EFZUSI GYLEKEZETHEZ IRT LEVL 01 - 03
Dr. Bksi Andor lelksz
AZ EFZUSIAKHOZ RT LEVL MAGYARZATA
rta: Dr. Bksi Andor lelksz
Bevezets
Pl Efzusban.
Efzus nemcsak Kiszsinak, hanem az akkor ismert vilgnak is egyik legnevezetesebb vrosa volt. Lakinak szma ktszzezer krl lehetett, gy, mindjrt a legnagyobbak: Rma, Korinthus, Alexandria s Antiochia utn kvetkezett. Vilgra szl kereskedelem kzppontja volt. Kelet s nyugat tallkozott itt, mltn neveztk „kelet kapujnak”. Artemis tiszteletre plt templomt, amelynek „sekrestys” volt a vros, a vilg ht csodja egyiknek tekintettk.
Pl msodik trtõi tjrl visszajvet fordult meg elõszr Efzusban. De nem maradt sokig, mert htra hagyva munkatrsait, Akvilt s Priscillt (ApCsel 18:26), tovbbsietett Jeruzslembe. A harmadik trtõi tjn, megtapasztalva kzponti fekvse jelentõsgt a misszira, annl tbb idõt, kzel hrom esztendõt tlttt a vrosban. Elõbb a zsinaggban, majd Tirannus iskoljban prdiklt. Valsgos misszii gc lett a nagy idegenforgalm vros s hamarosan messze fldn hre terjedt az efzusi gylekezet hitnek. rsainak pontosabb tanulmnyozsa s az jabb satsok azt bizonytjk, hogy Efzusnak nagyobb volt a jelentõsge Pl szolglatban, mint ahogy azt eddig gondoltk. Bizonytkok mutatkoznak, hogy brtnt szenvedett tbb alkalommal Efzusban, sõt valsgos fenevadakkal viaskodott (1Kor 15:32). Egyesek szerint a fogsgi leveleket is nem Rmbl, hanem Efzusbl rta (Duncan).
A gylekezet ksõbbi trtnetrõl keveset tudunk. A hagyomny. szerint Jnos apostol is itt tlttte utols veit. A Jelensek knyvben mr az a vd ellene, hogy elhagyta elsõ szeretett (2:4). A szzadforduln Ignatius hossz levelet r a gylekezetnek, nagysgt, kldetst emlegeti, gyakoribb sszejvetelekre buzdtja, de valjban mr ekkor a hanyatls jelei mutatkoznak. A tizennegyedik szzad elejn a trkk elfoglaltk s megsemmistettk.
A levl rendeltetsi helye.
E krds felvetsre az ad okot, hogy noha a levl most „az Efzusban levõ szentek”-nek szl, az „Efzusban” sz a legjobb grg kziratokbl hinyzik. Tovbb olyan gylekezetnek rja az apostol a levelet, amelyet szemlyesen nem ismer, csak hallott rluk (1:15) s az olvask is csak hrbõl ismerik az apostolt (3:2–4). A szakadr Marcion, amikor a msodik szzad kzepn sszegyûjttte Pl leveleit, ezt a „laodiceaiakhoz rt levl”-nek nevezte. Ezekre a tnyekre alapozva igen korn kialakult a „laodiceai elmlet”, amely ebben a levlben vli megtallni az elveszettnek hitt laodiceai levelet (Kol 4:16). Annak idejn Harnack tmogatta ezt a nzetet, ma tbbek kztt Cullmann ll ki mellette, Pl leveleinek kicserlse gyakorlatval magyarzva az eredeti cmzs kiesst. Amikor Efzusba is eljutott a Tichikus ltal vitt s valjban krlevlnek sznt rs, ott beleolvastk, illetve bele is rtk az „Efzusban” szt, s benne is maradt. A problma, a tvtants veszlye pedig Efzusban is ugyanaz volt, mint Laodiceban, sõt az egsz Lycus vlgyben. Laodicea, melynek a megdicsõlt Krisztus azt mondja: „kikplek a szmbl” (Jel 3:16), mltatlann lett s rthetõ mdon nem tiltakozott neve kihagysa ellen.
A levl hitelessge s rsnak ideje.
Hitelessgt sokan ktsgbe vontk. 1. A kolossi levllel val szoros egyezse miatt; 2. az eltõ szkincs miatt; 3. a mdosult teolgiai fogalmak miatt; 4. a benne tkrzõdõ fejlett egyhzszervezet miatt. Ezekkel az rvekkel szemben megllapthatjuk, hogy a kolossi levllel val egyezs onnan van, hogy egyidõben s sokban egyezõ tmrl rta mindkt levelet. Az eredeti levl feltehetõen tdolgozson ment t, erre mutat a plitl eltrõ szkincs. A levl ekklziolgiai fogalmai valban tovbb fejlõdtek, de mg mindig pliak maradtak. A levl eredetisgt valljk egszen korn Ignatius s Polykarpus. Kimondhatjuk teht – Cullmannal s msokkal –, hogy a levelet Pl rta, vagy rhatta a kolossival egyidõben, 59 krl, feltehetõen Rmbl.
A levl tmja s tartalma.
A levlnek pratlan rtkû az ekklziolgiai tantsa, mely az apostolnak az egyhzra s Krisztusnak az egyhzhoz val viszonyra vonatkoz ltst kzli. Amint a kolossi levl Krisztus szemlyt s munkjt, ez a Krisztustestet, az egyhzat mutatja fel kozmikus sszefggseiben. Fõ tmja az egyhz dicsõsges kldetse. Az egyhz tbb, mint aminek emberek ltjk: az a kzssg, amely Isten rk tervt pldzza s testesti meg. Titok (mystrion) volt ez, Krisztus jelentette ki. Nem egyb ez, mint minden ltezõ egysgre jutsa. Egykor Isten szuverenitst ktsgbe von hatalmak lltak szemben egymssal a vilgmindensgben, de Isten elhatrozta, hogy „mindent egybeszerkeszt magnak Krisztusban” (1:10). Ez nem az apostol elkpzelse csupn, mert kicsiben, mintegy mintakppen mris lthat ez az egysg az egyhzban, ahol Krisztus kiengesztelõ ereje ltrehozta az emberisg kt ellensges rsznek, a zsidknak s pognyoknak megbklst. A kettõ, eggy lett s j emberisg tmadt belõle. A Krisztus tette ez. Az egyhz az Õ teste, ezrt tagjai felltik az j embervoltot, aki maga Krisztus bennk (2:11–22). Az egyhzban tallhat megbkls s egysg elõre mutat. Krisztus munkja, melyet az egyhzban s az egyhz ltal visz tovbb, csak akkor lesz befejezett, ha az egsz vilgmindensg megbkl s eggy lesz benne, Isten dicsõsgre. A levl elsõ fõrsze (1–2. rsz) Isten rk akaratrl s munkjrl szl: Krisztus ltal a bûnsket megvltotta s alkalmass tette az j letre, hogy mint az Õ egy npnek tagjai, melly az egsz emberisget tformlja, ljenek az Õ dicsõsgre. A msodik fõrszben (3–4. rsz), hogy Isten munkja megy tovbb abban, ami az egyhzban s az egyhz ltal a vilgban trtnik. A harmadik fõrszben (5–6. rsz) arrl rteslnk, hogy az egyhz s az egyes keresztynek hogyan mutatjk meg – szeretetben s engedelmessgben, tansgttelben s imdsgban – hlaadsukat az egsz vilg elõtt. Ms szavakkal a levl Isten kozmikus mretû megmentõ munkjrl, npnek egybegyûjtsrõl s annak a vilgban vgzett szolglatra val felksztsrõl szl. Kzben llandan szem elõtt tartja a tvtantkat, akik magasabb rendû ismeretet (gnsis) grõ eszmkre s gyakorlatokra csbtanak.
A gnoszticizmus.
Ez elnevezs alatt a mr elõbb kezdõdtt s a Kr. utni msodik szzadban virgz mozgalmat rtjk, melynek kvetõi – legtbbszõr klnleges szervezettsg nlkl, csupn a kor vallsi trekvseitõl indttatva – ismeretre (gnsis), mgpedig meditci, elmlyls, belsõ lts, misztikus egyesls, kijelents vagy egyszerûen szertartsi cselekmny ltal elrhetõ magasabb rendû ismeretre trekedtek. Ezen az rtelmi trekvsen bell filozfusok, fõknt egyiptomi eredetûek, bonyolult spekulatv rendszereket lltottak fel, hogy megmagyarzzk a vilgban levõ gonosz eredett, az istensg termszett s a szellem s anyag, Isten s a vilg rintkezsnek a lehetõsgt. Az egyetemes gonosz, a bûn szkhelyt az anyagban hatroztk meg. Minden, ami anyagi termszetû, bûns. Ebbõl addtak ms, nagy horderejû teolgiai s etikai krdsek. Ha az anyagi vilg bûns, hogyan jhet azzal rintkezsbe Isten, a tiszta szellemisg; akr a teremtsben, akr az inkarnciban? Az emberi testben, mely szintn anyagi termszetû, hogyan lehet lelki letet lni? A feleletk, amikor akr az aszkzisben, akr annak ellenttben, a kicsapongsban prbltk megldklni a testet, hogy kiszabadtsk belõle a lelket, Bibliaellenes volt.
A gnosztikusokat sem a fizikai realitsok, sem a trtnelem tnyei nem rdekeltk, szerintk az igazsgok csak allegrikban ragadhatk meg. Az szvetsg trtnelemben megjelenõ kijelentst ppen ezrt nem tudtk rtkelni. – Ezek s hasonl gondolatok szrevtlenl szivrogtak be a keresztynsg gondolatanyagba s csak ksõbb, majdnem egy szzad mlva lett tudatoss, hogy a keresztynsget nem annyira a csszrok ldzstõl kell flteni, mint a gnosztikusoktl, akiknek engedve a megvlts evangliuma knnyen a kor tmegfilozfiinak vagy szinkretista vallsainak egyikv degenerldhatott volna. Nem segthetett ms, mint visszatrni a kijelents tnyeihez, vget vetni a spekulciknak, megalkotni a knont s preczen megfogalmazni a tantst.
Irodalom.
T. K. Abbott: A Critical and Exegetical Commentary on the Epistles to the Ephesians and to the Colossians. The International Critical Commentary. New York 1916. Markus Barth: Solidaritt mit den Sndern. Wesen und Auftrag der Gemeinde nach dem Epheserbrief. Kassel 1961. de Werner Boor: Die Briefe des Paulus an die Philipper und an die Kolosser. Wuppertaler Studienbibel. Berlin 1961. John Calvin: Commentaries, Ephesians, Colossians. Grand Rapids 1957. G. G. Findlay: The Epistle to the Ephesians. The Expositor’s Bible. Chicago. Vor der Hake: Commentaar op de Heilige Schrift. Amsterdam 1952. A. MacLaren: The Epistle to tbe Colossians and Philemon. The Expositor’s Bible. Chicago. Adolf Schlatter: Erluterungen zum Neuen Testament, 7. Teil. Die Briefe an die Galater, Epheser, Kolosser und Philemon. Stuttgart, 1949. de P. Seur: Die Briefe an die Epheser, Kolosser und an Philemon. Bibelhilfe fr die Gemeinde. Leipzig und Hamburg 1936. E. K. Simpson and F. F. Bruce: Commentary on the Epistles to the Ephesians and Colossians. The New International Commentary. Grand Rapids 1957. Rendtorf: Die Briefe an die Epheser, Kolosser und Philemon (NTD). G. S. Duncan: St. Paul’s Ephesian Ministry. New York 1930. J. A. C. van Leeuwen: De Brief an de Colossensen. Korte Verklaring Kampen. 1923. C. Bouma: De Brief van den apostel Paulus aan Filmon. Korte Verklaring. Kampen 1937. Pongrcz Jzsef: Az efzusi levl magyarzata. Ppa 1915.
Efz. I. RSZ
Efz. 1,1–2. Beksznts.
Pl a szoksos kszntssel kldetst alapozza meg. Azt szeretn, ha gy tekintenk, mint Jzus Krisztus kvett, aki mikzben felttlen engedelmes Ura akaratnak, msoktl is ezt kvnja. Az õ szavt halljk az albbiakban, de valjban megbzja beszl azokon keresztl s annak ereje munklkodik ltaluk. Olvasi br tvol vannak tõle, õ mgis ltja õket, mgpedig Isten megmentõ tettnek s Krisztus hitet tmaszt ldozatnak fnyben. s ezt mind a kettõt tfogja Isten kegyelmnek s bkessgnek ve.
Efz. 1,3–14. Isten dicsõtse az dvõssg munkjrt.
Isten dicsõtsvel kezdi, s mint vezrmotvum ez vonul vgig az egsz levlen. Isten dicsõsge gazdagsgt ltja, ez rvendezssel tlti el s bizonysgttelre: magasztalsra s hlaadsra kszteti. Azt, amit lt, „lelki lds”-nak nevezi. Mi szval ldunk, Isten ldsai ellenben tettek, itt kzelebbrõl: a megvlts hatalmas tnyei. Az szvetsgi ldsok inkbb anyagi termszetûek (Gen 28:3–5), az gret fldjre vonatkoznak, az apostol viszont kimondottan lelki termszetûekre gondol. De nem elszellemiestett, lgies ajndkai ezek Istennek. Mert a lelki lds lehet anyagi termszetû is, a lnyeges, hogy Istennel val megbklsket s az emberekkel val j viszonyukat munklja. Vannak a gondvisels Istennek is ldsai, az esõ, a mindennapi kenyr, de itt elsõrendûn az dvssgre vonatkoz ldsokrl van sz, melyeket a Szentllek tesz hozzfrhetõv a hvek szmra. Isten Krisztusban ldotta meg õket. Nlkle semmi, Vele minden az vk. A „mennyei helyeken” (en tois epouraniois) van ebben rszk (3. v.) Krisztus elhagyva a fldi let birodalmt, most egy ms, mennyei szinten l (1:20). Amennyiben vi is feltmadtak Vele, õk is birtokosai ennek az letnek (2:6; Kol 1:12). Ezrt az õ tulajdonkppeni letk, amit most hitben lnek, mr azzal a mennyei, teht sron tli lettel azonos. A „Krisztusban” kifejezsnek itt s az egsz levlben klnleges jelentse van. Krisztus gy krlfogja az egyhznak, a maga testnek igazi lett, hogy annak tagjai Vele szoros lelki kzssgben, valsggal Benne lnek, mint egy „inkluzv szemlyisgben” (Gal 2:20). A gylekezet tagjainak legbelsõbb letbe enged itt az ige bepillantst. Isten szeretete munklkodni kezd; megjelenik a kegyelem, belp a bûn s hall vilgba s kivlasztja az embereket, hogy „szentek s feddhetetlenek legyenek õelõtte”. s nemcsak a jvõre nzve, remnysgben, hanem – Llek munklta letkben – mr a jelenben is. gy rzi az ember, hogy „szegny bûns” s az is marad halla pillanatig, de hitben mgis szent, azaz Istenhez tartoz, Jzus Krisztus tulajdona. s mindezt a kivlaszts rtelmben, melynek Klvin szerint kettõs clja van: egy tvolabbi, Isten dicsõsge, s egy kzelebbi, a szent letben val jrs.
Ezzel fgg ssze a msik sz, a „feddhetetlen” (ammos) is (4. v.). A templom krl vgzett papi szolglat s az azzal kapcsolatos ldozatok szkincsbõl val, s kt dolgot juttat esznkbe: letnknek odasznt, oltrra tett letnek kell lennie, s aztn kifogstalannak, hibtlannak. A msik pedig az, hogy letnknek papi letnek, azaz szolglatban eltelõ letnek kell lennie, hogy szent let lehessen. Nem passzv szemllõdsben, vagy az istensgben val misztikus elmerls tjn, hanem kemny munkban, az ige fegyelme alatt lesz szentt az let. Jl mondta Carlyle: nem alvs kzben lesznk szentekk.
Istennek az volt a kifejezett akarata, hogy sok fia legyen, minden npbõl s nyelvbõl, hogy õ azoknak Atyjuk, megvlt Istenk lehessen. Mirt hatrozott gy? „Kegyelme dicsõsgnek magasztalsra, mellyel megajndkozott minket a Szeretettben” (6. v.). Egyesek szerint: bennnket, akik utlatosak voltunk undok vtkeink miatt, szeretetre mltkk tett ama Szeretettben. Ennk a szeretetnek mirtjt is megnevezi, amikor ezt mondja: „kegyelme dicsõsgnek dicsretre”. Ennek rtelme: a magasztals, a dicsret (epainos) sz rtelmtõl fgg. A sz alapjelentse ennyi: mesls, elbeszls, kzhrr tevs. s valban ilyesmit kvn tõlnk Isten kegyelme dicsõsgvel kapcsolatban. A lelki ldsokat, a felsorolt hittnyeket, a fiv fogadtatsunkat, a bûnbocsnatot, azrt ajndkozta neknk Isten, hogy kegyelmnek hre legyen, dicsõsge kinyilvnttassk, ismert legyen. A vilgban azonban, mondja Klvin, Isten dicsõsge elrejtetik, vagy csak nagyon tredkes mdon nyilvnul meg. Isten azonban „jelt ad” a vilgnak az Õ dicsõsgrõl azltal, hogy vi lett kegyelmesen megjtja, mss, szeretetteljess teszi. Ezrt vannak õk maguk (Mt 5:16), ezrt van az egyhz, istentisztelet, minden szolglat, hogy „az rnak dicsõsg adassk, az Õ szent neve magasztaltassk”, miknt a zsoltros mondja. Az egsz szakasz rtelmt meghatrozza az, hogy Isten nevhez mindig hozztve talljuk ezt a kiegsztst: „a Jzus Krisztus Atyja”. gy Isten neve nem fogalom marad csupn, hanem olyan letvalsg lesz, aki kzel jtt s hozzfrhetõ lett az igben, a kijelentsben, a Fiban. Aki õt ltja, ltja az Atyt. Õt ltni pedig azt jelenti, hogy abba a sajtos. viszonyba lpnk Istennel, amit az atya sz fejez ki, de ugyanakkor azt is, hogy uralma al llunk, tlõ s knyrlõ hatalma al adjuk magunkat. Ahogy az apa lete a fi lett, egsz lnyt meghatrozza, ugyangy Isten is vit. Ezrt a jeladsunk arrl, hogy mindezt rtjk s tudjuk, nem lehet ms, mint: a dicsõts, ami nem ms, mint vlaszads Isten kezdemnyezõ tettre, kifejezsre juttatsa annak, hogy vi vagyunk s nem akarunk msi lenni.
Mindennek alapja Isten szeretetben van. Ezzel a dolog egszen Isten szvig van visszavezetve. Ezt, az Isten szvben gykerezõ dvakaratot nevezzk kegyelemnek. Erre a felelet nem lehet ms, mint trdrehulls, imdat. A „vltsg”, a kiszabadts (apolrytrsis) ennek a kegyelemnek a tartalma, eszkze pedig Krisztus vres ldozata (7. v.). Megnevezi azt is, amitõl megszabadulunk s amikppen megszabadulunk. Bûneink vdjtl s terhtõl – gy a trvny tktl s az tlet fenyegetstõl –, mgpedig a megszntets, az rvnyen kvl helyezs, teht a megbocsts ltal.
Isten kegyelme megnyilatkozsnak valsgos radsa, hogy a bûnbocsnat mell: blcsessget s beltst, rtelmet is ajndkoz, mellyel megragadhatjuk „akaratnak titkt” (9. v.). Az Isten akarata megismerse rsze az „dvssgnek”. Ez valjban tl van a htkznapi megismers hatrain, gy jelentetik ki hitbe, mint „titok” (mystrion). Ilyen rtelemben a titok: „egykor elrejtett, most kinyilvntott igazsg”. Itt a titok, amit most megismernk, hogy Isten egyest, „egybeszerkeszt” mindent Krisztusban (10). A „megismerni” s megismertetni a levlben annak az ember egsz ltt meghatroz viszonynak megvalsulst jelenti Istennel, amire mr az szvetsgben gretet nyert npe (Jer 31:34). Ez az ismeret „dvõssg ismerete” (Lk 1:77), ami a kiengeszteltets odaajndkozsbl, a bûnbocsnat feletti rvendezsbõl s Isten dicsõsgnek magasztalsbl ll.
A keresztynek gy mr nemcsak szabadok (4–7 v.), nemcsak ismeretk van (8–10), hanem mr az rksgnek, az Isten orszgba val bemenetelnek is birtokban vannak (11–12). Az „rksg” a hvõkre vr dvjavakat jelli, amik rszben mr az vk, rszben pedig ezutn lesznek azok. De rksg alatt magt Isten npt, a npe kz soroltatst is rthetjk. Erre kaptk a Szentllek pecstjt. Mi ez? Tulajdonkppen blyeg, mely a tulajdonjog jellsre szolglt, azutn a valdisg jele is volt. A rendeltetst is ezzel jelltk, s vdjegyl is szolglt. Itt a Szentllekkel val elpecstels a belsõ bizonyossgot jelenti afelõl, hogy az olvask Isteni, orszga, dvssge pedig az vk. A ksõbbiekbõl kitûnik, hogy az elpecsteltets nemcsak a vlasztottaknak szl, hanem az egsz vilg szmra is van jelentõsge, mint a krlmetlkedsnek. A Szentllek pecstje figyelmeztets, hogy az ember mindenestõl s az egsz vilg Isten tulajdona (4:30; Rm 4:11).
Efz. 1,15–23. Knyrgs Isten munkjrt az egyhzban.
Az olvask is azok kz tartoznak, akiken Isten a maga dvõssget ad munkjt vgzi, ezrt ad hlt az apostol hitkrt, melynek mr hre van, s szeretetkrt, mely mr gazdagon rad msok fel. De hlaadsa mindjrt knyrgsre fordul. Mit kr? Elsõsorban ismeretet. Az ismeret a Bibliban ltalban az Isten s ember kzti helyes viszonyulst jelli (Mt 11:27; 1Kor 8:1–3). Itt a megismersnek arrl a klnleges, szinte misztikus fajrl (epignsis) van sz, ami valaminek, vagy valakinek a mly, gazdag megismerst jelli, ami szinte egyenlõ annak lnybe val behatolssal. Ennek az ismeretnek Krisztus a trgya. gy ismerni Õt, mint a dicsõsg Urt, akit Isten feltmasztott, majd – hatalmi elõnyt adva neki az angyalokkal szemben – jobbjra ltetett, mindent lbai al vetett, majd az egyhz „fejv” tett. Nem az egyhz legnemesebb rszt jelli ezzel, hanem azt a tnyt fejezi ki, hogy Krisztus a nlklzhetetlen kormnyzja, lõ erõforrsa, vdelmezõ Ura, irnyt akarata s tpllja testnek, az egyhznak. Ennek megismerse csak gy valsulhat meg, ha megvilgosodnak a „lelki szemek”. Ez sszefgg a krt „kijelentssel” s a „megvilgostssal”, ami Isten ismerett adja.
A knyrgst rszleteiben nzve, hrom dolgot nevez meg az apostol, hogy azokat megismerjk az olvask: a) az elhvs remnysgt, b) az rksg gazdagsgt, c) Isten erejnek nagy voltt. A „remnysg” itt (18. v.) ppen gy, mint a Kol 1:5-ben maga a remnylett dolog. Ez Isten elhvstl fgg, ami nem ms, mint kivlasztsa s jtetszse (1:4–5). Az rksg (klronomia), aminek lnyeges jellemzõje a dicsõsg, valjban az dvssg teljessge. Ez Isten elõbb s csak azutn a hvõk, de mr zlogot, elõleget adott belõle a Szentllekben. Eljvetele bizonysga annak, hogy Isten Krisztus ltal mr uralkodik, s hogy a megvlts munkja nem a mltnak egy faktuma, hanem a jelenben folytatd trtns. A harmadik, amirt knyrg, Isten „erejnek nagy volta” (19. v.). Amikor ezt teszi, Isten megismersrõl ttr Isten erejnek megtapasztalsra, ppen gy, mint a Kol 1:9–11-ben. Itt is, mint ott, ezt Krisztus feltmasztshoz kapcsolja. Mert szmra, aki nem az ember plti halhatatlansgt vallotta, minden hallbl tmad let csoda, azaz Isten erejnek egyenes megnyilvnulsa. Krisztusban mutatta meg Isten rajtunk ereje nagy voltt; gy „magunkon” is megismerhetjk gyõzelmes erejt s nemcsak a teremtsben, a vilgkormnyzsban is. Igaz, leginkbb erõtlensg ltal. Klvin gy mondja ezt el: Egyedl Krisztusban, mint tkrben szemllhetjk azt, amit a kereszt gyengesge megakadlyoz, hogy tisztn lssunk magunkon. Mi mg a hall hatalma alatt lnk, itt megvetettek, lenzettek vagyunk. Neki azonban olyan nv adatott, amit angyalok s emberek tisztelettel nznek. Ezrt kell, hogy tekintetnket mi is Krisztusra irnytsuk, hogy Benne az isteni kegyelem dicsõsges kincseit meglthassuk s megmrhetetlen nagysgt megmrhessk; ami mg nem tudott nyilvnvalv lenni mibennnk.
Krisztus szolglatnak kozmikus jelentõsgt emeli ki, amikor a tvtantk ltal emlegetett szellemi lnyek feletti hatalmt hangslyozza (21–22). A vilgegyetemben val szuverenitsrl tr t Krisztusnak az egyhzban val szuverenitsra (23). Az egyhz itt is, mint a kolossi levlben „test”, melynek Krisztus a feje. Az alapgondolat az, hogy az egyhz lte a Krisztussal val bensõsges kapcsolatn s nki val teljes alrendeltsgen alapszik. Az egyhz tovbbmenõen (23. v.) Krisztus „teljessge” (plrma). A mondat rtelme nem vilgos. A tvtantknl a „plrma” a hatalmak; az enok, teht az istensg s az ember kzt tallhat termszetfltti lnyek sszessgt jelentette. Ezt az alapjelentst a sz Plnl is megtartotta. Msutt Isten tulajdonsgainak sszessgt, teljessgt jelenti (Kol 1:19). Istennek ez a teljssge Krisztusban lakik. Erre kell az egyhznak is eljutnia (4:13). Itt pedig a megllapts, hogy az egyhz a Krisztus teljessge, azt jelenti, hogy letben megvalstja Krisztusnak, a Fõnek minden tulajdonsgt, szeretett, bkessgt, erejt.
Efz. II. RSZ
Efz. 2,1–10. Az ember Krisztuson kvl s Krisztus egyhzban.
Krisztus kozmikus mltsgnak s az egyhzban gyakorolt urasgnak felmutatsa utn rtr az apostol a tapasztalatra. A tma itt is Isten hatalmas ereje”, melyet Jzus feltmasztsa tanst, de ppen gy a hvõk lelki hallbl val feltmasztsa is. Mintegy zrjelben idõzik egy pillanatra annl az llapotnl, amelybõl feltmasztotta Krisztus õket (2:2–3). A „harag fiai” voltak (3. v.). A „harag” nem az indulat rzelmnek fellngolst jelenti Istennl, hanem a megfizets folyamatt a trtnelemben (v. Rm 1:18; 1Thessz 2:16). Az apostol azutn visszatr fõmondanivaljhoz. Ez a 6. versben cscsol. A borzalmas helyzet szemllse is segtette annak megltsban, hogy itt csak a tiszta kegyelem segthetett.
Noha szeretetrõl s knyrletrõl beszl (7–10. v.), mindezek Isten jjteremtõ hatalmas erejnek megnyilvnulsai. A „kegyelembõl hit ltal” legpontosabb megfogalmazsa Pl kzponti gondolatnak. A zrjel vilgoss teszi, hogy a hit nem rdemszerzõ, maga is Isten ajndka. Jl figyelte meg valaki, hogy ennek az egsz szakasznak belsõ ritmust a „ban-ben”-t jelentõ grg szcska kettõs elõfordulsa hatrozza meg. Elõszr a bûn szhoz, aztn pedig Krisztushoz kapcsolva fordul elõ. s most, amikor a dicsõsg Urrl az emberre fordul a tekintet, azon dõl el, hogy ki az ember, mi a sorsa, jvendõje, hogy hol tallhat: a bûnben, vagy pedig Krisztusban, s e szerint a helye szerint tekinthetõ lõnek vagy halottnak, dvssgben vagy krhozatban levõnek. Ezt a kt ellenttes helyzetet rja le itt az apostol, mikzben az egyikrõl gy beszl, mint mltrl, a msikrl pedig gy, mint jelenrõl. Hogy ez az ellenttes llapot ltrejhessen, valami rendkvlinek, valsgos csodnak kellett vgbemennie. Ez az j teremts foglalkoztatja most az apostolt. Bûnsk voltak az efzusiak, bûneikben halottak, most pedig letre jutott szentek a Jzus Krisztusban. Mi ltal ment ez vgbe? A Krisztussal val egytt feltmads ltal. A bûnsk megvltsa, jjszletse. ugyanis nem ms, mint a feltmadsi erõ munklkodsa s gyõzelemre jutsa az emberek letben. Ez a Krisztus-testet ptõ, kzssget forml erõ mr mûkdik a vilgban: sszefogja, egybeszerkeszti, mg a hallbl is elõhozza a test letre rendelt tagjait, hogy Krisztus testnek meglegyen a teljessge.
Hrom helyzetben mutatja itt be az embert az apostol. Elõszr a bûn llapotban. Halottak voltak bûneikben. A grg sz valsgos hallt jelent. Nemcsak hasonlatkppen nevezi teht halottaknak a bûnben levõket. Nemcsak azt llaptja meg rluk – rja Klvin –, hogy a hall veszedelmben ltek, hanem azt jelenti ki, hogy az; amiben voltak, valsgos s jelenlevõ hall volt. Nemcsak konstatlja a hallt, hanem okt is megnevezi: a bûnt. Ha halott, akkor mirt jr? Jr, teht l; de csak „e vilg folysa szerint”. Van egyfajta let, ami megmarad az emberben akkor is, ha elszakadt Istentõl. A hitetlensg – folytatja Klvin – nem rombolja le egszen az rzkeket, de mit r mindez, ha az Isten orszga nem ltezik az ilyen ember szmra, igen, ha az ige szava irnt teljesen skett vlt?
Azutn a bûnbõl val szabadulst vzolja fel az apostol. A hall s krhozat: a bûnllapot kvetkezmnyei, ha Isten kzbe nem lp a Jzus Krisztusban. Mert mindnyjan „halva szletnk s halott emberknt lnk a vilgban, mg rszesei nem lesznk a Krisztus letnek”. mde Isten gazdag lvn knyrletben, kzbelpett: A Fia irnti nagy szerelmt nem akarja elrejteni, sõt inkbb megmutatni, valsggal „killtst rendezni” abbl, amit ingyen kegyelembõl, meg nem rdemelt kedvezsbõl tett rtnk. Egy szval kifejezve: megeleventette õket. A grg sz a teremts mozzanatt foglalja magban: letet csinlni, letre kelteni. Ez a bûnbõl val szabaduls tja: a halottakat lõv tenni. Ez megy vgbe mindig az ige szavra.
A megvltottsg llapott „Krisztusban ltelnek” nevezi (6. v.). Benne s Vele minden a hvõk (Rm 8:32). A Vele, mint fejkkel val kapcsolatuk rvn rszeslnek feltmadsban s dicsõsgben. A hallbl val kihozatalukrl s megeleventskrõl gy szl, mint ami mr megtrtnt, de szemlyesen s valsggal csak a jvõben lesz az vk. De ugyanakkor a jelenben vgbemenõ trtns, a lelki hallbl val feltmaszts trul itt elnk. Nemcsak Jzus Krisztus hallnak s feltmadsnak haszna tulajdonttatik nekik, hanem Isten hatalmas ereje valsgosan j s ms letre tmasztja õket. Az Ember Finak egsz trtnete reprodukldik abban, aki hisz Benne, rja Monod.
Az apostol hromszor is hasznlja az „egytt” szt, ezzel fejezve ki Krisztusnak a npvel val belsõ, misztikus egysgt. Az elsõvel mindent megmond, amikor ezt megllaptja. De kitûnik a msik kettõbõl, pldul az „egytt ltet”-bõl, hogy az „egymssal val kzssgnk” is hozztartozik megvltatsunkhoz. Nem egyedl, hanem egymssal egytt a mink Benne minden. Amint Benne „a mennyei helyekre” ltetett bennnket az Atya, azta egy j vilg lehetõsgei s erõi nyltak meg szmunkra, amelyekbõl mr a fldi letnkben merthetnk. Velnk van Õ mindenben, mi pedig Õbenne vagyunk, ppen ezrt tudunk lni a vilgban egszen benne, s ugyanakkor „fell” a dolgokon, fell a szenvedseken; a Stn hatalmn, ezrt tudunk mintegy jrni a hullmokon s tudunk Õbenne s ltala mindenben felettbb diadalmaskodni. Mltn llaptja meg az apostol errõl az j letrõl, hogy az az Õ „alkotsa”, kezemunkja. Az j letnek, mint annak idejn a teremtsnek, clt s rendeltetst adott. Ezek: a tettek, cselekedetek. Nem cselekedetekbõl vlasztott ki bennnket az r, de cselekedetekre, melyeket elõre elksztett. Nem kell mst tennnk, mint elkrni ezeket. Amint az j let kegyelembõl van, gy a j cselekedetek is, s ezek nem msok, mint az j let gymlcsei.
Efz. 2,11–22. Egykor ellensgeskeds, most bkessg egymssal.
Az egsz szakaszban kt sznak klnlegesen kiemelt hely jut. Az egyik: egykor, a msik: most. Ez kt idõt s idõtartamot kifejezõ sz, kt klnbzõ, egymstl szembetûnõen elvl szakaszt jell a hvõk letben. Azt, amelyik egykor volt s azt, amelyikben most lnek. Az egyik stt, nemkvnatos, a msik dicsõsges. Az egykorrl nem szabad mgsem elfeledkezni, sõt meg kell jra emlkezni, hogy megjul figyelmeztets maradjon s mindig tudatban legyenek az elnyert jttemnynek, s a most dicsõsge ne tûnjk magtl rtetõdõnek, hanem mindig hlaadsra ksztessen.
Mi volt egykor? Egy kifejezssel: az Istentõl val elszakadtsg llapota, aminek jellemzsre klnbzõ mozzanatokat emel ki. Elõszr is pognyok voltak, teht nem volt rszk a vlasztott np elõjogaiban, nem lehetett vk a kijelents s az gretek ldsa. Mint a vilg egyb npei, õk is tancstalanok voltak a halllal szemben s nem tudtk, hov vezet tjuk. Aztn, Krisztus nlkl valk voltak, s ugyanakkor Isten nlkl valk is. A „nlkl” sznak az eredetiben az elsõdleges jelentsei: „elvlasztva lenni”. Ez nagyon nehz llapot. Tudni, hogy van Isten, van gondvisels, Vele atyai szeretetben megnyilvnul kzssg, az ember azonban nem rszeslhet ezekben: Tudni, hogy van Krisztus, bocsnat, dvssg s kzben ltni, hogy az ember el van rekesztve ezektõl. Azutn, „tvol voltak Izrel trsasgtl” (12). Nem volt knnyû dolog Izrellel jrni, sokszor pusztn t vitt az t, de mgis biztonsgos volt kzjk tartozni. s „nem volt remnysgk” se, melynek beteljesedst az let mostoha krlmnyei kzt vrhattk volna, abbl erõt merthettek volna. Isteneik voltak, de Istenk, akire gyermekknt rbzhattk volna magukat, nem volt.
Ezzel a nyomorsggal lltja szembe Pl a gylekezet „most”-jt, amit Krisztus szerzett nekik. Õbenne lettek kzelvalkk (zs 57:19). Krisztus a szerzõje j letknek, Istennel s emberrel val j viszonyuknak. Naponknt elmondhatjk mindkt viszonylatban a zsoltrossal: a Te kzelsged oly igen j nekem! A nagy vltozs eszkzt is megjelli, amikor kimondja, hogy a Krisztus vre ltal, pontosabban vrben lettek kzelvalkk. A most tartalmra, a vgbement csoda eredmnyre is rmutat, a bkessgre.
A most kvetkezõ szakaszban (14–18) a levl kzponti gondolata trul elnk. Az imnt emlkeztette õket Isten kegyelmnek letet megjt hatalmra, most pedig az egysg megtapasztalsra hvja fel a figyelmet, ami „elsõ zsengje” Isten terve megvalsulsnak, a mindenek egysgre jutsnak (1:14). A levl jellegzetes zenett erre vonatkozan gy fogalmazza meg: Krisztus, aki a mi bkessgnk, „lerontotta a kzbevetett vlasztfalat”. Mit rt ez alatt? A kvetkezõkre gondolhatunk: 1. A templom klsõ udvart a belsõtõl elvlaszt falra, mely a pognyokat flrerthetetlenl, mint „tvolvalkat” blyegezte meg. 2. Jelentheti a vlasztfal a „fggnyt”, mely a szentek szentjt klntette el. Krisztus hallakor ez kett hasadt (Mk 15:38), s gy megnylt az t Istenhez. 3. Jelkpezheti a fal a „trvnyt” is, melyet az emberi parancsok s rendelkezsek mintegy „kertssel” vettek krl. A trvnynek valban volt ellensgeskedst tmaszt jellege zsidk s pognyok kztt. Bizonyos rtelemben sajtos nemzeti intzmny volt s sugallta a zsidsg elklntettsgre val trekvst. Ezrt elmondhatjuk, hogy Krisztus a trvnyt mint elvlaszt s rdemszerzsre indt tnyezõt megszntette, s gy a trvny vge lett (Rm 10:4). A trvny cselekedeteit feleslegess tevõ j, lõ utat nyitott, a hitnek az tjt, s ebben „hasznt” is megjellte a kegyelem terletn (v. Gal 5:14). 4. Jelentheti a fal tvitt rtelemben azt a korltot is Isten s ember kzt, de ugyangy ember s ember kztt, melyet azok a „szellemi hatalmassgok”, a vilgban munklkod „elemi erõk” alkotnak, hogy ellensgeskedst tmasszanak vele (1:21; 2:2; 6:12).
Nehz lenne e jelentsek kzt vlasztani. De valjban nem is kell. Mert ppen abban van az efzusi levl jelentõsge, hogy a szûk vallsi trrõl a teljes lthatrra vetti a fnyt. A vilgos zenet ez: Krisztus minden vlasztfalat lerontott. Ezrt nincs tbb „sem zsid, sem grg” (Gal 3:28). Kiengesztelõ munkjval a kettõbõl egyet, jat teremtett, s most mr lhetnek nem egyms ellen, hanem egytt, sõt egymsrt. Az apostol azt is elmondja,. hogyan vgezte el Krisztus ezt a munkt. Amikor testt, vrt, keresztjt emlti, az Krisztus egsz nmagt jelenti. Kereszthallban fõpap s ldozat, aki kzbenjr s nmagt adja, vre sokakrt, pognyokrt s zsidkrt egyarnt kiontatik. s mivel Istennek tetszõ volt ldozata, elfogadta azt, azrt van s lehet bkessgnk ltala. Az egyhz feladata azrt az efzusi levl szerint: elhirdetni az rmhrt, hogy a vlasztfal lebontatott Isten s ember, ember s ember kztt.
Eljutottak az idegensgbõl, az istennlklisgbõl az otthonig, Isten hzig, ahol mint egyenjog trsak, testvrek lhetnek s nvekedhetnek (21). A prhuzamos helyen (Kol 1:6–10) nem kvantitatv, hanem kvalitatv, nem szmbeli, hanem ismeretbeli nvekedsrõl van sz elsõsorban. Itt valsznû mindkettõrõl. Jelenti az ismeretben val elmlylst, a szeretetben s engedelmessgben val elõhaladst, de a szmbeli nvekedst is (ApCsel 1:13; 2:41). Mindkettõt Isten adja (1Kor 3:6). Nvekednik kell mg pedig lõ, szent templomm. Az plet legals, a felptmnyt tart falt Jzus kvetei alkotjk, akiknek bizonysgttele ltal keletkeztek a gylekezetek. Velk egytt emlttetnek a prftk, akik elsõsorban a pognyok kzt tettek bizonysgot Isten dvztõ akaratrl. Ezek lettek nyilvn az alapkvek. De milyen szerep jut az pletben Jzusnak? ltalnos vlemny szerint Õ a „sarokkõ” (zs 28:16), amelytõl fgg az plet szilrdsga s amely a sokfle kõ sszetartst s egysgt biztostja. jabb magyarzk szerint – a fõsg gondolatval sszhangban – Jzus a „bekoronz kõ” szerept tlti be, melyet utoljra helyzetek a ksz pletre, mint a boltozat befejezõ kvt, s ez adta meg az egsz plet tartst, zrt egysgt. Sziriban rgi keresztyn hzaknl a kapubejratot thidal kveken az õskeresztyn jel: az ichthys, a hal betûit talltk, azaz, Jzus Krisztus, Isten Fia, Megvlt.
Mivel minden plet, pontosabban minden keresztyn kzssg Vele, a Fõvel van sszekttetsben, ezrt nvekedhetnek az efzusiak is Isten szent templomv (1Pt 2:6), ahol Isten jelenlte a gylekezet imdkoz kzssgben jra s jra megtapasztalhat. Ebben õk is benne vannak, Krisztusban, akinek Lelke ott munklkodik (22), erõst, vigasztal szakadatlanul. Ez pedig – brmi trtnjk is az apostollal – mindig elgsges ok a hvõknek az rvendezsre s hlaadsra.
Efz. III. RSZ
Efz. 3,1–13. Isten titka ismertt lett az egyhzban.
A csodlatos templom, Krisztus egyhza ltsa hlaad imdsgra indtja az apostolt. Belekezd, „ennek okrt”, de hirtelen abbahagyja, s csak a 14. versnl folytatja majd. Mirt? Amint a maga nevt kiejtette, figyelme azonnal a maga szemlyre, Istenhez val viszonyra, majd jelenlegi – magyarzatot kvn slyos helyzetre fordult, s arra gondolt, hogy esetleg megbotrnkoznak rajta, Istentõl val megbzst is ktsgbe vonjk, ezrt jnak tli, hogy hivatsa magasztos voltt felmutassa. Nem hallgathatja el, hogy amikor Isten elhvta õt, valami jat, rendkvlit, titkot (mystrion) jelentett ki neki, ppen „rettk”, a pognyokrt. A 6. versben pontos meghatrozst talljuk a „titoknak”. Msutt a jvõ dicsõsgre vonatkoztatja ezt (1Kor 2:6–10; Kol 1:27). Ebben a levlben minden dolgok egybeszerkesztsre utal (1:9–10). Izrel megkemnytse a pognyok vgleges begyûjtse rdekben (Rm 11:25) ennek a rsze. Nem ktsges, hogy a pognyok megtrse maga a titok, utal erre msutt is (Kol 1:27), itt viszont mr kzpontiv lesz az apostol gondolatban. Kln kihangslyozza, hogy az egyhzban tapasztalhat egysg zsidk s pognyok kzt rsze a titok kijelentsnek. Nem ms ez, mint Istennek a pognyok, sõt az egsz emberisg dvztsre vonatkoz terve, mai kifejezssel: az egyhz egyetemessge. Ezt fejti most ki, elõbb tartalma, majd annak munklja fell nzve. Valjban Jzus Krisztus maga a titok, s egyben a kulcs is hozz, akiben olyan belthatatlan mlysgei nyltak fel az isteni erõknek s a blcsessgnek, hogy Isten dvtervnek eddig rejtett szakaszai s ismeretlen mretei egyszerre megvilgosodtak, gy abban a pognyok rszvtele s helye is. Erre vonatkozan bzatott r – kegyelembõl – sfrsg (oikonomia), mgpedig kijelents ltal.
Mi volt az j a kapott kijelentsben, a rgivel szemben? A vlasz ebben a szban tallhat meg: most. Az szvetsgi gretekben is sz van arrl, hogy amikor eljnnek a messisi kor ldsai s Izrel jra Isten megtiszttott s kedves npv lesz, ezekben az ldsokban rszk lesz a npeknek is. A kapott kijelents azt adta tudtul, hogy ez az idõ most van. Eljtt a pognyok ideje, s Krisztus vgremehetetlen gazdagsga ppen az, hogy hvja a pognyokat is a mennyei letre, zsidkat s pognyokat egyformn j emberr teremtve, hogy felptse belõlk a Krisztustestet, az egyhzat. Hrom szemlletben is kifejezi a pognyok viszonyt Krisztushoz s a Krisztus test eddigi tagjaihoz. Elõszr, ahogy mr mondta, „egyttrklk”, azutn ugyanannak a testnek ppen olyan teljes jog tagjai, mint a tbbiek, „velk-egytest” (syssma) lettek, s vgl rszesei az greteknek, teht ebben a tekintetben is egyenlõk a zsidsgbl valkkal, akiki elsõsorban voltak az gretek. Ahogy most az ltala vgzett munkra gondol, jra a kegyelmet emlti, hogy kiemelje: nem az v ez a munka valjban, Isten ereje vgzi azt benne s ltala. Visszatekintve elhvsa idejre, magt a legkisebbnek ltja az elhvottak kztt. De kegyelmes volt hozz Isten, amikor az egsz vilgot tfog dvtervt szemlyes hivatsv tette. A maga szolglatt ebben kt irnyban is kimutatja. Abban llt az, elõszr, hogy „hirdesse” (euangelisasthai) a Krisztus vgremehetetlen gazdagsgt, azaz rmzenetet mondjon arrl, hogy van vltsg, bûnbocsnat a Jzus vre ltal. Szolglatnak msik mozzanatt ezzel a szval mutatja fel: megvilgostani (ftisai). Azaz, rvilgtani minden ember elõtt, hogy lthassk: mi a vgbemenetele a titoknak. gy ll az apostol munkja Isten roppant vilgtervnek a szolglatban. Mindennek abba kell sszemunklnia, hogy az Isten dvterve az egsz vilgra nzve megvalsuljon. Ennek a tervnek a munklsban ragadhat meg az egyhz ltnek az rtelme is. Kldetse van, szolglatra hivatott el. Nem nmagrt van az egyhz, hanem a vilgrt, ezrt mindig nyitottnak kell lennie a vilg fel, annak minden gytrõ krdse s ujjongsra okot ad rme irnt. Ennek a grandizus tervnek a ltsban s vllalsban tallnak egymsra az apostol s gylekezet, s ez nyjtja a kzs alapot szmukra ahhoz is, amirõl ppen sz van: a knyrgshez. s mindez „Krisztusban” lehetsges, akinek szemlye, jelen dicsõsges llapota sszekti a mennyet s a fldet, aki az egyhzat is, mint a vilg dvre vezetsnek eszkzt a mennyei lnyek rdeklõdsnek is trgyv teszi. Mert azok is feszlten figyelik a kimenetelt. s amikor majd az igazsg s bkessg gyõzedelmeskedik a fldn, akkor Isten fiai s a hajnalcsillagok is rvendezve nekelnek.
Az elsõ versben megzendtett hang, a „tirettetek”, itt jra felcsendl, gazdagabban, j tartalommal megtelten. Az apostol fogsgt, annak szenvedseit is, me szolglatnak kell tekintenik, mert ldsul s nyeresgl lett az a pognyok szmra, amit nem szgyellni, hanem amivel inkbb dicsekednik kell az rban.
Efz. 3,14–21. Knyrgs erõrt s belsõ nvekedsrt.
Az apostol tantsa, vagy ahogy egyesek nevezik, meditcija itt, ahogy vrhattuk, knyrgsbe megy t s olyan cscsot r el, ahova mi taln felrni soha nem fogunk, legfeljebb a hozzvezetõ utakat tudjuk megmutatni. „Meghajtom trdeimet az Atya elõtt”, kezdi. De mit is tehetne mst, amikor egyfelõl rzi a maga mltatlansgt, msfelõl viszont ltja Krisztus dicsõsgt? Atyt mond s ezt nem ok nlkl teszi. Atynk az Isten, mint letnk adja, a teremts alapjn, de amit az apostol elmondott eddig rla, az tbbrõl: a messze szakadtakhoz val kegyelmrõl, az Õ atyai szvrõl, bûnbocsnatban megnyilvnul megvlt szeretetrõl beszlt. Azutn „nemzetsget” emlt, kzelebbrõl akarva meghatrozni azokat, akiknek Isten atyjukk lett, õk pedig fiaiv. A grg sz (patria) azt az embercsoportot jelli, amely egy atytl szrmazott. Itt is az ltala teremtett letre esik a hangsly. Az atya sz rzkelteti velnk legvilgosabban, hogy Krisztus ltal milyen mly a kzssgnk Istennel. Most is ebben bizakodva hull trdre s meri krni a legnagyobbat, dicsõsge gazdagsgra hivatkozva. Tudatban van, hogy ha megadatik neki az egy Atyval val kzssgben, hogy eggy lehet a gylekezettel, akkor az a vele val szemlyes kzssgvllalst s kldetse igaz megrtst is elõsegti.
Mirt knyrg ht az apostol? Az Isten szeretetnek vgclja (scopus) lebeg elõtte. Hrom krs van az imdsgban (v. Kol 1:9–11): a) lelki erõrt, b) Krisztus bennnk lakozsrt, c) erklcsi stabilitsrt knyrg. Ezt kveti a megismersrt val knyrgs, amire rgebb ta kszl (1:16.19), vgl a teljessg krse. Van egy sz az imdsgban, ami krl minden mondanival csoportosul: a belsõ (es). Ez kimondottan az ember, a gylekezet elrejtett letre, a kzpre vonatkozik, ahol vgsõ soron eldõlnek a csatk s szletnek a gyõzelmek. Erre nzve kr elsõsorban: erõt. Ezt grte az r vinek, s erre volt szksgk most is a gylekezet tagjainak, mert nehz terhet kellett viselnik, veszedelmes ellenfelekkel szemben kellett megllniuk. Msok a ksrtsek, ms termszetûek a harcok, de az erõ s annak forrsa mindig egy s ugyanaz: a Szentllek. Aki elnyeri a Szentllek erejt, egyedl az szmt erõsnek – mg gyngesgben is – az Isten elõtt, az bizonyul erõsnek a mindennapi letben is. A belsõ ember a Llek ereje ltal jul naprl napra (2Kor 4:16).
A belsõ megerõsds kt irnyban nyilvnul meg: erõss, lõv teszi a hitet a Krisztussal val kapcsolatban s forrv, egyben cselekvõv a szeretetet az emberekkel val viszonyukban. A Krisztussal val kapcsolatnak olyan erõsnek s valsgosnak kell lennie, hogy Krisztus lland lakozst vegyen a szvkben, teht letk kzppontjban, hogy innen az egsz letet thathassa, megszentelhesse, a harcokra felkszthesse. Mivel Krisztus csak a szeretet lgkrben marad meg, szeretetknek olyan erõss kell lenni, hogy valsggal benne llhassanak, mint ahogy a fa benne ll gykereivel az anyafldben. A szeretet nlkli let gykrtelen let, mely nem kap j erõket, ezrt elszrad.
Kivilglik a tovbbiakbl, hogy mindezt nem ncllal kri az apostol. A megerõsds ugyanis alptmny a tovbbi szmra, elõfelttel ahhoz, hogy valamit „megragadhassanak”, megrthessenek, megismerhessenek. De mit? Nem nevezi meg kifejezetten, de a fentiekbõl kitûnik, hogy azt, amit eddig mint titkot emltett, aminek szolglatra nmaga is elhvst nyert: Istennek a vilgot tfog dvtervt kell megragadni s imdkoz szvvel megismerni. Ennek – korabeli misztrium-vallsokban hasznlt kifejezsekkel – van: szlessge s hosszsga, mlysge s magassga. Ezekkel a teljessget akarja rzkeltetni. De minek a teljessgt? Semmikppen nem ilyen ltalnossgt, mint Istennek jvolta. Egyesek szerint itt a kp mr tnylik az dvterv eszkzlõjre, az egyhzra, amely ltal Isten megismerteti a vilggal dvztõ akaratt s teljessgre juttatja azt. Ahogy egyik rsmagyarz fogalmazza: „Szlessgben tfogja a vilg minden npt, kelettõl nyugatig, hosszsgban tnylik minden idõn s elr az utols dolgok vgig, mlysgben lenyl oda, ahol a meghalt hvõk nyugosznak. Magassgban pedig feltr a mennybe, ahol Krisztus l s uralkodik.”. A kulcssz mindebben a szeretet. A vgsõ rtket megragad ismeret nem rtelmi jellegû, hanem szemlyes, ltet meghatroz megragadsa Krisztus irntunk val szeretetnek. Ez a szeretet fellmlja az ismeretet, de valsznûleg nem olyan rtelemben, mintha nagyobb volna, mint az 1Kor 13:2.12-ben, hanem mivel tl nagy ahhoz, hogy teljessgben megismerhessk. Vgl is paradoxonnal van dolgunk: annak megismersrt imdkozunk, ami vgsõ fokon megismerhetetlen.
Summzsknt azt kri, hogy Krisztus szeretetnek a megismerse rvn juthassanak el Isten egsz teljessgig. A fentiekben Isten kegyelmben val rszvtelrõl, az Isten lnyegt kitevõ szeretetben val nvekedsrõl van sz. Most ennek – emberileg – elrhetetlen teljessge a knyrgs trgya. Nyilvn az a csodlatos lehetõsg ez, amit a Szentrs ms helyen gy foglal szavakba: „isteni termszet rszesei lettnk” (2Pt 1:4). Isten rszrõl nincs akadlya annak, hogy immr Fia brzathoz hasonlk legynk. Ez ma mg csak gretes kezdet bennnk, de az r szava a garancia, hogy drga valsg lesz egykor szmunkra teljessgben.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
