II. Az �sz�vets�gi kort�rt�net peri�dusainak le�r�sa
1. Õst�rt�netek
A Genezis 1–11. r�sz�ben le�rt esem�nyeket bibliai õst�rt�neteknek szoktuk nevezni. Kort�rt�neti mûvekbe ezt a szakaszt ritk�n szokt�k belefoglalni, mivel a t�rt�nelem-elõtti r�gm�lt idõkrõl sz�lnak s az �kori ember ismereti szintj�n, sõt r�szben mondai form�ban vannak elõadva. A teljess�g kedv��rt m�gis vegy�k sz�mba �s pr�b�ljuk �rt�kelni õket.
A teremt�s.
A bibliai kijelent�s szerint a vil�gmindens�g Isten teremtõ munk�ja �ltal j�tt l�tre. A Gen 1. r.-e hat teremt�si nap keret�ben mondja el, hogy hogyan teremtette Isten a mennyei �s a f�ldi, a l�thatatlan �s l�that� vil�got. Az ut�bbi kezdetben kaotikus, �lettelen �llapotban volt, Isten azonban fokozatosan, �jabb �s �jabb form�l� �s rendezõ tettekkel alak�totta �t az �let sz�nter�v�. A vil�g keletkez�s�rõl az �korban nemcsak az �sz. �rt, hanem m�s n�pek mond�i is m�toszai is. Az ut�bbiakat egy mondattal �gy jellemezhetj�k, hogy benn�k a kozmog�nia elsõsorban theog�nia: a vil�g �lete kezdõdik az istenek sz�rmaz�s�val, egym�s ellen folytatott harcaikkal, melyeknek a k�vetkezm�nye, esetleg f�ggv�nye a f�ldi vil�g l�trej�tte �s õst�rt�nete. – Klasszikus g�r�g f�ld�n Hesiodos Theogoni�ja a legszeml�letesebb p�lda ehhez. Kor �s ter�let tekintet�ben k�zelebb �ll az �sz.-hez a fõniciai (raszsamrai) theogonikus m�tosz, tov�bb� a Baal m�tosz-ciklus isten-harcai. V�g�l a babil�ni teremt�si m�tosz (Enuma elis) eml�tendõ, mely szerint Marduk isten legyõzve a khaotikus erõket megtestes�tõ Tiamatot, megform�lja a vil�got s a benne �lõket. Ezek az isten-harcok, melyekben a j�nak, a rendnek, a vil�goss�gnak az istene legyõzi a s�t�t khaosz �let-ellenes – s�rk�nyszerû sz�rnyalakk�nt �br�zolt – hatalmass�g�t, eml�keztetnek az �sz. egyes k�ltõi sz�vegeiben a teremt�snek olyan szimbolikus �br�zol�s�ra, mely szerint a kezdeti „khaosz” �llapot�t egy sz�rnyalak testes�tette meg, melyet azonban Isten megsemmis�tett, hogy a khaosz hely�be koszmoszt, rendezett vil�got teremtsen. (Pl. Zsolt 74:13–14; �zs 27:1; 51:9 stb.) E sz�rv�nyosan elõfordul� k�ltõi r�szletek azonban csak a mindens�g f�l�tt �ll� s hatalm�val b�rmilyen fenyegetõ v�szt elh�r�tani tud� Istenrõl tesznek bizonys�got. Az �keleti m�toszok �s az �sz�v.-i teremt�s-t�rt�net „egyeztet�se” azonban e hasonl� mot�vumok mellett is elhib�zott v�llalkoz�s volna. A bibliai teremt�s-le�r�s (Barth K. szerint) egyszerûen a karikat�r�ja lenne pl. a babil�ninak, �s megford�tva.
De sz�ks�gtelen a modern term�szettudom�ny kozmog�nikus t�teleivel kapcsolatban is ak�r az egyeztet�s, ak�r a pol�mia feladat�ra v�llalkoznunk. Az �kor – �s az �sz�vets�g – ember�nek eg�szen m�s k�pe volt a vil�gr�l, mint a mai embernek. A Gen 1. (�s 2.) r�sze a maga m�dj�n v�g�l is arr�l tesz bizonys�got, hogy a vil�g Isten teremt�se �ltal j�tt l�tre. Ez maga pedig hit-gondolat, amely term�szetesen felt�telezi a teremtõ Istenben vetett hitet is. Alapvetõ szeml�leti m�d ez, amely mellett a teremt�s-t�rt�net r�szletei helyes exeg�zissel �rthetõkk� v�lnak.
Az emberis�g õskora �s az �z�nv�z.
Az �den-kerti t�rt�netet, majd az elsõ testv�rp�r t�rt�net�t elsõsorban etikailag kell �rt�keln�nk. Ilyen vonatkoz�sban nem is tal�lunk hozz�juk megfelelõ vall�st�rt�neti p�rhuzamot m�s n�pek irodalm�ban. Az etikai tartalmon t�l azt�n az emberis�g õsi t�rt�net�re vonatkoz�an olyasf�le eml�kez�s tûnik ki belõl�k, amely egy hajdani õshaza elveszt�s�t, a nom�d v�ndorl�st, a f�ld termõv� t�tel��rt folytatott k�zdelmet t�kr�zi.
�sszef�ggõ lesz�rmaz�si t�bl�zatot k�z�l a Gen 5 r. �d�mt�l N��ig. Feltûnõ, hogy ezeknek az „�z�nv�z elõtti p�triarch�knak” roppant magas, 8–900 �ves �letkort tulajdon�t a Biblia. Ez azonban m�r ismert mot�vum az �kori Kelet eml�keiben. Nem eml�tve Berosusnak viszonylag k�sõn �rt babil�ni kr�nik�j�t, ismer�nk igen r�gi feljegyz�seket, melyek szerint a legr�gibb sum�r kir�lyok ezer, sõt t�zezer �vekig uralkodtak. E hatalmas sz�mok t�rt�netileg azt szimboliz�lhatj�k sz�munkra, hogy az emberis�g õskora sokszorosan hosszabb ideig tartott, mint amennyit az a 7–8000 esztendõ jelent, ami a t�rt�netis�g igazi l�t�hat�r�n bel�l esõ embervil�g t�rt�net�t k�pezi. Az emberis�g t�rt�net�nek az elõrehalad�s�t azt�n a Biblia szerint egy vil�gm�retû nagy katasztr�fa, az �z�nv�z szak�totta meg, melyben szinte az eg�sz �lõvil�g elpusztult, csup�n a N�� b�rk�j�ban levõk �lt�k t�l. – Az �z�nv�z egyike azoknak a hajdankori esem�nyeknek, amelyeket az emberis�g eml�kez�se a f�ld legk�l�nb�zõbb ter�letein megõrz�tt, olyan egym�st�l t�vol �lõ n�pek k�r�ben, amelyekn�l kultur�lis k�lcs�nhat�sr�l nem lehet besz�lni. T�bbsz�z �z�nv�z-elbesz�l�s ismert, amelyek mindegyike egy �ri�si �rad�sr�l besz�l, amibõl csak n�h�ny ember menek�lt meg valamilyen mentõhaj� seg�ts�g�vel. A bibliai �z�nv�z-t�rt�nethez tartalmilag legk�zelebb �llnak term�szetesen a mezopot�miai hasonl� t�rgy� elbesz�l�sek, k�l�n�sen a Gilgames-eposz 11. fejezete. – Az �z�nv�z mibenl�t�re, okaira, idõpontj�ra n�zve egy�rtelmûen elfogadhat� tudom�nyos magyar�zat ez idõ szerint nincs. Vannak, akik a j�gkorszak ut�n bek�vetkezett nagy gleccser-olvad�sokra gondolnak, m�sok k�v�lrõl j�võ kozmikus behat�sokkal magyar�zz�k az �z�nvizet. Mezopot�mia ter�let�n az archeol�gia t�bb hely�tt fedezett fel t�bb m�ter vastags�g� �rad�sos iszaplerak�d�sokat, ezek azonban nem mind egy idõbõl val�k s ink�bb csak szeml�ltetõ�l szolg�lnak ahhoz, hogy voltak ilyen eg�sz nagy ter�leteket �s kult�r�kat elpuszt�t� �rad�sok. – A Biblia-�r� ugyan megint a maga vil�gk�p�nek megfelelõen �rja le a hegyeket is elbor�t�, azt�n megint elapad� v�z�rad�st, szeme elõtt pedig az �ltala ismert lakott f�ld, a K�zel-Kelet �llt, m�gis mivel az �z�nv�z eml�k�vel vil�gszerte tal�lkozunk, felt�telezhetj�k, hogy hajdan csakugyan lehetett egy ilyen vil�gm�retû katasztr�fa.
A nemzetek eredete.
A bibliai le�r�s szerint az �z�nv�zbõl csak N�� �s csal�dja menek�lt meg, ennek megfelelõen az emberis�g �jb�li elszaporod�sa N�� h�rom fi�n kereszt�l t�rt�nt, ezek voltak: S�m, Ch�m �s J�fet. Figyelemre m�lt� itt a Gen 10 r. t�bl�zata, amely a k�l�nb�zõ n�peket megszem�lyes�tve, mint h�rom csal�d lesz�rmazottait mutatja be õket. Megszokott k�l�nb�ztet�s szerint S�m ut�dai az elõ-�zsiai s�mita n�pek, Ch�m ut�dai a s�t�tbõrû, fõk�nt afrikai n�pek, J�fettõl pedig a feh�rbõrû eur�paiak sz�rmaztak. Ennek felelne meg a nyelvcsal�donk�nti betagol�d�s is. A val�s�gban a Gen 10 r. csal�df�ja nem ennyire k�vetkezetes: ink�bb ter�let, lak�hely szerint csoportos�tja a k�l�nb�zõ n�peket, a nyelvcsal�dok rokons�ga tekintet�ben sem mindig a ma elfogadott megk�l�nb�ztet�ssel �l. Ettõl eltekintve azonban egy, az akkori helyzetnek j�l megfelelõ n�pess�gi t�rk�pet kapunk.
A nemzetek eredet�vel foglalkozik a B�bel torny�r�l sz�l� elbesz�l�s is (Gen 11:1–9), mely szerint az emberis�g hajdan egy nyelvet besz�lt, �s csak k�sõbb k�vetkezett be a nyelvek differenci�l�d�sa �s a n�pek sz�tsz�led�se. A hajdani egy-nyelvûs�g gondolata azzal indokolhat�, hogy a legk�l�nb�zõbb nyelvekben hasonl� szavak tal�lhat�k a legegyszerûbb �s legõsibb t�rgyak, �telek, csal�di rel�ci�k elnevez�s�re. Ez egy�ttal arra is utal, hogy legal�bbis az eur�zsiai kontinensen lehet valami k�z�s haz�ra gondolni, ahonnan sz�tv�ndoroltak a n�pek. Felt�telez�s szerint K�z�p-�zsia, tal�n Turkeszt�n vid�ke lehetett ez a ter�let s innen �rkeztek n�pv�ndorl�si rajokban Elõ-�zsia ter�let�re is a Biblia-�r� �ltal ismert n�pek. – A nyelvek elk�l�n�l�se term�szetesen egy hossz� t�rt�neti folyamat volt.
T�rt�neti korszakok Elõ-�zsi�ban.
A Gen 1–11 r.-ben tal�lhat� sz�madatok �sszegez�se r�v�n azt az adatot kapjuk, hogy a teremt�stõl �brah�mig mintegy 2000 esztendõ telt el. „Kort�rt�netrõl” l�v�n sz�, felvethetj�k a k�rd�st, hogy e k�tezer esztendõ keret�be, mai ismereteink szerint, mekkora t�nyleges idõtartam van �sszesûr�tve. Mivel a teremt�s-t�rt�net �br�zol�sa szerint a f�ld �s az ember l�trej�tte �gysz�lv�n egybeesik, figyelmen k�v�l hagyhatjuk a f�ldt�rt�net peri�dusait s csak az emberis�g t�rt�net�re lehet�nk figyelemmel. Ezen a t�ren Palesztin�val kapcsolatban k�l�n�sen jogosultak vagyunk az emberis�g õskor�r�l s az õsemberrõl besz�lni. A K�zel-Kelet nagy kult�rter�letei, Egyiptom �s Mezopot�mia ugyanis ar�nylag k�sõn felt�ltõd�tt alluvi�lis ter�letek s viszonylag fiatal telep�l�si helyek. Ezzel szemben a magasabban fekvõ Palesztina nemr�g felt�rt barlangjaiban, a Karmel-hegy oldal�ban �s a Genez�ret-t� k�zel�ben megtal�lt�k a paleolit-kori õsember csontv�z maradv�nyait �s haszn�lati eszk�zeit. Idõileg persze neh�z meghat�rozni az itt �lt õsemberek telep�l�si kor�t; sz�z-k�tsz�zezer esztendõ t�vol�ba (vagy m�g messzebb) helyezik, mindenesetre m�g az utols� j�gkorszak idej�re (amely ezen a vid�ken pluvi�lis, azaz esõs-�rad�sos korszak volt). Nevezetes az is, hogy Palesztin�ban otthont tal�lt �gy a neanderv�lgyi, mint a fejlettebb, a m�r homo sapiens-nek nevezhetõ õsember. A paleolit, vagy r�gebbi kõkorszak ember�nek a kult�r�ja a t�rt�nelem-k�nyvek lapjair�l j�l ismert. – Egy �tmeneti, mezolit, azaz k�z�psõ kõkorszak ut�n k�vetkezik a neolit, vagyis �jabb kõkorszak, kb. 5500 �s 4000 k�z�tt. Ebben az idõszakban kezdõd�tt meg az �lland� lak�helyeken, v�rosokban val� leteleped�s, h�z�p�t�s, agyaged�nyek k�sz�t�se, a megszel�d�tett �llatok teny�szt�se �s a f�ldmûvel�s. A leg�jabb meg�llap�t�sok szerint Jerich� m�r a Kr. e.-i VII. �vezredben lakott telep�l�s volt.
A kõ- �s r�zkorszak Elõ-�zsi�ban nem v�lik el olyan �lesen egym�st�l, mint pl. D�l-Eur�p�ban. A r�zeszk�z�k mellett m�g sok�ig haszn�ltak kõszersz�mokat is, ez�rt a k�vetkezõ idõszak neve eneolit, vagy khalkolit kor (r�z-kõkor). Ez tartott Kr. e. 3100 k�r�lig, amikor felv�ltotta a bronzkorszak; a bronz azt�n v�gleg feleslegess� tette a kõ- �s csontszersz�mokat, fegyvereket. A bronzkorszak m�r eg�szen a t�rt�netis�g l�t�hat�r�n bel�l esik, mivel a IV. �vezred k�zep�n megjelenik az �r�s legegyszerûbb form�ja s mind t�k�letesebbre fejlõdve megõrizte a kor t�rt�neti �s t�rsadalmi viszonyainak eml�k�t. – A bronzkort fel szokt�k osztani korai, k�z�psõ �s k�sei bronzkorra (3100–2100, 2100–1600, 1600–1200), sõt m�g ezen bel�l is r�videbb peri�dusokra. A bronzkorra esik a nagy birodalmak kialakul�sa Egyiptomban, Mezopot�mi�ban �s Kis�zsi�ban. A kezdetben k�l�n�ll� kisebb v�roskir�lys�gokat erõskezû �s h�d�t� sz�nd�k� uralkod�k szervezik birodalmakk�. – A k�z�psõ bronzkorra tehetj�k a p�triarch�k k�na�ni v�ndorl�s�t �s Egyiptomba k�lt�z�s�t.
Ilyen nagy idõbeli t�vols�gokat fog �t a bibliai õst�rt�netekben olvashat� n�h�ny mozzanat az emberis�g m�ltj�b�l. A teljess�g kedv��rt folytassuk most m�r a vil�gt�rt�netnek korszakok szerint val� �ttekint�s�t:
A vaskorszak 1200 k�r�l k�sz�nt�tt be Elõ-�zsi�ba. Ezzel az idõponttal csaknem egybeesik Izr�el honfoglal�sa, Izr�el n�p�nek �n�ll� �llami �lete pedig �ppen ki is t�lti a vaskorszakot, amelyet egy�bk�nt szint�n felosztanak egy korai �s egy k�sõbbi peri�dusra (1200–900, 900–600). – Az ut�na k�vetkezõ korszakokat m�r az Elõ-�zsi�ban uralomra ker�lõ h�d�t� birodalmakr�l, illetve kult�r�kr�l szok�s elnevezni. �gy 600-t�l 330-ig tartott a perzsa kor, 330-t�l 100-ig a hellenisztikus kor. Kr. e. 100-t�l sz�m�tj�k a r�mai kort.
2. A p�triarch�k kora
A Biblia-�r� az �z�nv�z ut�ni kor nemzets�gt�bl�zat�ban (Gen 11:10 skv.) egy hat�rozott vonalat k�vet: N�� fiai k�z�l S�m lesz�rmazottait veszi sz�mba �brah�mig, a zsid� n�p õsatyj�ig, akiben kezdõd�tt el a direkt kiv�laszt�s. �brah�mot, azut�n Izs�kot, majd J�k�bot �s a fiait nevezz�k p�triarch�knak. �let�k t�rt�net�re jellemzõ Isten kiv�laszt� elh�v�sa �s vezet�se, tov�bb� az az �g�ret, hogy ut�daik egykor nagy n�pk�nt fogj�k birtokba venni K�na�nt, ahol õk maguk m�g csak mint j�vev�nyek v�ndoroltak.
A kiv�laszt�s szempontj�b�l a p�triarch�k egyes emberek voltak, egy�bk�nt azonban nem egyed�l j�rt�k a vil�got. K�zvetlen rokons�gukon k�v�l szolg�k nagy sz�ma vette k�r�l õket, mivel ny�jakban gazdag emberek voltak. �brah�m sz�ks�g eset�n harcra kerekedhetett fegyveres szolg�inak az �l�n (Gen 14:14), J�k�b „k�t sereggel” t�rt haza sz�mkiv�t�se f�ldj�rõl (Gen 32:10). Ha ki voltak is t�ve az õslak� k�na�niak k�z�tt pr�b�ltat�soknak, esetenk�nt K�na�n v�ros-kir�lyai is elismert�k tekint�ly�ket (Gen 14:17; 21:22; 23:6). – Elõ-�zsia s vele egy�tt K�na�n orsz�ga is a II. �vezred elsõ fel�ben k�l�n�sen mozgalmas sz�ntere volt n�pv�ndorl�si hull�mok, vagy csak egyszerû nom�d karav�nok �rkez�s�nek. Az ut�bbiak k�z� kell sorolnunk a p�triarch�kat is, akik ny�jaikkal legelõt keresve v�ndoroltak tova az akkoriban m�g el�g gy�ren lakott K�na�n orsz�g�ban, olykor hosszasabban is megtelepedve egy-egy helyen.
A bibliai hagyom�ny szerint �brah�mnak m�g az apja, Terah volt az, aki csal�dj�val elõsz�r kerekedett f�l Ur-kaszdim v�ros�b�l – f�ltehetõen a d�l-babil�ni Ur v�rosb�l – �s �szak fel� v�ndorolva H�r�n vid�k�n telepedett meg. Innen indult tov�bb �brah�m, apja hal�la ut�n, hogy K�na�nba v�ndoroljon. Sikem, B�tel, Hebr�n k�rny�ke a fõ tart�zkod�si helyei. – Izs�knak �s J�k�bnak a t�rt�nete bizonyos fokig visszafel� tekint Mezopot�mia fel�. A H�r�n k�rny�k�n maradt rokons�ggal k�t�tt h�zass�gi kapcsolat jelk�pesen �s val�s�gosan is erõs�ti a mezopot�miai eredetre vonatkoz� hagyom�nyt. – A J�k�b fiai k�z�l kiemelkedõ J�zsef t�rt�nete viszont Egyiptomba viszi �t a p�triarcha-t�rt�netek folytat�s�t. J�indulat� f�ra�k kegy�bõl a G�sen f�ldj�n, a N�lus delta-vid�k�nek keleti sz�l�n telepedhettek le J�k�b fiai, ahol ut�daik az elk�vetkezõ sz�zadok alatt n�pp� szaporodtak.
A p�triarch�kr�l Bibli�n k�v�li t�rt�neti dokumentumokban nem olvasunk. Ez a negat�vum, tov�bb� a r�luk sz�l� bibliai elbesz�l�sek mondai jellege okozta azt, hogy a tagad� kritika ir�nyzat k�ts�gbe vonta t�rt�netis�g�ket. Majd isten-alakoknak tartott�k õket, majd k�na�ni h�roszoknak, akiket Izr�el a saj�t õseiv� adopt�lt; legjobb esetben felt�telezt�k, hogy Izr�el a maga n�pi t�rt�net�t vet�tette vissza r�juk. Mindezek �nk�nyes v�leked�sek, melyeknek a gyeng�i kimutathat�k. – Ma m�r ismert t�ny az, hogy az �brah�m, Terah, N�h�r, stb. nevek a Kr. e.-i II. �vezredben val�s�gosan haszn�lt szem�lynevek (teh�t nem isten-nevek) voltak. K�l�n�sen figyelemrem�lt� az, hogy t�rsadalomt�rt�neti vonatkoz�sban a p�triarcha-t�rt�netek eg�szen a Kr. e.-i II. �vezred csal�di �s �r�k�s�d�si jogszok�sait t�kr�zik vissza, �gy ahogyan az pl. a Hammurabi t�rv�nyeiben kodifik�lva van. A t�rsadalmi szint �s h�tt�r val�ban p�triarch�lis, merõben m�s, mint az egykor� k�na�ni, vagy a k�sõbbi izr�eli kir�lys�g t�rsadalmi strukt�r�ja. Meg�llap�thatjuk teh�t, hogy a p�triarch�kr�l sz�l� h�rad�s minden bizonnyal r�gibb esem�nyeket �s viszonyokat t�kr�z, mint amilyen volt Izr�el �lete a Kr. e.-i I. �vezredben.
A p�triarch�k kor�nak keltez�s�n�l mag�b�l a Bibli�b�l kell kiindulnunk. �brah�m t�rt�net�nek egy fejezete, a Gen 14 r. olyan neveket tartalmaz, amelyeknek megpr�b�lhatunk ut�na nyomozni a vil�gt�rt�netben. N�gy kir�ly egyes�lt seregei sarcolj�k itt v�gig K�na�n v�rosait. R�gi sejt�s szerint ezek k�z�l Amr�fel, Sine�r kir�lya, azonos lehet Hammurabival, a t�bbsz�r emlegetett nagy babil�ni kir�llyal; uralkod�sa idej�t nemr�g siker�lt pontosan keltezni 1728–1686-ra. – Ugyancsak r�gi kombin�ci� az, hogy Arj�k, Ell�sz�r kir�lya, nem m�s, mint Hammurabi egyik kort�rsa: a mezopot�miai Larsa v�ros�llamban uralkod� Rim-Sin, akinek a neve k�p�r�sos form�ban Eri-Aku. – Kedorla�mer szab�lyos k�pz�sû �l�mi n�v; ha nem is eg�szen azonos, de hasonl� nevû uralkod� �lt akkoriban �l�m tr�nj�n, aki nyugat fel� is vezetett hadj�ratokat. Az �vezred elej�n �l�m orsz�ga Mezopot�mi�ra is kiterjesztette fennhat�s�g�t, tõle f�ggõ viszonyban �llt az eml�tett larsai kir�ly s tal�n a fiatal Hammurabi is. (A Gen 14 r. hadj�rat�ban is az �l�mi kir�ly� a vezetõ szerep.) – V�g�l Tidal, a „pog�nyok kir�lya” f�ltehetõen azonos I. Tudhalia hettita uralkod�val, aki 1730 k�r�l kezdett uralkodni. – Ezzel az azonos�t�ssal szemben persze f�l lehet vetni a k�rd�st, hogy ilyen nagy birodalmak egyes�lt sereg�re volt sz�ks�g a kis k�na�ni v�rosok lever�s�re? Az elbesz�l�sben val�ban lehet bizonyos t�lz�s, a katasztr�fa nagys�g�nak az �rz�keltet�s�re. Ez azonban nem jelenti, azt, hogy a n�gy nagy uralkod� szem�lyesen vezetett nagysz�m� seregeket K�na�n ellen; ink�bb csak kisebb sarcol� sereg kik�ld�s�rõl van sz�, amely azonban lehetett vegyes �sszet�telû. – Ha m�r most az azonos�t�s helyt�ll�, akkor �brah�m K�na�nba �rkez�s�nek a d�tum�t 1750 t�j�ra tehetj�k. (Meg kell jegyezn�nk, hogy a Gen 14 r. szem�lyeit illetõen vannak m�s azonos�t�sok is, amelyek kb. ugyanerre az idõszakra mutatnak. Az �brah�m-t�rt�netek hist�riai igazs�g�t mindenesetre nem k�tj�k hozz� a k�z�lt azonos�t�shoz.)
A Genezisben levõ sz�madatok szerint a p�triarch�k k�na�ni tart�zkod�sa, �brah�m �rkez�s�tõl J�k�b Egyiptomba k�lt�z�s�ig, 215 �vet tesz ki. Ez a sz�m n�mileg t�lzottnak l�tszik. Meg kell azonban szoknunk, hogy az �sz. – k�l�n�sen a r�gebbi idõkre n�zve – gyakran haszn�l nagyobb kereksz�mokat. Jelen esetben a 215 �v annyiban „kereksz�m”, hogy �ppen fele annak a 430 esztendõnek, amennyit Ex 12:40 az egyiptomi tart�zkod�s idej�nek vesz. (A k�sõbbi zsid� trad�ci� a k�na�ni �s az egyiptomi tart�zkod�s egy�ttes idej�t veszi 430 �vnek.) – Az ilyen sz�madatokat, an�lk�l hogy a vel�k megjel�lt esem�nyek t�rt�neti hitel�t k�ts�gbevonn�nk, hozz� kell form�lnunk a vil�gt�rt�neti helyzethez. �gy a p�triarch�k k�na�ni tart�zkod�s�nak az ideje sem igen lehetett t�bb 120–130 esztendõn�l s hozz�vetõleges sz�m�t�ssal Kr. e. 1750-tõl 1620 t�j�ig tartott. Ez alatt az idõ alatt Egyiptomban egy nevezetes politikai v�ltoz�s k�vetkezett be: a hikszoszok uralomra jut�sa. Ez az addig ismeretlen h�d�t� lovas n�p 1700 k�r�l viharzott v�gig Sz�ria-Palesztin�n �s leig�zta Egyiptomot is. Sokat nem tudunk r�luk, mert az egyiptomiak, miut�n elûzt�k a gyûl�lt idegeneket, m�g az eml�k�ket is igyekeztek kiirtani. Annyi bizonyosra vehetõ, hogy kb. 1700-t�l 1570-ig tartott�k uralmuk alatt Egyiptomot s k�z�l�k ker�ltek ki a XV–XVII. dinasztia f�ra�i. Sz�khely�k a N�lus-delt�ban fekvõ Tanis (a bibliai C�an) volt, ahonnan ellenõrz�s�k alatt tudt�k tartani Egyiptomot �s Palesztin�t egyar�nt. – A hikszosz-kor �s a p�triarch�k Egyiptomba ker�l�se k�z�tt nem neh�z �szrevenni a kapcsolatot: ezek az idegen h�d�t�k az�rt, hogy a bennsz�l�tt egyiptomiak erej�t gyeng�ts�k, sz�vesen fogadtak idegen bev�ndorl�kat. �gy ker�lhettek Egyiptomba J�k�b �s fiai �s �gy emelkedhetett magas tiszts�gre a nem-egyiptomi J�zsef. �rdemes egy pillant�st vetn�nk a p�tr
iarch�k Isten-hit�re, vall�sukra. Az �tfog� Jahvista elbesz�l�sen bel�l egyes hagyom�ny-egys�gekben jellegzetes archaikus m�don Isten megnevez�s�re az �ltal�nos s�mita ’�l nevet tal�ljuk, valamilyen mell�kn�v k�s�ret�ben: �r�kk�val� Isten, Magass�gos Isten, Mindenhat� Isten stb. A Papi �r� a maga n�h�ny fejezet�ben az Ex 6:3 elvi alapj�n �llva szint�n nem haszn�lja a Jahve nevet. V�g�l vannak m�g m�s, jelk�pesen hangz� Isten-nevek is: J�k�b Erõss�ge, Izs�k F�lelme. Mindezekbõl lehetne olyan k�vetkeztet�sre jutni, hogy e nevek m�g�tt k�l�n t�rzsi vagy nemzets�gi istenek �llnak, melyeket csak egy k�sõbbi theol�giai szint�zis olvasztott „az aty�k Istene” egys�g�be, majd pedig azonos�tott Jahv�val. – K�ts�gtelen, hogy a p�triarch�k vall�sa, a bibliai le�r�s szerint is, egyes nagy isten-�lm�nyekhez, kijelent�sekhez kapcsol�dott, k�l�nb�zõ helyeken �s k�l�nb�zõ k�r�lm�nyek k�z�tt. M�gsem volna helyes ez �lm�nyek alapj�n helyi �s csal�di istenekk� vagy numenekk� lefokozni �s sz�tdarabolni az õket elh�v� �s vezetõ Istent. Hiszen ma m�r tudott dolog, hogy ’�l n�ven Fõn�ci�ban is k�l�n szem�lyes istent tiszteltek, olykor mell�knevekkel is ell�tva. – T�ny az, hogy mikor M�zes azzal �ll�tott n�pe el�, hogy Jahve azonos az aty�k Isten�vel, akkor ez minden tov�bbi n�lk�l �rthetõ volt.
A p�rtriarch�k t�rt�net�ben van egy-k�t olyan jelens�g, amely az �ltal�nos s�mita vall�soss�g k�r�bõl ismert, b�r a k�sõi pr�f�tai �rt�kel�s szerint el�t�lt dolog volt. �gy tal�lkozunk �n. szentoszlopoknak a fel�ll�t�s�val, amelyeknek azonban nem annyira kultuszi, mint ink�bb eml�keztetõ jelentõs�ge volt (Gen 28:18; 35:14). Elõfordult a J�k�b t�rt�net�ben egy hely�tt a h�zib�lv�nynak tartott ter�fim is (Gen 31:17kk.), de saj�tos m�don megint nem vall�si, hanem jogi, �r�k�s�d�si vonatkoz�sban. – A p�triarch�k vall�sa mindenesetre �gy �rt�kelendõ, hogy benn�k kezdõdik el Izr�el kiv�laszt�sa, teh�t Istennek k�l�n�s kijelent�se is hozz�juk sz�lt elõsz�r, kiemelve õket nemcsak f�ldrajzi, hanem vall�si k�rnyezet�kbõl is.
3. Az exodus �s a honfoglal�s
A Biblia szerint J�k�b csal�dj�nak Egyiptomba k�lt�z�s�tõl az exodusig 400–430 esztendõ telt el (Gen 15:13; Ex 12:40). Ez a sz�m egy nagy peri�dust k�pvisel, amely ha pontosan tal�n nem is fedi, de megk�zel�ti az izr�elit�k egyiptomi tart�zkod�s�nak az idõtartam�t. E sz�zadok alatt J�k�b csal�dja nagy n�pp� nõtt az �g�ret szerint, ugyanakkor azonban Egyiptomban is nevezetes v�ltoz�sok mentek v�gbe. Az Ex 1:8 �gy fejezi ki ezt, hogy �j kir�ly ker�lt Egyiptom tr�nj�ra, aki nem ismerte J�zsefet. Ha elfogadjuk azt a feltev�st, hogy a bev�ndorl�s az idegeneket p�rtfogol� hikszosz f�ra�k idej�ben t�rt�nt, akkor az eml�tett bibliai megjegyz�s nemcsak egy uralkod� szem�ly�nek, hanem egy eg�sz korszaknak a v�ltoz�s�ra �rtendõ. – Kr. e. 1570 t�j�n ûzt�k el az egyiptomiak a hikszoszokat s az ut�nuk uralomra ker�lõ XVIII. dinasztia f�ra�i alatt a birodalom �j vir�gkora k�vetkezett. III. Tutmosis (kb. 1502–1448) h�d�t� h�bor�i sor�n Sz�ria-Palesztina ellen 17 gyõzelmes hadj�ratot vezetett s megszil�rd�totta Egyiptom fennhat�s�g�t e tartom�nyok f�l�tt. Mag�ban Egyiptomban pedig bek�vetkezett a gyûl�lt �s nagy sz�muk miatt vesz�lyesnek tartott idegen n�pess�g elnyom�sa. Egyiptom am�gyis a rabszolgatart� �llam mintak�pe volt. Ettõl a kort�l – az �j-birodalom kor�t�l – kezdve pedig az addigin�l is nagyobb m�reteket �lt�tt a rabszolgatart�s. Az elõkelõ csal�dok h�zi rabszolg�in k�v�l t�meg�vel dolgoztak rabszolg�k a kir�lyi �s templomi gazdas�gokban, a b�ny�kban �s a nagy �p�tkez�sekn�l.
Nevezetes korszak a Kr. e.-i XIV. sz�zad elsõ fele, III. �s IV. Amenhotep f�ra�k uralkod�si ideje (1413–1377, illetve 1377–1360). Ut�bbi volt a h�res vall�si reform�tor, aki egy henotheisztikus reformot hajtott v�gre: a birodalom fõisten�v� a f�nylõ napkorong �ltal ki�br�zolt Aton istent tette. E reformnak bizonyosan volt belpolitikai mot�vuma is, ellens�lyozni akarta a th�bai �mon-paps�g t�lzott politikai befoly�s�t. IV. Amenhotep sz�kv�ros�ban, a mai Tell el-Amarna k�zel�ben tal�lt�k meg a k�t f�ra� diplom�ciai levelez�s�t, amely hû k�pet ad korukr�l, az „amarnai korr�l”. A levelekbõl l�that�, hogy az �zsiai orsz�gok �l�nk kapcsolatot tartottak fenn Egyiptommal, de Egyiptom hatalma �s befoly�sa m�r kor�ntsem az, amely volt III. Tutmosis idej�ben. Jellegzetesek a palesztinai v�roskir�lys�gokb�l �rkezett levelek, amelyek gyakran k�rnek katonai seg�ts�get egy n�ppel szemben, amely rabl�t�mad�saival egyre jobban vesz�lyezteti e v�rosokat; ez pedig a habiru (egyszerûen mondva: h�ber) n�p. Benn�k egy idõben a honfoglal� izraelit�kat v�lt�k felismerni. Ut�bb azonban kider�lt, hogy a „h�ber” n�v nem egyszerû n�pn�v volt csup�n, hanem egy t�gabb jelent�sû elnevez�s. Olyan s�mita beduin t�rzseket, csoportokat �rtettek alatta, amelyek a Kr. e.-i II. �vezredben Babil�ni�t�l Kis�zsi�ig �s Egyiptomig minden�tt megtal�lhat�k voltak. Ha tehett�k, fosztogatt�k a v�dtelenebb vid�keket, ahol azonban erõs kezû uralkod�k hatalmi k�r�be ker�ltek, ott azok napsz�mos munk�ra, zsoldos katon�skod�sra szor�tott�k õket.
A XIX. dinasztia f�ra�i igyekeztek �jra megerõs�teni Egyiptomnak a Sz�ria f�l�tti hatalm�t, amelyet k�l�nben a hettit�k h�d�t� politik�ja is vesz�lyeztetett. I. Sz�ti f�ra�nak egy gyõzelmi felirat�t megtal�lt�k az �szak-palesztinai B�t-se�n romjai k�z�tt. Ut�dja, II. Ramses (1290–1224) folytatta az �zsiai h�bor�kat, mikor azonban a hettit�k ellen v�vott k�d�si csata majdnem szerencs�tlen�l v�gzõd�tt sz�m�ra, �gy l�tszik, Egyiptom tekint�lye is megrend�lt. �jabb �s �jabb palesztinai l�zong�sok elfojt�s�ra kell hadj�ratokat vezetnie. V�g�l is jobbnak l�tta II. Ramses, ha b�keszerzõd�st k�t a hettit�kkal (kb. 1270-ben) s ezzel a hatalmi egyens�lynak megfelelõ hat�rt is megvont�k: Palesztina egyiptomi befoly�s alatt maradt.
Ramses f�ra� hossz� uralkod�sa alatt rengeteget �p�tkezett is orsz�ga k�l�nb�zõ pontjain. A politikai s�lypont m�gis �szakra tevõd�tt �t; itt �p�ttette fel a hikszoszok egykori fõv�ros�nak a k�zel�ben �j sz�kv�ros�t s a saj�t nev�rõl Ramsesnek nevezte el. Az �ri�si m�retû �p�tkez�sekhez a robotmunk�sok t�zezreit, elsõsorban a k�nyszermunk�ra k�telezett idegeneket vett�k ig�nybe. Amit a Biblia a zsid�k elnyom�s�r�l �s robotoltat�s�r�l �r, az t�rt�neti val�s�g volt. – A biblia hagyom�ny �br�zol�sa szerint ebben az �llapotban sz�nta meg Isten Izr�el n�p�t s megszabad�tva Egyiptomb�l, elind�totta az �n�ll� szabad �let �tj�ra.
A szabad�t�s eszk�z��l M�zest v�lasztotta ki Isten. �lete k�r�lm�nyei a legsz�lsõs�gesebben alakultak. Sz�let�sekor a hal�l sz�l�re ker�lt, de megmenek�lt s a kir�lyi udvarban n�vekedett fel. Elõkelõ helyzet�nek egyszerre v�get vetett az, hogy fajt�ja ir�nti egy�tt�rz�sbõl gyilkoss�got k�vetett el s emiatt sz�mkivet�sbe kellett mennie. A nom�d midianita n�p k�z�tt �lt j� ideig, b�k�s csal�di �letben, juhokat õrizve, m�gnem egyszer a H�reb hegy�n�l az �gõ csipkebokorb�l megsz�l�totta Isten �s k�nyszer�tette, hogy t�rjen vissza Egyiptomba �s szabad�tsa meg elnyomott n�p�t. – A tov�bbi bibliai le�r�s szerint a f�ra� csak sok�ra, a t�z csap�s s�lya alatt megt�rve engedett M�zes k�v�ns�g�nak. A szabadul�s ut�n egy ember�ltõre terjedõ ideig j�rta v�ndor�tj�t Izr�el n�pe a Sinai-f�lszigeten, b�r ennek az idõnek a nagyobb r�sze l�that�an a f�lsziget �szakkeleti r�sz�n fekvõ K�d�s k�zel�ben telt el. Nem sokkal az exodus, a kivonul�s ut�n a Sinai-hegyn�l t�rt�nt az �rral val� sz�vets�gk�t�s, valamint e sz�vets�g alapokm�ny�nak, a t�zparancsolatnak az elfogad�sa. – A pusztai tart�zkod�s alatt azut�n M�zesre az a feladat v�rt, hogy a szolgas�ghoz szokott n�pet a szabad n�phez illõ �s a honfoglal�s harcaihoz sz�ks�ges b�tors�gra nevelje, ami nem ment neh�zs�gek n�lk�l a puszt�ban ad�dott n�lk�l�z�sek k�zepette. Ugyanilyen fontos volt a n�pnek gy�lekezett� form�l�sa is, a Sinai-hegyn�l elfogadott Jahve-hit szellem�ben.
A bibliai trad�ci� teh�t �gy �ll�tja el�nk M�zest, mint b�tor n�pvez�rt, vall�s- �s gy�lekezet-alap�t�t. Nemcsak a r�gi negat�v kritikai ir�nyzatok, hanem az �j trad�ci�-t�rt�neti elemz�s is (k�l�n�sen az Alt �s Noth �ltal k�pviselt ir�ny) k�tked�ssel fogadja M�zesnek ezt a szerep�t, mint ahogyan k�tkedik abban is, hogy az Egyiptomb�l kivonult �s a puszt�ban v�ndorolt n�p azonos lenne a 12 t�rzsbõl �ll� Izr�el n�p�vel. A szkeptikus kritika ennek megfelelõen megk�rdõjelezi azt is, hogy val�s�g-e az a „honfoglal�s”, amelynek sor�n – az �sz. szerint – J�zsu� vezet�s�vel az eg�sz K�na�nt megh�d�totta Izr�el n�h�ny �v alatt. Az eml�tett kritikai felfog�s szerint a „honfoglal�s” jobb�ra b�k�s besziv�rg�s eredm�nye volt, �s hossz� ideig tartott, m�g a k�l�nb�zõ izr�eli t�rzsek elfoglalt�k hely�ket az orsz�gban. Harcokra csak n�h�ny helyen ker�lt sor. Egyiptomban pedig csak n�h�ny t�rzs j�rt s ezek a m�s �ton K�na�nba �rkezett rokon t�rzsekkel csak a J�zs 24 r.-ben le�rt sikemi orsz�ggyûl�sen k�t�ttek sz�vets�get, az �-g�r�g amfiktioni�khoz hasonl�an a k�z�s haza �s k�z�s hit (illetve az azt reprezent�l� k�z�s szent�ly) v�delm�re.
Ezekn�l a k�rd�sekn�l r�szben ugyanaz a helyzet, mint a p�triarcha-t�rt�netekn�l. Bibli�n k�v�li dokumentumok h�j�n lehet negat�ve �rt�kelni M�zes szem�ly�t, a Sinai-hegyi sz�vets�get, vagy a honfoglal�s t�ny�t. K�ts�gtelen, hogy az exodusnak �s a pusztai v�ndorl�snak a teljes bibliai k�pe k�l�nb�zõ hagyom�ny-egys�gekbõl tevõdik �ssze. Az is igaz, hogy a J�zsu� k�nyv�ben le�rt honfoglal�s k�pe h�zagos, j� elolvasni mellette a B�r 1 r.-�ben foglaltakat, amely r�mutat arra, hogy a k�na�ni v�rosok egy r�sze nem ker�lt egyszerre Izr�el kez�be. – M�s oldalr�l n�zve azonban neh�z elgondolni, hogy egy erõs kezû szervezõ �s vezetõ n�lk�l hogyan hagyhatta volna el egy rabszolga n�p Egyiptomot. Mert az egyiptomi elnyomat�s �s a szabadul�s hagyom�nya nem lehet puszta fant�zia-term�k, legfeljebb a Numeri n�psz�ml�l�si adatait nem lehet eg�szen betû szerint venni. Ugyancsak neh�z elk�pzelni, hogy egy t�bb �vsz�zadig tart� besziv�rg�s ut�n a k�l�nb�zõ ir�nyb�l �rkezett t�rzsek milyen alapon ismertek egym�sra, mint rokonok s ugyanakkor milyen alapon hat�rolt�k el magukat az egy�bk�nt fajilag szint�n rokon k�na�nit�kt�l. Az a gondolat pedig, hogy az �gy egym�shoz csatlakozott t�rzsek ut�lag konstru�lt�k a tizenk�t t�rzs rendszer�t �sszefog� mondak�rt, legal�bb olyan k�tes �rt�kû, mint az, hogy a tizenk�t t�rzs rendszere r�gebbi eredetû s a pusztai v�ndorl�s alatt kov�csol�dott �ssze – ha nem is nagyon szoros n�pi egys�gg�. Az exodusra, a pusztai v�ndorl�sra �s a honfoglal�sra vonatkoz� hagyom�ny mondai-legendai sz�nezetû elõad�sa mellett is t�rt�neti �rt�kûnek foghat� fel. F�l kell tenn�nk azonban mindj�rt a k�rd�st, hogy mikor t�rt�ntek ezek az esem�nyek? A sz�lsõs�ges elm�leteket mellõzve, k�t olyan v�lem�nyt eml�thet�nk meg, amelyek a val�s�ghoz k�zel �llhatnak. Az egyik v�lem�ny vall�i az amarnai levelekben eml�tett habirukban, vagy h�berekben a honfoglal� izraelit�kat l�tj�k. Szerint�k az elnyomat�s f�ra�ja III. Tutmosis, az exodus d�tuma pedig 1440 t�j�ra esik. – A m�sik n�zet szerint – amelyet e cikk �r�ja is helyesebbnek tart – II. Ramses volt az exodus f�ra�ja. Val�ban õ �p�ttette az Ex 1:11-ben eml�tett Ramses �s Pit�m v�rosokat. Egy korabeli egyiptomi feljegyz�s egy tisztviselõnek a jelent�s�t tartalmazza arr�l, hogy gabon�t osztott ki „a h�bereknek” (’pwrj), akik k�vet fejtettek Ramses nagy �s megerõs�tett v�ros�nak az �p�t�s�hez”. A „h�ber” n�v ugyan itt is a m�r eml�tett t�gabb �rtelmû kateg�ri�t jelenti, de mindenesetre k�z�j�k tartoztak az Egyiptomban elnyomott izraelit�k is. – A bevezet�sben eml�tett�k azt az archeol�giai felismer�st, hogy a Holt-tengertõl d�lre �s keletre esõ ter�let a Kr. e.-i XIII. sz�zad elõtt nem volt lakott vid�k, ekkor telep�lt itt le Ed�m, M��b �s Amm�n n�pe. M�r pedig a bibliai hagyom�ny hat�rozottan �ll�tja, hogy e n�peknek az ellens�ges magatart�sa miatt nem mehettek az izraelit�k K�d�sb�l egyenes �ton K�na�nba, hanem nagy ker�lõvel, kelet felõl kellett bevonulniok. (V�. Num 20:14kk.; Deut 2 r.) – Ugyancsak nyom�s archeol�giai �rv az, hogy a honfoglal�s t�rt�net�ben eml�tett neves v�rosok, mint L�kis, Egl�n, Debir, B�tel, H�c�r, az 1200-as �vek m�sodik fel�ben ellens�ges t�mad�s k�vetkezt�ben elpusztultak s a hely�k�n �p�lt �j v�rosokban egy fokkal kezdetlegesebb kult�r�j� n�p telepedett le, mint amilyen volt az elpuszt�tott k�na�ni õslakoss�g. (Meg kell mondanunk term�szetesen õszint�n azt is, hogy az archeol�gia nem minden ponton ad tetsz�s�nket kiel�g�tõ k�pet, eg�szen problematikus pl. Jerich� �s Ai v�rosok elfoglal�s�nak a keltez�se.) – Mint „argumentum e silentio” eml�tendõ, hogy az �sz. t�rt�neti hagyom�nyaiban nyoma sincs azoknak a nagy hadj�ratoknak, melyeket az egyiptomi f�ra�k a XIV–XIII. sz�zadban vezettek Palesztina ellen s amelyek miatt szenvedni�k kellett volna a b�r�k kora izraelita lakoss�g�nak. De maguk az egyiptomi feliratok sem tesznek eml�t�st arr�l, hogy ez idõben K�na�nban izraelit�k laktak volna. Az elsõ egyiptomi �rott eml�k, amely Izr�el nev�t eml�ti, Merneptah f�ra� diadaloszlopa (1220 t�j�r�l). – Mindent egybevetve teh�t val�sz�nûbbnek l�tszik az, hogy az exodus 1270 t�j�n t�rt�nhetett II. Ramses idej�ben. A J�zsu� �ltal vezetett honfoglal�si harcok pedig val�sz�nûleg az 1230/20-as �vekben zajlottak le.
Vall�si tekintetben e korszak d�ntõ alapesem�nye M�zes kijelent�s-nyer�se a H�reben, amikor megismeri Jahve n�ven azt a szem�lyes �s hatalmas Istent, aki az aty�knak adott �g�rethez h�ven, n�p�v� fogadja Izr�elt. Ennek egyenes folytat�sa az eg�sz n�pnek az �r el� �ll�t�sa a Sinai-hegyn�l, ahol M�zes k�zvet�ti a t�zparancsolatot. Ettõl kezdve hozz�tartozott Izr�el n�pe �n�rtelmez�s�hez, hogy õ Jahve kiv�lasztott n�pe s Ur�val sz�vets�ges viszonyban �ll. Amikor J�zsu�, M�zes ut�djak�nt, a sikemi orsz�ggyûl�sen (J�zs 24 r.) �jb�l elk�telezte mag�t �s n�p�t Jahve im�d�s�ra, ez voltak�ppen a sz�vets�g meg�j�t�sa volt s hogy ennek volt egy, a t�rzsi szervezetet �sszefog� amfiktionikus jellege is, az term�szetesen helyt�ll� gondolat. (M. Noth hangs�lyozott t�tele.) A sz�vets�g alapokm�nya a t�zparancsolat. K�z�l�k is tal�n legnagyobb horderejû az 1. �s 2. parancs. Az elsõnek ugyan sz�vesen hangs�lyozz�k ki a praktikus monotheisztikus jelleg�t, vagyis azt, hogy m�s istenek l�t�t illetõen nem polemiz�l, csup�n tisztelet�ket tiltja meg a Jahve n�p�nek, m�gis cs�r�j�ban benne van az az elm�leti monotheiszmus is, hogy Jahv�n k�v�l nincs m�s Isten. Ill�stõl Deutero-�sai�sig v�gigfut az a gondolat, hogy a pog�nyok b�lv�nyai nem hallanak, nem felelnek, mert nincsenek, semmik. M�g nagyobb jelentõs�gû volt a maga kor�ban a 2. parancs. Az �kori vall�soss�gnak elengedhetetlen mank�ja volt a b�lv�nyszobrok k�sz�t�se s azokon kereszt�l isteneik im�d�sa. Ezt tiltja a kezdet kezdet�n a t�zparancsolat. Viszont kezdettõl fogva (az aranyborj�t�l kezdve) ott k�s�rtett a vesz�ly e mank�hoz val� visszat�r�sre, jelen volt az izr�eli kir�lys�g t�rt�net�ben is. Erre val� tekintettel azonban j� egy fontos megk�l�nb�ztet�ssel �ln�nk. A n�pi Izr�el nem mindig tudta a Jahvizmus lelki gondolatait k�vetni �s a mag��v� tenni. M�s sz�val ez azt jelenti, hogy az �sz�vets�g vall�sa �s Izr�el vall�sa a gyakorlatban nem mindig fedte egym�st. A kettõt nem szabad �sszekevern�nk a c�lb�l, hogy Izr�el vall�s�nak
alacsonyabbrendûs�g�t akarjuk kimutatni vele. Sõt tudnunk kell, hogy valah�nyszor a n�pi Izr�el vall�sa a sz�vets�gszeg�s �s az engedetlens�g p�ld�j�t mutatta, azonnal felelt r� a pr�f�tai hirdet�s, mint ellenhat�s, az �sz. vall�s�nak ez az eg�szen k�l�nleges megnyilv�nul�sa. – Hozz�tartoztak a t�zparancsolathoz az etikai �rt�kû t�rv�nyek is, amelyek v�geredm�nyben a t�rsas egy�tt�l�s alapvetõ t�rv�nyei maradnak minden idõben.
A hagyom�ny k�t nevezetes kultuszi t�rgyat eml�t a m�zesi korral kapcsolatban. Egyik volt a pusztai v�ndorl�shoz nagyon hozz�illõ – �s vall�st�rt�neti p�ld�kkal is illusztr�lhat� – szent s�tor. Az Ex 26–27 r.-ben le�rt beoszt�s�ra lehet, hogy r� van vet�tve a jeruzs�lemi templom k�pe, mag�nak a s�tor megl�t�nek a t�ny�t azonban ez nem �rinti. A K�roli-ford�t�sb�l ismert „gy�lekezet s�tora” n�v ugyan nem fejezi ki pontosan a szerep�t; legfeljebb az �sszegy�lekez�s helye volt �s az �r �s n�pe k�zti tal�lkoz�s pontja, amikor egy-egy kijelent�sre ker�lt sor a k�zvet�tõ M�zesen kereszt�l. Egyenesen Isten hajl�k�nak tekintett�k, ahogy ez k�sõbb is, D�vid �s N�t�n p�rbesz�d�bõl kider�lt 2S�m 7:2.6-b�l. – A m�sik kultuszi t�rgy volt a szent l�da, amely r�szint a l�thatatlanul jelen levõ Isten tr�njak�nt szolg�lt, r�szint a t�zparancsolat kõt�bl�i voltak elhelyezve benne.
Az �nnepi kalend�riumb�l a szombat megtart�sa �s a p�ska �nnepnek a b�r�ny lev�g�s�ra vonatkoz� r�sze az, amely a m�zesi korra vihetõ vissza. A kultusz v�gz�se pedig bizony�ra egy arra kiv�lasztott papi rendre volt b�zva s itt a l�vit�kra kell gondolnunk, akiknek szerepe, kiv�lts�ga bizony�ra a t�rt�nelem sor�n fejlõd�tt olyann�, amilyennek a Kr�nik�k k�nyv�ben l�tjuk. De m�r a honfoglal�s ut�ni t�rt�netekben is tal�lkozunk szent helyen szolg�l� �s peregrinus l�vit�kkal, ami papi kiv�lts�guk r�gi volt�ra utal s ezt az Ex 32:26–29 azzal magyar�zza, hogy az aranyborj� k�sz�t�se idej�n fenntart�s n�lk�l azonnal M�zeshez csatlakoztak.