Zsolt�r. XVIII. ZSOLT�R

Ez a zsolt�r a kir�ly-zsolt�rok k�z� tartozik. Ilyenek: Zsolt 2; 20–21; 45; 72; 89; 101; 110; 132; 144. K�rd�s, hogy az eg�sz zsolt�r kir�ly-zsolt�r-e, vagy az els� fele, az 1–31. vers egy�ni h�la�nek. A zsolt�r szerz�je az eg�sz zsolt�rt a kir�lyr�l �rta. Erre mutat a szok�sosn�l nagyobb bevezet�s (1–4. vers), tov�bb� az egy�ni h�la�nek m�reteit messze meghalad� epif�nia (8–15. vers), mely egy�bk�nt megszak�tja az 5–7. �s 17–20. versben tal�lhat� egy�ni h�la�neket. Val� igaz, hogy a 21–25. vers nem illik D�vidra („feddhetetlen voltam el�tte, �rizkedtem a b�nt�l”), viszont beleillik az �kori keleti kir�ly-ideol�gi�ba. St�lusa deuteronomiumi sz�haszn�latra mutat. A 32kk. versekben eg�szen r�gi elemeket is felhaszn�l a zsolt�r�r�. Bels� ellent�t viszont az, hogy itt az ellens�gei felett diadalmaskod�, hatalmas kir�lyr�l van sz�, a zsolt�r els� fel�ben pedig a hal�l szf�r�j�ba ker�lt, ellens�gei �ltal �ld�z�tt gyenge emberr�l (18k. vers). A zsolt�r�r� teh�t a kir�ly-zsolt�rokt�l idegen elemeket is be�p�tett hatalmas k�ltem�ny�be. A szereztet�si id� a kir�lyok kor�nak utols� �vtizedeiben keresend�. – Megjegyzend� m�g, hogy a Zsolt 18 sz�vege 2S�m 22-ben is megtal�lhat�. B�r a Zsolt�rok k�nyv�ben lev� sz�veg jobb �llapotban van, egy-egy nehezebben �rthet� kifejez�s megfejt�s�hez j� seg�ts�get ad a 2S�m 22-ben lev� sz�vegv�ltozat.

Zsolt. 18,1. vers.

Ld. a bevezet�s 5. �s 3. pontja alatt. A c�mfelirat D�vidot az �r szolg�j�nak nevezi (2S�m 3:18; 7:8; 1Kir 11:13.32.34.36.38; Zsolt 36:1; 144:10), �s a k�vetkez� egy�ni h�la�nek h�tter�nek D�vid �s Saul t�rt�net�t gondolja. A zsolt�r tartalma ezt nem igazolja.

Zsolt. 18,2–3. vers.

Bevezet�s. A 2. versben lev� „szeretlek” sz� a rhm gy�k k�s�i ar�m �rtelm�hez �ll k�zel. A sz� azt az irgalmat fejezi ki, melyet az er�sebb gyakorol a gyeng�vel; ember Istennel szemben nem lehet irgalmas. Ez�rt Zsolt 30:2; 145:1 alapj�n a „magasztallak” (’aromimk�) sz�t olvass�k. Az egyes sz�m 1. szem�ly m�r itt is mutatja, hogy egy�ni h�la�nekkel van dolgunk. A veszedelemb�l szabad�t� Istent dics��ti a zsolt�r. Isten „k�szikla” (Zsolt 28:1; 31:3k.; 42:10; 62:3.7k.; �zs 28:16; Mt 16:18), ami kifejezi az � seg�ts�g�t, oltalm�t. A jeruzs�lemi templom fundamentum�ban lev� hatalmas szikl�hoz �si kultikus trad�ci�k f�z�dnek. Mened�khely az, ahol a „seg�ts�g szarv�t” ragadhatj�k meg a h�vek. Az olt�r szarvaira gondolhatunk itt (1Kir 2:28). Ezeket v�rrel kent�k meg, hogy engesztel�st v�gezzenek (Lev 8:15; 16:18). Az �r „fellegv�r”, mely mened�ket ny�jt (Zsolt 59:10.17k.; 62:3.7; 94:22; 144:2); tov�bb� „pajzs” � (Zsolt 7:11; 28:7; 33:20; 59:12).

Zsolt. 18,4–7. vers.

Az egy�ni h�la�nek els� fele. Az els� sz�: mehull�l = dics�rt, dics�rend�, probl�m�t okoz. Jav�tj�k �gy is: cs�fol�imt�l = cs�fol�im miatt. Jobbnak l�tszik a meh�l�l sz�: megsebzetten ki�ltok az �rhoz. A h�la�nek �r�ja visszaeml�kezik az �t�lt nyomor�s�gra. M�r a hal�l szf�r�j�ban volt; a holtak haz�j�nak �rad� vizei r�m�tett�k: „B�li�l patakjai” (Zsolt 42:8; 69:2k..15; 88:8; 93:3k.; J�n 2:4) �s a hal�l csapd�i (Zsolt 116:3; P�ld 13:14; 14:27). A hal�l eszerint madar�szhoz hasonl�t, �ldozatait hurokkal fogja, mint a madarat szokt�k. Ebben a helyzetben ki�ltott a h�v� az �rhoz, �s az �r meghallgatta az im�ds�got. A 7. versben lev� „templom�b�l” sz� a k�vetkez� versek alapj�n nem a jeruzs�lemi templomot jelenti, hanem az �r mennyei palot�j�t (17. vers).

Zsolt. 18,8–16. vers.

Az �r megjelen�se. (Teof�ni�r�l akkor besz�l�nk, ha az �r az�rt jelenik meg, hogy kijelent�st adjon. Itt ink�bb epif�ni�r�l besz�l�nk, mert az �r az�rt jelenik meg, hogy szabad�t�st adjon.) Az �r megjelen�s�nek hat�sa az eg�sz vil�gra kiterjed: megrend�l a f�ld, meginognak a hegyek fundamentumai (2S�m 22:8 szerint: az �g fundamentumai). Ezeket �gy k�pzelt�k el, mint valami hatalmas oszlopokat, amelyek a f�ld alatti �ce�n legm�ly�ig �rnek le, �s szil�rdan tartj�k a f�ldet (Zsolt 75:4; 82:5). K�s�r�jelens�g a hatalmas f�nyess�g (Deut 33:2; Zsolt 50:2k.; 97:3k.; 104:2; Ez 1:22–28; Hab 3:4). Az eget „lehajl�tja” az �r, mint valami er�s f�m boltozatot, �s azon d�b�r�gve sz�guld le ker�bok �ltal vontatott kocsija (Zsolt 144:5; �zs 63:19). Az �kori keleti ember elk�pzel�se szerint ez okozza a mennyd�rg�st. Az �r l�ba alatt lev� hom�ly a viharfelh�ket jelenti. A 11. vers m�r m�s k�pet haszn�l: az �r maga nyargal egy sz�rnyas ker�b h�t�n (Zsolt 80:2; 99:1) �s lecsap, mint valami ragadoz� mad�r (2S�m 22:11 szerint „megjelenik”) „a szelek sz�rny�n” (Zsolt 104:3). A k�p h�tter�ben Baal �ll, akit felh�k�n nyargal�nak k�pzeltek el (v�. Zsolt 68:5.34). A s�t�t felh�k az �r „rejtekhelyei”, melyek s�tork�nt vannak k�r�l�tte (12. vers). A 13. vers v�g�n �s a 14. vers v�g�n eml�tett t�zes par�zs vulk�nkit�r�sre mutat (v�. m�g a 9. versben eml�tett f�st�t �s em�szt� t�zet). Itt a S�nai-hegyn�l t�rt�nt teof�nia hat�sa �rezhet� (Ex 19:16–20; 20:18; 1Kir 19:11k.; v�. m�g Zsolt 97:4k.). A hegyek „megolvad�sa” a ki�ml� l�v�t jelenti, a t�zes par�zs pedig a vulk�n �ltal a magasba dobott izz� k�veket. Az �r szav�nak, a mennyd�rg�snek f�lelmes erej�t magasztalja a 14. vers �s Zsolt 29. Az �r „Fels�ges”: ez azt jelenti, hogy a mennyei l�nyeknek � a Kir�lya (Zsolt 29:1; 82:1; 89:7). A 15. versben eml�tett nyilak a vill�mok (Zsolt 77:18; 144:6). A k�p h�tter�ben itt is Baal �ll, akinek egyes tulajdons�gait az �rra ruh�zt�k �t. V�g�l a 16. vers a teremt�st�rt�netre mutat. Hajdan a teremt� Isten dorg�l�s�ra h�tr�ltak meg az ellens�ges hatalmak (J�b 38:8–11; Zsolt 104:6–9; a babiloni m�tosz szerint �gy gy�zte le Marduk Tiamatot). Az �r „orr�nak szel�t�l” felt�rulnak a vil�g fundamentumai. Ugyanez a hatalmas („isteni”) sz�l munk�lkodott a teremt�skor is (Gen 1:2).

Zsolt. 18,17–20. vers.

Az egy�ni h�la�nek m�sodik fele. A k�zbe�kelt 8–16. vers ut�n folytat�dik a szabad�t�sr�l sz�l� elbesz�l�s. A 7. versben a nyomor�s�gban lev� ember im�ds�g�r�l volt sz�; a 17. vers az isteni feleletet mondja el. A magasb�l, mennyei palot�j�b�l leny�lt h�v��rt az �r �s a hal�l szf�r�j�b�l, a nagy vizekb�l kih�zta (Zsolt 144:7). Ugyanez a 18. versben k�pek n�lk�l is kifejez�sre jut. A vers els� fele er�s ellens�gr�l besz�l (a h�ber sz�veg itt egyes sz�mban �ll, a LXX-ban t�bbes sz�mban), aki er�sebb volt a zsolt�r�r�n�l (a vers m�sodik fele a h�ber sz�vegben is t�bbes sz�mban �ll). Ez nem illik a zsolt�r m�sodik fel�hez (32kk. vers), de j�l beleillik az egy�ni h�la�nekbe. A „veszedelem napj�n” (Deut 32:35; J�b 21:30; Jer 18:17; 46:21), amikor az ellens�ggel szembe kellett sz�llnia, az �r volt h�v�nek t�masza. „T�gas t�rre” �ll�totta: ez szabads�got jelent. A megokol�s: „mert gy�ny�rk�dik bennem”, �tmenet a k�vetkez� szakaszhoz.

Zsolt. 18,21–25. vers.

Maradtak r�nk olyan feliratok, melyekben az egyes �kori keleti kir�lyok azzal dicsekedtek, hogy j�s�guk�rt �s igazs�guk�rt aj�nd�kozt�k meg �ket isteneik gy�zelemmel. A kir�ly-zsolt�rokban is arr�l olvasunk, hogy a kir�lynak igazs�gosan kell uralkodnia, p�rtolnia kell a szeg�nyeket (Zsolt 45:8; 72:4.12–14; 101:4–8). Hasonl� a pr�f�tai v�radalom is: �zs 11:1–5; Jer 23:5; Zak 9:9. D�vidra is �gy eml�kezett az ut�kor, mint az �r tetsz�se szerint val� kir�lyra (2Kir 14:3; 16:2; 18:3; 22:2). Azonban D�vid sz�j�ba m�gsem illenek ezek a szavak. Ink�bb deuteronomiumi hat�s figyelhet� meg itt (az �r �tja, t�rv�nye, rendelkez�sei, feddhetetlennek lenni, b�nt�l �rizkedni). Idetartozik az is, hogy az �r cselekedetei felelnek az ember magatart�s�ra: engedelmess�gre �ld�s, b�nre pedig „�tok” a felelet. A latin sz�veg (Vulgata) itt t�vesen fogadalomt�telre gondol („feddhetetlen leszek el�tte”, 24. vers).

Zsolt. 18,26–31. vers.

Folytat�dnak az el�z� szakasz gondolatai: Isten cselekedetei v�laszolnak az emberi magatart�sra. A 25–26. vers h�rom �zben is sz�p�rokat haszn�l: Isten cselekedet�t ugyanazzal a sz�val fejezi ki, amelyikkel az ember�t. A 27. vers v�g�n azt olvassuk, hogy a ravasz embernek Isten t�lj�r az esz�n (v�. �zs 19:11–15; 31:1–3; 1Kor 2:6–16). Ez a szakasz m�gis elt�r az el�z�t�l: ott a zsolt�r�r� egyes sz�m 1. szem�lyben besz�lt, az Urat egyes sz�m 3. szem�lyben eml�tette; itt pedig egyes sz�m 2. szem�lyben sz�l�tja meg az Urat, �s a 28. versben m�r a n�pr�l besz�l: a „nyomorult n�p” Isten irgalm�ban r�szes�l (Zsolt 9:19; 10:17; 35:10; 74:19–21); de a b�n�s�ket, a „fennh�j�z�kat” megal�zza az �r (Deut 32:39; 1S�m 2:9k.; Zsolt 147:6). A 29. vers megint a kir�ly sz�j�ba illik, aki egyes sz�m 1. szem�lyben sz�l. A kir�ly „m�cses�r�l” 2S�m 21:17-ben �s Zsolt 132:17-ben olvasunk. Az �r ezt a m�csest nem engedi kialudni: �rzi a kir�lyt a veszedelemben. A 30. verset f�lre�rti a LXX: „megmenek�l�k a t�mad�st�l”. Itt ui. arr�l van sz�, hogy a kir�ly b�tran szembesz�ll az ellens�ges csapatokkal, s�t a v�rfalra is felh�g a harcban. A 31. vers a b�lcsess�girodalom st�lus�ban dics�ri az �r „�tj�t” �s „besz�d�t” (P�ld 30:5). A vers v�g�n a bizalom-mot�vum csend�l fel tanuls�gk�nt. Ez a szakasz nem egys�ges.

Zsolt. 18,32–37. vers.

A hatalmas �s sokf�le m�faj elemeit tartalmaz� bevezet�s ut�n a 32. versben k�t k�lt�i k�rd�ssel kezd�dik a tulajdonk�ppeni kir�ly-�nek. A st�lus a himnuszokra jellemz�. A dics�ret azonban nem a kir�lynak sz�l, hanem Istennek, akit�l a kir�ly emberfeletti ereje sz�rmazik. M�s a f�b�l k�sz�lt �jat is csak �gy tudja kifesz�teni, ha f�ldre �ll�tja �s beletapos; a kir�ly az �rc�jat is kez�vel fesz�ti ki. A kir�ly olyan gyors l�b�, mint a szarvas; s�t emberfeletti m�don a hegyek cs�csain l�pked. Hatalmasak �s biztosak l�ptei; bok�i nem inognak meg. Mindez az�rt van, mert maga Isten tan�totta a harcra. Itt egyiptomi gondolatok hat�sa �rezhet�, ahol az �j�t kifesz�t� kir�lyt �gy �br�zolt�k, hogy m�g�tte �ll �s karj�t fogja az istens�g. Harci jelenetek k�pein a kir�lyt emberfelettien nagynak �br�zolt�k, aki maga gy�zi le az ellens�ges sereget. Fontos gondolat fejez�dik ki a 36. vers v�g�n. Itt 2S�m 22:36 sz�vege jobb: „v�laszodat megsokas�tod”. Isten a harc el�tt elmondott im�ds�gokra v�laszol azzal, hogy �dvj�vend�l�st, majd gy�zelmet ad (1S�m 23:2; 30:8; Zsolt 20:7 stb.). Egy�ttal r�gi n�zeteket is t�kr�z a sz�veg: a kir�ly itt m�g maga harcol, neki mag�nak kell er�snek �s gyorsnak lennie.

Zsolt. 18,38–43. vers.

A 38–43. vers a gy�zelmes �tk�zetr�l sz�l. A hadsereget vagy a harc neh�zs�g�t, vesz�lyeit meg sem eml�ti. A kir�ly el�tt megfutamodik az ellens�g; lerogynak, f�ld�n hevernek el�tte. �gy tapos rajtuk, mint az utca sar�n (�zs 10:6; Mik 7:10; Zak 10:5). (A 43. versben 2S�m 22:43 �rizte meg a jobb sz�veget: „�sszez�zom”; a zsolt�r szerint „ki�r�tem”. A hasonl� alak� h�ber res �s dalet bet� cser�l�d�tt �ssze.) A gy�zelem le�r�sa ink�bb tipikus, mint konkr�t; neh�z lenne Izr�el t�rt�net�ben elhelyezni. Felt�n� viszont, hogy az ellens�g Izr�el Isten�hez ki�lt seg�ts�g�rt; pedig a 44kk. versek szerint idegen n�pekr�l van sz�. Megold�s lehet, ha ezt a verset eredetileg egy�ni panasz�nek r�sz�nek tartjuk, ahol Izr�elen bel�li ellent�tekr�l van sz�. Zsolt. 18,44–46. vers.

A gy�zelem eredm�nye az, hogy idegen n�pek h�dolnak meg a kir�ly el�tt, olyanok, amelyekhez azel�tt nem volt k�ze (sz� szerint: „nem ismertem”). A legy�z�ttek h�zelegnek a gy�z�nek; akik pedig er�d�tm�nyeikbe vagy rejtekhelyekre menek�ltek (barlangokba, pl. J�zs 10:16–27 vagy v�rosaikba, 1Kir 20:30kk.), azok rem�nytelennek l�tj�k a tov�bbi ellen�ll�st, �s megh�dolnak a diadalmas kir�ly el�tt, rem�lve, hogy megk�m�li �let�ket. A kir�ly a vil�guralmat is megkapja az �rt�l (Zsolt 2:6k.; 72:8–11; 89:23–26).

Zsolt. 18,47–51. vers.

A zsolt�rnak k�t befejez�se van. Az els� az „�l az �r” felki�lt�ssal kezd�dik. Ez m�shol esk�formula, itt azonban istendics�ret: participiumos st�lusban �rt himnusz (v�. Zsolt 144:1k.). A kir�ly magasztalja az Urat a nagy gy�zelem�rt, a n�pek legy�z�s��rt. Azonban a 49. vers az egy�ni h�la�nekb�l val�: itt a t�mad�k ut�n „az er�szak ember�r�l” van sz�, akit�l megmentette h�v�t az �r. Ez a megment�s egy�ttal igazs�gszolg�ltat�s, bossz��ll�s is volt. Erre egyed�l az �rnak van joga (Deut 32:35; R�m 12:19; Zsid 10:30).

A m�sodik befejez�s az 50. vers „ez�rt” szav�val kezd�dik. Az egy�ni h�la�nekek st�lus�ban itt m�r a felkent kir�ly ad h�l�t a gy�zelem�rt (Zsolt 2:2; 20:7; 45:8; 89:21; 132:17). A zsolt�r v�ge meg is nevezi D�vidot �s „magv�t”. Ezt a verset id�zi R�m 15:9.11. Nyilv�nval� teh�t, hogy a zsolt�r m�r D�vid ut�dait is ismeri; ezek azok, akikhez h�s�ges az �r a N�t�n-f�le j�vend�l�s �rtelm�ben (2S�m 7:12–16). Eg�sz�ben a zsolt�r a maga grandi�zus m�reteivel �s t�bbf�le m�fajb�l vett r�szeivel a Deuteronomium el�tt nem keletkezhetett. Ebben a korban m�r h�d�t� h�bor� nem volt. �gy a zsolt�r m�g�tt nem konkr�t t�rt�nelmi esem�nyek �llnak, hanem a kir�ly-ideol�gia ismert gondolatk�re.

Zsolt. XIX. ZSOLT�R

Ez a zsolt�r h�rom r�szb�l �ll. Az els� r�sz (1b–7. vers) �si Nap-himnuszok alapj�n fogalmazza meg a teremt� Isten dics�s�g�r�l sz�l� bizonys�gt�tel�t. A m�sodik r�sz (8–11. vers) is himnusz, amely a t�rv�nyt ad� Istent dics�ri. A harmadik r�sz (12–15. vers) k�r�s, amelynek helye tkp. nem a himnusz, hanem a panasz�nek. A zsolt�r szereztet�si ideje k�zel �llhat Ezsdr�s kor�hoz.

Zsolt. 19,1a. Vers. - Ld. a bevezet�s 5., 2. �s 3. pontja alatt. - Zsolt. 19,1b–7. vers.

Ennek a zsolt�rnak a h�tter�ben �si Nap-himnuszok �llnak. Ilyenek b�ven maradtak r�nk Egyiptomban �s f�leg Mezopot�mi�ban. A Napot �n�ll� istens�gnek tartott�k, aki mint ifj� v�leg�ny futja p�ly�j�t kelett�l nyugatig. P�ly�ja v�g�re �rve a tengerbe bukik al�, ahol szeret�je v�rja. E himnuszok dics�rt�k a Nap meleg�t �s f�ny�t, mellyel mindent megvil�g�t. Mint igazs�gos b�r�, megb�nteti a gonoszokat �s megjutalmazza a becs�leteseket. Ilyen Nap-himnuszb�l sz�rmaz� t�red�k a 6–7. vers.

Ezt a zsolt�r�r� kieg�sz�ti �s helyesb�ti a bibliai bizonys�gt�tellel: „a Napnak k�sz�tett benn�k s�trat” (5. vers). Ennek a mondatnak kimondatlanul is Isten az alanya. Teh�t a Nap nem �n�ll� istens�g, hanem csak teremtm�ny az �ggel �s a csillagokkal egy�tt; ezek Isten kez�nek munk�i (Gen 1:16k.; Zsolt 8:4; 102:26). S�t a zsolt�r�r� azt is tudja, mi�rt teremtette Isten a vil�got: az�rt, hogy minden az � dics�s�g�t zengje. Mint valami hatalmas k�rusok, melyek egym�snak felelgetnek, adj�k �t az Isten „ismeret�r�l” sz�l� h�rt egym�snak a nappalok �s az �jszak�k (Zsolt 97:6). De mindezt – az ember f�le nem hallja! Csak t�voli p�rhuzamban �ll ezzel a szf�r�k zen�j�r�l sz�l� g�r�g hiedelem; az ui. sz�p, de �rtelmetlen. Ez viszont besz�d, szab�ly, ismeret (4–5. vers). Ld. R�m 1:20: Isten �r�k hatalma… alkot�sainak �rtelmes vizsg�lata r�v�n megl�that� (ld. m�g R�m 10:18.).

Zsolt. 19,8–11. vers. Az ember sz�m�ra nem hallhat� istendics�rettel a zsolt�r�r� a t�rv�ny dics�ret�t �ll�tja szembe. A t�rv�nyt az ember j�l hallhatja, hiszen istentiszteleteken felolvass�k (Deut 31:9–11), s�t az ember maga is olvashatja (Deut 17:18k.; Zsolt 1:2). A t�rv�ny a zsolt�r keletkez�sekor m�r �r�sos form�ban k�szen volt de m�g nem lett teherr�, mely g�zsba k�ti az ember eg�sz �let�t. Ellenkez�leg: „t�k�letes”, amilyennek az �ldozati �llatnak kellett lennie; de a kegyes ember is ilyen (Gen 6:9; Mt 5:48). A t�rv�ny �r�m�t ad annak, aki megtartja: fel�d�ti a lelket (1Kir 17:22), az egy�gy�t is b�lccs� teszi. Az egy�gy� embert k�nny� lenne becsapni, ha az �r nem �rizn� (Zsolt 116:6) �s nem tenn� �rtelmess� (Zsolt 119:130). Az ember r�sz�r�l viszont istenf�lelemre van sz�ks�g; ez mindenkor „meg�ll”, megmarad (10. vers). (A 10. vers m�sodik fel�t Jel 16:7; 19:2 id�zi.) A t�rv�ny, melyre a 8–10. versben m�g tov�bbi n�gy p�rhuzamos kifejez�st tal�lunk (int�s, rendelkez�s, parancsolat, d�nt�s) olyan �r�m�t ad, mint az �telek k�zt a m�z (1S�m 14:27.29; Ez 3:3).

Zsolt. 19,12–15. vers.

A himnuszban tulajdonk�ppen nincs helye a k�r�snek. A zsolt�r�r� m�gis k�r�st bocs�t Isten el�, amelyben mag�t szolg�nak nevezi (12.14. vers; Zsolt 27:9; 31:17; 69:18; 86:2; 116:16). Tudja, hogy a t�rv�ny megtart�s�nak gazdag jutalma van, de arra gondol, hogy az ember t�ved�sb�l akaratlanul is megszegheti a t�rv�nyt (Gen 20:5kk.; Lev 4:1kk..13kk.; Num 15:22kk.). A durva c�g�res b�n�ket k�nnyebb elker�lni, mint azokat a b�n�ket, amelyeket �szre sem vesz az ember. S�t emberek r�sz�r�l is vesz�ly fenyegeti a h�veket: a „kev�lyek” uralkodnak a f�ld�n. A k�ny�rg�sbe beletartozik az is, hogy t�l�k is oltalmazza meg szolg�it az �r, hadd maradjanak feddhetetlenek.

Az utols� versben a zsolt�r�r� �gy aj�nlja fel k�ny�rg�s�t az �rnak, ahogyan az �ldozatot szok�s (Zsolt 104:34; 119:108). Ek�zben Istent k�szikl�j�nak �s megv�lt�j�nak nevezi (Zsolt 18:3.47; 28:1; 62:3.7; ill. Zsolt 74:2; 77:16; 78:35; 106:10; 107:2; �zs 41:14; 43:1.14; 44:6.22–24). Ezzel az Urat er�s v�delmez�j�nek �s bajb�l, ellens�gt�l szabad�t� Ur�nak vallja.

Zsolt. XX. ZSOLT�R

A Zsolt 20 a kir�ly-zsolt�rok k�z� tartozik. Ilyenek: Zsolt 2; 18; 21; 45; 72; 89; 101; 110; 132; 144. �ltal�ban is igaz, hogy a kir�ly�rt im�dkozni szoktak (Zsolt 61:7k.; 72:1; 84:10; 132:1; 1Tim 2:1k.), de k�l�n�sen akkor volt sz�ks�g buzg� im�ds�gra, amikor a kir�lyt vesz�ly fenyegette: ha h�bor�ba k�sz�lt (1Kir 8:44kk.; 2Kr�n 14:10; 20:4kk.; Zsolt 144:1–10). Ilyen helyzet �ll a Zsolt 20 h�tter�ben is. Zsolt. 20,1. vers.

Ld. a bevezet�s 5., 2., 3., 7. pontja alatt

Zsolt. 20,2–6. vers.

Ezek a versek a kir�lyt sz�l�tj�k meg: Hallgasson meg t�ged az �r. Az Urat istentiszteletek alkalm�val �nnep�lyesen J�k�b Isten�nek nevezt�k (Zsolt 24:6; 46:8.12; 76:7; 84:9; �zs 2:3). A kir�ly maga is jelen volt azon az istentiszteleten, amelyen �rte �s a gy�zelem�rt k�ny�r�gtek. K�zel volt a „veszedelem napja”, az �tk�zet ideje. A papok k�rusa �nnep�lyesen k�rte az Urat, hogy adjon a kir�lynak seg�ts�get szent�ly�b�l, a Sionr�l. Ez arra mutat, hogy �ll m�r a Salamon �ltal �p�tett templom. Innen v�rt�k az �r seg�ts�g�t (Zsolt 14:7; 53:7) �s nem a S�nai-hegyr�l, mint a r�gi id�kben (Deut 33:2; B�r 5:4k.). Az �r maga a mennyben van (7. vers); de „neve” a Sionon lakozik (Deut 12:11; 14:23; 16:2.6.11; 26:2). Az �r neve seg�ts�get jelent mind az egy�nnek, mind a n�pnek (Zsolt 44:6; 118:10–12; 124:8). A zsolt�rban er�teljesen �rv�nyes�l� n�vteol�gia (2.6.8. vers) deuteronomiumi hat�s; ebb�l a zsolt�r szereztet�si kor�ra is k�vetkeztethet�nk.

Term�szetes, hogy harc el�tt �ldozatokat is mutattak be (1S�m 7:9; 13:9kk.): B�r el�fordult, hogy a kir�ly maga is mutatott be �ldozatot (2S�m 6:13.17k.; 1Kir 3:3; 8:5.62kk.; 12:33; 2Kir 16:12–15), ez csak ritk�n t�rt�nt meg. A 4. versben eml�tett „�tel�ldozataid” �s „�g��ldozataid” (a t�bbes sz�mot sz�mos k�zirat alapj�n indokoltnak tartjuk) nem felt�tlen�l azt jelenti, hogy a kir�ly maga mutatta be ezeket. M�r az �ldozatok mennyis�ge miatt is val�sz�n�, hogy papok v�gezt�k az �ldozat bemutat�s�t a kir�ly�rt, �s �k k�ny�r�gtek az�rt, hogy az �r fogadja ezeket sz�vesen (sz� szerint: tekintse k�v�reknek). A k�v�rje ui. az �r� (Lev 3:16)! A kifejez�s r�gies; nem sz�ks�ges a sz�vegjav�t�s. Az 5–6. versben a kir�ly sz�ve(v�gy�r�l), terv�r�l, ill. k�r�s�r�l van sz�. A kir�ly kiv�lts�gai k�z� tartozik, hogy szabadon terjesztheti k�r�seit az �r el� (2S�m 24:11kk.; 1Kir 3:5kk.; Zsolt 2:8; 21:3.5). A 6. vers eleje fogadalomt�tel, melyet a „mi”, a n�p �s a gy�lekezet nev�ben mondanak a papok: ha gy�zelmet ad az �r, ujjongani fogunk az � nev�ben (a h�ber „z�szl�t emel�nk” sz�t a LXX „naggy� lesz�nk”-nek ford�tja). A fogadalomt�tel teljes�t�se a h�la�nnepen t�rt�nik.

Zsolt. 20,7–10. vers.

Ezek a versek st�lus tekintet�ben is el�tnek az el�z�ekt�l. Nem a papok k�rusa besz�l, hanem csak egy szem�ly: J�l tudom! (Zsolt 56:10; 81:6; 85:9; 140:13). Pr�f�t�ra vagy papra kell gondolnunk, aki istentisztelet k�zben kapja a kijelent�st az �rt�l (v�. 2Kr�n 20:14kk.). Pr�f�tai (vagy papi) �dvor�kulummal van dolgunk, mint pl. 1S�m 1:17-ben is. Ez azt az �r�mh�rt tartalmazza, hogy az �r meghallgatta a k�ny�rg�st �s megseg�ti felkentj�t, a kir�lyt (Zsolt 2:2; 84:10; 132:10). Ezut�n a zsolt�r�r� �sszehasonl�tja Isten n�p�nek �s az ellens�gnek a hit�t is. Az ellens�g harci kocsik �s lovak sokas�g�ban b�zik; Izr�elben ez b�nnek sz�m�t (Zsolt 33:16k.; 44:7; 147:10; �zs 30:15–17; 31:1–3; Zak 4:6). Isten n�pe az �r nev�t dics�ri �s abban b�zik (1S�m 17:45; Zsolt 113:1; 116:4.13.17; 118:10–12; 124:8). Azok „t�rdre esnek �s elter�lnek”, mi pedig „fel�llunk �s felseg�tj�k egym�st”. (Ez a sz�t�ri jelent�se a 9. vers utols� szav�nak – a hagyom�nyos ford�t�s: �llva maradunk, a LXX-hoz igazodik.) Az �r h�bor�iban ui. az ellens�g soraiban zavar t�mad, esetleg egym�s ellen fordulnak (Ex 14:24; 23:27; J�zs 10:10; B�r 4:15; 7:21k.; 1S�m 7:10). Az �r sereg�ben ennek az ellenkez�je t�rt�nik: aki �ll, talpra seg�ti a roskad�t. – A zsolt�r utols� verse megism�tli a 2–6. versben lev� k�r�st. Megjegyzend�, hogy az er�s elv�laszt�jel (atnah) rossz helyen van. Eszerint �gy alakulna a ford�t�s: Uram, seg�ts! A kir�ly hallgasson meg minket, amikor (hozz�) ki�ltunk”. Ez �gy nem lehet helyes. A Bibli�ba ui. nem illik bele a kir�lyhoz sz�l� im�ds�g. A vers els� fele �gy ford�tand�: „Uram seg�tsd meg a kir�lyt!” M�sodik fele enyhe sz�vegjav�t�ssal (a LXX alapj�n): „�s hallgass meg minket, amikor (hozz�d) ki�ltunk”. A zsolt�r a kir�ly�rt �s n�p��rt mondott k�ny�rg�ssel v�gz�dik.

Zsolt. XXI. ZSOLT�R

A Zsolt 21 kir�ly-zsolt�r. Ilyenek: Zsolt 2; 18; 20; 45; 72; 89; 101; 110; 132; 144. Ez a zsolt�r k�t r�szb�l �ll: 2–7. �s 8–14. vers.

Zsolt. 21,1. vers. - Ld. a bevezet�s 5., 2., 3. �s 7. pontja alatt. - Zsolt. 21,2–7. vers.

Ezeket a verseket kir�lyi h�la�neknek tartja n�h�ny �r�smagyar�z�. Azonban a h�la�nek st�lusa az egyes sz�m 1. szem�ly haszn�lata: hadd adjak h�l�t, hadd magasztaljalak (cohortativus). Itt pedig a kir�lyr�l egyes sz�m 3. szem�lyben van sz�, �s az Urat sz�l�tja meg a zsolt�r egyes sz�m 2. szem�lyben. Helyesebbnek l�tszik kir�lyi �nnepre gondolni (tr�nra l�p�si �nnep vagy �vfordul�), amelyen az udvari pr�f�ta (vagy k�lt�) k�sz�nti a kir�lyt. Erre mutat a hagyom�nyos udvari st�lus, mely a kir�ly-ideol�gia ismert gondolatait tartalmazza. Ez�rt a zsolt�rt nem tudjuk ismert t�rt�nelmi esem�nyhez kapcsolni, legfeljebb annyit mondhatunk, hogy a kir�lys�g idej�b�l, teh�t a fogs�g el�tti id�b�l sz�rmaz�nak gondoljuk.

A 2. vers szerint �r�l a kir�ly. Az �r�m a kir�ly tiszts�g�hez, felkenet�s�hez tartozik (Zsolt 45:6k.). �spedig Isten oltalm�nak, seg�ts�g�nek �r�l (a gondolatp�rhuzam miatt jobb „er�” helyett „oltalmat” ford�tani; a h�ber sz� mindkett�t jelenti). M�r itt is l�tszik, hogy a kir�ly Isten seg�ts�g�re szorul� ember. A 3. vers a kir�ly kiv�lts�g�r�l sz�l: szabadon terjesztheti k�r�s�t az �r el� (2S�m 24:11kk.; 1Kir 3:5kk.; Zsolt 2:8; 20:5). „�ld�sokkal”, j� aj�nd�kokkal �rasztja el �t az �r. Ha a kir�ly Istennek tetsz�en uralkodik, az orsz�g is �ld�sban r�szes�lt (Lev 26:3–13; Deut 28:1–14; Zsolt 72:16–19; 144:12–15). A kir�lynak sz�narany koron�t is aj�nd�koz az �r (v�. 2S�m 1:10; 12:30; 2Kir 11:12; Zsolt 132:18). Az 5. versben a kir�ly „�r�k” �let�r�l olvasunk, de ezt nem a sz� �jsz�vets�gi �rtelm�ben kell venni. Itt is a kir�ly-ideol�gi�val van dolgunk: a kir�ly sz�rmaz�sa az �sid�kbe ny�lik vissza (Mik 5:1); a hajnal m�h�b�l sz�letett (Zsolt 110:3), �s �lete is „nemzed�kr�l nemzed�kre” tart (Zsolt 61:7k.; 72:5.7; 91:16). Aki a kir�lyt k�sz�nti, „�r�k �letet” k�v�n neki (1Kir 1:31; Neh 2:3; D�n 2:4; 3:8; 6:22). A 6–7. vers a kir�ly dics�s�g�r�l, m�lt�s�g�r�l �s pomp�j�r�l besz�l, �s megism�tli azt a gondolatot, hogy a kir�ly �rvendezhet Isten sz�ne el�tt (2. vers; Zsolt 31:17; 67:2; 80:4.8.20; 119:135). N�pe sz�m�ra pedig �ld�ss� teszi az �r a kir�lyt, �brah�mhoz hasonl�an (Gen 12:2).

K�rd�s, hogy �reg kir�lyr�l van-e sz�, aki m�r megkapta a hossz� �let aj�nd�k�t, vagy fiatalr�l, aki nemr�gen ker�lt a tr�nra. A zsolt�r els� fel�ben 7 imperfectum mellett 4 perfectum �ll. Ezek k�z�l pedig �ppen a 4. vers „adt�l” szava el�tt a LXX-ban egy „�s” �ll; ez az ig�t jelen idej�v� teszi. Az igeid�k vizsg�lata �s a zsolt�r m�sodik fele, mely nyilv�nval�an a j�v�re vonatkozik (12 imperfectum �s 1 imperativus mellett 2 perfectum), arra mutat, hogy a kir�ly uralkod�s�hoz f�z�d� rem�nys�gre, teh�t fiatal kir�lyra kell gondolnunk.

Zsolt. 21,8–14. vers.

A kir�ly kegyess�g�nek az a jutalma, hogy a Fels�ges Isten, a mennyei l�nyek Kir�lya, megseg�ti �t a harcban, hiszen � a h�bor�nak is Ura (Ex 15:3; Zsolt 2:6k.; 24:8; 110:1k..5k.; 144:1k.). A Fels�ges Isten h�s�ge oltalmazza a D�vid h�z�b�l sz�rmaz� kir�lyokat (Zsolt 18:51; 89:2–5.25.29; �zs 55:3). A 9. vers k�tszer is �g�ri, hogy a kir�ly keze (jobbja) „megtal�lja” az ellens�get. Amikor a kir�ly megjelenik a harcban („orc�dnak idej�n”, 2S�m 17:11), az �r haragja nyeli el �s (�gi) t�z em�szti meg az ellens�get („az �r” sz�t a 10. versben a m�sodik f�l sorhoz kapcsoljuk, �gy versm�rt�k tekintet�ben is helyre�ll a p�rhuzam). Az ellens�g b�ntet�s�t s�lyosb�tja az, hogy az �t�let az ut�dokat is utol�ri (Zsolt 37:28; 109:9–13; H�s 9:11–14). Mindez jogosan t�rt�nik: a b�n�s�k gonosz �s aljas terveket forraltak (12. vers). Ezek a tervek nem val�sulhatnak meg (Zsolt 2:2–4; �zs 7:7–9; 29:8). A kir�ly megfutam�tja ellens�geit, amikor �j�val c�lba veszi �ket (Zsolt 45:6; �j helyett csak h�rt mond a 13b. vers. A sz� t�ve „marad�kot” is jelent; �gy ford�t – t�vesen – a LXX).

Az utols� vers els� fele k�ri az Urat, hogy hatalmasan emelkedj�k fel; m�sodik fele fogadalomt�tel Isten magasztal�s�ra. A kir�ly ui., amint ezt m�r az 1. vers is kimondja, csak Isten oltalma �s seg�ts�ge �ltal lehet az, akinek lennie kell.

Zsolt. XXII. ZSOLT�R

Ennek a zsolt�rnak az els� r�sze (2–22. vers) egy�ni panasz�nek. A r�vid bevezet�s ut�n (2–3. vers) k�vetkezik a bizalom-mot�vum (4–6. vers) �s a panasz (7–19. vers). A panasz oka r�szben betegs�g, r�szben az ellens�g magatart�sa. A panasz�nekhez tartozik a k�r�s is (20–22. vers). A 23–32. vers h�la�ldozattal egybek�t�tt h�la�nek. Itt m�r �tt�ri a zsolt�r az �sz�vets�gi h�vek hit�nek korl�tait (Zsolt 6:6; 30:10; 88:11–13; 115:17k.), �s hirdeti, hogy az elhunytak is dics�rni fogj�k Istent. Ez a hit az �sz�vets�gi kijelent�st�rt�net utols� szakasz�ban jelent meg (�zs 26:19; D�n 12:2).

Zsolt. 22,1. vers. - Ld. a bevezet�s 5., 19., 2. �s 3. pontja alatt. - Zsolt. 22,2–6. vers.

M�r a zsolt�r bevezet�s�ben elhangzik az egy�ni panasz�nekek jellegzetes k�rd�se: Mi�rt? A zsolt�r�r� nem �rti, mi�rt �rte �t a sok s�lyos szenved�s. A k�tszeres megsz�l�t�s: �n Istenem, �n Istenem, a Bibli�ban mindig a gyermeki bizalom jele. A zsolt�r�r�nak teh�t nem rend�lt meg a hite, s�t �jjel-nappal im�ds�gos sz�vvel fordult Istenhez. Azonban hossz� ideig nem j�tt v�lasz, nem j�tt seg�ts�g. A 4. versben egy elv�laszt� jel (atnah) rossz helyen �ll. A vers nem �gy ford�tand�: „De te szent vagy, Izr�el dics�retei felett tr�nolsz”, hanem �gy: „De te (mint) szent tr�nolsz; (Neked sz�l) Izr�el dics�rete” (v�. Deut 10:21; Zsolt 80:2; 99,1; �zs 57:15). (N�h�ny bibliai k�zirat �s a LXX a „dics�retek” sz�t egyes sz�mban olvassa.) Az 5–6. vers a panasz�nek gyakori mot�vuma, az �n. bizalom-mot�vum. Ez itt fokozott m�rt�kben sz�lal meg, hiszen a zsolt�r�r� nem is a saj�t kegyess�g�r�l, hanem �sei hit�r�l besz�l. Ebbe az is bele�rtend�, hogy � maga is ezen az �ton j�rt. Az el�d�k hit�nek �rt�kel�se 2Tim 1:5k.-ben is megtal�lhat�.

Zsolt. 22,7–12. vers.

A panasz le�r�sa azzal kezd�dik, hogy a boldog m�ltat a nyomor�s�gos jelennel hasonl�tja �ssze a szenved�. � most „f�reg” (J�b 25:6; �zs 41:24), akinek a k�lsej�t m�r elr�t�totta a betegs�g (�zs 52:14; 53:3). Els�sorban cs�fol�ira panaszkodik. A g�nyol�d�s a zsolt�r�r�k ellens�geinek er�s fegyvere (Zsolt 35:16; 39:9). Ezek a hit�t vonj�k k�ts�gbe: „az �rra b�zta mag�t: mentse meg!” (Mt 27:49). Az ellens�g arr�l van meggy�z�dve, hogy a zsolt�r�r� hite k�pmutat�s volt, ez�rt az �r nem fogja �t megmenteni. A g�ny jel��l elh�zz�k a sz�jukat �s fej�ket cs�v�lj�k (Zsolt 44:15; 64:9). Feleletk�ppen a zsolt�r�r� a 10–12. versben �rtatlans�g�ra hivatkozik, �s elmondja, hogy sz�let�s�t�l fogva b�zott az �rban. M�r az anyam�hb�l is az �r „h�zta ki” (Zsolt 71:6). Az �r nem engedi meg, hogy h�ve nyomorultul elpusztuljon. Az �n. bizalom-mot�vum k�r�sbe torkollik (12. vers): Ne l�gy t�lem t�vol! Zsolt. 22,13–14. vers. A 13–14. versben az ellens�g vad�llatok k�p�ben �ll el�tt�nk. B�s�n vid�k�n j� legel�k voltak; itt er�s bik�kat, bakokat �s k�v�r teheneket teny�sztettek (Deut 32:14; �m 4:1). Majd oroszl�nhoz hasonl�tja ellens�geit a zsolt�r�r� (v�. Zsolt 7:3; 10:9k.; 27:2; 35:17). Idetartozik a 17. vers is, melyben a zsolt�r�r� �z�tt vadhoz hasonl�tja mag�t, ellens�geit pedig vad�szkuty�khoz. A vers v�g�n lev� mondatban: „mint az oroszl�n, kezeimet �s l�baimat” sz�vegroml�s van; �gy �rtelmetlen lenne. N�h�ny bibliai k�zirat �s a LXX „mint az oroszl�n” helyett az „�tf�rt�k” vagy a „megk�t�zt�k” sz�t olvassa. Az ennek megfelel� h�ber ige mindkett�t jelentheti. A vad�szat hasonlat�hoz az ut�bbi jelent�s illik: az �z�tt vad v�g�l is h�l�ba esik, �s a h�l� k�telei r�fon�dnak tagjaira. A ford�t�s eszerint: „megk�t�zt�k kezeimet �s l�baimat”.

Zsolt. 22,15–19. vers.

A 15–16.18–19. vers s�lyos testi betegs�gr�l besz�l. Az er�s l�z k�vetkezt�ben a beteg �szik saj�t izzads�g�ban; csontjai f�jnak, mintha sz�testek volna; a 16. vers szerint „torka” (a sz�vegben „er�m” �ll; itt felcser�l�d�tt k�t bet�) kisz�radt. M�r a hal�l szf�r�j�ban �rzi mag�t; ott porban kell fek�dni (Zsolt 44:26; �zs 29:4). A betegs�g miatt lesov�nyodott, ki�llnak a bord�i (J�b 33:21; Zsolt 102:5k.). Ebben a helyzetben k�l�n�sen is f�jdalmas az, hogy ellens�gei k�r�rvendve n�znek r� (18. vers v�ge), s�t �gy b�nnak vele, mintha m�r meg is halt volna: a jelenl�t�ben osztozkodnak ruh�in.

Zsolt. 22,20–22. vers.

A panasz�nekhez a k�r�s is hozz�tartozik; ld. m�r a 12. verset is. A zsolt�r�r� sz�m�ra s�rg�s a seg�ts�g: Siess seg�ts�gemre (20. vers; ld. m�g Zsolt 38:23; 40:14; 70:2.6; 71:12; 141:1). Hiszen az �lete („lelke”) van vesz�lyben. Ez az � „egyetlene”, akit (vad�sz)kuty�k t�madnak (21. vers), �s „nyomorultja”, aki bivalyok szarvai k�z� ker�lt. �gy �rtelmezhet� a sz�veg a g�r�g ford�t�sok (LXX, Aquila) alapj�n. M�sik lehet�s�g a 22. versben lev� gondolatp�rhuzamnak megfelel� ford�t�s: „Szabad�ts meg az oroszl�n sz�j�b�l, �s a bivalyok szarvai k�z�l hallgass meg”. Egyes �r�smagyar�z�k a 22. vers utols� szav�t „meghallgatt�l”-nak ford�tj�k, �s m�r a k�vetkez� h�la�nek bevezet�s�nek tartj�k. Ez nem val�sz�n�, hiszen a h�la�nek st�lusa m�s, �s semmi sem mutat arra, hogy itt csonka t�red�kkel van dolgunk. A vers utols� szava m�g a k�r�shez tartozik.

Zsolt. 22,23–32. vers.

A h�la�nek szab�lyosan egyes sz�m 1. szem�ly� �ll�tm�nyokkal kezd�dik: hadd besz�ljem el; hadd dics�rjelek (cohortativus). Az �t�lt szabad�t�st a „testv�rek”, a gy�lekezet el�tt (23. vers), az Urat f�l�k, J�k�b magva, Izr�el magva el�tt (24. vers), a nagy gy�lekezetben (Zsolt 35:18; 40:10k.; 66:16; 107:32), az �t f�l�k el�tt (26. vers), az al�zatosak, az Urat keres�k el�tt (27. vers) besz�li el a zsolt�r�r�. Egy�ttal fel is sz�l�tja �ket az �r dics�ret�re, tisztelet�re �s f�lelm�re (24. vers), �s mint b�lcs tan�t�, oktatja �ket arra, hogy Isten meghallgatja a nyomorultak im�ds�g�t (25. vers). Nem veti meg �ket (Zsolt 51:19; 69:34; 102:18); nem rejti el arc�t el�l�k (Zsolt 10:11; 27:9; 69:18; 102:3; 143:7), nem tagadja meg k�r�s�k teljes�t�s�t.

A h�la�nekhez nemcsak bizonys�gt�tel tartozik, hanem h�la�ldozat is. M�r a 26. versben is a (bajban tett) fogadalom teljes�t�s�r�l van sz�. A 27. vers szerint a gy�lekezet tagjai az �ldozati lakom�ban r�szes�ltek. A vers v�ge megh�v�s: „�ljen (�j ford.: legyen vid�m) sz�vetek �r�kk�!”. S�t a zsolt�r�r� a f�ld sz�l�ig lak� �sszes n�pet felsz�l�tja Isten magasztal�s�ra (Zsolt 47:10; 86:9; 96:7–10). Hiszen �v� az uralom (29. vers)! Meg�rdemli, hogy „csak el�tte” (�gy olvassuk a 30. vers els� szav�t „ettek” helyett) boruljanak le mind a meghaltak, mind az �l�k, mind az ezut�n sz�let� nemzed�kek. A 30. versben azokr�l van sz�, akik nem maradtak �letben: m�r lesz�lltak a porba, a halottak haz�j�ba (Zsolt 28:1; 30:4.10; 71:20; 143:3.7; �zs 14:12; 29:4). Ez�rt a nehezen �rthet� „a f�ld �sszes zs�rjai (disn�)” (gazdagai? hatalmasai?) helyett D�n 12:2 alapj�n „a f�ld �sszes alv�i”-ra (jes�n�) gondolnak az �r�smagyar�z�k. Megeml�tend�, hogy a 31. vers els� szav�t („mag”) a LXX „magom”-nak azaz ut�domnak, kollekt�v �rtelemben ut�daimnak ford�tja. A 32. vers els� szav�t pedig m�g a 31. vershez kell kapcsolni: „az elj�vend� nemzed�knek”, a „sz�letend� n�pnek” (32. vers) fogj�k hirdetni az �r igazs�g�t. Sz�p bizonys�gt�tel a zsolt�r v�g�n �ll�: „mert � cselekedett”, munk�lkodott (Zsolt 52:11; �zs 44:23). Benne van ebben az is, amit az �r a t�rt�nelemben vitt v�ghez n�pe jav�ra; de az is, amit a zsolt�r�r� a saj�t �let�ben tapasztalt meg.

Az �jsz�vets�g ism�telten id�zi a 22. zsolt�rt. Ennek a szavaival im�dkozott J�zus Krisztus a keresztf�n (Mt 27:46; Mk 15:34). Ez az � ajk�n is az Atya Isten ir�nti gyermeki bizalmat fejezte ki. Egy�ttal annak is a jele ez, hogy az �r J�zus k�z�ss�get v�llal a szenved�kkel. A zsolt�r 6. vers�t id�zi R�m 5:5; a 8. verset Mt 27:39; Mk 15:29; Lk 23:35; a 9. verset Mt 27:43; a 16. verset Jn 19:28; a 19. verset Mt 27:35; Mk 15:24; Lk 23:34 �s Jn 19:23–25. Ut�bbi a zsolt�rban lev� gondolatp�rhuzamot k�t k�l�n aktusnak �rtette. A zsolt�r 23. verse Zsid 2:12-ben, 24. verse Jel 19:5-ben, 29. verse pedig Jel 11:15-ben ismerhet� fel.

Zsolt. XXIII. ZSOLT�R

Ez a zsolt�r �n. bizalom-zsolt�r. A bizalom-mot�vum a panasz�nek egyik alkot�eleme; itt ez �n�ll� form�ban jelenik meg. K�t hasonlatot haszn�l a zsolt�r�r�. El�sz�r p�sztorhoz, majd vend�gl�t� h�zigazd�hoz hasonl�tja az Urat. Ennek a k�t hasonlatnak az �rtelmez�se a fogs�g ut�ni kor elm�ly�lt teol�giai gondolkoz�s�ra utal (ld. az 1. �s 6. vers magyar�zat�n�l).

Zsolt. 23,1a. Vers. - Ld. a bevezet�s 2. �s 3. pontja alatt.

Zsolt. 23,1b–4. vers.

Az �kori keleti n�pek gyakran nevezt�k isteneiket �s kir�lyaikat p�sztoroknak. A p�sztor sz� gondoskod�st fejez ki. Hasonl�k�ppen a Biblia is p�sztornak nevezi Istent (Zsolt 28:9; 80:2), a n�pet pedig az � ny�j�nak (Zsolt 74:1; 77:21; 78:52; 79:13; 95:7; 100:3; �zs 40:11; Jer 23:3; Ez 34:11–16; H�s 4:16; Mik 7:14; Zak 9:16). P�sztoroknak nevezi a Biblia a kir�lyokat �s m�s vezet� embereket is (2S�m 5:2; 7:7; Jer 3:15; 10:21; 22:22; Ez 34:1kk..23k.; Mik 5:4; Zak 11:3–17). A zsolt�r�r� az �rr�l mint n�pe p�sztor�r�l sz�l� gondolatokat �nmag�ra vonatkoztatja, �s ezt mondja: „Az �r az �n p�sztorom”. Az �jsz�vets�g szerint J�zus Krisztus a j� p�sztor (Jn 10:1–18; Jel 7:17).

Az 1b. vers k�t r�vid mondatb�l �ll. B�r k�t�sz� nincs k�zt�k, oks�gi kapcsolatban �llnak egym�ssal. Pr�z�ban �gy mondan�nk: P�sztorom az �r, ez�rt nem sz�k�lk�d�m. A p�sztor �gy vezeti juhait, hogy z�ld legel�h�z �s a pihen�helyen v�zhez jussanak, amelyt�l fel�d�lhetnek (Zsolt 31:4; �zs 49:10). � ismeri az „igaz” utat. A keleti p�sztor nem a ny�j m�g�tt ment, hanem el�tte. Ha s�t�t v�lgy�n (a h�ber calmut – calm�vet sz� hagyom�nyos ford�t�sa: „hal�l �rny�ka”) kell a ny�jnak �tmennie, b�rmelyik szikla m�g�l t�mad�s �rheti a ny�jat. Ilyenkor a p�sztor a (szegekkel kivert) buzog�nyt haszn�lja, �s megv�di a ny�jat. Van kisebb botja is; erre t�maszkodik, �s a ny�jb�l elcsatangol� juhokat ezzel h�zza vissza. A juhoknak nem kell f�lni; „vigasztalja” �ket a v�delm�kre haszn�lt fegyver. – Mindez „az � nev��rt” t�rt�nik. Itt m�r a tartalom sz�tfesz�ti a keretet. A f�ldi p�sztor a maga haszn��rt munk�lkodik. Az �r – az � nev��rt, neve dics�s�g��rt (Zsolt 25:11; 31:4; 106:8; 143:11; �zs 48:9; Jer 14:7; Ez 20:9.14.22).

Zsolt. 23,5–6. vers.

A m�sodik hasonlat az Urat mint vend�gl�t� h�zigazd�t mutatja be. A nom�d id�ben nagyra becs�lt�k a vend�gszeretetet (Gen 18:1kk.; 19:1kk.; B�r 19:11kk.). A h�zigazda sz�ks�g eset�n meg is v�dte vend�g�t, aki az � hajl�k�nak oltalma alatt volt (sz� szerint: „gerend�zat�nak �rny�k�ban”, Gen 19:8). A zsolt�r�r� olyan emberhez hasonl�tja mag�t, akinek m�g idej�ben siker�lt el�rnie er�s oltalmaz�j�nak h�z�t. Mire �ld�z�i oda�rnek, m�r tehetetlenek. L�tniuk kell, hogy � m�r biztons�gban van, s�t ter�tett asztal mellett foglal helyet. Megbecs�lt vend�gk�nt b�nt vele a h�zigazda: fej�t olajjal kente meg (Zsolt 92:11; 133:2a; Lk 7:44–46).

A 6. vers m�r nem hasonlatokban besz�l. Itt tudjuk meg, mire vonatkozott az el�z� k�t hasonlat. A zsolt�r�r� az�rt nem f�l, mert az �r h�z�ban lehet mint az �r vend�ge (Zsolt 15:1; 24:3). Itt oltalmat nyer �ld�z�it�l (Zsolt 27:1.5; 36:8). Most m�r az �r j�s�ga �s sz�vets�gi h�s�ge „�ld�zi”, k�veti �t. A vers m�sodik fel�ben a h�ber sz�veg �gy sz�l: „visszat�rek az �r h�z�ba”. Ez arra utal, hogy a zsolt�r�r� rendszeresen r�szt fog venni a zar�ndokutakon. Ehelyett a LXX az �r h�z�ban val� „lakoz�sr�l” besz�l. Ez a papok �s a l�vit�k kiv�lts�ga, mely azonban a h�vekre is kiterjed, hiszen vel�k van az �r (4. vers; Gen 26:3.24; 28:15; 31:3; Deut 31:6k.).

Zsolt. XXIV. ZSOLT�R

A Zsolt 24 h�rom r�szb�l �ll. Az 1–2. vers istendics�ret (himnusz), a 3–6. vers t�ra-liturgia, a 7–10. vers pedig kapuliturgia. A 3–6. versben a h�vek k�v�nnak bevonulni a templomba, a 7–10. versben maga az �r. A Salamon �ltal �p�tett templomra kell gondolnunk.

Zsolt. 24,1a. Vers. - Ld. a bevezet�s 3., 2. �s 7. pontja alatt. -Zsolt. 24,1b–2. vers.

Izr�el k�t okb�l dics�rte Istent: a szabad�t�s�rt �s a teremt�s�rt. A n�p el�sz�r �gy ismerte meg Istent, mint szabad�t�j�t (Ex 15:21); csak k�s�bb t�gult �s n�vekedett a n�p hite annak felismer�s�re, hogy a szabad�t� Isten az eg�sz vil�g Teremt�je. A teremt�s jog�n az eg�sz f�ld az �r� (1Kor 10:26), � alap�totta (mint valami �p�letet, Zsolt 78:69; 89:12; 102:26; 104:5), �s � „szil�rd�totta meg” a f�ldet. Az �kori keleti ember elk�pzel�se szerint a f�ld v�zen �szik (Gen 7:11; 49:25; Ex 20:4; Deut 33:13; J�b 26:10; Zsolt 136:6), �s az�rt nem inog, mert hatalmas oszlopok tartj�k (1S�m 2:8; J�b 38:6; Zsolt 104:5; P�ld 8:29; J�n 2:7).

Zsolt. 24,3–6. vers.

A 3–6. vers t�ra-liturgia (v�. Zsolt 15; �zs 33:13–16). A 3. vers „felmegy” szava a zar�ndokl�st fejezi ki (1S�m 1:3; Zsolt 122:4), a „meg�ll” sz� pedig az istentiszteleten val� r�szv�telt (Zsolt 1:5). Az �r hegye a Sion-hegy, az �r lak�helye (Zsolt 68:17; 132:13). A Zsolt 15-h�z hasonl�an itt is a zar�ndokok k�rdezik a templomban lev� papokat: ki vehet r�szt az istentiszteleten. Palesztin�ban sok templom volt az izr�eli honfoglal�s el�tt, amelyekben k�l�nb�z� szertart�sok voltak. A zar�ndokok �s v�ndorok a helyi istens�g haragj�t nem akart�k magukra vonni, ez�rt kellett megk�rdezni�k egy-egy templomn�l az istentiszteleti rendet. A papok v�lasza akkor m�g �ldozatokra �s szertart�sokra vonatkozott. M�g a Bibli�ban is van nyoma a ritu�lis tisztas�g k�vetelm�ny�nek, pl. Deut 26:13k.; 1S�m 21:5–7. Azonban a Zsolt 15 �s 24-ben err�l m�r nincs sz�. A zar�ndokok k�rd�s�re adott felelet, a papi t�ra (= tan�t�s; v�. Hag 2:11kk.; Zak 7:3kk.) el�sz�r a h�r �s a cselekedetek egy�ttes fontoss�g�r�l sz�l. A j� cselekedet m�g�tt nem szabad tiszt�talan indulatnak lennie (Jer 34:8kk.; Mt 26:47kk.). Tiszta sz�vre van sz�ks�g (Zsolt 51:12; 73:1; Mt 5:8). De a sz�v tisztas�ga sem el�g, ha valaki nem terem j� gy�m�lcs�ket (Mt 7:15–20; Jak 2:18). A k�vetkez� mondat: „nem emeli lelk�t hi�baval�s�gra” (a h�ber sz�veg „lelkemet” szava helyett sok bibliai k�zirat „lelk�t” olvas), nemcsak hi�baval� f�ldi dolgokra vonatkozhat, hanem „hi�baval�” b�lv�nyokra is (Zsolt 31:7; Jer 18:15; J�n 2:9). A sz�vet vagy lelket emelni annyit jelent, hogy v�gy�dni (Zsolt 25:1; 86:4; 143:8). A b�lv�nyim�d�s tilalma (els� parancsolat!) ut�n a hamis esk� tilalm�r�l van m�g sz� (harmadik �s kilencedik parancsolat). Hamis esk�vel sok k�rt lehetett okozni; ak�r ki is lehetett v�geztetni valakit (1Kir 21:9kk.). A papok v�lasz�hoz hozz�tartozik az �g�ret is: Isten �ld�st �s igazs�got aj�nd�koz engedelmes h�veinek. Az igazs�g nem az ember term�szetes tulajdona (J�b 4:17; 25:4–6; D�n 9:7; Fil 3:9), ezt csak az �r, a „szabad�t� Isten” (Zsolt 18:47; 27:9; 65:6; 79:9; 85:5) aj�nd�kozhatja az embernek. A 6. versben a h�vek r�sz�r�l hangzik el a v�lasz: �k azok, akik „keresik” az Urat, azaz ell�togatnak J�k�b Isten�nek templom�ba, megtartj�k az � parancsolatait, �s r�szt vehetnek az istentiszteleten (Zsolt 100:4; 118:19k.; �zs 26:2). A „J�k�b orc�j�nak keres�i” kifejez�s csonka; a LXX alapj�n azokra kell gondolnunk, akik „J�k�b Isten�nek orc�j�t keresik”. A „J�k�b Istene” kifejez�s Zsolt 20:2; 46:8.12; 75:10; 76:7; 81:2.5; 84:9-ben is el�fordul.

Zsolt. 24,7–10. vers.

Kapu-liturgia: az �r bevonul�sa templom�ba. Ezekben a versekben �t �zben nevezi a zsolt�r�r� az Urat a dics�s�g Kir�ly�nak. Ez nem volt szok�s a pusztai v�ndorl�s idej�n. K�na�nban �s a szomsz�d n�pek k�r�ben (Assz�ri�ban �s Egyiptomban) nevezik kir�lyoknak a f�isteneket, akik a t�bbi istenek felett uralkodnak. Izr�elben j� darabig nem nevezt�k az Urat kir�lynak, mert a „kir�ly” (h�ber�l: melek a sz�t a boset = sz�gyen sz� mag�nhangz�ival l�tt�k el, �s �gy lett bel�le molek, majd molok) tisztelete gyermek�ldozatokat k�vetelt (Lev 18:21; 20:2k.; 2Kir 23:10). De �zsai�s m�r Kir�lynak, a Seregek Ur�nak nevezi Istent (�zs 6:5). Hasonl�k�ppen a Zsolt 24 is – miut�n a 8. versben er�snek �s h�snek, a harc h�s�nek mondja az Urat – a 10. versben Seregek Ur�nak is nevezi. Itt m�r r�gi izr�eli hagyom�nnyal van dolgunk. Az �r er�s harcos (Ex 15:3; 2S�m 5:10; 1Kir 20:23.28). A harcba az �r sz�vets�gl�d�j�t is elvitt�k (Num 10:35k.; 1S�m 4:4; 2S�m 11:11). A sz�vets�gl�da ui. az �r tr�nusa (Jer 3:16k.; 17:12): a Seregek Ura a l�d�n lev� ker�bok sz�rnyai felett tr�nol l�thatatlanul (1S�m 4:4; 2S�m 6:2; 2Kir 19:15; Zsolt 80:2; 99:1).

Ennek alapj�n az �r�smagyar�z�k azt tan�tj�k, hogy nagy �nnepeken szok�s volt a sz�vets�gl�d�t �nnepi k�rmenetben k�r�lhordozni Jeruzs�lemen (Zsolt 68:25). K�rmenetr�l olvasunk Zsolt 48:13–15-ben is. Amikor a l�d�t hordoz� papok vissza�rtek a templomhoz, k�lt�ien sz�p felsz�l�t�st int�ztek a templom kapuihoz. A templom (a mennyei �s a f�ldi templom egyar�nt) kapuival egy�tt �r�k, mint maga az �r (Zsolt 29:9k.; 48:15; 78:69; 93:5). A kapuknak fel kell emelkedni�k, mert olyan nagy az �r, hogy nem f�r be rajtuk; v�. Zsolt 47:3.10; 86:10; 95:3; �zs 6:1kk.; 66:1kk.; Mik 1:3). A templomban �rk�d� papok k�rd�ssel felelnek: Ki az a dics� Kir�ly? A k�rd�s �s a felelet ism�telten elhangzik. Az �nnep�lyes liturgia r�sztvev�inek �jra �s �jra alkalmuk van kimondani a hitvall�st: az �r a dics�s�g Kir�lya!

Zsolt. XXV. ZSOLT�R

Ez a zsolt�r �n. „alfabetikus zsolt�r:” a verssorok a h�ber abc soron k�vetkez� bet�ivel kezd�dnek. Ilyenek: Zsolt 9–10; 34; 37; 111–112; 119 �s 145. A Zsolt 25-ben a h�ber abc rendje nem teljes. Hi�nyzik a vav az 5. versben (b�r ez sz�mos h�ber k�ziratban �s a LXX-ban megvan; �gy p�tolhat�) �s a qof a 18. versben (itt a sz�veg helyre�ll�t�sa csak sejt�seken alapul). A 22. vers t�bblet; a h�ber abc utols� bet�je (t�v) m�r a 21. vers elej�n szerepelt.

A tud�s szerz� �ltal�ban az egy�ni panasz�nek gondolatk�r�ben mozog. Az 1–7. vers bizalom-mot�vumot �s k�r�st tartalmaz, a 8–10. vers himnikus jelleg�, a 12–14. vers a b�lcsess�girodalom gondolatait tartalmazza, a 15–21. vers megint egy�ni panasz�nek: a nyomor�s�g rajza �s k�r�s. A zsolt�r szereztet�si idej�nek a fogs�g ut�ni kort tartjuk. Erre mutat az alfabetikus forma, a m�fajok kevered�se �s az er�s szem�lyes b�nb�nat hangs�lyoz�sa. �rt�ke a zsolt�rnak a benne megnyilv�nul� hit �s bizalom, valamint az igaz b�nb�nat.

Zsolt. 25,1a. Vers. - Ld. a bevezet�s 3. pontja alatt.

Zsolt. 25,1b–3. vers.

Az els� vershez m�g az „Istenem” sz� is hozz�tartozik. A sz�vet Istenhez emelni annyit jelent, mint Istenhez v�gyakozni (Zsolt 24:4; 86:4; 143:8). Az „Istenem” megsz�l�t�s minden�tt a bizalom kifejez�se (ld. Zsolt 22:2 magyar�zat�n�l). A 2. versben m�r ki is mondja a zsolt�r�r�, hogy az �rban b�zik. A bizalom-mot�vum m�r itt is �tmegy tan�t�sba: nem sz�gyen�l meg, aki az �rban b�zik. Nem nevetnek rajta ellens�gei. A 3. vers v�g�n ellens�gei megsz�gyen�l�s��rt k�ny�r�g a zsolt�r�r� (Zsolt 6:11; 31:18; 35:4).

Zsolt. 25,4–7. vers.

A zsolt�r�r� tudja, hogy Isten �tjai k�l�nb�znek az ember �tjait�l (�zs 55:6k.). Tudja, hogy Isten n�p�t sokszor �rt�k csap�sok az�rt, mert let�rtek az �r �tj�r�l (Ex 32:8; Deut 11:28; 1Kir 15:26). Ez�rt k�ri, hogy Isten tan�tsa �t �tj�ra. Ez Isten t�rv�nye, parancsolatai �ltal t�rt�nik (Deut 11:28). Egy�ttal b�nbocs�nat�rt is k�ny�r�g a zsolt�r�r�. Olyan b�nt eml�t, amelyet �ltal�ban nem tartottak s�lyosnak: ifj�kora v�tkeit (J�b 13:26). Neki azonban ezek is f�jnak. A bocs�nat egyetlen alapja Isten j�s�ga! (7. vers; Zsolt 51:3k.). � szabad�t� Isten (5. vers; Zsolt 18:47; 24:5; 27:9; 51:16; 88:2).

Zsolt. 25,8–10. vers.

A himnuszok �ltal�ban a teremt�s�rt �s az Egyiptomb�l t�rt�nt szabad�t�s�rt szokt�k dics�rni Istent. Itt az istendics�ret oka az, hogy Isten tan�tja az embert, �spedig az „al�zatosokat” �s a „v�tkez�ket” az � �tj�ra. S�t „j�ratja” �ket: � maga seg�ti h�veit abban, hogy megtarts�k sz�vets�g�t, intelmeit. Isten munk�lkodik h�vei �let�ben.

Zsolt. 25,11. vers.

Ez a vers ism�t k�r�s. A 6–7. vershez hasonl�an b�nbocs�nat�rt k�ny�r�g a zsolt�r�r�. B�n�t nagynak tartja. A bocs�nat alapja Isten „neve”, azaz h�rneve, dics�s�ge, nem pedig az emberi �rdem (Zsolt 79:9; 106:8; 109:21; 143:11; Ez 20:9.14.22.44). Zsolt. 25,12–14. vers.

A zsolt�r�r� mint tan�t�mester, a b�lcsess�girodalom jellegzetes st�lus�ban besz�l: „Ki az az ember, aki f�li az Urat?”. Az ilyen embert tan�tja az �r (4–5.8–9.14. vers). Az istenf�lelem jutalma az ut�dokra is kihat: „�r�klik a f�ldet”: az �g�ret f�ldj�n lakhatnak (Ex 20:12; Deut 5:16; Zsolt 37:27–39; Mt 5:5). De m�g enn�l is nagyobb aj�nd�k az, hogy bens�, meghitt k�z�ss�gben lehetnek az �rral (Zsolt 111:1; P�ld 3:32). Zsolt. 25,15–21. vers.

Itt az egy�ni panasz�nek st�lus�ban �rt k�r�sek tal�lhat�k. Kezd�dik a 15. versben a bizalom-mot�vummal: �lland�an az �rra n�z (Zsolt 121:1; 123:1; 141:8). A zsolt�r�r� �gy �rzi mag�t, mint a csapd�ba esett vad (vagy mad�r). Mag�nyoss�g�t, sz�ve szorong�s�t emlegetve k�r szabadul�st, majd �jra b�nbocs�nat�rt esedezve im�dkozik (18. vers). Ellens�gei is vannak, akik „er�szakos gy�l�lettel” gy�l�lik �t (19. vers). A 20. versben szabad�t�s�rt k�ny�r�g; ezzel egy�tt j�r az a k�r�s, hogy emberek el�tt se kelljen megsz�gyen�lnie. Ha nem seg�ten� meg az �r, akkor hite, istenf�lelme hi�sulna meg; nem t�rt�nhet ez meg azzal, aki Istenn�l keres oltalmat. Feddhetetlens�g �s becs�let – k�lt�i m�don megszem�lyes�tve, mint mennyei l�nyek (Zsolt 85:11k.; 89:15; 97:2) – �rzik az igazat.

Zsolt. 25,22. vers.

Ez a vers m�r nem illik bele a h�ber abc-be. Tartalmi szempontb�l itt az egy�ni k�ny�rg�s Isten n�p��rt mondott k�ny�rg�ss� t�gul. Lehets�ges, hogy az els� k�t h�ber sz�ban a zsolt�r�r� saj�t nev�t rejtette el: Pedahel (Num 34:28) vagy Pedaja-Pedaj�h� (2Kir 23:36; 1Kr�n 27:20). A zsolt�r�r� bizonys�gt�tel�b�l a kegyelmes Istent ismerj�k meg, Aki t�bbet tesz az ember�rt, mint amire b�rmif�le szerz�d�s vagy sz�vets�g k�telezn�! A sz�vets�gi h�s�g megsz�nik, mihelyt a m�sik f�l megszegi a sz�vets�get. De Isten a v�tkeseket is oktatja �tj�ra; j�s�g��rt, nev��rt megbocs�t, �s az embernek seg�ts�get ad ahhoz, hogy az � �tj�n j�rjon. A sz�vets�gi h�s�gn�l t�bbet tesz Isten: szereti az embert (Jn 3:16).