Ef�z. IV. R�SZ

Ef�z. 4,1–16. A titok ismerete szeretetben val� egys�gre int.

Ez a fejezet hat�rvonalat jelent a lev�l szerkezet�ben, k�t fõr�szre osztva azt. Az elsõben a hit l�t�s�r�l besz�lt az apostol, megismer�srõl, b�lcsess�grõl, �s mindezt a nagy titokra val� mutat�ssal. A most k�vetkezõ fõr�szben – ezzel szemben – az �letrõl, annak meg�jul�s�r�l, alak�t�s�r�l, fegyelemben �s �j rendben val� foly�s�r�l van sz�. Kitûnik, hogy Isten akarat�nak megismer�se, ami egy az evang�liummal, praktikus megismer�s, aminek l�that� k�vetkezm�nyei vannak (4:1–3). Isten megismer�s�bõl egy meghat�rozott „j�r�s” k�vetkezik, sõt kihangs�lyozottabban: Isten igazi ismerete ott tal�lhat� meg, ahol az ember Isten �let�nek r�szes�v� lesz, teh�t �j �letben j�r.

Ott a Krisztusban val� egys�g volt a k�vetelm�ny, itt viszont a Tõle val� elh�v�s �s az aj�nd�kok sokf�les�ge, az ezekben ki�tk�zõ bûn�k �s er�nyek t�rulnak el�nk. Az „elh�v�s” P�ln�l mindig Isten „elh�v�sa” (kl�sis) arra, hogy „mint szeretett gyermekek, szeretetben j�rjanak” (5:1–2). M�s „hivat�s” nincs, sehol sem besz�l „vil�gi hivat�sokr�l”, �gy hivat�setik�r�l sem. Az egyetlen hivat�s, ami egyform�n sz�l mindenkinek, az evang�lium �ltal val� elh�v�s, hogy kiki ott, ahol van, b�rmely foglalkoz�sban Isten dicsõs�g�re �ljen. A Szentl�lek aj�nd�kai is csak „profil�rozz�k” az embereket Krisztus szolg�lat�ban. �gy lesznek egyesek apostolok, m�sok pr�f�t�k. Az elsõ r�sz itt is, �ppen �gy, mint a r�mai lev�lben, ink�bb elm�leti jellegû, m�g ez, a m�sodik gyakorlati. Ott az �ltal�nos �rdeklõd�sre sz�nt tan�t�s volt elõt�rben (didaskalia), itt az egy�ni esetekre szabott int�s (nouthesia). Mit jelent az int�s? Mennyiben m�s ez, mint a korabeli zsid�s�g k�r�ben, vagy a pog�ny vil�gban is ismert mor�ltan�t�s? Elõsz�r is, nyilv�nval�an a gy�lekezet�rt �rzett felelõss�g, a lelkigondoz�i indulat sz�li ezeket. Ahol megreked�sek, fogyatkoz�sok, hib�k mutatkoznak, ott n�lk�l�zhetetlen az int�s. Ha ez elmarad, ott mindj�rt az �t�let k�vetkezhet, mint �li fiai eset�ben.

K�l�n�sen figyelemre m�lt� itt az a saj�tosan p�li, majd ut�na reform�tori elj�r�s, ahogy a k�t fõr�szt �sszekapcsolja, val�s�gos egys�gben tartja. A m�sodik r�szben nem kezd �jat, hanem az elsõbõl h�zza meg ide a vonalakat, az ott elhangzott tan�t�st alkalmazza az �letre. Ott a nagy titok: Isten �dvakarata t�rult fel elõtt�nk. Itt. r�eszm�l�nk, hogy nem el�g azt puszt�n tudom�sul venni, vagy t�tlen�l szeml�lni, hanem azt v�llalni is kell, sõt magunkat kiszolg�ltatni, �tadni hatalm�nak. A komolyan vett titok megismer�se nem marad hat�stalan az �letre: hanem �thatja annak eg�sz�t, meg�j�tja, �trendezi. Tud�s �s �let �gy jelentkeznek elv�lhatatlan egys�gben. Isten �r�k akarat�nak megismer�se: elh�v�ss� lesz a h�võk sz�m�ra. Meg�rtik, hogy a roppant m�retû �dvtervbe õk is, munk�juk, eg�sz �let�k mûve bele van szerkesztve, �gy az arr�l val� bizonys�gt�tel egyben felsz�l�t�ss� is lesz sz�mukra: j�rjatok m�lt�an elhivat�stokhoz. M�lt�nak lenni pedig mi m�st jelenthetne itt, mint engedni az igazs�got megval�sulni, �lett� lenni? M�lt�k�ppen j�rni annyi, mint nem pog�ny m�dra, hanem h�võ m�dra, amint m�sutt mondja: „ahogy szentekhez illik”. Kitûnik az is, hogy a kereszty�n �let nem �nmag�ban t�tetik m�rt�k al�, hanem az �rhoz �s az �v�ihez val� viszonyban. Nem az a k�rd�s, mi az �rt�ke �nmag�ban, hanem az, hogyan simul bele abba az �sszhangba, amit Isten �lete, akarata, �gye jelent. A „j�rni” ige is a viszonyul�s akt�v jelleg�t dombor�tja ki. Nem egy bez�rk�z�, l�g�res t�rben elfoly� �letre gondol az apostol, hanem a m�sik emberhez val� viszonyban figyelt �s m�rt�kre tett �letre. Amikor az apostol „az elhivat�shoz m�lt�” �letre intette az ef�zusiakat, akkor h�rom k�s�rt�st l�tott, amely fenyegette õket: a. hogy �nel�g�lts�gben t�vols�got tartanak k�rnyezet�ktõl; b. gondtalan �nfeleds�gben kiteszik magukat a pog�ny hat�soknak �s �gy visszaesnek a r�gi �letm�dba; c. �r�k�s kisebbrendûs�gi �rz�sben j�rnak, hogy egy maroknyi kisebbs�g, egy gyerty�nyi f�ny nem hathatja �t a sûrû s�t�ts�get. B�rmelyikbe esnek e k�s�rt�sek k�z�l, a Szentlelket szomor�tj�k meg. Egyed�l Õ adhat erõt m�sk�p j�rni, elhivat�sukhoz m�lt�an.

Hogy Isten �dvterve, a mindent �tfog� titok val�s�g-e a kereszty�nek �let�ben, az megl�tszik a m�sokkal val� viszonyukban, a vel�k egy�tt �lt �letben. Ennek fõismertetõje: az „egys�g”, m�gpedig „a L�lek munk�lta” egys�g. A „L�lek egys�ge” t�bb mint a „lelki egys�g”. Az az egys�g ez, melyet a Szentl�lek hoz l�tre az egyh�z tagjainak �let�ben. Isten aj�nd�ka ez, de ugyanakkor feladat is, amit v�llalni �s sz�ntelen munk�lni kell, nehogy a k�s�rtõ egyenetlens�get, zûrzavart t�masszon �s �gy elvesszen a gy�lekezet b�kess�ge. A „m�lt�k�ppen val� j�r�s”, a szent �let fontos mozzanatak�nt eml�ti: az al�zatoss�got. Ennek a gy�kere annyit jelent, mint: alacsony, kicsi. Mag�t a sz�t (tapeinofrosyn�) �gy ford�thatjuk: kicsis�g-tudat, alacsonyvoltunk �t�rz�se. Amikor Isten el� j�rulunk, ez kell, hogy elt�lts�n benn�nket. De ugyanezt kell felmutatnunk a m�sokhoz val� viszonyunkban is. Ha t�bbnek, nagyobbnak tartjuk magunkat: gõg�s�k, �nteltek vagyunk, ha viszont kicsinek, mintegy id�tlennek, akkor vagyunk al�zatosak. Ennek tudatos v�llal�sa, �lland�, eg�sz magatart�sunkat meghat�roz� gyakorl�sa lesz al�zatoss�gunk. Azt�n a szel�ds�get (praut�s) emeli ki. A szel�ds�g j�zusi von�s, ami szint�n illik a szentekhez. Nem egyfajta magatart�sa, m�g kev�sb� velesz�letett adotts�ga ez az embernek. A szel�ds�g elsõsorban az Isten ir�nti magatart�sunkban jelentkezik, �gy mint: hajland�s�g, k�szs�g elismerni az Õ j�s�g�t �s engedelmeskedni Neki ellenkez�s n�lk�l. A szel�ds�g kegyelem az emberben. �s mint a kegyelem minden aj�nd�k�nak, a szel�ds�gnek is megvan az emberek fel� fordul� oldala �s gy�m�lcse. Aki Isten elõtt szel�d, teh�t: h�dol� �s engedelmes, az az emberek fel� is tud enged�keny, eln�zõ, ny�jas lenni. Az al�zatos embert arr�l lehet megismerni, hogy nem hangoztatja egy�ni �rdemeit, a szel�det pedig arr�l, hogy nem t�maszt ig�nyt, k�vetel�st m�sokkal szemben. Nem v�r m�lt�nyl�st, elismer�st se, õ viszont mindig k�sz adni, szolg�lni. A szel�ds�g nem ismer szem�lyv�logat�st, egyform�n sug�rzik mindenki fel�. A hossz�tûr�s (makrothymia) sz�szerint: hossz� indulat, ami nyilv�n arra mutat, hogy az embernek nem szabad elhirtelenkednie a dolgokat. Ellent�te a harag, a hirtelen indulat. A hossz�tûr�s elsõrendûn Isten tulajdons�ga, amit Bibli�nk: „k�sedelmes a haragra” kifejez�ssel ford�t. Mindig egy�tt eml�ttetik az irgalmass�ggal. Csak akkor lehet�nk hossz�tûrõk, ha benn�nk is, mint Istenben, az irgalommal, eln�z�ssel, pontosabban: a bocs�nattal p�rosul. A hossz�tûr�s forr�sa: a megbocs�t�s. Csak szeretetben lehets�ges, mely k�sz a m�sik embert „elszenvedni”, pontosabban: v�llalni, mag�ra venni mint egy terhet, keresztet.

Ha a gy�lekezet tagjai ezekben j�rva tekintik Isten nagy titk�t, akkor megadatik nekik, hogy mindig �jra egys�gre jussanak. Sz�mukra mindennek �rtelmet �s ir�nyt az egy �r adhat. A fel� fordul� hit nem m�s, mint visszhang, felelet h�v�s�ra. Tev�kenys�g�k elsõrendû ter�t, t�maszpontj�t nyilv�n a gy�lekezetben tal�lj�k meg, amelyben az egy kereszts�g �ltal �ll�ttattak be. Mivel hit�k abb�l a bizonyoss�gb�l �l, hogy Istent aty�nak nevezhetik, ezt tenn� k�rd�sess� �s elhivat�sukban rend�ten� meg õket, ha ugyanezt – szeretetlen�l – megtagadn�k m�sokt�l. Nem n�zhetnek csak magukra. Aki m�sokat saj�t �nje kis m�rt�k�n m�r; az t�relmetlen lesz hozz�juk. Az �rra n�z�s naggy�, t�gg� teszi sz�v�nket, hogy sokan, mindenki belef�rjen. A gy�lekezetben egy a kegyelem, de a kegyelem aj�nd�kai sokf�l�k. A z�r�jelben mondottakkal (7–10) a zsolt�r id�zetet magyar�zza (68:19) Egyesek szerint a „pokolra sz�ll�sra” utal, amirõl a hitforma besz�l, m�sok szerint viszont az inkarn�ci� maga volt a lesz�ll�s a mennyei helyekrõl a f�ldre. A „mindeneket bet�lts�n” (10) kifejez�s Krisztusnak a vil�gegyetemben val� immanenci�j�t jelenti, ami szint�n r�sze az „egybeszerkeszt�snek”. Ennek a bet�lt�snek a c�lj�ra adott szolg�latokat az egyh�zban, a Krisztus test fel�p�t�s�re (12), am�g el�ri a Krisztus teljess�g�t, azaz t�k�letesen megval�s�tja �s kifejezi azt, ami Krisztus. A „t�k�letess�g”-et, az „�rett f�rfi�s�got” (13. v.) val�sz�nûleg nem az egy�n �ri el, hanem a k�z�ss�g, az egyh�z, de hangs�lyt kap az is, amivel az egy�n hozz�j�rul az eg�sz n�veked�shez (16. v.). Krisztus teh�t, az aki al�sz�llt, testet �lt�tt, aj�nd�kokat osztogatni j�tt. Aki �gy tekint r�, mint magass�gban tr�nol� �rra, az a f�ldi, kicsi dolgokban is k�pes lesz felfedezni �s k�vetni az Õ nyomdokait. A gy�lekezetben az egy ige �s egy szolg�lat val�sul meg sokf�le alakban: az apostolok, pr�f�t�k, evang�list�k, p�sztorok �s tan�t�k. egyet munk�lnak. Mit? Az igazi c�l t�bb, nagyobb mint az egy�ni �letszents�g kimunk�l�sa, t�k�letess�gre juttat�sa. Az nem m�s, mint az Isten �dvterv�nek szolg�lata a vil�gban. A k�l�nb�zõ szolg�latok az�rt vannak, hogy a h�võket felk�sz�ts�k, alkalmass� tegy�k a mindent �tfog� diak�ni�ra. Az egyik �r�smagyar�z� szerint: õk mutatj�k meg, mi a h�võk munk�ja, feladata, elh�r�tj�k elõl�k az akad�lyokat, vid�mm� teszik engedelmess�g�ket �s friss�, elevenn� szeretet�ket. �gy �p�l, n�vekszik a Krisztus test �s �gy lesz rendeltet�s�re egyre alkalmasabb� a vil�gban.

Ef�z. 4,17–24. A titok ismerete seg�ti az �j �letben j�r�st.

Az elh�v�s (kl�sis) nem l�g�res t�rben, hanem eddigi k�rnyezet�ben, a vil�gban �ri az embert. Az �let, amit addig �lt, megfelelt annak a vil�gnak, a vil�g igazs�g�nak, ig�ny�nek, most azonban, ahogy megismert egy m�sikat, Isten kegyelm�n�k vil�g�t, erre kell alkalmass� lennie, ennek megfelelõen �talakulnia. A v�ltoz�snak k�t ir�nyban kell megnyilv�nulnia: a k�rnyezet fel�, hogy milyen helyet foglaljon el abban, egyfajta elv�lasztotts�gban, de nem elk�l�n�l�sben �s azut�n �nmaga eg�sz �lete ir�nyv�tel�ben. Az apostol a pog�ny vil�g �letfolytat�s�t – Krisztus fel�l n�zve – c�lt�vesztettnek, hi�baval�nak �s �resj�rat�nak nyilv�n�tja. Nincs benne biztos c�ll�t�s, nincs fegyelem, az �szt�n�k zabol�tlan uralma alatt �lnek tagjai, mert nincs ott Krisztus, akinek k�zel�ben minden �ress�g leleplezõdik. A gy�lekezet tagjai azonban nem �gy tanult�k a Krisztust. Eg�sz magatart�sukban m�ss�, �jj� kellett lenni�k. Hat�rozott �ll�sfoglal�snak, d�nt�snek kellett v�gbemenni �let�kben. �s ez v�gbe is ment, amikor hitre jutottak. Ennek a felt�telez�se n�lk�l �rtelmetlen lenne azt k�v�nni tõl�k, hogy m�sk�ppen j�rjanak, al�zatoss�gra �s szel�ds�gre t�rekedve. Igen, de akkor mi�rt mondja most m�gis a gy�lekezetnek, hogy vetkõzz�k le az �embert �s �lt�zz�k fel az �jat? Azt kell tiszt�n l�tnunk, elõsz�r is, hogy itt m�r nem a „megt�r�s” egyszeri aktus�r�l, hanem a megszentelõd�s folyamat�r�l van sz�. Azt�n a levetkõz�s befejezett mozzanat�t is el kell v�lasztani a meg�jul�s�t�l, ami m�g folyamatban van. Val�j�ban nem is mondja az apostol, hogy vetkõzz�k le a r�git �s �lt�zz�k fel az �jat. Az eredeti sz�vegben ugyanis k�t m�lt idõ van, melyek helyes ford�t�sa �gy hangzik: „De ti nem �gy tanult�tok a Krisztust, ha ugyan val�ban õt hallott�tok �s benne megtan�ttattatok…, hogy le kell vetkõzni az �embert… meg kell �julni �s fel kell �lt�zni az �jat”. M�g pontosabban, m�lt idõbe t�ve, ami az eredetiben is ott van: le kellett vetni �s fel kellett �lteni. A felt�teles mondat, �s benne az idõalakok azt is kifejezik, hogy a felt�telez�s igaz, v�gbement, teh�t nemcsak meg�rtett�k, hogy meg kell t�rni, hanem meg is t�rtek. Ez m�r a m�lt�. Az igealak a „meg�julni” sz�n�l viszont azt mutatja, hogy az m�g nincs befejezve. Az�rt a meg�jul�snak – amit mi megszentelõd�snek nevez�nk – folytat�dnia kell, �lland�an �s naponk�nt. A meg�jul�s (ananeusthai) alatt itt – k�ts�gtelen�l – vissza�ll�t�st, restaur�l�st kell �rten�nk. Egy �llapotnak, egy k�pnek – az imago Dei-nek – a vissza�ll�t�s�ra kell gondolnunk, amit a bûn eltorz�tott, sõt eg�szen lerombolt az emberben. Az emberi erõt fel�lhalad� feladat ez, �s nem megy m�r�l holnapra. Istenk�pûs�g�nket elvesz�teni el�g volt egy pillanat, vissza�ll�t�s�ra egy eg�sz �let kell.

Ef�z. 4,25–32. Meg�jult viszonyban a felebar�ttal.

„Az�rt” – �gy kezdi az apostol �s felsorolja a bûn�ket, melyeket a lev�l olvas�inak el kell hagyniuk. Mi�rt? Az�rt, mert ezek nem f�rnek t�bb� �ssze megv�ltozott �let�kkel, a Krisztussal val� k�z�ss�ggel. Vannak k�zt�k �rzelemben, azt�n sz�ban �s cselekedetben v�gbemenõ bûn�k. Elsõ a hazugs�g (pseudos). Erk�lcsi fogyatkoz�s ez, az igazmond�s ellent�te. A hazugs�g, benne az �larc, a l�tszat �s a csal�s, megrontja a k�z�ss�g �let�t. Akinek k�z�ss�ge van Krisztussal, annak szavai az �let minden vonatkoz�s�ban az igazs�got kell, hogy t�kr�zz�k. A „hazug h�võ” a legnagyobb ellentmond�s. A harag (org�), pontosabban a haragtart�s megszomor�tja a Szentlelket, azt azonban nem lehet mondani, hogy minden haragv� m�ltatlankod�s bûn volna. Csak k�nnyen bûnre vihet. A „szent harag”-gal is vigy�zni kell, mert hamar �nz�s �s bossz��ll�s keveredik bele. �sszefoglalva: az „�m haragudjatok” (26), azt jelenti, hogy a harag �szt�n�s fellobban�sa term�szetes. Ha azonban sok�ig foglalkozik vele, idõzik n�la, akkor es�lyt ad az �rd�gnek, hogy benne n�velje. A tan�cs, hogy ne tartogassuk a haragot naplemente ut�n, r�gi, �ll�t�lag Pithagoreusra megy vissza. A „r�galmaz�s” k�z�ss�grombol� bûn�t az �rd�g kezdem�nyezi elõszeretettel a gy�lekezetben, amikor rosszat, igaztalant �ll�t m�sokr�l. A lop�s (klop�) a legmeglepõbb bûn a gy�lekezetben. Sz�mtalan rejtett form�ja van. Itt a munka mot�vum�t is �rinti (28). Halad�st jelent ez a kor�bban mondottakhoz k�pest (2Thessz 3:6–12), amikor m�g erõsebben sz�nezte az apostol gondolkod�s�t a k�zeli v�radalom. Kezdettõl fogva megvolt a l�t�s a gy�lekezetben, hogy mindenkinek joga van sz�ks�g szerint r�szesedni a javakban. Most a tapasztalatok arra k�sztetik, hogy a becs�letes munka v�gz�s�nek a k�teless�g�t is kihangs�lyozza. Rothadt besz�d (logos sapros). M�r J�zus is alkalmazta ezt a jelzõt a besz�dre, r�mutatva a felelõtlen gonosz sz�vbõl j�võ �s tiszt�talan sz�jb�l sz�rmaz� besz�d �tk�ra. Mennyire m�s az ig�tõl �thatott, �p�tõ besz�d. J�t ad �s jobb� tesz, kegyelmet k�z�l, azaz �ld�ss� lesz m�sok sz�m�ra, �dv�ss�g�ket munk�lja. Gonosz indulat –, ebbe foglalhat� bele mindaz, amit az apostol a tov�bbiakban h�t sz�val fejez ki. Mindezek az emberi indulatok kit�r�sei. K�t jellemzõj�k van: az engesztelhetetlens�g �s gonoszs�g, ami cs�cspontj�t a d�h szenved�lyes kit�r�s�ben �ri el. Ne legyenek ilyenek, hanem kedvesek, udvariasak, irgalmasok, vagyis a m�sik emberhez val� viszonyuk ne k�lsõs�ges, hideg legyen, hanem bel�lrõl, sz�vbõl j�võ, õszint�n egy�tt�rzõ, szolid�ris. Szolidarit�s �s k�z�ss�g belsõ �s k�lsõ k�zels�g azokhoz, akik vel�k vannak �s azokkal, akik m�g t�vol vannak, ezek az ismertetõ jegyei a szent egyh�znak �s tagjainak, akik nem sz�gyellik az evang�liumot, hanem „elhivat�sukhoz m�lt�an” �lnek a vil�gban.

Ef�z. V. R�SZ

Ef�z. 5,1–21. Int�s szent �s gy�m�lcs�zõ �letre.

Ha azt k�rdezz�k, milyen alapon lehets�ges „levetni” a bûn�ket, az im�nt felsoroltakat �s az itt k�vetkezõket, akkor a fejezet elsõ verseiben megtal�ljuk a k�rd�sre a feleletet. H�rom dolgot eml�t �s ezzel ugyanannyi alapk�vet jel�l meg, melyen a gy�lekezet megszentelõd�se nyugszik. A p�li etika teol�giai alapvet�se t�rul fel ezekben, de k�l�n�sen akkor, amikor a „kiengesztel�s” nagy t�ny�t �gy foglalja szavakba: „Krisztus szeretett minket �s mag�t mi�rett�nk aj�nd�kul (prosphora) �s �ldozatul (thysia), Istennek kedves j�indulatul adta.” Az embert megszentelõd�se �tj�n v�gigk�s�ri a kereszt. A Fi�nak a kereszten t�rt�nt legyõzet�se az ember sz�m�ra a bûnei felett aratott gyõzelem biztos z�loga. A megszentelõd�s m�sodik alapja: az Isten atya volta. Ez az elõbbibõl folyik. Isten J�zus Krisztusban lett aty�nkk�, �s ez a kereszten lett nyilv�nval�v�. Õbenne kaptuk a fi�s�g Lelk�t. Addig l�zad�k voltunk, most „szeretett gyermekek” (tekna agap�ta). �s mint gyermekek atyjuknak: k�vetõi, pontosabban ut�nz�i. (mim�tai) lehet�nk Istennek. �ppen abban, amirõl itt sz� van: a szeretetben, megbocs�t�sban, tisztas�gban. Abban az erõt�rben, amelybe belehelyeztett�nk, ez lehets�ges. A harmadik alapkõ: a j�vendõ �let rem�nys�ge. Kivil�glik ez, amikor arr�l besz�l az apostol, hogy a Szentl�lek a „teljes v�lts�g napj�ra” pecs�tel el, �s hogy a tiszt�talanok kiz�ratnak Isten orsz�g�b�l (5:5). Az Elj�vendõ v�r�sa meghat�rozza jelenben folytatott �let�ket. Tudj�k, hogy �gy kell �lni�k, mint akiknek „�r�ks�g�k van Isten �s Krisztus orsz�g�ban”. Ez�rt van az, hogy h�tk�znapi kis dolgokat is nagy n�zõpontb�l (sub specie aeternitatis) szabad �s kell szeml�lni�k.

Figyelemre m�lt�, hogy a h�võk �j �let�rõl sz�lva nem ad �j t�rv�nyt, nem szerkeszt erk�lcsi k�zik�nyvet. Nem terheli �let�ket kazuisztikus elõ�r�sokkal, mert a kereszty�n �let a szabad fiak felelõs �lete. A szem�lyes d�nt�s terh�t nem veszi le r�luk. Intelmeket ad nekik, t�bbsz�r „imperativus”-ban, parancsol� m�dban. Azt mutatj�k ezek a parancsok, hogy Isten val�ban �j �letre h�v, komolyan veszi sz�nd�k�t. De nem hagyja magukra õket a parancsokkal, nehogy felfuvalkodjanak vagy k�ts�gbeessenek. Maga adja nekik a L�lek �ltal az erõt, hogy t�bb� nem mint pog�nyok, hanem mint szeretett gyermekek… szeretetben” �ljenek (1) �s �gy minden gondolatuk, l�p�s�k „Isten dicsõs�ge magasztal�s�ra” lehessen.

A bûn�krõl sz�lva – ebben a szakaszban (3–5) – legelõsz�r is: az emberi �let �rt�k�re mutat r�, amely�rt Krisztus odaadta mag�t, azut�n egy bûncsom�t id�z fel, amely val�s�ggal lealjas�tja az embert, akit Isten olyan nagyra �rt�kelt. Azt mondhatjuk, hogy tulajdonk�ppen k�t bûnt eml�t, a pog�ny vil�g k�t jellegzetes bûn�t: a par�znas�got (porneia) �s a f�sv�nys�get, illetve kapzsis�got (pleonexia). A t�bbi, a gyal�zatoss�g, pontosabban a „sz�gyenletes �letfolytat�s”, vagy az olcs� szellemesked�s (eutrapelia) �rve alatt folytatott mocskos besz�d, mind csak e k�t bûnnek a k�vetkezm�nye, vagy k�s�rõje. Ehhez csatlakozik m�g a r�szegs�g (meth�). Azt mondhatjuk, hogy k�l�nb�zõ fedõnevek alatt egy dologr�l van sz�: a testis�grõl. A kapzsis�g itt val�j�ban „b�rv�gyat” jelent. Annak az indulatokt�l hajtott embernek ismertetõjele ez, aki mindent meg akar szerezni, ami a testi gy�ny�r�ket szolg�lja. Az �lethajh�sz� f�rfi �s nõi megfelelõje a z�ll�tt r�mai vil�g megszokott alakja volt. Õk voltak az igazi „mammon-im�d�k”. Ilyen bûn�k miatt j�n az Isten haragja az engedetlens�g fiaira. A Krisztus k�vetõi ne legyenek r�szest�rsak ezekben a bûn�kben, hogy az ezekre j�võ �t�letben se kelljen majd osztozniuk.

Amint az elõzõ bûn�kn�l, itt is felt�rja az apostol a pozit�v oldalt is. A Krisztushoz tartoz�knak m�sk�pp kell �lni�k. A k�l�nbs�get egy hasonlattal mutatja fel: a s�t�ts�g �s vil�goss�g hasonlat�val. Eg�sz eddigi �let�ket s�t�ts�gnek nevezi, a mostanit; az �jat pedig vil�goss�gnak. Ehhez a vil�goss�ghoz m�lt�an, mint a vil�goss�g fiai (tekna f�tos) �gy j�rjanak. Elõsz�r is �nmagukra n�zve teremj�k meg a benn�k levõ vil�goss�g gy�m�lcseit: a j�s�got, igazs�got �s val�s�got. Legal�bb mint szent igyekezet mutatkozz�k ez meg, amikor ezek mellett d�ntenek. Azut�n az Istenhez val� viszonyukban hozzanak gy�m�lcs�t. Ezt a viszonyt nem lez�rtnak, statikusnak l�tja, hanem sz�ntelen folyamatban levõ igyekezetnek annak megl�t�s�ra, hogy mi kedves az �rnak. V�g�l a vil�ghoz val� viszonyban �gy jelentkezik a gy�m�lcs, hogy amint a vil�goss�g felfedi, napvil�gra hozza a. s�t�ts�g dolgait, �gy a h�võk �let�bõl ki�rad� vil�goss�g f�ny�n�l is leleplezõdnek az engedetlens�g fiainak, „gy�m�lcstelen cselekedetei”. Ezt nem szavukkal nem r�bizony�t�ssal �rik el, hanem m�sfajta, tiszta �let�kkel. „Minden, ami nyilv�nval�v� lesz, vil�goss�g” (13). Neh�z mondat, de �rthetõv� v�lik, ha Isten kegyelmes �t�let�re vonatkoztatva �rtelmezz�k. Vil�goss�gnak nemcsak az mondhat�, ami megvil�gos�t, hanem az is, ami megvil�gosodik. A bûn maga s�t�ts�g; de a bûn felismer�se egy r�sze Isten orsz�ga vil�goss�g�nak. A „megfedd”-nek itt is, �s fentebb is, ink�bb „f�nynek kitesz” „felmutat” jelent�se van. Amikor a s�t�ts�g cselekedeteit a h�võk m�sfajta �let�kkel „vil�goss�gnak teszik ki”, akkor azok a vil�goss�gt�l „nyilv�nval�k”, „l�that�k”, �s nyilv�n elk�vetõik sz�m�ra d�nt�sre ind�t�k. Ez azt jelenti, hogy Isten �t�lete nem a kegyelem alternat�v�ja. Isten �t�lete kegyelmes �t�let. Mert Isten �t�let�ben is felismerhetõv� v�lik a s�t�ts�gben �lõ ember sz�m�ra a vil�goss�g, a hal�lb�n levõnek az �let, a t�kozl� fi�nak – a messzes�gben is – az atyai h�z k�pe.

Az apostol, miut�n megmutatta a vil�goss�g fiai k�ldet�s�t, m�g egyszer figyelmezteti õket, hogy nagyon �gyeljenek, mik�nt �lnek (15). Az�rt, mert rajtuk van a vil�g szeme. �gy kell �lni�k, mondja K�lvin, mintha egy emberekkel zs�folt ar�n�ba voln�nak �ll�tva, Isten �s angyalok szeme el�. Vigy�zniuk kell elõsz�r is, mert neh�z, sõt gonosz (pon�rai) napok j�nnek, tele pr�bat�telekkel. Azut�n az�rt kell �gyelni�k, mert az idõ mindig vissza nem t�rõ alkalom (kairos) a h�võk sz�m�ra, amit meg kell ragadni, ki kell haszn�lni, �ron is megvenni. De mire alkalom az idõ? Az �r akarata meg�rt�s�re. K�zelebbrõl arra, hogy istent megismerj�k õk maguk, azt�n felhaszn�lj�k az idõt arra, hogy megismertess�k Õt a vil�ggal. Ez nem k�nnyû dolog. Isten maga aj�nd�kozza ugyan a b�lcsess�get, de figyelm�ket felfokozva nekik kell t�rekedni erre, �ldozatot hozva idõben, f�rads�gban, hogy az ig�bõl egyre vil�gosabb legyen elõtt�k Isten akarata. Az ig�vel val� foglalkoz�s mindig: megeleven�t, erõt ad, lelkes�ltt� �s �rvendezõv� tesz. Ez esz�be juttatja az apostolnak, hogy sokan ezt m�sutt, a borban keresik, amiben kicsapong�s van, �s ami csak akad�ly az �r akarata kutat�s�ban. Az orgi�kkal egybek�t�tt �s Dionysosszal kapcsolatos pog�ny kultuszokban a r�sz�gs�g �llapot�t alkalmasnak tartott�k ihletetts�g nyer�s�re. Az apostol kifejezetten el�t�li az �gy nyert ihletetts�get.

Az ig�vel val� tal�lkoz�s mindig alkalom arra, hogy felt�ruljon sz�munkra az erõnek �s �r�mnek a forr�sa: Ebbõl a forr�sb�l val� mer�t�sre buzd�tja a h�võket, amikor ezt �rja: Teljesedjetek be Szentl�lekkel! (18). Ha ezt elnyerik, akkor b�kess�g �s �r�m �rad sz�v�kbe, Isten magasztal�s�ra ny�lnak ajkaik. Ahogy egyik �r�smagyar�z� mondja: „M�ly megrend�l�s, ugyanakkor fel�d�l�s �s olyan �r�m, mely minden �rtelmet fel�lhalad, van abban az �llapotban, melyben Isten szeretete kit�ltetik a sz�vekbe a gy�lekezetben, a Szentl�lek �ltal. K�zd�s �s gond elfelejtõdnek, betegs�g �s baj semminek tûnnek, dicsekedni tudnak a nyomor�s�gokban, szem�be tudnak n�zni m�g a hal�lnak is, amikor Isten vigasztal�s�nak erõs bora kit�ltetik lelk�kbe.” A Szentl�lek elj�vetele annak bizonys�ga egyfelõl, hogy Isten Krisztus �ltal „regn�l”, uralkodik �s megv�lt� munk�ja tov�bb folytat�dik a vil�gban, m�sfelõl pedig annak, hogy J�zus Krisztus maga munk�lkodik a h�võk sz�v�ben (3:17) �s ez�rt k�pesek egym�s k�zt �s a vil�gban „Isten dicsõs�ge magasztal�s�ra” �lni. A Szentl�lek az Isten �s az egyh�z k�zti „communicatio” eszk�zlõje �s. a h�võk k�zti „koinonia” megval�s�t�ja. A Szentl�lek jelenl�te megtapasztalhat� az igehirdet�s t�ny�ben �s a s�kramentumokkal val� �l�sben is, (ubi et quando visum est Deo), ott �s amikor Isten akarja, teh�t an�lk�l, hogy al� lenne rendelve ezeknek. De a hangs�ly soha nem lehet az elragadtat�son, az �rzelem t�lteng�s�n, mert �me – a tov�bbiakb�l l�tjuk –, hogy a gy�lekezet tagjai ig�kben besz�lgetnek, minden�rt h�l�t adnak �s egym�snak engedelmeskednek. Egyed�l a „lelki �nekek” kifejez�snek van n�mi eksztatikus jellege, �ppen az�rt annak a „sz�vben” kell elhangzania �s nem nyilv�nosan (v�. Kol 3:16).

Az „engedelmeskedni” (hypotass�) sz� katonai haszn�latb�l val� �s annyit jelent, mint: besoroz, al�rendel valakinek, a k�z�p �s szenvedõ alakban: al�vetem, al�rendelem magam valakinek, engedelmeskedem neki. Ez adja meg a Krisztus test tagjainak, a Szentlelket nyert emberek �j lelkis�g�nek alapsz�n�t. A „kereszty�n h�zirend” gondolatmenet�t �s a k�r�l�tte kialakult etik�t akkor �rthetj�k meg, ha benne k�t sz� �rtelm�t kielemezz�k. Az egyik a bevezetõ 21. versben a „rendelj�tek al� magatokat egym�snak”, a m�sik pedig az „�rban” (en Kyrio). Amit az apostol itt a h�zi rend h�rom r�sz�re n�zve mond, nem m�s, mint a Filippi lev�l 2:5–11-ben tal�lhat� krisztol�gia etikai alkalmaz�sa. Az itt ig�nyelt al�rendel�s, engedelmess�g nem m�s, mint annak kifejt�se, hogy „az az indulat legyen bennetek, ami volt a J�zus Krisztusban”. M�s sz�val a. „szolgai forma” �nk�ntes v�llal�sa ez. Ezt emberek elutas�thatj�k, emberhez m�ltatlannak tekinthetik, de nem k�ts�ges, hogy Isten ezt az utat jel�lte a h�võk �s az Egyh�z sz�m�ra egyar�nt. Isten, aki hatalom �s fens�g, amikor J�zus Krisztusban megal�zza mag�t, szolgai form�t v�ve fel, ezzel nem vesz�t semmit m�lt�s�g�b�l. Az al�zatoss�gban j�r� szolg�l� ember, mint maga Krisztus is annak idej�n, gyõzelem fel� halad �s �g�retekben rem�nykedhet (Fil 2:10–11; Ef 6:8).

Ebben az �sszef�gg�sben lesz nyilv�nval�v�, hogy a szolgai form�t csak „az �rban” lehet v�llalni. Ez azt jelenti, hogy az Õ titk�nak ismeret�ben, az ir�nta val� tiszteletben �s visszaj�vetel�nek v�r�s�ban. Az �rban val� �let val�s�ga a m�sokkal: val� viszonyban t�kr�zõdik legtiszt�bban. Azok j�rnak az �rban; akik megv�lt�suk�rt h�l�b�l a m�sik embert Isten aj�nd�kak�nt v�llalva �lnek.

Ef�z. 5,22–33. �j kapcsolat a h�zast�rsak k�zt, az �rban.

A h�zast�rsakr�l sz�lva kimondja az elsõ pillanatra meglepõ meg�llap�t�st, hogy a h�zass�gban akkor teljes az egyet�rt�s, akkor van b�kess�g �s �sszhang, ha a feles�g a maga akarat�t fenntart�s n�lk�l al�rendeli a f�rj��nek. Ennek megokol�sa az, hogy „a f�rj feje a feles�g�nek”. Hogy mit �rt ez alatt, vil�goss� teszi, amikor a f�rj �s feles�g viszony�t azzal a viszonnyal azonos�tja, amiben Krisztus van az egyh�zzal. Ezzel azt akarja kifejezni, hogy �gy lehet �s kell, hogy feje legyen a feles�g�nek, ahogyan Krisztus feje a maga n�p�nek, az egyh�znak. Krisztus pedig eg�sz k�l�nleges m�don Fõ: odaadja, t�nylegesen fel�ldozza mag�t v�lasztott t�rs��rt, megtesz mindent, hogy az a megk�t�tt �s megpecs�telt sz�vets�gben dicsõs�gesen �llhasson elõtte. Ahogy az �gy szerzett menyasszony, az egyh�z nem �lhet Krisztus ellen, hanem csak �rte, �gy kell a feles�gnek is f�rj��rt �lnie, korm�nyz�sa al� adva mag�t.

A feles�gnek mondottak, ahogy az al�bbiakb�l kitûnik, a f�rjnek mondottakban tal�lj�k meg kieg�sz�t�s�ket, �s az �ltaluk t�masztott fesz�lts�g felold�s�t is. Mert Krisztus p�ld�j�n nemcsak azt l�thatja meg a f�rfi, hogy milyen jog �s hatalom adatott neki a feles�g felett, hanem azt is, hogy milyen parancsot kap a feles�gre vonatkoz�an. Nem is parancs ez, hanem az eg�sz l�ny�t meghat�roz� szeretet, m�g pedig az �ldozatos, szolg�lni �s szenvedni k�sz, megszentelõ szeretet. A feles�get �gy v�llalni csak az �rban, azaz Isten elõtti felelõss�gben lehet. A L�lek �ltal meg�j�tott felelõss�g – az �j sz�v – megakad�lyozza õt abban, hogy a feles�get c�ljai eszk�z�v�, szenved�lyei j�t�kszer�v� tegye, de abban is, hogy �r�k�sen mint legyõzendõ f�llel harcoljon vele.

A m�sodik hasonlatban, mely a testet eml�ti, arra figyelmezteti a f�rjet, hogy �gy kell tekintenie a feles�get, mint a maga test�t, melyrõl minden tekintetben gondoskodik, t�pl�lja; v�di azt. Mivel ezzel a szeretettel nem megy t�l �nmag�n, k�nnyû lesz ez neki. Itt is Krisztus p�ld�ja lesz a õ sz�m�ra. Õ az egyetlen, aki megmutatta az egyh�z eset�ben, hogy mit jelent a nagy parancsolat bet�lt�se: „Szeresd felebar�todat, mint magadat”. A h�zast�rsak k�z�tti k�tel�k az �gy �rtelmezett szeretet l�gk�r�ben olyan erõss� v�lik, hogy �sszetartoz�suk a sz�lõkh�z val� tartoz�sukat is fel�lm�lja. Tiszteletet, f�lelmet is eml�t. A megk�v�nt f�lelemnek azonban nem szabad meggy�ng�teni az egym�s ir�nti bizalmat, mint ahogy az Isten ir�nti f�lelm�nk, engedelmess�gre k�sztetve, sem rontja le a gyermeki bizalmunkat. Az apostol, amikor itt „titokr�l” besz�l (32), akkor azt nem a h�zass�gra �rti, mintegy sakrament�lis jelleget tulajdon�tva neki, hanem egyfelõl az id�zett �sz�vets�gi ig�re, m�sfelõl pedig a Krisztusnak az egyh�z ir�nti szeretet�re �s a vele val� misztikus egyes�l�s�re. „A lesznek ketten egy testt�” kifejez�s is erre vonatkozik. „Felette nagy titok ez; de �n a Krisztusra �s az egyh�zra �rtem”.

Ef�z. VI. R�SZ

Ef�z. 6,1–4. �j kapcsolat sz�lõk �s gyermekeik k�z�tt az �rban.

A kereszty�n csal�dn�l maradva, a sz�lõk �s gyermekeik kapcsolat�t �ll�tja az apostol az ige �that� f�ny�be. Figyelemre m�lt�, hogy a gyermekek eg�szen kiskorukt�l kezdve szenteknek, teh�t Isten n�p�hez tartoz�knak sz�m�tanak (1Kor 7:14).

Jellemzõ, hogy a sz�lõk �s a gyermekek kapcsolat�t is „az �rban” oldja meg. �gy mag�t�l �rtõdõ, hogy nem k�v�n m�st a gyermekektõl a sz�lõk ir�nt, mint amit a sz�lõktõl k�v�nt: az �r ir�nti engedelmess�get (hypako�), sz�fogad�st. Kitûnik itt is, hogy a sz�lõi tekint�ly nem a v�rs�gi kapcsolatb�l, nem is a r�juk v�r� k�teless�gekbõl folyik, hanem kiz�r�lag az ig�re van alapozva. A sz�lõ, k�zelebbrõl az apa: az ige szolg�ja a csal�dban (Deut 32:7), akinek a tiszte bizonys�got tenni a gyermek elõtt Isten nagy tetteirõl. Az engedelmess�gen �s tiszteleten alapul� viszony a bûnben sz�letett, gyermekek eset�ben nem mag�t�l �rtõdõ. Erre nevel�ssel, illetve „fegyelmez�ssel” (paideia) �s int�ssel (nuthesia) kell r�nevelni õket. Az int�s sz� eredeti �rtelme szerint jelenthet fedd�st, a m�ltban elk�vetett hib�k miatt, de �ppen�gy figyelmeztet�st �s �v�st a veszedelmek ellen, melyek a j�võben leselkednek r�juk. Az �rban itt azt jelenti: az �r szav�val, az �r elõtt. Nemcsak a gyermekeknek kell azonban vigy�zniuk szavaikra, cselekedeteikre, viszonyul�sukra, hanem a sz�lõknek is. Hogy ne „ingerelj�k”, azaz ne provok�lj�k gyermekeiket rossz p�ld�jukkal, ostoba parancsolgat�saikkal vagy igazs�gtalan feny�t�s�kkel �s �gy õk maguk le ne rombolj�k tekint�ly�ket �s el ne j�tssz�k hitel�ket gyermekeik elõtt. Az ap�knak adott figyelmeztet�s �gy tekintendõ, mint az elsõ l�p�s a gyermek szem�lyis�g�nek tiszteletben tart�s�ra, ami J�zus tan�t�s�ban kiemelten benne van. Nem lehet akaratukat mindenk�ppen r�juk k�nyszer�teni, saj�t akaratukat megt�rve, hanem meg kell �reztetni vel�k, hogy sz�lõk �s gyermekek egyk�nt az �r fegyelme alatt �llnak. De ugyanakkor eml�kezteti a gyermekeket arra, hogy a sz�lõk Isten aj�nd�ka sz�mukra. Meg kell l�tniuk, hogy a sz�lõk m�g�tt maga az irgalmas Isten munk�lkodik. Nem v�laszthatnak Isten �s a sz�lõk k�z�tt. Meg kell tanulniuk, hogy nem szerethetik Istent an�lk�l, hogy a felebar�tot ne szeretn�k. Az apa �s anya pedig �ppen az a felebar�t, akiket mindenki m�sn�l ink�bb mint Isten k�pviselõit �s helyetteseit kell tekinteni�k.

Ef�z. 6,5–9. �j kapcsolat rabszolg�k �s uraik k�z�tt az �rban.

Amikor a rabszolg�k (douloi) �s uraik kapcsolat�r�l �r az apostol, �gy t�rgyalja azt, mint nagyhorderejû probl�m�t, de v�gleges megold�s helyett csak utat mutat, melyen elindulva – a belsõ szabads�gon �t – megtal�lja majd a k�rd�s a v�gsõ megold�st is.

Az alapprobl�ma megvil�g�t�s�ra visszamegy a gy�kerekig. A kereszty�n k�z�ss�gben l�nyegileg nincs k�l�nbs�g rabszolg�k �s szabadok k�zt (Gal 3:2). A kereszty�n ember, ak�r szolga, ak�r szabad, egyk�ppen a mennyei �rnak a rabszolg�ja. A f�ldi uraknak szint�n Uruk van a mennyben. A rabszolga eset�ben ez azt jelenti, hogy teljes erk�lcsi felelõss�get nyer, mivel v�gsõ soron egyed�l Krisztusnak felelõs. Ez kihat munk�jukra. �gy kell v�gezni�k szolg�latukat, mint amit Krisztusnak v�geznek, õszinte lelkiismeretess�ggel �s a sz�v egyszerûs�g�ben. Ha valaki gonoszt cselekszik k�z�l�k, azzal Krisztust s�rti meg, Õ pedig r�szrehajl�s n�lk�l �t�l. Ugyan�gy az uraiknak is igazs�gosan �s m�lt�nyoss�ggal kell b�nniuk szolg�ikkal. �sszegezve az apostol tan�t�s�t: a rabszolga, aki Isten k�p�t hordja, nem lehet t�bb� igavon� �llat, sem besz�lõ „szersz�m”. hanem szabad �s felelõs szem�ly, akinek szem�lyvolt�val �s emberi m�lt�s�g�val nem szabad vissza�lni az�rt, mert alacsonyabb munkak�rt t�lt be a t�rsadalomban.

P�lnak ezekben az intelmeiben konzervat�v �s forradalmi elemek egy�tt fordulnak elõ. A rabszolgas�g int�zm�ny�t illetõen nem mondja ki, hogy el kell t�r�lni erõszakkal, de azt sem, hogy fatalisztikusan bele kell t�rõdnie megl�t�be. A Krisztus szellem�t kell mindenk�ppen belevet�teni a fenn�ll� viszonyokba. Ahol �r �s rabszolga egyk�nt kereszty�nek voltak, ott k�nnyebb volt a Krisztus uras�g�nak �s a szeretetben munk�lkod� hitnek a k�vetkezm�nyeit levonni. Meggyõzõd�se, hogy a kereszty�n szolg�nak magatart�s�val a nem kereszty�nek k�z�tt is Krisztus uras�g�r�l �s szeretet�rõl kell tan�skodnia.

A fentiekben a munka �rtelm�t is meghat�rozza. Nem a termel�s �r�m�ben l�tja azt elsõsorban, hanem egy m�s szinten keresi: a Krisztus�rt �s az embert�rsak�rt v�gzett felelõs szolg�latban (4:28; Kol 3:23). A munka mindig a tiszta lelkiismeret k�rd�se kell, hogy legyen a kereszty�nek sz�m�ra, mert nekik minden munk�t a Krisztus tekintete elõtt kell v�gezni�k. Nem hanyagolhatj�k el a vil�gi teendõiket, egy m�s vil�gba tekintgetve, hanem ugyanazzal a f�lelemmel �s retteg�ssel, teh�t felelõs gonddal kell v�gezni�k azt, amivel �dv�ss�g�ket is munk�lj�k. A kettõt nem lehet elv�lasztani egym�st�l. F�ldi ellen�rt�ket fogadnak el ugyan munk�juk�rt, de annak igazi jutalmaz�sa a mennyben, az �rn�l van. Ez fokozott felelõss�gre ind�tja õket, de ugyanakkor nagy megnyugv�snak �s �r�mnek a forr�s�v� is lesz �let�kben. Ef�z. 6,10–20. Lelki harc, lelki fegyverzetben. V�g�re �rt a roppant ig�nybev�telt jelentõ munk�nak. �tfog�, m�lys�geket �s magass�gokat megj�r� szellemi munk�t v�gzett az apostol. K�zd�tt, im�ds�gban tusakodott, hogy olvas�ival valamik�ppen meg�rtethesse az Isten minden �rtelmet fel�lhalad� titk�t. �s most, a v�g�n – mintegy megjelen�t�sk�ppen – mindaz, amirõl eddig sz� volt: egyetlen k�pben, egy testet �lt�tt alakban, az Isten �ltal felfegyverzett harcos k�p�ben l�p el�nk. Felszerel�se egyes darabjait ismerj�k az �sz�vets�gbõl �s az �jsz�vets�g egy�b helyeirõl, de �gy egy�tt, egy szem�lyen m�gis �jak �s olyan szeml�letesek, mintha az apostolt õrzõ katona �llna el�nk.

Tusakod�snak (pal�), sz�szerint: birk�z�snak mondja a h�võk �let�t, a harc szem�lyes volt�t akarva ezzel �rz�keltetni. �s mint minden igazi harc, ez is kem�ny, v�res, nagyon val�s�gos k�zdelem, amelyben minden pillanatban a legt�bb forog kock�n: mindaz, amirõl eddig sz� volt, Isten �dvterve �s abban elhivat�suk, �jj� lett �let�k. Megnevezi mindj�rt az ellens�get is. Nem emberek, h�sb�l �s v�rbõl val� l�nyek ezek, hanem term�szetfeletti szellemi l�nyek: fejedelems�gek, hatalmass�gok, vil�gkorm�nyz�k. Amikor h�romf�lek�ppen – m�sutt m�g k�tf�lek�ppen – nevezi ezeket, nem felsorolni, hanem csak bemutatni akarja õket, megjelen�s�k �s hatalmi k�r�k szerint. L�ny�ket a „gonoszs�g”, az Isten ellen val� „l�zad�s” teszi. A harchoz nagyon �rtenek, val�s�gos „metodik�juk” van a h�võk megejt�s�re. Ez�rt kell fel�lteni a teljes fegyverzetet, hogy meg�llhassanak az õ sokf�le alakban mutatkoz�, de v�geredm�nyben egyetlen ellens�g�kkel: az �rd�ggel �s annak ravaszs�g�val szemben. Ennek eleme a s�t�ts�g, ami az Istentõl val� elfordul�s nyom�n keletkezik benne �s �v�iben. Vigy�z� �bers�gre �s �llhatatos kitart�sra van sz�ks�g�k a gy�lekezet tagjainak, �s mindenek felett erõre. „Legyetek erõsek az �rban �s az Õ erej�nek hatalm�ban!” A h�võ �let azzal a felismer�ssel kezdõdik hogy mag�ban semmi, megrepedezett n�dsz�l �s azzal a biztos hittel folytat�dik, hogy az �rnak mindenre el�gs�ges ereje van, amivel csod�kat tehet.

Sz�molva a veszedelmekkel, l�tva a mindenre el�gs�ges erõt �s a nagy sz�vets�gest, Krisztust, most a h�võk sz�m�ra elk�sz�tett fegyverekre ford�tja a tekintet�t. Mit kell felvenni? Az elsõ fegyver: az igazs�g (al�theia). A r�mai katona elsõ kell�ke: az �v (cingulum) volt, a h�võ ember� az igazs�g, a Krisztus igazs�ga, amit fel kell �ltenie, hogy k�szen �lljon a harcra mindenf�le hazugs�g ellen. A m�sodik fegyver: az igazs�goss�g (dikaiosyn�), pontosabban a megigazults�g, amit mint mellv�rtet (lorica) kell fel�ltenie, �s ez nem m�s, mint Isten bûnbocs�natban neki aj�nd�kozott igazs�ga. A harmadik lelki fegyver: a b�kess�g evang�lium�nak k�szs�ge (hetoimasia). Ez ut�bbin van a hangs�ly, ezt hasonl�tja a saruhoz (caliga), mellyel b�tran, kem�nyen kil�phetett, minden akad�lyon �t mehetett elõre a legion�rius. A k�vetkezõ fegyver: a hit (pistis), amit mint pajzsot (scutum) haszn�l a h�võ ember, hogy mag�t fedezze, v�dje vele. Ism�t m�sik fegyver: az �dv�ss�g (s�t�rion), melyet mint sisakot (galea) kell felvenni, hogy a fej�t v�dje vele, egyben kiemelkedve ragyogjon az, b�tors�got sug�rozva. M�s sz�val: hogy legyen �dvtudatuk �s �dvbizonyoss�guk, ami erõs�t a megpr�b�l� helyzetekben. A hatodik �s utols� fegyver: Isten besz�de (r�ma theou). Az ig�t, mint az egyetlen t�mad� fegyvert, helyesebben kardot (gladius) kell elfogadniuk �s megtanulniuk, hogy lehet hat�sosan forgatni azt. Nem az õ kardjuk ez, hanem a Szentl�lek�, aki mindig �lõv� �s hat�konny� teszi az ig�t �s annak hirdet�s�t. Isten fegyverzet�t is, �ppen�gy mint a lelki aj�nd�kokat kell k�v�nni �s el kell k�rni. Buzg� k�ny�rg�ssel kell k�rni�k, mert a lelki fegyverek haszn�lat�hoz lelki erõk is kellenek, amelyeket Isten a k�ny�rg�s nyom�n aj�nd�koz nekik. Ezt teszi az apostol is, �s erre buzd�tja a gy�lekezet tagjait is. Im�dkozzanak, k�ri õ�rte is, hogy meg legyen benne a k�szs�g tov�bbra is, hogy „b�tran ismertesse az evang�lium titk�t”. Megismerje �s megismertesse. Hivat�sa az igehirdet�s, de lehetnek ennek akad�lyai, k�lsõk �s belsõk, kell h�t az im�ds�g seg�ts�ge, hogy megtal�lja a megfelelõ szavakat, amikor megnyitja sz�j�t. Neki, a „nagy” apostolnak is sz�ks�ge van erre. Az „�bers�g”, vigy�z�s (18. v.) a fegyverzetet viselõ katona alap�ll�sa. Ehhez kapcsol�dik az im�dkoz�s, ahogy azt J�zus is parancsolta (Mk 14:38). A minden idõben �s mindenek�rt val� im�dkoz�sra a Szentl�lek seg�t �s �v meg a megerõtlened�stõl �s elalv�st�l. Minden ember �let�nek �s b�kess�g�nek k�rd�se az egyh�znak saj�t k�rd�se. Az egyh�z nyitotts�ga ezek ir�nt, k�szs�ge az idõben val� sz�l�sra �ppen�gy, mint ereje a hathat�s seg�t�sre szorosan �sszef�gg a Szentl�lek �ltal kitart� im�dkoz�ssal. Ef�z. 6,21–24. Befejez�s.

Tichikust, a „szeretett testv�rt �s hû szolg�t”, a lev�l vivõj�t meleg szavakkal aj�nlja a gy�lekezet szeretet�be. Nemcsak h�reket visz majd az apostolt�l, hanem a sz�v�ket is megvigasztalja. A z�r� �ld�sk�v�n�sban isteni erõtõl �rad� b�kess�get k�r hallgat�ira. A b�ke, b�kess�g sz� hallat�ra visszapillantunk a megtett �tra �s mintegy �sszegez�s�t tal�ljuk benne az elmondottaknak, �s – �gy �rezz�k – felsz�l�t�st nyer�nk annak munk�l�s�ra. Isten munk�ja val�ban a b�kess�gben �sszegezõdik sz�munkra, a m�ltra is, a jelenre is. Isten munk�ja n�lk�l, ahogy a lev�l egyik magyar�z�ja (M. Barth) �rja, a L�lek n�lk�l; aki elvezet a Krisztus igazs�g�ra (4:21; 1:13), nem tudunk semmilyen megv�lt�sr�l, semmif�le �j �letrõl. Isten kijelent�s�bõl azonban tudjuk, hogyan j�rhatunk elhivat�sunkhoz m�lt�an, �s hogy kitõl kell k�rn�nk az erõt ahhoz. Isten kegyelme �ltal minden�tt, minden hivat�sban, m�g a szenved�sekben: a b�kess�g evang�lium�nak k�vetei vagyunk, az� a b�kess�g�, amely minden ember sz�m�ra elk�sz�ttetett. Ez a b�kess�g, amit Krisztus pr�dik�lt (2:13), hallatlanul nagyhorderejû politikai �s szoci�lis esem�ny. A mai embernek �ppen�gy sz�ks�ge van r�, mert �ppen�gy megfelel neki, mint az antik kor ember�nek. Ez a b�kess�g mindenf�le h�bor�skod�s, ellens�gesked�s megsz�ntet�s�t parancsolja. A kereszty�nek, akik arra v�gynak, hogy min�l t�bb tapasztalatuk legyen errõl a b�kess�grõl, olyan m�rt�kben fogj�k azt megragadni �s benne �r�m�ket tal�lni, amilyen m�rt�kben az Istenben val� hitben �lnek �s az Isten �gy�t mindennapi �let�kben szolg�lj�k. Erre, a b�kess�gre ir�nyul� cselekedeteikbõl nyerhetnek bizonys�got hit�krõl. B�rcsak b�tors�g adatn�k nekik, hogy elhirdess�k ennek a cselekedetnek �s �r�m�zenetnek �rv�nyess�g�t! A L�lek�rt kell im�dkozniuk, aki megerõs�theti �s a hitben szil�rdakk� teheti õket. Isten �s az evang�lium minden�tt �s minden idõben minden ember�rt van. Isten maga rontott le minden v�laszfalat �s minden ellens�gesked�st. A hûs�ges kereszty�neknek szil�rd talaj van l�buk alatt, �s l�bukon saruk: a b�kess�g evang�lium�nak sarui, melyek biztos utakon viszik õket elõre. A befejezõ sorokban (23–24) a b�kess�ggel egy�tt hitet k�r �s szeretetet, ami a hitet tev�kenny� teszi a Szentl�lek �ltal (Gal 4:6; 5:6). A szeretet a megb�k�l�sbõl sz�letik �s sz�ntelen seg�ti, szolg�latra aktiviz�lja a hitet, hogy Krisztus, akire ir�nyul, revel�ns� lehessen a vil�gban. �gy �rthetõ, hogy a legv�g�n odat�r vissza, ahonnan kiindult, a kegyelemhez. „Kegyelem mindazokkal, akik szeretik a mi Urunk J�zus Krisztust romolhatatlans�gban”. Ez a kegyelem m�r az �v�k, most azt k�ri, hogy maradjon vel�k. A kegyelem mag�ban foglalja mindazokat a javakat, amiket Isten �r�k tan�cs�ban sz�mukra elk�sz�tett �s megv�lt� szeretet�ben felk�n�lt, odaaj�nd�kozott �s aj�nd�koz nekik eg�sz �let�k folyam�n, feljebb, mint ahogy k�rni tudn�k vagy �rdemeln�k. A kegyelmet �sszekapcsolja a Krisztus „el nem hal�” (romolhatatlan) szeret�s�vel. Azoknak, akik �gy szeretik az Urat, ezut�n is minden kegyelm�rõl tan�skodik majd, kegyelmet kegyelemre vesznek tõle. Ennek az lesz a jele, hogy m�ly�l �s kisz�lesedik szeretet�k. Ha �gy szeretik az Urat, szeretni fogj�k az õ menyasszony�t is, az egyh�zat, a r�b�zott ig�t, a s�kramentumokat, dicsõs�ges k�ldet�s�t, �s azokat, akik�rt �nmag�t adta �s egyh�z�t is �sszegyûjt�tte: az embereket, az eg�sz vil�got.