II. Az szvetsgi kortrtnet peridusainak 7. 8. 9.
7. A kettõs kirlysg kora. II.
Jezreltõl az szaki orszg buksig (843–722)
a) Jhu dinasztija Izrelben
Jhu uralkodsrl (843–815) csak nagyon keveset mond el a Biblia. gy ltszik, a jezreli vrfrdõ nem hagyott j emlket htra (v. Hs 1:4), mert Jhu br ltszlag a Jahve gyrt buzglkodott, valdi s teljes reformot nem hajtott vgre. Sem a Jerobom ta meglevõ hivatalos aranyborj-kultuszt nem tntette el, sem a vidki „magaslatokon” megmaradt knani vallsi szoksok tovbblst nem akadlyozta, gyhogy mg szz vvel ksõbb is folytatniuk kellett a kzdelmet a prftknak mindezek ellen. A ksõbbi kirtkels szerint teht csak egy rtelmetlen vrengzst, egy msik dinasztia trnra jutst jelentette Jezrel, a valsgos vallsi megjhods nlkl.
A politikai helyzet Jhu idejben kzelebbrõl az armok ellensgeskedsnek, tvolabbrl az asszr birodalom terjeszkedsnek a jegyben llott. Asszria kzvetlen veszlyt ugyan mg nem jelentett, de az adfizets all mr Jhu sem vonhatta ki magt. Mindjrt uralkodsa elejn, vlhetõleg kirlysga hivatalos elismersnek az raknt, slyos adt fizetett III. Salmanassarnak, amit az asszr krnikn kvl az n. fekete obeliszk nevû emlkmû dombormûvû brzolsa is tanst. – Jhunak egybknt kortrsa volt a mr emltett Hazael damaszkuszi kirly, aki ellen az asszrok tbbhadjratot is vezettek; Hazael erejbõl s harci kedvbõl mgis telt mg arra is, hogy Izrel ellen tmadlag lpjen fl (2Kir 10:32kk.). Ugyanez volt a helyzet Jhunak a fia, Jchz (815–801) alatt is: Hazael, majd fia, III. Benhadad folytattk hborikat Izrel ellen, sõt mg Jda megtmadsra is vllalkoztak.
Az armok erejt vglis megtrte az asszrok sorozatos tmadsa, klnsen III. Adad-nirri (810–872) alatt. Az õ feliratai ugyan nemcsak Damaszkuszrl szlnak, hanem adfizetõkknt tartjk szmon a szr tartomnyokat, azonkvl az „Omri orszgt” = Izrelt is. A kzvetlen veszly azonban mg ekkor nem fenyegette Izrelt. Ellenben az armok erejnek a gyenglst Js izreli kirly (801–786) kihasznlta. Egyms utn kvetkezõ hborkban legyõzte õket s visszaszerezte az elhdtott terleteket. A Bibliban Elizeus utols szimbolikus jellegû jvendlse szl errõl a vltozsrl (2Kir 13:14kk.).
Izrel orszgnak utols virgkora kvetkezett be aztn II. Jerobom alatt (786–746). Az armok elleni hborkat teljes sikerre vitte L-debar s Karnaim vrosok elfoglalsval (v. m 6:14), ami ltal Salamon ta legmesszebbre terjesztette ki az szakkeleti hatrt. A politikai trnyerssel egytt haladt a gazdasgi fllendls is. A gazdag s elõkelõ rtegek elõtt rg nem ltott lehetõsgek nyltak meg. Viszont annl sttebb volt ennek az rnyoldala, a szegnyek koldusbotra jutsa, sõt juttatsa (m 2:6kk.). Az „Isten npe” vgkpp elfeledte, hogy mit jelent a tzparancsolatban elsõsorban a „felebart” sz (honfitrsat, a Jahve szvetsghez tartoz np minden egyes tagjt). Felebarti szeretet helyett perlekedssel, a brk megvesztegetsvel, hamis mrleggel, csalssal trekedett a gazdagabb fl a szegnyebbet teljesen kiforgatni rksgbõl s igazbl. Az arisztokrcia vgan lt s rvidlt nemzeti bszkesgben mr a „Jahve napjt” ltta kzeledni, ami az õ szemkben Izrel felmagasztalst jelentette a pogny npek fl. – A „vilgossg napjnak” ezzel a hi vradalmval szllt szembe a kortrs msz prfta s kiteregette npnek vallsi s szocilis bûneit. Kzel van a Jahve napja – mondotta õ is –, de az Isten szmonkrõ tletnek a napja, a „sttsg napja” lesz. (A sttsg motvumval taln sszefgg, hogy msz fellpse nem sokkal az utn az emlkezetes napfogyatkozs utn trtnt, amelyrõl a bevezetõ rsz kronolgiai fejezetben szltunk, az asszr eponym-listkkal kapcsolatban. – V. m 4:13; 5:18–20; 8:9.) – A fiatalabb kortrs, Hses prfta pedig mr megrte a II. Jerobom utn kvetkezõ anarchit is, annl inkbb tud flelmes kritikt gyakorolni az izreli kirlysg fltt. Mind a kt prfta ltta, hogy kzel van az az idõ, amikor Asszria seregei tllpnek a most mg kzbeesõ szr tartomnyokon s leigzzk a hamis illzikban tetszelgõ Izrel orszgt is. Az tlethirdets konkrt megfogalmazsa teht: hbors pusztuls s fogsg.
Az tlet egyik elsõ jeleknt beteljesedett Hses egyik legkorbban mondott prfcija a Jhu-dinasztia felõl (Hs 1:4). Jerobom halla utn forrongs trt ki az orszgban s fit, Zakarist, nhny hnapi uralkods utn megltk.
b) Jda prhuzamos trtnete (843–735)
A Jhu-fle forradalomnak ldozatul esett a jdai kirly, Achazja is. Ekkor az anyakirlynõ, Atalja ragadta maghoz a hatalmat s hogy vetlytrsaitl megszabaduljon s flelmet keltsen, kiirtotta a kirlyi csald tagjait, gondolvn, hogy ezzel a Dvid csaldjnak magva szakad. Nem hiba volt Jezbel lenya, erly s nagyra trs tekintetben mlt volt hozz. A Jahve-papsg azonban – rthetõ okokbl – kezdettõl fogva szembehelyezkedett vele, az idegennel, a pogny kultusz prtfogjval. Sikerlt a dvidi csaldnak egy kiskor tagjt, Jst megmenteni a vrengzs idejn, akit aztn a papsg hat ven t rejtegetett. Mikor pedig elrkezettnek ltszott az idõ a cselekvsre, egy palotaforradalom sorn Ataljt megltk, Jst pedig kirlly tettk. – Ez az esemny hatrozott prhuzam Izrelben Achb csaldjnak a levltshoz, csak mg ott a prftai prt, addig Jeruzslemben a papsg volt az irnyt erõ.
A jdai Js (837–800) nem hiba volt a papsg neveltje, hossz uralkodsa alatt nem annyira a politikai esemnyek rdekeltk, mint inkbb a belsõ pts. Kiskorsga idejn amgyis Jjda fõpap gymsga s irnytsa alatt llt. Uralkodsa legfõbb esemnynek a bibliai trtnetrs a jeruzslemi templom renovlst mondja. Egybknt harchoz nem szokott, erlytelen uralkod volt, annyira hogy mikor egyszer a damaszkuszi kirly megtmadta Jdt, Js nem is gondolt vdekezsre, hanem a templom kincsein vsrolta meg a bkt. Taln emiatt is vlt vele szemben elgedetlenn a npe annyira, hogy maguk az udvari fõemberek szõttek ellene sszeeskvst s megltk (2Kir 12 r.).
Jdban mindezek ellenre hûsgesen ragaszkodtak ahhoz, hogy a Dvid leszrmazottja rklje a trnt, gy a kvetkezõ uralkod Jsnak a fia, Amacja lett (800–772). Apjnl sokkal btrabb s hatrozottabb egynisg volt. nbizalmt fokozta az is, hogy sikerrel verte le az edmitk egy tmadst. Erejt mg tl is becslte, amikor tmadlag lpett fel Izrellel szemben. A hbor azonban szmra kudarccal vgzõdtt: az izreli Js elfoglalta s kifosztotta Jeruzslemet. Amacja tekintlyt ez nagyban alsta. Ha nem is akkor rgtn, de idõvel õt is, mint az apjt, erõszakkal akartk eltvoltani a trnrl. Amacja hrt vette az sszeeskvsnek s meneklni prblt, ldzõi azonban Lkis vrosban elfogtk s megltk. (2Kir 14:1–20). – Utna Uzzija (ms nven: Azarja) kvetkezett a trnon. Hossz uralkodsa (772–735) egyik fõfeladatnak tekintette az orszg katonai megerõstst. Jeruzslemet s a fontosabb vrosokat j erõdtsek ptsvel, hatsos vdõfegyverekkel, lland hadsereg fenntartsval tette erõsebb. Folytatta az apja ltal megkezdett Edm elleni hbort, megszerezte lat kiktõvrost s jbl megksrelte a Salamon idejben olyan eredmnyes tengeri kereskedelem folytatst. Gyõzelmes hadjratot folytatott a filiszteusok s egyes arab trzsek ellen is. – Belsõ pozcijt azonban megrendtette az, hogy sszetkzsbe kerlt a jeruzslemi papsggal, s amint a Krnikk rja mondja, illetktelenl bele akart avatkozni a templomi kultusz gyeibe (2Krn 26:16kk.). Uralkodsa kzepn aztn megkapta a Kelet rettegett betegsgt, a blpoklossgot, s emiatt elklntve kellett lnie hallig. Betegsge idejn az llamgyek vezetst a trnrks Jtm vette t s mint rgens uralkodott apja helyett (kb. 748-tl 735-ig).
c) Az szaki orszg pusztulsa
Izrel orszgban a Jhu-dinasztia utols tagjnak, Zakarisnak a meggyilkolsval zavaros idõszak kezdõdtt, amelyben csak ideig-rig tudott egy-egy erõszakosabb uralkod valamelyes rendet teremteni. A hdt asszr birodalom mr elrkezett Izrel hatrig s csak adfizetssel lehetett egy darabig visszatartani attl, hogy mindenestl be ne kebelezze a kis orszgot. Bent az orszgban mindenre elsznt fanatikus prtok kzdttek egyms ellen: egyik a trelmes adfizets, msik a fegyveres ellenlls mellett szllva skra. Az sszeeskvsek, a kirlygyilkossgok egymst rtk, gyhogy ebben az utols 25 esztendõben Izrel trtnete szinte egy haldokl orszg agnijt mutatja.
Zakaris gyilkosa, Sallum mindssze egy hnapig uralkodott, aztn elõdje sorsra jutott: meggyilkolta s a helyre lpett Menahem (746–737). Õ roppant kegyetlensggel bnt el a neki ellene szeglõkkel (2Kir 15:16), hogy tovbbi prttõ ksrleteknek elejt vegye. Trnjnak megszilrdtsa rdekben nknt adfizetõje lett III. Tiglat-pilezer asszr kirlynak (745–727). Az asszr annalesek is megemltik Menahem adfizetsnek tnyt, amit a 2Kir 15:19 gy mond el: „Rtrt Pl, Asszrra kirlya az orszgra, s Menahem ezer talentum ezstt adott Plnak azrt, hogy legyen segtsgre kirlysga megerõstsben.” A Pl nv, amint azt egykor forrsok igazoljk, Tiglat-pilezernek egy msik, taln korbbi neve volt. – Az ezer talentumnyi ezstt viszont Menahem gy teremtette elõ, hogy adknt kivetette a vagyonos csaldokra. A vres kezû uralkod npszerûtlensgt ez mg fokozta s br õ maga termszetes halllal mlt ki, a fit, Pekahjt egy vi uralkods utn a hadvezre, Pekah meggyilkolta s magt kiltatta ki kirlly. Vele az asszr-ellenes, hbors prt jutott uralomra. Szvetsgre lpett a damaszkuszi kirllyal, Recinnel, tovbb a filiszteusokkal, s az asszr-ellenes szvetsgbe be akartk vonni a tbbi szomszdos kis orszgot, kztk Jdt is. A jdai kirly, Jtm azonban vatos volt, megtagadta a csatlakozst. Ennek kvetkezmnye lett az n. szr-efraimita hbor, amelyet az egyeslt szr (= arm) s efraimi (= izreli) seregek folytattak Jda ellen (2Kir 15:37). A Krnikk rja szerint a helyzet Jdra nzve igen slyos volt, az izreli s arm csapatok mlyen benyomultak Jda terletre s nagyszm foglyot is ejtettek (2Krn 28). Jtm kirly kzben meghalt s Achz slyos krlmnyek kzt rklte a jeruzslemi trnt. Br nagy kortrsa, sais prfta, vatossgra intette klpolitikai vonatkozsban s biztatta, hogy Istenbe fogdz erõs hittel nzzen szembe a tmadkkal (zs 7:1–9), Achz kevss tudta rtkelni ezt a biztatst. Ellenben sajt elgondolst kvetve, segtsgl hvta magt az asszr kirlyt s az kapott is az alkalmon. Tiglat-pilezer seregei elõszr Damaszkuszt foglaltk el, azutn Izrelt dltk vgig. Az asszr kirly, dicsekvõ felirata szerint, gy puszttotta el Damaszkusz orszgt, mint egy vzznradat, majd arab fejedelemsgeket s filiszteus vrosokat puszttott el. Az „Omri orszgnak” (= Izrelnek) nagy rszt Asszrihoz csatolta. Pekah kirlyt a sajt alattvali gyilkoltk meg s taln ezen a rven Samria vrosa megmeneklt a megszllstl. Az asszr krnika egszen megfelel a 2Kir 15:29–30 lersnak.
Pekah utdja Hses lett (732–724), aki felttlen hûsget fogadott Asszrinak. Szemlyben az utols izreli kirly kerlt Samria trnjra, vele aztn be is kvetkezett orszgnak a vgpusztulsa, ahogyan azt a prftk megjvendltk. – Izrelben ez idõben csakgy, mint az egsz Szriban, lland politikai nyugtalansg uralkodott. Az asszr uralom slyosan nehezedett minden vazallus orszgra s ezek minden alkalmat megragadtak arra, hogy terhket ledobhassk. A httrben pedig ott llt Egyiptom, amely mr magt is fenyegetve rezte az egyre jobban elõre trõ Asszritl, azrt folytonosan ellenllsra buzdtotta a szriai kis orszgokat, segtsget grve, de csak ritkn s keveset adva. Voltakppen e kis orszgok lzongsnak a hullmtrõjn akarta Egyiptom lefkezni az asszr elõretrs erejt. Rendszerint trnvltozskor szokott egy-egy ilyen lzadsra sor kerlni. gy trtnt Tiglat-pilezer hallakor is, a vazallus orszgok megksreltk az elszakadst; csatlakozott hozzjuk Hses is s megtagadta az adfizetst. A kvetkezmny azonban nem maradt el. Az j asszr kirly, V. Salmanassar (727–722) nagy erõvel vonult fel a lzadk leversre. 724-ben rkezett el Izrel terletre s miutn Hses kirlyt kzre kertette (2Kir 17:4), ostrom al vette Samria vrost. Az ostrom hrom vig tartott s ezalatt, gy ltszik, Salmanassar is meghalt, mert az asszr annalesekben a vros meghdtsnak s laki fogsgba vitelnek a trtnett mr az j asszr kirlynak, Sargonnak a gyõzelmi felirata mondja el: „Uralkodsom kezdetn, annak elsõ vben elfoglaltam Samrit… – 27 290 embert hurcoltam el az ott lakk kzl. 50 harcikocsit besoroztam kirlyi haderõmbe… Az ltalam leigzott orszgokbl teleptettem oda embereket. Sajt fõembereimet lltottam fljk kormnyzkul” – mondja a dicsekvõ asszr kirly.
Ezzel Izrel orszgnak nll llami lte vget rt. De az orszg lakossga sem maradt meg tiszta izreli fajnak, mert amint az asszr felirat s a Biblia egyarnt elmondja, nagy rszt az izraelita lakossgnak deportltk Asszria klnbzõ provinciiba, egszen Mdiig, helykbe viszont a nagy birodalom egyb tartomnyaibl hoztak telepeseket. Az idõk mlsval aztn a lakossg sszekeveredett, gy alakult ki a samaritnus np, amelynek a vallsa is szinkretisztikus jellegû lett: Jahve mellett tiszteltek ms isteneket is. (Olv. 2Kir 17:23–33). Egy ksõi bibliai adat szerint Essarhaddon s Osnappar (= Assurbanipal) idejben is folytatdott mg ez a lakossg-csere (Ezsd 4:2.10). Az Asszriba teleptett lakossg a kvetkezõ kt vszzad alatt valsznûleg beolvadt idegen krnyezetbe.
Kt vvel a nagy sszeomls utn az Izrelben maradtak mg egyszer megprbltak fellzadni, csatlakozva ahhoz az sszeeskvshez, amelyet Gza s Hamt fejedelmei sztottak. Ezttal Egyiptom is elkldte csapatait, egy bizonyos Szibe nevû hadvezrrel az len. (Valsznûleg ugyanez a nv szerepel 2Kir 17:4-ben is Sz, illetve ms olvass szerint Szve formban, s ha nem is Egyiptom „kirlya”, de egyik fõembere rtendõ alatta.) Sargon azonban ezt a flkelst is leverte, az egyiptomi csapatokat sztszrta, a lzadkat megbntette. Ezzel a fggetlensg visszaszerzsnek az utols remnye is elveszett Izrel orszga szmra.
Jda kirlyai ebben az idõszakban vatos politikt folytattak. Nem voltak hajlandk csatlakozni az asszr-ellenes felkelshez, sõt – mint lttuk – a szr-efraimita hbor idejn Achz kirly (733–724) egyenesen Asszria segtsgt krte. A kapott segtsgrt aztn nemcsak adfizetssel, hanem mg vallsi behdolssal is fizetett. (V. 2Kir 16:10kk.) Az orszg mindenesetre egy vszzadon t tbb-kevsb fggõ viszonyban maradt Asszrival.
8. Jda trtnetnek utols korszaka
Achz kirly utdja Hizkija (Ezkis) lett, aki a Biblia tbbszr is megismtelt lltsa szerint, az idõben kerlt a trnra, amikor Samria a vgsõ csapst szenvedte el az asszroktl. (Felttelezhetõen 724-tõl 696-ig uralkodott.) Jindulat, de knnyen befolysolhat ember volt, aki hallgatott a prftai szra is, de ms tancsadira is. Krltte forrongott a vilg, egymst rtk a szervezkedsek, lzad ksrletek Asszria ellen s ezekbõl nem mindig tudta kivonni magt. A 720-ban kitrt n. hmti felkelsben, gy ltszik, mg nem vett rszt, de mr a 713-as asddi szvetkezsben benne volt Edmmal, Mbbal s a filiszteus vrosokkal egytt. Szerencsjre, Sargon asszr kirly akkor berte Asdd vros elpuszttsval, a szvetsgesektõl csak slyos hadisarcot hajtott be. – Majdnem vgzetess vlt azonban Jdra nzve a Sargon hallakor megksrelt vllalkozs.
A vilgtrtneti httrhez hozztartozik az is, hogy Babilnia hosszabb idõn t szintn vazallus-tartomnya volt Asszrinak. Sargon uralkodsa idejn azonban egy kitart babilni fejedelem, Merodak-Baladan, megprblta Babilnt fggetlenteni. A babilni krnika szerint 12 vig lt a trnon, akkor azonban Sargon leverte s knytelen volt lm orszgba meneklni. Kzben valsznûleg benne volt a keze a szriai flkelsben, igyekezett megszerezni e kis orszgok tmogatst. Kvetei eljutottak Hizkijhoz is Jeruzslembe, s hogy Hizkija hajland lett volna a csatlakozsra, az abbl ltszik, hogy dicsekedve mutogatta palotjnak a kincseit (2Kir 20:12kk.). sais prfta akkor megrtta ezrt a meggondolatlansgrt, az esemnyek menett azonban ez nem befolysolta. 705-ben Asszriban trnvltozs kvetkezett. Hamarosan ltrejtt a vazallus orszgok szvetsge, ezek az adfizetst megtagadtk, a nekik ellenszeglõ fejedelmeket pedig flrelltottk. gy pl. Ekrn filiszteus vros kirlyt Jeruzslemben vetettk fogsgba. – Az j asszr kirly, Sanherib (705–681) azonban nagy erllyel fojtotta el a lzadst. Sorra vette a szriai, fõnciai s filiszteus vrosokat, s br ezttal Egyiptom is nyjtott fegyveres tmogatst, a szvetsges seregeket Elteke vrosnl (Jda s Filisztea hatrn) sztverte. Miutn a filiszteus vrosokkal vgzett, betrt Jdba. Felirata szerint 46, falakkal jl megerõstett vrost vett be, 200 000 embert ejtett foglyul, magt Hizkija kirlyt pedig „bezrta Jeruzslembe, mint madarat a kalitkba” (A hres „Taylor-prizmn”, egy hat oldal cserphasbon olvashat a hadjrat rszletes lersa.) –
Ezkis megrmlt s drga ajndkokat kldtt a haragv ellensg kiengesztelsre. Sanherib elfogadta az ajndkot, de folytatta Jeruzslem ostromt. Kvetei megadsra szltottk fel a falakon vdekezõ katonasgot, mondvn, hogy nincs sem emberi, sem isteni erõ, amely meg tudn õket szabadtani az asszrok hatalmbl (2Kir 18:17kk.). sais prfta ekkor lpett ismt elõ, btort prfcival s megjsolta, hogy a bszke, krkedõ asszr sereg megfutamodik Jeruzslem all. Jvendlse beteljesedett: az asszrok – taln a seregben kitrt dgvsz, vagy taln a birodalom keleti rszn kitrt lzads miatt – egy napon vratlanul abbahagytk az ostromot s visszatrtek hazjukba. 701-ben volt ez a nagy hbor, amelyben Jeruzslem szinte csoda folytn megszabadult, Hizkija a trnjn maradhatott s a kvetkezõ vtizedek viszonylag nyugodtabb idõt hoztak Jda szmra.
Hizkija ingatagnak ltsz jelleme dacra is j emlkezetben maradt az utkor s a bibliai trtnetrs elõtt. Elõdeinek a blvnykultusszal kapcsolatos sok botlst megszntette, valsgos vallsi reformot hajtott vgre Jeruzslemben. Klnsen a Krnikk rja rtkeli nagyra s csaknem a Jsis alatt bekvetkezett deuteronomista reformmal egy szinten llnak tartja Hizkija vallsi reformjt, amelynek – a Krniks szerint – mg szak-Izrelben is volt hatsa (olv. 2Krn 29–31 r., klnsen 30:5–11). – Annl nagyobb volt aztn a visszaess e tren a kvetkezõ fl vszzadban.
Hizkija utn trnra kerlõ Manass (696–641) kvetkezetes asszr-bart politikt folytatott. Hûsgesen fizette az adkat, amirõl nem egy asszr felirat is tanskodik. Ezen tlmenõleg azonban teljes szabadsgot adott az asszr istenek tisztelete beramlsnak. Blvnyszobrok kerltek a jeruzslemi templomba csakgy, mint a vidki vrosok szent terre. Oltrokon ldoztak az asszr csillagisteneknek, nagy volt a kelete a mgikus ceremnik kzt jvendlgetõknek, csillagjsoknak. Ebben az idõben honosodott meg Jeruzslemben a pogny kultusz legszrnyûbb formja, a gyermek-ldozat. Mindebben maga Manass kirly jrt ell. A Jahve-prftk s a Jahve-hû papok szmra a prbltatsok ideje jtt el; a hagyomny szerint maga sais prfta is ekkor halt mrtrhallt. A bibliai trtnetrs valamennyi kirly kzl a legelmarasztalbb kritikt Manass fltt gyakorolja. (A 2Krn 33:11–16-ban lert megprbltats s megtrs, amelynek irodalmi lecsapdsa a „Manass imja” c. apokrif bettben is megtallhat, egy ksõi, ellenõrizhetetlen hagyomnybl val.) Mg utdja, mn is minden tekintetben kvette apja pldjt.
Ebben az idõben Asszria kirly Assarhaddon volt (687–668). Neki sikerlt Egyiptomba is benyomulni s Memphis vrost is megszllni 671-ben. Az utols nagy asszr uralkod, Assurbanipal (668–631) szintn viselt gyõzelmes hadjratot Egyiptom ellen s õ egszen Thbig nyomult elõre 663-ban. (Erre emlkezik Nhum prfta, 3:8–10). Assurbanipal alatt hatalma s dicsõsge tetõfokra emelkedett Asszria, amit nemcsak a gyõztes hadjratok emlke õriz, hanem kulturlis emlkek is: nagy ptkezsek, palotk, mûvszi dombormûvek, s nem utols sorban a ninivei nagy knyvtr. – E nagy kirly halla utn azonban Asszria hatalma gyors hanyatlsnak indult, hogy egy negyedszzad mlva romba dõljn minden dicsõsge.
Manass s mn terrorisztikus uralma vgl meghozta a visszahatst is. mn kirlyt alig ktves uralkods utn meggyilkoltk. „Sajt szolgi”, teht az udvari tisztviselõk hajtottk vgre a mernyletet; azutn „a fld npe”, teht az orszg szabad npessge Jsist vlasztotta kirlly, akivel egszen j korszak kezdõdtt Jda trtnetben. (Uralkodott: 639–609).
Jsis a Jahve-valls felttlen hve volt s mr egszen fiatalon hozzfogott az idegen kultusz felszmolshoz. Kirlysga nyolcadik vben trtnt elsõ ilyen ksrlete, ami szembetûnõen egybeesik Assurbanipal halla vvel. A soron kvetkezõ s rvid ideig uralkod asszr kirlyok mr nem voltak kpesek sszefogni a nagy vilgbirodalmat. Egyiptom azonnal fggetlentette magt, majd nem sokkal ksõbb Babilnia is nllv vlt. szak felõl az erõre kap md birodalom, valamint a szktk vratlan tmadsai jelentettek nagy veszlyt. – Ilyen krlmnyek kztt Jdban is elrkezettnek lthattk az idõt arra, hogy ledobjk a rgta viselt asszr fennhatsg ktelkeit. Klnsen nagy lkst adott az esemnyek alakulsnak a 622-ben vgrehajtott deuteronomista reform.
A reform elõzmnye Jsisnak az az istenes szndka volt, hogy megrenovltatja a jeruzslemi templomot. A munklatok sorn trtnt, hogy a templomnak egy befalazott helyisgben megtalltk „az r trvny-knyvt”, vagy ms elnevezssel a „Szvetsg knyvt” (2Kir 22:8; 23:21). E knyvnek a ltezse s tartalma egyarnt ismeretlen volt Jsis nemzedke elõtt, megdbbenst s bûnbnatot vltott ki az, hogy a kornak a vallsi kpe mennyire eltrt a knyvben levõ trvnyektõl. Maga Jsis is nagy tisztelettel s bûnbnattal fogadta az elõtte is felolvasott knyv igit, azutn ennek az alapjn hajtotta vgre a deuteronomista vallsi reformot, amelynek egyik legfõbb rendelkezse a kultuszi centralizci volt: a jeruzslemi templom lett az egyedli trvnyes kultusz-hely; mg a pska-nnepet is, amely hajdan csaldi nnepnek szmtott, most orszgos vonatkozsban Jeruzslemben nnepeltk meg. A vidki szenthelyeket megszntettk, papsgukat beosztottk a jeruzslemi templomhoz, jobbra kisegtõ lvitai minõsgben. (Erre a rendelkezsre jellemzõ az 1Sm 2:36 prfcijnak a befejezse.) – A kultuszi reform mozzanatainak az ttekintsbõl arra lehet kvetkeztetni, hogy a megtallt trvnyknyv a Deuteronomium volt, illetve annak a magva (Deut 12–26 r.), a benne foglalt kultuszi, erklcsi s szocilis trvnyekkel. Hogy pedig egy ilyen trvnyknyv hogyan kerlhetett a templomnak egy titkos zugba, mindenkitõl elfeledten, arra elg magyarzatot ad Manass s mn kirlyoknak flszzados uralma. A trvnygyjtemnyen felttlenl rzik a prftai hats, s ha nincs is konkrt bizonytk amellett az jabban flvetett elmlet mellett, hogy az szaki orszgrszben keletkezett volna s aztn 722 utn tmentettk Jdba, annyit felttlenl elismerhetnk, hogy a trvnyknyv Jsis kornl rgebbi. (Ma mr egszen tlhaladottnak vehetõ az a negatv kritikai gondolat, hogy az egsz „megtalls” csak egy pia fraus volt a jeruzslemi papsg rszrõl, akik gy akartak nagyobb tekintlyt szerezni az ltaluk sszelltott knyvnek). Nem vletlenl keresnek sszefggst a Deuteronomium trvnygyûjtemnye s Hizkija kirly vallsi reformja kztt; Hizkija ms helyen is szerepel gy, mint rgi hagyomnyoknak a gyûjtõje (Pld 25:1).
Jsis reformcijhoz teht hozztartozott az, hogy a vidki kultusz-helyeket felszmolta. Ennek a lersa sorn azzal a meglepõ kzlssel tallkozunk, hogy ezt keresztlvitte nemcsak Jdban, hanem Btelben s Samria tbbi vrosaiban is (2Kir 23:15–20). Az a kvetkeztets vonhat le ebbõl, hogy Jsis az asszr hatalom hanyatlsa kvetkeztben uralmi ignyt kiterjesztette a volt Izrel orszgnak legalbbis a dlebbi rszeire. ppen ez magyarzza meg letnek tragikus vgt.
Tovbb kvetve a vilgtrtnelem alakulst, az n. babilni krnikkbl megtudjuk, hogy Nabupolassar babilni kirly (625–605) a mdekkel szvetkezve 612-ben elfoglalta az asszr fõvrost, Ninivt. Az utols asszr kirly, Assur-uballit, megprblta megvetni a lbt Mezopotmia szaknyugati rszn, sõt mg azt is megtette, hogy a hajdani nagy ellenflnek, Egyiptomnak a segtsgt krte. Nemrg kerlt napvilgra az az arm nyelven rott levl, amely e seglykrst tartalmazta, s amelyben az asszr kirly magt az egyiptomi fra szolgjnak nevezi s bevallja, hogy Egyiptom segtsge nlkl nem kpes megllni ellensgeivel szemben. Az akkori egyiptomi kirly, Nk fra, ksz volt a seglynyjtsra s elindtotta seregeit szak fel. Ekkor trtnt Jsis kirly rszrõl az a vgzetes ballps, hogy (taln erejt tlbecslve, taln a hatalma al kerlt izreli terleteket fltve) jt llta a fra seregnek Megiddnl. 609-ben volt ez a megiddi csata, amelyben a jval erõsebb egyiptomi sereg gyõzelmet aratott, Jsis kirly pedig hallosan megsebeslt. – Halla utn Jda npe Jachzt (ms nevn: Sallumot) tette meg utdjv, õt azonban a Mezopotmibl visszatrõ fra elmozdtotta s helyre a sajt vazallusaknt Jjkimot ltette. (608–598.)
Ettõl az idõtõl kezdve Jdban szinte megismtlõdtt az, amit az szaki orszgrsz trtnetnek utols kt vtizedben lttunk. Itt is szemben llt egymssal a kt prt: egyik a Babilnia elõtti meghdols bks politikjt kvetelte, msik viszont Egyiptom segtsgre tmaszkodva a Babilnia elleni harc folytatst kvnta. Egyiptom termszetesen az utbbiakat biztatta, de elegendõ segtsget sohasem adott. –
Az egyetlen tiszta lts ember Jeremis prfta volt ebben a korban, aki nem a politikai helyzetet elemezte csupn, hanem tudta, hogy npe igen mlyre sllyedt valls s erklcs dolgban s mivel sokszorosan megszegte az rral val szvetsget, tletet rdemel. Meghirdette, hogy az tlet eszkze Babilnia lesz, a babilni kirly mint az r szolglja fogja megszllani Jdt s Jeruzslemet. Az egyetlen lehetõsg teht a prfta szerint: elfogadni a megrdemelt tletet s meghdolni Babiln elõtt, akr a fogsg vllalsa rn is, mert az mg mindig az letet jelenti, a fegyverrel ellenszeglõk azonban pusztulni fognak. Nem õrajta mlt, hogy szavt nem fogadtk meg, sõt defetistnak blyegeztk; az orszg pedig rohant elkerlhetetlen pusztulsa fel.
A babilni krnika nemrg kzztett jabb adataibl azt ltjuk, hogy Nk fra beavatkozsa Mezopotmiban nem jrt sikerrel. Vglis 605-ben az egyiptomi csapatokra Karkemis vrosa mellett dntõ veresget mrt Nebukadneccar, aki akkor mg csak fõvezre volt a babilni seregnek. Messzire nem ldzte az egyiptomi csapatokat, mert kzben apja, Nebupolassar meghalt s a trnrkls rendezse rdekben visszatrt orszgba. 604-ben azonban Ribla vrosba rendelte Szria kis orszgainak az uralkodit, kztk minden valsznûsg szerint a jdai Jjkimot is, s adfizetsre ktelezte õket. (Taln erre gondol az a ksõi fogalmazs hagyomny, amelyben Jjkim „fogsgrl” van sz 2Krn 36:6; Dn 1:1).
Ettõl az idõponttl kezdve Jda orszga Egyiptom helyett Babilnia vazallusa s ettõl szmtott hrom v mlva tagadja meg Jjkim az adfizetst (2Kir 24:1). A nekibtorodsnak az oka viszont az volt, hogy 601-ben Nebukadneccar hadjratot vezetett Egyiptom ellen, de veresget szenvedett. – A felllegzs nem sokig tartott, 598-ban bntetõ hadjratra indult a babilni kirly Jda ellen. Jjkim kzben meghalt s a csak nhny hnapja uralkod j kirly, Jjkin, meg sem ksrelte az ellenllst, nknt feladta Jeruzslemet. Nebukadneccar ennek ellenre vgigdlta az orszgot, kifosztotta a jeruzslemi templomot, Jjkint csaldostul egytt rabsgra vetette, a lakossg elõkelõbb rtegt, a katonkat, mesterembereket pedig Babilniba deportlta. j kirlly Jjkin nagybtyjt, Cidkijt tette meg a babilni uralkod, hûsgeskt vvn ki tõle.
Jda otthon maradt npben azonban mg mindig erõsen lt a megszabaduls remnye, amit Egyiptom biztatsai mg erõstettek is. Cidkija ugyan elõszr vatos volt; nem csatlakozott ahhoz a szvetkezshez, amelyet II. Psametik fra szervezett. Jeremis is egyre azt tancsolta, hogy ne hallgasson fõembereire, hamis prftira, akik hazug remnysggel ltatjk. Mg a fogsgba kerltekhez is rt egy levelet Jeremis, azzal az intssel, hogy rendezkedjenek be a hosszabb babilniai tartzkodsra, mert sok fog tartani a fogsg. (Jer 29 r.) – Vgl mgis az elvakult nacionalizmus jelszavai gyõztek s Cidkija kirly is elõdei tjra lpett, fellzadt Babiln ellen. A megtorls nem ksett. A babilni hadsereg felvonult s ostrom al vette Jeruzslemet, meg a tbbi vrosokat. Ebbõl az idõbõl valk az n. lkisi levelek, amelyekben egy vidki katonai parancsnok r arrl, hogy valakinek (a nv elmosdott) „a beszdei nem jk, ellankasztjk a kezeket” (v. Jer 38:4). Majd meg azt jelenti a levlr, hogy az egyetlen vros, amelynek az jszakai tûzjelzseit ltjk, Lkis; mr nem ltjk Azkt sem. (V. Jer 34:7.) Hofra fra kldtt ugyan egy kisebb segdcsapatot, ezt azonban a babilniak knnyen visszavertk (Jer 37:5). Jeruzslem vrost vglis – majdnem hrom vig tart ostrom utn – kiheztette a babilni sereg. Cidkija kirly meneklni prblt, a babilniak azonban elfogtk s kegyetlen tletet hajtottak vgre rajta: fiait szemelttra vgeztk ki s hogy ez legyen lete utols ltvnya, utna õt magt megvaktottk. – 587-ben trtnt Jeruzslemnek e msodik elfoglalsa, ezttal azonban a vrost felgettk, falait leromboltk, elpusztult a templom is. A lakossgot pedig ismt tzezrvel hajtottk fogsgba.
Az gy vgleg meghdtott s lakossga nagyobb rsztõl megfosztott Jda lre a babilni kirly most ms csak egy helytartt lltott Gedalja szemlyben. gy ltszik, Jeruzslem annyira elpusztult s lakhatatlann vlt, hogy a helytartnak a viszonylag p llapotban megmaradt Micpa vrosban kellett berendeznie a szkhelyt. Az esztelen, fanatikus prtoskodsnak azonban mg mindig nem lett vge. Az egyiptom-bart prt sszeeskvst szõtt, Gedaljt meggyilkoltk s aztn flve a babilniak bosszjtl, Egyiptomba menekltek. Magukkal hurcoltk Jeremis prftt is, aki a hagyomny szerint Egyiptomban halt mrtrhallt. Az orszg sorsa ezzel vgkpp beteljesedett, Jda egyszerû babilni tartomny lett. A Siralmak knyvnek rja nemsokra ktsgbeesett kpet rajzolhatott az egykor nagy npû orszg s fõvros rvasgrl.
9. A babilni fogsg s a perzsa kor
a) A babilni fogsg
Az asszr s babilni llam hdt politikjnak egyik kegyetlen eszkze volt a deportls. A birodalom klnbzõ rszeiben lõ lakossgot tteleptettk ms npcsoportok kz, hogy gy a legyõztt npeket fajilag s vallsilag elszntelentsk, beolvasszk. Ez trtnt szak-Izrellel, ahonnan a lakossg egy rszt tteleptettk tvoli tartomnyokba, ahonnan nem is trtek tbb vissza; az otthon maradtak pedig sszekeveredtek a hozzjuk teleptettekkel. Ms volt a helyzet a Jdbl deportltaknl, mivel ezek nagyobb tmegekben egytt maradhattak s azonkvl olyan lelkigondozjuk lehetett, mint pl. Ezkiel prfta.
A „fogsg” alatt klnben nem tnyleges rabsgot kell rtennk. Politikai bûnsknek tartott vezetõ embereket ugyan tartottak brtnben, de ilyenekkel is megtrtnt, hogy kegyelmet kaptak. Ilyen amnesztiban rszeslt Jjkin kirly is (2Kir 25:27kk.), akinek a babilni udvarnl a rangjhoz mrt elltsrl is trtnt gondoskods. Ez utbbit tanstja nemcsak a bibliai lers, hanem klns vletlenknt Babiln vrosban tallt fljegyzsek, amelyek „Jjkin jdai kirlynak s fiainak” az elltsra szlltott liszt s olaj mennyisgrõl killtott jegyzkek voltak. – Maga a np ugyan fldhz volt ktve, de azon tl szabad telepesekknt lhettek, hzat pthettek, rszt vehettek a fldmûvelsben, kereskedelemben, akr vagyont is szerezhettek. Mi sem bizonytja ezt jobban, mint az a tny, hogy amikor a zsidsg megkapta az engedlyt a hazatrsre, sokan ott maradtak Babilniban, ahol az let elõnysebbnek ltszott a szmukra.
Jda deportlt npnek a lelki vezetõi, miutn a nemzeti nllsg lehetõsge megszûnt, klns gonddal igyekeztek a vallsi kzssg fenntartsn, amelynek a rvn a vlasztott np tllheti a megprbltatsokat. Ezek a vezetõk nem rtk be azzal, hogy srva nzzenek Jeruzslem fel s tehetetlen haraggal tkozzk ellensgeiket (Zsolt 137 r.), hanem bizonysgot tettek arrl, hogy Isten kszti az j korszakot npe szmra, amikor majd a hazatrõk felpthetik templomukat, hzaikat, s jra birtokba vehetik az egy idõre elvesztett hazai fldet. Ezkiel prfta gy fejezi ki ezt a jvõ-remnysget, hogy a holtt vlt Izrelt elszrdott csontjaibl j letre tmasztja fel Isten, s aztn nem lesz tbb kt kln orszg, mint kt rossz testvr, hanem Izrel s Jda egyesl egy kirly uralma alatt (Ez 37 r.). A fogsg vge fel pedig Deutero-sais rajzolja meg mg hatrozottabb vonsokkal a hazatrs s az j jvendõ kpt. Ez a szemlyben ismeretlen prfta a jvõ kphez mg hozzcsatolja azt a gondolatot is, hogy Izrelnek, mint az r vlasztott szolgjnak az a misszija lesz a vilgban, hogy rajta keresztl a tbbi npek is megismerjk az Urat (zs 42:1–4; 49:5–6). – A jvõ remnysgvel fgg ssze, hogy a fogsgban lõ gylekezet gondosan õrizte a megmentett rgi szentiratokat, sõt mg jabb rszletekkel is egsztette ki azokat, a fennmaradt hagyomny alapjn.
Ez az idõszak – a Kr e.-i VI. szzad – egybknt nemcsak a babilni fogsgnak a kora volt, hanem Izrel nagyobbmrvû sztszrdsnak is a kezdete. Ms orszgba is kerltek kivndorl, vagy meneklõ zsidk. Babiln utn a legnagyobb klfldi zsid telepls Egyiptomban volt. Egy arm nyelvû okirat-gyûjtemnybõl (elefantinei papiruszok) tudjuk pl., hogy a mai Assun krnykn egy jelentõs zsid kolnia volt, amelynek tagjai a Nlus ltal formlt elefantinei szigeten Jahve-templomot is ptettek. – A kvetkezõ szzadokban a sztszrds mg folytatdott, szinte sorsszerûsg lett. A sztszrtsgban lõ zsidsg azonban a vallsi hagyomnyokhoz val ragaszkods rvn s a npi egymshoz tartozs tudatban jobbra el tudta kerlni az idegen npek kz val beolvads veszlyt.
A hazai fldn, Jda orszgban, viszonylag kevs szm lakossg maradt, fõknt a falvak fldmûvelõ npe. Jdban azonban deportci tjn nem teleptettek idegeneket, csupn nkntes bevndorlk kltztek be a szomszdos orszgokbl, akik knnyen szerezhettek maguknak birtokot, vagyont s pozcit. ppen emiatt kerlt sor a fogsg utn sszetkzsre a hazatrt zsidsg s az j, de idegen telepesek kzt.
b) A perzsa kor
P>
Az j-babilni birodalom nem volt hossz letû. Fnykort Nebukadneccar korban lte, aki elrte a nagy mezopotmiai uralkodk legfõbb hajt: egy gyõzelmes hadjratban bevonulhatott Egyiptomba is (567). Utna azonban a birodalom gyorsan lehanyatlott. Forradalmak, trnviszlyok gyengtettk az erejt. Az utols babilni kirly, Nabunaid (556–539) teljesen elvesztette a papsg s a np tmogatst. (Az uralkodsrl szl megemlkezsek a srtõdttsg s a gny hangjn beszlnek rla). Egy idõben Babiln vrosbl is elkltztt s az llamgyek intzst fira, a Dniel knyvbõl ismert Blsaccarra bzta.
Ekzben pedig Keleten j erõviszonyok alakultak ki. Klnsen az Irni-felfld orszgai tettek szert nvekvõ hatalomra. Kzlk is kivlt Perzsia, melynek nagy uralkodja, Kyros, 559-tõl kezdve cltudatosan trt a vilguralomra. Meghdtotta a testvrorszgot, Mdit, majd Kroisos lyd birodalmt s vgl 539-ben elfoglalta Babiln vrost. Ettõl kezdve Elõ-zsiban a perzsa birodalom lett az uralkod nagyhatalom egszen Nagy Sndorig, azaz kerek ktszz ven t.
A perzsk bnsmdja a legyõztt npekkel szemben sokkal humnusabb volt, mint az asszrok s a babilniak. A legyõztteket igyekeztek megbkltetni s ennek rdekben nagyobb nemzeti s vallsi autonmit biztostottak, de termszetesen a legszigorbb ellenõrzs mellett. A babilniak ltal deportlt npeknek is megengedtk a hazakltzst. Kyros mindjrt Babilon elfoglalsa utn megadta a zsidknak is az engedlyt a hazatrsre, sõt mg azzal is tmogatta õket, hogy a jeruzslemi templombl egykor elhurcolt arany s ezst kegytrgyak egy rszt visszaadta nekik. – Ismerve Kyrosnak ezt a jindulatt, nem csodlhatjuk, ha Deutero-sais olyan nagy remnyekkel tekintett Kyros vgsõ gyõzelme el, melytõl a szabadulst vrta; egyenesen az r „felkentjnek” nevezte (zs 45:1). Az Esdrs knyvben olvashat szabadsglevlben pedig (Ezsd 1:2–6) maga Kyros beszl gy, mint aki Jahvtl kapta a hatalmat az uralkodsra s a feladatot arra, hogy a jeruzslemi templomot jjpttesse. – Nem azt jelenti ez, mintha Kyros (tbbek kzt) Jahve-tisztelõ lett volna, mg kevsb veendõ a bibliai trtnetrs naivitsnak. gy a deutero-saisi vradalomhoz, mint a hazatrst engedlyezõ ediktum szveghez kitûnõ prhuzam Kyrosnak az a felirata, amelyben Babiln meghdtst mondja el s tbbek kzt gy szl: „Marduk, a nagy r, npeinek vdelmezõje, rmmel tekintett (Kyros) kegyes tetteire s igazsgos szvre; megparancsolta neki, hogy vonuljon be Babilnba… s mellette ment, mint bartja.” – Mg az asszr s babilni uralkodk gy tntettk fel gyõzelmeiket, mint egyttal sajt isteneik gyõzelmt a meghdtott npeki fltt, addig Kyros vllalta mindegyik isten protektortust, hogy a legyõzttek rokonszenvt legalbb e nemben megnyerje.
A fogsg npe, a gl lt is a hazatrs lehetõsgvel, ha nem is mindnyjan s nem is egyszerre trtek haza Jdba. Mr 538-ban elindult egy csoport, lkn egy Ssbaccar nevû fõemberrel, aki az j Jda tartomnynak elsõ helytartja lett. Ksõbb (a Ssbaccarral ssze nem tvesztendõ) Zerubbbel, mint dvidi sarjadk kerlt a helybe; hû munkatrsa volt az roni szrmazs Jsua fõpap. Az õ korukat meglehetõsen rekonstrulhatjuk Haggeus s Zakaris prfciibl, rszint pedig Esdrs knyvnek a lersbl, br sajtos mdon az utbbiban rajzolt kp nhol elmosdott, az elg ksõn trtnt vgsõ rsbafoglals miatt.
A hazatrs, mint valami j exodus s honfoglals, rendkvli rmt jelentett a zsidsgnak, voltak, akik mr a messisi kor kzeledtre gondoltak. A valsg azonban sok tekintetben kibrndt lett. Otthon rom-pleteket, termketlen fldeket talltak; az idegen telepesek ellensgesen nztk a hazajvõk jjptsi munkjt. A nem nagy szm hazateleplt zsidsg egyelõre Jeruzslemben s krnykn, mint egy 40 km-nyi krzetben telepedett el. Egyik legelsõ feladatuknak tekintettk az istentisztelet megkezdst egy j nagy ldozati oltr fellltsval, azutn pedig hozzfogtak a templomptshez is. Ekkor trtnt, hogy az idegenekkel sszekeveredett samaritnusok csatlakozni akartak a gylekezethez s rszt akartak venni az pts munkjban, a gl azonban mereven elzrkzott a velk val kzssgtõl. Emiatt a samaritnusok vdat emeltek a perzsa hatsgoknl, hogy a zsidk a templompts rgyn erõdd kszlnek kipteni Jeruzslemet s fel akarnak lzadni a perzsa uralom ellen. Az errõl szl Ezsd 4 r.-ben ugyan tkrzõdnek egy ksõbbi idõszak torzsalkodsai is (Artaxerxes alatt), mgis megllapthat, hogy a vdaskodsnak a perzsa hatsg hitelt adott s az ptkezs folytatst megtiltotta. Sznetelt is a templompts egszen Haggeus s Zakaris prftk fellptig.
E kt prfta Drius perzsa kirly uralkodsa idejn kezdte meg tevkenysgt. Ez az idõszak Elõ-zsia s a perzsa birodalom trtnetnek igen vlsgos kora volt. Kyros utdja, Kambyzes, egyiptomi hadjratbl hazatrtben meghalt, otthon pedig egy trnbitorl Kyros trvnyes utdjnak adva ki magt, elfoglalta a trnt. A perzsa vezrek azonban sszeeskvst szõttek ellene s megltk, kirlly pedig az sszeeskvs vezetõjt, Driust tettk. (Uralkodott: 522–486). Ekkorra azonban a nagy birodalom minden rszben zavargsok, elszakadsi ksrletek kezdõdtek. Ez volt az a nagy trtneti „fldinduls”, amelyre Haggeus prfta cloz (Hag 2:21–22). Drius azonban kitart kzdelemmel sorra leverte a lzadsokat s amint az a behisztuni sziklafalra felvsett gyõzelmi feliratokbl kitûnik, mintegy kt ves hadakozs utn helyre lltotta a perzsa birodalom uralmt. – Ebben az idõben bizonyra Jdban is fellobbant az nllsuls remnye, amely a Dvid hzbl val Zerubbbel szemlyhez kapcsoldott (Hag 2:23). E remnysg azonban ms vonatkozsban arra is sztnzst adott, hogy flretve az ptkezsi tilalmat, folytassk a templom jjptst. – A politikai nllsuls remnye azonban hamar szertefoszlott. Zerubbbel nyomtalanul eltûnik a bibliai trtnetrs tovbbi fejezeteibõl – valsznû, hogy a megtorl intzkedsek sorn flrelltottk. Jsua fõpap viszont megmaradhatott Jda npe lelki vezetõjnek. (V. Zak 3 r.) A templomptst is folytatni lehetet, miutn Kyros ediktumnak a szvegt megtalltk a perzsa kirlyi levltrban. (Ezsd 5 r.) – Kr. e. 515-ben szenteltk fel az j templomot; ez az igazi vgpontja a 70 ves fogsgnak, azaz a templom nlkli llapotnak.
Az ezutn kvetkezõ 60–70 v trtnete meglehetõsen ismeretlen elõttnk. Jda npe a fõpap-fejedelem s a vnek testletnek a vezetse alatt llott, maga a kis orszg pedig hozztartozott az n. Folyn-tli (az Eufrtestõl nyugatra fekvõ) satrapihoz. Kisebb kzigazgatsi egysgknt egyv tartozott Samrival, Ammn orszgval s Idumeval; a kzvetlen felgyeletet a Samriban lak helytart gyakorolta flttk. A Drius, majd Xerxes (a Bibliban: Ahasvrus) alatt folytatott grg hbork valsznûleg nem rintettk Jda lett. Ennek ellenre, Neh 1:3-bl kiolvashatan, a zsidsg lete elg nehz lehetett, fõknt az idegenek ellensges magatartsa miatt. (Jel 4:4–6 taln ennek a kornak a helyzetvel fgg ssze, amikor a lakossg, kellõ vdelem nlkl, szabad prdja lett fegyveres tmadsoknak, sõt ennek kvetkeztben a rabszolgakereskedsnek.) – Ebben a helyzetben jelentett nagy elõrelpst Esdrs s Nehmis megjelense s jjptsi munkja.
Nehmis kirlyi tisztviselõ volt I. Artaxerxes kirly (465–423) udvarban. Mikor azonban hrl vette, hogy hazatrt honfitrsai milyen nehz sorsban lnek, nem tudott nyugodtan maradni, hanem engedlyt krt a kirlytl, hogy hazautazhassk. A bibliai szmadatnak megfelelõen 445-ben indulhatott haza. A perzsa kirlytl helytarti cmet is kapott, ami ltal megfelelõ tekintllyel foghatott hozz a klsõ s belsõ pts munkjhoz. Elõszr Jeruzslem biztonsga rdekben hozzfogott a vros falainak a felptshez. Nehz munka volt, mert rosszindulat ellensgeik llandan zaklattk õket. Maga Nehmis mondja, a rla elnevezett knyv forrsul szolgl emlkiratban, hogy egyik kezkben fegyvert, msikban a vakolkanalat tartva kellett dolgozniuk. Fõellensg gyannt a Biblia a samriai helytartt, Szanballatot emlti, tovbb az ammni Tbist s az arab (idumeus) Gesemet (Neh 6:1). rdemes megemlteni, hogy mindhrom nv elõfordul Biblin kvli dokumentumokban is ugyanebbõl az idõszakbl. – Nehmis kitart munkja s sztnzse eredmnyeknt helyre is lltottk a vrosfalakat mg abban az vben.
Szksg volt a belsõ pts munkjra is. Egy-egy olyan fejezet, mint Neh 13 r., bemutat nhny jellegzetes problmt a fogsg utni gylekezet letbõl. Nehmis elrendelte az nnepek szigor megtartst, a templom s a lvitk elltsra szksges adomnyoknak a begyûjtst. Egy ms alkalommal a felebarti szeretet ktelessgre appelll Nehmis az uzsorsokkal szemben, akik mg rabszolgnak is eladjk az eladsodott embert. (Neh 5 r.). Egyik legfõbb problmnak ltszott az idegenekkel val sszehzasods (Neh 13:23kk.). A visszalsekkel szemben folytatott kzdelemben aztn a Biblia szerint nagy segtsgre volt Nehmisnak az roni nemzetsgbõl szrmaz Esdrs pap.
Esdrs – a rla elnevezett knyv adatai szerint (Ezsd 7:7) – Artaxerxes uralkodsa hetedik vben trt haza Babilnbl, fõknt azzal a feladattal, hogy gondoskodjk a kultusz szablyozsrl, tovbb a kzigazgats s az tlkezs rendjrõl „az Isten trvnye szerint”. Ms adatokbl ismerve a perzsa kormnyzs szoksait, gy tekinthetjk ezt a rendelkezst, mint a Jda-beliek belsõ nkormnyzatra adott felhatalmazst – a perzsa udvarnl bemutatott s jvhagyott trvnyknyv alapjn. Ez a trvnyknyv nem volt ms, mint a Pentateuchos, a Papi irat kiegsztsben. Nagy terjedelmt mutatja az, hogy otthon a lvitk napokon t olvastk a np vezetõi elõtt, azon a nagy sszejvetelen, amelyen a zsidsg is elktelezte magt e trvnyknyv megtartsra. (Olv. Neh 8–9 r.). A bibliai brzols szerint ez az elktelezs Esdrs s Nehmis egyttes jelenltben trtnt, s pedig a 444. vben.
A kritika bizonyos ellentmondsokat lt Esdrs s Nehmis egyttes szerepeltetsben. Az a kzls pl., mely szerint Esdrs Jhanan fõpap szobjban tartzkodott, mielõtt az idegen asszonyok elkldsnek szigor trvnyt kiadta, ellentmondnak ltszik azzal a msik adattal, mely szerint az emltett Jhanan Nehmis kortrsnak, Eljsib fõpapnak a msodik utda volt (Ezsd 10:6 s Neh 12:22.). Ma sokan azon a vlemnyen vannak, hogy Esdrs ksõbb trt haza Babilnbl, mint Nehmis, s pedig vagy II. Artaxerxes (404–358) hetedik vben, vagy a bibliai vszm figyelmen kvl hagysval, I. Artaxerxes uralkodsnak a vge fel, 430 krl. – Elgsges trtneti dokumentci hjn a krds mg nyitottnak tarthat. Annyi bizonyos, hogy a npi-gylekezeti let restaurlsnak a problmi gy Esdrs, mint Nehmis mûkdsnek a lersnl azonosaknak ltszanak, a bibliai trtnetrs teht nem ok nlkl kapcsolja ssze tevkenysgket.
A legnagyobb merevsget Esdrs s Nehmis a vegyes hzassgok krdsben mutattk s kveteltk azt, hogy a zsid frfiak vljanak el idegen szrmazs felesgktõl, klnben kikzstik õket a gylekezetbõl. Ez volt azonban a legfjbb kvetels, ahol sok esetben valban trsre kerlt a dolog. Mg a jeruzslemi fõpap egyik unokja is samaritnus nõt vett el felesgl, magnak Szanballat helytartnak, a nagy ellensgnek a lenyt (Neh 13:28). Voltak, akik nem voltak hajlandk a vlsra s inkbb kln szakadtak a gylekezettõl. Ez az elklnls vezetett vgl a samaritnus felekezet alakulshoz s egy kln templom ptshez a Garizim hegyn. Szent knyvl azonban megtartottk a Pentateuchost õk is, amivel hangslyozni akartk, hogy a mzesi trvny kvetõi, az atyk rksgnek a megtarti. – A garizim-hegyi templom a Makkabeusok korban elpusztult, de mg Jzus idejben is vltozatlanul fennllt a krds, hogy hol lehet igazn imdni az Istent: a Garizim hegyn, vagy Jeruzslemben? (Jn 4:20.)
A perzsa kornak, az emltett esemnyeken kvl, nem sok emlke van a Bibliban. A zsidsgnak bele kellett trõdnie a gondolatba, hogy egyelõre nll llami letet nem lhetnek. Ehelyett egy lehetõleg trvny-hû, a kultuszi letet szorgalmasan gyakorl kzssgknt igyekeztek fennmaradni. – A vrsgi tisztasgnak olyan gondos, sõt trvnyeskedõen szigor megtartsa trekvsket megmagyarzza s indokolja az a tiszteletremlt hitbeli meggyõzõds, hogy õk tovbbra is az Isten vlasztott npe, amely ha „tûzbõl kikapott szgknt” (Zak 3:2) maradt is meg, de hittel vrakozik Isten greteinek a teljesedsre. Az n. jdaizmusnak a trvnyre gyelõ, a kultusz tisztasgt hangslyoz hangja jelentkezik pl. Malakis knyvben, vagy a trito-saisi prfcik egy rszben. – Egy msik jellemzõ vonsa e kornak az, hogy eschatologikus-messisi vradalmakkal eltelve nz a jvõ fel, sõt azt egyenesen az apokaliptika szneivel festi, ahogyan azt Zakaris, Jel, vagy Dniel knyvben ltjuk. – Ennek a vrakozsnak a jegyben lp t Izrel trtnete az intertestamentlis korba, abba az idõszakba, amely az szv.-i irodalom megszûnse s az evangliumi bizonysgttel megszlalsa kz esik. Dr. Tth Klmn
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
