1 Kor. X. R�SZ

1 Kor. 10,1–13.

A 10. fejezet visszat�r a 8. fejezetben elkezdett t�m�hoz, a b�lv�ny�ldozati h�s fogyaszt�s�nak erk�lcsi k�rd�seihez. (L�ttuk, hogy a 9. fejezet mondanival�ja az apostol szabads�g�r�l s arr�l, hogy ez mire k�telezi �t, ugyancsak ehhez a t�m�hoz tartozott mintegy exkurzusk�nt.) A 10. fejezetben az 1–13. versek az exodus-mot�vumot, Izr�el pusztai v�ndorl�s�t hozz�k fel p�ld�nak. Az 1–5-b�l kider�l, hogy a puszt�ban v�ndorl� „aty�kat” (1) az apostol a kort�rs kereszty�nek t�pus�nak l�tja, az akkoriban ismert, �n. tipol�giai �r�smagyar�zati elv szerint. A g�r�g t�pos sz� olyan form�t jelent (pl. pecs�tn�l), melybe a kialak�tand� nyersanyagot bet�ltik, hogy az f�lvegye a t�pos form�j�t. Ez volt az antit�pos. (V�. Zsid 9:24; 1Pt 3:21.) A tipol�giai �r�smagyar�zatn�l azonban nemcsak puszta anal�gi�r�l (megfelel�sr�l) volt sz� egy r�gi t�rt�net vagy pr�f�cia �s a jelen k�z�tt, hanem eszkhatol�gikus megfelel�sr�l, beteljesed�sr�l is besz�ltek a szent�r�k. P�lda erre az �SZ-b�l D�n 9:24kk.; melyben a Jer 25:11-ben megj�vend�lt 70 �vet, ami a babiloni fogs�g ideje, D�niel m�r az eszkhatol�gikus messi�si id�re alkalmazza. P�l apostol ismerte az �SZ-i �s a rabbinisztikus tipol�gi�t, � azonban Krisztus szem�ly�ben �s m�v�ben tal�lta meg a v�gid�k kezdet�t, ez�rt krisztol�giai �rvel�sre haszn�lta ezt az �r�smagyar�zati m�dszert.

Az apostol int� p�ldak�nt hozza fel a korinthusi kereszty�neknek a pusztai v�ndorl�s t�rt�net�t. K�t alapos oka van erre. Egyik, hogy a puszt�ban v�ndorl� n�p is beleesett a b�lv�ny�ldozat b�n�be, ak�rcsak a korinthusiak, mikor ettek a b�lv�ny�ldozati h�sb�l, felvil�gosult ismeret�kre hivatkozva. A m�sik ok, hogy az exodus nemzed�k�nek is hib�ja volt az elbizakodotts�g (�ppen az�rt, mert �k m�r megszabadult �s elindult n�p voltak), ez a vesz�ly fenyegeti a korinthusiakat is.

Az 1–5. versek a puszt�ban v�ndorl� zsid�k t�rt�net�t magyar�zz�k tipol�giailag. N�gy �zben haszn�lja a szent�r� a „mindny�jan” kifejez�st, jelezve, hogy itt nem egy�nekr�l, ha, nem a n�p eg�sz�r�l besz�l. A felh� alatt (voltak�ppen: ut�n) �s a tengeren �tkelt n�pnek ez az �rintkez�se a v�zzel nem volt m�s, mint M�zesre t�rt�n� „kereszts�g”. Az �rvacsora el�k�p�t is megtal�lja P�l az exodus t�rt�netben: ez a „pne�matikus” �tel �s ital (manna, f�rjek, szikl�b�l fakasztott v�z), amit a puszt�ban v�ndorl�k ettek �s ittak. „Pne�matikuss�” nem az anyaga tette ezt az �telt �s italt, hanem az eredete: csodak�ppen kapt�k Istent�l. �rdekes a n�ppel egy�tt v�ndorl� szikla k�pe, mely folyamatosan szolg�ltatta a vizet (4), ez m�r P�l el�tt is megvolt a zsid� �r�smagyar�zatban. Az �j P�ln�l, hogy � e szikl�ban mag�t Krisztust l�tja. A praeexistens Krisztus egy�tt v�ndorolt M�zes n�p�vel, mert � volt a t�pl�l�kforr�suk. A megd�bbent� az, hogy az ilyen gazdagon meg�ldott, csod�k sor�t tapasztalt n�p t�bbs�g�nek m�gis meg kellett halnia a puszt�ban, mert engedetlens�g�k miatt „nem kedvelte �ket Isten” (5). Holttesteik sz�nyegk�nt ter�ltek el a puszt�ban (katestr�th�san).

A 6–13-ban mindezt a gy�lekezetre alkalmazta az apostol. Hiszen ezek „t�pusk�nt” estek meg a r�gieken, hogy a maiaknak int� p�ld�t adjanak. N�gyszer haszn�lja a „mi ne…” formul�t. „Mi”, azaz a korinthusiak �s P�l, ne tegy�k, amit a pusztai v�ndorl�k tettek. �t b�nt sorol fel: gonosz k�v�ns�g, b�lv�nyim�d�s, par�znas�g, istenk�s�rt�s, z�gol�d�s. Mindegyik ut�n hosszabb-r�videbb magyar�zat is k�vetkezik. Az exodus nemzed�k�nek b�n�t az egyiptomi h�sosfazekak visszak�v�n�s�val kezdte. Ez vajon nem hasonl�that� a pog�nyokb�l lett korinthusi kereszty�nek b�lv�ny�ldozati lakom�hoz t�rt�nt visszat�r�s�hez? Ezut�n k�vetkezett a ny�lt b�lv�nyim�d�s (aranyborj�). A b�lv�ny�ldozati h�s – ak�r a „felvil�gosult” elvek hangoztat�s�val, mely szerint nincs is b�lv�ny – fogyaszt�sa nem vezet-e a b�lv�ny tudatos vagy �ntudatlan im�d�s�hoz? A harmadik b�n, a par�znas�g az exodus-nemzed�kben a b�lv�nykultuszt k�vette (Ex 32:6; paidzo� ige jelent�se = j�tszani, kultikus t�ncot lejteni a szerelem papn�ivel). Mindez istenk�s�rt�s, a negyedik b�n. A sz�vegv�ltozatok egy r�sze „az �r” megk�s�rt�s�t, m�s r�sze Krisztus megk�s�rt�s�t hozza. Az el�z� h�rom b�n elk�vet�je Istent k�s�rti: vajon t�ri-e �s meddig a b�n�ket, van-e ereje megakad�lyozni vagy megb�ntetni mindezt. Ez a „szellemi” b�n nem kisebb, mint az el�z�, durv�n testi b�n�k! V�g�l az �t�dik b�n a z�gol�d�s (morg�s, gogg�smos). Itt m�r a n�p megb�nta, hogy Isten szav�ra elindult a szabads�g �tj�n s visszak�v�nkozik az egyiptomi rabszolgas�gba. B�ntet�s�k: sok ezer ember hal�la, majd az eg�sz n�p elhull�sa a puszt�ban. A 11. v. �r�smagyar�zati elv: mindezek t�pusk�nt figyelmeztetnek minket. Hozz�nk �rt el ui. „a korszakok telos-a”, c�lja vagy v�ge. Ezt Krisztus elj�vetele �s megv�lt� tettei hat�rozz�k meg. A 12. v. azokat figyelmezteti, akik Korinthusban „biztosan �llottak a l�bukon”: el ne essetek, ti magabiztos �nhittek! Az m�g, hogy tudj�tok, hogy a b�lv�ny nem �l, nem biztos�t az ellen, hogy a b�lv�nykultusz ne k�ss�n �ssze d�moni er�kkel benneteket. A 13. v. viszont azoknak ad biztat�st, akik esetleg megijednek az eddigi intelmekt�l. „Ami megesett veletek” (ti. a t�lzott magabiztons�gb�l ered� k�s�rt�s), „emberi” jelleg� volt, teh�t �rthet�. Isten azonban „kiutat” (ekbasis) ad nektek mindebb�l, ha engedelmeskedtek neki.

1 Kor. 10,14–22.

E szakaszban arra tan�tja olvas�it a szerz�, hogy hi�ba „nincsenek” (objekt�ve) b�lv�nyistenek, m�gis d�moni er�kkel ker�l kapcsolatba, aki a b�lv�ny olt�r�nak vend�ge (ak�r mert r�szt vesz a pog�ny kultuszban, ak�r mert eszik a b�lv�nynak �ldozott h�sb�l), hiszen a megszem�lyes�tett term�szeti er�k m�g�tt d�monok �llnak, s az olt�r maga, asztalk�z�ss�g �s �letk�z�ss�g vel�k. E szakasz elej�n az addig elmondottakb�l k�vetkez� int�s �ll: „Menek�ljetek a b�lv�nyim�d�st�l!” (14). Ezut�n j�n a biztat�s: �rtelmesek vagytok, h�t �t�lj�tek meg szavaimat: igazak-e! A „szeretteim” (14) �s az „�rtelmesek” kifejez�sek kedvez� h�rokat pend�tenek meg az olvas�kban. A gy�lekezet �nmag�t „�rtelmesnek” (4:10) tekintette, m�g P�llal szemben is f�l�nyt �reztek. Most P�l erre hivatkozik. Egy�ttgondolkod�sra h�vja �ket. Vall�st�rt�netileg visszafel� haladva, ford�tott sorrendben sz�l el�bb arr�l, hogy az �rvacsor�ban r�sztvev�k a Krisztus v�r�vel �s test�vel ker�lnek k�z�ss�gbe. �rdekes a sorrend: 1. kehely, 2. keny�r. Mind az �rvacsora szereztet�s�nek le�r�s�ban, mind a zsid� p�skaliturgi�ban ford�tott sorrend volt. Tal�n a pog�ny kultuszban volt el�bb az ital�ldozat, az�rt van itt is �gy. A „h�laad�s kelyhe” az �nnepi �tkez�s v�g�n volt, a p�skaliturgi�ban ez volt a 3. poh�r. A sz�veg k�zelebb �ll Mt/Mk v�ltozat�hoz, mint a p�li szereztet�si ig�khez (1Kor 11:23), val�sz�n�leg m�g P�ln�l is r�gebbi gy�lekezeti hagyom�nyra megy vissza. A r�szv�tel az �rvacsor�ban �letk�z�ss�get teremt a h�v� �s Krisztus k�zt, a koin�nia r�szesed�st jelent valamiben. Az �rvacsor�z�k k�z�ss�ge �s egys�ge Krisztussal m�g nyilv�nval�bb a 17. v.-ben. Az egy keny�rb�l r�szesed�s megteremti az egy Krisztussal �s egym�ssal gyakorolhat� k�z�ss�get. A 18. v. – eggyel visszafel� l�pve – r�mutat, hogy a jeruzs�lemi �ldozati olt�r is asztal, s �gy �letk�z�ss�get adott a zsid� n�pnek.

Sem a b�lv�ny, sem a b�lv�ny�ldozat nem „l�telm�leti val�s�gok”. De akik a pog�ny olt�rn�l �ldoznak, azok m�gis d�monoknak �ldoznak tal�n akaratukon k�v�l. Hiszen a „semminek” is b�n �ldozni, azaz isteni tiszteletben r�szes�teni azt. Egyszerre nem lehet valaki az �r asztal�nak vend�ge �s ugyanakkor a b�lv�nyolt�r�. Nem vagyunk olyan er�sek, hogy Istent „ingerelj�k”, azaz pr�b�ra tegy�k, hogy meddig t�ri ezt. Az „er�sek” sz� finom ir�ni�val c�loz a korinthusi v�leked�sre: „er�sek vagyunk” (4:10).

1 Kor. 10,10:23–11:1.

Ebben a szakaszban P�l befejezi a b�lv�ny�ldozati h�s ev�s�r�l �s az azzal kapcsolatos erk�lcsi probl�m�kr�l �rt szakaszt (8:1–11:1). A 23. v.-ben megism�tli a 6:12-ben m�r id�zett �nz�, libertinus-felvil�gosult jelsz�t: „minden jogomban �ll”. K�l�nb�ztess�k meg az ele�theria (szabads�g) �s az exousia (jog, teljhatalom) g�r�g szavakat. Az ele�theria-szabads�g sz�t P�l mindig pozit�v �rtelemben haszn�lja, pl. a 6:19-ben �gy, hogy � minden anyagi f�gg�s�gt�l szabad, a 10:29-ben a ritu�lis parancsokt�l val� szabads�gr�l sz�l. Viszont az exousia kifejez�s (jog, teljhatalom, lehet�s�g) n�la ink�bb negat�v �rtelm�, vissza�l�st jelent a szabads�ggal. Ez ut�bbi kifejez�st a korabeli cinikus filoz�fusok szerett�k, akik azt tan�tott�k, hogy nem kell tekintettel lenni m�sok elv�r�s�ra, �s szerett�k k�l�nc viselked�s�kkel a t�rsadalmat bosszantani. Az el�bbi sz� viszont (ele�theria) a sztoikus filoz�fi�ban volt ismer�s, �s az emberekt�l val� f�ggetlens�g mellett, jelent�s�nek nem volt az embereket semmibe vev� tartalma. A korinthusiak jelszava teh�t nem a nemes �rtelemben vett szabads�gra vonatkozott, mert azt P�l is helyeselte volna, hanem ilyesmit jelentett: „nekem minden lehets�ges, mert mindenre jogom van”. Ezt az apostol a sztoikus „haszn�l” (s�nferei) �s a zsid� „�p�t” (oikodomei) fogalmakkal szembes�ti. Vagyis a kereszty�n embernek minden hasznos �s �p�t� tev�kenys�gre szabads�ga van. A k�ros �s rombol� dolgokra viszont nincs. A 24. v. egy nagyon sz�p kereszty�n elvet �llap�t meg: ki-ki a m�sikra legyen tekintettel, ne csup�n �nmag�ra. J�zus eg�szen �gy tett: csak m�sok �rdek�t n�zte, s nem a mag��t (Fil 2:4).

A 25–30. versekben az eddigieket „apr�p�nzre felv�ltva” tal�ljuk, azaz szitu�ci�s etik�t olvasunk a mindenkor �rv�nyes norm�k ut�n. Az egyik a m�sz�rsz�kben �rus�tott h�sokra vonatkozik, amit legt�bbsz�r a b�lv�nynak �ldozott h�sb�l m�rtek ki. „Minden” ilyet meg lehet enni, s nem kell agg�lyoskodni emiatt. A szabads�g t�lz�sba vitele (szabadoss�g) a szeretet hi�ny�ra, m�g az agg�lyoskod�s, a t�lzott lelkiismeretess�g a hit hi�ny�ra mutat (Czegl�dy Istv�n). Az apostol ezt a t�tel�t zsolt�rid�zetekre alap�tja (24:1; 50:12; 89:12) arr�l, hogy az eg�sz F�ld az �r�, teh�t az elfogyaszthat� �llatok is. A m�sik szitu�ci� az, ha a kereszty�n ember hitetlenek (a gy�lekezeten k�v�liek) otthon�ban vend�g. A megh�v�st el szabad fogadni s az �tkez�s sor�n b�rmit, amit el�nk tesznek, meg szabad enni. Egyetlen esetben sz�ks�ges az �nkorl�toz�s, ti. akkor, ha a jelenlev�k k�z�l valakit ez megbotr�nkoztatna. Ha azt mondj�k: ez az �tel isteneknek szentelt (hieroth�ton = szent �ldozat, ezt csak pog�nyok nevezt�k �gy, a zsid�k b�lv�ny�ldozatnak mondt�k volna), akkor az illet� lelkiismerete (ne a magunk�) miatt ne egy�nk abb�l, nehogy szabads�gunk �s j� lelkiismeret�nk �nz� �rv�nyes�t�se m�sokat tasz�tson. Ha �n h�l�t tudok mondani valamilyen �tel�rt, nem szolg�lhatok azzal m�s botr�nkoz�s�ra.

A 31–33. versek h�rom sz�p elvet tartalmaznak. Ev�s-iv�s vagy az att�l t�rt�n� tart�zkod�s mind Isten dics�s�g�re legyen az �let�nkben. Se a zsid�kat, de a g�r�g�ket, se a gy�lekezetet se botr�nkoztassuk meg magatart�sunkkal, ellenkez�leg, magatart�sunkkal m�sok megnyer�s�re t�rekedj�nk. Ebben P�l p�ld�nk lehet, mert � mindenkinek kedv�t keresi, kiv�ve �nmag��t. Ez�rt �rdemes �t „ut�nozni” (mim�t�s = valakinek k�vet�je, ut�nz�ja), hiszen � meg Krisztust k�veti (ut�nozza az �r indulat�t, �let�tj�t).

1 Kor. XI. R�SZ

1 Kor. 11,2–16.

A szakasz els� vers�ben (2) P�l megdics�ri a gy�lekezetet a t�le �tvett dolgok megtart�s��rt. A k�vetkez� verst�l (3) viszont a szakasz v�g�ig a n�k hajviselet�r�l van sz� az istentiszteleten. Val�sz�n�leg a korinthusiak azt a p�li tan�t�st �rtett�k rosszul, ami Gal 3:27k.-ben van meg�rva arr�l, hogy Krisztusban nincs sem f�rfi, sem n�. Ezt biztosan Korinthusban is elmondta az apostol. Most azonban ezt az Isten sz�ne el�tti igaz t�telt, ami arr�l sz�l, hogy az Istent�l nyert �dv�ss�g szempontj�b�l nem sz�m�tanak az emberek k�zti k�l�nbs�gek, �gy a nemek sem; �gy alkalmazza a korinthusiak r�sz�re, hogy mindez nem jelenti, hogy a nemek egym�s k�zt adj�k fel k�l�nbs�geiket. A hajviselet s m�s szok�sok megcser�l�se a f�rfiak homoszexualit�s�nak �s az asszonyok prostitu�l�d�s�nak jele volna a kor meg�t�l�s�ben, ett�l �vnak P�l szavai.

A fej (kefal�) itt a k�zvetlen f�gg�s�g jelk�pe. A f�rfiak Krisztust�l f�ggnek k�zvetlen�l, az asszonyok ellenben a f�rfiakt�l. A fedetlen fej a k�zvetlen kapcsolatjele Istennel, v�. 2Kor 3-mal, ahol (7:12) arr�l olvasunk, hogy M�zes fej�n a lepel mutatta, hogy nem �ll k�zvetlen kapcsolatban Istennel, vagyis lefedett fejjel jelenhetett meg El�tte. A f�rfiak viszont fedetlen fejjel �llhatnak Isten el�tt. P�l a teremt�si rendre vagy sorrendre hivatkozik: Gen 3:27k. Ez nem a f�rfi �s a n� egyen�rt�k�s�g�t vonja k�ts�gbe, de egyformas�guknak igenis ellene mond.

A f�tyolviseletet sok r�nk maradt �kori s�rk�v�n tal�lt �br�zol�s bizony�tja a n�kn�l. A himation (kend�) szabadon hagyta a n�k arc�t, de fej�t fent �s h�tul bebor�totta. Voltak persze, akik nem viseltek f�tyl�t. P�l nem valamilyen konzervat�v divat nev�ben sz�l. Nem �ltal�ban besz�l a f�tyolvisel�sr�l, hanem konkr�tan az istentisztelet idej�n a pr�f�t�l�s vagy im�ds�g k�zben viselt n�i f�tyolvisel�sr�l vagy annak hi�ny�r�l sz�l. Kider�l, hogy ezt a szok�st a korinthusiak csak �jabban vett�k fel, am�g P�l m�sf�l �vig k�zt�k volt, nem volt ilyen szok�suk. Ezenk�v�l a t�bbi kereszty�n gy�lekezetben ismeretlen ez a szok�s (16).

Mi�rt fontos az apostolnak, hogy f�tylat hordjanak a n�k az istentiszteleten? 1. Nem akarja, hogy az Isten el�tti egyenl�s�get egyesek t�rsadalmi l�zad�sra haszn�lj�k fel. 2. Nem akarja, hogy a levett f�tyol miatt k�s�rt�sbe essenek a jelen l�v� f�rfiak, hiszen m�g az angyalok is k�s�rt�sbe eshetnek, ha a n�k nem viselik az Istenhez �s f�rj�kh�z tartoz�s „hatalmi jel�t” (exousia). 3. Nem akarja a nemek k�l�nbs�g�nek egybemos�s�t. A f�tyol lev�tel�t�l csak egy l�p�s volt a hossz� haj lev�g�sa (5). Ez pedig a hivat�sos par�zna n�k jele volt, tisztes asszonyokn�l pedig csak a teljes kiszolg�ltatotts�g (pl. rabszolgasorsra jut�s) eredm�nye lehetett. Ennek ellent�tes p�rhuzama az volt, ha a f�rfi hossz� haj�t viselt vagy befedte a fej�t f�tyollal. Ezt csak a selyemfi�k �s homoszexu�lisok tett�k meg. Mindk�t magatart�s ellent�tes a teremt�si renddel, s�t a term�szet rendj�vel is (7:14).

A 11–12. versekben megint az Isten el�tti egyenl�s�g gondolat�t tal�ljuk, itt a Gal 3:27k. teol�gi�ja �rv�nyes�l ism�t: f�rfiak �s asszonyok k�lcs�n�s f�gg�s�ge �s �n�ll�s�ga a Teremt� �s Megv�lt� Isten el�tt. P�l fentebb t�rgyalt gondolatai teh�t nem „korhoz k�t�ttek” – ez kib�v� lenne a meg�rt�s helyett r�sz�nkr�l –, hanem a 11–12. versekhez k�t�ttek, s azoknak eg�szen speci�lis eset�r�l sz�lnak, amit j� ma is komolyan venn�nk. Hiszen l�nyeg�ben ugyanazt mondj�k, mint az el�z� fejezetek, melyekben a b�lv�nyh�s ev�se a t�ma. Azt mondj�k ui., hogy legy�nk tekintettel egym�sra a gy�lekezetben, �s ne botr�nkoztassuk meg sem egym�st, sem a k�v�l�ll�kat!

1 Kor. 11,17–22.

A 16. versig terjed� szakasz a f�rfiak �s n�k magatart�s�val foglalkozott a gy�lekezeti �sszej�veteleken. Tov�bbra is a gy�lekezeti �sszej�vetel a t�ma (s�nerchesthe = �sszej�tt�k), de most a szoci�lis fesz�lts�gekr�l sz�l az apostol, amelyek a gy�lekezeti szeretetvend�gs�geket (agap�), s�t az �rvacsor�t is megronthatj�k. Tudnunk kell, hogy egyr�szt nagyon sok k�z�s �tkez�s volt ismeretes az antik vil�gban (kultikus �s szakmai, valamint temetkez�si egyes�letekben gyakorolt), de egyetlenszer� volt, hogy a kereszty�nek k�z�s �tkez�sein a legk�l�nb�z�bb t�rsadalmi r�tegekhez tartoz�k (heterog�n �sszet�tel�) vettek r�szt. Ez, ha a L�lek szerint mentek a dolgok, nagy bizonys�gt�tel volt a k�v�l lev�k el�tt arr�l, hogy a kereszty�nek szeretik egym�st �s k�zt�k a t�rsadalmi k�l�nbs�gek nem �thidalhatatlanok. Csakhogy Korinthusban megromlott ennek lehet�s�ge. P�l meg�llap�tja, hogy k�rral �s nem haszonnal gy�lnek egybe a korinthusiak. Emiatt „nem dics�ri”, hanem korholja �ket. Hallott arr�l, hogy k�zt�k sok a szakad�s (schisma) �s az elk�l�n�l�s (hairesis). E szavak �rtelme itt kicsit m�s, mint az 1. fejezetben, ahol p�rtokat, v�lem�nyelt�r�seket fejeztek ki. Itt ink�bb a vagyoni k�l�nbs�gek megoszt� hat�s�r�l van sz�. �nellentmond�s a hasad�s az ekkl�si�ban, hiszen annak �ppen az emberek k�zti ellent�tek �thidal� hely�nek kellene lennie, szoci�lis tekintetben, de a szeretet �s felel�ss�g gyakorl�sa k�vetkezt�ben. P�l csak „r�szben” ad hitelt a rossz h�reknek (18b). �nmag�ban m�g nem is volna baj, hogy a gy�lekezetben elk�l�n�l�sek t�madnak, legal�bb kider�l, hogy kik azok, akik ilyenben nem vesznek r�szt, teh�t kipr�b�ltak (19). A baj az eg�szen rossz gyakorlatban van. A k�z�s �tkez�sek csak l�tszatra m�k�dnek. Val�j�ban a gazdagok el�bb �rkeznek, t�bbet �s jobbat esznek, mint a k�s�n j�v�k (estig dolgoz� szeg�nyek: kik�t�i munk�sok, tenger�szek, rabszolg�k). Annyira nem gondolnak azokkal, akik m�g nincsenek ott, hogy mire azok meg�rkeznek, �k m�r „megittasodtak” (21b) �s az �ltaluk hozott vacsora maradv�ny�nak t�n� falat keny�rrel �s korty borral v�rj�k az ut�nuk �rkez�ket.

A korinthusi gazdagok nem tesznek k�l�nbs�get saj�t vacsor�juk �s az �r vacsor�ja (deipnon idion �s deipnon k�riakon) k�z�tt. Nem tudj�k, hogy az �r asztal�n�l nem lehet „ki-ki alapon” valamilyen szent „pikniket rendezni”. Amit az �r h�z�ba elvisz�nk �s az � asztal�ra helyez�nk: az az �v�, nem a mi�nk. Nekik is vend�gnek kellett volna magukat tekinteni�k, de �k a vacsor�t (deipnon) maguknak hozt�k, m�sokkal legfeljebb a vacsora ut�ni csemeg�z�st �s iv�st (s�mposion) akart�k megosztani a r�mai �s g�r�g szok�s szerint. Pedig itt J�zus asztal�n�l vannak, ahol csak egy H�zigazda van: az �r. Ezt P�l a gy�lekezet �s a szeg�nyek megvet�s�nek (len�z�s�nek) min�s�ti. Akkor m�g az is jobb lenne, ha otthonaikban lakn�nak j�l �s azt�n j�nn�nek a k�z�s �sszej�vetelre. Itt megint szerepel a p�li saj�tos szemreh�ny�s: „nem dics�rlek” emiatt benneteket.

1 Kor. 11,23–26.

Az �rvacsora szereztet�s�t P�l az�rt adja el�, hogy a gy�lekezet ezen m�rje le a saj�t gyakorlat�t. N�la tal�lhat� err�l a legr�gibb le�r�s, mely m�g anti�khiai tart�zkod�sa idej�re, a 40-es �vek elej�re megy vissza. A 23. v. kifejezi, hogy P�l egy olyan hagyom�nyl�ncolat egyik l�ncszem�nek tartja mag�t, melynek elej�n maga a t�rt�neti J�zus �ll. Az „�tvettem” (paralamban�) �s „�tadtam” (paradid�mi) szavak a rabbinista hagyom�nyoz�s (trad�ci� �tad�s) kifejez�sei. Azzal, hogy az apostol megjel�li J�zus szavai elhangz�s�nak idej�t, egy�ttal a liturgiai sz�veget teszi t�rt�netiv�. �rdekes, hogy a „hagyom�nyos” kifejez�s mellett ugyanabban a versben ugyanaz a g�r�g sz� J�zusnak a hat�s�gok kez�be t�rt�n� „�tad�s�t”, el�rul�s�t is jel�li. V�g�l azonban a liturgiai �s t�rt�neti k�z�lnival�n t�l az apostol �r�s�nak ez a r�sze parenetikus (int�) m�faj�, mert az eg�szet az�rt t�rja a gy�lekezet el�, hogy az el�adottak f�ny�ben jav�ts�k ki saj�t �rvacsorai gyakorlatukat �s gondolkod�sm�djukat, de indulataikat is ahhoz szabj�k.

A 23b �s a 24a m�g J�zus �rvacsorai gesztusait �rj�k le. P�l nem eml�ti, hogy ez a p�skavacsora alkalm�val t�rt�nt, ezt az evang�liumokb�l tudjuk. De P�l szavai j�l beleillenek a p�skavacsora rendj�be: az �tkez�s el�tt a h�zigazda h�l�t adva Istennek, megt�ri a kenyeret �s egy-egy darabot ad a jelenl�v�knek, az �tkez�s ut�n (meta to deipn�sai = miut�n megvolt a vacsora) pedig a h�laad�s kelyh�t adta k�rbe. A k�t cselekm�ny k�zt folyik le a p�skavacsora, amit P�l nem eml�t, val�sz�n�leg az�rt, mert a szereztet�s szavai a vacsora elej�re �s v�g�re esnek.

A 24b–26 J�zus szavait id�zi. Az „ez az �n testem” kifejez�s mindh�rom szinoptikus evang�liumban �s P�ln�l sz� szerint megegyezik. Apr� (sz�rendi �s m�s nyelvtani) elt�r�s van csak a m�sik formula n�gy feljegyzett v�ltozata k�zt: „sz�vets�g az �n v�remben (v�rem �ltal)”, k�l�nben e n�gy v�ltozat sz�vege is azonos. J�zus f�k�nt e szavakkal v�ltoztatta a p�skavacsor�t �rvacsor�v�, e�charisti�v� (�gy nevezt�k el a h�laad�s mot�vum�r�l, amellyel a szertart�s elkezd�d�tt). Mit mond ki e k�t formul�val J�zus? A „keny�r-szavak” a szabad�t�sra vonatkoznak. Ahogyan a p�skaliturgia az Egyiptomb�l val� megmenek�l�sre eml�keztette a zsid�kat, �gy sz�l most J�zus tan�tv�nyaihoz, gy�lekezet�hez arr�l, hogy az � teste „�rtetek” (h�per h�m�n) meg fog t�retni az �zs 53:5 �rtelm�ben. A szabad�t�s alapja teh�t az �ldozat. A „kehely-szavak” viszont az �j sz�vets�gr�l sz�lnak. A k�rbej�r� kehelyb�l r�szes�l�k lesznek ennek az �j sz�vets�gnek tagjai. „Az �n v�rem �ltal” vagy „az �n v�remben” kifejez�s itt azt jelenti, hogy a sz�vets�g akkor l�p hat�lyba, mikor J�zus v�re ki fog omlani, vagyis hal�la pillanat�ban.

Fontos azonban az �rvacsora szereztet�s�n�l az id�t�nyez� is. A jelen: a szent jegyek val�s�ga. A m�lt: ezt ism�telj�tek meg az �n eml�kezetemre. Az anamn�sis itt nem csup�n a gondolatok vil�g�ban sz�letik, hanem az „ezt cselekedj�tek” v�grehajt�sa k�zben J�zus val�s�ggal jelen lesz az �rvacsor�z� tan�tv�nyokkal. Nem mi „id�zz�k” �t a mi asztalunkhoz, hanem mi lesz�nk az � asztala vend�gei. A j�v�: „am�g elj�vend”. Akkor a Mennyei Vend�gs�g, a B�r�ny Menyegz�je v�ltja fel az �rvacsor�t. A 26. v. m�r az apostol utas�t�sa: minden �rvacsora alkalm�val hirdess�tek az �r hal�l�t. Ha a gy�lekezet ezt teszi, nem fordulhatnak el� olyan, J�zust�l idegen anom�li�k, mint a korinthusi agap�n �hez� szeg�nyek �s d�sk�l�d� gazdagok ellent�te.

1 Kor. 11,27–34.

A z�r�versekben az eddigiekb�l levonhat� k�vetkezm�nyeket tal�ljuk. Aki nem megfelel� m�don (an-aksi�s) veszi a szent jegyeket, az v�tkess� lesz, m�gpedig az �r teste �s v�re ellen. A nem megfelel� m�don t�rt�n� �rvacsorav�tel az, amikor nem k�l�nb�ztetj�k meg (diakrin� = elv�laszt, megk�l�nb�ztet, helyesen �t�l meg valamit) az �r test�t (s�ma) m�s �telt�l, m�s testt�l. K�t dologra gondolhatunk. Az egyik: az �rvacsorai jegyek �s az agap� �teleinek, italainak megk�l�nb�ztet�se. M�sk�nt: a s�kramentum �s a j�llak�s c�lj�b�l fogyasztott ev�s sz�tv�laszt�sa. A m�sik: az egyh�znak, a gy�lekezetnek, mint Krisztus test�nek megk�l�nb�ztet�se m�s emberi k�z�ss�gekt�l, ak�r a bar�ti asztalt�rsas�gokt�l. Mindk�t �rtelmez�snek megvan a jogosults�ga e versek �sszef�gg�s�ben. Mindk�t tekintetben baj volt a korinthusiakn�l, amikor a 17–22. versek bizonys�ga szerint nem �h�tattal �s nem testv�ri indulattal �rvacsor�ztak. A v�tkes gyakorlatnak megvannak a szomor� k�vetkezm�nyei a gy�lekezetben. Sokan vannak gyeng�lked�k �s betegek �s nem kevesen „elaludtak” (meghaltak). Jobb lenne, ha a gy�lekezet tagjai e dologban megpr�b�ln�k (dokimadz�), s�t helyesen meg�t�ln�k �nmagukat: hittel veszik-e magukhoz a kenyeret �s a bort, szeretettel osztj�k-e sz�t maguk k�z�tt a rendelkez�sre �ll� �telt. Ha �gy lenne, nem esn�nek Isten �t�lete al� (P�l sz�j�t�ka a diakrin�, krin� �s katakrin� ig�kkel a 29.30–31. versekben). A gy�lekezetben a megbeteged�sek �s hal�lesetek P�l szerint teh�t Isten �t�let�nek k�vetkezm�nyei, aki azonban „pedag�giai c�llal” (paide�ometha, hina…) b�ntet, hogy ne kelljen minket a v�g�t�letben a vil�ggal egy�tt elk�rhoztatnia (kata-krin�). Ennek megel�z�s�re el�g annyi, hogy mi magunk tudjunk k�l�nbs�get tenni (megint: diakrin�) j� �s rossz �rvacsor�z�s k�z�tt �s az ut�bbit megsz�ntetni.

A 33–34. versek gyakorlati rendelkez�seket adnak. Ebben olvas�it megint „testv�reknek” mondja az apostol, mint pl. 10:1-ben. Az egyik fontos k�vetelm�ny, hogy v�rj�k meg egym�st a gy�lekezeti �sszej�vetelen a k�z�s �tkez�ssel, nehogy elfogyjon az ennival� addigra, amikor a legszeg�nyebbek, az �hesek meg�rkeznek. A m�sik rendelkez�s, hogy aki lakom�zni �hajt, az tegye ezt meg otthon. Isten gy�lekezete nem erre val�. Ha e k�t felt�telt biztos�tj�k �s meg�rtik a m�g�tte l�v� krisztusi lelk�letet, akkor elm�lik fej�k f�l�l az �t�let. A tov�bbi r�szleteket P�l majd akkor fogja elmondani, ha k�zt�k lesz ism�t.

1 Kor. XII. R�SZ

1 Kor. 12,1–3.

A 12–14. fejezetek a lelki aj�nd�kokr�l s azok szerep�r�l sz�lnak a gy�lekezeti istentiszteleten. A probl�ma az volt, hogy a k�l�nleges, extatikus aj�nd�kokat egyesek t�bbre becs�lt�k, mint az igehirdet�st vagy a szeretetszolg�latot, ami k�ls� megnyilv�nul�saiban nem volt olyan „mutat�s”, de a gy�lekezetet jobban �p�tette, mint a l�tv�nyos form�k.

M�r az els� szavakb�l l�tszik a t�mav�lt�s, a „peri t�n” kifejez�s, ami k�nyv vagy fejezetc�m szokott lenni a g�r�gben (v�. 8:1.4). Mivel a „pne�matik�n” kifejez�sr�l nem lehet meg�llap�tani a nem�t: jelentheti az aj�nd�kokat, de magukat a pne�matikus embereket is. Voltak Korinthusban olyanok, akik a gy�lekezeten bel�l k�l�nbs�get akartak tenni „lelki” �s nem lelki tagok k�zt, magukat term�szetesen az el�bbiek k�z� sz�m�tva. Megint „testv�reinek” nevezi a c�mzetteket, mint m�r az el�z�kben is (10:1). Amikor viszont azt mondja, hogy „nem akarja, hogy tudatlanok legyenek” a t�rgyalt t�m�ban az olvas�i, akkor arra c�loz, hogy m�g tudatlanok �s van mit tanulniok t�le. L�ttuk, hogy az 1–3. fejezetekben az ismeret �s b�lcsess�g t�l�rt�kel�se, illetve azok ellen sz�lt az apostol, akik ezt a k�t tulajdons�got �nmagukban t�l sokra becs�lt�k. Most viszont azokat szeretn� j�zan�tani, akik a pne�matikus (lelki) jelens�geknek tulajdon�tanak a kellet�n�l nagyobb fontoss�got. Itt is olyanokr�l volt sz�, akik magukban fedezt�k fel a pne�matikus aj�nd�kok b�s�g�t. A 2. v.-ben pog�ny m�ltjukra figyelmezteti �ket. Amikor abban az id�ben „n�ma” (azaz az �l� Istennel ellent�tben nem besz�l�, halott) b�lv�nyokhoz hajtotta �ket valamilyen l�thatatlan er�, akkor is pne�matikus jelens�get �ltek �t. Csakhogy van pog�ny, s�t d�moni pne�matizmus is. Nem a k�ls� forma: elragadotts�g, �tszellem�lts�g, �nk�v�let, testi k�s�r�jelens�gek (hanyattes�s, fut�s, sodr�d�s) sz�m�t, hanem az, hogy milyen tartalmuk van a lelki jelens�geknek. Ez egy�ttal azt mutatja meg, hogy a Szentl�lek van ott valamilyen lelki jelens�g m�g�tt vagy tiszt�talan l�lek. A 3. v.-ben elmondja, hogy a Szentlelket �gy, illetve arr�l lehet felismerni, hogy �sszhangban �ll J�zussal. Nem lehet J�zust �tkozni (anathema) a L�lek �ltal, csak �rnak (k�rios) mondani. Az ut�bbi a legr�gibb �s legr�videbb kereszty�n hitvall�s, az el�bbi lehetett: a zsid�k exkommunik�ci�s formul�ja, lehetett a pog�ny hat�s�gok k�vetel�se a kereszty�nekkel szemben, amire azonban csak a hitehagyottak voltak hajland�k, s lehetett a kereszty�n gy�lekezeten bel�l egy olyan szomor� jelens�g, hogy �nk�v�leti �llapotban ki�ltott valaki ilyet. Mindh�rom esetben biztos volt, hogy nem a Szentl�lek ihlette ezt a ki�lt�st. �rdekes, hogy mindk�tszer a „J�zus” �s nem a „Krisztus” n�v szerepel a formul�ban. A K�rios Khristos-t (Krisztus: �r) k�nnyebb volt kimondani, mint az ink�bb embers�get kifejez� J�zus n�v ut�n az isteni-uralkod�i m�lt�s�gjelz� „Krisztus” nevet.

1 Kor. 12,4–11.

E szakaszban az egyetlen L�lek sokf�le aj�nd�k�r�l sz�l az apostol. Amint a prizm�n megt�rve a feh�r f�ny a sziv�rv�ny sz�neire bomlik, �gy mutatkozik az egy L�lek jelenl�te az egyes kereszty�nek �let�ben m�s �s m�s sz�nk�nt. A diairesis sz�t nemcsak „k�l�nbs�g”-nek, hanem tervszer� eloszt�snak is lehet ford�tani, a 11. v.-ben bibliaford�t�sunk m�r �gy adja vissza. Teh�t a lelki aj�nd�kokban a L�lek tervszer�en adta mindenkinek az aj�nd�kokat �gy, hogy minden aj�nd�k jelen legyen a gy�lekezet �let�ben, amire annak sz�ks�ge van. Senki ne birtokoljon t�l sok aj�nd�kot a t�bbiek rov�s�ra, de senki se legyen, akinek egy aj�nd�k sem jutott volna. �rdekes P�l sz�haszn�lata. Eddig a „ta pne�matika”-r�l, azaz a lelki megnyilv�nul�sokr�l �rt, k�vetve a korinthusiak sz�haszn�lat�t. Most � alkot egy sz�t: kharisma (t�bbese: ta kharismata), ami viszont kegyelmi aj�nd�kot jelent. Teh�t a gy�lekezet vegye �szre, hogy m�r csak az�rt sem lenne szabad dicsekednie a lelki megnyilv�nul�sokkal, mert azok egyt�l egyig kegyelemb�l adattak nekik. A 4–6. versek sz�p trinit�rius hitvall�snak is beillen�nek, de ford�tott sorrendben, hiszen a pne�ma megnyilv�nul�sair�l van sz�. K�l�nbs�g van magukban az aj�nd�kokban, de ugyanaz a L�lek. K�l�nbs�g a szolg�latokban, de ugyanaz az �r. (Mindig � az, aki szolg�l.) K�l�nbs�g van az er�-megnyilv�nul�sokban, de ugyanaz az Isten (az Atya), aki hat�st fejt ki mindezekben. A 7. v.-b�l megtudjuk, hogy mi a c�ljuk a kharism�knak: haszonra (s�nferon) adattak. �sszefoglalva: gazdags�g �s v�ltozatoss�g van a kegyelmi aj�nd�kokban, ak�r a teremt�sben. Hiszen mindkett�ben a teremt� Szentl�lek munk�lkodott. Ugyanakkor ez nem v�lik z�rzavarr�, mert a L�lek tervszer�en gondoskodott az aj�nd�kok sz�toszt�s�r�l.

A 8–10. versekben egyenk�nt tal�ljuk a kegyelmi aj�nd�kokat. Az „egyiknek…, m�siknak” szerkezet k�tszer, a „m�snak…” szerkezet n�gyszer fordul el� a felsorol�sban. Els� k�t karizma: b�lcsess�g �s ismeret. Az el�bbi az Istennel �polt kapcsolatb�l fakad� aj�nd�k, ut�bbi pedig a mindennapi �letben az el�bbinek az alkalmaz�sa. Mindkett� meghat�rozza az ember magatart�s�t, ir�nyults�g�t, hozz��ll�s�t az �let feladataihoz, a gy�lekezet szolg�lat�hoz. A „hit” itt nem az �dv�z�t� hit, nem ismeret, nem igaznak tart�s, m�g csak nem is a bizalom, hanem a „teljes” hit, amely hegyeket mozgat. Minden gy�lekezetben sz�ks�g van ilyen „mer�sz” h�v�kre! A k�vetkez� k�t aj�nd�k: a gy�gy�t�s �s az er�-megnyilv�nul�sok (energ�mata d�name�n). El�bbi a testi gy�gy�t�sban, ut�bbi a gonosz er�k el�z�s�ben nyilv�nul meg. Ennek lehet l�tv�nyosan csod�s �s lehet �szrev�tlen�l �s cs�ndesen hat� megjelen�si form�ja. A gy�lekezet nem mondhat le arr�l, hogy a gy�gy�t�s eszk�ze legyen, ak�r az orvosi-l�lektani szak�rtelem, ak�r a szeretetb�l fakad� �s eg�szs�get munk�l� hat�sok sug�rz�sa �ltal: Ezut�n eml�ti P�l a pr�f�ci�t. Az �jsz�vets�gi pr�f�cia olyan igehirdet�s volt, mely a gy�lekezetnek Isten el�tti helyzet�t t�rta fel. Ezt „a lelkek meg�t�l�s�”-nek k�pess�ge k�veti. Nem m�s ez, mint a j� �s rossz, igaz �s hamis k�zti megk�l�nb�ztet�s aj�nd�ka, mely k�l�n�sen fontos a plur�lis t�rsadalomban, a sok vall�sos „k�n�lat” k�zepette. Ezut�n j�nnek a nyelvek „nemei”. A glosszol�lia = nyelveken val� sz�l�s jelens�ge ismert volt az antik vil�gban, a kereszty�ns�g el�tt �s azon k�v�l. T�bb pog�ny kultuszban a szertart�s c�lja valamilyen �nk�v�leti �llapot el�id�z�se volt, melyben n�melyek �gy adtak ki hangokat, hogy maguk sem tudt�k, mit besz�lnek. A kereszty�n gy�lekezetben viszont az�rt van a „nyelvek magyar�zata” nev� aj�nd�k, hogy tolm�csa legyen a L�lek �ltal adott, de az �rtelemnek els� hall�sra f�lfoghatatlan szavaknak. A 11. v. ism�t hangs�lyozza, hogy minden aj�nd�k a L�lekt�l van, aki ezeket tetsz�se szerint adja a h�v�knek.

1 Kor. 12,12–31.

Milyen szerep�k van a karizm�knak �s a tiszts�geknek Krisztus test�ben, a gy�lekezetben? E versekben erre a k�rd�sre felel az apostol. A 12–13. verseket Krisztus test�r�l sz�l� hitvall�sk�nt tekinthetj�k. Igaz, hogy k�pet, metafor�t haszn�l a sok tagb�l �ll� egy testr�l, de amikor alkalmazza az egyh�zra, elhagyja a hasonlatot �s kimondja: a Krisztus is egy test, sok taggal. Teh�t Krisztus nem olyan, mint egy test, melynek sok tagja van, hanem � egy test, sok taggal. Nem olyan, hanem: az. Ebbe a testbe csak �j egzisztenci�val lehet betagol�dni: egy L�lek �ltal bel�kereszteltett�nk (ez nem a mi �nk�ntes csatlakoz�sunk), egy L�lekkel itattattunk meg. (Tal�n itt a m�sik s�kramentumra, az �rvacsor�ra gondol, de lehet, hogy az azonos lelk�letre.) Etnikai (zsid�k �s g�r�g�k) vagy t�rsadalmi (rabszolg�k �s szabad emberek) ellent�tek ebben a lelki testben nem akad�lyai az eggy�v�l�snak. Tudnunk kell, hogy a „test” hasonlatot az antik vil�gban haszn�lt�k a g�r�g�k, legt�bbsz�r egy birodalmat azonos�tottak az egys�get ad� testtel. A zsid�kn�l pedig a test egy korporat�v szem�lyis�g volt (pl. �saty�k), aki a sok tagb�l �ll� k�z�ss�get megszem�lyes�tette, k�pviselte esetleg m�r azok megsz�let�se el�tt.

A 14–26. versek a metafora kifejt�s�t �s annak tanuls�gait tartalmazz�k, alkalmaz�s n�lk�l m�g a gy�lekezetre n�zve, de �gy, hogy abb�l m�r tanulni lehet. Megvan benn�k az �zenet mind a kisebbrend�s�g, mind az elbizakodotts�g ellen. Aki �nmag�t nem meri a test r�sz�nek tekinteni, mert � nem olyan, mint a t�bbi, annak a k�zre irigyked� l�b �s a szemre irigyked� f�l p�ld�j�t mondja. Aki viszont m�sokat megvet, azokat figyelmezteti „a pozit�v diszkrimin�ci�” sz�ks�g�re, azaz arra, hogy a gyeng�bb, kev�sb� sz�p tagokkal gyeng�den �s sz�pen kell b�nni. (Azokat ruh�zzuk leggondosabban p�ld�ul: 22–24.) A szakaszban 5 k�rd�st tal�lunk, mely sz�noki k�rd�sekre igenl� v�laszt v�r a sz�veg, �gy: „dehogyisnem”. Dehogyisnem r�sze x tagunk a testnek, ha nem is olyan, mint y. A 19–20-ban is sz�noki k�rd�sek vannak: ha csak egy tagb�l �llna a test, hol volna a test? Az olvas�t�l azt a feleletet v�rja az apostol, hogy: milyen j�, hogy nem egy, hanem t�bb tagb�l �ll a test, hiszen csak �gy lehet test igaz�n? A 21. v.-t�l pedig annak lehetetlens�g�t bizony�tja, hogy valamelyik tagra ne lenne sz�ks�g a testben. Ha pedig minden tagra sz�ks�g van Krisztus test�ben, ki meri a m�siknak azt mondani: r�d nincs sz�ks�g? A tagok egym�srautalts�ga l�tsz�dj�k meg az egy�ttszenved�s �s egy�ttes �r�m indulat�ban. Hiszen maga Isten a test egybeilleszt�je (a s�nkerann�mi ige egybeilleszt�st, �sszevegy�t�st, egy�v� form�l�st jelent).

Ismeretes, hogy Kr. e. 494-ben – Livius t�rt�net�r� f�ljegyz�se szerint –, amikor a r�mai szeg�ny n�p (plebs) kivonult a szent hegyre a vezet� r�tegek ellen l�zadozva, akkor Menenius Agrippa a nyomor ellen f�ll�zadt tagok mes�j�vel csillap�totta le �ket. Seneca pedig, a korai cs�sz�rs�g kor�ban, az uralkod� test�nek nevezte az �llamot. P�ln�l a test azonban t�bb, mint az azt alkot� tagok k�z�ss�ge. El�bb volt Krisztus dics�s�ges test�nek f�lt�maszt�sa, f�lmagasztal�sa, azut�n v�ltak az � test�nek tagjaiv� a nev�re megkeresztelked�k, akik a L�lek kereszts�ge �ltal �j term�szetet nyertek.

A 28–31. versekben a gy�lekezeti tiszts�geket tal�ljuk. Az �jsz�vets�g arr�l tan�t, hogy a kereszty�nek mindegyik�nek ad a L�lek valamilyen karizm�t. Ha ezek k�z�l valamilyen k�l�n�sen is k�z�ss�g�p�t� �s sz�ks�ges karizm�t a gy�lekezet valakiben felismer, �gy azt int�zm�nyes�ti (ti. a karizma seg�ts�g�vel v�gzett szolg�latot) �s azt gy�lekezeti tiszts�gnek ismeri el (pl. k�zr�t�tel, beiktat�ssal). �n. egyh�zi „hivatalokr�l” P�l m�g nem tud, de a p�sztori levelek tudnak, �s – ha nem is luther�nus hangs�llyal – de a reform�tus egyh�z is tud. El�sz�r az apostoli tisztet eml�ti P�l. �k voltak Krisztus felt�mad�s�nak tan�i, tiszt�k teh�t egyetlenszer�, nem ism�tl�d�. Egy ideig a gy�lekezetalap�t� tev�kenys�get h�vt�k apostoli munk�nak az egyh�zban. K�vetkez� a pr�f�tai tiszt. A pr�f�ta, mint l�ttuk, a gy�lekezet Isten el�tti �llapot�t mondta el igehirdet�s�ben. Kijelent�st kaptak Isten �dvterv�r�l (Ef 3:5), az emberi sz�v titkair�l (14:24–25) �s a j�v�r�l (ApCsel 11:27–28). Ezut�n j�nnek a tan�t�k. �k a g�r�g �sz�vets�g, a LXX kereszty�n szellem� magyar�z�i voltak, megtal�lva abban a messi�si �s Krisztusra alkalmazhat� j�vend�l�seket. Ezenk�v�l tan�tottak a kereszty�n erk�lcsr�l, �letvitelr�l a T�zparancsolat �s J�zus t�rv�nymagyar�zatai szellem�ben. Az „er�k” (v�. 10a) nehezebben azonos�that� szolg�lat, tal�n a d�mon�z�ssel �llt kapcsolatban. A gy�gy�t�s aj�nd�k�r�l m�r volt sz� (9), voltak, akik erre k�l�n�s aj�nd�kot nyertek. A „gy�mol” (K�roli), „gy�mol�t�” (�F) az eredeti sz�vegben olyan valaki, aki egy �ltalam az egyik oldal�n felemelt asztal m�sik oldal�t emeli fel, teh�t seg�ts�g a fizikai munk�ban (Czegl�dy Istv�n). A korm�nyz�s az egyh�z ir�ny�t�s�t jelentette. A felsorol�sban itt (is) a nyelveken val� sz�l�s az utols�. Nem veti el ezt sem az apostol, de „a hely�re teszi”. Neki ugyanis nem a k�l�nlegess�g, hanem a hasznoss�g a szempontja a sorrendbe �ll�t�sn�l. V�g�l arra biztatja a korinthusiakat, hogy a „nagyobb” kegyelmi aj�nd�kok ut�n t�rekedjenek. Ezut�n egy minden m�s feletti utat mutat nekik a k�vetkez� fejezetben.