AZ �SZ�VETS�G NYELVE �S IRODALOMT�RT�NETI VONATKOZ�SAI

AZ �SZ�VETS�G NYELVE

Az �sz�vets�g kanonikus k�nyveinek eredeti nyelve, n�h�ny kiv�teltõl eltekintve, a h�ber. A kiv�teleket a D�n 2:4–7:28; Ezsd 4:8–6:18 szakaszok, valamint a Gen 31:47 �s Jer 10:11 n�h�ny szava k�pezi. Ezek ar�mi nyelvû r�szek. Mind az ar�mi, mind a h�ber nyelv a s�mi (afro�zsiai) nyelvcsal�dba tartozik, mely a leghosszabb t�rt�nelemmel rendelkezik az �sszes nyelvcsoport k�z�l. Kezdve a 3. �vezredben az akk�ddal �s az eblaival, eg�szen a mai arab, amhari �s ivrit nyelvekig. A k�l�nb�zõ s�mi nyelvek genetikai oszt�lyoz�sa az al�bbi �br�n l�that� (Huehnergard, 1992:157 nyom�n):

T�BL�ZAT

Ahogyan l�that�, mind a h�ber, mind az ar�mi nyelv a sziropalesztinai, szok�sosabb nev�n �szaknyugati csoportba tartozik. A h�ber ezen a csoporton bel�l a k�na�ni nyelvek k�z�tt helyezkedik el, k�zvetlen rokons�gban a k�rnyezõ n�pek nyelveivel, mint a mo�bi, az edomita, az ammonita �s a f�n�ciai. Sok seg�ts�get ny�jt a bibliai h�ber nyelv�szetben az ugariti nyelv (Ugarit = a modern Rasz Samra) jelentõs irodalm�val, b�r ez k�zel sem olyan m�rt�kben rokon, mint az elõbb felsoroltak (Aistleitner, 1956:294kk.; Kinet, 1981:47–58). A bibliai h�beren bel�l bizonyos elt�r�sek mutatkoznak, melyek esetenk�nt a sz�vegek korbeli k�l�nbs�g�t, m�sr�szt dialektusbeli v�ltozatot jelentenek. Az ar�mi elnevez�s sem egy t�rben �s idõben egys�ges nyelvet jel�l. A bibliai ar�mi r�szletek r�szben a birodalmi ar�mihoz, r�szben pedig a k�z�par�mihoz tartoznak. A teljess�g kedv��rt �rdemes megeml�teni, hogy az �gynevezett deuterokanonikus, vagy m�s n�ven apokrif k�nyvek, melyek a zsid� k�nonnak nem r�szei, de a Septuaginta (g�r�g ford�t�s) alapj�n a kereszty�n bibliaford�t�sokban – �gy a K�roli �ltal k�sz�tett Vizsolyi Bibli�ban is – megtal�lhat�k, g�r�g nyelven maradtak r�nk. K�z�l�k azonban csak a Makkabeusok m�sodik, illetve a B�lcsess�g k�nyve az, amelyeket eredetileg is g�r�g�l �rt�k. A t�bbi k�nyv eredeti h�ber sz�vegei k�z�l eddig csak a J�zus, Sir�k fia, Judit �s T�bit r�szletei ker�ltek elõ a r�g�szeti felt�r�sok sor�n.

Irodalom:

Aistleitner, J.: „Studien zur Frage der Sprachverwandschaft des Ugaritischen I” Acta Orientalia Hungarica 7. 1956.
Kinet, D.: Ugarit – Geschichte und Kultur einer Stadt in der Unwelt des Alten Testamentes Stuttgart, Stuttgarter Bibelstudien 104. 1981. 47–58. old.
Huehnergard, J.: „Languages” in Freedman, D. N., ed The Anchor Bible Dictionary IV. 1992. 155–170. old.

A h�ber nyelv

A legkor�bbi e nyelvre utal� feljegyz�s �zsai�s pr�f�ta k�nyv�ben tal�lhat� (19:18): k�na�ni nyelv. A megnevez�s tal�l�, hiszen a h�ber a legjobban dokument�lt �s legismertebb form�ja a k�na�ninak. Egy m�sik elnevez�s is ismert az �sz�vets�gbõl: j�dai (2Kir 18:26.28 = �zs 36:11.13 = 2Kr�n 32:18; Neh 13:24). A h�ber (’ibr�) sz� az �sz�vets�gben csak etnikai meghat�roz�sk�nt ismeretes. Nyelvre t�rt�nõ alkalmaz�sa elsõk�nt a J�zus, Sir�k fia k�nyve prol�gus�ban (21. vers) tûnik fel, �s k�sõbb a rabbinikus irodalomban is haszn�latos marad (pl. Genesis Rabba 42). Ugyanakkor megjelenik a „szent nyelv” (l�s�n haqq�d�s) elnevez�s is. Mindk�t elnevez�s hallhat� a mai Izr�elben, az elsõ ’ivr�t form�ban az �llam hivatalos nyelv�t, a m�sodik a bibliai h�bert jel�li. Palesztina ter�let�n a bronzkor–vaskor fordul�j�n (Kr. e. 1400–1200) lej�tsz�dott politikai v�ltoz�sok, etnikai v�ndorl�sok sor�n �trajzol�dott a nyelvi t�rk�p. Erre a korra tehetõ annak a folyamatnak a v�ge, melynek eredm�nyek�ppen a h�ber elv�lt a t�bbi �szaknyugati s�mi nyelvtõl, �s megjelent mint �n�ll�an besz�lt nyelv.

A nyelvt�rt�net szempontj�b�l a legr�gebbi, val�sz�nûleg m�g a k�sõ bronzkorb�l val� h�ber sz�vegek az Ex 15-ben �s a B�r 5-ben olvashat� po�tikus bibliai r�szletek. Klasszikus (bibliai) h�ber a nyelv�k, ugyanakkor sz�mos archaikus, azaz k�sõbben nem haszn�latos form�t tartalmaznak. A bibliai pr�zai sz�vegek alapj�n meghat�rozott klasszikus h�ber nyelv (Kr. e. 1000–587) a po�tikus r�szben gyakran elt�rõ nyelvtani �s sz�kincsbeli v�ltozatokat mutat. Megfigyelhetõ a sz�haszn�lat folyamatos v�ltoz�sa is a k�l�nb�zõ kor� sz�vegekben. A legr�gebbi Bibli�n k�v�li h�ber sz�veg a G�zer-napt�r a Kr. e. 10. sz�zadb�l (KAI 182; Jaro�, 1982:37–38).
A B�r 12:5–6-ban olvashat� t�rt�net alapj�n felt�telezhetõ, hogy l�teztek elt�rõ dialektusok a h�beren bel�l az �sz�vets�g kor�ban. Legal�bb k�t csoport k�l�nb�ztethetõ meg. Az �szaki – H. L. Ginsberg elnevez�s�vel az izr�eli – �s a d�li, azaz a j�dai. Leg�jabban a Zsolt�rok k�nyv�nek n�h�ny r�sze elemz�se alapj�n l�tszik bizony�tottnak a Bibli�ban is ez az elt�r�s. Az izr�eli h�ber dialektusnak Bibli�n k�v�li eml�kei pl. a sam�riai osztrakonok, melyek ed�nyt�red�kekre �rt adminisztr�ci�s dokumentumok Sam�ri�b�l a Kr. e. 8. sz�zadb�l (Reiner–Fischer–Lyon, 1924:239–243). Izr�el Kr. e. 722 k�r�li buk�sa ut�n az �szaki dialektus h�tt�rbe szorul. Ez, a buk�son k�v�l, k�sz�nhetõ m�g az assz�rok �ltal betelep�tett idegenek nyelvhaszn�lat�nak is (ld. k�sõbb). A j�dai h�bert, Szanh�rib jeruzs�lemi ostroma sor�n a t�rt�net�r� is megeml�ti – 2Kir 18:26.28 = �zs 36:11.13. Az �sz�vets�gi sz�vegek t�bbs�g�n k�v�l a Silo�m-felirat, ar�di osztrakonok �s a l�kisi levelek õrzik ezt a nyelvet (KAI 189, 190–199, Jaro�: 71–73, 82–90, 91–95; Aharoni, 1975). Ezek a korabeli sz�vegek seg�ts�get ny�jtanak a bibliai sz�vegek keletkez�s�nek min�l pontosabb meghat�roz�s�ban �s a h�ber nyelv fejlõd�snek vizsg�lat�ban (Waltke–O’Connor, 1990:13–15). Meg kell jegyezni azonban, hogy mindezek a vizsg�l�d�sok csak az irodalmi nyelvet �rinthetik, �s annak a h�tk�znapi besz�lt nyelvhez val� viszony�t nem t�rj�k fel, �gy ez ut�bbir�l nincs konkr�t inform�ci�.

J�da buk�sa, az elit lakoss�g kitelep�t�se �s idegenek megjelen�se a d�li orsz�gr�szben is az �ltal�nosan besz�lt nyelv megv�ltoz�s�t okozt�k. A visszat�r�s sor�n Babilonb�l magukkal hozott birodalmi ar�mi nyelv lett a hivatalos, ahogyan az az �szaki orsz�gr�szben is felt�telezhetõ, m�gis sem az irodalomb�l, sem a h�tk�znapi nyelvhaszn�latb�l nem veszett ki a h�ber (Rabin, 1987:1013). Ezt bizony�tj�k a fogs�g ut�n keletkezett bibliai k�nyvek, melyeket a k�sõi h�bernek nevezett nyelven �rt�k. (Kr. e. 6. sz. v�g�tõl az 1. sz. v�g�ig). A bibliai h�bernek ez a fokozata nem jelent �n�ll� nyelvet a kor�bbiakhoz k�pest, de n�h�ny von�s�ban m�r elt�r azokt�l (pl. keveri a pr�zai �s po�tikus elemeket; �j szavak, nyelvtani saj�toss�gok), �s sok ar�mi jellegzetess�get hordoz. M�sr�szt a Neh 13:24 alapj�n, a besz�lt nyelvet m�g mindig ugyan�gy j�dainak nevezt�k. Bibli�n k�v�li eml�kei a J�sua ben Sira k�nyve, �s a Qumr�nban tal�lt t�red�kek a Jubileumok k�nyv�bõl �s a 12 p�triarcha testamentum�b�l. Felt�telezhetõ, hogy az apokrif �s pszeudepigr�f k�nyvek is ezen a nyelven k�sz�ltek eredetileg, melyeket a kereszt�nys�g is haszn�latba vett. A Kr. e. 2. sz�zad v�g�n kialakul egy �j form�ja a nyelvnek, mely �tmenetet k�pez a bibliai h�ber �s a misnai h�ber k�z�tt. �rott eml�kei csak t�red�kekben maradtak fenn (Rabin, 1987:1016). Ez lehetett a domin�ns besz�lt nyelv 70-ig J�de�ban.

A misnai h�ber elsõ dokumentumai a Qumr�nban tal�lt �n. R�z tekercs �s Bar Kochba n�h�ny levele 132–135-bõl. Az igazi corpust a rabbinikus irodalom jelenti, ebbõl is a korai midr�sok �s a Misna. A bibliai h�bertõl sokban elt�rõ a nyelvtana �s a sz�k�szlete is. Sz�mos g�r�g �s ar�m eredetû sz� is megtal�lhat� benne (Segal, 1927:9–10).
Az ar�mi, majd az arab domin�nss� v�l�s�val a misnai h�ber teljesen kiszorult mind a besz�dbõl, mind az irodalomb�l. Majd a k�z�pkorban ism�t �j form�ban �li renesz�nsz�t. Legink�bb a k�lt�szetben (pijjut), de a komment�r- �s jogi irodalomban is megjelenik. Ez a k�z�pkori h�ber, mely ink�bb csak mint irodalmi nyelv volt haszn�latos, a 19. sz�zadban a cionizmus megjelen�s�vel besz�lt nyelvv� v�lik. Ez a folyamat Izr�el �llam �jkori megalap�t�s�nak lehetõs�g�vel betetõzõdik, �s a nyelv, meg�julva, ’ivr�t n�ven az elsõ sz�m� hivatalos nyelve lett az orsz�gnak. Meg�jul�s�t nyelv�szeti munk�latok sor�n nyerte el, s mai form�j�ban õrzi a bibliai sz�kincset �s a nyelvtan alapjait, ugyanakkor egyszerûs�d�tt, �s sz�kincs�ben is alkalmazkodott a modern korhoz.
A nyugati s�mi �b�c�, melyet a h�ber is haszn�l, 22 m�ssalhangz�b�l �ll. A mag�nhangz�kat csak ritk�n, �s akkor is m�ssalhangz�jelek seg�ts�g�vel (mater lectionis) jel�li. A nyomtatott h�ber Bibli�kban tal�lhat� mag�nhangz� jel�l�s (punktu�ci�) majd csak a Kr. u. 8–9. sz�zadt�l figyelhetõ meg (ld. lentebb). A kor�bbi k�p�r�s �talakult a k�p kezdõbetûj�t megtart� betû�r�ss�, mely a kir�lys�g kor�ban honosodik meg Izr�elben. �gy a h�ber betûknek �n�ll� jelent�s�k is van (pl. alef = �k�r, b�t = h�z), ugyanakkor sz�m�rt�kkel is b�rnak (pl. alef = 1, b�t = 2). Az �s�mi, vagy tudom�nyos n�ven paleo-h�ber �r�s eg�szen a Makkabeus-korig haszn�latban volt, sõt a samarit�nus Pentateuchos, b�r kicsit torzult form�ban, a mai napig õrzi. Az ar�mi nyelv terjed�s�vel az �n. kvadr�t-�r�s v�lik �ltal�noss�, m�r a Kr. e. 3–2. sz�zadt�l. Ennek tan�i a holt-tengeri tekercsek, melyeknek betûi m�r majdnem azonosak a ma is haszn�lt nyomtatott form�kkal. A h�ber sz�veget jobbr�l balra kell olvasni. A m�ssalhangz�k k�z�l a s�mi nyelvekre jellemzõen a h�berben is megtal�lhat�k a torokhangok (’alef, ’ain, ch�t, h�). Jellemzõ m�g a spir�ns hangz�k l�gy�tott ejt�se (pl. bv, pf, kch, tth).

A nyelv alapj�t a h�rom m�ssalhangz�b�l �ll� ig�k k�pezik. Szoros a kapcsolat az ig�k �s a fõnevek k�z�tt. Az azonos gy�kû szavak jelent�startalma minden esetben hasonl�, ugyanakkor egy-egy sz�t t�bb fogalom kifejez�s�re alkalmaznak. B�r az igerendszer idõi viszonylat�ban csak a cselekv�s befejezetts�ge (perfectum) vagy befejezetlens�ge (imperfectum) der�l ki, az alanynak a cselekv�sben bet�lt�tt szerepe alapj�n viszont h�t aspektus k�l�n�ztethetõ meg. (Ez a klasszikus megk�zel�t�se az igerendszernek, s b�r sok �j pr�b�lkoz�s l�tezik, teljes �s mindent �tfog� pontos rendszert m�g nem siker�lt kidolgozniuk a kutat�knak.) A magyar nyelvhez hasonl� saj�toss�ga a birtokos szem�lyragok haszn�lata, mind az ig�k, mind a fõnevek eset�ben, a t�rgyas igeragoz�s szerep�nek megfelelõ t�gyi suffixumok alkalmaz�sa, valamint a mondatszerkeszt�s sor�n a l�tige elhagy�sa.

A h�ber nyelv tudom�nyos ig�nyû feldolgoz�sa a Kr. u. 10. sz�zadban kezdõdik, amikor Szaadja G�on meg�rja az elsõ h�ber nyelvtant, arabul. A legjelentõsebb zsid� nyelv�sz Rabbi David Qimchi (1160–1235), akinek nyelvtana (Mikhlol) �s sz�t�ra (Sz�fer ha-sorasim) a k�sõbbi nyelv�szeti munk�k alapj�ul szolg�lt. A humanizmus, majd a reform�ci� �j lend�letet ad a h�ber nyelv tanulm�nyoz�s�nak, most m�r kereszty�n k�r�kben. 1506-ban jelenik meg J. Reuchlin De rudimentis hebraicis c�mû mûve, melynek szaksz�haszn�lata r�szben m�ig is meghat�roz�. A 17–18. sz�zadban J. Buxtorf �s A. Schultens munk�ss�ga jelentõs, akik m�r a korban j�l ismert arab nyelvvel is �sszevetik a h�bert. Ma is alapmûk�nt haszn�lt korszerû nyelvtant k�sz�t el a 19. sz�zad elej�n a kiv�l� nyelv�sz, W. Gesenius. K�nyv�t hal�la ut�n t�bbsz�r is �tdolgozt�k, a haszn�latban l�võ 22–28. kiad�st E. Kautzsch. Gesenius nev�hez fûzõdik az elsõ n�met nyelvû h�ber sz�t�r elk�sz�t�se (1829–42), mely 17 kiad�sban �s sz�mtalan ut�nnyom�sban jelent meg. A 20. sz�zad elsõ fel�ben l�t napvil�got C. Brockelmann Grundriss der vergleichenden Grammatik der semitische Sprache I–II (1908–1913) �s H. Bauer–P. Leander Historische Grammatik der hebr�ischen Sprache (1922) munk�ja. Angolsz�sz nyelvter�leten, F. Brown–S. R. Driver–C. A. Briggs A Hebrew and English Lexicon of the Old Testament (1907) k�pviseli a sz�t�r�r�st. L. Koehler–W. Baumgartner Lexicon in Veteris Testamenti libros (1953) k�tnyelvû (n�met, angol), majd �jabb kiad�s�ban m�r csak n�met sz�t�ra a leghaszn�ltabbak k�z� tartozik.

Az ar�mi nyelv

Az ar�m, ar�mi n�v m�r a Kr. e. 2. �vezred elej�tõl ismert k�l�nb�zõ feliratokr�l Mezopot�mi�b�l. Itt m�g mint n�pn�v szerepel, �s az elsõ �n�ll� nyelveml�kek csak a damaszkuszi sz�khelyû Ar�m Kir�lys�g megalakul�sa ut�ni idõbõl (Kr. e. 9–8. sz�zad) maradtak fenn. A m�s-m�s helyeken tal�lt feliratok k�l�nb�zõ dialektusait k�pviselik a nyelvnek. Ezek k�z� tartozik t�bbek k�z�tt a Bar Hadad felirat, a Zakkir szt�l� �s a Deir ’Alla t�red�kek. Ez a r�gi ar�mi-nak is nevezett nyelvt�rt�neti korszak kb. Kr. e. 612-ig tartott, s az utols� �vsz�zadban fõk�nt az assz�r deport�l�si politik�nak k�sz�nhetõen az ar�mi sz�les k�rben elterjedt, s besz�lt nyelvv� v�lt (ld. 2Kir 18:26). A Babiloni Birodalom �rott nyelve ugyan az �jbabiloni volt, m�gis val�sz�nû, hogy m�r ebben az idõszakban az ar�mit haszn�lt�k besz�lt nyelvk�nt (Rabin, 1976:1025). K�rosz perzsa kir�ly Babilon megh�d�t�sa ut�n birodalma hivatalos nyelv�v� az ar�mit teszi. Ez�rt nevezik a nyelvnek ezt a korszak�t birodalmi ar�minak. India nyugati tartom�nyait�l Egyiptom legd�libb cs�csk�ig haszn�lj�k. Izr�el szempontj�b�l az Elephantinei levelek, a Wadi ed Daliyeh papiruszok �s az Ezsdr�s k�nyv�ben tal�lhat� hivatalos levelek, valamint a vel�k kapcsolatos megjegyz�sek (Ezsd 4:8–6:18; 7:12–26) tartoznak ebbe a korba. A nyelv hivatalos volta egyben stabiliz�l�d�s�t is jelenti, s a dialektusok is kisebb m�rt�kben k�l�nb�znek egym�st�l, mint az elõzõ korszakban. A perzsa birodalom buk�s�val ism�t jobban szegment�l�dik a nyelvhaszn�lat, �s �jabb dialektusok jelennek meg. A Kr. e. 200–Kr. u. 250-ig tart� k�z�par�minak nevezett korszak Izr�el sz�m�ra jelentõs nyelveml�kei a D�n 2:4–7:28; a qumr�ni Genezis apokriphon, a J�b targum, �n�k k�nyve, L�vi testamentuma �s a nabateus sz�vegek. A J�de�ban �ltal�nosan besz�lt h�bert csak a templom lerombol�sa ut�n v�ltja fel a palesztinai ar�mi, melyet a targumok �s a Bar Kochba-levelek t�bbs�ge õrz�tt meg. Galile�ban azonban m�r r�g�ta a helyi ar�mi dialektus volt haszn�latos (Mt 26:73). Ezt a nyelvj�r�st haszn�lt�k m�r a k�sõ ar�mi korszakban (250–1200) a Palesztinai Talmud �s a midr�sok �r�i is. A J�dea �s Galilea k�z�tti ter�let egy r�sz�n �ltek a samarit�nusok, akik szint�n egyedi ar�mi dialektust haszn�ltak (Macuch, 1965). A babiloni zsid� ar�mi a Babiloni Talmudb�l ismerhetõ meg, de a jemeni zsid�s�g �r�sos �s sz�beli eml�kei is jelentõs forr�sai ennek a dialektusnak. Nemr�gen k�l�n�tettek el egy zsid� irodalmi ar�mit ebbõl a k�sõi korb�l, mely fõk�nt bibliai sz�vegek ford�t�saib�l �ll. A kereszty�n palesztinai ar�mi, a sz�r (nesztori�nusok �s jakobit�k) �s a mandeus nyelv tartozik m�g ebbe a korba �s csoportba.

Az ar�mi nyelv egyes dialektusai m�g ma is �lnek. Damaszkuszt�l kb. 45 km-re fekvõ Ma’lula v�rosban �s a k�rnyezõ falvakban egy nyugati nyelvj�r�st besz�lnek. Irak �s Ir�n legd�libb r�szein a mandeust haszn�lj�k. Sz�ria �szaki �s T�r�korsz�g d�li r�sz�n a jakobita sz�r, Kurdiszt�nban pedig a nesztori�nus sz�r dialektust õrzik kisebb kereszty�n csoportok.

A bibliai ar�mi nyelv hangz�k�szlete �s jel�l�s�k megegyezik a bibliai h�ber�vel. Szavaik esetenk�nt megegyeznek, vagy csup�n hangz�elt�r�s figyelhetõ meg k�zt�k, ugyanakkor jelentõs �n�ll� sz�kinccsel rendelkeznek. Az egyik legjellegzetesebb k�l�nbs�g abban �ll, hogy m�g a h�ber a n�velõt a sz� elej�re, addig az ar�mi a sz� v�g�re teszi. Az igeragoz�si rendszer a mai besorol�s alapj�n a h�berben 7, m�g az ar�miban 8 iget�rzset k�l�nb�ztet meg.

Irodalom:

Aharoni, Y.: Ketubot Arad, Jerusalem, 1975. – Beyer, K.: The Aramaic Language, G�ttingen, 1986.
Donner, H.–R�llig, W.: Kanaan�ische und aram�ische Inschriften, 3 k�t. Wiesbaden, 1966–69. (KAI)
Jaro�, K.: Hundert Inschriften aus Kanaan und Israel, Fribourg, 1982.
Kaufman, S. A.: „Aramaic” in: Freedman, D. N., ed., The Anchor Bible Dictionary IV. 1992. 173–178. old.
Macuch, R.: Grammatik des samaritanischen Aram�isch, Berlin, 1965.
Polzin, R.: Late Biblical Hebrew, Harvard Semitic Monographs 12, Missoula, 1976.
Rabin, Ch.: „Hebrew and Aramaic in the First Century”, in: Reiner, G. A.
Fischer, C. S.–Lyon, D. G., 1924 Harvard Excavations at Samaria 1908–1910, Cambridge, 1976. 2. k�tet.
Safrai, S.–Stern, M., eds., The Jewish People in the First Century II. CRINT I/2. 1987. 1007–1039. old.
Schmitz, P. C.: „Early History of Hebrew”, in: Freedman, D. N., ed., The Anchor Bible Dictionary IV. 1992. 205–206. old.
Segal, M. H.: Misnaic Hebrew, Oxford, 1927.
Segert, S.: Grammatik des biblischen Aram�isch, Leipzig, 1973.
Waltke, B.–O’Connor, M.: An Introduction to Biblical Hebrew Syntax, Winona Lake, 1990.