AZ �JSZ�VETS�G NYELVE, GONDOLKOD�SA �S IRODALOMT�RT�NETI VONATKOZ�SAI

Az �jsz�vets�g nyelve

Az �jsz�vets�g eredeti nyelve g�r�g: minden k�nyv�t g�r�g nyelven �rta meg szerzõje. Ennek a meg�llap�t�s�ra t�bb okb�l is sz�ks�g�nk van. Elõsz�r az�rt, mert az a t�rt�neti val�s�g, amely az �jsz�vets�g minden irat�nak alapja: az egyh�z megsz�let�se �s �let�nek legelsõ idõszaka nem g�r�g nyelvû k�rnyezetben t�rt�nik. �gy az �jsz�vets�g sz�mos irat�ban a tartalmi elõzm�nyek maguk is m�s (ar�m, h�ber) nyelvûek. Azut�n az �jsz�vets�gi g�r�gs�get sz�mos von�sa megk�l�nb�zteti a vele egy idõben besz�lt �s �rt g�r�gs�gtõl: sokszor az az �rz�se az olvas�nak, hogy ebben a g�r�gs�gben csak a sz�kincs �s az alaktan g�r�g, de m�r a mondattanban, m�g ink�bb pedig a st�lusban �s a gondolatmenetben a s�mi �szj�r�s �t �t rendk�v�l nagy form�l� erõvel. V�g�l az�rt is sz�ks�g�nk van annak meg�llap�t�s�ra, hogy az �jsz�vets�g eredeti nyelve g�r�g, mert ez ilyen form�ban is �rv�nyes: az �jsz�vets�g nyelve eredeti g�r�g nyelv. Ezt fõk�ppen az �sz�vets�g g�r�g ford�t�s�val, a Septuagint�val (Hetvenes, r�vid�tve: LXX) ellent�tben kell hangs�lyoznunk. Ennek a nyelve ui. nem eredeti g�r�g, hanem ford�t�s �tj�n keletkezett g�r�g nyelv: csup�n egy n�h�ny r�szlet�rõl mondhatjuk el, hogy �r�ja nem ford�totta, hanem eredetileg is g�r�g nyelven �rta meg. Tiszt�ban kell teh�t lenn�nk azzal, hogy b�r a LXX nyelve term�szetesen igen nagy �s sokr�tû hat�ssal volt az �jsz�vets�g g�r�gs�g�re, m�gis megk�l�nb�zteti egym�st�l a k�t nyelvet az, hogy a LXX h�ber nyelvû sz�veget ford�t g�r�gre, az �jsz�vets�g k�nyvei pedig nem m�s nyelvû iratok g�r�g ford�t�sai, hanem akkor is �n�ll� g�r�g iratok, ha egy�bk�nt az alapjukul szolg�l� hagyom�ny - anyag a hagyom�nyoz�snak egy r�gebbi fok�n nem g�r�g nyelven �lt, vagy ha sz�mos helyen ezek az iratok a h�ber nyelvû �sz�vets�gbõl vett id�zeteket, illetve utal�sokat tartalmaznak.

Az eddig mondottakra figyelve vil�goss� v�lik elõtt�nk, hogy az �jsz�vets�gi kutat�s kor�bbi szakaszaiban felvetõd�tt az a k�rd�s: vajon nem ford�t�s eredm�nye-� az �jsz�vets�gnek legal�bbis egyik-m�sik k�nyve. Fõk�nt Mt-ra n�zve vetett�k fel r�gebben azt a k�rd�st, hogy nem ar�m nyelvû irat volt-e az eredetije, �s g�r�g nyelvû form�j�t nem ford�t�snak k�sz�nheti-e. Erre a k�rd�sre azonban az �jsz�vets�gi theol�gi�nak t�bb okb�l hat�rozott nemmel kellett felelnie. Fõk�nt �s elsõsorban az�rt, mert Mt forr�sk�nt haszn�lja Mk-t, emez pedig eredeti g�r�g nyelvû irat. Az bizonyos, hogy vannak az �jsz�vets�gnek olyan r�szletei, amelyekben k�zvetlenebb�l mutatkozik egy s�mi – nyilv�n az ar�m – nyelv hat�sa, mint m�sokban. Ezekre n�zve m�g ma is fel-felvetik azt a k�rd�st, hogy nem ar�m minta alapj�n j�ttek-e l�tre legal�bbis (ApCsel 1–12. r.; 1Kor 15,3kk.). Mindenesetre �ll az, hogy a mint�k maguk nem maradtak r�nk, �gy a k�rd�s csak felt�telez�sen alapszik. A megold�s nyilv�nval�an az lehet, hogy ezekben a helyekben egyszerûen nagyon õsi t�pus�, de m�r az õsegyh�zban is g�r�g nyelven �lt hagyom�ny-r�szleteket kell l�tnunk. M�s sz�val: t�rt�nt ford�t�s, erre nyilv�nval�an sz�ks�g is volt, de ezt nem az elõtt�nk levõ �jsz�vets�gi k�nyv szerzõje v�gezte el, hanem m�r elõtte a hagyom�ny-anyag m�s megõrzõi. Õ ezeket az elemeket m�r g�r�g nyelven tal�lhatta k�szen az egyh�zi hagyom�nyban.

Az �jsz�vets�gi g�r�gs�g helye a g�r�g nyelv t�rt�net�ben

a) A k�rd�s elõzm�nyei.

Azzal, hogy �jsz�vets�g nyelve g�r�g, m�g nem mondtunk meg mindent. Tov�bb kell folytatnunk a k�rdezõsk�d�st, �s meg kell k�rdezn�nk azt is, hogy milyen g�r�g nyelv az, amelyen az �jsz�vets�gi k�nyvek szerzõi �rt�k mûveiket. Erre n�zve a modern t�pus� nyelvtudom�ny kialakul�s�nak kezdetei �ta t�bb n�zet vetõd�tt fel. A k�z�pkor k�zismerten elhanyagolta a g�r�g nyelvvel val� foglalkoz�st, idegenked�se olyan m�rt�kû volt, hogy a g�r�g �kor kult�r�ja sem foglalkoztatta: pl. a hom�roszi eposzokat is csak egy gyenge latin ford�t�sb�l ismergette (Homerus Latinus). Ennek az idegenked�snek a humanizmus kora vetett v�get: ez a kor ism�t eleven �rdeklõd�ssel fordult a g�r�g mûvelõd�s fel�, alapos kutat�snak vetette al� a g�r�g nyelvet, �s �ltal�ban nagyon nagyra becs�lte ezt a g�r�gs�get, amelyen az �kori g�r�g irodalom klasszikusainak remekmûvei maradtak r�nk.

Mint tudjuk, ennek az �kori g�r�gs�gnek n�gy jelentõsebb nyelvj�r�sa (dialektusa) ismeretes. Ezek a maguk kor�ban nem csup�n egy-egy vid�k t�jnyelv�t jelezt�k, b�r k�ts�gtelen�l �gy alakultak ki �s �ltek tov�bb, hanem a g�r�g irodalom szigor� elõ�r�sai �s k�telezõv� v�lt hagyom�nya szerint minden irodalmi mûfaj egy-egy nyelvj�r�shoz volt k�tve, �s csak abban a nyelvj�r�sban sz�lalhatott meg. A nyelvj�r�sok a k�vetkezõk�ppen oszlottak meg mûfajok szerint:

az i�n nyelvj�r�s volt az epika (eposz = elbesz�l�s) k�t �g�nak, a verses epik�nak, vagyis az elbesz�lõ k�lt�szetnek �s a pr�zai epik�nak, vagyis a t�rt�net�r�snak a k�telezõ nyelve;
az attikai nyelvj�r�s, amely egy�bk�nt az i�n legk�zelebbi rokona, �s azzal egy dialektusnak is tekinthetõ (i�n-attikai nyelvj�r�s), a sz�nokl�s vagy retorika, a b�lcs�szet vagy filoz�fia, a dr�mai k�lt�szet, teh�t a v�gj�t�k (kom�dia) �s a trag�dia, tov�bb� a k�sõbbi, t�rt�neti jellegû eml�kirat - irodalom mûvel�s�ben haszn�lt nyelvj�r�s;
az aiol (eol) nyelvj�r�s az �n. lantos (l�rai) k�lt�szet (szerelmi k�lt�szet, bordalok, stb.) megsz�laltat�ja, m�g a d�r dialektus a hagyom�nyos nyelve az �nnep�lyes �da-k�lt�szetnek (ezek �nnepi alkalmakra �rt, alkalmi k�ltem�nyek, p�sztor-k�ltem�nyek stb). Hogy a hagyom�ny k�telezõ ereje milyen nagy, azt �ppen az �da-k�lt�szet p�ld�j�n lehet szeml�lni: az egy�bk�nt attikai nyelvû dr�m�k �dai bet�tjei, az �n. kardalok d�r dialektusban sz�lalnak meg.

A hagyom�ny szil�rds�ga az irodalomt�rt�neti kutat�snak is seg�ts�get jelentett. Az i�n nyelvû hom�roszi eposzokban sz�mtalan eol nyelvj�r�si saj�toss�gokra bukkan a megfigyelõ: ebbõl a jelens�gbõl az k�vetkeztethetõ, hogy az ilyen helyeket tartalmaz� r�szletek valamikor eol dialektusban voltak meg�rva, vagy �gy �ltek a sz�beli hagyom�ny kor�ban. Ez pedig k�ts�gtelen�l bizonyoss� teszi azt, hogy ezek eredetileg r�vid dalszerû elemek, teh�t l�rai r�szletek voltak, vagy ilyenekbõl alakultak ki.

�gy �rthetõ az is, hogy ha valaki anyanyelvek�nt m�s nyelvj�r�st besz�lt is, mint amely az �ltala mûvelt irodalmi mûfaj nyelve volt, akkor sem kaphatott felment�st a szab�ly al�l. Meg sem pr�b�lta a tulajdon anyanyelv�n mûvelni az illetõ mûfajt, hanem alkalmazkodott a hagyom�nyhoz: mûfaj�t az anyanyelv�tõl elt�rõ, a mûfajban k�zismerten k�telezõ nyelvj�r�sban mûvelte, – ezt el kellett saj�t�tania.

Mint l�ttuk, a legt�bb irodalmi mûfaj attikai nyelvj�r�sban sz�lalt meg, �s a r�gi „hum�nus” mûvelts�g �ltal�ban az attikai nyelvj�r�sra gondolt akkor, legal�bbis elõsorban erre gondolt, amikor klasszikus g�r�grõl besz�lt. Ez a nyelvj�r�s volt az alapja a k�z�piskolai g�r�g nyelvtan�t�snak is, ebbõl tekintettek ki a klasszikus mûvelts�get szerzõ di�kok a t�bbi nyelvj�r�sra. Ilyen �rtelemben hozta kapcsolatba az �jsz�vets�gi nyelvtudom�ny a klasszikus g�r�gs�ggel az �jsz�vets�gi nyelvet is. A kapcsolatkeres�s k�t ir�nyban hatott. Az �n. purista ir�ny azt igyekezett bizony�tani, hogy az �jsz�vets�g g�r�g nyelve azonos a klasszikus g�r�gs�ggel, ez�rt a klasszikus g�r�gs�g k�pviselõinek mûveibõl keresett p�rhuzamokat az �jsz�vets�gi g�r�g nyelv jelens�geihez. A m�sik ir�ny, amelyet hebraista ir�nynak szok�s nevezni, r�mutatott az �jsz�vets�gi g�r�g nyelvnek a klasszikus g�r�gs�gtõl val� elt�r�seire, de ezeket azzal magyar�zta, hogy az �jsz�vets�g iratainak szerzõire term�szetes hat�ssal volt a h�ber nyelv. Mindk�t ir�ny k�z�s rug�ja egy tiszteletrem�lt� gondolat: az ti., hogy Isten kijelent�se az �jsz�vets�gben nem j�hetett l�tre m�sk�ppen, csak a legtiszt�bb, legnemesebb veretû g�r�g nyelven, az annyira nagyra becs�lt klasszikus g�r�g nyelven. Az m�s k�rd�s, hogy ez a gondolat nagyon emelkedett idealista elgondol�s, csak �ppen nem kereszty�n: a teremtõ Istennek nincsen sz�ks�ge emberi elõzm�nyekre munk�ja elv�gz�s�hez, ez�rt „nem v�logat�s” az eszk�z�kben (v�. 1Kor 1,26kk.), mert �gy v�lk az ember sz�m�ra is szeml�lhetõen naggy� „amaz erõ”. A m�sik nagy baj egy ilyen elgondol�sban, felt�telez�sben �ppen az, hogy felt�telez�s: el�be v�g a t�nyek t�rgyi kutat�s�nak, ez�rt tudom�nytalan, �s nem juthat el a val�s�g megismer�s�ig. Term�szetesen mind a purista, mind a hebraista elm�letet koruk �ltal�nos tudom�nyos szeml�letm�dja hat�rozza meg. Mindkettõ vet fel figyelemre m�lt� szempontokat, �s mindkettõ tartalmaz r�sz-igazs�gokat. A purista elm�let pl. figyelmeztet arra, hogy ahol a g�r�g nyelvfejlõd�s is eljut arra a fokra, amelyet a bibliai g�r�gs�gben tal�lunk, ott m�g akkor sem kell s�mitizmust keresn�nk, ha egy�bk�nt rokon jelens�ggel a s�mi nyelvekben is tal�lkozunk. A hebraista elm�let pedig arra a m�r eml�tett igazs�gra h�vja fel a figyelm�nket, hogy az �jsz�vets�gi g�r�g kifejez�sm�d m�g�tt nagyj�ban �s eg�sz�ben, de d�ntõen �s kimutathat�an is az �sz�vets�g gondolatvil�g�ban nevelkedett �s egy s�mi nyelvet anyanyelvk�nt besz�lõ embert�pus eszej�r�sa h�z�dik meg. Egy�bk�nt viszonylag a hebraista ir�ny �ll k�zelebb a kettõ k�z�l az igazs�ghoz, �gy ennek sz�mos felvetett k�rd�se ma sem v�lt idõszerûtlenn� az �jsz�vets�gi g�r�g nyelvtudom�nyban, m�g ha kiigaz�t�sra is szorul (v�. a „hebraizmusok”, �ltal�ban a s�mitizmusok k�rd�s�vel).

b) A k�rd�s jelenlegi �ll�sa.

A nyelvtudom�ny tov�bbi fejlõd�s�nek eredm�nyek�nt az �jsz�vets�gi g�r�g nyelv meg�t�l�s�ben egyre vil�gosabb� v�lik az a val�s�g, amely egy�ttal a kijelent�s term�szet�nek teol�giai �rtelemben is megfelel. Ez a val�s�g az, hogy az �jsz�vets�g irataiban ezek szerzõi azon a g�r�g nyelven sz�lalnak meg, amely a tulajdon koruk �s k�zzelfoghat� emberi k�rnyezet�k �lõ, haszn�lt, h�tk�znapi nyelve is. Vagyis nem valamilyen magas szintû filoz�fiai �rt�kel�s hat�rozza meg õket abban, hogy milyen nyelven �rnak, hanem a re�lis k�rnyezet�kh�z, az emberhez �s vil�g�hoz val� alkalmazkod�s ig�nye, – �ppen �gy, mint ahogyan Isten J�zusban nem az „eszm�nyi”, hanem a val�s�gos ember form�j�ban tette testt� az Ig�t: J�zus sem nem az emberis�g m�ltj�nak egy �jj�sz�letett nagys�ga, sem nem idõ f�l�tt lebegõ szem�lyis�g, hanem �nmaga t�rt�neti kor�nak h�sb�l-v�rbõl val� alakja. Ebbõl vonjuk le a k�vetkezetet�st akkor, amikor az �jsz�vets�g jobb meg�rt�s�hez seg�ts�g�l h�vjuk az �jsz�vets�gi kort�rt�netet. De ebbõl kell levonnunk a megfelelõ k�vetkezetet�st azzal is, hogy az �jsz�vets�gi nyelvtudom�nyban az �jsz�vets�gi k�nyvek keletkez�s�nek kor�ban �lt g�r�g nyelvet, ennek kialakul�s�t, saj�ts�gait, t�rt�net�t, r�tegzõd�s�t �s m�s, az �jsz�vets�gi iratokon k�v�li forr�sait tanulm�nyozzuk.

Az �jsz�vets�gi iratok keletkez�s�nek az idej�ben az akkori R�mai Birodalom (Imperium Romanum, Lk nyelv�n: oikoumen�, v�. Lk 2:1) nyugati r�sz�nek nyelve, az egyes orsz�gok, vid�kek vagy ter�letek m�g �lõ õsi, honi nyelve mellett az a g�r�g nyelv, amelyet �ltal�ban koin� dialektos-nak, g�r�g k�znyelvnek, r�viden koin�-nak szok�s nevezni (koinos = k�z�s). Ez a nyelv a t�rt�nelemben a hell�nizmus n�ven ismert politikai �s mûvelõd�si korszakkal forrt �ssze. A hell�nizmus n�v Droysen J. G. m�lt sz�zadi n�met t�rt�net�r�t�l sz�rmazik, õ haszn�lja fõ mûv�nek c�m�ben: a Nagy S�ndort�l, teh�t Kr. e. 323-t�l az aktioni (actiumi) csat�ig, teh�t Kr. e. 31-ig terjedõ idõszakot szok�s �rteni rajta szûkebb �rtelemben. T�gabb �rtelemben azonban a hell�nizmus j�val tov�bb, eg�szen a Kr. u. 6. sz�zad hat�r�ig tart, teh�t �t�r�klõdik a koin�-val egy�tt a R�mai Birodalomra is, �s t�rt�neti l�te k�zel egy �vezredet �lel �t.

A hell�nizmus kiindul�si pontja teh�t Nagy S�ndor (Alexandros) uralkod�sa. Az õ szem�ly�ben akkor m�r idegennek, nem-g�r�gnek sz�m�t�, maked�n uralkod� ker�l a g�r�gs�g �l�re. A r�gebben f�ggetlen v�ros�llamokban (polis-okban) �lõ g�r�gs�get erõs k�zponti hatalom alatt �ll� birodalomm� szervezi, h�d�t� h�bor�i nyom�n a megh�d�tott helyekre mindenfel� mag�val viszi a g�r�g mûvelõd�st, amely �gy a F�ldk�zi-tenger medenc�je keleti r�sz�nek uralkod� kult�r�j�v� v�lik, �s a g�r�g nyelvet, amely hamarosan uralkod� vil�gnyelvv� l�p elõ. S�ndor hal�la ut�n az õsi kult�r�j� keleti ter�leteken hadvez�rei, a maked�n nemess�g tagjai �lnek tr�nra, kialakul a hatalmas maked�n-g�r�g birodalom sz�thull�sa ut�n az �n. diadoch-�llamok eg�sz sora, �j uralkod�csal�dokkal az �l�k�n (Pergamonban az Attalid�k, Sz�ri�ban a Szeleukid�k, Egyiptomban a Ptolemeid�k). Ez a politikai sz�nv�ltoz�s azonban nem g�tolja meg a megkezdõd�tt mûvelõd�st�rt�neti folyamatot, sõt hatalmas iramban viszi tov�bb. A tengerparti hell�nista v�rosokb�l a hell�nista civiliz�ci�, kult�ra �s nyelv egyre ink�bb behatol a megh�d�tott orsz�gok belsej�be is: a hadsereg, a gyarmati k�zigazgat�s, a kereskedelem, a mûv�szetek �s tudom�nyok k�pviselõi viszik a nyugati civiliz�ci�t �s kult�r�t a nyelvvel egy�tt Keletre. A r�gi v�rosok mellett egyre n�vekvõ g�r�g telep�l�sek, kol�ni�k keletkeznek: hamarosan tele van sz�rva f�l-g�r�g v�rosokkal a diadoch-birodalmak eg�sz ter�lete, �gyhogy ezekben az orsz�gokban k�zel egy �vezredre, eg�szen az arab birodalom kialakul�s�ig, megszûnt a keleti n�pek uralkod�sa. A nyugati civiliz�ci� �s kult�ra a nyelvvel egy�tt divatt� v�lik, fokozatosan hat�sa al� ker�lnek a megh�d�tott orsz�gok bennsz�l�tt lak�i, az �n. barb�rok is. De nagy hat�ssal van ez az �ramlat a kor zsid�s�g�ra is. A diadoch-birodalmak ter�let�n minden�tt nagy sz�mmal �ltek sz�rv�nyban, diaszpor�ban zsid�k is. B�r ezek gondosan �polj�k a kapcsolatot a fogs�g ut�n Palesztin�ba visszatelepedett zsid�s�ggal, f�ltve õrzik nemzeti k�l�n�ll�sukat �s vall�si hagyom�nyaikat, ugyanakkor komoly mûvelõd�si v�gy is �szt�nzi õket, de sokakat a kor divatja is mag�val ragad. A hell�nista kor viszont nemcsak õrzi a re� �r�klõd�tt õsi kultur�lis �rt�keket, amelyeknek �rt�k�vel t�k�letesen tiszt�ban van �s amelyekre b�szke, hanem �lõ lend�let�vel egyre tov�bb is fejleszti: a diadoch-birodalmak uralma alatt �ll� ter�leteken minden�tt ott vannak a hell�nista mûvelõd�s propagandist�i, nagy buzgalommal terjesztik ezt a kult�r�t �s vele egy�tt term�szetesen a g�r�g nyelvet is. �gy �rthetõ, hogy a makkabeusok kor�ban a zsid�s�g jelentõs r�sze ki van t�ve az elpog�nyosod�s vesz�ly�nek. De �gy �rthetõ az is, hogy J�zus kor�ban sem �rzi a k�zv�lem�ny egyenlõ �rt�kû zsid�nak a palesztinai �s a hell�nista zsid�t: az ut�bbira mindig r�vetõdik a tiszt�talans�g gyan�j�nak t�bb�-kev�sb� s�t�t �rny�ka.

M�r eml�tett�k, hogy a diadochok uralm�t hamarosan felv�ltotta a R�mai Birodalom, de a hell�nizmus arculat�n ez sem id�zett elõ d�ntõ v�ltoz�st. R�ma sz�vesen vette �t a hell�nista kult�r�t, mert nagyra �rt�kelte, �s �r�mmel vette ig�nybe azt az eszk�zt is, amely a g�r�g nyelvben k�n�lkozott a hatalmas birodalom �sszetart�s�ra. �gy a R�mai Birodalom hivatalos nyelve, „szabv�ny - kult�r�ja” �s eg�sz �rintkez�si m�dja tov�bbra is g�r�g maradt. Az Egyh�z sz�let�se idej�n ez a birodalom egy nyugati, latin �s egy keleti, g�r�g f�lre oszlott, de a nyugati r�szben is sz�mos g�r�g telep�l�s volt, mag�ban R�m�ban is sok g�r�g�l besz�lõ keleti lakott, sõt: �ltal�ban minden mûvelt r�mai is megtanult g�r�g�l. Ebben a korban, jobb�ra a R�mai Birodalom keleti fel�ben keletkeztek az �jsz�vets�g iratai. C�ljuk az volt, hogy az evang�liumot eljuttass�k a Birodalom legt�volabbi r�szeibe is: term�szetes teh�t, hogy azon a nyelven �rta iratait, amely ennek a c�lnak a legjobban megfelelt; de ezen a nyelven folyt a misszi�i igehirdet�s, a kereszty�n tan�t�s (katekh�zis) �s a gy�lekezetek egym�ssal val� �rintkez�se is. Keleten �ppen �gy, mint Nyugaton. Ez a helyzet P�l apostol fell�p�s�tõl eg�szen a Kr. u. 2. sz�zad v�g�ig tart: csak ekkor jelentkezik elõsz�r Sz�ri�ban egy nemzeti nyelvû kereszty�n irodalom, majd Nyugaton a k�sõbben olyan jellegzetesen �rr� lett egyh�zi latins�g �s Egyiptomban a kopt kereszty�ns�gnek a g�r�g nyelvtõl val� f�ggetlen�l�se. �gy j�nnek l�tre a sz�r, latin �s kopt bibliaford�t�sok is, �s ezzel megszûnik a g�r�g nyelv egyeduralma a kereszty�ns�g �let�ben.

c) A koin� kialakul�sa.

Hogyan alakult ki m�rmost az a koin�, amelynek t�rt�nelmi p�lyafut�s�r�l �s jelentõs�g�rõl az elõbbiekben r�viden sz�ltunk? M�r eml�tett�k, hogy a hell�nizmus kor�ban Keleten a g�r�g a h�tk�znapi �rintkez�s nyelve volt, �ri�si ter�leten haszn�lt, besz�lt �s meg�rtett vil�gnyelv, �s ehhez hozz� kell tenn�nk azt is, hogy az irodalomban is uralkod� jelentõs�ge volt. Ennek a helyzetnek a kialakul�sa azonban azt tette sz�ks�gess�, hogy a g�r�g nyelv jelentõs v�ltoz�son menjen �t kor�bbi �llapot�hoz k�pest. A kor�bbi �llapotot ui. az �n�ll� dialektusok uralma jellemezte. Hogy ezek a dialektusok olyan hossz� ideig õrizt�k �n�ll�s�gukat, hogy t�rt�nelmi �let�k sor�n egym�st�l f�ggetlen�l is fejlõdtek (pl. az i�n nyelvj�r�snak k�t korszaka is ismeretes: az �-i�n �s az �j-i�n szakasz), hogy a mûfajok ter�let�n is annyira elhat�rol�dtak egym�st�l, azt a g�r�gs�gnek a hell�nizmus elõtti politikai szervezete tette lehetõv�. Mint eml�tett�k, a g�r�gs�g f�ggetlen, viszonylag kicsiny v�ros-�llamokban �lt, �s minden v�ros-�llamnak megvolt a maga nyelvj�r�sa. Az i�n volt a kis�zsiai I�nia, a K�kl�sz-szigetek �s Euboia; az attikai az ath�ni demokratikus �llam, a d�r Sp�rta, Argolisz, a d�lit�liai �n. Magna Graecia g�r�g telep�l�s, tov�bb� Korinthosz, Rodosz stb. nyelve, m�g az eolt besz�lt�k Leszbosz sziget�n, Thessz�li�ban �s Boi�ti�ban, – ezeken k�v�l volt m�g az irodalomban nem szereplõ �szaknyugati g�r�g �peiroszban, az �liszi, ark�dia-kyproszi �s a pamfiliai. Term�szetesen b�rmennyire f�ggetlen �letet �ltek ezek a v�ros-�llamok, sz�mos k�z�s von�s tette õket rokonn�, �s a t�rt�nelem v�ltoz� esem�nyei k�z�tt sz�mtalanszor �bredtek r� egym�sra utalts�guk tudat�ra. Ilyenkor mindig nagy hi�ny�t �rezt�k egy olyan k�z�s nyelvnek, amelyet valamennyi dialektus besz�lõi meg�rten�nek, �s amely szerves kapcsolatot tudna teremteni k�z�tt�k.

Term�szetesen m�g ez sem lett volna el�g arra, hogy a k�l�nf�le nyelvj�r�sok besz�lõi mintegy saj�t j�sz�ntukb�l vagy valamilyen tudatos szervezked�s alapj�n kezdj�k letenni �lesebb nyelvj�r�si saj�toss�gaikat, �s �gy minden oldalr�l egyszerre pr�b�ljanak egym�shoz k�zeledni nyelv�kkel, – mint ahogyan egy idõben megpr�b�lt�k felt�telezni. Erre a felt�telez�sre nincsen t�rt�neti bizony�t�k sem, de nem igazolja az �ltalunk ismert koin� form�ja sem.

Valami m�s t�rt�nt. M�r l�ttuk, hogy a legt�bb irodalmi mûfaj nyelve az attikai volt. �gy ez a nyelv m�r eleve bizonyos f�l�nyben volt a t�bbi nyelvj�r�s f�l�tt, ez eg�sz fejlõd�s�re r�nyomta a b�lyeg�t. Ehhez j�rult az is, hogy a Kr. e. 5. sz�zadban, a nagy attikai tengeri sz�vets�g idej�n az ath�ni demokr�cia r�szint katonai, r�szint gazdas�gi �s politikai hatalma r�v�n is komoly befoly�sra tett szert a g�r�g �llamok k�r�ben. �gy az irodalmi t�ren m�r elõbb is „nagyhatalomm�” lett attikai nyelvj�r�st most az ath�ni kereskedõ, gyarmatos �s katona vitte mag�val t�voli vid�kekre is, �s egyre t�bbeknek volt komoly �rdek�k az, hogy ezt a nyelvet megtanulj�k. Felismerhetõ volt egy ellent�tes ir�ny� mozg�s is: m�s g�r�g t�rzsek fiai k�z�l sokan kerest�k fel Ath�nt, amely egyre ink�bb a g�r�g szellemi �let k�z�ppontj�v� nõtte ki mag�t, �s itt megint csak alkalmuk volt megismerkedni ennek az orsz�gnak a nyelvj�r�s�val. �gy m�r a maked�n korszak elõtt az �gei-tengeri medenc�ben �s ezen t�lmenõen is, kialakult egy olyan attikai nyelvj�r�s, amely ugyan jelleg�t tekintve attikai maradt, de m�r a legjobb �ton volt afel�, hogy k�zg�r�g nyelv lehessen: bizonyos m�rt�kig �s �rtelemben be is t�lt�tte ezt a szerepet.

Az �gy kialakult �n. attikai koin�-t tal�lt�k k�szen a maked�nok, ezt vitt�k magukkal h�d�t�saik sor�n Keletre. A nyelv fejlõd�s�nek ebben a szakasz�ban term�szetes volt az, hogy az attikai koin� sok m�s g�r�g nyelvj�r�st besz�lõ g�r�g ajk�n bizonyos kevered�sen is ment �t, ezt m�g csak elõseg�tette m�s nyelvj�r�sokkal val� tal�lkoz�sa is. �gy bizonyos pontokon tompultak a jellegzetesen attikai saj�ts�gok. Ez a hat�s mag�ban v�ve nem mondhat� t�lzottan jelentõsnek, de hozz� kell m�g sz�m�tani egy m�sik jelens�get is, amely mindig bek�vetkezik akkor, amikor egy nyelvet nagy t�megben kezdenek besz�lni olyanok, akiknek nem anyanyelv�k. Ez ti. az, hogy a nyelvtan minden ter�let�n h�tt�rbe szorulnak az ig�nyesebb, differenci�ltabb megold�sok �s az egyszerûbb, k�nnyebben elsaj�t�that� megold�sok foglalj�k el a hely�ket: ebben az alaktan ter�let�n k�l�n�sen nagy seg�ts�get jelent az anal�gi�s kiegyenl�tõd�s jelens�ge. V�g�l m�g azt figyelhetj�k meg, hogy az �gy egyre egyetemesebb jelentõs�gûv� v�l� attikai dialektus, abban a szakasz�ban, amikor az attikai koin� st�dium�b�l �tl�p az igazi g�r�g k�znyelv, a hell�nista koin� st�dium�ba, vid�kenk�nt t�kr�z valamit a nyelvhaszn�latnak szinte minden ter�let�n az illetõ vid�k lak�inak anyanyelv�bõl, e nyelv saj�toss�gaib�l. Ebben az �rtelemben szok�s besz�lni �ppen Palesztin�ra n�zve „zsid�g�r�g” dialektusr�l (Judengriechisch), �s mint l�tni fogjuk, ez �ppen a mi t�m�nk szempontj�b�l igen jelentõs dolog. Ha ezt a fejlõd�st a t�rt�nelemben nem keresztezt�k volna m�s jelens�gek, akkor igen k�nnyen elõ�llhatott volna egy olyan helyzet, hogy ebben az ir�nyban fejlõdnek ki �j g�r�g dialektusok, a koin� alapj�n, egyes g�r�g�l besz�lõ n�pek anyanyelv�nek a hat�s�ra, �s esetleg ezek tov�bbi fejlõd�s�k sor�n �j, �n�ll� „neohell�n” nyelvekk� alakulnak, mint ahogyan a rom�n nyelvek alakultak ki a latinb�l. Ez azonban nem k�vetkezett be.

T�ny mindenesetre az, hogy a koin� az õsi g�r�g nyelvj�r�sokat kiszor�totta, ezek az �lõ nyelvfejlõd�shez viszony�tva „holt nyelvekk�” lettek, a g�r�g nyelv tov�bbi fejlõd�s�nek egyed�li alapja pedig a koin� lett: ebbõl alakult ki a k�z�pg�r�g szakaszon �t a mai modern g�r�g nyelv, az �jg�r�g. Ha a koin�-nak az õsi dialektusokhoz val� viszony�t vizsg�ljuk, akkor arra a meg�llap�t�sra jutunk, hogy legink�bb az i�n dialektus volt hat�ssal r�: sz�mos, az attikait�l elt�rõ, i�n form�val tal�lkozunk a koin�-ban (pl. prass� az attika pratt� helyett stb.). Felfedezhetõ a d�r dialektus hat�sa is, �s egy-egy elszigetelt jelens�g „megragad” a koin�-ban m�s nyelvj�r�sokb�l is. �ltal�ban azonban azt mondhatjuk, hogy az �jsz�vets�g g�r�g nyelve az attikai dialektus komoly ismerõj�nek nem okoz nagyobb neh�zs�get: ismereteinek birtok�ban k�nnyen hozz�l�that az �jsz�vets�gi g�r�gs�g saj�tos jelens�geinek tanulm�nyoz�s�hoz.

d) A koin� r�tegzõd�se, az �jsz�vets�gi g�r�g nyelv helye a koin�-ban.

A koin�-nak a hell�nizmus kor�ban, mint eml�tett�k, k�t ir�nyban kell figyeln�nk a fejlõd�s�re: a besz�lt nyelv �s az irodalmi nyelv ir�ny�ban. Term�szetesen a besz�lt nyelv jelentõs�ge elsõdleges, hiszen az irodalmi nyelv mindig a besz�lt nyelvbõl t�pl�lkozik, azt igyekszik stiliz�lva, nemes�tve, emelkedettebb fokon megsz�laltatni. De �ppen ez�rt nem elhanyagolhat� k�rd�s az irodalmi nyelv fejlõd�s�nek a kutat�sa sem. A hell�nista koin�-r�l eddig a besz�lt nyelv vonatkoz�s�ban sz�ltunk: �gy amit eddig mondtunk a fejlõd�s�rõl, az a h�tk�znapi, besz�lt koin�-ra �ll. A nyelv irodalmi form�j�r�l azt kell elmondanunk, hogy ez bizonyos m�rt�kig mindig igyekezett a klasszikus (attikai) hagyom�nyokat k�vetni. A Kr. e. 3. �s 2. sz�zadban ugyan az irodalmi koin� meglehetõsen �n�ll�s�totta mag�t, �gy eg�szen k�zel ker�lt a nyelv besz�lt form�j�hoz (pl. Polybios meglehetõsen d�sztelen, ezenk�v�l latinizmusokkal erõsen teletûzdelt koin�-ja). De ezut�n az �tmeneti jelens�g ut�n, a Kr. e. 1. sz�zadban, teh�t a r�mai korban fokozottan t�r vissza a klasszikus hagyom�nyok tisztelete �s k�vet�s�k ig�nye, �s az irodalmi koin� teljesen az attikai st�lus mint�j�ra alak�tja kifejez�sm�dj�t. Ennek legkiemelkedõbb p�ld�ja a samosatai Lukianos, a filoz�fus, szat�ra-�r� �s sz�nok, aki a legjobb �rtelemben vett, nemesen egyszerû attikai ir�ny k�vetõje. Tudatos atticiz�l�ssal tal�lkozunk Luk�csn�l is, az ApCsel 17-beli ath�ni besz�dben: õ ott ezzel a stil�ris eszk�zzel azt k�v�nja �rz�keltetni, hogy az igehirdetõ P�l mennyire igyekszik megnyilatkoz�s�nak form�j�ban, a tartalom �rintetlen�l hagy�s�val, alkalmazkodni azokhoz, akikhez sz�l. Egy�bk�nt ez az atticista irodalmi koin� a k�sõbbiekben egyre jobban elszakad az �lõ nyelvtõl, �s alapj�ban v�ve holt k�nyvnyelvv� v�lik.
Ha az irodalmi koin�-nak a besz�lt nyelvtõl elindul� �s eg�szen az eml�tett finomkod� atticista form�j�ig emelkedõ r�tegeit j�l akarjuk l�tni, akkor a legjobb, ha �ttekintj�k azokat az �rott forr�sokat, amelyekben maga a nyelv elõtt�nk �ll.

A mag�njellegû feljegyz�sek �llanak term�szetesen legk�zelebb a besz�lt nyelvhez. Ezek papiruszokon �s cserepeken (ostrakon-ok) maradtak r�nk, k�l�n�sen nagy sz�mban sz�rmaznak Egyiptomb�l, a Ptolemeid�k kor�t�l kezdve eg�szen az arab birodalom kezdet�ig, teh�t mintegy ezer �vet �lelnek �t. Vannak k�zt�k mag�nlevelek, beadv�nyok, panaszok, k�relmek, szerzõd�sek, meg�llapod�sok, k�lcs�n�gyeletekre, b�rletekre, h�zass�gk�t�sre, v�l�sra, rabszolg�k felszabad�t�s�ra vonatkoz� iratok, v�grendeletek. A vall�sos nyelv vizsg�lat�ban k�l�n�sen jelentõs szerep�k van az �n. var�zs-papiruszoknak. A papiruszok nyelve sok rokon von�st mutat az �jsz�vets�gi nyelvvel, ez�rt a papirusz-kutat�s nem jelent�ktelen seg�deszk�ze az �jsz�vets�gi nyelvtudom�nynak.

A hivatalok nyelve ugyancsak feliratokon, kõbe v�sve, papiruszokon, esetleg irodalmi hagyom�nyoz�sban fennmaradt hivatalos iratokban maradt r�nk.
A hell�nizmus pr�zairodalma az atticizmus elõtti �r�kban, k�sõbben az atticizmust�l kev�sb� befoly�solt szerzõkben, de alapj�ban v�ve m�g Lukianosban is sz�mos nem-attikai von�st mutat, hiszen benne �l a tulajdon kor�ban, annak h�tk�znapi �let�ben, �gy nem tudja kivonni mag�t ennek hat�sa al�l. A m�r eml�tett Polybios-on �s Lukianos-on k�v�l eml�t�sre m�lt� m�g Diod�ros, az Augustus-korabeli sztotikus filoz�fus, akitõl t�red�kek maradtak r�nk, Plutarchos, a Kr. e. 1. sz�zad t�rt�net�r�ja, k�t zsid� �r�: a filoz�fus Philo Alexandrinus, Claudius kort�rsa �s az ismert t�rt�net�r�, Iosephus Flavius, a szid� h�bor� egykori hadvez�re �s a zsid�s�g t�rt�nelmi m�ltj�nak, valamint mûvelõd�st�rt�neti jelentõs�g�nek nagy propagandist�ja a cs�sz�ri udvarban, v�g�l az �n. Aristeas-lev�l n�vtelen szerzõje. Tanuls�gos az Arrianos feljegyz�seibõl ismert Epikt�tos n�pszerû filoz�fiai elõad�sainak kem�ny, h�tk�znapi, minden attikai cicom�t megvetõ nyelve.

A koin� r�tegeinek ez az �ttekint�se, mint elõre jelezt�k, csak az �rott nyelveml�kekre korl�toz�dhatik. Viszont felvethetõ az a k�rd�s, hogy ilyen m�don az irodalmi nyelven t�l lehet-e k�p�nk a koin� besz�lt form�j�ra. Erre a k�rd�sre term�szetesen azt kell v�laszolnunk, hogy k�zvetlen forr�saink a besz�lt nyelvre n�zve nincsenek, nem is lehetnek, hiszen a hang r�gz�t�s�nek abban az idõben semmif�le form�ja nem volt ismeretes. Viszont k�zvetett form�ban m�gis tudunk meg�llap�t�sokat tenni a besz�lt nyelvre n�zve is. E meg�llap�t�saink egyik forr�sa �ppen az �rott nyelveml�keknek az a r�sze, amely form�j�ra n�zve �rott ugyan, de st�lus�t tekintve nem irodalmi: olyan ig�nnyel keletkeztek ezek az iratok, hogy a besz�lt nyelv egy-egy vonatkoz�s�t min�l hûs�gesebben r�gz�ts�k. Mindenesetre itt meg kell tenn�nk egy olyan megjegyz�st; amely a k�sõbbiek sor�n t�rgyunk szempontj�b�l is nagyon fontos lesz: valamit m�g ezekben az �rott nyelveml�kekben is „le kell sz�m�tanunk”, mert aki valamilyen �r�eszk�zt vesz a kez�be, az abban a pillanatban kisebb vagy nagyobb m�rt�kben �s sokf�le form�ban, de valamilyen m�don m�gis hat�sa al� ker�l az irodalmi nyelvnek. A besz�lt nyelvre vonatkoz� meg�llap�t�saink m�sik forr�sa a besz�lt �jg�r�g nyelv tanulm�nyoz�sa. Itt a visszak�vetkeztet�s m�dszer�vel kell �ln�nk: sz�mos mai jelens�gbõl a g�r�g nyelv k�r�n bel�l a nyelvfejlõd�s nagy vonalainak ismeret�ben visszak�vetkeztethet�nk a jelens�gnek a koin�-ban meglevõ kezdeteire, �s ha ilyen term�szetû k�vetkeztet�seinket m�s adatok is t�mogatj�k, akkor nagy val�sz�nûs�ggel tarthatjuk helyesnek k�vetkeztet�s�nket.

A koin� �gy k�r�lhat�rolt ter�let�n kell mostm�r elhelyezn�nk az �jsz�vets�gi k�nyveket. Mielõtt ezt tennõk, arra kell m�g utalnunk, hogy az �jsz�vets�ghez k�zel�ll� m�s irodalmi term�kek is helyet foglalnak az eml�tett irodalmi term�keken k�v�l a koin� ter�let�n. Ezek k�z�tt eml�ts�k elsõ helyen azt az irodalmi mûvet, amelyrõl m�r mondtuk, hogy igen sok vonatkoz�sban az �jsz�vets�g elõzm�ny�nek tekinthetõ nyelvi tekintetben: ez a Septuaginta, amely nemcsak nyelve, hanem eg�sz kegyess�gi felfog�sa r�v�n is d�ntõ hat�ssal volt a kialakul� kereszty�ns�gre �s �let�re. Maga a LXX t�lnyom� r�sz�ben ford�t�s, h�ber �s ar�m nyelvbõl, csup�n n�h�ny r�videbb �n�ll�, teh�t g�r�g nyelven keletkezett r�szletet tartalmaz (a Sapientia Salamonis-t �s a 2–4Makk-t). A ford�t�s meglehetõsen egyenetlen, sok helyen szolgai m�don ragaszkodik az eredetihez. M�sutt eg�szen szabadon dolgozik, de term�szetesen akkor is �t�t a h�ber eredeti. M�g az �sz�vets�gi bibliakutat�s sz�m�ra sz�vegkritikai jelentõs�ge �s a ford�t�s �rtelmezõ jellege teszi fontoss�, addig az �jsz�vets�gi nyelvtudom�ny szem�ben az adja meg egyed�l�ll� jelentõs�g�t, hogy a kereszty�ns�g elõzm�ny�t, Isten �sz�vets�gi kijelent�s�t, ennek gondolatvil�g�t �s fogalomk�r�t ez az irat pr�b�lja meg elõsz�r g�r�g�l visszaadni, �s voltak�ppen kialak�t egy olyan s�mi befoly�s alatt �ll� saj�tos g�r�gs�get, amely az �jsz�vets�gben l�pten-nyomon �rezteti a hat�s�t: az �jsz�vets�gi �n. s�mitizmusoknak egy tekint�lyes r�sz�t „szeptuagintizmusnak” kell tartanunk. A LXX az alexandriai tudom�nyoss�g k�r�ben keletkezett, keletkez�s�nek idej�t az e k�rd�ssel foglalkoz�, m�r eml�tett Aristeas-lev�l a Kr. e. 3. sz�zadra teszi, elbesz�l�se azonban legend�s. Az a val�sz�nû, hogy a ford�t�s kezdetei a 3. sz�zad elej�re mennek vissza, a munka c�lja az, hogy a diaszpor�ban sz�ks�gess� v�lt g�r�g ford�t�s sz�veg�nek k�rd�s�ben rendet teremtsen, de az eg�sz ford�t�s kialakul�sa legfeljebb a 2. sz�zad v�g�re tehetõ, �s sz�mos jelens�g vall arra, hogy ek�zben m�g mindig forogtak k�zk�zen m�s g�r�g �sz�vets�g-ford�t�sok is.

A tov�bbiakban eml�tendõ iratok az �jsz�vets�gi k�non iratai k�r�l helyezkednek el, helyesebben az �jsz�vets�g k�noni iratai foglalnak helyet ennek az irat-csoportnak a k�r�n bel�l: mindenesetre a koin� eg�sz irodalm�b�l ezek �llnak a legk�zelebb az �jsz�vets�gi iratokhoz. Az iratok e csoportj�nak �sszefoglal� neve: õskereszty�n irodalom. Ide tartoznak a kereszty�ns�gnek az �jsz�vets�gen k�v�li, nem-k�noni (apokrifus) iratai: evang�liumok, „cselekedetek”, levelek, jelen�sek, amelyek a k�noni iratokkal azonos hagyom�ny-anyagot dolgoznak fel, de nem a L�lek ir�nt val� engedelmess�gben, mint amazok: ez fõk�ppen mindent kisz�nezõ, mes�lõ, legenda-alkot� kedv�kben �s hajlamukban mutatkozik meg. Ide tartoznak az �n. apostoli aty�k iratai: ez az iratcsoport a k�noni iratok ut�n keletkezett �s azokra t�maszkod� darabokb�l �ll (Kelemen k�t levele, Barnab�s levele, a Diognetoshoz �rt lev�l, Hermas P�sztora, a Didache c. k�t�szerû irat, Ignatius levelei, Polykarpos m�rt�riuma). Ide sz�m�tj�k m�g n�melyek a 2. sz�zadi Acta Pauli �s Acta Iohannis mellett a m�g k�sõbbi m�rt�riumokat �s szentekrõl sz�l� legend�kat. Teljes eg�sz�ben ebbe a csoportba tartozik teh�t az �jsz�vets�g 27 k�nyve: vannak �jsz�vets�gi bevezet�sek, amelyek nem is v�lasztj�k el ettõl, hanem vele egy�tt, ennek �sszef�gg�s�ben �s r�szek�nt t�rgyalj�k.

Mostm�r teh�t vil�gosan l�tjuk, hogy az �jsz�vets�g iratai a koin� irodalm�nak k�r�n bel�l helyezkednek el, t�bb m�s, hozz�juk k�zel �ll�, rokon jellegû irodalmi term�kekkel egy�tt. Amikor ezt az „irodalmat” k�r�lhat�roltuk, akkor kitûnt az, hogy vannak olyan darabjai is, amelyek aligha tarthatnak sz�mot arra, hogy val�ban „irodalmiaknak” tekints�k õket, hiszen csup�n a h�tk�znapi �let sz�ks�gleteinek kiel�g�t�se a c�ljuk, �s ezt olyan nyelvi r�tegben igyekeznek megoldani, amely alig vagy egy�ltal�ban nem v�lik el a h�tk�znapok besz�lt nyelv�tõl. Vajon ebbe a r�tegbe tartozik az �sz�vets�g a maga irataival? Vajon igaz az az �ll�t�s, amelyet egy idõben, �ppen a purizmus �s a hebraizmus ig�nyeskedõ elm�let�vel ellent�tben volt divat hangoztatni, hogy ti. az �jsz�vets�g „a kalm�rok, matr�zok �s utcanõk” nyelv�n sz�laltatja meg J�zus Krisztus evang�lium�t? Utaljunk itt arra, amit m�r az elõbbiekben eml�tett�nk: aki tollat vesz a kez�be, hogy gondolatait �r�sban is kifejezze, az nem tudja mag�t f�ggetlen�teni att�l az irodalomt�l, amely az �ltala haszn�lt nyelven az õ szellemi k�rnyezet�ben �l. Az m�s k�rd�s, hogy õ maga mennyire ismeri ezt az irodalmat: �ppen ettõl f�gg az, hogy az illetõ irodalom milyen m�rt�kben van hat�ssal r�, st�lus�ra, kifejez�sm�dj�ra, nyelvezet�re. Az �jsz�vets�gi iratok minden egyes szerzõje, kisebb-nagyobb m�rt�kben mutatja az irodalmi koin� hat�s�t, �s az �jsz�vets�g nyelv�rõl �sszefoglal�an azt �llap�thatjuk meg, hogy ez a hell�nizmus g�r�gs�g�nek tiszta, eredeti, val�di form�ja. Lehet ezt a felfog�st „�j purizmusnak” nevezni, de a kor�bban eml�tett purizmust�l elv�lasztja az, hogy a bibliai g�r�g nyelv p�rhuzamait nem a letûnt m�lt kult�r�j�nak nagyra �rt�kelt nyelv�ben keresi, hanem a halad�s �s a fejlõd�s ir�ny�t jelzõ �j nyelvj�r�sban, az nyelvj�r�sban, az �jsz�vets�gi kor �lõ nyelv�ben. Azt mondhatjuk teh�t, hogy amennyire nem szakad el az ige nyelvi t�ren sem a kijelent�s kor�nak val�s�gos ember�tõl �s �letk�r�lm�nyeitõl, annyira nem leli kedv�t az alantass�gban, az alp�ri �s k�z�ns�ges kifejez�sm�dban sem. A bibliai g�r�g nyelv minden r�teg�ben ott tal�ljuk azt az ir�nyzatot, amely vagy az irodalmi nyelv m�rs�kelt hat�saival szel�diti �s nemes�ti ezt a h�tk�znapi nyelvet, vagy m�s m�dokon adja meg saj�tos, a dolog term�szet�nek megfelelõ karakter�t. A mondanival�, az �zenet, J�zus Krisztus evang�liuma nem v�laszt mag�nak egy k�szen levõ �nnepi, nemes, arisztokratikus, de a kor ember�tõl t�vol �ll� nyelvet; hanem azt, amit k�rnyezet�ben, az embern�l �s vil�g�ban k�szen tal�l, megnemes�ti akkor, amikor �nmaga kifejezõ eszk�z�v� teszi.
A kijelent�s term�szet�hez az is hozz�tartozik, hogy emberi megform�l�s�ban Isten a L�lek fegyelme alatt tartja ugyan azokat, akiket ezzel a feladattal megb�z, de nem tiporja le �s nem semmis�ti meg, hanem �ppen ellenkezõleg: felhaszn�lja �s �gy voltak�ppen az engedelmess�g k�r�n bel�l engedi kibontakozni, �rv�nyes�lni emberi szem�lyis�g�ket. �gy nem csod�lkozhatunk azon, hogy az �jsz�vets�gi iratok szerzõi rendk�v�l elt�rõ, sokf�le meghat�rozotts�g� emberek, �s ez a sokf�les�g, ez a v�ltozatoss�g nyelv�kben is megmutatkozik. Ha olyan t�rgyat dolgoznak is fel, amelyben a hagyom�ny k�telezõ ereje rendk�v�l nagy, akkor is erõteljesen meghat�rozza õket mûvelts�g�k szintje, annak a ter�letnek a nyelve, amelyrõl sz�rmaznak, az a gy�lekezet, amelyben h�võkk� lettek, �s az a gy�lekezet vagy azok a gy�lekezetek, amelyeknek iratukat sz�nt�k. Ebbõl k�vetkezik az, hogy az �jsz�vets�gi iratok k�r�n bel�l is r�tegzõd�s mutatkozik, �s most erre kell egy pillant�st vetn�nk. Mik�zben ezt tessz�k, m�r az �jsz�vets�g �s az �jsz�vets�gi iratok gondolatvil�g�ba is betekint�st kapunk.