Bevezet�s

A lev�l keletkez�se.

Neh�z az esem�nyek pontos menet�t meg�llap�tani, hiszen az elsõ lev�l is vetett m�r fel k�rd�seket. A m�sodik lev�l pedig ennek f�ggv�ny�ben m�g t�bb gondot okoz.

Az elsõ levelet P�l Tim�theussal k�ldte Korinthusba, vagy tal�n Tim�theus m�r kor�bban elindult, �s az elsõ lev�l �gy eml�ti Tim�theus �tj�t (1Kor 4:17; 16:10). Nemcsak a hozz� int�zett k�rd�sekre igyekezett az apostol v�laszolni, �s rendet teremteni a gy�lekezetben, hanem k�z�lt Tim�theus r�v�n a korinthusiakkal egy tervet is, mely szerint r�videsen megl�togatta volna õket. Sem a lev�l nem teremtette meg a k�v�nt b�kess�get, sem pedig nem volt szerencs�s eset, hogy az a tervezett �s bejelentett l�togat�s elmaradt. Ellenfelei azzal v�dolt�k meg az apostolt, hogy �llhatatlan �s megb�zhatatlan (2Kor 1:5kk.). �gy teh�t nemhogy csitult volna az apostol �s a korinthusiak vit�ja, hanem felerõs�d�tt.

Innen csak sejteni tudjuk a k�vetkezõ esem�nyeket. Tal�n Titusz is j�rt k�zben a gy�lekezetben, gyûjteni a szeg�nyeknek, �s k�zben pr�b�lt b�k�ltetni is – eredm�nytelen�l. Az azonban bizonyos, hogy maga az apostol is megjelent Korinthusban, teljesen v�ratlanul; tal�n szem�lyes fell�p�se s�ly�ban b�zva. Ezzel azonban �ppen az ellenkezõ eredm�nyt �rte el: a gy�lekezettel nem siker�lt a k�rd�seket rendezni, sõt szem�ly�ben �rte egy rendk�v�l s�lyos s�rt�s. Megb�nt�dva hagyta el Korinthust, �s val�sz�nûleg ekkor sz�letett a 2Kor 2:4-ben eml�tett, „k�nnyhullat�ssal �rt” lev�l. Ennek Titusz volt a k�zbes�tõje, �s ugyanakkor a gyûjt�s mellett a „b�k�ltet�s szolg�lata” is r� volt b�zva. P�l annyira k�ts�gek k�zt v�rta a h�reket, hogy Titusz el� sietett Tro�szb�l Maced�ni�ba. Itt hallotta meg a vissza�rkezõ Tituszt�l, hogy a gy�lekezet �jra P�l mell� �llt; a s�rtegetõt nyilv�nosan megb�ntett�k. Ebben a megb�k�lt hangulatban fogott �jra �r�shoz P�l – �s ez a kez�nkben l�võ 2Kor anyaga, vagy legal�bbis annak j� r�sze.

Mindm�ig k�rd�ses maradt ugyanis, hogy a „k�nnyhullat�ssal �rt” lev�l elveszett-e, vagy be�p�lt a 2Kor sz�veg�be? Mindk�t lehetõs�ggel sz�molnunk kell. Az ut�bbi esetben legink�bb a 2Kor 10–13 lehet az elveszettnek hitt lev�l, b�r hasonl� jellegû a 2:14–7:4 szakasz is.

Egy�bk�nt P�lnak legal�bb n�gy Korinthusba �rt level�rõl tudunk. Bultmann szerint az elsõ lev�l is k�t p�li lev�l sz�veg�t tartalmazza, m�g a m�sodik lev�l eset�ben �gy v�li, hogy az �n. C lev�l a 2:14–7:4 �s a 10–13. r�sz sz�vege – sõt ehhez tartoz�nak v�li a 9. r�sz sz�veg�t is. Az �n. D lev�l pedig az 1:1–2:13 �s a 7:5–16 – tov�bb� a 8. r�sz sz�vege is ennek a lev�lnek k�s�rõje vagy tartoz�ka.

A lev�l keletkez�s�re �s egys�g�re vonatkoz� bõvebb adatok a bevezet�stanokban tal�lhat�k.

A lev�l fõbb egys�gei.

C�mz�s �s �dv�zl�s (1:1–11).

I. Az apostol �s a gy�lekezet kapcsolata (1:12–7:16).

1. Civ�d�s �s megb�k�l�s (1:12–2:13).

2. Apol�gia az apostoli tisztrõl (2:14–6:13).

3. Egy t�red�k (6:14–7:1).

4. Titusz vissza�rkez�se �s megb�k�l�s (7:5–16).

II. Gyûjt�srõl (8. r�sz).

III. Gyûjt�srõl (9. r�sz).

IV. Az apostoli tisztrõl (10:1–13:10).

Z�r�sz� (13:11–13).

A keletkez�s idõpontja.

Miut�n a k�t lev�l sorsa szorosan �sszef�gg, mindenk�ppen az 1Kor keletkez�s�nek idõpontj�hoz k�tõdik. Az eml�tett esem�nyekre (lev�l, l�togat�s, megb�k�l�s stb.) p�r h�napnyi idõt tartanak val�sz�nûnek. �ltal�nosan elfogadott az, hogy az 1Kor meg�r�sa ut�n mintegy h�rom h�nap �s f�l �v k�z�tti idõ telhetett el a 2Kor meg�r�s�ig (Kr. u. 54–56 k�r�l).

Irodalom.

de Boor, Werner: Der zweite Brief des Paulus an die Korinther (Wuppertaler Studienbibel, 19855), Bultmann, Rudolph: Der zweite Korintherbrief (G�ttingen, 1976). Filson, F. V.: The Second Epistle to the Corinthians (The Interpreters Bible). H�ring, J.: La seconde �pitre de Saint Paul aux Corinthiens (Neuchatel, 1958). Howard, W. F.: First and Second Corinthians (The Abingdon Bible Commentary). Kiss S�ndor: A korinthusiakhoz �rt m�sodik lev�l magyar�zata (Jubileumi Komment�r). Lietzmann, H.: An die Korinther I–II. (T�bingen, 1923). (Handbuch zum Neuen Testament.) Pop, F. J.: De tweede brief van Paulus an de Corinthiers (Nijkerk, 1962). Proctor, W. C. G.: The Epistles to the Corinthians (The New Bible Commentary). Schlatter, A.: Paulus, der Bote Jesu (Stuttgart, 1956). Strachan, R. H.: The Second Epistle of Paul to the Corinthians (London, 1949). Wendland, H. D.: Die Briefe an die Korinther (G�ttingen, 1948). (Das Neue Testament Deutsch.)

2 Kor. I. R�SZ

2 Kor. 1,1–2. K�sz�nt�s �s „alapoz�s”.

�sszehasonl�tva m�s levelek, k�l�n�sen az 1Kor bevezetõ szavaival, sokkal r�videbb ez a k�sz�nt�s. L�nyeges von�sok hi�nyoznak: mindenekelõtt az apostol elh�vatotts�ga, ugyancsak a gy�lekezet elh�vott volt�ra �s megszentel�s�re vonatkoz� kijelent�s. Ennek oka bizony�ra az, hogy nem ism�tli az apostol az elõzõ lev�lben m�r meg�rottakat. Megmaradnak azonban a legfontosabb jellemzõ von�sok, melyek egy ilyen lev�l, illetve az apostol �s a c�mzettek k�z�tti „kommunik�ci�” alapfelt�telei: 1. az apostoli funkci� eml�t�se – amely alapja a lev�l kijelent�seinek, intelmeinek. K�l�n�sen hangs�lyoss� teszi ezt az „Isten akarat�b�l” mell�kmondat. A pr�f�tai tiszt t�rsa az apostoli: ahogyan a pr�f�t�kat Isten emeli ki az arctalan t�megbõl, �gy emeli ki az apostolt is Isten elh�v� akarata az õsegyh�z tekint�lyei, tan�t�i k�z�l (v�. 1Kor 4:15). 2. Isten akarata adja az apostoli tan�t�snak az autorit�st, mely elõtt a gy�lekezetnek meg kell hajolnia. 3. Tim�theus eml�t�se pedig a consensus ecclesiae kifejezõd�se; ahogyan az elsõ lev�lben Sz�szthen�sz, itt Tim�theus k�pviseli azt a csoportot, mely az apostol k�r�l �l �s munk�lkodik. Tim�theus val�sz�nûleg korinthusi kik�ldet�s�bõl hazat�rve ism�t tart�san az apostol mellett maradt (1Kor 4:17; 16:10). A lev�l c�lja ennek a konszenzusnak a ki�p�t�se Korinthusban �s Akh�j�ban is, j�llehet az Akh�j�ban �lõ kereszty�nekrõl tov�bbra sem tudunk meg sokat a lev�lbõl. 4. Amilyen fontos a lev�l�r� apostol funkci�ja �s autorit�sa, ugyanolyan fontos a gy�lekezet st�tusza is: szentek �s az Isten gy�lekezete. Az „Isten gy�lekezete” fogalomban nem egy csoportot sz�l�t meg c�mzettk�nt, hanem mint akik a sz�vets�ges n�p, az eszkhatol�gikus Isten n�pe r�szei. M�sk�nt kell sz�lni az Areop�goszon a j�r�kelõkh�z �s filoz�fusokhoz, �s m�sk�ppen az ekl�zsia tagjaihoz! A j�l ismert formul�val v�gzõdik a k�sz�nt�s. Fontos ebben a korabeli formul�val val� egyez�s �s elt�r�s: mindkettõ besz�des jel. Pr�f�tai �r�ks�g ez is: az anal�gia megteremti a kapcsolatot, ugyanakkor az elt�r�s hordozza az idõszerû mondanival�t. Azaz: nem egy j� bar�t �dv�zlete ez; hiszen a kegyelem Istentõl j�n, aj�nd�kk�nt. Nem azt k�v�nja, hogy „�lj j�l”, hanem: Isten forduljon hozz�d kegyelmesen! A b�kess�g sz� m�g�tt pedig �rezz�k az �sz�vets�gi s�l�m fogalm�t: az Istennel val� „rendezett viszony” ez! Ahol Isten akarata vagy k�ld�tte megjelenik, ott helyre�llhat a s�l�m – ezt k�v�nja Korinthusnak P�l apostol.

2 Kor. 1,3–7. Nyomor�s�g �s vigasztal�s.

A lev�l mondanival�ja doxol�gi�val indul, egyezõen az �sz�vets�gi �s korabeli zsid� im�ds�gokkal. (K�l�n�sen az �n. 18-as im�ra gondolhatunk, ennek refr�nje a „b�ruk Elohim”.) Itt azonban nem Istennek egy-egy �ld�s��rt vagy szabad�t�s��rt ad h�l�t az apostol, hanem ellenkezõleg: a szenved�s �s szorongattat�s, nyomor�s�g meg�rt�s��rt! Sz�ks�ges ez, hiszen �ppen a korinthusiakkal val� viszonya, konfliktusa veti fel ezt a k�rd�st k�l�n�sen �lesen. �rdekes azonban a szenved�s meg�rt�s�nek �tja. Kiindul�pont: Isten ismerete. Õ az, aki a nyomor�s�gban vigasztal (Gen 35:3; �zs 63:15kk.), Õ az, aki kegyelemmel �s irgalommal koron�z meg (Zsolt 103:4). Ugyanakkor lehetetlen arra nem gondolni, hogy J�b a bar�tait nevezi nyomor�s�gos vigasztal�knak (J�b 16:2), akik ugyan ismerik Istent, de nem tudnak bar�tjukon seg�teni. P�l azonban nem az igazs�gosan b�ntetõ Isten szemsz�g�bõl n�z a szenved�sre, hanem Krisztus felõl, aki �nmag�t meg�res�tette, szolgai form�t vett fel… �gy tudja vigasztalni a korinthusiakat is. Hiszen P�l sz�m�ra a megkeresztelt ember Krisztus hal�l�ba keresztelkedett bele, hogy Vele egy�tt fel is t�madjon (R�m 6). A kereszty�n l�t velej�r�ja a Krisztus szenved�seiben val� r�szesed�s is (Fil 3:10; 2Kor 11:23kk.; Kol 1:24). Nem azzal vigasztal teh�t, hogy megpr�b�lja a nyomor�s�got tagadni vagy kisebb�teni. Hanem istenismeret�bõl k�vetkezõen azt mondja: jelen �let�nk, kereszty�n voltunk szenved�sei r�szei Krisztus szenved�s�nek. Nemcsak a m�rt�riumra gondolunk itt, hanem arra, hogy P�l szerint a kereszty�nn� l�tel a vaj�d�shoz hasonl�t (Gal 4:19). Az a nyomor�s�g teh�t, mely most az apostolt �s a korinthusiakat terheli, nem kil�t�stalan, �rthetetlen, elviselhetetlen, hanem term�szetes velej�r�ja annak, hogy az � embernek meg kell halnia, �s meg kell sz�letnie az �jnak. Az apostol ezzel tud vigasztalni!

Ezt a vigasztal�st kapta õ maga is Krisztust�l, �s mint m�r megvigasztalt tud igaz�n m�soknak is vigasztal�st ny�jtani. Õ a saj�t �let�ben is �t�lte, hogy b�r bõven van r�sze Krisztus szenved�seibõl, �ppen az�rt bõven adatott sz�m�ra a vigasztal�s is. A kath�s-hout�s p�rost itt a legjobb okhat�roz� m�dj�n �rten�nk: amennyiben bõs�ggel r�sz�nk van Krisztus szenved�seiben, akk�ppen Krisztus �ltal bõs�ggel van vigasztal�sunk is. Ez�rt lesz a nyomor�s�g is, a vigasztal�s is a gy�lekezet vigasztal�s�nak forr�s�v�. Ez az ismeret, ill. az ebbõl fakad� vigasztal�s m�r hat�kony m�don jelen van (az „energomenos” nem „erõs”, hanem „hat�kony”, „munk�ban l�võ”) a kereszty�nek �let�ben.

A 7. vers bizonyos m�rt�kig m�r �tmenet a k�vetkezõ szakaszhoz, a rem�nys�g t�rgyal�s�hoz. Ugyanis ez az oks�gi �sszef�gg�s annyira erõs, hogy minden helyzetben �rv�nyes, kiv�tel n�lk�l. Ism�t felbukkan a h�s-hout�s p�ros, �s ami k�l�n�sen fontos: a koin�noi sz� haszn�lata. A kereszty�n ember Krisztussal koinoni�ban �l (1Kor 10), �s ennek a koinoni�nak ereje j�l ismert a R�m 8:31–39-bõl. Az apostol �ltal tan�tott istenismeret �gy ad a szenved�snek �j �rtelmet, �gy vezet vigasztal�shoz, s mindezzel egy�tt rem�nys�ghez.

2 Kor. 1,8–11. �letvesz�ly �s rem�nys�g.

Ugyanis a m�ltban t�rt�nt valami – az apostol sz�m�ra nem csak egy egyedi eset, hanem alapvetõ �lm�ny –, melybõl a szenved�s �jabb tanuls�ga sz�letik meg. Hal�los veszedelmet eml�t, amelynek s�lyoss�g�ba m�r maga is belet�rõd�tt. Nem tudni, mire utal pontosan az apostol (v�. 1Kor 15:32; 2Kor 4:10; 11:23). De �ppen a legm�lyebb ponton �li �t a kereszty�n rem�nys�get: nem �nmag�ban bizakodik, hanem Istenben, aki felt�masztja a halottakat. �s l�m milyen bõs�ges a vigasztal�s: m�r ebben az �letben �t�li Istennek a hal�lb�l visszahoz� kegyelm�t! – pedig nem is ebben rem�nykedett igaz�b�l.

Az alapvetõ �lm�ny pedig rem�nys�get sz�l: miut�n �t�lt egy szabadul�st, b�zik abban, hogy Isten ezut�n is meg tudja �s meg fogja szabad�tani. Ha a legnagyobb rem�nys�g, a felt�mad�s bizonyos sz�m�ra, mennyivel ink�bb rem�nykedhet „kisebb” hatalmakt�l val� szabadul�sban!

Az apostoli tisztnek is ad egy �j von�st ez a kijelent�s. Ugyanis kider�l belõle, hogy nemcsak a verb�lis k�zvet�t�s az apostoli tiszt, hanem k�zvet�ti Isten szabad�t�s�t, a rem�nys�g k�zzelfoghat� b�zis�t is. Ami az apostollal t�rt�nik, az rajta kereszt�l m�sokhoz is el�rkezik, benn�k sokszoroz�dik.

A gy�lekezettel val� koinonia is jelentkezik ism�t. Ez a korinthusi gy�lekezet (!) nemcsak „n�zõje” az apostol sors�nak, hanem tev�keny r�szese is: egy�tt im�dkozik az apostol�rt. A „seg�ts�g�nkre vagytok” szeml�letes kifejez�s: egy�tt �llni a teher al�! – a k�zbenj�r� im�ds�g ezt jelenti sz�mukra.

Az eredm�ny pedig az, hogy nemcsak a szenved�s ism�tlõdik, nemcsak a rem�nys�g sokszoroz�dik, hanem a h�laad�s is. „Ek poll�n pros�p�n” – sok Istenhez emelt arc t�kr�zi ezt a h�l�t…

2 Kor. 1,12–14. Dicsekv�s (apol�gia).

A korinthusiak – az elõzõek ellen�re is – levelei hangv�tele miatt v�dolj�k az apostolt. (Ennek r�szleteit nem ismerj�k, csak k�vetkeztetni lehet r�.) P�l az�rt hivatkozik „forgol�d�s�ra” (anastreph�), eg�sz �letvitel�re, mely szerinte nem �ll ellent�tben leveleivel sem. Lelkiismerete szerint Isten szents�g�vel �s tisztas�g�val (ny�lts�g�val) j�rta �tj�t – kegyelembõl – nem pedig emberi b�lcsess�ggel. A sarkik� s�phia a n�pies filoz�fusok ravaszs�ga, egoista „b�lcsess�ge” – m�g az apostoli �letvitel m�g�tt Isten kegyelme �ll. A 13. vers nemcsak az �F szerint �rtelmezhetõ, hanem az epiginosk� alapj�n �gy is: nem �rtunk m�st, mint amit megismertetek �s el is ismertetek, sõt (…) teljesen el fogtok ismerni. Ezzel ism�t az apostoli tekint�lyt �s szolg�latot v�delmezi P�l: Korinthus ebbõl alakult, ennek a bizonys�ga puszta l�t�vel is. Az �rvel�s cs�csa ism�t elõhozza a koinonia gondolat�t is: ha a gy�lekezet elismerte, hogy egy apostol a vezetõje (ez a dicsekv�se) – �gy az apostolnak is j�l esik hivatkozni arra, hogy Korinthus az „õ gy�lekezete”, alap�t�sa. Az apol�gi�ban nem �nmag�t �s tekint�ly�t v�di egyszerûen az apostol, hanem a korinthusi gy�lekezettel val� k�z�ss�g�t, egyed�l�ll� kapcsolat�t is.

2 Kor. 1,15–24. �titerv (apol�gia).

P�lnak k�t terv�rõl tudunk: az 1Kor 16:5 szerint sz�razf�ld�n ment volna Maced�ni�ba, majd onnan Korinthusba hosszabb tart�zkod�sra. K�sõbb, �gy l�tszik, azt is tervezte (16. v.), hogy haj�val megy Korinthusba, onnan Maced�ni�ba, �s vissza Korinthusba. Egyik terv sem siker�lt. (Most �ppen Tro�szb�l �rkezett Maced�ni�ba – 2Kor 2:12.) Ez alapot adott a korinthusiak v�daskod�s�hoz: az apostol megb�zhatatlan az �g�reteiben, emberi m�don (kata sarka) tervezget. A 15. vers �gy is �rtelmezhetõ: ez�rt akartam elõbb (kor�bban) hozz�tok menni, hogy azut�n (ennek k�vetkezt�ben) r�szes�ljetek kegyelemben – sõt egy vari�ns szerint: �r�m�t�k legyen. Hogy mennyire komolyan veszi P�l a koinoni�t, mutatja a 16. v. v�ge: Korinthusb�l a gy�lekezet k�ld�ttek�nt akart Jeruzs�lembe menni (v�. 9. r�sz). Semmik�ppen sem a megb�zhatatlans�g vagy felelõtlens�g miatt nem tette ezt.

Itt azonban tov�bb nem magyar�zkodik, hanem el�g indulatosan �s hat�rozottan lez�rja a vit�t. Az indulat miatt azonban el�g t�redezett a sz�veg; textuskritikailag is az, t�bb vari�nst is tal�lunk, melyek megpr�b�lj�k a sz�veget �rthetõbb� tenni.

Az apostol azut�n formailag is, tartalmilag is J�zus Krisztusra �p�ti mondanival�j�t. Formailag az esk� szakkifejez�s�t eml�ti: tan�m az Isten, ill. hû az Isten (pistos ho theos = „Isten bizony”). Azonk�v�l mintegy a Hegyi Besz�dre gondolva (v�. Jak 5:12) �gy fogalmaz: nem volt a szavam egyszerre igen is, meg nem is! Tartalmilag hivatkozva pedig Krisztusra, egyszerûen kijelenti: ahogyan Krisztusban Isten igent mondott saj�t terv�re, �gy Krisztus h�rn�kei is ezt az igent k�pviselik �s hirdetik. Azaz az apostoli autorit�sra �p�tve egyszerûen m�g a gy�lekezet k�telked�s�t is visszautas�tja.

Ugyanakkor fel kell figyeln�nk a nagy kijelent�sekre is, melyek ebben az apol�gi�ban megsz�lalnak. Az egyik krisztol�giai kijelent�s a 20. vers: „mert valah�ny �g�rete van az Istennek, azokra Benne van az igen (v�. R�m 10:4), �s ez�rt �ltala van az �men is”. Az apostol szeml�lete szerint az eg�sz �sz�vets�g �s annak minden �g�rete J�zus Krisztusra mutat, �s Benne teljesedik be. Krisztus �ltal mond a gy�lekezet �ment, azaz Õ a k�zbenj�r�, aki az Atya el� viszi a gy�lekezet k�ny�rg�s�t. A gy�lekezet �men szava ugyanakkor m�r a liturgi�ra �s etik�ra utal.

A 21–22. vers is tartalmaz fontos krisztol�giai t�mpontot. Isten a n�p�t Krisztusban megerõs�ti – a bebaio� jogi szakkifejez�s, az ad�sv�teli szerzõd�s megerõs�t�s�t jelenti. Krisztussal �gy lesz „jogerõss�” az �j sz�vets�g megk�t�se. Ennek l�p�sei pedig: a felkenet�s, az elpecs�tel�s �s a L�lek z�log�nak ad�sa – ahogyan az õsegyh�z a keresztel�s t�ny�t fogalmazta meg (ApCsel 2:38; 1Kor 6:11; 12:13; Ef 1:13). „A megerõs�teni ige a kereskedõ �ltal adott garanci�ra c�loz, a pecs�t a tulajdonjog jele, a z�log pedig a v�tel�r bizonyos h�nyada – valamennyi olyan sz�, melyek a korinthusi kereskedelmi �letben mindennap elõfordultak” (Kiss S.). Itt �rezhetõ egy�bk�nt, mennyire nem „emberi m�don” tervez, gondolkozik az apostol. M�g �gy is amikor szem�lyes konfliktus�t rendezi a gy�lekezettel, Krisztus van szeme elõtt, aki uralkodik mindk�t oldalon: a v�dl�n �s a v�dekezõn egyar�nt…

M�g egyszer egy esk�formula a 23. versben, mintegy koron�jak�nt az apol�gi�nak: nem �llhatatlans�g volt az oka az elmaradt l�togat�snak, hanem az is, hogy az apostol nem akart elsõ indulat�ban int�zkedni. Megtehette volna ugyan apostoli tekint�lye teljes s�ly�val, de nem akart uralkodni a gy�lekezet hit�n (a „kyriey�” itt m�r ink�bb a hatalmaskod�st jelenti), csak munkat�rsk�nt akar mellett�k �llni. Ebben p�lda az apostol minden „lelki vezetõnek”! Hiszen a korinthusiak mindenek ellen�re „felnõtt” kereszty�nek; a „szil�rdan �lltok” perfektumi igealakja h�zza al� ezt a t�nyt.

Az apol�gia, az indulatos vita �gy torkollik lassan krisztol�giai �s ekkleziol�giai kijelent�sekbe, �gy csendesedik le az apostol is, a vita hevess�ge is. Krisztus elõtt �ll az apostol is, a gy�lekezet is – �s �rv�nyes�l a kegyelem �s a b�kess�g, a rendezett viszony kialakul �jra. A 2. r�sz m�r sokkal szel�debb hang�, �ppen emiatt.

2 Kor. II. R�SZ

2 Kor. 2,1–4. Fegyelmez�s (egyh�zfegyelem).

Ebbõl a szakaszb�l is l�that� az apostol rosszul siker�lt l�togat�sa Korinthusban, tov�bb� annak az elveszett lev�lnek az �gye, melyre a bevezet�sben is utaltunk (v�. 2Kor 7:8 is). P�l apostoli tekint�lye alapj�n megtehetn�, hogy �jra kem�nyen l�p fel megb�nt�j�val szemben, de ahogyan a hit�k�n nem akar uralkodni (1:24), �gy erk�lcs�k�n sem. Nem akar bottal menni k�z�j�k (1Kor 4:21).

Nagyon emberi az apostol hangja. Neki is sz�ks�ge van vigasztal�sra, �s szeretn�, ha a benne l�võ �r�m k�z�s lenne a gy�lekezettel. Bevallja azt is, hogy kor�bbi levele neki mag�nak is sok gy�trelmet okozott. Ebbõl k�vetkeztethet�nk az�rt arra is, hogy ez a „k�nnyek k�z�tt �rt” lev�l nem egyszerûen „fel�lrõl lefel�”, feljebbval� �s alattval� kapcsolatb�l sz�letett, hanem ahogy a 4. vers mondja: hogy megismerj�k az apostolban l�võ szeretetet (agap�).

A szakasz azonban t�lmutat az emberi kapcsolatokon. Az I. r�szben eml�tett koinonia miatt itt nem emberi szimp�ti�r�l van sz�, nem is emberi siker�lm�ny keres�s�rõl, nem is m�rlegel�s �tj�n jutott ide az apostol. Hanem arr�l van sz�, hogy a korinthusiak gy�lekezet, akikkel �gy akar besz�lni! Aki maga is �t�lte a nyomor�s�got �s vigasztal�st, most ugyan�gy szolg�lja a szorong�sban a gy�lekezet vigasztal�s�t. (Itt is thlipsis van, de nem azonos az 1:8-ban eml�tettel, hanem az elõzõ tal�lkoz�sra tekint vissza.) Az agap� ugyanis nem m�rlegel, hogy mennyi megb�n�s vagy bel�t�s van a m�sik f�lben, hanem seg�t. Tal�n pontosan ez�rt volt „hat�sa” a k�nnyek k�z�tt �rt lev�lnek: nem a tekint�ly, hanem a benne �rezhetõ szeretet hatott! �sszefoglalva pedig: a fegyelmez�snek – miut�n egyh�zfegyelemrõl van sz� – a c�lja nem a m�sik megregul�z�sa, hanem a b�kess�g (1:2) kialak�t�sa. Ennek alapja pedig az Isten kegyelmes fordul�sa hozz�nk, ez�rt nem a bossz�, hanem a szeretet motiv�lja a fegyelmez�st gyakorl� apostolt. 2 Kor. 2,5–11. Bûnb�nat (egyh�zfegyelem).

A konfliktus v�gleges lez�r�sa van ebben a szakaszban. Ami t�rt�nt, nem csup�n az apostol szem�ly�t s�rtette, hanem a gy�lekezetet is, legal�bbis annak az apostol mellett �ll� t�bbs�g�t. Pontosan azonban nem ismerj�k az esetet; miben �llhatott a s�rt�s. Mindenesetre, ahogy a 7:11kk. elmondja, el�g nagy volt a felh�borod�s, tal�n azt is fontolgatt�k, hogy a b�ntet�s m�rt�k�t m�g n�velni is kell. A b�ntet�s mik�ntj�t sem ismerj�k pontosan, az „epitimia” lehet, hogy csak sz�ban elhangz� v�dat, fedd�st jelent. Errõl val�sz�nûleg Titusz sz�molt be P�lnak (2:13), aki �gy v�lte, hogy ez megfelelt a c�lnak, t�bbre nincsen sz�ks�g. Annyival is ink�bb erre gondolt, mert a h�rek szerint a megfeddett szem�ly t�ls�gosan is a sz�v�re vette a dolgot, f�lõ, hogy felem�sztõdik benne. A katapin� sz�nak van k�t jellemzõ elõfordul�sa ugyanis: 5:4 – a haland�t elnyeli az �let; �s az 1Pt 5:8: az �rd�g elnyeli �ldozat�t. Hogy egy ilyen nem k�v�nt folytat�st megakad�lyozzon, az apostol azt k�ri, hogy tan�s�tsanak ir�nta szeretetet (kyro� a jogi hat�rozathozatal szakkifejez�se).

Ism�t visszat�r a kor�bbi lev�l c�lj�ra: mintegy a gy�lekezet kipr�b�l�s�ra �rta azt, s a gy�lekezet ki�llta a pr�b�t. Miut�n pedig a gy�lekezetben rendezõd�tt a helyzet, az apostol sem akar tov�bb ezzel foglalkozni. K�l�n�sen az�rt nem, mert Krisztus sz�ne elõtt �ll õ is, a gy�lekezet is. Amikor pedig a megbocs�t�s esetleg nem t�rt�nik meg, t�r ny�lik a S�t�n elõtt, akinek sz�nd�ka ismert (v�. pl. 11:3).

Felvetõdik az 1Kor 5 �s e szakasz p�rhuzama, de �ltal�ban a magyar�z�k elvetik. Ott ugyanis kifejezetten v�rfertõz�srõl van sz�, �s a S�t�nnak val� kiszolg�ltat�sr�l (exkommunik�ci�r�l). Itt sokkal kisebb horderejû az �gy. Fontos viszont az 1Kor 5–6 annyiban, hogy a gy�lekezetben l�võ vit�s k�rd�sek elint�z�se ott is sz�ba ker�l. A kereszty�n egyh�zban a fegyelem nem jogi k�rd�s, a b�ntet�s nem �nc�l, a megbocs�t�s sem egyszerûen valaminek az elfeled�se, hanem miut�n gy�lekezetrõl van sz�, koinoni�r�l, a megrontott b�kess�get helyre kell �ll�tani. Ez�rt kell a megfeddett embert vigasztalni is, helyre�ll�tani a k�z�ss�get vele is! Ezzel ez a t�mak�r befejezõdik. A lez�r�s lehetõs�ge abban van, hogy nem emberileg (kata sarka) gondolkoznak �s cselekszenek, hanem Isten szents�g�vel �s tisztas�g�val igyekeznek j�rni ebben a vil�gban (1:13).

2 Kor. 2,12–17. Evang�lium �s apostols�g.

A bûnb�nat-megbocs�t�s �gy�nek lez�r�sa ut�n az apostol t�m�t v�lt. M�g p�r sor erej�ig v�zolja a t�rt�neti szitu�ci�t, de igaz�b�l itt egy �j gondolatsort kezd az apostols�g t�rgyal�s�val (3–6. r�szt). A 3. misszi�i �t sor�n az apostol ism�t Tro�szban volt, ahol kapu nyittatott sz�m�ra – a 2. �ton itt nem folytatott misszi�t –, ugyanakkor gy�trõd�tt Korinthus miatt, �s annyira v�rta vissza Tituszt, hogy el�je is ment Maced�ni�ba. Engedetlens�gnek tekints�k ezt (az ajt�nyit�s miatt), vagy egyszerûen t�nynek: egy lez�ratlan �ggyel megterhelve k�ptelens�g teljes sz�vvel szolg�lni? Mindkettõ lehets�ges, de a k�vetkezõ versek ink�bb az ut�bbi �rtelmez�st felt�telezik. Ennek a p�r mondatnak igazi folytat�sa azut�n majd a 7:5-ben k�vetkezik. A 2:14–7:4 perik�pa az apostoli szolg�lat m�lt�s�g�r�l, gondjair�l, l�nyeg�rõl sz�l, m�g ha k�zben nagy kit�r�seket is tesz az apostol, elm�lyedve egy-egy eml�tett sz�ban vagy gondolatban.

A 14. verstõl kezdõdõen k�t k�pet eml�t. Az egyik a diadalmenet k�pe. A gyõztes hadvez�r haza�rkez�se �ri�si esem�ny �s l�tv�nyoss�g ebben a korban. Az evang�lium �tj�t ehhez hasonl�tja P�l. Nagy k�rd�s, hogy ebben milyen szerepet tulajdon�t mag�nak? A triambey� nem hat�rozza meg, hogy gyõztesk�nt vagy fogolyk�nt vesz r�szt ebben a menetben. A Kol 2:15 alapj�n gondoltak a fogolyra, ugyanakkor itt az �sszef�gg�s ink�bb az elsõ lehetõs�get k�v�nja: az apostol a gyõztes Krisztus mellett a diadalmas sereg tagjak�nt menetel. Ehhez az is hozz�tartozik, hogy a gyõztes sereg tagja idõleges veres�geket �s s�r�l�seket �l �t (v�. 11:23kk.). Itt azonban m�r Krisztus ereje hordozza õt is gyõztesk�nt.

A m�sik k�p az illat. Szokatlan a kifejez�s: Krisztus ismeret�nek illata (v�. Ef 5:2). Mintha t�bb gondolat is �tv�zõdne ebben: egyr�szt a rabbinus �s intertestament�lis irodalomban gyakori k�p, hogy Isten jelenl�te mintegy j� illatk�nt bet�lti k�rnyezet�t, a mennyei szf�r�t (J�zus Sir�k fia k�nyve, syr Bar, aeth Hen) – ugyanakkor a gnosztikus irodalomban is elõfordul: ott az ismeretet tekintik ilyk�ppen. De gondolhatunk az �gõ�ldozat „illat�ra” is. K�l�n�sen ez ut�bbi l�tszik jelentõsnek: a diadalmenetet k�s�rõ h�laad� �ldozat a gyõztesnek val�ban az „�let illata”, ugyanakkor a legyõz�ttnek a „hal�l illata”. Ak�r sz� szerint is, hiszen nemegyszer t�meges kiv�gz�s volt a diadalmenet v�g�n. „Isten dicsõs�g�re” t�rt�nik mindez, azaz hogy kider�lj�n, minden Isten dicsõs�g�t szolg�lja, az �let is, a hal�l is (azaz az elbukottak bûnhõd�se is). Az osm� �s az eu�dia szinonim�k itt is, m�sutt is elõfordulnak egy�tt, jelzõs szerkezetben is. A „sz�v�lt�snak” nincs �rtelmet befoly�sol� jelentõs�ge.

A diadalmenet pedig az evang�lium hat�sa (a 2:12 eredeti sz�veg�ben nincsen benne a „hirdet�s�re” sz�!). Ahol az evang�liumot hirdetik, k�pviselik, ott valami hatalom, erõ van jelen, mely azonnal megosztja a vil�got (v�. Jn 12:47kk.). Az apostol az evang�lium szolg�lat�val ennek a megoszt�snak az eszk�ze. M�lt�n veti fel azonnal: de ki k�pes, ki alkalmas erre? �s ki minõs�ti ebben az embert?

Egyik oldalr�l ugyanis arra kell gondolnia, hogy sokak sz�m�ra ez a szolg�lat �zlett� v�lik – a kap�ley� �zletel�st, h�zal�st, nyer�szked�st jelent. Haszn�latos volt ez a sz� a v�ndorfiloz�fusok, n�pies filoz�fusok munk�ss�ga megjel�l�s�re. (Van egy �sz�vets�gi p�rhuzama is: az �zs 1:22 ford�t�s�ban tal�ljuk ezt a sz�t, ahol az igehirdet�s meghamis�t�s�t jelenti – b�r val�sz�nûleg nem erre gondol itt P�l.)

A m�sik – saj�t – oldalr�l azonban azt kell elmondania: az õ sz�m�ra nem ezt jelenti az evang�lium szolg�lata, hanem tiszta sz�vbõl (v�. 1:12), „Istenbõl” sz�l. P�l szeret szinte sz�j�t�kot ûzni a prepoz�ci�kkal, az�rt nem kell t�l�rt�kelni az „ek tou theou” kifejez�st mondjuk a predestin�ci� fel�, m�gis fontos meghat�roz�sa ez az igehirdet�snek: igaz�b�l Isten az alanya, �s nem az apostol! Ugyanakkor Isten sz�ne elõtt, �lland�an ebben a felelõss�gben �s „ellenõrz�sben” sz�lnak. Az eg�sz folyamat pedig Krisztusban t�rt�nik (nem Krisztus „�ltal”, mint az �F k�zli), azaz Krisztus jelenl�t�ben, erõter�ben, mint az �j teremt�s esem�nye (5:17). Az apostol alkalmass�ga teh�t nem a tiszts�g elfogad�s�ban �s gyakorl�s�ban, hanem az elh�vatotts�g esem�ny�ben van.

Eml�ts�nk itt meg m�g egy n�zetet, mely szerint az õsegyh�zban nem felt�tlen�l az volt a sorrend a hirdetett ige �s a s�kramentum kapcsolat�ban, mint n�lunk, hogy ti. a hit hall�sb�l van, a s�kramentum l�that� ige, azaz elpecs�tel�se mindannak, amirõl az igehirdet�s sz�l. Hanem esetleg �ppen ford�tott volt a helyzet n�ha: a koinoni�ban �lõk, a kereszts�g �ltal betagoltak �s az �rvacsora �ltal t�pl�ltak tapasztalata az, hogy az igehirdet�s hallhat� s�kramentum(?!), azaz hat�kony szent cselekm�ny (v�. a d�b�r jelent�s�vel!). Ha t�lz�s is �gy fogalmazni, de nincs messze att�l, amit az apostol sz�m�ra az evang�lium sz� jelent (v�. Gal 1).

2 Kor. III. R�SZ 2 Kor. 3,1–3. P�l aj�nl�levele a gy�lekezet.

A kereszty�n egyh�z is �tvette a zsid�k szok�s�t, hogy az egyik k�z�ss�gbõl a m�sikba �rkezõ v�ndortan�t�k aj�nl�levelet vittek magukkal (v�. 8:18kk.; ApCsel 15:27; 18:27 stb.). Ironikusan visszautalva a korinthusi konfliktusra, azt k�rdezi P�l: vajon erre neki �s munkat�rsainak sz�ks�g�k van – �ppen Korinthusban? Ennek sz�ks�gtelen volt�t k�t k�ppel is szeml�lteti: az egyik a sz�vbe �rott t�rv�nylev�l, a m�sik pedig a kõsz�v–h�ssz�v ellent�t. Ez a k�t k�p v�g�l egybemos�dik.

Az �sz�vets�g ismeri a sz�vbe �rt szavakat, �s azt is, hogy a kõt�bl�kkal vagy kõsz�vvel ellent�tben Isten v�gsõ sz�nd�ka az, hogy �lõ sz�vek h�st�bl�ira legyen feljegyezve Isten akarata (P�ld 3:3; 7:3; Jer 31:31kk.; Ez 11:19; 36:26).

Probl�m�s a 2. vers sz�vege: „be van �rva sz�v�nkbe” helyett logikusabb, �s n�h�ny k�zirat is javasolja a „sz�vetekbe” v�ltozatot; P�l „aj�nl�sa” a korinthusiak sz�v�be van fel�rva!

A szakasz mondanival�ja ez: az apostoli szolg�lat Korinthusban tapasztalati t�ny: „szolg�latunk �ltal szerzett levele” vagytok Krisztusnak. Ezt ismeri �s megismeri (anaginosk�) mindenki. A k�ldõje-�r�ja sem emberi tekint�ly, hanem Isten Lelke, azaz Istennek dinamikus hatalma. Ahol nyilv�nval�an Isten cselekszik – mit k�rdezhet m�g ember?

2 Kor. 3,4–6. P�l alkalmass�ga Istentõl van.

Mintha az apostol egy kicsit elgondolkozna az elõzõ szakasz n�h�ny szav�n: alkalmass�g, �rott aj�nl�s, L�lekkel �rva sz�vbe stb. – �s meg�ll�tva a gondolatmenetet, elm�ly�ti ezt a t�m�t. Az alkalmass�g – megism�tli itt is – nem bel�lrõl fakad, hanem k�v�lrõl adatik; Istentõl van. (Az �F nagyon kibõv�ti a sz�veget �s elt�r az eredetitõl.) Isten elõtt (pro tou theou) �t�ltetik meg bizakod�sa is, alkalmass�ga is. Amennyiben pedig ez n�melyek sz�m�ra k�rd�ses marad, azzal �rvel az apostol, hogy õ �j sz�vets�g szolg�ja. (Az eredetiben nincsen hat�rozott n�velõ!) K�rd�s itt elõsz�r az �j sz� �rtelmez�se. A prof�n g�r�gben valami soha nem volt �jat jelent t�bbek k�z�tt, P�ln�l azonban nem ezt, hanem a r�givel szembe�ll�tva a r�gi meg�j�t�s�t jelenti. Jellemzõ parallelek: �j �g �s �j f�ld, �j teremt�s… Mint �j sz�vets�g, itt aligha tekinthetõ a mi megszokott �rtelmez�s�nk szerint, r�szben az�rt, mert mint irat m�g nem ismert, r�szben pedig az�rt, mert az �j sz�vets�g teol�giai jelent�ssel az �rvacsorai sz�vegekben �s a Zsid� lev�lben sz�lal majd meg. P�l itt minden bizonnyal a Jer 31 szerinti �j sz�vets�gre gondol; Isten �s a n�p k�z�tt �j t�pus�, �j minõs�gû kapcsolatra.

Ez�rt is folytatja a betû �s L�lek szembe�ll�t�s�val. Az �rott kõt�bla eml�t�se ind�tja erre a folytat�sra az apostolt, de nem arra gondol, hogy az �rott betû �nmag�ban �l – hiszen õ is zsid�, �s a T�rv�ny Istentõl rendelt volt�t soha nem vonja k�ts�gbe (R�m 7:7kk.; Gal 3:19k.) –, hanem arr�l sz�l, hogy a betû alapj�n, a T�rv�ny alapj�n �lõ ember sz�m�ra a hal�l �tj�v� v�lik a betû. Ugyanis itt nem a megmerevedett sz�vegre �s a L�lek dinamizmus�ra gondol, hanem a betû �s L�lek k�t princ�pium. �s hogy itt mire gondol az apostol, megtal�ljuk a R�m 7:7kk. �s 8:2kk. sz�veg�ben. Ugyanis az �r�sban nemcsak az �letre sz�l� utas�t�sok vannak, hanem az engedetleneknek sz�l� �tkok is, �s ezt is mag�ra veszi az, aki a betû alapj�n �ll. A L�lek ezek ut�n nem a belsõ szabads�got jelenti, hanem az Isten Lelke. �ltal aktualiz�lt parancsot, kijelent�st, amelynek nem az a jellemzõje, hogy nem betû, hanem hogy a L�lek olyasmire teszi k�pess� az embert, amire a maga erej�bõl soha nem lenne k�pes. A betû �s L�lek ellent�te teh�t P�ln�l nem „tartalom �s forma”, nem is „megmereved�s �s �let”, hanem k�t �t: a T�rv�ny �tja �s Isten Lelk�nek �tja.

2 Kor. 3,7–11. A szolg�lat dicsõs�ge.

Az apostol tov�bbviszi a gondolatot: az apostoli szolg�latra val� alkalmass�g ut�n ennek a szolg�latnak a dicsõs�g�rõl �r. Az elõzõ versek nyom�n az �sz�vets�g, a betû szolg�lat�t egyszerûen r�vid�tve a hal�l szolg�lat�nak nevezi (ld. elõbb). Ugyanakkor mag�t a sz�vets�get nem „�rt�keli le”, hanem �ppen annak dicsõs�g�rõl besz�l az Ex 34:29 alapj�n. Igaz, egy magyar�z� sz� nyit�nyk�nt m�r jelzi a k�vetkezendõket: „m�l�” dicsõs�grõl van sz� (a katarge� jelent�se nem valaminek a l�t�t k�rdõjelezi meg, hanem �rv�ny�t; hat�lyon k�v�l helyezni valamit). Az �sz�vets�g �s M�zes szolg�lata rangj�t azonban j�l hangs�lyozza a felid�zett t�rt�net. �s ebben j�n a „fel�rt�kel�s”, hiszen kicsitõl a nagy fel� �gy �rvel P�l: mennyivel ink�bb dicsõs�ges az �j sz�vets�g szolg�lata! H�rom ellent�tp�r szolg�lja ezt a fokoz�st: hal�l, ill. L�lek szolg�lata, k�rhoztat�s vagy megigazul�s t�rt�nik �ltala (a dikaiosyn� ink�bb megigazul�s, mint igazs�g), �s elm�l� vagy megmarad� dicsõs�g.

Az �sz�vets�gbõl j�l ismert k�b�d sz� jelent�s�hez fûzz�k hozz�: a hell�nista gondolkoz�sban szinonim�i a dynamis �s a pneuma is; P�l l�that�an ezt is szem elõtt tartja – k�l�n�sen a k�vetkezõ szakaszban. 2 Kor. 3,12–17. A szolg�lat �s ismeret leplezetlens�ge.

Tov�bb folytatja az apostol a gondolatmenetet az Ex 34:29kk. alapj�n. Olyat is mond, ami nincsen benne a kanonikus sz�vegben, hanem amit õ �rez �tmutat�sk�nt ebbõl a sz�vegbõl. Ugyanis a kanonikus sz�veg szerint M�zes arca f�nylett, emiatt f�ltek is hozz� k�zel menni. Azonk�v�l „szolg�laton k�v�l” lepel volt az arc�n, de amikor Istennel besz�lt, mindig levette a leplet. P�l hozz�fûzi: M�zes fenntartotta k�sõbb is a leplet, hogy ne l�ss�k a dicsõs�g f�ny�nek elm�l�s�t (!). Sõt a „muland� v�g�t” eml�ti, ami a k�vetkezendõkben m�r szinte az eg�sz �sz�vets�get jelenti.

Ez a t�rt�net az apostolnak p�ld�v� lesz: a zsid�s�g az�ta is ebben a helyzetben van: lepel van az arcukon, amikor M�zest – az �r�st meg akarj�k �rteni (az anagn�sis felolvas�s is, meg�rt�s is egyszerre). Ennek k�vetkezm�nye az, hogy sz�v�k megkem�nyedett – szeml�letes a p�ro� ige (v�. �zs 6:9–10; R�m 11:7–8). Errõl az apostol ny�ltan sz�l – a parr�sia jogi szakkifejez�s: a felnõtt polg�rjoga ny�ltan sz�lni, sõt a filoz�fusokn�l az �letvitel szabads�g�t is jelenti ez a sz�. Az apostol ilyen alapon sz�l az �sz�vets�g „leplezett” meg�rt�s�rõl.

Kem�ny kifejez�s az, hogy „muland�nak” nevezi az apostol az �sz�vets�g dicsõs�g�t. Mindez azonban �gy marad, am�g Krisztushoz nem t�rnek, mert csak ott tûnik el a lepel (v�. 18. v.): A megt�r�s sz� itt nem a hagyom�nyos �rtelmû, hanem az epistreph� odafordul�st jelent, helyes �tra t�r�st; ebben az esetben a betû �tj�r�l a L�lek �tj�ra t�r�st. Ti. J�zus ebben az utols� (eszkhatol�gikus) idõben m�r a L�lek hatalm�ban �s l�tform�j�ban van jelen (v�. Jn 3!). P�l nem krisztol�giai vagy pneumatol�giai dogm�t �r itt, hanem csak az �sszef�gg�sben maradva, eg�szen ler�vid�tve a gondolatmenetet, fogalmazza ezt a mondatot. A parr�sia sz�ks�gszerû velej�r�ja ugyanis az eleutheria �s az exousia a hellenista gondolkoz�sban – s l�m mindegyikre gondol P�l is.

A szabads�g k�l�nben nem a mindentõl val� szabads�got jelenti, hanem az �t�l, az elm�lt aion hatalmait�l, a betû szolgas�g�t�l val� szabads�got.