Az jszvetsg irodalomtrtneti vonatkozsai: a. b. c. d. e. f. g. h.
Az jszvetsg irodalomtrtneti vonatkozsai
a) Az jszvetsg iratainak felosztsa mûfajuk szerint.
Mr lttuk, hogy az szvetsggel ellenttben, amely a hber nyelvû irodalom kiindulpontja, egyedli tpll talaja s kzppontja is, az jszvetsg a grg nyelvû irodalom risi terletn bell csupn egy kicsiny helyet foglal el, mg az egsz õskeresztyn irodalom hozzszmtsval is, s az a grg irodalom, amelyben gy elhelyezkedik, kpviselõinek tlnyom tbbsgben egszen ms termszetû is, mint az jszvetsg s iratai. Ha az jszvetsgben tallhat mûfajok egy rsze nem is ismeretes a profn grg irodalomban, annak akkor is megvan a lehetõsge, hogy az jszvetsgi iratokat mûfajuk szerint osztlyozzuk. Azt azonban meg kell jegyeznnk, hogy az szvetsgi iratok beosztsnak az jszvetsgre val alkalmazst, amely szerint hrom iratcsoportot klnbztetnnk meg: trtneti, tant s prftai iratokat, – nem tartjuk jrhat tnak, egy ilyen skma mechanikus alkalmazsa erõltetett megolds. Gondoljunk csak arra az egyetlen dologra, hogy ilyen mdon az evangliumok s az ApCsel egy mûfajhoz tartoznk, a pli leveleket pedig minden tovbbi nlkl egyszerûen tant knyveknek kellene minõstennk.
A helyes szempont osztlyozs ngy csoportot klnbztet meg: az evangliumokat (ezeket semmikppen nem lehet trtneti, mg elbeszlõ knyveknek sem nevezni), az acta-kat (ezt a mûfajt a knonban egyetlen knyv, az ApCsel kpviseli), a leveleket (epistola-k, ezek krn bell joggal szerepelnek klnfle termszetû levelek, mert ilyen klnbsgeket a levl irodalmi mûfaja mindig is ismert s elismert), s vgl az apokalipsziseket (ebbõl a mûfajbl szintn egyetlen knoni irat szerepel az jszvetsgben). Az jszvetsggel kapcsolatos irodalomtrtneti krdseket s vonatkozsokat ezek szerint a mûfajok szerint szeretnõk a kvetkezõkben rviden taglalni.
b) Az evangliumok irodalomtrtneti problmi.
Ezen a mûfajon bell kln kell vennnk a hrom elsõ evangliumot, s kln kell trgyalnunk a negyedik evanglium irodalomtrtneti krdseit.
A hrom elsõ evanglium Griesbach J. J. nmet biblikus ta a szinoptikus jelzõt viseli, õ ui. kiadta e hrom evanglium prhuzamos helyeinek ttekintst, szinopszis cmmel. gy ez a jelzõ azt fejezi ki, hogy ezt a hrom evangliumot prhuzamosan lehet s kell is tanulmnyozni. Irodalomtrtneti tekintetben ezek az evangliumok az alapjukul szolgl hagyomnyhoz (tradichoz) val viszonyuk krdst vetik fel. Jzus tetteirõl, szavairl s letnek jelentõs esemnyeirõl az õsegyhzban, az õsgylekezetbõl kiindulva egy bizonyos hagyomny forgott kzszjon. Ez a hagyomny a Szentllek kitltetstõl datlhat: elõbb is voltak ugyan hrek, amelyek Jzusrl elterjedtek, ilyenekrõl az evangliumok is szlnak, tudjuk, hogy Jzus ellenfelei is terjesztettek rla hreket. Ezeket azonban nem szmthatjuk az evangliumok alapjul szolgl hagyomnyhoz, mert ezek nem Jzus Krisztus messisi munkja egsznek a helyes megrtsbõl fakadtak. A hagyomny eleme csak a Jzus Krisztusrl val bizonysgtevõ beszd lehet. A hagyomny elõszr kisebb egysgekbõl llt, szbeli hagyomny volt, minden ilyen kisebb egysg az igehirdets ignyvel lpett fel, s ennek a hagyomnynak a hordozi a szem- s fltank vonltak. A hagyomnyt az apostoli kr polta, az egsz hagyomny nem egyetlen egyn birtoka, nem is egyetlen egyn lmnye, hanem az egsz egyhz kzkincse, a szemtank sszessegnek is kzs bizonysgttele volt. Jzus Krisztus visszajvetelt az õsgylekezet s az õsegyhz is ekkor mg egszen kzeli idõre vrta, ezrt senki sem gondolt arra, hogy ezt a hagyomnyt rsban kellene rgzteni. Viszont mr a szbeli hagyomnyban megindulhatott egy bizonyos egysgesedsi folyamat: tbb kisebb hagyomny-rszlet llandan kapcsoldott (kt-hrom trtnetet mindig egymsutn beszltek el, egy nhny jzusi tants lassan egy sszefggõ beszdd lett), gy ezek lassanknt llandsult formban egy nagyobb egysget alkottak. Azt vilgosan kell ltnunk kezdettõl fogva, hogy a hagyomny nem az esemnyek krniks vagy naplszerû, letrajzi vagy annlisztikus rgztsnek az ignyvel alakult ki, hanem igehirdets kvnt lenni (krygma), amelyben a hvõ ember a Nzreti Jzust Isten megvlt Krisztusnak vallja, s az õ tantsaiban, letnek esemnyeiben s messisi tetteiben megoldst tall lete egszre, de kzzelfoghat rszletkrdseire nzve is. Ezrt az is termszetes, hogy a hangsly Jzus letn bell kezdettõl fogva a szenvedstrtnetre esik. Ez nemcsak azt jelenti, hogy ez foglalta el a hagyomnyban mennyisgi tekintetben a legnagyobb helyet, hanem azt is, hogy a hagyomnynak minden elbeszlse mintegy sub specie passionis, a szenveds – s termszetesen a feltmads – jegyben formldott meg.
Amikor az egyhz gylekezetei s tagjaik elõtt vilgoss vlt, hogy Jzus Krisztus visszajvetele nem trtnik meg az elsõ nemzedk letben, amikor ennek a nemzedknek a tagjai egyre nagyobb szmban elkltztek az lõk sorbl, akkor a gylekezetek krben kezdett egyre inkbb problmt jelenteni a szban lõ hagyomny rgztsnek a feladata. gy nyilvn egyre inkbb kezdtk hozzrtõ keresztynek rsban megfogalmazni a hagyomny kisebb-nagyobb egysgeit, elbeszls formj hagyomny-rszletek (digsis-ek, ld. Lk 1,1kk.) szlettek meg egyre nagyobb mennyisgben, s ezeket kzrõl kzre adhattk a gylekezetekben. Ez nem jelentette azt, hogy ezzel prhuzamosan ne lt volna mg sokig a szbeli hagyomnynak szmos olyan eleme is, amelyet nem rgztettek rsban. Egy mg ksõbbi idõben, a hagyomnyozs harmadik fokn, megkezdõdtt ezeknek a digsis-eknek a gyûjtse s terjedelmesebb mûvekben val sszefoglalsa. Az ilyen nagyobb terjedelmû mûveknek kt tpusa gondolhat el: a kezdetlegesebb az, amely a hagyomny elemeit egyszerûen egyms utn helyezi, gy õrzi meg; a fejlettebb forma az, amely valamilyen egysgestõ keretbe igyekszik foglalni az sszegyûjttt elemeket. Ez az utbbi mdszer igen jl ismert s kzkedvelt megolds a kor irodalmban, gy nyilvnvalan knlkoz, s „korszerû” megolds is, az evangliumi hagyomny esetben. Ezt a megoldst vlasztja Mrk evanglista: az egysgestõ „keret” (Schmidt K. L. nmet biblikus vezette be ezt a megjellst az evangliumi hagyomny kutatsban) Jzus Krisztus lete. Ez azt jelenti, hogy Jzus letnek nem letrajzi szerepe van a hagyomny ilyen sszefoglalsban, ezrt nem is gondolhatunk arra, hogy az letrajzi adatok minden esetben trtneti pontossgak. Egyszval: Jzus tettei (Mk-nl ez ll az elsõ helyen, mint lttuk), Jzus szavai, letnek esemnyei – mindezek igehirdetsek – belefoglalva Jzus letnek keretbe, gy, hogy a hangsly a szenvedstrtnetre esik: ez a meghatrozsa annak a profn irodalomban teljesen ismeretlen mûfajnak, amelyet evangliumnak neveznk. Az evanglium sz, amely eredetileg a Jzusrl szl bizonysgttelt tartalmilag jellte, mostmr mûfaji jelentst is kap, majd ksõbben a szoks szerint jelli az e mûfajkeretn bell elhelyezkedõ egyes iratokat is. A kezdetlegesebb gyûjtemny-tpust egy Mt s Lk alapjn felttelezett mû kpviseli, amelyrõl az egyhzi hagyomny (Papias) is emltst tesz: ez Jzus szavait tartalmazza, valsznûleg mindenfle sszefoglal keret nlkl egyms mell lltott kisebb-nagyobb egysgekben, szerzõje az a Mt lehetett, akirõl az elsõ evangliumot nevezte el a hagyomny („a Mt rsa szerint val” evanglium, teht nem jelent flttlenl szerzõsget). Az elsõ hrom evanglium kialakulst ilyenformn az n. ktforrs-elmlet, amelyet ma is ltalnosan elfogadnak, gy rajzolja meg: elõszr keletkezett Mk, vagy a most elõttnk levõ Mk-nak valamilyen õsibb formja (Õs-Mrk). Ezt forrsul hasznlta Mt s Lk egyarnt, õk azonban feldolgoztk hozz a Papias emltette Mt-fle forrst (beszd-forrs, Logia, a nmet Quelle = forrs sz nyomn a nmet nyelvû irodalomban rvidtse: Q). Ezenkvl Mt, de klnskppen Lk nll anyagot is tartalmaz, bizonyos nyomokbl pedig nmelyek arra is prblnak kvetkeztetni, hogy Mk is ismerte s figyelembe vette a Logia-forrst. Lk nll anyagnak tekintlyes rsze a 9,51–19,27 kztt helyezkedik el: ezt az anyagot Lukcs rszint digsis-ekbõl gyûjthette, rszint a tovbb lõ szbeli hagyomnybl, amellyel palesztinai idõzse sorn tallkozhatott. A gondos kutat itt is megmutatkozik benne: mindenesetre Mt-val egytt evangliuma vzlatul õ is Mk-ot hasznlja, gy az j anyagot nem tudta hol elhelyezni. A galileai esemnyek kztt ppen gy nem lett volna helye, mint a jeruzslemi idõszakban, de trtnetri lelkiismeretessge sem engedhette meg Lukcsnak, hogy ezekben a rszekben helyezze el. gy a kettõ kz teszi ezt az anyagot, amely az egsz evanglium anyagnak mintegy egyharmada, s gy keletkezik a „nagy betolds” (szoks ti elbeszlsnek vagy samriai fejezetnek is nevezni).
A negyedik evanglium egszen ms krdseket vet fel irodalomtrtneti tekintetben, mint az elsõ hrom. Nyilvnval, hogy szemtan az evanglium rja, az is nyilvnval, hogy ilyen mdon mindentt az alaprtegbõl veszi anyagt, azonban ennek az anyagnak a megfogalmazsa ksõbbi, mint a szinoptikusok. Egybknt a szinoptikusokkal alig-alig mutat valamifle prhuzamot, sok ponton gy tûnik fel, hogy kiigaztja a szinoptikusok adatait (rdekes, hogy Mt nevezi biblos geneses-nak knyvt, de Jn kezdi a Genezis elsõ szavaival: en arch, a hb. bert fordtsa, amely Mzes elsõ knyvnek a hber cme is; kiigaztja Jzus megfesztse idõpontjnak a meghatrozst is; vgl klns mdon csak õ emlti a 2,19-ben Jzusnak ezeket a szavait: „Romboljtok le a templomot, s n hrom nap alatt felemelem!” – de õ Jzus kihallgatsa sorn nem szl arrl, hogy a tank ezt a mondatot idzik; mg Mt 26,61; Mk 14,58 a kihallgats sorn a hamis tank szjba adja eltorztva ezt a jzusi szt: „Lerombolom a templomot, s… felptem” – õk viszont sehol nem tesznek emltst errõl a jzusi szrl s ennek helyes formjrl az evangliumban), s szmtalanszor kzl olyan esemnyeket, amelyekrõl a szinoptikusok egyltalban nem tudnak (pl. a samriai asszony trtnete, a bethesdai beteg meggygytsa stb.). Semmi ktsg nem fr ahhoz, hogy az evanglium eredeti, s nincsenek forrsai. Csun az okoz problmt, hogy mg a szinoptikusokbl Jzus messisi munkssga egy esztendõre tehetõ, s ennek az vnek a vgn ll egy jeruzslemi tartzkods, addig Jn-bl egszen ms kpet kapunk. Dntõen fontos az is, hogy a templom megtiszttst Jn az evanglium elejre helyezi, a szinoptikusok az utols, jeruzslemi idõszakba. Ezt nmelyek azzal hidaljk t, hogy Jn nem alkalmazkodik a szinoptikus letrajzi kerethez, csupn az a clja, hogy igehirdets-gyûjtemnyt adjon. Van olyan feltevs is, hogy az evanglium egyes rszletei kln lapokra voltak rva, s ezek a lapok az idõk folyamn felcserlõdtek: ez mindenesetre elg kptelen feltevs, s csak feltevs. Annyi vilgos, hogy Jn-ban a szenvedstrtnetnek minden ms fl magasod jelentõsge vilgosan ltszik: erre az evangliumra ll az egyik biblikusnak az a meghatrozsa, hogy „az evangliumok hossz szenvedstrtnetek rvid bevezetssel”. Mr a knai menyegzõ elbeszlsben sz van arrl, hogy „mg nem jtt el az õ rja”, s ez azt jelenti, hogy viszont mr nem sok idõ vlasztja el ettõl. Az ktsgtelen, hogy a 21. rsz mr nem az evanglium rjnak, hanem tantvnyainak a mûve: lehet, hogy mesterk halla utn ezek simtottk t az egsz evangliumot is.
c) Az Apostolok Cselekedeteirõl rott knyv
Lukcs evangliuma mellett Lukcs ktktetes mûvnek a msodik knyve. Mûfaji tekintetben mgis kln kell vlasztanunk a kt knyvet: ezt tette mr a knont alkot egyhz is akkor, amikor Jnos evangliumt a kt knyv kz iktatta, s az ApCsel-nek gy nll helyet biztostott a knonban. Arrl mr szltunk, hogy Lukcs munkamdszere kztt mi a klnbsg az evangliumban s az ApCsel-ben. Most arrl kell szlnunk, hogy Lukcs e kt knyv kztt tervszerûen ltest kapcsolatokat is: ami az evangliumban Jzussal gretesen trtnik, az az egyhzban a beteljeseds s a Jzusra val visszautals fokn s formjban jelentkezik az ApCsel-ben (a legbeszdesebb plda az, ahogyan Lukcs Istvn vrtanhallnak brzolsban mozzanatrl mozzanatra utal Jzus kereszthallra, ezzel azt fejezi ki, hogy Istvn halla „Jzus-tpus” hall, valban mrtrium). Mg egy msik irodalomtrtneti krds vetõdik fel az ApCsel-re nzve: az, hogy voltak-e a knyvnek forrsai vagy nem. Tbben feltteleznek forrsokat azon az alapon, hogy Lukcs az esemnyeket hol harmadik, hol tbbes szm elsõ szemlyben beszli el. Ez azonban csak azt bizonytja, hogy Lukcs, a lelkiismeretes trtnetr, pontosan be kvn szmolni arrl: mely esemnyek azok, amelyekben szemlyesen is rszt vett, s melyek azok, amelyekrõl msok beszmoli alapjn tudst. Mindebbõl arra kvetkeztethetnk, hogy Lukcsnak az ApCsel megrsban szmos szbeli s rsbeli forrsa lehetett, de olyan rtelmû forrshasznlatot nem felttelezhetnk az ApCsel-vel kapcsolatban, mint amilyenrõl a szinoptikusok esetben szlhattunk.
d) Az jszvetsgi levelek
kztt elsõ helyen emltjk azokat, amelyek konkrt gylekezetekhez szl, valsgos, teht a gylekezet s a levlr kztt fennll eleven, levlvltsban is megnyilvnul, szemlyes kapcsolatbl szlettek, elkldtt, elolvasott levelek is voltak. Az ms krds, hogy ezeket a leveleket a gylekezetek rszint a levlr intzkedse alapjn, rszint e nlkl is, tovbb adtk egymsnak, gyûjtttk s a gylekezeti istentiszteleteken olvastk, sõt magyarztk is. Ilyen levelek Plnak a rmai, a korinthusi, a galciai, a filippibeli, a kolossi, a thessalnikai gylekezetekhez, illetve gylekezet-csoportokhoz (Galcia!) rt levelei. Azt a krdst most nem rintjk, hogy ezeknek a leveleknek a megfogalmazsban tetemes klnbsgek vannak (a Rm a legelvontabb, az 1Kor a leggylekezetibb, a 2Kor a legszemlyesebb, a filippibeliekhez rt levl a legkiegyenslyozottabb levele Plnak). Arrl sem szlnnk, hogy az 1–2Kor a biblikusok kzl sokakban azt a krdst tartotta bren, hogy valban ez- a levelek eredeti formja, amelyben most elõttnk llanak. Mi arra a feltevsre hajlunk, hogy a sokak ltal klnll egysgeknek tartott levl-rszletek valjban nem azok, az egyenetlensgek csupn a diktls tnybõl addnak. A levelek egy msik csoportja szemlyekhez rt levl, ezek az n psztori levelek (1–2Tim, Tit). Magnszemlyhez rt levl a Filemon levele is, ez egy egszen konkrt ggyel kapcsolatos, de annyiban nem „psztori” levl, hogy ez az gy nem a gylekezetek irnytst rintõ krds, hanem egy szktt rabszolga visszafogadsra irnyul krs. Klnleges helyet foglal el a pli levelek kzt az Efzusi levl: ez krlevl volt, valsznûleg azrt maradt rnk ezen a cmen, mert az efzusi pldnyrl kszltek a ksõbbi msolatok. A Zsidkhoz rt levlrõl mondtuk, hogy levlformj igehirdets vagy teolgiai rtekezs. Az n. katholikus levelek (egyetemes, rgebbi nevkn kznsges levelek) nem konkrt gylekezetekhez rt valsgos levelek, hanem a keresztynsg nagyobb csoportjhoz, esktleg ppen az akkori egyetemes keresztynsghez intzett levlformj tantsok s intelmek (Jak, 1–2Pt, Jd, 1–3Jn).
e) A Jelensek knyve
a jnosi irodalom s az egsz jszvetsgi irodalom betetõzõje, zrkve. A profn grg irodalomban az apokalipszis mûfaja nem ismeretes, annl inkbb vannak azonban prhuzamai a zsidsg vallsos irodalmban. Az apokalypsis, „titkok leleplezse”, eleve arrl beszl, hogy gretek beteljesedsrõl, a vilg trtnete beteljesedsnek vgsõ titkairl, e titkok megnylsrl olvashatunk ezekben a knyvekben. Valban gy ll a dolog Jnos Mennyei Jelenseinek knyvvel is. Jzus Krisztus dicsõsges visszajvetelnek esemnyeirõl beszl a knyv. Azt azonban nem lehet mondani rla, hogy kvncsian prbl titkokat feszegetni, vagy azt gondolja, hogy emberi szval valban matematikai vagy geometriai pontossggal lehet brzolni ezeknek a titkoknak a kibomlst. Nem szabad semmifle idõrendet ltnunk a knyv esemnyeinek a rendjben: az egsz elbeszls sokkal inkbb bizonyos istentiszteleti, liturgikus keretben jtszdik le. Azutn nem tudjuk eldnteni azt a krdst, hogy vajon a knyv kpanyaga vallstrtneti alapon magyarzhat-e meg, vagy kortrtneti jellegû. Az utbbi ellen szl az, hogy ez esetben Babiln brzolst Rmra kellene vonatkoztatnunk, mr pedig szemmellthat, hogy itt a knyv rja egy olyan vrosrl szl, amelyben minden dmoni vons sszehalmozdik, tletben ppen azrt vgleges sz hangzik el a vilgot rongl antikrisztusi llek ellen: ilyen vros pedig nem lehet fldi, evilgi vros, hanem tl van ezen. Egy dolog azonban bizonyos, s ezrt van helye a Jelensek Knyvnek a knonban: a knyv azrt szl a jvõrõl, hogy a jelenben tbaigaztsa Krisztus egyhzt. A keresztyn apokaliptika teht prftai jellegû.
f) Az jszvetsgi knon kialakulsa.
Az jszvetsgi Szentrs 27 knyvnek gyûjtemnye gy ll elõttnk, mint jszvetsgi knon, vagyis mint Isten Lelktõl ihletett iratok gyûjtemnye, amelyek egy bizonyos (kijelentsi) korszakban keletkeztek, bizonyos „normnak” megfelelnek, amelyekhez sem hozztenni nem lehet semmit, sem belõlk elvenni nem lehet: szvegk maga is a sznak egy bizonyos rtelmben lezrt s rintetlen.
Az jszvetsgi knon kialakulsnak elsõ indtka az, hogy mr az szvetsgi np lethez hozztartozik vlasztottsgnak feltteleknt az, hogy vannak knonikus szent iratai (palesztinai s hellnista szvetsgi knon). Tovbbi sztnzst jelent az jszvetsgi knon kialakulsa szempontjbl az, hogy amikor az elsõ idõk egyhza rbred: Krisztus visszajvetele mg vrat magra (v. 2Pt 3,1kk.), akkor egyre inkbb szksgesnek ltja az r Jzus Krisztus s az elsõ idõk egyhza letre vonatkoz dokumentumok rsba foglalst, majd sszegyûjtst. gy szmos õskeresztyn irat szletik meg, amelyek valamennyien az egyhz s gylekezetei szmra akarnak segtsget nyjtani istentiszteleti letnek helyes meglsre, kegyessgnek tiszta kialaktsra, a Krisztus ismeretben val helytllsra s gyarapodsra. Ezek az iratok nagyon sokflk s rtkkben is klnbznek egymstl. A helyes s tiszta gylekezeti hittudat vlogatja ki ezekbõl az iratokbl azokat, amelyek az elsõ idõkre vonatkoz szbeli, majd ksõbb rsban is megfogalmazott vagy mindjrt eleitõl fogva rott formban jelentkezõ hagyomnyt tartalmazzk, s amelyek alkalmasak arra, hogy a gylekezetek lett ptsk. Elutastjk a helytelen, legends, theurgikus kegyessg irnyban elhajl, tves szemlletû iratokat, s csak azokat hajlandk elfogadni, amelyek helyes, lnyegben trtneti mdon rtkelik a Krisztus korban s az elsõ egyhz idejben trtnt dntõ, kijelents-jellegû esemnyeket. A knonalkots teht vlogatsi folyamat, a knoniv vlt knyvek nem azrt knonikusak, mert belekerltek a knonba, hanem azrt kerltek bele a knonba, mert szemlletk knonikus. A knonon kvl maradt iratokat nevezzk apokrifusoknak (ezek kz azonban csak azokat szmtjuk, amelyek ugyanarra az elsõ idõkbõl val hagyomnyanyagra reflektlnak, mint a knoni iratok, csak nem knonikus mdon: apokrifus evangliumok, acta-k, levelek s apokalipszisek; nem szmtjuk kzjk azt az irodalmi krt, amely mr a kialakult vagy legalbbis kialakulban levõ, a gylekezet letben egyre inkbb meggykerezõ knon irataira reflektl: ez az n. apostoli atyk irodalmi kre, ezek iratait is szoks apokrifus nven emlegetni). A knonalkots folyamata, mint emltettk, az egyhz letben lejtszd folyamat, sok esetlegessg vagy vletlen, sok ingadozs s bizonytalansg kzepette, ha emberi mdon nzzk. Hitnk szerint azonban az egszsges gylekezeti hittudaton t maga Isten Szentlelke vgezte munkjt akkor, amikor a knon az egyhz lben kialakult.
A knon kialakulsval azutn a nyugati s a keleti egyhzfl egyarnt behatan foglalkozik. A legelsõ olyan intzkeds, amely e tekintetben a knon alakulsra nzve fennmaradt, Athanasius, alexandriai pspk 39. sz. psztorlevele Kr. u. 367-bõl ez tartalmazza a knon mai 27 iratt, rajtuk kvl egy nhny ms iratot is, s elõszr hasznlja itt emltett rtelemben magt a knon fogalmt is.
Mindenesetre kt dolgot kell a knon kialakulsi folyamatval kapcsolatosan megjegyeznnk: az egyik az, hogy a knon kialakulst igen nagy mrtkben srgeti a korn kialakul eretneksgek egsz jelentõs sora (az elsõ voltakppeni „knonalkot”, Markion, maga is eretnek-„egyhz” alaptja, de rajta kvl gondolnunk kell fõkppen a gnzisra, a montanizmusra s a Krinthosz-fle eretneksgre: az egyhznak nagy szksge van arra, hogy „knoni” irataira tmaszkodva vehesse fel a harcot a tvtantsokkal). A msodik dolog az, hogy a knon krdsvel egszen msknt foglalkozik a keleti s a nyugati egyhzfl: a keletiek ltalban inkbb azt kutatjk, hogyan ll a knon fogalma a gylekezetekben (lvn nluk egyforma sly tnyezõ az egyhz tanti „hivatala” s az n syneidsis ekklsiastik, vagyis az egyhzi kzvlemny; ez tapasztalhat Eusebius Historia Ecclesiastica c. mûvnek a knonrl kzlt adataiban). A nyugatiak viszont elsõ perctõl kezdve az intzkeds ignyvel, a szablyozs magatartsban foglalkoznak a knon krdsvel: nyugaton, a rmai egyhzban a pspkk, majd a zsinatok azt kvnjk meghatrozni, hogy mely knyvek alkalmasak az egyhz istentiszteletn val hasznlatra, melyekben van „heterodoxia”. Voltakppen ezt tkrzi Athanasius emltett pspki krlevele is. Vitk fõkppen a Zsidkhoz rt levl s a Jelensek knyve krl vannak, az elõbbit a nyugati, az utbbit a keleti egyhzfl nem akarja elfogadni knoni iratnak, de a keleti s nyugati egyhzflnek a krisztolgiai vitban keresett egysge megoldja a krdst (a 4. szzad vge fel a Zsid egyre nvekvõ tekintlyre tesz szert nyugaton, mg a Jel voltakppen sohasem vlik igazn knoninak tekintett iratt keleten). Hasonl a helyzet a katolikus levelek nmelyiknl is, gyhogy ltalban azt mondhatjuk: az a helyzet, amely voltakppen mr a 2. szzadban kibontakozott nagy vonalaiban s dntõen a knonra nzve (Muratori-tredk), a 4. szzad vgig nagyjbl le is zrdik. A reformci kora vet fel mg majd problmkat (Luther), ezek azonban legfeljebb arra vonatkoznak, hogy egyik jszvetsgi knyv a gylekezet letben nem ugyanott foglal helyet, mint a msik, de eltloznunk ezeket a klnbsgtteleket nem szabad (Luther sokat idzett mondata, amelyet Jakab levelrõl elmond: eine recht stroherne Epistel und hat keine evangelische Art an sich, – csak arra vonatkozik, hogy õ Jakab levelt a hit ltal val megigazuls vitjban nemigen hasznlhatta fegyverl, annl inkbb idzi s hasznlja tantst a gylekezetekhez intzett erklcsi tantsban, ktjban).
g) Az jszvetsg szvegnek trtnete s kutatsa.
Mg az jszvetsg knonjnak kutatsa az idõben elõre halad, s azt keresi, hogy az õskeresztyn iratok nagy sokasgbl hogyan vlogatja ki az lõ gylekezetek egszsges hittudata ltal Isten Szentlelke a knon iratait, addig a szvegtrtnet egy ellenkezõ irny utat jr. Maga elõtt tallja ui. az jszvetsgi iratok nagyszm kziratait (72 papirusztredket, 242 n. majuszkulris, nagybetûs kziratot, 2570 ksõbbi, n. minuszkulris, kisbetûs kdexet, tovbb 1909 lekcionriumot s florilgiumot, vagyis szvegrsz-gyûjtemnyeket), s ezekbõl igyekszik – a trtnelemben visszafel haladva – kvetkeztetni az elrhetõ legrgibb s leghitelesebb szvegre. Ezt a munkt elõszr is az teszi szksgess, hogy egyetlen jszvetsgi irat sem maradt fent eredetiben (autographon formjban). Ktsgtelen, hogy az jszvetsgi szveg kziratos hagyomnyozsa kedvezõbb, mint a rnk maradt kori szvegek ltalban. Csupn annyi a problma, hogy az iratok keletkezse (1. szzad) s legrgibb kzirataik hagyomnyozsa kztt (3–4. szzad) egy olyan idõszak telt el, amelyben az jszvetsgi kzirat egyre kiterjedtebb terleten lt a gylekezetben, gy mindentt igyekeztek minl alkalmasabb szvegeket elõlltani belõle, ezrt ez az idõszak ppen az n. recenzik ltrejttnek a kora, amelyek kialakulsrl ezidõszerint nincsen kielgtõen vilgos kpnk. A szvegkritika tudomnya mindenesetre valamennyi klnfle olvassmd (varia lectio) figyelembevtelvel gondos mrlegelõ munkt folytatva igyekszik kialaktani azt a szvegformt, amelyrõl a legvalsznûbbnek tudja tartani azt, hogy az eredeti, vagy ahhoz a legkzelebb ll. A legjobb szvegkritikusok nagyjban hrom szablyt lltottak ssze a minl jobb szveg helyrelltsra: a) a nehezebben rthetõ szvegforma valsznûbb, mint az rthetõbb (ti. az kevss valsznû, hogy valaki egy rthetõ szvegformt „kijavtott” volna rthetetlenebbre, mg az ellenkezõje annl inkbb); b) a rvidebb szvegforma is valsznûbb, mint a hosszabb, hasonl okoknl fogva; c) vgl a kziratos hagyomnyozs trtnetben az eredetibb szvegforma – ha el is tûnik idõnknt – jra meg jra elõbukkan s rvnyt szerez magnak. Egybknt az ltalnos felfogs az, hogy nem akkor jr el jl a szvegkritikus, ha „szmol”, vagyis kziratokban elõfordul eltrõ olvassmdokat szzalkosan viszonytja egymshoz, hanem akkor, ha „mrlegel”, vagyis az eltrõ vltozatok slyt a belsõ tartalom szemszgbõl rtkeli. Annyit mindenesetre meg kell jegyeznnk, hogy az jszvetsgi szveghagyomny eltrsei nem tlzottan jelentõsek: arra nem volnnak alkalmasak, hogy valamilyen j keresztyn felekezet „alaptsnak” alapjul szolljanak…
h) Az n. „legjobb szvegek” s az õsi fordtsok.
A kzkzen forg grg jszvetsgi szvegek kzl a legrgebbiek ltalban az n. Textus Receptust adtk: ez Rotterdami Erasmus 1516 tavaszn megjelent, elgg sebtben sszekapkodott nyomtatott szvegkiadsn alapul, amelyet Frobenius bzeli nyomdsz az 1502-ben elkezdett, de csak 1518-ban megjelent complutumi polyglotta ellenslyozsra trekedve srgetett. Tekintlye azon alapult, hogy ez a szvegforma volt a reformci korban az jszvetsg „grg szvege”, s ezen alapul Luther fordtsa is. Az jabban hasznlatos szvegforma Nestle szvegkiadsa (elkezdte Eberhard Nestle, tovbb gondozta Erwin Nestle, majd Kurt Aland, jelenleg nlunk 25. kiadsa ismeretes 1963-bl), amely – mint maga mondja – nem kvn j „textus receptus” lenni, hanem a legjobb szvegeknek egy bizonyos kszletbõl lltja ssze anyagt: gondos vlogats utn alaktja ki a szveget (textus), az eltrõ vltozatokat pedig szvegkritikai appartusban vltozatokknt (variae lectiones) kzli, az olvasra bzva, hogy az rtkels munkjt hogyan folytatja tovbb, mivel a szvegkiads clja ppen az, hogy ezt az rtkelõ munkt mintegy a minimlis mrtkben elõsegthesse.
A Nestle-fle kiadsban hasznlt s ltalban is legjobbnak tartott kziratok a kvetkezõk: Codex Sinaiticus, amelyet a Sinai-hegyen levõ Katalin-kolostorban Tischendorf tallt, s hosszas vrakozs utn (1855–1859) jutott hozz: 346 lapjbl 147 az egsz jszvetsget tartalmazza. rtkt felfedezõje ltalban tlbecslte: klnben tbb ler s javt munkja klnbztethetõ meg benne. – Codex Alexandrinus (jele A): 1098 ta az alexandriai patriarchtus knyvtrban õriztk, innen vette a nevt, jelenleg a Britisch Museumban van egy korbbi ajndkozs kvetkeztben. 773 lapja van, ebbõl 143 jszvetsgi szveget tartalmaz, Mt elejnek (1–25,6) s mg egy nhny jszvetsgi iratrszletnek a hjval. – Codex Vaticanus (jele: B) egy 1475-s leltr szerint mr a vatikni knyvtrban volt, ma is ott van. 759 lapjbl 142 tartalmaz jszvetsgi iratokat: az evangliumokat, az ApCsel-t, a pli leveleket s a katolikus leveleket, valamint a Zsid 1–9,14-et (a 2Thessz utn). – Codex Ephraemi rescriptus (palimpszeszt, jele C), 5. szzadi, tbbszr tjavtott kzirat, gy sokat vesztett olvashatsgbl. Valaha a teljes Biblia volt, de a 12. szzadban Ephraemus Syrus 38 trakttusnak a grg fordtst rtk r. Rszleteket tartalmaz, sztszrtan, minden jszvetsgi iratbl, sszefggõen csak a 2Thessz s a 2Jn van meg benne. – Codex Bezae Cantabrigiensis (jele: D) vltozatos sors utn 1562-ben kerlt Bza Tdor tulajdonba. Latin-grg ktnyelvû kdex, 510 lapjbl 406 maradt meg. A 6. szzadban keletkezett, az evangliumok utn a katolikus leveleket adhatta, de ezek kzl csak a 3Jn latin fordtsa maradt meg. A kzirat klnsen Lk s az ApCsel szvegvel kapcsolatban ad fel rdekes krdseket. – Codex Claromontanus (jele szintn D) ma a prizsi Nemzeti Knyvtrban van, szintn ktnyelvû, csak a pli leveleket tartalmazza, utlag van hozzfûzve a vgn a Zsid. 533 lapja van, a Cantabrigiensis-szel hasonl kor, vele rokon kzirat.
A majuszkulk kzl a Laudianus, Boernerianus, a Washingtoni kziratban levõ Freer-logion (a nem eredeti Mk befejezse) emlthetõ fel mg a megnevezetteken kvl.
A minuszkulris kziratok nha ksõi koruk ellenre is j szveget adnak, mert j szveget tartalmaz rgi kziratokrl msoltk. Itt fõknt a Prizsi kziratot emltjk s egy nhny jelentõs csoportot: a 9–13. szzadbl val Cion-csoportot, a 11. szzadi Ferrar-csoportot, vgl a Lake-csoportot.
A nyomtatott szvegkiadsok a mr emltett complutumi polyglotta-val indulnak s az Erasmus-fle kiadssal folytatdnak. Mindkettõt felhasznlja s tovbbfejleszti a prizsi nyomdsz, Robertus Stephanus kiadsa, aki 1546–1551 kztt ngy kiadsban jelenteti meg az jszvetsget. Fia, a klasszikus filolgus Henricus Stephanus segtett ezeknek a kiadsoknak a gondozsban. A 16. szzad msodik felben Bza Tdor 1565 s 1604 kztt kilenc kiadst jelentetett meg: az õ szvege vlt bevett a reformci bibliakutatsban. Stephanus kiadsa alapjn dolgozik, de a Complutensis-t erõsebben juttatja rvnyre elõdjeinl. A humanista szvegkiads cscspontjt az Elzevir-kiadsok jelentik: ez a leydeni nyomdszcsald kismretû, knyvtechnikai szempontbl kivl szveget adott ki elõszr leydeni, majd leydeni s amsterdami nyomdjban. Szvegk alapja a Bza, Stephanus s Erasmus ltal megteremtett szvegforma, azonban nagy jelentõsge van annak, hogy nyomdatechnikai hibktl mentes, zlses, jl olvashat szveget igyekeznek olvasiknak kezbe adni. Voltakppen az õ kzremûkdskkel alakul ki elsõsorban az n. Textus Receptus, amely hossz ideig meghatrozza az jszvetsgi szveggel val foglalkozs krdst.
Az eddig emltett nyomtatott kiadsokat kvetik az n. kritikai kiadsok: Lachmann szakt a Textus Receptus-szal, Tischendorf, Tregelles, Westcott s Hort tovbb haladnak elõrek ezen az ton. A modern szvegkritika mr emltett alapelveinek figyelembevtelvel jn ltre Bernhard Weiss, majd von Soden szvegkritikai kiadsa, s ezeket kveti a mr szintn emltett Nestle-fle kiads. A mai szvegkritika hrom klnbzõ szveg-tpussal szmol, amelyek a mr emltett recenzik eredmnyei: a) a szriai szveg (Koine, a leggyengbb s legksõbbi szvegvltozat); b) a nyugati szveg (Western Text), amely taln szintn Szriban keletkezett, de egszben a latin szvegfordtsokkal kongenilis; c) az alexandriai szvegforma, amelyet Hesychius recenzijnak tulajdontanak: sokak szerint ez volna a „semleges szveg”, de ez az elnevezs ma mr nem hasznlatos, mert nem bizonyult helyesnek, inkbb egyiptomi vagy Hesychios-fle recenzirl beszlnk.
A szvegkritikai munka szempontjbl jelentõsek mg a korai fordtsok. Ezeknek termszetesen nincsen szveg-rtkk, azonban a szvegekkel s ezek klnbzõ formival val egybevetsk a szvegkritika szemszgbõl rtkes tanulsgokat s eredmnyeket biztost. Ezek a fordtsok akkor jttek ltre, amikor a grg nyelv az egyhz letnek egyes terletein elvesztette egyeduralkod jelentõsgt, nemzeti egyhzak alakultak ki, s ezek a maguk nemzeti nyelvn kvntk olvasni az jszvetsget. Eleinte nyilvn alkalmi tolmcsolsok vltak szksgess (mint egykor az szvetsg letben a Targumok). Ezeket ksõbben elkezdtk rsban is rgzteni gyes s lelmes fordtk, majd kialakult – mindenesetre hihetetlen sokflesgben – az rsos fordtsok kszlete. Az õsi fordtsok kzl a kvetkezõket emltsk meg: a latin nyelvterleten elõszr az n. Itala vagy Vetus Latina jelentkezett, valban rendkvli vltozatossgban s a korhû tank bizonysga szerint meglehetõsen nknyes formkban. Ennek az llapotnak kvnt vget vetni az a vllalkozs, amelyet vgl is Hieronymus, a dalmciai Stridon pspke fejezett be Damasus ppa megbzsra (az evangliumok 384-ben kszlnek el, a teljes Biblia fordtsa 405-ben). Ez a fordts a rmai egyhzban „szabvny-fordts” lett (erre utal az editio vulgata) elnevezs, a gr. koin ekdosis fordtsa), br hivatalosan soha nem rtk elõ ktelezõ rvnyt. 1590-ben V. Sixtus, 1592-ben VIII. Kelemen ppa dolgoztatta t (Sixtina, Clementina), a rmai egyhz ma is ennek alapjn kszti (nlunk is) hivatalos fordtsait (teht a Bks–Dallos-fle fordts mint nemhivatalos fordts megengedheti magnak azt, hogy „grg szvegre” hivatkozzk, de a hivatalos fordts, a legjabban megjelent is! – a vulgatra tmaszkodik). Hasonl jelensget tallunk a szr nemzeti egyhzban is: itt Tatianus Diatessaronja (a ngy evanglium alapjn kszlt „harmnia”) utn ltrejn az n. Pesitta, s a tovbbiakban ennek revzii (a Philoxeniana s a Charklensis). – A kt kopt fordtst kell mg emltennk: az 5–6. szzadbeli bohairi s az 5–9. szzadbeli szahidi fordtst, majd csupn szinte egy szval kell utalnunk Wulfila-Ulfilas gt fordtsra, az rmny s a georgiai fordtsra.
Mindezek utn egy rvid szt arrl, hogy az jszvetsgi szvegkritika egyrszt jabb rgszeti leletek feltrsa, rszint a modern tudomnyos eljrsoknak e terleten trtnõ alkalmazsa rvn remlheti eredmnyeinek tovbbfejlesztst.
Dr. Varga Zsigmond J.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
