V. A vall�sos �let

1. Szent helyek

A „szent” sz� alap�rtelme: elk�l�n�tett, elhat�rolt, ti. a prof�n haszn�latt�l, vagy a prof�n vil�gt�l. Az istentisztelet helye az �kori keleten ilyen �rtelemben vett szent ter�let volt, amelyet legfõk�ppen megszentelt Isten jelenl�t�nek a hite. Az egyes v�rosok szent ter�let�nek, templom-negyed�nek a megnevez�s�re haszn�lt g�r�g szakkifejez�s (temenos) �pp�gy ezt az elk�l�n�tetts�get fejezi ki, mint pl. az arab haram sz�, amelyben m�g az is benne van, hogy avatatlannak b�ntet�s terhe mellett tilos a bel�p�s ilyen helyre. – M�zesnek meg�ll�st parancsolt az �r az �gõ csipkebokorn�l (Ex 3:5), a Sinai-hegyhez sem volt szabad Izr�elnek egy bizonyos k�r�n bel�l k�zeledni (Ex 19:12.21). – Avatott szem�lyek m�gis odaj�rulhattak a szent helyre, a „megszentelõd�s” elõ�rt k�vetelm�nyeinek a megtart�sa mellett, mert hiszen v�g�lis a szent hely az Istennel val� tal�lkoz�snak, az õ tisztelet�nek, vagy kijelent�se elfogad�s�nak a helye volt. Ezt a tal�lkoz�st szeml�lteti a pusztai v�ndorl�s szent s�tr�nak a neve: ’�h�l m��d = a tal�lkoz�snak s e r�ven a kiejelent�s-nyer�snek a s�tra.
A p�triarcha-t�rt�netek elbesz�l�sei szerint egyes helyeket szint�n az Istennel val� tal�lkoz�s avatott szentt�. (Pl. B�tel, Gen 28:11–22; M�rija, Gen 22 r.). Az ilyen helyeken eml�kk�veket �ll�tottak fel, vagy olt�rt �p�tettek az õsaty�k. Ezek azt�n az izraelita korban is �ldoz�-helyek voltak, de a k�na�ni Baal-kultusszal val� fertõz�tts�g�k miatt a pr�f�tai kritika, majd a kultuszi centraliz�ci� megsz�ntette a vid�ki kultusz-helyeken foly� istentiszteletet.
A hagyom�ny szerint a puszt�ban v�ndorl� izraelit�k istentiszteleti szent helye a m�r eml�tett szent s�tor volt. El kellett ismern�nk, hogy le�r�sa a Pentateuchos Papi irat�b�l val� k�sei anyag, azonkiv�l beoszt�sa, berendez�se t�kr�zi a k�sõbbi jeruzs�lemi templom k�p�t, csup�n emiatt azonban nem lehet a megl�t�t k�ts�gbevonni. Ahogyan a nom�d m�don v�ndorl� izraelit�k s�trakban laktak, ugyan�gy az Istennek szentelt hajl�k is s�tor volt s erre a s�torra t�bbek k�zt az�rt is sz�ks�g volt, mert benne foglalt helyet a Jahve-hit legfontosabb kultuszi t�rgya, a sz�vets�g l�d�ja. – A szent s�tor jelentõs�ge a leteleped�s ut�n kisebb lett. Feltehetõ ugyan, hogy az elsõ idõkben, a sz�vets�g l�d�j�nak k�l�nb�zõ v�rosokba (Gilg�l, Sikem, B�tel) val� �thelyez�s�vel egy�tt a s�tor is vele v�ndorolt, de m�r Sil�ban kõtemplomban õrizt�k a l�d�t, a (k�zben �gy k�tsz�z �vess� �regedett) s�tor pedig val�sz�nûleg elpusztult a filiszteus h�bor�k idej�n.
A sil�i templom nem lehetett nagyobb, mint a k�na�ni v�rosok helyi jelentõs�gû szent�lyei. Ezzel szemben minden tekintetben kiemelkedõ, kir�lyi sz�khelyhez �s orsz�gos k�zponthoz m�lt� lett a D�vid �ltal tervbe vett �s Salamon �ltal meg�p�tett jeruzs�lemi templom. Salamon fõniciai m�rn�k�k �s mesteremberek vezet�se mellett v�geztette el az �p�tkez�s nagy munk�j�t. Az 1Kir 6–7 r. pontosan le�rja a templom �p�let�t, a hozz� tartoz� helyis�gekkel, valamint a kultuszi t�rgyakkal, berendez�ssel egy�tt. E szerint a templom �p�lete kiemelkedõ helyen volt, l�pcsõk�n lehetett felmenni hozz� s egy elõcsarnokon kereszt�l lehetett bejutni a tulajdonk�ppeni templom-helyis�gbe (h�k�l); szokt�k szent�lynek is nevezni. Egyes istentiszteleti cselekm�nyeket itt v�geztek a papok. Itt �llt az illat�ldozat olt�r, a szent kenyerek asztala, a vil�g�t�shoz sz�ks�ges gyertyatart�k, kelyhek, t�mj�nezõ ed�nyek, mindezek sz�naranyb�l. A h�ts� falra v�gott ajt�n �t lehetett v�g�l bejutni az �n. szentek szentj�be (deb�r). Ez a kocka alak� helyis�g (az �korban a t�k�letess�g m�rtani ki�br�zol�ja) megvil�g�tatlan volt s az �r jelenl�t�nek a hely�t k�pviselte (1Kir 8:12). Itt volt a sz�vets�g l�d�ja, a hagyom�ny szerint a t�zparancsolat kõt�bl�ival. K�l�nleges jelentõs�ge volt a l�da lez�r� fedel�nek, melynek a neve (kapp�ret), a „kiengesztelõd�s” kifejezõje: az engesztel�s �nnep�n a fõpap odaj�rult hozz� s az �ldozat v�r�t r�hintve k�rte a n�p bûneire a bocs�natot (Lev 16:15–16). A szent l�da egy�bk�nt rudakon hordozhat� t�rgy volt, amit a pusztai v�ndorl�s hagyom�nya term�szetesen magyar�z azzal, hogy egy-egy tov�bbv�ndorl�s alkalm�val v�llon vitt�k az arra rendelt szem�lyek. Igen val�sz�nû azonban az, hogy a leteleped�s ut�n is m�g sok�ig szok�s volt az, hogy nagy �nnepeken processzi�kban hordozt�k a templom k�r�l; a Zsolt 24 pl. egy l�da-processzi�s �nek. Tal�n csak a J�si�s-f�le reform k�t�tte v�glegesen helyhez (2Kr�n 35:3).
A templom�p�letet kõfal vette k�r�l, melynek fõbej�rata kelet felõl volt, szemben a templom ajtaj�val. Az udvaron szembetûnõ helyet foglalt el a l�pcsõ k�t oldal�n szabadon �ll� k�t r�zoszlop. Az udvaron volt a nagy �gõ�ldozati olt�r; kb. 5 m�ter magas volt s l�pcsõk�n kellett felvinni az el�get�sre sz�nt �ldozati �llatot, illetve egyes r�szeit. Ugyancsak az udvaron foglalt helyet egy m�sik nevezetess�g, az �n. �nt�tt tenger: egy kb. 5 m�ter �tm�rõjû r�zmedence, melynek tizenk�t r�z bika-szobor k�pezte a talapzat�t. R�szben v�ztart�ly volt ez, a szent cselekm�nyekhez, mosakod�shoz sz�ks�ges v�z t�rol�s�ra, de szimbolikus jelentõs�ge is volt: az �kori vil�gk�phez hozz�tartoz� „vil�g-�ce�n” kicsiny�tett m�sa.
A salamoni templom a babiloni h�bor�k sor�n elpusztult. De m�r a fogs�g idej�t Ez�kiel, a j�võbe n�zõ pr�f�ta, felv�zolja az �j templom k�p�t, a salamoni templom mint�j�nak megfelelõen (Ez 40–43 r). Val�sz�nûleg e modell szerint, b�r szer�nyebb kivitelez�sben (Hag 2:3) k�sz�lt el a fogs�g ut�ni templom Kr. e. 515-re. A k�vetkezõ sz�zadokban bizony�ra d�szesebb lett, kincst�r�ban is egyre t�bb �rt�k gyûlt �ssze. Az idõk m�l�sa, h�bor�s viszontags�gok azut�n sz�ks�gess� tett�k a templom �jj��p�t�s�t s ehhez a nagy munk�hoz Nagy Her�des fogott hozz� Kr. e. 20-ban. Az �p�tkez�s hossz� idõn �t tartott, mert mag�n a – t�z �v alatt ek�sz�lt – templom-�p�leten k�v�l eg�sz sereg m�s mell�k�p�let, erõd�t�s, oszlopcsarnok is �p�lt egym�s ut�n. Jn 2:20 szerint ezt mondt�k J�zusnak a k�tkedõ zsid�k: 46 esztendeig �p�lt ez a templom – pedig az eg�sz templomt�r ki�p�t�se csak j�val k�sõbb, Kr. u. 64-ben fejezõd�tt be, hogy azt�n nemsok�ra a r�mai h�bor�k �ldozata legyen.
Her�des templom�nak a beoszt�sa szint�n a salamoni templomhoz volt hasonl�. K�l�nbs�g volt az, hogy a szentek szentj�t a szent�lytõl nem fal �s ajt�, hanem egy neh�z f�gg�ny, a „k�rpit” v�lasztotta el. A szentek szentj�ben nem volt t�bb� semmi. A sz�vets�g l�d�ja a babiloni h�bor�ban elpusztult, vagy zs�km�nyul esett, m�s�t nem k�sz�tett�k el (Jer 3:16). A szent�lyben viszont ott �llt egy (a salamoni templom kisebb gyertyatart�it�l elt�rõ) hatalmas h�t kar� sz�narany gyertyatart�, a gy�lekezeti, majd nemzeti szimb�lumm� is v�lt men�r�h. (Gyertya helyett persze akkor m�g olajban levõ kan�c �gett a m�cses form�ra kik�pezett karok v�g�n).
A templom�p�let �ri�si faragott kõt�mb�kbõl �p�lt (Mk 13:1), k�r�l�tte ter�t el a papok udvara, a nagy �ldozati olt�rral. Ezen k�v�l volt a zsid�k (f�rfiak) udvara, majd az asszonyok udvara. Ezt a ter�letet kõfal vette k�r�l, amelyen bel�l pog�nyoknak tart�zkodni tilos volt (v�. ApCsel 21:18). A falon �t bevezetõ kapuk k�z�l legnevezetesebb volt a templom-ajt�val szemben levõ keleti, �n. �kes-kapu (ApCsel 3:2). – Az eddig eml�tett z�rt t�rs�gen k�v�l volt a pog�nyok udvara, ahova nem-zsid� istenf�lõk is bemehettek im�dkozni. Maga az eg�sz templom-t�r kb. 480-szor 300 m�ter kiterjed�sû volt. A k�lsõ udvar sz�lei ment�n oszlopcsarnokok h�z�dtak. Ezek egyik�ben foglalhattak helyet azok az �rusok �s p�nzv�lt�k, akiket J�zus kikorb�csolt onnan. (Mt 21:12 stb.)
A jeruzs�lemi templom jelentõs�g�t soha semmilyen m�s templom nem m�lta fel�l. Mert voltak m�s templomok is. Az orsz�g kett�szakad�sa ut�n az �szaki orsz�gr�szben I. Jerobo�m kir�lyi szent�lly� minõs�tette B�tel �s D�n v�rosok r�gi templomait. Rajtuk k�v�l is t�bb vid�ki v�rosnak volt helyi jelentõs�gû szent�lye, J�d�ban azonban ezeket felsz�molta a deuteronomista reform. – Partikul�ris jelentõs�ge volt a fogs�g ut�n k�l�n alakult samarit�nus felekezet templom�nak a Garizim hegy�n. M�s szempontb�l volt jelentõs az Egyiptomba emigr�lt zsid�s�g k�t temploma, egyik az Elefantine sziget�n, a m�sik Leontopolisban, mert ezek abba az ir�nyba mutattak, hogy a lelki sz�ks�g r�v�n hogyan fognak meg�p�lni a Jeruzs�lemen k�v�l, fõk�nt pedig a diaszp�r�ban �lõ zsid�s�gnak ha nem is templomai, hanem imah�zai, zsinag�g�i, amelyek a Krisztus sz�let�se k�r�li idõkben a vall�sos �let �pol�s�nak a k�zpontjai lettek. Templomnak nem nevezt�k õket, mert ilyen a t�rv�nyhû zsid�s�g szerint csak egy volt, Jeruzs�lemben s egyed�l ott volt szabad �ldozatot bemutatni. Viszont �ppen akkor, amikor ez az egy templom a r�mai h�bor�ban elpusztult s vele egy�tt megszûnt az �ldoz�snak t�l materi�lis jellegû istentiszteleti alkalma, m�r ott voltak orsz�g- �s vil�gszerte a zsinag�g�k, mint az ige-olvas�s �s im�ds�g lelkibb jellegû istentisztelet�nek a helyei.

2. A papok �s l�vit�k

A p�triarch�k csal�djuknak a papjai is voltak s maguk mutatt�k be az �ldozatokat. Izr�el n�pp� v�l�s�t�l kezdve azonban egy hivat�sos r�teg feladata �s kiv�lts�ga lett az istentiszteleti szolg�lat ell�t�sa, ezek voltak a l�vit�k. K�z�l�k is kiemelkedõ szerepe volt a tulajdonk�ppeni �ldoz�paps�gnak, �ron lesz�rmazottainak. Az �gy v�zolt egyszerû bibliai �br�zol�s a t�rt�neti fejlõd�s val�s�g�ban n�mileg �sszetettebb, b�r �pp ez a hagyom�ny-komplexum az, amelyet v�gsõ �sszetevõire sz�tbontani hiteles m�don alig lehets�ges. �ll ez mindj�rt a L�vi t�rzs�re, illetve a l�vit�kra. A tizenk�t t�rzs rendszer�ben L�vi eredetileg �gy szerepel, mint J�k�b ut�dainak egyik �ga. Gen 34:25–29 m�g egy nagyon is vil�gi term�szetû hagyom�nyt fûz L�vinek, a t�rzsaty�nak a szem�ly�hez s a Gen 49:5–7 L�vi t�rzs�nek a sz�tsz�r�dotts�g�t e t�rt�net k�vetkezm�ny�nek mondja. – A pusztai v�ndorl�s sor�n, az aranyborj� im�d�s�t k�vetõ v�rengz�sben L�vi fiai m�r az �r�rt buzg�lkodtak (Ex 32:26–28) s ennek megfelelõen a k�sõbbi �rt�kel�s szerint hûs�g�k jutalma lett az a szolg�lat, hogy õk eg�sz Izr�elben v�gezhett�k az istentiszteletet �s tan�thatt�k a n�pet az �r tisztelet�re (Deut 33:8–10). Ezzel egy�tt j�rt az, hogy L�vi t�rzse nem kapott olyan z�rt ter�leti egys�get a leteleped�sre, mint a t�bbi t�rzsek: az �r volt az õ �r�ks�g�k (Deut 18:1–2). Elvileg mindenhol otthon voltak az orsz�gban, a val�s�g azonban olyan k�pet mutat, hogy ink�bb mindenhol j�vev�nyek voltak, hacsak valamelyik szent�lyn�l �lland� papi funkci�hoz �s j�vedelemhez nem jutottak. Az emberiess�g t�rv�nyei nem egyszer eml�tik egy sorban a szeg�nyeket, a j�vev�nyeket �s a v�ndor l�vit�kat, mint j�t�konys�gra szorul�kat. (Deut 16:11.14 stb.) – Egy k�sei ide�lis �br�zol�s szerint az �n. l�vita-v�rosok lettek volna azok a centrumok, ahol otthont �s anyagi b�zist tal�ltak volna s ahonnan rajzottak volna ki szolg�latuk v�gz�s�re. Izr�el r�gebbi t�rt�net�ben egy-egy olyan elbesz�l�s, mint a B�r 17–18 r. mutatja, hogy egyes szent�lyekben hogyan juthattak a l�vit�k �lland� papi hivatalhoz egyes csal�dok, vagy nagyobb k�z�ss�gek j�volt�b�l. A 17:12 m�g a papi hivatalba iktat�s �s fizet�s-meg�llap�t�s jellegzetes kifejez�s�t is haszn�lja: „megt�lteni a kez�t” (v�. Ex 32:29; Lev 8:33). �li fiainak a t�rt�nete pedig azt mutatja, hogy az �ldoz� papoknak r�gtõl fogva kij�rt a term�szetbeni javadalmuk az �ldozati h�sb�l (1S�m 2:13–14). A k�sõbbi papi t�rv�nyek ezt a k�teles j�rand�s�got pontosan meghat�rozt�k.
A deuteronomista reform, a kultuszi centraliz�ci� a vid�ki szenthelyeken foly� istentiszteletet megsz�ntette s az ottani papi �ld�sokat felsz�molta. Az ilyen papokat, ha k�zelebb laktak, vagy k�lt�ztek (Deut 18:6), beosztott�k a jeruzs�lemi paps�g keze al�, hogy als�bbrendû szolg�latot v�gezzenek a templomn�l �s az �ldozatok k�r�l. A jeruzs�lemi vezetõ-paps�g �s az alacsonyabb beoszt�s� l�vit�k k�zt ez a viszony megmaradt a fogs�g ut�n is. (Olv. Ez 44:10–16.) Ily m�don azonban kialakult egy bizonyos hierarchikus r�tegezõd�s. A gy�lekezetnek, mint val�s�gos n�p-egyh�znak az �l�n �llt a fõpap, �ron lesz�rmazottja. Mellette �llott az �ldoz� paps�g, szint�n „�ron fiai”, az õ k�pviselet�ket alkotta a „papok v�nei” test�lete (2Kir 19:2). A l�vit�k pedig, mint akik a papok keze al� voltak adva (net�n�m), seg�dkeztek az �ldoz�sn�l, be voltak osztva �nnekkari szolg�latra, a templomkapuk õrizet�re, vagy �ppen fav�g�sra.
A pusztai v�ndorl�s t�rt�net�ben k�sei le�r�s adja el�nk �ronnak �s fiainak a papp� szentel�s�t s a papi kiv�lts�gokkal val� felruh�z�s�t. (Lev 8 r.) A hagyom�ny szerint a (fõ)papi tiszt �ron k�t fi�nak, Ele�z�rnak �s �t�m�rnak a lesz�rmaz�si vonal�n �r�klõd�tt. �li fõpap Sil�ban �tam�r ut�dja volt �pp�gy, mint N�b v�ros�ban Ahimelek (1S�m 21:1). Az ut�bbinak a fia, Ebj�t�r lett D�vid elsõ fõpapja, aki mellett azonban k�sõbb feltûnt egy m�sik fõpapi rang� szem�ly, C�d�k, õt a hagyom�ny Ele�z�r lesz�rmazottj�nak tartja. Amikor Salamon tr�nra jutott, a hozz� hû maradt C�d�kot erõs�tette meg tiszt�ben, Ebj�t�rt elt�vol�totta Jeruzs�lembõl. Ettõl kezdve a fõpapi tiszt C�d�k ivad�kaira sz�llt, a fogs�g ut�ni idõben is. (A Makkabeusok ugyan magukhoz ragadt�k a fõpapi tisztet is, de ezt a hithû zsid�s�g t�rv�nytelennek is tartotta.)
A fõpap ruh�i k�z�l (Ex 28 r.) k�t k�l�nleges drab eml�tendõ itt meg. Egyik az ef�d, amely r�videbb, de d�szesen kih�mezett ruhadarab volt (nem t�vesztendõ �ssze a „gyolcs ef�ddal”). Ezt rendk�v�li alkalmakkor szokta mag�ra �lteni a fõpap, nevezetesen ha valaki „megk�rdezte az Urat” (1S�m 23:9–12). Hozz�tartozott a h�sen, egy val�sz�nûleg zseb-szerûen k�sz�tett �s el�l tizenk�t dr�gakõvel d�sz�tett, mellre erõs�thetõ ruhadarab. Zseb-r�sz�ben voltak az �rim �s tummim nevû sors-kock�k, amelyeknek a lees�si helyzet�bõl „igen”, vagy „nem” v�laszt lehetett kiolvasni a feltett k�rd�sre. A papnak a feladata teh�t kijelent�s-ad�s is volt, amit k�sõbb m�r nem a sorsvet�s mechanikus m�dj�n, hanem a t�rv�nyek ismeret�re t�maszkod� tan�t�s (t�r�h), eligaz�t�s form�j�ban gyakorolt. (Hag 2:11)
A papi tisztbe val� beiktat�s, felavat�s egy�bk�nt �ppen a szent ruh�kba �lt�ztet�ssel t�rt�nt meg. (Lev 8 r.) Aki ilyen m�don a papi hivatalba l�pett, annak nemcsak kiv�lts�gai, hanem k�telezetts�gei is voltak, amit egyszerûen ezzel a sz�val lehet jellemezni, hogy a papnak szentnek kellett lennie. A fõpapi s�vegen levõ fejd�sz felirata is ezt mondja ki t�m�ren: q�d�s lejahv�h = „az �rnak szentelt”. A ritu�lis tisztas�g elõ�r�sainak szigor� megtart�s�ban, h�zas�let�nek tisztas�g�ban, a gy�szszertart�sokt�l val� tart�zkod�sban �llt ez, fõk�nt pedig abban, hogy a szent dolgokkal, a templomi eszk�z�kkel, az �ldozati h�ssal �s keny�rrel illõ tisztelettel, a t�rv�nynek megfelelõen kellett b�nnia (v�. Lev 21–22 r.). A paps�gnak a feladata teh�t v�geredm�nyben kettõs volt. Egyr�szt tan�tott�k n�p�ket Isten rendel�seire, a szent �s a prof�n k�zti k�l�nbs�gt�telre. M�sr�szt az �ldozatok bemutat�s�val k�zvet�tett�k n�p�k h�laad�s�t, vagy bûnvall�s�t Istenhez, a szent cselekm�nyekkel pedig engesztel�st szereztek. Mind a k�t funkci� k�zbenj�r� jellegû Isten �s a gy�lekezet k�z�tt, ha a kettõ ellent�tes ir�ny� is. E k�zbenj�r� tev�kenys�g r�v�n a papot is megillette a mal’ak Jahv�h = „az �r k�vete” elnevez�s (Mal 2:7). Legmagasabb fokon tal�n a nagy engesztel�si �nnep liturgi�j�ban fejezõd�tt ki a fõpapnak az �ldoz� �s im�dkoz� k�zbenj�r�i tiszte. (Lev 16 r.) – A Zsid�khoz �rt lev�l tipol�gikus magyar�zata ehhez kapcsol�dva hangs�lyozza ki Krisztus fõpapi tiszt�nek egyed�l�ll� volt�t. (Zsid 7:24–27).

3. Az �ldozatok

Az �sz. n�p�nek az istentisztelet�ben, k�l�n�sen a k�sõbbi sz�zadok liturgi�j�ban helye volt az �nekl�snek, az im�nak is, legnagyobb jelentõs�ge m�gis az �ldozati szertart�snak volt. Az �ldozat egyetemesen ismert jelens�g a vall�sok t�rt�net�ben s e vall�sok jelleg�nek megfelelõen k�l�nf�le emberi gondolatok tapadnak hozz�. K�lsõs�geiben az �sz�v.-i �ldozat sok tekintetben azonos a pog�nyok �ldozataival, de �pp a hozz� kapcsol�d� gondolatokat tiszt�totta a pr�f�tai teol�gia s e r�v�n k�l�nb�zik eszmeileg az �sz�v.-i �ldozati istentisztelet a pog�ny n�pek�tõl.
Az �ldozatok leg�ltal�nosabb neve (a k�sei qorb�n-t�l eltekintve) a h�ber minh�h sz�. Kain �s �bel t�rt�net�bõl l�that�an jelenthetett �llati �s n�v�nyi �ldozatot egyar�nt (Gen 4:3–4), ha k�sõbb az �tel�ldozat speci�lis elnevez�se lett is. A sz� alapjelent�se adom�ny, h�dol� aj�nd�k, sõt hadi-ad�. – Ez az etimol�gia t�bb mindent el�rul. Utal arra az �rz�sre, hogy az ember igyekszik adom�ny�val kedv�t keresni Istennek, sõt kifejezõdik az is, hogy az ember �gy �rzi, tartozik valamivel Istennek azok�rt a javak�rt, amelyeket kapott tõle. Az ember �gy jelk�pesen visszaad valamit Istennek, amikor �ldozat�t el�geti, hogy az testetlen�l sz�lljon hozz�. Ilyen form�ban az �ldozat a h�la kifejezõje, pog�ny vonatkoz�sban azonban kapcsol�dott hozz� olyan gondolat is, hogy az ember �ldozat�val t�pl�lja az isteneket, sõt lek�telezi õket. Az �sz.-ben az ut�bbi gondolatok h�tt�rbe szorultak. Legfeljebb annyit olvasunk N�� �ldozat�n�l, hogy Isten megel�ged�ssel �rz�kelte a j� illatot (Gen 8:21) s egy�ltal�n a kedvesen fogadott �ldozatnak a jelzõje az, hogy „kedves illat az �r elõtt” (Lev 1:9.13). Azt a hiedelmet azonban, mintha Istennek sz�ks�ge volna az �ldozati t�pl�l�sra, vagy hogy Õt ilyen m�don le lehetne k�telezni, az �sz. hat�rozottan elutas�tja (Zsolt 50:8–13). A pr�f�t�k �n. kultusz-elleness�g�nek az oka nem puszta ellenszenv volt a liturgikus szertart�soskod�ssal szemben, hanem annak a l�t�sa, hogy az emberek nem tiszta sz�vvel, hanem Istent megvesztegetni akar� sz�nd�kkal hozz�k �ldozataikat. Legr�videbb summ�j�t �sai�s adta ennek a kritik�nak: Bûnt �s �nnepl�st egy idõben nem fogad el Isten. (�zs 1:11–13; v�. Jer 6:19–20; �m 5:21 skv.)
Az �ldozat a h�la jel�n k�v�l lehetett a bûnb�nat �s a vezekl�s kifejezõje. Amikor az �ldoz� ember a lev�gand� �llat fej�re r�tette a kez�t, akkor jelk�pesen azt fejezte ki, hogy azonos�tja mag�t az �ldozattal, mert bûne miatt neki mag�nak kellene meghalnia. Az �ldozatnak ilyen vonatkoz�sban helyettes�tõ jellege van. De hogy az ilyen �ldozat t�redelmes l�lek �s meg�jul�si sz�nd�k n�lk�l mit sem �r, arra megint a pr�f�t�k figyelmeztettek. (Jer 7:3 skv.)
V�g�l az �ldozattal kapcsolatban volt egy misztikus vonatkoz�s. Egyes �ldozati fajt�kn�l az �llatnak el nem �getett h�s�t az �ldoz� ember �s csal�dtagjai, illetve megh�vottjai elfogyasztott�k (1S�m 1:3–4). E k�z�s vend�gs�gben (ahol maga Isten is a „megh�vottak” k�z� tartozott a neki ny�jtott �ldozat r�v�n) a r�sztvevõk asztal-k�z�ss�gbe, teh�t a legk�zelebbi kapcsolatba ker�ltek Istennel �s egym�ssal. E nemben az �ldozatnak communio jellege volt. – Az Isten el� �ll�s, a vele k�z�ss�gbe, kapcsolatba ker�l�s viszont megk�v�nta a teljes „tisztas�got”, ami elsõsorban ritu�lis k�lsõs�gekben �llt, a k�lsõs�geknek azonban v�geredm�nyben a lelki-erk�lcsi tisztas�got, a szents�g eszm�ny�t kellett ki�br�zolniuk (v�. Zsolt 15 r.).
A h�laad� jellegû �ldozatokkal kapcsolatban k�l�n megeml�tendõ az, hogy a f�ld term�s�nek az elsõ k�v�je vagy gy�m�lcse �pp�gy az Urat illette, mint egy-egy anya�llat elsõ szaporulata. A „minden elsõsz�l�tt az �r�” gondolat kiterjeszt�se ugyan veszedelmesen k�zel vezet a pog�nyokn�l, k�l�n�sen a k�na�nit�kn�l meglevõ ember�ldozathoz, ezt azonban a t�rv�ny mindj�rt el is h�r�tja azzal, hogy b�r az elsõ fi�gyermek is az �r�, de �ldozattal megv�ltand� (Ex 13:12–13). A t�rv�nyt pedig illusztr�lja egy fontos t�rt�net, Izs�k �ldozatra vitel�nek az elbesz�l�se. (Gen 22 r.)
A papi t�rv�nyhoz�s pontosan r�szletezte az �ldozatok fajt�it �s bemutat�suk m�dj�t. (Lev 1–7 r.) Az �llat�ldozat �ltal�nos neve zebah; �ldozatul szoktak vinni szarvasmarh�t, juhot, vagy kecsk�t, a szeg�nyebbek egy p�r gerlic�t, vagy galambfi�k�t. Leg�rt�kesebbnek sz�m�tott az �l�h, az „eg�szen �gõ-”, vagy teljes �ldozat, amikor az eg�sz �llatot (a bõr�t kiv�ve) el�gett�k. Ezzel szemben a sel�mim, a b�ke-, vagy k�z�ss�gi �ldozat eset�ben az �llatnak csak a k�v�r r�szei �s nemesebb szervei (m�j, ves�k) ker�ltek az olt�rra. K�l�n�s gondot ford�tottak a v�r felfog�s�ra, melynek egy r�sz�vel meghintett�k az olt�rt, a t�bbit az olt�r t�v�be �nt�tt�k. A v�r ugyanis õsi animisztikus gondolat szerint l�lek-sz�khely, ez�rt megenni nem volt szabad, hanem oda kelett adni az �letet ad� Istennek (Lev 17:14). Az �llat h�s�b�l ki kellett adni az �ldoz� papnak j�r� r�szt, a t�bbit az �ldozati vend�gs�g r�sztvevõi elfogyasztott�k. – M�g a b�ke�ldozat h�laad� jellegû volt (�nk�ntes felaj�nl�s, fogadalom t�tele k�vetkezt�ben is), addig a v�tek�ldozat c�lja az engesztel�s volt olyan esetben, ha valaki megs�rtette a t�rv�nyt, sokszor sz�nd�k�n k�v�l is. Ugyanilyen jellegû volt a k�rt�tel eset�n bemutatott j�v�t�teli �ldozat. Mindezek a fogs�g ut�ni istentiszteletben meglehetõsen differenci�ltan fordultak elõ s bemutat�sukra sor ker�l pl. betegs�gbõl felgy�gyul�skor, vagy az azzal szinte azonos �rtelmû tisztul�si szertart�sn�l, azut�n fogadalomt�telbõl kifoly�lag, k�zvagyon megs�rt�se, vagy mag�nember f�lrevezet�se eset�n stb. Az �ldozat mindezek�rt engesztel�st szerzett, helyre�ll�totta a megromlott viszonyt Isten �s ember k�z�tt.
Az �tel�ldozatok sor�ban megeml�tendõ az elsõ term�sk�nt bemutatott k�ve a p�ska �nnep�n, valamint a k�t „�j keny�r” a hetek �nnep�n. �lland� �ldozatk�nt szombatr�l szombatra felrakt�k a templomi asztalra a szent kenyeret Isten szeme el�. – Egy�bk�nt a v�res �ldozatoknak rendszerint k�s�rõje volt az �tel�ldozat is, ami olajjal s�t�tt finom b�zakeny�r volt, vagy pedig finomliszt, olaj �s t�mj�n. Kov�szt ezekhez az �ldozatokhoz nem volt szabad haszn�lni. Ann�l fontosabb volt a s�nak a szerepe az �ldozatban. Racion�lis jellegû magyar�zat szerint konzerv�l� �s �zes�tõ tulajdons�ga miatt volt n�lk�l�zhetetlen; jelk�pesebb �rtelmez�s szerint a k�z�ss�g kifejezõje volt, innen ered a „sz�vets�g s�ja” elnevez�s (Lev 2:13).
Ital�ldozatk�nt bort �nt�ttek az olt�rra. N�melykor v�z is szerepel �gy, pl. az õszi s�toros �nnep liturgi�j�ban, ahol a v�z ki�nt�s�nek õsi m�gikus (az esõs �vszakot h�vogat�) �rtelme f�lreismerhetetlen.
V�g�l m�g az illat-�ldozatokat kell megeml�ten�nk. Leg�ltal�nosabb volt e nemben az egyszerû t�mj�n �get�se. A qet�r�t szammim nevû f�stõlõszern�l a t�mj�nhez m�g egy�b illatos gyanta- �s fûszerf�l�ket kevertek.

4. Az �nnepek

Az �nnepek Izr�elben – n�h�ny bõjti �s gy�sz�nnep kiv�tel�vel – a pihen�snek �s a boldog �rvendez�snek az alkalmai voltak, amit fokozott az, hogy az �sz. ezeknek az �nnepeknek elõbb, vagy ut�bb �dvt�rt�neti megalapoz�st adott. H�rom csoportba sorozhatjuk az �nnepeket: a szombat, a nagy zar�ndok�nnepek �s a k�sei, fõk�nt eml�k-�nnepek.
Izr�el legõsibb �s legfontosabb �nnepnapja a szombat volt, a nyugalom napja, amikor abba kellett hagyni minden foglalkoz�s-szerû munk�t �s �zletet. A pihenõ kiterjedt m�g a rabszolg�kra �s �llatokra is. Az �nnep eredet�t sokfel� kerest�k m�r a magyar�z�k. Egyszerû csillag�szti magyar�zata, mint a legt�bb �nnepnek, nincs. A h�t napos peri�dusok rendje nem f�r bele sem a nap-, sem a hold-�vek, illetve h�napok sziszt�m�j�ba. Legval�sz�nûbbnek l�tszik a mezopot�miai eredet, ahol elsõsorban a holdt�lte, a h�nap 14. napja volt kiemelendõ jelentõs�gû. Mivel a holdt�lte primit�v elgondol�s szerint ront� erõk ki�rad�s�nak az ideje, ez�rt nem v�geztek egyes �llami, papi, orvosi teendõket. E nap neve volt az akk�d nyelvben sapattu, amely kettõs sz�m� form�ja a sibittu = „h�t” sz�nak. K�sõbb nemcsak a holdt�lte, hanem a h�nap minden hetedik napja ilyen omin�zus jellegûv� v�lt. Felt�telezhetõ, hogy ennek a hat�s�ra alakult ki Izr�elben a sabbat = szombat nevû �nnep, mint pihenõnap. A balj�slat� jelleg viszont elmos�dott s a hely�be �dvt�rt�neti indokol�s l�pett. A 4. parancsolat deuteronomista indokol�sa arra eml�keztet, hogy Izr�elnek az egyiptomi terhes szolg�lata megszûnt, amikor kivezette õket onnan az �r (Deut 5:15). A Papi �r� kieg�sz�t�se pedig Isten legelsõ �s legnagyobb �dvtett�re, a teremt�sre eml�keztet s ebben az eml�kez�sben proklam�lja, hogy minden hetedik nap az �r�. Egy-egy nyugv�pont a szombat, amelyen az ember olyan j�lesõ el�gedetts�ggel tekinthet vissza j�l v�gzett munk�j�ra, mint Isten a teremt�s hetedik napj�n (Ex 20:11).
A zar�ndok�nnepek k�z� tartozott a p�ska a kov�sztalan kenyerek �nnep�vel, a hetek �nnepe, mint arat�si h�laad�s �s az õszi lombs�torok �nnepe. Ezek az �nnepek a Pentateuchos t�bb hely�n fel vannak sorolva, de bizonyos vari�ci�kkal, ami miatt eredet�k �s eredeti tartalmuk nem eg�szen egy�rtelmû s tiszt�n irodalom-kritikai �ton nem is hat�rozhat� meg. Annyi bizonyos, hogy ez �nnepek egyes von�sai a nom�d ember �letk�r�lm�nyeire mutatnak, itt felt�telezhetõ a K�na�n elõtti eredet; m�s pontokon viszont kimondottan a f�ldmûvelõ kult�ra k�pezi a h�tteret, ezek k�na�ni eredetre s a leteleped�s ut�ni idõre utalnak. A p�ska �s a kov�sztalan kenyerek �nnepe az elnevez�sbõl is l�that�an k�t r�szbõl �ll. A p�ska a nom�d kor eml�ke. A tavaszi elsõ holdt�lte �jszak�j�n (az �bib-Nisz�n h� 14-�n) fogyasztott�k el a p�skab�r�nyt nagy siets�ggel, �tra k�szen �lt�zve. A sztyeppvid�k sz�lein tart�zkod� nom�dok ebben az idõszakban indultak �tnak �j legelõt keresni, mert k�vetkezett a sz�raz �vszak. A macc�t, vagyis a kov�sztalan kenyerek �nnepe egy h�tig tartott a p�ska-�jszaka ut�n. Ez viszont az �rpaarat�s kezdet�n szentelt �nnep volt, ekkor vitt�k fel �ldozatul bemutatni az elsõ k�ve gabon�t, addig az �j gabon�b�l nem volt szabad semmit fogyasztani (Lev 23:10.14). Az �nnepnek ez a r�sze teh�t a f�ldmûvel�ssel kapcsolatos, eredeti �sszef�gg�se a p�sk�val nincs. Ezt az �sszef�gg�st teremtette meg az �sz., amikor az egyiptomi szabad�t�s nagy �dvt�rt�neti keret�be kapcsolta bele az eg�szet. Az egyiptomi p�ska volt a nagy felkereked�snek, a sietõs �tnak indul�snak a k�l�nleges alkalma. Az �sz. t�rv�ny-ad�sa azt�n ezt az �nnepet csal�di �nnepnek sz�nta s egy�ttal kiv�l� alkalomnak tartotta arra, hogy a csal�dfõ oktassa a gyermekeket s elmondja, mik�nt szabad�totta meg az �r Izr�elt Egyiptomb�l. (Ex 16:26–27). Az �jabbkori Hagg�d�k szerint is a b�r�ny v�re eml�keztetett arra, hogy az izraelit�k azzal jel�lt�k meg ajt�ikat s �gy az �ld�klõ angyal az õ h�zaikat elker�lte, „�tugrotta” (ez a peszah = p�ska etimol�gi�ja). A kov�sztalan keny�r eml�keztetett a nagy siets�gre, amellyel �tnak kellett indulniuk; a p�ska-vacsor�hoz hozz� tartoz� keserû f�vek pedig arra, hogy az egyiptomiak hogyan keser�tett�k meg az izraelit�k �let�t.
A „hetek �nnepe” ezt az elnevez�st onnan kapta, hogy a p�sk�t�l h�tszer h�t napot kellett sz�m�tani s az �gy k�vetkezõ �tvenedik napon tartott�k meg az arat�st befejezõ h�laad� �nnepet. Rendtart�sa a Lev 23:15–21-ben olvashat�. Az �nnepi szok�sok k�z�l jellegzetes, hogy ez egyetlen alkalommal vittek kov�sszal s�t�tt kenyeret �ldozatul. Ez az �nnep teljesen f�ldmûvelõ jellegû, k�na�ni eredetû s csak eg�szen k�sõn j�rult hozz� az az �dvt�rt�neti motiv�l�s, hogy ez a Sinai hegyi t�rv�nyad�s eml�knapja.
Az õszi lombs�tor-�nnep (szukk�t) az elsõ õszi holdt�lte napj�t�l egy h�tig tartott. Jellegzetess�ge volt, hogy a szabadban �nnepelt�k, ahol is minden csal�d egy-egy fav�zra rakott �gakb�l, lombokb�l k�sz�tett kunyh�ban lakott. Szint�n a f�ldmûvel�s k�r�hez tartoz� �nnep volt: a sz�ret, a gy�m�lcsszed�s befejez�s��rt, a term�s�rt val� h�laad�s alkalma. Mint ilyen, szint�n vid�ms�ggal teli �r�m�nnep volt: k�sõi le�r�sokb�l ismert szertart�saihoz hozz� tartozott az �ldozatokon k�v�l az �nnepi k�rt�l�s, az olt�r k�rbej�r�sa gy�m�lccsel �s p�lma�ggal a k�zben, f�klyat�nc. – T�rt�neti magyar�zatul pedig az �sz. azt fûzte hozz�, hogy eml�kez�s ez arra az idõre, amikor az Egyiptomb�l kij�tt Izr�el s�trakban lakott a puszt�ban (Lev 23:43). E h�rom nagy �nnepet �sszefoglal� n�ven processzi�s, vagy zar�ndok�nnepeknek szoktuk nevezni. Az ilyen �nnep h�ber neve hag, ami egyesek szerint eredetileg k�rmenetet jelentett. K�sõbb mindenesetre a Jeruzs�lembe, mint kultuszi k�zpontba zar�ndokl�s kifejez�se is lett. Az �nnepi kalend�riumok �ltal�nos �sszefoglal�ja ez: �vente h�romszor jelenj�k meg minden f�rfi az �r sz�ne elõtt! (Ex 23:17). �s b�r a p�ska, k�l�n�sen pedig a s�toros �nnep kiemelkedõ jelentõs�gû volt, az�rt m�g az egy napig tart� arat�si �nnepre is szemmell�that�an sokan szoktak �sszegyûlni Jeruzs�lemben a Palesztin�b�l, vagy t�volabbi orsz�gokb�l �rkezõ zar�ndokok, amint azt az elsõ p�nk�sd t�rt�nete mutatja (ApCsel 2:5–11).
A fogs�g ut�ni sz�zadokban beiktatott �nnepek k�zt legnagyobb jelentõs�gû volt a nagy engesztel�si nap, az elsõ õszi h�nap (Tisri) 10. napj�n. Az �nnepi cerem�nia k�t r�szbõl tevõd�tt �ssze. Egyr�szt a fõpap engesztelõ �ldozatot mutatott be mag��rt �s a gy�lekezet�rt, sõt a szent�ly�rt is. M�sr�szt egy saj�tos szertart�st v�gzett: k�t kecskebakra sorsot vetett, az egyik az �r� lett �ldozatk�nt, a m�sik pedig „Az�zel�”. Az ut�bbi n�v �rtelme bizonytalan, nyilv�n valamilyen d�mont �rtettek alatta. Az Az�zelnak jutott bakra a fõpap jelk�pes k�z-r�tev�ssel r�ruh�zta a n�p bûneit s azt�n ezt a „bûnbakot” egy ember kivitte a puszt�ba �s eleresztette: hadd vigye mag�val a n�pnek r�ruh�zott bûneit. – A szertart�s r�szletes le�r�sa a Lev 16 r.-ben olvashat�, de b�r k�sei irodalmi r�tegben �ll, vannak eg�szen r�gies mot�vumok benne, amelyek megint a nom�d kort id�zhetik eml�kezetbe. Pl. a sorsvet�s, egy �llat kiv�laszt�sa a gonosz d�mon kiel�g�t�s�re, sõt a „puszt�ba” k�ld�s. R�gebbi t�rv�nyekben �s t�rt�netekben azonban nem tal�lkozunk vele.
A p�rim �nnep h�tter�t alkot� t�rt�neti elbesz�l�s az Eszter k�nyv�ben olvashat�. A Babil�ni�ban maradt zsid�k kiirt�s�ra tervezett �sszeesk�v�s meghi�s�t�s�ra eml�keztek ezen az �nnepen, amely a k�sei zsid�s�gnak a legvid�mabb �nnep�v� lett.
A Makkabeusok kor�ban �letbe l�ptetett �nnepek k�z�l legnevezetesebb a hanukka, azaz a templomszentel�si �nnep. Annak az eml�k�re �lt�k, hogy Makkabeus J�d�s a IV. Antiochus �ltal beszennyezett templomot �jb�l felszentelte.
V�g�l m�g meg kell eml�ten�nk, hogy az ut�bbi �vtizedekben nagy irodalma van az izraelita �j�v-�nnepnek, amelyet felt�telez�s szerint a kir�lys�g kor�ban babiloni mint�ra Izr�elben is meg�nnepeltek volna, csak nem a tavaszi, hanem az õszi �vkezdetkor s ez az �nnep Jahve tr�n-elfoglal�si �nnepe lett volna. Templomi liturgi�j�hoz tartoztak volna elsõsorban a „Kir�lly� lett az �r!” introniz�ci�s felki�lt�st tartalmaz� zsolt�rok (47; 93; 96–99), valamint t�bb m�s kir�ly-zsolt�r is, az itt nem r�szletezhetõ isteni kir�lys�g �keleti jellegû gondolatk�r�vel kapcsolatban. Tulajdonk�ppen a lombs�tor �nnep ceremoni�l�ja ehhez az �j�v-�nnepl�shez tartozott volna. – Az �j�v-�nnep elm�let sz�nes �s �rdekes k�pet fest. Fogyat�koss�ga azonban, hogy az �sz.-i �nnepi kalend�rium sehol sem eml�ti az �j�v napj�t, majd csak a Misn�ban fordul elõ. M�g kev�sb� tal�lhat� meg az �sz.-ben a tr�n-elfoglal�si gondolat. Azt mondhatjuk teh�t, hogy ha az �sz. n�pe kir�lyk�nt �nnepelte az Urat, azt tehette b�rmelyik nagy �nnep�n, hiszen azok mindegyik�nek t�rt�neti indokol�sa az �r szabad�t� nagy tette s Izr�elnek sz�vets�ges n�p�v� fogad�sa volt.
Dr. T�th K�lm�n