1 Kor. I. R�SZ

1 Kor. 1,1–9. Bevezet�s.

P�l apostol �talak�totta az antik g�r�g-r�mai �s zsid�-k�zel-keleti lev�lform�kat. Az antik lev�l bevezet�se (el��rat, prescriptum) a felad� nev�t tartalmazta alanyesetben, ezut�n a c�mzett�t (c�mzettek�t) r�szesesetben. A kezdeti j�k�v�ns�g a khairein (�r�lni, j� kedvvel lenni) n�la a kharis f�n�vv� lett, ami nem az embernek k�v�n j�kedvet, hanem arra az isteni kedvez�sre, kegyelemre utal, amivel Isten az emberek fel� fordult. Ehhez j�rult a h�ber s�l�m g�r�g ford�t�sa: eir�n�, b�kess�g-k�v�ns�ga, mely a zsid� �s �ltal�ban a k�zel-keleti k�sz�nt�sre volt jellemz�. P�l �r�i teljes�tm�nye, hogy a k�tf�le k�sz�nt�st �sszevonta, �gy mind a zsid�knak, mind a g�r�g�knek ismer�sen csengett az apostoli bek�sz�nt� sz�. – Az apostol azonban ki is b�v�tette az akkor szok�sos lev�lkezd�st. Saj�t neve �s a c�mzettek neve ut�n is arr�l �r, hogy milyen kapcsolatban voltak Istennel. A maga neve ut�n hivatali m�lt�s�ga, a c�mzettek megjel�l�se ut�n lak�hely�k, megt�r�s�k �s a vel�k kapcsolatos isteni terv k�vetkezett r�videbb-b�vebb form�ban.

1–3.

�nmag�t P�l „elh�vott apostol”-nak nevezi. Az apostol „k�ld�tt”-et jelentett, akit K�ld�je felhatalmazott azzal, hogy k�pviselje �t. P�l K�ld�je: Krisztus J�zus. Ebben a sorrendben a „Krisztus” m�lt�s�gjelz�, Isten „Felkentje”, Messi�sa. Teh�t P�lt az a J�zus k�ldte a gy�lekezetbe, aki maga is az Aty�t�l nyert felkenet�st, megv�lt�i megb�z�st. Isten k�ldte J�zust, J�zus k�ldte P�lt. Ezenk�v�l „elh�vott”-nak tekinti mag�t az apostol, hiszen �t, a J�zust gy�l�l�, egyh�zat �ld�z� t�lbuzg� farizeust J�zus elh�v� szava ford�totta meg �let�tj�n s tette apostoll�. Mindez „Isten akarat�b�l” lett, teh�t eleve el volt rendelve. Vele van P�llal Sz�szthen�sz testv�r, aki majdnem biztosan azonos az egykori korinthusi zsinag�ga vezet�j�vel (ApCsel 18:17). Nem t�rsszerz�je a p�li lev�lnek, csak tan�skodik annak tartalmi hiteless�ge mellett.

„Isten gy�lekezete” a c�mzett. Az ekkl�sia sz�ban �pp�gy benne van az „elh�vni” ige, mint a P�lra vonatkoz� „elh�vott” jelz�ben. Apostol �s gy�lekezet tal�lkoz�sa az�rt v�lt lehet�v�, mert Isten mindkett�j�ket el- vagy kih�vta addigi �let�kb�l �s �j �letet aj�nd�kozott nekik. Isten egyh�za k�l�nb�z� helyeken l�v� gy�lekezetekb�l �ll, itt most a Korinthusban l�v�t sz�l�tja meg a lev�l�r�. Milyennek mutatja be a gy�lekezetet a bevezet�s? „Szentek”, azaz Isten sz�m�ra elk�l�n�tettek. Az �jsz�vets�gi „szent” -fogalma nem els�sorban �tlagon fel�li erk�lcsi min�s�g – b�r nagyon fontosak erk�lcsi k�vetkezm�nyei –, hanem Isten munk�ja az � gy�lekezet�n (a „szent”, emberre vonatkoz�an, az �SZ-ben mindig t�bbes sz�mban �ll, teh�t k�z�ss�gi jelleg�), funkcion�lis �rtelme van. „Azokkal egy�tt” sz�l nekik a lev�l, akik J�zus Krisztus nev�t b�rhol a vil�gon seg�ts�g�l h�vj�k. J�zus nev�nek seg�ts�g�l h�v�sa k�z�ss�get teremt a kereszty�nek k�zt, b�rhol �lnek a vil�gban.

4–9.

P�l majdnem minden level�t h�laad�ssal kezdi a gy�lekezet�rt (kiv�telt a Gal-lev�l k�pez). J� rem�nnyel csak �gy lehet�nk a j�v� fel�l, ha er�t mer�t�nk a m�lt�rt mondott h�laad�sb�l, mely Isten eddigi tetteire eml�kezik. A h�laad�s minden mozzanat�t �thatja a gy�lekezet meger�s�d�s��rt �s lelki gazdags�g��rt mondott k�sz�net. El�bbi az Isten ir�nti, ut�bbi a m�sokkal szemben gyakorolt misszi�s kapcsolatukra c�loz. A gy�lekezetnek els�sorban kegyelem adatott Krisztusban. Az egyh�z a Krisztusban �s �ltala kegyelmet nyert b�n�s�k k�z�ss�ge. �benne azonban nemcsak �letet, de igen gazdag �letet nyert a korinthusi gy�lekezet: minden ig�t �s ismeretet megkaptak, ami a b�v�lk�d� lelki �lethez sz�ks�ges. Az el�bbi a naponk�nti �zenet, az ut�bbi a rendszerezett tan�t�s az �dv�z�t� hitr�l �s az Istennek tetsz� �letr�l. Isten meger�s�tette a korinthusi h�v�k k�zt (passz�vum, amit passz�vum divinumnak szok�s nevezni, azok olyan ig�k, melyeknek megnevez�s n�lk�l is Isten az alanya) a „Krisztus bizonys�gt�tel�t”, ami a Krisztusr�l mondott bizonys�gt�tel�kre utal, ezt tette Isten m�sok el�tt hiteless�, hat�konny�. A gy�lekezet nem sz�k�lk�dik (= b�v�lk�dik) kegyelmi aj�nd�kokban. A logos (isteni besz�d), a gn�sis (istenismeret) �s a kharisma (kegyelmi aj�nd�k) olyan fogalmak, melyek m�g sokszor el�fordulnak a lev�lben, mert egyesek ezeket dicsekv�s�k t�rgy�v� tett�k, birtokolni v�lt�k, len�zt�k azokat, akik szerint�k ezekb�l kevesebbet kaptak. P�l m�r itt figyelmezteti �ket: mindh�rom olyan aj�nd�kot jel�l, melyet Istent�l ingyen kaptunk, �s nem a magunk �rdeme, ha kaptuk, hanem az � kegyelme. A gy�lekezet m�r csak az�rt sem lehet bek�pzelt, mert m�g „f�lk�sz” �llapotban van, m�g nem �rt c�lhoz. Ez�rt v�rja Krisztus dics�s�ges v�gidei apokal�psis-�t, kijelent�s�t, megjelen�s�t. � az, aki addig meger�s�ti a gy�lekezetet a hitben �s a szeretetben. A telos (v�g, c�l) m�g nincs itt, teh�t a gy�lekezet m�g �ton j�r, nem dicsekedhet t�k�letess�g�vel. A c�l az, hogy anegkl�tos („v�dolhatatlan”) legyen, annak a jelz�je ez, akit nem lehet a b�r�s�g el� id�zni, mert �rtatlans�ga bizonyos. El fogja valaha is �rni ezt a gy�lekezet? El, mert nem �, hanem a h�s�ges (= megb�zhat�, akinek hinni lehet) Isten, aki elh�vta �ket Fi�val val� k�z�ss�gre, fogja ezt elv�gezni benn�k.

1 Kor. 1,10–17.

A gy�lekezet p�rtokra szakadt. P�l el�sz�r k�r �s int (parakale�). Testv�reknek tartja a gy�lekezet tagjait, akiket Krisztus neve �ltal k�v�n jobb bel�t�sra seg�teni. Pozit�van fogalmaz el�bb: ugyanazt mondj�tok (hitelk�ptelen lesz a gy�lekezet mondanival�ja, ha annak tagjai ugyanarr�l k�l�nf�lek�ppen nyilatkoztak), ne legyenek k�ztetek szakad�sok (nem az elt�r� tan�t�s, hanem az �sszef�rhetetlens�g miatti elk�l�n�l�sek), �rtelmetek �s v�lem�nyetek (nous �s gn�m�) igazodj�k helyre (katartidz� = a kificamodott v�gtagot helyreigaz�tani). Az apostol �gy �rtes�lt a khl��-hoz tartoz�kt�l (tal�n alkalmazottjait�l, tal�n csal�dtagjait�l), hogy skhisma-k, szakad�sok vannak e gy�lekezetben. N�gyf�le csoportot nevez meg P�l. Az els� �r� hivatkozik. Val�sz�n�leg azt a speci�lis tan�t�s�t emelt�k ki, ami �ppen re� volt jellemz�: a pog�nyokb�l lett kereszty�nek szabads�g�nak meg�rz�se az�ltal, hogy nem kell megtartaniok a m�zesi kultuszi �s egy�b t�rv�nyeket. Ezenk�v�l k�l�n�sen k�t�d�tt hozz� az a p�r csal�d, akiket � keresztelt meg. Az Apoll�s-p�rt az ApCsel 18:24–28-ban szerepl� alexandriai, r�tors�got (sz�nokl�stant, irodalmi ismereteket) tanult zsid� igehirdet�re hivatkozott, aki egy zsid� iparosh�zasp�r bizonys�gt�tele �ltal jutott el Keresztel� J�nost�l J�zusig. Ok bizony�ra azt hangs�lyozt�k, hogy Apoll�s jobb sz�nok, mint P�l. A K�f�s-p�rt zsid�kereszty�n von�sokat hangs�lyozhatott, erre mutat az, hogy P�tert ar�m nev�n nevezt�k, valamint P�ter szerepe, aki P�ln�l k�vetkezetlenebb�l k�pviselte a pog�nyokb�l lett kereszty�nek szabads�g�t (v�. Gal 2:11k.). T�bben azt v�lik (Kiss S�ndor, Cegl�dy Istv�n, Wendland), hogy a Krisztus-p�rt volt a legvesz�lyesebb, mert �k: mag�t Krisztust saj�t�tott�k ki maguknak �s �gy k�v�ntak a t�bbiek f�l� emelkedni. Lehet, hogy �gy volt, ez a sz�vegb�l nem bizony�that�. Az azonban biztos, hogy az apostol �gy �rzi: a p�rtoskod�s a Krisztus-test (a gy�lekezet) r�szekre szak�t�s�val egyenl�. �lesen �s g�nyosan fordul els�sorban a r� hivatkoz�k p�rtja fel�: 1. T�n csak nem szaggattatott Krisztus megdics��lt teste darabokra? 2. T�n csak nem P�lt fesz�tett�k meg �rt�k? (Ebben, de csakis ebben az esetben volna jogosult P�l-p�rtr�l besz�lni.) 3. T�n csak nem P�l nev�re keresztelt�k meg �ket? Mindh�rom k�rd�s�re nemleges v�laszt v�r. Ezut�n r�t�r arra, hogy csak n�h�ny csal�dot keresztelt meg Korinthusban, �gy kevesekkel kapcsolatban v�dolhatj�k azzal, hogy t�ls�gosan mag�hoz k�t�tte volna �ket. Kriszposzt, Gaiust �s Sztefanaszt eml�ti. E szem�lyekr�l a Bevezet�ben m�r sz� volt, Sztefanasz kiv�tel�vel. Val�sz�n�leg olyan szem�lyekr�l van sz�, akikn�l az apostol sz�ll�st kapott Korinthusban, s akik a gy�lekezeti �sszej�veteleknek is helyt adtak otthonukban. �gy a t�bbiekn�l t�bb sz�l k�t�tte �ket az apostol szem�ly�hez. P�l azonban nem k�v�nja a maga c�ljaira kihaszn�lni ezeket a k�t�d�seket. � Krisztushoz, a gy�lekezethez k�v�nta k�tni a megkeresztelteket. Megfigyelhet�, ahogyan esz�be jut az a n�h�ny szem�ly, akiket a kereszts�gben r�szes�tett, v�g�l kijelenti, „nem tudok r�la, hogy ezeken k�v�l, lett volna valaki m�g”, mert akkor sem k�v�n val�tlant �ll�tani ha pillanatnyilag m�sok m�r nem jutnak az esz�be. Azt viszont nagyon j�l tudja, hogy k�ldet�se nem a keresztel�sre, hanem a gy�lekezetalap�t�, misszi�i igehirdet�sre, az evang�liz�ci�ra sz�lt. Ennek eleget is tett, de nem b�lcselkedve, mert ez �ress�, tartalom n�lk�liv� (kenos) tette volna Krisztus keresztj�t.

1 Kor. 1,18–25.

A 17. v.-ben szerepl� k�t kifejez�s: „b�lcselked� besz�d”, illetve „Krisztus keresztje” kimond�s�val az apostol a p�rtoskod�s gyakorlati k�rd�seit Isten k�l�n�s �dvakarat�nak f�ny�be helyezi. Ezzel az emberi istenkeres�s cs�dj�t �s az isteni emberkeres�s: a kereszt evang�liuma gy�zelm�t hirdeti, szeml�letes ellent�tp�rokat alkotva. K�tf�le emberi istenkeres�sr�l sz�l: az egyik a b�lcsess�g, a m�sik a jelek (csodajelek, s�mia, 22. v.) �tj�n keresi az Istent, de mindkett�nek meg kell sz�gyen�lnie. Az apostol tiszt�ban van azzal, hogy a keresztr�l sz�l� besz�d, vagyis az az �r�mh�r, hogy a kereszten szenvedett J�zus, �ltal van a megtartat�sunk, b�nbocs�natunk – a k�v�l�ll� sz�m�ra bolonds�gnak t�nik. Mit seg�t rajtam az, hogy n�h�ny �vtizede Palesztin�ban valakit keresztre fesz�tettek? – k�rdezhett�k sokan Korinthusban. De az ilyen k�rd�s annak a jele, hogy az illet� m�g t�vol van Istent�l. Ha k�zel lenne, tudn�, hogy Isten ereje, hatalma mutatkozik meg abban, hogy Fia kereszthal�l�val nem befejez�d�tt az Istenre tal�l�s, az �dv�ss�g lehet�s�ge, hanem elkezd�d�tt. Ezt a korinthusiak tudj�k, hiszen az�rt v�ltak a gy�lekezet tagjaiv�, mert hittek a hozz�juk �rkez� apostolnak, aki a megfesz�tett �s felt�madott Krisztust pr�dik�lta nekik.

�zs 29:14-et id�zi, mely �t�letes pr�f�cia volt a n�p ellen s kiemelte, hogy az emberi b�lcsess�g �s �rtelem nem ment meg az isteni b�ntet�st�l. Ezt a pr�f�ci�t P�l a b�lcselked�k �s az evang�lium viszony�ra alkalmazza. Ha az evang�lium az Istenre tal�l�s �tj�t a keresztn�l hirdeti, akkor mit sem �r a sok emberi okoskod�s Istenr�l, l�t�r�l, a kegyess�g vagy elm�lked�s �tj�n elindul� istenkeres�sr�l. Lehet, hogy a 20. v.-ben a „b�lcs” a g�r�g filoz�fusokra, „az �r�stud�” a zsid� teol�gusokra, „a vit�z�” pedig �ltal�ban a vall�sfiloz�fiai sz�nokokra vonatkozott. Ezek egy�ttesen „a vil�g”, azaz az emberis�gnek Istent m�g meg nem tal�lt r�sze. Az � n�zeteiket Isten �th�zta, �rtelmetlenn� �s �ress� tette a kereszt jel�vel. „Tetszett” (e�dok�sen), azaz j�tetsz�se, szabad d�nt�se az volt Istennek, hogy nem azon a m�don ismerteti meg mag�t, ahogy a b�lcsek, �r�stud�k �s vit�z�k pr�b�lt�k �t megtal�lni. A zsid�k ink�bb csodajeleket k�rtek (J�zust�l is azt k�veteltek), hogy Isten erej�t l�ss�k J�zus, k�s�bb pedig az apostolok �let�ben, mert a csoda legitim�lta volna el�tt�k, hogy a Mester �s tan�tv�nyai Isten k�ld�ttei. Persze �gy nem lett volna sz�ks�g hitre, bizalomra, hiszen a. csod�k mindent „bizony�tottak” volna, feleslegess� t�ve a hitet. A g�r�g�k viszont Istent gondolataikkal, logik�jukkal, k�vetkeztet�k�pess�g�kkel akart�k „megragadni” a term�szetben, a t�rt�nelemben vagy saj�t bensej�kben. Ehelyett legfeljebb egy magasztos isteneszm�ig juthattak el, egy „kell lenni Valakinek” gondolatig, de ez m�g messze volt a mennyei Aty�t�l, akit J�zus hirdetett. P�l felismerte, hogy Isten mindk�t �ttal szembefordult, s ezek helyett egy harmadikat nyitott meg az evang�lium hirdet�se �ltal: a kereszten �rt�nk meghalt J�zusban lehet tal�lkozniuk Istennel mind zsid�knak, mind g�r�g�knek, ha az err�l hangz� evang�liumot hittel elfogadj�k. �gy �ll el� zsid�k �s g�r�g�k (pog�nyok) ut�n a „harmadik, az �j n�p”, az egyh�z, melynek nem botr�nkoz�s, hogy a Messi�s keresztet szenvedett, �s nem bolonds�g, hogy Isten fia meghalt b�neik�rt, ellenkez�leg, ebben Isten erej�t �s b�lcsess�g�t l�tj�k meg. Ilyenek mind a zsid�k, mind a g�r�g�k k�z�l akadnak, mert �ket Isten elh�vta erre (24). Itt mutatkozik meg, hogy Isten „bolonds�ga” b�lcsebb az emberekn�l �s Isten „gyenges�ge” er�sebb az emberekn�l.

Mindezt a P�l �ltal haszn�lt ellent�tp�rokkal foglaljuk �ssze: a vil�g b�lcsess�ge – az igehirdet�s bolonds�ga, jelk�r�s �s b�lcsess�gk�r�s – a megfesz�tett Krisztus pr�dik�l�sa, botr�nkoz�s – er�, bolonds�g – b�lcsess�g, zsid�k �s g�r�g�k – „mi pedig” (az apostol �s az egyh�z), akik elvesznek – akik megtartatnak.

1 Kor. 1,26–31.

Az oly sz�ks�ges elvi tiszt�z�s ut�n az apostol gondolatmenete kezd visszat�rni a korinthusi probl�m�khoz. M�g nem sz�l a p�rtoskod�sr�l, de odafordul a gy�lekezet tagjaihoz s arra k�ri �ket, hogy vizsg�lj�k meg saj�t „elh�v�suk” (kl�sis, kereszty�nn� l�tel�k el�tti t�rsadalmi �llapotuk) milyens�g�t. Kider�l, hogy „nem sok”, azaz kev�s k�zt�k a „b�lcs” (tanult, iskol�zott, m�velt), kev�s „a hatalmas” (tehet�s), ti. nagy vagyonnal, ez�ltal a v�rosban befoly�ssal rendelkez�, s kev�s „az el�kel� (e�gen�s, j� csal�db�l val�, nemesi sz�rmaz�s�). �pp ellenkez�leg. „Test szerint”, azaz csak testi, k�ls� szempontokat figyelembe v�ve �k bolondok, szeg�nyek �s „aljan�p”. Nincs teh�t okuk vagy joguk semmivel sem dicsekedni, amit magukt�l �rtek el. Vigasztal�suk viszont van. El�sz�r az, hogy Isten mindig „�gy szokta” tenni: a vil�g szem�ben ostob�kat, gyeng�ket �s nemteleneket h�vja el, mert egyr�szt ezek engednek ink�bb h�v�s�nak, m�sr�szt ezzel t�rli el a m�velts�ggel, vagyonnal vagy el�kel� sz�rmaz�ssal val� emberi dicsekv�st. M�sik vigasztal�suk, hogy nekik itt van Krisztus, aki b�lcsess�g a vil�g szerint bolondoknak, igazs�g vagy megigazul�s a b�n�s�knek, �s szents�g-v�lts�gd�j a gy�lekezet tagjainak. Ez csak „Krisztusban” lehets�ges, azaz azoknak, akik hit �s kereszts�g �ltal a Krisztus-test, az egyh�z tagjaiv� lettek. �gy magukkal – m�g kereszty�ni �llapotukban – sem dicsekedhetnek, egyed�l az �rban. Id�zet k�vetkezik Jer 9:22–23-b�l, ahol a pr�f�ta arra int, hogy ne magunkkal, hanem az �rral dicsekedj�nk. Ez az �r (k�rios) P�l sz�m�ra a felt�madott Krisztus. „Krisztusban” nincs �rtelme sem sir�nkozni hi�nyainkon, sem b�szk�lkedni v�lt el�nyeinken, hanem egyed�l annak van �rtelme, hogy �t dics�rj�k mindaz�rt, amit T�le kaptunk!

1 Kor. II. R�SZ

1 Kor. 2,1–5.

Ha az el�z� versekben a gy�lekezet alacsony t�rsadalmi helyzet�vel bizony�totta az apostol, hogy Isten b�lcsess�ge �s ereje eg�szen m�s, mint az ember�, akkor ez�rt tarthatja azt a nem h�v� ember bolonds�gnak �s gy�nges�gnek: most a saj�t Korinthusban v�gzett gy�lekezetalap�t� munk�j�ra tekint e szempontb�l vissza. � �gy ment oda, hogy h�rom dolgot el�re elhat�rozott. Ezek k�z�l az volt az els�, hogy nem emberi b�lcsess�get (sophia) fog hirdetni. A m�sodik az, hogy igehirdet�se sor�n tart�zkodni fog a sz�noki hat�skelt�s eszk�zeit�l vagy fog�sait�l. A 2. v. h�perokh�-ja a sz�noki virtuozit�sra, a 4. v. peithos-a a r�besz�l�s, befoly�solni tud�s technik�j�ra utal. Ezekr�l � lemondott. Viszont elt�k�lte, hogy a Megfesz�tett J�zus Krisztust fogja a korinthusiaknak hirdetni. Nem „mindenr�l” akar nekik sz�lni, hanem „csak egyr�l”. �gy el�rte, hogy a v�rosban gy�lekezet alakult azokb�l, akik elhitt�k: a Megfesz�tett �rt�k, miattuk, helyett�k szenvedett, �s most felt�madva az Isten jobbj�n �l s onnan lesz elj�vend�. Ez�rt a korinthusiak hite nem emberi b�lcsess�gen vagy pszichikai hat�sokon alapult, hanem Istennek azon az erej�n, mely az er�tlen, s�t f�lelmekkel teli apostoli igehirdet�sben is megmutatkozott. A gy�lekezet nem azt l�tta, hogy milyen „nagy” igehirdet� P�l, hanem azt l�tta meg: milyen nagy Megv�lt� a Megfesz�tett. Hit�k alapja az az isteni er� lett (5), mely a kereszt er�tlens�g�ben �s az igehirdet�s egyszer�s�g�ben – vagy azok ellen�re – is megmutatkozott.

1 Kor. 2,6–16.

A 6. verst�l kezdve P�l megint az isteni b�lcsess�gr�l �r, ez�rt lesz a sz�nak pozit�v cseng�se. Az isteni b�lcsess�gr�l P�l a „t�k�letesek” k�z�tt akar sz�lni. Kik ezek? A teleios jelz� sz� szerint c�lhoz �rkezettet jelent. A sz�veg �sszef�gg�s�ben gondolhatunk �rett kereszty�nekre (Kiss S�ndor), az isteni titkokba beavatottakra, ami a miszt�riumvall�sok �ltal is haszn�lt terminus volt (Czegl�dy Istv�n), vagy „a fejl�d�s cs�cs�t el�rt” szem�lyekre, mint azt Barclay v�li. M�g egyszer hangs�lyozza az apostol, hogy ez az isteni b�lcsess�g eg�szen m�s tartalm�, mint a jelenleg uralkod� k�zgondolkod�s� „e vil�gkorszakban” (6b). Ezt a k�zgondolkod�st „a vil�g muland� fejedelmei” befoly�solj�k. Szellemi vagy politikai hatalmak ezek? A k�t szempont elv�laszthatatlan, amit azzal bizony�thatunk, hogy a „fejedelmek” (arkh�ntes) megfesz�tett�k „a dics�s�g Ur�t”, vagyis Krisztust. Ez�rt, ha mitikus-szellemi �rtelm�k van is e szavaknak, ugyanakkor a J�zust hal�lra �t�l� Pil�tusra vagy Her�desre is f�lre�rthetetlen�l utal P�l. Hiszen a R�m 13:3-ban ugyanezzel a sz�val az �llami tiszts�gvisel�ket nevezi meg. �s m�gsem, nem szabad a kifejez�s szellemi �rtelm�t�l eltekinten�nk. Az arkh�n lehet gonosz angyali-szellemi hatalom. Erre c�loz nagyon finoman a 8. v., mely szerint, ha a gonosz er�k tudt�k vagy megismert�k volna, hogy mi Isten terve Krisztus kereszthal�l�val – ti. a vil�g megv�lt�sa, a b�n�s ember megszabad�t�sa –, akkor ink�bb megakad�lyozt�k volna megfesz�t�s�t! A politikai hatalom urai teh�t, ha felismert�k volna, hogy ki a n�z�reti J�zus, akkor nem k�ldt�k volna a keresztre; viszont a szellemi vil�g hatalmai, ha felismert�k volna Isten megv�lt� terv�t J�zussal, akkor nem engedt�k volna a keresztre.

P�l teh�t Isten b�lcsess�g�t, ebben az �sszef�gg�sben: �dvterv�t sz�lja s ezzel evang�liumhirdet�se: kijelent�ss� v�lik! Ugyanis a sz�ban forg� isteni b�lcs �dvterv = m�st�rion, azaz hittitok. Az emberek el�l el van rejtve (apokekrummen�n), ami a m�ltban v�gbement, de a jelenben tov�bb hat� igeid�vel (perf.) kifejezett mell�kn�vi igen�v. M�gpedig szenved� alakban, mivel a cselekv� alany: Isten. Isten rejtette el ezt a hittitkot – amir�l P�l most evang�liumot hirdet –, aminek v�grehajt�s�t „eleve elrendelte” (ti. hogy Krisztus meghal �rt�nk a kereszten). A hittitok, m�st�rion nem az�rt titok, mert emberek tartj�k titokban, hanem mert Isten tartotta titokban, s nem emberi k�zl�s, hanem csak az isteni kijelent�s �tj�n v�lik nyilv�nval�v� (v�. Ef 3:3–4). Amikor P�l az evang�liumot hirdeti, az eddig rejtett isteni titkot jelenti ki, teszi nyilv�nval�v�. Nagyon fontos az anal�gia a t�rt�neti J�zus fel nem ismer�se (az akkori politikai hatalmass�gok r�sz�r�l) �s P�l keresztr�l sz�l� evang�liuma b�lcsess�g-jelleg�nek fel nem ismer�se (a hitetlenek r�sz�r�l) k�z�tt. Az evang�lium a nem lelki embernek �ppoly idegen, mint idegen volt kort�rsainak az a J�zus, akir�l az evang�lium sz�l.

P�l azt szeretn�, ha olvas�i szak�tan�nak ezzel a vil�gias gondolkod�ssal �s r�hangol�dn�nak az isteni b�lcsess�gre. Azonban az el�z� fejezetben t�rgyalt p�rtoskod�s�k az ellenkez�t bizony�tja. Hiszen a p�rtoskod�s m�g�tt uralomv�gy, �n�rv�nyes�t�si �szt�n h�z�dik meg, aki viszont meg�rtette az isteni b�lcsess�get, amit P�l hirdet, jobban mondva Akit P�l hirdet (ne feledj�k el az 1:30-at, hogy Krisztus a mi b�lcsess�g�nk), az nem uralkodni akar, hanem a kereszthal�lban megmutatkoz� szeretet szerint k�v�n �lni.

A 9. v. �rdekes p�lda P�l �r�smagyar�zat�ra. Az egyik, a k�nonba be nem ker�lt (az � idej�ben sem az �-, sem az �jsz�vets�g nem volt m�g kanonikusan lez�rva) intertestament�lis helyr�l, Ill�s Apokalipszis�b�l id�z. Ez a mennyei vil�gr�l sz�l, amely olyan, hogy az ember el sem tudn� k�pzelni sz�ps�g�t, Isten azonban elk�sz�tette az �t szeret�knek. Ami ebben az Apokalipszisben a j�v� �letre vonatkozik, azt P�l mag�ra �s a gy�lekezetre vonatkoztatja, amivel azt mondja ki, hogy J�zus elj�vetel�vel megkezd�d�tt az �j, az �dvid�. Az �ltala hirdetett evang�liumban, annak az �dv�ss�get felmutat� �s felk�n�l� tartalm�ban tal�lja � meg azt az elk�pzelhetetlen val�s�got, amit Isten az �t szeret�knek elk�sz�tett. Mindezt objekt�ve P�l igehirdet�se mondja el, szubjekt�ve viszont csak Isten Lelke tudja kijelenteni az egyes emberi lelkekben.

P�l a 10b-t�l kezdve egy saj�tosan kereszty�n, spiritu�lis „ismeretelm�let” kifejt�s�be fog. Ennek h�ttere az az �ltal�nosan elterjedt gondolat, hogy valamilyen nehezen felismerhet� dolgot csak olyan valami ismerhet meg, ami ahhoz hasonl� jelleg�. Pl. a vil�goss�got csak az ismeri fel, akiben valamilyen form�ja �l a vil�goss�gnak. K�z�rthet� p�ld�t haszn�l: az emberi l�lek (pszich�) megismerheti az emberi l�lekre vonatkoz� dolgokat. Mivel azonban az isteni L�lek eg�szen m�s, ez�rt a Szentl�lek, a pne�ma dolgait csak az ismerheti meg, aki „pne�matikus”, vagyis akiben benne �l Isten Lelke. A „pszichikus” �s „pne�matikus” jelz�k itt olyan emberekre vonatkoznak, akikben csak az emberi dolgokra ir�nyults�g, illetve akikben az isteni dolgokra ir�nyults�g uralkodik.

A Szentl�lek, mint a megismer�s princ�piuma, egyr�szt Isten „m�lys�geit” (10) ismeri meg, vagyis rejtett titkait, m�sr�szt az emberi sz�v titkait �s m�lys�geit. L�tja, hogy mi van a sz�v�nkben �s azt is, hogy mire van sz�ks�g�nk (v�. R�m 8:27). De �gy van ez a pne�matikus (itt: az Isten Lelke �ltal �rintett, s�t �talak�tott) emberekkel is: �k is fog�konyak az isteni �dv titkai, egyszersmind az emberi sz�v rejtett titkai ir�nt. Ilyen lelk�lettel szabad „�t�lni” (14–15), de nem m�sok el�t�l�se vagy le�rt�kel�se k�vetkezik ebb�l, hanem annak a feladatnak megl�t�sa, amit m�sok �rdek�ben elv�gezhet�nk. Ez az isteni b�lcsess�g. S most, a gondolatsor v�g�re kider�lhet: a J�zusr�l sz�l� �s az isteni b�lcsess�gr�l sz�l� fejteget�sek nem k�t k�l�n t�m�r�l besz�ltek, hanem ugyanarr�l. J�zusr�l, aki az isteni b�lcsess�g, a praeexistens isteni B�lcsess�g. � ad helyes istenismeretet �s �letszents�g�t.

1 Kor. III. R�SZ

1 Kor. 3,1–4.

A 2:6–16 elvi fejteget�sei ut�n P�l apostol ism�t az egyes sz�m 1. szem�lyt haszn�lja, vagyis a maga �s a gy�lekezet kapcsolat�r�l sz�l. Meg�llap�tja, hogy a fenti t�rv�nyszer�s�get arr�l, hogy a lelki ember meg�rti a l�lek �ltal Isten �s az emberi sz�v titkait – nem lehetett a korinthusiakra alkalmazni akkor, amikor k�zt�k j�rt �s a gy�lekezetet alap�totta. Nem �rtett�k volna meg akkor a m�lyebb ismereteket. Sz�p hasonlatot alkalmaz a gyermek, illetve feln�tt t�pl�l�kok k�l�nbs�ge felhaszn�l�s�val. A gyermek a tejet tudja j�l megem�szteni. �gy a m�g testies gondolkod�s� embernek is csak Isten dolgai alapigazs�gait szabad elmondani, k�l�nben „nem tudja megem�szteni” azt, amit hall. Viszont az �retteknek szil�rd t�pl�l�kot kell adni (br�ma), mert m�r alkalmasak ennek elfogyaszt�s�ra, s�t t�pl�lkoz�sukhoz ez sz�ks�ges. Az ez ut�ni gondolat viszont „hideg zuhanyk�nt �ri, sokkter�piak�nt” (Schrage) a korinthusiakat. P�l azt adja tudtukra, kb. 5 �vvel a gy�lekezet alap�t�sa ut�n, hogy amit nem tudtak meg�rteni hitre jut�suk idej�n – s ez term�szetes �llapot volt akkor –, azt m�g most sem tudj�k meg�rteni, mert m�g kiskor�ak �s testi m�don gondolkodnak. Ez abb�l l�tszik, hogy visz�ly �s verseng�s �l k�zt�k. Ez pedig a kiskor�s�g �s a testies gondolkod�s jele. (A sz�veg hol a sarkinos, hol a sarkikos sz�t hozza. Az el�bbi „testb�l val�t”, ut�bbi „testies jelleg�t” jelent bet� szerint, vannak sz�vegvari�nsok is, az �sszef�gg�st n�zve nincs nagy k�l�nbs�g a k�t jelz� k�zt.) Akik �gy nyilatkoznak magukr�l, hogy „�n P�l� vagyok” vagy „�n Apoll�s�”, azok a hitbeli �retlens�g�kr�l �s nem L�lek szerinti gondolkod�sukr�l tesznek tan�s�got.

1 Kor. 3,5–9.

Legf�bb ideje P�l szerint ebben a helyzetben tiszt�zni, hogy ki � �s ki Apoll�s a gy�lekezet �let�ben. „Szolg�k”-nak nevezi mag�t �s Apoll�st, diakonosnak. Isten felhaszn�lta �ket a gy�lekezet hitre jut�s�ban. A hitet azonban nem �k, hanem Isten adta, kinek-kinek, amint akarta. Szolg�latuk nem volt teljesen egyforma. P�l volt, aki „pl�nt�lta” benn�k a hitet – vagyis � volt a gy�lekezet alap�t�ja –, Apoll�s viszont „�nt�zte” benn�k a hit pal�nt�j�t, ami szint�n n�lk�l�zhetetlen�l fontos szolg�lat volt. Van �rtelme vitatkozni azon, hogy melyik a fontosabb? Nincs, m�r csak az�rt sem, mert „Isten adta a n�veked�st” (6). Kiss S�ndor figyelemre m�lt� megjegyz�se, hogy P�l mindkett�j�k m�ltbeli tev�kenys�g�t aoristos-szal fejezi ki (a m�ltban, egy bizonyos pillanatban t�rt�nt), m�g Isten tev�kenys�ge praet. impf., azaz tart�san, hosszan t�rt�nt.

Apoll�sr�l P�l apostol itt is �s m�s helyeken (pl. R�m 16:7) szeretettel �s teljes meg�rt�ssel sz�l, nem engedi, hogy a gy�lekezeti p�rtok kij�tssz�k �ket egym�s ellen. �k egyek (8) a szolg�latban, jutalmuk (b�r�k) azonban munk�juk szerint lesz az �rt�l. Ehhez a jutalomhoz tartozik, hogy �k Istennek nemcsak szolg�i, de munkat�rsai (s�nergoi) lehetnek. Munk�juk Isten sz�nt�f�ldj�n, azaz a gy�lekezetben van, ahol Isten a gazda. Egy m�sik, az els�t torl�dva k�vet� hasonlat szerint a gy�lekezet Isten �p�lete.

1 Kor. 3,10–15.

P�l, miut�n kimondta a 9. versben, hogy a gy�lekezet Isten �p�lete, most Apoll�s �s a saj�t kapcsolat�t a gy�lekezettel az �p�tkez�s gondolatk�r�vel fejezi ki, azt metaforak�nt kisz�les�tve. Eszerint J�zus a gy�lekezet egyetlen alapja, fundamentuma, � P�l, a b�lcs �p�t�mester, aki ezt a biztos alapot megadta a gy�lekezetnek, s mindenki m�s, aki �p�t (pl. Apoll�s) m�r csak a meglev� alapra h�zhatja a falakat. Az, hogy P�l b�lcs �p�t�mester lehet, ez nem az � �rdeme, „az Istent�l adott kegyelem szerint” tudta ezt elv�gezni. Az m�r a tov�bbi munk�sok felel�ss�ge, hogy az apostoli alapra mit �p�tenek, illetve hogyan. A legfontosabb, hogy mindenki J�zus Krisztusra, az egyetlen, teh�t semmi �s senki m�ssal fel nem cser�lhet� alapra �p�tsen. Sem emberek, sem eszm�k, sem dogm�k nem szolg�lhatnak alapul �s nem p�tolhatj�k az egyh�z egyetlen alapj�t: Krisztust. A 12. versben hatf�le �p�t�anyag felsorol�s�t tal�ljuk, abb�l az els� h�rom dr�ga, a m�sodik h�rom pedig gy�l�kony. A 13. v. m�r az �p�tkez�s „ellen�rz�s�t” helyezi kil�t�sba. Ez id� k�rd�se, az biztos, hogy nem marad el. „A nap” (= az �t�letnap) majd nyilv�nval�v� teszi kinek-kinek a munk�j�t az egyh�zban. Ez a l�nyeg, nem pedig az emberek j� vagy rossz v�lem�nye. Az �t�let t�z�ben (r�gi �kori k�p: az �t�let, mint t�z) megolvad vagy meg�g az emberi munka. Ami megmarad, az igaz�n �rt�k. Pl. a nemesf�mb�l csak a salak �g ki, ami igaz�n �rt�k, az megmarad. De mi lesz azzal, akinek a munk�ja megm�rettetik? Ha megmaradt a munk�ja, az maga nagy jutalom. Maradand�, amit Isten kegyelme �ltal elv�gzett. Ha nem marad a munk�ja meg, az �t is meg�t�li. �res k�zzel kell meg�llnia Isten el�tt. Teh�t nem l�that� teljes�tm�nyeink mennyis�ge vagy elismerts�ge a d�nt�, hanem az, hogy az isteni �t�let mit mutat abb�l id�t�ll�nak, maradand�nak. A jutalom gondolat�val is tal�lkozunk, ami sem P�lt�l, sem Krisztust�l nem volt idegen, csak nem f�z�d�tt hozz� az emberi �rdem vagy saj�t er�. A sorok k�zt ott van az a meg�llap�t�s, hogy teljesen felesleges az egyh�zban „p�rtoskodva” saj�t kedvenceink munk�j�t f�ldics�rni, m�sok�t pedig csep�lni, hiszen a v�gs� sz�t az egyh�zi munka �rt�k�r�l Isten fogja kimondani az �t�letben.

1 Kor. 3,16–17.

�p�let – amir�l eddig sz� esett – t�bbf�le van, de most azt az �j gondolatot veti fel P�l, hogy a gy�lekezet nem ak�rmilyen �p�let, hanem Isten temploma (a naos sz� a jeruzs�lemi templom �p�letei k�z�l mag�t a szent�lyt jelentette). A szent�lyben az istens�g lakik. Ezt az �ltal�nos vall�si k�pzetet P�l �gy b�v�ti, hogy a gy�lekezetben Isten Lelke lakik. Teh�t nemcsak az egyes h�v�kben, de a h�v�k k�z�ss�g�ben, az anyaszentegyh�zban is ott lakik a Szentl�lek. Isten f�lt�kenyen vigy�z az � szent�ly�re, azaz a gy�lekezetre. A templom megront�j�t, megszents�gtelen�t�j�t, gyal�z�j�t Isten megb�nteti. Ez�rt kell a gy�lekezetnek nagyon vigy�znia arra, hogy sohase v�ljanak olyan megromlott szent�lly�, ahol m�r nem lakhatik a Szentl�lek. M�rpedig a visz�ly, p�rtoskod�s megrontja a gy�lekezetet, a Szentl�lek lak�hely�t. Olyan, mintha egy sz�p templomot k�l�nf�le mesters�ges v�laszfallal r�szekre bontan�nak. „Nem tudj�tok?” – k�rdi P�l –, hogy ez nem maradhat b�ntetlen�l? A k�rd�s, mely a lev�lben t�bbsz�r el�fordul, „sz�noki k�rd�s”, az �n. diatrib� m�faj�ra jellemz�. A diatrib� (az „id�t valahol elt�lteni, m�latni”, �tvitt �rtelemben valahol besz�lget�ssel elt�lteni az id�t – ig�b�l ered a kifejez�s) olyan sz�noki m�faj, amelyben a besz�l� k�rd�seket int�z a hallgat�khoz. Itt P�l igenl� v�laszt v�r a k�rd�s�re. A gy�lekezetnek tudnia kellene ezt. De akkor – k�rdezi szavak n�lk�l az apostol – hogyan viselkedhetnek �gy, mintha mindezt nem tudn�k? „Ti vagytok” a szent�ly, ez a sok lok�lis templomkultusszal szemben mer�ben �j gondolat.

1 Kor. 3,18–23.

A p�rtoskod�sr�l sz�l� hossz� r�szt (1:18–3:23) most befejezi P�l oly m�don, hogy az eddig k�l�n-k�l�n fut� gondolatmenetek (b�lcselked�s �s p�rtoskod�s vesz�lyei) sz�lait most �sszek�ti �s egy�ttal elk�ti. A vil�g szerint b�lcsess�g, ami a korinthusiak �let�ben a p�rtoskod�sban, az egyes tan�t�knak a t�bbiekkel szembeni favoriz�l�s�ban nyilv�nul meg: bolonds�g az Isten el�tt. Meg kell ebb�l t�rni�k �s az isteni b�lcsess�g �rt�k- �s magatart�srendj�t kell elfogadniuk. K�l�nben mer� �ncsal�s a kereszty�ns�g�k. K�t �sz�vets�gi id�zettel t�masztja al� – Isten les�jt� v�lem�ny�re hivatkozva a vil�gi b�lcsess�gr�l – mondanival�j�t. J�b 5:12-b�l vett id�zete er�teljesebb, mint a LXX sz�vege, ford�thatn�nk �gy; hogy Isten megh�zza a hurkot, m�gpedig saj�t ravaszs�guk k�tel�t a vil�g b�lcseinek nyaka k�r�l. Az�rt is ostobas�g, ha a gy�lekezet a k�l�nf�le tan�t�khoz tartoz�ssal dicsekszik, mert nem �k P�l�i vagy Apoll�s�i, hanem megford�tva: azok a gy�lekezetek tulajdonai. Milyen sz�p lehet�s�get mutat fel el�tt�k az apostol! Ahelyett, hogy egy-egy vezet� „tulajdonaiv�” lenn�nek, �k �rezz�k magukat az �rt�kes vezet�k, tan�t�k haszon�lvez�inek, hiszen az � kedv�k�rt rendelte legjobb szolg�it az Isten. „Himnikus lend�lettel” (Kiss S�ndor) vagy „diadal�nekk�nt” (Czegl�dy Istv�n) most tov�bbfokozza a gondolatot az apostol: nemcsak tan�t�it �rezheti mag��nak a gy�lekezet, hanem az eg�sz vil�got, �letet �s hal�lt, jelenlev�ket �s j�vend�ket. Ez a kereszty�n ember csod�latos istengyermeki szabads�ga! „Minden a ti�tek” – hirdeti P�l, de csak az�rt, mert ti viszont „a Krisztus�i vagytok”. Luther szerint a kereszty�n ember szabads�ga abban �ll, hogy hit �ltal mindennek ura, viszont szeretet �ltal mindennek szolg�ja. P�l is folytatja tov�bb: Krisztus pedig az Isten�. �gy, ebben a Szenth�roms�gra utal� v�gs� mondatban v�lik nyilv�nval�v� a gy�lekezet el�tt felragyogtatott t�vlatok nagyszer�s�ge.

1 Kor. IV. R�SZ

1 Kor. 4,1–5.

A t�mav�lt�s fokozatos. Eddig a p�rtoskod�s vesz�lyeir�l volt sz�, e fejezetben m�r az apostol �s m�s apostolok helyes meg�t�l�s�nek krit�riumaival tal�lkozunk. Az apostol a maga tiszt�t a h�p�ret�s-hez (eredeti �rtelme: az az evez�sszolga, aki a haj� als� r�sz�ben h�zza a lap�tot, de az ir�ny�t�st a felette l�v� r�szben tart�zkod� korm�nyos v�gzi) �s az oikonomos-hoz (s�f�r, olyan vezet� szolga, akire mindent, mindenkit r�b�zhatnak, de egyszer mindenr�l sz�mot kell adnia a gazd�j�nak) hasonl�tja. Az ut�bbir�l elmondja, hogy Isten titkainak s�f�ra. L�ttuk, hogy a m�st�rion olyan hittitok (v�. 2. r�szt), melyet csak az isteni kijelent�s k�pes meg�rtetni az emberrel. Isten titkainak s�f�rait�l – mint a s�f�rokt�l �ltal�ban – els�sorban h�s�get v�rnak. Ez itt azt jelenti, hogy csak Isten titkait adj�k tov�bb az embereknek, nem a saj�t gondolataikat, de ugyanakkor kitart� munkav�gz�s�ket is jelenti. Az apostol a s�f�ri �letforma mindk�t elem�t komolyan veszi. Azt is, hogy a sz�mad�s napj�ig �gy kell gazd�lkodnia a r�b�zottakkal, mintha azok az �v�i voln�nak, gazd�j�n k�v�l senkinek nem tartozik id� el�tti sz�mad�ssal. De a m�sik elemet is komolyan veszi: egyszer meg kell �llni a mindent tud� Gazda el�tt �s � fogja a s�f�r munk�j�t meg�t�lni. A 2. v. h�de olvasata a val�sz�n�bb: „ez esetben”-nek ford�tand�, szemben a megszokottabb: „ami pedig”-gel (a ho de sz�vegvari�ns szerint). P�l f�l�tt teh�t nem jogosult �t�lkezni semmif�le emberi f�rum. S�t. Saj�t lelkiismeret�t sem tartja v�gs� f�rumnak, mint annyi „nagy egy�nis�g” a t�rt�nelem folyam�n. Tudatosan nem tal�l mag�ban kivetnival�t, lelkiismerete nem mond ellene tetteinek. De ez m�g nem ad „megigazul�st”, ez nem ad felment�st neki. � az �rra v�r, aki a maga idej�ben �t�letet fog majd f�l�tte tartani. Az az �r J�zus, aki az �t�let napj�n meg fogja mutatni, ami rejtett az emberi sz�vben �s meg fogja vil�g�tani az emberi sz�v legrejtettebb sz�nd�kait is. Akkor Istent�l lehet epainos-t (dics�retet, politikai vagy eszkhatol�gikus elismer�st) nyerni.

1 Kor. 4,6–13.

A 6–7. versekben P�l az eddigi elvi fejteget�seket k�v�nja a maga �s Apoll�s gy�lekezettel val� kapcsolat�ra alkalmazni. (Metaskh �matidz� = valamit �talak�tva egy adott esetre alkalmazni.) �vja a korinthusiakat att�l, hogy az egyik tan�t�t pajzsukra festve, azt a m�sikkal szemben maguk el� tartva akarjanak a m�sik csoporttal szemben nagyobbnak lenni vagy annak l�tszani. A 6. v. f�sio� ig�je, a nevets�ges felfuvalkodotts�got fejezi ki s a hallgat�knak „A felfuvalkodott b�ka �s az �k�r” c�m� mes�t juttatta esz�kbe. A b�ka m�r „majdnem akkor�v�” f�jta fel mag�t t�rsai el�tt, mint amekkora az �k�r volt, csak �ppen – sz�tpukkadt. Mellbev�g� a 7. v. figyelmeztet�se: van valami �rt�k benned, amit nem Istent�l kapt�l volna? Ha nincs, akkor mi�rt dicsekszel vele?

A 8–13. versek hangv�tele m�g a P�lt�l megszokott ki�lezetts�gn�l is kem�nyebb. Ez a „felfuvalkodotts�g elleni olvasm�ny” (Schrage) tele van sz�ls�s�ges ellent�tp�rokkal, metsz� g�ny �rad bel�le. Valaki azt mondta, hogy P�l csak egy dologgal szemben nem volt t�relmes: a t�relmetlens�ggel szemben. M�rpedig itt a gy�lekezet nem volt k�pes a kereszty�n �letre annyira jellemz� „m�r” �s „m�g” k�zt �lni, azaz a m�r megval�sult �s a m�g megval�sul�sra v�r� isteni �g�retek fesz�lts�g�ben, hanem ehelyett azzal �ltatta mag�t, hogy m�r minden megval�sult az �let�ben, ami a kereszty�n �letben megval�sulhat. Innen �rthet� P�l kem�ny hangv�tele.

A 8. versben k�tszer haszn�lja a „m�r” sz�t, az�rt, hogy r�d�bbentse olvas�it arra, hogy ennek m�g nincs itt az ideje. A gy�lekezet mag�t m�r uralomra jutottnak �s meggazdagodottnak v�li. B�r �gy volna – mondja az apostol –, akkor mi is uralkodn�nk veletek egy�tt. Ha ezt lelki atyjuk irre�lisnak tartja, nem kellene a korinthusiaknak �szrevenni�k, hogy kor�ntsem jutottak el m�g ebbe az �llapotba? P�l k�ts�gbeejt�nek tartja a testies gondolkod�s� embernek azt a balhiedelm�t, hogy m�r c�lhoz �rt a lelki �letben. Hogy r�d�bbentse �ket a val�s�gra, rajong� �n�m�t�sukkal szembe�ll�tja a maga �s t�rsai helyzet�nek s�t�t t�nus� k�p�t.

A 9. versben nem kevesebbet �ll�t, mint hogy az apostolokat Isten utols�kul, hal�lra sz�ntakul �s nevets�ges l�tv�nyoss�gul (the�tron) �ll�totta a vil�g el�. Hogyne lenne az apostol utols� a vil�gban, ha a gy�lekezet is annyira lebecs�li, hogy „neve, ha van, csak �ruv�djegy” (J�zsef Attila) a k�l�nf�le g�g�s egyh�zi csoportocsk�k z�szlaj�n? Ha a korinthusiak saj�t kereszty�n �let�ket a gy�ztes hadvez�r diadalmenet�vel t�vesztik �ssze, akkor P�l a felel�s, �s a sok szenved�st v�llal� gy�lekezeti vezet�k �let�t a legy�z�tt hadifoglyok sz�gyenmenet�hez hasonl�tja (azok is utols�k, hal�lrasz�ntak �s b�m�sz szemek l�tv�nyoss�g�v� lesznek). A 10. verst�l ellent�tp�rokat olvashatunk a korinthusiak megsz�gyen�t�s�re. Ti b�lcsek vagytok? Akkor mi a bolonds�got v�llaljuk! (P�l az emberek szem�ben hajland� bolondnak l�tszani, hogy Krisztus el�tt b�lcs lehessen.) Ti er�sek vagytok? Akkor mi gy�ng�k. Ti dics�s�gben �sztok? Mi pedig sz�gyenbe s�llyedt�nk. Hiszen – folytatja a 11. �s k�vetkez� versekben – „eg�szen mostanig” (teh�t az apostolok m�g nem �rtek el a perfekci� �llapot�ba, mint azt a gy�lekezet tagjai �nmagukr�l gondolt�k) �hez�s, szomjaz�s, ruh�tlans�g �s �tlegel�s meg hajl�ktalans�g jutott oszt�lyr�sz�nk�l. Vajon �szrevett�k-e P�l olvas�i, hogy ezt a sok szenved�st az apostolok ��rt�k v�llalt�k? Vajon h�la �s megbecs�l�s �bredt-e a sz�v�kben ir�ntuk, �s magukra tekintve megsz�gyen�ltek-e egy keveset, hogy �k a kereszty�n �letb�l a szenved�st nem, csak m�sok meg�t�l�s�t v�llalt�k? Azt is v�llalt�k P�l meg munkat�rsai, hogy a gy�lekezett�l nem fogadnak el semmit szolg�latuk�rt, hanem neh�z fizikai munk�val eltartj�k magukat. A szidalomra �ld�smond�ssal, az �ld�z�sre kitart�ssal feleltek. �gy lettek a vil�g szemetj�v� �s s�pred�k�v�. A perips�ma egy t�rgy vagy szem�ly megtiszt�t�sa alkalm�val a f�ldre esett hullad�k vagy vakar�k. Ez m�r az �nmegal�z�s m�lypontja. B�r van a sz�nak vall�st�rt�neti �rtelme is, azokat a megvetett embereket jelentette a g�r�g i�n kult�r�ban, akik�rt „nem k�r”, ha nagy vesz�ly eset�n �nk�ntesen engesztel�si �ldozatul adj�k magukat a k�z�ss�g�rt.

1 Kor. 4,14–21.

Amint a 4:1-ben l�ttuk: a t�mav�lt�s fokozatos, azaz az apostol a gy�lekezeti visz�lyokr�l �rt mondanival�j�t lassan lez�rva m�s t�m�ra t�r �t. A t�ma v�gleges lez�r�sa itt, a 14kk. versekben t�rt�nik. A 14–16-ban P�l felfedi a gy�lekezet ir�nti indulat�t. Nem az volt a c�lja, hogy megsz�gyen�tse �ket, b�r �szre t�r�t�s�k sor�n a g�ny eszk�z�t is ig�nybe vette, de megjobb�t�suk sz�nd�k�val. M�r az�rt sem lehetne rosszindulattal ir�ntuk, mert atyak�nt szereti �ket. M�dszere az int�s (nouthet� = a sz�v�re helyezni valakinek valamit: nous �s tith�mi szavakb�l, a figyelmeztet� lelkigondoz�s terminusa), mint a test szerint aty�knak. Az�rt atyja a gy�lekezetnek, mert �ltala jutottak el a kereszty�n hithez �s �lethez. Tan�t�mester�k (paidag�gos = a gyermeket iskol�ba k�s�r� rabszolga) sok lehetett, de lelki apjuk az apostol. Az evang�lium hirdet�se �ltal � „nemzette”, „sz�lte” �ket (15b). Term�szetesen P�l tudja, hogy az �jj�sz�let�s a L�lek �s az Ige �ltal t�rt�nik, de � hirdette Korinthusban a l�lek erej�vel �gy az ig�t, hogy abb�l �j �let t�madt. Hangs�lyozza, hogy ez az Ige az evang�lium volt. Az atya azonban nemcsak nemzi gyermek�t, hanem �let�vel hat�st gyakorol annak �let�re. Ez�rt k�ri az �r� a gy�lekezetet, hogy „legyenek k�vet�i”, ut�nozz�k �t. (Itt nem a J�zus �ltal haszn�lt „nyom�ban j�rni”, akolouthe� ige szerepel, hanem a lelki mint�t ut�nz� magatart�s.) A 11:1 mindezt f�lre�rthetetlenn� teszi: a gy�lekezet az apostolt annak Krisztus-k�vet�s�ben ut�nozza.

P�l �gy �rzi; minden lehet�s�get meg kell ragadnia a gy�lekezet helyes �tra t�r�t�se �rdek�ben. Ez�rt nemcsak im�dkozik �rt�k (1:4), nemcsak lev�lben inti �ket, de legmegb�zhat�bb munkat�rs�t, Tim�theust is elk�ldi hozz�juk. Az ApCsel 18:5-b�l megtudjuk, hogy Tim�theus ott volt P�llal a gy�lekezet alap�t�s�n�l. �gy j�l tudja majd n�luk k�pviselni a kereszty�n „utakat” (17), azaz a minden gy�lekezetre n�zve k�telez� k�z�s �letvitel alapszab�lyait. Ez nem az evang�lium, amely hitre h�v, hanem a didach�, a tan�t�s, mely a h�v�k �letm�dj�ra vonatkozik.

Az apostol tudja, hogy vannak olyanok Korinthusban, akik azzal �ltatj�k magukat �s m�sokat, hogy � be nem teszi a l�b�t t�bbet a v�rosba. Ez�rt felfuvalkodnak, amint ez pl. a 6. versb�l is kider�lt. Pedig P�l hamarabb k�z�j�k fog �rkezni, mint v�lik, ha az �r megengedi. Nem ez teh�t a k�rd�s, hanem az: hogyan fog �rkezni hozz�juk: bottal (szigor�an, pedag�gusk�nt) vagy szeretettel (atyak�nt)? V�gs� soron ez t�l�k f�gg. Ha gyermekk�nt fogadj�k, atyak�nt fog �rkezni. Nem az lesz k�zt�k a feladata, mint Tim�theusnak. � nem a kereszty�n �letvitel elemeit fogja felsorolni nekik, hanem megvizsg�lja a felfuvalkodottakat: csak a szavuk (= hangjuk) nagy: vagy az �let�kb�l is �rad Isten orsz�ga ereje? Hiszen ez az orsz�g, vagyis Isten uralma az emberek �let�ben nem �res szavakb�l �ll, hanem a tettek, a magatart�s olyan erej�b�l; melyben a szeml�l� isteni er�megnyilv�nul�st vehet �szre. Ebben legyenek a korinthusiak „nagyok”, ha tudnak!