AZ JSZVETSG NYELVE, GONDOLKODSA S IRODALOMTRTNETI VONATKOZSAI e. f. g.
e) Az jszvetsgi iratok nyelvi rtegzõdse.
Az jszvetsgi iratok kzl Mrk evangliuma kpviseli a legegyszerûbb, a beszlt nyelvhez viszonylag legkzelebb ll koin-t. Ez termszetesen nem azt jelenti, hogy Mrkot egyltalban nem rintette az irodalmi koin hatsa. Mindssze arrl van sz, hogy nyelvben az egyszerûsgre trekszik sokkal inkbb, mint valami ncl formatklyre. Nyilvn tvol ll tõle pl. a mesterklt atticizl tendencia, de egyltalban nem ll tvol a tudatos s tervszerû szerkeszts ignye. Jl kirajzold teolgiai llspontja van, s a rendelkezsre ll hagyomnyanyagot ennek a felfogsnak a jegyben formlja nyelvi tekintetben is. Klnsen az esemnyek elbeszlsben erõteljes, annak ellenre, hogy az aprlkos mûgond vagy ppen a vlasztkossg sem szkincsben, sem mondatszerkesztsben nem tartozik sajtsgai kz. Mindez azzal fgg ssze, hogy pognykeresztyneknek r, a cselekvõ Krisztust akarja megmutatni nekik evangliumban, aki azutn visszavonul, s az evanglium hallgatjra vagy olvasjra bzza a hitbeli dntst: felismeri s elfogadja-e a Nzreti Jzus szemlyben az Isten Krisztust. Ezrt szoks Mrk evangliumt a rejtett epifnik knyvnek is nevezni. A jeruzslemi Mrk-Jnos nyilvn gy beszlte s hasznlta irodalmilag is a koin-t, mint sok ms palesztinai honfitrsa: nem magas irodalmi ignyekkel, de mgis ppen elgg alaposan ahhoz, hogy minden fennakads nlkl ki tudja fejezni azt, amit akar, s ppen azt mondja, amit mondani kvn. Szemmellthatan mondanivalja avatja õt rv s tudatos szerkesztõ-mûvssz. Grg nyelve, az egyszerû, de j koin a szoksosnl tbb latinizmust tartalmaz: az õ nyelvben a hhr neve spekoulatr (lat. speculator), a megostorozs igje fragell (lat. flagello), hasznl egszen latinos szerkezeteket (hodon poiein = lat. iter facere, to hikanon poiein = satis facere), sõt magyarz grg szavakat latin szavakkal (aul ho estin praitrion = lat. praetorium, 15,16). Mindez azzal fgghet ssze, hogy az evanglium Rmban keletkezett, s az evanglium rsa elõtt Mrk egy bizonyos idõt mr Rmban tlttt.
Mt evanglimnak rja mr emelkedettebb, a mûgondra, a mondatszerkeszts szabatossgra jobban hajl grgsget kpvisel. Azokon a helyeken, ahol szemmellthatan Mk-t hasznlja forrsul, gondosan kiigaztja Mk esetleges kemnyebb kifejezsmdjt, egy-egy ponton megfelelõbb szt hasznl egy fogalom kifejezsre, vagy a mondatszerkeszts rdessgt, zkkenõjt igyekszik gondosan eltntetni. Az evanglium rja ugyancsak tartalmi alapon, nllan szerkeszt: forrsanyagt szilrd formai vz krl csoportostja, a kor hellnista irodalmbl is ismert szoks szerint a csoportostsban komoly jelentõsget juttat a hrmas beosztsnak, de flreismerhetetlen sok esetben a hetes vagy az ts szm szerepe is. Mindezek mr az ignyesebb stlusmûvszt ruljk el Mt evangliumnak szerzõjben. Klnsen erõs oldala a nagyobb beszdek szerkesztse: ezeket a szavak egyszerûsge mellett is komoly retorikai lendlet jellemzi, s a szerzõnek a koin-ban val jrtassga ezen a ponton is megllja a helyt. A szerzõ zsidkeresztyn lehet, s flttlenl bizonyos, hogy zsidkeresztyneknek rja evangliumt. E tekintetben kt sajtsga figyelemre mlt: az egyik az, hogy az jszvetsgi esemnyeket gyakran hozza kapcsolatba azokkal az szvetsgi, prftai gretekkel, amelyeknek a beteljesedst ltja bennk (reflexis idzetek, ilyen bevezetssel ltalban: „ahogyan meg van rva…”). Ezeknek az idzeteknek a nyelvi formja igen vltozatos: egy-egy esetben pontosan kvetik a LXX szvegt, ms esetekben gy ltszik, mintha az evanglium rja maga fordtotta volna hberbõl az szvetsgi idzetet, ismt ms helyeken pedig valahol e kt megolds kztt helyezkedik el az idzet szvegformja. (Voltak, akik ilyen s hasonl idzetek alapjn feltteleztk, hogy Jzus korban az szvetsg egy „np-biblia” formjban is lt, ennek a szvegbõl mertenek azok, akik idzik, de ez a szvegforma nem maradt renk). A msik ilyen sajtossga az, hogy magyarzat nlkl emlt zsid szoksokat, idz zsid szavakat (raka, geenna, korbanas stb.) a grg szvegben kzvetlenl, gy, ahogy Mk soha nem tenn. Vgl mg egy vonsra utaljunk nyelvhasznlatnak: Isten orszgt az jszvetsgben mindentt gy olvassuk: basileia tou theou. Mt-nl azonban a megszokott s kevs kivtelt leszmtva lland forma: basileia tn ourann, „a mennyek orszga”. Isten neve kiejtsnek ugyanaz a gondos kerlse hzdik meg e mgtt a kifejezs mgtt, amelyet bizonyos jellegzetes szenvedõ szerkezetekben is tallunk (pl. „Megbocsttattak a bûneid!” – nyilvn azt jelenti, hogy Isten bocstotta meg a bûns ember bûneit; vagy a Hegyi Beszd boldogsg-gretben pl. „Boldogok a szomorak, mert õk megvgasztaltatnak” – nyilvn arra utal, hogy Isten vgasztalja meg õket, teht nem „ltalnos alany” a szenvedõ igealak rtelme, olyannyira, hogy sokszor mg a magyarhoz hasonl, ltalnos alanyt rejtõ tbbes szm 3. szemly mgtt is Isten rejtõzik alanyknt). Azon lehet vitzni, hogy ez a sajtsg Jzus nyelvbõl õrzõdtt-e meg, vagy Mt evangliumnak a szerzõje maga alaktotta ki a zsid kegyessgben felnõtt olvasi kedvrt. Annyi azonban bizonyos, hogy a tudatos s tapintatos stlusmûvsznek ugyanazt az alkalmazkodst lthatjuk benne, amelyet a LXX-ben is megfigyelhetnk ms formban: az szvetsgnek ez a fordtsa tudatosan kerli a hber szveg sokszor vaskos antropomorfizmusait s antropopatizmusait (azaz Isten tulajdonsgainak emberi tulajdonsgokkal, gondolatainak s indulatainak emberi termszetnkbõl vett hasonlatokkal trtnõ szemlltetst), mert ez a vallsi s szellemi tren kifinomultabb, idealista grg krnyezetben lõ diaszpora-zsidknak mr botrnkoztat lett volna…
Lukcs evangliumnak grgsge ri el az evangliumok krben a legmagasabb szintet, s ugyanezzel a grgsggel tallkozunk az evanglista msik mûvben, az Apostolok Cselekedeteirõl rt knyvben is. Lukcs ll a legkzelebb ahhoz, amit tudatos nyelvmûvsznek szoktunk nevezni. Ahogyan a koin-t hasznlja, abbl arra kvetkeztet az ember, hogy vagy anyanyelve lehetett ez a nyelv, vagy ugyanolyan biztonsggal beszlte, hasznlta, lt benne a vilgban, mint ahogyan anyanyelvvel volt. Az evangliumban teljesen biztos kzzel nyl hozz a forrsaiban tallt anyaghoz: ugyanakkor, amikor a hagyomny anyaga irnt az evangliumokban megszokott s ktelezõ, megv s megõrzõ tisztelettel viseltetik, a nyelvi kifejezs tekintetben Mt evangliumnak rjn jval tlmenve javt, egyenlt s egyenget, simt s emel mindent a nyelvtanilag teljesen korrekt, irodalmilag pedig rendkvl kifejezõ, ignyes irodalmi nyelv szintjre. Lukcs pognykeresztyn s pognykeresztyneknek sznja evangliumt is: innen rthetõ az, hogy arm szavakat nem hasznl. A Mk-nl tallhat arm szavakat vagy kihagyja (mg tulajdonneveket is, pl. a Golgota s a Gecsemn nevt, Mk talitha kumi-jt vagy hsanna-jt), vagy grg megjellsekkel ptolja (gy a rabbi helyett epistata-t hasznl, a Golgota a 23,33-ben topos Kranios, a satanas pedig diabolos). Nyelvhasznlata egyb vonsokban is elt a grgl beszlõ palesztinai zsidktl: Jden a profn grg rkhoz hasonlan egsz Palesztint rti, idõtartamok megjellsben rmai mintra a kt hatrnapot is hozzveszi az idõtartamhoz (ezrt a megdicsõlsi jelenet bevezetsben Mk hat napjval ellenttben nyolc naprl beszl) stb. A profn koin-irodalom ismeretrõl tanskodik a mindkt irata elejn tallhat bevezets (prooimion), a Theophiloshoz intzett dedikcival: ez a mûfaji elem a korabeli profn irodalom megszokott s szinte ktelezõ tartozka, a kt prooimion krmondatos stlusa pedig minden korabeli przairnak dszre vlnk. Ha valaki ezek utn azt hinn, hogy Lukcs az evanglium sajtosan palesztinai szinhelyt vagy httert pognyra cserlte t, az nagyon tvedne. Az evangliumban Lukcs legnagyobb „teljestmnye” az, hogy a pognykeresztyn olvasknak a nekik megszokott s az ltaluk megrthetõ nyelvi s stilris eszkzkkel gy rajzolja meg az evanglium esemnyeit, s gy szlaltatja meg Jzus tantsait, hogy ezek szeme elõtt igazn a palesztinai helyszn s igazn a jzusi tants elevenedik meg. Ezt rszben azzal ri el, hogy bizonyos rtelemben teolgiailag is „lefordtja” az evanglium zenett a pognykeresztyneknek: nemcsak brzol, hanem magyarz, interpretl is. De komoly sikerrel alkalmaz nyelvi eszkzket is ennek az eredmnynek az elrsre. Ha megfigyeljk, vilgosan lthatjuk, hogy Lukcsnl tallhatjuk a legtbb tudatos, teht nem sztns beidegzõdsbõl add biblicizmust. Ezeket szndkosan nem nevezem egyszerûen smitizmusoknak, mert olyan nyelvi kifejezsekrõl van sz bennk, amelyek rvn Lukcs vagy egsz evangliumra, vagy kiemeltebben evangliumnak egy-egy rszletre nzve igyekszik erõteljesen biblikus, szvetsgi reminiszcencikra utal hangulatot teremteni, hogy ezzel egy bizonyos jl meghatrozott teolgiai tartalmat fejezzen ki (bizonysgttelnek kijelents-jellegt, az esemnyek egy-egy pontjn Istennek a Messis letplyjba val hangslyozott, kzvetlen beavatkozst). Pldaknt emltenm az elbeszlsnek azt az szvetsgi-hber sajtossgt, hogy kerli az esemnyek elbeszlsben a vltozatos kapcsolst: a hber waw mintjra messzemenõen megelgszik ktõszknt a kai hasznlatval, akr valban kapcsolsrl, akr ellenttrõl, akr magyarz vagy rtelmezõ kapcsolsrl, akr megengedsrõl, akr megokolsrl, akr ppen idõbeli egymsutnrl van sz. Ezt az elbeszlsmdot a msik kt evanglistnl is megtalljuk, de rluk az a benyomsunk, hogy nem is tudnk msknt fogalmazni elbeszlsket (itt erõteljes hatssal lehetett rjuk a LXX nyelve). Lukcs viszont tudatos biblicizmusknt alkalmazza ezt az eszkzt. Ugyangy ll a dolog az elbeszlsek kezdetn tallhat, gyakori (kai) egeneto… formulval is. Hogy egy-egy rszletre, helyzetre nzve hogyan tudja Lukcs kiemelkedõen is felkelteni a biblikus hangulatot, azt legjobban az a hely mutatja, ahol arrl szl, hogy Jzus visszavonhatatlanul rlpett a Jeruzslembe, szenvedse s halla sznhelyre vezetõ tra. Szszerinti fordtsban gy hangoznk ez a rszlet: „Trtnt, mikzben beteljesedtek felemeltetsnek napjai, arct megszilrdtotta, hogy felmenjen Jeruzslembe, s kveteket kldtt arca elõtt. Elmentek, s bementek a samaritnusok falujba, hogy ksztsenek neki (ti. helyet), s nem fogadtk be, mert arca Jeruzslembe volt ton” (estrisen to prospon, pro prosopou autou, to prospon autou n poreuomenon csupa bibliai „hebraizmus”, amelyek ltal az elbeszls ezen a ponton valban mlyen megindt bibliai nneplyessgre tesz szert). Az evangliummal kapcsolatban mg csak annyit, hogy Lukcs stlusnak emelkedettsge olykor egyenesen a kltõi magassgokig jut: aki errõl meg akar gyõzõdni, annak elg elolvasnia a 7,36–50 rszlett, Jzus megkenetsnek az elbeszlst (a 44–47. versek szinte egy kis nll lrai kltemnynek hatnak), vagy az emmausi tantvnyokrl szl elbeszlst (24,13–32). A Jzus szletst megelõzõ trtnetekben levõ himnuszokat azrt nem emltjk kln, mert ezekben Lukcs minden valsznûsg szerint kszen tallt anyagot dolgozott fel (ltalban Jzus korabeli zsid himnuszokra gondolnak itt, amelyek komoly rokonsgot mutatnak Makkabeus-kori himnuszokkal, eszkhatolgikus tartalmak, ezrt igen jl illenek bele a Jzus szletst megelõzõ, vrakozssal teljes kor rajzba). A fenti vonsokbl rthetõ, hogy az elõzmnyeire nzve annyira klnbzõ Lukcs az evanglium lnyegnek ilyen formj megragadsa rvn szmos ponton kzeli rokonsgba kerl Jnossal, evangliuma a negyedik evangliummal. Ami Lukcs orvosi kifejezseit illeti, azokrl biztos tletet nem tudott mg alkotni az jszvetsgi tudomny: nem lehetetlen, de nem is bizonythat, hogy valban orvos volt, ebben az esetben egy-egy orvosi kifejezsre emlkeztetõ szhasznlata ezzel fggene ssze. Jellemzõ Lukcs stlusnak szemlletes, szinte festõi elevensge, de csak legenda az a ksõbbi hagyomny, hogy Lukcs festõ is lett volna.
Az Apostolok Cselekedeteirõl rt knyv nyelve ltalban mutatja mindazokat a sajtsgokat, amelyeket az evangliumrl emltettnk. Csupn azt kell hozztennnk a mondottakhoz, hogy a nyelvi kifejezs elevensge itt mg nagyobb, mint az evangliumban. Az egyhz elsõ idejnek trtnete abban klnbzik az evanglium tartalmtl, hogy itt nem a szbeli majd az rsbeli hagyomnyban gondosan õrztt, teht alapjban vve rintetlen llag szavak az elbeszls legfontosabb ptõkvei, hanem esemnyek, amelyekrõl hradsok vagy szemlyes tapasztalatok llanak a bizonysgtevõ trtnetr rendelkezsre, de ezek megformlsban teljes nllsggal jrhat el. Ezrt is vlasztja az kori trtnetrknak azt a kedvelt eljrsmdjt, hogy szereplõket s ltaluk vgbemenõ esemnyeket e szereplõk ltal elmondott beszdekkel jellemez (Pter, Istvn, Pl beszdei). Ezeknek a beszdeknek a tartalmrl a trtnetrnak szemlyes emlkei vagy rott feljegyzsei lehettek, de vgleges formba val ntsk a szerzõ mûve szokott lenni. gy van ez az ApCsel beszdeivel is. Lukcs ezt a feladatot gy tudja megoldani, hogy Pter beszdei az elsõ jeruzslemi gylekezet letnek elsõ idõszakt, Istvn beszde a jeruzslemi hellnistk teolgiai lgkrt, Pl beszdei pedig a diadalmasan elõretrõ pognymisszi sajtos gondolatvilgt s rzsvilgt csodlatos szemlletessggel lltjk elnk, tallan jellemezve kzben magukat a beszlõ szemlyeket is. A „helyi szn” megrzkeltetsben az a Pl, aki az evangliumban olyan mesteri kzzel nyl hozz a bibliai httr felvzolshoz, most a pogny vilg sznes rajzt adja ppen ilyen beszdesen: az ApCsel 17-ben, Pl athni beszdben, mint mr emltettk is, az atticizmus irodalmi s nyelvi eszkzeinek felhasznlsval elri azt, hogy az olvas szinte ott ll Pllal az athni agora-n, Areios pagos-on, s tall jellemzst kapja a hanyatl Athn õsi hagyomnyaira nem mindig sok alappal bszke blcselõinek, letformjuknak, flnyeskedsknek s felletes felfogsuknak (jellemzõ erre a rszre, hogy a koin-ban egybknt alig hasznlatos optativus tbbszr egymsutn elõfordul benne, egy nhny jellegzetes atticizmus mellett, mint pl. az eispherein eis tas akoas, valamint egy Aratos-idzet, teht profn hellnista kltõtõl vett versrszlet mellett).
Az jszvetsgi iratok krn bell tetõpontjt ri el az irodalmi koin a Zsidkhoz rt levlben. Ennek nvtelen rja minden valsznûsg szerint mûvelt hellnista lehetett, aki nem riad vissza egszen elvont, filozfiai termszetû szakkifejezsektõl (pl. polymers, polytrops 1,1; apaugasma, charaktr ts hypostases autou 1,3; elpizomenn hypostasis, pragmatn elegchos ou blepomenn 11,1), logikusan taglal, sokszor krlmnyesen rszletezõ, rtekezõ stlusra mondattani tekintetben a slyos krmondatok jellemzõk (gy mindjrt a bevezetõ ngy verses mondat). Amennyire imponl ez a stlus a grg nyelvi kifejezs hallatlan pontossgval s szabatossgval, ppen annyira nem mondhat knnyen rthetõnek termszetesen, s ppen annyira sztfeszti a levlforma kereteit: kornak szokstl nem idegen mdon levl formjban megrt teolgiai rtekezss vlik. Termszetesen ismt a tartalom a dntõ s ez szabja meg a nyelvi kifejezs termszett is: ez a pontos meghatrozsokkal dolgoz, a korabeli elvont stlus minden sajtossgt mutat rtekezs az elsõ idõk keresztynsgnek egyik legslyosabb krdst trgyal s taglal igehirdets: Krisztus s az szvetsgi gretek, Krisztus s az szvetsgi „tekintlyek” viszonyrl szl, s nyilvn olyanoknak ad ebben a krdsben az emltett nyelvi eszkzk felhasznlsval tbaigaztst, akik maguk sem knnyû formban vethettk fel ezt a krdst, s akik ppen ebben a formban rthettk meg a vlaszt. Ktelyek tmadtak bennk Krisztus szemlynek, dvtrtneti szerepnek rtkelsre nzve, s ezeket a ktelyeket kellett eloszlatni. Az pedig mindig gy van, hogy az igazn sem nem flttlenl knnyû, sem nem flttlenl nehz. Taln azt lehetne mondani, hogy az igazsg mindig annyira knnyû s rthetõ, amennyire hisznek benne.
A Zsidkhoz rt levl nyelvnek szintjig nem jut el ugyan, de mgis igen j, knnyen rthetõ irodalmi koin-t kpvisel Jakab levele s Pter kt levele. Mindhrom irat szerzõje, az iratok nyelvbõl jl kivehetõen, a grg nyelvben rendkvl otthonosan mozg hellnista. Maguk a levelek nem tartoznak a keresztynsg legkorbbi iratai kz, de Jakab levelnek anyaga igen õsi tpus, teolgija rendkvl sok rintkezst mutat az elsõ hrom evanglium teolgijval. Pter leveleibõl pedig azt tanulhatjuk meg, hogy az oszlop-apostol tantsnak milyen kvetkezmnyei lehetnek egy mr ksõbbi, pognykeresztyn nemzedkre nzve, amely atyitl rklte a hitet. gy tetszik, hogy a 2Pt szerzõje tisztban van levele nyelvnek tiszta s vilgosan rthetõ voltval, erre vall a 2Pt 3,15k.-ben Pl leveleire vonatkoz utals. Ettõl fggetlenl meg kell jegyeznnk, hogy a kt pteri levl a stlus sznokiassgban, a filozfia vagy a misztriumvallsok szakkifejezseinek alkalmazsban s krmondataik hosszsgban (pl. 2Pt 3,1–4) nem marad el Pl leveleinek nyelve mgtt.
Szndkosan hagytuk utoljra az jszvetsg kt tantsi krt: a pli leveleket s a jnosi irodalmat. Ezek az irodalmi alkotsok ui. nyelvi tekintetben is egszen sajtos helyet foglalnak el az jszvetsgi irodalom krn bell. Ha az eddigiekben tbb-kevsb „alulrl-felfel” haladtunk a nyelvi rtegzõds megllaptsban, akkor itt azt kell mondanunk, hogy az emltett kt iratcsoport nem viszonythat hasonl mdon az eddigiekhez, hanem valahol jobbra vagy balra foglal helyet tõlk.
A pli levelek gyûjtemnye (teht az n. corpus Paulinum 13 levele) abban klnbzik az evangliumoktl s az ApCsel-tõl, hogy levlformban rt darabokat tartalmaz. De abban klnbzik az eddig emltett egyb apostoli levelektõl is (Zsid, Jak, 1–2Pt), hogy ez a levlforma nem csupn klttt, fiktv irodalmi forma, hanem ezekben a levelekben valsgos gylekezetekhez, vagy szemlyekhez intzett leveleket kell ltnunk, a legelvontabb levelek is gylekezetek csoportjaihoz intzett levelek, abban az rtelemben, hogy vagy azonos problmktl rintett gylekezetekhez kldtt krlevelek (Ef), vagy egy nagyobb terleten fekvõ, szomszdos gylekezetekhez vannak intzve (Gal). De az, hogy valsgos levelek, termszetesen gy is ll, s ez a krlmny rnyomja a blyegt nyelvkre is. A levelek olvasjnak az a benyomsa, hogy taln a Rmai levl mutat megfogalmazsban bizonyos rokonsgot a Zsidkhoz rt levllel. Csakhogy a Zsid-rõl mr emltettk, hogy levlformj teolgiai rtekezs, mg a Rm-rl ugyanezt nem mondhatjuk el: egy jl ismert – br nem pli alapts – gylekezethez, jl ismert cllal – ti. azrt, hogy megrkezse elõtt megismertesse a gylekezetet az „õ evanglimval” –, egy jl ismert tvhit lekzdsre – ti. annak a tvhitnek a visszautastsra, hogy az Izrelen vgbement tlet Izrel elvetsvel egyrtelmû s a pognyok az dvssg trtnetben Izrel helybe lptek –, megrt eleven, az lethez szoros kzelsgben ll levl ll benne elõttnk.
Pl apostol leveleinek nyelvrõl csupa olyan dolgot mondhatunk el, amelyeket letnek, szrmazsnak, neveltetsnek s szemlyes minõsgnek ismeretben elõre elgondolhatunk magunknak. Mr pedig az jszvetsgi iratok szerzõi kztt alig van valaki, akit annyira ismernnk, mint ppen Pl. Ez a lobog vrmrskletû ember, aki csak egy gy szolglatnak tudta szentelni magt, de annak fenntarts nlkl s hinytalanul ldozta egsz lett, rmai polgrknt szletett a kilikiai Tarsosban, teht kora gyermeksgtõl fogva a grg nyelv ismeretben kellett felnõnie. Mgsem olvadt fel a diaszporabeli zsidsg „ktes tisztasg” kegyessgben, hanem Jeruzslemben a legszigorbb farizeusi kegyessg szellemben nevelkedett. Egyik oldalrl teht Izrel radiklis hagyomnyainak flttlen tisztelete, a rabbinus blcsessgben val pratlan jrtassg jellemzi, msik oldalrl viszont kora hellnista mûvelõdsben, a grg filozfia akkori irnyzataiban s a misztrium-vallsok eszmekrben akkora jrtassg, amelyet nem sokan mondhattak maguknak abban a korban. Nyelvt is ezt a kettõssg hatrozza meg. Egyrszt mindig az a hatrozott rzse levelei olvasjnak, hogy szve mlyn, logikjban, rvelsnek mdjban megvltoztathatatlanul zsid marad s nem is akar ms lenni. Msrszt grgsgt tekintve olyan messzemenõen alkalmazkodik azokhoz, akikhez szl, hogy sokszor meggyanstank: taln mr le is alkudott valamit a keresztyn tants flttlen rvnyûnek vallott igazsgaibl. A helyzet az, hogy valban: szkincsben minden eszkzt felhasznl arra, hogy olvasihoz kzelebb jusson, de tatalmi megalkuvst soha nem lehet rbizonytani (akkor sem, amikor a grg filozfia elvi ltalnossg megfogalmazsval l pl. az 1Kor 1,26kk.-ben, s szemlyekrõl szlva gy fogalmaz: ta mra, ta asthen, ta agen, sõt eljut egszen a grg idealizmus hres to m on-jig, amelyben a grg filozfiai idealizmus megsznteti az rtktletet s a lttlet klnbsgt). A filozfia vagy a pogny vallsok mûkifejezseit mindig gy hasznlja, hogy vitzik azokkal a jelentstartalmakkal, amelyek megjellst felhasznlja s ezeket az evanglium erejvel rvnytelenti.
Az eddig mondottakkal nem ll ellenttben, ha azzal folytatjuk, hogy Plnak, a mûvelt rabbinak, a Jeruzslemben nevelkedett radiklis farizeusnak a nyelve nem tartalmaz a sz nyelvtani rtelmben vett smitizmusokat, – legalbbis nem olyan formban s mrtkben, mint ahogyan egy ilyen elõzmnyekkel indul embertõl vrhatnk. Grg nyelve korrekt, van annyira grg, mint kora brmelyik sokat utazott, sokat tapasztalt s nagy mûveltsgû „vilgpolgr”. Valami mst kell rla elmondanunk inkbb: azt, hogy Pl a nyelvet teljessggel eszkznek tekinti az 1Kor 9,19–23 szavaiban megjellt clja szolglatban („mindeneknek mindenn lettem, hogy minden mdon megtartsak nmelyeket”). gy Pl a korabeli koin hasznlatban teremtõ gniusznak mutatkozik, nem reproduktv elmnek csupn: nyugodtan hasznl egszen ritka kifejezseket, sõt nyugodtan alkot maga is jat a nyelvi kifejezs tern, ha ezt kvnja a maga el kitûztt cl. Nmikppen ezzel fgg ssze az a vonsa is, hogy mondatszerkesztse rendkvl vltozatos: a levlforma e tren nagyon sokat megenged, s Pl stlusra sem azt nem lehetne mondani, hogy szaggatott, rvid mondatokkal dolgoz stlus, sem azt, hogy krmondatos, peridikus kifejezsmd. Ha gy hozza magval a szksg, tud valban alig-alig ttekinthetõ mondatokban fogalmazni (pl. Ef 2,1–7), ezeket mg hosszas felsorolsokkal („bûnkatalgusok” vagy, „ernykatalgusok”) is kibõvti (pl. Rm 1,28–32). De ha arra kerl a sor, rvid, csattans, szinte egymst kergetõ krds-feleletek sorozatbl ll, pergõ mondatsorok gyors egymsutnjval kti le teljesen olvasi figyelmt (pl. 1Kor 9,1–12). Nem ritka az sem, hogy az indulat egyszerûen kiveti a mondatszerkeszts egyenes vgnybl s gy a sz legnemesebb rtelmben vett anakoluthia (mondatszerkesztsi kvetkezetlensg) ll elõ (pl. 1Kor 9,15-beli mondatfûzs, amely pontos fordtsban gy hangzik: „jobb nekem, hogy meghaljak, mint – a dicsekvsemet senki ne tegye ress!” – ehelyett: „jobb nekem meghalni, mint hogy valaki ress tegye a dicsekvsemet”).
Amit ezen tl mg el kell mondanunk Pl leveleinek a grgsgrõl, az az, hogy ezekben a levelekben nem kereshetnk nyelvi tekintetben semmifle mechanikus egysget. Tbb oka van annak, hogy a pli levelek nyelve nem egysges, nem egyenletes, s itt nagyon fontos az, hogy ezekkel az okokkal tisztba jjjnk. Ksõbben ui. a pli levelek gyûjtemnynek irodalomtrtneti vonatkozsaiban dntõ szerepe van a levelek nyelvi egysgnek vagy egyenletessgnek is.
A pli levelek nyelvnek egyenetlensge elsõsorban azzal fgg ssze, hogy ezek a levelek tartalmi tekintetben igen szles skln mozognak. Plrl tudjuk, hogy a pognykeresztyn gylekezetek letnek elsõ idõszakban ktfrontos kzdelmet kellett folytatnia: harcolt egyrszt a gnzis klnfle jelentkezsi formi, msrszt a jdaizmusnak a pognykeresztyn gylekezetekben jelentkezõ rontsa ellen. Ez a kt ltszlag les ellenttben ll ellenfl nha szinte ssze is fondott a gylekezetek letben, de az ktsgtelen, hogy Pl egyes leveleinek fogalomkrt s szkincst dntõen hatrozza meg az, hogy mikor melyik ellenfllel kellett ppen felvennie a harcot. A gnzissal foly harcban sokkal eredmnyesebb eszkz volt a grg filozfia s a misztrium-vallsok szkincse; a jdaizmus s a legalizmus elleni harcban a rabbinus mûveltsg s a LXX alapos ismerete jelentett komoly segtsget. Termszetesen egszen helytelen volna kijtszani egyms ellen kizrlag a nyelvi kifejezs e klnbzõsge alapjn kt olyan pli levelet, mint – mondjuk – az 1Kor s a Gal.
Egyenetlensget idz elõ a pli levelek nyelvben az is, hogy az apostol ezeket a leveleket ltalban diktlta, a diktls nem egy napot vett ignybe, hanem hosszabb idõt, gy egy-egy levl rsa kzben sznetek lltak elõ, s a lendlet hol megtrt, hol jra szrnyalt. A nyelvi kifejezs olyan egyenetlensgeket is mutat a pli levelek krn bell, amelyeket sokan mg a diktls tnybõl eredõ jelensgekkel sem tartottak elgg megnyugtatan megmagyarzhatnak, ezrt azt is feltteleztk, hogy egyik-msik levelt Pl nem is maga rta meg, hanem egyik vagy msik munkatrsnak (titkr-fle segtsgnek, „amanuensis”-nek) a gondjaira bzott: ezekkel ismertette a szksghez kpest a problmt, bõsges vzlat, mg inkbb gondolatmenet formjban kzlte velk szemlyes mondanivaljt, de a vgleges megszvegezs ezeknek a munkatrsaknak a feladata maradt.
Vgl arra is utalnunk kell, hogy a pli misszii s gylekezetgondoz munka hosszabb idõtartamot lelt fel. Kzben megtrtnt az elsõ s a msodik keresztyn nemzedk „õrsgvltsa”, s ez azzal jrt egytt, hogy msok lettek a krdsek, ms lett a egyhz ltalnosan hasznlt szkincse is. gy a rgebbi tfog pli pistis-fogalom helyt (ezt a fogalmat egybknt flre is rtettk, gondoljunk a Jakab-fle s a Pl-fle pistis-fogalom mestersges s mesterklt szembelltsra) – ms, gyakorlatibb fogalmak foglaltk el (eusebeia), s ltalban elõtrbe nyomultak a keresztyn hit gyakorlati kvetkezmnyeit jelzõ szavak (sphrosyn, epieikeia stb.). Megintcsak ktes rtkû ksrlet a ksõbbi pli leveleket ezen az alapon szembelltani a korbbiakkal, s megprblni ezeket elszaktani amazoktl.
Utolsknt a jnosi iratok csoportjrl kell szlanunk: ide tartozik a negyedik evanglium, a hrom jnosi levl s a Jelensek knyve. Bizonyos rtelemben ellenttben a pli levelek nyelvvel, Jnosrl s nyelvrõl azt mondhatjuk el, hogy õ grg nyelvhasznlatban sem csinl titkot egy dologbl: abbl, hogy akkor is zsidul gondolkozik, amikor grgl beszl vagy r. Papi krnyezet hatsa mutatkozik a negyedik evanglista nyelvn: sok nyomatkost ismtlse (pl. 1,1; ltalban a prolgus egszben, vagy az 1,20-ban stb.), slyos nneplyes megfogalmazsai, olykor alig rthetõen rejtlyes megnyilatkozsai mind erre vallanak. Jellemzõ r, hogy ahol a hber nyelvtan reminiszcencija ellenttbe kerl a grg nyelvtan biztostotta lehetõsgekkel, habozs nlkl a hber kifejezs mellett dnt, s ezt a grg nyelvtani szablyok teljes mellõzsvel rvnyesti a grgben (pl. Jel 1,8: eg eimi… ho n kai ho n kai ho erchomenos: az n praeteritumot teljesen gy kezeli, mintha participium volna; hasonl a szmos hina-szerkeszts: ltszlagos clhatroz valjban okhatroz vagy egyszerû alanyi-trgyi kijelentõ mondat helyett stb.). A jnosi iratok grgsgnek a jellemzst teht megintcsak nem akkor adjuk helyesen, ha az elõzõekben megadott rtk-skln („alulrl felfel”) prbljuk elhelyezni valahol, hanem akkor, ha tisztban vagyunk azzal, hogy ez a grgsg nem oszthat be a szokvnyos kategrikba. Jnosrl nem lehet azt mondani, hogy ne tudott volna jl grgl, hogy a koin-nak ne lett volna nagyon alapos ismerõje. A grg nyelv szablyait „megcsfol” szerkesztseinek, kifejezseinek nem ez a magyarzata. Egyszerûen fontosabbnak tartotta a sajtosan smi gondolatvilg rvnyestst a koin nyelvtani szablyainak megtartsnl, s ezt alapjban vve knnyen meg is tehette, mert az annyira sokarc koin vilgban ez mg csak nem is tûnt fel.
f) Az jszvetsgi grg nyelv egysges jellemvonsai.
A felsorolt nyelvi rtegeken bell tallunk termszetesen olyan vonsokat, amelyek a bibliai grg nyelvre ltalnossgban jellemzõk, mert jellemzõk a kor grg nyelve, a koin-ra is.
Ilyen vonsknt kell emltennk elsõsorban azt a hangtani jelensget, hogy – egyelõre a helyesrs tbb-kevsb vltozatlanul val megtartsa mellett (nagyjban a klasszikus mintk maradnak rvnyesek) – a kiejts elindul a vltozsnak abban az irnyban, amelyet megtallunk a kzpgrgben, s amelynek betetõzõdse a mai grg kiejtsre jellemzõ. A magnhangzk krben az itacizmus jelensge a legkirvbb (teht az , ei, i, oi, y, yi hangok i-ejtse, amely termszetesen megzavarja a helyesrst, gyhogy a koin-feliratokon gyakoriak az ilyenfajta „elrsok”: pyein = poiein, de az jszvetsgi grgsgben szmos jele van gyszintn ennek a jelensgnek), ehhez hasonl az ai diftongus e-ejtse is (v. az 1Kor 4,2 jl ismert szvegvarinst: zteitai – zteite). A mssalhangzk krben a hehezetesek egyszerûsdse (ph, ch, th spirns-ejtse), a zngsek lass hehezetesedse s a torokhangok (g, k) lgyulsa magas magnhangzk elõtt – szintn olyan jelensgek, amelyek e kor grgsgre mr ltalban jellemzõk. Mindenekelõtt pedig az eddigi szigoran zenei hangslyt, amely lesen megklnbztette a hangslyos rvid s a hangslytalan hossz magnhangzt is, kezdi felvltani az erõssgi jellegû hangsly, amely hangslyosban csak hosszt, hangslytalanban csak rvidet ismer. Vagyis a klasszikus mintk nyomn kialaktott s ltalunk ma is hasznlt n. Erasmus-fle kiejtsmd a bibliai grgsg korszakra nzve mr nem rvnyes tretlenl: bizonyos mrtkû „idealizlst” jelent.
Az alaktanban a klasszikus nyelvhez, helyesebben ennek in-attikai rteghez viszonytva nincsen klnsebben feltûnõ vltozs. Az termszetes, hogy az in s az attikai formk egyrszt vltakozva jutnak elõtrbe (pl. in prss, at. pratt, koin prass ppensggel keveredst is mutat), de ezeken kvl ms dialektusi formk is „divatoss” vlnak a koin-ban (pl. igen kedvelt aphimi ige dr-in-arkdiai perf. passivuma az aphentai sou hai hamartiai „megbocstttatnak a bûneid” formulban). A kettõsszm (dualis) mind a nvszi, mind az igeragozsban eltûnik. A deklinciban a ksõbbi nagymrvû keveredsnek mg alig talljuk nyomait, de az igeragozsban egyfelõl alig van kpviselve az optativus, msfelõl az „ignyesebb” igeragozsi formk, gy fõkppen az n. atmatikus (ktõhangz nlkli) ragozs igk ltalban tmatikus mellkalakokat fejlesztenek ki a koin-ban (pl. deiknymi, deiknynai mellett deikny, deiknyein, vagy histmi mellett a perf. hestka alakbl „visszakpzett” stk, a histanai infinitivusbl kpzett histan s a histasthai-fle alakokbl kpzett hista, hist mellkalakok).
A mondattanban ltalban szintn nem tallunk tlzottan nagy eltrseket a klasszikus hasznlattl: mint az eddigiekbõl is vilgos lehet, ezen a ponton fgg leginkbb az rk egyni nyelvhasznlattl, hogy vajon a mellrendelst keresõ, sokszor smitizmusok fel hajl egyszerûbb, vulgrisabb megfogalmazsokat keresik s hasznljk-e, vagy lnek a klasszikus rksgnek azzal a vltozatossgval, amely az irodalmi szintû koin-tl egybknt egyltalban nem idegen.
Itt kell azonban mg figyelmet szentelnnk egy olyan jelensgnek, amely a grg igeragozs krben õsidõktõl fogva fennll, a koinba vltozatlanul trklõdõ s a mai grg nyelv konjugcis rendszert is nagyjban meghatroz tnyezõ: az a cselekvs hromfle llapotnak (actio) les megklnbztetse. A grgben a cselekvs vagy bell (instans) llapot, teht a kszlõds, terv, szndk llapotban van, vgsõ fokon eljut a megkezds pontjig; vagy folyamatos (imperfectum), teht sem a kezds, sem a befejezs mozzanatt nem hangslyozza, csak azt, ami a kettõ kzt van (tartssgot, ismtlõdst, a cselekvs megksrlst, gyakortst stb.); vagy befejezett (perfectum), teht a cselekvs befejezsnek pontjrl s az ezt kvetõen fellpõ llapotrl szmol be. Erre a jelensgre azrt kell felhvnunk kln is a bibliaismerõk figyelmt, mert a bibliafordtsok mindeddig elgg mostohn bntak ezzel a szemponttal. Egy-kt pldn prbljuk szemlltetni a mondottakat. Lk 8,40–56 Jairus lenynak feltmasztsrl szl. Jairus azt kzli Jzussal, mint a trtnetbõl kitûnik, hogy amikor hazulrl elindul, lenya „halln volt” (imperfectum: apethnsken 8,42). A hzbl rkezõ hrnõk azt jelenti, hogy a lenyka mr „halott” (tethnken, perfectuma bekvetkezett llapot jelzsre), nem rdemes frasztani a Mestert. Jzus mgis megrkezik a hzhoz, s ott elõszr is azt jelenti ki, hogy a hrnk jelezte „llapot” fel a „kezdõ lps” nem trtnt meg (ouk apethanen, „nem halt meg” 8,53: a kezdõpont megjellsre szolgl praeteritum instans, azaz aoristos), s ez a teremtõ erõvel kimondott tagad mondat van hivatva szemlltetni azt, hogy Jzusnak a hall fltt is hatalma van: szmra a halottak lnek. Ugyanezt a hrom cselekvs-llapotot mg szmos ms jszvetsgi hely kapcsn van alkalmunk szemllni, sõt: ktelessgnk is minl gondosabban figyelembe venni. Amikor Mk 9,24-ben a beteg gyermek atyja gy kilt fel: „Hiszek, Uram, segts a hitetlensgemen!”, a grgben ezt olvassuk: pisteu, imperfectumi formban, s ez nyilvn azt jelenti, hogy az apnak ebben a sajtos lelkillapotban „szeretne hite lenni”, de segtsgre van szksge ahhoz, hogy ez meg is legyen. Amikor az ApCsel 4,4-ben azt olvassuk: polloi episteusan, akkor viszont nyilvn arrl van sz, amit gy szoktunk mondani: „sokan hitre jutottak”. Jn 11,27-ben a perfectumi alak: pepisteuka viszont gy fordthat: „nekem hitem van (arrl), hogy te vagy a Krisztus…” A pldkat szinte vg nlkl lehetne szaportani, utalva kzben olyanokra is, amelyeket az eddigi fordts is figyelembe vett mr (pl. imperfectum Mk 4,37: hste gemizesthai to ploion „gyhogy a haj mr-mr kezdett megtelni”; aoristos 1Kor 4,8: chris hmn ebasileusate „nlklnk uralomra jutottatok”; perfectum az igen gyakori gegraptai „meg van rva” stb.). Egyszval azt kell mondanunk, hogy sztrainkat, amelyek e vltozatos jelents-rnyalatok kzl csak egyet szoktak megadni, e ponton nagyon nagy lelemnyessggel kell hasznlnunk (pl. apothnsk = meghal, a szoksos sztrak szerint, valjban: imperf. haldoklik, majdnem meghal, halln van; inst. meghal, tlp az letbõl a hallba; perf. halott, „meg van halva”).
g) Az jszvetsgi grg nyelv smitizmusai s biblicizmusai.
Mr emltettk az elsõ hrom evanglium nyelvvel kapcsolatosan, hogy az jszvetsgi nyelvben a krnyezet arm nyelvnek, az szvetsgi hber nyelvnek s ltalban az szvetsgi gondolkozsmdnak, az szvetsg gondolatvilgnak a lecsapdsaival tallkozunk. Arra is cloztunk, hogy az jszvetsgi nyelv ezek kzl sokat mr kszen kapott a LXX grgsgbõl (szeptuagintizmusok), msok onnan erednek, hogy az elsõ hrom evanglium alapjul szolgl hagyomnyanyag a hagyomnyozs elsõ fokn arm nyelven lt. Nyilvnvalan hatssal volt az arm anyanyelvû, de grgl beszlõ jszvetsgi rkra arm anyanyelvk szmos reminiszcencija, de hatssal volt rjuk a Palesztinban beszlt sajtosan smi sznezetû grgsg (Judengriechisch, zsid-grg) sok sajtossga is.
Ezek kzl a sajtossgok kzl a legkevsb jelentõsek az armbl vagy hberbõl tvett szavak. Sokkal fontosabbak a magasabb nyelvtani krben mozg jelensgek, gy pl. a mondatszerkeszts smi sajtossgai. Ezek kzl a legjellemzõbb az, hogy az lltmny az egybknti grg szokssal ellenttben a mondat elejre trekszik (Mk-nl olykor klnsen feltûnõ ez), s ezzel sajtos feszltsget ad az egsz mondatnak; vagy az a jelensg, hogy igen gyakoriv vlik az jszvetsgi nyelvben az n. nominlis mondat, vagyis az olyan mondat, amelynek nincsen igei lltmnya (Mt boldogsg-gretei mind ilyenek: makarioi hoi eirnopoioi stb., v. a LXX zsoltrkezdeteit: makarios ho anr). Hasonlan jelentõs bizonyos lland bibliai fordulatok tvtele, gy fõkppen a fls participiumokkal val szerkeszts (apokritheis eipen, apekrith legn, esetleg kapcsol ktõszval szerkesztve: apekrith kai eipen, egybknt a legn participium ilyen hasznlata annyira kiterjed, hogy szmos esetben zenst is jelent, vagy levl tartalmt is vezetheti be; mindez a hb. wajj’mr l’mr alaptpushoz hasonl szerkezetek mintjra). Hogy ez mennyire biblis veretet ad az jszvetsgi elbeszlsnek, azt akkor vesszk szre, ha a rgebbi fordtsokat sszehasonltjuk azokkal a modern fordtsokkal, amelyek mr nem fordtjk sz szerint ezt a fordulatot, hanem vagy mellõzik, vagy krlrjk. Az, persze, ms krds, hogy a mai embernek kezbe adhatunk mg olyan fordtst, amely tele van effajta idzõ formulkkal („felele Jzus s monda nki…”). Ide tartozik kt mr emltett s idzett jelensg: a kai ktõsz sokrtû hasznlata, s az egeneto bevezetõ formula elbeszlsek ln vagy jabb fordulatok bevezetsre (hb. wajjeh, a grgben tbbfle vonzattal: infinitivuszos szerkezettel, mellrendelõ mondattal kai ktõszval vagy anlkl). Van egy nhny olyan jelensg, amely hatreset a smitizmusok krben, mert kimutathatan megvan a smi hatstl fggetlen grgsgben is, de az jszvetsgi nyelvben a smi sztnzs nyomn terjed el sokkal szlesebb krben a szokottnl (pl. az en prepozci eszkzhatrozi vagy mdhatrozi hasznlata: en t em haimati „az n vrem ltal”, a hberben a be- prepozci hasznlatos ilyen rtelemben, de a jelensg grg is; vagy a prostithmi infinitivusszal val kapcsolsa, ebben az rtelemben: „folytat vmit, tovbb csinl vmit”, a hb. jœaf hasznlathoz hasonlan, de ez is grg nyelvi jelensg is).
Igen jelentõs az arm-hber szemllet tvtelrõl tanskod kifejezsek egsz sora. Gondolhatunk itt olyan egszen egyszerûekre, mint az g vagy menny tbbes szm megjellse (hoi ouranoi a hb. majim mintjra), gondolhatunk a mr emltett basileia tn ourann kifejezsre, vagy az ugyancsak emltett passzvumokra, amelyek mgtt cselekvõ alanyknt a ki nem mondott Isten-nv hzdik meg. Egyik nagyon jellegzetes smitizmus (a hberben ppen gy otthonos, mint az armban) a hyios-kapcsolatok jelentkezse: ezekben a hyios tipikus megjells, a valamihez vagy valakihez val tartozst jelli, genitvusszal szerkesztve (a hb. ben- s az arm bar- elõtaggal szerkesztett megjellsek mintjra, pl. hyioi tou nymphnos sz szerint „a menyegzõ fiai”, voltakppen „lakodalmasok, nsznp”). Ezek kztt a legjellegzetesebb a hyios tou anthrpou „Emberfia”, Jzus messisi nmegjellse (hb. ben-’dm, arm bar-’nœ’, bar-nœ’).
A pldk szmnak szaportsa helyett vessk fel a dntõ krdst, ezen a ponton: milyen viszonyban van az jszvetsgi iratok fogalom-vilga s szkincse az szvetsgi fogalom-vilggal s szkinccsel. A klasszikus grgsgen nevelkedett nemzedkek teolgusai sztnsen vagy tudatosan igen gyakran az antik grgsg fogalomvilgbl s szkincsbõl indultak ki, amikor az jszvetsgrõl volt sz. Ez azzal is sszefgg, hogy ennek a grgsgnek a tanulsval kezdtk (szmos orszgban kezdik mg ma is) a grg nyelv megismerst, s ksõbben, az jszvetsggel foglalkozva is ez hatrozta meg szemlletket. Az jszvetsgi iratok fogalom-vilgt, szkincst s egsz gondolatvilgt is gy prbltk megkzelteni s megrteni, hogy mindezek kialakulsban a hellnizmusnak tulajdontottak szinte kizrlagos, de legalbbis dntõ jelentõsget. Erre visszahatsknt alakult ki azutn egy olyan nzet, amely viszont az jszvetsgi szkincsnek az szvetsgben gykerezõ elemeit egyszerûen s olykor mechanikusan is a megfelelõ szvetsgi fogalmak s szavak „ideogrammatikus” megfelelõinek tekintette. Ktsgtelen, hogy ez az utbbi nzet jr hasonlthatatlanul kzelebb az igazsghoz, mint az elõzõ, de mereven s gpiesen ezt sem lehet alkalmazni. Minden egyes sz rtelmnek, az ltala jellt fogalommal val kapcsolatnak kutatsa egy nll darabja a mûvelõdstrtnetnek: az etimolgiban nem a fantzia szlte lehetõsgek adjk az igazi megoldst, hanem a trtneti ismeretek.
A helyzet ebben a krdsben az, hogy az jszvetsgi szincs tetemes rsze valban a LXX-en t az szvsg hber szvegre megy vissza. Szmos esetben mg vletlenl sem lehet etimolgiai megfelelst tallni a hber s a neki megfelelõ grg fogalom, illetve sz kztt. A LXX fordti ltalban gy jrtak el, hogy a hber sznak megkerestk a maguk grg krnyezetben a gyakorlati rtelemben vett megfelelõjt, s ezt hasznltk a hber sz jelezte fogalom megjellsre. Pldnk lehet r az ekklsia sz, amely tbbnyire a hb. qhl vagy hdh szavak megfelelõje: ezek a hber szavak az idõrõl idõre sszehvott npgyûlst jelentettk, amelynek tagjai egyttal Izrel vallsi rtelemben is teljes jog tagjai voltak, teht Izrel „gylekezete”. Ennek a grgben az ekklsia sz felelt meg, amely mg az jszvetsgben is jelent „npgyûlst” (Izrel npgyûlst az ApCsel 7,38-ban, pogny npgyûlst az ApCsel 9,32kk.-ben), de az emltett oknl fogva a LXX nyomn jelentse tment az n. „konkrt helyi gylekezet”, majd az egsz egyhz fogalmnak jellsre (gylekezet s egyhz kztt az jszvetsgi nyelv nem tesz klnbsget). Etimolgiai megfelelsrõl nincs sz, az is csupn etimolgiai jtk, ha az ekklsia szt az ekkalein igbõl akarjuk kzvetlenl levezetgetni, mert nem ez a szletsnek a hiteles trtnete. Ha etimolgiai kapcsoldst keresnk a kt hber fogalom s a grg megjellsi lehetõsge kztt, akkor a synagg-hoz jutunk el, mert ez tartalmazza a hber szavakhoz hasonlan az sszegylekezs mozzanatt. A teolgiai kulcsszavak krdsben mr nem ilyen egyszerû a helyzet (chsd, ’munh, cedqh stb.): a LXX „funkcionlisan” fordt, s vgeredmnyben rtelmezõ fordtst ad (gy csak az esetek tbbsgre nzve, de nem ltalnos rvnnyel jellhetõ meg az emltett hrom hber sz grg megfelelõjeknt az eleos vagy elemosyn, a pistis s a dikaiosyn), az jszvetsgi szhasznlat pedig sok esetben teljesen eltvolodik ettõl a helyzettõl. Bizonyos szavakra nzve szmolnunk kell azzal, hogy br hber szavak megfelõi, mgis az jszvetsgi np, az Egyhz letben az egyhz j krnyezete, az j letviszonyok kztt tartalmuk j vonsokkal bõvl (pl. a hb. hbd „rabszolga, szolga” grg megfelelõje rszint a pais, rszint a doulos, viszont a doulos asszocilja a rabszolgasg itnzmnynek a rmai jogbl ismert vonsait is, gy Plnl ezzel a jelentsbõvlssel mindig szmolni kell, amikor a doulos szt teolgiai fejtegetseiben nem tulajdonkppeni rtelemben hasznlja, pl. az embernek a bûnhz vagy Krisztus val viszonyt akarja vele megvilgtani).
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
