Fil. II. R�SZ

Fil. 2,1–5. A gy�lekezet egys�ge.

P�l a gy�lekezetet �nvizsg�latra sz�l�tja fel. Meg vannak-e benne azok az aj�nd�kok, melyeket Krisztus �ltal mag��nak szokott mondani? Mi k�vetkezik abb�l, hogy Krisztus a gy�lekezet Ura? A k�vetkezõkben az apostol felsorolja a gy�lekezet egys�g�t szolg�l� aj�nd�kokat. A gy�lekezet egys�g�t elsõsorban az munk�lja, ha elfogadja ki-ki a testv�r r�sz�rõl az int�st. A m�sik testv�r szeme jobban l�tja, hogy ki miben v�tkezett. Ez az int�s nem emberi �t�lkez�st jelent, hanem Krisztusban, az Õ jelenl�t�ben, az Õ lelk�vel val� int�st. Nem tud a gy�lekezet egy lenni a Szentl�lekben val� r�szesed�s n�lk�l, mert a L�lek az egys�get munk�l� erõ. Ha a L�lek a gy�lekezetben lakoz�st vesz, akkor r�szes�l ki-ki a m�sik testv�r helyzet�t meg�rtõ irgalmass�gban �s k�ny�r�letess�gben.

A k�z�ss�g hal�los ellens�ge ott lakik az emberi sz�vben: A magunk haszn�nak keres�se. Az eritheia jelenti azt az indulatot, amely egyenes, vagy g�rbe �ton a. saj�t elõny�hez akar eljutni. Azut�n az elfogults�g �nmagunk ir�nt, �nmagunk dicsekvõ �rv�nyes�t�se, m�sok f�l� �ll�t�sa (kenodoxia). Hogyan harcol a gy�lekezet e k�t gyarl�s�g ellen? Az egyed�l j�rhat� �t az, hogy senki se tartsa mag�t elsõ szem�lynek, hanem a m�sikat tartsa k�l�nbnek mag�n�l. Mit jelent a m�sikat magunkn�l k�l�nbnek tartani? Vajon azt, ahogyan ezt a r�szt K�lvin �rti, hogy keress�nk a m�sikban bizonyos j� tulajdons�gokat, melyekn�l fogva õt magunkn�l k�l�nbnek tartjuk? E r�sznek nem ez lehet a helyes magyar�zata. A v�laszt erre a k�rd�sre a k�vetkezõ versek adj�k meg, melyek J�zus Krisztus indulat�ra ir�ny�tj�k a figyelm�nket. Amikor valaki tekintet�t J�zus Krisztusra, az Õ indulat�ra ir�ny�tja, atyjafi�hoz eg�szen m�sk�nt kezd viszonyulni. A m�sik ember sz�momra Krisztus „reprezent�ns”-a lesz, benne Vele tal�lkozom. „Amennyiben megcselekedt�tek eggyel az �n legkisebb aty�mfiai k�z�l; �nvelem cselekedt�tek meg” (Mt 25:40). A kegyelemben hinni azt jelenti: a m�sikat magam f�l� �ll�tani. A sz�veg eredeti szava (hyperechontas!) azonos a R�m 13:1-ben haszn�lt kifejez�ssel, ahol a felsõ hatalomnak val� engedelmess�grõl van sz� f�ggetlen�l att�l, hogy milyen hatalmass�g. Mi�rt �ll�tsam a m�sikat magam el�? Az�rt, mert jobb, b�lcsebb, kegyesebb? Nem ebbõl, vagy abb�l az okb�l, hanem „ok n�lk�l”, minden ok ellen�re, mert arra az Egyre n�zek, aki velem a testv�rben tal�lkozik. Az ig�ny, amit a m�sik ember el�m �ll�t, a Krisztus ig�nye. Ez az al�zat, a Krisztus elõtt val� al�zat a val�di. „P�l nem egy hazug udvariass�gr�l besz�l, mely a gyeng�t hõsk�nt dics�ri �s azt, aki nem tud korm�nyozni, hivatalba �ll�tja. Ezzel �ppen a hi�s�g lenne �rr� a gy�lekezetben” (Schlatter). �s ne n�zze senki sem maga haszn�t, mely azt szeretn�, hogy minden v�z az õ malm�ra folyj�k. Lesz�llni a „tr�nr�l”, a m�sik haszn�t n�zni, ez a b�kess�g �tja.

Fil. 2,6–11. Krisztus szolgai form�ja.

�gy �rtj�k j�l ezt a Krisztus-himnuszt, ha �gy gondolkozunk, hogy az elõzõ intelmek az itteni hitvall�snak gyakorlati alkalmaz�s�t jelentett�k. Azt is mondhatjuk, hogy az a n�h�ny vers a p�li etik�nak a centruma, ahol kev�s sz�val annyit k�r: mindenki arra a Krisztusra n�zzen, aki a m�sik jav�t szolg�lja. „Az az indulat legyen bennetek…” Ezen a helyen a phronein (2:5) gondolkoz�st jelent, de nem theoretikus, hanem praktikus gondolkoz�st. Ezt jelenti: az a gondolat legyen a gy�lekezetben, mely Krisztust, az Isten Fi�t a dicsõs�g tr�nj�r�l a kereszthal�l gyal�zat�ba vezette. Ennek a „gondolat”-nak az egys�g�ben rejlik a gy�lekezet egys�ge.

Ezt a szakaszt az �jsz�vets�g magyar�z�i egy õskereszty�n Krisztus-himnusznak, s �gy nem P�lt�l val�nak tekintik. P�l ismerte ezt a himnuszt �s mint a gy�lekezet „k�zkincs�t” be�p�tette level�be. Ez a himnusz Krisztus �let�tj�t t�rja a gy�lekezet el�. Ennek az �tnak k�t ir�nya van: a mennybõl a f�ldre �s a f�ldrõl a mennybe.

Krisztusnak lehetõs�ge lett volna arra, hogy f�ldresz�ll�sa elõtt ragaszkodj�k isteni form�j�hoz �s ne v�llalja az emberr� l�telt. Ha csak mag�ra n�z, ezt az utat v�lasztja. Ha ezt tette volna, a maga haszn�t kereste volna. De meg�res�tette mag�t, emberi (az eredeti sz�veg szerint rabszolgai) form�t vett fel. Nem tekintette zs�km�nynak azt, hogy az Istennel egyenlõ, pedig Õ is b�szke lehetett volna dicsõs�g�re, sokkal jobban, mint a nyomorult ember szokott l�tszat-dicsõs�g�vel b�szk�lkedni. Dicsõs�g�t �s az ezzel j�r� lehetõs�geket v�dhette volna, mint „gyõztes v�di a zs�km�ny�t”. De engedelmes lett a bûn �s hal�l elleni harcban a legv�gsõ, legm�lyebb pontig: a keresztig.

A szolgai forma felv�tele a m�lys�g megjel�l�se, ameddig J�zus a meg�res�t�sben lesz�llt. Ez nem azt jelenti, hogy istens�ge f�l� az emberiess�g l�nyegtelen h�vely�t felvette. Ez�rt jegyzi meg az ige: amikor olyannak tal�ltatott, mint az ember. A t�bbi emberhez hasonl� emberr� lett. Mint tehetetlen gyermek fekszik a b�lcsõben, akit be kell p�ly�lni. A k�s�rt�sn�l �hezik. A rabszolg�nak nincs kenyere csak akkor ha adnak neki. Nem �gy j�tt a f�ldre, mint egy �r, akinek szolg�lnak, hanem �gy, mint szolga, hogy õ szolg�ljon m�soknak. �s hordta az emberi nyomor�s�g eg�sz terh�t. �gy f�gg a kereszten, mint akinek ruh�j�t elrabolj�k, kez�t �s l�b�t �tszegezt�k, teljesen meg�res�tve, teljesen �gy, mint egy rabszolga, aki m�g a saj�t test�vel sem rendelkezhet, teljes tehetetlens�gben, a f�jdalmaknak �s a hal�lnak a zs�km�nya. �s ezt a l�telt szabadon v�lasztotta az, akinek isteni hatalma akarat�nak a kivitelez�s�re rendelkez�s�re �llt volna.

J�zus ebben a meg�res�t�sben, ebben az al�zatban a legnagyobb. A meg�res�t�s azt is jelenti, hogy olyan form�t vett fel, melyen nem volt l�that�, hogy Õ Isten �s �r. A bûn test�nek hasonlatoss�g�ban j�tt k�z�nk (R�m 8:3). Egy k�z�ns�ges embernek a k�p�t mutatta. F�ldi �let�ben mint egy f�gg�ny fedte el a humilitas carnis (a test alacsonys�ga) a divina maiestast (isteni m�lt�s�g)-ot �rja K�lvin e helyhez. �s mint ember nem egy �rnak alakj�t mutatta, hanem egy szolg��t. Nem lehet j�nak sem nevezni (Mk 10:18); hanem a t�bbi emberrel egy�tt kegyelembõl �l.

Ezen a f�ld�n nem az emberi l�t magass�g�ban �l, hanem a legnagyobb m�rt�kig megal�zta mag�t: a keresztig volt al�zatos, mely az Istennel val� egyenlõs�g�t v�gk�ppen k�rd�sess� tette az Õt n�zõ tekintetek elõtt. „Krisztus megal�zta mag�t, nem megal�ztatott. Ebben k�l�nb�zik v�ghetetlen k�l�nbs�gben minden embertõl, hogy a megal�ztat�snak �nk�nt vetette al� mag�t” (Kierkegaard).

�tj�nak m�sodik szakasza a f�ldrõl a mennybe vezet, a legnagyobb m�lys�gbõl, a legnagyobb magass�gba emelkedett fel. Meg�res�tette mag�t �s most megkapta a teljess�g�t, Rabszolg�v� lett �s az Atya �rr�, Kyrios-sz� tette. Lemondott minden dicsõs�grõl �s egykor minden t�rd meg fog elõtte hajolni: mennyeiek�, f�ldiek� �s a f�ld alatt val�k� s minden nyelv fogja dicsõs�g�t magasztalni. Az eg�sz vil�gmindens�g, mint egy �ri�si „gy�lekezet” fog h�dolni az uraknak Ura elõtt. Al�zata jutalm�ul m�g t�bbet kapott, mint amennyit mag��nak mondhatott. Jelenleg rejtetten �r, de egykor, amidõn az eg�sz vil�g fog elõtte h�dolni, uralma mindenekelõtt nyilv�nval�v� lesz.

R�gi festõk a kereszten kapott sebhelyekkel festett�k meg a megdicsõ�lt Urat. Egy nagy igazs�g jut ezekben a k�pekben kifejez�sre: Az �nmag�t meg�res�tõ, a kereszthal�lig engedelmes �r a megdicsõ�tett �r. Az egyh�z a szolgai form�t felvett �s az Atya �ltal megdicsõ�tett Krisztust mindig egy�tt l�tja. Az �rvacsor�ban az �rnak hal�l�ra eml�kezik, am�g elj�vend (1Kor 11:26). Az Õ szolgai, a kereszthal�lig engedelmes �llapot�ra a megdicsõ�lt Krisztust magasztal� mennyei angyalok is eml�keznek: „M�lt� a meg�letett b�r�ny, hogy vegyen tisztess�get �s dicsõs�get” (Jel 5:12).

A szolgai form�t felvett �r az egyh�z feje �s az egyh�z csak a szolgai forma felv�tel�ben lehet az a egyh�za. Barth K�roly Krisztust a m�sik ember�rt val� ember”-nek nevezi. A Krisztus k�vet�s�ben j�r�” egyh�z az embert szolg�l�, az ember�rt val� egyh�z. Ekkor �rti j�l az ig�t: az az indulat legyen bennetek, mely volt a J�zus Krisztusban (Fil 2:5). Az egyh�z a szolgai form�ban k�veti Ura nyomdokait (1Pt 2:21). Fil. 2,12–18. Isten munk�ja �s az ember v�lasza a gy�lekezetben A szakasz szorosan kapcsol�dik a 2:5–11-ben le�rt Krisztus-himnuszhoz. Az�rt szeretteim… Krisztus szolg�lat�b�l nemcsak az embernek a m�sik ember�rt val� szolg�lata k�vetkezik, hanem az embernek a maga fel� ir�nyul� szolg�lata is: munk�lni kell a saj�t �dv�ss�g�t. A k�t szolg�lat szervesen, elv�laszthatatlanul �sszetartozik, nem k�l�n�thetõ el egyik a m�sikt�l. P�l ezt �rja a filippibeli gy�lekezetnek: Vigy�tek v�ghez a ti �dv�ss�geteket. Olyan komolyan, hogy f�lelemmel �s retteg�ssel vigy�tek. Hogy �rhat P�l ilyet? �s m�g hozz� fûzi: Az�rt vigy�tek v�ghez a ti �dv�ss�geteket, mert Isten az, aki munk�lja bennetek mind az akar�st, mind a kivitelez�st j�kedv�bõl.

Hogyan tudjuk a k�t igazs�got egym�s mell� tenni? Nem mond ellen a kettõ egym�snak? Nem mondhatjuk: vagy az elsõ �rv�nyes, vagy a m�sodik? Vagy Isten munk�l mindent, objekt�ve az �dv�t, szubjekt�ve az arat�st �s akkor nem kell tenn�nk semmit, hiszen minden kegyelem. Vagy magam viszem v�ghez �dv�ss�gemet, mely az �n tettem �s akkor azoknak van igazuk, akik ezt mondj�k: Istenben csak meg�t�lõj�t l�tjuk annak, amit az ember tesz, vagy nem tesz.

P�l a k�t igazs�got nem egym�s mell� �ll�tja, hanem egym�ssal �sszekapcsolja: A mi f�lelemmel �s retteg�ssel v�gzett munk�nknak Isten munk�j�ban van az alapja. Mivel Isten viszi v�ghez az akar�st �s a kivitelez�st benn�nk, az�rt vigy�k f�lelemmel �s retteg�ssel v�ghez a mi �dv�ss�g�nket. Isten elhat�rozta a mi szabad�t�sunkat, akarja �s sz�ntelen�l cselekszi is ezt. Lehetetlen, hogy ne kapcsol�djunk bele ebbe a munk�ba. De lehetetlen az is, hogy ne a legnagyobb megilletõd�ssel tegy�k ezt, amikor a vil�gmindens�g hatalmas Ura a munka gazd�ja. Sõt lehetetlen, hogy ne fogjon el benn�nket sz�ntelen�l a f�lelem �s remeg�s, hogy ne legy�nk tele sz�ntelen szorong�ssal: h�tha minden tett�nk csak ront ezen a munk�n, hiszen magunkt�l a legkev�sb� sem vagyunk alkalmasak ennek a munk�nak a v�gz�s�re. P�l erre tan�tja a filippibelieket, hogy az a szorong�s hely�nval�, mert r��breszt benn�nket felelõss�g�nk m�lys�ges �t�rz�s�re. Ezt jelenti a f�lelem �s remeg�s.

Mivel Isten v�gez mindent, az�rt az ember nem passz�v, hanem a legnagyobb aktivit�sra van k�telezve. Isten munk�lkod�s�ban minket �lõ szem�lynek tekint. �gy kegyelmez, hogy benn�nk �lõ akaratot form�l. Senki nem v�gy�dik �dv�ss�ge ut�n, m�g Isten fel nem �breszti halott �llapot�b�l. Ebben a tekintetben J�zus a p�lda: A Fi� minden�t, amije volt, az Aty�t�l vette, mint az Atya kegyelm�nek �s szeretet�nek aj�nd�k�t. Ez�ltal azonban nem lett t�tlen, az adom�nyok �lvezõ birtokosa, hanem a szolg�latnak �s engedelmess�gnek az �tj�t j�rta.

A f�lelemmel �s remeg�ssel az ember mag�t teljesen Isten hatalm�ba �ll�tja, mert beismeri, hogy minden kegyelem, az akar�s, a v�ghezvitel, a kezdet, a v�g, a hit, a kijelent�s, a keres�s �s a tal�l�s Istentõl j�n �s csak benne val�s�g. A mi tett�nk az�ltal, hogy Isten kegyelm�bõl ig�nybe veszi, olyan tett� lesz, melyben Isten Szentlelke az alany s melyben Isten �nmag�t dicsõ�ti meg.

Ez�rt nek�nk z�gol�d�s �s okoskod�s n�lk�l kell belekapcsol�dnunk Isten munk�j�ba �s cselekv�s�be. Erre Izrael az intõ p�lda: a puszt�ban tan�s�tott magatart�sa alapj�n M�zes k�nytelen „romlott �s elfajult nemzets�gnek” nevezni (Deut 32:5) Izraelt, melynek magatart�sa intõ p�lda a kereszty�n gy�lekezetben is azoknak, akik v�gtelen bõs�ggel vett�k Isten gazdag aj�nd�kait, m�gis mindig ellenkez�sben voltak vele, vagy agg�lyukat fejezt�k ki, amikor Isten cselekedeteit kellett volna cselekedni (Mt 17:17; Lk 9:41). Isten n�p�nek tiszt�nak �s feddhetetlennek kell lennie. Nem erk�lcsi korrekts�gre kell itt gondolnunk. Nem egy farizeusi ide�lj�ra a jobb� l�telnek. Ezt nem lehetne f�nynek nevezni a s�t�ts�gben. A filippibeliek az�rt vil�g�tanak, mert az �let besz�d�nek ismerõi �s birtokosai. Rajtuk van Krisztus vil�goss�g�nak visszf�nye, s �gy a Nap f�ny�tõl megvil�g�tott csillagokhoz hasonl�tanak. Krisztus a nagy, nem õk. Mik�zben minden dicseked�srõl lemondanak, mik�zben f�lelemmel �s remeg�ssel kegyelembõl �lnek, Krisztus �lete rajtuk l�that�v� v�lik �s ez�rt vil�g�tanak (2Kor 4:10). �gy lesz a gy�lekezet P�l dicseked�se a Krisztus J�zus napj�ra. Bizonys�g lesz arr�l, hogy nem futott �s nem f�radt hi�ba. Csak a Krisztus napja tudja ezt a „nem hi�baval�t” napf�nyre hozni.

Az �ldozatot az Ex 29:36–41 szerint az ital�ldozatul ki�nt�tt bor k�s�rte. Ha P�l b�rt�n�bõl nem szabadul meg, ha meghal, v�r�nek a ki�ml�se a k�s�rõ ital�ldozat (R�m 15:16). Nem a m�rt�rhal�l a nagy �gy, a fõ dolog, az igazi �ldozat, amely mellett a filippibeliek hite elhalv�nyodik. M�rt�rhal�la csak hozz�ad�s a nagy �gyh�z, Krisztus�rt v�gzett szolg�lathoz: ital�ldozat. Nem f�l ettõl az �ldozatt�l, �r�mmel v�llalja. J�zus �ldozat�ra a P�l �ldozata lesz a v�lasz. Van-e ezen szomorkodni val�? �gy P�l, mint a filippibeliek �r�lhetnek ezen, mert a hit�k szolg�lat��rt t�rt�nt �s ez a szolg�lat Krisztus�rt megdicsõ�tette. Fil. 2,19–30. P�l gondoskod�sa a gy�lekezetrõl.

P�l legjobb munkat�rs�t, Tim�theust Filippibe akarja k�ldeni. A k�ld�s oka, hogy a gy�lekezetrõl h�rt kapjon �s �gy felviduljon. Tim�theus a legjobb munkat�rsa. A t�bbiek a maguk haszn�t keresik, de Tim�theus �gy szolg�l P�lnak, mint atyj�nak a gyermek. Nem is azon van itt a hangs�ly, hogy P�l�rt tett valamit, hanem hogy vele szolg�lt az evang�lium �gy��rt. Senki nincs hozz� hasonlatos, aki �gy sz�v�n viseln� a szolg�latot, mint õ. Rem�li P�l, hogy hamar elk�ldheti, de elk�ld�se helyzet�nek alakul�s�t�l f�gg. Am�g P�l �gye el nem dõl, addig Tim�theust nem tudja n�lk�l�zni. A sz�ks�ges utas�t�sokat sz�m�ra csak akkor adhatja meg, ha tudja, hogy a munk�ba visszat�rhet. De ha �gye eldõl, nyomban k�ldi. Ezt jelenti: elk�ld�m az �rban. Bizonyoss�ga nem hangulati �gy, hanem az �rban val� bizonyoss�g.

Epafroditosz a lev�l �tad�ja. A filippibeliek k�ldt�k a fogoly P�lhoz, hogy szeretetadom�nyukat nekik �tadja. Abb�l, hogy P�l visszat�r�s�t olyan behat�an megindokolja, azt k�vetkeztethetj�k, hogy feladata nemcsak a szeretetadom�ny �tad�sa volt, hanem megb�zt�k azzal is, hogy P�l szolg�lat�ra �lljon. Abb�l a viszonyb�l, amellyel P�l ehhez az egyszerû emberhez viszonyul, nyilv�nval�v� v�lik P�l nagy szeretete Epafroditosz ir�nt. Elhalmozza jelzõkkel. Munkat�rs�nak, bajt�rs�nak, a gy�lekezet k�ld�tt�nek, sz�ks�g�ben szolg�l� leitourgos-nak nevezi azt, aki „csak” adom�nyt vitt.

Epafroditosz p�ld�ja bizony�tja, hogy milyen dr�ga lehet az �r �gy�ben v�gzett b�rminõ szolg�lat, ha az hûs�gesen v�gzett szolg�lat. Rhod�nek, a szolg�l�le�nynak, aki tal�n M�ria h�z�ban takar�tott (ApCsel 12:13) �s Epafroditosznak neve, aki P�lnak csomagot vitt, fel van jegyezve az �letnek k�nyv�ben. Ha Epafroditosz visszat�r, visszat�r�s�nek indokl�sa n�lk�l, az a szemreh�ny�s �rhette volna, hogy P�lt cserben hagyta. Ez�rt �rja P�l, hogy maga tartotta sz�ks�gesnek, hogy visszat�rjen. Meg kell m�g jegyezn�nk, hogy Epafroditosz P�l mellett beteg lett s a filippibeliek agg�dva hallottak betegs�g�rõl. P�l Isten irgalm�t l�tta abban, hogy Epafroditosz meggy�gyult, s a meggy�gyultat nem akarja tov�bb ig�nybe venni. Visszak�ldi a hûs�ges szolg�t �s k�ri a gy�lekezetet, hogy fogadj�k szeretettel az �rban. Az „�rban” kifejez�s nemcsak d�sz�t�se a mondatnak, hanem komoly, �rvendetes meghajl�s az elõtt, aki Epafroditoszt v�rakoz�son fel�l hamarabb visszak�ldte a gy�lekezetbe. Ne keveredj�k semmi rejtett szemreh�ny�s a visszat�rt fogad�s�ba. Azt �rja P�l, hogy az ilyeneket becs�lj�k meg az�rt, mert �let�t tette kock�ra a Krisztus �gy��rt. Fil. III. R�SZ Fil. 3,1–11. A zsid�skod�s vesz�lye.

A 3:1 azt a benyom�st kelti, mintha az apostol itt z�rn� e level�t. Annyira m�s a hangja a lev�lnek a 3. r�sztõl, hogy t�bben m�s p�li levelet l�ttak benne. De nem �gy van. A 3. r�sz a maga eg�sz�ben egy nagy exkurzusnak tûnik, melyben P�l a misszi� �let ter�let�n foly� harc�nak tapasztalatait foglalja �ssze (j�daizmus, perfekcionizmus, libertinizmus). Ezek a versek nem a gy�lekezet konkr�t helyzet�r� utalnak, de olyan vesz�lyekrõl sz�lnak, melyek a gy�lekezetet tal�n m�r holnap el�rhetik. A gy�lekezetet fenyegetõ vesz�lyek k�z�l a legnagyobb a j�daizmus vesz�lye. A h�rom jelzõ: ebek, gonosz munk�sok, k�r�lmet�lked�sbõl val�k, erre a vesz�lyre utalnak.

Az eb keleten nem az ember hûs�ges k�s�rõje, hanem egy „f�lvad” �llat, mely ide-oda k�borol ennival� ut�n. A zsid�k szem�ben tiszt�talan �llat. Amikor P�l a t�vtan�t�kat ebeknek nevezi, arra utal, hogy magukat t�rv�nyesked�s�kkel tiszt�knak tartj�k, pedig �ppen t�rv�nyesked�s�k teszi õket tiszt�tlanokk�. Gonosz munk�soknak nevezi õket. Tiszt�talan eszk�z�kkel dolgoznak s �gy akarj�k g�tolni az evang�lium hirdet�s�t. �gy nem �p�tenek, hanem rombolnak. A k�r�lmet�lked�ssel dicsekednek. De az Isten Krisztusban elh�vott n�pe j�l tudja, hogy õ a „k�r�lmet�lked�s” n�pe: a hit rajta Isten sz�vets�gi jegye.

Ez a szakasz a Gal 1:10–24 �s az 1Tim 1:12–16 mellett P�l egyetlen �letrajzi visszapillant�sa megt�r�s�re, de az eml�tett k�t helyn�l m�lyebb �s bensõs�gesebb. Kifejezi azt, hogy P�l megt�r�s�ben �let�nek a legnagyobb fordulat�t l�tta. A gy�lekezet tan�t�sa �rdek�ben saj�t �let�t hozza fel p�ld�nak. Meg volt mindene, amivel ellenfelei dicsekednek. M�gpedig a legnagyobb m�rt�kben. Õ is bizodalm�t a testbe helyezte. A sz�vets�g jegy�t a k�r�lmet�lked�st test�ben hordozza nyolc napos kora �ta. Benj�min t�rzs�bõl val�, melyhez Jeruzs�lem tartozott s melybõl Izrael elsõ kir�lya sz�rmazott. Besz�li ennek a n�pnek a nyelv�t s nem hell�nista zsid�. Farizeus a legjav�b�l. A legszigor�bb vall�si hagyom�nyok ismerõje, tisztelõje, harcosa. Buzg�s�g�t legjobban bizony�tja, hogy k�rlelhetetlen�l �ld�zte a Krisztus egyh�z�t. Ami a t�rv�ny megtart�s�t illeti, elmondhatta a gazdag ifj�val: Mindezeket megtartottam ifj�s�gomt�l fogva. Feddhetetlen. Annyira, hogy emberi �t�lkez�s nem tal�lhat benne kivetni val�t sem kultikus, sem erk�lcsi tekintetben. De mindent, amit eddig nyeres�gnek tartott, Krisztus�rt k�rnak �s szem�tnek �t�lte. Nem arr�l besz�l itt P�l, hogy m�s v�lem�nyre jutott, hogy mit jelent neki eddigi kegyess�g�vel ellent�tben a Krisztus. Nem ezt mondja: eddig sz�momra nyeres�g volt, k�z�ny�ss�, jelent�ktelenn� lett. Ezt mondja: szem�tt� lett. Annyira �j, annyira dicsõs�ges lett sz�m�ra a J�zusban megtal�lt kegyelem, hogy nemcsak f�ldi �rt�kek halv�nyodtak el elõtte, hanem legnagyobb belsõ nyeres�ge, amivel egy zsid� ember dicsekedhetett: a k�r�lmet�lked�s sakramentuma. Isten sz�vets�ges n�p�hez val� odatartoz�s, az eg�sz kegyess�ge, melyen egyszer eg�sz �lete f�gg�tt, szem�tt� lett.

Bûnb�natot tartani nem ezt jelenti: k�z�ny�snek lenni azzal szemben, ami elõbb voltam, amit becs�ltem, hanem iszonyodni tõle. Nem bel�tni: az elõbbi semmit nem jelentett, hanem bel�tni, hogy rosszat jelentett. A farizeus Gam�liel nem lesz apostol, de P�l igen.

A vita P�l �s ellenfelei k�z�tt arr�l folyt, hogy mi ad a dicseked�sre okot. P�l ezt vallja: A kereszty�n ember nem dicsekedhet „testben”. Dicseked�se ott kezdõdik, ahol minden emberi dicseked�s v�gzõdik: J�zus Krisztusban. A val�di k�r�lmet�lked�s nem a test k�r�lmet�l�se (R�m 2:28), hanem a sz�vnek l�lekben val� k�r�lmet�l�se (R�m 2:29). P�l szem�tnek tartotta az eddigi �let�ben a legdr�g�bbat, a legbecsesebbet. M�lys�gnek a magass�got, melyen �llott, elveszett �llapotnak a bizonyoss�got, melyben �lt, s�t�ts�gnek a vil�goss�got, mellyel rendelkezett. Szem�tnek farizeusi dicsõs�g�t, melyben j�s�ga ragyogott.

De P�l nemcsak m�lt idõben besz�l: k�rnak �t�ltem, hanem jelenben is: k�rnak �t�lem. Megt�r�se nemcsak valamilyen muland� hangulat, hanem egyszer s mindenkorra megt�rt�nt v�ltozhatatlan t�rt�n�s. J�zus Krisztus ismeret�nek gazdags�ga miatt �t�lt mindent k�rnak �s szem�tnek. Ez azt jelenti, hogy a k�rnak �t�l�s oka nem benne van, hanem abban, akit megismert, aki �ltal sz�m�ra minden szem�t lesz. Mivel J�zus lett �let�ben a val�s�g, akiben a magas alacsonny�, a rend�thetetlen ingadoz�v�, a biztos bizonytalann� lett, mindent k�rba veszni hagy, hogy Õt megnyerje. Ezzel kifejezi P�l azt, hogy �let�ben nincs visszat�r�s. Az Õt megnyert ember nem t�rhet vissza nemcsak az elõbbi gonoszs�ghoz, hanem elõbbi „j�s�g�”-hoz sem, ez sem lehet „b�v�helly�” J�zus mellett. Mi�rt nem? Az�rt, mert ez esetben Krisztust nem nyerte meg. Õ csak akkor lehet nyeres�gem, ha mellette m�r semmi m�s nyeres�gem nincs. Ez�rt ezt mondhatjuk: a Krisztusban vetett hit az emberi igazs�gba vetett hitetlens�g. Ebben az igazs�gban l�tja az ember mag�t, mint elveszettet igaznak s mag�t ennek az igazs�gnak val� �tad�s�val vigasztalhatja. Perieram, nisi periissem (elveszn�k, ha el nem vesztem volna) – mondja K�lvin. A hit l�tja meg, hogy Isten az elveszett�rt saj�t igazs�g�val munk�lkodik, mivel ez az igazs�g a Krisztus igazs�ga, az Istenbõl val� igazs�g. „Hinni ezt jelenti: Istent �s mindig csak Istent a saj�t igazs�g�ban, mint cselekvõ szem�lyt megragadni, magunkat neki �tadva egyed�l Õt dicsõ�teni” (Barth).

De P�l Krisztus ismeret�nek a gazdags�g�t m�g nem ragadta meg. A Kol 1:15–2:15-ben tal�lhatjuk meg Krisztus megismer�s�nek mindent fel�lm�l� nagys�g�t. Ez az ismeret kimer�thetetlen, nem „t�rgyi”, hanem szem�lyes megismer�s. Soha nem mondhatjuk, hogy eleget b�runk belõle. Krisztus megismer�se elsõrendûn felt�mad�sa erej�nek megismer�s�ben lesz nyilv�nval�v�. Nem egy „tant” akar P�l Krisztusr�l megismerni, hanem Õt saj�t mag�t. Krisztus felt�mad�s�nak erej�vel van munk�ban ebben a vil�gban. Ahol az emberek testben (ApCsel 3:16), vagy l�lekben meg�julnak, ahol a s�t�ts�g hatalma a vil�goss�g elõl kit�r, ahol valaki �lõ hitre jut, ott Krisztus felt�mad�s�nak ereje van munk�ban (Ef 1:19; 2:2; 5:6; Kol 2:12). P�l nem f�radt bele, hogy ezt az erõt mindjobban megismerje. Mivel ebbõl az ismeretbõl nem akar kiesni, az�rt kell mindent k�rnak �s szem�tnek tartania. Amit ettõl a megismer�stõl v�r, nem valami felemeltet�s, vagy megdicsõ�l�s, hanem a Krisztus szenved�s�ben val� r�szes�l�s, az Õ hal�l�hoz val� hasonl�v� l�tel. A felt�mad�s ereje az�rt erõs P�lban, mert k�pes arra, hogy Krisztus sz�gyen�t mag�ra vegye. „A szem�tnek tart�s nem egy misztikus meg�resed�s, amely ut�n a beteljesed�s, a c�lhoz �r�s �lvez�se k�vetkezn�k” (Barth). A felt�mad�s ereje az apostol hal�l�t munk�lja, egy olyan �letre pecs�teli el, melynek ismertetõ jegye a szenved�s, alak�t� hatalma a hal�l.

A Krisztus hal�l�hoz val� hasonl�v� l�tel P�l sz�m�ra nem szerencs�tlens�get jelentett, melyet szeretett volna elh�r�tani, hanem �let�nek a c�lj�t. Krisztus�rt v�llalta a megvetett, �s szorongatott �letet, �rte mindent elvesz�tett: n�p�t sz�pnek �g�rkezõ j�vendõj�t. De ugyanakkor �t�lte Krisztus dr�ga �g�ret�t: Aki elveszti az õ �let�t �n �rettem, megtal�lja azt (Mt 16:25). Fil. 3,12–16. A t�k�letess�g igazi �rtelme. Az elõzõ szakaszban P�l le�rta megt�r�s�t, most a gy�lekezet el� akarja t�rni: milyen a megt�rt ember �lete? Hasonl�t egy versenyfut�hoz, aki c�legyenest t�r a c�l fel� (1Thessz 5:15; 1Kor 9:14; 1Tim 6:11; 2Tim 4:7). Ez a k�p a legszorosabban �sszef�gg P�lnak Isten igazs�g��rt v�vott harc�val.

Hogy P�l versenyp�ly�n fut, nem sz�ks�ges a filippibelieknek mondania. Ebben a tekintetben nem �ll a j�daist�k m�g�tt. De fut�s�t nem szeretn� m�sok�val �sszehasonl�tani. Nem az�rt, mert t�bbet tart r�la hanem az�rt, mert kevesebbet tart r�la, mint m�sok. Aki a t�rv�nybõl igazul meg �s bizonyoss�g�t mag�ra �p�ti, sz�ks�gk�ppen k�v�nja, hogy n�la a t�k�letess�g jeleit felfedezz�k. Nem t�k�letes volta aggodalmat, z�gol�d�st, k�telked�st okoz neki. Jutalma att�l f�gg, amit maga cselekszik.

Mivel a h�võ ember igazs�g�t a Krisztusban vetett hitben helyezi, abba a k�s�rt�sbe eshet, hogy nem kell neki semmi k�l�n�set tennie, hiszen a hitben neki minden megadatott. Erre a v�leked�sre is nemet mond P�l. Az a t�ny, hogy Krisztus P�l igazs�ga, elvesz tõle minden k�telked�st �s aggodalmat, de nem veszi el tõle a szolg�latot, az elõtte levõ c�l ir�nti odaad�st. Mivel meg van szabad�tva a t�rv�ny �ltal val� megigazul�s nyugtalans�g�t�l, nem meggyeng�tve, hanem megerõs�tve �rzi mag�t az Ura ir�nti szolg�latra. Amikor P�l arr�l sz�l, hogy a c�lt m�g nem �rte el, nem bûntudata miatt sz�l, mivel bûn�s volt�nak az �

rz�se megtiltana neki minden gõg�t. Gyakran magyar�zt�k �gy ezt a helyet. Nem lefel� n�z arra, mit v�tett, hanem felfel� n�z arra az �rra, aki kegyelembe fogadta �s akinek h�l�b�l szolg�latra van k�telezve. Fut�s�nak oka nem nyomor�s�ga, hanem az, hogy l�tja J�zusban m�g mennyi minden nyerhetõ �s tal�lhat� meg. Nem a saj�t ereje lend�ti elõre a c�l fel�, hanem Krisztus, akinek ereje megragadta (katel�mphth�n). Az�rt tud hitben mellette megmaradni, mert ez az erõ tartja. A kereszty�n ember t�k�letess�ge a c�l fel� val� fut�sban �ll.

Nem mondom, hogy m�r el�rtem… A kereszty�n ember soha nincs annak a tudat�ban, hogy a c�lt el�rte, mert csak fut� �s nem a javaival rendelkezõ „birtokos”.

Vannak a gy�lekezetben kereszty�nek, akiknek tal�n neh�z magukat a P�l �ltal megmutatott mintak�phez tartani. P�l nem is teszi ezt k�telezõv�. Amit az atyafiak az �rban m�r eddig kaptak, azt tarts�k meg, abban maradjanak meg. A fõ, hogy mindny�jan ugyanannak az elh�v�snak engedelmeskedjenek �s ugyanazon c�l fel� tartsanak.

Fil. 3,17–21. Az erk�lcsi szabadoss�g k�s�rl�se.

Kikrõl van ebben a szakaszban sz�? T�bben a j�daist�kra gondolnak. A has eml�t�s�t az �tkez�si tilalmakra, a „gyal�zattal val� dicseked�s”-t pedig a k�r�lmet�lked�sre magyar�zz�k. Leghelyesebb azonban, ha az erk�lcsi szabadoss�g elleni k�zdelmet keress�k az intelmekben. Az erk�lcsi szabadoss�g abban �llott, hogy sz�tv�lasztott�k a szellemi �s anyagi vil�got, a test �s a l�lek �let�t, s azt tan�tott�k, hogy k�z�mb�s dolog, ami az anyagi vil�ggal, a hitre jutott ember test�vel t�rt�nik. Ezek a t�vtan�t�k csak a f�ldiekre gondolnak. Nem v�llalj�k a hasonl�s�got a J�zus Krisztus hal�l�val. V�g�k veszedelem �s roml�s. �t�lik, amit az �r mondott: Aki meg akarja tartani az õ �let�t, elveszti azt (Mt 16:25).

P�l p�ldak�nt �ll�tja oda mag�t a gy�lekezet el�. Az õ �lete k�vet�sre m�lt� p�lda lehet, abban, hogy nagyon komolyan veszi az emberi �let teljess�g�t. Nem tudja elv�lasztani egym�st�l a testet �s a lelket. A szabad�t�s aj�nd�k�ra �gy tekint, hogy ez nem csup�n lelki �gy, hanem egyform�n vonatkozik a testre �s a l�lekre. �rthetõ szomor�s�ggal tekint azokra, akik ezen az �ton j�rnak s joggal �llap�tja meg r�luk, hogy Krisztus keresztj�nek ellens�gei. Krisztus a kereszten az eg�sz ember�rt halt meg, az eg�sz embert v�ltotta meg. Aki azt hiszi, hogy ez a szabad�t�s csak a l�lek �gye s mellette elhanyagolhat�, pusztul�sra �t�lt val�s�g a test �s az anyag, az Isten teremtõ �s megv�lt� terv�t cs�folja meg. Ez az �t az Isten ellen val� �t, �gy k�rhozatba vezet.

A kereszty�n embernek polg�rjoga (politeuma) a mennyben van. Tal�n az�rt v�lasztja P�l ezt a sz�t, mert Filippi v�rosa r�mai katonai kol�nia volt, s �gy k�zigazgat�silag R�m�val volt �sszek�tve, r�mai polg�rjoggal rendelkezett. �gy a „polg�rjog” kifejez�s a filippibelieknek k�l�n�sen szeml�letes volt. B�r a gy�lekezet a f�ld�n �l, az �rhoz tartozik, mint a filippi katon�k a r�mai cs�sz�rhoz. Akik a f�ldiekre gondolnak (�gy, mint az erk�lcsi szabads�got hirdetõ libertinusok), elszak�tj�k magukat att�l, aki igazi Uruk.

A gy�lekezet v�rja Ur�t vissza a mennybõl, aki �tv�ltoztatja a mi nyomor�s�gos test�nket, hogy hasonl� legyen az õ dicsõs�ges test�hez. A test nem a l�lek b�rt�ne, mint a g�r�g�k gondolt�k. A test Isten teremtm�nye. Az ember a testnek �s a l�leknek az egys�ge. De a test nyomor�s�gos test. Sokszor arra k�sztet, hogy csak a f�ldiekre gondoljunk. Milyen hamar elf�rad, amikor Isten szolg�lat�ban, az im�ds�gban, vigy�z�sban meg kell �llni! Milyen nagy akad�ly, amikor a l�lek akarja Istent �s a felebar�tot szeretni! Mennyi nyomor�s�gnak oka a test t�r�kenys�ge �ltal (R�m 8:6–7). Ez�rt v�rjuk test�nk megv�lt�s�t (R�m 8:23). A visszat�rõ �r �tv�ltoztatja nyomor�s�gos test�nket. A megv�lt�s eg�sz val�nkat �tfogja, eg�sz val�nkra �rv�nyes: nemcsak lelk�nkre, hanem test�nkre is.

Fil. IV. R�SZ

Fil. 4,1–9. Z�r� intelmek a gy�lekezethez.

A 3. r�szben k�z�lt intelmek nem a gy�lekezet belsõ probl�m�ira vonatkoztak. Ez�rt nem is abban foglalja �ssze ezeket az apostol, hogy õrizkedj�k a gy�lekezet a saj�t k�r�n bel�l fenyegetõ vesz�lyektõl. A 4. r�szben �jra a gy�lekezethez t�r vissza. Elmondja, hogy mennyire v�gyakozik az atyafiak ut�n. A filippibeliek P�l �r�me, koszor�ja. A koszor� gyõzelmi jel, jutalom, az�rt hogy P�l nem futott hi�ba �s nem f�radt hi�ba. Isten elõtt egykor dicsekedni fog vel�k. K�ri az atyafiakat, hogy �lljanak meg az �rban.

A 2:2-ben elhangzott int�snek ism�tl�se a 4:2; de speci�lisan alkalmazva a gy�lekezet k�t asszony�ra: Ev�di�ra �s Sz�nt�kh�re. Ez a k�t asszony val�sz�nûleg jelen volt a gy�lekezet megalakul�s�n�l, amidõn P�l Filippibe �rkezett. P�l sz�m�ra nem k�z�mb�s a k�t asszony rendezetlen viszonya �s meg akarja õket egym�ssal b�k�teni. Magunk elõtt l�tjuk e n�h�ny versben P�l lelkigondoz�i m�dszer�t. Mindkettõt meginti. Nem hib�ztatja egyiket sem jobban, mint a m�sikat. J� m�dszer. Ha a kettõ k�z�l csak az egyik lenne hib�s, a hib�tlan felet is terheli a felelõss�g, am�g a b�ke k�z�tt�k helyre nem �llt. Nagyon b�lcs P�l abban is, amikor ezt a tan�csot adja: a megb�k�l�st nem emberi erõfesz�t�ssel �rik el, hanem az �ltal, ha akaratukat al�rendelik az �rnak. Ezenk�v�l a b�k�ltet�s szolg�lat�ba bevon egy harmadik szem�lyt. Az intelem P�l szerint tal�n nem el�gs�ges. Sz�ks�g van egy harmadik szem�ly b�kess�gszerzõ munk�j�ra (Mt 5:9). A syzygos �rtelmez�s�n�l tal�n akkor j�runk el helyesen, ha itt egy val�s�gos szem�lyre gondolunk. Ez a sz� igat�rsat jelent. Isten b�k�ltet�se sokszor nem k�zvetlen, hanem m�sok b�k�ltetõ szolg�lat�t ig�nybevevõ k�zvetett szolg�lat.

A b�k�ltet�s szolg�lat�ba bevonja Kelement a t�bbi munkat�rsakkal egy�tt, akikrõl azt �rja, hogy nev�k fel van �rva az �letnek a k�nyv�be. Az Ig�ben sz� van az �let k�nyv�rõl, melybe Isten az �v�inek nev�t be�rja (Ex 32:32; Zsolt 69:29; Lk 10:20; Jel 3:5).

P�l a gy�lekezetet a tov�bbiakban felh�vja, hogy mindenkor �r�lj�n. Hogyan �rts�k ezt a felh�v�st? Megel�gedhet�nk azzal az �ltal�nos magyar�zattal, hogy a kereszty�n ember jellemvon�sa �lete minden helyzet�ben az �rvendez�s? Vajon lehets�ges az, hogy a kereszty�n ember mindenkor �r�lj�n? Nem adhatunk a versnek ilyen �ltal�nos �rtelmez�st. P�l a 2:27-ben ezt �rja: „szomor�s�g ne j�jj�n szomor�s�gra”. E vers szerint P�l �let�ben sokszor szomorkodott. �s ez a szomorkod� ember h�vja fel a gy�lekezetet: mindenkor �r�ljetek. Akkor j�runk helyes �ton, ha a mindenkor val� �rvendez�st �gy �rtj�k: a b�nat, a szomor�s�g az �rban mindig legyõzhetõ. Egy paradoxon az �r�m. Isten kegyelme �ltal val� legyõz�se a szomor�s�gnak. Ezt jelenti az ige: „Szomorkod�k, noha mindig �rvendezõk” (2Kor 6:10).

Az �rban val� �r�m azt is jelenti, hogy az ember a szomor�s�got legyõzõ �r�mre a maga erej�bõl nem k�pes. Az �r a forr�sa ennek az �r�mnek. A megv�lt�s �r�me ez az �r�m. A L�lek gy�m�lcse. (Gal 5:22) A k�vetkezõkben le�rja az apostol az �r�m k�vetkezm�nyeit. Az elsõ gy�m�lcse az �r�mnek a mindenki ir�nt megnyilv�nul� szel�ds�g. Ez az indulat f�ggetlen a k�r�l�tt�nk �lõk magatart�s�t�l, nem annak f�ggv�nye, hanem a Krisztus k�vet�s�ben az Õ ir�ntunk tan�s�tott szeretet�nek a tov�bbad�sa. Aki telve van �r�mmel, sz�vesen okoz m�soknak is �r�m�t. Sz�vesen lemond ig�ny�rõl �s jogair�l. Bengel mondja e helyhez: Az �rban val� �r�m sz�li az igazi egyenlõs�get (Gaudium in Domino parit veram aeqitatem). A gy�lekezet abban is szolg�l� k�z�ss�g, hogy mindenkire a b�kess�get �rassza. Min�l ink�bb m�sok�, ann�l bõv�lk�dõbben a mag��. Nincs �r�m a szûk�s �nz�sben. A szel�ds�g minden keserûs�gtõl �s kem�nys�gtõl szabad meg�rtõ j�s�g.

Az �r�m m�sik k�vetkezm�nye az, hogy nem aggodalmaskodik: im�ds�g�ban az �letet, annak minden dolg�val egy�tt r�b�zza Istenre. Amire a gy�lekezetnek sz�ks�ge van, azt Isten sz�m�ra gazdagon elk�sz�tette s az elk�sz�tett aj�nd�kot im�ds�gban mindig elk�rheti. �s amikor ezt teszi, mindig h�l�val gondoljon azokra az aj�nd�kokra, melyeket Isten sz�m�ra m�r megadott. Aggodalmaskodni ezt jelenti: az embernek mag�ban szenvedni, mag�r�l gondoskodni akarni. H�l�t adni ezt jelenti: a dicsõs�get mindenben Istennek adni, gondjainkat Re� vetni.

Az �rvendezõ �letnek adja Isten a maga b�kess�g�t, mely minden �rtelmet fel�l halad, s megõrzi a sz�veket �s gondolatokat a Krisztus J�zusban. Isten b�kess�ge megõrzõ hatalom. Azt munk�lja, hogy a mi nyugtalan, ingadoz� sz�v�nk, mely k�nnyen megr�m�l, Krisztus J�zusban marad, az õ vil�goss�g�ban, szeretet�ben. Isten b�kess�ge vigy�z a mi gondolatainkra. A sz� itt nem elm�leti gondolkoz�st jelent, hanem gyakorlatit. Jelenti terveinket, elgondol�sainkat. �let�nkre n�zve milyen fontos, hogy terveink �s elgondol�saink Krisztusban maradjanak �s benne Isten gondolatai szerint ir�nyuljanak. Az Õ b�kess�ge fel�l halad minden �rtelmet. Az ember �let�t annyiszor csak azon esem�nyek �ltal hajland� ir�ny�ttatni, melyeket meg�rtett, pedig Isten gondoskod�sa fel�l van azon, amit �rt�nk.

A 8–9 versekben olyan er�nyeket sorol fel az apostol, melyek nem tipikusan egyh�zi, hanem vil�gi er�nyek. Azt tan�tja, hogy a kereszty�n ember is cselekedje ezeket, neki is respekt�lnia kell azt, ami ebben a vil�gban igaz �s j�. A vil�g tudja, hogy mi a j� �s a kereszty�n embernek ezt nem kev�sb� kell tudnia, hanem m�g jobban. Ezt tanult�k, hallott�k P�lt�l. A vil�g az Isten n�pe elõtt nem hullik sz�t prof�n �s nem prof�n �letk�rre. Isten gyermeke mindabban, ami a vil�gban j� �s igaz, Krisztus aj�nd�k�t l�tja �s a j� cselekv�s�ben Krisztusnak engedelmeskedik. A gy�lekezet szolg�lat�hoz az is hozz�tartozik, hogy a vil�gban minden j� ir�nt nyitott legyen. A b�kess�gnek Istene nek�nk nem �gy ad b�kess�get, hogy kivesz a vil�gb�l, hanem �gy, hogy benne szolg�lni enged. (Jn 17:15).

Fil. 4,10–23. K�sz�net a gy�lekezet adom�ny��rt.

E szakaszban arr�l �r az apostol, hogy a neki sz�nt adom�nyt �tvette. Azt is mondhatn�nk: itt nyugt�zza a filippibeliek adom�ny�t. A nyugt�z�sn�l az �zleti �let szakkifejez�seit haszn�lja. Kitûnik P�l nagys�ga abb�l is, hogyan tud megk�sz�nni. �gy k�sz�ni meg, hogy a „h�la” sz�t ki sem mondja. Az adom�ny nem a fõ t�m�ja a lev�lnek. Sz�nd�kosan nem eml�tette eddig, de a lev�l v�g�n nem hallgathat r�la.

Nem annak �r�l elsõsorban, hogy a gy�lekezet adom�nyt k�ld�tt neki. P�l nem engedte, hogy a gy�lekezetek tarts�k el. Azt a keveset, amire sz�ks�ge volt, saj�t kez�vel kereste meg. A n�lk�l�z�s, a szeg�nys�g elv�laszthatatlanul hozz�tartoztak az apostol szolg�lat�hoz. A filippibeliektõl el merte fogadni a seg�ts�get. Tudta, hogy nem �lnek vissza vele.

P�l szabad ember, ura minden helyzet�nek, anyagi vonatkoz�sban nincs sz�ks�ge senkire, el�g �nmag�nak (autark�s). Õ m�r megtanulta, hogy helyzet�vel mindenkor megel�gedett legyen. Tud bõv�lk�dni �s szûk�lk�dni. Nem k�nnyû dolog egyik sem, de be van avatva ebbe a titokba: Krisztus avatta be, ez adott hozz� erõt (memy�mai akkor a miszt�rium vall�sokba val� beavat�st jelentette). Nemcsak ahhoz adott erõt, hogy amije van, el�g legyen, hanem ahhoz is, hogy amije van, �dv�ss�g�re legyen.

A hangs�lyt nem az adom�nyra helyezni, hanem a gy�m�lcsre. Annak �r�l, hogy az adakoz�sban a gy�lekezet meggazdagodott (az eredeti sz� szerint: kivir�gzott). Az adom�nynak �ldozati jellege van. Istennek adt�k. Benne van ebben az �ldozatban a kedves, j� illat (Ef 5:2). Az ilyen �ldozatokban gy�ny�rk�dik az Isten (Zsid 13:16).

Amikor P�l az adom�nyt Istennek tetszõ �ldozatnak tekintette; kifejezte azt is, hogy nem õ a megaj�nd�kozott szem�ly szerint, hanem az evang�lium�rt hozott �ldozatr�l van sz�, s ez�rt istentiszteleti cselekm�nyrõl. P�l tudja, hogy amint Isten a gy�lekezet felhaszn�l�s�val gondoskodott sz�ks�geirõl, �gy fog gondoskodni a gy�lekezetrõl is, ha sz�ks�gbe jut.

A lev�l v�g�n az eg�sz gy�lekezethez int�z �ltal�nos k�sz�nt�st. Nem csup�n �nmaga k�sz�nt�s�t adja �t, hanem azoknak az atyafiaknak az �dv�zlet�t is, akik a lev�l �r�s�nak idej�n egy�tt vannak vele. A v�rosban levõ kereszty�n gy�lekezet �dv�zlet�t is csatolja a maguk�hoz. Ezek k�z�tt k�l�n�sen is eml�ti a cs�sz�ri h�zb�l val�kat. A cs�sz�ri birtokon dolgoz� rabszolg�k �s libertinusok k�z�l is t�bben csatlakoztak a gy�lekezethez. Az evang�lium ereje el�rt olyan szem�lyeket is, akik a cs�sz�ri hatalommal hivatalos kapcsolatban �lltak. H�d�tott olyan helyeken is, ahol az evang�lium �gy�nek b�rminõ elõrehalad�sa emberileg lehetetlennek l�tszott. H�l�ra ind�thatta ez a t�ny a filippibelieket, amikor P�l �tadta neki a cs�sz�ri h�zb�l val�k k�sz�nt�s�t.