|
2 Kor. 04 - 09
2 Kor. IV. RSZ
2 Kor. 4,1–6. Krisztus dicsõsgnek szolglata.
Itt folytatja Pl a 3:1-ben elkezdett gondolatot, az apostoli szolglat dicsõsgt (miutn kzben slyos gondolatai voltak az jszvetsgi szolglat dicsõsgrõl!). Visszatrve az apostoli szolglatra, elõbb nhny elhatrol, majd azutn nhny megerõstõ kijelents kvetkezik.
Mint akik Isten irgalmt nyertk el, nem fradhatnak meg. (Az egkake jelentsei kzl ez tûnik itt helyesebbnek. V. Lk 18:1; Gal 6:9.) Ugyanakkor le kell mondani a takargatni val bûnkrõl – elg nehz ennek a fordtsa, rtelmezse; egy magyarzat egyszerre tfle lehetõsget is felsorol. Legvalsznûbb rtelmezse: Pl gy rzi, hogy neki nincs mirt szgyenkeznie, ha volt mirt, akkor azt is nyltan megtette mr. Nem is akar senkit megcsalni ravaszkodssal, vigyz az igehirdets tisztasgra (v. 1Pt 2:2: hamistatlan tej!). Apostoli munkja az igazsg nyltsgval folyik, melyet minden ember mrlegelhet lelkiismerete szerint, de nem is csak ez szl ajnlsul, hanem az is, hogy „Isten elõtt” trtnik mindez (v. 1Kor 4:1–5).
Ha ennek ellenre mg nmelyeknek mindig rejtett marad az evanglium (kalupt – mint ahogy a hajt elfedik a nzõ elõl a hullmok…) – annak nem az apostol az oka, hanem az, hogy ezek ms hatalom alatt llnak, a „vilg istene” elvaktja õket, melynek kvetkeztben ezek „elveszendõk” (apollumenoi). Pedig nem kellene ennek gy trtnnie, hiszen Krisztus dicsõsge sugrzik. Elg nehz a sok genitivuszt magyarul vilgosan fordtani – szinte az apostol maga is kszkdik a kifejezsek s a mondanival gazdagsgval. Itt hangzik el ismt Jzus Krisztusrl: az Isten kpmsa (eikn) – ami nem a valsgnl kisebb rtkû, hanem ppen az ekvivalens megjelens kifejezse (v. Kol 1:15). Pl s munkatrsai ezt a Krisztust hirdetik, mint a gylekezet Urt, magukat pedig mint a gylekezet szolgit ajnljk.
Ismt az apostoli szolglat mltsga kvetkezik: amint a teremts elsõ lpse a vilgossg megjelense, gy az j teremts (v. 2Kor 5:17) elsõ lpse az, hogy az Isten dicsõsgnek ismerete felragyog. Itt azonban fel kell figyelnnk arra, hogy az apostol nem azt mondja, hogy bennk, rajtuk ragyog fel, hanem: Krisztus arcn! Ismt emltennk kell: ha van is hasonlsg a misztika dolgaival, a kifejezsek mgis az evangliumot hordozzk, annak trtnelmi realitsban.
2 Kor. 4,7–18. Kincs cserpednyben.
A dicsõsg cscsairl az apostol ismt visszazkken a valsgba, hogy azutn majd jra emelkedjk… A szolglat, a prdikls; a keresztyn lt fnyes volta utn mintegy nmagra s trsaira tekint. Korbban az alkalmassg volt a krds, most ugyanez ms megfogalmazsban kvetkezik.
Kzismert gondolat a kincs cserpednyben, mely a maga paradox voltval azt tantja: a rendkvli erõt Istennek tulajdontsuk (v. JSir 4:2; zs 64:7). Nem panaszdalt mond az apostol a maga s trsai cserp volta miatt, hanem a kincs rtkt emeli ki a kontraszt ltal. Egybknt azt is sugallja, hogy a kettõt nem lehet felcserlni! A kincs nem az apostol szemlye vagy szolglata, hanem a hirdetett evanglium!
Ezt az elvi tnyt a sztoikus diatrib stlusban rszletezi is az apostol (8–11. vers). Rtori szpsggel, ugyanakkor lelkigondozi intelem mdjn fogalmazza meg a keresztynek – s nem csak az apostol – valsgos helyzett (v. Deut 31:6–8; Jzs 1:5; Zsolt 37:25.28). Nem arrl van sz, hogy a szenveds stb. nem slyos, nem veszlyes, vagy hogy mindig van kit, hanem: Isten az, aki minden alkalommal odall az ember mell, s Õ ad j lehetõsget szmukra. Mint az I. rszben is, most itt is elmondja: mindez a keresztyn szmra „termszetes”, hiszen Jzus hallt is hordoznia kell ahhoz, hogy Jzus lete is lthat legyen benne. (Thanatos helyett nekrsis van – ez elõbbi a valsgos hall, az utbbinl, br orvosi szakkifejezs ez is, mgis annak tvitt rtelmben hasznlatos: elhals, mint termszetes folyamat.) Fel kell figyelnnk a stilris finomsgra: a 11. vers vgn vratlanul sarx szerepel, kln kiemelve haland voltt, ugyanakkor a kontraszt is lesedik ezzel: a testben lesz lthatv Jzus lete. Nincs sz teht itt sem misztikrl.
A 12. vers lehetne ironikus is, de tekintsk inkbb alzatosnak, mint ironikusnak. Az apostol vllalja a koinonit ilyen ron is! Ezrt is lesz a szava vigasztal. A Zsolt 116:10-et idzi, mely szerint a hit s a bizonysgttel sszetartozik. Ahogy egykor az szvetsgi kegyesnek el kellett mondania a maga hitvallst, gy kell itt az apostolnak is. Ez a hitvalls a mr kzismert ttel: Jzus Krisztus feltmadsa bizonyossga s zloga a mi feltmadsunknak. A 15. vers rtelmezõ fordtsa az kb.: a kegyelem nvekedjk a (hvõk) mind nagyobb szma miatt, s a hlaadst bõsgess tegye Isten dicsõsgre. hatatlanul gondolnunk kell a Heidelbergi Kt 1. feleletre.
A 16–18. vers summzza a hitvallst. Nem frad, nem csgged az apostol, mert tisztban van vele: Krisztusban elrejtett az lete, ami egyszerre valsg s titok. Ez a valsg s titok pedig az, hogy nemcsak a lthatt, a klsõ embert tekinti egyetlen s vgsõ valsgnak. A hasznlt szavak ugyanazok, mint amit a filozfusoknl vagy a gnosztikusoknl is tallunk – de ezeknek a jelentse Plnl keresztyn rtelmû. A klsõ ember a filozfusoknl s gnosztikusoknl ugyanis a testi, klsõ vilghoz kttt, mg a belsõ, a lelki, minden hatstl elzrkz rsze az embernek. Plnl a klsõ ember a tapasztalati, a cserpedny, melynek sorsa az, hogy romlik s elmlik. A belsõ pedig az eszkhatolgikus, jvõre tekintõ, Krisztusban mr j teremtsknt lõ ember. rdekes az is, hogy az apostol nem aknzza ki a jelen-jvõ ellenttet gy, hogy a kettõt ellenflknt vagy alternatvaknt emlten. Tny az, hogy a klsõ ember romlik (diaphtheir – mint ahogy a rozsda megemszti a vasat), ugyanakkor jul (anakaino) valsgosan a belsõ ember (v. Rm 6:4.6; 7:6; Gal 2:20). Ez is tapasztalati valsg!
A szenveds, brmennyire is valsgos, eltrpl a dicsõsg jvendõ nagysga mellett. A baros doxs – nagy dicsõsg – kifejezs elg nehezen rtelmezhetõ. Mintha az apostol szjtkot alkotna a hber kbd sz kt jelentsbõl, az ugyanis egyszerre jelenti azt, hogy „slyosnak lenni” s „dicsõsgesnek lenni”.
A hitvalls cscsa pedig ebben a szakaszban: a keresztyn ember pillantsa a clra irnyul (skope), ami pedig nem a lthat szfrban van. A „nem lthat” kifejezs (m blepomena) arra utal, hogy br valsgosan ltezõ dologrl van sz, az valami miatt nem lthat a szmunkra. Azaz azrt nem lthat, mert az „Krisztusban” van, mert az nem tintval, vagy nem kõtblra rtan ll elõttnk, mert az eszkhatolgikus valsg – s sorolhatnnk a pli gondolatokbl ismert prhuzamokat. Ez a nhny mondat ismt emlkeztet klnben a filozfusok szhasznlatra is, akiknl a lthat – lthatatlan ellentt szintn elõfordul. Pl kijelentse gy hangzik: a lthatk ideigvalk (idõhz ktttek – proskaira), mg a nem lthatk az idõhz nem ktttek (ainia) – v. Zsid 11:27.
2 Kor. V. RSZ
2 Kor. 5,1–10. Felltzni, hazakltzni.
Mintha az 1Kor 15 gondolatai folytatdnnak, feltevsek szerint esetleg ppen annak korinthusi flrertse miatt, taln a gnosztikusok flremagyarz tevkenysge miatt is. Ugyanakkor csatlakozik ez a szakasz termszetesen a 4. rsz vghez: lthat s lthatatlan, ill. ideigval s rkkval dolgok kztt vlaszt a keresztyn.
Itt kt kpet hasznl az apostol. Az egyik a hajlk, a msik az ltzet kpe. A hajlk nagyon rgtõl hasznlatos a test, a testben val let megrajzolsra (zs 38:12). Nagyon szpen fogalmaz az apostol: a fldi stor, illetve nem kzzel csinlt (= fellrõl val) plet ll szemben egymssal, s benne van a bizonyossg: tudja, hogy ez a msik is ltezik! Nyitva marad a krds: vajon a tnyleges hallra gondol-e az apostol, vagy a rgi vilg elmlsra – vgeredmnyben azonban ezen nem mlik az rtelmezs. A bizonyossg a fontos: ebben a testben (storban) shajtozunk, mert tudjuk ideigval voltt, s keressk az rkkvalt (Zsid 11:8kk.).
Azutn kvetkezik a msik kp: a levetkõzs–felltzs kpe, mely lnyegben ugyanezt mondja el, de ms gondolatkrhz kapcsoldva. Ugyanis az apokaliptiknak s a gnzisnak volt kedvenc kifejezse a hallra a levetkõzs, s ennek kvetkeztben majd a felltzs. A mitolgia is tud arrl, hogy a hall milyen „levetkõzst” jelent az embernek. A keresztyn hit bizonyossga pedig az, hogy nem egyszerûen levetkõzs trtnik, hanem a mennyei hajlk felltse, hogy a „halandt elnyelje az let” (v. 1Kor 15:54).
Problms a 3. vers rtelmezse s fordtsa. Az F a Marcion szerinti szvegvltozatra pt: a levetkõztets vajha ne jelentsen Isten elõtti meztelensget, vdtelensget. Ugyanakkor a textus receptus arrl szl: nehogy felltztten is mezteleneknek talltassunk; nehogy azt higgyk, hogy a testbenltel, a stor mr rkre szl vdelmet jelent neknk. Akik gnosztikus flrertsek elleni szakasznak tartjk, ppen a 3. versben tallnak apolgit a gnoszticizmus ellen: ti azt hiszitek, hogy a gnzis mr felltztetett titeket – nehogy azutn kiderljn, hogy bizony meztelenek vagytok… A keresztyn nem le-, ill. kivetkõzni akar ebbõl a testbõl, mint a gnosztikusok, hanem az ideiglenes hajlkbl szeretne tmenni a vglegesbe (v. Fil 1:21kk.).
Mindennek alapja – itt visszatr az 1. rsz nhny gondolata – Isten munkja, felksztse (katergazomai – v. Fil 2:12!) –, melynek megerõstse a Llek zlogknt val ajndkozsa is.
Annl inkbb is szeretne vgleges hajlkban lakni a keresztyn, mivel tudja, hogy ebben a testben, ebben az letben „tvol lakik” az rtl, ez csak ideiglenes stor a szmra (v. Zsid 11!). A hitben jrs nem lertkelõ kifejezs, hanem egyszerûen tnymegllapts, mint ahogy a Gal 2:20-ban is talljuk. Ugyanakkor a tvollt s a hazakltzs kpnl hatatlanul felrmlik a tkozl fi kpe, aki testben jrva tvol van az atytl, ugyanakkor hazatrhet… De nemcsak a mi asszocicinkban, hanem Pl szavaiban is bekvetkezik az etikra val ttrs: trekvsnk az ehhez a hithez mlt let, mr itt, ebben a storban is, mert tudjuk, hogy egykor tetteinkrõl szmot kell adnunk. Nagy krds, hogy a 10. versben mennyire a cselekedetek szerinti megtlst tantja, vagy mennyiben csak a cselekedetek fontossgt? Az 1Kor 3-ra gondolva a cselekedetek fontossga lehet az igazi mondanival, annyival is inkbb, mivel a 10. vers nem beszl kifejezetten tletrõl.
Az F magyarzata a phanero kifejezsre: leplezetlenl kell odallnunk Isten el. A sz azonban igazbl nem ezt jelenti, hanem azt, hogy nyilvnvalv vlik, manifesztldik az, ami eddig nem volt nyilvnval. („tvilgts” trtnik Krisztus tlõszke elõtt.) Ezt nem kerlheti el senki sem – valsznûleg az apostol itt nem csak e keresztynekre gondol, br ebben a szakaszban a „mi” minden esetben a keresztyn gylekezet tagjait jelenti.
2 Kor. 5,11–21. A bkltets szolglata.
Kt nagyobb egysgben szl errõl az apostol: a 11–15-ben az emberek kztti megbklsrõl, mg a 16–21-ben az Istennel val megbklsrõl.
Ez a szakasz visszatr nhny mr emltett tmhoz: az apostoli szolglathoz, a dicsekvshez, az ajnlshoz, a Krisztusesemnnyel val kzssghez. Ugyanakkor sokszor apologetikus jellegû: rezhetõen reflektl az apostol a gylekezetbõl elhangz vdakra is. A hangja azonban mr megbklt, klnsen a msodik szakaszban prhuzamosan talljuk a Krisztus vltsgmûvrõl szl kijelentst s az apostoli szolglatra val alkalmazst – a legtbbszr fl versenknt felvltva.
Az egyik vd az, hogy r akarjk venni az embereket sajt tantsuk kvetsr (v. 6:8: mtk). A peith ige azonban alapjban vve a tants – rvels – igehirdets szakkifejezse (ApCsel 18:4; 19:8 stb.). Ezt pedig az apostol nyltan vllalja is, hozztve, hogy miutn Isten flelmben jrnak, bizonyosak abban, hogy Isten ismeri munkjuknak az gy fel nem mrhetõ rszt is. Ugyanakkor remli, hogy a gylekezetben is fel tudjk krni szolglatukat: mennyiben mts, mennyiben lenne az „rszeds”, „rbeszls” (v. 1Kor 4:1–5; 2Kor 1:12).
Ezrt nem szksges nmagunkat ajnlani, sõt a gylekezet rbredhetne arra, hogy neki van dicsekednivalja az apostollal s az ltala hirdetett evangliummal. Msok dicsekedhetnek en prosp, azaz sznbõl, de Isten ismeri azt, ami a szvben van.
gy tûnik, a msik vd, egyben az ellenfelek sznbõl val dicsekvsnek trgya a pneumatikus lmny, az eksztzis. Plnak is szemre vetik, vagy gy, mintha õ maga is ezzel dicsekedne, vagy gy, hogy emiatt nem igazn ptõ a szolglata. Mindenesetre a 12. vers egy ilyen vdra felel. Egyesek szerint ez a vers ironikus, de jobb ezt is apologetikusnak tekintennk. Pl nem tagadja az eksztzis tnyt (v. 2Kor 12), de ez nem a gylekezeti szolglatrt jelentkezik, hanem Isten elõtti gy. A gylekezetben azonban jzanul, blcsen, racionlisan tant, mert erre van szksg, ez pti a gylekezetet (1Kor 14). Ami pedig a gylekezetnek esetleg nem volt racionlis beszd, annak az az oka, hogy Krisztus (minden mrtket meghalad) szeretete szorongatta az apostolt. (A sunekhein jelentse lehet: uralja is!) Azutn lerja ms szavakkal ugyanazt, amit a 4. rszben is lert: a keresztyn lt, a megkereszteltsg tnye azt jelenti, hogy „mindenki meghalt” (v. Rm 6; Kol 3), teht tbb nem lhet nmagnak. A kijelentsek tartalma alapjban nem misztikus, s itt nem is skramentumi, hanem jogi rtelmû: a helyettes elgttel gondolata van benne.
Ezen az alapon llva fogalmazza Pl tovbb szolglatuk lnyegt. Valban lnyegt, szaktva mindazzal, ami „test szerint” trtnt, ahogy test szerint tltek meg szemlyeket, akr magt Jzus Krisztust is. A kata sarka rtelme: a test (normi) szerint – azaz valsznûleg nincsen semmi olyan rtelme, jelentse, hogy Pl egykor szemlyesen ltta a trtneti Jzust, vagy hogy valamelyik ellenfele dicsekszik azzal, hogy õ mg ltta… Inkbb arrl szl a 16. vers, hogy ha volt is Jzus Krisztus szemlyvel s munkjval kapcsolatban test szerinti, fldi, racionlis (rosszall rtelemben) megtls, ennek ideje elmlt, hiszen mr a 14–15. versben meghatrozott mdon gondolnak r. Ezt tmasztja al a kvetkezõ mondat is: ha valaki Krisztusban van…! Az en Khrist gyakori pli kifejezs; sem nem misztikusan loklis rtelmû, sem nem pneumatikusan perfekcionista gondolat, hanem alapjban ez is jogi: aki Krisztus vltsgmûvnek rszese. Ugyanakkor az azt elfogad hit nem csak teoretikus gy, valaminek az elhvse, hanem ennek a koinoninak tudatos vllalsa. Plnl a hit egzisztencilis gy; aki hisz, az meghalt s feltmadott. Ilyen rtelemben jogi a „Krisztusban” kifejezs rtelme: arra Isten gy tekint, mint aki a Krisztus-test tagja, az mr abban az erõtrben l, melyet Krisztus megjelense teremtett. Aki teht Krisztusban van, az j teremts, a Krisztusban mr jelen lvõ eszkaton rszese õ maga is. Nem j ez a gondolat, az zs 43:18–19 mr gretknt mond hasonlt, de tallunk ilyet Plnl is ms helyen, pl. a Gal 6:15-ben. A jogi rtelmezs oldja fel azt a knz krdst is, hogy rvnyes lehet-e egy ilyen kijelents arra a Korinthusra, vagy egy mai gylekezetre? Nem empirikus valsg mg az j teremts, hanem Krisztus vltsgmûvnek tnye, s annak rvnyestse azokon, akik „Krisztusban” vannak. Ez persze azzal a kvetkezmnnyel jr, hogy ennek empirikusan is rvnyeslnie kell mr ebben az letben, jllehet a teljessg az eszkatonban kvetkezik be.
Mindez Istentõl van, aki megbkltette magval a vilgot. (A „minket” nyilvn elsõsorban a keresztyneket jelenti, de aligha lehet exkluzv rtelmû!) Ismt a jl ismert tnyek szintn jl ismert „jogi” interpretlsa kvetkezik: Krisztus keresztje bkessget hirdetett (v. Gal 1:3k.; Ef 2:16k.; Fil 3:12kk.; Kol 1:20; 3:12kk.) – ez pedig abban is folytatdik, hogy az apostol feladata a bkltets szolglata. Gynyrû a kijelents: Krisztusrt jrva kvetsgben, mintha Isten krne ltalunk… bkljetek meg az Istennel! Ennek a megbklsnek is igazi alanya Isten, az ember csupn „haszonlvezõje”, elfogadja – mgis neki szl a felszlts.
A szakasz utols verse ismt felemelkedik a krisztolgia cscsaira: Krisztus nem ismert bûnt, de Isten bûnn tette rtnk (nem „bûnss” – hanem az egsz vilg bûnt Õ vitte, mint az emberisg reprezentnsa, a keresztre). Ennek kvetkezmnye pedig az, hogy a gylekezet lehet „Isten igazsga”. Õbenne – a dikaiosyn en aut gy rtelmezhetõ: Isten megigazult (npe) Õltala. A helyettes elgttel kpe, annak rtelme s clja zrja le a bkltets szolglatrl szl szakaszt.
2 Kor. VI. RSZ
2 Kor. 6,1–10. Az apostoli szolglat „kzelrõl”.
A krisztolgia cscsa utn ismt az emberi let sûrûje, a szolglat mlysge kvetkezik. Jllehet ez a levl nem gy llt ssze perikpkbl, mint a szinoptikus evangliumok, mgis rezhetõ, hogy az apostol sznetekkel r, meg-megszaktva a gondolatmenetet. Ezrt van mindig jra pr mondat elvi alapvets, s azutn jn az etika, vagy az elvi alapvets kvetkezmnyeinek trgyalsa.
A megbkls szolglatt gy vgzik, mint akik Isten munkatrsai. Pl ezttal nem az apostoli tekintlyre hivatkozik, hanem erre a tnyre. A figyelmeztets pedig arra vonatkozik, hogy az egyszer mr megnyert kegyelem – ezt nem vitatja el a korinthusiaktl – el ne vesszen, ne legyen a keresztynek lete tartalmatlan, eredmnytelen. (A kharis nem egyszerûen sttust teremt, hanem esemnysorozatot vlt ki az emberben.)
Az apostol az zs 49:8 szvegt idzi a 2. versben a LXX alapjn, mely az isteni „most” kiemelst szolglja. Van olyan Istentõl minõstett idõszak, melyet meg kell ragadni. A „dektos” s „euprosdektos” szavak mintegy fokozst jelentenek, ha nem is nyelvtanilag…
Mint munkatrsak, õk megtettek mindent, hogy ez az idõszak akadlytalanul meghozhassa gymlcst (v. 1Kor 9:12). nmaguk ajnlsa szlal meg ismt: mint Isten szolgi ajnljk magukat. Ez arra utal, hogy az ajnls mdja az, ami Isten szolginak megfelel, nem arrl van sz, hogy mint Isten szolgit ajnljk magukat (ezt Korinthus sem vonhatja igazn ktsgbe).
Az apostol a kvetkezõkppen jellemzi sajt magt s munkatrsait: sok tûrsben kellett „bizonytaniuk” (a hupomon olyan kitartst, tûrst fejez ki, melynek alapjn valaki hû marad nmaghoz). Hogy pedig erre mirt volt szksg? Elõszr hrom minõstett lethelyzetet, ember okozta nehzsget emlt Pl: nyomorsg (v. I. rsz), knyszerhelyzet (anagk) s szorongattats kzben kellett hûnek lennik a szolglathoz. Azutn hrom konkrt utals kvetkezik: vers, brtn s nyugtalansg rte õket. Ez utbbi – az akatastasia – msknt fordtva: csõdlet tmasztsa; v. ApCsel 13:50; 14:5; 17:5; 19:23kk.; az F-bl hinyzik. Ezt a kifejezst egybknt nemcsak klsõ nyugtalansg, botrnyokozs stb. mdjn rtelmezik, hanem belsõ nyugtalansg megjellsre is hasznlatos. Majd hrom lelkillapotot, belsõ lmnyt emlt az apostol: fradozs, lmatlansg (agrupnia – nem kifejezetten virraszts!) s hezs (a nsteia ugyan jelenthet bjtlst is, de aligha ez itt az igazi mondanivalja).
A nyomorsgok felsorolsa utn mintegy ernykatalgus kvetkezik: milyen adottsgok, tulajdonsgok s magatarts jellemzi pozitven Isten szolgit. A szavak jrszt ismertek ebbõl a levlbõl is s az apostol tbbi levelbõl is. rdekessg, hogy Isten adomnyai kztt – melyek pedig ltalban itt emberi vonsokat jelentenek – megtalljuk a Szentlleknek s Isten erejnek adomnyt. Az igazsg jobb s bal kz felõli fegyvereinek emltse pedig arra utal, hogy mind a tmad, mind a vdõfegyverekre gondol, teht egy harcos teljes fegyvertrra. Vgl kilenc ellenttpr kvetkezik, melyekben az apostol – bizonnyal az ellenfelek vdjait is figyelembe vve – elmondja: milyen minõstse lehet szemlyknek s szolglatuknak, hogyan tlhetik meg õket kvlrõl is? Leginkbb itt rezni a diatrib stlusnak alkalmazst. Gynyrû s elgondolkoztat a felsorols. Teljessg helyett csak egyet szeretnnk emlteni: ppen a stlus figyelmeztet arra, hogy ezek a szavak nemcsak konkrtsgukban jelentõsek – persze abban is –, hanem igazbl az ellenttben van a mondanivaljuk. Pl. igaz, hogy sokszor nevezhetõk szegnynek, de nem a szegnysg vllalsa a fontos mondanival, hanem az, hogy ebben a helyzetben is, s ennek ellenre is sokakat gazdagtk. Az apostoli szolglat valsga ilyen mozaikokbl llthat ssze. Nmelyik szn nagyon harsny, nmelyik darab nagyon szgletes, mgis egytt egy egysges kpet adnak, azaz minden egytt jellemzi az apostoli szolglatot.
2 Kor. 6,6:14–7:1. Megtisztuls, megszentelõds.
(Egy tredk.) Ez a szakasz teljesen kiesik az eddigi gondolatkrbõl, sem nem kvetkezmnye vagy folytatsa, sem nem bevezetse egy j tmnak. Sokfle elmlet van arra, hogy honnan szrmaz tredk lehet, hogy egyltaln pli eredetû-e stb. Sokan megprbljk mgis beilleszteni a levl gondolatmenetbe – ami meglehetõsen nehezen sikerl. Mindenesetre a kziratok mind itt kzlik, teht a levl sszelltsa ta a helye nem vits. Ugyanakkor a tartalmi illeszkedst kr erõltetni: gy is van mondanivalja, nmagban is. Egybknt ennek a szakasznak tartalma, mûfaja: intelem.
Az SZ parancsa adja a kiindulpontot (Lev 19:19 s Deut 22:9–11). A felems iga itt a szinkretizmus, a kompromisszum kpe, mely Isten npnek kezdettõl fogva tilos. t eszmltetõ krds hangzik el, s rdemes a stlus finomsgra is figyelnnk: mindegyik krdsben ms sz szerepel, melyek nmagukban is sokat mondanak; metokh, koinnia, sumphnsis, meris s sugkatathesis. Ezek a zsid npnek evidencik, de vajon azok-e mr Korinthusban is? A 14. versben az „anomia” a pognysg megjellse, akik mg Mzes trvnyt sem ismerik. Beliar-Belil a Stn ksõi zsid megnevezse. A blvnyokkal val szembellts ismert ms levelekbõl is: 1Thessz 1:9; 1Kor 10:14. Az „Isten temploma” fogalom alkalmazsa a gylekezetre pedig ismert az 1Kor 3. s 6. rszbõl.
Mindezek elmlytsre szvetsgi idzetek kvetkeznek. A grg szveg margjn megtallhatk az idzett helyek, br az apostol egyiket sem teljesen sz szerint idzi, hanem inkbb szabadon, csak egyes szavakat kiemelve. (Sm; zs; Jer; Ez; Zof szvegt idzi Pl.) Az intelmeknek ez a formja kzeli rokon a qumrni iratokkal s a 12 ptriarcha testamentumval.
Jellemzõ, hogy a 7:1-ben mindezeket nem is parancsknt, nem is intelemknt, hanem gretknt emlti az apostol – hiszen jrszt prfcikrl van sz. Az intelemnek ez ad slyt, nem valami fenyegets; aki Isten tjn jr, az halad a cl fel, az gretes cl fel. A testi s lelki bûnk egyttes emltse valsznûleg a teljes emberre kvn utalni, br nmelyek gondolnak arra is, hogy a hellnista vilgban volt egy bûntelen, tiszta llek fogalom, s taln ebben a mondatban apolgia is csendl meg…
2 Kor. 6,6:11–7:4. Az apostoli szolglatrl szlak lezrsa.
Mint mr emltettk, a 2:13 utn a 7:5 folytatja ugyanazt a trtneti szitucit a misszii utak sorn. gy a mostani szakasz az apostoli szolglatrl szl 3–6. rsz befejezse, egyben lthatan amolyan sszefoglalsa, rvid tartalomjegyzke is. Nem tredkknt kpzelendõ el ez a szakasz, hanem mint egy kis sznet, jra tolvass, jra tgondols utn mg egyszer lert tantsknt. Hiszen jnnek sorra elõ a mr emltett szavak: fjdalom, szemrehnys, befogads, koinonia, bizalom, dicsekvs – s majd a kvetkezõ szakaszban mg a levl s az apostolt megsrtõ szemly emltse is.
A 11. vers az apostol nyitottsgt emlti. A vers elsõ fele, a „megnyitott szj” a szlsban val egyenessget, nyltsgot hangslyozza (v. Br 11:35k.; Jb 3:1; Mt 5:1) – s ennek mintjra mdostja kiss az apostol a Zsolt 119:32 szavait. Az õ nyitottsga viszonzst kri a korinthusiaktl is – mgpedig mint gyermekeit emlti õket; lthatan megbklt az apostol hangulata.
A 7:2-tõl ismt az ajnls-befogads gondolatkre kvetkezik, felidzve legalbb szavakban a gylekezet egy rsznek vdjait: megbntott, megkrostott, megcsalt minket az apostol! Klnsen a legutols nagyon slyos vd. Mindezekre majd mg a 12:14kk.-ban is vlaszol az apostol. Itt azonban mr nem polemizl, hanem ppen a helyrellt bkessget s koinonit emlti. Bizalom, dicsekvs, vigasztalds s rm tlti el az apostolt, hiszen a nagy trs kzte s a gylekezet kztt meg szûnt. gy kvetkezik azutn a 2:13-ban abbahagyott misszii helyzet trgyalsa.
2 Kor. VII. RSZ
2 Kor. 7,5–16. A kibkls tjn.
Hrom gondolatkr kvetkezik egyms utn, melyeket sszekt a tartalom: az apostol s a gylekezet konfliktusnak bks rendezõdse.
Az 5–7. vers folytatja a 2:13-ban abbahagyott lerst. Pl szorongva vrja vissza Tituszt, aki Korinthusba ment – taln akkor vitte magval a „knnyhullatssal rt” levelet is – miutn maga is ktelkedett az gy j kimenetelben. Hogy a testnek nincs nyugalma (sarx), valsznûleg csak stilris fordulat (v. 13. v.: Titusz „lelkt” vigasztaltk meg), br nmely magyarz kiemeli, hogy az apostol nem egy optimista, tisztn „lelki” szemlyisg, aki nem gondolja t mlyen, testileg-lelkileg, egzisztencilisan a dolgokat. A valsg mindenesetre az: harc s flelem van az apostolban is.
Tbbrõl van azonban sz, mint emberi konfliktusrl, hiszen Isten gynek szolglatban vannak, Isten szolgi s Isten gylekezete ll szemben egymssal. A felolds ezrt csak az: Isten, aki cselekszik, vigasztalst ad. Az F megalzottakrl beszl, a grg szveg csak alzatosrl (v. zs 49:13; Jb 5:11). Õrtk lp sznre Isten, s a konfliktus, ill. ennek lersa gy vlik evangliumm, Szentrss – s nem marad puszta historikum.
Titusz rkezse tbbet is jelentett egy j hrnl – õ maga is megtltekezve s megvigasztalva rkezett, amelyet rmmel kzlt az apostollal is. Az apostol fokozza is az lmny lerst: vgyds, kesergs s buzgsg (zlos) tmadt a gylekezetben, az apostol prtjn llkban.
A 8–13. vers visszatr a kldtt levl hatsra. Ismt bepillanthatunk az apostol lelkivilgba: õ maga sem volt nyugodt, sõt ideiglenesen maga is bnta a levl elkldst. Ugyancsak azt is emlti, hogy a gylekezetet egy kis idõre bizonnyal megbntotta. Vgl is azonban az egsz gyre rmmel tekint vissza, mert a gylekezet megszomorodsa nem „vilg szerinti” – azaz nem keserûsgbe, kiuttalansgba, vgl is ily mdon nem hallba, megtrs nlkli letre vezetett, hanem „Isten (akarata) szerint” szomorodtak meg, s ennek vgsõ eredmnye a megtrs. A hber sb sznak jobban megfelelt volna a grg epistreph, itt azonban Pl a metanoia szt hasznlja, emiatt a magyarzk egy rsze is inkbb „rtelmk megvltozst” fordt ezen a helyen; a metanoia sz szerinti rtelmnek megfelelõen.
Taln az is benne van ebben a gondolatban, hogy maguk a korinthusiak is rbredtek: nemcsak egy ember ellen tmadtak igazsgtalanul, hanem az gyet, Isten gyt is megsrtettk ezzel.
A megszomorods ktfle kvetkezmnnyel is jrhat – itt az dvssgre vezetõ lps trtnt meg ltala. Sõt nem is csak egy lps, hanem ppen hetet sorol fel az apostol: igyekezet, vdekezs, mltatlankods stb. Megint rdemes felfigyelni a stlus vltozatossgra: az ergadzomai s kat’ergadzomai vltsra, a ht kifejezsnek a diatribre hasonlt jellegre, majd a srtõ s srtett finom kifejezsekre. Kockztassuk meg: ez is mutatja a megbklt lelkillapotot; indulatosan nem lehetne gy figyelni a pontos s szp fogalmazsra. Az apostol megnyugodva llaptja meg: „tisztk vagytok az gyben”. (Emltsk mg meg: a 12. versnek a kziratokban sok varinsa van, hogy kinek az igyekezete ki irnt rtelmezhetõ – a legrthetõbb az F megoldsa.)
Mg egy nagy rme van az apostolnak (14–16. v.): amikor Tituszt elkldte Korinthusba, taln az õ megnyugtatsra is, lthatan tbb jt mondott Korinthusrl, mint amit az adott helyzet indokolt volna. gy azutn flt attl, hogy Titusz egszen ms, rossz tapasztalatot fog szerezni a gylekezetben. Most azonban igazoldott az apostolnak a gylekezetrõl adott diagnzisa. Ebben persze nem az apostol „tisztnltsa” rvnyeslt, hanem az, hogy a gylekezet mgiscsak szent, vlasztott, az Isten temploma – teht nem csak az empria, a lthat tapasztalat az egyetlen valsg Isten gye krl. Tituszt „flelemmel s rettegssel” fogadtk – nem lehet ezt a kijelentst sz szerinti rtelemben tlrtkelni. Ugyanis bibliai formula ez (v. Zsolt 2:11; Fil 2:12), mely az isteni gynek, isteni tekintlynek kijr magatartst fogalmazza meg. Tituszt ilyen tekintlyknt fogadtk – mondja az apostol ezzel.
Az rm emltsvel fejezõdik be ez a szakasz, egybknt tszr beszl csak ebben a trgyalt szakaszban rmrõl az apostol.
2 Kor. VIII. RSZ
2 Kor. 8,1–6. Adakozs Macedniban.
Nem folytatdik az eddigi gondolatmenet (ld. a bevezetõ rszt). Nem tudjuk a misszii utak szitucijba sem pontosan beilleszteni ezt a rszt, hiszen az elõzõekben ppen Titusz visszarkezsrõl olvastunk, nem pedig Korinthusba kldsrõl. A korbbi szakaszokban emltett konfliktusokrl sem esik itt sz.
A misszii terlet gylekezetei „egy test” – egyms rmben is j rszeslnik. gy ad hrt az apostol Korinthusnak a makednok kzti esemnyekrõl. A kharis sz nemcsak kegyelem, hanem „kegyelembõl fakad tett, esemny” is – itt ebben az rtelemben hasznlatos. Ez egyben meg is alapozza az egsz szakaszjellegt: amirõl itt sz van, az Istentõl kiindul esemny! Macednia gylekezeteit nem nevezi meg, gondolhatunk Filippire, Thesszalonikra, esetleg mg Brera.
Fontos, hogy mirt indult ez a gyûjts: az ApCsel 11:29 elmondja, hogy Klaudiusz csszr idejben hnsg volt Jeruzslemben s Jdeban. Akkor ennek oka egy aszlyos s az utna kvetkezõ szombatv termskiesse volt, Kr. u. 47-ben. A kvetkezõ szombatv alkalmbl, Kr. u. 54-ben a Jdeban lõ, s Mzes trvnyt tart keresztynek tmogatsra indult jra gyûjts. Errõl beszl az 1Kor 16:1kk. s a Gal 2:10 is, ez utbbi azt is emlti, hogy az apostoli zsinat is krte erre Plt. (rdekes, hogy errõl viszont az ApCsel 15 hallgat.) Mindenesetre Plnak fontos a keresztyn egyhzban a koinonia, ezrt indtja meg a gyûjtst. Az sszegyûjttt pnzt a jeruzslemi templomad mintjra a Rmai Birodalomban szabad volt tovbbtani, ugyanis a templomadt fizettk a szrvnyban lõk is, s ennek biztonsgos hazarkezst a rmai trvnyek szavatoltk.
Az anyagi gyek azonban fnyt vetnek egy sokkal fontosabb, lelkiekben lejtszd, „kegyelembõl fakad tettre” is. Arra nevezetesen, hogy a makedniai gylekezeteknl paradox mdon a nagy szegnysg (kata bathous ptkheia – rendkvl mly szegnysg, „a szegnysg legmlyebb bugyra”) a tisztaszvûsg gazdagsgban jelentkezett – s nem kesergsben, nzsben stb. Pl tanskodik arrl, hogy erejk felett tudtak adakozni; nknt, srgetve krtk, hogy ebben a szolglatban rszesek lehessenek. Az F-bl hinyzik a koinonia sz, a fordts igeknt oldja fel a kifejezst.
Mg fokozni is lehet ezt a j hrt s rmt: Macedniban ez annyira nem pusztn anyagi gy volt, hogy az adakozk nem is elsõsorban javaikat adtk a szegnyeknek, hanem nmagukat Istennek, s nekik, a kzssget munkl apostolnak s trsainak! Mindebben pedig ismt nem az emberi jszndk vagy humanizmus az alap, hanem hogy „Isten akaratbl” trtnik gy.
Titusz feladata lesz, hogy ezt a munkt Korinthusban is befejezze. gy is rthetjk a szveget, hogy amit Macedniban elkezdett, az legyen teljess Korinthusban is, de gy is, hogy amit egykor elkezdett Korinthusban, s ami a viszly miatt megakadt, most folytatdhat s clba rhet.
rdemes a szavakra felfigyelnnk: ami egy keresztyn gylekezetet jellemez, az itt egytt tallhat. Szentek – ami nem emberi, hanem Istentõl adott minõsts, kegyelembõl fakad tett, mely alapja is, gymlcse is a keresztyn ltnek, koinonia, mely egy gylekezeten bell is, gylekezetek kztt is nlklzhetetlen, vgl pedig a diaknia, mintegy hitelestsl mindannak, ami a gylekezet hitben megvalsul.
2 Kor. 8,7–15. Az adakozs normja s mrtke.
A diakninak egy specilis megvalsulsrl szl ezutn az apostol. A korinthusi gylekezet mr sokflt bizonytott az elmlt idõben (a 7. vers gy is fordthat: tõletek rnk rad szeretetben – elg komoly kziratok llnak mindkt varins mgtt) – s most ebben az adakozsban is j lenne bizonytaniuk. Jellemzõ, hogy az apostol nem rendelkezik, nem parancsot oszt, hanem kr; a diaknia alapja nem lehet „trvny”! Egyben a gyakorolt diaknia a minõstõje, prbja is az rzsek valsgnak.
Miutn pedig keresztyn gylekezetrõl van sz, mi ms is lehetne a minõsts alapja, mint Jzus Krisztus teste, aki gazdag ltre szegnny lett… De Õ nem csupn plda, hanem egyben erõforrs is: gazdagg tett bennnket! Ezrt nem is lehet a diaknit parancsolni, csak krni.
Gyakorlati utasts s egyben problma a szmunkra az a megjegyzs, hogy az akars s a cselekvs bizonyos fokig ellenprknt szerepel, s mintha a cselekvs nha az akarattl elvlaszthat lenne. Bizonnyal az a magyarzata, hogy gyûjteni egyszerû technikai feladat, ezt el lehetett kezdeni „alapozs” nlkl, a koinonia tlse nlkl is (gyûjts mr volt az elõzõ vben is, v. 9:2). Ugyanakkor Korinthusban az apostol szerint nem ilyen egyszerûen, technikailag kezdõdtt az adakozs, hanem az elõzõ vben komoly akarat lt bennk, s most nyilvn a viszly lezrsa utn – lehet az akarshoz mlt befejezst is elrni.
Lehetsges, hogy nmely kifogs is elhangzott Korinthusban. Az egyik az adakozs mrtkre vonatkozhatott: kitõl mennyi vrhat el? Az apostol szerint „ek tou ekhein” – kinek mennyije van, annak mrtke szerint (v. ApCsel 5). Ami az egyiktõl ldozat, lehet, hogy a msiktl gyalzat – ki ne gondolna a szegny zvegy kt fillrre? (Lk 21:1–4; Mk 12:41–44).
A msik lehetsges kifogs az, hogy mennyivel jobb eszerint a jeruzslemieknek, õk csak kapnak?! Az apostol a mrtktelensgtõl is v: nem kell annyit adni, hogy itt nyomorsg tmadjon emiatt. De arra is utal, hogy ez a diaknia klcsns: most õk adnak, mskor a jeruzslemiek (v. Rm 15:25–27 eszerint a zsidk mr gyis adtak a pognyoknak a maguk lelki javaibl). Egyenlõsgrõl beszl az apostol, s felidzi a manna pldjt (Ex 16). Annyiban fontos ez, hogy nem egy humanista letidelra akar vezetni az apostol, hanem a bibliai pldk vezetnek: Isten egyarnt gondoskodik minden emberrõl.
Az F feleslegrõl beszl, s ez nem szerencss kifejezs itt. A perisseuma jelentse: bõsg, maradk. Leginkbb az 5000 megvendgelse (Mk 8:8) mutatja, hogy nem feleslegrõl van sz, hanem az isteni ajndk bõsgrõl, melybõl most Korinthus rszeslt inkbb, mint Jeruzslem…
2 Kor. 8,16–24. Munkatrsak az adomnyok gyûjtsben.
Mondhatnnk gy is, hogy ez a szakasz ajnllevl hrom munkatrsnak, akik Korinthusba mennek ebben az gyben. Mindenesetre szokatlan, hogy Pl csak Tituszt nevezi meg, msik kt trst nem – ennek oka ismeretlen.
Titusz szemlyt nem kell bemutatni, sem munkssgra utalni a korinthusi gylekezetben. Amivel most mgis ajnlja az apostol: ugyanaz a buzgsg van Tituszban az gy s Korinthus mlt magatartsa irnt, mint ami Plban, s mint ami a 8. rsz eddigi verseibõl kiderlt. Sõt nem kellett mg a buzdts sem neki, mert nknt vllalta ezt a szolglatot. Igazbl azonban nem Titusz dicsrete ez a pr vers, hanem hlaads Istennek, aki Tituszt erre indtotta.
A msik kldtt egy testvr, aki eddig az evanglium hirdetsben bizonytotta alkalmassgt. De nemcsak ilyen alapon lett Titusz trsv, hanem a gylekezetek vlasztsa tjn is! A kheirotone jelentse: kzfelemelssel megvlasztani, szavazni, s mg ha nem is kell sz szerint gy vennnk a kivlaszts technikai kivitelt, akkor is fontos, hogy ez a testvr a gylekezetek bizalmi embere, aki a gyûjts s az adomnyok tovbbtsa tisztasgt felgyeli. Miutn Isten dicsõsgre kell mindennek trtnnie, knosan gyelnek a rgalmazs lehetõsgre, ill. annak kivdsre. (Az a tny, hogy az apostol mr elõre tudja a bõsges eredmnyt, tovbb az elõzõ szakaszban emltett „tavaly ta” kifejezs is gondot okoz annyiban, hogy nem tudjuk az apostolnak a korinthusi gylekezettel val tallkozsai s vitja keretbe beilleszteni.) Az ajnls vgl a Pld 3:4 szavait idzi a LXX fordtsban – br az F a hber szveget is ilyen rtelemben interpretlja.
A harmadik testvr – taln azonos azzal, akit a 12:18 is emlt – szintn az apostol munkatrsa. Az ApCsel 20:4 felsorol egy sereg nevet, de nem tudjuk, hogy kztk kell-e keresnnk az itt emltett kldttet? Az õ kiprbltsgt nem a gylekezet, hanem Pl tanstja. Mint Titusz esetben is, itt is bizonyos fokozs van az apostol ajnlsban: most mg buzgbb, mert bzik a korinthusiakban.
A 23. vers mg rdekesebb fokozst tartalmaz: trs, munkatrs, testvr, kldtt (apostol) – vgl pedig Krisztus dicsõsge ez a hrom embernek. Ez utbbi kifejezs rdekes paralelje az 1Kor 11:7 versnek, a frfi pedig Isten dicsõsge. A frfi teremtettsge, funkcija sokfle gondolatot, asszocicit breszt ezzel a hellyel kapcsolatban is. Azt is szrevehetjk, hogy nincsen a pli egyhzi rendben s gyakorlatban mg „tisztsg”, hanem csak megbzottak vannak, bizonyos funkcira belltott, kiprblt, karizmatikus emberek. Az apostol szt sem kell mg a ksõbbi tradicionlis rtelemben vennnk (v. Rm 16:7; 1Kor 15:7).
2 Kor. IX. RSZ
2 Kor. 9,1–5. Pldaads vagy megszgyenls?
Mint a bevezetõben emltettk, krdses ennek a kt, adakozsrl szl rsznek az sszetartozsa. Ezeket a legtbb magyarz a 8. rsz vgnek egyenes folytatsaknt tekinti. Most magyarzza meg az apostol Korinthusnak, hogy mirt megy a hrom testvr. Miutn a 8. rsz gondolatmenete nmagban is megtrik prszor, ez a lehetõsg az sszefggsre termszetesen fennll. Ugyanakkor a klnbsgeket is ltnunk kell: a 8:1-ben Macednia a plda Korinthusnak, a 9:1-ben viszont Akhjval dicsekszik a makednok elõtt, sõt Akhja buzgsga mozgstja a tbbieket is. A 9:4 szerint majd makednok is mennek az apostollal egytt Korinthusba -. errõl nem hallunk a 8. rszben. Egyltaln a kldttek clja a 8. rszben a bõsges eredmny megbzhat „begyûjtse”, itt pedig, a 9. rszben Akhja felksztse a gyûjts megrendezsre. Maradjunk mindenesetre annyiban, hogy a pontos szituci kiderthetetlen, mindkt eset lehetsges.
A szakasz azzal kezdõdik, hogy mr szksgtelen, felesleges a diaknirl elvi skon rni (v. a 8. rsz llsfoglalst). Akhja az elvekkel tisztban van, sõt pldamutat ebben a meggyõzõdsben s kszsgben. rdemes felfigyelni az eretiz igre, melynek jelentse: felingerel, felbujt, sõt provokl (v. Kol 3:21 ne ingereljtek gyermekeiteket!). Itt pozitv a sz jelentse: msokbl is hasonl buzgsgot hozott ki Akhja lelkesedse. Az apostol mindenesetre azrt kldi el megbzottait, nehogy a nagy buzglkods nagy kudarccal vgzõdjk. rdekes a 4. vers vgn a hypostasis sz hasznlata (F: bizodalom), melynek jelentse: lnyeg, szubsztancia, ill. przaibban: „llapot”, „helyzet”. Ksõbb jelentõs tartalm szakkifejezs lett ez a sz: a rejtett lnyeg manifesztlsa – ltalban az is megszemlyestve. Pl itt azonban mg nem ebben az sszefggsben hasznlja.
Hromszor is hasznl az apostol „pro” prepozcit az 5. versben, mintegy annak altmasztsra, hogy az adomnyok gye nem lelkeseds, hangulat krdse, hanem tervszerû, tgondolt, mlyrõl fakad szolglat. A Kroli-fordts szjtkot ad az 5. vers vgn, aminek ugyan nem a grg szveg az alapja, de a mondanivalt taln mgis hûsgesen adja vissza: gy legyen kszen, mint adomny, s nem mint ragadomny.
2 Kor. 9,6–15. Az adakozs „szablyai”.
rdekes mdon tvzõdik ebben a szakaszban a „technikai” s „teolgiai” alapvets. Az adakozs mdja ugyanis egyltaln nem profn krds, hanem nagyon erõsen a mgtte lvõ lelklettõl, hittõl fgg. Amilyen ez a hit, olyan lesz nemcsak az adakozs, hanem annak mr az adakozson tli gymlcse is.
Az ApCsel 20:35-ben emlt Pl egy mshonnan nem ismert jzusi logiont: „nagyobb boldogsg adni, mint kapni”. Mintha ennek illusztrlsa lenne ez a szakasz. Vgig szvetsgi textusokra is gondol, ha nem is mindig sz szerint idz. Ez annyiban is fontos, mert az agrikultra kpei mgtt az SZ-ben trvnyszerûen Istenre gondol az olvas: Õ az, aki a nvekedst, ldst, a termst adja. Ugyangy gondolkozik termszetesen az apostol is.
Senki sem sprol a vetskor, hiszen az rtelmetlen lenne. gy kell trtnnie az adakozsnak is – a maga mdjn az is „vets”.
A vets sohasem knyszer, mindig rmmel trtnik, s remnysg alatt; gy az adakozs is! Kt szvetsgi helyet is rint Pl: Pld 22:9 (ez ott az igaz emberrõl szl) s az 1Krn 29:17 (ez pedig Dvid imja). De Isten nemcsak szemllõje az adakozsnak, hanem egyben forrsa, lehetõv tevõje is: Õ ldja meg az embert, hogy legyen mdja ilyen tettekre. Ezrt nincsen aggds, flelem a vetõ, az adakoz emberben, hiszen Istenre tekintve vgzi ezt a szolglatot. Sõt fokozza is az apostol: nemcsak minden szksges van meg, hanem bõvlkdhet az adakoz Isten kegyelmbõl. Ezt tbb szvetsgi idzet is erõsti: a Zsolt 112:9; zs 55:10 s Hs 10:12 (ez utbbi a LXX mdostsa szerint). Mindenkppen fontos az igazsg (cedq) fogalma: ez nem egy erklcsi, abszolt rtelmû fogalom, hanem az Isten akaratnak megfelelõ magatarts egy bizonyos helyzetben. Ez nvekszik az adakozs rvn is!
gy ltja az apostol, hogy az adakozsban nemcsak az adomny a gymlcs, az eredmny, hanem az is, hogy a megajndkozottakban hlaads, Isten dicsõtse szletik meg; nem is az adakoz, hanem az adakoz mgtt ll Isten irnt. Az sszefggst mutatja egy rdekes fogalom: a „szolglat elltsa” kifejezsben „leitourgia” van, ami a profn szhasznlatban az llam javra vgzett cselekvs, mg az egyhz szhasznlatban istentiszteleti cselekvst jelent. Az adakozs ilyen sszefggsben szemllhetõ! A Krisztus evangliumrl vallst tevõ engedelmes cselekedet – szinte azt is mondhatnnk – istentisztelett minõsl; gy lehet az adakozsra tekinteni.
Mindez – el ne feledjk – Jeruzslem s a pognykeresztyn gylekezetek kapcsolatban trtnik. Jeruzslem lthatja, hogy a pognyokra is kiterjedt, kiradt Isten kegyelme (v. ApCsel 11:18) s ennek kvetkeztben nem gyanakodva, hanem vgydva tekinthet tvoli testvreire.
Doxolgia zrja le ezt a gondolatsort: Macednia, Akhja, a munkatrsak, az adakozk tetteirt, mint Isten kimondhatatlan, felsorolhatatlan ajndkairt hla legyen Annak, aki az egsz gynek nemcsak elrendelõje, de igazbl alanya is.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
