A ZSOLT�ROK K�NYV�NEK MAGYAR�ZATA NEGYEDIK K�NYV (90–106)

Zsolt. XC. ZSOLT�R

Ennek a zsolt�rnak a sz�vege romlott �llapotban maradt r�nk. N�h�ny helyen j� seg�ts�get ad a LXX. Az �r�smagyar�z�k �ltal javasolt sz�vegjav�t�sokat nem tudjuk elfogadni, ha nem �ll m�g�tt�k bibliai k�zirat. A m�fajt is sok�ig t�vesen hat�rozt�k meg: nemzeti panasz�nekre gondoltak. Azonban a nemzeti panasz�nek h�tter�ben term�szeti vagy t�rt�nelmi csap�s �ll. Ennek itt nincs nyoma. Az „ember” muland�s�g�r�l van sz�. Ez a b�lcsess�girodalom gondolatk�r�be tartozik (v�. Zsolt 39:5–7; 49:8kk.; 73:17–20 �s k�l�n�sen Pr�d 1:2–11). Az ember muland�s�g�val a zsolt�r�r� Isten �r�kk�val�s�g�t �ll�tja szembe. A zsolt�r�r� ismeri a teremt�st�rt�netet �s a b�neset t�rt�net�t. Tudja, hogy a hal�l a b�n b�ntet�se. Az �st�rt�net (Gen 1–11) k�s�bb ker�lt M�zes k�nyvei el�. A zsolt�r is k�s�i, fogs�g ut�ni. A szele sz�t ld. a bevezet�s 7. pontja alatt.

Zsolt. 90,1a. vers.

Az�rt gondolt�k M�zest a zsolt�r szerz�j�nek, mert a teremt�sr�l van benne sz�. A M�zes ir�nti tisztelet jele az is, hogy �t Isten ember�nek mondja az 1. vers (Deut 33:1; J�zs 14:6). Ez a pr�f�t�k megtisztel� c�me (1Kir 17:18; 2Kir 1:10; 4:7.9.21). A bibliai hagyom�ny szerint M�zes �nekeket is szerzett (Ex 15; Deut 32:1kk.; 33:1kk.). M�gsem tarthatjuk M�zest a zsolt�r szerz�j�nek, hiszen a zsolt�r hossz� id�n �t tart� szenved�sre tekint vissza (15. vers), valamint a k�s�i b�lcsess�girodalommal mutat rokons�got.

Zsolt. 90,1b–2. vers.

A zsolt�r bevezet�se bizalmat fejez ki a teremt� Isten ir�nt. � volt a hajl�kunk (a LXX szerint: „mened�k�nk”) nemzed�keken �t. B�zhatunk benne most is, mert � �r�k Isten. Megvolt, miel�tt a hegyek sz�lettek �s a vil�g „fogantatott” (itt a LXX �s a r�gi g�r�g ford�t�sok nyom�n p�lalt = passivumot olvasunk). A vers m�g�tt a „f�ld-any�r�l” alkotott mitologikus elk�pzel�s �ll (Gen 1:11; Deut 32:18; J�b 32:8; Zsolt 139:15; P�ld 8:25). Isten idej�nek nincs kezdete �s nincs v�ge (Zsolt 93:2; 145:13).

Zsolt. 90,3–12. vers.

A 2. vers utols� szav�t (’�l = Isten) a LXX m�sk�ppen olvassa (’al = ne), �s a 3. vershez kapcsolja: „Ne t�r�tsd vissza a haland�t a porba”. A p�rhuzamos f�lsor alapj�n ezt t�ved�snek tartjuk. Arr�l van itt sz�, hogy az embernek vissza kell t�rnie a porba, amelyb�l v�tetett (Gen 3:19; J�b 4:19; Zsolt 22:30; 44:26; 104:29; 146:4; Pr�d 12:7). Isten viszont �r�kk�val�: sz�m�ra ezer esztend� annyi, mint egy nap (Zsolt 84:11; 2Pt 3:8), s�t mint egy �jszakai �rv�lt�snyi id�. Az �jszak�t h�rom r�szre osztott�k; itt az �jszaka harmadr�sz�r�l van sz� (Ex 14:24; B�r 7:19; Zsolt 63:7). Az 5. vers ford�t�sa neh�z. Sz� szerint: „v�get vetsz nekik; olyanok lesznek, (mint) az �lom”. Az �lom a hal�l jelk�pe (Zsolt 76:6; Jer 51:39.57; 1Kor 15:6). Ezut�n az 5b–6. vers a gyorsan elsz�rad� f�h�z hasonl�tja az emberi �letet (J�b 14:1k.; Zsolt 103:14k.; �zs 40:6k.).

Az emberi �let r�vids�g�nek Istennek az ember b�ne feletti m�lt� haragja az oka. A b�nre a 8. vers k�t kifejez�st haszn�l. A b�n az Isten akarat�t�l tudatosan elt�r� gondolkoz�s �s cselekv�s. A vers m�sodik fele rejtett b�n�kr�l besz�l. Akaratlanul vagy tudatlans�gb�l is lehet b�nt elk�vetni. De Isten „orc�ja” el�tt semmi sincs elrejtve: a b�n miatt olyan hamar v�get �r az emberi �let, mint egy s�hajt�s (9. vers).

A 10. vers az emberi �let fels� hat�r�nak tartja, ha valaki 70 �vig �l. Csak kiv�teles esetben �lhet valaki 80 �vig. Az �korban az emberek �letkora �tlagosan kevesebb volt, mint most. A 10. vers szerint ez a r�vid id� j�r�szt bajjal �s vesz�ds�ggel telik el. („Nagyobb r�sz�k” a LXX �s a r�gi ford�t�sok szerint; a h�ber sz�vegben „d�sz�k”, „pomp�juk” �ll.) A zsolt�r szerz�je teh�t nemcsak Gen 2:17-et ismeri, mely szerint a b�n b�ntet�se hal�l (R�m 6:23), hanem azt is tudja, hogy a b�n miatt r�videbb �s gy�trelmesebb lett az ember �lete (Gen 3:17–19.22k.; 6:3). A vers v�g�n �ll� „rep�ln�nk” sz� arra az egyiptomi hiedelemre eml�keztet, hogy a l�lek mad�r alakban elhagyja a testet �s a s�rverembe rep�l. A zsolt�rban azonban a rep�l�s csak az �let gyors elm�l�s�t fejezi ki. A 11. versben enyhe sz�vegjav�t�st javasolnak: „Ki ismeri haragod erej�t, �s ki f�li felh�borod�sod s�ly�t?” A k�lt�i k�rd�sre az a felelet, hogy az ember ezt mag�t�l nem tudja. �ppen ez�rt van sz�ks�g im�ds�gra: k�rni kell Istent, hogy adjon b�lcs sz�vet. Ez a k�r�s a b�lcsess�girodalomhoz tartoz� zsolt�rokban (Zsolt 25 �s 119) ism�telten el�fordul.

Zsolt. 90,13–17. vers.

Egyes magyar�z�k �n�ll� nemzeti panasz�neknek tartj�k ezeket a verseket. Erre mutat az imperativusos bevezet�s: „t�rj vissza!”. Ez azt jelenti: hagyd abba a megal�z�sunkra (15. vers) r�nk m�rt b�ntet�st (Ex 32:12), �s hozd el a k�ny�r�let idej�t. A seg�ts�g s�rg�s; ezt fejezi ki a panasz�nekekben haszn�latos „meddig m�g?” A seg�ts�g ideje a reggel (Zsolt 46:6; 143:8). A h�tt�rben az a szok�s �ll, hogy peres �gyekben reggel mondtak �t�letet (Zsolt 5:4). Ha az �r szeretete n�p�re �rad, lehet majd �rvendezni „minden napunkon”. Templomr�l, h�la�ldozatr�l nincs sz�. A h�tk�znapok is tele lesznek �r�mmel, ha megk�ny�r�l n�p�n az �r. A 15. vers a szenved�s, a megal�ztat�s hossz� idej�re tekint vissza, �s azt k�v�nja, hogy az �r kegyelm�nek ideje is olyan hossz� legyen, amilyen hossz� a b�ntet�s ideje volt. Itt is a f�ldi �letre gondol a zsolt�r�r�, nem az �r�k �letre. – A zsolt�r utols� k�t vers�ben egym�s mellett �ll Isten munk�ja �s az ember munk�ja. El�sz�r az�rt k�ny�r�g a zsolt�r�r�, hogy Isten munk�ja v�lj�k l�that�v� az � szolg�in” �s „fiain”. Mindk�t sz� Isten n�p�re vonatkozik. A k�r�s m�g�tt az a hit �ll, hogy Isten munk�lkodik a t�rt�nelemben �s az ember sz�v�ben (Zsolt 92:5k.; 95:9). E munka �rezhet�, s�t m�sok is �szrevehetik: megtudj�k, hogy � az �r (Ez 6:10.13; 24:27; 36:23.36). Az �r munk�ja „kedves” rajtunk (17a. vers). A vers m�sodik fel�ben k�tszer is elhangzik az a k�r�s, hogy az �r tegye �lland�v�, maradand�v� h�vei munk�j�t. Term�szeti �s t�rt�nelmi csap�sok fenyegetik az ember f�rads�gos munk�j�nak eredm�ny�t. Az �r „meg�ldja kezed munk�j�t” – hangzott az �g�ret Deut 14:29; 16:15-ben. Isten n�pe, mely Isten b�nbocs�t� kegyelm�ben �s gondvisel� szeretet�ben r�szes�l, munk�lkodik, „am�g nappal van” (Jn 9:4).

Zsolt. XCI. ZSOLT�R

Ez a zsolt�r tan�t�k�ltem�ny. A bevezet�sben (1–2. vers) buzd�t�s form�j�ban, a f� r�szben (3–13. vers) tan�t�s form�j�ban, a befejez� versekben (14–16.) Isten �ltal mondott �dvj�vend�l�s (or�kulum) form�j�ban sz�l a zsolt�r Isten gondvisel� szeretet�r�l, mely oltalmazza a h�veket mindenf�le veszedelemben. A zsolt�r sz�vege j� �llapotban maradt r�nk. Meg�rt�s�t n�hol seg�ti, m�shol g�tolja a LXX sz�vege. A 4. vers v�ge a 7. vers v�g�re helyezend�. Ez a zsolt�r a t�bbi zsolt�rn�l b�vebben eml�t betegs�get okoz� d�monokat, ez�rt az �kori keleti n�pek vall�s�nak ismerete j� seg�ts�get ny�jt a magyar�zatban. A tan�t�k�ltem�nyek �ltal�ban a babiloni fogs�g ut�n keletkeztek.

Zsolt. 91,1–2. vers.

A h�ber sz�vegben a zsolt�rnak nincs c�mfelirata. A LXX szerint: „D�vid zsolt�r�neke”. Az 1. versben eml�tett k�t istenn�v az Izr�el el�tti id�kb�l val�. A „Fels�ges” az istenek kir�ly�t jelentette (Gen 14:18–24; Num 24:16; Deut 32:8; Zsolt 83:19; 97:9). A „Mindenhat�” n�v Ex 6:2 szerint megel�zte a M�zesnek adott kijelent�st. Mindk�t istenn�v az �sz�vets�gben m�r csak �gy fordul el�, mint az �r m�lt�s�gjelz�i. Az �r „rejtekhely�ben” �s „�rny�k�ban” mened�ket tal�l a h�v�. A hasonlat a vend�gjogb�l val�: a vend�gl�t� h�zigazda hajl�k�nak „�rny�k�ban” oltalmat tal�l az �ld�z�it (Gen 18:4; 19:8). �ppen �gy a h�vek is mened�ket tal�lnak az �r templom�ban (Zsolt 27:5; 31:21; 61:5). A 2. vers „mond�” szav�t a LXX alapj�n imperfectumnak, ill. felsz�l�t� m�dnak ford�tjuk: „mondja ezt!” Itt a pap biztatja a h�v�t, hogy b�zz�k az �rban.

Zsolt. 91,3–13. vers.

A 3. vers szerint az �r a madar�sz csapd�j�t�l �s a puszt�t� d�gv�szt�l menti meg h�veit. A zsolt�rokban sokszor van sz� csapd�r�l, melybe a mad�r gyan�tlanul rep�l bele (Zsolt 38:13; 124:7). A h�ber „pestis” sz� m�s mag�nhangz�kkal „besz�d”-et jelent. �gy �rtette a LXX: „puszt�t� besz�d”. Az ellens�g ui. hamis v�dakkal, r�galmakkal igyekezett elpuszt�tani a h�veket. A 4. versben az �r oltalmaz� sz�rnyair�l van sz�. Ezek nem a sz�vets�gl�da ker�bjainak sz�rnyait jelentik; a ker�bok ui. az �r tr�nus�hoz tartoznak. Ink�bb az egyiptomi vall�sb�l ismert oltalmaz� istens�gekre kell gondolni, amelyek kiterjesztett sz�rnnyal �llnak (vagy pl. s�lyom alakban lebegnek) a kir�ly m�g�tt. A f�istent, a napkorongot is kiterjesztett sz�rnyakkal �br�zolt�k, pl. a templomok bej�rata f�l�tt. A kiterjesztett sz�rny az �gboltozatot jelk�pezi. Oltalmaz� sz�rnyakr�l van sz� Zsolt 17:8; 36:8; 57:2; 61:5; 63:8-ban is. – A 4. vers v�ge a 7. vershez kapcsoland�.

Az 5. versben az „�jszaka retteg�s�r�l” van sz�. �jszaka k�bor kuty�k k�sz�ltak a v�rosban (Zsolt 59:7.15), �s ezeket az �kori Keleten d�monokt�l megsz�llottaknak gondolt�k. A nappal rep�l� ny�l betegs�get okoz (Zsolt 38:3). A betegs�g d�mona K�na�nban Resef, a „ny�l ura” volt (Zsolt 76:4). Az �r�smagyar�z�k a napsz�r�sra is gondolnak (Zsolt 121:6). A 6. versben lev� „Deber” �s „Qeteb” rag�lyos betegs�gek d�monai (Deut 32:24; �zs 28:2). Puszt�t� angyalokr�l sz�l Ex 11:4k.; 12:23; Zsolt 78:49. (T�ved a LXX, amikor „pestis” helyett „besz�d”-et ford�t, mint a 3. versben. A LXX a „puszt�t” ig�t is d�monnak ford�tja.) A 7. vers szerint puszt�t� csat�ban is tud oltalmazni az �r. A vers m�sodik sor�hoz kapcsol�d� a 4. vers v�ge:… a veszedelem „t�ged nem �r el: pajzs �s fal az � h�s�ge”. A „fal” a legnagyobb pajzs neve, amelyet k�l�n fegyverhordoz� tartott a vez�r el�tt. Az ilyen pajzs a f�ld�n �llt, magass�ga meghaladta az ember�t. M�sik harcos kerek pajzsot tartott a vez�r fej�n�l. A zsolt�r szerint az �r a legnagyobb vesz�lyben is tud oltalmat adni h�veinek (Zsolt 3:7k.; 34:8). S�t a h�vek megl�thatj�k majd a b�n�s�k b�ntet�s�t is (Zsolt 54:9; �zs 66:24).

Isten oltalmaz� szeretete nemcsak a templomban munk�lkodik, hanem a h�vek „s�tor�ban” is (10. vers). A s�tor r�gies kifejez�s, mely h�zat, otthont jelent. A 9. vers az Isten ir�nti bizalomra inti a h�veket, �s a veszedelemben oltalmaz� �r jelenl�t�t �g�ri. A 11–12. vers az �r angyalair�l besz�l, akik „k�zen hordozz�k” a h�veket, hogy l�bukat ne s�rts�k meg az �ton hever� k�vek. Az �nnepi zar�ndokokra kell itt gondolni, akiknek minden l�p�s�re �gyel az �r. A k�s�rt� ezzel az ig�vel akarta elt�ntor�tani hivat�s�t�l az �r J�zust (Mt 4:6k.). Az angyalok Isten szolg�i, ment� szeretet�nek eszk�zei (Gen 21:17kk.; 22:12k.; 32:2k.; Zsolt 34:8). A 13. vers m�g�tt egyiptomi m�tosz �ll: Ozirisz fi�t �gy �br�zolt�k, hogy l�b�val krokodilokon tapos, kez�vel k�gy�kat tart. A zsolt�r ezt a h�vekre terjeszti ki (v�. J�b 5:22k.; �zs 11:8; Lk 10:19; ApCsel 28:1–6). A vers elej�n lev� „oroszl�nk�ly�k” sz� helyett a LXX „�spisk�gy�t” ford�t.

Zsolt. 91,14–16. vers.

A zsolt�r v�g�n az �r saj�t besz�de (or�kulum) er�s�ti meg az elhangzott tan�t�st. Isten maga is „ragaszkodik n�p�hez”. Ez a sz� a „szeretet” sz�val p�rhuzamban tal�lhat� Deut 7:7k.; 10:15-ben. H�veit�l is azt k�v�nja, hogy „ragaszkodjanak hozz�”, �s „ismerj�k nev�t”. Isten neve itt Isten helyett �ll, �t mag�t jelenti. Az istenismeret, a Vele val� k�z�ss�g nem jelent szenved�sekt�l mentes �letet. De a h�v�nek m�dja van Istenhez „ki�ltani”, �s Isten meg�g�ri, hogy � felel (15. vers; J�b 14:15; �zs 30:19; 58:9; 65:24). A felelet sz�ban is t�rt�nhet, de szabad�t� tettekben is. Az �r megmutatja szabad�t�s�t (16b. vers). A 16. vers elej�n hossz� �letet �g�r az �r a h�veknek. Az �sz�vets�g a hossz� �letet Isten aj�nd�k�nak tartja (Ex 23:26). Ezzel aj�nd�kozza meg az �r a kir�lyt (Zsolt 21:5) �s a n�pet is (Ex 20:12; 30:20).

Zsolt. XCII. ZSOLT�R

Ebben a zsolt�rban a himnusz �s a h�la�nek formai ismertet�jelei tal�lhat�k. Tartalmi szempontb�l azonban ink�bb a b�lcsess�girodalomhoz tartozik. Isten h�s�ge �s szeretete, amelyr�l a bevezet�s (3. vers) besz�l, itt nem a teremt�s vagy az egyiptomi szabad�t�s hatalmas tetteire vonatkozik, hanem Isten igazs�gos korm�nyz�s�ra. A zsolt�r a b�lcsess�girodalom st�lus�ban �s gondolatk�r�ben mozog: az igazak �s a gonoszok sors�t �ll�tja egym�ssal szembe (ld. Zsolt 1; 37; 49; 73). Szerz�je j�l ismeri az Istent dics�r� �nekeket �s a templomi zen�t. A zsolt�r sz�vege – kev�s kiv�telt�l eltekintve – j� �llapotban maradt r�nk. Szereztet�si ideje a fogs�g ut�ni kor.

Zsolt. 92,1. vers.

Ld. a bevezet�s 1. �s 2. pontja alatt. A LXX nemcsak szombati zsolt�rokat ismer (Zsolt 38; 92), hanem a h�t m�s napjain �nekelt zsolt�rokat is (24; 48; 93; 94).

Zsolt. 92,2–4. vers.

Ez a zsolt�r himnikus bevezet�se. De itt m�r az �si imperativusok helyett (dics�rj�tek az Urat; boruljatok le el�tte; zengedezzetek stb.) az istendics�ret le�r�sa, ill. az istendics�ret dics�rete tal�lhat�. J� (vagy: sz�p) dolog az �r magasztal�sa. Az �r m�lt�s�gjelz�je a „Fels�ges” n�v, mely K�na�nban az istenek kir�ly�t jelentette (Gen 14:18–20; Deut 32:8; Zsolt 46:5; 47:3). H�s�g�t hirdetni kell reggel, a szabad�t�s idej�n (Zsolt 46:6; 88:14; 143:8), de �jjel is, amikor az �kori keleti ember felfog�sa szerint ellens�ges hatalmak munk�lkodtak (J�b 38:12k.; Zsolt 59:7k.; 82:5). A 4. vers k�tf�le lantot �s zeng�s�ket (higg�j�n) eml�ti.

Zsolt. 92,5–16. vers.

A f� r�sz a himnuszokban szok�sos „mert”-tel kezd�dik. S�t az 5. vers egyes sz�m 1. szem�lyben �ll� �ll�tm�nyai (meg�rvendeztett�l, ujjongok) a h�la�nekre eml�keztetnek. A 6. vers elej�n �ll� k�lt�i k�rd�s (milyen nagyok m�veid!) himnikus. Isten munk�i „m�lyek”. Ez�rt nem �rti azokat az „ostoba”, az „esztelen”. Mindk�t kifejez�s a b�lcsess�girodalomban haszn�latos (Zsolt 49:11; 73:22; 94:8). Olyan embereket nevez �gy a Szent�r�s, akik visszautas�tj�k az igazi b�lcsess�get, az istenf�lelmet (P�ld 1:7). A 8–10. versb�l megtudjuk, hogy az �r tettei (5–6. vers) nem a vil�g teremt�s�vel, nem is az egyiptomi szabad�t�ssal kapcsolatos nagy tettek (Zsolt 77:12k.; 104:24; 106:2.13.21; 111:2), hanem az � igazs�gos korm�nyz�sa. Egy darabig sikeres lehet ugyan a gonosz �lete, �s ez k�s�rt�st jelent a h�veknek, azonban Isten elhozza az �t�let idej�t (Zsolt 1:4–6; 37:10–15.20.28.35k.; 49:12–15; 73:17–20). A b�n�s�k szerencs�je muland� (J�b 20:5kk.). De az �r �r�kk� (tr�nol) a magass�gban (Zsolt 18:17; 93:4; 144:7; 148:1). (A „magass�g” sz�t a LXX „magasztos”-nak ford�tja. Ez is j� �rtelmet ad.) Az ellens�gnek az�rt kell elpusztulnia, mert nem csup�n a h�vek ellens�ge, hanem az �r� is.

A 11–16. vers a gonoszok pusztul�s�val (7–10. vers) a h�vekre v�r� �ld�sokat �ll�tja szembe. A szarv felemel�se az er� megsokas�t�s�t �s diadalt fejez ki (1S�m 2:1; Zsolt 89:18; 148:14; Lk 1:69). Itt egy�ttal az �sz�vets�g eszt�tik�j�hoz tartoz� gondolattal is tal�lkozunk: ahogyan ill� �s sz�p az istendics�ret (2. vers; Zsolt 33:1; 65:2; 147:1), �gy sz�p az az ember is, akinek felemelte a fej�t az �r (Gen 4:7; Zsolt 3:4; 27:6; 34:6; 52:10). �nnepi lakom�kon szok�s volt a megbecs�lt vend�g fej�re illatos olajat t�lteni (Zsolt 23:5; 45:8; 133:2; 141:5; Mk 14:3–9). Az igazak abban az el�gt�telben r�szes�lnek, hogy megl�thatj�k a gonoszok b�ntet�s�t (Zsolt 37:34; 54:9; 91:8; 112:8). A 13–14. vers virul� f�khoz hasonl�tja a h�veket (Zsolt 1:3; Jer 17:8). Term�szetesen nem a templom belsej�ben voltak el�ltetve a f�k, hanem a templom udvar�n (Zsolt 52:10). Az ilyen f�k az „�r �ltetv�nyeinek” sz�m�tottak (�zs 61:3). Az �r k�zel�ben �ld�sokban r�szes�l az ember, �ppen �gy, mint a v�z mell� �ltetett fa. A 15. vers hangs�lyozza, hogy a h�vek m�g �regkorukban is olyan er�ket kapnak, amelyek a gy�m�lcsterm� �letet lehets�gess� teszik (v�. Deut 34:7; 2Kor 4:16). Ez az �leter� nem �nc�l�, hanem az �r dics�s�g�re val�. Az �r seg�ts�g�ben r�szes�l� embernek hirdetnie kell, hogy az �r „egyenes”, cselekedetei helyesek �s igazs�gosak. Megb�zhat� �, szil�rd, mint a k�szikla, �s nincs Benne gonoszs�g (itt a qere olvas�si m�dj�t v�lasztjuk). A himnikusan kezd�d� tan�t�k�ltem�ny himnikus gondolattal, istendics�rettel v�gz�dik (Zsolt 7:18; 13:6; 30:13; 73:28).

Zsolt. XCIII. ZSOLT�R

Ezt a zsolt�rt az �r kir�lys�g�r�l sz�l� zsolt�rok k�z�tt tartjuk sz�mon. Ilyenek: 47; 96–99. Alapvet� fontoss�g� a zsolt�r magyar�zat�n�l a 2. vers m�sodik sora: az �r tr�nja „�sid�k �ta” szil�rdan �ll (Zsolt 10:16; 29:10; 74:12), � maga „�r�kt�l fogva” �l �s uralkodik (Ex 15:18; Zsolt 145:13; 146:10). Ez�rt a zsolt�r els� k�t szav�t �gy ford�tjuk: „uralkodik az �r”. T�ved�s lenne �gy ford�tani: „kir�lly� lett az �r”; ez ui. azt jelenten�, hogy volt olyan id� is, amikor nem volt kir�ly. A bibliai bizonys�gt�tel szerint az �r ezen a ponton eg�szen m�s, mint Baal, akinek Jam, a tenger elleni �d�z harcban kellett kiv�vnia kir�lys�g�t, �s azut�n is minden �sszel meghalt, �s minden tavasszal felt�madt, mert � term�szeti istens�g. Az 1–2. vers �ll�tm�nyai nem mozzanatot fejeznek ki, hanem �llapotot. Fens�gbe �s hatalomba �lt�zve (Zsolt 104:1k.; �zs 11:5; 59:17; Ef 6:14–17) uralkodik az �r! � az, Aki a teremt�s alkalm�val „megszil�rd�totta” a f�ldet. A f�ldet ui. az �kori keleti ember felfog�sa szerint az �si �ce�n veszi k�r�l, azon �szik. A hegyek �ri�si oszlopf�k; az oszlopok az �ce�n m�ly�n nyugszanak (J�b 38:6; Zsolt 24:2). A 3–4. vers ennek az �si �ce�nnak (ezt jelenti a „folyamok” sz�) a z�g�s�r�l sz�l. A 3. vers v�g�n �ll� „morajl�suk” sz� h�ber�l hangut�nz� sz�, amely a partot ostroml� hull�mok csattog�s�t jelenti. A 3–4. versek m�g�tt az az �si babiloni �s k�na�ni m�tosz �ll, mely a teremt� Isten �s a k�osz-sz�rny harc�r�l sz�lt (J�b 7:12; 26:12; Zsolt 74:12kk.; 89:10k.; 104:5–9; �zs 51:9k.). Ebben a zsolt�rban azonban m�r nincs is sz� harcr�l. Az ellens�ges vizek az �r hatalma alatt �llnak: „fens�gesebb n�luk az �r a magass�gban” (Zsolt 7:8; 18:17; 68:19; 144:7). Legfeljebb a teremtett vil�got �s benne az emberis�get fenyegetik a kaotikus er�k. A f�ld ingadozhat (Zsolt 46:3; 60:4; 75:4), az �r azonban „megszil�rd�tja oszlopait” (Zsolt 75:4). A f�ld lak�i b�zhatnak: a vil�g �s az emberis�g az �r kez�ben van!

Az 5. vers k�s�bbi. Itt m�r az �r rendelkez�seir�l, n�p�nek adott kijelent�s�r�l van sz�. A „rendelkez�s” sz� azonos �rtelm� a „t�rv�ny” sz�val. Isten f�ldi �s mennyei temploma �sszetartozik (2Kr�n 6:6; Zsolt 78:69): a Sion-hegy az istenek hegy�nek, a C�f�n-hegynek a legmagasabb cs�csa (Zsolt 48:3; �zs 14:13k.). A templomban hangzanak Isten „rendelkez�sei”. Itt t�rt�nik Isten akarat�nak �s uralm�nak hirdet�se. A zsolt�r 5. verse a fogs�g ut�ni id�ben keletkezett. �gy �rtelmezt�k a h�vek ezt a zsolt�rt, mely Izr�el el�tti m�toszok felhaszn�l�s�val igen r�gen, a kir�lys�g elej�n keletkezett.

Az �rnak az �si ellens�g, a tenger feletti uralm�t az �jsz�vets�gben a tengert megdorg�l� �s azon j�r� J�zus Krisztus gyakorolja (Mk 4:35–41). S�t Isten orsz�ga megval�sul�sa �ltal elpusztul az �si ellens�g: nem lesz t�bb� tenger (Jel 21:1)!

Zsolt. XCIV. ZSOLT�R

Ennek a zsolt�rnak a h�ber sz�vegben nincs c�mfelirata. A LXX D�vid zsolt�r�nak �s szerdai napra sz�l� �neknek tartja. Ez k�s�bbi hagyom�ny. M�faj tekintet�ben az 1–15. vers k�z�ss�gi panasz�nek. Ezen bel�l a 8–11. vers vita, a 12–15. vers pedig a b�lcsess�girodalom hat�sait mutatja. A 16–23. vers egy�ni panasz�nek. Azonban helytelen lenne ezt a zsolt�rt k�t r�szre v�lasztani, ill. k�t �n�ll� zsolt�rnak tartani, hiszen mindk�t r�sze m�g�tt ugyanaz a helyzet �ll: a h�vek panasza a gonoszok jogtalan uralma miatt. A zsolt�r sz�vege j� �llapotban maradt r�nk, ill. a r�gi k�ziratok �s ford�t�sok alapj�n k�nnyen helyre�ll�that�. A m�faj kevered�se �s a tartalom miatt a k�s�i perzsa kort tartjuk a zsolt�r keletkez�si idej�nek.

Zsolt. 94,1–2. vers.

A panasz�nek bevezet�se �gy sz�l�tja meg az Urat mint a bossz��ll�s Isten�t. A bossz��ll�shoz egyed�l Istennek van joga (Deut 32:35; �zs 35:4; Jer 51:56; R�m 12:19; Zsid 10:30). Az �r bossz��ll�sa a g�g�s�ket �ri utol; az �r a kev�lyeknek ellene �ll (P�ld 15:25; �zs 2:12; 13:11; Jak 4:6; 1Pt 5:5). A g�g�s ember kisaj�t�tja, mag�nak tulajdon�tja azt a dics�s�get �s fens�get, amely egyed�l az Urat illeti meg (J�b 40:9–14; Zsolt 93:1). A zsolt�r�r� rem�li �s k�ri Isten megjelen�s�t (az 1. vers utols� szava imperativusnak olvasand�: „ragyogj fel!”; v�. Zsolt 50:2; 80:2). K�ri Istent, az eg�sz f�ld b�r�j�t (Gen 18:25; Zsolt 7:9; 58:12; 76:9k.; 82:8; 96:10.13; 98:9), hogy „emelkedj�k fel” �t�lethozatalra (Zsolt 7:7). Ezt az �t�letet, az �r igazs�gos „bossz��ll�s�t” az �jsz�vets�g h�vei �s v�rtan�i is v�rj�k (Jel 6:10).

Zsolt. 94,3–7. vers.

A 3. vers k�lt�i m�don megism�tli a panasz�nekek jellegzetes k�rd�s�t: „Meddig m�g?” A b�n�s�k „�rvendeznek” az igazak felett: siker�l elnyomni �ket. A b�n�s�k veszedelmes fegyvere a besz�d. Buzog bel�l�k az arc�tlan besz�d; ebben egym�st m�lj�k fel�l (ezt fejezi ki a „mond” ige hitpael alakja; 4. vers). Az 5. versb�l kider�l, hogy ez nemcsak a h�vek �gye, hanem az �r� is. Akiket ui. az uralmon lev� b�n�s�k „sz�tz�znak” �s „megal�znak”, azok „a te n�ped”, „a te �r�ks�ged”. Ezek a szavak a Deuteronomium ismert kifejez�sei, �s a sz�vets�gk�t�s gondolatk�r�hez tartoznak (Deut 7:6; 14:2.21; 26:19; ill. Deut 4:20; 9:26.29; 12:9; 32:9; Zsolt 78:71). Az �zvegyek, �rv�k �s j�vev�nyek sanyargat�sa �s kifoszt�sa miatt a pr�f�t�k is felemelt�k szavukat (�zs 1:15–17; Ez 22:7; Mik 3:1–4; Mal 3:5). A b�n�s�knek az a n�zet�k, hogy az �r nem l�tja tetteiket: tehetnek, amit akarnak, Istennek nem jut tudom�s�ra (J�b 22:13k.; Zsolt 10:11; 73:11). �nz�, embertelen magatart�suk m�g�tt hitbeli fogyatkoz�s �ll (Mt 24:48k.).

Zsolt. 94,8–11. vers.

A 8. vers a b�lcsess�girodalom ismert kifejez�seit tartalmazza. A zsolt�rm� gondolkoz�sra sz�l�tja fel az „ostob�kat” (igen kem�ny kifejez�s, mely az �llathoz hasonl�tja az ilyen embereket) �s az „eszteleneket” (Zsolt 49:11; 73:22; 92:7). Olyan emberekr�l van sz�, akik megvetik Istent. A k�vetkez� versek m�faja a vita. A zsolt�r�r� �rveket sorol fel, hogy megc�folja a b�n�s�k hitetlens�g�t. A 9. vers az ember f�l�nek pl�nt�l�s�r�l �s szem�nek form�l�s�r�l sz�l. Ezek az ember teremt�s�vel kapcsolatos kifejez�sek: az embert Isten form�lta �s h�zta ki az anyam�hb�l (J�b 31:15; Zsolt 22:10; 33:15; 71:6; 139:13.16). Aki az embernek f�let adott, maga is hall, �s aki az embernek szemet adott, maga is l�t. A 10. vers n�pek oktat�j�nak mondja Istent, Aki sz�ks�g eset�n fegyelmezni is szokott. A vers m�sodik fel�t (egyik „mem” kies�s�t felt�telezve) �gy olvashatjuk: „Az ember(is�g) tan�t�ja tud�s n�lk�l lenne?!” Ez is v�lasz a 7. versre, a b�n�s�k v�lem�ny�re. A 11. vers megfelel a k�lt�i k�rd�sre: Isten ismeri az ember gondolatait. Ezek a gondolatok hi�baval�k; �gy elm�lnak, mint a lehelet (Zsolt 78:33; 1Kor 3:20).

Zsolt. 94,12–15. vers.

A 12. vers a b�lcsess�girodalom jellegzetes kifejez�s�vel, a boldog-mond�ssal kezd�dik. Boldog az, akit az �r fegyelmez (J�b 5:17–27; P�ld 3:12) �s t�rv�ny�vel tan�t (Deut 4:5.36; 8:5; Zsolt 25:4.9; 119:12.26). �gy ad az �r nyugalmat a „rossz napokon”, amikor a gonoszok „�r�lnek” (3. vers) �s uralkodnak. De ez nem tart �r�kk�: a 13. vers m�sodik fele szerint „meg�satik” a s�rjuk. A szenved� igealak m�g�tt Isten rejt�zik: � „�ssa meg” a s�rjukat! A 14. vers �n. bizalom-mot�vumot tartalmaz: Isten nem hagyja cserben n�p�t �s �r�ks�g�t (5. vers), azokat, akikkel sz�vets�get k�t�tt. A 15. vers h�ber sz�vege szerint „mert az igazs�ghoz visszat�r a jog”. Itt h�ber k�ziratok, sz�r �s g�r�g ford�t�sok alapj�n „igazs�g” helyett „igaz (ember)” olvasand�: „Mert az igazhoz visszat�r a jog”, kider�l igazs�ga, visszanyeri az �t megillet� jogokat. A vers folytat�sa: „�s ut�na minden �szinte sz�v�”. Zsolt 37:37; 73:17; P�ld 23:18; 24:14 alapj�n az „ut�na” sz�t „j�vend�”-nek ford�tj�k: „ez a j�vend�je minden �szinte sz�v�nek”. A zsolt�rnak ez a verse �n. bizalom-mot�vum.

Zsolt. 94,16–23. vers.

Ezekben a versekben olyan egy�ni panasz�neket ismerhet�nk meg, amelyben a feleletet nyert panasz sz�lal meg. S�t m�r a 16. vers k�lt�i k�rd�s�re is a h�la�nek st�lus�ban felel a zsolt�r�r�: igaz ugyan, hogy az emberek k�z�l nem �llt mell� senki, de az �r seg�ts�g�re volt. Pedig m�r kis h�j�n a „csend hon�ba”, a holtak haz�j�ba ker�lt (Zsolt 115:17). A 18. vers ezt hasonlattal is kifejezi: a zsolt�r�r� l�ba m�r megingott (Deut 32:35; Zsolt 38:17; 66:9; 121:3). K�zet volt az elbuk�shoz, de az �r h�s�ge t�mogatta �t (18b. vers). K�pek n�lk�l sz�l a 19. vers. A zsolt�r�r� megvallja; hogy nyugtalan gondolatokkal volt tele, lelkierej�t is pr�b�ra tette az �t fenyeget� vesz�ly. �ppen ez�rt volt nagy aj�nd�k az �rt�l j�v� vigasztal�s. A gy�tr�d�s helyett fel�d�l�st, „gy�ny�rk�d�st”, �j bels� er�ket adott az �r (v�. Zsolt 131:2; �zs 66:13). A 20. vers k�lt�i k�rd�s. Ford�t�sa neh�z: „Vajon t�rsulhatsz-e a puszt�t�s tr�nus�val, azzal, aki a rendelkez�s(ek) ellen�re b�nt form�l?” Isten nem lehet sz�vets�gben a „puszt�t�s tr�nus�val” (2Kor 6:15), olyan b�r�i sz�kkel, amely a gonoszoknak ad igazat. A zsolt�r�r� kor�ban megromlott az igazs�gszolg�ltat�s (v�. �zs 10:1–4; �m 2:6–8; Mik 2:1k.). Azonban a hatalmasoknak gondjuk van arra, hogy a t�rv�nyess�g l�tszat�t meg�rizz�k (ld. az �j ford�t�s� Biblia sz�veg�t). A 21. vers szerint a hatalmat gyakorl� gazdagok nem el�gszenek meg a szeg�nyek birtok�nak elv�tel�vel, hanem az �let�ket is el akarj�k venni (6. �s 21. vers; Zsolt 10:8; 14:4; 73:14). A 22. vers megint h�laad�st fejez ki: „De nekem az �r lett a fellegv�ram”, ahova menek�lhettem (Zsolt 46:8.12; 48:4; 62:3.7; 144:2). Hasonl� �rtelemben mondj�k a zsolt�r�r�k Istent k�szikl�nak (Zsolt 18:3.47; 19:15; 28:1; 92:16). Isten az igazakat oltalmazza, de a gonoszokat megb�nteti b�neik�rt: saj�t fej�kre t�r�ti vissza azt, amit elk�vettek (B�r 9:57; 2S�m 16:8; 1Kir 2:32; v�. Zsolt 79:12). Az �r igaz b�r�!

Zsolt. XCV. ZSOLT�R

A 95. zsolt�rnak a h�ber sz�vegben nincs c�mfelirata. A LXX szerint „D�vid zsolt�r�neke”. M�faj tekintet�ben az 1–7c. vers az Urat, mint teremt�t, magasztal� himnusz, a 7d–11. vers pedig pr�f�tai int� besz�d. Hasonl� fel�p�t�s� Zsolt 50 �s 81. Ez�rt a k�t m�faj tal�lkoz�s�t nem tarthatjuk v�letlennek. A liturgi�ban nemcsak az Isten el�tti h�dolatnak van helye, hanem az Isten parancsolatai is elhangzanak (Deut 31:9–13). A zsolt�r keletkez�si ideje a babiloni fogs�g kezdete, vagy az azt k�zvetlen�l megel�z� id�.

Zsolt. 95,1–7c. vers.

Ezeknek a verseknek a h�tter�ben a zar�ndok�t �ll. Az 1. �s a 6. vers himnikus bevezet�s, amelyben a pap sz�l�tja fel a gy�lekezetet (imperativusokban �s cohortativusokban) az �r el�tti h�dolatra. Az 1–5. versben a teremt�sr�l van sz�. Az �r „szabad�t� k�szikl�nk”: a Sion-hegyen lev� hatalmas szikla v�di a f�ldet a f�ld alatti �ce�nt�l. A 2. versben az istendics�ret h�laad�ssal p�rosul. �gy l�p a gy�lekezet az �r „orc�ja” el�. Az �r „orc�ja” az �r jelenl�t�t fejezi ki. A h�vek az �r orc�j�t keresik (Zsolt 24:6; 27:8; 105:4). A 3. vers szerint az �r az istenek kir�lya (Ex 15:11; Zsolt 96:4k.; 97:9; ld. m�g Zsolt 29:1; 82; 89:6–9). Uralmi ter�lete vertik�lisan is, horizont�lisan is v�gtelen. � teremtette a f�ld „m�lys�geit” (a „f�ld” a holtak haz�j�t is jelenti, Zsolt 7:6; 44:26; 63:10; 71:20; 143:3). A „m�lys�g” sz�t felesleges megv�ltoztatni (ld. J�b 38:18; 1Kor 2:10) �s a hegyek cs�csait, valamint az �kori keleti m�toszokban �si ellens�gnek tartott tengert �s a sz�razf�ldet is. Az 5. versben az „alkotta” sz� mellett megtal�lhat� a „form�lta” sz� is. Ez tkp. a fazekas tev�kenys�ge (Deus faber. Gen 2:7.19). A zsolt�rnak ez a r�sze hatalmas bizonys�gt�tel: hogyan jelenthetne a tenger vesz�lyt Istenre n�zve?! Hiszen � teremtette! Minden az � kez�ben, az � hatalm�ban van (4. vers).

A himnusz k�vetkez� r�sze formai szempontb�l hasonl�t az el�z�h�z. A bevezet�sben imperativus �s cohortativusok vannak (1–2.6. vers), a f� r�szt pedig „mert” vezeti be (3.7>. vers). De a hetedik vers m�r nem a teremt�sr�l sz�l, hanem az exodusr�l, a nagy t�rt�nelmi szabad�t�sr�l. A vers elej�n az �n. „sz�vets�gk�t�si formula” hangzik el: � a mi Isten�nk, mi pedig az � n�pe vagyunk (2S�m 7:24; Jer 31:33; Ez 11:20; 14:11; 34:30). „Az � legel�j�nek n�pe” kifejez�s a pusztai v�ndorl�sra eml�keztet: az �r p�sztork�nt vezette n�p�t a puszt�ban (Zsolt 77:21; 78:52; 80:2; 100:3). A n�p az � „kez�nek ny�ja”. Az �r keze az �r oltalmaz� hatalm�t jelenti (Jer 16:21; Jn 10:1–18). (N�h�ny magyar�z� megv�ltoztatja a szavak sorrendj�t, �s betold egy sz�t: „Mi az � n�pe �s legel�j�nek ny�ja vagyunk. Ismerj�tek meg ma az � kez�t!” De a h�ber sz�veg v�ltoztat�s n�lk�l is j�l �rthet�; a told�sra pedig nincs jogunk.)

Zsolt. 95,7d–11. vers.

A himnusz m�sodik r�sz�hez, a pusztai v�ndorl�s t�rt�net�hez kapcsol�dik a pr�f�tai int� sz�. „Ma, ha az � szav�t hallj�tok”: ez a Deuteronomium jellegzetes st�lusa �s gondolata. A „ma” nemcsak a nagy zar�ndok�nnep napja, hanem az a nap, amelyen az �r a n�p el� adja t�rv�ny�t (Deut 4:8; 5:1; 11:32), �s amelyen ez a n�p Isten tulajdon n�pe lett (Deut 4:20; 27:9; 29:12). Kifejezetten is sz� van arr�l, hogy az �r nemcsak a puszt�ban v�ndorl� n�ppel k�t�tt sz�vets�get, hanem ut�daikkal is (Deut 5:3; 29:13k.). A kultuszban r�szt vev� gy�lekezet �s a puszt�ban v�ndorl� gy�lekezet k�z�tti h�t �vsz�zados t�vols�g elt�nik. A jelenben �l� gy�lekezetet ugyanaz a vesz�ly fenyegeti, mint az �s�ket, akik nem hittek Isten jelenl�t�ben. Ezt k�rdezt�k: K�z�tt�nk van-e az �r, vagy sem? (Ex 17:1–7; Num 20:1–13; Zsolt 81:8; 106:31). Ez volt az a b�n, amely istenk�s�rt�snek sz�m�tott; ett�l �vja Isten n�p�t Deut 6:16 is, a 95. zsolt�rhoz hasonl�an. Mer�b� K�des k�zel�ben tal�lhat� (Num 27:14; Deut 32:51). Az „istenk�s�rt�snek” az lett a b�ntet�se, hogy a n�pnek negyven �vig a puszt�ban kellett maradnia (Num 14:26–38; Deut 1:34–40). L�tt�k az �r cselekedeteit (9b. vers), m�gis „t�velyg� sz�v�ek” maradtak, akik „nem ismert�k (az �r) �tjait” (10b-c. vers). Az �r a hitetlens�get b�ntette. A 11. vers vissz�j�ra ford�tja azt a gondolatot, hogy az �r esk�vel �g�rte meg az aty�knak K�na�n f�ldj�t (Deut 1:8; 6:10.18.23; 7:8.12k. stb.). Haragj�ban az ellenkez�j�re esk�szik azoknak, akik nem hittek Neki (Deut 1:34k.; 4:21). A „nyugodalom” (igei form�ban: „nyugalmat ad”) a deuteronomiumi nyelvhaszn�latban az orsz�g nyugodt �s zavartalan birtokl�s�t jelentette (Deut 3:20; 12:9k.; 25:19; J�zs 1:13.15; 21:44; 2S�m 7:1.11; 1Kir 5:18). Itt azonban az �r a saj�t nyugodalm�r�l, ill. annak hely�r�l, a templomr�l besz�l (11b. vers; Zsolt 132:8.14!). Ha az �nnepl� gy�lekezet folytatja a puszt�ban v�ndorl� nemzed�k b�neit, nemcsak az orsz�got veszti el, hanem az �r k�zels�g�t is! – Az �r „megk�s�rt�s�nek” t�rt�net�t az �jsz�vets�gi gy�lekezetre vonatkoztatja a Zsid 3:7–4:11.

Zsolt. XCVI. ZSOLT�R

Ezt a zsolt�rt az �r kir�lys�g�r�l sz�l� zsolt�rok k�z�tt tartjuk sz�mon. Ilyenek: Zsolt 47; 93; 96–99. A h�ber sz�vegnek nincs c�mfelirata. A LXX szerinti c�mfelirat: „Amikor a h�z (ti. a templom) meg�p�ttetett a fogs�g ut�n. �nek D�vidnak”. A zsolt�r m�faja himnusz, �spedig k�t bevezet�ssel (1–3. �s 7–9. vers) �s k�t f� r�sszel (4–6. �s 10–13. vers). T�ved�s lenne a zsolt�rt emiatt k�t k�l�n�ll� �neknek tartani. Sz�vege r�videbb form�ban megtal�lhat� 1Kr�n 16:23–33-ban. A Kr�nik�k k�nyv�ben azonban a 6. versben lev� „szent�ly�ben” sz� helyett „lak�hely�n”, a 8. versben lev� „udvaraiba” sz� helyett pedig „sz�ne el�” olvashat�, mert D�vid kor�ban m�g nem �llt a templom. Az �latin ford�t�s a 10. versbe betold egy sz�t: „a f�r�l” (Dominus regnavit a ligno). A told�s kereszty�n k�r�kb�l sz�rmazik. Ez ihlette a Kr. u. 6. sz�zadban keletkezett h�res �nek szerz�j�t: Vexilla regis prodeunt, „Kir�lyi z�szl�k lobognak” (�nekesk�nyv�nk 344. �neke). A zsolt�r�r� j�l ismerte a 29. zsolt�rt �s a „m�sodik” �zsai�s igehirdet�s�t. A zsolt�r szereztet�si ideje a babiloni fogs�g elm�l�sa ut�ni �vekben lehetett.

Zsolt. 96,1–3. vers.

Az els� bevezet�sben a zsolt�r�r� az eg�sz f�ldet sz�l�tja fel arra, hogy �j �neket �nekeljen az �rnak. Az „�j �nek” kifejez�s az egy�ni panasz�nekb�l �s h�la�nekb�l sz�rmazik. �j �neket �g�r a bajban lev� h�v� a szabad�t� Istennek (Zsolt 144:9); s�t maga az �r ad �j �neket h�vei sz�j�ba (Zsolt 40:4). Nem a zsolt�r�r� k�l�n�s k�lt�i tehets�g�re kell gondolnunk, hanem arra, hogy a h�laad� istentiszteleten elbesz�lt�k a szabad�t�s t�rt�net�t (Zsolt 22:23; 66:16; 79:13; 107:22; 118:17). �ldott�k az �r „nev�t”, azaz mag�t az Urat. S�t nemcsak a templomi istentiszteleten kell hirdetni az Isten szabad�t�s�t, hanem „napr�l napra”. Isten n�p�nek az a feladata, hogy az �r tetteit hirdesse a n�pek k�z�tt (Zsolt 9:12; 105:1), s�t erre biztassa a n�peket (Zsolt 66:8; 117:1). Zsolt. 96,4–6. vers. A himnusz f� r�sze a szok�sos „mert” k�t�sz�val kezd�dik. Az istendics�ret oka az, hogy Isten „f�lelmes”. A h�tt�rben az a m�tosz �ll, amely szerint a teremt� Isten legy�zte a vele szemben �ll� isteneket. Ezek elvesztett�k hatalmukat, �s az �r udvartart�s�nak tagjai lettek (Zsolt 29:1; 82; 89:6–9; 95:3; 97:9). S�t ezek nem is istenek, csak „istenk�k”, mondja az 5. vers: semmis�gek �k a teremt� Istenhez k�pest! A teremtett vil�g a teremt� Isten hatalm�nak �s b�lcsess�g�nek bizony�t�ka (Zsolt 8:4; 97:6; 102:26; P�ld 3:19). Azt, hogy a n�pek b�lv�nyai nem istenek, el�sz�r a fogs�g pr�f�t�ja, „m�sodik” �zsai�s mondta ki (�zs 40:18–20; 44:9–20; 46:6k.). Az �r el�tt „fens�g �s m�lt�s�g” j�r. Ezek k�lt�i megszem�lyes�t�sek, az �r udvartart�s�hoz tartoz� mennyei l�nyek, az �r k�s�r�i, az „er�h�z �s �kess�ghez” hasonl�an (6. vers).

Zsolt. 96,7–9. vers.

A zsolt�rnak ez a m�sodik bevezet�se �gy veszi �t a Zsolt 29:1k. szavait, hogy m�r nem a mennyei l�nyeket (az istenfiakat) sz�l�tja fel Isten magasztal�s�ra, hanem a n�pek csal�djait, �s ezzel kik�sz�b�li az �si m�toszt. Egyben felsz�l�tja a n�peket arra is, hogy h�dolatuk jel��l aj�nd�kokat vigyenek az �r „udvaraiba” (Zsolt 68:30; 76:12; �zs 60:1–15). A 9. versben lev� „szent �lt�zetben” kifejez�s ford�t�sa neh�z. A LXX �s a sz�r ford�t�s a „szents�g” sz�t birtokraggal l�tta el: „Szents�g�nek d�sz�ben”. Eszerint nem a gy�lekezet tagjainak �kes ruh�j�r�l van sz�, hanem az �r szent pomp�j�r�l, fens�g�r�l. A kifejez�st hasonl�nak tartjuk a „szents�g�nek hegye” = szent hegye kifejez�shez. A k�na�ni (ugarit) sz�vegekben ez a kifejez�s az istens�g szent „megjelen�s�t” jelenti. A 9. vers m�sodik fele az �r el�tti „remeg�sre” sz�l�tja fel a f�ldet. A h�ber sz� a sz�l� n� f�jdalm�t fejezi ki. Az �r megjelen�sekor „megremeg a f�ld” (Zsolt 77:17; 97:4).

Zsolt. 96,10–13. vers.

A himnusznak m�sodik f� r�sze Isten n�p�nek misszi�i k�teless�g�vel kezd�dik. A n�pek k�z�tt kell hirdetni, hogy uralkodik az �r. Ennek a mondatnak az �ll�tm�nya perfectumban �ll, de ez nem mozzanatos �rtelemben ford�tand� („Kir�ly lett az �r”, mintha csak egy pillanatra is elvesztette volna a kir�lys�got), hanem id� felett �ll� �rtelemben, hiszen � �r�k Kir�ly (Zsolt 29:10; 93:2). A teremt�skor � szil�rd�totta meg a f�ldet a tengereken, hogy ne inogjon (Zsolt 24:2; 93:1; 104:5). Ha meginognak a f�ld oszlopai, Isten �jb�l megszil�rd�tja azokat (Zsolt 11:3; 75:4). R�nk maradt egy �kori k�pt�red�k, melynek bal oldal�n egy hatalmas, oroszl�nhoz hasonl� vad�llat sz�j�nak �s mancsainak egy r�sze l�that�, jobb oldal�n pedig egy er�s oszlopot a f�ldre helyez� istens�g k�pe. A teremt� Isten helyre�ll�tja a vil�g rendj�t (Zsolt 104:30; 146:6), �spedig �t�let �ltal. �t�lete nem �nk�nyes, hanem jogos �s igazs�gos (10. �s 13. vers; Zsolt 7:9; 9:9.20; 58:12; 82:8; 94:2; 98:9). Ennek nemcsak az emberek �r�lnek, hanem az eg�sz teremtett vil�g is (Zsolt 97:6; 98:7k.; 103:22; �zs 44:23; 49:13; 55:12). A 11. vers a h�romemeletes vil�gk�pet t�kr�zi: �g-f�ld-tenger (Zsolt 8:6k.; 33:6–8; 36:6k.; 69:35; 104:1–26; 135:6; 146:6). A zsolt�r utols� verse az �r elj�vetel�t hirdeti (�zs 40:10; 59:19k.; 60:1; 62:11). Ez az �r�m�zenet az �jsz�vets�gben J�zus Krisztus igehirdet�s�nek a k�z�ppontja (Mt 3:2).

Zsolt. XCVII. ZSOLT�R

Ezt a zsolt�rt az �r kir�lys�g�r�l sz�l� zsolt�rok k�z�tt tartjuk sz�mon. Ilyenek: Zsolt 47; 93; 96–99. A h�ber sz�vegnek nincs c�mfelirata. A LXX szerinti c�mfelirat: „D�vid�, amikor orsz�ga helyre�ll�ttatott”. M�faja himnusz, amely k�t versszakb�l �ll. Az els� versszak (1–6. vers) az �r megjelen�s�nek �nnepl�s�re sz�l�tja fel a f�ldet. Ez a versszak a teof�nia r�gi trad�ci�ira �p�l. A m�sodik versszak (7–12. vers) j�val k�s�bbi korb�l val�. Vil�gosan mutatja a „m�sodik” �zsai�s k�nyv�ben (�zs 40–55) tal�lhat� gondolatokat. J�da �s Sion �r�m�r�l �s a b�lv�nyim�d�k megsz�gyen�l�s�r�l sz�l. Itt a zsolt�r�r� a maga kor�ra alkalmazza az �zenetet. Egy�ttal eszkhatologikus rem�nys�get is hirdet: a teof�ni�ban Isten igaz b�r�nak bizonyul.

Zsolt. 97,1–6. vers.

A zsolt�r els� k�t szava: „Uralkodik az �r”. Az �r kir�lys�g�r�l sz�l� zsolt�rokban ez nem ford�that� m�lt id�vel („Kir�lly� lett az �r”), mert � �r�k Kir�ly (Zsolt 10:16; 29:10; 93:2). M�g r�vid id�re sem vesztette el kir�lys�g�t. Az �r kir�lys�g�t az eg�sz f�ldnek �nnepelnie kell, m�g a szigeteknek is. Az �kori keleti ember szerint a szigetek (a hegyek) a f�ld sz�l�n vannak, �s az �gboltozatot hordozz�k, valamint az �ce�n m�ly�ig ny�lnak le, �s szil�rdan tartj�k a f�ldet hogy ne inogjon (Zsolt 24:2; 93:1; 104:5). Az istendics�retnek, az eg�sz f�ld ujjong� �r�m�nek az oka Isten megjelen�se (teof�nia). Ennek k�s�r�jelens�gei a felh� �s a hom�ly (Deut 4:11; 5:22). Az �r s�r� hom�lyban lakik (1Kir 8:12; J�b 22:13). A 2. vers m�sodik fele Zsolt 89:15a-b�l val�. A jog �s az igazs�g itt dologi �rtelemben �ll, mint a tr�nus t�maszai. A babiloni vall�sban a jog �s igazs�g (Kettu �s Mesaru) Samas istens�g fiai; az ugarit pantheonban Sydyk �s Mysor a nev�k. Az �t�letre megjelen� �r igazs�got oszt! T�z j�r El�tte (Ex 19:18; 24:17; Deut 5:4; Zsolt 18:9; 50:3), mely megem�szti ellens�geit (Zsolt 68:3; 106:18). Vill�mai bevil�g�tj�k a vil�got; a f�ld megremeg (Zsolt 77:19). A hegyek, amelyek az �lland�s�g jelk�pei, megolvadnak, mint a viasz (Zsolt 68:3; Mik 1:4). Itt vulkanikus jelens�gekre (forr� l�v�ra) kell gondolnunk. Kozmikus hat�sa van az �r megjelen�s�nek; az eg�sz f�ld Ura � (J�zs 3:11.13; Mik 4:13; Zak 4:14; 6:5). „Igazs�g�t” az egek hirdetik; „dics�s�g�t” minden n�p megl�tja (�zs 40:5; 60:2; 66:18k.). Ahol az �r megjelenik ott az � igazs�ga, sz�vets�gi h�s�ge �rv�nyes�l (Zsolt 50:6; 85:14; H�s 10:12). – A zsolt�r els� versszaka az �t�letre megjelen� Urat dics�ri; eszkhatologikus himnusz.

Zsolt. 97,7–12. vers.

A zsolt�r m�sodik versszaka „m�sodik” �zsai�s (�zs 40–55) �s „harmadik” �zsai�s (55–66) igehirdet�s�re �p�l. A b�lv�nyim�d�k megsz�gyen�lnek (�zs 42:17; 45:16). Ez a gondolat tkp. nem illik bele a himnuszba, hanem a panasz�nekhez tartozik (v�. Zsolt 129:5–8). Hi�ba dicsekednek az „istenk�kkel”, hiszen maguk az istenek is meghajolnak (perfectum propheticum; a LXX t�vesen imperativusnak ford�tja) az �r el�tt (J�b 1:6; 2:1; Zsolt 29:1; 82:1; 89:6–9). A 8. versben eml�tett Sion nem a Sion-hegyet jelenti, hanem Isten Jeruzs�lemben �l� gy�lekezet�t. J�da „le�nyai” a J�da ter�let�n lev� v�rosok (Zsolt 48:12). �r�m�k oka az �r igazs�got oszt� �t�lete. Az �r „Fels�ges”. Ez a sz� a k�na�ni vall�sokban azt jelentette, hogy az istenek kir�lya (Zsolt 47:3.10; 83:19; 95:3; 96:4; 135:5). A 10. vers eleje a h�ber sz�veg szerint: „Akik az Urat szeretitek, gy�l�lj�tek a gonoszs�got”. (Itt n�h�ny bibliai k�zirat alapj�n sz�vegjav�t�st javasolnak: „Szereti az �r a gonoszs�g gy�l�l�it”.) A vers t�bbi r�sze is arr�l sz�l, hogy az �r oltalmazza („�rzi”) h�veit, �s megmenti �ket a b�n�s�kt�l. Itt nem idegen n�pekre kell gondolni, hanem a h�veket sanyargat� gonoszokra. A v�laszt�vonal nem Izr�el �s a n�pek k�zt vonul v�gig, hanem Isten n�p�nek sorai k�z�tt! Az igazakra vil�goss�g �rad (enyhe sz�vegjav�t�s Zsolt 112:4 alapj�n). A vil�goss�g seg�ts�get, jogorvosl�st, �letet jelent, �s az �t�let v�gett j�v� �rt�l sz�rmazik (�zs 9:1; 58:8.10; 60:1k.). A zsolt�r utols� verse himnikus imperativusokkal sz�l�tja fel az „igazakat”, az �r gy�lekezet�nek tagjait arra, hogy m�r a jelenben �rvendezve magasztalj�k az �r szent „eml�kezet�t”, azaz az � szent nev�t. M�r most, amikor a gy�lekezet egy�tt �l a b�n�s�kkel, lehet �r�lni az �r elj�vetel�nek.

Zsolt. XCVIII. ZSOLT�R

Ezt a zsolt�rt az �r kir�lys�g�r�l sz�l� zsolt�rok k�z�tt tartjuk sz�mon. Ilyenek: Zsolt 47; 93; 96–99. A zsolt�r m�faja himnusz. Az els� versszak (1–3. vers) imperativusszal kezd�dik. M�sodik f�lsora m�r a f� r�szhez tartozik, amelyet „mert” vezet be. A m�sodik versszak (4–9. vers) b�v�tett bevezet�ssel kezd�dik, amelyben hat imperativus tal�lhat� (4–6. vers). S�t ezeket m�g h�rom iussivus toldja meg (7–8. vers). A f� r�szt itt is „mert” vezeti be, terjedelme csup�n egy vers (9. vers). A zsolt�r „m�sodik” �zsai�s igehirdet�s�re �p�l. Keletkez�si kora a babiloni fogs�g ut�ni id�.

Zsolt. 98,1a. vers.

Ld. a bevezet�s 2. pontja alatt. A LXX hozz�teszi a „D�vid�” sz�t is (ld. a bevezet�s 3. pontja alatt).

Zsolt. 98,1b–3. vers.

Az els� vers az�rt sz�l�tja fel �j �nek �nekl�s�re a gy�lekezetet, mert az �r csod�latos dolgokat vitt v�ghez. Az �r „�j” cselekedeteihez illik az �j �nek (Zsolt 96:1; 149:1; �zs 42:10; Jel 5:9). Nem seg�tett neki senki, csak saj�t szent jobbja (�zs 59:16k.; 63:1–6). Az a szabad�t�s �s az az igazs�g, amelyet a n�pek szeme l�tt�ra jelentett ki az �r (2. vers; R�m 1:16k.), a babiloni fogs�g megsz�ntet�se volt. A 3. vers els� sor�ban a LXX-ban benne van a J�k�b sz� is. Ez sz�p gondolatp�rhuzamot ad: „Megeml�kezett az �r J�k�b ir�nti szeretet�r�l, �s Izr�el h�za ir�nti h�s�g�r�l”. E m�g�tt is a „m�sodik” �zsai�s igehirdet�se �ll. � harcolt az ellen a t�vhit ellen, hogy elfeledkezett n�p�r�l az �r (�zs 40:27kk.; 49:14kk.). Isten „eml�kez�se” nem csup�n gondolat volt, hanem n�p�t a fogs�gb�l kiszabad�t� t�rt�nelmi cselekedet is. L�tt�k ezt a n�pek (�zs 40:5; 52:10; Lk 1:51; ApCsel 28:28), „a f�ld �sszes v�gei”. E m�g�tt az a n�zet �ll, hogy a f�ld k�zep�n („k�ld�k�n”, B�r 9:37; Ez 38:12) a v�lasztott n�p lakik. A t�bbi n�pek a f�ld sz�l�n laknak, ahol megsz�nik a f�ld �s kezd�dik az �ce�n, s�t k�zel van a hal�l haz�ja (Zsolt 22:28; 42:7k.; 59:14; 61:3; 65:9).

Zsolt. 98,4–9. vers.

Form�ja szerint a 4–8. vers himnikus bevezet�snek l�tszik, melyben a zsolt�r�r� az eg�sz f�ldet felsz�l�tja az �r magasztal�s�ra. Az 5. versben eml�tett lant 4–12 h�ros lehetett. A 6. versben eml�tett harson�k ez�stb�l k�sz�ltek (Num 10:1–10). A fogs�g ut�ni id�ben a harson�k kiszor�tott�k a haszn�latb�l a versben is eml�tett, kosszarvb�l k�sz�lt k�rt�ket. A „harson�k” sz� csak itt fordul el� a Zsolt�rok k�nyv�ben. A 4. vers eleje �s a 6. vers m�sodik fele az �rnak mint Kir�lynak sz�l� �dvrivalg�st parancsolja meg (Num 23:21; Zsolt 47:2; 66:1; 81:2; 95:1k.; 100:1).

A zsolt�r legr�gebbi r�sze a 7–9a. vers. A „tenger” �s a „folyamok” sz� egyar�nt a f�ldet k�r�lvev� �ce�nt jelentik. Tombol�suk eredetileg ellens�ges term�szet� volt: a f�ldet t�madt�k, ostromolt�k hull�maik (J�b 26:12; Zsolt 74:13k.; 77:17; 93:3k.; 104:6–9). Ebben a zsolt�rban azonban az �si ellens�g m�r h�dol az �r el�tt: „tombol�sa” nem egy�b, mint hangos istendics�ret.

A teremtett vil�g istendics�ret�r�l ism�telten sz�l „m�sodik” �zsai�s. A zsolt�r 4. verse v�g�n lev� h�rom ige �zs 44:23-ban fordul el�. A h�rom ige k�z�l az els� („�r�lni”) �tsz�r is el�fordul (�zs 44:23; 49:13; 52:9; 54:1; 55:12). � besz�l a hegyek ujjong�s�r�l (�zs 44:23; 49:13; 55:12) �s tapsol�s�r�l is (�zs 55:12). K�l�n�sen is eml�t�sre m�lt� �zs 52:7–10.

A zsolt�r utols� verse a himnusz f� r�sze (corpusa). �spedig eszkhatologikus himnusszal van dolgunk: az �r j�n! Saj�t n�pe �let�ben m�r megmutatta csod�latos szabad�t�s�t a n�pek szeme l�tt�ra (1–3. vers). K�vetkezik a n�pek feletti �t�let. A n�pek eredetileg (az �si k�osz hely�re l�p�) ellens�ges hatalmak voltak (Zsolt 66:7k.; 68:2.31; 96:7kk.; 99:2; 135:10). De az �r felett�k �ll, �ppen �gy, mint a k�osz �radatai felett (Zsolt 93:3k.). � az eg�sz f�ld b�r�ja (Zsolt 82:8; 94:2; 96:13); nem �nk�nyesen b�r�skodik, hanem a jogot �s igazs�got �rv�nyes�ti, ezek�rt harcol (Zsolt 35:1–3; 54:3–7; 74:18–22). Isten j�n; orsz�g�ban az egyetemes b�ke �s igazs�g val�sul meg.

Zsolt. XCIX. ZSOLT�R Ezt a zsolt�rt az �r kir�lys�g�r�l sz�l� zsolt�rok k�z�tt tartjuk sz�mon. Ilyenek: Zsolt 47; 93; 96–99. A zsolt�r m�faja himnusz. H�rom versszakb�l �ll. Minden versszak v�g�t refr�nszer�en jelzi a ki�lt�s: „Szent �” (3.5. vers), ill. „mert szent az �r, a mi Isten�nk” (9. vers). Ez a h�res trishagion liturgikus ism�tl�se (�zs 6:3). Felt�telezhet�, hogy a trishagionnak helye volt a jeruzs�lemi templomi istentiszteletben. A zsolt�r �dvt�rt�neti vonatkoz�s� r�sze (6–8. vers) �s a benne megsz�lal� b�nb�nat, a k�zbenj�r� im�ds�g �s a b�nbocs�nat gondolata k�s�i, fogs�g ut�ni szereztet�si id�re mutat, �s az �n. deuteronomista t�rt�neti m� (babiloni fogs�g els� fele) bizonys�gt�tel�re �p�l. A sz�veg j� �llapotban maradt r�nk.

Zsolt. 99,1–3. vers.

„Uralkodik az �r!”. A h�ber sz�vegben lev� perfectum nem mozzanatosan ford�tand� („kir�lly� lett”, hanem �r�k�rv�ny�, id�tlen �rtelemben veend�. B�r az �rnak vannak ellens�gei (az 1–2. vers a n�peket �s a f�ldet eml�ti), harcra nem is ker�l sor: a n�pek reszketnek, a f�ld meginog (�gy ford�tjuk a LXX seg�ts�g�vel az 1. vers v�g�n lev� ismeretlen „nut” = mut ig�t) a ker�bokon tr�nol� �r el�tt. A szentek szentj�ben lev� ker�bok sz�rnyai felett tr�nol az �r (1Kir 6:23; Zsolt 80:2). Az �r tr�nus�r�l sz�l Zsolt 9:5; 47:9; 93:2; 97:2; �zs 6:1 is. Az �r mennyei �s f�ldi tr�nusa �sszetartozik; a jeruzs�lemi templom a mennyei templom mint�j�ra k�sz�lt (Ex 25:9.40; 26:30). �r�k �s v�ltozhatatlan �llapotot fejez ki a 2. vers v�ge is: „magasztos � minden n�p felett”. Itt n�h�ny k�zirat „n�pek” helyett „isteneket” tartalmaz (ld. Zsolt 95:3; 96:4; 97:9). Az �r a n�pek kir�lya (Zsolt 47:9; 96:10.13). A 3. vers nem imperativusszal kezd�dik, hanem iussivusszal; ez k�v�ns�got fejez ki („dics��ts�k nev�t!”). Az �r nev�nek emleget�se deuteronomiumi gondolat. Az �r „f�lelmetes” volta tkp. a k�osz-harcban diadalmas istens�g jelz�je.

Zsolt. 99,4–5. vers.

A 4. vers nem f�ldi kir�lyr�l besz�l, hanem az �rr�l, mint kir�lyr�l: „A kir�ly hatalma szereti a jogoss�got” (Zsolt 33:5). Parancsolatai tkp. �rt�kes aj�nd�kok, amelyekkel � szabads�gra vezette n�p�t. Az �r maga is szereti az igazs�got, �s azokat is szereti, akik igazs�got cselekszenek (Zsolt 11:7; 37:28; 146:8; �zs 61:8). A v�lasztott n�p istentisztelet�b�l jog �s igazs�g �rad a vil�gba (Zsolt 37:28; 50:16–21; 82:3; 98:9; 103:6kk.; 146:7; 147:19). � „megszil�rd�totta” (teremt�st�rt�netb�l vett kifejez�s, Zsolt 8:4; 24:2; 119:90) a m�lt�nyoss�got. Az �r teh�t nem csup�n az ellens�g legy�z�se �ltal mutatja meg hatalm�t, hanem a jog �s az igazs�g �rv�nyes�t�s�ben is. Az 5. vers imperativusokban sz�l�tja fel a gy�lekezetet arra, hogy magasztalja az Urat �s boruljon le „l�bainak zs�molya” el�tt. Az �r l�bainak zs�molya a sz�vets�gl�da (1Kr�n 28:2; Zsolt 132:7). Az �jsz�vets�g szerint a f�ld Isten l�bainak zs�molya (Mt 5:35).

Zsolt. 99,6–9. vers.

A 6. vers ford�t�s�ban a „-ban, -ben” prepoz�ci� nem „k�z�tt”-nek ford�tand� („�ron a papjai k�z�tt”; „S�muel az � nev�t seg�ts�g�l h�v�k k�z�tt”), hanem „mint”-nek (�n. b’ essentiae): „M�zes �s �ron mint pap”; „S�muel, mint aki az � nev�t seg�ts�g�l h�vta” stb. A „ki�lt�s” az Isten n�p��rt mondott k�zbenj�r� k�ny�rg�st jelenti. M�zes az Ex 17:11k.; 32:11–14.30–32; Num 12:13; 14:13–19; 21:7; Zsolt 106:23 szerint im�dkozott n�p��rt. �ron M�zessel egy�tt im�dkozott (Num 16:22), �s t�bb �zben is v�gzett engesztel� tev�kenys�get (Ex 30:10; Num 17:11k.). S�muel is mondott n�p��rt k�zbenj�r� k�ny�rg�st (1S�m 7:6k.; 12:6kk.; Jer 15:1). Igaz, hogy S�muellel nem besz�lt az �r a felh�oszlopb�l, mint M�zessel (Ex 33:9k.; Num 12:5; Deut 31:15kk.); legfeljebb a sil�i templomban sz�l�totta meg az �jszaka s�t�ts�g�ben (1S�m 3:3kk.). De mindh�rmukra vonatkozik az, hogy k�ny�rg�seiket meghallgatta az �r (6., 8. vers). Az im�ds�g meghallgat�sa b�nbocs�nattal is egy�tt j�rt (Ex 32:30–32; Num 12:11kk.; 1S�m 12:19; 1Kir 8:33k..35–39.46–50). Ezt a gondolatot a 76b. �s 8b. vers azzal eg�sz�ti ki, hogy a b�nbocs�t� Isten megk�v�nja intelmeinek �s rendelkez�seinek megtart�s�t; nem hagyja eg�szen b�ntet�s n�lk�l a b�n�s cselekedetet (Ex 20:5.7; 34:6k.). Ez engedelmess�gre inti Isten n�p�t: nem szabad a b�nbocs�nattal vissza�lni. A kegyelem nem teszi k�nnyelm�v� a h�veket (R�m 6:1k.). Az istentiszteleteken �jra meg �jra elhangzottak Isten parancsolatai (7b. vers; Deut 31:9–13; Zsolt 15; 24; 50; 81). Csak akkor kedves Istennek az � szent hegy�n foly� istentisztelet, ha a gy�lekezet tagjai a h�tk�znapok sor�n is az � parancsolatai szerint �lnek. A zsolt�r utols� verse himnikus imperativusokban sz�l�tja fel a gy�lekezetet az �r magasztal�s�ra.