A zsoltárok hiteles éneklése

Goudimel: Zsoltárok 1565. és Psalterium Ungaricum

A fenti cím olvastán biztosan sokan felkapták a fejüket: vajon milyen fajta hitelességről lesz itt szó? Sokan sokfélét gondolnak ugyanis a hiteles zsoltáréneklésről:
Nálunk mindig lassan énekelték a zsoltárokat. A nagyanyám is így emlékszik, biztosan ez a hiteles!
A kántorképzőkön megtanultuk, mi az igazi zsoltáréneklés. Ki kell javítani a rossz hangokat, akkor lesz hiteles! Az évtizedek során sikerült a gyülekezetet többé-kevésbé ritmikus éneklésre megtanítani, de az ismert zsoltárokban a dallami beidegződéseken nem lehet változtatni.

Ilyen és ehhez hasonló véleményekkel bizonyára találkozott már a kedves olvasó, vagy maga is ezek valamelyikét vallja. A hitelesség kérdését minden bizonnyal akkor vetjük fel helyesen, ha az iránt tájékozódunk: a zsoltárok keletkezése idején hogyan énekelték azokat?

Nos erre a kérdésre kaphatunk választ a 150 zsoltár közelmúltban két formában is megjelent újabb teljes kiadásából. A két könyv egy olyan korabeli kántor útmutatására támaszkodik, aki Kálvin idejében szolgált a genfi gyülekezetben, ő tanította meg az új dallamokat. Ez a kántor pedig nem más, mint Louis Bourgeois, a genfi zsoltárdallamok egy részének közvetlen szerzője. Útmutató könyvének címe: A muzsika igaz útja, melynek magyar nyelvű fordítása elkészült és ez is kiadás előtt áll. Bourgeois könyvéről az elmúlt esztendőben Pápán hangzott el előadás, mely írásos formában a Református Egyház folyóirat 2003 januári számában olvasható. Röviden összefoglalva: Bourgeois könyvéből egyértelműen kiderül, hogy a dallamokat ritmikus formában, a sorok végén szünettel és a megfelelő helyeken félhangos módosítással énekelték.

A legizgalmasabb kérés: melyek a hiteles módosított hangok? Az egyházunkban elterjedt, a gyakorlatban mai napig is tapasztalható szokásos félhangos módosulások ugyanis nem mind hitelesek Bourgeois útmutatása szerint. A 90. zsoltárban például az első két sorban helyes a sorvégi hangok megemelése, a továbbiakban azonban meg kell maradnunk énekeskönyvünk közlése szerint.

Anélkül, hogy a kérdésbe túlságosan elmélyednénk, elég, ha tudjuk, hogy a hiteles félhangos módosítások csak a sorzárlatoknál az utolsó előtti hangokon fordulhat elő. Gyülekezeti éneklésünk szempontjából ebben legfontosabb a megjelent két könyv útmutatása.

Ezután szóljunk végre magáról a két könyvről!

Psalterium Ungaricum a címe annak a nagyalakú énekeskönyv-formájú kiadványnak, mely a Genfben 1562-ben megjelent, legelső teljes zsoltárkönyv dallamait közli Bourgeois már említett útmutatása szerint (a módosítójeleket a megfelelő hangok felett jelezve) Szenci Molnár Albert először 1607-ben megjelent fordításával. A 150 zsoltár nemcsak a genfi énekeskönyvben is kezdettől szereplő Tízparancsolat-énekkel és Simeon énekével egészül ki, hanem Szenci zsoltárdallamokra írt 14 énekét is megtaláljuk (ezek az ún zsoltárfüggelék énekei), utolsóul a 36/68. zsoltár dallamára készített, Krisztus szenvedéséről és haláláról szóló 22 strófás históriával.

A könyvhöz csatlakozó szöveges részek közül meg kell mindenképpen említeni a genfi énekeskönyvből átvett, magyar nyelven most először teljes terjedelemben közölt híres Kálvin-előszót és Théodore de Béze magyarra fordított versét, de ugyanilyen érdekesek Szenci 1607-ben írt dedikációja, a Psalterium Ungaricum elöljáró beszéde és két latinról magyarra fordított verses laudáció.

A könyv függelékében találjuk a genfi egyház zsoltáréneklési rendjét, melyből megtudjuk, hogy a zsoltárokat folyamatosan énekelve és a hosszabbakat szakaszokra bontva a heti 3 istentisztelet alkalmával 25 hetenként a teljes zsoltárkönyvet végigénekelték. Bőséges és alapos felvilágosítást kapunk végül a szöveg és a dallam közreadásának szempontjairól, melyet irodalomjegyzék, szó- és fogalommagyarázat, valamint a bibliai nevek magyarázata egészít ki.

A másik zsoltárkötet címe: Claude Goudimel Zsoltárok 1565, mely a zsoltárdallamokat abban a négyszólamú összhangosított formában közli, amelyet a genfi dallamok legismertebb feldolgozója 1565-ben adott közre. Régóta várt kotta kerülhetett tehát a kezünkbe, mert Maróthi György 18. századi kezdeményezése óta a többszólamú zsoltárkönyv magyar nyelven nem jelent meg. A 150 zsoltáron kívül itt is találunk igazi csemegét: étkezés előtti és utáni asztali áldást, valamint néhány zsoltár bonyolultabb, polifon feldolgozását.

Csak elismeréssel szólhatunk arról a hatalmas, ugyanakkor alapos és lelkiismeretes munkáról, mellyel Bólya József, a két könyv közreadója dolgozott. A lektorok: Draskóczy László, Jancsovics Antal és Kecskés András munkáját a szakmai hozzáértés mellett az ügy iránti odaadásuk és szeretetük is hitelesíti. Meg kell még említeni Bede Anna, Jeney Zoltán és Vizi István, az idegen nyelvű szövegek fordítóinak nevét, megköszönve az ő munkájukat is. A könyvek a Zsinati Iroda gondozásában jelentek meg.

Talán az eddig leírtakból is kiderült, hogy mindazoknak elengedhetetlen e könyvek használata, akik a gyülekezeti énekek tanításával foglalkoznak, a gyülekezet énekét kísérik, vagy a többszólamú zsoltárokat kórusban vagy társas éneklés formájában használni, tanítani szeretnék. Ugyanígy szívből ajánljuk Szenci Molnár Albert Psalterium Ungaricum-át minden zsoltárt olvasó és éneklő gyülekezeti tagnak, és mindazoknak akik a magyar irodalom e kiemelkedő kincsét teljes egészében szeretnék megismerni.

A kiadványok kaphatók a Kálvin Kiadónál és más helyeken, közvetlenül kérhető a refzsin.zene @ zsinatiiroda.hu címen.

Bódiss Tamás