidkeresztyneknek szlna s az õ sajtos eschatolgiai problmikra felelne az õ gondolatformik felhasznlsval. Eszerint az apostol csak az elsõ levelet sznta volna az egsz gylekezet (v. 26–27: „sszes atyafiak”, „minden szent atyafi”) elõtti felolvassra, mg a klnleges tartalm s hangszerelsû levl kizrlag a zsidkbl lett keresztyneknek szlt volna.
Ez azonban ellenttben van azzal, amit a gylekezet tlnyoman pognykeresztyn jellegrõl tudunk. Tekintettel a msodik levl kanonicitsnak s Pltl val szrmazsnak a II. szzadtl kezdve lthat elismersre (Ignatius, Rmai Kelemen, Jusztin mrtr, a Muratori-knon, a Pesitta, Marcion, Tertullianus, Irenaeus, Alexandriai Kelemen, Origenes), a legegyszerûbb s leghelyesebb megolds az, ha elfogadjuk, hogy a msodik levelet is Pl apostol rta, nem sokkal az elsõ utn, Kr. u. 50-ben vagy 51-ben, s hogy a msodik levl mondanivaljt is az egsz gylekezetnek sznta.
A levl tartalma s felosztsa.
Ami a levl tartalmt illeti, klnsen kt tantst kell kiemelnnk. Az egyik helyreigaztja a gylekezetben az elsõ levl ta elterjedt tvedst, mintha itt volna mr a Krisztusnak ama napja” (2:2). Pl emlkezteti a thessaloniakat az ottlte alatt mr elmondott tantsra, hogy a „parousia”-t a bûn sszpontostott kirobbansnak, a „Trvnytapos” megjelensnek kell megelõznie. Ez azonban mg nem kvetkezett be: elõszr annak, aki a Trvnytapost most mg visszatartja, flre kell az tbl tolatnia (2:7). A msodik tantst kivlt problma mr az elsõ levelet megelõzõleg is kezdett jelentkezni, azta azonban slyoss vlt: nmelyek esetben az eltorzult vradalom munkakerlssel s rendetlensggel jrt egytt. Az eltorzult remnysg tnyleg gtolhatja az ember tevkenysgt: ttlen vrakozst, lmodozst, a fldi let krdseitõl vl elfordulst, munkakerlst eredmnyezhet. Pl clja nemcsak az, hogy a thessalonikaiak kisiklott eschatolgijt helyreigaztsa, hanem az is, hogy. a helyes keresztyn remnysgbõl kvetkezõ aktv, felelõssgteljes, munks letet hangslyozza. Az igazi keresztyn remnysg ugyanis erõfokoz, aktivizl rzs; megv attl; hogy „megrestljnk a j cselekvsben” (3:13). E tantsoknak megfelelõen a levl a kvetkezõkppen tagozdik. Az I. rsz a szoksos kszntst, Pl hlaadst s a gylekezetnek kldtt vigasztalst tartalmazza. A II. rszben elõszr a Krisztus eljvetelt megelõzõ „szakadsrl” hallunk (1–5), majd az Antikrisztus eljvetelrõl (6–12). Ez utn az apostol a gylekezet dvtrtnetileg megvilgtott helyzetben llhatatossgra int (13–17). A III. rsz elõszr a gylekezet knyrgsrõl s hûsgrõl szl (1–5), majd az r napjnak helyes vrsrl. Az apostol sajtkezû dvzlete (17–18) zrja a levelet.
Irodalom.
Lsd az elsõ levl bevezetsben felsorolt mûveket.
2 Thess. I. RSZ
2 Thess. 1,1–12. Ksznts, hlaads, vigasztals.
A felirat s a ksznts majdnem ugyanaz, mint az elsõ levlben (1–2), s a kvetkezõ hlaads is nagyon hasonlt az elsõ levl nyitnyhoz (3–4). A 4. vers. azt mutatja, hogy az elsõ levl rsa ta fokozdott az ldzsek heve, amely azonban nem tudta legyõzni a thessalonikai keresztynek kitartst s hitt. A hvõk szenvedst gy tekinti az apostol, mint az Isten orszghoz tartozsuk jelt (5). Az apostol vigasztalsa az tlettevõ Jzus Krisztus eljvetelnek zenete (7). Az, hogy az r igazsgot tesz s megfizet azoknak, akik tudatosan Isten s az evanglium ellen fordulnak (6.8.), az apostoli krygma integrns rsze. Az r eljvetelt Pl apostol a rendelkezsre ll legerõsebb kifejezõ eszkzkkel, a korabeli apokaliptika szneivel brzolja. De ebben a kpben mgsem a flelmes vonsok dominlnak, hanem az az rmzenet, hogy az tlõ Krisztus „megdicsõti magt az õ szenteiben” s „csodltatik mindazokban, akik hisznek” (10). Az apostolnak csak az a gondja s imdsga, hogy a thessalonikaiak mltknak bizonyuljanak elhivatsukra (11). Ami a jelent illeti, Isten gy erõsti meg elhvsukat, hogy a jsgban val gynyrûsgket s hitknek erõben megnyilatkoz munkjt teljessgre viszi (11). gy dicsõttetik meg Jzus Krisztus neve a hvekben, s gy dicsõttetnek meg a hvek Õbenne. Mindez pedig az r Jzus Krisztus kegyelmbõl van! (12)
2 Thess. II. RSZ
2 Thess. 2,1–5. A Krisztus eljvetelt megelõzõ „szakads”.
A msodik rsszel kezdõdõ szakasz felelet egy slyos hitbeli krdsre, amely az apostolnak nyilvn az elsõ levl rsa ta. jutott tudomsra. Voltak ugyanis az atyafiak kztt, taln nem is kevesen, akik arra a tves meggyõzõdsre jutottak, hogy „a Krisztusnak ama napja mr itt van” (1–2). Pl nem tudja, mi vltotta ki ezt a tvelygst: lehet, hogy valamilyen prftai ignnyel fellpõ beszd, lehet, hogy az apostolnak tulajdontott, elõttnk ismeretlen levl (2). A hvõket mindenesetre az a veszly fenyegette, hogy a ’parousia’-ra nzve (1) eltntorodnak az evanglium helyes megrtstõl, beteges nyugtalansg vesz erõt rajtuk, csalrd szndk ldozatai lesznek (2–3). Pl apostol eszkbe juttatja a kzttk hirdetett evangliumot, az lõszban s levlben velk kzlt tantst (14–15), mert azt akarja, hogy megmaradjanak abban, amit Pltl s trsaitl vettek. Klnsen emlkezteti õket szbeli igehirdetsnek egy fontos, de – gy ltszik – azta elfelejtett rszre: az r napja nem jn el addig, „mg be nem kvetkezik elõbb a szakads”, a nagy ’apostasia’, s meg nem jelenik a „trvnytelensg embere, a veszedelem fia” (3). Õ az ellensg, aki flbe emeli magt mindannak, ami Istennek vagy istensgnek neveztetik, gyannyira, hogy maga l be, mint Isten, az Isten templomba, azt lltva, hogy õ Isten (4).
2 Thess. 2,6–12. Az Antikrisztus eljvetele.
m a vgsõ kifejletnek ez az esemnye mg nem kvetkezett be. Sõt a thessalonikaiak Pl apostol szbeli tantsbl „tudjk”, mi az, ami mg „visszatartja” az Ellensget, gyhogy az csak a maga idejben fog megjelenni (6). Titokban ugyan mr mûkdik a trvnyszegs bûne, de csak titokban, mert a Visszatartnak elõszr flre kell az tbl tolatnia (7), hogy akkor aztn megjelenjk a Trvnytapos (8). Ennek ereje a Stn ltal van, a hazugsgnak minden hatalmval, jeleivel s csodival (9). Pusztt hatalma ki fog terjedni azokra, akik elvesznek, akik nem fogadtk be az igazsgnak szeretett, nem hittek az igazsgnak (10–11). Mint Jb esetben a Stnnak, gy most is maga Isten ad mûkdsi teret a Trvnytaposnak: az igazsg ellensgeire Isten bocstja r a tvelygs erejt, hogy higgyenek a hazugsgnak (11). De mindennek hatra az r eljvetele: akkor a Trvnytaposnak is meg kell semmislnie (8).
De ki a Trvnytapos? Mint mr elõbb is, Pl apostol levelnek ebben a szakaszban az apokaliptika gondolatformit alkalmazza, teht „rejtjelezetten” beszl. Annakidejn a thessalonikaiak, amikor Pl apostol egyhzalapt igehirdetst hallgattk, megkaptk ugyan a kulcsot ehhez a rejtjelezett rshoz (5), de gy ltszik, voltak kzttk tbben, akik azta ezt a kulcsot elvesztettk, vagy nem tudtk hasznlni. De vajon mi a jelenben meg tudjuk-e fejteni ezt a „sifrrozott” zenetet? Konkrt vonatkozsaiban bajosan. De ltalnos s rnk tartoz rtelmt megtallhatjuk. Az jszvetsgi dvzenet szmol azzal, hogy Krisztus Urunk vgsõ gyõzelmt, az Õ dicsõsges eljvetelt a Gonosz idõleges hatalmnak utols, koncentrlt gaskodsa elõzi meg (v. Mt 24:10–12; Jel 16:9.11.21). s amikppen az evanglium hatsa szemlyes hats, gy ez az utols ellenlls is valamikppen szemlyes vonsokat visel magn. Mr a vgsõ dolgok elõtt, a mostani vilgkorszak kritikus helyzeteiben is lthat, hogy a Gonosz hatalma trtneti szemlyekben inkarnldik. Pl apostol zsid kortrsai s az elsõ keresztynek olyan szemlyekre gondolhattak, mint amilyen pldul Antiochus volt, aki a templom gõ ldozati oltrra egy Zeusnak szentelt oltrt pttetett, vagy Nagy Herdesre, aki a templom bejrata fl a rmai sas jelvnyt helyeztette, vagy Caligulra, aki megksrelte, hogy a templomban a sajt szobrt llttassa fel. Ezek s az ezekhez hasonl esemnyek azonban csak elõjelek. A Gonosz erejnek utols megtesteslse az Antikrisztus, az ellen-Messis (1Jn 2:18–22; 4:3; 2Jn 7), akinek hatalmt a hitets teszi klnsen veszlyess. Ahogy a Stn t tudja vltoztatni magt vilgossg angyalv (2Kor 11:14), gy erõt adhat a Trvnytaposnak hazug jelek s csodk vghezvitelre (9–10), hogy gy vezesse flre s vesztse el azokat, akik nem hittek az igazsgnak (11).
De ki a visszatart, aki egyelõre megakadlyozza az ’apostasia’-t; a Lzadst, az ellen-Krisztus utols nagy tmadst? Tertullianustl kezdve igen sok rsmagyarz gy vli, hogy Pl apostol a rmai birodalom hatalmban ltta volna a Visszatartt. Ezt altmasztotta volna sajt tapasztalata: a rmai birodalom jogi rendje volt segtsgre abban, hogy misszii munkjt a zsidk elkeseredett ellenllsval szemben is vgezhesse. Msok, mint a rgiek kzl pldul Klvin Jnos, az jabbak kzl O. Cullmann, gy gondoljk, hogy az apostol magt az evangliumhirdetst, illetve nmagt, mint az evanglium hirdetõjt tartotta ilyen fkezõ, a Gonosz hatalmnak vgsõ kirobbanst ksleltetõ erõnek. De a leghelyesebb magyarzatnak az ltszik, ha a Visszatartt, ppen gy, mint a Trvnytapost, apokaliptikus alaknak gondoljuk. William Neil a Thessalonikai Levelekhez rt kommentrjban (London 1950) a Trvnytaposrl szl verseket a Jelensek Knyve 20. fejezetvel lltja prhuzamba, ahol azt olvassuk, hogy egy angyal ktzi meg a Srknyt, a rgi Kgyt, vagyis a Stnt, ezer esztendõre, hogy aztn majd „egy kevs idõre” eloldoztassk az r Jzus Krisztus vgsõ gyõzelme elõtt. Hivatkozik tovbb Neil az Acta Pilati nevû apokrif evanglium egyik helyre, ahol Krisztus ezekkel a szavakkal viteti a Stnt a Hades-be: „Fogd meg s tartsd õt erõsen az n msodik eljvetelemig. A „tartsd” szt az eredeti szveg a ’katechein’ igvel fejezi ki, s ugyanez a sz szerepel a Msodik Thessalonikai Levlben is. A visszatart = ho katechn. Az apokaliptika ktdimenzis (menny-fld; ld. pl.: Jel 18:1) trtnetszemlletnek megfelelõen a Visszatart szemlye a mennyei dimenzihoz tartoznk, vagyis õt Pl apostol nem azonostan a fldi trtnelem egyik tnyezõjvel sem: sem a rmai birodalommal, sem pldul Claudius csszr szemlyvel, sem nmagval. (Cullmann), mint az evanglium hirdetõjvel. Viszont a Visszatart tevkenysge kihat a jelen vilgra, az empirikus trtnelem tnye volna, a vgtrtnet fldi, lthat, megtapasztalhat dimenzijhoz tartoznk. Valban, Pl apostol ppen ezt rja a megzavart thessalonikaiaknak: tudhatjtok, mert lthatjtok, hogy a Vg bevezetõ esemnye, a nagy Lzads mg nem kvetkezett be; az nmagt istentõ Trvnytapos tmadsa mg nem indult meg, mert a Visszatart most mg nyilvn fken tartja õt. Ha azonban az ’apostasia’, a Lzads vagy Szakads mg nem kvetkezett be, akkor nyilvnvalan tvednek azok, akik azt hiszik, hogy mr itt van Krisztusnak ama napja (3). De mi tartozik mindebbõl Krisztus ma lõ egyhzra? Pl apostol Krisztus eljvetelt egszen kzelinek gondolta. Ebben tvedett; ezt nyltan el kell ismernnk. De ebbõl egyltaln nem kvetkezik, hogy a Thessalonikai Levelek egsz eschatolgijt flre kellene tennnk. Ktsgtelen, hogy Pl az apokaliptika fogalmi kszlett s kpanyagt hasznlja; mskppen nem is tudn rzkeltetni kortrsaival azokat a kibeszlhetetlen realitsokat, amelyeket „szem nem ltott, fl nem hallott s embernek szve meg sem gondolt” (1Kor 2:9). Az evangliumok szerint maga Jzus is gyakran az apokaliptika kategriiban tantott a vgsõ dolgokrl (ld. klnsen Mt 20. rszt).
Az jszvetsgi krygma apokaliptikus vonsai mindenesetre figyelmeztetnek arra, hogy a mindensg trtnete nem egysk, immanens esemnysorozat. Az, amit mi „trtneti valsgnak” neveznk, nem a vgsõ realits; a trtnelem vgsõ valsgt most, a jelen vilgkorszakban mg a hit szemvel is csak mintegy „tkr ltal, homlyosan” ltjuk (1Kor 13:12), mint az „Isten nagysgos dolgainak” (ApCsel 2:11) valsgt. Ami kzelebbrõl Pl apostol itteni tantst illeti a Trvnytaposrl s az õ Visszatartjrl, ez felhvja a figyelmet a keresztyn remnysg s a kultroptimizmus klnbzõ fajti kztti klnbsgre s ellenttre. A tretlen fejlõds gondolata, mg ha valamilyen keresztyn evolucionizmus alakjban jelennk is meg elõttnk, idegen az jszvetsgtõl. A jelenval s eljvendõ vilg viszonyban az j szvetsg egyarnt tantja a kontinuitst s a trtst. Az eljvendõ vilg, az j g s j fld is a mi vilgunk lesz. Pl azrt hasznlja a hallra az alvsnak a keresztynsgen kvl is megtallhat kpt, mert tudja, hogy – amikppen a felbredõ ember ugyanaz, aki elõbb aludt – gy a feltmadsban is azok lesznk, akik vagyunk, vagy helyesebben: mint a Krisztusban j teremts mr most azok vagyunk igazn, akik lesznk, hiszen az Isten nvre szl elhvsa az eljvendõ vilgban sem veszti el rvnyt. Hogy munknkbl mi marad meg, most mg nem tudjuk, mert az tlet tze prblja meg (1Kor 3:13). De van, ami megmarad (1Kor 13:4), mert nemcsak a mulandsgnak, hanem az rkkvalsgnak is dolgozunk, s gy munknk „nem hibaval az rban” (1Kor 15:58). Ugyanakkor azonban az jszvetsg nem gri, hogy a jelen vilg fokozatosan tfejlõdik Isten orszgv. Jzus Krisztus eljvetele s tlettarts trst is jelent, mert „test s vr nem rklheti Isten orszgt, sem a romlandsg nem rklheti a romolhatatlansgot (1Kor 15:50). Az evanglium hirdetsvel egytt nõ az ellenlls ereje is. A „jvendõ vilg erõivel” (Zsid 6:6) egy idõben a mysterium iniquitatis (7), a gonoszsg emberfltti, de perszonlis ereje is tevkenykedik, hogy aztn a vgkifejlet elõtt sszpontostottan tmadjon. Ahogy a hangnl sebesebb replõgp gyorsasgnak fokozdsval a levegõ ellenllsa is nvekszik, mg vgre a gp az ellenlls feltorldott falt robbansszerû zajjal ttri s gy ri el a hangnl nagyobb sebessget, gy az Isten orszgnak energiival szemben is – ppen a vgkifejlet elõtt – felhalmozdik az ellenlls, hogy aztn azt vgleg megtrje Jzus Krisztus ’parousia’-ja. Azt is el kell fogadnunk az apostoltl, hogy ez az ’apostasia’ szemlyes vonsokat vesz magra s az nistentsben, Isten helynek bitorlsban tetõzõdik. De mint ahogy az apostol mg nem ltta ennek a klimaxnak a trtneti vonsait, mi sem ltjuk. De nem is az a dolgunk, hogy kvncsi spekulcikba merljnk. Az egyhz trtnete folyamn szmos prblkozs trtnt, hogy az Antikrisztust ezzel vagy azzal a trtneti jelensggel vagy szemllyel azonostsk, de minden ilyen ksrlet eddig tvesnek bizonyult. Neknk most elg tudnunk, hogy a Trvnytapos, „ha lehet, mg a vlasztottakat is” meg akarja a tveszteni (Mt 24:24), de Isten ezt nem engedi meg. A legfontosabb azonban azt tudnunk, hogy mind a Trvnytapos, mind a Visszatart vgsõ fokon Isten ellenõrzse alatt vannak, s ezrt brmilyen alakban jelenjenek is meg a trtnelem sznpadn, „sem angyalok, sem fejedelemsgek, sem hatalmassgok… nem szakaszthatnak el minket az Istennek szerelmtõl, mely vagyon a mi Urunk Jzus Krisztusban” (Rm 8:38–39).
2 Thess. 2,13–17. Ints az llhatatossgra.
Ezrt a vgsõ dolgokrl szl fejtegets is hlaadsba megy t azokrt, akiket szeret az r s kivlasztott az dvssgre a Llek szentelsben s az igazsg hitben (13). A kegyelmi kivlaszts az alapja annak, hogy a „Jzus Krisztus dicsõsgnek elvtelre” (14) llhatatosak maradnak s megtartjk, amit az apostoltl vettek (15). Az elhvshoz az is hozztartozik, hogy Isten rk vigasztalssal s j remnysggel ajndkozta meg a hveket (16). Ezt a szigor hangnemben kezdõdõ szakaszt az apostol Isten szeretetnek ismtelt hangslyozsval (13.16.), majd ldssal zrja: Isten „vigasztalja meg szveteket s erõstsen meg titeket minden j munkban s beszdben” (17).
2 Thess. III. RSZ
2 Thess. 3,1–5. A gylekezet knyrgse s hsge.
A levl befejezõ intsei szoros kapcsolatban llnak a megelõzõ eschatolgiai tantssal. Mint az elsõ levlben, itt is kri az apostol a thessalonikai hveket, hogy imdkozzanak rte. Nem a sajt szemlyre gondol, hanem ahhoz kri a gylekezet knyrgst, hogy az rnak beszde terjedjen s dicsõttessk meg (1). Mivel a jelen vilgkorszak dntõ fontossg esemnye az evanglium hirdetse (v. Mt 24:14), Krisztus anyaszentegyhzbl llandan fel kell szllnia az imdsgnak: „Drga Igdnek ksz szllst, Adj, mindentt szabad folyst”. Ugyancsak az igehirdets rdekben kri a gylekezet imdsgt azrt, hogy megmenekljn a helytelenl cselekvõ s gonosz emberektõl. Ezt a krst azzal indokolja, hogy „nem mindenki a hit” (2). Vannak, akik itt a „hit” sz helyett „hûsget” fordtanak, hivatkozssal arra, hogy a kvetkezõ versben a ’pistos’ szt ktsgtelenl „hû”-vel kell visszaadnunk. Valsznûbb azonban, hogy az apostol a „helytelenl cselekvõ s gonosz embereken” nem a hûtlenn vlt keresztyneket, hanem az evangliummal hitetlenl szembehelyezkedõ s munkjt minden lehetsges mdon akadlyoz zsidkat rti. Jobb teht a ’pistis’ szt „hit”-tel fordtani. m a hitetlensggel szemben ott ll Isten hûsge, aki megerõst s megõriz a gonosztl (3). Mivel pedig Isten a keresztyn let dntõ tnyezõje, az apostol bzik abban, hogy a thessalonikaiak megteszik, amit parancsolt nekik (4). Ehhez kri, hogy az r igazgassa szvket Isten irnt val szeretetre s Krisztus irnt val llhatatossgra (5).
2 Thess. 3,6–16. Az r napjnak helyes vrsa.
Mindez mintegy bevezets az apostol legfontosabb erklcsi intshez: az r napjnak helyes vrsa a munks let. Az a tveds, hogy „mr itt volna a Krisztusnak ama napja” (2:2), a thessalonikaiak kzl nmelyeknek elvette a kedvt a munktl. Voltak kzttk, akik „rendetlenl ltek, semmit sem dolgoztak, hanem nyugtalankodtak” (11). gy „nem a maguk kenyert ettk” (12), hanem nyilvn msokon lõskdtek. Pl a munks letet nemcsak elsõ levelben, hanem mr thessalonikai tartzkodsa alatt is a hvek lelkre kttte (6. v.; v. az elsõ levlben a 4:1–2-vel). De az ezzel kapcsolatos problma, ppen a keresztyn remnysg eltorzulsa miatt, az elsõ levl rsnak ideje ta kilezõdtt. Az apostol ismt sajt pldjnak kvetsre inti a thessalonikaiakat: „…ingyen kenyeret nem ettnk senkinl, hanem munkval s fradsggal, jjel-nappal dolgoztunk, hogy kzletek senkinek ne legynk terhre” (8). A hangsly itt ms; mint az Elsõ Korinthusi Levlben, ahol Pl arra emlkezteti a gylekezetet, hogy az evanglium terjedse rdekben mond le arrl a jogrl, hogy az evangliumbl ljen (9:12.14.18–19). A Msodik Korinthusi Levlben mr arrl is hallunk, hogy az apostol „nem volt terhre senkinek” (11:8). Itt az utbbi motvumot hangslyozza: nemcsak mint az evanglium hirdetõje, hanem egyszerûen mint keresztyn s mint ember is pldt adott trsaival egytt a munks letre, az lõsdi, henye letmd kerlsre. Hivatkozik arra, amit mr thessalonikai tartzkodsa alatt lelkkre kttt: „Ha valaki nem akar dolgozni, ne is egyk” (10). Vagyis a nlklzs nemcsak termszetes kvetkezmnye, hanem mlt bntetse is a dologtalan letnek. De az „akar” sz is fontos: nem a produktivitsrl, hanem a munkhoz val viszonyulsrl van sz. A munkt azonban nem nmagrt kell akarnunk. Ez, amint az angol blcselõ, John Locke helyesen megjegyezte, termszetellenes volna. Az ember ugyanis nem azrt l, hogy dolgozzk, hanem azrt dolgozik, hogy ljen. Mivel azonban a keresztyn nem nmagnak l (Rm 14:7), munkjt sem csak nmagrt, csak magra gondolva vgzi, hanem az „rban”, vagyis szolglatknt, msokrt is, az Isten dicsõsgre (Kol 3:17; 1Kor 10:31). Ha egy munkabr ember nem akar dolgozni s nem a maga kenyert eszi (12), az mst veszi el s gy nem szolglja, hanem kihasznlja embertrsait. Az r eljvetelnek vrsa teht nem jogcm a ttlensgre. ppen ellenkezõleg: az apostol szemlyes pldja azt mutatja, hogy az egszsges remnysg szorgalmas munkra sztnz. „Boldog az a szolga, akit az õ ura, mikor hazajõ, ily munkban tall” – mondta Jzus (Mt 24:46). Nem vletlen, hogy a Filippibeliekhez rott levlben a nagy eschatolgikus biztats, „Az r kzel!” utn ezt a felszltst talljuk: „Amik csak igazak, amik csak tisztessgesek, amik csak igazsgosak, amik csak tisztk; amik csak kedvesek, amik csak jhrûek, ha van valami erny s ha van valami dicsret, ezekrõl gondolkodjatok” (4:5.8). Ugyanezt a Msodik Thessalonikai Levl gy fejezi ki: „Atymfiai, meg ne restljetek a j cselekvsben” (13). Az r eljvetelnek grete nem lefkezõ, hanem felszabadt erõ. Ez a remnysg eloszlatja a csggedst s a pesszimizmust. Ugyanakkor azonban a keresztyn remnysg a prometheusi elbizakodottsg ellentte. A vgsõ megoldst az r eljvetele hozza el. Pl apostol nem gondolja, hogy munknkkal mindent elrhetnk. gy br tudja, hogy a viszonylagos, fldi bkessg a mi feladatunk; amelynek vgzsben Jzus grete rtelmben – „Boldogok a bkessgszerzõk, mert õk az Isten fiainak mondatnak” (Mt 5:9) – szakadatlanul fradoznunk kell, az aktv keresztyn letre val buzdtst mgis ezzel az ldskvnssal vgzi: „Maga pedig a bkessgnek Ura adjon nktek mindenkor s mindenben bkessget” (16).
Amikor az apostol ezt kvnja, a gylekezet bkessgre is gondol. Annyira fontosnak tartja a henye lt botrnynak megszntetst, hogy a rendetlen s lõsdi letmdot folytat atyafiakkal szemben szigor intzkedst rendel el: vonjtok el magatokat az ilyen atyafiaktl s ne trsalogjatok velk! (6.14.) Ez azonban mg nem a teljes kizrs, az excommunicatio maior (v. 1Kor 5),hanem a kzssgrszleges s ideiglenes felfggesztse abbl a clbl, hogy az ilyen atyafiak „megszgyenljenek” (14), vagyis rdbbenjenek nyomorsgukra s visszatrjenek a helyes tra: „De ne tartstok ellensgnek, hanem intstek mint atyafit” – rja az apostol (15). Klvin Jnos, akit ltalban a szigorsg hvnek tartanak, ezt jegyzi meg itt: „A mrtktelen szigorsg megkeseredst okoz. A bûnsnek minden szigorsgon t reznie kell a szeretetet”. A helyes egyhzfegyelem a hvek kztti j viszony, a bkessg helyrelltst clozza.
2 Thess. 3,17–18. Sajtkezû dvzlet.
Az apostol levelt szoksa szerint sajtkezû rsval hitelesti. Majd ldst adja a gylekezetre. Ha az itt kvetkezõ apostoli ldst az egsz levl sszefggsben olvassuk, igazat kell adnunk a rgi theolgusoknak, akik azt tantottk, hogy a hitben adott s fogadott lds nem csupn kvnsg, exoptatio, hanem ajndk kzlse, donatio (v. Lk 10:5–6) Mert benne grete szerint (Lk 10:16) maga az lõ r Jzus Krisztus fordul hozznk. A mai olvashoz is gy szl a Msodik Thessalonikai Levl befejezõ ldsa: „A mi Urunk Jzus Krisztus kegyelme mindnyjatokkal! men” (18).
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
