�rta: Dr. Varga Zsigmond professzor

Bevezet�s

A r�mai gy�lekezet keletkez�se �s helyzete.

A r�mai gy�lekezetet nem P�l alap�totta: � nem is j�rt R�m�ban a lev�l �r�sa el�tt. A lev�len k�v�l az ApCsel 28:13k.-b�l �rtes�l�nk a gy�lekezetr�l, de keletkez�s�nek k�r�lm�nyeir�l itt sincsen sz�. A R�m eg�sz�b�l k�ts�gtelen, hogy a lev�l keletkez�sekor m�r nem jelent�ktelen m�lt van a gy�lekezet m�g�tt. Itt kell felfigyeln�nk az ApCsel 18:2-ben olvashat� adatra, amely arr�l sz�mol be, hogy Aquila �s Priscilla Korinthusban h�z�ba fogadja P�lt: ez a h�zasp�r nemr�giben hagyta el R�m�t Claudius (41–54) rendelkez�se alapj�n, �gy ker�ltek Korinthusba. Hogy zsid�kereszty�nek, ahhoz nem f�r k�ts�g: k�l�nben aligha viselkedtek volna �gy a kereszty�n P�llal. Ti. a Claudius-edictumr�l a prof�n t�rt�netirodalomb�l is �rtes�l�nk, ha egy kiss� k�l�n�s form�ban is. Suetonius, aki Kr. u. 120 k�r�l �rja meg a r�mai cs�sz�rokr�l k�sz�lt �letrajzait, az egy�bk�nt toler�nsnak ismert Claudiusr�l ezt a megjegyz�st teszi: Iudaeos impulsore Chresto assidue tumultuantes Roma expulit (a Chrestus bujtogat�s�ra �lland�an zavarg� zsid�kat elt�vol�ttatta R�m�b�l). A feljegyz�st az esem�nyt�l mintegy 70 �v v�lasztja el, �gy nem csoda, ha az �br�zol�s torz�t.

A val�s�gos helyzet az lehetett R�m�ban, hogy a harminc-negyvenezer f�nyi zsid�s�g k�r�ben egyre �lesed� v�ls�got id�zett el� „Krisztus neve”. A kereszty�nn� lett zsid�s�got a zsinag�ga vezet�s�ge �s t�bbi tagja olyan m�dokon kezdte �ll�spontj��rt felel�ss�gre vonni, hogy ez Claudius figyelm�t is mag�ra vonta. Mivel pedig a f�v�ros nyugalm�t nagyon fontosnak tartotta, kor�bbi rendelkez�seihez h�ven �gy int�zkedett, hogy minden zsid� hagyja el a v�rost. Lehet, hogy maga Claudius sem t�j�koz�dott pontosabban a zavarg�sok l�nyeg�r�l, csak annyit tudott, hogy zsid�k felel�s�k �rte, ez�rt summ�san minden zsid� elt�vol�t�s�t rendelte el: �ppen Aquil��k p�ld�ja mutatja, hogy kereszty�n �s nem kereszty�n zsid�k k�z�tt k�l�nbs�gt�telre gondolni sem lehet. A mondottak ut�n m�g kev�sb� csod�lkozhatunk Suetonius adat�nak megfogalmaz�s�n: Chrestus egy�bk�nt is igen gyakori rabszolgan�v volt a Birodalomban (a Chrestus – Christus alakv�ltakoz�s az akkori g�r�g kiejt�sb�l is t�k�letesen �rthet�, az sem bizonyos, hogy nincsen-e benne g�nyol�d�-gyal�zkod� sz�nd�k, ti. a g�r. chr�stos mell�kn�v jelent�se a mi „j�mbor” szavunk�hoz hasonl�an tol�dott el: „hasznos, der�k, j�s�gos” – majd: „egy�gy�, balga”). P�l �s Aquil��k tal�lkoz�sa Korinthusban a 49/50. �vben t�rt�nt, ebben az id�ben teh�t R�m�ban m�r kellett gy�lekezetnek lennie.

Sehol nem esik sz� viszont arr�l, hogy a gy�lekezet keletkez�se egyetlen szem�ly szolg�lat�hoz f�z�dnek. �gy arra kell gondolnunk, hogy a gy�lekezet keletkez�se nem tervszer� misszi�i munka eredm�nye, hanem a diaszpora �s Palesztina k�z�tt fenn�ll� kapcsolatok gy�m�lcse. �gy a gy�lekezet eleinte f�lt�tlen�l zsid�kereszty�n jelleg�, a pog�nyokb�l lett kereszty�nek a prozelitus-fokon �t ker�lnek bele ebben a kezdeti id�ben. Viszont a Claudius-edictum ut�n a gy�lekezet �lete eg�szen m�s ir�nyban fejl�dik, mintha tov�bbra is a zsinag�g�hoz lett volna k�tve. A zsid�kereszty�n trad�ci� folyamatoss�ga megszakad, a folyamatoss�got a pog�nykereszty�nek �rzik, am�g csak a Claudius-edictum hat�ly�t nem veszti Nero (54–68) els� �veiben. Amikor bizony�ra jelent�s sz�m� egykori zsid�kereszty�n tagja t�r vissza a gy�lekezetnek R�m�ba, itt a gy�lekezetben megv�ltozott helyzet fogadja �ket. A pog�nykereszty�nek h�l�tlan m�don, az „id�k jeleinek” helytelen meg�t�l�s�vel, Isten olyan �t�let�nek tartj�k a t�rt�neteket Izr�el f�l�tt, amelynek alapj�n feljogos�tva �rzik magukat arra, hogy ellen�k forduljanak, mintha nem nekik kellene a legjobban tudniuk, hogy „az �dv�ss�g a zsid�kt�l van”; hiszen �k a t�rv�ny alatt �s a k�r�lmet�lked�s sz�vets�g�nek tagjaik�nt tal�lt�k meg a Krisztust, teh�t Izr�el saj�tos �tj�n jutottak el az �dv�ss�gre, noha testi sz�rmaz�suk szerint pog�nyok voltak.

�gy �rthet� helyesen a lev�l sz�mos r�szlete, �s mindehhez hozz� kell venn�nk azt, hogy P�l nem ismerte szem�lyesen a gy�lekezetet. R�luk kapott h�rek �s �ltal�nos misszi�i tapasztalatai alapj�n alkot k�pet r�luk mag�nak, �s ez a k�p az alapja a gy�lekezethez int�zett konkr�t tan�t�sainak is. Ez�rt a helyzetre val� utal�sai nem is olyan vil�gosak, mint m�s leveleiben. Ehhez j�rul az is, hogy a lev�lnek egy jelent�s r�sze azt a c�lt szolg�lja, hogy a P�l szem�ly�vel �s apostoli szolg�lat�val kapcsolatban a gy�lekezetben �l� helytelen elk�pzel�seket helyreigaz�tsa, mert P�l tudja, hogy a gy�lekezethez is jutottak el h�rek r�la, �s ezek nem is mindig a legkedvez�bb sz�nben t�ntetik fel.

A lev�l �r�s�nak c�lja.

R�ma fontos P�lnak az�rt, mert ha gy�lekezete pillanatnyilag kicsiny is, maga a v�ros m�gis a vil�g f�v�rosa, �s P�l j�l tudja, hogy ez milyen t�vlatokat nyithat meg munk�ja el�tt. De a R�m 15:23-b�l azt is megtudjuk, hogy P�l a maga saj�tos misszi�-�rtelmez�se alapj�n Keleten v�gzett misszi�i munk�j�t lez�rtnak tartja, �gy v�li, hogy nincs alkalma (topos) tov�bb a szolg�latra. Azok a gy�lekezetek, amelyeket egy-egy vid�k centrum�ban alap�tott most m�r folytatj�k az �ltala megkezdett munk�t, � pedig azt n�zi, hogy mi van m�g el�tte. �gy fordul Nyugat fel�, ahol Hispania val�ban a „f�ld v�gs� hat�ra” sz�m�ra. Az �j munka eg�szen m�s term�szet�, mint eddigi munk�ja volt, de az bizonyos, hogy ennek a kulcsa is R�ma. Mindez persze nem mond ellene annak, hogy P�l a R�m-ben a gy�lekezetet l�tja maga el�tt in concreto minden k�rd�s�vel, �s ezekre igyekszik v�laszolni. A lev�l semmik�ppen nem theol�giai monol�g, hanem a gy�lekezettel folytatott val�s�gos p�rbesz�d. T�mak�r�nek gazdags�ga is onnan �rthet�, hogy a gy�lekezet val�s�gos k�rd�seinek t�rgyal�sa k�zben �rintenie kell a kereszty�n hit �s igehirdet�s k�z�pponti k�rd�seit, de f�lre�rtj�k a levelet, ha a p�li theol�gia elm�leti teljess�gre t�rekv� szisztematikus foglalat�t keress�k benne, �s fejezeteib�l k�zvetlen�l akarunk kiolvasni valamif�le dogmatik�t.

A lev�l eredetis�ge �s egys�ge.

A lev�l eml�t�se az egyh�z �let�ben eg�szen korai (1Kel 35,6), haszn�lat�val is hamar tal�lkozunk (Ign ad Polycarpum 6:2). Sz�veg�llom�nya vet fel egy-k�t k�rd�st. Sokak szerint a 16. r�sz a maga eg�sz�ben nem tartozik a R�m-hoz, azonban �ppen a sz�veghagyom�nyoz�s vall arra, hogy a 16:1–23 a lev�lhez tartoz�, eredeti p�li egys�g. Markion ti. a 14:23-n�l befejezettnek tekinti a levelet, majd n�mely sz�veg ehhez csatlakoz�an adja a 16:25–27 doxol�gi�j�t. Ezt a kisebb egys�get azt�n f�k�nt el�t� st�lusa miatt m�g t�bben tartj�k k�s�bbi eredet�, nem p�li r�szletnek. Viszont �ppen Markion magatart�sa sz�l ez ellen a feltev�s ellen, egy�bk�nt ilyen �s hasonl� st�lust�r�sek az �kori lev�l elk�sz�l�s�nek technik�j�t ismerve sokszor nagyon is �rthet�k.

A lev�l keletkez�s�nek helye �s ideje.

A R�m eg�sz szitu�ci�ja (P�l indul Jeruzs�lembe a kollekta �tad�s�ra 15:25; jelenleg Achai�ban lehet, mert ezt eml�ti Maked�nia mellett 15:26) arra utal, hogy a lev�l Korinthusban keletkezett, P�l utols�, h�rom h�napos ottani id�z�sekor, 56-ban vagy 57-ben. Ezt al�t�masztja az is, hogy a lev�l elvitel�vel megb�zott Phoib� (16:1) Kenkhreai-b�l, Korinthus egyik kik�t� v�ros�b�l sz�rmazik.

A lev�l tartalmi saj�toss�gai.

A R�m m�r eml�tett m�faji jellegzetess�g�vel nem �ll ellent�tben, ha azt mondjuk, hogy P�l „az � evang�lium�t” (2:16; 16:25) fejti ki benne lehet� teljess�ggel, m�g pedig egy olyan igehirdet�s form�j�ban, amelynek textusa a Hab 2:4-beli mondat: ho dikaios ek piste�s z�setai. Zsid�kb�l �s pog�nyokb�l lett kereszty�neknek egyar�nt arr�l sz�l alapvet�en az igehirdet�s, hogy kegyess�g�nkben Istenre kell esnie minden hangs�lynak, �s el kell n�mulnia minden oldalr�l j�v�, b�rmily v�lt alapra t�maszkod� dicsekv�snek (3:19k.). A lev�l f�bb gondolatk�rei ezek:

a) a kegyelemr�l �gy tan�t a lev�l, mint amely el�zm�nye a hit �ltal val� megigazul�snak, m�rt�ke minden elk�pzel�st meghalad; �s ahogyan egynek engedetlens�ge folyt�n mindenkire kihatott a k�rhozat, �gy egynek engedelmess�ge �ltal kihat mindenkire a kegyelem;

b) a t�rv�nyr�l azt mondja el a lev�l, hogy pneumatikus val�s�g, �s Isten terv�ben az a saj�tos funkci�ja, hogy tudatoss� tegye az ember el�tt a b�nt;

c) a „hit t�rv�nye” az ember �let�nek egyed�li megold�sa: a hit mag�ban foglalja az engedelmess�g mozzanat�t is: a v�lts�g t�nyeinek indicativus-�t mindig k�veti az erk�lcsi imperativus;

d) a rem�nys�g ad er�t az embernek az engedelmess�gre, �s ez �ll�tja az embert a j�v�re n�zve saj�tos szolidarit�sba az eg�sz teremtett vil�ggal;

e) a privil�giumok hal�l�r�l tan�t a lev�l abban az �rtelemben, hogy a kiv�lts�gok nem sz�nnek meg, hanem �j �rtelmet kapnak a nagyobb felel�ss�g ir�ny�ban;

f) a vil�gi hatalom ir�nti engedelmess�gr�l a r�mai gy�lekezethez a maga konkr�t �lethelyzet�ben sz�l, �gy mutat r� Isten akarat�ra, amelyet minden id�szakban minden egyh�znak a maga saj�tos �lethelyzet�ben kell �jra meg�rtenie;

g) Izr�el �s a pog�nyok viszony�r�l sz�lva Isten �dv�z�t� terv�nek �sszef�gg�s�ben ismerteti ezt el�sz�r, azzal az ig�nnyel, hogy a r�mai – gy�lekezet �nk�r�n bel�l is ennek megfelel�en rendezze ezt a k�rd�st.

A lev�l gondolatmenete.

A bevezet�s, a gy�lekezet �dv�zl�se (1:1–7) �s a levelekben szinte k�telez�en szok�sos h�laad�s (1:8–17) ut�n. a k�vetkez� nagyobb egys�geket tal�ljuk: „Nincsen igaz egy sem” 1:18–3:20; „Isten igazs�ga a Krisztusban val� hit �ltal mindazoknak, akik hisznek” 3:21–8:39; Izr�el �s a pog�nyok 9:1–11:36; intelmek a gy�lekezethez 12:1–15:13; szem�lyes k�zl�sek 15:14–33; aj�nl�s, �dv�zl�sek, z�r� intelmek 16:1–24; doxol�gia 16:25–27.

Irodalom.

Heim, Karl: Der R�merbrief. Nachschrift der Vorlesung im Winter-Samester 1924/25 (sokszoros�tott k�zirat). Schlatter, Adolf: Der Brief an die R�mer. Erl�uterungen zum Neuen Testament 5. k�tet, 8. kiad�s 1928. Schlatter, Adolf: Gottes Gerechtigkeit. 1931. Lietzmann, Hans: An die R�mer. Handbuch zum Neuen Testament, 8. k�tet, 4. kiad�s 1933. Barth, Karl: Der R�merbrief. (�j, �tdolgozott kiad�s, 8. lenyomat) 1947. Brunner, Emil: Der R�merbrief. Bibelhilfe f�r die Gemeinde Neutestamentliche Reihe, 6. k�tet 1951. Gaugler, Ernst: Der R�merbrief. Prophezei – Schweizerisches Bibelwerk f�r die Gemeinde. 1–2. k�tet, 1959. Althaus, Paul: Der Brief an die R�mer. Das Neue Testament Deutsch – Neues G�ttinger Bibelwerk, 6. k�tet, 8. kiad�s 1954. Michel, Otto: Der Brief an die R�mer. Kritisch-exegetischer Kommentar �ber das Neue Testament (Meyer), 11. kiad�s 1957. Schmidt, Hans Wilhelm: Der Brief des Paulus an die R�mer. Theologischer Handkommentar zum Neuen Testament (Fascher), 6. k�tet 1962.