AZ �SZ�VETS�G IRODALOMT�RT�NETI PROBL�M�I

Bevezet�s

A Biblia Isten �rott Ig�je, rajta kereszt�l Isten sz�l az emberhez, ez�rt a vele val� foglalkoz�s minden esetben felelõss�get �s szents�g�nek komolyan v�tel�t k�veteli. Tekint�lye, szents�ge ihletetts�g�bõl fakad, ezt bebizony�tani azonban csak a Szentl�lek belsõ bizonys�gt�tele tudja (Mt 10:20; II. Helv�t Hitvall�s I. fejezet). Kettõs ihletetts�grõl, m�s sz�val inspir�ci�r�l besz�lhet�nk a Bibli�val kapcsolatban. Egyr�szt a sz�veg megfogalmaz�inak inspir�lts�g�r�l, m�sr�szt a mindenkori olvas� inspir�lts�g�r�l. Ezek a gondolatok vez�relt�k a reform�torokat is, akik sz�m�ra a sola scriptura elv elsõdleges jelentõs�gû volt. A Biblia, mint norma normans, azaz abszol�t norma, Luther szavaival �lve azonban nem lehet „�rott p�pa”, teh�t tekint�lye nem a szavakban van rejtve, hanem �zenet�ben. Ehhez kapcsol�dik az �n. verb�lis inspir�ci� gondolata, mely megtal�lhat� volt a zsid�s�gban, a katolicizmusban �s a protest�ns ortodoxi�ban is. Alapelveit az 1878-as �n. Niagarai hitvall�sban fogalmazt�k meg a legpregn�nsabban. Eszerint az inspir�lts�g kiterjed az eredeti sz�veg szavainak m�g a ragoz�s�ra is. Itt azonban egy komoly teol�giai probl�m�val �llunk szemben, mivel a verb�lis inspir�ci� ilyen �rtelmez�se alapj�n a Bibli�t gyakorlatilag Isten �rta volna. Ilyet azonban a Bibli�ban nem olvasunk, sõt �ppen az ellenkezõj�t (pl. a pr�f�tai k�nyvek �s apostoli levelek feliratai; Lk 1:1–4; ApCsel 1:1). A mohamed�n vall�s Kor�nr�l alkotott felfog�s�val rokon ez a gondolat, mely szerint a Kor�n Istentõl k�zvetlen�l �rkezett az emberekhez. Eszerint a sz�veg �s tartalma az�rt szent, mert benne van a Kor�nnak nevezett mûben. �gy a mû maga v�lik szentt�, �s nem az �ltala k�zvet�tett �zenet.

Amennyiben a verb�lis inspir�ci�nak ezt a felfog�s�t tartan�nk szem�nk elõtt, akkor eleve kiz�rn�nk a Bibli�val val� foglalkoz�st a mai ember mûvelts�gi szintj�n, mivel ma �ltal�ban kritikai m�don gondolkozunk, m�rlegelve egyes �ll�t�sok, esem�nyek lehetõ vagy lehetetlen volt�t, pontos vagy pontatlan meg�r�k�t�s�t. Ez a kritikai hozz��ll�s, amennyiben mint Biblia-kritika hangzik el – s tudom�nyos nev�n a 19. sz�zad v�ge �ta gyûjtõn�ven �gy haszn�lj�k a Bibli�val foglalkoz� tudom�nyos ir�nyzatokat – sokak sz�m�ra blaszf�mi�nak tûnik, Isten Ig�j�nek megszents�gtelen�t�sek�nt vagy kijelent�s volt�nak a megk�rdõjelez�sek�nt. Val� igaz, voltak, vannak �s lesznek is olyanok, akik sz�m�ra ez az elsõdleges c�l, �m r�gt�n hozz� kell tenni, hogy ezek a kevesek, �s eredm�nyeik sem igaz�n sz�mottevõek a tudom�ny fejlõd�se szempontj�b�l. Ugyanakkor a Biblia mint forr�s n�lk�l�zhetetlen olyan ak�r nem kereszty�n kutat�knak is, akiknek c�lja az �kor t�rt�nelm�nek min�l pontosabb felt�rk�pez�se, az akkori emberek gondolkod�s�nak megismer�se, a s�mi nyelvek viszony�nak �s fejlõd�s�nek a vizsg�lata. Az �ltaluk levont k�vetkeztet�sek legal�bb annyira fontosak �s sz�mottevõek, mint egy teol�gus �ltal tett felismer�sek, m�g akkor is, ha azok esetleg teol�giai probl�m�kat eredm�nyeznek. A reform�tus bibliakutat�s feladata, hogy elhat�rol�djon a sz�lsõs�gektõl, �s ne tegye a m�dszereket elvekk�. Mindezeket a probl�m�kat �s fenntart�sokat megismerve r�t�rhet�nk az �sz�vets�g irodalomt�rt�neti probl�m�ira.

Az �sz�vets�g irodalomt�rt�neti k�rd�seivel a bevezet�studom�ny – izag�gika – foglalkozik. Ide tartozik a k�nont�rt�net, a sz�vegt�rt�net, a mûfaji �ttekint�s �s a r�szletes, egyes k�nyvekre lebontott irodalmi bevezet�s. Mivel e komment�rk�tetben az egyes k�nyvek t�rgyal�sa k�l�n-k�l�n t�rt�nik, �s a magyar�zatok szerzõi ott foglalkoznak az adott k�nyv irodalmi probl�m�ival, itt most elegendõ az �ltal�nos probl�m�kat meghat�rozni, a mûfajokkal, illetve a k�non- �s sz�vegt�rt�net k�rd�seivel foglalkozni.

K�nont�rt�net – sz�vegt�rt�net

B�r az olvas� a fellelhetõ idegen �s magyar nyelvû bevezet�sekben k�l�n fejezetben ismerkedhet meg e l�tsz�lag k�t k�l�nb�zõ probl�m�val, m�gis, v�lem�nyem szerint, a kettõ elv�laszthatatlan, mi t�bb, �rthetetlen is egym�s n�lk�l, ez�rt ker�l itt most egy fejezetben megt�rgyal�sra. Az �n�ll� k�nont�rt�netben az egyes bibliai k�nyvek t�rt�net�t a meg�r�st�l a mai gyûjtem�nyes form�ba val� betagol�d�s�ig vizsg�lj�k, m�g az �n�ll� sz�vegt�rt�netben az egyes k�nyvek mai sz�veg�nek kialakul�s�t k�vetik nyomon a kutat�k. A k�t megk�zel�t�s elv�laszthatatlans�ga abb�l ad�dik, hogy az egyes sz�vegek kanoniz�l�si foka, haszn�lata sokban meghat�rozza azok sz�veg szerinti fejlõd�s�t. A p�rhuzamos vizsg�l�d�s sor�n l�that� lesz az is, hogy egyes sz�vegek mi�rt �ppen az adott form�ban, v�ltozatban ker�ltek be a k�sõbbi k�nonba.

a) K�non �s sz�veg

A k�non (h�ber eredetû g�r�g sz�, jelent�se m�rõp�lca, m�rõn�d) mint irodalmi egys�g azoknak az iratoknak a gyûjtem�ny�t jelenti, melyeket egy adott h�võ k�z�ss�g isteni ihletetts�gûnek �s mag�ra n�zve mind spiritu�lisan, mind mor�lisan k�telezõnek fogad el. A k�non l�te teh�t k�t dolgot felt�telez. Egyr�szt, hogy Isten kijelent�se �rott form�ban egy meghat�rozott gyûjtem�nyben van jelen, azaz ez inkluzivit�st jelent bizonyos iratok sz�m�ra. M�sr�szt, hogy vannak olyan mûvek, melyek �r�i vagy haszn�l�i ugyanilyen ig�nnyel l�pnek fel mûv�k sz�m�ra, �m ez az ig�ny�k nem fogadhat� el, azaz ez exkluzivit�st jelent bizonyos iratok sz�m�ra. A k�non kialakul�sa nem felt�tlen�l egy adott idõponthoz k�t�tt esem�ny, hanem ink�bb, ahogyan a megnevez�sbõl is k�vetkeztetni lehet, egy hossz� folyamat eredm�nye, m�gis van valahol egy lez�r�s, mely v�gleges�ti az addig elfogadott iratokat. A sz�veg szempontj�b�l azonban m�g ez sem a befejez�s, mert a sz�veg a hagyom�nyoz�s sor�n, legyen az m�sol�s vagy nyomdai elj�r�s, minden esetben v�ltozik, form�l�dik, romlik vagy javul. A k�nonnal kapcsolatban nem lehetnek fenntart�saink, a sz�veggel szemben viszont igen. Ez a fenntart�s azonban csak a sz�veg min�l jobb meg�rt�s�t szolg�lhatja, nem pedig annak �nk�nyes megv�ltoztat�s�t.

b) Elsõ korszak

Az elsõ probl�ma a sz�vegek keletkez�s�nek k�r�lm�nye, idõpontja. A mai modern k�nyvek elsõ lapj�nak h�ts� oldal�n megtal�lhat� az �sszes k�nyv�szeti adat, olyanok mint: a szerzõ neve, a k�nyv c�me, a kiad�s �ve, a kiad�s helye, azonos�t�si sz�m stb. Az �sz�vets�g szerzõi nem minden esetben tudtak �rni, azt sem tudhatt�k biztosan, hogy mikor �lnek. Mondand�jukat nem �rt�k le, vagy nem azonnal, �gy azok sz�jhagyom�ny �tj�n hagyom�nyoz�dtak k�sõbbi gener�ci�kra. Az elsõ le�rt sz�vegek megõrzõi k�vek voltak, melyekre r�vid t�rt�netet, szent sz�veget, t�rv�nyeket v�stek, �s szent helyeken helyezt�k biztons�gba (Ex 17:4; 34:28; 40:20; J�zs 8:32; 24:26). A k�sõbbiek sor�n az agyagt�bl�kra, papiruszra �s pergamentekercsekre �rt sz�vegek egyedi darabok voltak, s k�z�l�k csak azok maradtak fenn, amelyeket a kir�lyi v�rosok „k�nyvt�raiban” megõriztek. Az �jra elõker�lõ �s �rdekesnek tal�lt sz�vegeket lem�solt�k �s kieg�sz�tett�k, esetleg felhaszn�lt�k k�sõbbi mûvekben (1Kir 11:41; 14:19.29). Az �r�s �s olvas�s tudom�ny�nak birtokosai a papok �s az �rnokok voltak, egy szûk k�r, mely �gy behat�rolta a sz�vegek mennyis�g�t �s elterjed�s�t is. Az orsz�g kett�szakad�sa �s vall�si elk�l�n�l�se feltehetõen n�mileg elt�rõ be�ll�t�st �s hagyom�nyoz�st jelentett a m�solt �s alkotott sz�vegek eset�ben.
Elsõ kanoniz�l� tettk�nt foghat� fel J�si�s kir�ly cselekedete, miut�n megtal�lt egy r�gi t�rv�nyk�nyvet (2Kir 23:3). Az orsz�g elpuszt�t�sa �s a fogs�g �j helyzetet teremtett a sz�vegek fejlõd�s�ben, hiszen kialakult az egyiptomi �s a babiloni diaszp�ra. �gy a kor�bbi, nagyj�b�l meghat�rozott �s z�rt k�r, mely a sz�vegeket gondozta, legal�bb e h�rom csoportra szakad. Az �sz�vets�g k�l�nb�zõ r�szei gyakran besz�lnek t�r�r�l, mely tan�t�st, t�rv�nyt jelent �ltal�nosan, nem pedig a k�sõbb ezen a n�ven haszn�lt T�r�t, azaz M�zes �t k�nyv�t. Az elsõ utal�s, mely val�sz�nûs�thetõen erre a corpusra vonatkozik, Ezsdr�s kor�ra tehetõ (kb. Kr. e. 444), amikor is a n�p jelen l�võ k�pviselõi engedelmess�get fogadtak Isten t�rv�ny�nek, amit elõtt�k felolvastak.
Megt�rt�nt teh�t az �sz�vets�g elsõ csoportj�nak a kanoniz�l�sa, de e csoport k�nyveinek sz�vege ezut�n is alakul. A fogs�g ut�ni Izr�el k�pe igen megosztott. Kezdenek kialakulni k�l�nb�zõ vall�si ir�nyzatok, melyek meghat�roz�kk� v�lnak esetenk�nt egyes k�nyvek kialakul�s�ban, majd k�sõbb azok hagyom�nyoz�s�ban.

c) M�sodik korszak

A Kr. e. 3. sz�zadt�l kezdve k�vethetõ nyomon konkr�tan majd minden sz�veg- �s k�nont�rt�neti mozzanat. Erre az idõre dat�lhat�ak a legr�gibb megl�võ tekercsek vagy t�red�kek. Ebben a sz�zadban ford�tj�k g�r�gre a T�r�t (ld. az Aristeas-levelet 250 k�r�lrõl, melynek t�rt�net�n alapszik a Septuaginta [LXX] elnevez�s). Ekkor kezd a samarit�nus k�z�ss�g egyre hat�rozottabban elk�l�n�lni a j�daist�kt�l, akik k�z�tt szint�n elt�rõ ir�nyzatok k�rvonalaz�dnak (farizeusok, szadduceusok, qumr�niak).

A 17. sz�zadig a Biblia eredeti sz�veg�t nagyj�b�l a mai form�j�ban k�pzelt�k el, melyet azonban csak a masszor�ta sz�veg (MT) k�z�pkori k�zirataib�l �s azok nyomtatott kiad�saib�l ismertek. Ekkor kezdõd�tt el a Septuaginta (LXX) �s a MT sz�veg�nek �sszehasonl�t�sa. Az �sszehasonl�t�sok elsõ eredm�nye az a felismer�s volt, hogy egy adott sz�vegr�szen bel�l csak az egyik sz�vegvari�ns lehet az eredeti (Walton 1656 1. k�t. 36–37. old.). Azt m�g nem ismert�k fel, hogy a MT �s a LXX csak v�ltozatai annak a sz�vegegys�gnek, melyet �gy nevezhet�nk, hogy a Biblia sz�vege, �s hogy ennek az egys�gnek az eredeti form�ja k�l�nb�zhet att�l, amire az ismert sz�vegek alapj�n k�vetkeztetni lehetne.

A samarit�nus Pentateuchos (SP) megismer�se ut�n a 17. sz�zad elsõ fele �ta m�r 3 jelentõs sz�veghagyom�nyt k�l�nb�ztettek meg: SP, MT, LXX h�ber eredetije, melyekhez al�rendelõ viszonyban csatlakoz�nak k�pzelt�k el a t�bbi sz�vegleletet.

A k�l�nb�zõ megl�võ sz�vegleletek alapj�n J. G. Eichhorn (1780 1. k�t. 1. fej. 1. r�sz), G. L. Bauer (1795:396–98) �s E. F. C. Rosenm�ller (1797 1. k�t. 244. old.) meghat�rozt�k, hogy a MT �sszes k�zirata egy sz�vegrecenzi�hoz tartozik, ami elt�r a LXX-recenzi�-t�l. (A sz�vegt�pus vagy recenzi� meghat�roz�sa: tudatos t�rekv�s egy kor�bbi sz�vegnek egy bizonyos ir�nyban t�rt�nõ megv�ltoztat�s�ra. Ennek eszk�zei a kibõv�t�s, a r�vid�t�s, a harmoniz�l�s, a j�daiz�l�s, a krisztianiz�l�s vagy ezek kombin�ci�ja.

A sz�vegek egym�ssal val� viszony�nak meghat�roz�s�ban fontosak az elt�r�sek �s az egyez�sek. Ezek mellett azonban k�l�n�sen jelentõsek az �n. k�z�s hib�k, azaz nyelvtani vagy m�sol�si hib�k, melyek a k�l�nb�zõ sz�vegekben megegyeznek.)

A fenti meg�llap�t�s ma is helyt�ll� azzal a kiigaz�t�ssal, hogy sz�vegcsoportnak lehetne h�vni a recenzi�t. P. de Lagarde (1863) azzal bõv�tette ezt az elm�letet, hogy minden bibliai k�zirat egy eredetire megy vissza, teh�t a MT �s a LXX is egy azonos õssz�vegbõl (Urtext) sz�rmazik. 1915-ig a legt�bb esetben csup�n egy-egy sz�veg saj�toss�gait vagy annak a MT-hoz val� viszony�t hangs�lyozt�k a kutat�k, de egyik �r�s sem t�rgyalta �tfog�an a bibliai sz�veg fejlõd�s�t.
P. Kahle, 1915-ben elsõk�nt hasonl�totta �ssze egym�ssal a h�rom k�l�nb�zõ sz�vegt�pust, �s a bibliai sz�veg fejlõd�s�rõl adott sz�mot. Kahle a T�ra h�rom sz�vegeml�k�t (SP, MT, LXX) mint a h�rom „fõt�pust” eml�ti (Kahle 1915:436). Azaz h�rom sz�vegt�pust �rt alatta, melyek mindegyike k�l�nb�zõ szerkesztõi munk�n ment kereszt�l. �gy p�ld�ul a MT nem l�tezett mindig mai form�j�ban, hanem mint egy kor�bbi sz�veg �tdolgoz�sa j�tt l�tre kb. Kr. u. 100-ban. Kahle szerint teh�t mind a MT, mind a LXX egy olyan redakci�s munka eredm�nye, melynek r�v�n a sok elt�rõ sz�vegbõl csoportonk�nt egy-egy k�z�ns�ges sz�veg (Vulgartext) j�tt l�tre, melyek k�nny�tett�k az olvas�st. Ezek k�z� sorolta a SP-t is. Ez a felfog�s nem ellent�tes de Lagarde t�zis�vel, csak m�s a megk�zel�t�s ir�nya. Ugyanakkor azt �ll�totta, hogy ezen sz�vegek egyik vari�ns�t v�lasztott�k ki Kr. u. 100-ban, mely a „hivatalosan elismert” sz�veg rangj�ra emelkedett – ez lenne a mai MT.
A holt-tengeri tekercsek megtal�l�sa az 1947 ut�ni 2–3. �vtizedben nem okozott k�l�n�sebb v�ltoz�st a kor�bbi felfog�shoz k�pest. Ezek szerint a kateg�ri�k szerint kezdt�k meg a qumr�ni sz�vegek besorol�s�t is (Tov 1992:107.114–117), mely gyakorlat a kor�bbi te�ri�kat l�tszott igazolni (Cross 1976:306–320; Skehan 1965:99). A pr�f�tai �s a harmadik csoportba tatoz� k�nyvek sz�vegt�pusait is vagy a kettõs (LXX �s MT), vagy a h�rmas feloszt�s szerint oszt�lyozt�k. A. Sperber (1966) tov�bbfejlesztette Kahle elk�pzel�s�t egy �szaki (SP �s LXXB), valamint egy d�li (MT �s LXXA) trad�ci�ra. M�sok tov�bb finom�tott�k a Vulgartext te�ri�t.
W. F. Albright (1955) egy r�vid cikk�ben a babiloni �s egyiptomi h�tterû sz�vegv�ltozatokat elemezve a ter�lethez k�t�tt sz�vegcsal�dok kialakul�s�nak lehetõs�g�t v�zolta fel. Az õ nyomdokain haladva F. M. Cross (1975) dolgozta ki az �n. helyi sz�vegek (local texts) elm�let�t, mely szerint egyes sz�vegcsal�dok m�s-m�s ter�leten alakultak ki. Babilonban a MT, Palesztin�ban a SP �s a Kr�nik�k k�nyve a MT-bõl, valamint t�bb qumr�ni sz�veg, v�g�l Egyiptomban a LXX h�ber eredetije (Vorlage). Ezeknek az �ll�t�soknak a h�tter�ben az a felt�telez�s h�z�dik meg, hogy egy sz�veg m�sk�nt �s m�s ir�nyban fejlõdik, ha t�bb k�l�nb�zõ helyen õrzik meg �s m�solj�k. E n�zet szerint az elt�rõ sz�vegkarakterek a k�l�nb�zõ ter�letek k�z�tti kapcsolat hi�ny�b�l ad�dnak. P�ld�ul a palesztinai sz�vegcsal�dr�l azt tartj�k, hogy expanzi�s, tele van glossz�kkal �s harmoniz�l� betold�sokkal (pl. SP). Az egyiptomi sz�vegcsal�dot teljesnek, m�g a babilonit konzervat�vnak �s r�vidnek v�lik (Cross, 1975:308–310).
�gy tûnik ez alapj�n, hogy a g�r�g ford�t�s r�gi h�ber k�ziratokb�l k�sz�lt, melyeket Palesztin�ban felv�ltott egy �jabb kiad�s (MT). Ez az indokl�s a Qumr�nban megõrz�tt k�l�nb�zõ sz�vegvari�nsokra is vonatkozik. A f�ldrajzi (LXX) �s a szociol�giai (Qumr�n) t�vols�g Palesztina befoly�sos k�reitõl meghat�roz� kellett hogy legyen az eml�tett esetekben.
Sajnos azonban a Cross �ltal v�zolt helyi sz�vegcsal�dok elm�let�nek r�szleteit nem lehet igazolni. A LXX rekonstru�lt h�ber eredetije (Vorlage) nem mutat semmilyen egyiptomi von�st, sokkal ink�bb egy eredetileg palesztinai sz�veg ford�t�sa fel� mutat, ahogyan azt az Aristeas-lev�l is �ll�tja. A Qumr�nban tal�lt sz�vegek, melyek szoros rokons�got mutatnak a LXX-val, ellenkeznek egy olyan elm�lettel, mely Egyiptomhoz k�tn� õket. Ugyanakkor a qumr�ni leletek sokf�les�ge – Palesztin�n bel�l – szint�n ellentmond egy olyan elm�letnek, mely h�rom k�l�nb�zõ ter�leten k�pzeli el e sz�vegek eredet�t �s hely�t (Tov, 1992:186–187).
E. Tov (1982) szerint nincsenek �n. sz�vegt�pusok vagy recenzi�k, hanem regeteg k�l�nb�zõ sz�veg l�tezik. Term�szetesen ezek a sz�vegek is kapcsol�dhatnak egym�shoz, �m az �gy kialakult csoportok elsõdlegesen �n�ll� sz�vegek gyûjtem�nyei, melyek bonyolult, sz�vev�nyes m�don �llnak egym�ssal kapcsolatban. Minden egyes sz�veg tartalmaz egyedi saj�toss�got. Mivel �ltal�ban nem tal�lhat�k meg benn�k az �jrafeldolgoz�s megk�l�nb�ztetõ jegyei, a sz�vegeml�keket nem sz�ks�ges semmilyen sz�vegt�pusba besorolni.
A h�rom �gynevezett sz�vegt�pust megvizsg�lva Tov meg�llap�tja, hogy nem f�ggenek egym�st�l a felsorolt jegyek alapj�n, m�g akkor sem, ha n�h�ny helyen ilyen jellegzetess�g mutatkozik is. E h�rmas feloszt�s annak az elõ�t�letnek a k�vetkezm�nye – mondja –, mely szerint a bibliai sz�veget h�rom jelentõs vall�si csoport õrizte meg, �s az �jsz�vets�g sz�veg�nek hagyom�nyosan elfogadott h�rmas sz�veghagyom�nya az �sz�vets�gi sz�vegtrad�ci� eset�ben is alkalmazhat� vagy alkalmazand�. Pedig a h�rom sz�vegnek ilyenform�n val� fennmarad�sa a sz�veg szintj�n csup�n v�letlen, b�r vall�sszociol�giai realit�s: h�rom k�l�nb�zõ vall�si k�z�ss�g a h�rom k�l�nb�zõ t�pus egyik�nek a tekint�ly�t vallotta: MT-t a zsid�k, a SP-t a samarit�nusok, a LXX-t a korai kereszty�n k�z�ss�g.
Ma m�r azt kell mondjuk, szemben a holt-tengeri kutat�s elsõ k�t �vtized�vel, hogy a qumr�ni leletek alapj�n a sz�vegeknek nem h�rom csoportj�r�l, hanem sokas�g�r�l (textual multiplicity) lehet besz�lni. A fõ jellemzõk alapj�n Qumr�nban �t nagy sz�vegcsoport k�l�nb�ztethetõ meg, melyek k�z�l h�rom (proto-masszor�ta, pre-samarit�nus, LXX-hoz hasonl�) ismert volt m�r kor�bban is. A k�t m�sik csoportb�l az egyik az, melynek sz�vegeit a qumr�ni helyes�r�ssal �s morfol�gi�val �rt�k, a m�sik pedig azokat fogja �ssze, melyek nem sorolhat�k semelyik m�s csoportba (Mathews 1986:198).
�ttekintve az elm�lt h�rom �vsz�zad kutat�si eredm�nyeit, meg�llap�that�, hogy nem l�tezik olyan sz�vegelm�let, amelyik meg tudn� magyar�zni a bibliai sz�veg eg�sz�nek fejlõd�s�t. A sz�mos sz�vegvari�ns �s azok elt�rõ jellegzetess�gei ismeret�ben ma legink�bb Tov elm�lete tûnik elfogadhat�nak. A k�vetkezõkben az õ gondolatmenet�t k�vetve (Tov, 1992:187–197) vizsg�ljuk tov�bb a sz�veg �s k�non alakul�s�t.
A Kr. e. 3. sz�zadt�l kezdve az irodalmi fejlõd�s – minden k�nyvn�l m�s-m�s idõpontban – egy bizonyos szinten befejezõd�tt. Val�sz�nû, hogy egy-egy korai fokon parallel vagy nagyj�b�l egybeesõ kompoz�ci�k l�teztek, de ezek egyike sem maradt fenn. Egy adott ponton a legutols� form�kat tartalmukat tekintve mint v�glegeset fogadt�k el, �s mint ilyet hagyom�nyozt�k �s terjesztett�k tov�bb. Ugyanakkor ez a folyamat megism�tlõdhetett, �s egy m�r kor�bban v�glegesnek gondolt form�t �jra �tdolgoztak, mely – mint v�gleges – �tvette a kor�bbi hely�t �s szerep�t, hiteles sz�vegk�nt. �m p�ld�k mutatj�k, hogy ez az ut�bbi folyamat nem volt mindig teljes, nem is volt minden�tt �rv�nyes, ahol a sz�veget haszn�lt�k, mivel egyes ter�leteken, melyek f�ldrajzilag vagy szoci�lisan t�vol estek egym�st�l, tov�bbra is a kor�bbi forma maradt haszn�latban. Ilyenek lehettek azok a korai sz�vegek, melyek Egyiptomba ker�ltek, �s a g�r�g ford�t�k sz�m�ra el�rhetõek voltak; vagy azok, melyek Qumr�nban fennmaradtak.
A fent eml�tett v�gsõ forma elfogad�sa, visszatekintve (pl. Ezsd�sra) �gy is nevezhetõ, mint egy bibliai k�nyv autorit�s�nak, kanonikus volt�nak a meghat�roz�sa. Ez a folyamat is k�l�nb�zõ szinteken t�rt�nt, �s nagy hat�ssal volt a bibliai k�nyvek m�sol�s�nak �s hagyom�nyoz�s�nak gyakorlat�ra �s m�dj�ra.
A bibliai k�nyvek v�gsõ �s kanonikus kiad�sukban t�rgyai a sz�vegkritik�nak. Eszerint a n�zõpont szerint elfogadhat� de Lagarde v�lem�nye egy Urtext-rõl, m�g akkor is, ha e n�zetnek nem minden egyes r�szlete val�sz�nû. Teh�t egy alapsz�veg l�tez�se nem ellenkezik kor�bbi �rott sz�vegek sokf�les�g�vel. Ez egy olyan õsi sz�veg, amelyre akkor gondolnak a tud�sok, amikor az �sz�vets�g eredeti form�j�r�l besz�lnek, azaz amikor �sszehasonl�tj�k �s �rt�kelik az olvasatokat. Az elõbb v�zolt egys�ges sz�vegnek az idõszaka meglehetõsen r�vid lehetett, vagy gyakorlatilag nem is l�tezett, hiszen a kor�bbi vari�nsok k�ziratai is m�g k�zk�zen forogtak. A r�vids�g oka a k�vetkezõ gener�ci� m�sol�tev�kenys�ge volt, mely sor�n a sz�veg ism�t romlott �s v�ltozott. Val�sz�nû, hogy k�lcs�nhat�s �llt fenn a k�l�nb�zõ szinteken l�võ kompoz�ci�k vagy a p�rhuzamos irodalmi kompoz�ci�k k�z�tt, ha voltak ilyenek. Az egys�g hi�ny�nak oka a hagyom�nyoz�s ter�letenk�nti elt�r�se is, mint p�ld�ul a szavak beoszt�sa, a sz�v�gi betûform�k haszn�lata, illetve a helyes�r�s k�l�nbs�ge.
Sok �rnok �lt a m�solt sz�veg megv�ltoztat�s�nak szabads�g�val is, �gy õ lett a k�nyv utols� szerzõje. T�bb kutat� k�ztes �llapotot felt�telez a k�nyvek kialakul�sa �s m�sol�sa k�z�tt, melyet „kompoz�ci�s-hagyom�nyoz�” vagy „szerkesztõi-m�sol�i” szintnek lehet nevezni, ami legink�bb formai, �s legkev�s�b tartalmi jelentõs�gû (Tov, 1992:189). Ezen a szinten sok, alapvetõen k�l�nb�zõ sz�veg volt haszn�latban, mint pl. a MT, SP, LXX �s n�h�ny qumr�ni sz�veg. Genetikailag ezek a sz�vegek mind egy eredetibõl sz�rmaznak, �m ma ezt m�r pontosan nem lehet kimutatni.
Annak a t�nynek az alapj�n, hogy egyidejûleg t�bb elt�rõ sz�veg volt haszn�latban, felt�telezhetõ, hogy lehettek egyes�tõ t�rekv�sek, azaz valamelyik sz�veghez hasonl�tott�k vagy esetleg annak alapj�n jav�tott�k a m�sikat. Annyi biznyos, hogy a proto-masszor�ta sz�vegcsoportba tartoz� sz�vegeket jav�tott�k �s igaz�tott�k. Erre mutatnak a rabbinikus irodalomban fellelhetõ utal�sok. P�ld�ul a Babiloni Talmud Ketubim 106a-ban az olvashat�, hogy Jeruzs�lemben a szent k�nyvek jav�t�i (magihim) a templomi kincst�rb�l kapt�k fizet�s�ket, vagy ugyanitt, a Pesahim 112a-ban az az utas�t�s olvashat�: „ha tan�tod a fiadat, tan�tsd õt jav�tott tekercsbõl” (sz�fer mugah) (Tov, 1992:32.190).
Val�sz�nû, hogy majd minden �rnok, a fent le�rtak m�dj�n, szabadon b�nt a sz�veggel, �m az is val�sz�nû, hogy voltak olyanok, akik elvetett�k az ilyen �n�ll�s�got, �s elz�rk�ztak a sz�veg b�rmif�le megv�ltoztat�s�t�l. Mindenesetre a legkor�bbi qumr�ni leletek – a Kr. e. 3. sz�zadb�l – a bizonys�gai, t�bbek k�z�tt, a masszor�ta sz�vegcsal�dhoz tartoz� sz�vegek pontos m�sol�si trad�ci�j�nak, azaz a proto-masszor�ta sz�veg�nek. M�gis, m�g ezek a sz�vegek is, ha eleny�szõ m�rt�kben, de tartalmaznak bizonyos �rnoki v�ltoztat�sokat.
A holt-tengeri tekercsek felfedez�se �s ki�rt�kel�se nyom�n teh�t lehets�gess� v�lt a Krisztus elõtti h�rom �vsz�zad sz�vegfejlõd�s�nek megk�zel�tõen pontos meghat�roz�sa. Ez idõ alatt a k�l�nb�zõ sz�vegek elt�rõ m�don fejlõdtek, valamint a k�l�nb�zõ csoportok a zsid�s�gon bel�l szint�n elt�rõ m�don k�zel�tettek a sz�vegekhez. Ez alapj�n elmondhat�, hogy ebben az idõben Palesztin�ban a sz�veg-pluralizmus (textual plurality) volt a jellemzõ. Mindemellett a templomhoz tartoz� k�r�kben egy sz�veghez ragaszkodtak, a masszor�ta csal�dba tartoz�hoz, ennek megfelelõen korrig�ltak esetleges elt�r�seket a fellelt sz�vegekben (Jeruzs�lemi Talmud Ta’anit IV. 68a, Talmon, S., 1962). A Maszad�ban tal�lt sz�vegek is mind ehhez a sz�vegcsal�dhoz tartoznak (Yadin, 1966:168–191).
Nem minden k�nyvre �rv�nyes a sz�vegek ilyen nagy vari�ci�ja, mivel egy �rnok vagy m�sol� nem m�solt minden k�nyvet, �gy az egyes jellegzetess�gek nem �ltal�nos�that�k az �sszes sz�vegre. Tov (1992:193–194) szerint „k�z�ns�ges (vulgar)” (kev�sb� prec�z sz�veg) �s „nem k�z�ns�ges (non-vulgar)” sz�veg k�l�n�thetõ el mint k�t jellegzetes sz�vegt�pus. Az ut�bbi konzervat�v jegyeket hordoz, �s gondosan megõrizte egy olyan csoport, mely azt a liturgi�ban is haszn�lta. A megl�võ felfedez�sek alapj�n nem k�l�nb�ztethetõ meg h�rom sz�veg, mint ahogy azt Lieberman tette (als�bbrendû – mindenki �ltal haszn�lt, sz�les k�rû – tan�t�sra �s t�rv�nykez�sre haszn�lt, s igazi m�solatok – templomi k�r�kben haszn�lt). K�z�ns�ges (vulgar) sz�vegek: Palesztina k�l�nb�zõ r�szeirõl ismertek. M�sol�juk szabadon v�ltoztatott, jav�tott benn�k �rtelmi, helyes�r�si �s nyelvtani dolgokat, ahogyan azt a qumr�ni sz�vegekbõl l�thatjuk. Sok egyszerûs�tett olvasatot tartalmaznak (Kahle, 1959). Ilyen a legt�bb qumr�ni �s pre-samarit�nus sz�veg �s az SP. M�gis ezek a sz�vegek helyenk�nt elsõdleges r�gi olvasatokat tartalmaznak, melyek felette �llnak minden m�s sz�vegnek, mint a MT, LXX, Targum, Sz�r, Vulgata.
Nem k�z�ns�ges (non-vulgar) sz�vegek: konzervat�vabbak, azaz kevesebb v�ltoztat�st engednek meg, mint m�s sz�vegek. Nagyobb sz�mban tartalmaznak eredeti olvasatokat. Ilyen a proto-masszor�ta, melybõl a MT fejlõd�tt ki a korai k�z�pkorban. Ugyanakkor ezek a sz�vegek is �ldozatai lettek m�sol�si hib�knak �s �rnoki v�ltoztat�soknak, ha kisebb m�rt�kben is, mint a k�z�ns�ges sz�vegek (ld. pl. a S�muel k�nyve sz�veg�t a MT-, Targ.-, Sz�r- �s Vulg.-ford�t�sokban). Ez a sz�veg Qumr�nban is jelen volt m�r a Kr. e. 3. sz�zadt�l. A m�sik ilyen sz�veg a LXX. Ennek n�h�ny h�ber elõk�p�t megtal�ljuk Qumr�nban (Tov, 1992:15–116). Ide tartoznak m�g a saj�tosan qumr�ni sz�vegek is.
Mindezeket a sz�vegeket a Kr. e. 3.-t�l a Kr. u. 2. sz�zadig haszn�lt�k, hogy mi volt elõtt�k, pontosan nem ismeretes. Hogy melyiket haszn�lt�k legink�bb, az sem tudott. Ha a Qumr�nban tal�lt ar�nyokat eg�sz Palesztin�ra �ltal�nos�tjuk, akkor a MT 60%-os t�ls�ly�r�l besz�lhet�nk a Kr. e. 3. sz�zadt�l (Tov, 1992. p. 114). K�rd�ses, hogy ez a dominancia �ltal�nos volt-e minden idõszakban ezut�n. Lehet az is, hogy ez a t�ls�ly csak a Kr. e.-i elsõ vagy a Kr. u.-i elsõ sz�zadt�l figyelhetõ meg. A proto-masszor�ta sz�veg dominanci�ja val�sz�nûleg a j�daizmus fõ ir�nyzat�nak, a farizeusok k�reinek erõs�dõ befoly�s�val magyar�zhat�, mely e sz�veg m�sol�s�t �s haszn�lat�t szorgalmazta.
�vsz�zadok sz�vegpluralizmusa ut�n az elsõ sz�zad v�g�re uniformit�s �s stabilit�s �rz�kelhetõ. Ez legink�bb politikai �s vall�s-szociol�giai esem�nyeknek �s fejlem�nyeknek volt k�sz�nhetõ. Az elsõ sz�zad v�g�re a LXX-t nagyj�b�l elfogadta a kereszty�ns�g, �s ezzel p�rhuzamosan elvetette a zsid�s�g. A SP-m�solatok a samarit�nus k�z�ss�g k�r�ben forogtak, �s mivel ez a k�z�ss�g �n�ll� vall�ss� alakult, az �ltaluk prefer�lt sz�veget nem haszn�lt�k a zsid�k. 70 ut�n megszûnik a qumr�ni k�z�ss�g, mely a sz�vegek sz�les sk�l�j�t haszn�lta. Ebbõl k�vetkezik, hogy az �sz�vets�g fõbb m�solatai ebben az idõben azok, melyeket a j�daizmus vezetõ ir�nyzat�ban haszn�ltak �s m�soltak. Nem csoda ezek ut�n, hogy azok a sz�vegek, melyeket a Bar Kochba-felkel�s idej�n tal�ltak, m�r szinte csak a MT-sz�vegcsal�dba tartoznak. Teh�t nem egyszerûen a sz�veg az, ami �ltal�noss� v�lt, hanem az a csoport v�lt domin�nss� a zsid�s�gon bel�l, amelyik ezt a sz�vegcsal�dot haszn�lta (Alberktson, 1978; Tov, 1992. 195. old.).
A kanonicit�s, ahogyan az l�that� �s kor�bban is megfogalmaz�sra ker�lt, az adott sz�veg k�z�ss�gi haszn�lat�t jelenti, ugyanakkor egy adott sz�vegkorpuszhoz val� tartoz�st is jelent. Az Ezsdr�s-f�le „k�non” egy bizonyos korpuszt felt�telez, �m nem z�rja ki annak v�ltoz�s�t �s bõv�l�s�t. A J�zus, Sir�k fia 44–49 „nagyh�rû f�rfiakr�l” sz�mol be, kiknek katal�gus�t �ttekintve az �sz�vets�g t�rt�neti vonulata v�lik l�that�v�. A T�ra, J�zsu�, B�r�k, S�muel, Kir�lyok k�nyveinek fõszereplõi, a nagypr�f�t�k �s a 12 kispr�f�ta gyûjtem�nye, Zsolt�rok, P�ldabesz�dek, Ezsdr�s-Neh�mi�s szerepel a felsorol�sban. Ez a katal�gus val�sz�nûleg a szerzõ sz�m�ra ismert, szentnek elfogadott – kanonikus – k�nyveket jelentette. Erre utal prol�gus�ban is, ahol k�l�n eml�ti a T�rv�nyt, a Pr�f�t�kat �s az egy�b iratokat (1:1–2). Mivel a J�zus, Sir�k fia k�nyv�nek �ltal�nosan elfogadott keletkez�si d�tuma Kr. e. 180, a fentiek alapj�n meg�llap�that�, hogy a Kr. e. 2. sz�zadra a T�r�n k�v�l m�r t�bb k�nyvet is kanoniz�ltak. Ha nem k�thetõ is egy d�tumhoz egy �jabb csoport elfogad�sa, az egyes k�nyveket bizony�ra k�z�ss�gi (vall�si vezetõk) d�nt�s alapj�n sorolt�k be a szent iratok k�z�. A m�r eml�tett J�zus, Sir�k fia prol�gus, mely a k�nyv t�bbi r�sz�n�l k�sõbb, Kr. e. 130 k�r�l k�sz�lt, az elsõ bizonys�ga a sz�vegek h�rom r�szre oszt�s�nak. Az �jsz�vets�gbõl �rtes�l�nk bizonyos pr�f�tai k�nyvek liturgiai haszn�lat�r�l a zsinag�gai szertart�sokon (Lk 4:17–19), valamint egy gyûjtem�nyrõl, melynek neve „az �r t�rv�nye” (Lk 2:23–24), egy m�sikr�l, mely� „a t�rv�ny �s a pr�f�t�k” (Mt 22:40), �s egy tal�n k�sõbbi gyûjtem�nyrõl, melynek neve „a t�rv�ny, a pr�f�t�k �s a zsolt�rok” (Lk 24:44). Az elsõ sz�zad elsõ fel�bõl sz�rmaz� (Bickermann, 1976:277) Makkabeusok negyedik k�nyve 18:10–19 szint�n a „t�rv�ny �s a pr�f�t�k” elnevez�st haszn�lja. Hasonl�k�ppen a rabbinikus irodalomban is bõs�gesen tal�lunk utal�sokat arra, hogy a templomban nemcsak a T�r�t, hanem m�s iratokat is tartottak, ami szent voltukra utal (Misna Joma 1:6–7; Toszefta Joma 1:9; Palesztinai Talmud Joma 1:6). A T�ra mellett m�g a „Pr�f�t�kat” �s az „�t�t” nevezik, mint a szent iratok csoportjait (Toszefta Kelim Baba Mecia 5:8). Az „�t” itt vonatkozhat a Zsolt�rok k�nyve �tr�szes feloszt�s�ra, de tal�n ink�bb a r�la elnevezett k�nyvek csoportj�ra. Josephus Flavius szint�n t�bbsz�r id�z k�l�nb�zõ T�r�n k�v�li iratokb�l is, megeml�tve, hogy ezek a templomban elhelyezett szent k�nyvekbõl val�k (Ant. 3:38; 4:302–304; 5:61).
Az, hogy ezeknek a sz�vegeknek egyes r�szleteit id�zik Alexandriai Philo, a qumr�ni iratok, J�zus, P�l, Josephus �s a rabbinikus irodalom korai sz�vegei, arra utal, hogy szent, kanonikus voltuk az eg�sz zsid�s�g sz�m�ra ismert �s elfogadott volt. A h�rom csoport l�te teh�t Kr. e. 130-t�l biztosnak mondhat�, �m azok tartalma, azaz a benn�k l�võ k�nyvek pontos sz�ma nem ismeretes, �s az egyes k�nyvek sz�vege az elfogadotts�g – kanoniz�ci� – ellen�re nem v�gleges. M�gis val�sz�nû, hogy a Kr. e. elsõ sz�zadra m�r a h�rom gyûjtem�ny szinte teljes. A kor�bban eml�tett, r�vid ideig tart� egys�ges sz�veg l�tez�se �s az a felt�telez�s, hogy a k�non a Kr. e. elsõ sz�zadra m�r teljesnek mondhat�, a zsid�s�g t�rt�net�nek egyik nagy kr�zis�vel �llhat kapcsolatban. Az 1Makk 1:56–57-ben olvashat�, hogy IV. Antiochus Epiphanes a zsid� szent iratok megsemmis�t�s�re t�rekedett. A 2Makk 2:14–15 szerint Makkabeus J�d�s �sszegyûjt�tte a megmaradt sz�vegeket. Egy ilyen jellegû gyûjtem�ny Kr. e. 164 k�r�l, a jeruzs�lemi templom �jraszentel�se ut�n mindenk�ppen meghat�roz� kellett hogy legyen a sz�vegek tov�bbi sors�ra n�zve.

d) Jamniai zsinat 90-ben?

Nincsen bizony�t�k arra, hogy ebben az idõszakban lett volna olyan hivatalos gyûl�s, melyen az �sz�vets�g 24 k�nyv�nek autoritiv volt�t meghat�rozt�k a MT szerint. H. Graetz (1871:143–173) volt az elsõ kutat�, aki a kanoniz�l�s harmadik, v�gsõ f�zis�t, a Szent iratok (Hagiographia) csoportj�nak lez�r�s�t Kr. u. 90 k�r�l Jabn�ban (Jamnia) k�pzelte el. Ez a felt�telez�s k�sõbb Ryle (1892:105.119) nyom�n a „Jamniai zsinat” d�nt�se n�ven t�bb mint f�l �vsz�zadon kereszt�l �ltal�nosan elfogadott n�zet volt, �s sokan ma is ezt tartj�k m�rvad�nak. J. P. Lewis (1964) �s Z. Leiman (1976:120–124) t�telesen c�folta meg ezt a te�ri�t.

A fõbb ellen�rvek a k�vetkezõk: A Jabn�ban Rabbi Johanan ben Zakkai �ltal alap�tott rabbinikus k�zpont 70 �s 117 k�z�tt mûk�d�tt. Itt azonban csak b�r�s�g (b�t din), akad�mia (metib�) �s iskol�k (jesiv�, b�t midr�s) voltak. Semmilyen k�l�n gyûl�sre nincs utal�s a fennmaradt sz�vegekben. Az itt foly� rabbinikus vit�k egyik�t a Misna Jadaim 3,5 �r�k�tette meg, melyben azt olvashatjuk, hogy az �nekek �neke �s a Pr�dik�tor k�nyve beszennyezik a kezet vagy sem, azaz Istentõl ihletett szent k�nyvek vagy nem. Ez a k�rd�s azonban nem z�rult le, mert m�g a m�sodik sz�zad kiemelkedõ rabbijai is vit�znak e k�nyvek ihletett volt�n.

A templom lerombol�sa 70-ben nem csak az �ldozatbemutat�s korszak�t z�rta le, de egyben azt a lehetõs�get is, hogy egy adott sz�veget szentnek ismerjenek el, hiszen ennek felt�tele a templomi haszn�lat. Ezt k�vetõen m�r csak arr�l lehetett vit�zni, hogy esetleg egyes, m�r szentnek �t�lt k�nyvek val�ban isteni ihletetts�gûek-e. Ilyen vitatott �r�sok voltak a m�r eml�tett �nekek �nek�n �s a Pr�dik�tor k�nyv�n k�v�l Eszter �s Ruth, valamint Ez�kiel k�nyv�nek n�h�ny r�szlete. A vit�k sor�n azonban mindig azok maradtak kisebbs�gben, akik ezeknek a k�nyveknek a szent volt�t megk�rdõjelezt�k (Backwith, 1988:69).

�sszegz�s�l meg�llap�that�, hogy b�r a kanoniz�l�s jellege miatt nem lehet a h�ber k�non lez�r�s�nak pontos d�tum�t meghat�rozni, az bizonyosnak tûnik, hogy a templom lerombol�sa ut�n a k�nyvek sz�m�t se nem cs�kkentett�k, se nem n�velt�k. A ma kanonikusk�nt ismert k�nyvek teh�t Krisztus ut�n 70-tõl tekinthetõk egy z�rt eg�sznek, amit mi kereszty�nek �sz�vets�gnek nevez�nk.

e) H�ber k�non – alexandriai k�non

A hellenizmus elterjed�s�vel a Kr. e. 3. sz�zadt�l egyre akt�vabb �s sz�lesebb k�rû irodalmi tev�kenys�g figyelhetõ meg Palesztina ter�let�n �s a diaszp�r�kban is. Nem csup�n a g�r�k mûvelts�g hat�sa ez, hanem a zsinag�ga-rendszer fokozatos kialakul�s�nak, �s ezzel p�rhuzamosan a tanul�snak, tan�t�snak a papi monop�liumb�l t�rt�nt kiny�l�sa a sz�lesebb n�pr�tegek fel�. Az �rni tud�s m�r nem egy nagyon szûk kultuszi elit kiv�lts�ga, �gy egyre t�bb irat k�sz�l el, melyek t�lnyom� r�sze m�r nem ker�l templomi, zsinag�gai haszn�latba Palesztina ter�let�n. Az�rt sz�ks�ges hangs�lyozni azt, hogy Palesztina ter�let�n, mert a g�r�g nyelvter�leten l�võ diaszp�r�ban nagyobb mennyis�gben haszn�ltak �jabb keletû �r�sokat. A templomi haszn�lat, s vele p�rhuzamosan a kanoniz�l�s egyik jelentõs krit�riuma Palesztin�ban a nyelv. A h�ber nyelv, ahogyan fentebb olvashat�, m�r fokozatosan �talakult, �s kiszorul a mindennapi haszn�latb�l, �s csak a szent iratok nyelve marad. Mag�t�l �rtetõdõen nem ker�lhet a h�ber k�nonba olyan sz�veg, melyet nem ezen a nyelven �rtak. (A r�vid ar�m r�szeket kiv�telnek tekinthetj�k.) A g�r�g nyelvû egyiptomi diaszp�r�ban �lõk �ppen az�rt ford�tj�k le a Kr. e. 3–2. sz�zad sor�n a h�ber nyelvû szent iratokat, mert m�r nem �rtik meg õket. Zsinag�gai szertart�saikon is a g�r�g sz�veget haszn�lt�k, nem csoda, hogy a k�nonuk nyitottabb volt a g�r�g�l �rt sz�vegek sz�m�ra. Ez a nyelvi v�ltoz�s az egyik, s felt�telezhetõen fõ oka az alexandriai k�non terjedelmesebb tartalm�nak. Ugyanakkor n�h�ny �n. apokrif �r�s v�lhetõen csak ford�t�sa egy h�ber eredetinek, mely nem maradt fenn. Bizony�t�ka e felt�telez�snek a J�zus, Sir�k fia k�nyv, mely prol�gus�ban maga �ll�tja, hogy h�berbõl lett ford�tva (1:30), �s aminek h�ber sz�veg�t (t�bb vari�nst), ha t�red�kesen is, de megtal�lt�k (De Lella, 1966) (Kair�i Geniza, Qumr�n, Maszada).

Az apokrif k�nyveket csillaggal jel�lt�k az al�bbi felsorol�sban. A k�nyveknek mindk�t k�nonban az eredeti c�m�t adtuk meg �s mellett�k azok latin ford�t�s�t. �rdemes megfigyelni ezeket a neveket, mert v�laszt adnak a zsid�, protest�ns �s katolikus n�vhaszn�lat k�l�nbs�geire magyar nyelv�nkben. L�that� p�ld�ul, hogy a legnagyobb �r�pr�f�t�t a h�ber Jesaj�nak nevezi. A protest�ns �s katolikus megnevez�sek azonban a g�r�g nevet k�vetik, de elt�rõ m�don. A protest�nsok nagyj�b�l a g�r�g kiejt�s szerint haszn�lj�k (�zsai�s), m�g a katolikusok annak latin �tirat�t ejtik ki t�bb�-kev�sb� fonetikusan (Izai�s).

A H�BER K�NON

T�r�:
Ber�s�t – Genesis
Sem�t – Exodus
Vajjiqr� – Leviticus
Bammidb�r – Numeri
Deb�r�m – Deuteronomium
Nebiim:
Jeh�s�a – Josua
S�fet�m – Judicum
Sem��l – Samuel
Mel�k�m – Regum
Jesaj� – Jesaia
Jirmej� – Jeremia
Jehezq�l – Ezechiel
H�s�a – Hosea
J��l – Joel
�m�sz – Amos
Obadj� – Obadia
J�n� – Jona
M�k� – Micha
N�ch�m – Nahum
Habaqq�q – Habakuk
Cefanj� – Zaphania
Chaggaj – Haggai
Zekarj� – Sacharia
Mal�k� – Maleachi

Ketubim:
Tehill�m – Psalmi
Ijj�b – Iob
Misl� – Proverbia
R�t – Ruth
S�r haS�r�m – Canticum Canticorum
Q�helet – Ecclesiastes
�k� – Threni
Eszt�r – Esther
Danijj�l – Daniel
Ezr�-Nechemj� – Esra-Nehemia
Dibr� haJ�m�m – Chronica
Geneszisz – Genesis
Exodosz – Exodus Leuitikon – Leviticus
Arithmoi – Numeri
Deuteronomion – Deuteronomium
I�sz�sz – Iosue
Kritai – Iudices
R�th – Ruth
Baszilei�n A–D – Regnorum I–IV (= S�m I–II + Kir I–II)
Paraleipomen�n A – B Paralipo menon I–II
Eszdrasz A* – Esdras I
Eszdrasz B – Esdras II (= Ezsd + Neh)
Eszth�r – Esther (+ toldal�k)
I�dith* – Iudith
T�bit* – Tobias
Makkabai�n A–D* – Machabaeorum I–II
Pszalmoi – Psalmi (151)
�dai* – Odae
Paroimiai – Proverbia
Ekkl�szias~t�sz – Ecclesiastes
Aszma – Canticum Canticorum
I�b – Job
Szofia Szal�m�nosz* – Sapientia
Szofia Szirach* – Siracides
Pszalmoi Szal�m�ntosz* – Psalmi Salamonis
Osz�e – Osee
Am�sz – Amos
Michaiasz – Michaeas
I��l – Ioel
Abdi� – Abdias
I�nasz – Ionas
Nachum – Nahum
Ambak�m – Habacuc
Szofoniasz – Sophonias
Aggaiosz – Aggaeus
Zachariasz – Zacharias
Malachiasz – Malachias
�szaiasz – Isaias
Ieremiasz – Ieremias
Bar�ch* – Baruch
Thr�noi – Lamentationes
Episztol� Ieremi�* – Epistula Ieremiae
Iezeki�l – Ezechiel
Sz�szanna* – Susanna
Dani�l – Daniel
B�l kai drak�n* – Bel et draco

A nemzeti bibliaford�t�sok, �gy a magyar is, b�r a h�ber sz�veget vett�k alapul, m�gis az alexandriai k�non mûfaj szerinti feloszt�s�t k�vetik, de a k�nyvek sorrendje esetenk�nt elt�rõ.

f) Harmadik korszak

A k�l�nb�zõ nemzetek bibliaford�t�i �ltal�ban �gy kezelt�k a bibliai sz�veget, mint egys�get, b�r minden k�nyvnek saj�t t�rt�nete van, mindegyik m�s m�don fejlõd�tt, �s m�s-m�s idõben �rte el a kanonikus st�tuszt. A ma ismert r�gi sz�vegek, tekercsek tal�lomra ker�ltek elõ, �gy a belõl�k levont k�vetkeztet�sek is esetlegesek, ugyanakkor a MT �s a LXX sz�vegei egy adott pillanatban kiv�lasztott r�gi tekercs alapj�n k�sz�ltek, mely �gy azok sz�veg�t is meghat�rozza. A masszor�ta sz�veg teh�t nem azonos a kanonikus sz�veggel, csak annak eszk�ze, hordoz�ja (Childs, 1979:100), mely a h�ber k�nont �s az �ltal�noss� v�lt sz�veget nagyj�b�l megõrizte napjainkig.

g) A masszor�ta sz�veg

Tal�n soha nem volt egy olyan sz�veg, amit �gy nevezhetn�nk, hogy „a masszor�ta” sz�veg, csak a masszor�ta sz�vegek csoportja l�tezett. E sz�vegcsoport fejlõd�s�nek 3 fõ idõszaka k�l�nb�ztethetõ meg. Az elsõ, mellyel fentebb foglalkoztunk, a m�sodik templom lerombol�s�ig tart (70). Bizony�t�kai: a qumr�ni sz�vegek (Kr. e. 3. sz�zadt�l Kr. u. 68-ig), a maszadai sz�vegek (73 elõtt) �s sok r�gi ford�t�s. Belsõ k�l�nbs�gek vannak a sz�vegek k�z�tt helyes�r�sban �s tartalomban (szavak, kifejez�sek). Ezeket a sz�vegeket m�g nem is masszor�t�nak, hanem proto-masszor�ta sz�vegeknek nevezz�k.

A m�sodik idõszak 70-tõl a 8. sz�zad v�g�ig – 9. sz�zad elej�ig tart. Bizonys�gai: 132–135-bõl a Bar Kochba-sz�vegek (T�ra, �zsai�s, kispr�f�t�k, Zsolt�rok), a 9. sz�zadb�l a Kair�i Geniza t�red�kei. Kis k�l�nbs�gek tal�lhat�k a sz�vegek k�z�tt, de a rabbinikus iratokban id�zettek elt�rnek ezektõl! Ebben az idõszakban alakulnak ki a palesztinai �s babiloni masszor�ta iskol�k (baal� hamasszor�). A masszor� h�ber sz�, jelent�se hagyom�ny, a masszor�ta ez alapj�n hagyom�nyoz�t jelent. Olyan valakit, aki az elõtte l�võ sz�veget lem�solja, �s azt az ut�korra hagyom�nyozza. �m ha csak ennyit tettek volna ezek a masszor�t�k, akkor nem k�l�nb�ztek volna az elõzõ korszak �rnokait�l. Õk m�r elkezdik kidolgozni a mag�nhangz�k egys�ges rendszer�t a pontozatlan sz�veg olvas�s�hoz. Errõl a tev�kenys�grõl m�r a Talmud is besz�mol.

A harmadik, klasszikusnak is nevezhetõ korszaka a masszor�ta sz�veg hagyom�nyoz�s�nak a 9. sz�zadt�l a k�z�pkor v�g�ig tart. M�r majdnem t�k�letes az egyes k�ziratok k�z�tt az azonoss�g. Dokumentumai a masszor�ta sz�vegek, �s a k�z�pkori komment�torok id�zetei.
Ezek az iskol�k a m�ssalhangz�val �rt h�ber sz�veget az olvas�si, �rtelmez�si �s �gy bizonyos m�sol�i hib�k elker�l�se c�lj�b�l mag�nhangz�jelekkel l�tt�k el. Az elõzõ korszakban kialakul� masszor�ta iskol�k k�z�l a palesztinai, azon bel�l is a tib�ri�si masszor�t�k tev�kenys�ge v�lt meghat�roz�v� (Kahle, 1927–30). E munk�nak nyilv�nval� teol�giai alapot adott a karaita mozgalom kialakul�sa, mely vitatta a sz�beli hagyom�ny (rabbinikus irodalom) legitim volt�t, �s csak az �rott tant (h�ber Biblia) fogadta el meghat�roz�nak. A reform�ci� sola scriptura elv�hez hasonl� val�sul itt meg a zsid�s�g k�r�ben majd ezer �vvel kor�bban. Ezzel p�rhuzamosan megjelenik a verb�lis inspir�ci�nak betû szerinti, sõt grafikus �rtelmez�se is. A tib�ri�si masszor�t�k k�t h�res k�pviselõje a ben �ser �s a ben Naftali csal�d. Az õ kez�k nyom�t viselik a m�ig is fennmaradt k�ziratok. A mag�nhangz�rendszer kialak�t�sa mellett sz�vegmegõrzõ munk�ss�guk m�sik r�sz�t a jegyzetek �s jel�l�sek k�sz�t�se k�pezte. A sorok k�z�tti jelek �s r�vid�t�sek, valamint a sz�veg hib�inak a marg�n t�rt�nõ jav�t�sa (massora parva) az egyik rendszer. A m�sik rendszert (massora magna) a lapok tetej�n, alj�n vagy esetleg a k�nyv v�g�n tal�ljuk. Ebben, r�szben kapcsol�dva az elõzõ rendszerhez, a rendhagy� szavakat vagy versr�szleteket sorolj�k fel. A harmadik, b�r az elõbbiekn�l valamivel k�sõbbi ilyen rendszer a k�nyvek v�g�n tal�lhat� (massora finalis), mely az egyes k�nyvek �sszes betûj�nek, szavainak, esetleg verseinek a sz�m�t tartalmazza.

A k�t ut�bbi rendszer a sz�veg bizonyos tagol�s�t elõfelt�telezi. A m�r J�zus kor�ban is haszn�lt hetiszakasz feloszt�sn�l kisebb egys�gek m�r a korai masszor�t�k munk�ja nyom�n is megjelennek, hiszen a Misna Megillot 4:4 elõ�rja, hogy a T�ra felolvas�j�nak legal�bb h�rom verset kell olvasnia. A verseket �s a kisebb-nagyobb szakaszokat k�l�nb�zõ jelekkel v�lasztott�k el. A sz�mozott versbeoszt�s a Vulgat�ban jelenik meg elõsz�r. A fejezetbeoszt�s, hasonl�an, a 13. sz�zadban P�rizsban tev�kenykedõ Stephen Langton Canterbury �rsek Vulgata-k�zirat�ban tal�lhat� elõsz�r (Tov, 1992:52).

A masszor�t�k munk�ja nyom�n nagyj�b�l �lland�sul� sz�veg legr�gebbi teljes k�zirata v�lt a sz�vegfejlõd�s v�g�llom�s�v�. Ezt h�vjuk textus receptus-nak, azaz elfogadott sz�vegnek (ld. Legr�gibb k�ziratok 2), amit a mai modern ford�t�sok eset�ben haszn�lnak. A kor�bbi nemzeti bibliaford�t�sok sor�n esetlegesen haszn�ltak h�ber, latin �s g�r�g k�ziratokat, vagy esetleg m�s modern nyelvû ford�t�sokat.

h) A legr�gibb k�ziratok

1. Aleppo K�dex (jele A vagy alef). Ezt a k�ziratot Selomo ben Buja’a m�solta, val�sz�nûleg Egyiptomban, �s ’Aron ben ’Aser k�sz�tette el a mag�nhangz�s pontoz�s�t 925 k�r�l. Fontoss�g�t m�r Maimonides Misn� T�r� c�mû mûv�ben is megeml�ti (12. sz�zad). 1948-ban egy tûzeset sor�n a k�zirat negyedr�sze elpusztult. 1976-ban Jeruzs�lemben megjelent a facsimile kiad�s.
2. Leningr�di K�dex (B19A, jele L). 1009-bõl sz�rmazik, �s az „A” megs�r�l�se miatt a legr�gebbi teljes h�ber �sz�vets�gi k�zirat. Facsimile kiad�s�ra 1970-ben Jeruzs�lemben ker�lt sor.
3. Kair�i K�dex (Jele C). 896-b�l val�, �s csak a pr�f�tai k�nyveket tartalmazza.
4. C3-mal jel�lik a kair�i karaita zsinag�g�ban tal�lt 10. sz�zadi T�r�t.

i) A legr�gibb kiad�sok

Az 1470-es �vektõl megkezdõdik a h�ber Biblia egyes r�szeinek a nyomtat�sa. Az elsõ teljes kiad�s (editio princeps) 1488-ban a Mil�n� melletti Soncin�ban k�sz�l. A sz�vegben azonban sok kihagy�s figyelhetõ meg, szed�si hib�k, �s hi�nyzik a masszor�t�k appar�tusa is. 1516–17-ben Velenc�ben Daniel Bomberg nyomd�j�ban l�t napvil�got az elsõ �n. Rabbinikus Biblia (Mikra’ot Gedolot), mely a teljes sz�veg mellett k�z�l t�bb rabbinikus komment�rt �s ar�m ford�t�st is. M�sodik kiad�sa 1524–25-ben m�r a h�res Jacob ben Chajjim k�zremûk�d�s�vel k�sz�l el, sokkal pontosabb sz�veggel, �s a masszor�ta appar�tussal kieg�sz�tve. Ez a kiad�s lett elfogadott a zsid�s�g k�r�ben. A kutat�k is mint meghat�roz� sz�vegkiad�st tartj�k sz�mon, b�r nem lehet meghat�rozni pontosan, hogy melyik k�ziraton alapul (Mulder, 1988:119–121; Tov, 1992:78).

j) Modern kiad�sok

A megl�võ sz�vegvari�nsok figyelembev�tel�vel k�sz�ltek az �n. kritikai kiad�sok. A masszor�ta (Ben ’Aser) sz�veg pontos rekonstru�l�s�t tûzte ki c�lul C. D. Ginsburg, aki ehhez 73 k�ziratot haszn�lt fel. A Rudolf Kittel �ltal k�sz�tett Biblia Hebraica elsõ k�t kiad�sa (Leipzig, 1905–1913) a ben Hajjim-f�le Rabbinikus Biblia sz�veg�n alapszik. A harmadik kiad�s m�r a Leningr�di K�dex alapj�n k�sz�lt, �s ennek elk�sz�t�s�ben Paul Kahle is r�szt vett. 1953-ban Jeruzs�lemben adja ki Umberto Cassuto a Ginsburg-f�le kiad�s jav�tott v�ltozat�t. N. Henry Snaith 1958-ban Londonban addig nem haszn�lt k�ziratok alapj�n ad ki egy h�ber Bibli�t, de ebben csak a massora finalis tal�lhat�, �s nincsen kritikai appar�tusa sem. A Kittel-f�le kiad�s a qumr�ni leletek feldolgoz�s�val (1967–77) �s a kritikai appar�tus �tdolgoz�s�val Biblica Hebraica Stuttgartensia c�men jelenik meg K. Elliger �s W. Rudolph munk�ja nyom�n. 1975–81-ben jelent meg M. H. Goshen-Gottstein gondoz�s�ban a Hebrew University Bible elsõ k�t k�tete (�zsai�s I–II), mely az Aleppo K�dex sz�veg�t adja, �s kritikai appar�tusa a BHS-n�l is r�szletesebb �s k�r�ltekintõbb. E folyamatban l�võ sz�vegkiad�s mellett a United Bible Societies Biblica Hebraica Quinta n�ven szint�n �j kiad�st ind�tott el (Mulder, 1988:126–131; Tov, 1992:79.371–378).

k) R�gi ford�t�sok

A bibliai k�nyvek sz�vege szempontj�b�l fontosak a r�gi ford�t�sok. Ezek k�z�l m�r sz� volt a g�r�g Septuagint�r�l (LXX). A Kr. e. 3. sz�zadb�l sz�rmaznak az elsõ r�szletei, s a Kr. u. 2. sz�zadra m�r minden k�nyvnek megvan a g�r�g v�ltozata. Term�szetesen, a h�ber sz�vegekhez hasonl�an, itt sem egys�gesek a sz�vegek, �s fejlõd�s�k szint�n nagyon �sszetett. �ppen ez�rt, valamint az alexandriai k�nonnak a h�bertõl kor�bban m�r ismertetett elt�r�se miatt, a LXX elnevez�s mai haszn�lat�ban nem a bibliai h�ber k�nyvek elsõ g�r�g ford�t�s�t jelenti csup�n, hanem n�h�ny k�nyv k�sõbbi sz�vegvari�ns�val �s m�s sz�vegekkel kieg�sz�tett g�r�g nyelvû szent iratok gyûjtem�ny�t. Az eredeti, R�gi G�r�g V�ltozat-nak is nevezett ford�t�s sz�vegt�pusait teh�t a LXX, illetve m�s k�sõbbi forr�sok alapj�n vizsg�lj�k a kutat�k. Nyelve az �jsz�vets�gi koin�-hoz hasonl�, a R�mai Birodalom keleti fel�ben besz�lt k�znyelv volt.

A kereszty�ns�g, mely szint�n ezt a g�r�g nyelvet besz�lte, �s �gy a LXX-t haszn�lta mint �sz�vets�get, terjed�s�vel �jabb v�ltozatokat eredm�nyezett. Ezek k�z�l a legjelentõsebbek a Theodotion, Aquila �s Symmachos, melyek a Kr. u. 2. sz�zadban lettek teljess�, �s mindh�rom egy kor�bbi �n kaige-Theodotion v�ltozaton alapul (Tov, 1988:184). A 3. sz�zad k�zep�n az ismert egyh�zatya, Origen�sz az �sz�vets�g �ltala ismert sz�vegeit hat oszlopba rendezve �rta el, mely a h�ber sz�veg �s annak g�r�g betûs �t�r�sa mellett n�gy g�r�g ford�t�st is tartalmazott, k�zt�k a m�r eml�tett h�rmat. A negyedik, mely a h�ber �s g�r�g sz�veg elt�r�seit is kiemelte, a k�sõbbiek sor�n domin�ns vari�nss� v�lt az �egyh�zban. A hexapla ut�ni korb�l m�g jelentõs a 312-ben meghalt Lucian LXX-v�ltozata. A 19. sz�zadban felfedezett sz�vegvari�ns leg�rdekesebb r�szletei a t�rt�neti k�nyvek, melyek a t�bbi LXX-v�ltozattal szemben m�g szorosabb rokons�got mutatnak a kor�bbi h�ber sz�vegekkel, �gy pl. a Qumr�nban tal�lt r�szletekkel (Tov, 1972).

A t�red�kek �s kisebb r�szletek mellett a legr�gebbi teljes vagy majdnem teljes LXX-k�ziratok a Codex Vaticanus (jele B) a 4. sz�zadb�l; hasonl� kor� a Codex Sinaiticus (jele S vagy alef); valamint az 5. sz�zadb�l a Codex Alexandrinus (jele A). A LXX legismertebb kritikai kiad�sa az A. Rahlfs �ltal k�sz�tett Septuaginta, id est Vetus Testamentum graece iuxta LXX interpreters (Stuttgart, 1935, t�bbsz�r �jranyomva). A scheffieldi kiad� �j, teljesebb kritikai kiad�sa 1993-ban kezdõd�tt.

A g�r�g mellett az �ltal�nosan haszn�lt ar�mi nyelvre is sz�ks�ges volt leford�tani az �sz�vets�get. A legr�gebbi ilyen ford�t�sok (targumim) r�szletei Qumr�nb�l ismeretesek. A T�ra legismertebb teljes ar�mi ford�t�sa Targum Onkelos, mely v�gsõ form�j�t a babiloni diaszp�r�ban legk�sõbb az 5. sz�zadra elnyerte. Palesztin�b�l ismeretes m�g a hib�san Jonathanr�l elnevezett teljes targum, valamint a Targum Jerusalmi, ami csak t�red�kes form�ban maradt fenn. 1956-ban felfedeztek m�g egy v�ltozatot, mely ma Targum Neofiti n�ven ismeretes. A pr�f�tai k�nyvek ford�t�sa a babiloni diaszp�r�ban �lõ Jonathan ben Uzzi�l nev�hez fûzõdik (Babil�niai Talmud Megill� 3a). A hagiographia ford�t�sai nem egys�gek, s k�z�l�k Ezsdr�s-Neh�mi�s, illetve D�niel k�nyv�hez nem is k�sz�lt targum. A targumok jellegzetess�ge, hogy nem teljesen sz� szerinti ford�t�sra t�rekszenek, hanem kisebb-nagyobb m�rt�kben kieg�sz�tve a bibliai sz�veget egyben �rtelmezik is azt. A legsz�veghûbb targum az Onkelos (Alexander, 1988).

Az ar�mi ford�t�sok sor�ban meg kell m�g eml�teni a Samarit�nus Targumot is. Ez a kb. Kr. u. 3–4. sz�zadban k�sz�lt ford�t�s a Samarit�nus Pentateuchost igen hûs�gesen adja vissza samarit�nus ar�mi dialektusban (Tal, 1989:444–447).

M�g mindig az ar�mi dialektusokn�l maradva a sz�r ford�t�s – Pesitta �rdemel eml�t�st. Ez a munka kb. Kr. u. a 2. sz�zadban k�sz�lt, val�sz�nûleg akkor, amikor az edessai sz�r kir�ly, IX. Abgar �llamvall�ss� tette a kereszty�ns�get az uralma alatt l�võ ter�leteken. Az 5. sz�zadt�l k�t r�szre szakadt sz�r kereszty�ns�g k�t v�ltozatban õrzi tov�bb ezt a ford�t�st (Dirksen, 1988). M�r a Kr. u. 2–3. sz�zadban �lt Tertullianus mûveiben fellelhetõk latin �sz�vets�gi id�zetek, melyek egy latin nyelvû ford�t�s l�t�t felt�telezik. A csak t�red�kekben �s javar�szt egyh�zaty�k munk�iban, id�zetek form�j�ban fennmaradt sz�veget Vetus Latina-nak nevezz�k. A 4. �s 5. sz�zad fordul�j�n Hieronymus (Jeromos) elk�sz�tett egy, a h�ber �s a LXX sz�veg�n alapul� latin ford�t�st, melyet a katolikus egyh�z a k�sõbbiek sor�n az egyed�li hivatalos bibliai sz�vegnek ismert el, �s Vulgata n�ven eml�ttetik (Kedar, 1988).

A kereszty�ns�g tov�bbi terjed�se sor�n a 3. �s 5. sz�zad k�z�tt k�sz�lt el a kopt, az eti�p �s az �rm�ny ford�t�s.

Irodalom:

Alberktson B.: „Reflections on the Emergence of a Standard Text of the Hebrew Bible” VTS 29. 1978. 49–65. old.
Albright, W. F.: „Nev Light on Early Recension of the Hebrew Bible” BASOR 140. 1955. 27–33. old. –
Alexander, P. S.: „Jewish Aramaic Translation of Hebrew Scriptures” in: Mulder, M. J., ed Mikra 1988. 217–258. old. –
Backwith, R. T.: „Formation of the Hebrew Bible” in: Mulder, M. J., ed. Mikra 1988. 39–86. old. –
Bauer, G. L.: Salomonis Glassii Philologia sacra his temporibus accomodata…, Leipzig, 1795. –
Bickermann, E. J.: „The Date of Fourth Maccabees” in: Bickerman, E. J., Studies in Jewish and Christian History, Leiden, 1976. 277. old. –
Cross, F. M.: – „The Evolution of a Theory of Local Texts” in: Cross-Talmon ed., Qumran and the History of the Biblical Text, Cambridge–London, 1976. 306–320 old. –
Dirksen, P. B.: „The Old Testament Peshitta” in: Mulder, M. J., ed. Mikra, 1988. 255–298. old. –
Graetz, H.: Qohelet oder der Salamonische Prediger Leipzig, 1871. –
Kahle, P. E.: „Untersuchungen zur Geschichte des Pentateuchtextes” Theologische Studien und Kritiken 88. 1915. 399–439. old. –
Kahle, P. E.: Masoreten des Westens, Stuttgart, 1927–30. –
Kahle, P. E.: Cairo Geniza, Oxford, 1959. –
Kedar, B.: „The Latin Tranlations” in: Mulder, M. J., ed. Mikra, 1988. 299–338. old. –
de Lagarde, P.: Anmerkungen zur griechischen �bersetzung der Proverbien, Leipzig, 1863. –
Di Lella: The Hebrew Text of Sirach: A Text-Critical and Historical Study, Den Haag, 1966. –
Eichhorn, J. G.: Einleitung ins Alten Testament, Leipzig, 1780. –
Leiman, Z.: The Canonization of Hebrew Scripture, Hamden, CT. 1976. –
Lewis, J. P.: „What do We Mean by Jabneh?” Journal of Bible and Religion 32. 1964. –
Mathews, K.: „The Leviticus Scroll (11QpaleoLev) and the Text of the Hebrew Bible” Catholic Biblical Quarterly 48. 1986. 171–207. old. –
Mulder, M. J.: „The Transmission of the Biblical Text” in: Mulder, M. J., ed Mikra, 1988. 87–135. old. –
Mulder, M. J.: ed. Mikra, Compendia Rerum Iudaicarum ad Novum Testamentum II/1, Assen–Philadelphia, 1988. –
Rosenm�ller, E. F. C.: Handbuch f�r die Literatur der biblischen Kritik und Exegese, G�ttingen, 1797. –
Ryle, H. E.: The Canon of the Old Testament, London, 1892. –
Skehan, P. W.: „The Biblical Scrolls from Qumran and the Text of the Old Testament” Biblical Archaeology 28. 1965. 87–100. old. –
Sperber, A.: A Historical Grammar of Biblical Hebrew, Leiden, 1966. –
Tal, A.: „Samaritan Literature” in: Crown, A. D., ed. The Samaritans, T�bingen, 1989, 413–467. old. –
Talmon, S.: „The Three Scrolls of the Law That Were Found in the Temple Court”, Textus 2. 1962. 14–27. old. –
Tov. E.: „Lucian and Proto-Lucian – Toward a New Solution of the Problem” Revue biblique 79. 1972. 101–113. old. –
Tov, E.: „A Modern Outlook Based on the Qumran Scrolls” Hebrew Union College Annual 53. 1982. 11–27. –
Tov. E.: „The Septuagint” in: Mulder, M. J., ed. Mikra, 1988. 161–188. old. –
Tov, E.: Textual Criticism of the Hebrew Bible, Assen–Minneapolis, 1992. –
Walton, B.: Biblia Polyglotta, London, 1653–57. – Yadin, Y.: Masada, Jerusalem, 1966.

�sz�vets�g �s irodalom

E c�m alatt az �sz�vets�gen bel�li irodalmi vonatkoz�sokat k�v�njuk megvizsg�lni. A kor�bbiakban m�r sz� volt arr�l, hogy a h�ber k�non h�rom r�szre tagol�dik – T�ra, Pr�f�t�k �s Szent iratok – ami bizonyos mûfaji besorol�st is jelent. Az alexandriai k�non is csoportokat alkot – T�ra, t�rt�neti k�nyvek, k�ltõi �s tan�t� k�nyvek, pr�f�tai k�nyvek – melyek m�r pontosabb hat�rt vonnak mûfaji szempontb�l a k�nyvek k�z�tt. Ezek a csoportos�t�sok azonban t�lont�l elnagyoltak ahhoz, hogy irodalmi szempontb�l meghat�roz�ak legyenek. Egy-k�t kiv�teltõl eltekintve nincsen olyan k�nyve az �sz�vets�gnek, mely a maga eg�sz�ben egy mûfaj� lenne. Ami azt jelenti, hogy a k�nyveken bel�li sz�veg kisebb egys�geit lehet mûfaji szempontb�l vizsg�lni. P�ld�ul �zs 5 egy p�ld�zattal kezdõdik (1–7), fenyegetõ j�slatokkal folytat�dik (8–24), Isten �t�let�nek meghirdet�s�be csap �t (24–25), majd az assz�r hadsereg k�ltõi le�r�s�val fejezõdik be (26–30).

E vizsg�l�d�s az �n format�rt�neti kutat�s k�r�be tartozik. Az ir�nyzat k�t kiemelkedõ k�pviselõje H. Gunkel, aki elsõk�nt ismerte fel, hogy az �sz�vets�g b�r �r�sos form�ban maradt r�nk, az egyes sz�vegek azonban elõsz�r sz�beli kompoz�ci�k voltak, valamint, hogy a k�l�nb�zõ mûfajok k�l�nb�zõ szociol�giai kontextushoz tartoztak; �s K. Koch, aki m�r az �jabb gener�ci�hoz tartozik, s a struktur�lis anal�zis elm�let�vel �s kutat�st�rt�nettel foglalkozik.

Elk�l�n�tve lehet besz�lni a k�ltõi �s pr�zai mûfajokr�l. A k�ltõi mûfajok k�z�tt szerepelnek a dalok (�zs 5:1–7; �nekek �neke egys�gei); a liturgikus �nekek, amin bel�l a h�ber maga k�l�nb�ztet meg �neket, zsolt�rt, himnuszt, ugyanakkor ezek lehetnek magasztal� vagy panasz�nekek, s ezeken bel�l is individu�lis vagy kollekt�v jellegûek; a pr�f�ci�k �s a hoszabb-r�videbb b�lcselõ mond�sok. A strukturalista sz�vegelemz�s eredm�nyei szerint egyes narrativ elbesz�l�sek, szerkezet�k alapj�n, po�tikus jelleget mutatnak.

A k�ltõ mûfajok a h�berben, form�jukat tekintve, nem hasonl�tanak az Eur�p�ban honos alkot�sokra. Nincs k�t�tt ritmus (versel�s), r�met szinte soha nem haszn�lnak. Fõ eszk�z�k a gondolatp�rhuzam, a tõism�tl�sbõl fakad� ritmus, az alliter�ci� �s a refr�n, n�ha az akrostichon egy form�ja (a sorok kezdõbetûi �b�c� sorrendben k�vetkeznek).

A pr�zai mûfajok k�z�l vall�sos cselekm�nyekhez k�tõdnek az �ld�s- �s �tokmond�sok, az im�ds�gok �s a pr�dik�ci�k. Hivatalos dokumentumokhoz sorolhat�k a t�rv�nyek, melyek h�rom fajt�ja a r�vid, kijelentõ, �n. apodiktikus t�rv�ny; a hosszabb, esetmagyar�z�, �n, kazuisztikus t�rv�ny, s v�g�l a kultuszi, ritu�lis tan�t�s, a t�r�; a szerzõd�sek, levelek �s rendeletek. A t�rt�neti elbesz�l�sekben tal�lhat�ak a n�vlist�k, az annalesek, az �letrajzok, a mitol�gi�tlan�tott m�toszok, a mes�k, a mond�k �s a legend�k.

Irodalom:

Alt, A.: „Die Urspr�nge des israelitischen Rechts”, in: Berichte �ber die Verhandlungen der S�chsischen Akademie der Wissenschaften zu Leipzig, 1934. 86kk. old. = Kleine Schriften I, M�nchen, 1953, 278–332. old. –
Gunkel, H.: Genesis, G�ttingen, ICC, 1901. –
Gunkel, H.: „Die Grundprobleme der israelitischen Literaturgeschichte”, in: Deutsche Literaturzeitung 27, 1906 = Reden und Aufs�tze, G�ttingen 1913, 21–38. old. – Mowinckel, S.: Psalmenstudien I–VI., Kristiania, 1921–24.
Bevezet�stani k�nyvek:
Childs, B. S.: Introduction to the Old Testament as Scripture, London, 1979. –
Eissfeldt, O., Einleitung in das Alte Testament, T�bingen, 19562. Pfeiffer, R. H.: Introduction to the Old Testament, London, 1948. –
Vriezen, T. C. – van der Woude, A. S.: De literatuur van Oud-Israel, Wassenaar, 1972. -Young, E. J.: Introduction to the Old Testament, Grand Rapids, 1954. –
R�zsa, H.: Az �sz�vets�g keletkez�se, Budapest, 1986. –
Vank�, Zs.–Reisinger, J.: Bevezet�s a Biblia tanulm�nyoz�s�hoz, Budapest, 1993. –
T�th, K.: �sz�vets�gi bevezet�s, Budapest, 1979 (akad�miai jegyzet).
ifj. Zsengell�r J�zsef