3. Vall�sos �s politikai p�rtok, szekt�k.

J�zus �s az apostolok kor�ban a vall�sos �s politikai p�rtok k�z�l a farizeusok �s a sadduceusok p�rtj�t kell megeml�teni, minthogy az �jsz�vets�g is megeml�kezik r�luk. Vel�k kapcsolatban kell sz�lni a nagytan�csr�l vagy szanhedrinrõl, �s ugyancsak meg kell eml�kezni a legnevezetesebb zsid� szekt�r�l az essz�neusok vagy qumraniak k�z�ss�g�rõl. Eredet�k a hell�nizmus kor�ra ny�lik vissza. Hell�nizmuson azt az eszme�ramlatot �rtj�k, mely Nagy S�ndor hal�la ut�n az õsi g�r�g kult�r�t, annak irodalmi, mûv�szeti �s tudom�nyos kincseit elterjesztette a Nagy S�ndor-i birodalom n�pei k�z�tt. Maga R�ma �s a r�mai birodalom is mint a diadochusok uralm�t felv�lt� imperium annyira teleitat�dott ezzel a szellemis�ggel, hogy nemcsak jogi, hanem szellemi �r�k�se is lett �s R�m�ban nem latinul, hanem g�r�g�l besz�ltek �s a g�r�g �letform�t ut�nozt�k. �rthetõ teh�t, hogy ez a szellemi mozgalom nem �llt meg Palesztina hat�rain�l. Minthogy Palesztina szerves r�sze volt a vil�gbirodalomnak, melynek hivatalos kult�rprogramja a hell�nizmus volt, az eszme�ramlattal szemben a zsid�s�g r�sz�rõl k�tf�le magatart�s alakult ki. Voltak, akik politikai, gazdas�gi �s az egy�ni �rv�nyes�l�s �rdekeit szem elõtt tartva hajlottak a hellenista eszmevil�g �s �letforma fel� m�g bizonyos vall�si megk�t�tts�gek felad�sa �r�n is. Voltak viszont, akik felismert�k a hell�nista szeml�let �s az �sz�vets�gi szeml�let �sszeegyeztethetetlens�g�t �s �ppen vall�si okokb�l mereven elz�rk�ztak a hell�nizmus mindenfajta megnyilv�nul�sa elõl. Ez ut�bbiak k�z�tt kereshetj�k a farizeusok �s essz�neusok õseit, m�g az elõbbiek k�z�tt a szadduceusok�t. Az egyes csoportok �les sz�tv�l�sa term�szetesen lass� folyamat volt, de meggyors�totta �s v�gleges�tette ezt a sz�tv�l�st mindk�t szeml�let abszol�t ig�nye. Keny�rt�r�sre akkor ker�lt sor, amikor Antiochus Epiphanes (Kr. e. 175–164) erõszakkal pr�b�lta r�k�nyszer�teni a zsid�s�gra a pog�ny hitet �s erk�lcs�ket �s k�nz�sokkal, �ld�z�sekkel pr�b�lta megakad�lyozni a zsid�s�got a maga hit�nek �s õsi hagyom�nyainak megtart�s�ban. Ekkor t�rt ki az �n. makkabeusi h�bor�, melynek esem�nyeirõl a Makkabeusok 1. �s 2. k�nyve r�szletesen besz�mol. A nemzeti �s vall�si felszabad�t� harc a makkabeusok gyõzelm�vel v�gzõd�tt �s a Hasmoneus dinaszti�t juttatta uralomra. M�lt�n v�rhat� lett volna, hogy a cs�r�j�ban meglevõ politikai �s vall�si p�rtok visszafejlõdjenek, de �ppen ellenkezõje t�rt�nt. A Hasmoneus dinasztia tagjai ugyanis, akiket a farizeusok �s essz�neusok õsei juttattak uralomra, politikai �s gazdas�gi okokb�l nemcsak hogy nem z�rk�ztak el a hell�nista kult�r�j� n�pektõl, hanem sz�vets�geket �s kapcsolatokat �p�tettek ki, ami term�szetesen egy�ttj�rt bizonyos fok� alkalmazkod�ssal �s annak a hell�nizmusnak a besziv�rg�s�val, mely ellen a dinasztia õsei �let-hal�l harcot v�vtak. �gy nemcsak megerõs�d�tt mindk�t p�rt, hanem �lesen szembe is ker�lt egym�ssal. I. Johannes Hyrcanus (Kr. e. 135–104), mivel a farizeusok szigor�an ragaszkodtak a t�rv�ny elõ�r�saihoz �s vonakodtak politik�j�t t�mogatni, ny�ltan �t�llt a szadduceusok p�rtj�ra. Alexander Jannaeus (Kr. e. 103–76) alatt ny�lt harc t�rt ki a farizeusok �s az uralkod� k�z�tt s az uralkod� ezreket v�geztetett ki politikai �s vall�si ellenfelei k�z�l. A farizeusok elleni harc�val viszont az eg�sz n�p ellenszenv�t z�d�totta mag�ra. Hal�los �gy�n bel�tta, hogy a farizeusok s rajtuk kereszt�l a n�p j�indulata n�lk�l vesz�lyben van a dinasztia sorsa s feles�g�nek, Alexandr�nak (Kr. e. 75–66) v�gakaratak�nt hagyta meg, hogy b�k�lj�n ki a farizeusokkal. Alexandra teljesen �t is �llta a farizeusok p�rtj�ra, ezzel viszont maga ellen ingerelte az addig vezetõ szerepet bet�ltõ szadduceus p�rtot. Hal�la ut�n a k�t p�rt k�z�tt k�t gyermek�nek, II. Johannes Hyrcanus �s II. Aristobulus vezet�s�vel kit�rt a harc, melynek Pompeius hadj�rata vetett v�get, aki Kr. e. 63-ban elfoglalta Palesztin�t �s r�mai provinci�v� tette. Az essz�neusok ebbõl a villong�sb�l �s p�rtharcokb�l nagyon hamar kil�ptek. Mikor ugyanis megl�tt�k, hogy a makkabeusi h�bor� gyõzelme ellen�re eszmei veres�get hozott, t�ntetõleg kivonultak a puszt�ba s ott �lt�k szigor� rendi �let�ket.

a) Farizeusok.

B�r a farizeusokat mint a szadduceusok ellenp�rtj�t szoktuk emlegetni, val�j�ban sohasem alkottak szervezett politikai vagy vall�si p�rtot. A vall�sos elõ�r�soknak igyekeztek �rv�nyt szerezni az �let minden ter�let�n. Nemcsak a t�ra megtart�s�t ismert�k el magukra �s m�sokra n�zve is k�telezõnek, hanem azt az eg�sz t�rv�nyk�dexet is, amelynek kidolgoz�i az �r�stud�k voltak. Mivel a farizeusok voltak az �r�stud�k elveinek gyakorlati megval�s�t�i, az �r�stud�k majdnem kiv�tel n�lk�l a farizeusok p�rtj�hoz tartoztak, viszont a farizeusok nem voltak mind �r�stud�k. A farizeusok neve elk�l�n�tettet jelent, ami mag�ban hordozza azt a jellemvon�sukat, hogy elk�l�n�tett�k magukat mindazokt�l, akik vagy nem akart�k, vagy egyszerûen k�ptelenek voltak megtartani azoknak a szab�lyoknak v�gtelen t�meg�t, mely �tszõtte a farizeusok �s �r�stud�k vall�si, nyilv�nos �s mag�n�let�t. Nemcsak az idegeneket vetett�k meg �s n�zt�k le, hanem a zsid� k�zn�pet is. Ez�rt k�rdezi a farizeus �r�stud� J�zust�l azt, hogy ki az õ felebar�tja (Lk 10:29). Hihetetlen gõgj�k ellen�re a n�p elõtt nagy tiszteletnek �s n�pszerûs�gnek �rvendtek, hiszen a t�rv�ny tisztas�g�nak v�delmezõit l�tt�k benn�k, akik a szadduceusokhoz k�pest m�g mindig leereszkedõbbek voltak a n�p fel� s nem tartoztak a gyûl�lt r�maiak �s Herodes szek�rtol�ihoz az arisztokratikus �s fõpapi p�rthoz. Val�j�ban azonban l�lektelen szab�lyoknak l�lektelen megtart�i voltak, akiknek k�lsõ l�tszat-szents�ge lelki siv�rs�got �s gyakran t�rv�nyelleness�get takart. M�lt�n illet r�juk J�zus Krisztus jellemz�se: olyanok mint a meszelt s�r (Mt 23:27) �s �gy tulajdonk�ppen vakoknak vak vezetõi voltak (Mt 15:14). Nem lehet csod�lkozni azon, hogy szembe ker�ltek J�zussal �s J�zus is vel�k. Term�szetesen a farizeusok k�z�tt �pp �gy mint az �r�stud�k k�z�tt, akadtak, akik kerest�k az igazs�got �s az Isten ir�nti nagyobb hûs�g kedv��rt v�llalt�k a szigor� farizeusi �letet �s J�zus Krisztus tan�t�sa alapj�n az igaz ismeretre is eljutottak. Ilyen volt Nikod�mus, Arim�tiai J�zsef �s P�l apostol is.

b) Szadduceusok.

A szadduceusokat ellent�tben a farizeusokkal elsõ rendben kell politikai p�rtnak tekinten�nk �s csak m�sodsorban vall�si p�rtnak. Tiszt�n politikai, gazdas�gi �s �rv�nyes�l�si szempontok vezett�k õket abban, hogy a hell�nizmusnak t�g teret nyissanak �s a mindenkori uralkod�kat kiszolg�lj�k. Mint m�r eml�tett�k, az uralkod�k ugyanis csak a legfõbb hatalmat tartott�k meg maguknak, az �rny�khatalmat viszont �tengedt�k hûs�ges kiszolg�l�iknak. Ez a p�rt nem a n�p bizalm�ra �s a n�pszerûs�gre �p�tett, hanem az idegen hatalom erej�re s a tõl�k kapott politikai �s gazdas�gi hatalomra. Term�szetes teh�t, hogy elsõsorban a fõpapok �s az arisztokrat�k tartoztak ehhez a p�rthoz. Maga a p�rt elnevez�se is utal arra, hogy a p�rtnak azok a fõpapok voltak vez�rei, akik magukat Sad�k fõpapt�l sz�rmaztatt�k. D�vid �ltal kinevezett Sad�k fõpap nev�t ugyanis a g�r�g ford�t�s Sadduk-nak �rja s innen ered a sz�dokita vagy szadduceus elnevez�s. M�sodsorban azonban politikai magatart�suknak megfelelõen vall�si k�rd�sekben is k�l�nb�ztek a farizeusokt�l. A t�r�n k�v�l nem voltak hajland�k elismerni a farizeusok �ltal t�l�rt�kelt hagyom�nyt �s „t�rv�ny-ker�t�st”, viszont a t�r�t is a maguk politikai c�ljainak megfelelõen �rtelmezt�k �s t�g teret engedtek az idegen hell�nista szellem befoly�s�nak. Tagadt�k a felt�mad�st, a l�lek �s az angyalok l�t�t, amint errõl az �jsz�vets�g (Mt 22:23; Mk 12:18; Lk 20:27; ApCsel 4:1; 23:8) �s Flavius Josephus is tan�skodik (Zsid� h�bor� 2, 8, 14). Az õ kov�szukt�l �pp �gy �vja J�zus tan�tv�nyait, mint a farizeusok�t�l. (Mt 16:6.11). A szadduceusok p�rtja Kr. u. 70-ben Jeruzs�lem pusztul�s�val szûnt meg a fõpaps�g int�zm�ny�vel egy�tt.

c) Sz�nedrion vagy nagytan�cs.

J�zus kor�ban mag�ba foglalta a szadduceusokat, �r�stud�kat �s a v�neket. Mivel a v�nek az elõkelõ oszt�lyb�l ker�ltek ki, legnagyobbr�szt õk is a szadduceusok p�rtj�hoz tartoztak. A nagytan�csnak 70 tagja volt, feje pedig a 71-dik, a t�nyleges fõpap. A nagytan�csr�l elõsz�r mint gerousia-r�l (v�nek tan�cs�r�l) III. Nagy Antiochus level�ben t�rt�nik eml�t�s, melyet IV. Ptolomeus Filopatorhoz int�zett (Antiochus uralk. Kr. e. 223–187). A sz�nedrion n�v elõsz�r Nagy Herodes idej�n szerepel, b�r ebben az idõben a nagytan�csnak nem sok szerep jutott. Ann�l is ink�bb megn�vekedett jelentõs�ge a r�mai helytart�k idej�n, akik a helyi korm�nyzati hat�s�goknak saj�t legfõbb hatalmukt�l f�ggõen bizonyos �nrendelkez�si jogokat biztos�tottak. A sz�nedrion joghat�s�ga elvileg kiterjedt az eg�sz vil�gon �lõ zsid�kra, t�nylegesen azonban az �r J�zus kor�ban csak a Palesztina hat�rain bel�l �lõ zsid�k f�l�tt gyakorolta a legfõbb vall�si, b�r�i �s tan�t�i hatalmat. A fõtan�csot a fõpap h�vta egybe �s a her�desi templomban k�l�n �l�sterem szolg�lt az �l�sek megtart�s�ra. Rendk�v�li esetben azonban a fõpap h�z�ban is �sszegyûlhettek. �gy t�rt�nt J�zus Krisztus per�nek alkalm�val is (Mt 26:57kk.; Mk 14:52kk.). Megeml�tj�k m�g, hogy a szanhedrin n�v k�sõbbi eredetû �s a g�r�g sz�nedrion h�beres�tett form�ja.

d) Essz�neusok vagy qumr�niak.

B�r az �jsz�vets�g kifejezetten sohasem eml�ti õket, az �jabb tudom�nyos kutat�sok �ppen a holt-tengeri tekercsek felt�r�sa r�v�n gyakran emlegetik õket az �jsz�vets�g iratainak kialakul�s�val kapcsolatban. A holt-tengeri tekercsek felt�r�sa a szenz�ci� erej�vel hatott �s ennek k�vetkezt�ben sok sz�lsõs�ges �rt�kel�s l�tott m�r napvil�got, melyekkel kapcsolatban meg kell jegyezn�nk, hogy �ppen a felt�rt anyag feldolgozatlans�ga k�vetkezt�ben a tudom�nyos kutat�snak nincs m�g m�dj�ban v�gleges eredm�nyeket felmutatni. Amit az eddigi eredm�nyek alapj�n az essz�neus szekt�r�l nyugodt lelkiismerettel elmondhatunk, az az, hogy eredet�k a makkabeusi h�bor�ra �s a hithû zsid�s�gnak a gyõzelmet k�vetõ keserû csal�d�s�ra ny�lik vissza. A Damaszkuszirat tan�s�ga szerint ekkor k�ldte el Isten az Igazs�g Tan�t�j�t, akiben a csal�dott �s ki�br�ndult essz�neusok serege vez�rt kapott, s akinek vezet�s�vel Jonathan uralkod�sa alatt (Kr. e. 160–142) szak�tottak azzal a bûn�s vil�ggal, mely meggyõzõd�s�k szerint mindenest�l fogva a s�t�n uralma alatt �ll, �s kivonultak J�da puszt�j�ba, hogy ott szigor� �nmegtart�ztat�, im�dkoz� �s bûnb�n� �letet �ljenek. Sz�muk eleinte csek�ly volt, de a Hasm�neus dinasztia z�ll�s�vel, a hell�nizmus t�rh�d�t�sa miatt egyre t�bben csatlakoztak hozz�juk. I. Johannes Hyrcanus alatt (Kr. e. 134–104) �p�tik fel a mai Chirbet Qumranban a szerzetesi k�z�ss�g k�zponti �p�leteinek legnagyobb r�sz�t. Kr. e. 31-ben egy s�lyos f�ldreng�s romba d�nt�tte a telep�l�st �s ettõl kezdve 40 �ven �t – az archeol�giai leletek tan�s�ga szerint – nem lakt�k Chirbet Qumrant. Kr. e. 4 �s Kr. u. 6 k�z�tt kezdõdik a telep�l�s m�sodik szakasza Archelaus uralkod�sa idej�n. A harmadik szakasz Kr. u. 50–68-ig tart. E korszakra jellemzõ, hogy Chirbet Qumran az essz�neusok egyik sz�lsõs�ges nacionalista csoportj�nak, az �n. z�l�t�k-nak befoly�sa al� ker�lt. A k�zponti �p�leteket a r�maiak elleni h�bor�ban megerõs�tik �s Chirbet Qumrant az ellen�ll�s egyik fõf�szk�v� k�pezik ki. Kr. u. 68-ban azonban a r�maiak elfoglalj�k �s lerombolj�k. A menek�lõ essz�neusok ezidõt�jt rejtett�k irataikat a nemr�g felt�rt barlangokba.

Amit m�g felt�tlen�l el kell mondanunk r�luk, az az, hogy nõtlens�gben �s vagyonk�z�ss�gben �ltek. E jellemvon�sukat az�rt sz�ks�ges kiemelni, mert �lesen el�t az �sz�vets�gi ember �letszeml�let�tõl, aki mindenek f�l�tt becs�lte a csal�dot �s a gyermek�ld�st, valamint a f�ldi javakat Isten kegyelm�nek �s �ld�s�nak tekintette. A Jeremi�s pr�f�ta �ltal megj�vend�lt (31:31–34) �j sz�vets�g egyed�li tagjainak �nmagukat, mint a Vil�goss�g fiait ismerik el s kirekesztenek abb�l mindenkit. M�g a t�bbi zsid�t is mindenestõl a s�t�ts�g fiaihoz sorolj�k. Ennek a fajta �jsz�vets�gnek k�zvet�tõje, tan�t�ja �s szab�lyainak kidolgoz�ja az Igazs�g Tan�t�ja volt, akinek szem�ly�rõl vajmi keveset tudunk. A szekta irataib�l annyit meg�llap�thatunk, hogy �ronnak, k�zelebbrõl Sadok fõpapnak csal�dj�b�l sz�rmaz� pap volt, aki t�bbek k�z�tt az�rt is szak�tott a jeruzs�lemi templom hivat�sos paps�g�val, mert a fõpap a Hasmoneusok �ta nem a szent�r�sban elõ�rt �roni sz�rmaz�s� volt. Fell�p�se Jonathan alatt t�rt�nt, akit Alexander Balas fõpapnak is kinevezett Kr. e. 152-ben. Val�sz�nûleg õ az Igazs�g Tan�t�j�val szemben �ll� gonosz fõpap. Sajnos, a felt�rt anyag m�g el�gg� hi�nyos �s feldolgozatlan. Feldolgoz�sukat �s k�zz�t�tel�ket nagy �rdeklõd�ssel v�rja a tudom�nyos vil�g. Az eddigi eredm�nyekbõl a vall�st�rt�neti tudom�ny m�r b�tran mondhatja: az essz�neus szekta nem tekinthetõ Krisztus elõtti kereszt�nys�gnek, viszont seg�t meg�rteni azt a t�rt�neti �s vall�si vil�got, mely Krisztus tan�t�s�t befogadja. A szekta elrejtett iratainak t�bbek k�z�tt abban van korszakalkot� jelentõs�g�k, hogy meglevõ �sz�vets�gi k�ziratainkn�l mintegy 8–900 �vvel idõsebbek �s a hagyom�nyoz�s pontoss�g�t �s teljes megb�zhat�s�g�t igazolj�k.

Messi�s v�radalom J�zus Krisztus kor�ban

Az �sz�vets�gi kijelent�st�rt�net sor�n a pr�f�t�k �ltal Isten t�bbsz�r�sen meg�g�rte, hogy elk�ldi a szabad�t�t, a Messi�st, aki �ltal a bûnbe esett ember �let�nek alapvetõ probl�m�it megoldja. Isten pr�f�t�k �ltal adott �g�ret�t a zsid� n�p nemcsak hogy sz�mon tartotta, hanem beteljesed�s�t t�relmetlen�l v�rta is. Idõk sor�n azonban �ppen ennek a t�relmetlen v�rakoz�snak a k�vetkezt�ben szinte kisaj�t�totta mag�nak a meg�g�rt szabad�t�t �s tulajdonk�ppen m�r nem a bûnbeesett ember szabad�t�j�t v�rta, hanem a zsid�s�g nemzeti probl�m�inak megold�j�t. A zsid�s�g nemzeti probl�m�ja pedig a babyloni fogs�g �ta az elveszett f�ggetlens�g �s a megszûnt d�vidi kir�lys�g helyre�ll�t�sa, a gyûl�lt idegen hatalom ler�z�sa �s Isten uralm�nak egy olyan fajta helyre�ll�t�sa volt, amely a sokat h�borgatott �s sokat szenvedett zsid�s�got uralkod�v� teszi a n�pek felett. Az �sz�vets�gben meg�g�rt bûn rabs�g�b�l szabad�t� Messi�s helyett �gy alak�tott ki a zsid� n�p v�gya mag�nak egy politikai messi�st, aki a gyûl�lt idegen ig�b�l megszabad�tja a n�pet, aki fel�p�ti D�vid leomlott s�tor�t �s a zsid� n�p hatalm�t a n�pek f�l�tt isteni hatalommal elismerteti. J�zus kor�ra ennek a messi�snak a k�pe annyira beleiv�dott a n�p lelk�be, hogy az Isten �ltal k�ld�tt Szabad�t�t m�r nem voltak k�pesek felismerni.

J�zus Krisztus �let�nek kronol�gi�ja

Az evang�lium �r�i nem �letrajz�r�k voltak, nem is az volt a sz�nd�kuk, hogy J�zus Krisztus �letrajzi adatait kronol�giai szempontb�l sorrendben felsorakoztass�k az olvas� elõtt, hanem az, hogy bizonys�got tegyenek arr�l, hogy a N�z�reti J�zusban a pr�f�t�k �ltal meg�g�rt Szabad�t�t ismert�k fel. Õket J�zus Krisztus tan�t�sai �s cselekedetei gyõzt�k meg errõl, ez�rt ezeket �rj�k le, sokszor nem is kronol�giai, hanem logikai sorrendben, hogy e d�ntõ t�nyek felsorol�s�val m�sokat is r��bresszenek, hogy a meg�g�rt Szabad�t� a n�z�reti J�zus Krisztus. F�ldi �let�ben hangzottak el a tan�t�sok �s t�rt�ntek meg a cselekedetek, �gy term�szetesen keret�ket J�zus Krisztus f�ldi �let�nek f�bb �llom�sai (sz�let�se, nyilv�nos fell�p�se �s hal�la) k�pezik. Ezt a t�rt�neti keretet az evang�lium �r�i nemcsak hogy tiszteletben tartott�k, hanem bizonys�gt�tel�k hiteless�g�nek hangs�lyoz�s�ra �ssze is kapcsolt�k azokkal a nevezetes t�rt�neti esem�nyekkel, t�rt�neti szem�lyekkel vagy csillag�szati jelens�gekkel, melyek J�zus Krisztus f�ldi �let�ben voltak. Ennek k�sz�nhetõ az, hogy �vezredek t�vlat�b�l is meglehetõs pontoss�ggal rekonstru�lni tudjuk kronol�giailag is J�zus Krisztus �let�nek f�bb �llom�sait.

a) J�zus Krisztus sz�let�se.

J�zus Krisztus sz�let�s�nek idej�t az evang�liumok bizonys�gt�tele k�t t�rt�neti szem�lyhez, egy t�rt�neti esem�nyhez �s egy csillag�szati jelens�ghez k�ti. A Lk 2:1 szerint J�zus Krisztus Augustus cs�sz�r uralkod�sa alatt sz�letett, akinek uralkod�si idej�t a prof�n t�rt�net�r�sb�l ismerj�k: Kr. e. 27–Kr. u. 14-ig. �gy m�r kapunk egy keretet, melyen bel�l kell elhelyezkedni J�zus Krisztus pontos sz�let�si �v�nek. Ugyancsak Luk�cs evang�liuma (1:5) �s a Mt 2:1 egy�rtelmûen bizony�tj�k, hogy J�zus Krisztus sz�let�s�nek idej�n Palesztin�ban Nagy Herodes uralkodott. Nagy Herodes uralkod�s�nak ideje pedig Kr. e. 37–4-ig. A k�t adat egybevet�s�vel a Kr. e. 27–4-ig keret marad a tov�bbnyomoz�d�s ter�let��l.

Lk 2:2 szerint Augustus cs�sz�r rendelet�re J�zus Krisztus sz�let�s�nek idej�n n�psz�ml�l�st tartottak, melynek alkalm�val Quirinius korm�nyozta Syri�t. Ennek az �ssze�r�snak alkalm�val kellett M�ri�nak �s J�zsefnek N�z�retbõl Betlehembe menni�k, mivel D�vid h�z�b�l sz�rmazv�n, D�vid v�ros�ban, Betlehemben kellett eleget tenni�k �ssze�r�si k�telezetts�g�knek. J�llehet Her�des a r�maiak „bar�tja �s t�rskir�lya” volt, l�nyeg�ben hatalm�t �s minden�t a cs�sz�rnak k�sz�nhette s �gy term�szetes, hogy egy, a cs�sz�r �ltal elrendelt �s az õ k�pviselõje �ltal v�grehajtott n�psz�ml�l�s al�l nem vonhatta ki orsz�g�t m�g akkor sem, ha ez ebben az idõben nem volt r�mai provincia. A h�res Monumentum Ancyranum-ban maga Augustus cs�sz�r �ll�tja azt, hogy h�romszor �rta �ssze a r�mai polg�rokat: Kr. e. 28-ban, Kr. e. 8-ban �s Kr. u. 14-ben. Tacitus szerint Augustus hal�lakor megtal�lt�k saj�t kez�vel �rt „Breviarium imperii” c�mû feljegyz�seit is, melyben fel voltak t�ntetve a r�mai birodalom �sszes bev�telei, a r�mai polg�rok sz�ma, a katon�k sz�m, a t�rsorsz�gok �s provinci�k j�vedelme, ad�kivet�s stb. Nyilv�nval�, hogy ezek az adatok csak az eml�tett n�psz�ml�l�sok �tj�n voltak beszerezhetõk s a n�psz�ml�sok al�l a t�rsorsz�gok sem voltak felmentve. A h�rom n�psz�ml�l�s k�z�l m�r meglevõ keret�nkbe csak a Kr. e. 8-ban elrendelt n�psz�ml�l�s illik bele. Term�szetesen tudnunk kell, hogy maga a n�psz�ml�l�s v�grehajt�sa nem volt egyszerû �s fõleg gyors �s j� p�r �vet ig�nybe vett. A rendelet kiad�sa idõpontj�nak meghat�roz�s�val teh�t m�g nem hat�roztuk meg pontosan J�zus Krisztus sz�let�s�nek idej�t, viszont a tov�bbkeres�s keret�t Kr. e. 8–Kr. e. 4-re r�vid�tett�k. K�rd�s azonban m�g ezzel kapcsolatban az is, hogy hogyan viszonylik ehhez a kerethez Qurinius syriai leg�tuss�g�nak ideje. Quiriniusr�l tudjuk, hogy Kr. e. 12-ben consul volt s azt a szok�st is ismerj�k, hogy a t�voz� consul vagy proconsul lett egy szen�tusi provinci�ban, vagy leg�tus egy cs�sz�ri provinci�ban. Kr. u. 6–7 k�z�tti syriai leg�tuss�ga r�gen ismeretes, �jabb t�rt�neti kutat�sok azonban kimutatj�k, hogy Quirinius m�r Kr. e. 11–8 k�z�tt is lehetett leg�tus Syri�ban. Ez egybe is v�g az evang�liumnak azzal a bizonys�g�val, hogy a n�psz�ml�l�s elrendel�s�nek idej�ben Kr. e. 8-ban m�g õ korm�nyozta Syri�t. A n�psz�ml�l�st azonban csak ut�da, Saturninus fejezhette be, aki Kr. e. 8–6-ig volt Syria leg�tusa.

Nagy Herodes hal�l�nak �v�bõl �s Augustus n�psz�ml�l�si parancsainak idej�bõl m�g mindig nem tudjuk pontosan meghat�rozni J�zus Krisztus sz�let�s�nek �v�t. Mindenesetre a tud�sok ebbe az idõkeretbe (Kr. e. 8–4-ig) helyezik Krisztus sz�let�s�nek �v�t.

A Mt 2:9 J�zus Krisztus sz�let�s�vel �s a napkeleti b�lcsek tisztess�gad�s�val kapcsolatban megeml�kezik egy betlehemi csillagr�l, mely a h�rt a b�lcseknek tudtul adta. A csillag�szok, akik a betlehemi csillagot nem tartott�k mes�nek, megpr�b�ltak keresni egy olyan �gi t�nem�nyt a megadott idõkereten bel�l, mely a betlehemi csillagnak megfelel. Meg�llap�tott�k, hogy Kr. e. 7 m�sodik fel�ben a Jupiter �s Saturnus bolyg�k oly szorosan egy�tt �lltak, hogy egy csillagnak l�tszottak s �gy am�gy is erõs f�ny�k rendk�v�li m�don megn�vekedett. A feltûnõ jelens�g �ppen Palesztina felett volt j�l l�that�. Ennek alapj�n viszont m�r meg�llap�thatjuk megk�zel�tõ pontoss�ggal, hogy J�zus Krisztus az idõsz�m�t�s elõtti 7. �v m�sodik fel�ben sz�letett. A tud�sok m�r r�gen tudt�k, hogy idõsz�m�t�sunk kezdete nem egyezik teljesen J�zus Krisztus sz�let�s�vel. Ennek az az oka, hogy nem J�zus Krisztus sz�let�sekor hat�rozt�k el az emberek, hogy mostant�l kezdik az idõsz�m�t�st, hanem 600 �vvel k�sõbb, �s egy Dionysius Exiguus nevû r�mai ap�tra b�zt�k a napt�r �ssze�ll�t�s�t. Nem hib�ztathatjuk, hogy az akkori adatok �s mûszerek seg�ts�g�vel nem siker�lt pontosan meghat�roznia J�zus Krisztus sz�let�s�nek idej�t, sõt ink�bb dics�retet �rdemel, hogy csak ennyit t�vedett.

b) A nyilv�nos mûk�d�s megkezd�s�nek �ve.

Az evang�liumok bizonys�gt�tel�bõl kivehetõ, hogy Keresztelõ J�nos �s J�zus Krisztus nyilv�nos fell�p�se egy ugyanazon �ven bel�l t�rt�nt. Keresztelõ J�nos fell�p�s�nek �v�t pedig Lk 3:1–2 egy�b t�rt�neti utal�s mellett egy pontos adattal is megjel�li: Tiberius cs�sz�r uralkod�s�nak 15. �ve. A prof�n t�rt�net�r�s dokumentumaib�l tudjuk, hogy Tiberius Augustus ut�da volt. Augustus cs�sz�r Kr. u. 14. aug. 19-�n halt meg. Tiberius uralkod�s�nak 15. esztendeje teh�t Kr. u. 28. aug. 19-tõl Kr. u. 29. aug. 18-ig tartott. J�zus Krisztus nyilv�nos fell�p�se idej��l joggal tekinthetj�k a Kr. u. 29. �v elsõ fel�t, mert Keresztelõ J�nos fell�p�se kb. f�l esztendõvel megelõzte azt. Ennek nem mond ellent Lk 3:23 adata, mely szerint J�zus „mintegy 30 esztendõs” lehetett fell�p�sekor. Ezzel a meg�llap�t�ssal ugyanis az evang�lium �r�ja nem kronol�giai t�nyt akart r�gz�teni, hanem �rz�keltetni akarja, hogy J�zus Krisztus �let�nek abban az eszm�nyi szakasz�ban volt, amikor a tan�t�s megkezd�s�nek m�r nem volt Izr�el szok�sjogait s�rtõ akad�lya. Harmincadik �let�v�nek bet�lt�se elõtt senki sem lehetett tan�t� Izr�elben.

Vannak viszont, akik Tiberius uralkod�s�nak �veit nem Augustus hal�l�t�l sz�m�tj�k, hanem Kr. u. 12-tõl, amikor ugyanis az �regedõ Augustus maga mell� vette Tiberiust, mint t�rsuralkod�t. Ezek szerint Tiberius uralkod�s�nak 15. �ve �s �gy J�zus Krisztus nyilv�nos fell�p�s�nek ideje Kr. u. 27. lenne.

c) J�zus Krisztus nyilv�nos mûk�d�s�nek idõtartama.

A szinoptikus evang�liumok (Mt, Mk, Lk) �ltal elbesz�lt cselekm�nyek beilleszthetõk egy esztendõ idõkeret�be. Ebbõl ad�dott, hogy sok�ig J�zus Krisztus nyilv�nos mûk�d�s�nek idõtartam�t egy esztendõnek vett�k. Viszont, mint m�r eml�tett�k, �ppen a szinoptikus evang�liumok szerzõi voltak azok, akik a nyilv�nos mûk�d�s alatt elmondott tan�t�sokat �s v�ghezvitt csod�kat nem kronol�giai sorrendben, hanem sokszor logikai �sszef�gg�s�kben adt�k tov�bb.

J�nos evang�liuma viszont J�zus nyilv�nos mûk�d�s�vel kapcsolatban kifejezetten eml�t 3 h�sv�tot: a 2:13-ban – a k�nai menyegzõ ut�n –; a 6:4-ben – az �tezer ember megvend�gel�s�vel kapcsolatban –; �s v�g�l a 11:55 s k�vetkezõ r�szekben a szenved�s h�sv�tj�t. Az eml�tett 3 h�sv�thoz pedig legal�bb 2 �v sz�ks�ges s �gy J�zus Krisztus nyilv�nos mûk�d�s�nek is legal�bb 2 �vig kellett tartania, plusz m�g p�r h�napig, mely a megkeresztelked�st az elsõ h�sv�tt�l elv�lasztotta. J�nos evang�liuma az eml�tett 3 h�sv�ton k�v�l m�g h�rom �nnepet eml�t, melyek k�z�l csak kettõt nevez meg pontosan: a 7:2-ben a lombs�tor �nnep�t; a 10:22-ben a templomszentel�si �nnepet �s v�g�l az 5:7-ben egy n�vtelen �nnepet. Azok a tud�sok, akik J�zus Krisztus nyilv�nos mûk�d�s�nek idõtartam�t h�rom-h�rom �s f�l �vre teszik, ezt a megnevezetlen �nnepet is h�sv�tnak tartj�k. A k�rd�st eld�nteni nem lehet mai ismereteink alapj�n. J�zus Krisztus vagy 2 �s 1/2, vagy 3 �v 1/2 �vig mûk�d�tt nyilv�nosan.

d) J�zus Krisztus hal�l�nak �s felt�mad�s�nak �ve.

J�zus Krisztus hal�l�nak �v�t egy evang�lista sem mondja meg. K�tik ugyan ezt az esem�nyt is k�l�nb�zõ t�rt�neti szem�lyekhez, de ezzel is viszonylag csak egy t�g keretet hat�roznak meg, amelyen bel�l nem tudjuk hal�l�nak �v�t pontosan r�gz�teni: Tiberius cs�sz�r uralkod�s�nak idej�n (Kr. u. 14–37), mikor Poncius Pil�tus volt a helytart� (Kr. u. 26–36), Kajaf�s pedig a fõpap (Kr. u. 18–36). Az evang�liumok csak J�zus Krisztus hal�l�nak napj�t jel�lik meg. Minden evang�lium egyet�rt abban, hogy ez a p�nteki nap volt. A szinoptikus evang�liumok szerzõi szerint e p�ntek a Nisan h�nap 15. napj�ra esett, J�nos evang�liuma szerint pedig 14-re. Ez a l�tsz�lag ellentmond�s a haszn�latban levõ napt�rak elt�r�seiben l�tszik felold�dni. Csillag�szati �ton viszont kisz�m�that�, hogy a megadott idõkereten bel�l Nisan h�nap 14 vagy 15 mely esztendõkben esett p�nteki napra. Eszerint a Kr. u. 30. �s 33. �v j�het sz�m�t�sba.

Azok, akik a Kr. u. 30. �vet tartj�k Krisztus hal�la �v�nek �s nyilv�nos mûk�d�s�nek idõtartam�t 2 �s 1/2 �vnek veszik, Tiberius uralkod�s�nak idej�t t�rsuralkod�i tiszt�tõl sz�m�tj�k, uralkod�s�nak 15. �v�t Kr. u. 27-re teszik. Erre az idõre esn�k J�zus Krisztus nyilv�nos mûk�d�s�nek megkezd�se. Akik viszont a 33. �vet fogadj�k el �ll�t�suk megerõs�t�s�re, d�ntõ �rvk�nt hozz�k fel a golgotai s�t�ts�g (Mt 27:45) kronol�giai fix�l�s�t. Ebben holdfogyatkoz�st v�lnek felismerni. Val�ban volt Kr. u. 33. �prilis 3-�n (Nisan h� 14.) p�nteki napon 19.05 �r�t�l 21.50 �r�ig egy 7/12 nagys�g� holdfogyatkoz�s ezen a ter�leten, mely mindenben megfelel az evang�liumok bizonys�gt�tel�nek, kiv�ve a d�li idõpontot. Ezt a sz�ps�ghib�t azzal pr�b�lj�k kik�sz�b�lni, hogy Kr. e. 29-ben volt egy riadalmat keltõ napfogyatkoz�s d�li idõpontban Jeruzs�lem ter�let�n s a k�sei le�r� eml�kezet�ben a k�t esem�ny k�zti idõ elmos�dott, s �gy a d�li idõmegjel�l�st le�r� t�ved�snek minõs�tik. �rdemes megjegyezni egy k�lsõ t�rt�nelmi forr�s adat�t is. A Kr. u. 400 k�r�l �lt Johannes Malalas szerint J�zus felfesz�t�se Tiberius uralkod�sa 18. �v�nek 7. h�napj�ban t�rt�nt. Tiberius uralkod�s�nak 18. �ve Kr. u. 33. �v, melynek 7 h�napja m�rcius 17-tõl �prilis 16-ig tartott. De ha Tiberius uralkod�s�t Kr. e. 27-tõl sz�m�tjuk, akkor a Kr. u. 30. �v m�rcius 17-tõl �prilis 16-ig tart� h�napj�r�l van sz�.

Ezek szerint vagy a Kr. u. 30., de ink�bb a Kr. u. 33. �v J�zus Krisztus hal�l�nak, felt�mad�s�nak, mennybemenetel�nek �s a Szentl�lek kit�lt�s�nek az �ve.

Az apostoli kor fõbb esem�nyei �s kronol�gi�ja

J�zus Krisztus hal�la �v�nek meghat�roz�s�val az egyh�z sz�let�s�nek �v�t is meghat�roztuk, hiszen J�zus Krisztus hal�l�t k�vetõ harmadik napon felt�madt, majd ezt k�vette mennybemenetele, az elsõ p�nk�sd �nnep�n pedig a Szentl�lek kit�ltet�se �s P�ter bizonys�gt�tele nyom�n az elsõ, az õsgy�lekezet megalakul�sa Jeruzs�lemben. Mindezek az esem�nyek ugyanannak az �vnek idõkeret�be tartoznak. Minthogy a kutat�k v�lem�nye J�zus Krisztus hal�l�nak �v�re vonatkoz�an a Kr. u. 30. �s Kr. u. 33. �vre megoszlik, mintegy 3 �ves idõeltol�d�s az apostoli kor kronol�gi�j�n�l is megengedett.

A Kr. u. 33. �vet v�ve kiindul� pontnak, a Jeruzs�lemben levõ õsgy�lekezet �lete az apostolok vezet�s�vel Kr. u. 36-ig viszonylag nyugalmasan telik az ApCsel vonatkoz� tud�s�t�s�nak megfelelõen. Krisztus k�vetõit ebben az idõszakban a r�maiak r�sz�rõl h�borgat�s m�g nem �rte, hiszen m�g ezut�n is j� sok�ig a zsid� vall�s egyik szekt�j�nak tekintett�k s �gy m�g azokban a kedvezm�nyekben is r�szes�lhettek, melyet a zsid� vall�s, mint religio licita �lvezett. Ez az�ltal is �rthetõbbnek tûnik, hogy ebben az idõben a J�zus Krisztusr�l val� besz�d a zsinag�g�kban hangzik el azoknak az ajk�r�l, akik a Jeruzs�lemben t�rt�nt dolgoknak szemtan�i voltak, vagy a Jeruzs�lembe val� zar�ndokl�s alkalm�val kapcsolatba ker�ltek az apostolokkal �s az elsõ gy�lekezet tagjaival. Nyilv�nval�an az elsõ p�nk�sdi bizonys�gt�teln�l jelenlevõ sokas�gnak par�nyi r�sze volt jeruzs�lemi �s csak ez a kis r�sz k�pezte a jeruzs�lemi õsgy�lekezetet. A nagyobb r�szt az �nnepi zar�ndokok t�mege tette ki, akiknek vissza kellett t�rni�k �lland� lakhely�kre, a diaspor�kba. A zsid�s�g nagy t�mege ugyanis sz�tsz�rts�gban, diaspor�ban Palesztina hat�rain k�v�l �lt. A diaspora zsid�s�g 2 r�szre oszlott: voltak h�ber zsid�k �s hell�nista vagy g�r�g zsid�k. A h�ber zsid� diaspora K�z�p-Keleten volt a Tigris �s Eufrates vid�k�ig. M�r a babyloni fogs�g ut�n sok zsid� e vid�ken maradt. Nyelv�ket l�nyeg�ben megtartott�k, innen elnevez�s�k is. A hell�nista vagy g�r�g zsid�k ezzel szemben k�rnyezet�k nyelv�t �s kult�r�juknak nagy r�sz�t �tvett�k. Az egyiptomi a legnevezetesebb, hisz Egyiptom m�r Babylon t�mad�sai alkalm�val is mened�ket adott a zsid�knak (Jer 26:20; 43:1). Alexandria �s Leontopolis a legjelentõsebb hitk�zs�gek. Alexandri�ban j�tt l�tre az �testamentum g�r�g ford�t�sa, a Septuaginta (LXX), Leontopolisban pedig templomot is �p�tettek, persze nem azzal a sz�nd�kkal, hogy az elpusztult jeruzs�lemi templomot helyettes�ts�k. M�g a jeruzs�lemi templom �llt �s benne a kultusz folyt, minden zsid�, a diasporai is azon igyekezett, hogy �let�ben legal�bb egyszer elmenjen a jeruzs�lemi templomba s ott �ldozatot mutasson be.

A diaspora-zsid�k mellett a prozelit�k is n�velt�k a k�lf�ld�n �lõ �testamentumi hitûek sz�m�t. Prozelit�kon a pog�nyokb�l zsid� hitre t�rteket �rtj�k. A prozelit�knak is k�t csoportja volt, aszerint, hogy enyh�bb vagy szigor�bb t�rv�ny megtart�s�ra k�telezt�k el magukat: a kapuk prozelit�i (enyh�bb) �s az igazs�g prozelit�i (szigor�bb). E korban alig volt olyan v�ros a r�mai birodalomban, ahol ne lett volna diaspora, zsinag�ga �s prozelit�k. Mag�ban R�m�ban is ezr�vel voltak prozelit�k. A politheista, zavaros erk�lcsû �s vall�s� r�mai vil�gban, minden g�ny �s megvet�s ellen�re, a monotheista �s tisztaerk�lcsû zsid� vall�s bizonyos elismer�st �s rokonszenvet v�vott ki mag�nak s mindezekkel nagyban hozz�j�rult nemcsak a zsid�s�g, hanem a pog�nys�g k�r�ben is a talaj elõk�sz�t�s�hez a kereszty�ns�g sz�m�ra.

A zsid� vall�s azonban nem sok�ig õrizgette v�dõsz�rnyai alatt Krisztus k�vetõit. Az eml�tett k�r�lm�nyek folyt�n nagyban hozz�j�rult ahhoz, hogy az evang�lium h�re megelõzze az apostolokat, de hivatalos vezetõi vigy�ztak arra, hogy min�l kevesebb k�vetõje legyen az „�j hitnek” a zsid�k k�z�l. Ez�rt, mihelyt m�d ny�lt r�, megkezdt�k Jeruzs�lemben Krisztus evang�lium�nak �s k�vetõinek �ld�z�s�t. Poncius Pil�tus helytart�s�ga idej�n (Kr. u. 26–36), aki kifejezetten gyûl�lte a zsid�kat, nem igen t�rt�nhetett nagyobb ar�ny� erõszakos megmozdul�s, de Pil�tus let�tele ut�n (Kr. u. 36) Vitellius (35–39), Syria leg�tusa, aki nagy bar�tja volt a zsid�knak, Marcellust tette meg Palesztina helytart�j�v�, aki �gy l�tszik �ppen ez�rt, szemet h�nyt a zsid�k belsõ �nb�r�skod�sa �s hatalmaskod�sa felett. A nagytan�cs Poncius Pil�tus buk�s�val egy�bk�nt is nyeregben �rezte mag�t. Ezzel magyar�zhat� Istv�n v�rtan� kiv�gz�se �s az ezt k�vetõ nagyar�ny� �ld�z�s, mely sor�n a nagytan�cs m�g Damaszkuszra is kiterjesztette hatalm�t. E megfontol�sok alapj�n a kutat�k nagy t�bbs�ge P�l apostol megt�r�s�t a Kr. u. 37. �vre teszi.

�ppen ezek �ltal az �ld�z�sek �ltal k�nyszer�tette ki maga a zsid�s�g az õsgy�lekezet misszi�i tev�kenys�g�t, hiszen mind az apostolok, mind az õsgy�lekezet tagjai k�nytelenek egy idõre elhagyni Jeruzs�lemet. A sz�tsz�r�dott õsgy�lekezet igen sok �j gy�lekezetet sz�lt, nemcsak Palesztina ter�let�n, hanem k�rny�k�n is. Ezek k�z�l a legnevezetesebb az antiochiai gy�lekezet volt, mely P�l k�sõbbi misszi�i �tjainak is kiindul� pontja. Mindenesetre mire az apostolokat ism�t Jeruzs�lemben tal�ljuk, m�r az �j gy�lekezetek sokas�ga k�zpontnak tekinti Jeruzs�lemet. P�ter �s az apostolok rendszeresen l�togatj�k ezeket a gy�lekezeteket. Ez a nagy �ld�z�si hull�m az idõsebb Jakab I. Herodes Agrippa �ltali kiv�geztet�s�ben �ri el tetõfok�t. Maga Herodes Agrippa is azzal igyekezett a zsid�k j�indulat�t megnyerni, hogy Krisztus k�vetõit �ld�zte. Ezek az esem�nyek Kr. u. 37–42-ig, ill. 44-ig helyezhetõk el. Ebben az idõben ugyanis a vil�gt�rt�nelmi esem�nyek is lehetõs�get adtak ezekre a zavarg�sokra. Az erõskezû Tiberius cs�sz�rt (14–37) az õr�lt Caligula (37–41) k�vette a tr�non, aki nem sokat t�rõd�tt a t�voli provinci�k sors�val. Caligula hal�lakor viszont I. Herodes Agrippa R�m�ban tart�zkodott �s nem kis r�sze volt abban, hogy a l�gi�k Claudiust (41–54) ki�lts�k ki cs�sz�rnak, aki h�l�b�l neki adta Palesztin�nak azt a r�sz�t is, mely eddig r�mai provincia volt (J�dea, Idumea, Sam�ria). Kr. u. 44-ben viszont meghalt I. Herodes Agrippa s ezzel Palesztina m�sod�zben is r�mai tartom�nny� lett, ahol ettõl kezdve a helytart�k tartott�k fenn a rendet. Mint P�l eset�bõl ismerj�k, zavarg�sok eset�n er�lyesen k�zbel�ptek �s a zsid�k csak a helytart�-v�ltoz�s sz�neteit tudt�k kihaszn�lni komolyabb �nk�nyesked�sre. �gy II. Ann�s Kr. u. 62-ben Festus hal�la ut�n bek�vetkezõ hosszabb interregnumot haszn�lta fel arra, hogy Jakabot, az �r testv�r�t a nagytan�ccsal hal�lra �t�ltesse �s megk�veztesse. Viszont �ppen e miatt fosztatott meg fõpapi tiszt�tõl.

Ugyancsak a Kr. u. 36–44-ig terjedõ idõkeretbe helyezhetj�k P�l apostol megt�r�s�t k�vetõ 3 �ves ar�biai tart�zkod�s�t, mely idõrõl nagyon keveset tudunk, de nyilv�nval�an P�l ez idõ alatt szerezte meg azokat az ismereteket, melyek az evang�lium hirdet�s�hez n�lk�l�zhetetlenek voltak. Mint eml�tett�k, a zsid�k �ld�z�se elõl Krisztus k�vetõi nagy sz�mban kerestek mened�ket Palesztina hat�rain k�v�l, ahov� a nagytan�cs keze m�r nem �rt el. �gy ezt a 3 �ves idõszakot nem sz�ks�ges P�l apostol �let�ben a mag�nos medit�ci�k kor�nak tekinteni, hanem �ppen a kereszty�n k�z�ss�gbe val� bekapcsol�d�s ideje lehetett ez annyival is ink�bb, mert Damaszkuszb�l val� menek�l�sekor is az ottani gy�lekezet tagjai seg�tik s mikor innen felmegy Jeruzs�lembe, Barnab�s m�r �gy mutatja be, mint aki a gy�lekezetekben kipr�b�lt k�vetõje Krisztusnak. Ezekkel az esem�nyekkel z�r�dott Kr. u. 39-ben P�l apostol �let�nek az a 3 �ves idõszaka, amelyet nyilv�nval�an a v�dettebb ter�leteken levõ gy�lekezetekben t�lt�tt. Kr. u. 40–43-ig P�l apostol sz�lõv�ros�ban, Tarzusban tart�zkodik, val�sz�nûleg itt m�r az evang�lium hirdetõje, de errõl az idõszakr�l sem tudunk semmi k�zelebbit.

A pog�ny misszi� korszak�t Kr. u. 44-tõl sz�m�thatjuk, j�llehet annak elõfelt�teleit m�r a Kr. u. 36–44-es idõszak megteremtette. Nemcsak az�ltal, hogy az �ld�z�sek sor�n az õsgy�lekezetek tagjai pog�ny ter�letekre ker�ltek, nemcsak P�l megt�r�se �s Krisztusi hit�ben val� megerõs�d�se �ltal, hanem az �ltal az elvi jelentõs�gû t�ny �ltal is, hogy P�ter l�tom�sba isteni parancsot kapott, hogy pog�nyokat is be lehet venni az egyh�zba minden k�l�nbs�gt�tel n�lk�l �s ennek alapj�n felvette az elsõ pog�nyt, Korn�liust �s csal�dj�t a krisztusi hit k�z�ss�g�be. Ezek ut�n sem elvileg, sem gyakorlatilag nem volt semmi akad�lya a pog�ny misszi�nak. Az pedig, hogy Kr. u. 44-ben I. Herodes Agrippa hal�la ut�n eg�sz Palesztina ter�lete �jb�l r�mai provincia lett, csak fokozta az evang�lium terjed�s�nek �s terjeszt�s�nek lehetõs�g�t.

Antiochi�ban m�r �gy tal�lkozunk P�l apostollal, mint Barnab�s munkat�rs�val. Claudius cs�sz�r uralkod�sa idej�n kit�rt �hins�g alkalm�val e gy�lekezetek szeretetadom�nyait Barnab�s �s P�l viszik Jeruzs�lembe. Kronol�giailag ennek az �hins�gnek az idõpontj�t nem tudjuk pontosan meghat�rozni, mert Claudius cs�sz�r idej�n a birodalom ter�let�n t�bbsz�r is volt �hins�g, s a rendelkez�sre �ll� adatok nem kiel�g�tõek. A legnagyobb val�sz�nûs�g szerint P�l apostolnak e m�sodik jeruzs�lemi �tja Kr. u. 44-ben lehetett.

P�l apostol elsõ t�r�tõ �tja sor�n (Kr. u. 45–48) jelentkeztek mindazok a jellegzetess�gek, melyek az apostoli kort meghat�rozz�k. Minden egyes helyen az igehirdet�st a zsinag�g�ban kezdik, tiszteletben tartva az �sz�vets�gi n�p elõjogait, viszont amikor itt elutas�tj�k az evang�liumot, b�tran hirdetik azt a pog�nyoknak, a n�lk�l, hogy a zsid� vall�s terheit nyakukba rakn�k. Ebbõl a t�nybõl k�vetkezik, hogy tiszt�z�dnia kell nemcsak a zsid� vall�s �s a kereszt�nys�g viszony�nak, hanem a kereszt�nys�gen bel�l is a pog�nyokb�l lett kereszty�nek �s a zsid�kb�l lett kereszty�nek viszony�nak. A kereszty�ns�g �s a zsid� vall�s viszony�t maguk a zsid�k d�nt�tt�k el az �ltal, hogy kivetett�k maguk k�z�l az evang�liumot �s annak k�vetõit. Sõt m�r az elsõ t�r�tõ �t alkalm�val l�pten-nyomon �rz�kelhetõ v�daskod�saikkal a r�mai hat�s�gok elõtt, �lesen megk�l�nb�ztett�k magukat a kereszty�nektõl �s elõk�sz�tett�k a hangulatot a k�sõbb R�ma r�sz�rõl fell�põ �ld�z�sekre. A zsid�kb�l lett kereszty�nek egy r�sze nem tudott �s nem is akart szak�tani az �sz�vets�gi n�p elõ�r�saival s �gy v�lte, hogy ezek a pog�nyokb�l megt�rtekre n�zve is k�telezõk, mint ez annakelõtte a prozelit�k eset�ben fenn�llt. A zsid� kereszty�nek e csoportj�n�l a hagyom�nyhoz val� ragaszkod�s dikt�lta ezt a magatart�st. Ezeket meggyõzte az apostoli zsinaton (Kr. u. 49) P�ter apostol szava, mely nem az emberi teljes�tm�nyeket, hanem J�zus Krisztus kegyelm�t �ll�tja elõt�rbe (ApCsel 15:11). V�geredm�nyben az apostoli zsinat azt a d�nt�st hozta, hogy a zsid� kereszty�nek tarts�k tov�bbra is tiszteletben õsi hagyom�nyaikat, de ezt a pog�nyokb�l lett kereszty�nek sz�m�ra ne tegy�k k�telezõv�. A b�k�s egym�s mellett �l�s lehetõs�g�t az�ltal biztos�tott�k, hogy a zsid� kereszty�nek megbotr�nkoztat�s�nak elker�l�s�re megtiltott�k a pog�ny kereszty�neknek a b�lv�nyh�sb�l val� ev�st, a par�znas�got, a fullasztottnak �s a v�rnek ev�s�t. Ezzel a pog�ny-kereszty�nek �s a zsid�-kereszty�nek viszonya rendezõd�tt volna, ha nem lett volna a zsid�-kereszty�neknek egy m�sik csoportja, akik az�rt lettek kereszty�nn�, hogy a kereszty�neket megnyerj�k a zsid�s�gnak. Ezek m�r ink�bb politikusok voltak �s egy hamis messi�s-fogalomb�l t�pl�lkoztak n�zeteik. Vallott�k, hogy zsid�v� kell lenni elõsz�r valakinek ahhoz, hogy kereszty�n lehessen. Ez az a r�sz, amely nem nyugodott meg az apostoli zsinat ut�n sem. Õk az �n. j�daist�k, akik n�ha m�g az apostolokat is megk�rny�kezik, s akik ellen P�l apostol leveleiben leg�lesebben harcol. A zsid�-kereszty�ns�g, pog�ny-kereszty�ns�g �s a zsid�s�g viszonya v�g�rv�nyesen csak Jeruzs�lem pusztul�s�val rendezõd�tt az�ltal, hogy a zsid�s�g politikai v�radalmai egyidõre sz�tfoszlottak, a templom pusztul�s�val megszûnt a paps�g �s az �ldozat s a zsid� kereszty�nek nem tartott�k magukra n�zve k�telezõnek t�bb� az elõ�r�sok megtart�s�t, hanem beolvadtak a pog�nyokb�l lett gy�lekezetekbe. A probl�ma megold�s�t a term�szetes nemzed�kv�lt�s is nagyban seg�tette.

P�l apostol m�sodik t�r�tõ �tja (Kr. u. 49–52) tulajdonk�ppen nem is t�r�tõ�tnak indult, hanem a m�r megalap�tott gy�lekezetek megerõs�t�s�t c�lozta. Az �t sor�n P�lt �jszakai l�tom�sban arra ind�tja a L�lek, hogy �zsia ter�let�rõl �tj�jj�n Eur�p�ba. Ennek az �tnak az Eur�pa ter�let�n megalap�tott gy�lekezetek (Filippi, Thesszalonika, Korinthus) korszakalkot� jelentõs�g�n t�l az volt a nagy eredm�nye, hogy m�dot ny�jtott a kereszty�n hitnek a g�r�g szellemmel �s filoz�fi�val val� hivatalos tal�lkoz�sra. Ugyanakkor ennek a tal�lkoz�snak az eredm�nytelens�g�t is megmutatta. P�l apostol ugyanis ez �tja sor�n eljutott Ath�nbe is a g�r�g kult�ra �s filoz�fia letûnõben levõ szellemi k�zpontj�ba. B�r Ath�n a Kr. u. I. sz�zadban m�r sokat vesztett r�gi nagys�g�b�l, m�gis egyetlen r�mai sem nevezhette mag�t igaz�n mûveltnek, ha legal�bb egy bizonyos idõt nem t�lt�tt ebben a v�rosban tudom�nyos �s filoz�fiai tanulm�nyokkal. A filoz�fia ter�let�n ebben az idõben k�t nagy uralkod� ir�nyzat volt Ath�nben �s �ltal�ban a birodalom ter�let�n: sztoikus �s epikureus ir�nyzat.

A sztoikusok Zeno elveit k�vett�k, aki Kr. e. 300-ban mûk�d�tt Ath�nben s materialista gondolkod� volt. A sztoikusok szerint csak az a val�s�g, aminek testi, anyagi szubsztanci�ja van. Az istens�g a mindens�get �that� erõ. A vil�gban minden t�rv�nyeknek megfelelõen t�rt�nik. V�letlen nincs. Minden al� van vetve a sorsnak (anank�). A b�lcs arra t�rekszik, hogy fel�l emelkedjen minden �rz�ki hat�son. F�jdalmat �rez ugyan, de nem panaszkodik miatta, a kellemest �rz�keli, de nem �r�l neki. Nem izgatja, hogy az emberek becsm�rlik, vagy magasztalj�k-e. Nem ismer r�szv�tet a nyomorultak ir�nt, de a maga sz�m�ra sem ig�nyel rokonszenvet. E t�rekv�sek �tj�n jut el az ataraxia, az �rz�sektõl nem zavart ked�ly �llapot�ra, mint legfõbb erk�lcsi er�nyre. Ennek ellen�re erk�lcsi elveik – fõleg Menander� (Kr. e. 342–291) – l�tszatra igen sz�pek voltak. Menander besz�l elõsz�r a lelkiismeretrõl az etik�ban.

Az epikureist�k nev�ket Epikuros ut�n kapt�k, aki Kr. e. 306-ban Ath�nben b�lcseleti iskol�t alap�tott. K�zd�tt a vall�s ellen. Az istenek l�tez�s�t elm�letben nem vitatta, gyakorlatilag azonban atheista volt. Ez az ir�nyzat �gy v�lte, hogy a mindens�g l�t�t abszolut v�letlennek k�sz�nheti. A l�lek test a testben, s nem halhatatlan. Az ember boldogs�ga az �rz�ki �lvezetekben van. Az �lvezet kezdete �s c�lja az �letnek. Ker�lni kell azt, ami nem okoz �lvezetet. A magatart�s ir�nymutat�ja a helyes �nz�s. A b�lcset az emeli a k�z�ns�ges ember f�l�, hogy tart�sabban �s intenz�vebben tudja �lvezni az �letet. Mindk�t iskola v�geredm�nyben ismeretelm�leti �s erk�lcsi szkepticizmusba torkollott.

P�l apostol ath�ni besz�d�t ma is �gy tartj�k nyilv�n mint klasszikus remeket. A filoz�fiai ir�nyzatokban j�ratos �s �jra v�gy� g�r�g arisztokr�cia elõtt azonban nem volt sikere. Nem formai, hanem tartalmi szempontb�l. Azoknak, akik filoz�fiai fejteget�sekhez, emberi okoskod�sokhoz voltak szokva, az evang�lium m�g e csiszolt form�ban is bolonds�gnak hatott. P�l besz�de nem volt eredm�nytelen, hiszen Luk�cs szerint (ApCsel 17:34) az areopagita Dienes �s n�melyek hittek az evang�liumnak. Viszont ugyanez a besz�d az emberi b�lcsess�g �s az evang�lium tal�lkoz�s�nak eredm�nytelens�g�t is megmutatta.

P�l apostol harmadik t�r�tõ �tja (Kr. u. 53–58) m�dot ny�jtott �ppen Ef�zusban a pog�ny vall�s hivatalos vezetõivel val� olyan tal�lkoz�sra, mint a m�sodik �t a filoz�fia k�pviselõivel. Ef�zus lak�inak sz�ma szerint k�zvetlen R�ma �s Alexandria ut�n k�vetkezett: kb. 250 000. Sz�khelye volt az Asia provinci�nak. H�res volt a vil�g csod�jak�nt emlegetett Artemis (Diana) szent�ly�rõl, ahov� �venk�nt t�zezrek zar�ndokoltak. �gy nemcsak politikai, hanem vall�si k�zpont is volt. Az evang�lium hirdet�s�nek sikere kiv�vta P�l ellen az Artemis templom papjai �s a zar�ndokokb�l �lõ ez�stmûvesek haragj�t, hiszen a kereszt�nys�g nemcsak a pog�ny istenekbe vetett hitet ingatta meg, hanem a vall�sb�l �lõk kereset�t is nagyban cs�kkentette. Ez�rt l�z�totta fel egy Demetrius nevû ez�stmûves P�l ellen a csõcsel�ket. Ez volt az elsõ komoly jele annak, hogy nemcsak a zsid� vall�s vezetõi l�tnak nagy vesz�lyt a kereszt�nys�gben, hanem a pog�ny vall�sokb�l �lõk is. Ebbõl m�r �rthetõ, hogy egy �vtized m�lt�n mi�rt tudott olyan nagy m�reteket �lteni a kereszty�n�ld�z�s. E harmadik t�r�tõ �tja sor�n �rta P�l apostol Kr. u. 53–54-ben a Galata levelet, Kr. u. 55–56-ban az 1. Korinthusit, Kr. u. 57-ben a 2. Korinthusit �s Kr. u. 58-ban a R�mai levelet.

Az apostoli kor z�r�szakasz�t nyugodtan nevezhetj�k az �ld�z�sek kor�nak. Nemcsak az�rt, mert erre az idõre esik P�l apostol caesareai fogs�ga (Kr. u. 58–60), majd fogolyk�nt r�mai �tja (Kr. u. 60–61) �s Jakab apostol m�rt�rhal�la (Kr. u. 62), hanem az�rt is, mert Kr. u. 64-ben N�r� uralkod�sa idej�n R�ma f�lgy�jt�s�val a kereszty�neket v�dolt�k s �gy az �llam r�sz�rõl hivatalosan is olyan ar�ny� �ld�z�s indult meg, mely t�meges m�rt�rhal�lt k�vetelt. Ekkorra �rlelt�k meg gy�m�lcs�ket a zsid�k �s pog�nyok v�daskod�sai, melyek sor�n a kereszty�neket istentelens�ggel, �llam- �s cs�sz�relleness�ggel r�galmazt�k. Az �ld�z�s azonban – b�r nagysz�m� �ldozatot k�vetelt – val�j�ban haszn�ra volt Krisztus n�p�nek, mert pr�b�ra tette a h�võk hit�t, felkeltette sokakban az �rdeklõd�st az evang�lium ir�nt, a zsid� vall�st�l �s a politikai hatalomt�l is �ld�zve nyilv�nval�v� lett, hogy nem emberi csoportosul�s ez, hanem Krisztus k�vet�s�re a Szentl�lek �ltal elh�vott szeretetk�z�ss�g, melyen a poklok kapui sem vehetnek erõt, am�g ez marad. A Jelen�sek k�nyv�nek csod�latos l�tom�ssorozat�ban ez a bizonyoss�g sz�lal meg �s kap megerõs�t�st. Az �ld�z�sek hull�mai csak Domitianus cs�sz�r uralkod�sa (Kr. u. 81–96) ut�n csendesedtek le, de ezzel le is z�r�dik az apostoli kor. A hagyom�ny szerint ezen �ld�z�sek egyik�nek lett �ldozata P�ter �s P�l apostol is. Vannak, akik �gy v�lik, hogy elsõ r�mai fogs�g�b�l kiszabadulva P�l m�g egy hisp�niai �s egy keleti utat is megtett m�rt�rhal�la elõtt. Az apostolok k�z�l a legmagasabb �letkort J�nos apostol �rte meg, ki Patmos szigeti sz�mûzet�se ut�n Ef�zusban �lt �s a hagyom�ny szerint Kr. u. 100-ban ott is halt meg. Csod�latos m�don az apostoli kor v�g�re a gy�lekezetek megerõs�dve �lt�k t�l a megpr�b�ltat�sokat �s Isten kegyelm�bõl m�g a jeruzs�lemi gy�lekezet sem pusztult el Jeruzs�lemmel egy�tt, mert a zsid� h�bor� kit�r�sekor (Kr. u. 66) mint nem k�v�natos elemeknek el kellett hagyniok a v�rost �s Pellaba vonultak.

Idõrendi t�bl�zat

Az idõsz�m�t�si adatok hozz�vetõlegesek �s t�j�koztat� jellegûek. Csup�n arra val�k, hogy egy bizonyos �ttekint�st ny�jtsanak �s nem teszik feleslegess� az egyes esem�nyekkel kapcsolatos tov�bbi r�szletes exegetikai, kort�rt�neti �s irodalomt�rt�neti kutat� munk�t.

Kr. e. 538–332 Perzsa uralom.
333 Issusi csata.
332 Nagy S�ndor bevonul Jeruzs�lembe.
332–168 Hell�n h�dolts�g.
168 Makkabeusok felkel�se.
168– 63 Hasmoneus dinasztia.
63 Pompeius hadj�rata.
Palesztina a r�mai birodalom alattval�ja.
44 Caesar meggyilkol�sa.
Kr. e. 30–Kr. u. 14 Augustus cs�sz�r uralkod�sa.
Kr. e. 37–4 Nagy Herodes a zsid�k kir�lya.
Ut�dai:
Kr. e. 4–Kr. u. 39 Herodes Antipas.
Kr. e. 4–Kr. u. 6 Archelaus.
Kr. e. 4–Kr. u. 33 F�l�p.
Kr. e. 7 J�zus Krisztus sz�let�se. Kr. u. 6–41 J�dea Syria provincia r�sze.
6– 9 Coponius helytart�.
6–15 Ann�s fõpap.
9–12 Marcus Ambivius helytart�.
12–15 Annius Rufus helytart�.
14–37 Tiberius cs�sz�r uralkod�sa.
15–26 Valerius Gratus helytart�.
18–36 Kajaf�s fõpap.
26–36 Poncius Pil�tus.
33 J�zus Krisztus hal�l�nak, felt�mad�s�nak, mennybemenetel�nek, a Szentl�lek kit�ltet�s�nek
�s az Egyh�z sz�let�s�nek �ve.
36–? Marcellus helytart�.
?–41 Marullus (?) helytart�.
36–44 �ld�z�sek a zsid�k r�sz�rõl.
37 P�l apostol megt�r�se.
37–41 Caligula cs�sz�r uralkod�sa.
37–44 I. Herodes Agrippa a zsid�k kir�lya.
41–54 Claudius cs�sz�r uralkod�sa.
42 Az idõsebb Jakab m�rt�rhal�la.
Sz�tsz�led�s Jeruzs�lembõl.
44–64 A misszi� kora.
44–66 Palesztina m�sod�zben r�mai tartom�ny.
44–? Cuspius Fadus helytart�.
?–? Tiberius Alexander helytart�.
44–45 P�l jeruzs�lemi �tja az �hins�g miatt.
45–48 P�l elsõ t�r�tõ �tja.
49 Apostoli zsinat Jeruzs�lemben.
?–53 Ventidius Cumanus helytart�.
47–59 An�ni�s fõpap.
50–90 II. Herodes Agrippa etnarcha.
50–52 P�l apostol m�sodik t�r�tõ �tja.
53–58 P�l apostol harmadik t�r�tõ �tja.
54–68 N�r� cs�sz�r uralkod�sa.
53–60 Antonius F�lix helytart�.
58–60 P�l apostol caesareai fogs�ga.
60–62 Portius Festus helytart�.
62 II. Ann�s fõpap.
62 Jakab apostol m�rt�rhal�la.
61–63 P�l apostol r�mai fogs�ga.
62–64 Lucceius Albinus helytart�.
64 R�ma �g�se.
64–96 �ld�z�sek a r�mai cs�sz�rs�g r�sz�rõl.
64 (P�l apostol �tja Hisp�ni�ba.)
64–66 Gessius Florus helytar�.
65–66 (P�l �tja Keleten.) 66–70 Zsid� h�bor�.
67 P�ter �s P�l apostol v�rtan�hal�la.
68 Galba, Otho �s Vitellius cs�sz�rok.
69–79 Vespasianus cs�sz�r uralkod�sa.
70 Jeruzs�lem pusztul�sa.
79–81 Titus cs�sz�r.
81–96 Domitianus cs�sz�r.
100 J�nos apostol hal�la.

Irta: † Czegl�dy Istv�n