|
A TÖRVÉNY.
L. Mit, szabott elénk Isten éltünk zsinórmértékéül? Gy. Törvényét.
L. Mi van e törvényben megírva?
Gy. Két részből áll. Első részében négy parancs vau, másodikban hat. Igy hát az egész törvény tíz parancsból áll.
L. Ki e felosztás szerzője?
Gy. Maga Isten, ki Mózesnek két megírott táblát adott és gyakran mondá, hogy a tízparancsolat e két táblára van följegyezve.
L. Mi az első tábla tartalma? Gy. Isten iránt való kötelességeink.
L. S a másodiké?
Gy. Hogyan kell viselkednünk embertársainkkal szemben s mivel tartozunk nékik.
L. Mondd el az első parancsolatot!
Gy. Én vagyok a te Jehova Istened, ki Egyiptomnak földéből, a szolgálatnak házából kihoztalak tégedet: ne legyenek néked énelőttem idegen isteneid.
L. Magyarázd meg e szavak értelmét.
Gy. Elsősorban mintegy bevezetést ad Isten a törvényhez, mert midőn Jehovának nevezi magát, a parancsolás jogát magának tartja fönn. Másodsorban azt mondja, hogy ő Istenünk, hogy ezáltal törvénye kedves legyen előttünk. Tehát annyit jelentenek e szavak, mintha megtartónknak nevezné magát. Mert ha bennünket ily jótéteményre méltat, viszont illendő, hogy mi is engedelmes népe legyünk.
L. De amit folytatólag a szabadulásról s az egyiptomi szolgaság jármának szétzúzásáról mond, vajon nem Izrael népére és pedig kizárólag nem e népre vonatkozik-e?
Gy. Testi értelemben igen. De van a szabadulásnak más módja is, mely egyformán vonatkozik minden emberre. Mert minket mindnyájunkat a bűn lelki szolgaságából s az ördög zsarnokságából mente meg.
L. Miért emlékezik meg e dologról törvénye bevezetésében?
Gy. Tudtunkra adja ezáltal, hogy a legnagyobb hálátlanság terhe nyom, ha iránta teljes engedelmességgel nem viseltetünk.
L. Mit kíván ezen első pontban tőlünk?
Gy. Hogy a tiszteletet, mellyel neki tartozunk, teljességgel neki adjuk, és mást ne részesítsünk az Őt illető tiszteletben.
L. Milyen tisztelete az Istennek, melyben mást részesítenünk nem szabad? Gy. Hogy őt imádjuk, bizodalmunkat benne helyezzük, segítségül hívjuk, s hogy végre mindent megadjunk neki, mit fensége megkíván.
L. Mit fejez ki ez a szócska: "énelőttem"?
Gy. Mivel színe előtt semmi titokban nem maradhat, s a titkos gondolatokat is ismeri és megítéli, azt jelzi e szóval, hogy ő nem keresi a külső tiszteletet, hanem a sziv igaz kegyességét.
L. Menjünk át a második parancsra.
Gy. Ne csinálj magadnak faragott képet; és semmi hasonlatosságot azoknak formájára, melyek ott fenn az égben vagynak, se azoknak formájára, melyek a földön itt alatt vagynak, se azoknak, melyek a vizekben a föld alatt vagynak. Ne hajolj meg azok előtt és ne tiszteljed azokat.
L. Ezáltal minden festést és szoborvésést megtilt-é?
Gy. Nem. Csak azt tiltja meg, hogy az ő kiábrázolása vagy imádása végett csináljunk képeket
L. Miért nem szabad Istent látható képekben kiábrázolni?
Gy. Mivel nincs hasonlóság közte, aki az örökkévaló s megfoghatatlan lélek, s a testi, romlandó és holt alak közt.
L. Tehát azt tartod, hogy fenségéhez méltatlan dolog őt ily módon kiábrázolni?
Gy. Azt tartom.
L. Milyen imádást kárhoztat itt Isten?
Gy. Ha szoborhoz vagy képhez fordulunk imánkban, azok előtt leborulunk, s térdhajtással s egyéb külsőségekkel oly tiszteletet mutatunk vele szemben, mintha Istent magát látnók bennük.
L. Ebből azt tanuljuk meg, hogy minden festést és szoborvésést nem ítélnek el e szavak, de nem szabad képet csinálnunk a célból, hogy abban Istent imádjuk vagy tiszteljük, vagy ami ugyanaz, a képet isteni tiszteletben részesítsük, s egyúttal minden babonát és bálványimádást megtilt e parancs.
Gy. Igen.
L. Mi célra szolgál e parancsolat?
Gy. Amint az előbbi parancsolatban meghagyta, hogy egyedül csak őt kell tisztelnünk és imádnunk, úgy most megmutatja, hogy tisztelésének minő a helyes módja, s ezzel babonától, minden káros testi koholmánytól távol akar tartani.
L. Menjünk tovább.
Gy. Mintegy szentesítés gyanánt hozzácsatolja, hogy Ő a mi Jehova Istenünk, erős és bosszúálló Isten, ki megbünteti az apáknak vétkeit a fiakban harmad- és negyedíziglen, azokban, akik gyűlölik.
L. Miért említi erős voltát?
Gy. Ezzel jelzi, hogy van elég hatalma dicsősége meg őrzésére.
L. Mit akar mondani bosszúállása említésével?
Gy. Azt, hogy vele senki sem mérkőzhetik. Mert amint Ő magát végtelen jóságához képest nekünk ajándékozta, úgy azt akarja, hogy mi is egészen az övéi legyünk. Lelkünk akkor tiszta, ha neki van szentelve és teljességgel hozzá tartozik, valamint másrészt paráznaság, ha tőle valami babonára hajlunk.
L. Mit jelent az, hogy az atyáknak vétkeit megbünteti a fiakban?
Gy. Hogy annál nagyobb félelmet keltsen bennünk, azzal fenyeget, hogy nemcsak a vétkezőket bünteti meg, hanem még magzataikat is átok alá veti.
L. De hát hozzáfér Isten igazságához, hogy valakit más bűneiért büntessen?
Gy. Ha elgondoljuk, hogy az emberi nem állapota minő, van feleletünk a kérdésre. Mert mi természetünknél fogva átok alatt vagyunk s nem panaszkodhatunk Isten ellen, hogy ezen állapotunkban meghagy minket. S amint a kegyesek iránt való szerelmét megmutatja azáltal, hogy utódaikat megáldja, úgy a gonoszok iránt való haragját is megmutatja abban, hogy gyermekeiket megfosztja áldásától.
L. Folytasd!
Gy. Hogy szerető szelídségével magához hívogasson, megígéri, hogy irgalmas lesz mindazokhoz, akik szeretik és parancsolatait megtartják.
L. Isten ezáltal azt hozza tudomásunkra, hogy a kegyes ember ártatlansága az utódnak, ha istentelen is, üdvösségére szolgál.
Gy. Nem. Hanem azt, hogy a jókra irgalmasságát oly mértékben kiárasztja, hogy irántuk való szeretetből gyermekeikkel szemben is irgalmasnak mutatja magát, nemcsak a világ szerint tévén őket boldogokká, hanem főképp azáltal, hogy lelküket megszenteli és nyájába veszi őket.
L. De ez nem tart örökké?
Gy. Nem. Mert Isten, amint fenntartja magának azt a jogot, hogy az istentelenek gyermekeivel akkor tegyen jót, mikor akar, úgy kegyelmét sem kötötte annyira a kegyesek gyermekeihez, hogy azok közül azt ne vesse el szíve elől, akit jónak lát. Mindezt azonban úgy cselekszi, hogy ígéretét sohasem láthatjuk haszontalannak vagy alaptalannak.
L. Miért van a jók jutalmazásánál ezer nemzetségről szó, míg a bűnösök megbüntetésénél csak háromról, vagy négyről teszen említést?
Gy. Ezzel jelzi, hogy hajlandóbb szeretetre és jótéteményre, mint szigorra. Erről beszél máskor is, midőn azt mondja, hogy gyors a feledésre, késedelmes a haragra.
L. Térj át a harmadik parancsolatra.
Gy. A te Jehova Istenednek nevéd hiába fel ne vegyed.
L. Mit értesz ezen?
Gy. Isten tiltja nevének rossz használatát, nemcsak a hamis esküt, hanem az ok nélkül való esküdözést is.
L. Hát az esküvésben joggal használjuk Isten nevét?
Gy. Igen, midőn az igazságos okból ered. Először, ha az igazság megvédésének szempontjából történik, másodszor, ha az esküvés azért történik, hogy az emberek között a szeretet és a béke fennmaradjon.
L. De egyéb célja nincs e parancsnak, mint az oly esküdözések megszüntetése, melyek Isten nevét sértik, vagy dicsőségét kisebbítik?
Gy. Egy eset felmutatása által általános szabályra oktat minket, hogy tudniillik Isten nevét csak tisztelettel, félelemmel s dicsőítés végett vegyük szánkra. S mivel e név mindeneknél szentebb, kerülnünk kell minden oly alkalmazását, mely akár minket mutathat tiszteletleneknek vele szemben, akár másoknak ad alkalmat megvetésére.
L. Hogyan tartjuk tiszteletben Isten nevét?
Gy. Ha Istenről, munkáiról csak a legnagyobb tisztelettel beszélünk.
L. Mi következik eztán?
Gy. A szigorú záradék, hogy Isten büntetés nélkül nem hagyja, aki az ő nevét hiába felveszi.
L. Ha egyebütt is kijelenti, hogy törvényének megsértőit meg fogja büntetni, miért hangsúlyozza itt is?
Gy. Tudtunkra akarja adni, hogy nevének dicsősége mily kedves előtte - midőn látjuk, hogy azokra, kik nevét nem tisztelik, mily büntetés várakozik, mi is buzgóbbak legyünk azzal szemben.
L. Menjünk át a negyedik parancsolatra.
Gy. Megemlékezzél a szombatnapról, hogy azt megszenteljed. Hat napokon munkálódjál és minden dolgodat elvégezzed. Hetednapon a te Jehova Istenednek szombatja vagyon: semmi dolgot ne tégy, se te, se fiaid, se leányod, se szolgád, se szolgálóleányod, és semmi barmod, se a te jövevényed, mely a te kapud között vagyon. Mert hat napon teremté a Jehova a mennyet és a földet, a tengert és minden azokban való állatokat és megnyugovék hetednapon: azért megáldá Jehova a szombatot és megszentelé azt.
L. Azt parancsolja-e, hogy hat napon dolgozzunk, a hetediken való nyugodalom végett?
Gy. Nem, hanem hat napot emberi munkára átengedvén, a hetediket kiválasztá, s nyugalomra jelölte ki.
L. Minden munkát megtilt e napon? Gy. E parancsnak sajátságos értelme van, mert a nyugalom napjának megtartása a régi szertartások egy részét teszi, s Krisztus eljövetelével érvényét veszté.
L. Tehát azt mondod, hogy e törvény kizárólag a zsidókra vonatkozik s ezért csak ideigvaló volt?
Gy. Igen, de csak szertartási részét illetőleg.
L. Hogyan? Hát szertartási részén kívül valami egyéb tartalma is van?
Gy. Három okból adatott.
L. Mondd el őket!
Gy. A lelki nyugalom kiábrázolására; az egyházi rend fenntartására, és a szolgák megpihentetésére.
L. Mit értesz lelki nyugalmon?
Gy. Midőn saját munkánkat abbahagyjuk, hogy Isten munkáljon bennünk.
L. Hogyan történik ez az ünneplés?
Gy. Úgy, hogy testünket keresztre feszítjük, azaz tudtára adjuk természetünknek, hogy Isten lelke kormányoz.
L. Elég, ha ez a hetedik napon történik?
Gy. Nem, mivel állandóan kell történnie, mert ha egyszer megkezdtük, folytatnunk kell egész életünkben.
L. Miért jelöl hát ki Isten határozott napot?
Gy. Az igazságnak a kiábrázolással nem kell mindenben megegyeznie; csak annyi hasonlóság legyen, amennyi a kiábrázoláshoz megkívántatik.
L. Miért inkább a hetedik napot írja elénk Isten, mint bármely másikat?
Gy. E szám az írásban a tökéletességet jelzi, ezért az örökkévalóság jelzésére használták. Egyúttal figyelmeztet minket arra, hogy a lelki nyugalom csak megkezdődik ránk nézve ezen életben, s míg e világból el nem távozunk, nem leszen tökéletes.
L. Mit jelent az, hogy Isten a pihenésre saját példájával buzdít?
Gy. Midőn a világ teremtését hat nap alatt elvégezte, a hetedik napot munkáinak megfontolására fordítá. Saját példáját mutatja fel, hogy annál jobban kövessük őt. Mert nincs kívánatosabb dolog, mint hogy hasonlók legyünk hozzá.
L. De hát Isten munkái felett állandóan kell-é gondolkodnunk, vagy elég, ha minden hét napból egyet erre fordítunk? .
Gy. Isten munkáinak szemlélésében minden nap gyakorolnunk kell magunkat, de, mivel oly erőtlenek vagyunk, egy napot mégis különösen kijelöl Isten. S ez az egyházi rend, melyet említettem.
L. Mily rendet kell hát e napon tartani?
Gy. A nép menjen Krisztus tudománya hallgatására, közimákra, adja közös jelét hitének, vallásának.
L. Azt mondád, hogy e parancs a szolgák megpihentetésére is szolgál. Magyarázd ezt meg bővebben!
Gy. A nyugalom napja arra szolgál, hogy azok is, akik idegen hatalom alatt állanak, egy kissé megpihenjenek. Hiszen ez is a közrend fentartására szolgál. Ha van egy nap nyugalom, mind hozzászokik, hogy a többi idejét munkára fordítsa.
L. Lássuk, mennyire vonatkozik ránk e parancs!
Gy. A szertartási része többé nem érvényes. Mert Krisztusban annak tökéletessége már megjelent.
L. Hogyan?
Gy. Halála ereje által keresztre feszíttetik bennünk az ó ember s mi új életre támadunk.
L. Mi marad hát a parancsból, ami ránk vonatkozik?
Gy. Hogy azon szent intézményeket, melyek az egyházak lelki rendtartását képezik, el ne hanyagoljuk, különösen pedig, hogy az istenitiszteleteket 32 látogassuk s ezeken rendeltetésünkhöz képest Isten igéjét hallgassuk, a szentségekben és az ünnepélyes imádkozásokban részt vegyünk.
L. Egyéb hasznunk nincs az előbbi szavakból?
Gy. De igen, mert igaz értelmük mélyére kell hatnunk. Hogy ti. mi Krisztus testévé, tagjaivá lévén, elhagyjuk saját munkáinkat s adjuk magunkat Isten kormányzása alá.
L. Térjünk át a második táblára!
Gy. A második tábla így kezdődik: "Tiszteld atyádat és anyádat!"
L. Mit jelent e szó: "Tiszteld!"
Gy. Hogy a gyermekek szüleikkel szemben szerény alázatossággal, engedelemmel viseltetvén, becsüljék meg őket, szükségükben segítsék, nekik munkálkodjanak. Mert e három kívánalomban benn van a tisztelet, mellyel szüleinknek tartozunk.
L. Folytasd.
Gy. A parancshoz ez az ígéret van fűzve: "Hogy hosszú életű légy a földön, melyet a te Jehova lstened ád néked."
L. Mit értesz ezen? Gy. Azt, hogy akik szüleikkel szemben a köteles tiszteletet megadják, Isten kegyelme folytán sokáig élnek.
L. De ha ez az élet annyi nyomorúságot hordoz magában, miért ígéri a hosszú életet jótétemény gyanánt Isten?
Gy. Mert az élet, ha még oly nyomorusággal teljes is, Isten áldása a hívőkre nézve már csak azért is, mivel atyai szeretetének bizonysága, hogy őket itt táplálja és megtartja.
L. Következik ebből viszont, hogy akinek idő előtt távoznia kell e világból, az Isten átka alatt áll?
Gy. Egyáltalán nem. Mivel akárhányszor azokat ragadja el idő előtt e világból Isten, akiket legjobban szeret.
L. De ha így tesz, hogy teljesíti ígéretét?
Gy. Ami földi jót nekünk ígér Isten, abból a szempontból kell néznünk, hogy lelkünk javára és üdvösségére szolgál-é. Mert igen fonák dolog volna, ha e gondolat nem lebegne mindig előttünk.
L. Mi lesz azokkal, akik engedetlenek szüleikkel szemben? Gy. Nemcsak az utolsó ítéletkor bűnhődnek. De bosszút áll rajtuk Isten még itt a testben; vagy elszólítja őket éltük virágában, vagy gyalázatot, halált s egyéb szégyent bocsát reájuk.
L. Nemcsak Kánaán földjéról beszél Isten ezen ígéretben?
Gy. Amennyiben a parancsolat Izrael gyermekeihez van intézve, Kánaánról. De nekünk e beszédet tágabb értelemben kell vennünk. Istené az egész föld. Akárhol van hát lakásunk, Isten adja azt.
L. Nincs egyéb hátra a parancsolatból?
Gy. Bár csak atyáról és anyáról van szó, mégis minden feljebbvalóinkra kell azt értenünk, mert őket is tisztelnünk kell.
L. Miért?
Gy. Mivel Isten magasabb tisztességre állítá őket. Mert ami tekintélye, hatalma, tisztessége csak van felettünk szüleinknek, fejedelmeinknek, vagy akármely feljebbvalónknak, Isten rendeléséből származik, mivel Ő így kívánja rendezni a világot.
L. Mondd el a hatodik parancsolatot!
Gy. Ne ölj!
L. Nem tilt e parancs mást, mint a gyilkolást? Gy. De igen. Mivel itt Isten beszél, azért nemcsak a külső cselekményekre szab törvényt, hanem a szív érzésére éspedig erre főképpen.
L. Úgy látom, azt gondolod, hogy van a gyilkosságnak valami titkos fajtája, s Isten attól tilt el itt bennünket.
Gy. A harag, gyűlölet s minden vágyódás, hogy másnak árthassunk, gyilkolás Isten színe előtt.
L. Elég, ha senkit sem üldözünk gyűlölettel?
Gy. Nem. Mert mikor Isten megítél, a gyűlöletet megtiltja, hogy felebarátunkat akármivel is megbántsuk, egyúttal kifejezést ad annak a kívánságának is, hogy minden halandót szívünkből szeressünk, s erőnkhöz képest hűségesen őrizzünk s megtartsunk.
L. Térjünk át a hetedik parancsolatra.
Gy. Ne paráználkodjál!
L. Mit értesz ez alatt?
Gy. Minden paráznaság kárhozatos Isten előtt, s így ha Isten haragját nem akarjuk magunkra vonni, tartózkodnunk kell attól.
L. Mást nem kíván e parancsolat?
Gy. A törvényadó természetére mindig figyelemmel kell lennünk. Róla pedig már mondottuk, hogy nem a külső cselekményeket, hanem a szív érzéseit tartja számon.
L. Mit foglal hát magában a parancsolat?
Gy. Mivel testünk és lelkünk a Szentlélek temploma, mindkettőnek tisztaságát meg kell őriznünk, s ezért nemcsak a külső vétkezéstől kell szűziesen tartózkodnunk, hanem szívünkben, szavainkban, testtartásunkban s mozdulataínkban is kerülnünk kell a bűnt. Végre testünk legyen ment minden féktelenségtől, lelkünk minden szenvedélytől, úgyhogy semmi részünket se mocskolja be a szemérmetlenség szennye.
L. Térjünk át a nyolcadik parancsra.
Gy. Ne lopj!
L. Csak az oly lopásokat tiltja meg e parancs, melyeket emberi törvény is büntet, vagy egyebekre is vonatkozik?
Gy. Lopás nevezete alatt foglalja össze mindazon csalást és rászedést, mely által idegen javak birtokába jutunk. Tehát e parancsban Isten megtiltja, hogy felebarátaink javait erőszakkal vegyük birtokunkba, vagy csellel és ravaszsággal terjesszük ki rájuk hatalmunkat, megtiltja azt is, hogy akármi görbe úton kíséreljük meg elfoglalásukat.
L. Elég-e kezeinket visszatartanunk a gonosztettől, vagy itt is ítélet alá esik a szándék?
Gy. Mindig erre kell visszatérnünk. Mivel a törvényhozó lelki lény, tehát nemcsak a külső lopást akarja meggátolni, hanem egyúttal minden tervet és törekvést is, ami másnak valami kárt okozhat, sőt még a szándékot is, hogy így testvérünk kárával ne kívánjunk gazdagodni.
L. Mit kell tennünk, hogy e parancsnak engedelmeskedjünk?
Gy. Rajta kell lennünk, hogy mindenkinek meglegyen a magáé.
L. Melyik a kilencedik parancsolat?
Gy. Ne mondj a te felebarátod ellen hamis tanúságot.
L. Csak azt tiltja-e, hogy hamisan esküdjünk a bíróság előtt, vagy általában, hogy hazudjunk felebarátaink ellen?
Gy. Egy példában van összefoglalva az az egész tan, hogy felebarátainkat hamisan ne rágalmazzuk, jó hírnevét ócsárlásunkkal és hazugságunkkal ne sértsük, s javaiban semmi kárvallást ne okozzunk neki.
L. Mért emeli azonban ki, hogy nyilvánosan ne tegyünk hamis tanúbizonyságot? Gy. Hogy annál nagyobb borzadályt keltsen bennünk e bűnnel szemben. Mert azt jelzi ezzel, hogy aki a rágalmazáshoz s az ócsárláshoz hozzászokott, könnyen hajlandóvá válik a hamis esküre, ha alkalom nyílik arra, hogy felebarátját rossz hírbe hozza.
L. Csak a rágalmazástól óv-é bennünket, vagy a hamis gyanúsítástól s az igaztalan és fonák ítélkezéstől is?
Gy. A fent említett oknál fogva mindkét eljárás fölött ítéletet mond, mert amit elkövetni bűn az emberek előtt, akarni is bűn az Isten előtt.
L. Mondd el hát, hogy egészében mit fejez ki e parancsolat?
Gy. Arra tanít, hogy felebarátaink megítélésében s rágalmazásában ne járjunk el könnyelműen, sőt azt kívánja, hogy bennünk méltányosság s emberiesség legyen velük szemben, s amennyire az igazság megengedi, becsüljük meg embertársainkat, s becsületüknek épségét őrizzük meg.
L. Mondd el az utolsó parancsolatot!
Gy. Ne kívánjad a te felebarátodnak házát, ne kívánjad a te felebarátodnak feleségét, se szolgáját, se szolgálóleányát, se ökrét, se szamarát és semmit, mely a te felebarátodé.
L. Ha az egész törvény lelki, mint már annyiszor mondottad és ha a fentebb említett parancsolatokat nem a külső cselekmények rendszabályozására, hanem a lélek érzéseivel szemben hozta Isten, mit mondhatsz még itt?
Gy. A többi parancsolatokkal az akaratot és az érzést akarta kormányozni, vezetni Isten, itt pedig még a gondolatokra is törvényt szab, melyek esetleg vágyakat hoznak létre, de az elhatározás megérlelésére mégis elégtelenek.
L. Azt mondod-é, hogy a legapróbb vágyak, melyek a hívők szívébe és eszébe betolakodnak, bűnt képeznek a hívek ellenállása dacára is?
Gy. Bizonyos, hogy minden rossz gondolat, bár ellenzésünkkel találkozik, természetünk vétkéből származik. De ítéletet e parancsolat véleményem szerint csak azon bűnös vágyakra mér, melyek az ember szívét ugyan felizgatják és ingerlik, de szilárd es határozott akarásra még sem bírják.
L. Azt gondolod hát, hogy Isten eddig azon bűnös érzéseket kárhoztatá, melyek az embert állandóan eltöltik, tettre késztetik, most pedig oly tökéletes tisztaságot kíván tőlünk, hogy szívünkben semmi bűnös vágy ne támadjon, mely bűnre ingerelné. Gy. Igen.
L. Tudnók-e röviden összegezni az egész törvényt?
Gy. Igen. Csak két főrészre kell felosztanunk. Az első így hangzik: Szeresd a te Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és minden erődből. A második pedig így: Szeressük felebarátunkat, mint önmagunkat!
L. Mit jelent az, hogy Istent szeressük?
Gy. Úgy szeressük őt, mint Istent kell szeretni, hogy egyúttal Urunknak, Atyánknak és Megtartónknak ismerjük. Isten szeretetével együtt jár tisztelése, az az akarat, hogy neki engedelmeskedjünk, s a bizodalmunkat belé helyezzük.
L. Mit értesz azon, hogy Istent teljes szívünkből, teljes lelkünkből s minden erőnkből kell szeretni?
Gy. Mély buzgóságot, mely mellett ne lakozhassék bennünk semmi gondolat, semmi vágy, semmi törekvés, mely e szeretettel ellenkezik.
L. Mit jelent a második rész?
Gy. Azt, hogy amint természettől fogva hajlandók vagyunk, hogy magunkat minden más érzések felett szeressük, úgy a felebarátaink iránt való szeretetnek is minden tekintetben uralkodnia kell felettünk s minden szándékunkat, cselekedetünket és érzésünket szabályoznia kell.
L. Kik a te felebarátaid?
Gy. Nemcsak rokonaim és barátaim, vagy azok, kik velem valami összeköttetésben állanak, hanem azok is, kik nem rokonaim, sőt ellenségeim is.
L. S ezeknek minő összeköttetésük van velünk?
Gy. Összefűz bennünket az a kötelék, mellyel Isten a földön minden embereket összekötött. E kötelék szent és sérthetetlen; egy ember gonoszsága sem ronthatja meg.
L. Tehát azt mondod, hogy ha valaki gyűlöl minket, ez az ő dolga; mindamellett megmarad felebarátunknak, s annak is kell tartanunk, mert fenn kell maradnia a sérthetlen rendnek, mellyel Isten megerősíté a közöttünk való összeköttetést.
Gy. Igen.
L. Mivel a törvény megmutatja, hogy Istent helyesen hogyan kell tisztelni, nemde egészen annak rendelkezése szerint kell élnünk?
Gy. Igen. De mindannyian oly erőtlenek vagyunk, hogy senki sem képes minden tekintetben annak parancsát követni.
L. Hát akkor Isten miért kíván tőlünk oly tökéletességet, mely képességünket felülmúlja?
Gy. Semmit sem követel, ami kötelességünk ne volna. Egyébként csak arra az életmódra törekedjünk, mely itt elő van adva és ha a céltól, az az a tökéletességtől távol leszünk is, Isten hiányainkat el fogja nézni.
L. Általában szólasz-é az emberről, vagy csak a hívőkről?
Gy. Akit Isten lelke még újjá nem szült, nem lesz képes arra, hogy a törvény legkisebb pontját is teljesítse. Továbbá, ha megengedjük is azt, hogy találtatik olyan valaki, aki a törvénynek valami részben engedelmeskedik, nem állíthatnók mégsem, hogy ezáltal Isten előtt rendbehozá ügyét. Mert Isten azt mondja, hogy átkozottak mindazok, akik a törvényt egészében be nem töltik.
L. Ebből arra kell következtetnünk, hogy amint két emberfajta van, úgy a törvény tiszte is kettős.
Gy. Mindenesetre; mert a törvény a hitetlenekkel szemben más hatással nem bír, minthogy minden mentegetőzést lehetetlenné tesz Isten előtt. Erről beszél Pál is, midőn a törvényt halál és ítélet szolgálatának nevezi. A hívőkkel szemben egészen más haszna van.
L. Minő haszna van?
Gy. Először, mivel megtanulják belőle, hogy cselekedeteikkel a megigazulást meg nem szerezhetik, alázatosak lesznek, s ez az igazi készület arra, hogy Krisztusban üdvösséget találjanak. Másodszor, amennyiben sokkal többet követel tőlük, mint amennyivel képesek, arra indítja őket, hogy erőt Istentől kérjenek, s az örökös önvád figyelmezteti őket, hogy büszkélkedni ne merjenek. S végül, a törvény rájuk nézve fék, hogy Isten védelmében maradjanak.
L. Bár hát földi vándorlásunkban a törvénynek soha eleget nem teszünk, még sem tartjuk fölöslegesnek, hogy teljes tökéletességet kíván tőlünk, mert megmutatja nekünk a célt, amelyhez el kell jutnunk, hogy mindannyian a nekünk adatott kegyelem mértéke szerint iparkodjunk a legtökéletesebb életre és napról-napra nagyobb haladást tegyünk.
Gy. Igen.
L. Tökéletes szabályul szolgál-é a törvény minden igazságra? Gy. Igen, éspedig annyira, hogy Isten csak annak teljesítését kívánja, s viszont mindent, mit a törvény ellen kezdünk, visszavet és haszontalannak tart, mert nem kíván egyéb áldozatot, mint az engedelmességet.
L. Mire szolgál hát az a sok intés, szabály, buzdítás, melyek az apostol és a próféták írásaiban annyi helyen előfordulnak?
Gy. Ezek a törvények puszta magyarázatai, melyek inkább arra indítanak, hogy a törvénynek engedelmeskedjünk, mint hogy tőle eltántorodjunk.
L. De Isten nem szab-é törvényt magánhivatásunk felől?
Gy. Azt parancsolja, hogy mindenkinek megadjuk a magáét, s ebből átláthatja mindenki, hogy mi magánhivatásban kötelessége és életfeladata. S mint mondottuk, a Szentírásban lépten-nyomon találkozhatunk egyes parancsolatok bővebb kifejezésével. Mert amit Isten összegezve a tízparancsolatban röviden elmondott, azt másutt világosabban és teljesebben adja elő.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
