1 Kor. V. R�SZ

1 Kor. 5,1–8.

E verst�l kezdve az apostol a gy�lekezeti �let gyakorlati �s �get� k�rd�seit t�rgyalja, vagy �gy, hogy �rtes�l�sei alapj�n, vagy �gy, hogy a t�l�k kapott �r�sbeli k�rd�sek alapj�n veszi sorra azokat. Az egyik legs�lyosabb probl�mak�r a szexu�lis erk�lcs volt. A pog�ny k�rnyezetben a t�bbs�g a testi k�v�ns�gok g�tl�stalan ki�l�s�t tartotta helyesnek. Volt egy t�rpe kisebbs�g a hellenista vil�gban, amely �nmegtart�ztat�st gyakorolt. Az �jonnan alakult korinthusi gy�lekezet legnagyobb r�sze azel�tt pog�ny volt, mint l�ttuk, ink�bb a prolet�rok k�z�l j�ttek, s egy messze f�ld�n rossz h�r�, �jonnan alap�tott nagyv�rosban �ltek. Ami e szakaszban a leg�rdekesebb, P�l nem az egyes emberek szexu�lis erk�lcs�t (vagy annak hi�ny�t) kezdi t�rgyalni, hanem a gy�lekezet l�t�t l�tja vesz�lyeztetve abban, ha valaki c�g�res b�nben �l. Ugyanis ez az eg�sz gy�lekezetre n�zve vesz�lyes!

Volt a gy�lekezetben egy f�rfi, aki apj�nak m�sodik feles�g�vel �lt egy�tt, teh�t mostohaanyj�val. Nem tudjuk, hogy �lt-e m�g az apja, �s ha igen, elv�lt-e ett�l a n�t�l. A n� nyilv�n pog�ny volt, r�la nem �r P�l. A f�rfi azonban a gy�lekezet tagja volt. M�rpedig ez az �llapot nemcsak a zsid� h�zass�gjoggal �s erk�lccsel �llt �les ellent�tben (v�. 3M�z 18:8; „ap�d feles�g�nek a szem�rm�t f�l ne fedd”), de a r�mai szok�sokkal is. Olyan dolog fordul el� k�ztetek, ami m�g a pog�nyokn�l sem szokott el�fordulni – fordul kem�nyen a gy�lekezet lelkiismerete fel� az apostol. S ti ezt t�ritek, azt v�lv�n, hogy ez nagyvonal�s�g, pedig nem m�s, mint g�g�t�kb�l ered� lelki vaks�g. „Gy�szolnotok” (penthe�) kellene �s elt�vol�tani a k�r�t�kb�l (aire� ek mesou h�m�n) az illet�t, mert jelenl�te az eg�sz k�z�ss�get megfert�zi.

P�l egy sz�mukra k�l�n�s exkommunik�ci�s elj�r�st s�rget. �gy �rzi, ha testileg most nincs is Korinthusban, lelkileg (l�lekben vagy l�lek �ltal) ott van �s m�r meghozta �t�let�t (perfektum, a m�ltban t�rt�nt, de hat�sa a jelenben is �rv�nyes). Az �t�let szerint az �g�sz gy�lekezet j�jj�n �ssze b�r�s�gk�nt, akkor ott lesz vel�k P�l lelke is �s az �r J�zus ereje is. Az eg�sz gy�lekezet k�z�s�tse ki (exkommunik�lja) a sz�ban forg� b�n�st �s adja �t (szolg�ltassa ki = paradid�mi) a S�t�nnak. Ez teste pusztul�s�ra lesz, de a c�l az, hogy lelke megmenek�lj�n az elj�vend� �t�let idej�re. Hogyan �rtette mindezt az apostol? A mai olvas� h�rom dolgon is fennakadhat. El�sz�r: nyoma sincs az egy�nenk�nti akarat megnyilv�nul�snak szavaz�s form�j�ban. A gy�lekezet itt csak arra j�, hogy kimondja az apostol m�r k�sz �t�let�t. Igen, mert itt nem k�zv�lem�ny-kutat�sra van sz�ks�g, hanem gyors seb�szi beavatkoz�sra, egy fert�z�st okoz� tag elt�vol�t�s�ra a szervezetb�l. M�sodszor neh�z meg�rteni, hogyan k�pzelte P�l a maga jelenl�t�t az exkommunik�ci� sor�n „l�lekben”. Val�sz�n�leg �gy, hogy jelenl�te hat�sak�nt �rv�nyes�lt. A gy�lekezet tudja, hogy � mit k�v�nt, hogyan �t�lt, ez a d�nt�se jelen van a gy�lekezetben testi t�voll�te idej�n. Harmadszor a mai ember az �t�let s�lyoss�g�t �s az �t�let-v�grehajt�s m�dj�t nehezen �rti meg. Azonban az �t�let-v�grehajt�s s�lyoss�g�t P�l a 6–8. versekben j�l megmagyar�zza a kov�sz, m�gpedig a rothad�st okoz� kov�sz elt�vol�t�sa metafor�j�val. Marad a k�rd�s: hogyan? Ez nem eg�szen vil�gos. Vajon mit jelent „a testnek veszedelme”? A gy�lekezet m�g ha akart volna sem hozhatott volna hal�los �t�letet, azaz nem �lhette volna meg a b�n�st, mint a jeruzs�lemi zsid� gy�lekezetben megk�vezt�k Istv�nt (ApCsel 7:54kk.). A r�mai hat�s�goknak sem adhatta �t az �gyet �t�letre, ennek jogi alapja nem volt, erk�lcsi gondolkod�suk szerint pedig a gy�lekezet bels� �gyeit nem volt szabad kivinni a hitetlenek k�z� (v�. 6:1k.). A megold�s az ApCsel 5-ben le�rt An�ni�s �s Szafira t�rt�nete. Mihelyt kitasz�tja a gy�lekezet a maga k�r�b�l a c�g�res b�n�st, azaz megsz�nik k�r�l�tte a gy�lekezet �ltal adott lelki v�d�gy�r�, m�ris a S�t�n hat�k�r�be ker�l, aki sz�vesen lesz „�t�letv�grehajt�”, hiszen a c�lja az ember roml�sa. Az exkommunik�ci� s�rg�ss�g�t illusztr�lta a kov�sz hasonlata a 6–8. versekben. A zsid� vall�sban a p�ska �nnepe el�tt el kellett t�vol�tani minden kov�szt. A p�ska ut�n a kov�sztalan kenyerek �nnepe k�vetkezett. Csak azt k�vet�en lehetett kov�szt �s �gy kov�szos kenyeret k�sz�teni. A kov�sz kitakar�t�sa P�l hasonlat�ban „a lelki nagytakar�t�snak” felelt meg. Ez felt�tlen�l sz�ks�ges, hiszen a kov�sz nemcsak erjeszt, hanem a haszn�lt k�p szerint megronthatja az eg�sz kenyeret (v�. Mk 8:15). Az id� s�rget, hiszen p�skab�r�nyunk: Krisztus m�r meg�ldoztatott. Erre kell feleln�nk a k�z�ss�g megtiszt�t�s�val, ami a gonoszs�g �s par�znas�g elt�vol�t�s�t jelenti.

1 Kor. 5,9–13.

E versekben egy f�lre�rt�st tiszt�z a szent�r�. Eddig olyanokat intett, akik nem vett�k komolyan az egyh�zfegyelemre vonatkoz� gondolatait, most meg olyanokat tan�t, akik a kik�z�s�t�st a k�v�l val�kra is alkalmazni akart�k. Azt hitt�k, P�l arr�l �rt el�z� level�ben (tudjuk, hogy nem az 1Kor az els� lev�l, amit P�l a korinthusi gy�lekezetnek �rt, csak az els� fennmaradt lev�l), hogy ne vegy�ljenek el, ne �rintkezzenek a kereszty�nek m�g a vil�gban l�v� b�n�s�kkel sem. P�l tiszt�zza, hogy ilyet � nem �ll�tott, hiszen akkor a gy�lekezetnek ki kellene mennie ebb�l a vil�gb�l. De akkor hogyan v�gezn�k a vil�gban a misszi�t? Csak a gy�lekezeten bel�li v�tkesek megfeny�t�s�re gondolt teh�t az apostol el�z� level�ben, s most ezt b�vebben fejti ki. Milyen b�n�s�kre gondolt, akiket a gy�lekezeten bel�l a kik�z�s�t�s els� fokozat�val, a vel�k val� �rintkez�s korl�toz�s�val kell s�jtani? Erre egy katal�gussal felel. A katal�gus (sz�jegyz�k, azonos szerkezetben �ll� mondatr�szekkel) m�faja ismert volt az �kori irodalomban, alfajai: az er�ny-, a b�n- �s a szenved�skatal�gusok. A m�fajt az apostol is haszn�lja t�bbsz�r (pl. itt, azt�n Gal 5:19–21-ben �s R�m 1:28–32-ben is), de ink�bb a misszi�i igehirdet�s egyik elemek�nt. R�mutat a b�nkatal�gusban t�bbek k�zt arra, hogy milyen az ember Krisztus n�lk�l. Ezenk�v�l P�l a b�n�s�ket sorolja f�l a versekben �s nem – elvontan – a b�n�ket.

A 10–11-ben k�tszeri felsorol�st tal�lunk, a k�t katal�gus csaknem azonos. Mindk�t lista a par�zn�kr�l sz�l els� helyen. A 6:15-ben fogjuk l�tni, hogy az ilyen ember egyszer �nmaga teste, egyszer pedig Krisztus ellen v�tkezik a b�n�vel. Ezut�n a b�rv�ggyal kapcsolatosan v�tkez�k k�vetkeznek: a p�nzim�d�k �s a p�nzrabl�k. �rz�let�kben �s magatart�sukban a p�nz �ll els� helyen, megszerz�s��rt semmit�l sem riadnak vissza. Ezut�n a b�lv�nyim�d�k k�vetkeznek. Hogyan lehetett a gy�lekezeten bel�l b�lv�nyim�d�kr�l besz�lni? Nem valamilyen pog�ny istens�g meggy�z�d�sb�l val� tisztel�j�r�l van itt sz�, hanem a k�z�letben (iparos egyes�letek, c�hek, kereskedelem, v�rosvezet�s) sz�ntelen el�fordul� kultikus �nnep�lyeken t�rt�n� k�nyszer� r�szv�telt elv�llal�r�l. Err�l majd a 8. �s k�v. fejezetek r�szletesebben fognak tan�tani. Azt�n a szitkoz�d�k (nagysz�j�ak), majd a r�szegesek k�vetkeznek a list�n. Ezeket fegyelmezni lehet �s kell. Az intelem azzal z�rul, hogy a gy�lekezetnek a maga soraira kell vigy�znia, azt kell megtiszt�tania (a 13. versid�zet erre vonatkoz�an Deut 17:17 �s 24:7-b�l), mert a k�v�l val�kat majd Isten fogja meg�t�lni. P�l nem arra biztatja a kereszty�neket teh�t, hogy a vil�g erk�lcscs�szei legyenek, de arra igen, hogy �nmaguk k�r�ben szigor� erk�lcsi m�rt�ket �rv�nyes�tsenek.

1 Kor. VI. R�SZ

1 Kor. 6,1–11.

E fejezetben a v�rosi (�llami) b�r�s�g el�tti peresked�sb�l indul el az apostol. Pereskedhetnek ilyen f�rum el�tt egym�ssal a kereszty�nek? Nem adja meg a feleletet – hiszen ez a hitetlenek, igaztalanok el�tti igazs�gszolg�ltat�s keres�s�t jelenti, ilyet pedig hogyan v�rhatnak a gy�lekezet tagjai a k�v�lval�kt�l. P�lnak term�szetes volt, hogy a zsid�k egym�ssal nem pereskedtek a r�mai hat�s�gok el�tt. Most arra akarja r�d�bbenteni olvas�it, hogy ez a kereszty�n gy�lekezet tagjai r�sz�r�l is �nellentmond�s lenne. Hogyan is kereshetn�nek a gy�lekezeti tagok igazs�got (igazs�gszolg�ltat�st) maguknak vit�s k�rd�sekben a k�v�l�ll�k (adikoi, igaztalanok, meg nem igazultak) el�tt?

A t�rgyalt versek szerkezete igen �rdekes. A 11. versben nem kevesebb, mint 9 k�rd�st tal�lunk. Az apostol hol nemleges, hol igenl� v�laszt v�r. Mindk�t esetben �ll�sfoglal�sra, d�nt�sre, ocs�d�sra akarja r�b�rni olvas�it. A 9–11. versek „sem… sem…, de… de” szerkezete szint�n nagyon hat�sos. A 9–11-ben �jabb (v�. 5:10–11) b�nlist�t tal�lunk be�p�tve. Tudni kell a tartalmat illet�en, hogy a g�r�g ember nemcsak m�rg�ben vitte a b�r�s�g el� a vit�s �gyeit, hanem sz�rakozni, tanulni, t�rsadalmi �letet �lni is j�rt a b�r�s�gra, ahol a sz�nokok nagy becsben �lltak.

P�l szerint „a szentekre” tartozik minden, a gy�lekezeten bel�li, az anyagi �letre (meg�lhet�s, ta bi�tika) vonatkoz� vit�s �gy (pragma). A 2–3. versekben azt olvassuk, hogy a gy�lekezet tagjai („a szentek”, az �SZ-ben emberekre vonatkoztatva csak t�bbes sz�mban fordul el�, a „szem�lyi kultuszt” megakad�lyozand�) a vil�got, benne az angyalokat fogj�k majd az id�k v�g�n meg�t�lni. Ez a gondolat az �SZ-re (D�n 7:22) �s bizonyos k�nonon k�v�li iratokra megy vissza (SalB�l 3:8; �nAp 108:2). Ha pedig a gy�lekezet tagjai egyszer angyalokat �t�lnek meg, akkor mennyivel ink�bb lehetnek d�nt�b�r�k saj�t, a mindennapos �lettel kapcsolatos �gyeikben? P�l felindults�g�t bizony�tja g�nyos �s sz�noki k�rd�se: m�rt nem a gy�lekezet legal�bbval� embereit b�zz�tok meg az �t�lkez�ssel? M�g azok is jobbak lenn�nek erre, mint a pog�ny b�r�k! De mindj�rt m�st aj�nl a k�vetkez�, 5. versben: egy k�zt�k l�v� b�lcs embert b�zzanak meg az egym�s k�zti peres �gyek int�z�s�vel. Nincs ilyen k�ztetek egy sem? – k�rdi g�nyosan a magukat oly b�lcseknek tart� korinthusiakt�l.

M�g k�t �rve van a gy�lekezet t�ves gyakorlata ellen. Az egyik az, hogy m�r maga az anyagi �gyek miatti peresked�s – b�rmely f�rum�n l�gyen az – megb�r�lhat�. A kereszty�n hajland� lehetne arra is, hogy zoksz� n�lk�l viselje el a neki okozott k�rt. Ehhez persze az igazs�goszt� Isten ir�nti bizalom �s az anyagiakt�l val� bels� f�ggetlens�g lelk�re lenne sz�ks�g. De m�g nagyobb baj, ha a kereszty�nek m�snak okoznak anyagi k�rt. Ezzel az apostol mind a felperes, mind az alperes felet elmarasztalja. A m�siknak, m�gpedig testv�rnek igaztalans�got �s k�rt okoz� kereszty�n maga is igaztalan, hitetlen lett. M�rpedig az igaztalanok nem �r�k�lhetik Isten orsz�g�t (9). Kik ezek? Most hossz� katal�gus (lista) k�vetkezik az igaztalan ember b�neir�l. Az 5:10–11-ben szerepl�, el�bb felsorolt b�n�k mellett tal�lkozhatunk itt a „puh�nyokkal” �s a homoszexu�lisokkal, meg a h�zass�gt�r�kkel. A felsorolt 10 b�n mindegyik�ben magukra, el�z� �let�kre ismerhetnek P�l olvas�i. Igen, �k is ilyenek voltak r�gen. Azonban az�ta valami nagyon fontos t�rt�nt vel�k. „Megmosattak” (f�lre�rthetetlen c�lz�s a kereszts�gre), megszenteltettek (azaz Isten tulajdonaiv� lettek) �s „megigaz�ttattak”, azaz b�n�s l�t�k ellen�re Isten J�zus igazs�g�t tulajdon�totta nekik (J�zusra pedig az � b�n�ket helyezte a kereszten), s ezt �k a Szentl�lek �ltal elfogadt�k. Nem illik h�t hozz�juk a r�gi �let maradv�nya: a muland� anyagiak�rt t�rt�n� peresked�s egym�s ellen, a hitetlenek el�tt.

1 Kor. 6,12–20.

E szakaszban az apostol szembesz�ll a korinthusi szabadoss�ggal (libertinizmussal), ami az igazi szabads�gszeretet fon�kja. E libertinizmusnak t�bbf�le ered�je lehetett. Az egyik a j�l-rosszul �rtett cinikus filoz�fia. Ennek egyik h�res k�pvisel�je, Diogen�sz ui. Korinthusban �lt, �s ott is halt meg, szobra is volt a v�rosban. M�sik ered�je a korinthusiak h�v� g�gje. �gy v�lt�k, hogy az � lelki sz�nvonalukon m�r k�z�mb�s, hogy mi t�rt�nik az �ltaluk alacsonyrend�nek �t�lt testtel. Lehet megvetni, de lehet minden v�gy�t teljes�teni. Az apostol val�sz�n�leg a korinthusiak k�t sz�ll�ig�j�t id�zi: „Mindent szabad n�kem” �s „Az eledel a gyomor�rt van, a gyomor meg az eledel�rt”. De mindkett�h�z hozz�f�zi a maga helyesb�t� megjegyz�s�t: „…de nem minden haszn�l”, illetve: „az Isten ezt is, amazt is meg fogja semmis�teni”.

P�l szerint a kereszty�n – �ltal�ban az emberi – szabads�gnak k�t felt�tele van. Az egyik: haszn�l-e vagy �rt. A m�sik: szabadnak hagy, vagy akaratunk ellen�re valami m�snak az uralma al� helyez. C�folja azt a v�leked�st, hogy az �tel �s gyomor egym�s mell� rendel�s�b�l a test �s par�znas�g egym�s mell� rendel�se k�vetkezne (13). Ellenkez�leg! A test az �rnak rendeltetett Isten �ltal. C�folja az antik hellenista testmegvet�st, de a testkultuszt is. Ha Isten J�zust felt�masztotta, akkor Vele egy�tt a mi test�nk is felt�mad. Ilyen �rt�k Isten szem�ben az ember teste! Test�nk, m�lt�s�ga, hogy Krisztus test�nek, az egyh�z tagja lehet (15). Aki par�zn�lkodik, kiszak�tja test�t Krisztus teste k�z�ss�g�b�l �s a par�zna n� tagj�v� teszi. A korinthusi Aphrodit�-szent�ly prostitu�lt papn�ivel val� szexu�lis k�z�ss�g az istenn�h�z vitte k�zel annak tisztel�it. De a kereszty�n embert a buj�lkod�s elszak�tja Ur�t�l. Nem lehet a nemi aktust a Krisztussal gyakorolt lelki k�z�ss�g szempontj�b�l k�z�mb�snek tartani, mondja P�l, s 1M�z 2:24-et, a teremt�st�rt�netnek a h�zass�gra vonatkoz� r�sz�t id�zi. Ha a f�rfi �s a n� a testi szerelemben „egy testt� lesznek”, akkor az a par�zn�lkod� gy�lekezeti tagok eset�ben a Krisztus-testt�l val� elszakad�st jelenti. Ett�l „menek�lni�k kell” (fe�gete, 18), mint J�zsefnek Potif�rn�t�l (1M�z 39:12).

Az apostol m�sik �rve, hogy a kereszty�nek teste (itt a test az eg�sz szem�lyis�ggel kapcsolatos) a Szentl�lek temploma (19). Aki par�zn�lkodik, a maga teste ellen v�t, ami nem a maga teste, mert „�ron” vette meg azt Isten, ti. J�zus v�re �r�n. Ez�rt a test�nk nem a mi�nk, hiszen eg�sz egzisztenci�nk Isten�. Az a feladatunk, hogy ne csak lelk�nkben, de test�nkben �s test�nkkel is �t dics��ts�k, mert a templom feladata, hogy a benne lak� istens�g dics��t�s�re legyen.

1 Kor. VII. R�SZ

1 Kor. 7,1–7.

M�g az 5:9 P�lnak egy el�z� level�re utal, addig itt az 1. versb�l a gy�lekezet P�lhoz int�zett level�r�l �rtes�l�nk, melyben azok k�l�nf�le erk�lcsi k�rd�sekben k�rt�k a tan�cs�t. Ezek k�z�l az egyik a szexu�lis �let kereszty�n etik�j�ra vonatkoz� k�rd�s, sz�mukra val�sz�n�leg igen fontos volt. Most nem a zabol�tlanul �l�ket feddi, mint az 5. fejezetben, ink�bb a teljes �nmegtart�ztat�sra, aszk�zisre hajl�knak, legal�bbis az err�l k�rdez�sk�d�knek felel. Meg�llap�tja, hogy az embernek „j� nem �rinteni” asszonyt. Az „�rinteni” ige itt, mint az �SZ-ben �s annak g�r�g sz�veg�ben (LXX), a nemi �rintkez�sre vonatkozik. Mivel a sz�zi �llapot j�”, ez�rt sz�vesen venn�, ha m�s is �gy �lne, mint �, azaz �nmegtart�ztat� m�don (7a). Azonban ezt nem mindenki teheti meg, ehhez k�l�n kegyelmi aj�nd�kra van az embernek sz�ks�ge (7b).

A h�zass�g viszont sz�ks�ges a par�znas�g miatt. Itt nem �rvel az apostol a gyermek�ld�s fontoss�g�val vagy azzal, hogy a teremt�st�rt�net szerint emberi voltunk a h�zass�gban teljesedik ki (1M�z 1:27). �r�saiban m�s helyeken foglalkozik ezzel. De m�gis fontos sz�m�ra a h�zass�g int�zm�nye, mert tudja, az emberek t�bbs�ge csak „�gne” (ti. a beteljes�tetlen v�gyakt�l) a h�zass�gon k�v�l (9b). Vagyis P�l szerint a sz�zess�g: j�, a h�zass�g: sz�ks�ges, �s a par�znas�g: b�n.

A 2–5. versek a kereszty�n h�zasfeleknek adnak „kedvezm�nyes tan�csot” (s�ngn�m�). El�sz�r a h�zass�g kiz�r�lagoss�g�r�l sz�l. Minden f�rfinek saj�t feles�ge s minden n�nek saj�t f�rje legyen – ne m�s. A h�zasfelek jogai �s k�teless�gei azonosak, egyik�k sem ura a maga test�nek, mindkett� tartozik megadni a m�siknak azt, amivel „tartozik” neki. Ez a n�k megbecs�l�s�t jelenti egy olyan korban, amikor a k�zfelfog�s szerint a f�rj a „k�ny�r” (despotes), a n� a „rabszolga” (doul�). Voltak azonban, akik a h�zasfelek k�zti kapcsolatban is �nmegtart�ztat�st tartottak sz�ks�gesnek. Erre csak k�lcs�n�s megegyez�ssel, ideiglenesen �s bizonyos c�l �rdek�ben (pl. elm�ly�lt im�dkoz�s) ker�lhet sor – tan�tja P�l. Aki enn�l t�bbet akar megval�s�tani (ti. a teljes �s v�gleges �nmegtart�ztat�st a h�zasfelek k�zt), az el�bb-ut�bb a S�t�n becsapottja lesz (5), aki az egyik sz�ls�s�gb�l a m�sikba r�ntja m�g a j�hiszem� kereszty�neket is. P�l ismeri az ember �nuralm�nak korl�tait (akrasia = az �nuralom hi�nyoss�ga) �s erk�lcsi tan�csai sor�n ezt is j�zanul sz�m�t�sba veszi. Van teh�t kereszty�n h�zass�g, h�zas�let, melyben egym�s megbecs�l�se �s az egym�s ir�nti h�s�g az ir�nyad�.

1 Kor. 7,8–9.

E k�t vers a nem h�zas f�rfiakhoz �s az �zvegyasszonyokhoz sz�l. Van nyelvi alapja annak a felt�telez�snek, hogy a nem h�zas f�rfiakon itt P�l �zvegy f�rfiakat �rt. �gy itt azoknak ad tan�csot, akik egyszer h�zasok voltak, de h�zast�rsuk hal�la miatt most egyed�l maradtak. Az 1. v.-sel cseng egybe P�l tan�csa: j� �gy maradniuk, ahogy most vannak, azaz �zvegyi �llapotban, h�zass�g n�lk�l. (Ebben finoman a maga p�ld�j�ra utal.) Ebb�l viszont nem szabad arra k�vetkeztetni, hogy � �zvegy lett volna, hanem abban eml�ti p�ldak�nt mag�t, hogy � is egyed�l van. El�j�n a tan�cs sor�n az 5. v.-ben m�r eml�tett �nuralom (krasia) k�rd�se igei alakban, abban az �sszef�gg�sben, hogy ha az �zvegy nem tudna v�gyain uralkodni, akkor l�pjen �jabb h�zass�gra, mert ez jobb, mint „�gni” a v�gyak t�z�ben. Itt megint �rt�krendet l�tunk az etikai tan�cs m�g�tt: a legjobb a v�gyakon uralkodni k�pes egyed�ll�t, ezut�n j�n a tisztes h�zass�g, v�g�l legrosszabb a v�gyak miatt k�nl�d� egyed�ll�t. A kereszty�n ember etikai d�nt�seinek vez�relve: melyik a „jobb”.

1 Kor. 7,10–16.

E szakasz k�t kisebb egys�gb�l �ll. Az els� (10–11) a v�l�s k�rd�s�vel foglalkozik, feltehet�leg f�k�nt abban az esetben, mikor mindk�t f�l kereszty�n. A m�sik egys�g (12–16) a „vegyesh�zass�g”, azaz kereszty�n �s nem kereszty�n f�l k�zti h�zass�g eset�ben ad tan�csot. Ami az els� egys�g�t illeti, P�l hangs�lyozza a v�l�s tilalm�t, a h�zass�g f�lbonthatatlans�g�t, hozz�t�ve, hogy ezt nem �, hanem maga az �r (J�zus) „hirdeti” (paraggell�). �rdekes a jelen id� haszn�lata (nem csak a t�rt�neti J�zus mondta ezt, pl. Mk 10:11k.-ben, hanem a megdics��lt Krisztus is, m�gpedig az apostol szav�val �s most). A v�l�st az asszonyokn�l passz�v szerkezetben tal�ljuk (val�sz�n�leg ez a v�l�shoz sz�ks�ges jogi elj�r�sra utal, ami a n�k eset�ben az antik t�rsadalomban sz�ks�ges volt), m�g a f�rfiakn�l a feles�g „elbocs�t�s�t” eml�ti, ez ink�bb eltasz�t�s, mint v�l�s. Az ut�bbira ink�bb a zsid� jogszab�lyokban volt p�lda. �rdekes a 11. v.-ben a k�zbesz�r�s (parenth�sis), ami kiz�r�lag az asszonyok v�l�s�nak tilt�sa ut�n �ll: ha elv�lt egy asszony, akkor maradjon „�gy”, azaz mag�nosk�nt s ne menjen f�rjhez �jra. De van m�g egy megold�s: b�k�lj�n meg f�rj�vel. Val�sz�n�leg ez a megold�s t�nik P�l el�tt a legjobbnak. L�tjuk, hogy a korai egyh�z az �let minden ter�let�n kereste J�zus parancsainak �rv�nyes�t�s�t, akkor is, ha m�r nem a zsid�, hanem a sokkal nyitottabb g�r�g-r�mai t�rsadalom kereteiben �lt.

A 12. �s k�v. versek a h�v� �s nem h�v� (kereszty�n �s nem kereszty�n) felek h�zass�g�r�l besz�lnek. Nem arr�l, hogy k�t ilyen f�l k�thet-e h�zass�got, mert a kereszty�n embernek „az �rban”, azaz m�sik kereszty�nnel kell h�zass�got k�tnie (39b). Hanem arr�l besz�l, hogy ha a h�zasfelek k�z�l az egyik kereszty�nn� lett, akkor ez mennyiben befoly�solja h�zast�rsi kapcsolatait. P�l hangs�lyozza, hogy most nem J�zus, hanem csak � sz�l, �m benne is Isten Lelke van (40b). Tan�csa, hogy a kereszty�n f�l ne kezdem�nyezze a v�l�st. S�t, b�zza a d�nt�st a m�sik f�lre. Ha az egy�tt akar vele maradni, akkor legyen �gy. K�t biztat� gondolatot is k�z�l az apostol az ilyen esetre. Az egyik, hogy „meg van szentelve” a hitetlen f�rj vagy feles�g a maga h�v� h�zasfel�ben, s�t gyermekeik is „szentek”, azaz Isten elk�l�n�tett tulajdonai. A m�sik biztat�s, hogy „mit tudod, te?” (h�v� f�rj vagy feles�g), h�tha a m�sik f�l v�llal�s�val fogod azt „megmenteni” (azaz �dv�ss�gre seg�teni). A megl�v� h�zass�g mindig misszi�i lehet�s�g, csak a megk�tend� h�zass�g nem az, ha az egyik f�l hitetlen. Figyelj�k meg azt a nagyvonal�s�got P�l tan�cs�ban, hogy a nem kereszty�n f�lnek szabads�got ad, hogy az egy�ttmarad�s k�rd�sben � d�nts�n! K�nyszerrel sem j� p�rkapcsolatot, sem meg�rt�st nem lehet el�mozd�tani.

1 Kor. 7,17–24.

Az el�z� gondolathoz, hogy ti. a meglev� h�zass�gi k�r�lm�nyekben megmaradva pr�b�ljanak a kereszty�nek Istennek tetsz� �letet �lni, kapcsolja az apostol az ezut�n k�vetkez�ket. Kulcsfogalom itt a g�r�g kl�sis sz�, amit hol az Istent�l nyert s az �dv�ss�gre vonatkoz� „elh�v�ssal” lehet ford�tani – bele�rtve, hogy erre az elh�v�sra az embernek engedelmesen „igen”-nel kell felelnie –, hol pedig a „h�vat�s” sz� adja vissza a jelent�s�t, ami ebben az �sszef�gg�sben az Istent�l rendelt �letk�r�lm�nyekre vonatkozik. P�l tan�t�sa: ki-ki maradjon meg abban az elh�vat�sban, �letk�r�lm�nyben, melyben Isten a hitre elh�vta �t. Ezt a fontos t�telt h�romszor is kimondja, k�l�nf�le �rnyalatokkal (17.20. �s 24. versekben). Teh�t azt a helyzetet, melybe a Teremt� �s Gondvisel� Atya helyezett, a Megv�lt� Istennel t�rt�nt tal�lkoz�s nem akarja sz�tt�rni, csak �j tartalommal k�v�nja megt�lteni. Vagyis teremt�s �s megv�lt�s nem ellent�tek, mint pl. a gn�zisban, ahol azok voltak.

A fenti �ltal�nos szab�lyra P�l k�t fontos p�ld�t eml�t. Az egyik etnikai jelleg�: a zsid�k k�r�lmet�lts�ge �s a pog�nyok k�r�lmet�letlens�ge. Ezzel a 18–19. versek foglalkoznak. Volt olyan diaszp�r�ban �l� zsid�, aki a k�r�lmet�lked�s�t seb�szi �ton pr�b�lta elt�ntetni. S volt olyan prozelit�v� lett pog�ny, aki k�r�lmet�lkedett. Ez mind legyen a m�lt�, mondja az apostol. Azzal, hogy az �rintettek kereszty�nekk� lettek, sz�mukra �j helyzet �llt el�. Nem megv�ltoztatniuk kell az etnikai hovatartoz�sukat kifejez� jegyeket, hanem tartalommal, m�gpedig Isten parancsai engedelmes megtart�s�val kell megt�lteni etnikai mivoltukat. Ebben kell hit�knek megmutatkoznia. A m�sik p�lda a rabszolga, illetve szabad ember ellent�te (21–23). Az antik jog ismerte a rabszolgai st�tust�l val� megszabadul�snak azt a lehet�s�g�t, hogy a rabszolga – nehezen szerzett vagy kapott – saj�t p�nz�t befizette egy templom kincst�r�ba �s gazd�ja ennek az �sszegnek a fej�ben „eladta” a templomban tisztelt istens�gnek. �gy � nem maradt emberek rabszolg�ja. Mindezzel szemben P�l azzal �rvel, hogy a kereszty�n rabszolga az �r (J�zus) kiv�ltott �s felszabad�tott embere, a kereszty�n gazda pedig az �r rabszolg�ja. Ez�rt els�sorban az �r J�zushoz f�z�d� kapcsolatuk szabja meg egzisztenci�jukat �s nem k�zjogi st�tusuk. Megv�lt�suk �ra (tim�) olyan �rt�k, ami megszabad�tja �ket att�l, hogy rabszolgai m�don gondolkodjanak �s viselkedjenek. De mi legyen akkor, ha a kereszty�n rabszolg�nak m�dja ny�lna arra, hogy rabszolg�b�l t�rsadalmi �rtelemben is szabadd� legyen? Erre a 21b felel, amit sajnos neh�z egy�rtelm�en leford�tani. „De, ha szabadd� lehetsz, ink�bb �lj azzal (haszn�ld ki a lehet�s�get).” A v�lem�nyek felsorol�s�ra itt nincs m�d, annyit eml�ts�nk meg, hogy a reform�torok a rabszolga felszabad�t�s�ra gondoltak. Ezt mind a 21. vers ellent�tes k�t�szava (alla), mind pedig a 23. v. tartalma val�sz�n�s�ti. Arr�l sem szabad megfeledkezni, hogy a nemzeti �s t�rsadalmi st�tus ilyen m�don t�rt�n� viszonylagoss�ga, a v�ltoztat�s helyett annak elfogad�sa, �sszhangban �ll P�l v�gv�radalm�val. Elj�n az �r csakhamar, �s akkor lesz az igaz „forradalmi” v�ltoz�s k�r�lm�nyeinkben! Addig elegend�, ha k�r�lm�nyeinket elfogadva azokban pr�b�lunk engedelmesen �lni. P�lt�l ma sz�monk�rni azt, hogy akkor mi�rt nem �rt a rabszolgas�g int�zm�nye ellen, olyan anakronizmus (megfeledkez�s az id� t�nyez�r�l), mintha azt k�rdezn�nk, mi�rt nem adott J�zus kinint P�ter apostol any�s�nak a v�lt�l�z ellen (Mk 1:29–30), vagy mi�rt nem haszn�lt Dob� Istv�n az egri v�r v�delm�hez g�pfegyvert.

1 Kor. 7,25–40.

A hosszabb szakasz legfontosabb t�m�ja a hajadonokkal kapcsolatos, de tal�lunk benne fontos (�s ism�telt) elvi meg�llap�t�sokat, valamint n�h�ny sz�t az �zvegyekr�l is. A 25–26. versek elej�n P�l bevallja, hogy parancsa nincs az �rt�l a hajadonok j�vend� h�zass�gk�t�s�vel kapcsolatban, mert sem a „t�rt�neti” J�zust�l, sem a megdics��lt �rt�l nem kapott err�l biztos kijelent�st. Viszont v�lem�ny�t (gn�m�) olyan emberk�nt adja, akivel az �r azt az irgalmass�got cselekedte, hogy hiteless�, hitelre m�lt�v� tette �t. (A g�r�g pistos mell�kn�v egyar�nt jelent h�v�t �s olyat, akinek lehet hinni, mert megb�zhat�, hitelre m�lt�.) Szerinte j� az embernek �gy maradnia, ahogyan van”, azaz a hajadonoknak f�rjhez nem menni. Ezt k�l�n�s m�don nem a sz�zess�g magasabbrend�s�g�vel, a test megvet�s�vel igazolja, hanem azzal, hogy Krisztus k�sz�b�n �ll� (enest�san = m�r be�llott esem�ny) visszaj�vetele miatt (v�. 31b „elm�lik a vil�g form�ja”) m�r nem �rdemes �j �letform�t kezdeni. „A h�tral�v� id� r�vidre van szabva”, (29b). A legjobb magatart�s e helyzetben az, hogy aki „feles�ghez k�ttetett” vagyis n�s, az ne keresse az elv�l�st, aki viszont „feloldatott” ebb�l, az ne keressen feles�get, ak�r feles�ge hal�la, ak�r az annak kezdem�nyez�s�re l�trej�tt elv�l�s miatt v�lt szabadd�. Ez a legjobb magatart�s, de nem az egyetlen lehets�ges legitim magatart�s! Mert, aki megn�s�l, nem v�tkezik, aki f�rjhez megy, az sem (28a), egy azonban biztos, az ilyeneknek sok testi, mindennapi szorongattat�sa, gondja lesz, s P�l ezekt�l megk�m�lni szeretn� �ket, azaz kedvezni k�v�n (feidomai) nekik.

A 29–31. versek elmondj�k, hogy a paruzi�ig „r�vidre szabott”, �sszeszor�tott, s�r�tett id�ben minden kereszty�n ember csal�di �llapot�ra �s egy�b tev�kenys�g�re is a „mintha nem” (h�s m�) magatart�s�nak kell jellemz�nek lennie. A h�zas kereszty�n f�rfi �ljen �gy, mintha nem lenne feles�ge, aki s�r, mintha nem s�rna, s az �rvend�k is, mintha nem �r�ln�nek, a v�s�rl�k, mintha semmij�k sem lenne, �ltal�ban, akik a vil�g javait haszn�lj�k, �ljenek �gy, mintha nem haszn�ln�k azokat (29–31). Az �sszef�gg�sb�l l�that�, hogy itt nem csak a szerelmi vagy h�zas�let keretein bel�l �rv�nyes szeml�letr�l van sz�, hanem ez a l�t�sm�d az �rz�leti �s anyagi szf�r�kra is kiterjed. Ha egyszer „elm�lik a vil�g form�ja” (31b), akkor nem ennek a form�nak �rz�se vagy ideiglenes �talak�t�sa a legf�bb dolgunk, hanem az elj�vend� form�k v�r�sa.

A 32–35. versek eg�szen �j szemponttal szolg�lnak az eddigiekhez k�pest. Itt nem a jelen id� v�ges volta a szempont a h�zass�g n�lk�l marad�s el�nyeinek ecsetel�se k�zben, hanem a jelen id� teljes �s egy c�lra t�rt�n� kihaszn�l�s�val �rvel a szent�r�. Aki f�rjhez megy vagy aki megn�s�l, az h�zast�rs�nak szenteli els�sorban idej�t �s figyelm�t. Ezt joggal elv�rhatja t�le h�zast�rsa (v�. 3–4). De akkor nem lesz ideje �s ereje mindent az �r szolg�lat�ra ford�tani, ahogy P�l sz�pen �rja: „kedveskedni, tetszeni” igyekezni neki. „Gondok k�zt fog �lni” (merimna� = gondok, agg�d�sok, sz�ttagol�d�sok k�zt lenni) s ezt P�l nem akarja (32).

A 36–38. versek az eddigiekb�l foly� v�gk�vetkeztet�st adj�k. Ma m�r az �r�smagyar�z�k t�lnyom� t�bbs�g�nek az a v�lem�nye, hogy itt nem a hajadon l�nyok apjait sz�l�tja meg az apostol, hanem a v�leg�nyeit. M�gis, ezt a lehet�s�get is vegy�k sz�m�t�sba. A m�sodik lehet�s�g viszont, hogy itt az �n. „J�zsef h�zass�gban” �l�kr�l van sz�, akik nemi �rintkez�s n�lk�l vannak egym�ssal „lelki h�zass�gban”. Harmadik lehet�s�g, hogy a formailag h�zass�got k�t�tt felek nem �lnek h�zas�letet szabad �s k�lcs�n�s elhat�roz�sukb�l. B�rmelyik csoportra is gondolt P�l, tan�csa ugyanaz: akinek ereje van megtartani �s megtartatni a sz�zess�get, az tegye meg, akinek nincs, l�pjen h�zass�gra vagy engedje h�zass�gra l�pni a t�le f�gg� hajadont, mert ez m�g mindig becs�letesebb, mintha c�lib�tust hirdet, de nem tartja meg.

A 8kk. versek m�r sz�ltak egyszer az �zvegyekr�l. A 39–40. versekben megint vel�k foglalkozik P�l, egy�ttal lez�rva a fejezetet. Az �zveggy� lett asszonynak szabads�g�ban �ll f�rjhez menni. � d�ntheti el, hogy kihez megy f�rjhez. Egy csup�n a megk�t�s, ha kereszty�n �zvegyr�l van sz�: „az �rban” k�ss�n h�zass�got, vagyis ne menjen hitetlenhez, csak a gy�lekezet tagj�hoz feles�g�l. M�g enn�l is jobban teszi – jegyzi meg P�l –, ha „�gy marad”, f�rj n�lk�l. Ez a v�lem�nye a fentiekb�l m�r sz�ks�gszer�en k�vetkezik.

1 Kor. VIII. R�SZ

1 Kor. 8,1–6.

Amint azt a peri el�lj�r�sz� is jelzi az 1. versben, �j t�ma k�vetkezik. A g�r�g k�nyvek, �rtekez�sek �gy kezd�dtek: peri �s genitivusban a megjel�lt t�rgyk�r. Ez az �j t�ma az asztalk�z�ss�g k�rd�se, mely a 8–11. fejezetet �leli fel. El�bb a b�lv�ny�ldozati h�s ev�s�r�l sz�l az apostol, majd a szeretetvend�gs�gekr�l �s az �rvacsor�r�l. A 8. fejezet teljes eg�sz�ben a b�lv�ny�ldozati h�s ev�s�nek hitelvi (dogmatikai) �s gyakorlati (etikai, magatart�sbeli) k�rd�seire t�r ki. Az 1–6. versekben a k�rd�s elm�leti megk�zel�t�s�t tal�ljuk. Vannak, akik �gy v�lik, hogy ez a t�ma az�rt ker�l most sorra, mert P�l a gy�lekezett�l kapott lev�lben szerepl� k�rd�sekre azok sorrendj�ben felel. M�sok a tartalmi kapcsolatot hangs�lyozz�k az el�z� r�sszel: a 6:12kk.-ben a szexu�lis szabads�ggal val� vissza�l�st, itt viszont az �tkez�si szabads�ggal t�rt�n� vissza�l�st �t�li el az apostol.

A b�lv�ny�ldozati h�s ev�s�nek k�rd�se P�l kor�ban az emberek mindennapi �let�t �rintette. Az egy�ni b�lv�ny�ldozat egy r�sz�t el�gett�k az istens�g olt�r�n (volt, amikor csak az �llat s�r�ny�t), m�s r�sze a papok� lett, egy r�sz azonban az �ldozatot bemutat�nak jutott, aki ebb�l rokonainak vagy bar�tainak lakom�t rendezhetett. A k�z�ss�gi �ldozatot a v�rosi k�zigazgat�s vagy a szakmai egyes�letek mutatt�k be, term�szetesen az egyes istens�gek tisztel�i is. Ilyenkor mindig kim�rt�k a m�sz�rsz�kben a h�s egy r�sz�t. V�rosban nem l�tezett a pog�ny kultusz kihagy�s�val t�rt�n� v�g�s. A probl�ma k�l�n�sen a szeg�nyebb r�tegeket �ll�totta neh�z helyzet el�, mert nekik csak az �ldozati lakom�k adtak lehet�s�get arra, hogy n�ha h�st ehessenek. Mindennapi t�pl�l�kukb�l ez majdnem teljesen hi�nyzott. A gazdagok viszont lakom�ik el�tt �ldoztak a b�lv�nyistennek az �llatok h�s�b�l. A zsid�knak egy�rtelm�en tilos volt a b�lv�ny�ldozati h�s fogyaszt�sa. A pog�nyokb�l lett kereszty�neknek azonban komoly gondot okozott, hogy elfogadj�k-e vagy visszautas�ts�k a rokonok, ismer�s�k megh�v�s�t, hiszen a legt�bb esetben b�lv�nynak �ldozott h�sb�l k�sz�tett�k az �telt.

A korinthusi gy�lekezetben voltak olyan „felvil�gosultak”, akik az eg�sz k�rd�st elint�zhet�nek v�lt�k, azaz, hogy nincsenek b�lv�nyok (azaz a pog�ny istens�gek nem �l� szem�lyek), ez�rt a b�lv�ny�ldozati h�s olyan, ak�r a t�bbi. Voltak viszont mind a pog�ny-, mind a zsid�kereszty�nek k�z�tt olyan „gyeng�k” (ti. a hitben), akiknek komoly lelkiismeretfurdal�st okozott volna, ha esznek a b�lv�nyoknak szentelt �ldozatb�l.

P�l apostol felelet�nek els� gondolata (1–3) az ismeret (gn�sis) k�rd�se. A „mindny�junknak van ismeret�nk” formula val�sz�n�leg a gy�lekezet egyik csoportj�nak volt a jelszava, az�, amelyik mag�t b�lcsebbnek v�lte a t�bbiekn�l. Volt azonban egy m�sik csoport is (7. v. „nem mindenkiben van ismeret”), �k voltak a kev�sb� „felvil�gosodottak”, akikre az els� csoport nem volt tekintettel. A gn�sis sz� itt m�g nem azonos a k�s�bbi gnosztikus eretneks�g tan�t�s�val, de valami „�tlagon f�l�li” v�lt b�lcsess�gre, tud�sra utal. A g�g�s csoport jelszava ut�n az apostol a maga t�tel�t k�zli: „az ismeret felfuvalkodott� tesz, a szeretet pedig �p�t”. A g�ggel p�rosult tud�s hamis �nismeretet ad Isten �s �nmagunk el�tt, megal�zza azt, akinek nincs ilyen tud�sa �s fokozva a magunk �n�rzet�t, kiszak�t a h�v�k k�z�ss�g�b�l. Vagyis az ismeret szeretet n�lk�l egyenesen k�ros! Viszont, ha az ismeret szeretettel p�rosul, akkor nek�nk, k�z�ss�g�nknek is haszn�ra van, �p�ti azt. Ha valaki azt v�li mag�r�l (dokein), hogy � valamilyen fontos ismeret birtokosa (erre utal a befejezett m�lt haszn�lata a ginosk� ig�n�l), de nincs benne al�zat �s szeretet, akkor nem j� az ismerete. Az ismeret elengedhetetlen r�sze ugyanis az �nismeret. Ehhez pedig annak elismer�se tartozik, hogy amink van, azt Istent�l kaptuk, azonk�v�l ismeret�nk t�red�kes (13:12b) �s felel�ss�ggel tartozunk azok�rt, akiknek kevesebb ismeret�k van. Az igazi �s teljes ismeret az, ahogyan Isten ismer benn�nket (a passz�v szerkezet �s a h�po prepositio utal arra; hogy Isten a mondat alanya), v�. 13:12.

A 4–6. versek arr�l sz�lnak, hogy ha tudjuk, hogy nincsenek b�lv�nyok (azaz a b�lv�nyok �ltal ki�br�zolt istens�gek csak a babon�s k�pzelet t�rgyai, �s val�j�ban nem �lnek, nem l�teznek), akkor mi ennek a meggy�z�d�snek a tartalma. El�sz�r az, hogy a b�lv�ny l�te csak l�tsz�lagos. (A g�r�g eid�lon sz� a l�tni” ig�b�l ered� f�n�v, jelent�se: olyan k�pecske, mely l�tszik, b�r csak l�tszat.) M�sodszor ez a meggy�z�d�s az egyistenhit (monoteizmus) alapja: „nincs Isten, hanem csak egy”. A monoteizmus a korai cs�sz�rs�g kor�ban a zsid� vall�son k�v�l is gy�keret vert nemcsak az azzal rokonszenvez� prozelitusok �s istenf�l� pog�nyok, de a m�veltebb �s a zsid� vall�st�l t�vol �ll� g�r�g�k �s r�maiak k�zt is. P�l apostol azonban nem l�telm�leti vit�t akar folytatni olvas�ival. Ez�rt besz�l arr�l, hogy „az �gynevezett istenek” m�giscsak vannak. „Vannak”, ez itt azt jelenti, hogy d�moni er�k �llnak a kultuszok m�g�tt, s �gy hat�st (negat�vot) fejtenek ki (v�. 10:20). A kereszty�nek sz�m�ra azonban ezek a nem l�tezve rossz hat�st kifejt� b�lv�nyok az�rt nem lehetnek �rtalmasak, mert „nek�nk egy isten�nk van…”. Ezt az �ll�spontot „monolatrei�nak” nevezi a vall�st�rt�net. Nem azon vit�zik, hogy h�ny Isten l�tezik, hanem megvallja, hogy � csak egyetlen Istennek szolg�l. Ezt gyakorlati monoteista �ll�spontnak is nevezhetj�k.

Ezt az �ll�spontot a 6. vers egy gy�ny�r�, tal�n m�r az apostol el�tt megfogalmazott hitvall�ssal fejezi ki. Elt�r ez a hitvall�s att�l a zsid� monoteizmust�l, amelyik az egyetlen Istenben csak a Teremt�t tiszteli, de nem hozza kapcsolatba �t a megv�lt� Krisztus mennyei Atyj�val. Itt „egy Istent” �s „egy Urat” nevez meg a hitvall�s. Az „Isten” sz� el�tt nem �ll n�vel� a zsid� olvas� val�sz�n�leg Jahv�re gondolt ezt olvasva. �gy ford�that�: „Egy Isten az Atya” �s „egy �r: J�zus Krisztus”. A hitvall�s azonban nemcsak az Atya �s J�zus, de kett�j�k �s a gy�lekezet kapcsolat�val is foglalkozik. Az Aty�t�l van „minden” �s mi is „�re� n�zve” (az � kedv��rt), Krisztus �ltal van minden” s mi is ��ltala.

1 Kor. 8,7–13.

Miut�n P�l elm�letileg tiszt�zta a b�lv�ny�ldozat k�rd�s�t, most a gyakorlat oldal�r�l k�zel�ti meg ugyanazt. Azokr�l sz�l, akikben „nincs meg” az eddigiek sor�n kifejtett ismeret. Ezek a megszok�s (s�n�theia) miatt (ti. a pog�ny m�ltjukb�l gy�kerez� beidegzetts�g miatt) m�g mindmostanig a b�lv�nyt �rzik az annak �ldozott h�s m�g�tt, a maga d�moni val�s�g�ban. Ez�rt lelkiismeret�k�n – l�v�n az „gyenge” – folt esik megfert�z�tt lesz lelkiismeret�k. Pedig az �tel nem �ll�t Isten mell� (= el�), sem el�nyt, sem h�tr�nyt nem okoz Istennel gyakorolt kapcsolatunk tekintet�ben. Arra azonban �gyeln�nk kell, hogy ez a szabads�gunk (exousia = szabads�g, m�g ink�bb: hatalom, f�ggetlens�g) ne okozzon m�soknak meg�tk�z�st, k�l�n�sen a „gyeng�knek” (= agg�lyoskod� lelkiismeret�eknek) ne legyen botr�nkoz�s�ra.

A 10–11. versek egy p�ld�t hoznak eshet�s�gk�nt, majd szem�lyes int�st adnak. Ha a monoteizmust �s annak minden k�vetkezm�ny�t ismer� kereszty�n nyugodt lelkiismerettel eszik a b�lv�nynak �ldozott h�sb�l (hiszen tudja, hogy a b�lv�ny m�g�tt nincs �l� val�s�g), s ezt l�tja egy olyan kereszty�n, akiben nincs meg ez az ismeret, akkor az ut�bbi k�l�n�s m�don fog „�p�lni” (itt ez g�nyos �rtelm�) az el�bbi magatart�son. (�ppen hogy nem „�p�l” azon, hanem „le�p�l” hit�ben, botr�nkozik.) Ha a botr�nkoz�s a hitt�l elt�ntorod�st eredm�nyezi, akkor a nagy ismerettel, de kev�s bel�t�ssal elj�r� „felvil�gosult” kereszty�n lesz ennek az elt�ntorod�snak, vagyis a gyenge kereszty�n „elveszt�nek” az oka. Pedig Krisztus meghalt ez ut�bbi kereszty�n megv�lt�s��rt. S most egy m�sik kereszty�n felel�tlen magatart�sa a veszedelembe sodorhatja azt, aki�rt Krisztus meghalt! Ki v�llalhat ilyen magatart�s�rt felel�ss�get? P�l maga nem v�llaln� ezt, s�t ink�bb �r�kre lemondana a h�sev�sr�l (13), mintsem hogy hamisan �rtelmezett szabads�ga gyakorl�sa k�zben felebar�tj�t (testv�r�t) botr�nyk� vagy kelepce el� �ll�tan�. Ezzel illusztr�lja az eg�sz fejezet f�mondanival�j�t: az ismeret akkor hasznos, ha senkinek nem okoz k�rt, hanem m�sok �p�t�s�re szolg�l szeretetb�l.

1 Kor. IX. R�SZ

1 Kor. 9,1–12.

L�tsz�lag ez a fejezet nem az asztalk�z�ss�g k�rd�s�vel foglalkozik, meg sem eml�ti azt. M�gis szervesen beleillik az el�z� �s a k�vetkez� r�szek �sszef�gg�s�be, amely arr�l sz�l, hogy min�l el�rehaladottabb valaki a kereszty�ns�gben, min�l t�bb ismerete van Isten dolgai fel�l, ann�l jobban tekintettel kell lennie azokra, kik n�la hitben gyeng�bbek. Az apostol a maga p�ld�j�val illusztr�lja mindezt ebben a fejezetben. Szeretn� olvas�it e tekintetben bel�t�sra b�rni, vel�k kimondatni az igazs�got, ez�rt igen sok sz�noki k�rd�st tesz f�l nekik (14 versben 11 k�rd�st tal�lunk!). A 8:13-hoz kapcsol�dva besz�l a maga szabads�g�r�l �s jog�r�l (ele�theria, exousia), de majd arr�l is, hogy ezzel nemhogy vissza nem �lt, de egyenesen lemondott r�la. � szabad ember �s apostol. Apostols�ga – amit ellenfelei k�ts�gbe vontak – bizony�t�kai: l�tta az Urat (15:8) �s apostoli munk�j�t az �r gy�m�lcs�kkel �ldotta meg, ilyen gy�m�lcs a korinthusi gy�lekezet l�te, melyet � alap�tott. �k a pecs�t, a hiteles�t� jel P�l apostols�g�nak l�thatatlan oklevel�n.

Milyen el�jogokkal j�rna P�l sz�m�ra az apostols�g? „Enni �s inni” volna joga, azaz teljes �s ingyenes ell�t�st kapni a gy�lekezett�l (4). Joga lenne ezenk�v�l feles�ge (ha lenne neki) eltart�s�t �s kett�j�k �tik�lts�g�t megk�rni (5). Joga lenne nem v�gezni fizikai munk�t – amit pedig v�gez! –, neki is, meg munkat�rs�nak, Barnab�snak is. K�pek sor�val igazolja ezt az �ll�t�s�t. A katon�nak j�r a zsold, a sz�l�t pl�nt�l�nak a gy�m�lcs a jutalma, a p�sztor meg a ny�j juhai tej�t ihatja (7). Ezut�n az �r�sb�l vett bizony�t�kok k�vetkeznek. Meg van �rva M�zes k�nyv�ben (Deut 25:4), hogy a nyomtat� �k�r r�szes�lhet a gabon�b�l, amit nyomtat a sz�r�n. Ezt P�l �gy �rtelmezi, hogy ez �rt�nk �ratott meg (10), azaz r�nk vonatkozik. A m�sik id�zet J�zus ben Sirak k�nyv�b�l val�, ami a Septuagint�ban tal�lhat�, s arr�l sz�l, hogy a f�ldm�vel�nek – ak�r sz�nt, ak�r cs�pel – szabad rem�lnie, hogy neki is jut a gabon�b�l. K�p n�lk�l sz�lva: az egyh�zi munk��rt a gy�lekezet fizessen azzal, hogy a lelki munk�t v�gz� testi �letsz�ks�gleteit biztos�tja (11). Finoman c�loz arra az apostol, hogy m�sok �ltek a gy�lekezettel szemben fenn�ll� el�jogukkal (elfogadtak a korinthusiakt�l anyagi seg�ts�get), de �, b�r neki t�bb joga lett volna ehhez, lemondott err�l a jog�r�l. (K�zben a gy�lekezetnek �szre kell vennie, hogy nekik is szabad el�jogaikr�l lemondani egym�s kedv��rt.)

1 Kor. 9,13–17.

Az �rvel�sek sor�ban most a zsid� kultuszb�l vett k�p k�vetkezik. A papok r�szes�lnek az �g��ldozati adom�nyokb�l. A pog�nykereszty�n olvas�k is visszaeml�kezhetnek hasonl� p�ld�kra a b�lv�nytisztelet k�r�b�l. (Itt j�r P�l e fejezetben legk�zelebb az el�z� fejezet t�m�j�hoz.) A 14. versben tal�ljuk a legf�bb �rvet: maga az �r (azaz J�zus) rendelte, hogy az evang�liumhirdet�k meg�ljenek ebb�l a munk�b�l. P�l ezt pl. a Lk 10:7 �rtelm�ben gondolja, ahol J�zus a v�ndormisszion�riusok befogad�s�t �s ell�t�s�t rendeli el. Enn�l nyom�sabb �rv a gy�lekezet el�tt m�r nem l�tezhet. S most j�n P�l vallom�sa: „ezek k�z�l” (ti. az eml�tett el�jogok k�z�l) „�n eggyel sem �ltem” (15). Tiszt�zza, hogy jogait nem az�rt sorolta f�l, hogy azt�n �rv�nyes�tse azokat a gy�lekezettel szemben. Nem ny�jt be nekik „sz�ml�t a vele szembeni tartoz�saikr�l”, hanem az�rt sorolta f�l ezeket, hogy megtan�tsa �ket arra: lehet nem �rv�nyes�teni a jogainkat. De mi�rt teszi mindezt? Dicsekedni akar? Igen, dicsekedni! Csakhogy dicsekv�se nem teljes�tm�nyeire vonatkozik (mindent az �r v�gzett el �ltala), nem is az evang�lium tartalm�val (azt Isten hat�rozta meg), egyed�l azzal dicsekszik, hogy „ingyenval�v� tette Krisztus evang�lium�t” (18). Maga az evang�liumhirdet�s sz�m�ra nem szabad d�nt�s, hanem isteni k�nyszer (anagk�), „jaj n�kem”, ha nem hirdetn�m – mondja. Ami szabad d�nt�se marad, azzal �l: nem fogad el semmi ellenszolg�ltat�st munk�j��rt. Ez�rt „r�szest�rs” lett a Krisztus evang�lium�ban, nem b�rmunk�sk�nt, hanem s�f�rk�nt v�gzi az evangeliz�ci�t (18). Teh�t nem haszn�lja ki el�jog�t, szabads�g�t, amiben munk�ja nyom�n r�szesedhetne.

1 Kor. 9,19–23.

B�r szabads�ga van �s el�jogai, nemcsak hogy nem �l ezekkel, de szolg�j�v� teszi mag�t mindenkinek az�rt, hogy min�l t�bbeket megnyerjen az evang�liumnak. A kerdain� ige a 19. versben arra c�loz, hogy P�l nem �zleti, hanem misszi�i �rtelemben besz�l a nyeres�gr�l, b�r az ige eredeti �rtelme m�s �sszef�gg�sben az �zleti nyeres�gre vonatkozik. P�l minden csoportot, n�pet, r�teget meg akar nyerni Krisztusnak. Az, hogy ennek �rdek�ben „szolg�v� tette mag�t”, azt jelenti, hogy minden hallgat�j�hoz olyan m�rt�kben alkalmazkodik, amilyen m�rt�kben ez lehets�ges. A hat�r: nem akarja senki kedv��rt meghamis�tani az evang�liumot. Ott viszont, ahol neki kell ez�rt �ldozatokat v�llalnia, nem ismer hat�rt az �ldozatv�llal�sban. A zsid�k kedv��rt v�llalja, hogy a t�rv�ny „alatt” van, pedig sz�v szerint nem ott lenne. A t�rv�ny n�lk�liekkel is szolidarit�st v�llal, holott � nem t�rv�ny n�lk�l �l, hiszen � Isten t�rv�nye k�r�ben �l �s Krisztus t�rv�ny�t (ez a szeretet) teljes�ti. A gy�ng�knek pedig – itt megint a 8. fejezetre tal�lunk utal�st, � is gy�ng�v� lett – egy�ltal�n: mindent v�llal mindenki kedv��rt. Ugyanis megmenteni akarja az embereket. Tudja, hogy a megmenek�l�snek egy �tja van: az evang�lium. Ez�rt az evang�lium�rt v�llalja az alkalmazkod�. szolg�lat �s a lemond�ssal egy�tt j�r� t�bbletmunka terheit. �gy v�lik � az evang�lium r�szest�rs�v�. Azaz: kev�s neki, hogy az evang�liumb�l meg�ljen, � az evang�lium�rt �l.

1 Kor. 9,24–27.

A fejezetet befejez� versekben a sport�letb�l vett hasonlatokat tal�lunk annak szeml�ltet�s�re, hogy az evang�liumhirdet�s nemcsak m�sokhoz alkalmazkod�ssal (eddig err�l volt sz�), de nagy er�fesz�t�sekkel is j�r. A korinthusiakhoz k�zel �lltak a sport�let k�pei, hiszen k�zel�kben tartott�k az isthmosi j�t�kokat, mely jelent�s sportesem�ny volt az antik vil�gban. P�l kifejti, hogy a kereszty�n ember tanulhat az igazi sportol�kt�l: �nmegtart�ztat� f�lk�sz�l�st, er�bedob�st, c�lra ir�nyul� �letvitelt. A kereszty�neknek �gy kell igyekezni�k, mint annak a fut�nak a stadionban, aki tudja: a sok versenyz� k�z�l csak egy fogja megkapni a jutalmat s � akkor lesz ez a valaki, ha teljes igyekezet�vel k�zd. A tus�hoz (a hal�ltus�ra is ezt a sz�t haszn�lja a g�r�g) ag�nidz� = �nfegyelem, bels� er�, egkrateia = �nuralom kell. Ilyet az igazi sportol�t�l is el lehet v�rni, h�t m�g a Lelket elnyert kereszty�nekt�l. A sportol�k mindezt az id�vel elsz�rad� vagy elfonnyad� �r�kz�ld lombb�l k�sz�tett koszor��rt teszik, de a kereszty�nek romolhatatlan koszor�t fognak nyerni Istent�l. P�l most (26) �tv�lt a t�bbes sz�m 2. �s 3. szem�ly�r�l az egyes sz�m 1. szem�lyre. Mag�r�l sz�l. A mondat els� fel�ben m�g fut�versenyz�k�nt mutatja be �nmag�t: nem bizonytalan kimenetel�nek tartja fut�s�t, hanem biztosnak. Ezut�n az �k�lv�v� k�p�t mutatja be. A p�kte�� ige az �k�lv�v�st jelenti. Aki a leveg�t �ti, az nem l�tja a c�lt, de az ellenfelet sem. � viszont „a szeme al� �t” (h�p�piadz�), de nem az ellenf�lnek, hanem saj�t „test�nek” (ez ebben az �sszef�gg�sben az eg�sz ember, a maga m�sokra ir�nyult volt�ban), ez�ltal tudja azt szolg�v� tenni, m�gpedig az�rt, hogy mik�zben m�soknak hirdeti az ig�t, � maga ne v�lj�k ahhoz m�ltatlann�. �gy kanyarodik vissza a 8. r�sz t�m�j�hoz: az er�s erej�t a gy�ng�k ir�nti gy�ng�ds�g�ben mutassa meg!