Kol. II. R�SZ

Kol. 2,1–7. P�l k�zdelme a gy�lekezet �llhatatoss�g��rt.

P�l �lete hatalmas k�zdelem. Ennek alapja az, hagy Krisztus ereje hatalmasan munk�lkodik benne. Ezzel fejezõd�tt be az elsõ r�sz. Ez a k�zdelem nem valami heroikus magamutogat�s, hanem ez Krisztus harca az�rt, hogy az õ �gye ezen a vil�gon tiszt�n �s teljesen kibontakozz�k. P�lra r� van b�zva az evang�lium, a vil�g megv�lt�s�nak nagy �gye �s ebben a szolg�latban r�szest�rsak a gy�lekezetek. Akkor is, ha ezek a gy�lekezetek nem �ltala j�ttek l�tre �s õt szem�lyesen nem is ismerik. De m�gis P�l a Krisztust�l kapott megb�z�s �s a benne munk�lkod� isteni erõ r�v�n minden gy�lekezet�rt �rzi a felelõss�get. Ezt a vallom�st mondja el most P�l a koloss�i gy�lekezetnek. Fontos, hogy e lev�l r�v�n egym�sra tal�ljanak, mert P�l nekik is tud valamit ny�jtani abban a harcban, amiben �llnak.

P�l ismeri a gy�lekezet. harc�t Koloss�ban. Amit nekik ny�jtani akar, az ebben a k�t sz�ban van: szeretet �s ismeret. Az igazi k�z�ss�g Istennel �s egym�ssal erre a k�t tart�oszlopra �p�l. A kiindul�pont az, hogy P�l b�tor�tani akarja a gy�lekezetet. A b�tor�t�s olyan aj�nd�k, melynek nyom�n az ember eg�sz bensõ vil�ga ingadoz�s n�lk�l, k�tf�le h�z�s n�lk�l belsõ egys�gre jut. Ha az ember �nmag�val belsõ azonoss�gba ker�l, a m�sokkal val� k�z�ss�gre is alkalmas lesz. A szeretet �gy m�r val�s�gos erõt k�pvisel, m�g�tte �ll az ember eg�sz elrendezett bensõ vil�ga. �gy tud adni �s elfogadni, vagyis a szeretet hatalmas k�tel�k lesz, mely �sszefogja a k�z�ss�get �s nem engedi sz�thullani.

A b�tor�t�sb�l kiindulva a szereteten �t az ismeretig �rkezik el P�l, mert hiszen a k�z�tt�k l�võ szeretet Isten �s a Krisztus titk�ba val� belegy�kerez�s �ltal lehet val�di erõ. A szeretet gy�kere ugyanis ez az ismeret. Ismeret azonban k�tf�le van. Van vall�sos �s b�lcseleti ismeret, mely hasonlattal �lve olyan, mint a cisztern�ban �sszegyûjt�tt v�z, m�sok gondolatait tartalmazza, azaz k�zvetett. Van azonban hitbeli ismeret is, mely olyan, mint az �lõ v�z, a forr�s ny�jtotta v�z, mely mindig �lõ �s �ltet k�zvetlen m�don A gy�lekezetben most �ppen v�lasztani kell: a titkos ismereteket �g�rõ tan�t�k nagy r�besz�l�ssel aj�nlott ciszterna-vize, vagy az evang�lium �ltal �g�rt �lõ v�z k�z�tt. P�l ebben szeretne seg�teni. Az igazi ismeret Isten titka, azaz �nmaga megny�l�sa �s k�zl�se Krisztusban, mely val�di �letk�z�ss�get teremt. Olyan ez az ismeret, melybõl nem sejtett �let �rad. „Hej, minden elm�let sz�raz, bar�tom, csak az �let aranyf�ja z�ld” – mondja Goethe a Faustban �s ez nagy igazs�got rejt. Az �let f�ja az igazi titok, ez Krisztus, akiben a b�lcsess�g �s ismeret minden kincse el van rejtve. Õ az Isten �let�t k�zli, vagyis igaz ismeretet ny�jt, mely �letk�z�ss�g �s r�szesed�s Isten szellemi vil�g�b�l. Ahogy a p�ld�zat szerint rejti a sz�nt�f�ld a kincset (Mt 13:44), �gy rejti Krisztus az ismeret kincs�t. Nem k�n�lja �gy mag�t, mint ama �ntelt, gnosztikus tan�t�k, hanem elrejti a kincset. Csak aki al�zatosan megy hozz�, az tal�lja meg �s annak sz�m�ra az �r�m kiapadhatatlan forr�s�v� v�lik. Ez az ismeret, melyrõl P�l besz�l, Isten �s Krisztus k�z�ss�g�be von �s e k�z�ss�g eg�sz gazdags�g�t ny�jtja. Ez az ismeret abban mutatkozik �lõnek, hogy �r�m�t sug�roz, ez pedig �jabb szeretetre tesz k�ssz� �s k�pess�. �gy �l a gy�lekezet, egy eg�sz k�z�ss�g ebbõl az igazi ismeretbõl, melynek r�v�n Isten szeretet�be �lel �s az egym�ssal val� szeretetk�z�ss�gben megtart.

P�l l�tja, hogy a gy�lekezet erre a Krisztusra �p�lt, ez�rt besz�l a k�z�tt�k l�võ sz�p rendrõl �s hit�k szil�rds�g�r�l. Az �j �let sz�p rendje a belsõ �let gazdags�g�b�l gyûrûzik kifel�, megteremtve a belsõ �s a k�lsõ vil�g egys�g�t. Mivel pedig ez a Krisztusba rendezõd�s m�r megt�rt�nik, a hatodik �s a hetedik vers felsz�l�t�st tartalmaz: benne maradni, meggy�kerezni, fel�p�lni, megerõs�dni, h�laad�sban bõv�lk�dni. A n�veked�snek nincs v�ge, mert a Krisztus ismeret�nek gazdags�ga v�g�remehetetlen (Fil 3:7–8). Ezt a k�t verset (6–7) az �r�smagyar�z�k k�z�l m�r t�bben a k�vetkezõ szakaszhoz sorolj�k, mintegy annak bevezetõj��l. Mindenesetre e k�t vers a k�vetkezõ hatalmas vita alapj�t villantja fel. E versekben h�rom k�p fon�dik �ssze: a n�vekedõ fa, a j�l megalapozott �s tov�bbfolytatott �p�t�s �s a biztosan �sszetart� szerkezet. A beteljesed�snek �s n�veked�snek, vagyis a t�gul� �s gazdagod� �letnek pedig a h�laad�s a jele. Kol. 2,8–15. Krisztus maga a teljess�g.

A kereszty�nek lelkileg fog�kony emberek lettek, mert egy m�sik szellemi vil�g val�s�g�val Krisztusban tal�lkoztak. Ez�rt figyelmezteti P�l õket, hogy ezt a fog�konys�gukat �s ny�lts�gukat ne adj�k oda idegen c�lokra. Tal�l� kifejez�s: valakit foglyul ejteni, azaz a benne l�võ v�gyat, mely a tanul�sra �s a teljess�gre val� jut�sra igyekszik, megragadni �s ezen �t idegen utakra vezetni, sõt labirintusba juttatni, ahol egyenesen elt�ved. Korunkban k�l�n�sen az okkultizmus, tov�bb� a keleti tanok ir�nti naiv �mulat sok embert ragad meg �s hajt ismeretlen c�lok fel�. A mai szinkretista k�n�lat seg�t meg�rteni azt a vesz�lyt, mely Koloss�ban a fiatal kereszty�nekre leselkedett. Akik õket b�lcselked�ssel (filoz�fi�val) a c�lt�l elt�vol�tott�k, csup�n annyit tettek, hogy Krisztus mellett m�g m�s szellemi val�s�gokra is felh�vt�k a figyelmet �s a t�bb �let lehetõs�g�t az ezekkel val� tal�lkoz�sban mutatt�k fel. P�l soha nem tagadja azt, hogy m�s szellemi val�s�gok is vannak: „Mert ha vannak is �gynevezett istenek ak�r az �gben, ak�r a f�ld�n, mint ahogyan van sok isten �s sok �r, nek�nk egyetlen Isten�nk az Atya, akitõl van a mindens�g, mi is õ�rte, �s egyetlen Urunk a J�zus Krisztus, aki �ltal van a mindens�g, mi is õ�ltala” (1Kor 8:5–6). P�l apostol teh�t megvallja ezeknek az isteneknek a l�t�t, de messze t�voll�võnek mutatja az egyetlen Istentõl �s �rt�l. A Koloss�ban l�võ gnosztikus filoz�fusok viszont Krisztus mell� szerett�k volna helyezni ezeket a m�s minõs�gû szellemi val�s�gokat. Kik voltak ezek a tan�t�k �s mit aj�nlottak? Nem nevezi meg õket, �gy csak �ltal�noss�gban �llap�thatjuk meg, hogy val�sz�nûleg a zsid� t�rv�nyesked�ssel �s keleti aszketizmussal p�rosult pog�ny ismeretrendszerrel, az �n. gn�zissal van dolgunk a Koloss�i heresisben. Ebben, k�l�n�sen a nagyon elterjedt v�lfaj�ban, a valentinianiban a szellem �s az anyag �s �gy az Isten �s a teremtett vil�gegyetem k�zti ellent�t volt a gondolati keret. �gy az a vesz�ly fenyegetett, hogy a gnosztikus tan al��ssa a legalapvetõbb kereszty�n dogm�kat: a teremt�srõl, az inkarn�ci�r�l �s a Krisztus k�zbenj�r�i tiszt�rõl sz�l�t. Mert ha Isten �s az anyagi vil�g nem j�hetnek egym�ssal �rintkez�sbe, akkor az Ige nem lehet testt�, �s �gy nincs lehetõs�g Isten �s az ember egym�ssal val� tal�lkoz�s�ra, legfeljebb – ahogy õk �ll�tott�k – szellemi k�zvet�tõ l�nyek v�gtelen sor�n �t. Ezek a k�zvet�tõk a h�t �gi szf�ra (Nap, Hold, Merkurius, Venus, Mars, Jupiter �s Saturnus) arch�njai, fejedelmei voltak, �s ezeket nevezi a lev�l k�sõbbiekben „õselemeknek” vagy elemi erõknek. A „vil�g elemei” vagy „elemi erõi” (stoicheia) pontos jelent�s�t neh�z meg�llap�tani (8). �rthet�nk alatta anyagi dolgokat �ppen �gy, mint szem�lyi l�nyeket, elvont �rtelmi igazs�gokat �s emberek hagyom�nyait, az anyagi vil�g �sszetevõit �s az �gitesteket, de szellemi l�nyeket, angyalokat, j�kat �s rosszakat is (v�. Gal 4:3.9; Zsid 5:12). Itt is, mint a galat�k eset�ben, val�sz�nûleg a csillaghatalmakat �rtette az apostol, melyek meghat�rozt�k a pog�nyok �let�t, val�s�gosan rabszolg�jukk� tett�k õket.

Ezeket szolg�lt�k azok, akik nem jutottak el Krisztusban ilyen szabads�gra. Voltak gondolatrendszerek, melyekben a tûz, v�z, levegõ �s a f�ld r�szes�ltek hasonl� tiszteletben „õselemek” n�ven. P�l �ll�tja mindezekkel szemben, hogy a vil�g Krisztus �ltal teremtetett, �s nincs magasabb b�lcsess�g ezekben a l�nyekben, mert Krisztusban van a b�lcsess�g �s ismeret minden kincse (Jub. Komment�r 1968. 272; a vil�g elemeit vizsg�lja tanulm�ny�ban dr. Bolyki J�nos, Ref. Egyh�z, VIII., 87.).

P�l apostol nem elemzi ezeket a tanokat, hiszen nem az a d�ntõ, hogy mit aj�nlanak, minek a tartalma korr�l korra v�ltozhat. P�l v�lasza ez: Krisztusban benne lakik az istens�g eg�sz teljess�ge…, ti is benne vagytok beteljesedve… (9). Krisztus teh�t fel�lm�lhatatlan abban, amit ny�jt �s abban, ahogy mindez az emberi �letet �rinti. Az ember a teljess�get keresi (pl�r�ma), �s ez a teljess�g Krisztusban van. Ez az�rt fel�lm�lhatatlan, mert Isten az õ vil�g�nak eg�sz gazdags�g�t egyed�l Krisztusban adta az embernek. Minden filoz�fia egy l�tr�n igyekszik felfel� a teljess�g ir�ny�ba, de Isten emberileg el�rhetetlen. Viszont Isten szeretetbõl megnyitotta mag�t �s tetszett neki, hogy a maga teljess�g�t Krisztusban az embernek adja. Ez teh�t nem az ember �ltal el�rt teljes�tm�ny, hanem aj�nd�k. Olyan aj�nd�k, amelyben a teljess�g benne van. A s�matik�s sz� ford�t�sa el�g neh�z. R�gen �gy olvastuk: „testileg”, az �j ford�t�s ezt hozza: „oszthatatlan egys�gben”. M�g egyszerûbben is lehet ezt mondani: val�s�ggal. Ellent�tben mindennel, ami l�tszat. Nem valamif�le szubsztanci�ban, hanem Isten tev�kenys�g�ben, cselekv�s�ben, J�zus szem�ly�ben, f�ldi l�t�ben, felt�madott l�ny�ben, megfoghat� val�s�g�ban (a s�matik�s sz� pontosan erre utal) van jelen a teljess�g. Mire van sz�ks�g�nk f�ld�n vagy �gen a felt�madott J�zus szem�ly�n, jelenl�t�n t�l?

Mindennek van egy pr�b�ja, �s ez a pr�ba az emberi l�t (10). Az emberi l�t a teljess�gre v�gyik. Az ember a teljess�get akkor nyeri el, ha t�bb� m�r nem �hes �s nem szomjas, mert betelt. J�zus ezt �g�ri �s ezt adja Jn 6:35 szerint, valamint az ApCsel 2:4 szerint. A f�ld�n a teljess�g nem �rhetõ el emberileg. Az �let t�red�kes, csak egy-egy szelet�t, egy-egy ter�let�t tudjuk �tfogni �s birtokba venni, ez�rt �r�kre el�gedetlens�gre �s szomj�s�gra, vagyis a hi�baval�s�g �rz�s�re voln�nk k�rhoztatva. De Isten J�zusban a t�red�kes emberi �letet az eszkhatol�gikus teljess�g vil�g�val aj�nd�kozza meg. Ami J�zusban az �r�kk�val�s�gban a mi�nk lehet, azt Isten a L�lek �ltal m�r elõlegk�nt nek�nk adja. Ez�rt J�zusban az �let nem hi�nyos, hanem teljes. „Nekem az �let Krisztus” – ez a vallom�s az embert bevezeti Isten vil�g�nak emberileg el�rhetetlen, de a L�lek �ltal m�gis el�rhetõ teljess�g�be. Ez�rt, amit P�l mond, az nem elm�leti igazs�g, hanem a gy�lekezetben meg�lt, kipr�b�lt val�s�g. Nem csak az egy�n, hanem egy k�z�ss�g hordozhatja ezt az �g�retet. Krisztus a maga pl�r�m�j�t az egyh�znak adta, �s ez az egyh�z dicsõs�ge (Ef 1:23). �vja teh�t az olvas�kat P�l att�l, hogy ezt a dicsõs�get b�rmivel felcser�lj�k.

Krisztus a feje minden fejedelems�gnek �s hatalmass�gnak. Azok a szellemi l�nyek, melyek olykor �n�ll� tev�kenys�ghez jutnak, �s egy-egy filoz�fiai vagy vall�si tanban testet �ltenek, l�tszatot mutatnak. Krisztusban azonban nem l�tszat szerint van a teljess�g. Krisztus a feje minden szellemi nagys�gnak �s hatalomnak, �s ez gyõzelmes v�lasz a titkos tanok minden aj�nl�s�val �s kih�v�s�val szemben. A kulcs Krisztusn�l van �s ez a kulcs minden z�rat kinyit (Jel 1:17). Ez olyan �zenet ma, ami milli�kat tehet szabadd� �s �letk�pess� a hitben. Krisztus val�ban a szellemi vil�got nyitja meg, an�lk�l azonban, hogy ennek a f�ldi vil�gnak �s �letnek a fel�ldoz�s�t k�v�nn�, vagyis eg�szs�ges emberi �letet ny�jt. A j�võ �s a jelen, a test �s a szellem egys�g�t �s egyenlõs�g�t hozza, vagyis kiegyenl�tõd�st hoz l�tre. Õ a fej, mely mindent egybefog. P�l apostol teh�t nemcsak a gy�lekezet megtal�lt boldogs�g�t f�lti, hanem az ember lelki eg�szs�g�t, a vil�g egyens�ly�t, b�k�j�t is.

A k�vetkezõ versekben P�l azt a teljess�get mutatja meg nem elm�letben, hanem a hitben meg�lt, megtapasztalt val�s�gban. H�rom gondolat fon�dik �ssze, mint valami finom fonatban, elv�laszthatatlanul: a r�git levetni (1), eltemetni (2), az �jat fel�lteni (3), (11–13). Ez t�rt�nik a k�r�lmet�l�s, a kereszts�g, az �j �letre val� megelevened�s, a felt�mad�s �ltal. Nem lehet bizony�tani, hogy Koloss�ban valami miszt�riumszerûen v�ghezvitt k�r�lmet�l�st lehetett volna, felfedezni, P�l m�gis a k�r�lmet�l�s k�p�t haszn�lja, hogy az embernek a testi l�tbõl, vagyis a „bûn test�bõl” (R�m 6:6) val� szabadul�s lehetõs�g�t megmutassa. A testi k�r�lmet�l�s csak a k�lsõt �rinti, a bûnh�z val� k�t�tts�g�bõl azonban az embert kioldani nem tudja. Krisztus ellenben v�llalta a t�rv�nynek val� al�vetetts�get, �gy õ jelenti sz�munkra a bûnnek val� elk�telezetts�gbõl a szabadul�st. Ahogy a bõr egy r�sz�t elvett�k a k�r�lmet�l�sben, �gy b�jhat ki az ember mintegy a bõr�bõl, b�rt�nbe bez�rt l�t�bõl, a t�rv�nyhez k�t�tt szûk�ss�gbõl a Krisztus isteni l�t�nek a t�gass�g�ba. Krisztus v�llalta �rt�nk a t�rv�nybe z�rt szolgai l�tet (Fil 2:5kk.), hogy mi az õ kir�lyi l�t�t �lthess�k magunkra. Ha Krisztussal egyes�l�nk, f�ldi l�t�nek, ember l�t�nek haszna r�nk �rad.

A kereszts�gben P�l a Krisztussal val� egy�tt meghal�st �s egy�tt megfesz�t�st fejezte ki, vagyis hal�l�ba val� bel�p�s�nket. Ebben a lev�lben most a vele egy�tt val� eltemet�st hangs�lyozza. A kereszts�gben �let�nket eg�szen odaadjuk Krisztusnak, ak�rcsak õ a hal�lban eg�sz val�j�t �tadta Istennek. A kereszts�g �ltal az ember leteszi eg�sz szem�lyis�g�t, mely az Isten elleni l�zad�sra van szervezve �s ir�nyozva. M�s sz�val: lemondunk az �lethez �s magunkhoz fûzõ tulajdonjogr�l �s az õ uralm�t fogadjuk el magunk felett. Ez pedig egy �j l�tez�s megtal�l�s�hoz vezet, �j �let�rz�st t�maszt, mert ez�ltal Krisztus a l�tez�s alap�lm�ny�t kicser�li benn�nk, hogy a vil�g k�r�l forg� gondolatok �s �rz�sek hely�t a Krisztushoz k�tõdõ �j gondolatok �s �rz�sek foglalj�k el. Ez az a lelki elevens�g, vagyis a Krisztussal val� „egy�tt megelevened�s”, egy olyan �letnek a megnyer�se, melynek �ltetõ forr�sai ugyan�gy mennyeiek �s szellemiek, mint ahogyan Krisztust a L�lek t�masztotta f�l (R�m 8:11). A felt�mad�s Krisztusnak az isteni erõkbe �s dicsõs�gbe val� be�lt�z�s�t jelentette (2Kor 13:3–4), sz�munkra pedig a felt�mad�s olyan �letk�z�ss�get jelent Krisztussal, amiben a felt�mad�s elj�vendõ erõi jelen �let�nkbe be�radnak. Krisztus m�r most nek�nk adja felt�mad�s�nak dicsõs�g�t, mintegy elõlegk�nt. Ez�rt lehet „beteljesed�srõl” besz�lni a Krisztushoz kapcsol�d� hitben, mert ami a j�vendõben lesz val�s�g, felt�mad�sa �ltal a jelenbe �rkezik el. Ez viszont kib�k�thetetlen ellent�tet jelent mindenf�le filoz�fia �s vall�sos gn�zis �ltal mutatott �ttal.

Az apostol m�g egyszer a 14. �s a 15. versben ez ut�bbi gondolatot akarja al�h�zni. Itt olyan �rvel�s sz�lal meg, mely Krisztusnak a fejedelmekkel �s hatalmass�gokkal val� diadal�t fejezi ki. A 14. vers azt mutatja, hogy az embert v�dol� ad�slevelet Krisztus eltette az �tb�l. Ennek h�tter�ben az a gondolat �ll, hogy keresztre fesz�t�s eset�n a v�dat minden esetben odaszegezt�k a keresztf�ra, hogy mindenki olvashassa. J�zusn�l azonban ilyen v�d nem volt, a keresztre teh�t egy m�sik v�d ker�lt: az embert v�dol� �r�s. Ezt hordozta el J�zus �rt�nk �s ezt tette f�lre az �tb�l. A S�t�n olyan szellemi hatalom, melynek egyik ereje, Isten gyermekeinek a v�dol�sa, k�rhoztat�sa. A sz�gyent �s az elvetetts�get azonban Krisztus mag�ra vette �s minket ettõl megszabad�tott. Ki v�dolna, ha Krisztus igazz� tett, m�gpedig a v�d ok�t, a v�diratot is megsemmis�tette (R�m 8:33–34). Krisztus ugyanakkor ezeket a hatalmakat meg is sz�gyen�tette, �s mint foglyokat megk�t�zte keresztje �ltal. A gyõzelmes hadvez�r szok�s szerint a legyõz�tteket l�tv�nyosan maga m�g�tt hajtv�n semmisnek nyilv�n�totta. �gy Krisztus is felt�mad�s�val l�tv�nyosan �s nyilv�nosan szeml�re tette �s megmutatta a szellemi hatalmass�goknak az al�vetetts�g�t. Ha teh�t e hatalmak Krisztusnak al� vannak vetve legyõzetv�n, �s Isten õt ezeknek is fej�v� tette, akkor teh�t hogyan adhatn�nak Krisztusn�l gazdagabb �letet �s hogyan lehetne õket kegyeik �s szolg�ltat�saik miatt keresni, mikor a kereszty�nek az uraknak Ur�t �s a kir�lyoknak Kir�ly�t ismerik �s k�vetik. Isten mindent �s mindenkit Krisztus l�ba al� vetett (Zsid 2:8) �s õt tette ezeknek fej�v� (Ef 1:21–22).

Kol. 2,16–23. Ahol az �rnak Lelke, ott a szabads�g.

Az elõzõ r�szben P�l megmutatta a Krisztussal val� �letk�z�ss�gnek azokat az alapjait, amire – mintegy a t�rt�nelemben befektetett isteni fundamentumra – �p�teni lehet. Ebben van adva a „teljess�g” val�s�gosan, l�nyeg�t tekintve. Ebbõl azonban k�vetkezik egy �j kegyess�g. Ezt a kegyess�get a szabads�g hatja �t. Nem szabad teh�t a Krisztusban val� szabads�g helyett a t�rv�nyess�g szolgas�g�ba les�llyedni. Ami L�lekben kezdõd�tt, azt nem szabad testben befejezni (Gal 3:3). P�l most ez�rt k�zd. A szabads�g sokszor olyan mer�sz aj�nd�k, hogy Isten n�pe sem meri v�llalni. P�l elõzõ leveleiben a R�mai �s a Korinthusi elsõ lev�lben a szeretet m�rt�k�t tartotta fontosabbnak �s a gyeng�bb testv�rhez val� alkalmazkod�s �rdek�ben arra k�rte a gy�lekezet tagjait, hogy szabads�gukr�l is mondjanak le (R�m 14; 1Kor 8–10). Itt azonban m�s tan�csot ad. Itt nem a gy�lekezet k�t r�tege �ll szemben egym�ssal, hanem egy Krisztust�l idegen filoz�fia �s a Krisztusban val� �let megval�sul�sa, gyakorlatban val� meg�l�se, ez�rt P�l enged�kenys�ge teljesen hi�nyzik. Ha P�l most enged�keny lenne, ez azoknak a hatalmaknak az elismer�s�t jelenten�, amelyeket Krisztus legyõz�tt. Ezek a hatalmak ugyanis k�vetõiktõl kiskor�s�got, bizonyos elemi parancsoknak val� engedelmess�get k�v�nnak. A k�l�n�s azonban az, hogy akiket Krisztus kir�lly� tett, milyen k�nnyen engedik magukat szolg�v� tenni.

Milyen kegyess�grõl van itt sz�? A test aszketikus, emberi erõvel t�rt�nõ megfegyelmez�se itt az alapt�rv�ny. Ennek elsõ megnyilatkoz�sa az �tel �s az ital fogyaszt�s�nak bizonyos korl�toz�sa, pontosabban ezeknek csak bizonyos tisztas�gi elõ�r�sok mellett t�rt�nõ �lvezete. P�l azonban ennek hat�rozottan nemet mond. Nem az�rt teszi ezt, mintha maga nem �lne �lland�an Krisztus k�vet�s�nek fegyelme alatt, azaz �nmag�val szemben kem�ny �nmegtart�ztat�sban (1Kor 9:24–27), hiszen szolg�lat�nak �rdek�ben a Krisztus�rt val� szenved�s minden terh�t test�ben hordozza el (Kol 1:24; 2Kor 12:5–10), �s mag�nak semmi elõnyt �s jogot nem vesz ig�nybe. De itt m�sr�l van sz�. Amirõl itt sz� van, az nem egyenlõ a P�l �ltal v�llalt aszk�zissel. Itt emberi erõbõl t�rt�nõ, emberi, vall�sos c�lok�rt val� lemond�sr�l, megnyomor�t�sr�l, az emberi �letnek �nmag��rt val� korl�toz�s�r�l van sz�, mintha az �dv�ss�gnek ilyen �ra lenne. Ez a kegyelem lerombol�sa �s a j�zusi aj�nd�k – mely az �r�k �letet a kegyelem alapj�n ingyen ny�jtja (R�m 6:23) – semmiss� t�tele. P�l, aki az evang�lium szabads�g��rt harcol, itt nem hajland� kapitul�lni. Am�g J�zus�rt minden �nmegtagad�s �dv�s, addig J�zus n�lk�l minden ilyen k�s�rlet �tok alatt van.

Sz� van m�g a k�vetkezõkben az embernek �nmag�val szembeni aszketikus magatart�s�n t�l az istentiszteletnek olyan gyakorl�s�r�l, mely nem a kegyelem alapj�n t�rt�nik. K�l�nbs�get tesznek napok, idõszakok k�z�tt, mintha az egyik �dv�t, a m�sik �tkot hordozna. Sz� van angyalok tisztelet�rõl, mintha rajtuk kereszt�l Isten j�indulat�t lehetne megszerezni. P�l viszont j�l tudja, hogy az istentisztelet nem emberi m�don val�s�that� meg, hanem J�zusban hajolt al� az Isten �s nyitotta meg a maga vil�g�t, hogy J�zusban vigy�k eg�sz �let�nk odaad�s�t õel�. Ha az ember a maga cselekedeteivel akarn� az eget megnyitni, vagy angyali l�nyek seg�ts�g�l h�v�s�val tenn� ezt, Isten megt�rt�nt tett�t vonn� k�ts�gbe �s ez b�lv�nyim�d�s. P�l ez�rt az angyali l�nyek seg�ts�g�l h�v�s�nak nemet mond. Ha ak�r mennybõl val� angyal hirdetne m�st, vagy helyezn� mag�t J�zus el�, legyen az �tkozott (Gal 1:8), hirdeti mer�szen. Ez�rt �t�li el azt, aki „angyalok tisztel�s�ben” tetszeleg (18). Hasonl�an mond �t�letet a l�tom�sokat hajszol�kra, vagy az arra hivatkoz�kra. Ezt �ppen õ mondja, aki a l�tom�sok vil�g�ban otthon van �s nagy kit�ntet�snek veszi azt (2Kor 12:1–4). De ezek a Krisztussal val� k�z�ss�g alapj�ra �p�lnek �s Krisztus aj�nd�kai sz�m�ra. Mindaz teh�t, ami Krisztusb�l nõ ki, Isten aj�nd�ka, ahol Krisztus a fõ, ott minden az ember szabads�g�t szolg�lja, de ahol Krisztuson k�v�l t�rt�nik az ember aszk�zise, az angyalok tisztelete �s a l�tom�sok hajszol�sa, ott az ember �ntelts�g�rõl �s felfuvalkodotts�g�r�l van sz�, nem pedig az Isten aj�nd�kainak a kegyelemben val� elfogad�s�r�l �s azok �lvez�s�rõl (17–19).

De akkor hogyan lehet ezektõl megszabadulni? P�l egyszerûen �gy l�tja �s fogalmazza meg ezt: „meghaltatok a Krisztussal” (20). Krisztusban a vil�g vall�sos �nt�rv�nyûs�ge vagy a szellemi vil�g �nc�l� keres�se mind t�lhaladott� lett. A vil�g elemei nem lehetnek az �let �s a vall�s megterhelõi. Ezek az elemek azok az emberi �s vall�sos �letalapok, ahonnan az ember elindul, �s isten- �s vall�salkot� fant�zi�j�ban megteremti mag�nak azt a rendet, mely szerinte az �letet �s a vil�got egybefogja. Ezek az elemek a f�ld �p�tõkock�i lehetnek, de Krisztusban n�zve csak e vil�gnak a k�r�be tartoz� hi�baval�s�g, vagyis Krisztusban m�r nem b�rnak sz�munkra lek�telezõ erõvel, lelkiismeret�nket megterhelõ paranccsal.

De ez m�g nem a teljes igazs�g. Nemcsak megszabad�tott Krisztus ettõl, de meg is mutatta ezek vesz�lyess�g�t �s lelki k�rt�konys�g�t. Mindez az ember felfuvalkodotts�g�t eredm�nyezi: az ember olyan akar lenni, mint az Isten: j�nak �s rossznak a tud�ja. Ahelyett, hogy az ember Krisztusb�l �lne, kez�be veszi �dv�ss�g�nek alak�t�s�t, ak�rcsak az elsõ emberp�r az �denben. Ezek a parancsok �s vall�sos gondolatok az embert Krisztust�l elviszik �s elszak�tj�k. Isten f�ltõn szeretõ Isten �s nem engedi, hogy �v�i a maguk v�lasztotta istentisztelet �tjain elvesz�ts�k az �letet �s a boldogs�got. Harcol a b�lv�nyok ellen, az ellen, hogy az ember k�pet �s szobrot csin�ljon mag�nak, avagy gondolatrendszereket, amelyekbe isten�t avagy isteneit megalkotja �s bez�rja. Az elemekrõl sz�l� tan�t�s is idetartozik. A r�sz utols� mondata jelzi ennek az eg�sz �tnak v�gsõ hamiss�g�t �s t�ved�s�t: �ntelt felfuvalkodotts�ghoz vezet. Odavezet, hogy az ember �nmag�nak lesz az istene, hogy az ember mag�nak lesz a t�rv�nye �s saj�t maga akarja mag�t t�rv�nyeivel megv�ltani. Az �ntelt felfuvalkodotts�g nem m�s, mint az �nmegv�lt�s gondolat�nak k�pzete �s egyben lehetetlens�ge. Ennek az �tnak a v�gsõ eredm�nye ott l�tszik, amikor Izr�el vezetõi ezt mondt�k: „Nek�nk t�rv�ny�nk van �s a mi t�rv�ny�nk alapj�n meg kell halnia…” (Jn 19:7). Az ember a vall�s t�rv�nye alapj�n Krisztust fesz�ti meg. Ez�rt harcol P�l szenved�lyesen, az Isten szenved�lyess�g�vel, hiszen k�t lehetõs�g van: Vagy Krisztussal meghaltak ezeknek a filoz�fiai �s vall�si gnosztikus k�s�rleteknek, vagy Krisztus hal meg ezek r�v�n. Ezek ugyanis a „test” vonal�n, az ember �nmegv�lt�s�nak a k�r�ben hatnak, de Krisztussal ellent�tesen. Ez�rt akik Krisztussal meghaltak, felismerik ezeknek a vesz�ly�t, m�sok ellenben a csapd�ba, a k�s�rt�sbe bel�pnek, hiszen ez a v�logat�s �s ez az ig�nyes, t�rv�nyes �letvitel b�lcsess�gnek l�tszik, de azoknak az �sz�vets�gi t�rv�nyeknek a k�r�be tartozik, melyek mint �rny�k elõremutatnak az Elj�vendõre. „Hiszen ezek csak �rny�kai az elj�vendõ Krisztusnak, aki a val�s�g” (17). A val�s�gt�l, a testtõl, mely a Krisztus (sz� szerint: s�ma tou christou �s a „test” a g�r�gben a teoretikus eszm�kkel val� ellent�tben a konkr�t val�s�got jelenti), �s ebben benne van a testet�lt�se, hal�la, felt�mad�sa, az egyh�zban a L�lek �ltal val� �jra megtestes�l�se, a kereszty�n ember semmi�rt nem szakadhat el. A Krisztus teste Krisztus val�s�ga, a kegyelem teljess�ge, mely az Isten elj�vendõ szellemi vil�g�val val� teljes k�z�ss�get is mag�ban rejti, ez�rt ehhez semmit nem kell tenni. Ez a gondolat vezet �t a harmadik r�szhez.

Kol. III. R�SZ

Kol. 3,1–4. Az �j �let: Krisztus benn�nk – mi Krisztusban.

P�l elõzõleg a Krisztusban val� meghal�st hangs�lyozta, mely a, kereszty�n �let alapja. De ennek a Krisztusban l�tnek a m�sik oldala a pozit�v oldala: a Krisztusban val� felt�mad�s. P�l megmutatta a 20. verstõl a Krisztusban val� meghal�s k�vetkezm�nyeit, most pedig a Krisztusban val� felt�mad�s t�vlat�t villantja fel. Ez a n�gy vers hallatlan mer�sz meg�llap�t�ssal kezdõdik: „Ha teh�t felt�madtatok a Krisztussal…” (1). Nyilv�n ez a meg�llap�t�s folytat�sa �s ellenpontja annak, ami a 2:20-ban �gy hangzott el: „Ha teh�t Krisztussal meghaltatok…”. �rthetõ teh�t, hogy ez a n�gy vers hallatlan szellemi gazdags�got t�r el�nk, hiszen nem kevesebbre v�llalkozik az apostol, minthogy ebben az eg�sz kereszty�n �let �j ir�ny�t, pozit�v t�lt�s�t t�rja fel. A m�sodik r�sz utols� szakasz�ban a hangs�ly ezen volt: Nem, azaz ne vegyenek r�szt az �lkegyess�g Krisztussal ellent�tes megnyilatkoz�saiban. Most pedig a hangs�ly azon van, ami az Igen, Vagyis az apostol arra v�laszol, hogy miben tal�lhat� a Krisztusban megnyert �j �let kegyess�ge. Az odafelval�kat keress�tek” – hangzik a parancs. A m�sodik r�szben a figyelem a „testre” ir�nyult, vagyis azokra a k�s�rletekre, amiben az ember pr�b�lja mag�t megv�ltani. Ezt jel�li a „test” sz�val az apostol. Most ellenben egy �j ir�ny jelentkezik �s ez felfele mutat. Krisztus eg�sz mûve ebben a sz�ban ragadhat� meg: fel�lrõl. J�zus ezt mondja mag�r�l: az Emberfia a mennybõl sz�llott al� �s a mennyben van (Jn 3:13). A keny�r, mely õ maga, hasonl�an a mennybõl sz�llott al� (Jn 6:41). A meglepett Nikod�musnak azt mondja: „Ha valaki fel�lrõl nem sz�letik, nem l�thatja az Isten orsz�g�t” (Jn 3:3). Majd a zsid�kkal val� vit�ban ezt mondja mag�r�l: �n onnan fel�lrõl val� vagyok, ti innen alulr�l val�k vagytok (Jn 8:23). J�zusnak fentrõl val� sz�rmaz�sa, mely ellent�tben �ll azzal, ami e vil�gb�l val�, �letmûv�nek �s megv�lt�s�nak eg�sz ir�ny�t, jelleg�t, minõs�g�t meghat�rozza. Minden vall�s a f�ldrõl t�r az �g fel�, J�zus ellenben az eget nyitotta meg �s hozta a f�ldre (Jn 1:51). „…azokat keress�tek, akik odafent vannak… Az odafennval�kkal t�rõdjetek” (1–2), ezek a kifejez�sek a mennyei ir�nyults�got jelentik. Nem a f�ldtõl �s az embertõl val� elfordul�st, nem az �let �s a vil�g megvet�s�t fejezik ki ezek, ellenkezõleg: olyan aj�nd�koknak a f�ldre j�vetel�ben elk�telezett a kereszty�n ember, amelyek Krisztus felt�mad�s�ban mintegy elindultak a f�ld fel�. De amint elõsz�r Krisztus volt a h�dfõ�ll�sa az �gi vil�gnak �s a mennyei javaknak, ma ez a kereszty�n ember feladata. Nem parancsokat teljes�t, hanem aj�nd�kokat k�zvet�t. Krisztus �gy ment el, hogy aj�nd�kokat �g�rt tan�tv�nyainak (Ef 4:9) �s az eg�sz vil�gnak. Ez�rt a kereszty�neknek az a m�lt�s�ga, hogy a Krisztus mennyei erõit �s az �g szent javait hordozz�k �s ny�jts�k. A koloss�i tan�t�k az „�let teljess�g�vel” dicsekedtek, P�l ellenben azt hangoztatja, hogy az �let teljess�ge a Krisztus felt�mad�s�ban ny�lt meg. Nem a mennyei �s a f�ldi, az anyagi �s a szellemi, a testi �s a lelki dolgokat �ll�tja itt P�l szembe, hanem a k�t kegyess�get. Az egyik f�ldi fog�sokkal akarja az eget el�rni, a m�sik egy megny�lt ajt�n �t az �g javait engedi �s seg�ti a f�ldre �rkezni. Ennek a kegyess�gnek csak az egyik fele ragadhat� meg ebben: Krisztus benn�nk, a m�sik fele: mi Krisztusban. A menny a f�ldre j�tt, ez az elsõ, amit P�l mond. A m�sik pedig az, hogy mi a mennyben vagyunk Krisztusn�l, Krisztusban. Az �gben, ahol Krisztus van, ott vannak a h�võk elrejtve benne. A mennyei l�t teh�t r�szben m�r az �j �let val�s�ga, r�szben pedig �g�ret. M�g nem kaptunk meg mindent. �let�nk olyan titkot rejt, melyet k�v�l�ll�k nem is sejthetnek. J�zus ezt mondja tan�tv�nyainak: „de ne annak �r�ljetek, hogy a lelkek engedelmeskednek nektek, ink�bb annak �r�ljetek, hogy a nevetek fel van �rva a mennyben” (Lk 10:20). A mennyben nev�nk van, tudnak r�lunk, vagyis �let�nk van. Hatalmas �g�ret ez, hiszen azt jelenti, hogy az �let, melyet Krisztus adott, elvesz�thetetlen, mert el van rejtve n�la �s benne. M�sr�szt azt is jelenti, hogy m�g nem is t�rult fel eg�sz gazdags�g�ban, amit Isten nek�nk k�sz�tett. M�g nem tudjuk, miv� lesz�nk, m�g v�r az �g�ret: „Amiket szem nem l�tott, f�l nem hallott, embernek sz�ve soha meg nem sejtett, azokat k�sz�tette Isten az õt szeretõknek” (1Kor 2:9). A felt�mad�s teh�t egyszerre aj�nd�k �s �g�ret: itt van �s lesz (1Jn 3:2; Lk 20:34–36). L�that�v� lesz a Krisztusban val� dicsõs�g, sõt ezt fel is fogjuk �lteni. K�lvin ezt �rja: M�g Krisztus meg nem jelenik dicsõs�gben, addig �let�k elrejtett �let marad, azaz: hitben �s rem�nys�gben eltelõ �let. De „nemcsak a vil�g meg�t�l�se szerint, hanem saj�t �rz�keik sz�m�ra is, mert ez az elrejtetts�g sz�ks�ges pr�b�ja rem�nys�g�knek, mely arra serkenti õket, hogy a hal�lt�l val� fenyegetetts�g�kben �let�ket m�sutt keress�k, mint a f�ldi vil�gban”. A m�sodik r�szben ismertetett kegyess�gnek nincs �g�rete, nincs j�võje, mert az ember vall�sos erõlk�d�s�vel a mennyet nem szerezheti meg, pedig en�lk�l minden hi�baval�. A Krisztus felt�mad�s�ra �p�lõ kegyess�g leg�rt�kesebb r�sze pontosan ez a j�vendõ, ez az elj�vendõ dicsõs�g. P�l tudja, hogy csak ebben a rem�nys�gben lehet �lni �s k�zdeni (1Kor 15:58; 2Kor 4:16–17). Aki azonban ezt a j�võt, vagyis a vil�g megv�lt�s�t v�rja, az mer a vil�g�rt b�tran tenni is, mert tudja, hogy ez a munka nem hi�baval�. A h�võ embernek az �j �letre val� felt�mad�sa mag�ban hordja az eg�sz vil�g meg�jul�s�nak a rem�nys�g�t (R�m 8:18–23).

Kol. 3,5–11. Az �j �let harca.

Ez a Krisztusban bemutatott �let az aj�nd�k, de egy�ttal az ember eg�sz odaad�s�t is ig�nyli. Az �talakul�st Krisztus felt�mad�sa v�gzi el benn�nk, de ennek megval�sul�sa nem v�laszthat� el a h�võ ember hitben v�vott harc�t�l. Az �j �let harcban �ll a r�givel, amint Krisztus eg�sz �lete harc volt a vil�ggal. A Krisztussal val� k�z�ss�g azt jelenti, hogy Krisztus sz�vets�gese leszek, �gy sz�momra is �rv�nyes, amit Krisztus a k�vetõitõl k�r �s v�r: „Ha valaki �nut�nam akar j�nni, tagadja meg mag�t, vegye fel naponk�nt a keresztj�t �s k�vessen engem” (Lk 9:23). „Ha valaki hozz�m j�n �s nem gyûl�li meg… m�g a saj�t lelk�t is, nem lehet az �n tan�tv�nyom” (Lk 14:26). Krisztust nem lehet k�vetni an�lk�l, hogy az ember Krisztussal sz�vets�gben � embere ellen ne fordulna. Az �j �let nemcsak Krisztusba val� bepl�nt�l�s, hanem a r�gi fokozatos kiszaggat�sa is. Ez azonban semmif�le k�z�ss�gben sincs azzal az aszk�zissel, �nsanyargat�ssal, amit a t�vtan�t�k hirdettek. Itt ugyanis semmi sem t�rt�nik �nmag��rt, �nc�l�an, ha nem a megnyert �j �let�rt. Nem az�rt harcol a h�võ, hogy valamit megnyerjen, hanem az�rt, mert megnyerte. A lemond�s, az �j �let megtal�l�s�nak �r�m�ben megy v�gbe (Mt 13:44–46).

Itt l�tjuk �jra, hogy P�l mit �rt ez alatt: „f�ldi” (5). Ami f�ldi – P�l gondolata szerint –, az az �jj�sz�let�s n�lk�li ember jelens�gvil�g�b�l val�, vagyis testi, de nem szellemi. Nem a f�ldi tagokat kell naponk�nt �ld�k�lni, hanem azt, ami benne f�ldi. A gy�lekezet „fenn” �l, a fentiek vonz�s�ban, de egy ellenerõ is jelentkezik, mely f�ldi vonz�s �s ez a test tagjainak f�ldi ir�nyults�ga. Krisztus a testet mag�nak ig�nyli, de az ember ezt a teljes odaad�st ki akarja ker�lni, mert a test tagjai ezzel ellenkeznek. Itt van a harcnak az �rtelme. Egy bizonyos �letir�ny ellen k�zd P�l �s k�v�nja, hogy a gy�lekezet ezt a k�zdelmet folytassa, ki-ki a maga test�ben. Ezek a bûn�k az akkori �let �s az akkori vil�g jellegzetes r�kos daganatai, amelyek az �leterõt elsz�vj�k �s az embert betegg� teszik. Par�znas�g, tiszt�talans�g, szenved�ly, gonosz k�v�ns�g, kapzsis�g, ami b�lv�nyim�d�s – a pog�ny vil�g ezekben �lte ki az ember �s a test �nc�l�s�g�t. Ha magasabb c�lja nincs az embernek �s a testnek, akkor alantas v�gyainak �l, a lefel� h�z� erõknek enged. A kereszty�nek azonban Krisztusban mennyei c�lokat kaptak �s test�ket minden �z�ben �s teljes eg�sz�ben eme c�lok szolg�lat�ba �ll�tj�k. Ez a k�zdelem folytat�dik az ember belsõ �rzelemvil�g�ban is. Harag, indulat, gonoszs�g, istenk�roml�s, gyal�zatos besz�d. Krisztusban nemcsak �j c�lokat kap az ember, de a belsõ vil�g �j lelki t�lt�st is kap, m�s sz�val �j sz�vet �s �j lelket ad Krisztus a h�võknek. �tveszi az uralmat bensõnk felett, �s bensõ vil�gunkat is alkalmass� teszi akarat�nak az elfogad�s�ra �s k�vet�s�re. Ez a lelki ir�nyults�g v�gsõ fokon a hazugs�g �s igazs�g ellent�t�ben jelentkezik (9). A r�gi �letet a hazugs�g jellemzi, melyet azonban le lehet vetni, mint egy ruh�t. De ez nem emberi erõlk�d�s, hanem a kegyelem isteni mûve r�v�n val�sul meg, hiszen m�g a k�gy� sem vetheti le r�gi bõr�t, hacsak el nem j�n ennek az ideje. �gy �rkezett el a levetkõz�s �s a fel�lt�z�s isteni kairosza J�zus hal�l�ban �s felt�mad�s�ban, valamint a L�lek k�zl�s�ben, �s ez az igazs�g, amirõl az apostol besz�l (Ef 4:20–24). Ami az �dvt�rt�net objekt�v esem�nye (kereszthal�l �s felt�mad�s), az a lelki �let szubjekt�v esem�nysorozat�ban is val�s�g lesz a L�lek �ltal (r�gi �let levet�se – �j �let fel�lt�se). De ez nem vall�sos erõlk�d�s, mint a koloss�i t�vtan�t�kn�l, hanem a kegyelem term�szetess�ge a L�lek �ltal. A levetkõz�st mindig k�veti a fel�lt�z�s, azaz a szellemi �let gazdag vil�g�ba, Istenbe mag�ba, az õ megismer�s�be �lt�ztet be Krisztus. Ez a belsõ �talakul�s azt is jelenti, hogy az ember alkalmass� v�lik a m�sik ember ir�nti õszinte k�z�ss�gre. Ez teh�t m�r nem egy�ni c�lok�rt t�rt�nik, mint az �lkegyess�gben, hanem a Krisztus-test megval�sul�s��rt. Ez vezet tov�bb egy �j szakaszhoz.

Kol. 3,12–17. Az �j �let val�s�ga az egyh�z k�z�ss�g�ben.

Az �j �let Krisztusban val�s�g (1–4) �s az ember eg�sz szem�lyis�g�t ig�nybe veszi (5–11), de az �j �let kiv�ltk�ppen val� megjelen�si form�ja az egyh�z (12–17). A L�lek nemcsak az �j embert, de ennek �j k�z�ss�g�t is megteremti. Hi�ba lenne �j k�z�ss�g, ha tagjai nem lenn�nek �j emberek, de hi�ba lenn�nek �j emberek is, ha nem lenne �j k�z�ss�g, azaz egyh�z, mert egyik a m�sik n�lk�l csonka. �gy azonban a harmadik r�sz h�rom szakasz�ban a teljess�g van elõtt�nk.

P�l a fel�lt�z�s k�p�n�l marad, de am�g az �t�dik vers az emberre �s a test tagjaira ir�nyult, itt most Isten v�lasztottaihoz sz�lt. A kereszty�nek v�lasztottak, vagyis azt a hallatlan kiv�lts�got, m�lt�s�got, hatalmat kapt�k, hogy Isten �j k�z�ss�g�nek, melyrõl P�l az Ef 3-ban szinte himnuszt zeng, tagjai lehetnek. Az egyh�z Krisztus dicsõs�g�t hordozza, hiszen Krisztus �jra testet�lt�se ez, ahol Krisztus mint az elj�vendõ �let dicsõs�ge van m�r most jelen (Kol 1:27). Ezt a dicsõs�get csak az egyh�z, mint k�z�ss�g hordozhatja. Ezt a h�võk egyenk�nt nem nyerhetik meg. Ha pedig ilyen nagy aj�nd�k Isten v�lasztottainak, szentjeinek �s szeretteinek a k�z�ss�g�be tartozni, akkor ez elk�telezetts�get is jelent.

Az indikativus mellett az imperativus sz�lal meg. Az egym�s k�zti kapcsolatban Krisztusnak kell l�that�v� lennie. K�ny�r�letes sz�v, j�s�g, al�zat, szel�ds�g, t�relem – olvassuk a 12. vers felsorol�s�t. Eg�szen nyilv�nval�, hogy mindezek a maguk teljess�g�ben Krisztusban voltak meg. Õ volt k�ny�r�letes annyira, hogy eg�sz bensõ vil�ga megindult a lepr�s, a vak vagy az eg�sz n�p nyomor�s�g�t l�tva �s �t�lve (Mk 1:41; Lk 7:13; Mt 9:36). J�s�ga, melynek nyom�n a kicsiket, az elveszetteket kereste meg, azokat, akik utols�k voltak, m�g a tan�tv�nyok sz�m�ra is alig volt elviselhetõ (Mt 20:1–16). Al�zata �s szel�ds�ge megsz�lal a vir�gvas�rnapi bevonul�s sor�n (Mt 21:5) �gy is, mint pr�f�tai �g�ret, �gy is, mint beteljesed�s. T�relme a tan�tv�nyok �s az eg�sz n�p ir�nt minden m�rt�ket meghaladott (Lk 13:1–9). Ezt az �j lelk�letet P�l �gy mutatja fel, mintha egy l�ncot �ll�tana �ssze egyes szemekbõl. Majd ennek felmutat�sa ut�n a bocs�natot eml�ti, mint ami az egyh�z k�z�ss�g�nek az alapja, mint amit J�zus helyezett �v�inek a lelk�be (Mt 18:21–35). Ezut�n k�vetkezik a szeretet, melyet J�zus a l�bmos�s sor�n adott �t �v�inek �s egyben k�rte is tõl�k (Jn 13:34). A Krisztus b�kess�ge, mellyel mindent megb�k�ltetett, ami f�ld�n �s �gen van, megsz�ntetve Istentõl elszak�tott �n�ll�s�gukat, uralkodni tud az ellent�tek felett. De nemcsak el kell viselni egym�st, hanem egym�st gazdag�tani is kell, �s ez akkor val�sulhat meg, ha Krisztus besz�de benn�nk �l �s egym�snak adni tudunk ebbõl, mert ez �p�ti a k�z�ss�get. �gy ker�l�nk v�g�l egy olyan k�z�ss�gbe, hogy – amint egy zenekarban vagy k�rusban ki-ki a maga sz�lam�t j�tssza vagy �nekli – de az eg�sz �rdek�ben – egym�snak szolg�lva, lelki �let�nk aj�nd�kait egym�snak ny�jtva egy�tt hordozhatjuk Krisztus dicsõs�g�t. A v�gsõ c�l Krisztus magasztal�sa, az Istennek õ�ltala. mondott h�la, mely egy egys�gbe fogja �ssze a L�lek �ltal azokat, akik õt szeretik. �gy val�sul meg az �j �let az egyh�zban. Van azonban m�g egy k�z�ss�g, ahol P�l felmutatja Krisztus uralm�t, �s ez a csal�d.

Kol. 3,18–21. Az �j �let sz�ps�ge a csal�dban.

Az �j �let a k�z�ss�gi �letnek egy m�sik ter�let�t is �rinti, �s ez a csal�d. Eg�szen �j �lett�rv�nyeket, illetve evang�liumi int�seket ad P�l a csal�d tagjainak. Az asszonynak az engedelmess�get aj�nlja, mint amiben az elfogad�s, a vezet�s ir�nti nyitotts�g �s k�szs�g sz�lal meg. Erre csak egy indok van: „�gy illik az �rban”. Az �r ad, �s az egyh�z boldogan k�veti Ur�t – ennek t�k�rk�pe a h�zass�g. De hogy itt nem egyir�ny� k�zleked�srõl van sz�, az engedelmess�g sem az, hanem minden k�lcs�n�ss�get jelent, azt �ppen ezt a kifejez�s jelzi: az �rban. Nem �nc�l�, csak k�t emberre kitekintõ �letk�z�ss�g a h�zass�g, hanem enn�l sokkal t�bbre tekint. Magasabb c�lok vezetik, ahogyan Teilhard de Chardin mondta: „Az emberi �let boldogs�g�t �s �rtelm�t az adja meg, hogy magunkn�l magasabbra tegy�k az �let�nket”. Ez a h�zass�gra is �rv�nyes. Ha csak k�t ember k�z�ss�ge a c�l, melyben az egyik engedelmeskedik, ez bizony�ra elfogadhatatlan, de ha k�t ember egy�tt figyel az �rra �s �let�t a vele val� k�z�ss�gben rendezi be, akkor eg�szen m�sr�l van sz�. Mivel az �rban vannak �s tõle kapj�k az �ld�st �s az �letet, �gy nem egym�shoz igazodnak, felosztva maguk k�z�tt a parancs �s engedelmess�g ter�let�t, hanem egy�tt engedelmeskednek az �rnak. �gy m�r nincsenek egym�snak kiszolg�ltatva, mert nem a maguk�i.

Ez�rt is elv�laszthatatlan ez az engedelmess�g att�l, ami a f�rfinak sz�l: szeress�tek feles�geteket, �s ne legyetek ir�ntuk mogorv�k. Ez a szeretet a J�zus szeretete, melyben lehajlik �s megmossa tan�tv�nyai l�b�t. Ez pedig �ldozatos, gondoskod� �s odaad� szeretet. Ilyen szeretet mellett az engedelmess�g nem megal�z�, hanem k�t ember teljesen azonos �rt�kû, mindk�t szem�lyre egyar�nt fel�p�lõ k�z�ss�gen bel�l a feladatok megval�s�t�s�nak, a Krisztus dicsõ�t�s�nek �s nem a f�rfi zsarnoks�g�nak az eszk�ze. Ahol a f�rfi �gy szeret, ott az asszony boldogan enged a fel�lrõl hozott vezet�snek �s �ppen erre mutat az „�rban” kifejez�s. A k�t magatart�s (engedelmess�g–szeretet) csak egy�tt szeml�lhetõ.

Ezut�n a gyermektõl elv�rt magatart�st mutatja meg P�l. Itt is az engedelmess�get tal�ljuk, de itt is az elmondottak �rv�nyesek. Ez �gy kedves az �rban. Vagyis ez a sz�lõ–gyermek kapcsolat az „�rban” kapja meg �rtelm�t. A gyermek ebben a k�z�ss�gben az �r vezet�s�t �li �t �s ahol az �r vezet, az ember erre – legyen ez ak�r a gyermek is – �r�mmel figyel. Az engedelmess�g fogalm�ban elõsz�r is az a mot�vum sz�lal meg: figyelni arra, ami a m�sikban �s a m�sikb�l engem megsz�l�that. E n�lk�l a figyel�s n�lk�l az ifj� �letek j�võje elk�pzelhetetlen. A sz�lõkben ugyanis Isten aj�nd�ka, az �j �let van jelen. Ki ne k�vetn� azokat, akik Krisztusban �gy sz�l�thatnak meg: „Legyetek az �n k�vetõim” (1Kor 4:16), „Legyetek az �n k�vetõim, mint �n is a Krisztus�” (1Kor 11:1). Ezt aj�nlja P�l a gyermekeknek, �s ez val�ban az �letre visz. Persze itt sem egyoldal�an a gyermekeknek sz�l a figyelmeztet�s, hanem az ap�knak is. A vezet�st elfogadni akkor lehet, ha ez tapintattal, a m�sik �let meg�rt�s�ben �s elfogad�s�ban megy v�gbe. Ezt a tiszteletet adhatja az apa a gyermek�nek, hogy a gyermek is adhassa az ap�nak – a sz�lõknek a sz�vbõl j�võ tiszteletet.

Kol. 3,22–41. Az �j �let igazs�ga a t�rsadalomban.

Az �j �let nehezebben meg�lhetõ ter�letei fel� haladunk, �s ez most a t�rsadalomban jelentkezõ szolga–szabad �sszef�gg�seire ir�nyul. P�l m�r elõzõleg a 11. versben kimondja a hatalmas igazs�got: Krisztusban nincs se rabszolga, se szabad. Ez a meg�llap�t�s abban a korban elk�pzelhetetlen, hiszen ez azt jelenti, hogy Krisztus a metafizikai alapokra helyezett t�rsadalmi k�l�nbs�geket, vagyis az �r�knek �s szentnek elfogadott falakat lerombolta. P�l ezt az egys�get hirdeti meg Krisztusban, mert Krisztus az emberi �letet olyan magasra emelte, az embereket istenfiakk� tette, hogy ezen az alapon minden k�l�nbs�g relat�vv� �s jelent�ktelenn� lett. Ezt a Krisztusi mûvet nem lehet a t�rsadalomba direkt �t�ltetni, vagyis lerombolni az ott l�võ szoci�lis ellent�teket, hiszen a fiatal kereszty�neknek vigy�zniuk kellett arra, hogy a t�rsadalom k�lsõ viszonyaiban felforgat�knak ne tal�ltassanak. Csak bel�lrõl hatolhattak be eme rettenetes sziklat�mbbe �s ott kezdhett�k meg azt a lass� bomlaszt� munk�t, mely v�g�l is eredm�nyre vezetett. Amit teh�t P�l aj�nl, az csak hitben �rthetõ �s ragadhat� meg. A kereszty�ns�g becs�lete �s j�võje m�lt azokban az idõkben e p�li intelmek megfogad�s�n.

P�l engedelmess�get k�r minden tekintetben, az �r �s szolga k�z�tt fenn�ll� rel�ci� minden �sszef�gg�s�ben. Ezt pedig m�g megtoldja ezzel: „ne l�tszatra szolg�ljatok, hanem tiszta sz�vvel”. Az apostol teh�t a k�tsz�nûs�gre nemet mond, egy�rtelmûs�get �s õszintes�get v�r a kereszty�n szolg�kt�l. Ezt csakis az �r f�lelm�ben lehet megtenni, abban a tudatban, hogy az �r ebben a vil�gban minden emberi rel�ci� felett �ll. Az õ f�lelm�ben �s õt mindenben l�tva lehet elfogadni a kereszty�n embernek l�zad�s n�lk�l a sz�m�ra kijel�lt helyet: lenn a szolgas�g emberileg megal�z� m�lys�g�ben. Ezt csakis az �r�rt lehet megtenni, m�gpedig abban a belsõ szabads�gban, amelyben az ember az istenfi�s�g szabads�g�t megnyerte �s m�r nem �rzi szolg�nak mag�t, mert az eg�sz vil�g az �v� (1Kor 3:21–23). Az �r nem marad ad�sa senkinek �s a jutalmat nem emberektõl kell v�rni, hanem tõle. A fiak �r�k�s�k, vagyis Krisztusban nemcsak ez az �let, hanem az elj�vendõ vil�g is az �v�k. Ebben az �g�retben �s ebben a t�vlatban kicsiv� t�rp�l a szolgas�g �s a kiszolg�ltatotts�g tudata.

Term�szetesen P�l az urakhoz is odafordul, vagyis azokhoz, akik kereszty�nek, �s azt k�ri tõl�k, hogy �r voltukat Krisztusban �rtelmezz�k �ppen �gy �jra, mint a szolg�k szolgas�gukat. Ez pedig nem kev�sb� neh�z, mint az elõzõ feladat. Mert b�r õk vil�gi m�rt�kkel m�rve urak, de Krisztus szolg�i �s rabszolg�i, akik nem a maguk�i. Nem �lhetik ki teh�t magukat, �r voltukat a t�rsadalom magas polcain, mert ott is az �rban vannak. Megadni azt, ami m�lt�nyos �s igazs�gos – �gy sz�l az intelem. De tudjuk, hogy P�l enn�l j�val t�bbet v�rt. Filemonnak ezt �rja: „Engedelmess�gedben b�zva �rok neked, mert tudom, hogy t�bbet is megteszel ann�l, amit mondok” (21.). P�l lelk�lete ebben a versben t�nd�klik, itt l�tszik, hogy sz�ve a rabszolg�k mellett van, m�g akkor is, ha nem mondhat ki mindent, amit szeretne. De a kor jogi vonatkoz�sait ismerve m�gis teljesen �jszerûnek tûnik, amit P�l mond: „Ez megh�kkentõ m�rt�k az urak rabszolg�ik ir�nti k�teless�geire n�zve, akiktõl mindenjogot megtagadtak. Igavon� barmoknak tekintett�k õket, nem szem�lyeknek. Gazd�juk l�nyegileg azt tehetett vel�k, mint saj�t tulajdon�val, amit akart; mer�nyletet k�vethetett el test�k-lelk�k ellen, �s senki sem k�rdezõsk�d�tt vagy tiltakozott. Hogy csod�lkoztak volna a r�mai t�rv�nyad�k, ha hallott�k volna, hogy P�l igazs�goss�gr�l �s m�lt�nyoss�gr�l besz�l rabszolg�k eset�ben! Micsoda �j �s idegen nyelvj�r�sk�nt hangozhatott ez a rabszolg�k f�l�ben a koloss�i gy�lekezetben! Nem l�thatt�k meg, hogy a gondolat, ami itt csendesen bevezet�st nyer, milyen messzire fog vezetni a j�vendõ sz�zadokban. El sem tudt�k gondolni, hogy az itt elvetett kis mag milyen hatalmas f�v� n�vekszik majd” (Maclaren).

Kol. IV. R�SZ

Kol. 4,2–6. Im�dkoz�s Istenhez – b�lcsess�g emberek k�z�tt.

A lev�l P�l apostol im�ds�g�val kezdõd�tt, melyet a gy�lekezet�rt mondott �s most a gy�lekezetet k�ri az �rt�k val� im�dkoz�s�rt. Az im�dkoz�sba �p�l bele P�lnak a koloss�i gy�lekezettel val� k�z�ss�ge. A gy�lekezet tudhatja, hogy az apostol, mint lelki atya, Isten elõtti felelõss�gben hordozza õket, de kider�l, hogy a nagy apostolnak is sz�ks�ge van a gy�lekezet im�ds�g�ra. Abban az idõben; abban a t�rt�nelmi helyzetben j�val kevesebb t�masza volt az egyh�znak a f�ld�n, ez�rt elsõsorban Isten �gi vil�g�ban keresett biztons�got, elrejtõz�st �s erõt. A vil�g m�g nem volt otthona az egyh�znak, de a menny otthona volt. Az im�ds�g az �gi vil�ggal val� �sszek�ttet�s: a szavak, az egy�ni vagy k�z�s ima ennek csak megjelen�si form�ja. Ha ez a kapcsolat ugyanis nincs meg, az ima hi�baval�. De J�zus elmenetelekor ezt a kapcsolatot m�g ink�bb biztos�totta �s tan�tv�nyainak azt mondta: most im�dkozzatok, mert ennek itt van a kairosza. J�zus az �gben k�zbenj�r �rt�k (Jn 14:13–14), a L�lek a f�ld�n sz�l benn�k (R�m 8:26–27), �gy az ima nem hi�sulhat meg. Az im�ds�gra n�zve a kitart�st eml�ti P�l, amire J�zus ugyan�gy utalt (Lk 18:1–9). M�sodj�ra eml�ti az �bers�get: figyelni, vigy�zni �s �szrevenni Isten �r�j�n az idõ elõrehalad�s�t (Mk 13:32–37). Harmadik gondolatk�nt besz�l P�l az igehirdet�s�rt val� im�dkoz�sr�l. A misszi�ra Isten nyithatja meg az ajt�t, de van egy m�sik ajt� is, melyet ugyancsak Isten nyithat meg �s ez a hirdetendõ Ige ajtaja. Az Ige Isten gazdag vil�g�t hordozza, vagyis olyan, mint egy kincsest�r, de a kulcs mindig az �rn�l van. Õ ad az Ige s�f�r�nak annyit, amennyi kell, �s õ adja azt, ami �ppen kell. Ez�rt az igehirdet�s mindig kock�zat, mert nem magunkat pr�dik�ljuk, hanem Krisztust (2Kor 4:5), �s Krisztus az Isten titka, �s ezt a titkot mindig õ t�rhatja fel. Hogy a hallgat�knak ott �s akkor mire van sz�ks�g�k; �s hogy Krisztus titk�b�l mit kell egy adott helyzetben elmondani, ezt Isten vil�g�thatja meg. Ezekre kicsoda alkalmas? – joggal k�rdezi P�l (2Kor 3:4–6). A gy�lekezetet ez�rt is bevonja munk�j�ba, �s igehirdet�s�nek felelõss�g�t r�juk is terheli. Ugyanakkor õk maguk is Krisztust szolg�lj�k �s sz�lj�k (1Pt 3:15). Ehhez azonban a kedvezõ alkalmakat, a kairoszt fel kell ismerni �s fel kell haszn�lni. Ez fesz�lt figyel�st ig�nyel. Ha az alkalom megvan, ehhez a megfelelõ besz�det kell megtal�lni. Szinte sz�j�t�k van itt: kegyelmet hirdetnek, de ez a sz� azt is hirdeti: kedves. Vagyis a kegyelmet csak kedvesen szabad sz�lni. Legyen melegs�ge, vonz�sa, �s legyen �ze. Ez�rt teszi a kegyelem mell� a sz�t: „s�val fûszerezett”, vagyis legyen tal�l� a besz�d �s legyen k�v�natos, �zletes, ak�rcsak a fûszerezett �tel. A kegyelmet sem kegyetlen�l �s erõszakosan, sem �zetlen�l �s f�dan nem szabad sz�lni. Minden helyzetben az odaillõ sz�t, ig�t kell elk�rni �s meghirdetni. P�lt �s a gy�lekezetet ez k�ti �ssze: mindketten az Ig�t hirdetik. Ezt a k�z�ss�get �leli �t az egym�s�rt elmondott ima.

Kol. 4,7–18. �dv�zletek �s �zenetek.

A 7–9. versekben P�l olyan �zenetet k�ld, melyet szem�lyesen visznek a gy�lekezetbe T�khik�sz �s On�zimosz. Ez vonatkozik a most �rt lev�lre �s a hozz� fûz�tt szem�lyes �zenetre. Az elõzõ szolga teh�t P�l helyzet�t ismerteti meg, az ut�bbi viszont indul vissza R�m�b�l a gy�lekezetbe, mint �j otthon�ba. A szem�lyes kapcsolatok �pol�sa, vagyis az a k�z�ss�g, melyet a testv�rek �lõ h�dk�nt �p�tenek ki, igen dr�ga. Erre gondot kell ford�tani minden idõben �s erre ad p�ld�t most P�l. Ezut�n a 10–14. versekben felsorolja azokat, akik a gy�lekezetet k�sz�ntik, ez azonban nem csak szavakat jelent. Ezek Isten orsz�g�nak �gy�t az apostollal egy�tt hordozz�k �s �gy a koloss�i gy�lekezet �gy�t is sz�v�k�n viselik. Ilyen elsõsorban Epafr�sz. Ezeket az �dv�zleteket teh�t �lõ hitû emberek szem�lyes�tik meg, akik Krisztus szolg�lat�nak a hordoz�i. Nem csup�n szavaik, hanem szem�ly�k jelenti az aj�nd�kot a gy�lekezetnek. „Az �let tal�lkoz�s” – mondja Buber, �s val�ban, az isteni �let �s kegyelem aj�nd�kaib�l is tal�lkoz�sokon �t kapunk.

A 15–17. versekben a gy�lekezetet k�ri �dv�zletek tov�bbad�s�ra. K�l�n�sen a k�ld�tt lev�l �tad�s�t �s felolvas�s�t k�ri, �s a Laodice�ba �rkezõ lev�l hasonl� felolvas�s�ra int. A lev�l akkor nagyobb aj�nd�k volt, mint ma. K�l�n�sen annak a tartalma, melyet P�l k�ld�tt, volt egyed�l�ll�an gazdag. Õket ez gazdag�tja, teh�t õk is gazdag�tsanak m�sokat. Milyen k�r, hogy ez az ut�bbi lev�l elveszett. Az Arkhipposznak k�ld�tt �zenet (17) az eg�sz gy�lekezet fennmarad�s�ra n�zve fontos: hûs�gesnek lenni �s a szolg�latot bet�lteni, azaz �gy ell�tni, hogy az teljes �s hi�nytalan legyen. A 18. vers mag�nak P�lnak a k�sz�nt�se. Itt van a k�z�r�s is �s ez a bizonys�g arr�l, hogy a lev�l hiteles. De ezent�l a pecs�t rajta az, amit �gy �r: bilincset hordok �s �gy szolg�lom Krisztus �gy�t. Szavainak ez adja meg a hitel�t. Ur�hoz hûs�ges teste �s eg�sz �lete odaad�s�ban. „Kegyelem veletek.” Ez az, ami neki is el�g (2Kor 12:9), �s el�g a gy�lekezetnek is.