A PR�DIK�TOR K�NYV�NEK MAGYAR�ZATA

�rta: Zergi G�bor lelk�sz

Bevezet�s A k�nyv neve, helye a k�nonban.

A Pr�dik�tor k�nyve a h�ber k�non harmadik r�sz�ben, az �t „Tekercs” negyedik tagjak�nt kapott helyet. H�ber neve: Q�h�l�t.

Ezt a c�mfeliratban, az 1:1-ben, szerepl� nevet – noha a k�l�nf�le feltev�seknek se szeri se sz�ma – az exeget�k t�lnyom� t�bbs�ge �gy �rtelmezi, hogy a j�l ismert „q�hal” gy�kb�l sz�rmazik, amelynek jelent�se „�sszegy�jteni”, embereket �sszegy�jteni. Politikai �sszej�vetelre is vonatkozik, de ha Istennel kapcsolatos, az ekkl�sia fogalm�nak h�ber kifejez�je is lehet a q�h�l. A gy�k igek�nt csak hifilben haszn�latos, qal alakja nem fordul el�. A Q�h�l�t sz� nyelvtanilag nem lehet m�s, mint a qal. part. act. n�nem� alakja. �gy jelenten� azt a szem�lyt, aki a gy�l�st �sszeh�vja, vezeti �s sz�l az egybegy�ltek el�tt. A sz� a Szent�r�s m�s k�nyv�ben nem fordul el�, ebben a k�nyvben t�bbsz�r, k�tszer n�vel�vel. A sz�veg, alakja ellen�re, mindig h�mnem� sz�k�nt kezeli. Hasonl� k�pz�s� sz� fordul el� az Ezsd 2:55; Neh 7:57; valamint az Ezsd 2:57-ben. Ezek figyelembev�tel�vel, de f�k�ppen arab p�ld�k nyom�n �ll�tj�k, hogy szok�sos valamely �ll�s vagy hivatal bet�lt�j�t az �ll�s vagy hivatal nev�vel jel�lni. Feltehet� azonban az is, hogy a sz� c�lzatosan v�lasztott �r�i �ln�v. A szokatlan sz�k�pz�s is ezt h�zza al�. �sszef�gg a „qhl” alapvet� jelent�s�vel �s mind a k�nyv tartalm�nak, mind c�lj�nak jelz�se szempontj�b�l is tal�l�: Pr�dik�tor.

A Pr�d k�nyv�t a magyar�z�k szent�r�sbeli hely�t�l f�ggetlen�l a J�b �s P�ld k�nyv�vel egy csoportba, az �n. „tan�t� k�nyvek” k�z�, vagy helyesebben a „b�lcsess�girodalom” darabjai k�z� sorolj�k. A szok�sos h�ber kifejez�s a „hokm�h”-k�lt�szet pontosabban meghat�rozza ezt a fogalmat. E k�nyvek keletkez�si idej�ket tekintve nagyj�b�l egykor�ak. Abb�l a korb�l val�k, amikor a t�rv�nyad�s ideje m�r r�gen lej�rt, elhallgatott az a pr�f�tai sz� is, amely k�zvetlen�l hirdette Jahve �jabb �zenet�t, amikor az isteni kijelent�s a theol�giai megfontol�sok nyelv�n �rt el az emberhez. Jellemz� e k�nyvekre a tan�t�-c�lzat. Hol �les, frapp�ns szentencia, k�zmond�s, hol gondolkod�sra k�sztet� p�ld�k, megfigyel�sek �s elemz�sek sora �ltal akar k�zel vinni a l�nyeghez. Els�sorban az �rtelemhez sz�lnak �s ott akarj�k el�seg�teni a sz�ks�ges �s �dv�s „metanoi�t”. A k�z�ppontban nem t�rt�neti szem�ly, nem k�z�ss�g, n�p, vagy gy�lekezet �ll, hanem az egy�n, az egyes ember. A l�t k�rd�seire keresik a feleletet, s a radik�lis vizsg�l�d�s t�rgya az ember �lete sz�les t�vlatokban, sz�nes sokf�les�g�ben. Ott vizsg�lj�k e k�nyvek az embert, ahol val�j�ban is �ll: a sz�let�s �s a hal�l, a j� �s a rossz, Isten �s a S�t�n �tk�z�pontj�ban. Ha az irodalmi forma, a t�rgy, eml�keztet is a r�gebbi (egyiptomi, babiloni) vagy egykor� (g�r�g) pog�ny vil�g irodalmi form�ira, gy�keresen k�l�nb�zik azokt�l abban, hogy a k�rd�seket Istennel egy�tt veti fel. Ennek a vizsg�l�d� b�lcsess�gnek alapt�rv�nye, el�felt�tele az, hogy Istent a maga val�s�g�ban hozz� kell sz�m�tani az �lethez, mert k�rd�seire csak �gy kaphat az ember �rv�nyes feleletet. A vizsg�l�d� b�lcsess�g csak ezzel a felt�tellel �rhet el hasznos eredm�nyt. A k�nyv szerz�je. Keletkez�s�nek helye, ideje.

A c�mfelirat szerint a k�nyv szerz�je „D�vid fia”. M�sf�l �vezreden �t vit�n fel�l �llt, hogy a Pr�d k�nyv�t Salamon, Izr�el b�lcsess�g�r�l h�res kir�lya �rta, vagy legal�bbis az � gondolatait tartalmazza a k�nyv. Az alapos tudom�nyos elemz�sek nyom�n azonban ma m�r vitathatatlan t�ny, hogy a k�nyv szerz�je nem lehet Salamon. Mindenekel�tt a k�nyv nyelvezete bizony�t a salamoni szerz�s�g ellen. T�bb mint sz�z olyan hapax legomenont mutat ki az exeg�zis, amely csak a Misna, Talmud �s a k�l�nb�z� targumok nyelv�ben fordul el�. Oldalakon �t sorolj�k azokat a saj�toss�gokat, amelyek a grammatika �s a szyntaxis ter�let�n jellegzetesen exilium ut�ni eredet�ek. A salamoni korn�l sokkal k�s�bbi eredet mellett bizony�tanak a szokatlan sz�form�k, ragok �s szavak, valamint az aramizmusok, gr�cizmusok is (m�g perzsa eredet� sz� is van a k�nyvben). Ha nem �ll is vit�n fel�l az az ir�nyzat, amely a k�nyv tartalm�ban hellenisztikus hat�sokat v�l felismerni, annyi bizonyos, hogy az a szellem �s az a hang, amely a k�nyvben megsz�lal, teljesen idegen a salamoni kor ember�t�l. A st�lus is k�s�bbi eredetre vall. A k�nyvb�l kiolvashat�, vagy kiolvasni v�lt t�rt�nelmi h�tt�r ugyan nem sz�m�t megb�zhat� �rvnek. Negat�v bizony�t�knak azonban elfogadhat�: neh�z elk�pzelni, hogy Salamon a saj�t kor�r�l �s uralkod�s�r�l nyilatkozz�k olyank�ppen, ahogy a k�nyv �r�ja teszi.

A k�s�i �r� ezzel a c�mfelirattal tal�n az egykori b�lcs kir�ly eml�k�nek akart h�dolni. De kiemelhette ezzel a c�mmel a k�nyv jelleg�t is. A Salamonra t�rt�n� utal�s egyszerre vil�goss� teszi az olvas� el�tt, hogy mir�l akar sz�lni: az igazi b�lcsess�gr�l. De a mondanival� min�s�g�t is jelezhette a k�nyv elej�n ez az utal�s: olyan b�lcsess�gr�l van benne sz�, amilyen Salamon� volt, vagyis Istent�l kapott; olyan, amelynek kezdete (de v�ge is) az �rnak f�lelme.

A szerz� feltehet�en a b�lcsek oszt�ly�ba tartozott, ami a k�s�i zsid� gy�lekezetben a legmagasabb rangok k�z� sz�m�tott. A maga viszonyai k�z�tt tud�s ember, egy�ttal tan�t� is, akinek hivat�s�hoz tartozott a nyilv�nos tan�t�s �s a mag�n�gyekben t�rt�n� tan�csad�s is. Tapasztalt, vil�gl�tott, sokat pr�b�lt ember, aki magas rangja mellett nagy vagyonnal is rendelkezhetett. Ennek a n�vtelen, �r�i �ln�v m�g� rejt�z� egykori b�lcsnek a munk�ja az eg�sz k�nyv; az epil�gus (a 12:8–14) kiv�tel�vel.

A keletkez�si helyet illet�en sokan gondolnak r�, hogy Alexandria l�v�n az akkori vil�g szellemi k�z�ppontja, az �r� ott tal�lkozhatott legjobban mind a r�gi egyiptomi, mind az �j hell�n hat�sokkal. Sok apr�, de egy�tt d�nt�, megfigyel�s nyom�n azonban bizonyosnak tekinthet�, hogy a k�nyv Palesztina ter�let�n (val�sz�n�leg Jeruzs�lemben) keletkezett.

A k�nyv szerz�je m�r ismeri a teremt�st�rt�net jahvista �s elohista megfogalmaz�s�t; a Mal 2:7-ben fordul el� el�sz�r a „mal’ak” sz�, amely eg�szen jellegzetes fogs�g ut�ni fogalmat, papi c�met jelent. A keletkez�si id� keres�s�n�l ez a terminus a quo. A terminus ad quem pedig a „Salamon b�lcsess�ge” c�met visel� k�nyv megjelen�se (Kr. e. 190 k�r�l), amely m�r bizonyos ellenvet�seket tartalmaz a Pr�d mondanival�j�val szemben. A 2. sz.-ba dat�lt qumr�ni iratok k�z�tt is tal�ltak Pr�d k�zirat-t�red�ket. A nyelvi �s egy�b ilyen bizony�t�kok alapj�n val�sz�n�nek l�tszik, hogy a k�nyv a 3. sz. v�g�n keletkezett. Tartalma, mondanival�ja.

A magyar�z�k v�lem�nye legsz�ls�s�gesebben a k�nyv tartalm�nak, mondanival�j�nak meg�t�l�s�ben k�l�n�l el egym�st�l. Az egyik v�glet teljes szkepszist, s�t hitetlens�get olvas ki a k�nyvb�l, a m�sik pedig egyenesen az „istenf�lelem �nekek �nek�nek” l�tja. Mindegyik ir�nynak megvan a maga t�bb�-kev�sb� j�l megalapozott �rve �ll�t�s�nak igazol�s�ra. K�ts�gtelen, hogy a k�nyv hat�rozottan �s f�lre�rthetetlen�l hangs�lyozza, hogy minden hi�baval�s�g. Ennek bizony�t�s�ra hozza a szerz� �let�nek esem�nyeit, vagy az ezt hat�rozottan bizony�t� p�ld�kat. Szinte minden sz�ba ker�l itt, ami jellemz�t l�that e vonatkoz�sban a figyel� emberi szem. De nem �ll meg enn�l a t�nyn�l, amir�l egy�bk�nt az �r is besz�l. Meggy�z�d�s�nk, hogy a komor �s s�t�t p�ld�k, a logikus �s szinte ad absurdum elmen� k�vetkeztet�sek, m�lyrehat� elemz�sek nem puszt�n a „minden hi�baval�s�g” rideg t�ny�nek a meg�llap�t�s�ra szolg�lnak. M�g az utols� h�t vers n�lk�l is – amelyet Q�h�l�t egy tan�tv�nya munk�j�nak tartanak – f�lre�rthetetlen a k�nyv tendenci�ja: megingatni szil�rdnak hitt, de ingatag alapokra �p�lt v�lem�nyeket, elvezetni az �let helyes szeml�let�re, a helyes magatart�sra, s a megnyugv�st hoz� megold�sra, az �r f�lelm�re. Aki nem akarja elvesztegetni �let�t hi�baval�an, aki a lehet�s�gekkel j�l akar �lni, annak a b�lcsess�g megszerz�se, s a b�lcsess�g k�v�nta �letfolytat�s n�lk�l�zhetetlen. A mondanival� nem ellentmond�st nem t�r� parancs form�j�ban hangzik el, hanem megh�kkent� form�j�val is gondolkod�sra k�sztet s a helyes l�t�s fel� szor�t. A k�nyv �r�ja nem szkeptikus, nem is filoz�fus, hanem „theol�gus”, s mint ilyen veti fel a k�rd�seket s teszi fel a k�rd�jeleket. K�ts�gtelen, hogy a k�nyv nem maga az evang�lium, �s nem az utols� sz�t m�dja ki a kijelent�s t�rt�net�hen. De j� szolg�latot tesz, amikor b�lcs vizsg�l�d�sai �s �les megfigyel�sei, valamint kem�ny logik�ja erej�vel kih�zza a talajt a nagyon magabiztos s nagyon a l�that�kra �s emberire �p�t� �let al�l s odaszor�t Isten f�lelm�re. �s ha nem lenne igaza a Pr�d l�t�s�nak, ha nem lenne mag�ban v�ve minden hi�baval�s�g, akkor Isten Fi�nak nem kellett volna emberi testben elj�nnie �s elszenvednie a kereszthal�lt megv�lt�sunk�rt. Az �jsz�vets�g fel�l n�zve a Pr�d is, mint a t�rv�ny, a Krisztusra vez�rl� mester a szem�nkben.

A k�nyv kisebb egys�gekre tagoz�dik. Szerkezet�ben csak laza �s ad hoc �sszef�gg�seket mutat. Csapong�an v�ltozik a t�ma. A k�nyvet a f� mondanival� fogja �ssze �s teszi egys�gess�. Ennek szolg�lat�ban �ll s e fel� visz k�zelebb minden mozzanat.

A k�nyv eg�sze k�lt�i m�nek tekinthet�, annak ellen�re, hogy a punkt�torok pr�zai akcentusokkal l�tt�k el.

Fontosabb komment�rok:

Fr. Delitzsch: The Book of Ecclesiastes, Grand Rapids. 1947; A. R. Fausset: A Commentary critical, experimental and practical, vol. III., Michigan, 1948; H. W. Hertzberg: Der Prediger, G�tersloh, 1963.; H. Lamparter: Das Buch der Weisheit, Stuttgart, 1959.; Th. Leale: A Homiletic Commentary on the Book of Ecclesiastes, New York.; G. L. Robinson: Ecclesiastes (The Abingdon Bible Commentary), New York, 1929.; D. G. Siegfried: Prediger und Hoheslied, G�ttingen, 1898.; D. G. Wildeboer: Der Prediger (Die f�nf Megillot), Leipzig, 1898.; W. Zimmerli: Das Bueh des Predigers Salomo, G�ttingen, 1962.; O. Z�ckler: Das Hohelied und der Prediger, Leipzig, 1898.

Pr�d. I. R�SZ

Pr�d. 1,1–11. „Minden hi�baval�s�g!”

Ez a bevezet� mondat adja meg az eg�sz k�nyv alaphangj�t. A „h�b�l” alapjelent�se: lehellet, fuvallat, p�ra. �gy h�vt�k az els� emberp�r m�sodik fi�t (�bel). �tvitt �rtelemben hi�baval�s�g, de k�zel van hozz� a muland�s�g, c�ltalans�g, er�tlens�g jelent�s is. Az 1:2 �s a 12:8 k�z�tt m�g 31-szer el�fordul� sz� �rnyalati jelent�se ezek k�z�tt mozog. A k�nyv eg�sze mutatja, hogy mi az a „minden” a Pr�d szem�ben, ami hi�baval�s�g, s mi mennyire az. – A k�nyv nem �gy kezd�dik, mint a pr�f�tai k�nyvek: „Ezt mondja az �r!”, hanem: „azt mondja a pr�dik�tor”. Nem azzal az ig�nnyel kezdi, hogy gondolatai ebben a form�ban Isten v�gs� gondolatai is az emberr�l �s a vil�gr�l. Itt a vizsg�l�d� ember mondja v�lem�ny�t s �gy ez nem felt�tlen�l a megfellebbezhetetlen v�gs� �t�let �s v�gs� sz� arr�l, amir�l sz�l. A vizsg�l�d� mindj�rt kezdetnek kem�ny k�rd�st vet fel. Mi az a haszon, „nyeres�g”, amit az ember f�radoz�saib�l megkaphat? A k�rd�sben mindj�rt benne is van a v�lasz: semmi! �me, itt van a f�ld, amely az ember�rt teremtetett, s csak az �lland�an v�ltakoz� nemzed�kek hal�lt�nc�nak a helye a maga massz�v val�j�ban. A f�ld ur�nak nincs maradand�s�ga. Itt �s a k�vetkez� versekben participiumos szerkezet �ll, �lland�an hangs�lyozva az �lland�, folyamatos v�ltoz�st. A napot sem a Zsolt 19 szeml�let�ben l�tja, hanem az �r�k�s, c�ltalan k�rforg�st figyeli meg n�la. (Az �kori szeml�let szerint a nap �jszaka nyugatr�l keletre siet, hogy �jra felkelhessen.) Hasonl�an monoton �s c�ltalan a sz�l �r�k�s, nyugtalan k�rforg�sa is. A n�gyszer visszat�r� „szbb” gy�k az �lland�, egyhang� ism�tl�d�st emeli ki. Hasonl� c�ltalans�g l�tszik a foly�k sors�ban is. Sz�ntelen sz�ll�tj�k a tengerbe a vizet, s az meg nem telik. Az eredm�ny teh�t: a nemzed�kek, a nap, a sz�l, a v�z c�ltalan f�radoz�st mutatnak, nincs semmi eredm�nye a f�radoz�suknak. „�resj�rat” minden. – A 8. v. �rthet� �gy, mint az eddigi vizsg�l�d�s �sszegez�se. De ink�bb arr�l van sz�, hogy az el�z� p�ld�k ut�n az emberi cselekv�s, besz�d, l�t�s, hall�s is ugyanolyan c�ltalan �s hi�baval�. Az ember besz�l, l�t, hall, s az eredm�ny: nincs semmi �j a nap alatt. Amit �jnak v�l az ember, arr�l is hamar kider�l, hogy az �jnak l�tsz� forma ellen�re is a l�nyeg r�gi. – �s m�g egy megfigyel�s: a sok emberi f�radoz�s nemcsak hogy c�lt nem �r, hanem m�g eml�kezete se marad az embernek. Eg�szen hi�baval�an cselekszik. A v�gs� eredm�ny teh�t: semmi haszon sehol semmiben, minden hi�baval�s�g. Ez a Pr�d k�nyv�nek a nyit�nya.

A teremt�s befejezt�vel Isten l�tta, hogy minden „igen j�”. A Pr�d az ellenkez�j�t l�tja: „minden hi�baval�s�g”. Az �T is �gy l�tja: R�m 8:20kk. Az ok�t nem keresi a Pr�d, csak a t�nyt sz�gezi le. Az �T az okr�l is tud, amit r�viden �gy mond: a b�n.

Igaz a m�sik t�tele is? Val�ban nincs semmi �j a nap alatt? A modern ember szem�ben nagyon odak�v�nkozik e meg�llap�t�s ut�n a k�rd�jel. K�ts�gtelen, sok minden m�ss� lett m�r a Pr�d �ta is e vil�gon. De: f�radozni, gondoskodni, alkotni �s �r�k�lni, s�rni �s nevetni, feln�ni �s meg�regedni, v�g�l meghalni – nem ez volt mindig, s nem ez ma is az ember �lete? Ma is vannak, mint ahogyan mindig voltak, �rdekellent�tek, hatalmi t�rekv�sek, betegs�gek, katasztr�f�k, hadsz�nterek! �s ami a d�nt�: a l�nyegben nincs v�ltoz�s, semmi �j. Nem v�ltozott a t�ny: az eg�sz teremtett vil�g egyetemben ny�g �s s�v�rog. Az �j k�ls� alatt az �ember sz�ve dobog.

Sok magyar�z� �gy v�li, hogy ez a szakasz az eg�sz k�nyv mondanival�j�t foglalja �ssze. Most eg�sz�ben �llap�tja meg mindenr�l, hogy hi�baval�s�g, s a tov�bbiakban k�vetkezik a r�szletez�s. Pr�d. 1,12–18. Mire j� a b�lcsess�g?

Salamon �gy �l az ut�kor eml�kezet�ben, mint akinek birtok�ban volt minden, amit a f�ld javakban, f�nyben, lehet�s�gekben ny�jtani tud. Ha ilyen ember adja r� mag�t a vizsg�l�d�sra, hiteles v�laszt nyerhet�nk az eredm�nyre vonatkoz�an. Ha � se, akkor ki az, aki j�l �ttekintheti a dolgokat? Az �r� belek�pzeli mag�t Salamon hely�be, ami az effajta �r�sokn�l szok�sos elj�r�s. Ha maga Salamon �rta volna e sorokat, bizonyosan nem �gy �rja meg. – A „drs” �s a „t�r” a kutat�s k�t form�ja, az els� a m�lys�gre, a m�sik a kiterjed�sre vonatkozik; a kett� egy�tt a nagyon alapos kutat�s kifejez�se. A vizsg�l�d�s eredm�nye �jra csak az, hogy minden hi�baval�s�g. Az emberi f�radoz�s hi�baval�s�g�nak kifejez�s�re m�g t�bbsz�r felbukkan� �j k�p szolg�l: kapkod�s a sz�l ut�n. A kifejez�s m�g�tt az a k�p van, hogy az ember kinyitott kez�vel elkapja a szelet, de amikor ut�na megn�zi, hogy mit fogott, l�tnia kell, hogy semmi sincs kez�ben. Azt mondja e szakasz teh�t, hogy a v�ghezvitt vizsg�l�d�ssal is csak gy�tri mag�t az ember, hi�baval� munk�t v�gez. Mi�rt? Meglep� term�szetess�ggel hangzik a v�lasz: Isten adja a hi�baval� munk�t s a vele j�r� gy�tr�d�st az embernek! Hirtelen bukkan itt el� els� �zben Isten neve. Jele annak, hogy a Pr�dik�tor sz�m�ra Isten nem probl�ma. Vit�n fel�l �ll sz�m�ra nemcsak l�te �s val�s�ga, hanem az is, hogy belesz�l az ember �let�be, �s t�bbek k�z�tt azt a gy�tr�d�st is adja, hogy l�te �rtelme �s haszna ut�n kutasson. Gy�trelmes f�radoz�s ez, mert a dolgokban ott van a hi�nyoss�g, a „defekt”, �s nem tud rajta v�ltoztatni semmi er�fesz�t�s. – A b�lcsess�g �s az ismeret minden f�ldi j�n�l �rt�kesebb �s t�bb. De ha azt vizsg�lja az ember, hogy az ilyen b�lcsess�g ad-e �rtelmet, �rt�ket az �letnek, hogy �rdemes-e vele �lni az �letet a nap alatt – a felelet nem nagyon vigasztal�. Mert a b�lcsess�g k�t�l� dolog: seg�t ugyan j�l l�tni a dolgokat �s m�ly�re pillantani az esem�nyeknek, ugyanakkor azonban �ppen a dolgoknak a hi�baval� volta az, amit felfedez – s ett�l a felfedez�st�l a bolond megmenekszik. A t�rt�n�sek �s a dolgok alapos �s m�lyrehat� vizsg�lata csak azt az eredm�nyt hozhatja, hogy a b�lcsess�g csup�n arra j�, hogy �szrevegye a hi�nyoss�gokat, a dolgok m�ly�n rejt�z� fogyat�koss�got, s azt a gy�tr� t�nyt, hogy nincs m�dj�ban v�ltoztatni rajta. A hi�baval�s�g, a „kapkod�s a sz�l ut�n” gy�trelmes �s nyomaszt� t�nye, a dolgok fogyat�koss�ga �s hi�nya m�g�tt Isten �ll. Egyenesen adja az ezekkel val� gonosz gy�tr�d�st az embernek. Az �nmag�val eltelt, �n�ll�sult �s az �letet a maga m�dj�n berendezni sz�nd�koz� ember olyan utat j�r, amelynek a v�ge menthetetlen�l a cs�d. Semmi er�fesz�t�se nem v�ltoztathat ezen az �llapoton. Isten a gyeng�kkel �s cs�dbe jutottakkal akar �jat kezdeni (2Kor 12:9kk.).

Pr�d. II. R�SZ

Pr�d. 2,1–11. Az �r�m pr�b�ja.

Miut�n a b�lcsess�g �tja hi�baval�nak bizonyult, kipr�b�lja a pr�dik�tor az ellenkez�j�t is, az �lvezetek �s az �r�m �tj�t. Nyomban meg is mondja az eredm�nyt: hi�baval�s�g �jra, nincs semmi haszna, esztelens�g. Hogy k�ts�g ne mer�lhessen fel a vizsg�l�d�s alapos volta miatt, elmondja, mik�ppen t�rt�nt az. Mindenekel�tt, a b�lcsess�g szem�ben nagyon gyan�s, �s szokatlan m�don a borhoz folyamodik, amely „megvid�m�tja az ember sz�v�t” (Zsolt 104:15). A boriv�s a j�l�t jele (�m 6:6; �zs 5:11). Odaadja mag�t erre az �lvezetre. A b�lcsess�g csak a megfigyel�st v�gzi, regisztr�lja a tapasztalatot: �j �rtelmet kap-e ebben a bolonds�gban az �let? Arra vigy�z a b�lcsess�g, hogy ne rabszolg�ja legyen az �lvezeteknek, hanem azok szolg�lj�k az embert (3. v.). Nagyban folyik a pr�ba, kir�lyi m�retekben. Megteremti azt a k�rnyezetet, ami a keleti ember szem�ben a boldogs�got megadhatja. A palot�k emel�se alapj�ban v�ve meg nem engedett luxus (�zs 5:9; �m 3:15). A sz�l�hegyek az �r�m k�l�nleges helyei (�zs 16:10). A kerthez �s sz�l�h�z m�v�szi parkok �s d�szkertek, a Palesztin�ban k�l�n�sen is a f�ny�z�s cs�cspontj�t jelent� tavakkal. A gazdags�g egy�b nyilv�nval� jelei: a szolgahad, a marhacsord�k �s a juhny�jak, ez�st �s arany kincsek, tal�n m�kincsek. Nem maradt ki az �lvezetekb�l az �nekesek m�v�szet�ben val� gy�ny�rk�d�s. �s mindenekfelett a szerelem, az asszony �s az asszonyok (k�l�n�sen �gy t�bbes sz�mban!). �sszefoglalva – az ugyancsak �lvezetet jelent� meg�llap�t�s –, mindenkit fel�lm�lt mindezekben, mindenkin�l nagyobb� lett. �s m�g a b�lcsess�g is hozz�! El�rhet ember enn�l t�bbet? �s r�ad�sul mindez nem a v�letlen folyt�n lett az �v�, hanem maga szerezte. Ez k�l�n is �r�m. �s �me, j�n az eredm�ny. Az els� benyom�s nem rossz. Sz�ve mintha tal�lt volna valamit, amiben �r�m�t leli: egy „oszt�lyr�szt”! Vajon ez-e az a „haszon”, amelyet keresett mindebben? Itt sz� sincs err�l. Csak „r�szt” kapott valamib�l. Haszonr�l, nyeres�gr�l sz� se lehet. Mindeme �r�m�t �s �lvezetet jelent� dolgok felett is ott a s�lyos meg�llap�t�s: hi�baval�s�g, sz�lkerget�s. �gy l�tja Q�h�l�t-Salamon.

M�mor, birtok, p�nz, kincs, m�v�szet, szerelem – kicsiben �s nagyban k�v�natos a mi szemeink el�tt. Mindez egy�tt pedig olyan hatalom, hogy az ut�nuk val� v�gy beiv�dik az ember sejtjeibe, dolgozik, f�rad, t�rtet �rt�k, �lmodik r�luk, s ak�rmennyit kapott is bel�l�k, mindig azt sajn�lja, hogy olyan keveset nyerhetett meg. Amit el�rhet, az sohasem el�g. Mindig azt hiszi, hogy a k�vetkez� fokon val�sul meg rem�nye, ott a teljes �r�m. A Pr�d olyan ember sz�j�ba adja e mondatokat, aki mindent el�rt. Az eredm�ny ott is az, amit kicsiben tud minden ember: hi�baval�s�g. A l�nyeg az a „nyeres�g”, amit mag�ban meg nem adhat mindez. A b�lcsess�g is csak arra j�, hogy nyilv�nval�bb� legyen a teljesen negat�v eredm�ny. A nyeres�g nem ebben az �r�mben mag�ban van, s nem abban, amit az ember mag�t�l el�rhet, vagy megszerezhet.

E meg�llap�t�s ann�l is keservesebb, mert az �T is tud r�la, hogy val�ban van �r�m: �zs 35:10; Zsolt 4:8; 32:11; Hab 3:18 stb. Err�l tudhatott – tudott is – a Pr�dik�tor. Azt m�g nem tudhatta, hogy n�h�ny sz�zad m�lva a k�noni k�nyvek k�z�tt majd n�gyet is �gy ismernek, hogy „evang�lium”, �s az els� kar�csony angyali �zenete �gy fog kezd�dni: „�me, hirdetek n�ktek nagy �r�met…” (Lk 2:10).

12–26. Tov�bbi vizsg�l�d�s – tov�bbi hi�baval�s�g!

A 12b verset sok magyar�z� k�zvetlen a 11. v. ut�n olvassa, s �gy Robo�mra vonatkozn�k, mint az itt besz�l� Salamon ut�d�ra. A hom�lyos vers egyik elfogadhat�nak tetsz� magyar�zata: a 12. v. el�revet�ti �sszefoglalva a k�vetkez� k�t szakasz tartalm�t, a 12a �s 13–17. versek�t, a 12b a 18–23. versek�t. Folytat�dik a vizsg�l�d�s. Ez�ttal a b�lcs ember f�radoz�sa maga az, amit szem�gyre vesz, s ennek a f�radoz�snak az eredm�nye, s a f�radoz� ember sorsa. K�ts�gtelen�l kider�l a vizsg�l�d�sn�l, hogy a b�lcsess�gnek, s a b�lcsen val� munk�lkod�snak van valami haszna. B�lcs �s bolond k�z�tt nagy a k�l�nbs�g a mindennapi �letben, olyan nagy, mint a s�t�ts�gben vagy a vil�goss�gban t�rt�n� j�r�s k�z�tt. Ez a k�l�nbs�g azonban csak a sz�let�s �s a hal�l k�z�tti id�re n�zve �ll fenn. A v�g szempontj�b�l nincs k�l�nbs�g, s a b�lcsnek nincs semmi el�nye a bolonddal szemben. Bizony, ez hi�baval�s�g! (13–15. v.). Azut�n: b�lcset �s bolondot egyk�ppen elfelejtenek. A b�lcs eml�ke sem marad fenn tov�bb, vagy jobban a bolond�n�l – ez a tapasztalata �s ezt a P�ld 10:7; Zsolt 112:6 ellen�ben �ll�tja a Pr�d. Bizony a gondolat alkalmas arra, hogy nyom�ban �letundor fogja el az embert. A b�lcset �s tetteit elfelejtik, s mindenki megy a maga oktalans�ga ut�n. Sz�rny� dolgokat kell l�tnia a b�lcsess�gnek, ha a balgatag cselekedetek miatt oda jut, hogy „meggy�l�li” az �letet (16–17. v.). S�lyosb�tja a helyzetet tov�bb, hogy a b�lcsnek sincs semmi garanci�ja arra sem, hogy f�radoz�s�nak munk�j�nak legal�bb az eredm�nye megmarad. Hiszen �t kell adnia mindent m�snak, s a nevet� �r�k�s a sok f�rads�ggal szerzett javakat bolondul bolonds�gaira t�kozolja esetleg. Harmadszor d�rd�l tomp�n a sz�: hi�baval�s�g (18–19. v.). Ha pedig azt veszi sz�mba, hogy mennyi k�zdelem �s f�rads�g van egy-egy eredm�ny m�g�tt, s hogy m�g �lm�ban sincs nyugta az em�szt� gondok miatt – amit az „alkot�s” jelent –, s �sszes vagyona olyan ember� lesz, aki maga semmit nem f�radozott �rte: bizony negyedszer �s �t�dsz�r is hi�baval�s�g (18–23. v.).

Teh�t a b�lcsess�gnek csak a s�rig van haszna. Addig legal�bb vil�goss�gban j�r a b�lcs. Egy�bk�nt azonban a b�lcsess�g vizsg�l�d�sa a szakad�k sz�l�ig, az �letgy�l�letig �s a k�ts�gbees�sig vezet. Azt v�rn� az ember, hogy ezzel a nagy negat�vummal v�gz�dik a vizsg�l�d�s. „A pisztolyl�v�s azonban nem d�rren el” (L�thi). Hirtelen fordulattal az a meg�llap�t�s k�vetkezik – a Pr�d sz�m�ra mag�t�l �rtet�d�en –, hogy �ppen ez�rt nincs jobb az ember sz�m�ra, mint felhaszn�lni a meglev� lehet�s�get az �r�mre. Mindezt pedig az�rt, mert Isten kez�b�l j�n a lehet�s�g az ev�sre, iv�sra �s �r�mre, mag�ban hi�baval�s�g minden. Isten azonban megadja a b�lcsess�get, ismeretet �s �r�m�t, s a v�tkez�nek nyak�ba akaszthatja azt a terhet, hogy f�radozzon, gy�jts�n �s m�s kapja meg munk�ja gy�m�lcs�t. – A 25. v. ford�t�sa �rthet�bb, ha t�bb k�zirat nyom�n „mimmenn�”-t olvasunk: �n�lk�le. – Nem eg�szen vil�gos, hogy a 26. v. utols� mondata mire vonatkozik. Csak formai lez�r�sa egy szakasznak? A gy�jt�s �s a f�radoz�s a hi�baval�, s a vele j�r� bossz�s�g, f�jdalom? Tal�n az eg�sz szakasz mondanival�j�ra vonatkozik: hi�baval� a munka �s f�radoz�s �tj�n s a b�lcsess�g egy�b t�rekv�se �tj�n keresni az �r�m�t?

A sok vizsg�l�d�s f�lelmetes eredm�nye, a minden hi�baval�s�g ism�telt ler�gz�t�se ut�n nem a csal�dott ember akaszt�fahumora sz�lal meg a szakasz v�g�n, nem is a k�ts�gbeesett �s tehetetlen embernek a pillanatra sz�l�, jelenre korl�tozott egyetlen lehet�s�g�be, az el�rhet� �lvezetekbe val� menek�l�se (�zs 56:12; 1Kor 15:32). Hanem arr�l a felismer�sr�l van sz�, hogy az ember az Isten kez�b�l elvett aj�nd�kokban nyerheti meg a „j�t”, a maga teremtette k�r�lm�nyek �s eredm�nyek ellen�re. Isten uralkodik, T�le sz�rmazhat csup�n j� aj�nd�k. M�g az �r�mn�l kisebb dolgok sincsenek az ember hatalm�ban. Az ad �rtelmet mindennek, hogy az � kez�ben vagyunk. – Az �T biztat�sa: Lk 6:20; 1Kor 3:21.

Pr�d. III. R�SZ

Pr�d. 3,1–15. A rendelt id� titka.

�j szakasz kezd�dik. Az �r� m�r nem Salamon k�p�ben besz�l. Most nem egyes dolgokat �s egyes t�rt�n�seket, hanem az eg�sz �letet veszi vizsg�lat al� a maga dialektikus fesz�lts�g�ben. – Az �T h�rom id�t jelent� szava fordul el� e szakaszban: a zem�n meghat�rozott, k�r�lhat�rolt id�t jelent; az ’�t id�pont, valaminek a saj�tos ideje (g�r�g�l: kairos); az ’�l�m kisebb-nagyobb id�szakaszt jel�l, esetleg a teremt�st�l a vil�g v�gezet�ig a t�rt�n�sek teljes szakasz�t is. – Annak meg�llap�t�sa ut�n, hogy mindennek megvan a maga k�r�lhat�rolt, rendelt �s saj�tos ideje, k�tszer h�t ellent�tp�r s�lyosan monoton felsorol�s�val rajzolja a Pr�dik�tor, hogy minden szorosan megszabott terv szerint folyik, s a maga idej�ben t�rt�nik. – Az 5. v. jelentheti azt, hogy h�bor� idej�n a term�f�ldeket k�vekkel h�nyt�k tele, s b�ke idej�n �sszeszedt�k onnan. A 7. v.-ben a ruha megszaggat�sa a gy�sz idej�re utal. A gy�szid� letelt�vel �sszevarrt�k a megszaggatott ruh�t.

Azut�n levonja a k�vetkeztet�st a felsorol�sb�l. Mik�zben t�rgyilagosan meg�llap�tja, hogy minden cselekv�snek ugyan�gy, mint az ellenkez�j�nek is, megvan a megszabott ideje, hasztalan igyekezet emberi f�radoz�ssal pr�b�lkozni annak megv�ltoztat�s�val. Az �letnek megadott t�nyei vannak, s �gy kell elfogadni �ket, ahogyan adatnak. M�g�tt�k, s a rendelt id� m�g�tt is Isten �ll. A k�vetkez� ebb�l ad�d� t�ny pedig az: Isten cselekedeteiben, rendel�s�ben nincs semmi hiba. A teremt�s j� �s sz�p (Gen 1; Zsolt 104) Isten szem�vel n�zve. Minden a maga idej�ben t�rt�nik �s minden a hely�n van. �s noha Isten az embernek – ellent�tben az �llatokkal – m�g azt az aj�nd�kot is a sz�v�be adta, hogy t�l a m�l� pillanaton, az „�r�kk�val�s�g” fel� is legyen kapcsolata �s �gy az id�k rendje �s t�rv�nye fel�l is k�rdez�sk�dhet: ez az igyekezete azonban nem �rhet c�lhoz. Isten munk�j�nak titka, eleje �s v�ge, rejtve marad el�tte �s nem l�that bele az id�k titk�ba sem. Az ember szemei el�tt csak egyes, ellent�tes esem�nyek vannak, amelyekben maga is benne van, amelyeket k�szen kapott Istent�l, v�ltozhatatlanul. Ez�rt az ember sz�m�ra nincs jobb lehet�s�g, mint az, hogy �ljen a neki adott lehet�s�gekkel, benn�k Isten aj�nd�k�t ismerve fel. Isten� a teljess�g, �rk�nt parancsol �s szabadon rendelkezik mindenekkel. Az � cselekv�s�hez hozz�adni, vagy elvenni akarni, az emberi korl�tokat �tt�rni – g�g, alapvet� b�n az �T szeml�let�ben. Mindennek a c�lja pedig az, hogy az ember maradjon meg a neki kim�rt hat�rok k�z�tt, hajoljon meg az el�tt az Isten el�tt, aki annyira szabad cselekedeteiben, hogy a tovat�nteket is hatalma alatt tartja �s visszahozhatja.

Az emberi �let nem csupa �r�m, de nem is mer� szomor�s�g. Az oktalan optimizmus �s a k�ts�gbeesett pesszimizmus egyk�ppen indokolatlan. Minden a megszabott idej�ben t�rt�nik, de az esem�nyek m�g�tt nem vak v�letlen, hanem az id�ket s vele egy�tt mindeneket a hatalma alatt tart� �r �ll. Semmif�le emberi er�lk�d�s nem l�pheti �t a sz�m�ra adott hat�rokat. Isten cselekedetei v�ltozhatatlanok, az ember nincs abban a helyzetben, hogy igaz�tson rajtuk. Felt�tlen �r mindenekben, aki el�tt csak meghajolnia lehet az embernek. Ezenfel�l pedig elfogadhatja h�l�san aj�nd�kait, s �r�mmel �lhet azokkal. Nem az�rt, mert egyebet nem tehet, hanem az�rt, mert megilleti �t a h�dolat, s aj�nd�kai azok, amelyek j�k az ember sz�m�ra.

Az �T term�szetesen m�r a rendelt id� s az eg�sz �let k�rd�s�t m�s szemmel n�zi: a betlehemi �jszaka, a golgotai d�lut�n, a h�sv�ti reggel, s „ama nap” f�ny�ben. A R�m 8:28 is sokkal t�bbr�l �s jobbr�l tud, mint e szakasz.

Pr�d. 3,16–22. Mire tan�t a jogtalans�g?

Minden az Isten hatalma alatt van. �s a Pr�d m�gis azt l�tja, hogy a t�rv�nykez�sben nem az igazs�g, hanem a t�rv�nyszeg�s �rv�nyes�l minden�tt. Az �t�lkez�sben val� igazs�g �s b�lcsess�g fontos dolog (1Kir 3:16kk.). A tapasztalt szomor� t�ny, a sok t�rv�nyszeg�s, azonban nem panaszt �s nem is tiltakoz�st v�lt ki az �r�b�l. Meg van r�la gy�z�dve, hogy, mint minden dolognak, az �t�letnek is megvan a maga rendelt ideje, s igaz �s t�rv�nyszeg� f�l�tt egyk�ppen �t�letet tesz az Isten. Arr�l nem besz�l, hogy ez az �t�let milyen form�ban j�n el. De mag�t�l �rtet�d� a sz�m�ra, hogy a kell� id�ben elj�n. Ezent�l pedig tudja azt, hogy a l�tott t�rv�nyszeg�ssel – amelynek nem j�n nyomban l�that� m�don az �t�lete – Isten megvizsg�lja, megpr�b�lja az embereket, hogy hajland�k-e elismerni teremtetts�g�k korl�tait Isten el�tt. „Kiv�logatja” �ket, hogy a l�tott szomor� t�nyek nyom�n kiben t�mad panasz, perleked�s ellene, s kiben al�zat �s istenf�lelem. S�t tov�bb is megy. Ezek a t�nyek arra k�nyszer�tenek, arra is sz�nta �ket Isten, hogy az ember n�zzen szembe egy nagyon f�lelmetes �s komor val�s�ggal: az ember mag�ban v�ve nem t�bb az �llatn�l (Zsolt 49:21). Sok tekintetben, de a f�ldi v�g tekintet�ben k�l�n�sk�ppen is k�z�s a sorsa az �llatok�val. Teste porb�l val�. Ugyan�gy a porba t�r vissza, mint az �llat. E tekintetben semmi el�nye az embernek az �llattal szemben. Itt els�sorban a testi v�g minden emberi g�g�t szertefoszlat� komor t�ny�n van a hangs�ly. Egy helyre ker�l az ember az �llatokkal. A l�lek sors�r�l t�bbet is tud az �T is, a Pr�d is, mint amennyit itt mond r�la (12:7). Gyan�tani lehet, hogy a 21. v. k�rd�se az akkor kezd�d� divatos v�lem�ny ellen hadakozik, vagy legal�bbis megk�rd�jelezi azt: az ember lelke „felfel�”, az �llat� „lefel�” megy a hal�l ut�n. Ami a hal�l ut�n lesz, az k�v�l esik az emberi ismeret hat�rain. Oszt�lyr�sz�nk annyi, hogy szabad �rvendezni munk�nkban s annak eredm�ny�ben, mert Isten adta. – M�g n�h�ny megjegyz�s a szakasszal kapcsolatban. A sz�veg, illetve a mondanival� nem annyira vil�gos, hogy csak ezt a – egy�bk�nt legval�sz�n�bb – mondanival�t lehetne kiolvasni bel�le. �rthet� �gy is, hogy a t�rv�nyszeg�s kiegyenl�t�se, az �t�let maga a hal�l. A k�p akkor az, hogy az �l�k sereg�b�l az Isten fens�ges mozdulattal kiv�lasztja, s a hal�lba h�vja, akit akar, a maga idej�ben. A Pr�d itt a jahvista teremt�st�rt�netet tartja szem el�tt, Gen 2. r. Ha az Isten visszavonja „az �letnek lehellet�t”, az ember porr� lesz �jra.

Megh�kkent� sz�munkra ez a tragikus ember–�llat p�rhuzam, a ki�lezett k�z�s sors, az egyforma hal�l. Pedig igaza van a Pr�dik�tornak. Az emberi l�t�s �s vizsg�l�d�s sz�m�ra nem a hal�l a v�g? Tudhat az ember mag�t�l valamit arr�l, hogy mi k�vetkezik a hal�l ut�n? Amit mi a hal�l ut�ni �letr�l tudunk, azt nem mint a nap alatt �l� emberek tudjuk, hanem mint Isten fiai, mint megv�ltott emberek! Mag�ban v�ve, az emberi adotts�gokat �sszegezve, nincs mivel dicsekedj�k az ember. Amivel t�bb az �llatn�l, azt Isten k�l�n teremt� �s megv�lt� munk�j�nak k�sz�nheti. – A hal�l az �T szem�let�ben is a v�gs� nagy ellens�g. Az els� h�sv�t �ta azonban azt is tudjuk, hogy az �let v�gs� hat�r�n�l nem a mindent zs�km�nyul ejt� hal�l, hanem Krisztus, az �let Fejedelme �ll.

Pr�d. IV. R�SZ

Pr�d. 4,1–16. F�jdalmas �s k�s�rt� t�nyek a m�rlegen.

A jogfosztottak, elnyomottak, vigasztal�s n�lk�l val�k szavakkal le nem �rhat� nyomor�s�ga, a minden�kb�l kiforgatottak vigasztalan �llapota d�bbenti meg a b�lcs figyel�t az 1–3. versek szerint. A v�gs� id�k nyomor�s�g�b�l �rez meg valamit ezek l�tt�n a Pr�d. Izr�el k�r�ben k�l�n�sen is nagy s�llyal esik a latba ez az �llapot, hiszen eg�sz t�rt�net�n v�gigh�z�dik a figyelmeztet�s, hogy az elesettek ir�nt irgalommal kell viseltetni�k, hogy az Isten mindig az elnyomottak oldal�n van. Nem sz�nik meg az �r eml�keztetni arra, hogy Izr�el is nyomor�s�gban volt, �s l�t�t annak k�sz�nheti, hogy megsz�nta �s irgalmas volt ir�nta az �r (Ex 22:21kk.). Ha ennek ellen�re ilyen sz�rny� �llapotok vannak, annak el�t�l�s�re m�r nem el�g a szok�sos kifejez�s, a hi�baval�s�g. A Pr�d maga nyilv�n nem r�szese szem�lyesen ezeknek a nyomor�s�goknak. Szava m�gis megd�bbent� �lettagad�sba csap �t. Az ar�m sbh gy�k a k�nyv�n k�v�l csak himnologikus �sszef�gg�sekben tal�lhat�. Boldognak dics�ri a holtakat, s�t a meg nem sz�letetteket, mert �k nem r�szesei e nyomor�s�gnak �s nem kell l�tniok azt. Semmi vigasztal�st nem l�t a Pr�d, m�g az �T �zenet�r�l is elfelejtkezik, amely tud arr�l a napr�l, amikor Isten elt�rli a k�nnyeket (�zs 25:8). M�gis figyelemre m�lt�, hogy eme megfigyel�s ut�n elmarad a szok�sos buzd�t�s az ev�sre, iv�sra, �r�mre. M�g k�zvetve se mondja h�t, hogy ebbe minden tov�bbi n�lk�l bele kell t�r�dni, vagy nem kell vele t�r�dni. Minden megbecs�l�s �s seg�ts�g megilleti azokat, akik a maguk hely�n mindent elk�vetnek, hogy ezek ne �gy legyenek. �s aki csak a k�nnyek j�vend� – val�ban elk�vetkez�! – elt�rl�s�r�l akar tudni, annak sz�m�ra idegen marad az evang�lium l�nyege, amir�l a nyomor�s�gos keleti ist�ll�ban sz�letett, a kereszten a Zsolt 22 szav�val ki�lt�, az ember nyomor�s�g�val szolidarit�st v�llal� Messi�s munk�ja besz�l. (Mellesleg: J�b �s Jeremi�s is meg�tkozza sz�let�snapj�t, J�b 3:1kk.; Jer 20:14kk.)

A 4–6. v. a munk�t veszi szem�gyre. A munka az eset ut�ni ember sz�m�ra k�nyszer-jelleg� is (Gen 3:17–19), de az �lethez hozz�tartoz� sz�ks�ges j� is. A figyel� Pr�d azonban valami mell�kz�ng�t hall ki a sz�ntelen munk�b�l �s f�radoz�sb�l. Azt l�tja meg, ami er�s hajt�er�k�nt m�g�tte van, s k�s�rt�sk�nt benne van: ez �ltal akar az ember a m�sik f�l� kerekedni. A m�sokra val� f�lt�kenys�g k�nyszer�ti az embert egyre t�bb munk�ra. Ez nem csak „k�zdelem a l�t�rt”, hanem „konkurencia”. Ez�rt hi�baval�s�g. – T�tlen legyen h�t az ember? Semmik�ppen sem! Csak a bolond teszi ezt, mondja a 4. v. k�zmond�sa. De megfontoland�, hogy kell-e val�ban mindaz a rohan�s, f�rads�g, munka, amellyel mindk�t kez�nk tele van? Az „egy mar�k” nyugalom nem t�tlens�g, hanem a sz�ks�ges megpihen�s, a „szombat-nap”, amely n�lk�l minden rohan�s csak kapkod�s a sz�l ut�n, s az 1–3. versek nyomor�s�g�hoz vezet.

A 7–12. versek az egyed�l�ll� ember munk�j�r�l mondj�k el a b�lcs megfigyel�s eredm�ny�t. Mi �rtelme van a megfesz�tett munk�nak, mikor m�g ut�dja sincs, akinek gy�jts�n? V�gk�ppen c�ltalan �s �rtelmetlen az ilyen f�radoz�s �s az illet�nek nem jut esz�be, hogy milyen rossz foglalkoz�s ez. Pedig a k�zmond�sok is utalnak r�. Ha ketten v�gzik a munk�t, t�bb eredm�nye van; ha a mag�ban j�r� verembe esik, vagy �gy elesik, hogy nem tud felkelni, nincs ki seg�tsen rajta; jobb, ha a h�v�s �jszak�ban egym�s mellett ketten fekszenek, �s a kett�j�k fels� ruh�j�val takar�zhatnak; a h�rom sz�lb�l sodort k�t�l er�sebb a k�tsz�l�n�l, k�l�n�sen pedig az egy sz�lb�l �ll�n�l. (A p�ld�k mutatj�k, hogy a Gen 2:18-r�l van sz�: „Nem j� az embernek egyed�l lennie”.) Az el�z� szakasz �sszef�gg�s�ben arra lehet gondolni, hogy az ember maga v�lasztotta sors�r�l van sz�. Annyira tele van munk�val �s f�radoz�ssal, hogy a gazdags�g ut�ni telhetetlen v�gy�ban az egyed�lval�s�g terh�t is v�llalja, hogy ann�l t�bb id� jusson, t�bb lehet�s�g legyen a gy�jt�sre. Bizony, ez el�g gonosz dolog. M�g amit egy�bk�nt el�rhetne munk�j�val, abb�l is kiz�rja mag�t. K�ts�gtelen, hogy vannak emberek, akik feles�g, gyermek, rokon n�lk�l maradtak �nhib�jukon k�v�l. A mag�noss�got azonban mindig az ember teremti maga k�r�l. Isten rendje szerint nem j�; de nem is kell az embernek egyed�l lennie. Az �T is tudja: nemcsak v�rs�gi k�tel�kek vannak!

Sokan �gy v�lik, hogy a 13–16. versek az el�z�kh�z kapcsol�dva azzal a k�rd�ssel foglalkoznak, hogy nem lehetne-e seg�teni ezen az �llapoton? Ha az int�sre a saj�t v�lem�nye szerint r� nem szorul�, oktalan uralkod� hely�re olyan ember ker�lne, aki b�r�n �rezte a nyomor�s�got: vajon nem v�ltozhatna-e meg a helyzet? A megfigyel�s eredm�nye azonban az, hogy el�bb-ut�bb �jra csak a r�gi �llapotok j�nn�nek vissza, az esetleges kezdeti jobb kil�t�sok ellen�re is. – De lehets�ges, hogy csup�n egy, a t�rt�nelemb�l �ltal�ban levonhat� k�vetkeztet�st �llap�t meg a t�rt�nettel a Pr�d. Ezt a t�nyt is besorolja a b�lcsess�g szerezte tapasztalatok k�z�. Hi�ba fogadj�k �r�mmel a b�lcs, ifj� uralkod�t, ut�bb t�le is elfordulnak. Ak�r az�rt, mert nem teltek be a hozz� f�z�tt rem�nys�gek, ak�r az�rt, mert a n�pkegy ingatag, ak�r az�rt, mert a k�vetkez� nemzed�kben van a hiba.

E f�jdalmas �s sok k�s�rt�st magukban rejt� t�nyek a b�lcsess�g sz�m�ra – magukban v�ve – csak a minden hi�baval�s�g komor t�ny�t er�s�thetik meg, s a maga tehetetlens�g�t megl�t� embert Isten f�lelm�re szor�thatj�k.

Pr�d. V. R�SZ

Pr�d. 4,4:17–5:6. Az Isten el�tt…

Az Isten ir�nti helyes magatart�sra figyelmeztetnek e versek. A bevezet� szavak hallat�n a cs�sz�s, vagy a meredek sz�l�n vezet� �t k�pe r�mlik fel. Vigy�znia kell az embernek mag�ra az Isten el�tt, hogy valami baj ne t�rt�nj�k vele. Nem vesz�lytelen dolog az Isten h�z�ba menni. Hallgatni, figyelni kell – ez mindenn�l fontosabb az Isten h�z�ban. Az Isten szav�ra (t�rv�ny, pr�f�t�k) val� figyel�st nem p�tolhatja semmi �ldozat, k�l�n�sen nem a „bolondok m�dj�ra” hozott �ldozat, vagyis amelyet azzal a sz�nd�kkal hoznak, hogy vele lek�telezz�k Istent. Csak a cselekedeteiket meg nem vizsg�l� balgatagok v�lhetik, hogy Istennek maga az �ldozat el�g, s nem n�zi, hogy mi van m�g�tte. – Isten besz�de old �s k�t�z. �letr�l �s hal�lr�l van benne sz�; a l�bak sz�v�tneke, �s nem t�r vissza �resen. Ez�rt nemcsak nem kedves, hanem egyenesen „rossz cselekedet” Isten el�tt a magunk v�lasztotta istentisztelet.

A m�sodik figyelmeztet�s az im�dkoz�sra vonatkozik. A k�r� emberhez �s az al�zatos emberhez, aki tudja, hogy nagyobb el�tt �ll, a megfontolt sz� illik. A sok besz�d a pog�nyok im�dkoz�s�nak a jellemz�je, amely sokszor var�zsl�s, az istens�g k�nyszer�t�se akar lenni. Mivel Isten mennyei, mi pedig f�ldiek vagyunk – m�rhetetlen k�l�nbs�g! –, az�rt nagy tisztess�gad�ssal kell elmondanunk k�ny�rg�s�nket. Isten sz�ne el�tt a „kev�s sz�nak” is mutatnia kell al�zatunkat. A meg nem v�logatott sok besz�d ezenfel�l menthetetlen�l el�rulja a balgatagot. Ahogyan a sok f�radoz�s k�vetkezm�nye az �lom, �gy a sok besz�d� a balgatag hang. Isten akarja az im�ds�got, de balgas�g volna azt gondolni, hogy a sok besz�ddel r�er�ltethetj�k a magunk akarat�t Istenre, vagy meggy�zhetj�k igazunkr�l.

M�g jobban kell vigy�zni a fogad�sokkal. �nk�nt, h�l�b�l, vagy a k�r�s meger�s�t�s��l v�llalt �nk�ntes, a t�rv�ny el��rta adom�nyon fel�li �nk�ntes adom�nyr�l vagy �ldozatr�l van sz�. Jobb nem tenni fogadalmat, mint meg nem tartani a fogad�st. Isten szava v�ltozatlan; �r�kre meg�ll. Az el�tte elhangzott sz�nak is mag�n kell valamit hordania ebb�l a jellegb�l. – Az 5–6. v. �rtelm�t illet�en elt�r�ek a v�lem�nyek. Az egyik v�ltozat szerint itt m�g mindig a fogadalomr�l van sz�. Isten sz�mon tartja a fogad�st �s nem lehet kib�jni a teljes�t�se al�l azzal, hogy t�ved�s volt (elsietett volt a fogadalomt�tel; vagy: t�ved�s volt, hogy mind ez ideig halogatta a teljes�t�s�t). Isten haragja felgerjed �s nem marad el b�ntet�se. – A m�sik v�ltozat a nyelv b�neire gondol, amelyek az eg�sz testet v�tekbe ejtik. Nem lehet azzal menteget�zni, hogy t�ved�s volt csup�n. – Az „Isten k�vete” (Mal 2:7) kifejez�ssel kapcsolatban gondolnak arra a papi szem�lyre, aki feloldozhat a fogadalom al�l. Vagy olyan hivatalos szem�lyre, akinek a t�ved�sb�l, siets�gb�l, azaz „gyenges�gb�l” elk�vetett b�n�ket meg kell vallani. Ily m�don – teh�t lehet�leg min�l olcs�bban – megmenek�lni a fogad�s teljes�t�se, vagy a k�roml�s b�ne al�l, haragra ingerl�se Istennek. – A 6a v. �rtelme bizonytalan, csak bizonyos sz�veg-konjekt�r�val �rhet� el jobb �rtelmez�s (esetleg a Jer 23:25.32 �s a Zak 10:2 �sszef�gg�s�ben n�zve).

Isten f�lelm�nek �ppen nem utols� megnyilv�nul�sa az Isten el�tti megfelel�, al�zatos magatart�s. Isten vigy�zza �s f�lti a „sz�”, az „ige” �gy�t. �ppen ez�rt az emberi sz�nak is stabiliz�l�dnia kell minden vonatkoz�sban…

Pr�d. 4,7–8. Hatalom alatt.

A 3:16 �s a 4:1 probl�m�ja ker�l �jra el�. Sz�razon, indulat n�lk�l �llap�tja meg, hogy nem kell elk�pedni a jogtalans�g l�tt�n. Nem arr�l van sz�, hogy j�l van ez �gy. Term�szetesen nincs j�l. A b�lcs azonban l�tja, hogy ez a kizs�km�nyol�s farkast�rv�nye. A jograbl�k felett hasonl�k �llnak, s m�g azok felett is hasonl� hatalom uralkodik. E hom�lyos vers azonban �gy is �rthet�, hogy legfel�l az Isten �ll. � tartja uralma alatt a kizs�km�nyol�kat is (ami term�szetesen �gy van!). Egyik gazembert a m�sikkal b�nteti �s tartja fegyelem alatt, s a v�gs� �t�let is az � kez�ben van, aminek megvan az ideje. – A 8. v. jelentheti azt is, hogy a legrosszabb fels�bbs�g is jobb, mint a teljes k�osz. A relat�ve legjobb �llapot az �r� szeml�lete szerint egy orsz�g sz�m�ra az, ha a kir�ly a f�ldm�vel�s �rdek�ben mindent megtesz. Ki nem mondottan az is benne van ebben a kifejez�sben: aki minden tekintetben a b�kess�get tartja szem el�tt. F�ldet m�velni csak b�k�re �rdemes. – Az el�z� szakasz �sszef�gg�s�ben �gy is lehet n�zni a szakaszt, hogy figyelmeztet�s is: vigy�zz a l�badra, mikor Isten h�z�ba m�gy, �s vigy�zz – ha kim�gy az Isten h�z�b�l az �letbe.

Pr�d. 4,9–19. Aj�nd�kk�nt…

A gazdags�g olyan hatalom, amellyel sz�molni kell. A k�vetkez� k�zmond�sszer� meg�llap�t�sokb�l a gazdags�g csal�rd �s megb�zhatatlan volta t�nik ki. Megsz�llottjaira jellemz�: 1. Min�l t�bbje van, ann�l t�bbet akar; min�l t�bbet gy�jt, ann�l ink�bb rabja lesz a gy�jt�s szenved�ly�nek (9. v.). 2. A vagyonnal n� az �l�sk�d�k sz�ma, az olyanok�, akik nem profitot jelentenek, hanem maguk is profit�lni akarnak (szolg�k, gondnokok, koldusok, naplop�k). A vagyon gazd�ja legfeljebb csak gy�ny�rk�dni tud vagyon�ban (10. v.). – 3. A gazdag, aki nem v�gez testi munk�t, hanem �lvezni akarja, amije van, j�llakik �s nem tud �gy aludni emiatt, mint aki dolgozik (11. v.). – 4. V�ratlan csap�s, rossz sz�m�t�s miatt elveszhet a vagyon. Olyan lehet�s�g ez, amely minden kapzsi gazdagnak a feje felett lebeg, s a gyermek�nek – akinek tal�n gy�jteni v�lt – mire megsz�letik, semmije se marad (12–13. v.). – 5. De maga az a t�ny, hogy semmit se vihet el az ember mag�val, hogy mez�telen�l, ahogyan e vil�gra j�tt, �gy kell t�voznia: nem jelenthet-e �r�k f�jdalmat a gazdagnak? Egy�bk�nt is, a k�z�s v�gs� �llom�sn�l, a hal�ln�l, az is nyilv�nval�v� lesz, hogy semmi haszna nincs a fukar gazdagnak, aki bosszankodva, esetleg mag�t�l is megtagadva azt is, amit megkaphatott volna, csak f�radozott gy�tr�dve. Gonosz nyavalya az, hogy annyi gy�tr�d�ssel gy�jt, s mindent elvesz�t.

A gazdags�g mag�ban rabs�got jelent, hi�baval�, �rtelmetlen t�r�d�st, �nem�szt�st, csal�d�st. A legfontosabbat, az �r�m�t, nem adhatja meg. Az �r�m Istenhez van k�tve, � adhatja egyed�l. Oszt�lyr�sze lehet az embernek ezen a f�ld�n, hogy f�radoz�sa �s munk�ja gy�m�lcs�t �rvendezve �lvezheti, hogy �r�me telik abban, ami r�sz��l jutott. De ez nem mag�t�l j�n csak �gy, nem sz�ks�gszer� k�vetkezm�nye a f�radoz�snak. Ez maga is aj�nd�k, Isten aj�nd�ka. Ahov� ad �rvendez�st a munka nyom�n, ott lesz csak �r�m. Mag�ban v�ve minden emberi f�radoz�s �s munka, s az �gy szerzett vagyon csak a gy�trelem forr�sa lehet. H�l�san �s �rvendezve, aggodalmaskod�s �s gy�tr�d�s n�lk�l �lni a j�val: ez nem telik ki az embert�l. Nem az epikureusok filoz�fi�ja ez, hanem annak az embernek �rvendez� �letform�ja, aki aj�nd�kul kapta, hogy aggodalmaskod�s �s f�lelem n�lk�l �rvendezhet az ugyancsak �gy kapott j�kkal. Ezt er�s�ti meg a t�bb ford�t�si lehet�s�get ny�jt� 19. v. is. – A vagyonnak, az �r�mnek, minden j�nak a titka ez: Isten adja aj�nd�kul.