|
A HIT.
Lelkipásztor: Mi az emberi élet fő célja?
Gyermek: Isten megismerése.
L. Miért mondod ezt?
Gy. Mivel azért teremtett s helyezett minket e világba, hogy bennünk dicsőíttessék. Kötelességünk hát, hogy éltünket, melyet tőle vevénk, dicsőségére fordítsuk.
L. Mi a legfőbb jó az emberre nézve?
Gy. Ugyancsak Isten megismerése.
L. Miért tartod ezt magadra nézve legfőbb jónak?
Gy. Mivel ha ez megszünik, boldogtalanabbak vagyunk az állatoknál.
L. Ebből eléggé látjuk, hogy emberen nagyobb baj nem eshetik, mint ha nem Isten szerint él.
Gy. Úgy van.
L. Mit nevezünk Isten igaz és helyes megismerésének?
Gy. Mikor úgy ismerjük meg, hogy köteles tiszteletét is megadjuk.
L. Igaz tisztelésének mi a módja?
Gy. Ha benne van minden bizodalmunk; ha Őt egész életünkben tisztelni kívánjuk, akarata teljesítésével; ha hozzá imádkozunk mindannyiszor, mikor baj üldöz; ha nála keresünk üdvösséget és minden kérhető jót; ha végül úgy szívvel, mint szájjal, minden jó egyedülvaló szerzőjének Őt tartjuk.
L. De hogy rendben haladjunk s mindent megmagyarázzunk, mondd meg, felosztásodban melyik az első pont?
Gy. Hogy Istenbe helyezzük minden bizodalmunkat.
L. Hogyan történhetik ez?
Gy. Ha Őt mindenhatónak és tökéletes jóságúnak ismerjük.
L. Elég ez?
Gy. Nem.
L. Miért?
Gy. Mivel méltatlanok vagyunk, hogy a mi megszabadításunkkal mutassa meg hatalmát, s hogy üdvözítésünkben mutassa meg jóságát.
L. Tehát mire van még szükségünk?
Gy. Biztosaknak kell lennünk afelől, hogy ő szeret, hogy Atyánk, és üdvösségünk szerzője óhajt lenni.
L. Honnan tudjuk ezt?
Gy. Igéjéből, melyben tudtunkra adja Krisztusban való könyürületességét, s biztossá tesz irántunk való szerelméről.
L. lstenbe vetett bizodalmunknak alapja tehát, hogy Őt a Krisztusban megismerjük? (Ján. XVII. 3.)
Gy. Minden bizonnyal.
L. Mondd el egy pár szóval, hogy mi az összege Isten megismerésének?
Gy. Bennfoglaltatik ez abban a hitformában, melyet minden keresztyének közösen vallanak. Közönségesen apostoli hitformának nevezzük, mert az egyház keletkezésétől fogva minden kegyes hívő elfogadta, s mert vagy az apostolok szájából származik, vagy legalább tanításukból van hűségesen összeállítva.
L. Mondd el az apostoli hitformát.
Gy. Hiszek az Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében; és a Jézus Krisztusban, egyszülött fiában, mi Urunkban, ki fogantaték Szentlélektől, születék szűz Máriától, szenvede Pontius Pilátus alatt, megfeszítteték, meghala és eltemetteték; szálla alá poklokra, harmadnapon a halálból feltámada, felméne a mennyekbe, üle a mindenható Atyaistennek jobbjára, onnan leszen eljövendő ítélni eleveneket és holtakat. Hiszek Szentlélekben, a szent, egyetemes egyházban, szentek egyességében, bűneinknek bocsánatában, a testnek feltámadásában, az örök életben. Amen.
L. Hogy e hitvallást részeiben is jobban megértsd, mondd meg, hány részre osztjuk?
Gy. Négy főrészre.
L. Melyek azok?
Gy. Az első rész az Atya Istenre vonatkozik. A második rész Jézus Krisztusról szól, s az emberi nem megváltását foglalja magában. A harmadik rész a Szentlélekkel foglalkozik. A negyedik az egyházról s Istennek iránta való kegyelméról beszél.
L. Ha Isten egy, miért említesz nekem hármat, Atyát, Fiút és Szentlelket?
Gy. Mivel Istennek egy lényegében fel kell ismernünk az Atyát, ki mindennek kezdete és eredete, minden dolog első oka, aztán a Fiút, ki az ő örök bölcsessége, s végre a Szentlelket, mintegy a mindenségre kiöntött erejét, amely mégis örökké benne nyugoszik meg.
L. Így hát ugye azt mondod, hogy nem képtelenség, ha az egy istenségben három különböző személyt állapítunk meg. Isten ezzel még nincs részekre osztva.
Gy. Közelről sem.
L. Mondd el az első részt!
Gy. Hiszek az Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében.
L. Miért mondod atyának?
Gy. Krisztusra való tekintetből, ki az Ő bölcsessége, kit szült minden időknek előtte, kit elküldött e világra, és saját fiának vallott. Ebből értjük meg, hogy mivel Isten Jézus Krisztus atyja, nekünk is atyánk.
L. Mit gondolsz, miért mindenható Ő?
Gy. Mert hatalma nem olyan, melyet ne gyakorolna; hanem minden hatalmában és kezében vagyon, bölcsessége igazgatja a világot, ítéletével rendel el mindeneket, s minden teremtményével úgy rendelkezik, amint jónak látja.
L. Tehát azt mondod, hogy Isten hatalma nem tétlen, s azt gondolod, hogy keze mindig a munkán, s hogy minden Őáltala s rendeléséből történik.
Gy. Igen.
L. Miért mondod, hogy ég és föld teremtője?
Gy. Mivel munkáiban mutatá meg magát nekünk, s azokban 10 is kell Őt keresnünk. Mert lényegét a mi értelmünk be nem fogadhatja. Tehát a világ mintegy tükör, melyben Őt láthatjuk meg annyira, amennyire megismernünk haszonnal jár.
L. A föld és ég alatt nem érted-é a rajtuk kívül lévő teremtményeket is?
Gy. De igen. Azonban e két névben össze van foglalva minden, mert minden létező vagy égi, vagy földi.
L. De miért mondod Istent csak teremtőnek, mikor a teremtményeket állapotukban megőrizni sokkal nagyobb dolog, mint egyszer megteremteni?
Gy. Az a szavacska nem is jelenti, hogy Isten teremtményeit egyszer s úgy alkotá, hogy aztán minden gondjukat elveté magától. Sőt azt kell tartanunk, hogy amint a világot egyszer megteremté, úgy most fenntartja, s a földet minden más teremtménnyel egyetemben erejével, mintegy karjával őrzi. Ezenkívül abból, hogy így mindent kezében tart, az is következik, hogy Ő ura és kormányzója mindeneknek. Ennélfogva abból, hogy ő az ég és föld teremtője, azt kell megértenünk, hogy ő amaz egy, ki bölcsességével, jóságával, hatalmával a természet pályafutását igazgatja, ki esőnek és szárazságnak, jégnek s egyéb csapásoknak, szép időnek egyaránt szerzője; Ő az, ki kegyelmeivel a földet megtermékenyíti s megint terméketlenné teszi, elvonva róla áldó jobbját, akitől jő egészség és betegség; akinek uralma alatt áll minden, intésének engedelmeskedvén.
L. Mit mondunk az istentelenekről és az ördögökről? Ezek is alá vannak vetve hatalmának?
Gy. Bár lelkével nem kormányozza őket, mégis hatalmával úgy féken tartja ezeket is, hogy engedelme nélkül mozdulni sem tudnak. Sőt akaratának szolgáivá teszi őket, úgy hogy kívánságuk s szándékuk ellenére kényszerülnek arra, amit ő jónak lát.
L. Mi haszon hárul rád e dolog megismeréséből?
Gy. Igen sok. Mert szerencsétlenek volnánk, ha az istenteleneknek Isten akarata ellenére minden szabad volna; nem lennénk nyugton, s mindig arra gondolnánk, hogy a gonoszok szenvedélyének ki vagyunk téve. De ha tudjuk, hogy Isten akarata mint egy vár, fogva tartja őket s engedelme nélkül semmit nem tehetnek, akkor megnyugszunk, kivált, ha halljuk Isten ígéretét, hogy Ő lesz védőnk s üdvösségünk oltalmazója.
L. Térjünk át a második részre!
Gy. Ez így hangzik: Hiszek a Jézus Krisztusban, egyszülött Fiában, mi Urunkban.
L. Mit tartalmaz ez főképpen?
Gy. Hogy Isten Fia megtartónk. Egyúttal megtanít arra is, hogyan váltott Ő meg a haláltól, s hogyan szerzé meg életünket.
L. Mit jelent ez a szó: Jézus?
Gy. Szabadító. E nevet az Úrnak angyal adta Isten parancsára. (Máté I. 21.)
L. S ez ugyebár többet ér, mintha emberektől nyerte volna?
Gy. Mindenesetre. Mert ha Isten így akarja nevezni, akkor bizonyára szabadítónak is kell lennie.
L. Mit jelent a Krisztus név?
Gy. E név fejezi ki még jobban tisztét, mert azt jelenti, hogy Isten kente fel királlyá, főpappá és prófétává.
L. Honnan tudod ezt?
Gy. Mert a Szentírás e három tisztességhez szokta csatolni a felkenést, s e három tisztet gyakorta tulajdonítja is Krisztusnak.
L. Milyen olajjal kente fel?
Gy. Nem oly látható olajjal, aminőt régen királyok, főpapok és próféták felkenésére szoktak használni, hanem valami kiválóbbal: azaz Szentlelke kegyelmével, mely ama külső felkenésnek benső lényege. (XLV. zsolt.)
L. Milyen az a királyság, melyet említél?
Gy. Lelki, mivel Isten igéjében és Lelkében áll, s ezek magukkal hozzák az igazságot és az életet.
L. S minő a papsága?
Gy. Kötelesség és tisztesség, hogy Isten színe előtt megjelenjen, s a kegyelmet elvegye, hogy neki kedves áldozatot mutasson be, s ezzel haragját kiengesztelje.
L. Miért mondod Krisztust prófétának?
Gy. Azért, mert a világra eljővén, magát az Atya köve12tének s tolmácsának vallá, éspedig azért, hogy az Atya akaratát teljesen megmagyarázván, véget vessen minden kijelentésnek és prófétálásnak.
L. Érzed ennek valami hasznát?
Gy. Sőt Isten mindez intézkedése csak javunkra szolgál, mert Krisztust csak azért ajándékozta meg e dolgokkal az Atya, hogy velünk közölje, s így mindnyájan merítsünk az ő teljességéből.
L. Magyarázd meg ezt kissé bővebben!
Gy. Krisztus Szentlélekkel vala teljes, megáldatott Isten minden javainak tökéletes bőségével, hogy mindenét kiossza közöttünk, mindannyiunknak azon mérték szerint, amint Isten jónak látta. Így belőle, mint egyedülvaló forrásból merítjük mindazon lelki javakat, melyek birtokukban vannak.
L. Mit használ nekünk királysága?
Gy. E jótétemény lelkiismeretünket szabaddá teszi, lelki kincsekkel gazdagít, hogy szentül és kegyesen éljünk, s egyszersmind ad erőt arra, hogy lelkünk örök ellenségeit, a bűnt, testet, sátánt s a világot legyőzhessük.
L. S miért hasznos ránk nézve a főpapsága?
Gy. Először azért, mert ez oknál fogva közbenjárónk, ki bennünket az Atyával megbékéltet, másodszor, mivel általa nyílik előttünk út az Atyához, hogy színe elé bizalommal járuljunk, s neki áldozatul ajánljuk magunkat, s mindent, ami a miénk. S így bennünket a főpapságban mintegy hivataltársaiva teszen.
L. Hátra van prófétasága.
Gy. Mivel Isten Fiára bízta a tanítást övéi között, prófétaságának célja, hogy megtanítsa őket az Atya igaz ismeretére, nevelje igazságban s Isten házának tanítványaivá tegye őket.
L. Mindezzel hát azt akarod mondani, hogy Krisztus neve három tisztet foglal magában, melyeket az Atya a Fiúra azért bízott, hogy azok gyümölcsét és hatását övéire átszármaztassa. Gy. Igen.
L. Miért mondod Krisztust Isten egyszülött Fiának, mikor Isten mindannyiunkat gyermekeinek nevez?
Gy. Ha Isten fiai vagyunk, ezt nem a természettől vettük, csak örökbefogadás és kegyelem által. Isten akar minket gyermekeinek tekinteni. De az Úr Jézus, ki az Atya állagábói született s vele egylényegű, teljes joggal nevezhető Isten egyszülött Fiának, mert egyedül ő természet szerint való gyermeke.
L. Úgy érted hát ezt, hogy e tisztesség csak az Ő sajátja, csak Őt illeti meg természetszerűleg, velünk azonban csak ingyen s oly mértékben közöltetik, amily mértékben Krisztus tagjai vagyunk?
Gy. Igen. Tehát erre a közöltetésre való tekintettel neveztetik Ő egyebütt sok testvére között első szülöttnek.
L. Hogy érted azt, hogy Krisztus a mi Urunk?
Gy. Úgy, hogy Isten rendelése szerint mindannyian hatalma alatt állunk, hogy Isten országát a földön és égen Ő kormányozza, embereknek és angyaloknak feje.
L. Mire tanít az, ami eztán következik?
Gy. Azt mutatja, hogyan kente fel az Atya a Fiút szabadítónkká, hogy tudniillik a Fiú testet vőn magára, s mindent elvégezett, ami üdvösségünkre szükséges vala, ügy, amint az apostoli hitformában el van mondva.
L Mit jelent e két mondat: Fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától?
Gy. Hogy a szűz méhében formáltatott, annak állagából, hogy igazában Dávid magvává legyen, amint a próféták jóslataikban előre megmondák, s ez a Lélek csodás titkos hatásának következménye, nem pedig férfiúval való közösködésé.
L. Tehát szükséges vala, hogy testünket felöltözze?
Gy. A legnagyobb mértékben, mivel az engedetlenséget, melyet Istennel szemben ember követett el, emberi természetben is kelle kiengesztelni. S másként közbenjáróvá sem lehetett volna Isten és ember megbékéltetésére.
L. Tehát azt mondod, hogy Krisztusnak emberré kelle lennie, hogy mintegy saját személyünkben töltse be üdvözítésünk tisztét?
Gy. Azt gondolom, mert tőle kell kölcsönvennünk mindazt, amink nincs, s ez másként nem is történhetik.
L. De miért történt Krisztus nemzetése a Szentlélek által, s mért nem a rendes természetes úton?
Gy. Mert az embernek magva teljesen megromlott, s Isten Fia nemzetésekor a Szentlélek erejének kelle közremunkálnia, hogy e romlottságtól mentes maradjon, s viszont teljes legyen tökéletes tisztasággal.
L. Ebből hát azt tanuljuk meg, hogy az, ki másokat megszentel, tiszta minden folttól, s hogy úgy szóljak, anyja méhében Istennek szenteltetett eredendő tisztasága által, s az emberi nem általános romlottsága Őt nem szennyezé be.
Gy. Igy értem.
L. Miért térsz át születéséről egyenesen halálára, mellőzve egész élete történetét?
Gy. Mert most nem beszélünk semmi oly dologról, mely megváltatásunkkal nincs oly szoros kapcsolatban, hogy szinte annak lényegét magában foglalja.
L. Miért nem mondod egyszóval, hogy meghalt; mért emlegeted a tiszt nevét, ki alatt szenvede?
Gy. Nem a történelmi hűség okáért, hanem azért, mert mert tudnunk kell, hogy halála elítéltetéssel volt egybekötve.
L. Magyarázd meg világosabban!
Gy. Meghalt, hogy megérdemlett büntetésünket elszenvedje, s így attól megváltson. Mivel bűnös voltunkkoz képest Isten ítélete is sújtott volna, elhatározta, hogy helyettünk földi bíró elé áll s annak szája által elítéltetik, hogy viszont mi a mennyei Úrnak trónja előtt felmentessünk.
L. De Pilátus ártatlannak nyilvánítja s így nem ítéli el gonosztevő gyanánt.
Gy. Mindkét dolgot figyelembe kell vennünk. Mert ártatlanságát azért tanúsítja a bíró, hogy ezáltal bebizonyuljon, hogy nem saját gonosztetteiért bűnhődött, hanem a mieinkért. Ugyane bíró ünnepélyesen mégis ítéletet mond felette, s ezáltal napfényre jő, hogy a megérdemlett ítélet súlyát helyettünk kezesünk gyanánt elviselé, s ezáltal a vádtól megmentett.
L. Jól mondád. Mert ha bűnös lett volna, nem lett volna alkalmas kezes arra, hogy idegen bűn bűn15tetését hordozza. Hogy pedig elítéltetése ránk nézve a szabadulást eredményezze, a gonosztevők közé kellett számíttatnia.
Gy. Így értem.
L. Többet jelent, hogy keresztre feszíttetett, mint, ha más halálnem érte volna?
Gy. Mindenesetre. Pál is erre tanít, mikor azt írja, hogy a keresztre azért feszítteték, hogy hordozza kárhoztatásunkat, s minket attól megszabadítana. Mert e halálnem átokkal vala sújtva. (V. Móz. XXI. 23.)
L. Hogyan? Hát nem szolgál Isten Fiának kisebbségére, ha azt mondjuk, hogy Isten színe előtt is átok alá vettetett?
Gy. Nem, mert midőn az átkot magára vette, egyszersmind megszüntette azt, s valójában sohasem szűnék meg áldott lenni, hogy minket áldásában részesítsen.
L.Folytasd!
Gy. S amennyiben az emberi vétekre büntetés gyanánt a halál szabatott, az Isten Fia elszenvedte, s ezáltal le is győzte. Hogy pedig halálának valósága annál világosabb legyen, azt akará, hogy egyéb emberek módjára koporsóba helyeztessék.
L. De úgy látszik, e győzelemhől semmi haszon sem hárul ránk, ha mi is meghalunk.
Gy. Ez nem jelent semmit, mert a hívők halála most nem egyéb, mint átmenetel egy jobb életre.
L. Ebből az következik, hogy többé nem kell a haláltól úgy rettegnünk, mint valami borzasztó dologtól, de rendületlen lélekkel követnünk kell vezérünket, a Krisztust, mert amint Ő nem veszett el a halálban, minket sem enged elveszni.
Gy. Ezt kell cselekednünk.
L. Mit értesz az ő poklokra való leszállásán?
Gy. Amint Péter mondja, Ő nemcsak a közhalált szenvedé el, hanem a halál kínjait is. (Csel. II. 24.) E kínok alatt azokat a borzasztó gyötrettetéseket értem, melyek lelkére nehezedtek.
L. Mondd el Krisztus szenvedéseinek okát és módját!
Gy. Midőn Isten ítélőszéke elé állott, hogy a bűnösökért eleget tegyen, ama borzasztó kétségnek kelle16gyötörni lelkét, hogy Isten Őt elhagyta, sőt ellene fordult. E lelki kínokban kiáltotta fel az Atyához: "Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet?" (Máté XXVII. 46.)
L. Tehát haragudott rá az Atya?
Gy. Semmi esetre. De e szigort azért alkalmazá vele szemben, hogy beteljesedjék, ami megjelentetett Ézsaiás által: "Megsebesíttetett álnokságainkért, megrontatott bűneinkért".
L. De ha Isten vala, hogy retteghetett attól, hogy Isten elhagyja?
Gy. Azt kell gondolnunk, hogy embervoltának érzése mondatá vele e szavakat. S hogy ez megtörténhessék, rövid időre isteni mivolta elgyengült, azaz nem fejté ki erejét.
L. De hogyan történhetett, hogy Krisztus, a világ üdvössége, ily ítélet alá vettetett?
Gy. Nem úgy vevé ez ítéletet, hogy alatta is maradjon. Mert az említett félelem csak úgy fogta el, hogy kétségbe nem ejtheté, sőt küzdött a pokol hatalmával, megtörte azt, és lába alá veté.
L. Ebből látjuk, hogy minő különbség van azon lelkiismereti kínok között, melyeket ő szenvedett el, s azok között, melyek a bűnösöket gyötrik, kiket a haragvó Isten karja üldöz. Mert ami Krisztus kínjában mulandó vala, az emezekében örök, s ami Krisztuséban csak sértő fullánk, az emezekében halálos fegyver, hogy úgy szóljak, szívük keresztülütésére.
Gy. Igen, mert Isten fia a legborzasztóbb kínok között sem szűnt meg reményleni az Atyában. De a bűnösök, kiket Isten ítélete sújt, kétségbeesésbe zuhannak, zúgolódnak ellene, sőt nem átallják nyíltan káromolni.
L. Ebből ugyebár megtudhatjuk, hogy Krisztus halála mily gyümölcsöt termett a hívő számára?
Gy. Igen. Először látjuk, hogy e halál áldozat, mellyel Istent engesztelé ki bűneinkért s az ő haragját csillapítá le, s vele minket megbékéltetett. Aztán látjuk, hogy vére oly fürdő, mely lelkünket minden szennytől megtisztítja, s végül látjuk, hogy e halál törlé el bűneink emlékezetét, hogy többé17 Isten szeme elé ne kerüljenek, s így a kötelezvény, mely ellenünk Isten kezében vala, megsemmisült.
L. Más haszna nincs Krisztus halálának?
Gy. De van. Mert e halál következtében leszünk valóban mintegy Krisztus tagjaivá, ez által feszítjük keresztre ó emberünket, ez öli meg a bűnnek testét, hogy többé ne uralkodjanak bennünk a test gonosz kívánságai.
L. Folytasd!
Gy. Következik harmadszor, hogy feltámadt a halálból. Ezáltal megmutatá, hogy Ő a bűnnek s halálnak legyőzője. Mert feltámadásával a halált megszünteté, az ördög láncait széttépte s annak egész hatalmát semmivé tevé.
L. Hányszoros haszna van ránk nézve feltámadásának?
Gy. Háromszoros. Az első az, hogy feltámadása által nekünk tökéletes megigazulást szerzett. (Róm. IV. 24.) Második hasznunk az, hogy feltámadása biztos zálog arra, hogy egyszer mi is feltámadunk dicsőséges halhatatlanságra. (I. Kor. XV.) Harmadik hasznunk az, hogy e feltámadás által mi is feltámadunk már most új, tiszta és szent életre, Isten. parancsainak követésére.
L. Menjünk tovább!
Gy. Felméne a mennyekbe.
L. Úgy felment, hogy többé nincs a földön?
Gy. Úgy. Mert miután minden tisztjét teljesíté, mit az Atya rábízott, s a mi üdvösségünkre szolgált, nem volt szükség többé a földön járnia.
L. Mily javak hárulnak ránk Krisztus mennybemeneteléből?
Gy. Kettős hasznunk van belőle. Krisztus az égbe a mi nevünkben ment, amint a földre is értünk jöve, s ezáltal az égbe vezető utat előttünk megnyitotta, hogy az ajtó, melyet bűneink miatt Isten bezárt előttünk, újra felnyíljék. Isten előtt pedig közbenjárónk s védelmezőnk gyanánt jelenik meg.
L. De hát Krisztus mennybemenetelével örökre elvált tőlünk?
Gy. Nem. Sőt ellenkezőleg, azt mondá, hogy velünk lesz a világ végéig.
L. Testi értelemben kell-é venni, hogy velünk lakozik?
Gy. Nem. Mert más az Ő teste, mely az égbe emelteték, s más ereje, mely mindenekre kiöntetik.
L. Mit értesz azon, hogy üle az Atyának jobbjára?
Gy. E szavak azt jelentik, hogy Isten az ég és föld felett való uralkodással s mindeneknek igazgatásával Krisztust bízta meg. L. Mit jelent Isten jobbkeze, s hogy ő e jobb felől ül?
Gy. A hasonlat a fejedelmekről van véve, kik jobbkezük felől helyetteseiket szokták ültetni.
L. Tehát úgy érted, mint Pál apostol előadja, hogy ti. Krisztus az egyház fejévé tétetett, minden királyok fölé emeltetett s nyere oly méltóságot, mely minden méltóság felett való. (Fil. II. 9.)
Gy. Igen.
L. Menjünk tovább!
Gy. S onnan eljövendő ítélni eleveneket és holtakat. E szavaknak az az értelmük, hogy amint a tanítványok látták Őt égbe emelkedni, úgy ismét eljő ítéletre.
L. Ha az ítélet napja a világ vége előtt meg nem lészen, hogy mondod azt, hogy az emberek közül még némelyek élnek; hiszen mindenkinek meg kell egyszer halnia?
Gy. E kérdésre megfelelt Pál, mikor azt állítja, hogy azok, akik még élnek az ítélet idején, hirtelen való változással megújhodnak, s levetvén testük rothadandóságát, felöltözik a rothadatlanságot. (I. Kor. XV.)
L. Tehát azt gondolod, ugye, hogy e változás rájuk nézve olyan lesz, mint a halál, mert előző természetük végét s az új élet kezdetét fogja jelenteni?
Gy. Azt gondolom.
L. Örül-e lelkünk valamennyire azon, hogy Krisztus a világ bírája gyanánt eljövend? Gy. Igen, örvend; mert tudjuk, hogy csak üdvösségünkre jő.
L. Nem illik hát félnünk ez ítélettől, hogy ránk nézve borzasztó leszen.
Gy. A legkevésbbé sem. Hiszen csak az Ő ítélőszéke elé kell állnunk, aki nekünk oltalmazónk, s aki ügyünket kezébe vevé.
L. Térjünk át a harmadik részre.
Gy. Hiszek a Szentlélekben.
L. Miért szükséges nekünk, a Szentlélekben való hit?
Gy. Azért, mert ezáltal tudjuk meg, hogy amint Isten megváltott és megtartott Fia által, úgy a Szentlélek által teszeri minket e megváltás és üdv részeseivé.
L. Hogyan?
Gy. Ha Krisztus vére megtisztít is, mégis szükséges, hogy a Szentlélek meghintsen azzal megtisztulásunkra.
L. Magyarázd meg világosabban!
Gy. Azt gondolom, hogy a Szentlélek, míg szívünkben székel, Krisztus hatalmát érezteti velünk. Mert a Szentlélek megvilágosítása által történik, hogy értelmünkkel Krisztus jótéteményeit megfoghatjuk, a Szentlélek vési be azokat szívünkbe, s egyedül a Szentlélek ad nekik bennünk helyet. Újjászül, új teremtrnényekké teszen. Tehát mindazon ajándékokat, melyek Krisztus által részünkké lesznek, a Szentlélek ereje által vesszük.
L. Menjünk tovább!
Gy. Következik a negyedik rész, melyben azt valljuk, hogy hiszünk egy közönséges anyaszentegyházban.
L. Mi az egyház?
Gy. Azon hívők testülete és társasága, akiket Jsten az örök életre eleve elrendelt.
L. Ezt a cikket is hinnünk kell-é?
Gy. Bizonyára, mert különben Krisztus halálát haszontalanná s mindazt semmivé tesszük, amiről eddig beszéltünk. Mert ez az eddig tárgyalt hitigazságoknak következménye.
L. Ugyebár úgy érted, hogy mindeddig az üdvösség eredetéről beszéltünk, annak alapját mutattuk meg, midőn azt mondók, hogy minket Isten Krisztus érdeméért és közbenjárására, szerelmébe fogadott, s hogy e kegyelmet bennünk Szentlelke erejével megerősíti. Az egyház által pedig e dolgok következménye nyilvánvalóbb lesz, hogy hitünk valóságon épülve annál szilárdabb legyen. Gy. Úgy van.
L. Miért mondod az egyházat szentnek?
Gy. Mivel Isten azt, akit elválasztott, megigazítja, szentté, ártatlan életűvé teszi, hogy benne dicsősége tündököljön. Ezt akarja Pál is, midőn figyelmeztet, hogy Krisztus az egyházat, melyet megváltott, megszentelte, s dicsőségessé, mocsoktalanná tevé.
L. Mit jelent a közönséges vagy egyetemes, vagy katholikus elnevezés?
Gy. Azt jelenti, hogy amint minden hívőknek egy a feje, úgy egy testté is kell forradniok, hogy az egész földön csak egy egyház legyen.
L. Mit jelent az, amit folytatólag a szentek egyessége felől mondtál?
Gy. Ez magyarázza meg világosabban az egyház tagjai között levő egyességet. S egyúttal ez érteti meg velünk azt is, hogy Istennek az egyházzal közlött minden jótéteménye közös haszna s üdve minden hívőnek, mert a szentek egymással közösségben vannak.
L. De tökéletes-é a szentség, melyet az egyháznak tulajdonítasz?
Gy. Míg a világban harcol, természetesen nem, mert gyakran erőtlenségekkel kell küzdenie, s a vétkek maradványaitól mindaddig nem tisztul meg egészen, míg teljesen össze nem forr Krisztussal, fejével, ki megszenteli.
L. Megismerhetjük-é az egyházat úgy is, ha nem hiszünk benne?
Gy. Istennek van ugyan látható egyháza is, melyet ő bizonyos ismertető jelekkel látott el; de itt voltaképpen azok gyülekezetéről van szó, kiket titkos kiválasztásával vett fel az üdvösségbe. De ezt szem teljességgel nem láthatja, jel nem mutatja.
L. Mi következik eztán?
Gy. Hiszem bűneimnek bocsánatát.
L. Mit jelent a bocsánat szó?
Gy. Hogy Isten ingyen való kegyelméből elfedezi és nem nézi a hívők vétkeit, ítélet alá nem vonja, s nem bünteti meg őket.
L. Ebből az következik, hogy mi saját elégtételünkkel meg nem szerezhetjük Istentől a bűnök bocsánatát?
Gy. Nem szerezhetjük meg, mert Krisztus maga fizetett meg értünk s szenvedé el a büntetést. Részünkről 21 semmi elégtétellel sem járulhatunk Isten elé, hanem tisztán az ő végtelen jóságából ingyen vesszük ezt a jótéteményt.
L. Miért helyezed a bűnök bocsánatát az egyház után?
Gy. Mivel ezt senki meg nem szerezheti, ha már előbb nem egyesült Isten népével, s a Krisztus testével való egyességet mindvégig hűséggel meg nem tartá s így meg nem mutatá, hogy az egyháznak valóságos tagja.
L. Tehát azt állítod, hogy az egyházon kívül csak ítélet és kárhozat vár ránk?
Gy. Igen, mert azok, akik Krisztus testétől elszakadnak, s annak egységét pártoskodással rontják, az üdvösséget a legkevésbé sem várhatják, míg lázadásukban megmaradnak.
L. Mondd el azt, ami még hátra van!
Gy. Hiszem a test feltámadását és az örök életet.
L. Miért foglal helyet e cikk a hitvallásban?
Gy. Ez tanít meg arra, hogy a föld ránk nézve nem a boldogság tanyája. S e tudatnak kettős haszna van ránk nézve; mert ebből tanuljuk meg, hogy e világot mintegy idegen országnak tekintsük, szüntelen a távozásra gondoljunk, s ne engedjük, hogy a földi gondok rabul ejtsék lelkünket, s ebből tanuljuk meg azt is, hogy a Krisztusban velünk közlött kegyelem gyümölcse csak azért van szemeink elől elrejtve, hogy lelkünk ne csüggedezzen, hanem hűségesen megálljunk addig a napig, mikor minden titkok felfedeztetnek.
L. Hogy történik e feltámadás?
Gy. Akik azelőtt halottak valának, felveendik testüket, ugyanazt, melyben éltek, de testük új tulajdonságot is veszen fel, ti. nem árt neki többé halál és rothadás. S azokat, akik még életben lesznek, Isten gyors változással csodásan felébreszti.
L. Közös feltámadás leszen ez kegyesekre és istentelenekre nézve?
Gy. Mindenek egyszerre, de nem egyformán támadnak fel, mert némelyek üdvösségre és boldogságra, mások halálra és rettenetes kínokra támadnak fel.
L. De mért említjük csak az örök életet, a pokolról említést nem tévén?
Gy. Mert itt csak arról teszünk említést, ami a kegyes értelem vigasztalására szolgál; ezért említjük csak azon javakat, melyeket Isten szolgáinak készített. Tehát nem említjük, hogy mi sors várakozik a gonoszokra, kikről tudjuk, hogy Isten országától idegenek.
L. Mivel birtokunkban van az alap, melyre a hitnek támaszkodnia kell, azért könnyen megállapíthatjuk, mi az,igaz hit.
Gy. Igen. Ugy határozhatjuk meg, hogy biztos és szilárd ismerete Isten irántunk való atyai jóságának, amint az evangyélium által kijelenti, hogy Atyánk s Krisztus jótéteményével szabadítónk leszen.
L. Magunktól, vagy Istentől tudjuk-é ezt?
Gy. A Szentírás megtanít, hogy ez Isten kiváló adománya, s a tapasztalás ezt megerősíti.
L. Mi e tapasztalás?
Gy. Értelmünk durvább, mintsem Isten lelki bölcsességét, melyet velünk a hit által közöl, felfoghatná, s szíveink vagy hitetlenek, vagy hajlandóbbak arra, hogy vétkes önbizalomban, a teremtményekbe vetett téves bizakodásban nyugodjanak meg, mint Istenben, s az Ő munkájában. De a Szentlélek világosságával képessé tesz annak megértésére, ami egyébként felülmúlná értelmünket, s minket a bizonyosságban megerősít, szívünkbe bevésvén az üdvösség ígéreteit.
L. Ha egyszer megszereztük, mi hasznunk van e hitből?
Gy. Megigazít Isten előtt, s e megigazulás minket az örök élet részeseivé tesz.
L. Hogyan? Hát nem jócselekedetei igazítják meg az embert, ha szentül, ártatlanul s Isten szerint éI?
Gy. Ha valaki valóban ily tökéletes volna, megérdemelné az igaz nevet, de mivel mindannyian bűnösök vagyunk s Isten előtt sok vétekkel terheltek, másutt kell keresnünk az elégtételt, mely minket vele kiengesztelhet.
L. De hát az emberek minden cselekedete oly utálalatos és haszontalan Isten színe előtt, hogy emiatt az üdvösséget meg nem érdemlik?
Gy. Elsőben mindaz, ami saját természetünkből származik, bűnös, s következőleg Istennek nem tetszik, s ezért visszautasítja.
L. Tehát azt mondod, hogy míg újjá nem születünk, Isten lelke meg nem jobbít, addig csak vétkezhetünk, amint a rossz fa is csak rossz gyümölcsöt teremhet.
Gy. Igen, mert cselekedeteinket az emberek bárminőknek lássák is, míg a szív rossz, rosszak azok is és ezt Isten bizonyára látja.
L. Ennélfogva azt állítod, hogy mi érdemeinkkel sem Isten szándékát meg nem változtathatjuk, sem irgalmát fel nem indíthatjuk. Sót amink van s amibe kezdünk, haragja s ítélete alá esik.
Gy. Igen. Tehát pusztán irgalomből, tetteinkre való tekintet nélkül, ingyen kegyelméből ölel bennünket magához Krisztusban s tart meg magánál, Krisztus igazságát, melyet mi elfogadunk, mienk gyanánt nézi, s bűneinket szemünkre nem hányja.
L. Tehát miért mondod, hogy mi hit által üdvözülünk?
Gy. Mert ezen megigazulás birtokába csak úgy juthatunk el, ha szivünk teljes bizodalmával öleljük magunkhoz az evangélium ígéreteit.
L. Azt akarod hát mondani, hogy a megigazulást Isten az evangélium által nyújtja, s mi hit által vesszük? Gy. Igen.
L. De hát ha Isten minket egyszer magához fogadott, cselekedeteink, melyeket a Szentlélek vezérlete alatt hajtunk végre, előtte nem kedvesek-é?
Gy. Tetszenek neki, mert Isten őket végtelen jóságára méltatja, de nem azért, mivel érdemük volna előtte.
L. De hisz a Szentlélektől származnak, s mégsem érdemelnék meg az elfogadtatást?
Gy. Nem. Mivel gyakran beléjük vegyül a test erőtelensége, s megrontja őket.
L. Hogyan tetszhetnek hát Istennek?
Gy. Csak ha hitből származnak, azaz midőn szilárdan állunk abban a bizodalomban, hogy Isten nem a 24 legnagyobb szigorával vizsgálja cselekedeteinket, hanem elfedezvén azoknak vétkeit és foltjait, Krisztus tisztasága által olybá veszi őket, mintha tökéletesek és hibától mentek volnának.
L. De vajon ebből azt tanuljuk-é meg, hogy a keresztyén ember, miután Isten elhívá, cselekedetei által igazul meg, vagy hogy cselekedeteivel érdemli meg, hogy Isten szeresse, kinek szerelme örök élet reánk nézve?
Gy. Nem. Ellenkezőleg, fönntartjuk azt, ami meg van írva, hogy ti. egy halandó sem igazulhat meg Isten színe előtt, s ezért kérnünk kell őt, hogy ne hívjon minket ítéletre.
L. De hát nem mondjuk-é ezzel azt, hogy a hívők jó cselekedetei haszontalanok?
Gy. A legkevésbé sem, mert Isten nem hiába ígér jutalmat nekik, mind ez életben, mind a jövendőben. De e jutalom Isten ingyen való szerelméből, mint egy forrásból ered, mivel minket először fiaivá fogad, aztán eltemetvén bűneink emlékezetét, mindazt, ami tőlünk ered, kegyelemmel fogadja.
L. Elválaszthatjuk-é így a jócselekedetektől a megigazulást, s lehet-é valaki egyikben gazdag, a másikban szegény?
Gy. Nem lehet. Mert ha Krisztusban hiszünk, úgy fogadjuk magunkba, amint jő. S Ő nemcsak a haláltól való megszabadulást s az Istennel való megbékélést ígéri, hanem a Szentlélek kegyelmét is, mely új életre szül. E két mozzanatot csak együtt lehet figyelembe vennünk, mert különben Krisztust magától vonjuk el.
L. Ebből az következik, hogy a hit a gyökér, a jócselekedetek pedig a gyümölcsök, s így a hit a jócselekedetekben éppen nem gátol.
Gy. Bizonyára így van. Éppen ezért az evangélium tudománya két pontban foglalható össze, hitben és bűnbánatban.
L. Mi a bűnbánat?
Gy. A bűn miatt való sajnálkozás, az igazság szeretete, mely Isten félelméből származik. Ezek minket önmegtagadásra s testünk megölésére vezetnek, hogy Isten lelke vezérletére bízzuk magunkat, s éltünk minden cselekedetével Isten akaratát teljesítsük.
L. Ez volt a második pont, midőn fejtegetésünk kezdetén Isten helyes tiszteletét tagoltuk. Gy. Valóban, s egyúttal azt állítottuk, hogy Isten tiszteIetének igaz és törvényes szabálya az, hogy akaratának engedelmeskedjünk.
L. Miért?
Gy. Mert végül Isten helyes tiszteletének nem tarthatjuk azt, mit magunk eszeltünk ki, hanem azt, amit bölcsességével Ő szabott elénk.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
