Bevezet�s

A v�ros.

Az �korban a Peloponn�sosi-f�lszigetet keskeny f�ldszoros (isthmos) v�lasztotta el a g�r�g f�lsziget t�bbi r�sz�t�l. (Ma ezt a f�ldszorost csatorna szeli �t.) Korinthus v�rosa ennek d�li r�sz�n, teh�t a f�lsziget bej�rat�n�l �p�lt, hadaszati szempontb�l a nagy kiterjed�s� f�lsziget „kulcsa” volt. A f�ldszoros k�t tengert v�lasztott el, keletre az �gei-, nyugatra pedig a I�n-tengert, illetve az ahhoz vezet� Korinthusi-�bl�t. A v�rost ez�rt „k�ttenger�”-nek (bimaris) nevezt�k. Kik�t�je is kett� volt, a keletre n�z� Lechaion �s a nyugatra tekint� Kenchreai. Ha valaki meg tudta fizetni a k�t kik�t�t �sszek�t� fas�neken t�rt�n� haj�vontat�s �r�t, t�bb h�ttel meg tudta r�vid�teni a f�lsziget k�r�lhaj�z�sa idej�t, mely nemcsak hosszan tart�, de vesz�lyes is volt akkoriban.

A v�ros t�rt�nete az �sid�kbe (Kr. e. 2. �vezred) ny�lt vissza. A Kr. e. 8–7. sz�zadban m�r er�s, n�pes, gazdag, gyarmatokat alap�t�, ipari �s kereskedelmi k�zpont. K�l�n�sen ker�miaipar�r�l volt nevezetes (korinthusi v�z�k). T�bbsz�r elpusztult azonban f�ldreng�s vagy h�bor�k k�vetkezt�ben. H�nyatott sors�t jellemezte a k�zmond�s: „Korinthus egyszer f�nt, m�skor lent”. Az Akh�j Sz�vets�g k�zpontjak�nt kih�vta maga ellen a r�maiak haragj�t, s L. Mummius hadvez�r Kr. e. 146-ban a f�ldig rombolta, lak�it kiirtatta. Kb. 100 �vvel k�s�bb Iulius Caesar �jraalap�totta, f�k�nt veter�nokkal �s felszabad�tott rabszolg�kkal telep�tette be. Csakhamar ism�t nagyv�ross� v�lt, sok templommal (Apoll�n – ez a szenthely az egyetlen, mely a r�mai puszt�t�s ut�n is megmaradt –, Poszeidon, Dion�szosz stb. tisztelet�re). A v�ros melletti hegyen (Akrokorinthos) emelkedett Aphrodit� istenn� kegyhelye.

A v�ros – �s k�s�bb a kereszty�n gy�lekezet – t�rsadalma kis r�szben j�m�d�, szabad polg�rokb�l �llt. K�z�l�k Erasztosz nev�t (R�m 16:21.23), aki a v�ros oikonomosa – gazdas�gi vezet�je – volt, az �sat�sok sor�n megtal�lt�k a v�rosi sz�nh�z romjai k�z�tt. A latin felirat azt mondja el, hogy k�zte volt azoknak, akik saj�t k�lts�g�k�n k�padl�t rakattak a sz�nh�zba. Kriszposz egykor a zsinag�ga el�lj�r�ja volt (ApCsel 18:8), Gaiusnak pedig a gy�lekezetet (vagy annak egy r�sz�t) befogadni k�pes h�za volt (1:14). Ami igaz a gy�lekezetre n�zve, alighanem az eg�sz v�rosra n�zve is igaz volt: nem volt k�zt�k sok a nemes, gazdag �s m�velt ember (1:26). Sokkal t�bben voltak a kiszolg�lt katon�k, kik�t�munk�sok, haj�sok, rabszolg�k. Az ilyenek boldogan vett�k, hogy a gy�lekezeti szeretetvend�gs�gen j�llakhattak, illetve csal�dtak, ha erre nem ker�lt sor (11:20–22). A rabszolg�k egy r�sze tanult lehetett, pl. �rnok, mint Tertius (R�m 16:22; akivel az apostol Korinthusb�l �ratta level�t R�m�ba, s akinek a neve: „Harmadik”-at jelentett, ami gyakori rabszolgan�v volt). A v�rosi prolet�rok jelent�s r�sze viszont �r�studatlan maradt, nem tudta forgatni a g�r�g �sz�vets�get, �gy k�zenfekv� volt, hogy a gy�lekezeti �letben ink�bb elragadtatott, pneumatikus „nyelveken sz�l�s�val” vett r�szt. A v�ros f�ldrajzi helyzet�b�l (kik�t�k), t�rt�nelm�b�l (gy�k�rtelen telepesek), t�rsadalmi helyzet�b�l (hatalmasok �s kiszolg�ltatottak) k�vetkezett laza erk�lcse. Az Aphrodit�-templom ezer papn�je szolg�lta az �rz�ki szerelem kultusz�t a gazdagabb vend�geknek, de a szeg�nyebb negyedekben is kaphat� volt olcs� p�nz�rt a megv�s�rolhat� szerelmi �lm�ny. A Sztrab�n f�ldrajztud�s �s utaz� �ltal id�zett mond�s: „Nem mindenki utazhat Korinthusba” c�loz arra, hogy a „korinthusi erk�lcs�k” rossz h�re messze f�ld�n ismert volt.

A gy�lekezet.

A gy�lekezet alap�t�s�nak t�rt�net�t az ApCsel 18:1–17-ben tal�ljuk. P�l apostol m�sodik misszi�i �tj�n �rkezett ide. Munkat�rsakat tal�lt egy zsid�kereszty�n iparos h�zasp�rban, Akvil�ban �s Priscill�ban, akik Klaudiusz cs�sz�r 49-ben kiadott rendelete alapj�n a t�bbi zsid�val egy�tt t�voztak R�m�b�l �s Korinthusban telepedtek le. K�s�bb hozz�juk csatlakozott a k�t r�gi, kipr�b�lt munkat�rs: Szil�sz �s Tim�theus is (ApCsel 18:2.5). Az apostol, szok�sa szerint, a zsinag�g�ban kezdte meg misszi�i igehirdet�s�t, k�s�bb azonban az ottani ellenszeg�l�s miatt egy pog�nykereszty�n: Titius Justus h�z�ban folytatta tov�bb szolg�lat�t. Isten k�l�n kijelent�sben biztatta P�lt a munka folytat�s�ra (ApCsel 18:9–11), ez�rt � m�sf�l �vig maradt a v�rosban. A zsid�k a r�mai procurator (Galli�, Seneca filoz�fus testv�re) el� vitt�k P�l elleni panaszukat, de a m�velt r�mai nem k�v�nt beavatkozni az �ltala „babon�nak” min�s�tett vall�si vit�kba. Amikor P�l elt�vozott, sok lelki aj�nd�kkal �kesked�, de sok hitbeli erk�lcsi harccal megpr�b�lt, �letk�pes gy�lekezett�l vett b�cs�t.

A lev�l �r�s�nak k�r�lm�nyei. A lev�l Ef�zusban keletkezett (16:5.8), ahol az apostol �jabb g�r�gorsz�gi �tj�t tervezte (ApCsel 19:21). Korinthusi tart�zkod�sa els� �zben el�g pontosan meghat�rozhat� a r�g�szek �ltal megtal�lt �n. Galli�-k� seg�ts�g�vel, amire a proconsul hivatali ideje (Kr. u. 51/52) alapj�n k�vetkeztethet�nk. A gy�lekezethez t�bb �vvel k�s�bb, kb. 54-ben �rt level�t nevezz�k els� korinthusi lev�lnek. Ezt megel�z�en azonban m�r �rt nekik, amire az 1Kor 5:9 c�loz. Az a lev�l elveszett. Ezut�n � kapott a gy�lekezett�l egy erk�lcsi k�rd�sekkel teli levelet, amit egy h�romtag� k�ld�tts�g (16:17) vitt el hozz�. Erre val� v�laszk�nt sz�letett meg az els� korinthusi lev�l, mely itt-ott c�loz (�s v�laszol) a feltett k�rd�sekre („Amir�l pedig �rtatok…”, 7:1; 8:1.4), a tov�bbi levelez�sr�l a m�sodik lev�l bevezet�se sor�n esik sz�.

A lev�l�r�s ind�t�kai.

A gy�lekezetben foly� p�rtoskod�s (1:10–15; 3:3–7.21–23) �s a c�g�res b�n�k (5–6. r.) el�t�l�se; a c�mzettek �ltal feltett k�rd�sekre adott v�laszad�s sz�nd�ka (7:1k.; 8:1k.); az istentiszteleti �letben tapasztalhat� vissz�ss�gok gy�gy�t�sa (10:16–14:40); v�g�l a test felt�mad�s�nak hirdet�se a rajong�kkal szemben, akik csak a „lelki” felt�mad�st vallott�k (15. r.).

A lev�l gondolatmenete.

Mint a t�bbi p�li lev�lben, itt is mindj�rt a bevezet� sorokb�l kider�l a m� k�zponti mondanival�ja: „a keresztr�l sz�l� besz�d… Istennek ereje” (1:18). Az eg�sz lev�l e k�r� a gondolat k�r� csoportos�that�.

Bevezet�s (1:1–9).
I. A megfesz�tett Krisztus nem osztatott r�szekre, ez�rt a p�rtoskod�s: b�n (1:10–4:21)
1. Az emberi b�lcselked�s p�rtoskod�st sz�l – a keresztr�l sz�l� besz�d egys�get (1:18–3:23).

2. Az apostoli tiszt gyal�zata: a kereszt gyal�zata (4. r.).

II. A keresztr�l sz�l� besz�db�l szent �let k�vetkezik (5:1–11:1)

1. Erk�lcsi vissz�ss�gok a gy�lekezetben (5–6. r.).

a) V�rfert�z�s �s kapcsolat a par�zn�kkal (5. r.).

b) Peresked�s a hitetlenek el�tt (6:1–11).

c) A par�znas�g v�tke (6:12–20).

2. V�lasz erk�lcsi k�rd�sekre (7–10. r.).

a) H�zass�g �s egyed�ll�t (7–10. r.).

b) B�lv�ny�ldozati h�s (8:1–11:1).

III. A gy�lekezeti �sszej�vetelek a kereszt jegy�ben (11:2–14:40)

1. Asszonyok az istentiszteleten (11:2–16).

2. Agap� �s �rvacsora (11:17–34).

3. A Krisztus-test lelki aj�nd�kai, a gy�lekezet �p�t�se a szeretet jegy�ben (12:1–14:10).
IV. A megfesz�tett Krisztus �s a mi felt�mad�sunk (15. r.).

Befejez�s (16. r.), �dv�zletek.

Irodalom.