I. AZ �SZ�VETS�GI KOR T�RT�NETE

I. Bevezet�s; Forr�sok

Az �sz�vets�gi kort�rt�net rajz�hoz elsõrendû forr�st term�szetesen a Biblia jelent. Kieg�sz�tõ anyagot tal�lunk azonban egyes �kori �r�k k�nyveiben is. Ilyenek pl. Flavius Josephus �r�sai, elsõsorban „A zsid�k t�rt�nete” (Antiquitates), tov�bb� egy polemikus mûve (Contra Apionem). Ut�bbiban t�bb r�szletet k�z�l az egyiptomi Manetho �s a babil�ni Berosus t�rt�neti mûveibõl, a bibliai t�rt�netek kapcsol�d� pontjain. – A kereszty�n egyh�zaty�k k�z�l elsõsorban a caesareai Eusebius (Praeparatio enavgelica) õrizett meg Josephushoz hasonl�an r�gi szerzõktõl val� bibliai vonatkoz�s� f�ljegyz�seket (pl. Philo Byblius, Alexander Polyhistor). Mindezek a j�r�szt m�sod-, harmadk�zbõl vett adatok azonban csak kellõ kritik�val �rt�kes�thetõk, �pp�gy, mint pl. Herodotosnak sok, hallom�s �tj�n szerzett f�ljegyz�se. – A r�mai szerzõknek a munk�it e vonatkoz�sban bizonyos elfogults�g, szinte zsid�-elleness�g is jellemzi. (Strabo, Tacitus stb.) – Meg kell m�g eml�ten�nk term�szetesen a Talmudot, amely fõk�nt vall�si, szertart�si vonatkoz�sban sok apr� r�szlettel eg�sz�ti ki az �sz. kultuszt�rt�neti adatait.
Eg�szen m�s term�szetû azt�n ez �kori �rott forr�sokhoz k�pest az a m�sik forr�sanyag, amelyet az ut�bbi m�sf�l �vsz�zad archeol�giai felfedez�sei t�rtak el�nk eltemetett v�rosok ki�sott romjaiban s a k�z�tt�k tal�lt t�rgyi vagy �r�sos eml�kekben.
Az archeol�gia az �kori Kelet valamennyi orsz�g�b�l �s azok nagyobb v�rosaib�l produk�lt olyan leleteket, amelyek k�zvetlen�l, vagy k�zvetve kapcsolatban �llnak az �sz�v.-i kor t�rt�net�vel. Valamennyit sz�mba sem lehet itt venni, csup�n egy-k�t fontosabb p�ld�t eml�thet�nk meg �zel�tõ�l. – Egyiptom f�ld f�l�tti eml�kei k�z�l a piramisokon, a nagy kir�lys�rokon k�v�l legfontosabb a templomok, k�z�l�k is elsõsorban a Th�ba mellett levõ karnaki nagytemplom, amelynek csarnokait sok f�ra� �p�tette, bõv�tette. Falaira sok nevezetes t�rt�neti esem�ny van f�lv�sve �r�sban �s k�pben. Ilyen, pl. III. Tutmosis f�ra� palesztinai hadj�rat�nak a le�r�sa, amelynek sor�n sok k�na�ni v�rosn�v fordul elõ a Kr. e.-i 1400-as �vek elej�rõl. Hasonl� list�t sorol fel II. Ramses az 1200-as �vek elej�n. De ugyanitt tal�lhat� a Bibli�b�l Sis�k n�ven ismert f�ra� gyõzelmi felirata arr�l a h�bor�r�l, amelyet õ a 920-as �vekben viselt J�da orsz�ga ellen (1Kir 14:25–26). Megtal�lt�k tov�bb� az Ex 1:11-bõl ismert Pit�m �s Ramses v�rosok romjait. Egyik legnagyobb jelentõs�gû f�lfedez�s volt azonban Egyiptomban a mai Tell el-Amarna ter�let�n a h�res „eretnek f�ra�”, IV. Amenhotep sz�kv�ros�nak a felt�r�sa: a romok k�zt megtal�lt�k III. �s IV. Amenhotep diplom�ciai levelez�s�t, amelyet folytattak Elõ-�zsia k�l�nb�zõ uralkod�ival, k�zt�k k�na�ni v�rosok kir�lyaival is.
Mezopot�mi�ban az egykori assz�r �s babil�ni birodalmak nagy v�rosainak a romjai szolg�ltattak �rt�kes leleteket a r�gm�lt idõk t�rt�net�hez. Az �n. „assz�r h�romsz�gben”, a Tigris �s a Nagy-Zab foly�k �sszefoly�s�n�l ker�ltek napvil�gra k�l�nb�zõ assz�r kir�lyok sz�kv�rosai, �gy Kalach, Chorszabad �s Ninive romjai. E v�rosokban maguk a palot�k is impoz�ns eml�kek monument�lis m�reteikkel, kir�lyszobraikkal, a kapukat „õrzõ” emberfejû sz�rnyas bikaszobraikkal, melyek a bibliai kerubok k�p�t id�zik fel a szeml�lõben. De a palot�k falainak a dombormûvû d�sz�t�sei is n�h�ny igen nevezetes t�rt�neti eml�ket �r�k�tettek meg. �gy pl. Niniv�ben Sanheribnek a J�da ellen Kr. e. 701-ben viselt h�bor�j�b�l L�kis v�ros�nak az ostroma van �br�zolva, csatajelenetekkel, kiv�gz�sekkel, az assz�r kir�ly elõtt porban cs�sz� h�dol�kkal, fogs�gba indul� rabokkal. – Kalach v�ros�ban ker�lt elõ III. Salmanassarnak a „fekete obeliszk” n�ven ismert n�gy oldal� kõoszlopa, melyen t�bbek k�z�tt az izr�eli J�hu kir�ly h�dol�sa �s ad�fizet�se is meg van �r�k�tve dombormûben �s �r�sban. – Chorszabad annak a Sargon kir�lynak a sz�kv�rosa volt, aki 722-ben megh�d�totta a Sam�ri�t �s feliratban �r�k�tette meg e gyõzelm�t. – Legjelentõsebb assz�r v�ros marad m�gis, az �r�sos t�rt�neti eml�kek tekintet�ben is, Ninive, ahol Assurbanipal kir�ly (668–631) egy nagyszab�s� k�nyvt�rat l�tes�tett, �sszegyûjtv�n k�l�nb�zõ t�rgy�, �gy vall�sos, t�rt�neti, csillag�szati, orvosi �s egy�b mûveket, melyeket cser�pt�bl�kra �k�r�ssal �rtak. Itt tal�lt�k meg t�bbek k�zt az �z�nv�z-t�rt�net babil�ni v�ltozat�t a Gilgames-eposz t�bl�in.
D�l-Mezopot�mi�ban, az õsi sum�r �s babil�ni v�rosok romjaib�l �ledt �jj� az �kori t�rt�nelem sok elfelejtett, vagy mes�knek tartott r�szlete. T�bb v�rosban, �gy a legd�lebben fekvõ Ur v�ros�ban is (tal�n azonos az �brah�m sz�lõv�ros�nak tartott Ur-kaszdimmal, Gen 11:31) felt�rt�k a „B�bel tornya” t�pus�, l�pcsõzetesen �p�tett, �n. zikkurat-templomok egyik�nek maradv�nyait. Mag�ban Babil�n v�ros�ban csak az alapjai maradtak meg a legnagyobb ilyen teraszos templomnak. Viszont ami a v�rosb�l m�g megmaradt �s rekonstru�lhat� volt (az Ist�r-kapu, a k�rmenetek �tja, palot�k), az fogalmat ny�jt ahhoz, hogy egy Nebukadneccar kir�ly milyen b�szkes�ggel mondhatta egykor: �me, a nagy Babil�n, amelyet �n �p�tettem hatalmammal, az �n dicsõs�gemre! (D�n 4:27) – Ez�ttal azonban nem a monument�lis �p�tm�nyek a legfontosabbak sz�munkra, hanem az �rott eml�kek. K�z�j�k tartoznak az �gy Assz�ri�ban, mint Babil�ni�ban vezetett annalesek, kr�nik�k a kir�lyok uralkod�s�r�l s e kr�nik�kban megtal�ljuk az Izr�el �s J�da t�rt�net�hez kapcsol�d� f�ljegyz�seket is a IX–VII. sz�zadra n�zve. �ppen ezek szolg�lnak t�mpontul a bibliai kor t�rt�neti esem�nyeinek a pontos meghat�roz�s�hoz. (L�sd lejjebb a Kronol�gia c. fejezetet.)
Mezopot�mi�n t�ln�zve az Ir�ni-felf�ldre esik tekintet�nk. Itt ter�lt el egykor �l�m orsz�ga, s hogy nagyhatalom volt, amely nem egyszer kerekedett f�l�be a mezopot�miai orsz�goknak is, azt illusztr�lja, hogy fõv�ros�nak, Sus�nak a romjai k�z�tt tal�lt�k meg (t�bb m�s, zs�km�nyk�nt elhurcolt eml�kt�rgy mellett) Hammurabi babil�ni kir�ly h�res „t�rv�nyk�nyv�t”. Egy t�bb, mint k�t m�ter magas diorit-oszlop ez, amelynek oldal�ra van felv�sve a Kr. e.-i II. �vezred elej�n kialakult jogszab�lyok gyûjtem�nye, ahogyan azokat a nagy kir�ly kodifik�lta. E jogszab�lyok a maguk kor�ban ir�nyad�k voltak Elõ-�zsia s�mita n�pei k�zt, hat�suk ott t�kr�zõdik a p�triarcha-t�rt�netek jogi vonatkoz�saiban is. – Susa azt�n �vsz�zadokkal k�sõbb a perzsa kir�lyok egyik sz�kv�rosa lett; a Biblia „S�s�n v�ra” n�ven emlegeti. (Neh 1:2; Eszt 1:2 stb.) – A perzsa birodalomnak egyik monument�lis eml�kek�nt maradt fenn a behisztuni sziklafalra v�sett t�bbnyelvû felirat, amelyen a „nagy” (I.) D�rius �r�k�tette meg tr�nra jut�sa harcainak a t�rt�net�t, azt a nagy t�rt�neti f�ldindul�st, amelyre Haggeus c�loz pr�f�ci�iban. (Hag 2:6–7.21–22.) Mezopot�mia �szaki r�sz�n, m�g az asszir vil�gbirodalom kiteljesed�se elõtt, alakultak hosszabb-r�videbb �letû �llamok. A II. �vezred elej�n l�tes�lt amorita birodalom fõv�rosa, Mari, nemr�g v�lt ismertt� az archeol�giai felt�r�sok sor�n. Lev�lt�r�nak adatai alapj�n siker�lt meg�llap�tani Hammurabi uralkod�sa idej�t (1728–1686), aminek ismerete h�jj�n az �kori t�rt�net�r�s sok neh�zs�ggel k�zd�tt. – Az amarnai korban vir�gz� Mitanni-birodalom egyik nagy v�rosa pedig a Tigristõl keletre fekvõ Nuzu volt, melyet szint�n nemr�g t�rtak fel. Ennek a romjai k�z�tt is rengetek okiratot, szerzõd�s-sz�veget tal�ltak, amelyek az egykori t�rv�nyeknek a gyakorlati alkalmaz�s�t, a jogi, t�rsadalmi �let k�p�t t�kr�zik, a p�triarcha-kor csal�d- �s tulajdonjogi viszonyaira vetve f�nyt. – Ugyanez okb�l �rdekes a Kis-�zsi�ban helyet foglalt hettita birodalom egykori fõv�ros�nak (Hattusilas, mai neve: Boghazkõy) a romjai k�z�l elõker�lt hettita t�rv�nyk�nyv. Egy k�l�nleges vil�gt�rt�neti �rdekess�g az, hogy ugyanitt megtal�lt�k az exodus f�ra�j�nak, II. Ramsesnek, a hettit�kkal k�t�tt b�keszerzõd�s�t egy „m�solati p�ld�nyban”; az eredetije Egyiptomb�l m�r r�gebben ismert volt.
Palesztin�hoz k�zeledve, a sz�riai tengerparton Ugarit v�ros�t (mai neve: Rasz Samra) �rdemes megeml�ten�nk. Temploma melletti iratt�r�ban a Baal-m�toszok eg�sz ciklus�t tal�lt�k meg, ami az�rt nevezetes, mert addig a Bibli�n k�v�l alig volt valami ismert a fõniciai-k�na�ni Baal-hitrõl. Az ugariti kultuszi sz�vegeknek egyik �rdekess�ge m�g, hogy benn�k az Izr�el vall�s�ban is meglevõ kultuszi szok�sok �s kifejez�sek nagy r�szben elõfordulnak, �gy ahogyan azokat a babil�ni fogs�g ut�ni le�rt Papi k�dex is (ld. a Pantateuchos bevezet�s�t) haszn�lja.
Transzjord�ni�nak az archeol�giai leletei k�z�l egyik legnevezetesebb az a m�lt sz�zadban tal�lt kõoszlop, amelyen Mesa m��bi kir�ly gyõzelmi felirata olvashat�. Izr�el f�l�tt aratott gyõzelm�t �r�k�tette meg, eml�t�st t�v�n Omri kir�lyr�l �s annak fi�r�l; az eg�sz felirat �rdekes illusztr�ci� a 2Kir 3 r. h�bor�s t�rt�net�hez. – Egy�bk�nt annak az eg�sz ter�letnek, amelyen az �sz�v.-i korban Ed�m, M��b �s Amm�n orsz�ga foglalt helyet, az �tkutat�sa arra a felismer�sre vezetett, hogy itt a Kr. e.-i XIII. sz.-ig csak nom�d n�pek t�boroztak s ekkor telepedett le, �p�tett v�rosokat az eml�tett h�rom orsz�g lakoss�ga. Ennek a felismer�snek J�zsu� honfoglal�sa keletkez�s�n�l van d�ntõ jelentõs�ge.
Mag�ban Palesztin�ban minden nagyobb v�ros ki�sott romjai k�z�tt ker�ltek napvil�gra archeol�giai eml�kek, �gy az Izr�el elõtti k�na�ni korb�l, mint az Izraelita leteleped�s �s kir�lys�g kor�b�l, tov�bb� a babil�ni fogs�g ut�ni idõszakb�l. Ezek az eml�kek azonban eg�szen esetlegesek. N�ha csak a h�z- �s v�rosfalak (vagy ink�bb csak a fundamentumaik), m�shol temetõk, barlanglak�sok �s v�rerõd�t�sek, benn�k pedig k�l�nf�le haszn�lati eszk�z�k, d�szt�rgyak fegyverek, �kszerek, pecs�tnyom�k, a k�sõi telep�l�s-r�tegekben p�nzek. Sajnos, nagyon kev�s az �r�sos eml�k, ez�rt nagyon neh�z meghat�rozni, hogy mely v�ros romjair�l van sz� �s hogy mikor lakt�k annak k�l�nb�zõ telep�l�si r�tegeit. Ezzel szemben minden�tt nagy sz�mban ker�ltek elõ cser�ped�nyek, t�lak, kors�k, v�z�k: az �kori ker�mia eml�kei s tudnunk kell, hogy ezeknek form�l�sa, d�sz�t�se koronk�nt v�ltozott. A „ker�mia-divat” annyira jellemzõ egy-egy korszakra, hogy annak a seg�ts�g�vel – n�h�ny �vtized hibahat�rral – meg lehet hat�rozni, hogy mikor haszn�lt�k azokat a cser�ped�nyeket. – Palesztin�ban, 1890-ben v�gezte az elsõ m�dszeres �sat�st Flinders Petrie, a mai Tell el-Hesi (az �kori Egl�n) ter�let�n s egyiptomi tapasztalatai alapj�n �ppen õ mutatott r� arra, hogy hogyan lehet a ker�mia-leletek alapj�n meghat�rozni a sz�zadok sor�n egym�s f�l�, vagy mell� �p�lt v�rosr�tegek kor�t. – E helyhez k�zel, Tell ed-Duweir dombj�n a h�res j�dai erõd�tett v�rosnak, L�kisnak a romjait t�rt�k fel. Egyik õrszob�j�nak omlad�kai k�zt lelt�k meg a l�kisi leveleket: cser�pdarabokra �rt katonai jelent�seket az 587-es babil�ni megsz�ll�s v�gsõ napjaib�l. – Az �vezredeken �t vir�gzott G�zer v�ros�nak tal�n a k�na�ni korb�l val� eml�kei a legnevezetesebbek; k�z�tt�k is k�l�n�sen az utca-szerûen sorba �ll�tott szentoszlopok (h�ber n�ven: macc�b�k) a v�ros szent ter�let�n. – Jeruzs�lemnek a f�ld alatt levõ titkait nem lehet felt�rni, mivel lakott ter�letekre vagy kegyhelyekre n�zve – amilyen pl. a templomhegy is – �sat�si tilalom van. �gy a v�roson k�v�li �s a f�ld f�l�tti eml�kekkel kell be�rni. Az elõzõk k�z� tartoznak a r�gi v�rosfalak; az ut�bbiak sor�ban meglehetõsen rekonstru�lhat�k voltak Her�des �p�tm�nyei, egykori palot�ja �s az �n. Ant�nia-v�r, ahol J�zus �llt Pil�tus elõtt. A templomb�l csak egyetlen falr�szlet maradt meg, a h�res „sirat� fal”, ma ez is hozz�f�rhetetlen, mert a kett� osztott Jeruzs�lem elv�laszt� hat�r�n van. M�g a m�lt sz�zad v�g�n bukkantak r� a Siloah-alag�tra, amelyen �t Hizkija kir�ly vezette a v�rosba a Gih�n-forr�s viz�t (2Kir 20:20), ugyanitt megtal�lt�k azt az �s�mita betûkkel �rt eml�kt�bl�t, mely az alag�t k�sz�t�s�rõl sz�l. A v�ros alatt levõ Kidr�n-v�lgy temetõhely. A hagyom�ny – ha nem is �ppen megb�zhat�an – kir�lyok, pr�f�t�k s�reml�keit tartja itt sz�mon (J�s�f�t, Absol�n, Zakari�s s�rja). Viszont val�sz�nûleg eredeti az az ar�m nyelvû kõlap, amely egy ossuariumnak a f�del��l szolg�lt s felirata szerint az Uzzi�s kir�ly csontjait tartalmaz� urna z�r�lapja volt.
A v�rosok sor�t hosszan lehet tov�bb folytatni, minden�tt egy-k�t nyom�t tal�lva a bibliai t�rt�neteknek. Jerich� a vil�g legr�gibb v�rosa nevet �rdemelte ki, mivel m�r a neolit korszak embere fallal k�r�lvett v�rost �p�tett itt. – Fiatal v�ros viszont Sam�ria, ahol Omri �s (val�sz�nûleg) J�hu kir�lyi palot�inak romjain k�v�l t�bb f�nyûzõen berendezett h�z maradv�nyait t�rt�k fel. Nem utols� �rdekess�gûek azok az elef�ntcsont d�szt�rgyak, intarzi�k, amelyek �m�sz pr�f�ta haragos szavait juttatj�k esz�nkbe (�m 3:15; 6:4). – A jezr�eli s�ks�g v�rosai k�z�l a legfontosabb volt Megidd�, mivel had�szatilag kulcspoz�ci�ja volt. Itt harcolt III. Tutmosis f�ra�, Saladin szult�n �s Allenby t�bornok – �s m�g igen sokan, az �korban is. A Jelen�sek k�nyve nem ok n�lk�l foglalja bele nev�t a v�g�t�let nagy csat�j�nak a rajz�ba. (Armagedd�n, Jel 16:16). Nem csoda, ha a sok h�bor� miatt a v�ros a IV. �vezredig visszamenõ elsõ telep�l�stõl a babil�ni h�bor�kig vagy h�sszor pusztult el �s �p�lt �jj�. Az egyes telep�l�si r�tegek kor�nak pontos meghat�roz�sa �sszehasonl�t�si alapul szolg�l Palesztina m�s v�rosainak a telep�l�si �s kult�rt�rt�neti meghat�roz�s�hoz. – Megeml�thetj�k �szak-Galile�ban H�c�r v�ros�t, melyrõl az archeol�gia meg�llap�totta, hogy az izraelita honfoglal�s idej�n Sz�ria-Palesztina legnagyobb v�rosa �s katonai t�bora volt s elfoglal�sa J�zsu�nak igen jelentõs hadi tette volt. – Messze d�l fel� pillantva pedig a mai �lati-�b�l partj�n ott tal�ljuk Salamon egykori kik�tõv�ros�nak, Ecj�n-gebernek a romjait, k�zel�kben pedig – a Bibli�ban nem is eml�tett – r�zkoh�k maradv�nyait, amelyekben Salamon az ed�mi r�zb�ny�k term�s�t dolgoztatta fel. – Az archeol�gia mindenesetre a t�rt�neti kutat�s legsz�nesebb ter�letei k�z� tartozik s ha a bibliai t�rt�netekkel kapcsolatban nem is mindent �s nem �gy dokument�l, ahogyan mi szeretn�nk, m�gis sokban kieg�sz�ti, �lõbb�, k�zzelfoghat�bb� teszi a bibliai le�r�sokat.
(Megjegyzendõ, hogy az egyiptomi �s mezopot�miai r�g�szeti kutat�sok le�r�sa magyarul, r�szletesen elolvashat� Ceram C. W.: A r�g�szet reg�nye c. k�nyv�ben. Palesztina archeol�gi�ja magyarul nincs �sszefoglalva, angol �s n�met nyelven elsõsorban Albright W. F. k�nyveiben tal�lhat� meg. – Gyors lexik�lis �ttekint�st ad a szakirodalom felsorol�s�val egy�tt a Weimarban 1959-ben megjelent „Arch�ologische �bersichtskarte des Alten Orients” c. mû katal�gusr�sze, az �kori Kelet valamennyi orsz�g�r�l.)

Az �sz�vets�gi t�rt�net�r�s

Sokszor meg�llap�tott t�ny az, hogy az �kor n�pei k�z�l csak kettõnek a k�r�ben fejlõd�tt ki val�di t�rt�net�r�s: egyik a klasszikus g�r�g n�p, a m�sik Izr�el. Hõsi �nekei, m�toszai, mond�i, sõt �rott t�rt�neti f�ljegyz�sei is voltak az egyiptomi, a babil�ni, vagy a perzsa n�pnek is, n�luk azonban mindezek t�rt�neti �sszefoglal�s n�lk�l, izol�ltan maradtak. Szinte meglepõ, hogy e nagy kult�r�j� n�pek mellett a kicsiny Izr�el produk�lt �sszef�ggõ, val�di t�rt�net�r�st. – T�bb t�nyezõ volt e t�rt�net�r�s l�trej�tt�hez sz�ks�ges. Elõsz�r is az idõ t�rt�neti elõrehalad�s�nak a konkr�t szeml�lete; az �kori n�pek �ltal�ban nem tudtak elszakadni a term�szethez, az �vszakok v�ltoz�s�hoz, vagy csillag�szati peri�dusokhoz k�t�tt ciklikus idõszeml�lettõl. Sz�ks�g volt azut�n egy olyan objektiv�l� k�szs�gre, amelynek r�v�n Izr�el a saj�t maga (�s a n�pek) �let�t kivet�tve l�tta a t�rt�nelem sz�nter�re. V�g�l sz�ks�g volt az egym�st k�vetõ esem�nyek menet�ben a belsõ �sszef�gg�sek megl�t�s�ra �s sz�mbav�tel�re. K�l�n�sen az ut�bb eml�tett t�nyezõ az �sz�v.-i t�rt�net�r�snak egy igen jellemzõ von�sa. Abb�l a m�lyen �t�rzett hittudatb�l, hogy Izr�el az �rnak v�lasztott n�pe s az �rral sz�vets�gben �l, k�vetkezett az a l�t�s, mely szerint Izr�el nemcsak a „t�rt�nelem sz�npad�n”, hanem az Isten szeme elõtt is �ll. Ennek megfelelõen az �sz�v.-i t�rt�net�r�s a sz�vets�ghez val� hûs�g vagy hûtlens�g k�vetkezm�nyek�nt fogta fel �s �br�zolta Izr�el j�-, vagy balsors�t. Ez a l�t�s okadatolta Izr�el t�rt�net�nek egyes mozzanatait; de tov�bb tekintve Isten cselekv�seinek a c�lj�t is kielemezte, amellyel v�lasztott n�pe t�rt�net�t tov�bb akarja vezetni. Ez a t�rt�netszeml�let �s t�rt�net�r�s, amelyet b�zv�st nevezhet�nk pr�f�tainak is, bizony�ra m�s, mint a modern t�rt�nelem-�br�zol�s, amely a politikai erõviszonyok, a t�rsadalmi strukt�ra, vagy az emberi szellem s az �ltal teremtett civiliz�ci� v�ltoz�saiban, fejlõd�s�ben l�tja a t�rt�nelem ok- �s c�lszerû elõrehalad�s�t. V�llalnunk kell azt az �t�letet, hogy az �sz�v.-i t�rt�net�r�s a maga pr�f�tai szeml�let�vel egyoldal�, ugyanakkor viszont vallhatjuk, hogy ebben az egyoldal�s�gban õszinte igazs�gkeres�s van, amely pl. az esem�nyek le�r�sa �s m�rlegel�se sor�n egyforma komolys�ggal �t�l meg kir�lyt vagy k�zembert, n�pet vagy egy�nt.
A manaps�g �ltal�ban elfogadott t�rt�net-kritikai elemz�s szerint az �sz�v.-i t�rt�net�r�snak k�l�nb�zõ korszakai voltak. Mindegyik kornak megvoltak az irodalmi alkot�sai, amelyek n�ha egy k�nyv�n bel�l r�tegezõdnek �s kieg�sz�tik egym�st, n�ha pedig p�rhuzamos tartalommal, de k�l�n-k�l�n bibliai k�nyvekben tal�lhat�k meg. – Az �sz�v.-i t�rt�net�r�s elsõ nagy korszak�nak a Kr. e.-i X–IX. sz�zadot tartj�k; ekkor keletkezett – a megt�rt�nt esem�nyekhez idõben el�g k�zel – a D�vid uralomra jut�s�r�l, majd tr�nj�nak az �r�kl�se k�r�l folyt belsõ harcokr�l sz�l� t�rt�neti feljegyz�s (jobb�ra a S�muel 2. k�nyv�nek az anyaga). Ugyanez idõt�jt k�sz�tette el a Jahvista t�rt�net�r� (vagy �r�i k�r) a Pentateuchos alapirat�t. Az elõbb eml�tett mû szerzõje szinte a kort�rs pontos r�szletess�g�vel mondja el az esem�nyeket; a Jahvista viszont nagy �dvt�rt�neti t�vlatot �ttekintve adja elõ azt a r�gi hagyom�ny-anyagot, amelyet Izr�el eml�kezete megõrz�tt az emberis�g �s saj�t n�pe legr�gibb t�rt�net�rõl. Ez a pr�f�tai �ttekintõ �s �br�zol� k�szs�gû t�rt�net�r� a vezetõ, a t�rt�nelmet ir�ny�t� Isten cselekv�seit �ll�tja az olvas� el�: Isten kiv�laszt �s engedelmess�gre nevel, �g�reteket ad s azokat teljes�ti. A Jahvista t�rt�neti mû vonta meg elõsz�r a nagy t�rt�neti egyenes vonalat a teremt�stõl Izr�el kiv�laszt�s�n �t az �g�ret f�ldje hat�r�hoz val� �rkez�sig. A J�zsu�t�l a Kir�lyok k�nyveiig terjedõ t�rt�neti le�r�s sz�jhagyom�nyb�l �s �rott, n�ven is nevezett, t�rt�neti forr�sokb�l (J�zs 10:13; 1Kir 11:41; 14:19.31) mer�tette anyag�t. V�gsõ feldolgoz�sa ezeknek a k�nyveknek az �n. Deuteronomista t�rt�net�r�t�l val�. Bevezet�st k�pez hozz�juk maga a Deuteronomium (M�zes V. k�nyve), melynek elsõ fejezetei a pusztai v�ndorl�s �sszefoglal�s�t adj�k. Az eg�sz nagy deuteronomista t�rt�neti komplexum teh�t Izr�el t�rt�net�t �rja le a n�pp� v�l�s, a sz�vets�gk�t�s mozzanat�t�l kezdve a babil�ni fogs�gig. Fõk�nt itt �rv�nyes�l az az �rt�kel�si m�d, amely a sz�vets�g k�vetkezm�nyek�pp szigor�, szinte mechanikus �sszef�gg�st �llap�t meg Izr�elnek a Jahv�hoz val� hûs�ge �s j� sorsa, illetve negat�v vonatkoz�sban a hûtlens�ge �s nyomor�s�ga k�z�tt. Az �szaki orsz�gr�sz pr�f�t�inak (Ill�s, �m�sz, H�se�s) hirdet�se k�pezhette az alapj�t ennek a theol�giai t�rt�net-�rtelmez�snek. Szigor� kritika, de azon t�l egy pozit�v tan�t� hang �rv�nyes�l e t�rt�net�r�sban, amely a t�rt�neti p�ld�kra hivatkozva megt�r�sre h�v, m�g tart a kegyelmi idõ. A megfizet�s gondolata �s a paraenetikus sz�nd�k jellemzi teh�t e deuteronomista t�rt�net�r�st. (Olv. pl. J�zs 23 r.; B�r 2 r.) K�l�n�sen �rv�nyes�l a deuteronomista t�rt�netrajz �s kritika a B�r�k �s a Kir�lyok k�nyveinek a keret-elbesz�l�seiben, annyi k�l�nbs�ggel, hogy a B�r�k k�nyv�ben a n�p magatart�sa f�l�tt mond kritik�t az �r�, a b�r�kat az isteni szabad�t�s eszk�zei�l mutatja be. A Kir�lyok k�nyveiben viszont a kir�lyokat, mint a n�p vezetõit �s sokszor f�lrevezetõit, �t�li meg a t�rt�net�r�.
A babil�ni fogs�g ut�n egy m�s szellemû t�rt�net�r�s v�llalkozott arra, hogy �jb�l sz�mbavegye �s ki�rt�kelje Izr�el n�pe t�rt�net�t: nevezz�k ezt papi t�rt�net�r�snak. Egyik – kor�bbi – darabja ennek a Pentateuchosnak Papi irat n�ven ismert r�tege, amely egyetemes t�rt�neti �rdeklõd�ssel �pp�gy a teremt�ssel kezdi mondanival�j�t, mint a Jahvista alapirat. Az emberis�g �s Izr�el n�pe elõt�rt�net�t azonban csak r�viden foglalja �ssze, nemzets�gt�bl�zatok kontinuit�s�ban (Gen 5; 11) �s kultuszt�rt�neti be�ll�t�sban. Nagy fejezetei pl. a Gen 1 r., a teremt�st�rt�net sabbat-peri�dusa, Gen 17 r., a k�r�lmet�lked�s sz�vets�ge, majd az Exodus m�sodik fel�tõl a pusztai v�ndorl�s, kultuszt�rt�neti motiv�l�ssal.
A tulajdonk�ppeni nagy papi t�rt�neti mû azonban a Kr�nik�k k�t k�nyve, kapcsolatban van Ezsdr�s �s Neh�mi�s k�nyv�vel. A k�t ut�bbi a fogs�g ut�ni restaur�ci� t�rt�neti k�p�t v�zolja fel, „lev�lt�ri” forr�sanyag (n�v-list�k, hivatalos levelek, memo�rok) felhaszn�l�s�val. A Kr�nik�k k�nyvei viszont p�rthuzamosan haladnak a S�muel 2. �s a Kir�lyok 1–2. k�nyveivel. Az �r� fõk�nt a jeruzs�lemi t�rt�neti hagyom�nyok �sszefoglal�s�ra t�rekszik. �rdeklõd�s�nek k�t gy�jt�pontja van: az egyik D�vid szem�lye �s tr�nja, a m�sik a l�vita-paps�g szerepe �s jelentõs�ge; mintha csak, Jer 33:17–22 volna a vezetõ gondolata. – Mindebbõl kettõs tartalmi jellegzetess�g k�vetkezik. A kr�nik�k anyaga, b�r a deuteronomista Kir�lyok k�nyveire �p�l, ann�l m�gis szûkebb: csak a j�dai kir�lys�g t�rt�net�t t�rgyalja. M�sr�szt viszont bõvebb: „t�bbet tud” amann�l s fõk�nt papi-l�vitai �rdekû kieg�sz�t�seket tartalmaz, pl. Uzzi�s b�lpokloss�g�nak a magyar�zat�n�l (2Kr�n 26:16kk.), vagy Hizkija kir�ly vall�si reformj�nak a r�szletes le�r�s�ban (2Kr�n 29–31). Az �sz. kanonikus k�nyveinek a t�rt�net�r�sa ezzel tulajdonk�ppen v�get is �r. A k�sõbbiekrõl az intertestament�lis irodalom t�j�koztat, elsõsorban a Makkabeusok 1–2. k�nyve. Az �tmenetet e k�sõbbi kor t�rt�net�r�s�hoz azonban megadja m�g a D�niel k�nyve, mely k�l�n�sen a 11 r.-ben a Nagy S�ndort�l IV. Antiochusig terjedõ kornak el�g hû le�r�s�t adja – a maga m�dj�n.

Az �sz�vets�gi kor kronol�gi�ja
�P> Az �sz. t�rt�neti k�nyvei bõven szolg�ltatnak �vsz�mszerû adatokat is. Ezek azonban nem egyforma �rt�kûek, mivel nemcsak a val�s�gos t�rt�neti idõszakra vonatkoznak, hanem a t�rt�nelem elõtti idõre is, eg�szen a teremt�sig. – A kir�lys�g kora elõtti idõszakra �brah�mig visszamenõen ink�bb csak hozz�vetõleges kereksz�mokat kapunk egyes korok idõtartam�ra. (Pl. a p�triarch�k k�na�ni tart�zkod�sa 215 �v, az egyiptomi szolgas�g ennek k�tszerese, 430 �v; az exodust�l Salamon templom�p�t�s�ig eltelt idõ: 480 �v.) Az ezt megelõzõ idõre, az õst�rt�netek kor�ra n�zve szint�n csak egy keretet kapunk, amelyet ugyan a bibliai kronol�gus nem �rtelem n�lk�l v�zolt fel, m�gsem t�rgyalhat� egy szinten a f�ld �s az emberis�g t�rt�net�nek mai kronol�giai �rt�kel�s�vel.
Az �sz. �vsz�m-adatai magukban v�ve term�szetesen csak egy Bibli�n bel�li kronol�gia felv�zol�s�t teszik lehetõv�. Valamivel k�zzelfoghat�bbak lesznek a d�tumok az assz�r, babil�ni, perzsa korszakban, amikor ez orsz�gok t�rt�neti f�ljegyz�seiben egy-egy kapcsol�d� adatot �s �vsz�mot tal�lunk a bibliai t�rt�netekhez. Ezekben az orsz�gokban is helyi jellegû keltez�s volt azonban, rendszerint egyes kir�lyok uralkod�si �veihez kapcsoltan, mai idõsz�m�t�sunk szerinti d�tumokhoz teh�t m�g ez sem seg�t. A helyi jellegû dat�l�sokat csak a r�mai birodalomban v�ltotta fel a R�ma alap�t�s�t�l, mint kiindul�pontt�l sz�m�tott keltez�s, �s csak a Kr. u.-i 500-as �vek k�zep�n v�llalkozott egy Dionysius Exiguus nevû bar�t J�zus sz�let�se d�tum�nak a meghat�roz�s�ra. Sz�m�t�sa szerint ez a d�tum „ab urbe condita” 754. B�r ma tudjuk, hogy e sz�m�t�s nem volt eg�szen pontos, m�gis Krisztus sz�let�s�nek ettõl a d�tum�t�l sz�m�tja a t�rt�nelem a „Krisztus elõtti” �s „Krisztus ut�ni”, illetve �jabb kifejez�sekkel az „idõsz�m�t�sunk elõtti” �s „idõsz�m�t�sunk szerinti” �veket.
Az �sz�v.-i kronol�gia saj�t k�r�n bel�l maradva, az exodus elõtti idõszakok d�tumai magukban nem sokat mondanak. Ha azonban �sszegezz�k õket, akkor azt a feltûnõ eredm�nyt kapjuk, hogy a teremt�stõl az exodusig eltelt idõszak 2666 �vet tesz ki, ami egy 4000 �ves idõciklusnak a k�tharmada. Ha ut�na sz�molunk �s keress�k a harmadik harmadot jelentõ 1334 �ves peri�dus v�g�t, akkor a Makkabeusok kor�nak a l�zas, apokaliptikus idej�hez �rkez�nk el, s a v�gpontot jelentõ n�gyezredik �v – e cikk �r�j�nak a meggyõzõd�se szerint – a Kr. e.-i 142. esztendõ, amikor Makkabeus Simon diadalra vitte a m�r negyed sz�zada foly� felszabad�t� harcot �s b�keszerzõd�st k�t�tt a szeleukida uralkod�val.
E nagy kereten bel�l a kir�lys�g kor�nak a r�szletadatait kellene elsõsorban fix�lnunk, hogy az idõsz�m�t�sunk szerinti keltez�st, k�lsõ seg�tõ adatok felhaszn�l�s�val, v�gigvezethess�k az �sz�v.-i koron. Elsõ l�t�sra ez k�nnyû feladatnak l�tszik, hiszen a Kir�lyok (�s Kr�nik�k) k�nyveiben annyira – l�tsz�lag – pontos �vsz�mok vannak felsorolva, hogy a j�dai �s izr�eli kir�lys�g d�tumai egyenesen szinkroniz�lva vannak, pl.: „Jerobo�mnak, Izr�el kir�ly�nak a 20. �v�ben �sz� lett a kir�ly J�d�ban �s uralkodott 41 �vig” (1Kir 15:9–10). Ennek ellen�re a k�zelebbi vizsg�lat azt mutatja, hogy a sz�madatok nem eg�szen pontosak, a k�t orsz�g p�rhuzamos t�rt�net�nek az adataiban egyenetlens�gek mutatkoznak.
K�nnyebbs�g kedv��rt a kir�lys�g kor�t az orsz�g kett�szakad�sa ut�n a k�vetkezõ szakaszokra osztjuk: 1. Salamon hal�l�t�l J�hu jezr�eli kir�lygyilkoss�g�ig, melynek �gy az izr�eli, mint a j�dai kir�ly �ldozatul esett, a tr�nv�ltoz�s �ve teh�t mindk�t orsz�gban ugyanaz. 2. Jezr�eltõl az �szaki orsz�g pusztul�s�ig, melynek bek�vetkeztekor a Biblia szerint J�d�ban m�r kir�ly volt Hizkija. – 3. J�da utols� korszaka a babil�ni fogs�gig. – Ha e peri�dusokb�l az 1. �s 2. korszak p�rhuzamos adatait �sszegezz�k, a k�vetkezõ eredm�nyt kapjuk.
Izr�elben I. Jerobo�mt�l J�r�m hal�l�ig eltelt 98 �v; ugyanezen idõben J�da kir�lyaira, Robo�mt�l Achazj�ig, 95 �v esik. – M�g nagyobb az elt�r�s a 2. korszakn�l, ahol Izr�elben J�hu tr�nra ker�l�s�tõl H�se�s hal�l�ig 143 �vet �sszegezhet�nk. J�d�ban viszont Atalj�t�l csak Ach�z hal�l�ig (Hizkija kir�lyt nem is v�ve sz�m�t�sba) 159 �v ad�dik.
A szembetûnõ elt�r�sek kiegyenl�t�s�n�l seg�ts�g�nkre j�n annak a t�nynek az ismerete, hogy a Biblia az egyes kir�lyok uralkod�s�n�l teljes �vnek sz�m�totta a tr�nral�p�s �v�t is meg a hal�luk �v�t is, ilyen m�don teh�t a tr�nv�ltoz�sok �ve k�tszer ker�l sz�m�t�sra s ez a t�bblet a kir�lyok sz�m�hoz m�rten levonand�. Az eml�tett 1. idõszakn�l �gy majdnem kiegyenl�tõdik a k�l�nbs�g, a 2.-n�l azonban m�g mindig t�bb mint 10 �v elt�r�s marad. Tudnunk kell azt�n, hogy egyes esetekben a tr�n�r�k�s mint r�gens uralkodott beteg elõdje idej�ben; ilyenkor az egy�tturalkod�s �vei levonand�k az ut�d uralkod�si �veinek a teljes sz�m�b�l. Az 1. idõszakban ez volt a helyzet a j�dai J�r�mn�l, aki J�s�f�t uralkod�sa v�g�n korm�nyzott, kb. 3 �vig (2Kir 8:16). A 2. szakaszban pedig a b�lpokloss� lett Uzzija j�dai kir�ly helyett korm�nyzott hosszabb idõn �t a fia, J�t�m (2Kir 15:5) – Uzzija kir�lys�g�t�l kezdve egy�bk�nt a bibliai adatok egyre bizonytalanabbak �s pontatlanabbak lesznek; meg�llap�that�, hogy itt a kronol�giai adatok �tjav�t�son mentek kereszt�l, aminek a c�lja val�sz�nûleg egy nagyobb �sszef�gg�sbe, illetve annak kerek peri�dus-sz�m�ba val� betagol�s volt.
Az adatok helyesb�t�s�hez, v�g�l pedig az idõsz�m�t�sunknak megfelelõ abszol�t keltez�shez felhaszn�ljuk az assz�r, a babil�ni, majd a perzsa kor dokumentumait. E vil�gbirodalmak kir�lyainak az uralkod�si ideje ugyanis meglehetõs pontoss�ggal meghat�rozhat�. Elsõrendû seg�deszk�z�l k�t nagyfontoss�g� forr�s eml�tendõ meg itt. Egyik az �n. Ptolemaios-f�le k�non, mely a babil�ni �s perzsa kir�lyok uralkod�si sorrendj�t adja (Kr. e. 747–323 k�z�tt). A m�sik egy assz�r t�bl�zat, az �n. limmu-, vagy g�r�g elnevez�ssel eponym-lista, amelyben minden �v az orsz�gnak egy vezetõ tiszts�gviselõj�tõl kapta a nev�t. Maguk az assz�r kir�lyok is ilyen n�vad�kk�nt szerepelnek, a tr�nra l�p�s�k ut�n k�vetkezõ �vre n�zve. Ennek az assz�r t�bl�zatnak m�g az a nevezetess�ge, hogy benne a n�ven k�v�l olykor egyes fontosabb esem�nyeket is f�ljegyeztek az illetõ �vn�l. Eml�t�st tesz a lista pl. egy teljes napfogyatkoz�sr�l, amelynek a d�tuma csillag�szati sz�m�t�sok �tj�n meghat�rozhat�, s ez a Kr. e.-i 763. �v. E fix pontnak a seg�t�s�g�vel azt�n a t�bbi �veket, az assz�r kir�lyok uralkod�si idej�t is meg lehet hat�rozni Kr. e. 893-t�l 666-ig. Ha m�r most az assz�r �s babil�ni kr�nik�kban sz�mba vessz�k azokat a f�ljegyz�seket, amelyek Izr�el �s J�da t�rt�net�re vonatkoznak, akkor hozz�vetõleges pontoss�ggal f�l lehet v�zolni a bibliai kor kronol�gi�j�t is.
Elõsz�r eml�ts�nk meg n�h�ny ilyen p�rhuzamos adatot, az assz�r �s babil�ni kr�nik�kb�l kisz�m�that�an:
A Bibli�ban nem eml�tett karkari csata, amelyben �lete v�g�n Ach�b izr�eli kir�ly is r�szt vett: 854. J�hu izr�eli kir�ly ad�fizet�se III. Salmanassar assz�r kir�lynak: 842.
Menahem izr�eli kir�ly ad�fizet�se III. Tiglat-pilezer assz�r kir�lynak: 738.
A sz�r-efraimi h�bor� s ezt k�vetõen III. Tiglat-pilezer hadj�rata Izr�el ellen: 734/3.
Sargon assz�r kir�ly megh�d�tja Sam�ri�t 722-ben.
Sanherib assz�r kir�ly hadj�rata J�da ellen: 701.
Assarhaddon assz�r kir�ly (681–669) ad�fizetõi k�z�tt eml�ti Manass� j�dai kir�lyt (d�tum n�lk�l).
Nebukadneccar babil�ni kir�ly elsõ hadj�rata J�da ellen. J�j�kin fogs�gba vitele: 598.
Nebukadneccar m�sodik hadj�rata, Jeruzs�lem pusztul�sa: 587.
J�j�kin kir�ly „rehabilit�ci�ja” Babil�nban: 561.
A perzsa kor �vsz�mai szint�n ismertek. El�g ezek k�z�l megeml�teni azt, hogy Kyros 539-ben foglalta el Babil�nt s a r� k�vetkezõ �vben kiadta a hazatelep�l�si enged�lyt a deport�lt n�peknek. –
I. (Nagy) D�rius uralkodott 522-tõl 486-ig. I. Artaxerxes (Longimanus) pedig 464-tõl 424-ig. A fogs�g ut�ni kor d�tumai a hazat�rt j�dai n�p t�rt�net�ben ezek alapj�n keltezhetõk.
Ha viszont a Salamon �s D�vid elõtti idõkre tekint�nk vissza, akkor m�r el�g neh�z a kormeghat�roz�s. Az itt adhat� keltez�s csak hozz�vetõleges lehet, az �vsz�mokat csak fenntart�ssal �s egy�ni meggyõzõd�s alapj�n k�z�lj�k. A sz�m�t�s indokol�sa az al�bb k�vetkezõ 2–4. fejezetekben olvashat�. – V�g�l meg kell mondanunk, hogy a kir�lys�g kor�n�l is ad�dhatik t�bl�zatunkban egy-k�t �vnyi k�l�nbs�g m�s t�rt�neti k�zik�nyvek adataihoz k�pest. Itt egy bizonyos hibahat�r elker�lhetetlen, az �kor k�l�nf�le keltez�si m�dszerei miatt is. (Elõfordul õszi �s tavaszi �j�v-kezdet, van prae-, illetve post-dat�l�s, aszerint, hogy egy kir�ly tr�nral�p�si �v�t vett�k uralkod�sa elsõ �v�nek, vagy csak a r� k�vetkezõ esztendõt; e k�rd�sek r�szletez�s�re itt nincs sz�ks�g.) – A legkritikusabb r�szlet, mint mondtuk, a kettõs kir�lys�g 2. korszak�nak a v�ge, ahol jelentõs korrekci�ra van sz�ks�g a k�lsõ t�rt�neti adatok seg�ts�g�vel. K�l�n probl�ma Hizkija uralkod�s�nak a keltez�se, akinek a tr�nral�pt�t 2Kir 18:13-ra val� tekintettel a legt�bben 714-re teszik, holott a Biblia ism�telten eml�ti, hogy Sam�ria megh�d�t�sakor Hizkija m�r kir�ly volt. (Meggyõzõd�s�nk szerint az id�zett bibliai helyen nem 14., hanem 24. �v olvasand�.) Mindezek alapj�n a k�vetkezõkben pr�b�ljuk �ssze�ll�tani az �sz�v.-i kor d�tumait:
A p�triarcha-kor: kb. 1750–1620.
Az egyiptomi tart�zkod�s: kb. 1620–1270.
Az exodus t�rt�nt 1270 k�r�l.
J�zsu� honfoglal�sa t�rt�nt kb. az 1230/20-as �vekben.
A b�r�k kora: kb. 1225–1025.
Saul kir�lys�ga: kb. 1025–1010.
D�vid uralkod�sa: 1010–970.
Salamon uralkod�sa: 970–931.
A kettõs kir�lys�g �vsz�mai
Izr�el J�da
I. Jerobo�m 931–911 - - Robo�m 931–914
N�d�b 911–910 - - Abija 914–912
Baasa 910–887 - - �sz� 912–872
�la 887–886
Zimri 886
Omri 886–875
Ach�b 875–854 - - J�s�f�t 872–848
Achazja 854–853
J�r�m 853–843 - - J�r�m 848–843
Achazja 843
J�hu 843–815 Atalja 843–837
J�ach�z 815–801 J��s 837–800
J��s 801–786 Amacja 800–772
II. Jerobo�m 786–746 Uzzija 772–735
Zakari�s 746
Sallum 746 (J�t�m, mint t�rsuralkod�) (748–735)
Menahem 746–737
Pekahja 737–736 J�t�m 735–733
Pekah 736–732 Ach�z 733–724
H�se�s 732–724 Hizkija 724–696
(Sam�ria ostroma) 724–722
Manass� 696–641
�mon 641–639
(Izr�el assz�r provincia) - - J�si�s 639–609
J�ach�z 609
J�j�kim 608–598
J�j�kin 598
Cidkija 597–587
A babil�ni fogs�gba vitel k�t nagy hull�ma: 598 �s 587.
Az elsõ hazat�r�s a fogs�gb�l: 538.
Az �j templom f�lszentel�se: 515.
Neh�mi�s hazat�r�se �s restaur�l� tev�kenys�ge: 445/4.
(E d�tumokon k�v�l Elõ-�zsia nagy kult�rt�rt�neti korszakainak az �tfog� keltez�s�t az 1. fejezet v�g�n adjuk.)
Irodalom:
Thiele, E. R.: The Mysterious Numbers of the Hebrew Kings. 1951.
Schedl, C.: Textkritische Bemerkungen zu den Synchronismen der K�nige von Israel und Juda. (Vetus Testamentum, 1962. �vf. 88 skv. o.)
T�th K.: �sz�vets�g idõsz�m�t�si rendszerei. (Theol. Szemle, 1958. �vf. 277 skv. o.)
V�g�l megeml�tj�k, hogy az �sz�vets�gi kort�rt�net soron k�vetkezõ le�r�s�n�l – a r�szlet - tanulm�nyokat nem eml�tve – a k�vetkezõ �sszefoglal� mûveket haszn�ltuk forr�sul: .
Kittel, R.: Geschichte des Volkes Israel, 1–3. k�t. 7. kiad�s, Stuttgart 1932.
Noth, M.: Geschichte Israels, G�ttingen, 1950.
Wright, G. E.: Biblical Archeology, 1957.
Sz�veggyûjtem�nyek: Gressmann, H.: Altorientalische Texte zum Alten Testament, 1926.
Pritchard, J. B.: Ancient Near Eastern Texts Relating to the Old Testament, 1955.
Harmatta J. szerkeszt�s�ben: �kori keleti t�rt�neti chrestomathia, 1965.