AZ APOSTOLOK CSELEKEDETEIR�L �ROTT K�NYV MAGYAR�ZATA

�rta: Dr. Lenkeyn� dr. Semsey Kl�ra professzor

Bevezet�s A k�nyv helye az �jsz�vets�gben, neve, szerz�je; az egyh�zi aty�k bizonys�gt�tele.

Az ApCsel a kanoniz�l�s folyam�n k�t jelent�s, k�l�nb�z� m�faj� iratcsoport k�z� ker�lt. Az evang�liumok �s az apostoli levelek f�ny�nek �rny�k�ban h�z�dott meg. Hosszabb id�nek kellett eltelnie, am�g az egyh�z felfedezte jelent�s�g�t. Az els� igehirdet�k k�z�l alig van valaki, aki magyar�zatot �rt hozz�. Origenes is csak 17 hom�li�t �rt r�la. Chrysostomus az els�, aki a k�nyv �rt�k�t felfedezte �s azt nagy buzgalommal m�sokban is igyekezett tudatos�tani: 55 hom�li�t �rt r�la. Ha jelent�s�ge nem is, de maga a m� m�r az 1. sz�zad v�g�n ismert, hiteles iratnak sz�m�t. Az egyh�zi aty�k is �gy hivatkoznak r� m�veikben. Az 1. Kelemen lev�l, Antiochiai Ignatius, Barnab�s levele, a Didache, Hermas P�sztora, Polykarpus, a 2. Kelemen-lev�l, Justinus Martyr ismerik �s id�zik az ApCsel-t. Az �jsz�vets�gi k�non bevett, elismert iratai k�z� sz�m�t Keleten �s Nyugaton egyar�nt, a k�nonalkot�si k�s�rletek kezdet�t�l fogva. A c�met nem a szerz� adta m�v�nek. Ha volt is a k�nyvnek eredetileg c�me vagy felirata – amir�l semmit nem tudunk –, akkor az m�s volt, mint a ma ismert c�m. A szerz� sz�m�ra ugyanis az „apostolok” elnevez�s a „tizenkett�t” jelentette. Ebben a k�nyvben pedig olyanokr�l is sz� van – s�t a k�nyv nagy r�sz�ben olyanokr�l van sz� –, akik nem tartoztak a „tizenkett�h�z”. A k�nyv egy�bk�nt Luk�cs evang�lium�nak a m�sodik k�tete: jelenlegi c�m�t akkor kapta, amikor a kanoniz�l�s folyam�n – m�faj�ra val� tekintettel – elszakadt az els� k�tett�l. Ez a c�m a 2. sz�zad elej�nek gondolkod�s�t t�kr�zi: P�ter �s P�l tekint�ly�re utal. A k�nyv szerz�je Luk�cs, a harmadik evang�lium �r�ja. A sz�ls�s�ges kritikai iskol�k ugyan Luk�cs szerz�s�g�t m�g az �n. „szem�lyes tud�s�t�s”/„Wir-Bericht” eset�ben is megk�rd�jelezik, azonban felt�telez�seik nem bizony�that�ak, �s az �rveik nem meggy�z�ek. Luk�cs Anti�khi�b�l sz�rmaz�, rendk�v�l k�pzett sz�r kereszty�n. Szem�ly�r�l csak annyit tudunk meg a r�nk maradt iratokb�l, amennyi misszi�i munk�ss�g�val �sszef�gg. P�l munkat�rsa, Tro�szban csatlakozott hozz�, az esem�nyek egy tekint�lyes r�sz�nek szemtan�ja (ApCsel 16:10–17; 20:5–12; 21:1–18; 27:1–8.16.) P�l a leveleiben szeretettel eml�kezik meg r�la. Luk�cs R�m�ba is elk�s�rte az apostolt, �s mellette maradt (Kol 4:14; Filem 24; 2Tim 4:11).

A k�nyv sz�vege, nyelve, st�lusa, m�faja.

A Nestle-f�le kiad�sban az ApCsel az egyiptomi sz�veg alapj�n van el�tt�nk. A sz�vegkritikai appar�tus a jelent�sebb elt�r�seket is k�zli, els�sorban a nyugati sz�vegvari�nsokat. Mivel az egyiptomi �s a nyugati sz�vet k�zt terjedelm�t �s st�lus�t tekintve l�nyeges k�l�nbs�g van, n�melyek a k�l�nbs�geket azzal pr�b�lj�k megmagyar�zni, hogy maga a szerz� hagyom�nyozta k�tf�le v�ltozatban a m�vet. M�sok a nyugati sz�veget az egyiptomi sz�veg parafr�zis�nak tekintett�k. Voltak azonban olyanok is, akik a nyugati sz�veget tekintik az ApCsel-sz�veg eredeti form�j�nak. Ma �ltal�ban az egyiptomi sz�veget tekintik a sz�vegkritikusok az ApCsel alapsz�veg�nek. Ennek egy sim�bb, jav�tott, de a l�nyeges k�rd�sekben semmi t�bbletet nem ny�jt� form�ja, egy tud�s k�zt�l sz�rmaz� parafr�zisa a nyugati sz�veg. A k�nyv nyelve igen j� koin�: az �jsz�vets�gben csak a Zsid nyelve k�pvisel magasabb irodalmi szintet. �rezhet� a k�nyv�n, hogy kor�nak m�velt embere sz�lal meg benne. Ismeri �s haszn�lja kora nyelv�nek kifejez�sk�szlet�t, azonban mindig al�rendelve a mondanival�nak. A nyelv Luk�cs eset�ben a h�s�ges bizonys�gt�tel eszk�ze. Sz�kincse el�g jelent�s �rintkez�st mutat Iosephusszal, Plutarchosszal, Lukianosszal. St�lusa a bizonys�gt�tel al�zatos eszk�ze. Nem idealiz�l, hanem sokkal ink�bb dramatiz�l: az esem�nyeket a maguk eredeti �z�nek �rz�keltet�s�vel, minden sz�p�t�s n�lk�l igyekszik visszaadni., a fesz�lts�gi pontokra ir�ny�tva olvas�i figyelm�t. Tudatosan �gyel arra, hogy ugyanaz az esem�ny m�sk�nt hat k�l�nb�z� szitu�ci�kban, ez�rt minden esem�nynek azt a jelent�s�g�t igyekszik �rz�keltetni, amelyet az az �j szitu�ci� �ltal nyert. M�faja p�ratlan az �jsz�vets�gi irodalomban. Az �r�smagyar�z�k egy r�sze ugyan Luk�cs mindk�t m�v�t evang�liumnak tekinti: az ApCsel a Szentl�lek evang�liuma. M�sok az els� kereszty�n egyh�zt�rt�netet l�tj�k benne. Mindk�t �ll�spontnak igaza van. Az ApCsel t�rt�neti esem�nyr�l sz�mol be, �s ig�nybe veszi a korabeli t�rt�net�r�s eszk�zeit, alkalmazkodik a kor irodalmi term�keinek formai kell�keihez (ld. Lk), azonban ebben a keretben egy speci�lis t�rt�neti-teol�giai szeml�let �rv�nyes�l. A k�nyv bizonys�gt�tel a felt�masztott �s megdics��lt Krisztusr�l, aki a Szentl�lek �ltal, emberi eszk�z�k ig�nybev�tel�vel munk�lkodik az egyh�zban �s �ltala a vil�gban. Az ApCsel bizonys�gt�tel�nek megfogalmaz�s�ban Luk�cs szabadabb mint az evang�lium�ban (ld. Lk). Ami az esem�nyek l�nyeg�t illeti, h�s�ges a t�rt�ntekhez, egy�bk�nt nem ragaszkodik egyetlen esem�ny sz� szerinti ism�tl�s�hez sem (9. r; 22:4; 26. r.). Szabadon kezeli anyag�t, vari�l an�lk�l, hogy a t�rt�net l�nyeg�t, eredeti �rtelm�t megv�ltoztatn�. Az ApCsel t�volr�l sem �leli fel az apostoli kor egyh�z�nak t�rt�net�t, csak arr�l sz�mol be, ami a k�nyv c�lj�nak megfelel. Az evang�lium munk�sai k�z�l egyiknek sem k�s�ri v�gig a munk�ss�g�t. Az ker�l el�t�rbe, aki az Isten vil�gm�ret� misszi�i munk�ja kibontakoztat�s�nak egy-egy �jabb szakasz�ban az � emberi eszk�ze.

A k�nyv anyaga, forr�sai, szerkezete, c�lja.

Az ApCsel anyaga h�rom nagy csoportba oszthat�: a) nagyobb, �sszef�gg� besz�dek, melyek szerkezete a k�vetkez�k�ppen alakul: 1. Bevezet�s, amely a szitu�ci�hoz kapcsol�d� mondatokat tartalmaz. 2. Igehirdet�s J�zus �let�r�l, hal�l�r�l �s felt�mad�s�r�l. 3. Az apostolok bizonys�gt�tele, akik J�zus munk�j�nak szemtan�i voltak. 4. Az �r�sid�zet, amely Isten kijelent�s�nek id�z�se r�v�n az �g�retek beteljesed�s�t bizony�tja. 5. Felsz�l�t�s megt�r�sre; b) az �n. summ�riumok, vagyis az egyh�z �let�nek �sszefoglal� jellemz�sei; c) Luk�cs szerkeszt� �s �rt�kel� munk�j�nak eredm�nyei. Forr�sair�l semmif�le felvil�gos�t�st sem ad. Ez az �kori historikus eset�ben egy�bk�nt sem felt�n�. Luk�cs anyag�nak egy r�sz�t Palesztin�ban gy�jt�tte �ssze szemtan�k besz�mol�ja alapj�n. Itt esetleg �r�sos feljegyz�sekhez is hozz�juthatott. F�l�p �s a jeruzs�lemi gy�lekezetek tagjai sok �rt�kes adattal szolg�lhattak. Komoly �r�sos forr�sok haszn�lata nem mutathat� ki az ApCsel-ben, csup�n az �n. „szem�lyes tud�s�t�s” („Wir-Bericht”). Azonban ennek maga Luk�cs a szerz�je, �gy csak arr�l van, sz�, hogy feljegyz�seit a kutat�munk�ja eredm�nyek�nt nyert anyaggal egy�tt az egys�ges m�v� szerkesztette. A kritikai iskol�k �ll�spontja szerint az ApCsel �r�sos forr�sokra vezethet� vissza. Ez a st�lus�b�l csup�n az�rt nem �rezhet�, mert a m� szerz�je szabadon �tdolgozta forr�sait. A kritikai ir�nyzatok mai �ll�spontja alapj�n a k�nyv anyaga a k�vetkez� forr�sokra vezethet� vissza. Els� fel�ben sz�hoz jut egy jeruzs�lemi-c�z�reai (ApCsel 3:1–5:16; 8:5–40; 9:3–11.18; 12:1–23) legend�s elemeket tartalmaz� (2:5–17:42), �s egy anti�khiai-jeruzs�lemi forr�s (6:1–8:4; 11:19–30; 12:25–15:35). A k�nyv m�sodik fel�ben a „szem�lyes tud�s�t�s” �s az �tinapl� a szerz� forr�sa. A k�nyv szerkezete m�v�szi. K�t nagy r�szre tagol�dik. Az els� r�sz esem�nyeinek sz�nhelye Jeruzs�lem, Sam�ria �s C�z�rea. A m�sodik r�sz esem�nyeinek sz�nhelye Palesztina mellett a R�mai Birodalom sz�mos kisebb nagyobb v�rosa �s R�ma. Az els� nagy egys�g az �segyh�z �let�t �br�zolja, az egyh�z �let�nek azt a szakasz�t, amelyet a t�rv�nyhez alkalmazkodva Izr�el keretei k�z�tt �lt meg. A m�sodik P�l apostol misszi�i munk�ss�g�t, az egyh�z �let�nek azt a szakasz�t tartalmazza, amelyben az el�z�, el�k�sz�t� jelleg� esem�nyek ut�n kialakult az egyh�z �let�nek �j rendje: a jeruzs�lemi apostoli gy�l�s szellem�ben szabadd� lett a nomizmust�l. Az �j tartalom �j kereteket ig�nyelt �s nyert (Mk 2:21–22). A k�nyv fel�p�t�se az egyh�z �let�nek esem�nyeit t�kr�zi J�zus mennybemenetel�t�l P�l apostol r�mai munk�ss�g�ig. Minden egyes esem�ny mag�ban hordja a k�vetkez� cs�r�j�t, jelzi �s el�k�sz�ti a k�vetkez�t. Az ellent�tes p�lusok tal�lkoz�s�b�l kirobban� fesz�lts�g az egyh�z �let�nek egy-egy �j szakasz�t ind�totta el. Az Izr�el �s az �sgy�lekezet, a h�berek �s hell�nist�k, a zsid�kereszty�nek �s pog�nykereszty�nek k�zt t�madt ellent�tek sz�ks�gess� tett�k a probl�m�k m�rlegel�s�t �s megold�s�t. Az egyh�z �lete teol�gi�t sz�lt, a teol�gia alak�totta az �let�t. Isten �gy munk�lkodik, hogy az emberi t�nyez�b�l ad�d� zavar� mozzanatok �ltal is terv�t juttatja el�bbre. A k�nyv c�lja a J�zus misszi�i parancsa szerint val� misszi�i munka �tj�nak szeml�ltet�se. Az ApCsel elbesz�li, hogy a Jeruzs�lemb�l kiindul� misszi� J�de�n �s Sam�ri�n �t az akkor ismert vil�g centrum�ba, R�m�ba is eljutott. Azt a nagy teol�giai fordulatot is szeml�lteti – mely az �segyh�z �s misszi�i munk�sai sz�m�ra egyar�nt meglep� volt –, hogy Isten kil�pett az �sz�vets�gi Izr�el keretei k�z�l, �s a pog�nyokhoz fordult szabad�t�sa �zenet�vel, a pog�nyok be is fogadt�k. Istennek ez a tette k�sz�ti el� Izr�el sors�nak megold�d�s�t (R�m 9–11). A szerz� a m� k�zponti gondolat�nak szem el�tt tart�s�val szelekt�lja a rendelkez�s�re �ll� anyagot, �s csak arr�l sz�l, ami c�lkit�z�s�t el�bbre viszi. A k�nyv befejez�se szokatlan, de c�lj�nak megfelel�. A m� eljutott az egyh�z �lete �j, nagy korszak�nak �br�zol�s�ig. A k�nyv azok el�tt t�nik befejezetlennek, akik k�zponti gondolat�t nem ismerik vagy nem v�llalj�k. Luk�cs k�t �r�sa az �dv-t�rt�net h�rom nagy korszak�t �br�zolja: Izr�el, J�zus �s az egyh�z kor�t. Megmutatja, hogy az �g�ret �s az �g�retek beteljesed�s�nek kora szervesen kapcsol�dik egym�shoz. A t�rv�nyes �g�ret kor�t az �g�retek beteljesed�s�nek kora k�veti: Isten orsz�g�nak hirdet�se (Lk 16:16) J�zus �ltal, majd az egyh�z kora a L�lek aj�nd�koz�sa, a vil�gmisszi�hoz sz�ks�ges er� k�zvet�t�se �ltal. J�zus megjelen�se kapcsolja �ssze Izr�el �s az egyh�z korszak�t. A k�nyv keletkez�si helye �s ideje.

A kutat�sok eredm�nyeinek m�rlegel�se ut�n az l�tszik elfogadhat�nak, hogy az ApCsel R�m�ban keletkezett Kr. u. 80-ban.

A k�nyv tartalmai feloszt�sa:

I. A SZENTL�LEK ELJ�VETEL�NEK EL�ZM�NYEI
1. Visszapillant�s �s b�cs�z�s (1:1–8). 2. J�zus mennybemenetele (1:9–14). 3. Az apostoli k�r kieg�sz�t�se, J�d�s hely�nek bet�lt�se (1:15–26).
II. A SZENTL�LEK ELJ�VETELE �S MUNK�J�NAK K�VETKEZM�NYEI
1. A szentl�lek kit�lt�se (2:1–13). 2. P�ter igehirdet�se (2:14–41). 3. Az els� gy�lekezet �lete (2:42–47). 4. P�ter meggy�gy�tja a s�nt�t (3:1–10). 5. P�ter m�sodik igehirdet�se (3:11–26). 6. P�ter �s J�nos a Nagytan�cs el�tt (4:1–22). 7. A gy�lekezet im�ds�ga (4:23–31). 8. Testv�ri k�z�ss�g a gy�lekezetben (4:32–37). 9. An�ni�s �s Szafira (5:1–11). 10. Az apostolok gy�gy�t�sai (5:12–16). 11. Az apostolok fogs�ga �s szabadul�sa (5:17–42). 12. A szolg�lat megoszt�sa; �j munk�sok ker�lnek az apostolok mell� (6:1–7). 13. Istv�n munk�lkod�sa �s letart�ztat�sa (6:8–15). 14. Istv�n besz�de (7:1–53). 15. Istv�n megk�vez�se (7:54–60). 16. A jeruzs�lemi gy�lekezet �ld�z�se (8:1–3). 17. A sam�riaiak megt�r�se (8:4–25). 18. Az eti�piai f�ember megt�r�se (8:26–40). 19. P�l megt�r�se (9:1–19a). 20. P�l Damaszkuszban �s Jeruzs�lemben (9:19b–31). 21. P�ter Lidd�ban �s Jopp�ben (9:32–43). 22. Korn�liusz megt�r�se (10:1–48). 23. P�ter besz�mol a pog�nyok k�zt v�gzett munk�j�r�l, bemutatja munk�ja h�tter�t (11:1–19). 24. Az anti�khiai gy�lekezet alap�t�sa (11:19–26). 25. K�l�nb�z� helyeken, de egym�s�rt gy�jtenek adom�nyokat (11:27–30). 26. Her�des Agrippa kegyetlenked�se �s hal�la (12:1–25).
III. AZ EVANG�LIUM �TJA A F�LD V�GS� HAT�R�IG
a) Az els� misszi�i �t (13:1–15:35).
1. Barnab�s �s P�l kik�ld�se: a ciprusi �t (13:1–12). 2. A piz�diai Anti�khi�ban (13:13–52). 3. Ik�niumban (14:1–7). 4. Lisztr�ban (14:8–21a). 5. Visszat�r�s Anti�khi�ba (14:21b–28). 6. A jeruzs�lemi apostoli gy�l�s (15:1–35).
b) A m�sodik misszi�i �t (15:36–18:22).
1. P�l �s Barnab�s �tjai elv�lnak (15:36–41). 2. Gy�lekezeti l�togat�sok �s �j munk�ra sz�l� megb�zat�s (16:1–10). 3. Filippiben (16:11–40). 4. Thesszalonik�ban (17:1–9). 5. B�re�ban (17:10–15). 6. Ath�nben (17:16–34). 7. Korinthusban (18:1–17). 8. P�l k�r�tja, a gy�lekezet �p�t�se (18:18–22).
c) A harmadik misszi�i �t (18:23–21:14).
1. P�l gy�lekezeti l�togat�sai; Apoll�s Ef�zusban (18:23–28). 2. P�l Ef�zusban (19:1–22). 3. Ef�zusi t�ntet�s Demetriusz l�z�t�sa nyom�n (19:23–40). 4. G�r�gorsz�gban (20:1–6). 5. Tro�szi istentisztelet (20:7–12). 6. Tro�szb�l Mil�toszba (20:13–16). 7. P�l elb�cs�zik az ef�zusi v�nekt�l (20:17–38). 8. Mil�toszt�l C�z�re�ig (21:1–14).
d) Isten ig�je nincs bilincsbe verve (21:15–28:31).
1. Jeruzs�lemben (21:15–26). 2. P�l elfogat�sa (21:27–40). 3. P�l besz�de Jeruzs�lem n�p�hez �s ennek k�vetkezm�nyei (22:1–30). 4. P�l a Nagytan�cs el�tt (23:1–11). 5. A zsid�k �sszeesk�v�se P�l ellen (23:11–15). 6. P�l unoka�ccse jelenti az �sszeesk�v�k terv�t (23:16–22). 7. P�lt C�z�r�ba k�s�rik (23:23–35). 8. P�lt F�lix el�tt v�dolj�k (24:1–9). 9. P�l v�d�besz�de (24:10–21). 10. P�l �s F�lix (24:24–27). 11. Fesztus Jeruzs�lemben (25:1–5). 12. P�l a cs�sz�rra hivatkozik (25:6–12). 13. Agrippa kir�ly l�togat�sa Fesztuszn�l (25:13–22). 14. Fesztus �dv�zli a vend�geket �s megnyitja a gy�l�st (25:23–27). 15. P�l Agrippa �s Fesztus el�tt (26:1–32). 16. �tban R�ma fel� (27:1–44). 17. M�lta sziget�n (28:1–10). 18. M�lt�t�l R�m�ig (28:11–16). 19. P�l R�m�ban (28:17–31).
Irodalom.
W. Bauer: W�rterbuch zum N. T. 5. Aufl. – Berlin 1958. Feine-Behm-K�mmel: Einleitung in das N. T. 13. durchges. Aufl. Berlin 1965. W. Michaelis: Einleitung in das N. T. 2. umgearbeite Aufl. – Berlin 1954. Varga Zs.: �jsz�vets�gi bevezet�s (teol�giai akad�miai hallgat�k haszn�lat�ra k�sz�tett stencilezett jegyzet) Debrecen 1956. O. Bauernfeind: Kommentar und Studien zur Apostelgeschichte. T�bingen 1980. W. Barclay: Apostelgeschichte. – Wuppertal 1986. H. W. Bayer: Die Apostelgeschichte (Das N. T. D. 5. Bd). 8. Aufl. – Berlin 1959. W. de Boor: Die Apostelgeschichte. – Wuppertal 1982. H. Bruns: Das Neue Testament 5. Aufl. Basel 1961. H. Conzelmann: Die Apostelgeschichte (Handbuch zum N. T. 7.) – T�bingen 1963. H. Haenchen: Die Apostelgeschichte (Kritischexegetischer Kommentar �ber das N. T. 10. Aufl.) – G�ttingen 1956. H. J. Holtzmenn: Die Synoptiker – Die Apostelgeschichte (Handbuch zum T. 1.). 2. Aufl. – Freiburg 1892. C. V. Lechler: Die Apostelgeschicte (Lange, Bibelwerk N. T. 5.) 4. Aufl. – Leipzig 1881. R. Pesch: Die Apostelgeschichte. 1–2. Z�rich 1986. G. Schille: Die Apostelgeschichte das Lukas. – Berlin 1984. Evangelische Verlagsanstalt. Theol. Handkommentar z. N. T. 5. U. Smidt: Die Apostelgeschichte. Bibelhilfe f�r die gemeinde. – Berlin 1951. G. Staehlin: Die Apostelgeschichte. – G�ttingen 1975. Vandenhoeck-Ruprecht. NTD. 5. Varga Zs.: Az Apostolok Cselekedeteir�l �rott k�nyv magyar�zata (teol�giai akad�miai hallgat�k haszn�lat�ra k�sz�tet jegyzet) – Debrecen 1953.