F�LDRAJZI �TTEKINT�S1.

Bevezet�s.

A bibliai t�rt�netek sz�ntere elsõsorban a Szentf�ld, Palesztina. Itt �lte t�rt�neti �let�t az �sz�vets�gi v�lasztott n�p, itt �lt �s tan�tott a test szerint k�z�l�k sz�rmazott J�zus, innen indult el h�d�t� �tj�ra az evang�lium. A Bibli�ban foglaltak f�ldrajzi h�tter�nek az ismeret�hez teh�t elsõsorban Palesztin�t kell megismern�nk. – A bibliai t�rt�netek egy r�sze azonban Paleszt�n�n k�v�l j�tsz�dik le, vagy legal�bbis kapcsolatban �ll m�s orsz�gokkal, ez�rt sz�ks�ges egy pillant�st vetn�nk Egyiptomra, Mezopot�mi�ra s a Palesztin�val szomsz�dos kisebb orsz�gokra.
Az itt k�vetkezõ f�ldrajzi �ttekint�s a bibliai kor viszonyaira tekint elsõsorban. Ezt az�rt jegyezz�k meg, mert Palesztina egyes t�jainak, v�rosainak a neve a bibliai kor �ta, fõleg az arab t�rh�d�t�s k�vetkezt�ben, megv�ltozott. E le�r�sban �ltal�ban a bibliai neveket alkalmazzuk s csak ahol fontos �s sz�ks�ges, id�zz�k a modern – arab, illetve izr�eli – neveket, tov�bb� utalunk a megv�ltozott f�ldrajzi viszonyokra.

Palesztina f�ldrajz�ra n�zve, a r�mai �r�k �s a Kr. u.-i elsõ sz�zadokban Palesztin�t j�rt zar�ndokok sz�rv�nyos adatait�l eltekintve, az elsõ nagyjelentõs�gû munka a caesareai Eusebius mûve a Szent�r�sban levõ f�ldrajzi nevekrõl. E k�nyv a hagyom�nyokra t�maszkodva igyekszik meghat�rozni a bibliai v�rosok fekv�s�t, egym�st�l val� t�vols�guk k�zl�s�vel is. A k�z�pkorban ism�t a zar�ndokok �tle�r�sai, tov�bb� a keresztes h�bor�k t�rt�nete szolg�ltat adatokat. – A XIX. sz�zad Palesztina-utaz�i adnak igaz�n rendszeres �s r�szletes �tle�r�sokat (De Saulcy, Clermont Ganneau �s m�sok, k�l�n�sen az amerikai Robinson). Elõker�lnek f�ld feletti r�g�szeti leletek, amelyeket azt�n a XX. sz�zad �sat�sai eg�sz�tenek ki. De ezek elõfelt�telek�nt m�g a m�lt sz�zadban megalakultak Angli�ban, N�metorsz�gban, Amerik�ban a Palesztina-kutat� t�rsas�gok, melyeknek a t�mogat�s�val kezdõd�tt meg Palesztina felt�rk�pez�se, f�ldrajzi �s archeol�giai kutat�sa.

A bibliai f�ldrajzhoz magyar nyelvû forr�sul szolg�lnak a Bibliai Lexikon egyes c�mszavai alatt k�z�lteken k�v�l a Sylvester bibliai k�zik�nyvek IV. k�tete, Csizmadia L.: Bibliai f�ldrajz �s term�szetrajz, 1927. - A mai Palesztin�r�l is vannak �tle�r�sok, k�z�l�k megeml�thetõ Ecsedi I.: Utaz�som a Szentf�ld�n, 1933. �s a nemr�g megjelent Kontsek L.: Bibliai f�ldeken, 1964., melynek t�jle�r�sai, k�pmell�kletei szeml�letesek. – Egyik legmodernebb n�met nyelvû �ttekint�s olvashat� Noth M.: Die Welt des Alten Testaments c. mûve (3. kiad. 1957.) 1. r�sz�ben (Geographie Pal�stinas). – A t�rk�p�szeti kiad�sok k�z�l egyik legalaposabb a „The Westminster’s Historical Atlas to the Bible” (2. kiad. 1956).

I. PALESZTINA

Az orsz�g neve �s fekv�se

Elnevez�sek.

A Szentf�ld geogr�fiai elnevez�se a r�mai kort�l kezdve a legut�bbi idõkig Palesztina volt, amelyben k�nnyen felismerhetõ a filiszteus n�pn�v. Filisztea az �korban az Izr�el n�pe �ltal lakott orsz�gt�l d�lnyugatra ter�lt el a F�ldk�zi-tenger partvid�k�n. Neve a hellenisztikus korban haszn�latoss� v�lt a beljebb fekvõ ter�letek jel�l�s�re is. A r�maiak azt�n kiz�r�lagoss� tett�k a Palesztina nevet a zsid�k eg�sz hajdani orsz�g�ra, mint r�mai provinci�ra, az utols� nagy zsid� nemzeti felkel�s, a Bar-Kochba-f�le l�zad�s lever�se ut�n (Kr. u. 135), hogy m�g a J�dea nevet is kit�r�lj�k az eml�kezetbõl.

Az �kori t�rt�nelem folyam�n egy�b elnevez�seket is haszn�ltak az orsz�gra. Egyiptomi feliratok a II. �vezredben m�g Charu, vagy Retenu n�ven emlegetik; e nevek jelent�se bizonytalan. – R�gebbi babiloni feliratokban Amurru n�ven szerepel ez a ter�let, a sz�r-fõniciai orsz�gokkal egy�tt. Amurru a babiloni t�j�koz�d�s szerint ugyan „nyugati orsz�got” jelentett, de egy�ttal n�pn�v is volt: az �sz.-bõl em�reusok, em�riak n�ven ismerj�k Palesztina õslak�inak egy r�teg�t.

Az izraelita honfoglal�s elõtt azonban a legismertebb elnevez�s volt a Bibli�b�l is j�l ismert K�na�n. A k�na�ni elnevez�s megint n�pn�v, az orsz�g uralkod� r�teg�nek �sszefoglal� neve. E n�v etimol�gi�ja m�r ismertebb. Az amarnai levelekben gyakran elõfordul� kinahhu sz� – a K�na�n n�v megfelelõje – babil�ni sz�vegekbõl meg�llap�that�an a ruhafest�shez haszn�lt b�borfest�ket jelentette, melyet a palesztinai �s fõniciai tengerpart mellett hal�szott b�borcsig�b�l nyertek. Eszerint K�na�n azt jelenti, hogy „B�bor-orsz�g”, a g�r�g eredetû Fõnicia n�v megfelelõje. A honfoglal�s ut�n e ter�let neve Izr�el orsz�ga lett (1S�m 13:19). A kettõs kir�lys�g kor�t�l az „Izr�el orsz�ga” n�v szûkebb �rtelemben az �szaki orsz�gr�szt jel�lte (2Kir 5:2). Ez ut�bbit a Biblia eml�ti n�ha Efraim orsz�g�nak (�zs 7:2) a vezetõ t�rzs nev�rõl, vagy Sam�ri�nak is (1Kir 13:32) az orsz�g fõv�ros�r�l. – A d�li orsz�gr�sz neve J�da lett (1Kir 14:21–22), szint�n a legtekint�lyesebb t�rzsrõl elnevezve. A fogs�g ut�ni idõben a J�da n�v �lt tov�bb (Neh 2:5), melynek g�r�g�s-latinos J�dea v�ltozata volt haszn�lt – elsõsorban Palesztina d�li tartom�ny�nak a megjel�l�s�re (Lk 2:4). A k�z�pkorban, fõleg a keresztes hadj�ratok idej�n lett �ltal�nosan haszn�lt a „Szentf�ld” elnevez�s. Ma Palesztin�nak a zsid�k �ltal b�rt ter�let�t hivatalosan Erec Jiszr��lnak, azaz Izr�el orsz�g�nak nevezik.

Az orsz�g fekv�se.

Palesztina �sszek�tõ h�d gyan�nt fekszik Egyiptom �s Mezopot�mia, azaz Afrika �s �zsia k�z�tt. �ppen a k�zep�re esik annak a ter�letnek, amelyet a szaknyelvben „Term�keny f�lhold”-nak (Fertile crescent) szoktak nevezni. Az ut�bbi n�v �gy �rtendõ, hogy ha Egyiptom d�li hat�r�t�l a N�lus ment�n haladva, Palesztin�n, majd Mezopot�mi�n �t a Perzsa-�b�lig egy vonalat h�zunk, akkor egy f�lhold alak� ter�letet jel�l�nk meg, mely a K�zel-Keletnek f�ldmûvel�sre alkalmas kult�rter�leteit foglalja mag�ban. – Palesztin�nak ez a k�zponti fekv�se r�szben kedvezõ volt sz�m�ra. Rajta haladtak �t a k�t vil�gr�szt �sszek�tõ utak, ami �ltal eljutott hozz� Egyiptom �s Mezopot�mia kult�r�ja egyar�nt. Az utak azonban hadiutak is voltak s e r�ven Palesztina sokszor volt szenvedõ r�szese a terjeszkedni k�v�n� birodalmak h�d�t� h�bor�inak.

Kiterjed�se.

Palesztina politikai hat�rai a t�rt�nelem folyam�n gyakran v�ltoztak. Ez�rt ha az orsz�g kiterjed�s�rõl, hat�rair�l besz�l�nk, akkor rendszerint a bibliai korra, k�zelebbrõl a kir�lys�g kor�ra �s arra a ter�letre szoktunk gondolni, amelyet az izraelita lakoss�g n�pes�tett be. E ter�letet a Jord�n k�t r�szre osztja. A nyugati r�sz kiterjed�s�t �szak-d�li ir�nyban hagyom�nyos kifejez�ssel �gy szokt�k jellemezni, hogy „D�nt�l Be�r-seb�ig” (2S�m 24:2) terjedt, vagy ami ezzel kb. egyet jelent: „a ham�ti �tt�l (a Tyrus-D�n vonal magass�g�ban) Egyiptom patakj�ig” (1Kir 8:53) – e hat�rmenti patak a mai V�di el-�ris. A F�ldk�zi-tengerrel ez a ter�let csak a k�z�psõ szakaszon hat�ros, mert �szakon a fõniciai, d�len a filiszteus v�rosok �kelõdtek Izr�el �s a tenger k�z�.
A Jord�nt�l keletre esõ ter�let a b�s�ni �s gile�di hegyvid�ket foglalja mag�ban, az Antilib�non d�li lejtõj�tõl az Arn�n patakig – J�zsu� k�nyv�nek a hat�rmegvon�sa szerint. F�ldrajzi hat�rr�l itt alig lehet besz�lni, mert kelet fel� a sz�r-arab puszt�ba megy �t a vid�k. A politikai hat�rt �szaknyugaton Damaszkusz orsz�ga szomsz�ds�ga hat�rozta meg, d�lkeleten pedig Amm�n �s M��b orsz�ga volt hat�ros az izr�eli ter�lettel. – Az �gy k�r�l�rt orsz�g kiterjed�se hozz�vetõleg a k�vetkezõ volt: a Jord�nt�l nyugatra esõ r�sz ter�lete mintegy 15 000 km2, a Jord�non t�li r�sz� 12 000 km2.

A politikai hat�rok alakul�sa.

Az izraelita honfoglal�st k�zvetlen�l megelõzõ idõkben a transzjord�niai ter�leten az egykori nagy em�reus birodalomnak (melynek s�lypontja a Felsõ-Eufr�tes mellett volt) k�t kisebb maradv�nya foglalt helyet: az �g uralkod�sa alatt �ll� b�s�ni kir�lys�g, d�lebbre pedig egy Szih�n nevû uralkod�nak az orsz�ga (Num 21:21–35). A Jord�nt�l nyugatra esõ ter�let viszont kisebb k�na�ni v�ros-kir�lys�gok k�z�tt oszlott meg (Jeruzs�lem, G�zer, L�kis, Sikem stb.), melynek uralkod�i a XIII. sz.-ig Egyiptom vazallusai voltak.

A honfoglal�s ut�n az izraelit�k m�g j� ideig t�rzsi rendszerben �ltek, felosztva maguk k�zt az orsz�got. A Num 32 r. a Jord�nt�l keletre esõ ter�letnek, J�zs 13–19 r�szei pedig a nyugati orsz�gr�sz t�rzsi beoszt�s�t �rj�k le. E szerint a Jord�non t�l (�szakr�l d�l fel� haladva) a Manass� t�rzs fele, G�d �s Ruben t�rzse v�lasztotta meg lak�hely�t. A nyugati orsz�gr�szben a Jezr�el s�ks�g�t�l �szakra foglalt helyet �s�r, Zebul�n, Naft�li �s Issak�r t�rzse. A s�ks�gt�l d�lre Manass� t�rzs�nek m�sik fele �s Efraim helyezkedett el. Tõl�k m�g d�lebbre ker�lt Benj�min �s J�da, tov�bb� a J�d�ba kor�n felsz�v�dott Simeon, v�g�l a tengerpart mell� D�n t�rzse. Az ut�bbi m�g a b�r�k kor�ban elk�lt�z�tt a filiszteusok zaklat�sa miatt, s a Jord�n forr�svid�k�n keresett �j haz�t. A kir�lys�g elsõ idõszak�ban az orsz�g egys�ges monarchia volt, D�vid �s Salamon m�g a szomsz�dos kis orsz�gokat is megh�d�totta. Birodalmuk legsz�lsõ hat�rai az Eufr�tesig, illetve az �lati-�b�lig terjedtek. – Az orsz�g kett�szakad�sa �j helyzetet teremtett. A kett�szakadt Izr�el �s J�da elv�laszt� hat�ra a benj�mini ter�letet szelte kett� a G�zertõl Jerich�ig h�zhat� vonal ment�n. A k�t kis orsz�g lassank�nt elvesztette a megh�d�tott tartom�nyokat is.

Kr. e. 722-ben az assz�r birodalom bekebelezte Izr�el orsz�g�t. J�da m�g �n�ll� maradt 587-ig, amikor a testv�rorsz�g sors�ra jutott, az �j-babiloni birodalom pr�d�jak�nt. A k�vetkezõ sz�zadokban Palesztina csak mint megh�d�tott tartom�ny szerepelt, a babiloni uralmat felv�lt� perzsa �s hellnisztikus korban is; az orsz�g be volt osztva a sz�riai tartom�nyhoz. Egyed�l Kr. e. 142–63 k�z�tt siker�lt a Makkabeusoknak kiharcolniuk az orsz�g f�ggetlens�g�t. Nemzeti kir�lys�got alap�tottak a hajdani izr�eli-j�dai ter�leten, m�g Idumea (Ed�m) bekebelez�s�vel is. Kr. e. 63-ban azt�n a r�maiak sz�llt�k meg az orsz�got s Sz�ria provinci�hoz csatolt�k. Krisztus kor�ban ugyan az idumeus sz�rmaz�s� Herodes �s ut�dai mint kir�lyok, illetve negyedes fejedelmek korm�nyoztak, de csak a r�mai hatalom hûb�reseik�nt. – Az �jsz.-i korban az orsz�g a k�vetkezõ tartom�nyokra oszlott: 1. Galilea, 2. Sam�ria, 3. J�dea, 4. Perea (a Jord�n als� foly�s�t�l keletre), 5. Trachonitis �s Iturea (Transzjord�nia �szaki r�sze). – A Her�desek korm�nyz�sa al�l ki volt v�ve az �n. „T�z v�ros” (Dekapolis), melyek k�zvetlen�l a sz�riai helytart�nak voltak al�rendelve. E v�rosok szint�n a Jord�non t�l voltak, kiv�ve a Jord�n jobb partja mellett levõ Scythopolist, a r�gi B�t-se�nt.

Palesztina t�jegys�gei �s v�rosai

Palesztina ter�let�t k�t r�szre tagolja a Jord�n v�lgye �s a Holt-tenger medenc�je. Egy hatalmas, �szak-d�li ir�nyban halad� �rok ez, amely r�sze annak a nagy t�r�svonalnak, amely Antiochi�t�l kiindulva az Orontes foly� v�lgy�n �t halad d�l fel�, eg�szen az Akabai-�b�lig. A Jord�n-v�lgytõl k�t oldalra szimmetrikusan hegyvonulatok h�z�dnak, melyek k�z�l a nyugati hegyek a F�ldk�zi-tenger mell�ki s�ks�gba erekeszkednek al�, a keletiek pedig a sz�r-arab t�bl�ba mennek �t. A Jord�nt�l nyugatra esõ ter�letnek h�rom nagy t�jegys�ge van, Galilea, a Sam�riai hegyvid�k �s J�dea. Geol�giailag majdnem azonos k�pet mutat az eg�sz ter�let. Kialakul�sa a kr�ta-korra esik, amikor az alapzatul szolg�l� homokkõre m�szkõ rak�dott le v�zszintes r�tegekben. Idõvel a k�z�psõ r�sz f�ggõleges t�r�svonalak ment�n hegyh�tk�nt f�lemelkedett, a k�t sz�le viszont les�llyedt. A hegyvid�kek ilyenform�n m�szkõbõl �llnak, kiv�ve Galile�t, ahol vulk�ni tev�kenys�g k�vetkezt�ben bazaltr�teg is bor�tja a m�szkõ-vonulatokat.

Galilea

„K�t Galilea van – mondja Fl. Josephus –: Felsõ- �s Als�-Galilea… F�ldje k�v�r, legelõje d�s, bõs�gesen megterem rajta minden n�ven nevezendõ fa, �s oly term�keny, hogy a leglust�bb f�ldmûvest is munk�ra serkenti.” (Zsid� h�bor�. III, 3.) Josephus lelkes szavainak az igazs�g�t bizony�tj�k nemcsak f�ldtani ismereteink, hanem – t�bbek k�zt – a legut�bbi �vtizedek gazdas�gi v�llalkoz�sai is.
Felsõ-Galile�t a Lib�non hegys�gtõl a Lit�ni foly� v�lgye v�lasztja el. Ezen a vid�ken vannak az orsz�g legmagasabb hegyvonulatai, legkiemelkedõbb cs�csa a csaknem 1200 m�teres – mai nev�n – Dsebel Dserm�k nevû hegy, a J�zsu� harcai t�rt�net�bõl ismert „M�r�m vizei” k�zel�ben (J�zs 11:5). Az ut�bbi egy hasonl� nevû falun�l eredõ s a Genez�ret-t�ba foly� patakocska. J�zsu� itteni csat�j�nak a c�lja pedig az egyik legnagyobb k�na�ni v�rosnak, H�c�rnak a megszerz�se volt. H�cort�l m�g �szakabbra esett Kedes-Naft�li, B�r�k b�r�nak a lak�helye (B�r 4:6). – Felsõ-Galile�nak csak�gy, mint a d�lebbre fekvõ Als�-Galile�nak nemcsak j� termõtalaja van, hanem csapad�kot is t�bbet kap, mint az orsz�g t�bbi r�sze. A vulk�ni eredetû m�llad�k-talajon erdõk diszlettek, az alacsonyabb v�lgyekben, s�ks�gokon pedig gy�m�lcs�s�k �s sz�nt�f�ldek voltak, amelyek „kir�lyi csemeg�ket” termettek (Gen 49:20).

Als�-Galilea lank�san ereszkedik al� a Jezr�el-s�ks�g fel�. E dombvid�k egyik legszebb pontj�nak mondj�k a k�zponti fekv�sû N�z�ret k�rny�k�t. A hagyom�ny sz�mos kegyhelyet tart itt sz�mon, k�z�l�k azonban egyed�l biztosnak csak az tarthat�, hogy a „M�ria k�tja” n�ven ismert forr�s v�z�bõl ihatott egykor a fiatals�ga �veit itt t�ltõ J�zus is. A k�rny�k tele volt falvakkal, k�z�l�k a bibliai t�rt�netekben szereplõ K�na. J�zus elsõ csod�j�nak a sz�nhelye (Jn 2. r.) �s d�lebbre, a s�ks�gon fekvõ Nain (Lk 7:11 skv.) eml�tendõ meg.

A Jezr�eli, vagy Esdrel�n-s�ks�g v�lasztja el Galile�t a Sam�riai hegyvid�ktõl. Term�keny, enyhe kl�m�j� alf�ld ez, melyen a Kis�n patak folyik kereszt�l �NY-i ir�nyban �s a Karmel hegy t�v�ben �mlik a tengerbe. (V�. 1Kir 18:40.) R�gi, k�na�ni korbeli erõs v�rosok voltak itt, amelyeket az izraelit�k csak hosszabb idõ m�lt�n tudtak elfoglalni. Itt volt Har�set, Sisera v�rosa (B�r 4:2) �s itt volt a had�szati szempontb�l kulcspoz�ci�t bet�ltõ Megidd�. D�lebbre �p�lt Taanek, keleten pedig maga Jezr�el v�rosa, a sam�riai kir�lyok t�li rezidenci�ja (1Kir 21:1). – Kelet felõl h�rom kiemelkedõ hegy foglal helyet a s�ks�g �s a Jord�n-v�lgy k�z�tt. K�z�l�k leg�szakabbra esik – N�z�ret magass�g�ban – a T�bor-hegy hatalmas m�szkõ-kupol�ja. A hagyom�ny J�zus megdicsõ�l�se hegy�nek tartja, val�sz�nûleg t�vesen, mert a hellenisztikus kort�l kezdve telep�l�s, majd erõd�t�s volt rajta. – D�lebbre esik a M�re nevû hegy, Gedeon harcai sor�n olvasunk r�la (B�r 7:1). �ll�t�lag Hieronymust�l ered e hegynek a „Kis-Herm�n” elnevez�se. Tõle �szakra esett �nd�r, ahol Saul kir�ly a halottid�zõ asszonyhoz fordult v�gsõ k�ts�gbees�s�ben. (1S�m 28 r.) D�l fel� pdig, Jezr�el v�ros�n t�l a Gilboa hegye emelkedik, ahol Saul �s J�n�t�n elesett a filiszteusokkal v�vott �tk�zetben. Saul holttest�t a k�zeli B�t-se�n v�ros�ba vitt�k, kit�ve cs�fs�gra a v�ros fal�ra. (1S�m 31 r.) B�t-se�n ism�t egyike a r�gi k�na�ni v�rosoknak, r�g�szeti eml�kek tan�s�tj�k, hogy az egyiptomi fennhat�s�g idej�n helyõrs�gi v�ros volt. – A Gilboa hegy�nek m�g egy nevezetess�ge, hogy t�v�ben ered a Har�d-forr�s (B�r 7:1), mely azt�n patakk� nõve a Jord�nba folyik.

A Jezr�el-s�ks�gt�l DNY-ra a Karmel hegys�g h�z�dik s mint kisz�gellõ hegyfok beny�lik a F�ldk�zi-tengerbe. Mint neve is mutatja („szõlõskert”), a gy�m�lcsf�k, szõlõk, kertek haz�ja volt naps�t�ses dombjaival. A Karmel hegys�g is m�szkõhegy, a m�szkõhegyekn�l oly gyakori barlangokkal. T�bbek k�z�tt itt t�rt�k fel n�h�ny �vtizede a palesztinai õsember barlangi tany�it. – A bibliai t�rt�netekben e heggyel kapcsolatban legnezetesebb az a nagy pr�bat�tel, amelyben Ill�s pr�f�ta bizony�totta, hogy egyed�l az �r az Isten. (1Kir 18:19 skv.)

A Sam�riai hegyvid�k

A Sam�riai hegyvid�k �szaki fele viszonylag alacsonyabb, k�zbe�kelt v�lgyekkel �s s�ks�gokkal megszak�tott v�ltozatos dombvid�k, melynek csak egyes pontjai �rik el az 500 m�teren fel�li magass�got. E ter�let legfontosabb v�rosa volt az Omri kir�ly �ltal ki�p�tett �s fõv�ross� tett Sam�ria (1Kir 16:24). A fõv�ros jelleghez hozz�tartozott az erõdd� ki�p�t�s: hatalmas falvaival, b�sty�ival �vekig ellen tudott �llni az assz�rok ostrom�nak. A fõv�rosba telep�lt az orsz�g elõkelõ r�tege is, a kir�lyi palot�n k�v�l a vagyonos csal�dok f�nyûzõen berendezett h�zai is ott voltak. A h�bor�k sor�n elpuszt�tott �s kifosztott h�zak romjai k�z�l m�g mindig maradt annyi �rt�kt�rgy, ami az �sat�sok sor�n napf�nyre ker�lve mutatja az egykori f�nyûz�s nyomait. Sam�ria kisebb jelentõs�ggel, de lakott hely maradt az assz�r megsz�ll�s ut�n is, n�vad�ja volt a hozz� tartoz� k�zigazgat�si ter�letnek (Ezsd 4:17), sõt e ter�let lakoss�g�nak is. A samarit�nusokkal, mint kever�k-n�ppel (2Kir 17:24 skv.) a babiloni fogs�gb�l hazaj�tt zsid�k nem v�llaltak k�z�ss�get. (Ezsd 4 r.) Nagy Her�des f�nyesen �jj��p�tette a v�rost �s Augustus cs�sz�r tisztelet�re a Sebaste nevet adta neki (az Augustus c�m g�r�g megfelelõje Sebastos); az ut�bbi n�v m�ig fennmaradt Sebastije form�ban. – A sam�riai dombvid�k a tenger fel� a S�r�n-s�ks�gba megy �t. A bibliai korban legelõnek alkalmas f�ves ter�let volt, amely az õszi esõk meg�rkezt�vel egyszerre kivirult, a z�ld fû k�z�tt ny�l� rengeteg vir�ggal. A s�ks�got a part hossz�ban �n. d�n�k v�lasztj�k el a tengertõl, e d�n�kat a hull�mver�s �p�ti a partra sodort f�venybõl, a megsz�ml�lhatatlan sok apr� homokszemcs�bõl (Gen 22:17). – A Karmel-hegyfokt�l d�lre volt egy r�gi kik�tõv�ros, D�r, amely a filiszteusokkal rokon tengeri n�pek egyik�nek a kez�be ker�lt a XII. sz.-ban �s csak Salamon csatolta birodalm�hoz. A v�ros az assz�r kort�l kezdve megint f�ggetlenn� v�lt az izr�el-j�dai t�rt�nettõl. – Nem messze tõle d�lre �p�tette Nagy Her�des Caesarea kik�tõv�ros�t, amely a Palesztin�t korm�nyz� r�mai procuratorok sz�khelye volt (ApCsel 10:1). – M�g d�lebbre volt J�f� kik�tõje (J�n 1:3). Az �jsz.-ben Joppe n�ven fordul elõ (ApCsel 9:36), a mai Jaffa nevû kik�tõ pedig ugyanitt fekszik, egybe�p�lve az �jonnan alap�tott modern izr�eli nagyv�rossal, Tell-Avivval. A sam�riai ter�lethez tartoz�, magasabban fekvõ DK-i t�j az Efraim hegyvid�ke. K�t hatalmas hegycs�cs emelkedik ki az orsz�g k�zep�n, a Garizim (870 m) �s a Ebal hegye (940 m). A honfoglal�si hagyom�ny az �ld�s �s �tok �nnep�lyes kihirdet�s�t kapcsolja hozz� az �r sz�vets�g�t megtart�kra, illetve megtagad�kra (Deut 27:12–13). A k�t hegy l�b�n�l fekszik a r�gi k�na�ni v�ros, Sikem, amely a p�triarcha-kort�l kezdve (Gen 34 r.) gyakran szerepel a bibliai t�rt�netekben. Itt hirdett�k ki az �szaki t�rzsek k�l�nv�l�s�t s ez lett Izr�el orsz�ga elsõ fõv�rosa. (1Kir 12 r.) A fogs�g ut�n a samariai tartom�ny legfontosabb v�rosa lett s amikor a samarit�nus gy�lekezet v�gleg k�l�nv�lt a zsid�kt�l, akkor a Garizim hegy�n �p�tettek maguknak k�l�n templomot, amelyet Hyrcanus J�nos puszt�tott el a v�rossal egy�tt Kr. e. 128-ban. K�zel�ben Vespasianus �p�ttetett �j v�rost s a Flavia Neapolis nevet adta neki. Az ut�bbi n�v torz v�ltozata �l a mai arab Nablus falun�vben. Krisztus kor�ban itt csak egy kis falucska (Sik�r) lehetett a „J�k�b k�tja” nevû forr�s k�zel�ben (Jn 4:6).

Az Efraim hegyvid�ke v�rosai k�z�l nevezetes volt Sil�, Sikemtõl d�lre, ahol a b�r�k kor�ban kõtemplomban õrizt�k a sz�vets�g l�d�j�t, de a hely �ldozatul esett az 1050 k�r�li filiszteus-h�bor�nak (1S�m 4 r.), �gyhogy romm� lett templom�t intõ p�ldak�nt emlegette az ut�kor. (Jer 7:12 skv.) Ugyancsak a filiszteus h�bor�k �s S�muel t�rt�net�bõl ismert hely �f�k �s a k�zel�ben levõ Eben-�zer (1S�m 4:1). – Az Efraim hegys�ge d�li r�sz�n fek�dt B�tel v�rosa r�gi k�na�ni szenthely, kapcsolatban �llnak vele a p�triarcha-hagyom�nyok is (Gen 28:19). Az orsz�g kett�szakad�sa ut�n itt �ll�totta fel I. Jerobo�m az egyik izr�eli kir�lyi szent�lyt s benne aranyborj� szobrot helyezett el (1Kir 12:28–33), ami �lland� botr�nkoz�s forr�sa volt, a Jahve-hû pr�f�tas�g sz�m�ra. (H�s 10:5.15; �m 3:14.) Az assz�r megsz�ll�s gyeng�l�se idej�n J�si�s kir�ly B�telre is kiterjesztette fennhat�s�g�t �s reformj�t; a babil�ni fogs�g ut�n is J�da ter�let�hez tartozott s fenn�llt a r�mai korig. – K�zel�ben fek�dt az Aj nevû hely, amely k�r�l jelentõs harcokat folytatott J�zsu�. (J�zs 7–8 r.) Feltûnõ azonban, hogy a hely neve magyarul „romhalom”, amit az archeol�giai kutat�s annyiban is megerõs�t, hogy e hely�tt val�ban volt egy r�gi k�na�ni v�ros, de az m�g Kr. e. 2400 k�r�l elpusztult. J�zsu� kor�ban teh�t a r�gi v�ros val�ban rom volt, a honfoglal�si t�rt�net val�sz�nûleg egy kisebb telep�l�shez kapcsol�dik a k�zel�ben (V�. J�zs 7:3). A Sam�riai �s Efraimi hegyvid�k m�szkõhegys�g, amelyet valamikor erdõk bor�tottak �pp�gy, mint a d�lebbre esõ J�dai hegyvid�ket. Egy-egy olyan n�v, mint Kirjat-je�rim (= az erdõk v�rosa) õrzi ennek az eml�k�t. Az erdõk kitermel�se azonban kor�n megkezdõd�tt, elõsz�r az�rt, hogy sz�nt�ter�letet nyerjenek (J�zs 17:15.18), azut�n mag��rt a faanyag�rt. A k�z�pkorban az erdõ�rt�s val�s�gos rabl�gazd�lkod�ss� fajult, �j telep�t�ssel nem t�rõdtek. Emiatt azonban a termõtalajt a zuhog� z�porok lemost�k s v�g�l a hegyek elkarsztosodtak. Ez a folyamat J�d�ban tal�n m�g s�lyosabb k�vetkezm�nyekkel j�rt, ahol a hegyek k�zt nem voltak t�gasabb lap�lyok, legelõk, s az egyes hegyvonulatokat a lefoly� esõv�z m�ly patakmedrekkel, az �n. v�dikkal szaggatta sz�t. J�dea

A j�deai ter�let h�rom nagy t�jegys�gre tagol�dik. Az orsz�g k�zep�n h�z�dik a J�dai-hegyvid�k, �szaki r�sz�n a Jeruzs�lem k�r�li hegyekkel. Kimagasl� cs�cs az Olajf�k hegye (818 m). D�len a Hebr�ni-hegyvid�k 1000 m f�l� emelkedik. A hegyek nyugat fel� az �n. Sef�l�-alf�ldbe ereszkednek al�. Ez a t�j voltak�ppen dombvid�k s a filiszteus-tengerpart s�ks�g�ba vezet �t. Keleten viszont a Jord�n torkolatvid�ke �s a Holt-tenger k�rny�ke Palesztin�nak esõben legszeg�nyebb �s legterm�ketlenebb ter�lete, ez az �n. J�dea psuzt�ja (Mt 3:1). Teljesen kop�r, szikl�s vid�k ez, ahol csak egy-egy felfakad� forr�s mellett lehet az o�zis k�n�lkoz� lehetõs�g�t kihaszn�lni. Ilyen o�zis a Holt-tenger mellett pl. �ngedi, vagy ilyen volt e tenger �NY-i sz�l�n�l a Ain-Feskha, ahol a qumr�ni gy�lekezet teremtett a v�z seg�ts�g�vel �letet a puszt�ban. Az egykori J�da orsz�g�hoz hozz�tartozott a r�gi Benj�min t�rzs ter�let�nek egy r�sze is. Itt volt Gibea, Saul kir�ly v�r�val, nyugatabbra pedig Gibe�n, melynek lak�i �nk�nt h�doltak meg J�zsu� elõtt. (J�zs 9 r.) K�zel�ben van az Ajjal�n v�lgye, ahol k�na�ni v�roskir�lyok egyes�lt seregeit verte le a hagyom�ny szerint J�zsu�; ennek k�vetkezm�nyek�ppen olyan erõs k�na�ni v�rosok ker�ltek a kez�re, mint L�kis, Egl�n, Debir �s Hebr�n – a d�l-j�dai ter�leten.

L�kis m�r az amarnai levelekbõl j�l ismert v�ros, nemcsak a k�na�niaknak, hanem J�d�nak is egyik legerõsebb v�rosa volt a filiszteus hat�ron. Sanherib assz�r kir�ly is nagy hadi sikerk�nt �rt�kelte elfoglal�s�t 701-ben, s egyike volt azoknak a v�rosoknak, amelyek az 587-es babiloni hadj�ratban legtov�bb tudtak ellent�llni, errõl tan�skodnak az �n. l�kisi ostrak�k. A fogs�g ut�n ism�t jelentõs v�ros lett, perzsa korm�nyz�s�gi palota is �p�lt a k�zep�n. – Hebr�n k�zel�ben, a Mamr� t�lgyes�ben tart�zkodott hossz� idõn �t �brah�m (Gen 18:1), sõt itt v�s�rolta meg csal�di s�rhely�l a Makp�l� barlangot. E helyet az arab lakoss�g m�ig is kegyhelyk�nt tartja tiszteletben, a v�ros mai neve, El-Chalil pedig azt jelenti, hogy „a bar�t”, ti. Isten bar�tja, ahogyan a bibliai �rt�kel�s nevezte �brah�mot (�zs 41:8; Jak 2:23). Hebr�nnak D�vid kir�lys�ga idej�n volt nevezetes szerepe, h�t �vig kir�lyi sz�khely volt, sõt Absolon l�zad�sa is innen indult ki. A babiloni fogs�g idej�n az ed�mi n�p vette birtok�ba a v�rost, csak Makkabeus J�d�s h�d�totta �jra vissza. Az ed�mi sz�rmaz�s� Nagy Her�des itt is nagyszab�s� �p�tkez�seket hajtott v�gre. – D�l fel� tekintve az orsz�g led�libb fekv�sû v�ros�t, Be�r-seb�t tal�ljuk a sivatag sz�l�n. A p�triarcha-t�rt�netek k�z�l egy hasonl� tartalm� elbesz�l�s fûzõdik e v�rossal kapcsolatban �brah�mnak �s Izs�knak a nev�hez, ez az elbesz�l�s r�szben a v�ros nev�nek etimol�gi�ja is („h�t k�t”, vagy „az esk�v�s k�tja”, Gen 21:22 skv.; 26:26 skv.).

A J�dai-hegyvid�k legfontosabb v�rosa term�szetesen Jeruzs�lem, a bibliai korban �pp�gy, mint ma, fõv�ros. A honfoglal�s elõtt k�na�ni v�roskir�lys�g volt, az amarnai levelekben Urusalim n�ven fordul elõ. (A n�v val�sz�nû jelent�se: S�l�m v�rosa, l�v�n S�l�m a gy�gy�t�s, eg�szs�g, b�kess�g Istene, a k�na�ni Aesculap.) R�gi lak�it j�busziaknak (jebuzeusoknak) mondja az �r�s, val�sz�nû, hogy nem s�mit�k voltak. A meredek hegyfokra �p�tett erõs v�rat csak D�vidnak siker�lt megh�d�tani, õ azut�n fõv�ross� �s kultuszi k�zpontt� tette. Ez a r�gi v�ros a k�sõbbi Jeruzs�lemnek csak egy kis r�sz�t k�pezi: a d�lkeleti hegyfokon fek�dt, ezt nevet�k a „D�vid v�ros�nak”, vagy �felnek. Salamon ettõl �szakra �p�ttette fel a templomot, szomsz�ds�g�ban a kir�lyi palot�t s az eg�sz v�rost kõfallal is megerõs�tette. Jeruzs�lem azt�n a lakoss�g rohamos n�veked�s�vel egy�tt terjeszkedett �szak �s nyugat fel�. Hizkija kir�lyr�l olvassuk, hogy õ egy m�sodik falat is �p�ttetett a r�gi v�rosfalon k�v�l (2Kr�n 32:5). – A keleti �s nyugati v�rosr�szt egy v�lgy v�lasztotta el egym�st�l, melynek csak a k�sõi g�r�g Tyropoion elnevez�s�t ismerj�k; e v�lgy az �vsz�zadok m�lt�val meglehetõsen felt�ltõd�tt. A v�rost�l d�lre a Hinn�m-v�lgy h�z�dott, mely az ott folytatott pog�ny kultuszr�l, a gyermek�ldozatokr�l v�lt hirhedtt� (Jer 7:31) annyira, hogy az �jsz. kor�ban a v�lgy nev�nek g�r�g�s form�ja Geenna (gyehenna) a k�rhozat hely�nek a jelk�pes nev�v� v�lt (Mt 5:22). Kelet felõl a Kidr�n-v�lgy v�lasztotta el a fõv�rost az Olajf�k hegy�tõl. – A v�ros iv�v�z ell�t�s�t elsõsorban k�t forr�s biztos�totta, egyik a Himn�m- �s Kidr�n-v�lgy tal�lkoz�s�n�l levõ R�g�l-forr�s, m�sik a Kidr�n-v�lgy felõli domboldalon fakad� Gih�n-forr�s (1Kir 1:33), melynek ma M�ria-forr�s a neve. Az ut�bbinak a viz�t a Sil�ah-csatorn�n �t vezett�k be a v�rosba (�zs 8:6), Hizkija kir�ly pedig egy t�bb mint �tsz�z m�ter hossz� alagutat v�gatott a hegyen �t, hogy a forr�s viz�t ostrom eset�re is biztos�tsa a v�rosban levõk sz�m�ra (2Kir 20:20). Az �gy bevezetett v�z a Silo�m tav�ban gyûlt �ssze (Jn 9:7).

A babiloni megsz�ll�s idej�n elpusztult Jeruzs�lemet a fogs�gb�l hazat�rt zsid�k n�pes�tett�k be �s �p�tett�k �jj�. A templom �jj��p�t�s�n (Kr. e. 515) k�v�l legfontosabb volt a v�rosfalaknak a restaur�l�sa Neh�mi�s idej�ben, 445 k�r�l. – A Makkabeusok k�zdelmei idej�n a v�ros birtokl�sa szempontj�b�l nemcsak a templomhegy volt fontos objektum, hanem a tõle d�lre �p�lt Akra nevû fellegv�r is. – Nagy Her�des kezdett nagyszab�s� �p�tkez�sekhez Jeruzs�lemben is. Elõsz�r a templomot �p�ttette �jj�, melynek udvarai, oszlopcsarnokai, mell�k�p�letei m�g tov�bb is �p�ltek. Kr. u. 64-ben k�sz�lt el az eg�sz �p�letcsoport, hogy n�h�ny �v m�lva beteljes�lj�n rajta J�zus j�slata (Mt 24:2). – A nyugati v�rosr�sz sz�l�n nagyszab�s� kir�lyi palot�t �p�ttetett, a templomhegy �NY-i sark�n pedig az �n. Ant�nia-v�rat, amelyben r�mai helyõrs�g tart�zkodott. Az �sat�sok sor�n elõker�lt egy hatalmas kõlapokkal kirakott t�rs�g, f�ltev�s szerint ez volt az a hely, ahol a katon�k kir�lynak cs�folt�k J�zust, �s ahol Pil�tus �t�letet mondott f�l�tte (Jn 19:13). – A templomhegytõl �szakra volt a Bezetha nevû v�rosr�sz, melyet �jabb kõfallal vettek k�r�l; itt volt t�bbek k�zt a Bethesda-t� is. – a falakon kereszt�l t�bb fontos, a Bibli�ban is n�ven nevezett kapu vezetett a v�rosba. (Jaffai, Damaszkuszi kapu, Juh-kapu, Hal-kapu stb.)

A r�mai h�bor�k sor�n Jeruzs�lem nagy �p�letei, falai elpusztultak, csak itt-ott maradt meg belõl�k valami, pl. az egykori templom nyugati fal�nak egy r�szlete, a „Sirat�-fal”. A korai kereszty�ns�g a III.–IV. sz.-t�l kezdve igyekezett meghat�rozni k�l�n�sen J�zus szenved�seinek, majd hal�la ut�ni megdicsõ�l�s�nek a helyeit, templomokat, k�poln�kat �p�tve e pontokra, ezeknek az alapja azonban b�r tiszteletrem�lt�, de bizonytalan hagyom�ny. – Jeruzs�lem a k�z�pkorban arab k�zre ker�lt, a 600-as �vek k�zep�n �p�lt a Szikla-templom nevû nagy mecset, mely nev�t a benne levõ hatalmas kõlapr�l kapta, feltev�s szerint a zsid�k egykori templom�b�l az �gõ�ldozati olt�rnak egy darabja ez a sziklalap. – Jeruzs�lem mai neve arabul El-Quds = a Szent (v�ros). Az orsz�ghat�r k�t r�szre osztja Izr�el �s Jord�nia k�z�tt, a hajdani Tyropoion-v�lgy ment�n.

Jeruzs�lem k�zel�ben t�bb kisebb helys�g fek�dt, melyek az evang�liumokb�l ismertek: Betfag�, Beth�nia. – D�l fel�, nem messze a fõv�rost�l van Betlehem, D�vid nemzets�g�nek a v�rosa. (1S�m 16 r.). A d�vidi dinaszti�val �sszekapcsolt rem�nys�g r�v�n m�r kor�n az elj�vendõ Messi�s sz�lõv�ros�nak mondt�k a pr�f�t�k (Mik 5:1). A Nagy Konstantin �ltal �p�ttetett „szent sz�let�s temploma” egy barlang f�l� �p�lt s a hagyom�ny e barlangot tartja J�zus sz�let�se hely�nek.

A Jord�n-v�lgy �s a Holt-tenger medenc�je

Palesztina egyetlen nagyobb foly�ja a Jord�n, mai nev�n: Seriat el-Kebire („a nagy foly�”). T�bb forr�sb�l fakad az Antilib�non (Hermon) hegy d�li ny�lv�nyain�l. Egyik forr�sa k�zel�ben volt D�n, a r�gi Izr�el leg�szakibb v�rosa, nev�t a hasonl� nevû t�rzsrõl kapta (olv. B�r 18 r.), itt alap�totta I. Jerobo�m kir�ly B�tel mellett a m�sik kir�lyi szent�lyt. – Egy m�sik forr�s mellett volt Paneion, ahol III. Antiochus kir�ly egy gyõztes csat�val v�gleg elh�d�totta Palesztin�t a Ptolemaiosokt�l (Kr. e. 198). Itt �p�ttette ki sz�kv�ros�t Her�des F�l�p negyedes fejedelem Caesarea Filippi n�ven, �s ahol egykor P�n isten szent�lye �llt, ott hangzott el P�ter vall�st�tele Krisztusr�l (Mt 16:13–16).

A Jord�n foly�ra jellemzõ a nagy es�s: a forr�s �s a torkolat k�zti nagy szintk�l�nbs�g. A forr�s m�g kb. 520 m�ternyire van a tenger sz�ne f�l�tt, a torkolatn�l viszont a Holt-tenger t�kre 394 m-rel van a F�ldk�zi-tenger szintje alatt (ez f�ld�nk legm�lyebben fekvõ ter�lete). A teljes szintk�l�nbs�g teh�t t�bb mint 900 m�ter. A foly� hossza ezzel szemben l�gvonalban csup�n 220 km, b�r ez a hossz�s�g a val�s�gban a rengeteg kanyarulat miatt megh�romszoroz�dik. – A Jord�n lefoly�s�t a felsõ szakaszon k�t t� szab�lyozza. Egyik a sek�ly, ma m�r j�form�n kisz�r�tott Hule-t�, mintegy 5 km hossz� s a tenger sz�ne f�l�tt m�g 2 m-nyire fekszik. Gazdag v�zin�v�nyzete k�z� tartozott a papirusz-s�s. A m�sik t� neve volt az �sz�v.-i korban Kinneret-t�, az �jsz. Genez�ret-t�nak, vagy Galileai-tengernek nevezi. Nevezt�k v�g�l Tib�ri�s-t�nak is, arr�l a Tib�ri�s v�rosr�l, amelyet Her�des Antipas �p�ttetett ki sz�kv�ros�nak (Jn 6:1). Ez a t� m�r 200 m-rel m�lyebben fekszik a tenger sz�n�n�l. H�romsz�g alak�, 21 km hossz� t�, a ter�lete 170 km2. K�rny�ke bõvelkedik term�szeti sz�ps�gekben: Keleten a hegyek l�ba eg�szen a t�partig �r, nyugati partja mellett term�keny s�ks�g h�z�dik. A r�gi zsid�k �s a modern utaz�k a vil�g legszebb t�jai k�z� sorozz�k. – A t� halban gazdag, �gy a mellette fekvõ falvak lak�inak term�szetesen ad�d� foglalkoz�sa volt a hal�szat. Az �jsz.-bõl ismert hal�szfaluk voltak B�t-saida, Chorazin, Magdala, tov�bb� Kapernaum, J�zus tan�t�sainak �s csodat�teleinek egyik fontos sz�nhelye. Zsinag�g�j�nak a romjait felt�rt�k �s r�szben rekonstru�lt�k, j�llehet nem k�zvetlen�l a J�zus korabeli, hanem egy 200 k�r�l �p�lt zsinag�g�r�l van sz�.

A Jord�n azut�n abban a m�lyen les�llyedt �rokban folyik tov�bb, amelyrõl m�r bevezetõben volt sz� s amelynek ezt a szakasz�t arab n�ven El-Gh�r-nak h�vnak (jelent�se: �rok, szakad�k). A foly� �rter�lete kb. 1 km sz�les, ezen bel�l mintegy 30 m sz�less�gû maga a foly�meder, melyet az �vezredek sor�n a Jord�n egyre jobban kim�ly�tett. A foly� m�lys�ge 3–6 m k�z�tt v�ltakozik. �rad�skor kil�p ugyan amedr�bõl, de csak az �rter�letet �nti el, amely �ppen ez�rt f�ves, boz�tos, de vadon ter�let volt (v�. Jer 49:19). Az �rter�let k�t oldal�n meglehetõsen magas terraszk�nt emelkedik az orsz�g tulajdonk�ppeni f�ldje, melyet a nagy szintk�l�nbs�g miatt a Jord�n term�kenny� tenni nem tud, vize �nt�z�ssel sem �rt�kes�thetõ, �gyhogy n�h�ny km-nyi t�vols�gban m�r kop�r, term�ketlen ter�let k�vetkezik, k�l�n�sen a Jord�n als� foly�s�n�l, melynek a neve is Ar�b� = puszta (Ez 47:8). Kiv�telt ism�t csak az k�pezett, ha valahol egy forr�s k�rny�k�n o�zis-v�ros keletkezett, amilyen volt Jerich�, a „p�lm�k v�rosa” (Deut 34:3), vagy a k�zel�ben levõ Gilg�l, a Jord�non �tkelt honfoglal� n�p elsõ k�na�ni �llom�sa. – Jerich� legjobban a honfoglal�s t�rt�net�bõl ismert: a hagyom�ny szerint falai leomlottak a t�mad� izr�elit�k elõtt. T�rt�nete azonban visszany�lik a messze m�ltba: a vil�g legr�gibb v�ros�nak tartj�k, ahol m�r a k�sei kõkor embere fallal megerõs�tett v�rost �p�tett a Kr. e.-i VII. �vezredben. – Hogy a honfoglal�s t�rt�nete kor �s esem�nyek tekintet�ben milyen viszonyban �ll a hist�riai val�s�ggal, az ma az archeol�gia egyik vitatott k�rd�se, annyi bizonyos, hogy Jerich� csak a kir�lys�g kor�ban �p�lt �jj� �s lett nevezetesebb v�ros (1Kir 16:34). Az �jsz.-i kor k�sz�b�n Nagy Her�des az �v�rost�l d�lre �p�tette fel t�li rezidenci�j�t.

A Jord�n v�g�lis a Holt-tengerbe �mlik. Ez a 76 km hossz�, kb. 920 km2 nagys�g� t� azzal �rdemelte ki nev�t (amelyet egy�bk�nt az egyh�zaty�k haszn�ltak elõsz�r), hogy semmif�le �lõl�ny nincs benne. Lefoly�stalan t� l�v�n, az igen erõs p�rolg�s mellett viz�ben visszamaradnak k�l�nb�zõ kl�ros s�k, melyek a szerves �letet elpuszt�tj�k, a v�znek a fajs�ly�t pedig megn�velik. (Az �szni nem tud� ember is fennmarad a sz�n�n, sõt �szni neh�z benne.) – Az �sz.-ben jobb�ra „S�s-tenger” n�ven fordul elõ, a g�r�g�k „Aszfalt-t�nak” nevezt�k, mivel a k�rny�k�n term�szetes aszfalt volt tõzeges �llapotban, sõt a t� fenek�rõl ma is bukkannak fel nagy aszfalt-t�mb�k. Mindez eml�keztet a Gen 14 r.-ben le�rt h�bor� kimenetel�re (14:10), sõt Sodoma �s Gomora pusztul�s�t is magyar�zz�k �gy, mint egy vulkanikus aszfalt-kit�r�s k�vetkezm�ny�t. – A Holt-tenger DNY.-i partja mellett h�z�dik a Dsebel Usdum (Sodoma hegye) nevû, mintegy 11 km hossz�, 45 m magas dombh�t, melynek nagy r�sze term�szetes �sv�nyi s�b�l �ll. T�l idej�n kap n�ha esõt ez a k�l�nben nagyon sz�raz, esõtlen ter�let s a v�z k�l�nb�zõ form�ci�kat mos ki a dombh�tb�l. Egy ilyen m�don keletkezett „ember alak�” oszlopnak adta a hagyom�ny a „L�t feles�ge” nevet. Az itt lak� arabok is �polj�k az ide vonatkoz� hagyom�nyokat s õk is e k�rny�ken tudj�k az elpusztult Sodom�nak a hely�t. Erre mutat az eml�tett dombh�t nev�n k�v�l a Holt-tenger arab elnevez�se is: Bahr-L�t = L�t tava. – A Holt-tengernek egy�bk�nt k�t medenc�je van, melyek k�z� a Lis�n-f�lsziget ny�lik be. Feltûnõ a k�t medence nagy m�lys�gk�l�nbs�ge: az �szaki nagy medence 3–400 m m�lys�gû, a kisebb d�li pedig csak 6–8 m m�ly s f�l lehet tenni, hogy az ut�bbi egy �jabbkori f�ldreng�s okozta les�llyed�s �ltal j�tt l�tre.

A Holt-tenger nyugati partja mellett sok archeol�giai nevezetess�g ad�dott az ut�bbi �vtizedekben. �szakon, majdnem Jeruzs�lem magass�g�ban a qumr�ni telep�l�s romjai �s a k�rny�k�n levõ barlangok gazdag bibliai �s Bibli�n k�v�li �r�sos eml�ket õriztek meg. D�lebbre a V�di-Murabbaat sziklafalainak barlangjaiban tal�ltak �rt�kes eml�keket a Bar-Kochba-f�le felkel�s idej�bõl. V�g�l a legut�bbi �vekben nagyszab�s� izr�eli v�llalkoz�s t�rta fel a Her�des �ltal ki�p�tett Masada nevû erõd romjait, ahol Kr. u. 70 ut�n a r�maiak �ltal levert zsid� felkel�s utols� csapatai m�g h�rom �vig v�dt�k magukat.

Transzjord�nia

A Jord�nt�l keletre esõ ter�let �szaki fel�t a B�s�ni-hegyvid�k alkotja a Jarmuk foly�ig. Ez a ter�let vulkanikus eredetû, de m�g a Jord�n �s a Genez�ret-t� ment�n levõ Ds�l�n hegys�g (a r�mai korban Gaulanitis tartom�ny) meglehetõsen kop�r k�ves felf�ld, l�vat�mb�kbõl �ll� t�bl�kkal �s vulk�ni k�pokkal, addig a keletebbre esõ s�k ter�let m�llad�k-talaja term�keny f�ld. Ma gabonatermõ vid�k, a bibliai korban erdõk �s legelõk bor�tott�k. (V�. „B�s�n t�lgyf�i” �zs 2:13; „B�s�n bik�i” Zsolt 22:13). A r�mai korban ezt a ter�letet Batanea �s Auranitis n�ven nevezt�k. – V�ros kev�s volt itt. Aster�t-karnaim, mint hat�rv�ros Izr�el �s Damaszkusz k�z�tt, sokszor volt h�bor�s viszontags�goknak kit�ve. Edrei volt a honfoglal�skor legyõz�tt �g b�s�ni kir�ly fõv�rosa. �rdekess�ge, hogy alatta a hegy belsej�ben val�s�gos f�ld alatti v�ros van, barlangokkal �s az azokat �sszek�tõ folyos�kkal.

A Jord�n kev�s sz�m� mell�kfoly�i k�z� tartozik a Jarmuk �s a Jabb�k. Az ut�bbi k�t r�szre osztja azt a t�jegys�get, amelyet Gile�dnak neveznek. Izr�el hat�rai itt szûkebbre szorultak, mert kelet felõl Amm�n orsz�ga foglalt helyet k�zte �s az arab puszta k�z�tt. – Gile�d is hegyes vi�k. 1000 m-t is el�rõ vagy meghalad� hegycs�csai: a Jabb�kt�l �szakra a Dserm�k hegy, d�lre a H�se�sr�l elnevezett hegy, szomsz�ds�g�ban pedig a Gile�d hegycs�cs. – A gile�di-hegyvid�knek fõk�nt az �szaki r�sze erdõkben, legelõkben gazdag, szõlõk, olajligetek, sõt k�l�nf�le gy�gyn�v�nyek is virultak itt; az ut�bbival kapcsolatban �rthetõ meg Jer 8:22 �s 46:11. – A bibliai korban e ter�leten m�g sûrûbb erdõs�gek voltak, mint ma; itt volt az „Efraim erdeje”, ahol Absol�nt verte le D�vid fõvez�re, J��b (2S�m 18:6)

M�r a p�triarcha-t�rt�netekbõl ismertek a Jabb�k mellett fekvõ v�rosok: Szukk�t, Penu�l, Mahanaim. Mindegyiknek megvan a J�k�b t�rt�net�hez kapcsol�d� etimol�gi�ja: Szukk�tban h�zat �s „hajl�kokat” �p�tett (Gen 33:17), Penu�lban „sz�nrõl-sz�nre” l�tta Istent, illetve angyal�t (32:30), a Mahanaim n�v pedig eml�keztet arra, hogy J�k�b meggazdagodva, „k�t t�borral” t�rt haza Mezopot�mi�b�l (32:10), sõt a 32:1–2 l�tom�s�ra is. – A Jord�n mellett J�b�s-Gile�d Saul kir�lys�ga t�rt�net�bõl ismert (1S�m 11 r.), kelet fel� viszont R�m�t-Gile�d volt megint egy h�bor�kt�l sokat szenvedett hat�rv�ros Izr�el �s Damaszkusz k�z�tt. Itt kapott hal�los sebet Ach�b kir�ly az ar�mok elleni h�bor�ban. (1Kir 22:29 skv.)

Gile�dt�l d�lre az Arn�n patakig terjedt Izr�el hat�ra. Ez a ter�let a honfoglal�s ut�n Ruben t�rzs�nek jutott volna, a szomsz�dos m��bita n�p azonban szemmell�that�an t�ls�lyba jutott itt �s eltekintve a kir�lys�g kor�nak elsõ fel�tõl – amikor M��b izraelita h�dolts�gban �lt –, a m��bit�k hatalmukba is ker�tett�k ezt a f�ldet. Ez az orsz�gr�sz is m�szkõhegyekbõl �ll, k�z�tt�k az idõszakos patakok m�ly v�lgyeket v�gtak. A hegys�g a Holt-tengern�l eg�sz meredeken ereszkedik al�, �gyhogy nyugat felõl magas hegyvid�knek tûnik a t�j, amely val�j�ban fenns�k; az �sz. egyenesen Mis�r-nak nevezi, amely s�kf�ldet jelent (Deut 3:10; 4:43). A hegyvid�k egyik vonulata viselte az Ab�rim hegys�ge nevet, ennek egy kiemelkedõ hegycs�csa volt a N�b� hegy, ahonnan M�zes �tpillanthatott K�na�nba (Deut 34:1). azok a v�rosok, amelyeket J�zsu� k�nyve honfoglal�si statisztik�ja e ter�leten felsorol (J�zs 13:17 skv.), szint�n m��bi lakoss�g�ak voltak, Izr�el t�rt�net�ben k�l�n�sebb jelentõs�g�k nem is volt. – A Bibli�ban n�v szerint nem fordul elõ, de megeml�tendõ az a Machairos nevû v�r, amelyet az Arn�n foly�t�l �szakra egy hegyfokon �p�ttetett Her�des. Josephus szerint itt vetett�k fogs�gra Keresztelõ J�nost �s itt v�gezt�k ki.

Palesztina �ghajlata

Palesztina a F�ldk�zi-tenger mell�ki orsz�gokkal egy�tt az �n. szubtropikus �ghajlati �vezethez tartozik. �ghajlat�ra jellemzõ egy esõ n�lk�li ny�ri �vszaknak �s egy esõs t�lnek a v�ltakoz�sa. A hõm�rs�klet erõsen hull�mz�, nagy �rt�kk�l�nbs�geket mutat. Az augusztusi k�z�phõm�rs�klet 22,5�, a janu�ri 7�, de sz�lsõ �rt�kekk�nt elõfordul ny�ron a 40� f�l�tti hõs�g, t�len pedig – elsõsorban a hegyeken – a fagypont alatti hõm�rs�klet is. Nagy a k�l�nbs�g a nappali �s �jszakai hõm�rs�klet k�z�tt is, k�l�n�sen ny�ron, amikor �jszaka a felhõtlen �gbolt fel� nagy a f�ldfelsz�n kisug�rz�sa s ezzel egy�tt a levegõ lehûl�se. A tengerparton a v�z k�zels�g�nek kiegyenl�tõ hat�s�ra szab�lyosabb a hõm�rs�klet v�ltakoz�sa, de min�l beljebb haladunk a sz�razf�ld belsej�be, ann�l sz�lsõs�gesebb lesz a �ghajlat.

A sz�raz �s esõs �vszakok eml�tett v�ltakoz�s�t elsõsorban az okozza, hogy Palesztina ter�lete (a 31–33,5 sz�less�gi fok k�z�tt) m�g hozz�tartozik a passz�t-szelek z�n�j�hoz. Itt sz�llnak le az egyenl�tõ felõl nagy magass�gban �rkezõ, de csapad�ktartalmukat m�r elvesztett l�gt�megek s mint passz�tszelek f�jnak d�l, d�lnyugat fel�. T�len jobban �rv�nyes�lnek a tenger felõl f�j� szelek, amelyek csapad�kot hoznak s ezzel egy�tt j�r az esõs �vszak. – Ettõl f�ggetlen�l f�jnak helyi jellegû idõszakos szelek, ezek k�z�l az arab puszta felõl j�võ sz�raz szelek k�l�n�sen �rtalmasak. Tavasszal szokott felt�madni a sokszor napokig tart� forr� keleti sirokk�, amelytõl „elsz�rad a fû �s elhervad a vir�g”. (�zs 40:6).
Az esõnek a f�ldmûvel�s szempontj�b�l d�ntõ jelentõs�ge van, mivel Palesztin�ban �nt�z�sre alkalmas foly�k, csatorn�k nincsenek. A t�li esõs �vszak okt�berben kezdõdik az �n. korai esõvel, amit gyakran zivatar vezet be. A fõesõz�s janu�rban van, a „k�sei esõ” pedig a tavaszi h�napokban hull, elõseg�tve a gabonaf�l�k szemesed�s�t, be�r�s�t. �prilisban azt�n megszûnik az esõ �s k�vetkezik a ny�ri sz�razs�g. – Mindez nem �gy �rtendõ, hogy t�len �lland�an esik az esõ. Napokig tart� �s orsz�gos esõ ritk�n van. Gyakran megt�rt�nik viszont, hogy v�ratlanul kerekedik heves z�poresõ, melynek vize a hegyoldalakr�l al�futva a kis patakoknak, vagy az egy�bk�nt sz�raz v�diknak a medr�t sodr� �radattal t�lti ki. – Az �vi csapad�kmennyis�g ar�nylag kev�s. Legt�bb esõt kapnak a hegyvid�kek, viszont a Jord�n v�lgye �s k�l�n�sen a Holt-tenger medenc�je igen sz�raz. Ugyanez mondhat� el a „d�lvid�krõl”, a Negeb-sivatagr�l, ahol szint�n ritkas�g az esõ. Feltûnõ m�gis, hogy az ilyen esõtlen, sz�raz vid�keken r�gi telep�l�sek nyomai l�that�k, ami egy idõben arra a f�ltev�sre vezetett, hogy Palesztina �ghajlata a bibliai korban csapad�kosabb volt, mint ma. Ez a f�ltev�s azonban nem helyt�ll�. A bel�that� t�rt�neti idõben ilyen �ghajlatv�ltoz�s nem volt. A v�ltoz�st K�z�p-Palesztin�ban az eml�tett oktalan erdõ�rt�s okozta, a d�lebbre levõ kult�rter�letek pusztul�s�t pedig a t�r�k uralom alatt bek�vetkezett eln�ptelened�s. Az esõtlen ny�ri idõszakban egyetlen enyh�tõ jelens�g volt a harmat. A tenger felõl j�võ p�rad�s levegõ a hajnali �r�kban az erõsen lehûlt sz�razf�lddel �rintkezve k�d�t �s harmatot id�z elõ, ami egy kev�s nedvess�g-ut�np�tl�st ad a m�g meglevõ n�v�nyzetnek. Ez a reggeli harmat azonban a fels�tõ nap hat�s�ra hamar tovatûnik (H�s 6:4).

Palesztina n�v�nyzete �s �llatvil�ga

A n�v�nyzet.

Palesztina term�szetes n�v�nytakar�j�nak nagy r�sz�t hajdan kiterjedt erdõs�gek alkott�k. A t�lgyf�l�k t�bb fajt�ja volt elterjedve. (A h�ber ’�l�h, ’�l�n �s ’all�n nevek jel�lik ezeket, an�lk�l, hogy a fajta pontos meghat�roz�sa kitûnn�k belõl�k.) A tamariszkusz fõleg a Jord�n mell�k�n d�szlik; jellegzetes fa a szikomor vagy vadf�gefa, melyet �p�letf�nak haszn�lnak. A r�gi erdõk nyoma fõk�nt Galile�ban �s a Ds�l�n-hegys�gben l�that�. Egy-egy mag�nyos, t�bbsz�z �ves t�lgy mellett cserj�sek ter�lnek el, aminthogy a bibliai korban sem eg�szen olyan volt az „erdõ”, ahogyan azt a mai erdõgazd�lkod�s mellett elk�pzeln�nk; akkor is ink�bb boz�tos cserj�k voltak az erdõk, k�z�l�k kiemelkedõ nagyobb f�kkal. (Olv. Pl. Absol�n �s serege pusztul�s�nak a t�rt�net�t, 2S�m 18:8–9.)
A gy�m�lcsf�k k�z�tt kiv�lnak a mediterr�n �ghajlat jellegzetes f�i. Legfontosabb volt az olajfa, melynek gy�m�lcs�bõl az �tkez�shez, gy�gy�t�shoz, kultuszi szertart�sokhoz egyar�nt sz�ks�ges olajat sajtolt�k (B�r 9:9). A f�gefa J�zus p�ld�zataib�l j�l ismert. (Mt 24:32; Lk 13:6 stb.) Kora tavaszt�l kezdve hozza gy�m�lcs�t (�n 2:13), az igazi �zletes gy�m�lcs azonban augusztusra �rik be. (L�sd a Mk 11:13-ban levõ l�tsz�lagos ellentmond�st.) D�lszaki n�v�ny a datolyap�lma is. �r�kz�ld levelei az �let �s �r�m jelk�peiv� lettek. A lombs�torok �nnep�hez hozz�tartozott a p�lma�gakkal val� felvonul�s (Lev 23:40), �gy k�sz�nt�tt�k a gyõztes hadvez�rt vagy uralkod�t is. (V�. Jn 12:13; Jel 7:9). A sûrû lomb� szentj�noskeny�rf�t Palesztina egyik legszebb f�j�nak mondj�k. Az alma-, gr�n�talma- �s mandulafa egyar�nt ismert volt a bibliai korban. A d�ligy�m�lcs-f�l�k pedig a mai Palesztina fontos export-cikkei k�z� tartoznak.
Kiv�l�an megfelel a meleg, naps�t�ses kl�ma a szõlõnek, amelyet tõk�s mûvel�ssel, vagy lugasra futtat�ssal egyar�nt termesztettek. Bõven termõ, d�s f�rt�ket hoz� n�v�ny volt mindig, rendk�v�li gy�m�lcs�t a K�na�n kik�mlel�s�re k�ld�tt zsid�k b�mulva csod�lt�k (Num 13:24). Egy�bk�nt pedig az �let �s az �r�m jelk�p�nek tartott�k ezt is, �s a messi�si j�vendõnek a jellemzõje lett az a gondolat, hogy akkor mindenki a maga szõlõje �s f�gef�ja alatt �lhet b�kess�gben (Mik 4:4). A gabonaf�l�k k�z�l a bibliai korban csak b�z�t �s �rp�t termesztettek. Egy�b sz�nt�f�ldi n�v�nyek voltak: a k�les, lencse, bab, fûszer-n�v�nyek. Ipari n�v�nyk�nt fõk�nt a lent termesztett�k. A kerti vetem�nyek k�z�l az uborka, dinnye, hagyma k�l�nf�le fajt�i vannak eml�tve a Bibli�ban. Palesztina n�v�nytakar�j�hoz azut�n hozz�tartoztak az �llatteny�szt�s szempontj�b�l fontos legelõk. A csapad�kmennyis�g ter�leti eloszl�s�nak megfelelõen Palesztin�t egy val�s�gos sztyepp-z�na vette k�r�l, mely k�l�n�sen a Jord�non t�l a nom�dkod� p�sztorok legfõbb tart�zkod�si helye volt mindig. F�ves r�tek voltak azut�n a v�lgyekben, a tengerparti s�ks�gokon is. Az õszi esõk hat�s�ra kiz�ld�ltek a r�tek, kivirultak k�l�nf�le õszi vir�gok, aszfod�losz-, kikerics-f�l�k, azt�n egy tengeri hagym�nak nevezett m�ter-magas n�v�ny, amelyet a sz�nt�f�ldek mesgy�j�n hagytak nõni hat�rjelzõ�l. – A tavaszi felmeleged�ssel azt�n teljes pomp�j�ban vir�gzottak a r�tek, fõleg piros vir�gokkal. E tavaszi h�napok sz�ps�g�t �rja le az �nekek �neke: „�me, v�ge a t�lnek, az esõz�s elm�lt, elment m�r. Vir�gok l�tszanak a f�ld�n, elj�tt az �nekl�s ideje, �s gerleb�g�s hangzik f�ld�nk�n. �rleli korai gy�m�lcs�t a f�gefa, �s a vir�gz� szõlõk illatoznak.” (2:11–13).
Tulip�n �s n�rciszf�l�k, cikl�menek �s a sokat emlegetett liliomok val�s�gos vir�gszõnyeget k�peztek; Salamon kir�ly legnagyobb dicsõs�g�ben sem �lt�zk�d�tt ilyen d�szesen – mondotta J�zus (Mt 6:28–29). Igaz, hogy ez a vir�gpompa nem volt hossz� �letû. A forr� ny�ri nap, vagy a keletrõl j�võ sirokk� lehervasztotta, mintha csak kemenc�ben sz�r�tott�k volna meg (Mt 6:30). – Arat�s ut�n m�r csak a k�l�nf�le sz�raz t�vises n�v�nyek �ktelenkedtek a f�ldek ment�n, a bûneset ut�ni �tokra eml�keztetve. A t�vis �s a bog�ncs �gy jelenik meg a term�szetben �s a bibliai hasonlatokban, mint az �let ellens�ge, a pusztul�s jelk�pe (�zs 7:23–26; 27:4; Mt 13:7). Jellegzetes n�v�ny a „jerich�i r�zsa”, amit magyarul k�z�ns�gesen �rd�gszek�rnek neveznek. Elsz�radt g�mb�lyû n�v�nytest�t az õszi sz�l kit�pi �s mik�zben mint egy labd�t tovag�rgeti, a n�v�ny magvai kihullanak. – �gy van meg minden vid�knek �s minden �vszaknak a jellegzetes n�v�nyvil�ga, csak a „puszta” marad mindig kietlen kõsivatag, meg a kop�r hegyek. Az ut�bbiakat pr�b�lj�k ma nagy erõfesz�t�ssel �s nagy �ldozatokkal �jra bef�s�tani.

Az �llatvil�g.

A vad�llatok k�z�l a bibliai kor elej�n m�g elõfordult Palesztin�ban az oroszl�n, mint a legf�lelmesebb ragadoz�. (1S�m 17:34. – A S�t�n jelk�pe! 1Pt 5:8). Ma m�r kiveszett innen �pp�gy, mint a m�sik f�lelmes vad�llat, a medve (2Kir 2:24). Ma is elõfordul m�g a p�rduc, tov�bb� a farkas, a ny�jak legfõbb ellens�ge (Mt 10:16; Jn 10:12). Gyakori �llat az alattomban �l�lkod� r�ka �s a d�gevõ sak�l. E vad�llatok legfõbb tart�zkod�si helye a Jord�n-menti boz�tos erdõs�g volt.
A h�zi�llatok k�z�l haszon�llat gyan�nt fõk�nt a kisebb �s ig�nytelenebb juhot �s kecsk�t tartott�k. A p�triarch�k is juhtart� nom�dok voltak �pp�gy, mint a puszt�ban v�ndorl� �s honfoglal� Izr�el. A leteleped�s ut�n m�g sok�ig a juhny�j nagys�ga volt a vagyonos emberek gazdags�g�nak a jellemzõje (1S�m 25:2). – A teve a pusztai beduinok �llata volt. Rabl�nom�dok haszn�lt�k lovagl� �llatnak (B�r 6:5), a kereskedõ-karav�nok pedig teherhord�sra, minthogy a terhet �s az esetleg napokig tart� �tlen-szomjan menetel�st kitart�an b�rta. Az egyszerûbb emberek lovagl� �s teherhord� �llata a szint�n ig�nytelen szam�r �s �szv�r volt. A l� sokkal dr�g�bb port�ka volt, csak elõkelõ szem�lyek haszn�lt�k lovagl�sra, fõk�nt pedig harcikocsik h�z�s�ra. – A kutya a p�sztorok seg�tõt�rsa volt, de ott voltak a falvakban, v�rosokban is, mint a keleti v�rosok „szem�t-eltakar�t�i”.
A mad�rvil�gban a ragadoz�k sor�ban megeml�thetj�k a sast �s a keselyût; f�lelmes voltukat szeml�lteti, hogy a Bibli�ban gyakran szerepelnek a puszt�t� ellens�g jelk�peik�nt (Ez 17:3; H�s 8:1). A bagoly a romok k�zt keres mag�nak tany�t, ez�rt szerepel illusztr�ci�k�nt eml�tve a pusztul�st hirdetõ pr�f�ci�kban (�zs 13:21). – A szel�debb madarak k�z�l kedves ismerõse volt a Biblia n�p�nek a g�lya, fecske, ver�b, galamb. Mindegyikrõl tud valami jellemzõ p�ld�zatot mondani az �r�s (Jer 8:7; Zsolt 84:4; Mt 3:16; 10:29). – �rdekes, hogy az �sz. nem tesz eml�t�st a h�zi�llatok k�zt a ty�kr�l, de hogy teny�szt�se J�zus kor�ban �ltal�nos volt, arr�l �ppen az õ p�ld�zatai tan�skodnak (Mt 26:34; Lk 11:12).

A cs�sz�-m�sz�k is hozz�tartoztak Palesztina �llatvil�g�hoz. A k�gy�k k�l�nf�le fajai �ltek �s �lnek ma is itt, k�zt�k m�rges fajt�k is, aminõ a vipera (Mt 3:7 hasonlata). – B�k�k az egyiptomi t�z csap�sban vannak eml�tve, k�l�nben Keleten a tiszt�talans�g jelk�pei. Halak fõk�nt a Genez�ret-t�ban tany�ztak; az �sz. nem sokat emlegeti õket, ann�l ink�bb az �jsz., J�zus csod�i �s tan�t�sai sor�n (Lk 5:4–10). Az elsõ kereszty�nek k�r�ben a hal Krisztusra utal� szimb�lum lett. V�g�l m�g a rovarok n�h�ny form�j�t eml�thetj�k meg. A s�ska Keleten nagyon elterjedt s a s�skaj�r�s ott m�g ma is elõfordul� s�lyos term�szeti csap�s. Igen sok v�lfaja ismert, maga az �sz. is vagy kilencf�l�t eml�t (Lev 11:22; J�el 1:4), vannak k�zt�k ehetõ fajt�k is. (Keresztelõ J�nos t�pl�l�ka, Mt 1:4). – Ann�l hasznosabbak a m�hek, amelyek b�r vadon �ltek, m�z�k �lvezetes t�pl�l�k volt a gyûjt�getõ ember sz�m�ra. A „tejjel-m�zzel foly�” K�na�n a nom�d ember szem�ben jelentett ide�lis �s gazdag f�ldet. – Kellemetlen rovarok voltak a p�kok, skorpi�k, a l�gy �s a sz�nyog. A hangya �s a moly p�ld�zatokban fordul elõ, egyik j�, a m�sik rossz �rtelmû c�lz�ssal (P�ld 6:6; Mt 6:19). – Nem lehet itt c�l teljes katal�gust adni a Palesztin�ban honos sokf�le �llatr�l. Legfeljebb megeml�thetj�k, hogy ilyenf�le felsorol�s a kultikusan tiszta �s tiszt�talan �llatokr�l tal�lhat� a Lev 11 �s Deut 14 r.-ben.