A KOLOSS�BELIEKHEZ �RT LEV�L MAGYAR�ZATA

�rta: Dr. Szathm�ry S�ndor professzor

Bevezet�s

A lev�l elõzm�nyei.

A lev�l meg�r�s�ra az adta az alkalmat, hogy Epafr�sz, „Krisztus hû szolg�ja” (1:7) Koloss�b�l felkereste P�lt fogs�g�ban, besz�molt neki a gy�lekezet �let�rõl �s az azt fenyegetõ vesz�lyrõl (4:12–13), majd k�rte, hogy legyen seg�ts�g�re a hamis tan�t�k elleni k�zdelm�ben.

Koloss� Fr�gi�ban – Laodice�val �s Hierapolisszal egy�tt – a Kiliki�b�l Ef�zusba vezetõ �t ment�n, a Lycus v�lgyben fek�dt. Ma m�r csak romjai vannak, Kr. e. 60-ban f�ldreng�s puszt�totta el.

P�l nem j�rt m�g Koloss�ban, de tudott az ottani gy�lekezetrõl. J�l ismerte Filemont, annak feles�g�t, Appi�t �s fiukat, Archippust, �s mindenekelõtt Epafr�szt, aki val�sz�nûleg egyike volt azoknak, akik Koloss�b�l ef�zusi tart�zkod�sa alatt �tj�rtak P�lt hallgatni, majd hitre jutva hirdett�k otthon a megismert Krisztus evang�lium�t. �gy keletkezett a gy�lekezet Koloss�ban �s a szomsz�dos v�rosokban is.

A lev�l �r�s�t kiv�lt� ok.

Kis-�zsia a titokzatosra �p�tõ miszt�riumvall�sok �s a mindent „ismerni”, megmagyar�zni akar� gnosztikus tanok t�ptalaja volt. Ezek terjesztõi, amint Epafr�sz h�r�l adta, bef�rkõztek a koloss�i gy�lekezetbe, veszedelmes szinkretista n�zeteket terjesztve a gy�lekezet tagjai k�z�tt, fõk�nt a teremt�sre �s Krisztus megv�lt�i tiszt�re vonatkoz�an. P�l �t�rezve a t�vtanokt�l fenyegetett gy�lekezetek helyzet�t, levelet k�ld T�khikosszal, �s ebben �jra fogalmazva az evang�lium �zenet�t, kifejti, miben fenyegetik azt a t�vtan�t�sok. Meggyõzõd�se, hogy a t�vtanok ott tal�lnak meghallgat�sra, ahol Krisztus nagy volta, vil�gegyetemet �tfog� fens�ge hom�lyban marad. Ez�rt �ll�tja most oda Krisztust az olvas�k el� teljes kozmikus nagys�g�ban, dicsõs�g�ben �s minden aj�nd�k�nak f�ny�ben.

A lev�l c�lja.

Vil�gosan kitûnik a vit�z� szakaszb�l, mint a 2:8–25. A t�vtan�t�k azt �ll�tott�k, hogy õk „magasabb rendû gondolkod�st” k�pviselnek (2:8.18), „beavat�sra” cs�b�tottak, �nnepnapok tart�s�t �s aszketikus gyakorlatok v�gz�s�t akart�k k�telezõv� tenni (2:16) �s olyan szellemi l�nyek (a vil�g elemei, tr�nok, fejedelems�gek, hatalmass�gok) im�d�s�t aj�nlott�k, melyek elfogad�sa k�rd�sess� tette volna Krisztus mindenekfelett val� uralkod�s�t. A „gnoszticizmus” jelentkez�se volt ez, erõsen j�daista sz�nezõd�ssel. P�l �szrevette, hogy ezek be akarj�k sorolni Krisztust a szellemi l�nyek hierarchi�j�ba �s �gy a kereszty�ns�get a mit sem haszn�l� szinkretista vall�sok egyik�v� tenni. Mindezt hi�baval� filozof�l�snak, „�res csal�s”-nak �t�lte az apostol �s harcolt ellene ebben a „k�rlev�lnek” sz�nt �r�s�ban is, melyet a Lycus-v�lgy gy�lekezeteinek k�ld�tt.

A lev�l hiteless�ge �s kelte.

Vannak szakemberek, akik a koloss�i lev�l hiteless�g�t is k�ts�gbe vonj�k, mivel: 1. a gnoszticizmus olyan fajt�ja ellen harcolt, amely csak a m�sodik sz�zadb�l ismeretes; 2. a lev�l fejlett krisztol�gi�ja el�t P�l egy�b leveleibõl ismerttõl; 3. m�s a lev�l sz�kincse �s st�lusa. Ezekkel az �ll�t�sokkal szemben hivatkozhatunk arra, hogy: 1. a gnoszticizmus egyes elemeiben m�r j�val elõbb, a zsid� szellemi �ramlatokban is megtal�lhat�; 2. a fejlett krisztol�gia az 1Kor �s a Fil-hez �rott lev�lben is ott van k�rvonalaiban; 3. az �j sz�kincs az �j ellenf�llel saj�t ter�let�n t�rt�nõ szemben�ll�sb�l magyar�zhat�; 4. az apostol �lete v�ge fel� �rja ezt a levelet, v�ltozik st�lusa is.

P�l, amikor a levelet �rja, fogs�gban van (4:3). Enn�l is, mint a t�bbi fogs�gban �rt lev�ln�l, minden helyet megvizsg�ltak, ahol az apostol fogs�gban volt. �gy R�ma mellett C�z�re�t �s �jabban Ef�zust. (Term�szetesen teljes bizonyoss�ggal nem d�nthetõ el a lev�l �r�s�nak helye �s ideje, E. Schweizer, Varga Zs., Cserh�ti S. is ink�bb Ef�zus mellett d�nt. J�llehet ezzel az idõpont is megv�ltozik.) Mi R�m�n�l maradunk. Val�sz�nûleg innen �rta az apostol a levelet, a Filemonnak k�ld�tt �s az Ef�zusi lev�llel egy idõben, 59 k�r�l.

A lev�l tartalma.

Krisztus kozmikus v�lts�g�ra vonatkoz� fejteget�sei miatt nagy a lev�l teol�giai jelentõs�ge. Nemcsak a Krisztusban megjelent �dv�ss�g t�rt�net�t mondja el, hanem r�mutat annak az eg�sz teremt�s t�rt�net�vel val� �sszef�gg�seire is. A gnoszticizmussal vit�zva, a kereszty�n l�t�hat�rt az eg�sz vil�gegyetemre kiterjeszti an�lk�l, hogy a kereszty�ns�g l�nyeg�t filoz�fiai elõny�k�rt fel�ldozn�. Tan�t�s�nak h�rom s�lypontja van. Azokkal szemben, akik az �gynevezett „ismeret” filoz�fiai spekul�ci�ival akarj�k az evang�liumot elegy�teni, Krisztusnak a vil�gegyetemben elfoglalt hely�t, a term�szetf�l�tti l�nyekhez val� viszony�t igyekszik meghat�rozni. Ezt �ll�tja: „Mert benne lakik az istens�g eg�sz teljess�ge testileg, �s benne jutottatok el ti is ehhez a teljess�ghez… (2:9–10). A j�daist�kkal szemben, akik az �sz�vets�gi szertart�sok megtart�s�t k�vetelt�k, mint valami t�bbletet, az apostol a „lelki k�r�lmet�lked�st”, a kereszts�get, a benne ki�br�zol�d� �jj�sz�let�st hangs�lyozza (2:11). A t�vtan�t�k ama t�rekv�s�t pedig, hogy aszketikus gyakorlatokat vezessenek be a l�leknek a testbõl val� kiszabad�t�s�ra, megb�lyegzi, �s mint az igazi kereszty�n szabads�ggal ellenkezõt elveti (2:16–23), szembe�ll�tva azzal a Krisztusban elrejtett �let hitben v�gbemenõ megszenteltet�s�t (3:1–4:6).

A gnoszticizmus.

Harnack szerint „a kereszty�ns�g megr�gz�tt helleniz�l�sa”. Az is, de t�bb ann�l. A gnoszticizmus k�zponti gondolata ugyanis, szemben a filoz�fi��val, mindig a megv�lt�s marad. A nagy rendszerek alkot�i, Karpokrat�sz, Cerinthus vagy a m�sodik sz�zadban �lt Valentinus, �r�saikban a megv�lt�s sz�ks�gess�g�t �s v�gbemenetel�t mondj�k el elsõsorban, teljesen mitikus form�ban. A megv�lt�sra az�rt van sz�ks�g, mert a „pl�r�ma” egyik tagja, sophia kiesett eredeti hely�bõl. Ennek a „balesetnek” a k�vetkezm�nye lett az anyagi vil�g teremt�se. Eddig a „vil�goss�g” birodalma szemben �llt a „s�t�ts�g” teljesen form�tlan vil�g�val, de most a magasabb princ�pium bees�se �s �sszekevered�se az alacsonyabbal „k�osz”-b�l kozmoszt” hozott l�tre. A teremt�s kivitelezõjek�nt Sofia fi�t, Demiurgos-t jel�lik meg. Mi�rt volt sz�ks�g megv�lt�sra? Az�rt, mert Sofia leest�vel megbomlott a t�k�letes harm�nia a „pl�r�m�ban” �s ezt nem lehetett helyre�ll�tani, m�g az elveszett vil�goss�got a s�t�ts�gbõl valaki vissza nem szerzi. Egy felsõ rang� l�ny – a S�t�r vagy Christus – v�llalja a vil�goss�g kiszabad�t�s�t �s egyben az emberi l�lek megment�s�t, kiment�s�t az anyagi megk�t�z�tts�gbõl. – Nos, a t�vtan�t�k szerint ezeknek a hasonl� spekul�ci�knak az ismerete (gn�sis) az Isten tulajdon kijelent�s�bõl t�pl�lkoz� hiten (pistis) t�lmenõen megismer�st ny�jt!

Irodalom.

Ld. az Ef�zusi lev�lhez �rt bevezet�s v�g�n. Tov�bb� Eduard Schweizer: Der Brief and die Kolosser, Benziger Verlag 1976 c. mûv�ben a Koloss�i lev�lhez eddig megjelent �sszes irodalom megtal�lhat� a 11–18. oldalakon.

Kol. I. R�SZ

Kol. 1,1–2. C�mz�s, �dv�zl�s.

A levelet, ahogyan erre 4:16 mutat, a gy�lekezeti istentiszteleten felolvast�k, ez�rt az 1–2. vers nem egyszerûen c�mz�s, hanem Isten jelenl�t�nek az �g�rete. Ez a bevezet�s a zsid� �s hell�n lev�lformul�kt�l k�l�nb�zik �s hely�t ink�bb az �sz�vets�gi �ld�st mond� ig�k k�zel�ben lehet megtal�lni. A kegyelem �s b�kess�g �sszefoglalja a Krisztusban elj�tt �dv�ss�get. A megszokott b�kek�v�ns�g hagyom�nyos k�sz�nt�s�bõl val�di �ld�sk�v�n�s lesz.

P�l, amikor bemutatkozik egy olyan gy�lekezetnek, melyet szem�lyesen nem ismer, azt hangs�lyozza, hogy J�zus Krisztus apostola, vagyis k�zvetlen�l Krisztust�l kapta a felhatalmaz�st, k�ldet�st (Gal 1:15–16; 1Kor 15:8–10). Elh�v�sa pedig m�g messzebb vezethetõ vissza, vagyis mag�nak Istennek a kiv�laszt�s�ra �s akarat�ra. P�l �let�nek �s szolg�lat�nak teh�t sziklaszil�rd alapja van (1Kor 3:11), �gy ez teszi level�t hiteless� �s elfogad�sra m�lt�v�. Ez a bizonyoss�g az Isten Lelke �ltal megszentelt tudata annak, amit P�lban J�zus, az �r v�gzett. P�l azonban sohasem egyed�l v�gzi a munk�t, hanem munkat�rsa van. Ez a munkat�rs mind az õ �s mind a gy�lekezet sz�m�ra nagy aj�nd�k, ez�rt õt nem a lev�l v�g�n, vagy k�zben, hanem m�r az elej�n bemutatja. Ugyanakkor P�lnak a szem�ly�rõl is sokat el�rul Tim�theussal megl�võ k�z�ss�ge, hiszen P�l, az apostol, maga is testv�r a testv�rek k�z�tt. Tim�theus teh�t P�l �s a gy�lekezet k�z�tt nemcsak a kapcsolatot tartja az apostol k�ld�ttek�nt, hanem kifejezi a hitben val� k�z�ss�g n�lk�l�zhetetlens�g�t P�l sz�m�ra is. P�l, Tim�theus �s a gy�lekezet �gy k�peznek egy oszthatatlan lelki egys�get.

A gy�lekezetrõl k�t meg�llap�t�st tesz: lelki otthonuk Krisztusban van, lak�hely�k Koloss�ban. Mind a kettõ igen jelentõs. Az elsõ a kegyelem hatalmas mûv�re utal: Isten az emberi �letet Krisztusba helyezi, vagyis term�szeti �let�t lelkiv� form�lja. A k�zel 180-szor elõfordul� kifejez�s: Krisztusban, az �jsz�vets�g legjellegzetesebb fogalma az ember megv�lt�s�ra, a gy�lekezetben l�võ �j �letre n�zve. „Aki Krisztusban van, �j teremt�s az” (2Kor 5:17); vagyis ebben a vil�gban m�r most megjelenik az elj�vendõ vil�g val�s�ga. Ennek l�nyege az, hogy Krisztusban eltûnik a hi�baval�s�g �s a rothadand�s�g ereje (R�m 8:19–20) �s e vil�gnak �j arca mindenki sz�m�ra l�that�v� v�lik. Ezt az �j �letet itt ez a k�t sz� minõs�ti: szents�g �s hit, mely arra mutat, hogy Isten a vil�gb�l elh�vta õket �s �j kapcsolatot teremtett vel�k Krisztusban a hit �ltal. Ez a k�t sz� azt mutatja, hogy a Krisztusban val� �let az �gi k�z�ss�gen t�l egy �j f�ldi k�z�ss�get is jelent. Mind az elh�v�s (szents�g), mind a Krisztussal val� kapcsolat (hit) a gy�lekezetben mint k�z�ss�gben �rhetõ meg re�lisan. A Krisztusban val� l�t egy�ttal a gy�lekezetben val� l�tet is jelenti, ez�rt a „Krisztusban” kifejez�s mell� odaker�l ez a sz�: Koloss�ban. Krisztusban �gy �lnek, hogy a koloss�i gy�lekezetben mint testv�rek kapcsol�dnak �ssze. �gy v�lik elszak�thatatlann� ez a k�t sz�: megszenteltek (Krisztusban) �s h�võ testv�rek (Koloss�ban). P�l �gy besz�l vel�k, mint akik Krisztusban vannak, �s a lelki �letnek ezt a k�z�ss�g�t akarja sz�mukra m�g gazdagabban kibontani, de �gy besz�l vel�k, mint akik Koloss�ban vannak, ez�rt az ottani gy�lekezet k�rd�seit hozza elõ, hogy megold�st mutasson ezekben sz�mukra. P�l egyszerre mutatja nekik a lelki �let isteni t�vlatait (Krisztusban) �s a gy�lekezeti �let k�z�ss�gi k�rd�seit (Koloss�ban). Ez a bevezet�s teh�t arra figyelmeztet, hogy a hit�letnek ez a k�t aspektusa kezdettõl fogva a lev�l �r�j�nak a szeme elõtt van.

Amit nekik k�v�n, azt minden p�li lev�l tartalmazza, ez�rt el�g r�viden arra utalni, hogy a kegyelem �s a b�kess�g azt az isteni jelenl�tet ragadja meg, amelyet kapnak �s arra ut�l, ahogyan ez a f�ldi �letben egym�s k�z�tt �s a vil�gban realiz�l�dik. Azt k�v�nja teh�t P�l, hogy az isteni k�zels�g Krisztusban �t�lhetõ �s megtapasztalhat� maradjon az emberi �let valamennyi rel�ci�j�ban.

Kol. 1,3–8. H�laad�s a gy�lekezet hit��rt.

P�l elsõ mondata a h�laad�s. A c�mzett: J�zus Krisztus Atyja. Isten J�zus Krisztusban jelenn� lett, �s ford�tva: J�zus Krisztusban Isten maga tal�lkozik vel�nk. Istennek ez a hatalmas tette hozta l�tre a gy�lekezetet, �s a gy�lekezetben ezt kell megk�sz�nni. A gy�lekezet maga teh�t egy �gi mûnek, a kijelent�snek a testet �lt�se, megfoghat�v� v�l�sa, ez�rt amikor a gy�lekezetet l�tjuk, Istennek adunk �rte h�l�t.

P�l, amikor a gy�lekezet�rt h�l�t ad, nem �ltal�ban teszi ezt, hanem azt k�sz�ni meg, hogy ez a gy�lekezet �ppen Koloss�ban j�tt l�tre. Minden gy�lekezet ugyanis egyetlen �s egyszeri, benne valami saj�tosat l�tunk a kegyelembõl. Ez�rt ad h�l�t P�l a koloss�beli gy�lekezet�rt, mert benne valami egyetlent, a kegyelemnek h�l�ra ind�t� nagyszerûs�g�t pillantja meg.

P�l im�dkozik a gy�lekezet�rt �s im�ja a h�l�ra �p�l, azaz megk�sz�ni azt, amit ez a gy�lekezet Krisztusban kapott. P�l �gy besz�lhet a gy�lekezettel �s �gy adhat nekik tan�csot, hogy õket Isten elõtt l�tja �s Isten el� viszi. A gy�lekezethez �rott levelet ez minõs�ti, ez teszi hiteles lev�ll� Isten m�rt�ke szerint.

Mi jellemzi a gy�lekezetet, vagyis mi a jellemzõ a koloss�i gy�lekezet lelki arc�ra n�zve? H�rom lelki aj�nd�kot kapott a gy�lekezet a L�lektõl �s ez a hitben, a szeretetben �s a rem�nys�gben ragadhat� meg, ez ut�bbi a m�sik kettõ megalapoz�s�t jelenti. A hit a J�zus Krisztushoz val� kapcsol�d�st fejezi ki, a vele val� k�z�ss�get jelenti, hiszen a hit benne �s vele j�tt el (Gal 3:23–25). Ez a hit a lehetõs�g arra, hogy a Krisztus �lete �let�nkbe �radjon, �s amint a szõlõtõ �s szõlõvesszõ k�z�tt egym�sba fon�d�s �s egym�sba hatol�s, sõt egym�sban l�tez�s van, �ppen �gy a hit Krisztus megv�lt� munk�j�nak �let�nkre val� alkalmaz�s�t, j�t�tem�ny�nek re�nk �rad�s�t jelenti. A hit azt jelenti, hogy belõle �l�nk �s benne vagyunk: Krisztus �gy hatol a l�t�nkbe, hogy ne legy�nk f�ldiek t�bb�, hanem mennyeiek, mi pedig �gy vagyunk az õ isteni l�t�be beiktatva, hogy ne legy�nk csup�n a jelen, hanem a j�võ gyermekei is. �ppen az�rt ez a hit a rem�nys�gre �p�l, ott �ri el a teljess�g�t.

A m�sik aj�nd�k a szeretet. Ha a hit J�zus Krisztushoz kapcsol, a szeretet Isten l�ny�nek �let�nkbe val� be�rad�s�t jelenti (R�m 5:5). De ez a szeretet �ppen az�rt, mivel �rad �s terjed, nemcsak Istennel, de egym�ssal is �sszek�t. A szeretet itt azt fejezi ki, hogy a Krisztusban val� hit m�sik oldala a gy�lekezet k�z�ss�g�ben �lõ h�võket �sszek�tõ hatalmas erõ: r�szesed�s egym�s �let�ben. A hit a Krisztusban, a szeretet pedig az egym�s �let�ben val� r�szv�tel isteni lehetõs�ge. Ahogyan nyitva van �let�nk Krisztus fel�, �ppen �gy nyitva van egym�s fel� is, hogy egym�ssal k�z�ss�g�nk legyen. A L�lek mûve mind a k�t aj�nd�k. T�vlata van mind a hitnek, mind a szeretetnek, ez pedig a rem�nys�g. Ebbe �p�l bele, ez hordozza mint gy�k�rzet mind a kettõt, hiszen a mennyben teljesedik be, ami a hitben �s szeretetben itt m�r most val�s�g. A rem�nys�g n�lk�l gy�k�rtelen lenne a hit, de a szeretet is. Viszont a rem�nys�g nem csak erõ, amelybõl �l�nk, hanem a rem�ny maga a L�lek hatalmas aj�nd�ka. Ha a hit Krisztushoz, a szeretet Istenhez, a rem�nys�g a L�lekhez kapcsol�dik, akkor �gy is ki lehet ezt fejezni, hogy a hit Krisztushoz, a szeretet egym�shoz, a rem�nys�g az elj�vendõ vil�ghoz kapcsol. H�rmas k�tel�kben, boldog rabs�gban �l a gy�lekezet: Krisztusban – egym�sban – az �g�retekben. A fa gy�kere a rem�nys�g, innen kapja hordoz� erej�t. A f�ban l�võ celet ez maga a hit, vagyis a Krisztus titka, �lete a h�võkben. A gy�m�lcs pedig az, amely m�sokat fel�d�t, megel�g�t �s ez a szeretet.

A gy�lekezet az igazs�g besz�d�bõl sz�letett. Az �j �letnek forr�sa van, ami egy�ttal az Ige hatalm�t �s erej�t is kifejezi: k�pes sz�lni, teremteni. A gy�lekezet teh�t Istennek �jonnan megjelent Ig�j�bõl sz�letik. De az Ige nemcsak a sz�let�st munk�lja, hanem a n�veked�st �s a gy�m�lcsterm�st is. A gy�lekezet �let�nek teh�t van kiterjed�se, n�veked�se �s ez a belsõ �s k�lsõ vil�got egyar�nt mag�ban foglalja. A gy�lekezet az Ig��rt van, melybõl sz�letett, �s ennek az Ig�nek az �gy�t b�zta r� Krisztus. A belsõ �let, melyrõl az apostol az elõbbi, a hit–szeretet–rem�nys�g h�rmass�g�ban besz�lt, egy �j gondolatban folytat�dik tov�bb. Az evang�lium az eg�sz vil�g megv�lt�s�nak �s meg�jul�s�nak �gye �s a gy�lekezetnek ebben a nyitotts�g�ban kell �lnie. Az apostolt ez foglalkoztatja: Istennek terve, evang�liuma, ereje, mely a vil�got �tfogja. Szeretn� a gy�lekezetet ebben munkat�rsnak megnyerni. Szekt�v� lesz az a gy�lekezet, mely csak a belsõ �let n�veked�s�t ismeri, mely errõl a kitekint�srõl, kiterjed�srõl lemond. A belsõ �let az egyik s�k, a m�sik s�k ellenben az Ig�nek, az eg�sz vil�g megv�lt�s�nak erej��rt, lehetõs�g��rt val� felelõss�g. Ezek egy�tt egym�st�l elszak�thatatlanul vannak jelen a gy�lekezetben.

A gy�lekezet ezt �gy tanulta (7. v.), fontos, hogy a kezdetn�l m�r a teljes evang�lium sz�ljon �s ne csak annak egy r�sze. A kegyelem igaz ismerete a vil�got Isten szeretet�ben l�tja. Nem vil�gidegen evang�liumot hozott nekik Epafr�sz, hanem az eg�sz vil�gra sz�l� evang�liumi nyitotts�g szellem�t. P�l ebbe kapcsol�dik bele �s ezt folytatja tov�bb, mert szeretn�, ha a gy�lekezet munk�ba lend�lne �s t�rt�nelmet form�l�, hat� t�nyezõv� lenne a maga k�r�ben.

De ahhoz, hogy errõl az �gyrõl besz�lni lehessen, sz�ks�ges a szeretet, mely az apostol �s a gy�lekezet vil�ga k�z�tt a h�d. Ezt a hidat a L�lek megteremtette �s ezen lehet j�rni (8. v.).

Kol. 1,9–14. K�r�s a gy�lekezet n�veked�s��rt.

A gy�lekezet megsz�letett �s minden lelki sz�let�s v�gtelen boldogs�g, mert r�szesed�s egy magasabb l�tben, ugyanakkor v�gtelen felelõss�g, mert az �j �let m�g tov�bbi �talakul�sra �s n�veked�sre v�r. P�l ismeri a gy�lekezet �let�nek mind a k�t aspektus�t. Ez�rt, amikor a gy�lekezetet azzal aj�nd�kozza meg, hogy �r�l nekik �s �r�l vel�k, szeretn� õket a n�veked�s boldogs�g�val is megaj�nd�kozni. Csak a t�gul� �s gazdagod� �let lehet boldog �s a gy�lekezet elsõsz�l�tts�gi joga �ppen ebben a boldogs�gban van. Viszont ez a n�veked�s m�gsem mag�t�l �rtõdõ, ez�rt ahhoz kell k�ny�r�gni, aki a n�veked�st adja (1Kor 3:7). A n�veked�s elsõ l�p�se Isten akarat�nak megismer�se. �spedig P�l itt t�k�letes ismeretrõl besz�l (9. v.). Aki egyszer az Isten titk�ba beletekintett �s Krisztus ismeret�nek v�g�remehetetlen gazdags�g�b�l �zel�tõt kapott (Fil 3:7), az t�bb� nem tud meg el�gedni azzal, amit m�r megkapott, vagyis, ami m�r m�g�tte van, hanem arra tekint, ami elõtte van. Mivel P�l ezt �t�lte (Fil 3:7–14), most egy gy�lekezetet akar ebbe az ir�nyba vezetni. Az ismeret �r�m�hez akar teh�t elvezetni, hiszen az Istennel val� k�z�ss�g nem csak az elm�ly�lõ �lm�ny s�kj�n, hanem a mindig gazdagod� ismeret s�kj�n jelenthet mindig �j �s �j aj�nd�kot (9. v.). Lelki b�lcsess�grõl �s ismeretrõl van sz�. Ez az ismeret (epign�zis) tulajdonk�ppen bepillant�st jelent a titokba (Ef 1:9), amely Isten terv�nek eg�sz vil�got �tfog� gazdags�g�t �s sz�less�g�t jelenti. Azt a t�gass�got, amiben a hit �l �s mozog. Ez teh�t nem olyan parancs, ami az emberi tud�s m�lys�geibe vezet, nem valami intellektu�lis, elm�leti �t, hanem olyan ismeret, amelyet a L�lek ad, mert a L�lek mindeneket vizsg�l, m�g az Istennek m�lys�geit is (1Kor 2:10). Sõt, ez az ismeret m�g enn�l is t�bb. Ez a szeretet �n�tad�sa, �letk�z�ss�g, a m�sikkal val� teljes eggy� l�tel, itt pedig mag�val az Istennel val� teljes eggy� l�tel�t fejezi ki. (Ide vezet az ismeret �sz�vets�gi gy�k�rzete is.)

Ez az ismeret, mivel nem marad elm�leti s�kon, az Isten tetsz�s�nek megfelelõ �let ajtaj�t nyitja meg egyre teljesebb m�rt�kben (10. v.). Aki Istent l�tja �s Benne gy�ny�rk�dik, az egyre teljesebben Benne �l. Aki az ismeretben – szeretetben vele eggy� lesz – ahogy P�l kifejezi: Aki pedig az �rral egyes�l, egy L�lek vele” (1Kor 6:17), az nem marad szeml�lõdõ, hanem annak �let�ben Isten ki tudja fejezni mag�t sokf�le lelki megnyilv�nul�sban. Ezt nevezi az Ige gy�m�lcsnek. Ez pedig annyit jelent, hogy a belsõ lelki gazdags�g megjelenik a besz�d, az �let, a cselekedetek, a m�sokkal val� k�z�ss�g mindennapi �s sokf�le �sszef�gg�s�ben. �gy szoktuk mondani: ez az etika. Itt azonban az etika nem parancsokat jelent, hanem az �j sz�vets�g saj�tos term�szete szerint: az isteni akaratnak a sz�vbe val� be�r�sa ez, mely Isten akarat�nak cselekv�s�t teszi lehetõv� �s term�szetess�.

Ha ilyen gazdag az Isten, amilyennek a L�lek mutatja, �s amilyennek a L�lek k�zli, akkor ez a gazdag Isten j�s�g�nak �s irgalm�nak aj�nd�koz�s�t jelenti, ahogyan errõl J�zus a Hegyi Besz�dben tan�tott (Mt 5:7). Ez pedig a gy�m�lcsterm�s. Az �j �let �z�t m�sok kell hogy k�stolj�k, hogy megszeress�k. Az ismeret �ltal mi r�szesed�nk Istenben (ismeret–szeretet–�letk�z�ss�g, a gy�m�lcsterm�sben pedig m�sok r�szesednek megfoghat� m�don Isten aj�nd�k�ban, �letet ad� szeretet�ben. Ez a kettõ elv�laszthatatlan, ez�rt tartja P�l ezt egy�tt a n�veked�s �tj�nak (10. v.).

P�l m�g egy harmadik ter�let�t is megpillantja a n�veked�snek, a gy�m�lcsterm�s �s az ismeret mellett, �s ez a k�zdelemre val� megerõs�d�s (11. v.). A gy�lekezet �lete terhek hordoz�s�t is jelenti, �s a terhek alatt val� megmarad�sra �llhatatoss�gra van sz�ks�g. Akik kegyesen �lnek, azok �ld�ztetni fognak, mondja P�l, vagy ahogy t�r�tõ �tj�n megfogalmazza: „Sok h�bor�s�gon �t kell nek�nk az Isten orsz�g�ba bejutni” (ApCsel 14:22). V�llalni a szenved�s terh�t, mely sokszor a megal�ztat�s, �s tov�bbmenni az �g�retek bizonyoss�g�ban. Ezt tette P�l, amikor megk�vez�se ut�n felkelt �s bement oda, ahonnan elûzt�k (ApCsel 14:21). �s ehhez a t�relemhez P�l m�g azt teszi hozz�: legyen �r�mmel teljes: nem k�nyszerk�nt, nem kelletlen�l v�ghezvitt cselekedet, hanem �r�mmel v�llalt �t, mivel kegyelem van abban, hogy az Isten benn�nket erre m�ltatott. „Õk pedig �r�mmel t�voztak a nagytan�cs sz�ne elõl, mert m�lt�nak bizonyultak arra, hogy gyal�zatot szenvedjenek az Õ nev��rt” (ApCsel 5:41). Az �let megpr�b�ltat�saiban val� kitart�st sok filoz�fiai iskola nagyra �rt�kelte. De azt a magatart�st, mely sug�rz� �rvendez�s k�zben hordja a nagy terhet, mely az elsõ kereszty�neket jellemezte, ezt a b�lcsek nem ismert�k. Ez ugyanis a 11. vers szerint Isten dicsõs�g�nek a nagy aj�nd�ka, vagyis csak ott lehets�ges, ahol az ember õt l�tja �s tudja azt, hogy a j�vendõ dicsõs�ge olyan gazdag, mely mellett a jelen szenved�se kicsiv� �s jelent�ktelenn� t�rp�l (ApCsel 7:55–56; 2Kor 4:17).

Ennek a dicsõs�gnek a megpillant�sa h�l�t t�maszt a sz�vben (12. v.). A h�la most az�rt hangzik el, mert Isten az �v�inek k�l�n�s �r�ks�get adott. Ez az �r�ks�g, mely a szentek�, vagyis a vil�gt�l elv�lasztott, olykor a m�rt�rok �tj�t is j�r� h�võk�: a vil�goss�gban val� r�szesed�s. Ez a vil�goss�g Isten l�t�s�t jelenti a jelenben �s a j�võben. Krisztus felt�mad�s�ban ragyogott fel hatalmasan �s hirdeti, hogy Isten az elm�lhatatlan l�tet aj�nd�kozta h�veinek (2Tim 2:10–11). Ez�rt nem f�ltik a h�võk �let�ket, mert a vil�goss�g, vagyis az elj�vendõ vil�g dicsõs�ge vonz�bb, mint e vil�g minden aj�nd�ka �s �g�rete. J�zus maga is ezt a vil�goss�got l�ttatta tan�tv�nyaival a megdicsõ�l�s hegy�n, hogy azt�n legyen erej�k vele menni a kereszt �tj�n (Mt 17:1–9). P�l is ebbe a vil�goss�gba pillantott bele t�bbsz�r (2Kor 12:1–4), �s �gy volt ereje a szenved�s minden m�rt�k�t meghalad� terheit hordozni (2Kor 11:16–12:10). Ilyen volt J�nos l�t�sa is, amikor J�zus dicsõs�g�t l�tta �s e l�tom�s r�v�n a sz�mûzet�s minden keserûs�g�t tudta v�llalni (Jel 1:9–18), �s a szenvedõ egyh�zat k�pes volt vigasztalni. Ez a r�szesed�s Isten �r�k f�nyvil�g�ban a jelen �s a j�võ egy�ttes l�t�s�t jelenti, a kettõt egym�st�l el nem v�lasztva.

Ha ez a vil�goss�g, amely J�zusban van, ilyen becses, akkor l�tni kell az ellent�tet, hiszen „a vil�goss�g a s�t�ts�gben f�nylik” (Jn 1:5). A s�t�ts�g az emberi l�lek term�szetes �llapota, sõt enn�l t�bb: a s�t�ni hatalom ereje, mely a hal�lba torkollik. Ez csak J�zusban gyõzetett le. Isten teh�t a maga hatalma �ltal emelt �t a s�t�ts�gbõl �s hal�lb�l a Krisztus ragyog� vil�goss�g�ba. Ezt vallja meg P�l itt diadalmasan (13. v.). Istennek errõl a hatalmas cselekedet�rõl besz�l a keresztel�si himnusz: „�bredj fel, aki alszol, t�madj fel a hal�lb�l �s felragyog neked a Krisztus” (Ef 5:14), �s ez volt az �j �let alap�lm�nye �s megtapasztal�sa. Az emberi l�lek hal�l�b�l, a vil�g s�t�ts�g�bõl szabad�tott meg Isten, hogy J�zusban az �j �let ragyog� vil�goss�g�val aj�nd�kozzon meg. Zakari�s hatalmas himnusz�ban ezt �gy fogalmazta meg: „Isten�nk k�ny�r�lõ irgalm��rt, amellyel megl�togat minket a felkelõ f�ny a magass�gb�l” (Lk 1:78). Ez a vil�goss�g �gy t�mad fel a sz�vben, mint egy �j teremtõi mû legelsõ aj�nd�ka, ott, ahol az Isten J�zusban cselekszik (2Kor 4:6).

A 13. v. m�sodik fele ehhez m�g egy �j gondolatot kapcsol: Õ vitt �t minket szeretett Fi�nak orsz�g�ba. Isten nem csak kivett a s�t�ts�gbõl, hanem �thelyezett J�zusba. Amikor Isten megbocs�t, nemcsak a m�ltat t�rli el, hanem egy olyan �j k�z�ss�get teremt �nmag�val J�zusban, mely soha az ember� nem volt. Ide val�ban illik P�l apostol szava: „Amiket szem nem l�tott, f�l nem hallott �s embernek sz�ve soha meg nem sejtett, azokat k�sz�tette Isten az Õt szeretõknek” (1Kor 2:9). A megv�lt�s teh�t �ppen azt jelenti, hogy Isten nem egyszerûen oda vezet vissza, ahol az ember az elbuk�skor �llott, hanem oda, ahol az ember �nmag�ban soha sem volt. �thelyez egy m�sik vil�gba. Az elsõ �d�m l�t�bõl a m�sodik �d�m szellemi l�t�be. Ez a bûn �s kegyelem �ssze nem m�rhetõs�ge, vagyis a kegyelem hasonl�thatatlan t�bblete, mely a megv�lt�s legsaj�tosabb von�sa (R�m 5:12–21; 1Kor 15:45–48). Ez a hatalmas szellemi gazdags�g van elrejtve ebben a f�l mondatb�n. A s�t�ts�g vil�g�b�l szeretett Fi�nak orsz�g�ba helyezett �t. A 14. v. ezt az uralomv�lt�st fogalmazza meg ebben a k�t sz�ban: megv�lt�s, bûneink bocs�nata. Az a hatalomv�lt�s, mely J�zus gyõzelm�ben a kereszt �ltal v�gbement, amikor a s�t�ts�g hatalma legyõzetett, most az emberben is szem�lyesen v�gbemegy. Egy �j vil�g sz�letett �s az ember ennek lehet r�szese Isten aj�nd�kak�nt (Jn 3:5). �gy a megv�lt�s nem egyszerûen bocs�nat a m�ltra, hanem �j teremt�s a j�võre n�zve.

Kol. 1,15–20. Himnusz Krisztus dicsõs�g�rõl.

Mivel ennek az �j vil�gnak a k�z�ppontj�ban J�zus �ll �s Isten kir�lys�g�nak a titk�t az õ szem�lye foglalja mag�ban, ez�rt a k�vetkezõkben form�j�ban �s tartalm�ban lenyûg�zõ Krisztus-himnusz sz�lal meg, mely ezt a titkot �rja k�r�l. A 12–14. versek elõk�sz�t�st jelentenek e himnuszhoz. Ha J�zusban gyõzetett le a S�t�n szellemi vil�ga �s J�zusban sz�letett meg Isten �j vil�ga, akkor az Õ szem�ly�t kell teljesebben megismerni. Isten titokzatos – megfoghatatlan l�ny�tõl indul el ez a hatalmas gondolatsor, majd a teremt�st �rtelmezi a J�zus-k�zpont�s�g megmutat�s�val. Ut�na a m�sodik teremt�s esem�ny�t elemzi, mely a J�zus felt�mad�s�ban veszi kezdet�t mint t�rt�neti �s szellemi hatalom, �s �gy sz�letik meg az egyh�z. V�g�l eljut oda, hogy J�zusban nemcsak a teremt�s �s az �j teremt�s tal�lja meg hely�t, hanem a mindens�g, a Teljess�g lakozik benne �s J�zus �gy k�ti �ssze az eget �s a f�ldet megb�k�tõ hatalm�val. Ezt a n�gy gondolatot elemezz�k most v�gig a kifejt�s teljess�g�rõl minden�tt lemondva, hiszen errõl k�nyveket �rtak m�r �s �jra lehetne �rni.

Az elsõ gondolat (J�zus �s Isten). J�zus a l�thatatlan Isten k�pe, minden teremt�st megelõzõ elsõsz�l�tt. Isten megismerhetõs�ge, Isten k�p�nek a megpillant�s�t�l f�gg. Krisztusnak a dicsõs�g�t �ppen az jelenti, hogy õ az Isten k�pe (2Kor 4:4). Benne az Isten, aki el�rhetetlen, mivel l�thatatlan, l�that�v� lesz. De ez dinamikus fogalom, mert nem egyszerûen a k�p megl�t�s�ra utal, hanem ez a k�p Isten l�ny�t, azaz j�s�g�t, hat�konys�g�t �s gazdags�g�t reprezent�lja. A k�p teh�t nem egyszerûen Istenre mutat, hanem Istent k�zli. Tov�bbmenõen ez a k�p a 2Kor 3:18 szerint a t�bbieket �talak�tja �s �tform�lja erre a mint�ra. J�zusban az Isten k�pe, azaz l�nye teh�t �gy van jelen, hogy mag�t az embert alak�tja �t �s benne az Isten k�p�t form�lja ki. Ez �jra azt akarja mondani, hogy Isten l�nye nemcsak l�that� J�zusban, ahogyan egy k�pre az ember r�pillant, hanem ez a k�p �ltala az emberben is megval�sul �s maga az ember v�lhat Isten l�ny�nek a hordoz�j�v� a L�lek �ltal, �gy, hogy Isten �r�k �let�ben r�szes�l. Ez teh�t a k�pnek a dicsõs�ges �s gazdag �rtelme, mely J�zusban a 15. v. szerint jelen van.

A k�p az elõzõeket l�tva nyomban �tvezet a teremt�s gondolat�hoz. Az �sz�vets�g a b�lcsess�grõl azt �rja, hogy Isten �ltala teremtette a vil�got. Vagyis a b�lcsess�g a teremt�st mintegy elkezdi �s k�zvet�ti. A teremt�s �s a Teremtõ k�z�tt teh�t k�l�nbs�g van �s ezt a k�t vil�got J�zus kapcsolja �ssze. J�zus a Teremtõ oldal�n �ll, mert r�sze annak, akit reprezent�l. A k�pben jelen van az, akit meg akar jelen�teni. J�zus k�l�nb�zik a teremt�stõl, mert kijelentõje a Teremtõnek. J�zus n�lk�l ugyanis a teremt�st, mint a Teremtõ mûv�t, megismerni nem lehet. J�zus Isten k�pe, az Isten k�pe szerinti �j ember, vagyis a teremt�s v�gsõ c�lja �s �rtelme. Csak �ltala lesz vil�gos, hogy mi a c�lja Isten eg�sz teremtett mûv�nek.

A m�sodik gondolat (J�zus �s az elsõ teremt�s): J�zust �gy mutatja be, mint aki a teremt�s eg�sz mûv�nek a k�z�ppontj�ban �ll (16b). Minden „benne”, „�ltala” �s r� n�zve” teremtetett. E h�rom kifejez�s azt jelenti, hogy J�zusban t�rt�nik a teremt�s, de nemcsak �gy, mint aki kezdete Isten teremtõi mûv�nek (�ltala), hanem �gy, mint aki az eg�sznek az �rtelm�t megadja. Van �rtelme ennek a hatalmas mûnek, mert ott van benne J�zus. Ez a mû �gy foglal helyet benne, mint aki egy v�gtelen�l nagy k�rnek a k�z�ppontj�ban �ll. Van k�z�ppontja teh�t a teremt�snek, mert minden vonal megh�zhat� oda, �s minden, ami benne van a teremt�sben, az õ szem�ly�vel val� kapcsolatban kapja meg saj�tos hely�t �s jelentõs�g�t. Ez azonban elv�laszthatatlan egy m�sik mondatt�l: „r� n�zve” t�rt�nt a teremt�s, azaz a teljess�g csak benne �rkezik el �s val�sul meg. Amikor p�ld�ul az emberrõl azt olvassuk, hogy Isten a maga k�p�re teremtette, akkor ez azt jelenti, hogy J�zusban, az Isten k�p�ben tal�lja meg az ember teremt�s�nek az �rtelm�t �s az elkezdett teremt�s csak benne �rkezik el a c�lhoz, az istenk�pûs�g megval�sul�s�hoz. Vagyis Isten k�p�re: Krisztusra t�rt�nt a teremt�s fin�lis �rtelemben. �nmag�ban nincs k�sz sem a vil�g, sem az ember, J�zusban jut el c�lj�hoz. A teremt�s csak az �j teremt�s felõl kap vil�goss�got: �nmag�ban hervad�sba hull, J�zusban dicsõs�ghez, jut (R�m 8:18–22). A 17. vers m�g egyszer megerõs�ti ezt a gondolatot: „Õ elõbb volt mindenn�l �s minden õbenne �ll fenn”. Ez azt jelenti, hogy J�zus volt mindennek a kezdete �s az�ta is minden õbenne kapja meg a tart�st, az �sszetart�st. Õ fogja �ssze az eg�szet, mint abroncs a hord�t, hogy r�szeire ne hulljon. Hatalmas erõvel tartja fenn a mindens�get �s a benne mûk�dõ rombol� erõket, melyek az �letet, az embert �s a vil�got a sz�thull�s ir�ny�ba sodorn�k, nem engedi �rv�nyes�lni. Ig�je �s mûve jelenti a vil�g megmarad�s�t, �s ez m�s sz�val a szeretet �s irgalmass�g gyõzelm�t jelenti minden gonosszal szemben. Ezt erõs�ti meg a 18. vers elsõ fele, ahol ezt olvassuk: „Õ a feje a testnek”. J�zusr�l itt �gy van sz�, mint a fejrõl, �s ez nemcsak az egyh�zra vonatkozik, hanem a „vil�gtestre”, melynek õ az Ura, azaz Feje. A Fej fogja �ssze a mindens�get egy eg�ssz�, a nagy eg�sz organikus k�z�ss�g�t, c�lra igyekezõ mûv�t �gy Õ, a „vil�gtest” feje reprezent�lja. (Vannak azonban magyar�z�k, akik a 18a verset m�r a harmadik gondolathoz veszik �s itt az egyh�zr�l besz�lnek.)

A harmadik gondolat (J�zus �s az �j teremt�s): J�zus nagys�g�t abban ragadja meg, hogy õ az Elsõsz�l�tt a halottak k�z�l. Jel 1:5 besz�l �gy J�zusr�l, mint akiben egy �j k�z�ss�gnek egy �j tagja jelent meg a sz�nen. A vil�gon egy �j teremt�s kezdõd�tt �s ez vele, a Felt�madottal indult el �tj�ra. Isten kir�lys�ga a hal�l h�talm�nak a legyõz�s�t jelenti, hal�l alatt �rtve az ember megal�z�s�t, meggyal�z�s�t, testi-lelki �sszet�r�s�t, �let�nek, dicsõs�g�nek az elv�tel�t. Ezt gyõzte le J�zus �s az ember nem sejtett m�lt�s�g�t �s dicsõs�g�t, valamint a teremt�s meg�jul�s�t, felt�mad�s�ban felragyogtatta. J�zus Isten teremt�s�nek az elsõsz�l�tte, mert felt�mad�s�ban a m�sodik teremt�s elsõsz�l�ttek�nt mutatkozik be: Õ b�k�ti meg a mindens�get Istennel �s ez�ltal a m�sodik teremt�s eg�sz mûve felt�mad�s�ban jelenik meg (18b). A negyedik gondolat (J�zus �s a Teljess�g): azzal veszi kezdet�t, hogy a Teljess�grõl megszem�lyes�tve sz�l, mely �gy tal�lta j�nak, hogy benne lakozz�k (19. v.). Elõzõleg a k�r k�z�ppontj�r�l besz�lt�nk, mely a teremt�s �sszef�gg�s�ben J�zus. Most nem mint k�zpontr�l van sz�, hanem olyan teljess�grõl, mely a megv�lt�s folyt�n az embert �s az eg�sz teremt�st �tj�rja �s dicsõs�gbe emeli. J�zus az�rt j�tt, hogy �let�nk legyen �s bõvelkedj�nk (Jn 10:10). Vagyis mag�nak a l�tez�snek hozta el a teljess�g�t, mely benne lakozik. A t�red�kes l�ttel szemben, a t�k�letes �s teljes l�t az, mellyel õ aj�nd�kozta meg a vil�got. A Jn 1:16 utal erre fels�gesen.

A kegyelemben elj�tt teljess�g azonban csak akkor val�sul meg, ha J�zus megb�k�tõ, �sszek�tõ mûve, mely a kereszten v�gbement, �rv�nyre jut. Ez�rt sz�lal meg a k�vetkezõ versben ez a gondolat: „�s hogy �ltala b�k�ltessen meg �nmag�val mindent a f�ld�n �s a mennyben, �gy, hogy b�kess�get szerzett a keresztf�n kiontott v�re �ltal” (20. v.). Õ k�t�tte �ssze b�k�j�vel mindazt, ami a bûn miatt sz�thullott, a vil�got �s az embert, hogy Teremtõj�vel �s �nmag�val belsõ identit�shoz jusson. A f�ldet az �ghez emelte, az eget megnyitotta (Jn 1:51), �s a kettõ tal�lkoz�s�val, mely felt�mad�s�val, megdicsõ�l�s�vel �s a L�lek k�zl�s�vel j�tt l�tre, olyan egys�get teremtett, ami a teremt�s v�gleges megmarad�s�t, lelki-szellemi szintre val� eljut�s�t jelentette. Ugyanakkor azonban ez a meg�llap�t�s a koloss�i gy�lekezetet seg�ti abban, hogy ne keresse m�s szellemi hatalmass�gokn�l a teljess�get, mintha ezek Krisztus mûv�t kieg�sz�thetn�k, hiszen a teljess�g egyed�l Krisztusban van, melyhez senki nem tehet hozz� semmit.

Kol. 1,21–23. A himnusz �zenete az olvas�khoz.

Ez a szakasz �tvezet oda, amelyben P�l elmondhatja vallom�s�t arr�l, hogy mit tett õ a gy�lekezet�rt. K�zben azonban e h�rom versben a megsz�laltatott gy�ny�rû himnusz gondolatait alkalmazza a gy�lekezetre �s megmutatja, hogy mindaz, amit Krisztus vil�got �tfog� �s megb�k�tõ munk�j�r�l mondott, az sz�mukra nem elm�let, hanem �let �s tapasztalat. A legm�lyebb teol�giai gondolatok is term�ketlenek maradnak, ha nem v�lnak megtapasztalhat�v� a hitben �s nem �ltetik a gy�lekezetet. De P�l �ppen ennek az ellenkezõj�t bizony�tja: Ti is �t�lt�tek Krisztus megb�k�ltetõ mûv�t. A hatalmas Krisztus-himnusz minden �zenete sz�motokra megny�lt �s �lett� v�lt. Az Istentõl elidegenedett �letbõl, vagyis a gonosztettek hatalma al� bez�rt rabs�gb�l Krisztus megb�k�ltette a gy�lekezet tagjait �s õket hatalmasan �tform�lta. A f�ldi �s testi �letbe bez�rt emberek egyszerre a mennyei vil�g kiv�lasztottai �s r�szesei lettek. Ezt a v�ltoz�st az a Krisztus szerezte meg, akirõl a himnusz sz�lt. Az �ltal�nosan elmondott dicsõs�ges gondolatokat P�l a gy�lekezet �let�ben megval�sulni l�tja, ez�rt a gy�lekezet sz�m�ra ezek a dicsõs�ges gondolatok �rthetõk �s meg�lhetõk. Krisztus alkalmass� tette õket Isten orsz�g�ra. Ez�rt dicsõs�ges test a Krisztus teste, mert Krisztus a maga mûv�t ezen a f�ld�n ebben a testben �br�zolja ki. Az egyh�z transzcendens val�s�g, nem ebbõl a vil�gb�l val�, ez�rt boldog az, aki elmondhatja: Hiszem, hogy annak �n is �lõ tagja vagyok �s �r�kk� az is maradok (Heid. K�t� 54).

A 21. �s 22. versben elmondott gondolat folytat�dik a 23. vers intelm�vel: „Ha ugyan megmaradtok a hitben szil�rdan �s egyenesen…”. P�l f�lti a gy�lekezetet, mert az evang�lium rem�nys�ge nem m�s, mint annak bizonyoss�ga, hogy egyetlen az az �zenet �s az az �let, melyet Krisztus ad �s ez nemcsak a gy�lekezetnek, de az eg�sz teremt�snek, benne minden embernek egyetlen lehetõs�ge, hogy a hi�baval�s�gb�l az elm�lhatatlan �letre jusson. Ezt a hitvall�st mondja P�ter a nagytan�cs elõtt, amikor �gy sz�l: „mert nincsen senkiben m�sban �dv�ss�g, nem is adatott az emberek k�z�tt, az �g alatt m�s n�v, mely �ltal kellene nek�nk �dv�z�ln�nk” (ApCsel 4:12). Ebben akarja P�l a gy�lekezetet megerõs�teni.

Kol. 1,24–29. Krisztus k�z�ttetek van, mint a dicsõs�g rem�nys�ge.

A gy�lekezet abba a boldog �llapotba, amiben �l, az�ltal jutott el, hogy Krisztus meghalt �s õket „test�ben” �letodaad�s�ban, szenved�s�ben megb�k�ltette Istennel, Isten eg�sz szellemi vil�g�val (22. v.). De ennek van egy m�sik t�nyezõje is �s ez a Krisztus szenved�se mellett P�l szenved�se. K�l�n�sen hangzik ez a mondat �s val�ban k�l�n�s jelentõs�ge van a 24. versnek, hiszen arra utal, mintha a Krisztus szenved�seinek m�g h�ja lenne, melyet be kell t�lteni. Finom k�l�nbs�gt�telre van itt sz�ks�g, hogy P�lnak ezt a vallom�s�t meg�rthess�k. Krisztus szenved�se, melyet �rett�nk v�llalt, nem szorul folytat�sra. P�l ebben az eg�sz lev�lben azt h�zza al�, hogy Krisztus hal�la �s �ldozata semmi kieg�sz�t�st nem tûr el �s nem is ig�nyelhet. Az eg�sz levelet ennek az �rdek�ben �rja. De Krisztus szenved�s�nek van egy m�sik �rtelme. Tan�skodni kell arr�l, hogy Krisztus az egyetlen, aki a megv�lt�st hozza �s ez a tan�skod�s (m�rt�rium) �ldozattal �s szenved�ssel j�r. Krisztus ezt elõre megmondta tan�tv�nyainak (Jn 15:18–21) �s megmondta k�l�n P�lnak is (ApCsel 9:16). Ez a szenved�s val�ban a Krisztus mûv�nek a folytat�sa �s P�l v�gy�dik erre (Fil 3:10), sõt kimondottan �r�l ennek a szenved�snek (2Kor 12:10). Hogy f�r �ssze a szenved�s �s az �r�m, k�rdezhetn�nk? Nem a szenved�sben gy�ny�rk�dik, hanem eljut arra a bel�t�sra, hogy a neki kijutott szenved�s Isten kir�lys�g�nak elõrehalad�s�ban az egyh�z Istentõl val� kiv�laszt�s�nak �s kibontakoz�s�nak egy olyan �j szakasz�t nyitja meg, mely elk�pzelhetetlen volt. �ppen �ltala, sõt szenved�sei �ltal sz�letik meg az egyh�znak egy �j form�ja, m�ly Isten terv�nek egy �jabb szakasz�t t�rja fel. P�l egy m�sik lev�lben, az Ef�zusi lev�l harmadik r�sz�ben elmondja, hogy egy �j kijelent�snek lett r�szese �s egy eddig fel nem t�rt titkot �rtett meg. Ennek v�llal�s�val van �sszef�gg�sben az õ szenved�se. Ez a titok (mysterion) az, amire P�l itt nagyon b�szke. Ezt a sz�t a miszt�rium-vall�sok beavatottjai is emlegett�k �s P�l �ppen ennek ellenpontjak�nt fejti ki, hogy ez a titok nem ott van jelen, hanem neki adatott �s �ltala a koloss�i gy�lekezetnek is. Mi h�t ez a titok? J�zus, tan�tv�nyainak �gy jel�lte meg a misszi� �tj�t: Jeruzs�lemben, J�de�ban, Sam�ri�ban, eg�szen a f�ld v�gsõ hat�r�ig (ApCsel 1:8). P�ter hirdeti az Ig�t Jeruzs�lemben (ApCsel 2–3). Filep pr�dik�l Sam�ri�ban (ApCsel 8). De ki pr�dik�l a f�ld v�gsõ hat�r�ig elmenõen. Ezt Isten P�lnak sz�nta. Neki nyilatkoztatta ki Krisztus gy�lekezet�nek a titk�t (Ef 3:1–9). Az �sz�vets�g egyetlen pr�f�t�ja sem ismerte ennek a titoknak, Krisztusnak �s gy�lekezet�nek az �rtelm�t. Ez pedig azt jelenti: Izr�el buk�s�b�l sz�rmazik az �dv�ss�g a pog�nyok sz�m�ra. Ez a nagy fordulat, hogy Istennek Izr�ellel val� k�zvetlen �dvt�rt�neti cselekv�se idõlegesen v�get �rt. Most teljesedik be �zsai�s hatalmas l�t�sa, amit a 49:6-ban le�rt arr�l, hogy n�pe �ltal az �dv�ss�get a f�ld v�gsõ hat�r�ig akarja eljuttatni. Ennek az �g�retnek a beteljesed�s�t hirdeti meg P�l az ApCsel 13:46–47-ben. Kezdet�t veszi teh�t egy �j �dvt�rt�neti korszak �s ez a titkok titka: a n�pek vil�g�ba, az eg�sz vil�gt�rt�nelembe elindul az �dv�ss�g. Ez�rt a titok�rt szenved P�l, mert ennek a titoknak a hirdet�se az �dv�ss�g �tj�t nyitja meg a vil�g n�pei elõtt, t�bbek k�z�tt Koloss�ban is. Kezdõdik teh�t az egyh�z sz�let�se: Izr�elbõl �s a f�ld minden n�p�bõl. Ez P�l szolg�lat�nak �s szenved�s�nek a k�vetkezm�nye. Az evang�lium �ltala indul el a pog�nyokhoz, a n�pekhez. Ilyen �rtelemben t�lti be P�l Krisztus szenved�s�nek h�j�t, Krisztusnak minden emberhez, az eg�sz vil�ghoz fordul� szeretet�nek a v�llal�s�ban.

A titok mellett P�l m�g egy m�sik sz�t haszn�l: dicsõs�g. Isten Ig�j�t bet�lti �s teljess�gre juttatja P�l Isten �kon�mi�j�ban a neki juttatott k�l�nleges szolg�lat r�v�n. Most jut teljess�gre az Ige, vagyis Krisztus szava �s mûve, most egy minden eddigi m�rt�ket meghalad� m�don. Az Ige a n�pek vil�g�ban �j csod�kat teremt: annak az �ld�snak a teljess�ge jelenik meg a n�pek k�z�tt, melyet Isten �brah�mnak �g�rt az eg�sz vil�gra vonatkoz�an (1M�z 12:3; R�m 15:29). Az �ld�s eddig ilyen sz�les mederben nem �radt, ilyen gazdags�gban nem mutatkozott meg az evang�lium ereje (R�m 1:16; 15:7–13). Ez a dicsõs�g, hogy Krisztus jelenl�t�nek �s a krisztusi mû �ld�s�nak minden eddigit meghalad� m�rt�ke �rv�nyes�l P�l szolg�lata nyom�n. Ezt fogalmazza meg a 27. versben: „akinek Isten tudtul akarta adni, hogy milyen ennek a titoknak dicsõs�ge a pog�ny n�pek k�z�tt. Ez a titok az, hogy Krisztus k�z�ttetek van, rem�nys�ge az elj�vendõ dicsõs�gnek.” Krisztus k�z�ttetek van, mondja P�l �s ez alatt azt �rti: eddig Isten dicsõs�ge �s fels�ges jelenl�te a jeruzs�lemi templomban volt, most ellenben egy �j jelenl�t, Krisztus dicsõs�g�nek �j gazdags�ga �lhetõ �t: Krisztus a pog�nyok k�z�tt van. Az az isteni teljess�g van jelen, amely egyszer a Jelen�sek k�nyve szerint az eg�sz vil�got bet�lti (Jel 21:3–4). Ennek az isteni dicsõs�gnek az elõlege most m�r nem Izr�elben, hanem a pog�ny n�pek k�z�tt van. Eddig Izr�el kiv�lts�ga volt ennek az isteni jelenl�tnek �s dicsõs�gnek a n�pek k�z�tt hordoz�sa (sekina), most ezt a pog�ny n�pek kapt�k meg �r�ks�g�l �s ez �ppen P�l igehirdet�se �ltal ny�lik meg. Ez�rt l�tja P�l a maga szenved�s�t ehhez a dicsõs�ghez k�pest, mely itt van �s egykor m�g fens�gesebben beteljesedik par�nyinak �s jelent�ktelennek (2Kor 4:16–17). A 28. versben P�l h�romszor haszn�lja ezt a sz�t: minden ember. Ezzel ad�s P�l minden embernek, hogy k�z�lje vel�k Krisztust, mert Krisztus most m�r az �v�k lehet. Ezt v�gzi teljes odaad�ssal �gy, hogy Krisztus erej�hez hozz�teszi �let�nek teljes odaad�s�t �s �gy ker�l Krisztus szenved�se mell� az õ szenved�se. Krisztus �gy hatja �t szenved�s�t �s �gy hatja �t erej�t is. Pontosan ez a kettõ elv�laszthatatlan egym�st�l. �ppen P�l szenved�sei k�z�tt jelenik meg Krisztus nagy ereje (2Kor 12:1–10). Stanley Jones mondta egyszer: „Nem tudom, hol kezdõdik az �letemben Krisztus �s hol v�gzõdõm �n, �s nem tudom, hol kezdõd�m �n �s hol v�gzõdik Krisztus.” P�l ebben a kis szakaszban ezt �li �t, el�nk p�ld�zva a Krisztusban val� szolg�lat szenved�s�t �s minden m�rt�ket meghalad� sz�ps�g�t.