R�GIS�GTANI �S N�PRAJZI ADAL�KOK

Bevezet�s.

A „Bibliai r�gis�gtan” sz�m�ra legt�bb adatot maga a Biblia szolg�ltat. Belõle ismerhetj�k meg elsõsorban az �- �s �jsz.-i kor emerereinek, k�zelebbrõl Izr�el n�p�nek a mindennapi �let�t �s szok�sait, t�rsadalmi �s kultur�lis viszonyait, vall�si szertart�sait. A Bibli�b�l �sszegyûjthetõ adatok azonban sok tekintetben maguk is magyar�zatra szorulnak a t�r �s idõ t�vols�g�b�l ad�d� idegens�g�k miatt, de az�rt is, mert sokszor k�zkeletû szavak hallat�n, pl. keny�r, h�ztetõ, l�mpa, p�nz, v�roskapu stb., �nk�ntelen�l az �ltalunk ma ismert megfelelõ dolgokra �s form�kra gondolunk, amibõl helytelen k�pzetek �s f�lremagyar�z�sok k�vetkezhetnek. A bibliai r�gis�gtan ez�rt kieg�sz�t�s�l felhaszn�lja �kori szerzõk magyar�zatait, a K�zel-Keleten ma �lõ arabok sok õsi von�st megõrz�tt n�pszok�sait, valamint az archeol�giai kutat�sok egyre bõv�lõ t�rgyi �s irodalmi anyag�t.

Az itt k�vetkezõ r�vid �sszefoglal�s ilyen alapokon pr�b�l a legfontosabb t�rgyk�r�kben szeml�letes k�pet adni a bibliai kor �let�rõl. Meg�r�s�hoz – t�bb m�s k�nyv �s r�szlettanulm�ny ismerete mellett – k�t nagyobb mû szolg�lt elsõsorban forr�sul. I. Benzinger: Hebr�ische Arch�ologie (3. kiad. 1927) c. k�nyve bõ illusztr�ci�s anyag�val s az �kori keleti n�pek �letviszonyainak p�rhuzamba von�s�val m�g mindig az egyik legalaposabb idev�g� mû. R. de Vaux: Das Alte Testament und seine Lebensordnungen I–II. (franci�b�l ford�tva, 1960) c. k�nyve pedig fõk�nt a r�gi Izr�el t�rsadalmi �s vall�si �let�nek a r�szletes le�r�s�t adja, a legmodernebb ismeretanyag alapj�n, pozit�v biblicit�ssal. – Magyar nyelven r�szletes �sszefoglal�st ny�jt Czegl�dy S.: Bibliai r�gis�gtudom�ny (Sylvester bibliai k�zik�nyvek V. k�t. 1928). R�videbb cikkeket �s litograf�lt kiadv�nyokat nem eml�tve, utalhatunk m�g K�llay K. tanulm�ny�ra: Zsid� mesters�gek �s foglalkoz�sok J�zus kor�ban (1926), tov�bb� a vall�sos �lettel kapcsolatban Varga Zs.: Bibliai vall�st�rt�net (1938) c. nagy mûv�nek a 392–494. oldalain levõ fejezetekre. V�g�l az �sz�vets�g �j ford�t�s�nak a pr�baf�zeteiben (1951-tõl), a jegyzetanyagban – ha elsz�rtan is – szint�n sok t�rgyi magyar�zatot tal�lhat az olvas�.

I. A mindennapi �let

1. A lak�s

Az ember legr�gibb lak�hely��l barlangok szolg�ltak. A palesztinai õsemer barlanglak�sait is megtal�lt�k a Karmel-hegy oldal�ban, N�z�ret k�zel�ben �s m�sutt. K�l�n�sen a m�szkõhegyek k�zt v�jt a karsztv�z barlangokat. G�zer v�rosa alatt olyan barlanglak�sokat t�rtak fel, amelyekben m�g a k�na�niak bev�ndorl�sa elõtt lakott egy kis termetû, nem s�mita faj� n�p. A bibliai korban term�szetesen m�r csak �tmenetileg laktak ilyen barlangokban term�szeti csap�s, vagy egy�b ok miatt mened�ket keresõ emberek. (Pl. L�t – Gen 19:30; S�mson – B�r 15:8; D�vid – 1S�m 22:1).
A v�ndorl�, nom�d �letet �lõ emberek s�trakban laktak. S�torlak� (f�l)nom�dok voltak a p�triarch�k �s a honfoglal�s elõtti izr�eli t�rzsek is. – A s�torlapot �llatbõrbõl varrt�k �ssze, vagy kecskeszõrbõl, k�sõbb teveszõrbõl szõtt�k. R�gebben a s�trak k�pform�j�ak voltak, k�sõbben hossz� t�glalap alap�ak, amilyenek ma is a pusztalak� beduinok s�trai.
Az egyszerûbb emberek s�tra k�t r�szre volt osztva: egyikben laktak a f�rfiak, m�sikban a nõk �s a kisgyermekek. Elõkelõbb emberek a nõk sz�m�ra k�l�n s�trat �ll�tottak. – A s�toroz� �letm�d eml�k�t a leteleped�s ut�n is megõrizte t�bb �lland� sz�l�s-forma, vagy k�ltõi hasonlat. �sai�s pr�f�ta egy k�ltõi k�pben �gy �rja le Jeruzs�lemet, mint egy pomp�s s�trat, melynek a k�telei el nem szakadnak �s c�vekei meg nem mozdulnak (�zs 33:20). A s�torponyvak�sz�tõ P�l apostol pedig az ember f�ldi �let�t hasonl�tja „s�torh�zhoz” (2Kor 5:1). – M�g Jeremi�s kor�ban is volt olyan n�pcsoport J�d�ban, a rekabit�k nemzets�ge, amely konzervat�v m�don elutas�totta a k�na�ni kult�ra t�bb von�s�t s t�bbek k�zt s�trakban lakott, j� 600 �vvel a honfoglal�s ut�n (Jer 35:7–10).
Palesztina birtokbav�tele ut�n a zsid�k hamarosan �tt�rtek a letelep�lt, falu- �s v�roslak� �letform�ra, a h�z�p�t�sre is. A h�zak nem voltak nagyok �s k�nyelmesek, nem is volt erre sz�ks�g, mert az emberek naphosszat a szabadban v�gezt�k munk�jukat s ink�bb csak aludni t�rtek haza, vagy az esõs �vszakban volt sz�ks�g�k a h�z v�delm�re. – Minthogy a h�z a s�tor szerep�t vette �t, a kezdetlegesebb h�zak a s�trak mint�j�t t�kr�zt�k m�reteikben �s berendez�s�kben. Az egyszerûbb emberek h�za egy helyis�gbõl �llt, amelyet esetleg �gy osztottak k�tfel�, mint a s�trat volt szok�s. A nagyobb h�zakat t�bb helyis�gre elv�laszt� falaknak a tetõszerkezet tart�s�ban is fontos szerep�k volt. Az elõkelõk palot�i gyakran �n. „udvar-h�z” form�ban �p�ltek: a k�z�pen levõ nyitott udvar k�r�l h�z�dtak a lak�szob�k �s egy�b helyis�gek. �p�tõanyagnak haszn�lt�k a v�lyogot, de haszn�ltak k�vet is, ami Palesztina hegyvid�kein k�nnyen kitermelhetõ volt. A szab�lytalan alak� term�skõ-darabokat �gyesen illesztett�k egym�s mell�, a h�zagokat t�rmel�kkel, malterral t�lt�tt�k ki. Faragott kockak�vekbõl csak a k�sõbbi korban �s csak a gazdagabb emberek �p�tkeztek. Gondjuk volt r�, hogy a falaknak m�ly fundamentumot �ssanak, lehetõleg a sziklatalajig, hogy a h�z viharos idõben is szil�rdan �lljon. (Mt 7:24 skv.). Az alapfalak tal�lkoz�si pontj�ra k�l�n�sen j�l megv�lasztott sarokk�vet helyeztek el (�zs 28:16; Mt 21:42). – A h�zak legt�bbje csak f�ldszintes volt, k�sõbb a gazdagabb emberek �p�tettek emeletet is (ez a K�roli-Bibli�ban a „felh�z”), melyre az �p�leten k�v�l h�z�d� l�pcsõn lehetett felmenni. A falakat k�v�lrõl �s bel�lrõl bevakolt�k.

A h�zak teteje rendszerint lapos volt. A falakra n�h�ny gerend�t fektettek, s azok k�z� �gakat raktak, ezt pedig bevont�k agyag, m�sz �s apr� k�vek kever�k�vel. A h�ztetõ alkalmas hely volt a naplemente ut�n be�ll� hûv�sebb idõben a pihen�sre, sõt az alv�sra is (1S�m 9:25–26). Be lehetett l�tni r�la az eg�sz v�rost (2S�m 11:2) s hangos ki�lt�ssal lehetett onnan egy-egy fontos dolgot k�zh�rr� tenni (Mt 10:27). Az ajt�t retesszel (tol�z�rral) szokt�k bez�rni, sõt a reteszt m�g annak a megfelelõ ny�l�saiba f�l�lrõl beleilleszkedõ szegek is biztos�tott�k. Az �gy bez�rt ajt�t nem lehetett m�sk�ppen kinyitni, csak egy olyan „kulcsnak” a seg�ts�g�vel, amely e biztos�t� szegeket kiemelte a retesz ny�l�s�b�l. Nagyobb h�zakn�l, palot�kn�l bizalmi �ll�st jelentett az ajt�k z�r�s�nak, nyit�s�nak s ezzel egy�tt a „kulcs” kezel�s�nek a feladata. Ez az alapja a „kucsok hatalma” bibliai kifejez�s �rtelm�nek. (�zs 22:22; v�. Jel 3:7). – Ablakot ritk�n v�gtak a h�z fal�ba, k�l�n�sen az utc�ra ny�l� oldalon. Ha volt is ablak, az rendszerint kicsiny, r�ccsal biztos�tott volt. (�n 2:9). A lak�sban �ppen ez�rt meglehetõsen s�t�t volt, n�lk�l�zhetetlen volt minden h�zn�l a m�cses, k�l�n�sen ha valami elvesztett t�rgyat kellett megkeresni (Lk 15:8).
A h�z „padl�ja” sim�ra led�ng�lt agyagos f�ld volt. A b�torzat is �ltal�ban igen egyszerû volt. K�z�j�k tartozott az �gy: alacsony d�v�n-szerû heverõ, amelyet a gazdagabb emberek dr�ga szõttesekkel takartak le (P�ld 7:16). A szeg�nyebbek �gyat sem haszn�ltak, hanem a felsõ ruh�jukba burkol�zva a f�ld�n aludtak. – Az „asztal”, a n�v eredeti jelent�s�bõl is kivehetõen hajdan csak egy, a f�ldre kig�ngy�l�tett, kiny�jtott �llatbõr volt, amelyre rakt�k az �telt. (V�. a h�ber sulh�n sz� �rtelmez�s�t a s�lah gy�k alapj�n.) K�sõbb alacsony, f�b�l k�sz�lt asztalt haszn�ltak, amely k�r� a f�ldre, vagy leter�tett szõnyegre �ltek a csal�dtagok az �tkez�sn�l. Csak a k�sõbbi sz�zadokban �ltek az asztal mellett sz�kre, vagy alacsonyabb pamlagra. Term�szetesen ezt az egyszerû b�torzatot is lehetett a vagyoni helyzetnek megfelelõen dr�ga kivitelez�sben k�sz�teni, aranyoz�ssal, elef�ntcsont-intarzi�val, b�bortakar�kkal d�sz�teni. (V�. �m 3:12; 6:4 stb.) A gazdagok megengedhett�k maguknak azt a luxust is, hogy ny�ri lak�sukon k�v�l m�g t�li palot�t is �p�ttettek maguknak valamely enyh�bb �ghajlat� vid�ken (�m 3:15). Falfestm�nyek a h�zakban az izraelita korban nem voltak, legal�bbis az archeol�gia erre n�zve nem szolg�ltatott m�g adal�kokat (ellent�tben a k�na�ni �s a hellenisztikus kor egyes eml�keivel). Az elõkelõ emberek esetleg faragott faburkolattal l�tt�k el a falakat (Hag 1:4). E nemben a legnagyobb szab�s� lehetett a salamoni templom belsõ d�sz�t�se, az izr�eli k�pzõmûv�szet legjellemzõbb mot�vum�nak, a kerub-alakoknak az alkalmaz�s�val. (1Kir 6:23 skv.)
Az izr�eli v�rosokban az �p�tkez�s m�dja teljesen szab�lytalan volt. Az alkalmasnak l�tsz� telken kiki a tetsz�se szerint �p�ttette fel a h�z�t s e h�zak meglehetõs �sszevisszas�gban �lltak egym�s mellett, szûk, g�rbe utc�k ment�n. Csak a k�sei sz�zadok v�rosainak az alaprajza mutat rendezettebb k�pet. A nagyobb v�rosokat, k�l�n�sen a s�ks�gon fekvõket, erõs kõfallal vett�k k�r�l. H�bor�s idõben az ilyen erõd�tett v�rosokba menek�ltek a k�rny�kbeli falvakb�l, a „ker�tetlen v�rosokb�l” is az emberek. A k�na�ni korban hatalmas m�retû, �n. ciklopsz-falakat �p�tettek nagy term�sk�vek felhaszn�l�s�val. N�melyik v�rosfal 4–5 m�ter vastag, 8–10 m�ter magas volt. Ez „�gig �rõ” v�rosfalak t�v�ben �rezt�k �gy magukat az orsz�g kik�mlel�s�re k�ld�tt izr�eli emberek, mintha apr� s�sk�k voln�nak (Num 13:34; Deut 1:28). Az izr�eli korban az �n. kazam�ta-fal volt az �ltal�nos. Ez �llt k�t, egym�st�l m�sf�l-k�t m�ter t�vols�gban p�rhuzamosan h�z�d� kõfalgyûrûbõl, amelyet szakaszonk�nt szint�n kõfal k�t�tt �ssze: a k�zbe esõ t�rs�get kõt�rmel�kkel, f�lddel t�lt�tt�k ki. Kettõs v�delmi fal csak had�szatilag igen fontos v�rosok k�r�l �p�lt. – A kõfalon kereszt�l rendszerint csak egyetlen kapu vezetett be a v�rosba, amely fedett kapusz�n jellegû volt. Belõle egy vagy k�t egym�ssal szemben levõ beugr� t�rs�g m�lyedt be a falba (v�. Ez 40:6 skv. le�r�s�t), itt volt a kapuv�dõ õrs�g.
A v�roskapu belsõ oldal�n be�p�tetlen szabad t�rs�g volt hagyva, ez volt a v�ros fõtere, f�ruma, a hivatalos �gyek megt�rgyal�s�nak, a t�rv�nykez�snek a sz�nhelye. A Biblia ezt a teret egyszerûen „a kapu”-nak nevezi. (V�. Ruth 4:1 skv.; Zsolt 127:5; �m 5:10 stb.)
V�rosi telep�l�sekn�l k�l�n gondot jelentett az iv�v�zzel val� el�t�s. A m�szkõszikl�s talajban kutakat nem nagyon lehetett �sni, a hegyvid�k lak�i �n. cisztern�kban, cementtel kitapasztott fal� g�dr�kben gyûjt�tt�k �ssze az esõvizet. A nagyobb v�rosokat azonban rendszerint forr�sok mellett �p�tett�k. Hogy e forr�sok viz�hez h�bor�s idõben is biztons�gosan hozz�juthassanak, helyenk�nt f�rads�gos munk�val alagutat v�gtak a v�ros �s a forr�s k�z�tt (G�zer, Megidd�, Jeruzs�lem).

2. Ruh�zkod�s

Az �den-keleti t�rt�net �s folytat�sa bemutatja, hogy a primit�v ember ruh�zkod�sa milyen fokozatokon kereszt�l fejlõd�tt: elõsz�r falevelekbõl, fûbõl, majd k�sõbb �llatbõrbõl k�sz�tett mag�nak ruhaf�l�t (Gen 3:7.21). A bibliai kor azonban m�r az �llatteny�szt�s �s a kult�rn�v�nyek termeszt�s�nek a kora, az emberek ennek megfelelõen gyapj�b�l vagy lenbõl szõtt ruh�t viseltek.
A szabadban dolgoz� f�rfiak ruh�ja, a hõs�gre val� tekintettel, egyetlen r�vid v�szon als�nemû volt, a derekukra csavarva. Egy�bk�nt az �ltal�nosan viselt als�ruha egy ujjatlan, t�rdig �rõ ingf�le volt (h�ber�l kutt�net, g�r�g megfelelõje: chit�n). Az �v, amely e chit�nt �sszefogta, nem egyszerû der�ksz�j-f�l�nek k�pzelendõ, hanem sz�les, a cs�põt k�r�lvevõ ruhadarabnak, amelyet rendszerint finom anyagb�l, tarka sz�v�ssel k�sz�tettek (ez a h�ber ’�z�r). Ennek a d�szes ruhadarabnak a fel�lt�s�vel v�lt teljesebb� a f�rfinak a ruh�zata, ha „fel�vezte mag�t”, azaz �tra, vagy �ppen harcba k�sz�lt (Zsolt 18:33.40; Jn 21:18).
Nyilv�noss�g elõtt, emberek t�rsas�g�ban a felsõruha (sziml�h) eg�sz�tette ki a ruh�zatot. Ez voltak�ppen egyetlen n�gysz�gletes ruhadarab volt, amelyet egyik v�llukon �tvetve burkoltak magukra. El�l mellmagass�gban �bl�sen hagyt�k, hogy oda p�nzt, �lelmet, vagy egy�b holmit tehessenek. Az egyetlen darabban szõtt, varr�s n�lk�li ruhadarab �rt�kes volt; J�zus ruh�j�ra az�rt vetettek sorsot a katon�k, hogy ne kelljen sz�tv�gni (Jn 19:23–24). A szeg�ny embernek ez a felsõruha volt a takar�ja is, abba burkol�zva aludt s mivel a palesztinai �jszak�k a nappalhoz k�pest el�g hûv�sek, ez�rt a z�logba vett ruh�t �jszak�ra vissza kellett adni a tulajdonos�nak (Ex 22:26). – Az egyszerû egysz�nû ruh�n k�v�l az elõkelõk sz�vesen hordtak tarka sz�v�sû, vagy b�borral festett dr�ga ruh�kat (Gen 37:3; B�r 5:30). M�r a fogs�g elõtti korban igen magas fok� volt Izr�elben a ruha sz�v�s�nek �s fest�s�nek a technik�ja, az assz�r gyõzelmi feliratok a zs�km�nyolt �rt�kek sor�ban k�l�n feleml�tik az �rt�kes ruh�kat.
A perzselõ naps�t�s ellen a szabadban j�r� vagy dolgoz� emberek v�llig �rõ fejkendõt hordtak s ugyan�gy, mint a mai arabok, zsin�rral erõs�tett�k meg a fej�k�n. Az elõkelõbbek finom lenbõl szõtt turb�nt csavartak a fej�kre. – L�bbelik�nt sarut viseltek. Egyszerû bõrtalp volt ez, amelyet sz�jakkal k�t�ztek fel. A nõk ruh�zata j�form�n ugyanazokb�l a darabokb�l �llt, mint a f�rfiak�, csak �ltal�ban finomabb anyagb�l k�sz�lt. Az als�ruha ujjakkal volt ell�tva �s t�rden alul �rt. A felsõruh�t ugyan�gy viselt�k, mint a f�rfiak. Fejkendõj�k azonban hosszabb volt, v�llon alul �rt s egy�ttal arra is alkalmas volt, hogy az arcot elf�tyolozz�k vele. A f�tyolvisel�s ugyan nem volt olyan k�telezõ, mint k�sõbb a mohamed�n arabokn�l, munka k�zben sohasem volt szok�s, de az illendõs�g olykor megk�v�nta. Pl. a menyasszony a võleg�nye elõtt elf�tyolozott arccal jelent meg (Gen 24:65).
A keleti ember sz�vesen hordott �kszereket, f�rfiak �s nõk egyar�nt. R�szint d�sz, r�szint amulett gyan�nt viselt�k ezeket. Gedeon t�rt�net�ben azt olvassuk, hogy a midianit�k m�g a tev�ik nyak�ra is akasztottak aranyl�ncokat �s (f�lhold alak�) �kszereket (B�r 8:21.26) – A f�rfiak speci�lis d�szt�rgya volt az �kes p�lca, �s a pecs�tgyûrû (Gen 38:18). Az ut�bbit zsin�rra, vagy l�ncra fûzve a nyakukban viselt�k, esetleg az ujjukra h�zva hordt�k �s okiratok hiteles�t�s�re haszn�lt�k. Sima ov�lis lapj�ba a tulajdonos neve, azonk�v�l gyakran valamilyen alak (oroszl�n, fa stb.) volt bev�sve. – A nõk, fõk�nt a gazdagabbak, mindenf�le �kszert hordtak az orr- �s f�lkarik�t�l elkezdve a csukl�n �s bok�n viselt arany �s ez�st �kszerekig, sõt a ruh�juk alj�ra erõs�tett kis csengettyûkig. �sai�snak egyik gyakran id�zett, keserû hang� pr�f�ci�ja eg�sz list�ba foglalja mindezeket (�zs 3:17–24). – F�rfiak �s nõk egyar�nt haszn�ltak illatszereket is. Vend�gs�g alkalm�val olajjal kent�k meg a hajukat (Mt 26:7). Az egyszerû olajhoz gyakran kevertek m�g �that� illat� n�v�nyekbõl nyert kivonatot: az alo�, n�rdus, mirrha ismert dr�ga k�sz�tm�nyek voltak (Zsolt 45:9; �n 3:6; 4:14). Nõk k�r�ben nem volt szokatlan az arc- �s szem�ld�k-fest�k haszn�lata sem (2Kir 9:30; Jer 4:30).

3. T�pl�lkoz�s

A Biblia n�p�nek legfontosabb t�pl�l�ka a keny�r volt. Ezt a kifejez�st, hogy „kenyeret enni”, �ltal�ban haszn�lt�k az �tkez�sre, b�rmi ker�lt is az asztalra (Ex 18:12), sõt ugyanez a kifejez�s a csal�di egy�ttl�tet, a csal�d k�z�ss�g�hez tartoz�st is jelentette (Ex 2:20), legmesszebb menõ alkalmaz�sa a mennyek orsz�g�ba val� befogad�st fejezte ki (Lk 14:15).
T�pl�l�kul szolg�lt, fõleg az utas ember sz�m�ra, a let�pett gabonakal�szokb�l kimorzsolt gabona is (Mt 12:1), nemk�l�nben a p�rk�lt gabonaszemek. Otthon azonban mindennap frissen s�t�ttek kenyeret. Ehhez a b�z�t vagy �rp�t elõsz�r lisztt� kellett õr�lni. Legr�gibb m�dja ennek az volt, hogy mozs�rban megt�rt�k a gabonaszemeket. K�sõbb kem�ny kõlapon hossz�k�s kõdarabbal morzsolt�k sz�t a gabon�t. V�g�l kialakult a k�zimalomnak az a form�ja, amely az egyszerû arab lakoss�gn�l m�ig is haszn�latos maradt. Ennek az als� r�sze egy, a f�ld�n r�gz�tett kiss� dombor� fel�letû kõdarab. K�z�pen levõ csapj�ba illeszkedett a felsõ r�sz, a tulajdonk�ppeni malomkõ, melyet fog�ja seg�ts�g�vel k�rben forgattak s �gy õr�lt�k lisztt� a k�t kõ k�z� sz�rt gabonaszemeket. Ez a munka rabszolg�k, vagy asszonyok feladata volt s neh�z munka l�v�n, rendszerint ketten v�gezt�k. („K�t asszony õr�l a malomban…” Mt 24:41.) – A keny�rt�szt�t kov�sszal szokt�k keleszteni (Mt 13:33), azut�n l�ngos-szerû, kb. 20 cm �tm�rõjû kerek darabokat form�ltak belõl�k s �gy s�t�tt�k meg. Ezt a v�kony, kism�retû kenyeret (az �sz.-nek t�bb szava is van r�, a K�roli-Biblia gyakran pog�cs�nak nevezi) k�zzel lehetett t�rni �s enni. Az �r J�zus „megt�rte” a kenyeret (Mt 26:26). A keny�rs�t�s term�szetesen szint�n az asszonyok munk�ja volt. K�l�nf�le m�dokon t�rt�nhetett.
Kezdetlegesebb elj�r�s volt pl. az, hogy par�zzsal megt�zes�tett kõlapra helyezt�k a keny�rt�szt�t s azt�n forr� hamuval betakart�k. A nom�d, vagy utas emberek keny�rs�t�si m�dja volt ez �pp�gy mint az a m�sik szok�s, amikor k�vekre fektetett vaslapot megt�zes�tettek s arra dobt�k r� a megs�tni val� kenyeret, ilyenkor gondosan kellett vigy�zni arra, hogy n�h�ny perc m�lva megford�ts�k, k�l�nben a keny�r egyik fele el�gett, a m�sik s�letlen maradt volna. (Olv. H�se�s p�ld�zat�t, H�s 7:8). – A letelepedett, h�zakban lak� izraelit�k k�l�n kemenc�t is �p�tettek a keny�rs�t�shez.
A h�s nem tartozott az egyszerûbb emberek mindennapi t�pl�l�kai k�z�, ink�bb csak �nnepi alkalommal, vagy vend�gek tisztelet�re v�gtak �llatot (Gen 18:7; Lk 15:23). Az �llat lev�g�sa egy�ttal �ldozat sz�mba is ment, a v�r pl. mindig Isten „r�sze” volt, embernek megenni nem volt szabad Izr�elben (Gen 9:4; Lev 17:14). Az �n. b�ke-�ldozattal mindig vid�m ev�s-iv�s volt egybek�tve. Juhot �s kecsk�t, a sz�rnyasok k�z�l galambot szoktak �gy lev�gni. Hizlalt marh�t m�r csak a nagy h�ztart�st v�võ, vend�geskedõ gazdagok v�gtak, az ilyen vend�gesked�s azonban m�r f�nyûz�snek sz�m�tott, k�l�n�sen abban a korban, amikor a szeg�nyebb n�poszt�lynak alig volt ennival�ja. Ez�rt r�ja meg a t�rsadalmi igazs�gtalans�gok ellen kikelõ �m�sz pr�f�ta a gazdagokat amiatt, hogy nap mint nap a hizlalt �llatok h�s�b�l lakm�roznak (�m 6:4). – Ellenben fontos n�pt�pl�l�k volt a hal. A tenger mellett �s a Genez�ret-t�ban gazdag hal�szati lehetõs�g volt s a sz�r�tott, vagy s�zott halat az orsz�g belsej�be is sz�ll�tott�k. Neh�mi�s idej�ben Jeruzs�lemnek az egyik kapuj�t Hal-kapunak nevezt�k (Neh 3:3), bizony�ra e mellett volt a halpiac (v�. Neh 13:16).
A keny�r mell� az egyszerûbb emberek legink�bb friss gy�m�lcs�t, dinny�t �s hagymaf�l�ket ettek, tov�bb� fõzel�keket, elsõsorban babot �s lencs�t. Az asz�szõlõt, a sz�r�tott f�g�t, datoly�t �sszepr�selve el lehetett tartani, vagy �traval�nak vinni �s fogyasztani (1S�m 25:18). – Az �lland� t�pl�l�kok k�z� tartozott m�g a nom�d kort�l kezdve a tej �s a belõle k�sz�lt term�kek is, a tejsz�n, vaj, sajt. – Az �dess�gek k�z�l legfontosabb volt a sokfel� tal�lhat� vadm�hek m�ze. A l�pesm�z a legk�v�natosabb �telek k�z� tartozott (P�ld 24:13).
A s�t�shez, fõz�shez az olajfa term�s�bõl kipr�selt olajat haszn�lt�k; a zs�r, az �llati k�v�rje a v�rrel egy�tt az olt�rra adand� volt. – Az �telek elk�sz�t�s�hez n�lk�l�zhetetlen volt m�g a s�, amit fõleg a Holt-tenger mell�k�rõl bõven lehetett szerezni. �zes�tõ tulajdons�ga jelk�pezi a tan�tv�nyoknak a vil�gban bet�ltendõ hivat�s�t (Mt 5:13).
Palesztin�ban m�g az iv�v�z is dr�ga �rt�k volt, k�l�n�sen a ny�ri idõszakban. A forr�sok, kutak birtokl�sa a nom�d �llatteny�sztõkn�l l�tk�rd�s, sokszor visz�lyok forr�sa volt (Gen 21:25). A h�zak mellett gyakran v�jtak a sziklatalajba esõv�z-t�rol� cisztern�kat, a v�rosok k�zel�ben levõ forr�sokhoz reggel-este j�rtak kors�ikkal az asszonyok vizet mer�teni. Nagy sz�razs�gban megt�rt�nt, hogy a vizet is p�nz�rt �rult�k; a v�rosok utc�in m�g a legut�bbi idõben is ott j�rt a v�z�rus, aki a h�t�n hordott �llatbõr-t�mlõbõl �rulta az iv�vizet. (�zs 55:1 egy ilyen v�z�rusnak a mond�k�ja.)
K�na�n orsz�ga r�gtõl fogva h�res szõlõtermõ f�ld volt (Num 13:24). A szõlõ- �s bortermel�st a letelepedett izraelit�k is hamar megtanult�k s azut�n a bornak fontos szerepe lett nemcsak az �nnepi �tkez�sen, vend�gl�t�skor, hanem m�g az istentiszteletben is. (Ex 29:40 stb.) Bizonyos passz�v tiltakoz�st l�tunk ugyan a n�zirok fogadalm�ban (Num 6:3), vagy a nomadiz�l� rekabit�k magatart�s�ban (Jer 35:6), ez azonban ritk�bb jelens�g volt s feltehetõen a k�na�ni kultuszi kileng�sek v�ltott�k ki. (H�s 4:11 skv.) – A bor �lvezete tekintet�ben a Biblia nem ad semmilyen t�rv�nyeskedõ szab�lyt (Pr�d 9:9; 1Tim 5:23), de a r�szegs�get, ami sz�gyenbe �s v�tekbe visz, el�t�li (Gen 9:21 skv.; P�ld 23:29). A papok szolg�latuk ideje alatt nem ihattak bort (Lev 10:9).

II. A t�rsadalmi �let

1. A Csal�d

A teremt�s-t�rt�net a monog�m h�zass�g (egy f�rfi �s egy nõ h�zas�lete) k�p�t vet�ti el�nk, ami az �sz. kor�nak a viszonyait ismerve, nem annyira teremt�si rendk�nt szerepel itt, mint a t�rzsek, vagy n�pek lesz�rmaz�sa, elszaporod�sa �br�zol�s�nak a megfelelõjek�nt, mely szerint egy t�rzs, vagy n�p – a teremt�sn�l az eg�sz emberis�g – egy õsaty�nak �s any�nak az ut�daik�nt tekintendõ. Az �sz. n�p�n�l m�r, a kor �ltal�nos szok�s�nak megfelelõen, �ltal�nos volt a polig�mia, a t�bbnejûs�g. Ennek ok�t k�l�nb�zõ t�rsadalmi mot�vumokban lehet keresni. �gy pl. a gyermek�ld�sra t�rekv�sben (ami viszont m�r val�ban teremt�si rend, Gen 1:28). M�sodik asszonyt gyakran olyan esetben vett a f�rfi nõ�l, ha az elsõ magtalan volt (Gen 16:1–2). Lehet gondolni arra a mot�vumra is, hogy az �j asszony �j munkaerõ volt a csal�dban, sõt tal�n arra is, hogy keleten a le�nyok hamar �rnek nõv�, kor�n f�rjhez mennek, de kor�n is v�n�lnek. Mindenesetre a t�bb asszony tart�sa att�l is f�gg�tt, hogy milyen tehetõs volt a f�rj. A szeg�nyebb emberek k�r�ben ink�bb volt szok�sos az egynejûs�g, mint a gazdagokn�l. A kir�lyok pedig eg�sz h�remet tartottak; Salamon asszonyair�l mes�s sz�mok sz�lnak (1Kir 11:3). – Az asszonyok k�zt sokszor rangbeli megk�l�nb�ztet�s volt. M�s volt a helyzete a f�rjjel t�rsadalmilag egyenlõ rang� feles�gnek �s m�s az als�bbrendû, n�melykor a szolg�l�k k�z�l kiker�lõ mell�kfeles�gnek, �gyasnak. Helyzet�ket az �kori kelet h�zass�gi t�rv�nyei pontosan megszabt�k. A p�triarcha-kor h�zass�gjogi vonatkoz�saira nem egy ponton a Hammurabi-k�dex paragrafusai vetnek f�nyt.

A korai �sz�v.-i korban a csal�di �let rendje a p�triarch�lis t�rsadalomnak megfelelõ volt. R�gebben bizony�ra keleten is megvolt a matriarch�tus, ennek azonban a Bibli�ban m�r csak egy-k�t eml�ke �l, t�bbek k�zt pl. ebben a mond�sban, hogy a f�rfi elhagyja apj�t �s anyj�t �s ragaszkodik a feles�g�hez (Gen 2:24). A p�triarch�lis rendben m�r ford�tott volt a helyzet: a nõ k�lt�z�tt a f�rje csal�dj�hoz s a gyermekek a f�rj rokoni k�tel�k�hez tartoztak. Rendszerint h�rom gener�ci� (sz�lõk – gyermekek – unok�k) �lt egy�tt egy „h�zn�p” (h�ber�l b�t-’�b = apai h�z), vagy m�s sz�haszn�lat szerint egy „nagycsal�d” k�r�ben. A csal�dfõ, a h�zn�p ura �s egyben t�gabb t�rsadalmi k�rben a k�pviselõje, a nagyapa, illetve a csal�d legidõsebb f�rfitagja volt.
A h�zass�gk�t�s keleten rendszerint igen fiatal korban t�rt�nt. A p�triarch�lis jogon k�v�l ez a k�r�lm�ny szinte term�szetess� tette, hogy a sz�lõknek is volt belesz�l�suk a h�zass�gba, sõt rendszerint az apa szemelte ki fi�nak a feles�g�l sz�nt le�nyt. – A h�zass�gk�t�s elsõ formai mozzanata volt az eljegyz�s, rendszerint ilyenkor t�rt�nt megegyez�s arra n�zve, hogy a võleg�ny milyen „v�tel�rat” fizet a menyasszony��rt. Ez az �r volt h�ber n�ven a m�har (Gen 34:12), a m�tkap�nz. �sszege a h�zasul�k anyagi �s t�rsadalmi helyzete szerint k�l�nb�zõ volt, n�melykor term�szetbeni munk�val is lehetett teljes�teni, �gy szolg�lt J�k�b k�tszer h�t �vig Le��rt �s R�chel�rt. Az eljegyz�st hamarosan k�vette az esk�võ, de a menyasszonyt jogilag m�r addig is �gy tekintett�k, mint a võleg�ny t�rv�nyes hozz�tartoz�j�t. (V�. pl. Gen 19:8.12; Mt 1:18).
Maga a h�zass�gk�t�s az eg�sz �kori keleten kimondottan jogi vonatkoz�s� �gy volt. Assz�r–babiloni szerzõd�sekbõl ismerj�k t�rv�nyes formas�gait, sõt az egyiptomi elefantinei zsid� kol�nia fennmaradt irataib�l is. Az ut�bbi szerint a f�rj �nnep�lyesen kijelentette: „Te az �n feles�gem vagy, �n pedig a f�rjed vagyok mindv�gig”. Ezzel a h�zass�g jogilag megk�ttetett. – A hivatalos r�szen k�v�l azt�n igen vid�m mennyegzõi �nnepet �ltek, a megh�vott nagysz�m� rokons�g k�r�ben. Leg�nnep�lyesebb pillanat volt az, amikor a võleg�ny bar�taival egy�tt az �kesen fel�lt�ztetett, de gondosan lef�tyolozott menyasszonyt a sz�lõi h�zt�l elhozta a maga h�z�hoz. (A võleg�nyv�r�s magyar�zza a t�z szûz p�ld�zat�t, Mt 25:1–13.) Ezut�n kezdõd�tt a vid�m lakodalom, amely gyakran egy h�tig is eltartott s itt volt lakoma, j�t�k, t�nc �s �nek bõven. A mennyegzõi dalok a võleg�ny �s a menyasszony sz�ps�g�t �s szerelm�t �nekelt�k meg �s elterjedt õsi szok�s szerint �gy magasztalt�k õket, mint kir�lyt �s kir�lyn�t. Ilyen mennyegzõi dalok gyûjtem�nye az �nekek �neke is, b�rha a Bibli�ban speci�lis alleg�rikus jelent�ssel foglal is helyet. – A menyegzõi szertart�sok �s a vend�gl�t�s j� rendj�nek a gondja a „võleg�ny bar�tj�ra” h�rult (v�. Jn 3:29), aki n�sznagyszerû tisztet t�lt�tt be.
Az �sz. n�p�n�l – mint mondtuk – a h�zass�gk�t�s egyik elõfelt�tele bizonyos v�tel�r lefizet�se volt a menyasszony�rt, aminek az az egyszerû jelent�se volt, hogy benne a menyasszony apja mintegy k�rt�r�t�st kap a h�z�t�l elvitt munkaerõ�rt. Ennek ellen�ben az asszony a f�rj�nek a tulajdon�v� v�lt; a f�rj h�ber neve baal = �r, tulajdonos. M�g a t�zparancsolat is egy v�gt�ben sorolja fel a feles�get, a szolg�t �s a h�zi�llatot, mint a h�zigazda tulajdonait (Ex 20:17). Viszont a feles�g e sorban m�gis az elsõ helyen �llt s a h�zass�gi szerzõd�sben is biztos�tott emberi jogokat �lvezett. Vele nem rendelkezhetett �gy a f�rje, mint ahogyan a szolg�ival, s ha vette is, el nem adhatta (m�g a rabszolg�l�b�l feles�g�l vett nõt sem). M�gis, b�r az asszony – a teremt�st�rt�net sz�p szavaival �lve – a f�rfihoz hozz�illõ seg�tõt�rsul volt rendelve, a nõ t�rsadalmi helyzete az �korban, �gy az �sz. n�p�n�l is, alacsonyabb szintû volt, nem volt a f�rfival egyenlõ rang� tagja a t�rsadalomnak, nem volt belesz�l�sa a k�z�gyekbe. Ellenben r�nehezedett – a kicsi gyermekek nevel�s�n k�v�l – a h�zi �s h�zk�r�li sokf�le neh�z munk�nak a gondja s tal�n ennek is r�sze volt az asszonyoknak elõbb eml�tett korai v�n�l�s�ben.
A h�zass�gi hûs�get szigor� t�rv�ny k�vetelte meg. A h�zass�gt�rõ asszonyt hal�llal kellett b�ntetni az elcs�b�t�j�val egy�tt. (Deut 22:22; v�. Jn 8:3 skv.)
Az elv�l�s �ppolyan egyszerû jogi �gylet volt, mint a h�zass�gk�t�s. A h�zass�gk�t�si formula ellenkezõj�nek �nnep�lyes kijelent�s�vel: „Õ nem az �n feles�gem �s �n nem vagyok a f�rje t�bb�” (H�s 2:4) – a f�rj elk�ldhette mag�t�l a feles�g�t. Csup�n v�l�levelet kellett adnia, ami a t�rv�nyes elv�l�st bizony�totta (Deut 24:1), ennek birtok�ban az asszony �jb�l f�rjhez mehetett. A v�l�st az asszony nem kezdem�nyezhette. – J�zus el�t�lte az elv�l�st: „Amit Isten egybeszerkesztett, ember azt sz�t ne v�lassza!” (Mt 19:6). Mond�s�nak a kieg�sz�t�se ugyan arra mutat, hogy elõ�llhat olyan eset – a h�zass�gt�r�s miatt –, amikor a h�zass�g �nmag�ban felbomlik (Mt 19:9).
Az �zvegys�gre jutott asszony sorsa, fõleg ha gyermektelen�l maradt, nagyon neh�z volt. �r�k�s�d�si joga nem l�v�n, ha csak elhalt f�rj�nek a rokons�ga nem gondoskodott r�la, vissza kellett t�rnie sz�leinek a hozz�tartoz�ihoz s ott kellett sokszor kegyelemkeny�ren tengõdnie. (Olv. Ruth 1 r.) – Volt azonban a zsid�s�g k�r�ben egy jellegzetes szok�s. Ha egy fiatalasszony gyermektelen�l �zvegyen maradt, akkor meghalt f�rj�nek a testv�re tartozott õt feles�g�l venni. Ez volt az �n. levir�tus-h�zass�g. (A latin levir sz� jelent�se: s�gor). A s�gor-h�zass�g int�zm�nye egyike az asszonyok sors�t gondj�ba vevõ szoci�lis t�rv�nyeknek (Deut 25:5–6; v�. Mt 22:23 skv.).
A gyermeket az �sz. n�pe Isten �ld�s�nak tartotta, a gyermektelens�gben viszont szinte az Isten csap�s�t l�tta. Az az asszony, akinek nem volt gyermeke, g�ny t�rgya lett (Gen 16:4; 1S�m 1:6). K�l�n�sen a fi�gyermeket tekintett�k dr�ga aj�nd�knak, mivel a p�triarch�lis fel�p�t�sû t�rsadalomban f�rfi�gon �p�lt tov�bb a csal�d; a l�ny f�rjhez menv�n, egy idegen csal�dnak a tagja lett.
A gyermeknek sz�let�se ut�n nevet adtak. A n�vad�s nem volt egyik sz�lõnek sem kiz�r�lagos joga, hol az ap�r�l, hol az any�r�l olvassuk azt, hogy nevet adott a gyermeknek. A fi�gyermekeket nyolc napos korukban k�r�lmet�lt�k, ez volt a v�lsztott n�phez, az Isten sz�vets�g�hez val� tartoz�snak a testi jegye (Gen 17:9–14). A n�vad�s �s a k�r�lmet�l�s szertart�sa azonban nem f�g�tt �ssze. – A n�v jelent�startalm�ban sokszor kifejezõd�tt a sz�lõknek az �rz�se, rem�nys�ge gyermek�kkel kapcsolatban. A bibliai n�vmagyar�zatok k�z�l legtanuls�gosabb a J�k�b fiai� (Gen 29–30 r.) Az �n. theophoros nevek – amelyekben Isten neve valamilyen �sszet�telben szerepel – hitvall�s sz�mba mentek, pl. �lijj�h� (Ill�s) = „az �n Istenem az �r”, n�ha azonban a b�lv�ny-hit rossz hat�s�r�l �rulkodnak, pl. Isbaal = „Baal embere”. – A sz�rmaz�s pontosabb megjel�l�se kedv��rt gyakran haszn�lt�k a n�v mellett az apa nev�t is, pl. �sai�s, �m�cnak a fia, vagy Simon, J�n�nak a fia stb.
A csecsemõt az anyja j�val hosszabb ideig t�pl�lta, mint az ma n�lunk szok�s, h�rom �ves kor�ig is. A nevel�s csak a kicsiny gyermekkorban volt az anya feladata, az igazi nevel�s �s tan�t�s az apa dolga volt. Õ tan�totta meg az elemi gyakorlati ismeretekre �s foglalkoz�sokra a fi�t, tal�n az �r�s elemeire is. A t�rv�nyek �s szent t�rt�netek megtan�t�sa elsõrendû sz�lõi k�teless�g volt. (Olv. Ex 12:26; Deut 6:7 stb.) Iskol�kr�l a bibliai korban nem tudunk, de val�sz�nû, hogy mint a k�rnyezõ orsz�gokban, �gy Izr�elben is voltak olyan iskol�k, ahol a tisztviselõ r�teget nevelt�k. Szok�ss� v�lt a k�sei sz�zadokban az is, hogy egy-egy tud�sabb ember tan�tv�nyokat gyûjt�tt maga k�r�; a P�ldabesz�dek k�nyv�nek elsõ fejezetei egy ilyen b�lcsess�gtan�t� besz�dmodor�ban vannak fogalmazva. Tan�tv�nyok t�m�r�ltek a nagy pr�f�t�k k�r� (�zs 8:16), nemk�l�nben a Krisztus k�r�li sz�zadokban a szentiratok ismeret�ben �s magyar�zat�ban j�rtas �r�stud�k k�r�, ilyen volt P�l apostol mestere, Gam�liel (ApCsel 22:3). – A hajdani csal�di nevel�s, a tudom�nyok ap�r�l fi�ra sz�ll�sa t�kr�zõdik abban, hogy az ilyen tan�t�mester megsz�l�t�sa „atya” volt (Mt 23:9). A „mester”-nek megfelelõ h�ber sz� pedig volt a j�l ismert rabb�, vagy az �nnep�lyesebb rabb�n� (= uram). �gy h�vt�k J�zust is a tan�tv�nyai (Jn 1:38; 20:16).
Ha meghalt valaki, arra az �sz. ezt a szimbolikus kifejez�st haszn�lja, hogy „aty�ihoz gyûjtetett” = õsei mell� ker�lt. (B�r 2:10). A mond�sban kifejezõdik az a hit, hogy a meghalt ember ugyanoda jut, ahov� az õsei (az �sz. a halottak birodalm�t Se�lnak nevezte), de t�kr�zõdik benne az a konkr�t t�ny is, hogy az egyes csal�dok – ha el�g tehetõsek voltak hozz� – csal�di s�rboltot k�sz�tettek �s oda temett�k az egym�s ut�n k�vetkezõ gener�ci�kat. Ilyen volt m�r a p�triarch�k t�rt�net�ben a Makp�la-barlang. – E s�rok legismertebb t�pusa volt a hegyoldalba v�gott szoba-szerû s�rkamra, melynek a falai ment�n h�z�d� kõpadon helyezt�k el a lepelbe takart, vagy saj�t ruh�jukban eltemetett holttesteket. A hell�nisztikus korban az ilyen s�rkamr�k fal�ba m�g egyes beny�l� f�lk�ket v�gtak a holttestek sz�m�ra. A s�r�reg bej�rat�t malomkõ alak� neh�z kõlappal z�rt�k el. (V�. Mt 27:60; Mk 16:3). – A zsid�k, m�s s�mita n�pekhez hasonl�an, a halott-�get�st nem gyakorolt�k, csak eg�szen kiv�teles esetekben, mint pl. amikor Saul megcsonk�tott �s meggyal�zott test�t el�gett�k (1S�m 31:12).
A meghalt embert a hozz�tartoz�i szertart�sos k�lsõs�gek k�z�tt gy�szolt�k. Ilyen k�lsõs�g volt a ruha megszaggat�sa, vagy �ppen rossz dar�cruha �lt�se (zs�kba �lt�z�s), tov�bb� hamu vagy por hint�se a fejre, mez�tl�b j�r�s. Tiltott dolog volt pog�ny m�dra k�ssel sebeket ejteni az arcon (Deut 14:1). Hangos jajsz�val siratt�k el a meghaltat (Jer 22:18), sõt eg�sz gy�sz�neket �nekeltek el f�l�tte (2S�m 1:19–27). A szertart�sos gy�sz a hozz�tartoz�k kegyeletes k�teless�ge volt.
A csal�di vagyon �r�k�sei az apa hal�la ut�n a fi�gyermekek voltak. K�z�tt�k kiv�lts�gos jogot �lvezett az elsõsz�l�tt fi�, aki k�tszer akkora r�szt �r�k�lt, mint a t�bbiek (Deut 21:17). A le�nyok nem r�szesedtek az �r�ks�gben, kiv�ve ha fi�-�r�k�s nem volt. Ilyen esetben a csal�di vagyon le�ny�gon �r�klõd�tt, de hogy a nemzets�gek k�z�tt birtokjogi probl�m�k fel ne mer�ljenek, az ilyen le�nyok csak a saj�t nemzets�g�kbõl val� f�rfihoz mehettek feles�g�l. (Num 27:8 �s 36:8). Ha le�nyut�dok sem voltak, akkor az elhaltnak a birtok�t a testv�rei �r�k�lt�k.

2. T�rsadalmi tagol�d�s

A p�triarcha-t�rt�netekben a t�rsadalomnak olyan k�pe t�kr�zõdik, mely szerint egy-egy kisebb rokons�gi k�tel�k, nemzets�g (kl�n) a csal�dfõ ir�ny�t�sa alatt �l egym�s mellett, v�ndorol nom�d �let�tj�n �s v�gzi mindenki a r� esõ munk�t. A legkiterjedtebbnek le�rt nemzets�g e t�rt�netekben az Egyiptomba bek�lt�zõ J�k�b csal�dja: hetven f�rfi a hozz�juk tartoz� asszonyokkal, gyermekekkel �s szolg�kkal. (Gen 46 r.) A honfoglal� Izr�el t�rsadalma egy ideig megõrizte ezt a p�triarch�lis nemzets�gi szervezetet. Bibliai �br�zol�s szerint a leteleped�s t�rzsenk�nt s azon bel�l nemzets�genk�nt t�rt�nt. Ahol tehett�k, megh�doltatt�k az õslak� k�na�niakat �s szolgasorsban tartott�k õket. Maguk az izraelit�k pedig az orsz�g uralkod� szabad n�pess�g�t alkott�k. Az ut�bbinak a kifejez�se h�ber�l: am-h�’�rec = „az orsz�g n�pe”. (Jer 1:18 stb.) Ez a kifejez�s k�l�nben mindig az orsz�g uralkod� r�teg�t jelentette. M�g a p�triarch�k idej�ben a k�na�nit�k voltak az „orsz�g n�pe” (Gen 23:12–13; v�. Num 14:9), a honfoglal�s ut�n azonban m�r az izr�elit�kat illette ez a n�v. �jra v�ltozott a n�v jelent�se a fogs�g ut�ni korban, amikor az orsz�g jelentõs h�nyad�t bek�lt�z�tt idegenek vett�k birtokba s k�z�tt�k a hazat�rt zsid�s�g, a „fogs�g n�pe”, csak nehezen boldogult �jj��p�tõ munk�j�ban (Ezsd 4:4; 9:1). – Mindenesetre m�g a b�r�k �s a kir�lys�g kor�ban az izraelit�k alkott�k azt a n�pr�teget, amely� volt a f�ldbirtok �s amely mint a szabad polg�rok k�z�ss�ge, teljes joggal vehetett r�szt a k�z�letben csak�gy, mint a k�l�nb�zõ foglalkoz�sok v�gz�s�ben.
A k�z�gyek int�z�s�re a n�p eg�sze term�szetesen nem j�hetett mindig �ssze, hanem ez k�pviseleti alapon t�rt�nt. Legr�gebbi, m�r a M�zes kor�ban el�nk vet�tett alakja ennek az, hogy a nemzets�gfõk, az �n. v�nek test�lete int�zte a k�z�gyeket, a b�r�skod�st, sõt ez volt a vall�sos gy�lekezet k�pviselete is. (Ex 3:16; 24:1 stb.) Az igazgat�s �s b�r�skod�s decentraliz�l�s�nak a k�p�t a kisebb t�rsadalmi egys�gekre n�zve pedig Ex 18:24–26 mutatja be. – A leteleped�s ut�n egy-egy v�rosnak a v�nei, azaz csal�dfõi voltak az elõlj�r�k �s b�r�k. Csak a kir�lys�g kor�ban t�rt�nt olyan v�ltoz�s, melynek sor�n kialakult egy elõkelõ, tiszts�gviselõ �s vagyonos n�poszt�ly, amely egyfajta sz�rmaz�si �s vagyoni arisztokr�ci�t k�pezett az orsz�g egyszerûbb lakoss�ga f�l�tt. Ezek a fõemberek, vagy nemesek lettek azt�n az orsz�g �gyeinek az int�zõi a „v�nek” p�triarch�lis test�lete helyett.
A honfoglal�skor �gy osztott�k fel az orsz�g f�ldj�t, hogy a t�rzseken �s nemzets�geken bel�l egyform�n r�szesedj�k belõle minden csal�d s �gy egyforma vagyoni szinten �lljon az eg�sz szabad n�pess�g. Ez a vagyoni egyenlõs�g azonban a sz�zadok m�lt�val nagym�rt�kben eltol�dott. Az archeol�gia pl. arr�l tan�skodik, hogy m�g a Kr. e.-i X. sz�zadban egy-egy v�rosban a h�zak eg�szen egyform�k voltak nagys�gra, berendez�sre n�zve, addig a VIII. sz.-ban m�r voltak nagyobb �s gazdagabban berendezett h�zak, m�gpedig k�l�n v�rosnegyedben, elk�l�n�lve a szeg�nyebb n�pr�teg kisebb h�zait�l. �ppen ez alatt a k�t �vsz�zad alatt ment v�gbe Izr�elben a nagy t�rsadalmi �talakul�s. Egyik oldalon felhalmoz�dott a vagyon, megindult a „h�zat h�zhoz, f�ldet f�ldh�z ragaszt�s” folyamata (�zs 5:8). A m�sik oldalon pedig kialakult egy elszeg�nyedett, sõt elad�sodott n�pr�teg, a nincstelenek oszt�lya (h�ber sz�val: dall�m). Az �sz. t�rv�nyei megpr�b�ltak seg�teni ezen a helyzeten. Idõnk�nt �jra fel kellett volna osztani a f�ldet ar�nyosan a csal�dok k�z�tt; az elz�logos�tott birtokot fel kellett szabad�tani, az ad�ss�gokat elengedni, az ad�ss�ga miatt rabszolg�v� k�nyszer�lt izraelit�nak vissza kellett adni a szabads�g�t. Mindezeknek a foglalata lett volna a h�t �venk�nt sorra ker�lõ szombat-�v �s minden �tvenedik esztendõ, a jubileumi �v, mint a nagy elenged�snek, felszabad�t�snak az alkalmai. (Deut 15 r. �s Lev 25 r.) – Hogy azut�n e rendelkez�seket v�grehajtott�k-e, az k�ts�ges. A gazdagok nem sz�vesen adt�k ki kez�kbõl azt a vagyont, amit egyszer megszereztek. (Olv. Jer 34:12 skv.) A nagy pr�f�t�k t�rsadalom-kritik�j�nak �ppen a vagyonos n�poszt�ly embertelens�ge volt a l�treh�v�ja. (�m 5:11–12; 8:4–6; Mik 2:1–2; 3:1–3 stb.) Ennek ellen�re az oszt�lyellent�t szemmel l�that�an probl�m�ja volt a fogs�g ut�ni kornak is (Neh 5:1–5).
Az elszeg�nyedett emberek rendszerint elszegõdtek napsz�mosoknak, ak�r napi b�r�rt, ak�r id�nymunk�soknak, mint p�sztorok, arat�k, vagy sz�retelõk. Az ilyen munk�sok �vi b�re – bibliai �s Bibli�n k�v�li adatok �sszevet�s�bõl l�that�an – 10 ez�st sekel volt (V�. Ex 21:32; Deut 15:18). A t�rv�ny e munk�soknak az �rdekeit is v�dte az esetleg igazs�gtalan munkaad�kkal szemben, elrendelte pl, hogy a napsz�most ki kell fizetni minden este (Deut 24:14–15).

A rabszolgas�g.

Mint ahogyan az �korban minden�tt, �gy Izr�elben is voltak rabszolg�k. Nagy r�szben idegen sz�rmaz�s�ak voltak ezek, akiket h�bor�ban szereztek, vagy p�nz�rt v�s�roltak; egy rabszolg�nak 30 ez�st sekel volt a megszabott �ra (Ex 21:32). De voltak izraelita rabszolg�k is, akik ad�ss�guk let�rleszt�s�re voltak k�nytelenek eladni magukat vagy csal�dtagjaikat erre a sorsra. Az ut�bbiakra n�zve nemcsak embers�gesebb b�n�sm�dot �r elõ a t�rv�ny, hanem azt is, hogy a szombat-�v elj�tt�vel fel kell õket szabad�tani (Ex 21:2–11), sõt m�g n�mi anyagi t�mogat�ssal is el kellett õket l�tni, hogy �j �letet kezdhessenek. (Deut 15:12 skv.) Ha azonban a rabszolga nem akart �lni a felszabadul�s lehetõs�g�vel, akkor eg�sz �let�re szolga maradt. – K�l�nbs�g volt a p�nzen vett �s az ura h�z�n�l sz�letett rabszolga k�z�tt, amennyiben az ut�bbi nem szabadulhatott fel. A rabnõk valamelyik�t az ura t�rv�nyes �gyas�v� emelhette (v�. Gen 16:1–4), a tõle sz�letett gyermeket adopt�lhatta �s ak�r �r�ks�get is ruh�zhatott r�, ha az elsõbb rang� feles�g�tõl gyermeke nem volt (Gen 15:2; v�. 21:10).
A mag�nemberek nem sok rabszolg�t tartottak. A vel�k val� b�n�sm�d is, k�l�n�sen a r�gebbi korban patriarch�lisnak, csal�diasnak l�tszik. (Olv. Gen 24 r.) T�rv�ny szerint ki kellett terjeszteni r�juk is a szombatnap pihenõj�t s bevont�k õket a csal�di k�rben meg�lt �nnepekbe (Ex 12:44; 20:10). Ettõl eltekintve azonban helyzet�ket jellemzi az a kifejez�s, hogy a szolga ur�nak a „p�nze”, azaz j�sz�ga, vagyont�rgya (Ex 21:21). – Az egyes csal�dok rabszolg�in k�v�l voltak �llami rabszolg�k is, akik templomi szolg�latra voltak rendelve, vagy �p�tkez�sekn�l, b�ny�kban, kir�lyi birtokokon dolgoztak. – �gy l�tszik, hogy nagyobb �llami v�llalkoz�sokn�l m�g a szabad izr�eli lakoss�gob�l is toboroztak k�nyszermunk�sokat, mint pl. Salamon a nagy �p�tkez�sein�l. (1Kir 5:13 skv.)

A j�vev�nyek.

Volt az izr�eli t�rsadalomnak m�g egy r�tege, amelyet meg kell eml�ten�nk: a Biblia „j�vev�nyeknek” nevezi õket. Az �kori keleten �ratlan t�rv�ny volt a vend�gjog s ak�r gazdas�gi, ak�r politikai okokb�l b�rki ig�nybe vehette egy m�sik n�pnek a v�delm�t �s vend�gbar�ts�g�t. Ez a vend�gszeretet azonban bizonyos m�rt�kben korl�tozott volt. A j�vev�nynek adtak ugyan �letlehetõs�get, de nem sz�m�tott a t�rzslakoss�ggal egyenjog� polg�rnak. Jobb�ra napsz�mosk�nt tartott�k fenn magukat e j�vev�nyek. Helyzet�k legs�lyosabb von�sa az volt, hogy ha bajba ker�ltek, egyed�l �lltak, nem volt melett�k a rokoni szolidarit�s. A szoci�lis gondoskod�s� t�rv�nyek ez�rt veszik v�delm�kbe a j�vev�nyeket is, egy�tt emlegetv�n õket a szeg�nyekkel, �zvegyekkel �s �rv�kkal s titltj�k a f�l�tt�k val� hatalmaskod�st, eml�keztetv�n arra, hogy egykor Izr�el is j�vev�ny volt Egyiptomban (Ex 22:21).

3. Az �llami �let

A honfoglal�s ut�n Izr�el n�pe m�g j� ideig t�rzsi nemzets�gi szervezetben �lt. B�r az amfiktionikus jellegû sz�vets�g egys�gbe foglalta volna az eg�sz n�pet, egys�ges megmozdul�sokra csak egyes nagy h�bor�s veszedelmek eset�ben ker�lt sor. Maguk a t�rzsek azonban meglehetõsen elk�l�n�lten, saj�t igazgat�s alatt �ltek, az �n. b�r�k is jobb�ra csak egy-egy t�rzsnek, vagy legfeljebb n�h�ny szomsz�dos t�rzsnek voltak a vez�rei �s korm�nyz�i.
Mintegy k�tsz�z �vvel a honfoglal�s ut�n a t�rzsi-nemzets�gi szervezet m�r meglehetõsen felbomlott; egyes t�rzsek beolvadtak, m�sok – mint Efraim, vagy J�da – vezetõ szerepre tettek szert. V�g�l a t�rzsi k�z�ss�g �sszetart� ereje �s k�zigazgat�sa hely�be a kir�lys�g int�zm�nye l�pett. A kir�lys�ggal szemben az izraelit�k eleinte tart�zkod�k voltak. Ennek elvi alapja, a theokr�cia (Izr�elnek az �r a kir�lya) nem felt�tlen�l k�sei absztrakt teol�giai gondolat. Nagyon j�l indokolja az egykor� vil�gban l�tott gyakorlat, ahol az egyes orsz�gok kir�lyai szinte istenk�nt voltak n�p�k f�l� emelve, amibõl k�vetkezett az �nk�nyuralom. A theokratikus be�ll�totts�g� tiltakoz�s (amely mindenesetre pr�f�tai jellegû volt) �ppen a Jahve-hit tisztas�g�t �s a n�p szabads�gjogait f�ltette a kir�lys�gt�l. (Olv. 1S�m 8:11–18.) – A fejlõd�s m�gis elker�lhetetlen�l a t�rzsi sz�vets�get felv�lt� �llam �s a kir�lys�g fel� haladt.
Saul kir�lys�ga – mint tudjuk – m�g egyszerûen szervezett, fõk�nt katonai jellegû monarchia volt. D�vid �s Salamon azonban m�r igazi nagy keleti uralkod�k voltak, akik nemcsak v�dekezõ-felszabad�t�, hanem h�d�t� h�bor�kat is folytattak, nagy �p�tkez�sekkel emelt�k �s �r�k�tett�k meg uralkod�suk f�ny�t, azonk�v�l egy politikailag �s p�nz�gyileg is j�l megszervezett birodalmat hoztak l�tre. Salamon a r�gi t�rzsi tagol�d�s hely�be az 1Kir 4:7–19-bõl l�that� �j provinci�lis beoszt�st l�ptetett �letbe, ami elsõsorban p�nz�gyi c�llal k�sz�lt, az ad�ztat�s �s a rendszeres szolg�ltat�sok alapj�ul. – A kett�szakadt orsz�g kir�lyai pr�b�lt�k ugyan ut�nozni D�vid �s Salamon nagyszab�s� korm�nyz�s�t, a val�s�gban azonban messze elmaradtak m�g�tt�k. A k�t politikailag is, gazdas�gilag is legy�ng�lt orsz�g egy szintre ker�lt azzal a tucatnyi kis sz�riai kir�lys�ggal, amelyekhez olyan igen akartak hasonl�tani az izraelit�k a kir�lys�g bevezet�sekor (1S�m 8:5.20).
A kir�ly – �pp�gy, mint a t�bbi keleti n�pekn�l – kiv�lts�gos szem�ly volt. Nem isten�tett�k ugyan, mint m�s orsz�gok kir�lyait, de a D�vid csal�dj�val k�t�tt sz�vets�gben kifejezõdik az a gondolat, hogy a kir�lyt Isten a fi�v� fogadja (2S�m 7:14). Ez az adopci� (v�. Zsolt 2:7) megint nem valami misztikus, vagy mitol�gikus isteni sz�rmaz�s kifejezõje, hanem egyszerûen az atyai szeretetbe �s t�mogat�sba fogad�snak a kinyilv�n�t�sa. A kir�ly szem�lye, enn�l fogva elvileg szent �s s�rthetetlen (1S�m 24:7), ami azonban zavaros politikai viszonyok idej�n nem volt akad�lya a kir�lygyilkoss�goknak. – A kir�lyi tiszts�gbe iktat�s rendszerint �gy t�rt�nt, hogy a fõpap az uralkod�i jelv�nyt, a diad�mot fej�re helyezte a kir�lynak, tov�bb� szentelt olajjal megkente a haj�t, az Istentõl j�võ kharizmatikus erõk �t�rad�s�nak a jelek�nt, a n�p pedig ujjongva ki�ltotta: Kir�lly� lett (pl. J�hu! 2Kir 9:13). – Ez a k�t t�rv�nyes kell�ke volt a kir�lyv�laszt�snak: az isteni designatio, a n�p r�sz�rõl pedig az acclamatio.
A korm�nyz�s teendõit a kir�ly elsõsorban udvari tisztviselõin kereszt�l gyakorolta. M�r D�vid udvar�ban ott tal�ljuk azokat a fõtisztviselõket, akik a k�sõbbi korokban is szinte miniszteri jelleggel ir�ny�tott�k legfelsõ fokon az �llam �let�t (olv. 2S�m 20:23–26). K�z�tt�k elsõ helyen ker�ltek eml�t�sre a katonai tiszts�gviselõk, a hadsereg fõvez�re �s a kir�lyi testõrs�g parancsnoka (ld. a k�v. fejezetet). Az ad��gyek �s k�zmunk�k int�zõi az orsz�g gazdas�gi �let�nek az ir�ny�t�s�val �s fel�gyelet�vel voltak megb�zva. Nevezetes feladata volt az „�rnoknak” (sz�f�r), aki a kir�lyi rendeleteket fogalmazta, valamint a k�lf�ldi orsz�gokkal a levelez�st folytatta. Ugyancsak �r�stud� hivatal volt az „eml�k�r�” (m�zk�r) tiszts�ge. Ez ut�bbi nem egyszerû kr�nika-�r� volt, hanem ink�bb az a szem�ly, aki a k�l�nb�zõ hivatalos �gyeket a kir�ly el� terjesztette, tov�bb� a korm�nyz�si teendõk rendj�re „eml�keztetett” (ez a m�zk�r sz� jelent�se), egysz�val �llamtitk�r �s udvarmester volt egy szem�lyben. Valamennyi udvari tisztviselõ k�z�l legfõbb volt azonban az, akit az �sz. k�r�l�r�ssal �gy nevez meg, hogy a „kir�lyi h�z fõembere” (pl. �zs 22:15) s mai sz�val minisztereln�knek, vagy kancell�rnak nevezn�nk. Az õ ellenõrz�se al� tartoztak az orsz�g �sszes hivatalai, az õ pecs�tje hiteles�tette legfelsõ fokon az �llami iratokat. Hivatali jelv�nye, a „kulcs” jelezte, hogy õ a palota legfõbb õre is, a kulcsok hatalma (ahogyan a lak�sr�l sz�l� fejezetben utaltunk r�) az õ kez�be adta a kir�ly ut�n a legfelsõ int�zked�s jog�t. – D�vid �s Salamon udvar�ban nagy tekint�lye volt az udvari pr�f�t�knak is (N�t�n, G�d), akiknek a tan�csait, sõt b�r�l� szavait is engedelmesen fogadt�k ezek a kir�lyok. Az udvari pr�f�tas�g megmaradt a k�sõbbi idõkben is, de nem annyira a Jahvizmus kritikai-helyesb�tõ �ll�spontj�t k�pviselve, mint ink�bb azt a g�pies szerepet j�tszva, amely j�l�tet, b�kess�get, vagy gyõzelmet hirdetett akkor is, amikor �t�letre kellett volna felk�sz�lni (olv. Jer 28 r.) – V�g�l a legmagasabb tiszts�gviselõk k�z� tartozott a fõpap is, akinek a tan�csa, �ll�sfoglal�sa szint�n d�ntõ jellegû volt, sõt politikai felelõss�ggel is j�rt, ahogyan azt Ebj�t�r fõpap p�ld�ja mutatja a Salamon �s Ad�nia k�zti tr�nvisz�ly idej�n. (1Kir 1:7; 2:26–27.)
A kir�lyi csal�d tagjai term�szetesen rangjuknak megfelelõ m�don �ltek az udvarban. A h�rem elõkelõbb asszonyait�l sz�letett kir�lyfiak k�l�n palot�ban laktak. A tr�n�r�k�st a kir�ly rendszerint m�g �let�ben kijel�lte, sõt betegs�g vagy egy�b ok miatt az a kir�ly mellett r�gensk�nt is uralkodott olykor (2Kir 15:5). �gy l�tszik, hogy mint a keleti orsz�gokban �ltal�ban, �gy Izr�elben is kiemelkedõ szerepe volt a kir�ly anyj�nak (geb�r�h = anyakir�lynõ), mint tan�csad�nak (olv. 1Kir 2:19; Jer 29:2; v�. D�n 5:10). Egy �zben az is megt�rt�nt J�d�ban, hogy Atalja anyakir�lynõ fi�nak a hal�la ut�n mag�hoz ragadta a kir�lyi hatalmat (2Kir 11:1).
A kir�lyt ugyan a gy�lekezetben is elsõ hely illette meg, m�gis a kultusz v�gz�se a paps�g feladata volt. Izr�elben nem k�vett�k azt a gyakorlatot, ami sok keleti orsz�gban ismeretes volt, hogy ti. a kir�ly egy�ttal a fõpapi tisztet is bet�lt�tte. A hagyom�ny m�r a pusztai v�ndorl�s idej�n is elk�l�n�tette a vil�gi �s kultuszi vezet�st M�zes �s �ron alakj�ban s a k�sõbbi idõben sem volt szabad a kir�lynak beleavatkozni a kultusz v�gz�s�be. Ennek ugyan ellentmondani l�tszik n�h�ny olyan eset, amikor a kir�ly is �ldozatot mutat be, ez azonban olyankor t�rt�nik, amikor egy szenthely, vagy olt�r haszn�latba v�tel�rõl van sz� s azut�n a kir�ly �tadja a kultusz v�gz�s�nek a jog�t �s k�teless�g�t a paps�gnak. (D�vid 2S�m 6:17; Salamon 1Kir 8:63–64; Jerobo�m 1Kir 12:32–33; �h�z 2Kir 16:12.15). T�pusa ennek az elj�r�snak az az �br�zol�s, amely szerint a pusztai v�ndorl�s idej�n az elsõ �ldozatot a papszentel�s alkalm�val maga M�zes mutatta be az olt�ron (Lev 8 r.). Egy�b�nt azonban a kir�lynak a kultusz v�gz�s�be val� beavatkoz�s�t szigor�an el�t�lt�k, ahogyan az a Kr�nik�k �r�j�nak Uzzi�s f�l�tt kimondott kritik�j�b�l l�that� (2Kr�n 26:16 skv.). – Nem �rvendett n�pszerûs�gnek a Makkabeusok fõpap-kir�lys�ga sem. A fogs�g ut�ni sz�zadokban ink�bb az volt a helyzet, hogy politikai �n�ll�s�g h�j�n a fõpap volt a gy�lekezet-�llam vezetõje, ebbe az ir�nyba mutat Zakari�s pr�f�t�nak a re�lis helyzettel val� sz�mol�sa a 6:9–15 pr�f�ci�j�ban.

4. Izr�el h�bor�i

A nom�d t�rzsek f�rfin�p�nek fegyverhez is �rtõ, harcra k�sz embereknek kellett lenni�k, hogy sz�ks�g eset�n n�p�k �s javaik v�delm�re kelhessenek. A pszt�ban v�ndorl� izr�eli t�rzsek megsz�ml�l�s�n�l (f�ggetlen�l a Num 1 r. r�szadatainak a kiritikai meg�t�l�s�tõl) jellemzõ, hogy sz�m szerint a fegyverfoghat� f�rfiakat tartott�k nyilv�n. Az az �br�zol�s is k�zenfekvõ, hogy a v�ndorl�s sor�n a fegyveres erõk n�gy oszlopa k�zrefogta a t�rzsek k�z�s palladium�t, a szent l�d�t �s a hozz� tartoz� s�trat, tov�bb� mindazt, ami v�delemre szorult. A fegyvereseknek kellett felvenni�k a harcot a beduin t�rzsekkel s r�juk v�rt azt�n a honfoglal�s harcainak a megv�v�sa.
Hogy milyen lehetett e nom�d t�rzsek fegyverzete, azt �kori �br�zol�sokb�l ismerj�k. K�zismert pl. a beni-hasani falfestm�ny, amely egy Egyiptomba bev�ndorl� �zsiai csoportot �br�zol. A f�rfiak fegyerzete �j �s ny�l, tov�bb� l�ndzsa �s fejsze. Ilyen fegyvereik lehettek a v�ndorl� �s honfoglal� izraelit�knak is: val�di k�nnyû fegyverzet, amely kev�ss� volt alkalmas a k�na�ni v�rosok v�v�s�ra. E v�rosok egy r�sz�t hadicsellel, fort�lyos lerohan�ssal siker�lt k�zre ker�teni (pl. J�zs 8:10–22; B�r 1:23–25), a t�bbieket csak hosszabb idõ m�lt�n tudt�k elfoglani.
A leteleped�s ut�n Izr�el a fegyverkez�s �s a hadvisel�s technik�j�ban is hasonult a k�na�ni viszonyokhoz. A b�r�k kor�nak, sõt Saul �nv�delmi harcainak a sor�n fejlõd�tt od�ig ez a technika, hogy D�vid m�r t�mad� h�bor�kat folytathatott. Legfontosabb feladat volt itt mindenesetre a korszerû fegyverzet �s hadsereg megteremt�se.
Az eml�tett fegyverek k�z�l a ny�l �s a l�ndzsa f�b�l k�sz�lt, csak a hegy�k volt bronzb�l, k�sõbb vasb�l. A legegyszerûbb fegyverek k�z� tartozott a parittya, amely k�z�ns�ges kõ elhaj�t�s�ra val� volt, a gyakorlott ember kez�ben m�gis j� fegyver lehetett; az �kori hadseregekben eg�sz paritty�s osztagok voltak (v�. B�r 20:16). Leg�rt�kesebb fegyver volt az eg�szen f�mbõl k�sz�lt kard, ink�bb (f�l m�ter k�r�li hossz�s�g�) tõr. – V�dõfegyverk�nt haszn�lt�k a bõrbõl vagy f�b�l k�sz�lt k�nnyû kerek pajzsot; ugyancsak bõrbõl k�sz�lt az egy egyszerûbb p�nc�l �s sisak. Az ut�bbiaknak a f�mbõl k�sz�lt v�ltozata, tov�bb� az eg�sz testet v�dõ „nagy pajzs” a neh�z fegyverzetû gyalogs�gnak, illetve kiv�l� vit�zeknek a fegyvere volt, ugyan�gy a l�ndzsa hosszabb v�lfaja, a d�rda vagy gerely is. Az igazi „�llig felfegyverzett” elõkelõ harcos t�pus�t G�li�t alakj�nak a bemutat�s�n�l l�thatjuk (1S�m 17:5–7).
A hadsereg t�lnyom� r�sze gyalogs�gb�l �llt. Lovass�gr�l csak a fogs�g ut�ni k�sei sz�zadokban lehet besz�lni. Ellenben a k�na�ni n�pek m�r a honfoglal�s kor�ban rendelkeztek harcikocsi-egys�gekkel; �pp ezekkel nem tudt�k felvenni a k�zdelmet a gyeng�n felfegyverzett izraelita gyalogosok (B�r 1:19). A f�mbõl k�sz�lt harcikocsi ugyanolyan mint�j� volt, mint aminõket a g�r�g csatajelenetek rajzaib�l ismer�nk: k�nnyû k�tkerekû kocsi, melybe k�t l� volt fogva, mag�n a kocsin pedig h�rom ember foglalt helyet, a kocsihajt�, a harcos �s a fegyverhordoz�. Mivel �gy a harcikocsi, mint a l� dr�ga (import�lt) port�ka volt, Izr�elben csak el�g k�sõn, Salamon kor�ban ker�lt sor bevezet�s�kre.
A „messzehord� fegyverek” (ny�l, parittya) hat�s�n, meg a fegyelmezett csapatmozdulatok v�grehajt�s�n k�v�l az �tk�zetben d�ntõ t�nyezõ volt a k�zdõ katon�k szem�lyes ereje �s b�tors�ga. Az egym�ssal szemben �ll� seregek l�tsz�ma a r�gi idõben nem is volt olyan nagy. Val�s�gnak lehet elfogadni, hogy Gedeon 300 emberrel (B�r 7:7), vagy Saul 600 fõnyi sereggel (1S�m 13:15) komoly gyõzelmet tudott aratni. Ilyen k�r�lm�nyek k�z�tt term�szetesen nagy becs�let�k volt a nagyerejû hõs�knek. Saul „ahol csak l�tott egy b�tor f�rfit, azt mag�hoz fogadta” (1S�m 14:52), D�vid kiv�l� harcosai n�v szerint is fel vannak sorolva (2S�m 23:8–39). Vit�zs�g�k kimutat�s�ra k�l�n is alkalom ny�lt az olyan D�vid–G�li�t-f�le p�rviadalokban, aminõk az �korban is szok�sban voltak.
A t�rzsi sz�vetkez�s amfiktionikus jelleg�nek megfelelõen az �sz. gyakran �rja le �gy Izr�elnek egy-egy katonai v�llalko�s�t, mint �nk�ntes n�pf�lkelõk t�borbasz�ll�s�t, amikoris az egym�shoz k�zel esõ t�rzseket mozg�s�tott�k (B�r 4:10; 6:35). Az ilyen n�pf�lkel�seknek azonban gyenge oldalai is voltak, mint pl. a hi�nyos fegyverzet �s felszerel�s, a csapatok begyakorlatlans�ga. Az ilyen seregekn�l a nagy l�tsz�m nem felt�tlen�l d�ntõ t�nyezõ, j� illusztr�ci�ja ennek a Gedeon-t�rt�net (B�r 7:1–8). A kir�lys�g kor�ban ez�rt sz�ks�gk�ppen l�trej�tt az �lland� hadsereg, ilyenre kell gondolnunk, amikor Saul �s D�vid „saj�t embereirõl”, vagy szolg�ir�l olvasunk (1S�m 23:25; 2S�m 3:22), akik zsold�rt, vagy adom�ny�rt katon�skodtak. – K�l�n szerepe volt a kir�lyi testõrs�gnek, amely gyakran idegen zsoldosokb�l �llt, mint a D�vid idej�ben gyakran emlegetett „ker�ti �s pel�ti” testõrs�g. (Nev�k jelent�se val�sz�nûleg: kr�taiak �s filiszteusok; 2S�m 8:18 stb.) – A k�sõbbi nagy defenz�v h�bor�kn�l, az assz�r, babiloni seregekkel szemben azonban mindig sz�ks�g volt az �ltal�nos mozg�s�t�sra. A kir�lys�g kor�ban idõnk�nt v�grehajtott n�psz�ml�l�sok j�r�szt ennek az alapj�ul szolg�ltak. A v�delmi h�bor�kban nagy jelentõs�ge volt az erõd�tett v�rosoknak, nagyr�szt ugyanazoknak, amelyek m�r a k�na�nit�knak is a v�raik voltak. T�bb m�ter vastag �s magas kõfallal, esetleg kettõs falgyûrûvel voltak k�r�lv�ve s a kapuk mellett �s a sarkokon kiugr� b�styatornyokkal voltak megerõs�tve. A belsõ v�rosban rendszerint volt m�g egy k�l�n v�rtorony, h�ber n�ven migd�l, az ostromlottak v�gsõ mened�ke. – E v�rosok ostroma k�l�n nagy had�szati feladat volt. A t�mad�k rendszerint a t�bb idõbe, de kevesebb ember�ldozatba ker�lõ ostromz�rat alkalmazt�k elõsz�r, hogy a k�lsõ seg�ts�gtõl �s ut�np�tl�st�l elz�rt v�rost ki�heztet�ssel b�rj�k megad�sra (2Kir 17:5; 25:1–4). K�zben r�zs�tosan emelkedõ s�ncfalat, t�lt�st emeltek f�ldbõl a falmagass�gig, hogy azon �t rohanhass�k meg a v�rost (Jer 32:24). Haszn�ltak ostromg�peket, falt�rõ kosokat is a falak megrong�l�s�ra (Jer 33:4). Ha azut�n siker�lt r�st t�rni a falakon, az ostroml� katonas�g be�z�nl�tt a v�rosba �s kezdõd�tt az �ld�kl�s, zs�km�nyol�s, az �p�letek felgy�jt�sa. A babiloni h�bor�ban elfoglalt Jeruzs�lemrõl a Siralmak k�nyvek 2. �s 4. r.-e szinte ugyanazt a k�pet festi, mint Fl. Josephus a Kr. u. 70-es r�mai h�bor� v�gsõ ostrom�r�l.
A h�bor� mindig irgalmatlan �s gyilkosan prof�n dolog, az volt Izr�el t�rt�net�ben is. Ann�l feltûnõbb, hogy egy-k�t helyen sz� van az �sz.-ben „az �r h�bor�ir�l” (1S�m 18:17; 25:28), sõt az azokr�l �rt k�nyvrõl is (Num 21:14). Ismeretes ez a kifejez�s is, hogy „h�bor�t szentelni” (pl. Jer 6:4), ami esetleg azt a fon�k gondolatot �bresztheti, hogy az �sz. szerint a h�bor� valami „szent �gy” volt. – Annyi bizonyos, hogy Izr�elnek volt egy olyan �g�rete, hogy az �r hadakozik �rt�k (Ex 14:14), ezt szeml�ltetik olyan csata-le�r�sok, amelyeknek sor�n Isten valami term�szeti, elemi erõ vagy csap�s felhaszn�l�s�val zavarja meg az ellens�g sorait (pl. 1S�m 7:10). De hogy Izr�el h�bor�it nem lehetett minden tov�bbi n�lk�l az �r �gy�vel azonos�tani, sem pedig seg�tõ jelenl�t�t nem lehetett mechanikusan felid�zni �s biztos�tani, azt mutatj�k az olyan esem�nyek, amikor az �r m�g a jelenl�t�t jelk�pezõ szent l�d�t is hagyta ellens�g kez�re ker�lni (1S�m 4 r.), vagy hagyta templom�t romm� lenni, amikor „szolg�j�t”, a babiloni kir�lyt elhozta Jeruzs�lem ellen (Jer 25:9). A „h�bor�t szentelni” kifejez�s k�l�nben egy r�gi, primit�vebb gondolatk�rbõl maradt fenn s jelentette a csat�t megelõzõ or�kulum-k�r�sen, �ldozat-bemutat�son k�v�l fõleg a katon�k „megszentel�s�t” (J�zs 3:5), bizonyos ritu�lis tisztas�gi �s megtart�ztat�si szab�lyok k�telezõv� t�tel�vel (1S�m 14:24; 21:5). – E r�gi h�bor�k egyik kegyetlen szok�sa, a h�r�m, az elfogalt v�rosok lakoss�g�nak �s javainak az „odaszentel�se”, azaz elpuszt�t�sa (J�zs 6:17–19) pedig egy r�gi t�rsadalomt�rt�neti mot�vum eml�k�t õrzi s arra az idõre eml�keztet, amikor az „ember-anyag” m�g nem volt k�l�n�sebb �rt�k, mert a rabszolgatart�s m�g nem volt olyan m�rvû, mint a k�sõbbi idõkben. – Mindezek teh�t egy letûnt kornak a tartoz�kai voltak s nem k�pezhetik semmif�le szent-h�bor� ideol�giai alapj�t.