SOLA SCRIPTURA

A) A t�ma, amelyr�l sz�lnunk kell, nem a legegyszer�bb k�rd�s a dogmatik�n bel�l: sok el��t�let terheli ezt a fogalmat, amelyeket ha nem is elvetn�nk, de mindenesetre elk�l�n�ten�nk �s megvizsg�lnunk kell. �gy pl. t�bben is joggal gondolhatj�k, hogy a sola scriptura elve speci�lisan reform�tori tan, s �gy szembe�ll�tj�k a r�mai-katholikus gondolkod�ssal. B�rmilyen igaz is, hogy ennek a f�lfog�snak vannak igazs�gmozzanatai, fel kell el�sz�r fedezn�nk a r�mai-katholikus tan pozit�vumait, hogy tiszt�zzuk saj�t �ll�sfoglal�sunkat. Ek�zben �szre fogjuk venni, hogy amilyen egyszer� kimondani a sola scriptura elv�t, annyira neh�z egys�gbe foglalni annak theologiai mondanival�j�t, s annak is fel kell t�nnie, hogy a k�l�nb�z� ir�nyzatok a legk�l�nb�z�bb felfog�st hozt�k ez elm�let fel�l. Amit sokszor hi�nyolhatunk, az a sola scriptura funkci�j�ra val� r�k�rdez�s; ennek a hi�nynak az oka egy elhallgatott alapf�ltev�s, nevezetesen, hogy a sola scriptura elve a protest�ns egyh�z kiindul�pontja, amely status confessionis, s ez�rt minden kritikai reflexi� n�lk�l kell t�rgyalnunk azt. T�rt�netileg tekintve k�ts�gk�v�l a reform�ci� sarkalatos pontja a sola scriptura elve. Hogy azonban a priorik�nt kezelhetn�nk a dogmatik�n bel�l, az a legkev�sb� sem lehets�ges, m�r csak t�rt�netileg sem, hiszen kifejezetten kritikai folyamat eredm�nyek�nt j�tt l�tre! Otto Weber joggal hangs�lyozza, hogy milyen fontos d�nt�s Karl Barth dogmatik�j�ban, ha a Kijelent�s t�rgyal�sa ker�l az els� helyre, s �gy meghat�roz�ja lesz a dogmatikai kijelent�seknek. Csak egy pillant�st kell vetn�nk Heppe �s Bizer dogmat�rt�neti sz�veggy�jtem�ny�re ahhoz, hogy megl�ssuk: mennyire nem term�szetes, hanem programad� jelleg� volt ez a d�nt�s. Pozitivisztikus f�lfog�s lenne m�r most, ha a sola scriptura elve, mint a „t�rgy k�r�lhat�rol�sa” �llna az els� helyen; az al�bbiakban majd l�tni fogjuk, hogy err�l sz� sem lehet. Ann�l fontosabb viszont az a k�rd�s, hogy mi lehet a szerepe a reform�tori �ll�sfoglal�snak a Biblia magyar�zat�ban. Itt leghelyesebb, ha Karl Barth nyomdokain j�rva a Kijelent�s szuver�n volt�b�l indulunk ki: A Kijelent�s minden lesz�k�t�se Isten szuverenit�s�nak a megs�rt�s�t jelenten�: Ugyanakkor azonban ott �ll a m�sik oldalon az a jogos k�v�ns�g, hogy az Egyh�zban Isten Kijelent�s�vel tal�lkozzunk, amelyet a Confessio Helvetica Posterior a lehet� legsz�lesebben t�telszer�en fogalmaz meg, egy sz�ljegyzet�ben: praedicatio verbi Dei est verbum Dei. E k�t v�glet �ll teh�t egym�ssal szemben, mindkett� a maga teljes l�tjogosults�g�val �s theologiai s�ly�val: A Kijelent� Isten a maga szuverenit�s�ban �s az Ig�t ig�nyl� egyh�z, amely megsz�nik egyh�z lenni, ha ez az ig�ny nem el�g�tettik ki. A sola scriptura elve a kett� k�z�tt helyezkedik el, mit az ellent�t felold�sa. F�lre�rten� a sola scriptura elv�t az, aki azt mondan�, csak az �r�sban jelenti ki mag�t Isten (ennek m�r a reform�tori tan is ellene mond az Ige h�rmas alakj�r�l), de az is, aki azt mondan�: mindig, mindenkinek kijelenti mag�t Isten az �r�sban. Fontos teh�t, hogy f�lfedezz�k a sola scriptura funkcion�lis jelent�s�g�t. Nem garancia �s nem lesz�k�t�s az, hanem kritikai integr�ci� a kijelent�s �s az egyh�z scyllaja �s a charybdise k�z�tt. A sola scriptura k�telez� �rv�nye m�sfel�l felel�ss�g az egyh�z ir�nt, biztons�gkeres�se �lland� kock�zat v�llal�sa az egyh�z �rdek�ben (itt persze nem egyszer�en dialektik�r�l van sz�, ink�bb egyazon dolog kett�s aspektus�r�l; ld. fentebb H. Bullinger mondat�t!) Sajn�lattal kell megeml�ts�k itt, hogy a klasszikus reform�tus dogmatik�k (gondolok itt els�sorban Heyns �s Tavaszi munk�ira) meglehet�sen statikusan �rnak err�l az elvr�l, ami a legkev�sb� sem egyezik meg a reform�tus trad�ci�val. M�r a XVII. sz�zadban jellemz� volt a sola scriptura elv�nek k�t oldalr�l t�rt�n� megk�zel�t�se, amit azt�n Karl Barth vitt teljess�gre. A Szent�r�s �sszehasonl�thatatlan jellegzetess�geit (proprietas, quibus divinitas eius sufficienter declaratur) t�rgyalja sz�p�rokban Ludovicus Crocius, Syntagma sacrae theologiae, Bremae, 1636. c. munk�ja: auctoritas et certitudo, sufficientia et perfectio, necessitas et perspicuitas. Ezek szerint: a Kijelent�s fel�l tekint�ly (= k�telez� �rv�ny), de az egyh�z fel�l bizonyoss�g; a Kijelent�s fel�l elegend�s�g, de az egyh�z fel�l a t�k�letess�g garanci�ja; a Kijelent�s fel�l sz�ks�gess�g, az egyh�z r�sz�re pedig az �rthet�s�g biztos�t�sa — ez a Szent�r�s propriuma. Mindezek azt bizony�tj�k, hogy m�r a r�gi reform�tus dogmatika ilyen funkcion�lis-medi�tor szerepet tulajdon�tott a sola scriptura elv�nek, integr�lta azt a Kijelent�s �s az egyh�z kapcsolat�ban, de egyszersmind e kapcsolat meghat�roz�j�v� is tette azt. Persze, ez a mozzanat a reform�ci� k�s�bbi �g�ra lett csak jellemz�.
Fontos teh�t, hogy l�ssuk: a sola scriptura nem �llhat az els� helyen, a priorit�s a Kijelent�s�, a c�l pedig az egyh�z, de a simul iustus et peccator ember sz�m�ra, a h�v� ember sz�m�ra d�nt� jelleg� a Szent�r�s dogmatikai k�rd�se.

B) A r�mai-katholikus f�lfog�s a Bibli�r�l, mint Isten Ig�j�r�l. Sajnos, el�gg� le vagyunk terhelve helytelen inform�ci�kkal a r�mai-katholikus f�lfog�st illet�en. Sok hely�tt hallani, hogy a k�z�pkorban elhanyagolt vagy tiltott (sic!) dolog lett volna, a Biblia olvas�sa. Itt csak r�viden: Luther maga is katholikus szerzetesek sz�m�ra tartott exegetikai el�ad�sok a folyam�n fejlesztette ki a reform�ci� alapvet� felismer�s��l szolg�l� megigazul�stant, f�leg a Galata lev�l (s nem a R�ma — mint az sokak tudat�ban t�vesen �l) magyar�zata sor�n, s senkinek sem jutott esz�be, hogy eretneks�ggel v�dolja; csak a b�nbocs�t� c�dul�k �rus�t�sa vitte e komoly theologiai k�rd�st v�lasz�t el�. m�g csak annyi sem igaz, hogy a XVI. sz�zadi katholicizmus az anyanyelven t�rt�n� bibliaolvas�st ellenezte volna (h�ny bibliaford�t�s volt m�r Luther el�tt m�r n�met�l!); hogy a Luther-Bibel m�gis �tt�r� lett, annak oka egyr�szt Luther nyelvi produkci�ja, m�sr�szt pedig a k�nyvnyomtat�s elterjed�se volt. Az eredeti nyelvekkel val� foglalkoz�s is polg�rjogot nyert Luther idej�ben, els�sorban Rotterdami Erasmus munk�ss�ga folyt�n. �gyhogy ha valaki egy r�mai-katholikus dogmatik�t vesz a kez�be, akkor ijedten tapasztalja, hogy a Szent�r�sr�l ugyan azokat a dolgokat olvassa, mint a reform�tus hitvall�sokban — lesz�m�tva term�szetesen a kiz�r� passzusokat. Nem v�letlen, ha G. Ebeling a Szent�r�s vonatkoz�s�ban az �sszes kereszty�n felekezet konszenzus�r�l besz�l, s a disszenzust lesz�k�ti a Szent�r�s magyar�zat�nak m�g �gy is hatalmas ter�let�re. Alapj�ban v�ve m�g a fent eml�tett funkci�k is a scriptura vonatkoz�s�ban olyanok, amelyeket a r�mai-katholikus theologus is al��rhat. A „Mysterium Salutis” c. monument�lis dogmatika is �rinti (nem t�rgyalja!) e k�rd�st az els� k�tet 393-396. lapjain. Persze, elt�r�sek az�rt akadnak b�ven: pl. a r�mai-katholikus kijelent�s fogalom protest�nsok (f�leg reform�tusok) sz�m�ra t�l �ltal�nos: mindent �t akar fogni, s �ppen ez�rt keveset ragad meg (v�. 169-180. 1.). A r�mai-katholikus kritika ezzel szemben azzal �rvel, hogy az egyes theologusok kijelent�s-fogalma val�ban speci�lis k�rd�sfeltev�sekt�l f�gg a protest�ns theologi�ban (ez k�l�n�sen Bultmann t�rgyal�sakor �rezhet�). L�nyeges elt�r�sek viszont csak akkor ad�dnak, amikor a trad�ci� �s a Szent�r�s kapcsolat�hoz �rkez�nk. (Lehetne itt m�g a tekint�ly fogalm�nak k�l�nb�z�s�g�r�l besz�lni; ez k�l�n�sen luther�nus—r�mai-katholikus bilater�lis p�rbesz�dek folyam�n lett nyilv�nval�v�, aholis az evang�likusok igazi akad�lynak a k�zeled�sre kiz�r�lag a p�pai tekint�lyt tartott�k. Miut�n azonban az autorit�s fogalma a reform�ci� idej�n m�g nem volt olyan akut k�rd�s, mint ma, csak k�s�bb vett tragikus fordulatot, ez�rt mi most m�s utat v�lasztunk). El�sz�r sajnos ezt a kapcsolatot is a Szent�r�s �s a trad�ci� vonatkoz�s�ban meg kell tiszt�tanunk a f�lre�rt�sekt�l. Pl. kev�ss� ismeretes, hogy a Tridentinum �gy �r a Szent�r�sr�l: A tiszta evang�lium „in libris scriptis et sine scripto traditionibus” tal�lhat� meg. E mondat m�g nem �ll ellent�tben a reform�tori sola scriptura elv�vel; gondoljunk itt arra, hogy �ppen a reform�ci� emelte a pr�dik�ci�t a kijelent�s rangj�ra! Vagy gondolhatunk G. Ebeling els� nagyobb m�v�re: Die Geschichtlichkeit der Kirche und ihrer Verk�ndigung als theologisches Problem, amelyben a szerz� igenis kijelent�s-t�rt�netet l�t ill. keres az egyh�zt�rt�nelemben. Ha viszont radik�lisan sz�tv�lasztjuk a Szent�r�st �s a trad�ci�kat, s azt �ll�tjuk, hogy mindkett� k�l�n�ll�an is a kijelent�s hordoz�ja, �gy m�r a reform�ci�val ellenkez�, sz�munkra elfogadhatatlan tant�tel sz�letik meg; a trad�ci�k (t�bbessz�m!) csak annyiban lehetnek kijelent�s-hordoz�kk�, amennyiben kapcsolatuk van az �rott Ig�vel. �gy teh�t a legnagyobb sajn�latunkra a II. Vaticanumban a „traditiones” „Sacra Traditio”-v� torzul, s mintegy betet�zi az �vsz�zadok sor�n l�trej�tt disszenzust a r�mai-katholikus �s a protest�ns theologusok k�z�tt. Nek�nk azonban most m�g ezir�nt a reform�tori tannal ellenkez� t�tel ir�nt is meg�rt�st kell tan�s�tanunk. K�ts�gtelen, hogy e folyamatot, amely el�sz�r a trad�ci�t elismeri, majd k�l�nv�lasztja a Szent�r�st�l, k�s�bb egy szintre emeli vele, v�g�l pedig a p�pai csalatkozhatatlans�g �r�let�be torkollik, a protest�ns theologia irrit�lta (K. Rahner, Herders Theologisches Taschenlexikon, 6. k�tet 1973, 387. 1.); m�gsem lehet egyszer�en „protest�nsellenes neur�zisnak” nevezni. A p�pai csalatkozhatatlans�gnak r�mai-katholikus dogm�ja az egyh�z tan�t�i hivatal�nak ad absurdum vitele, amely t�tel pedig a protest�ns dogmatik�ban is megtal�lhat� (megjegyzend�, hogy a Magyarorsz�gi Reform�tus Egyh�z a zsinat-presbiteri egyh�zszervezet ellen�re is hitvall�shoz k�t�tt, �gy a tan�t�i hivatalt legal�bb olyan er�sen hangs�lyozza, mint a n�met evang�likus egyh�zak.) A trad�ci� szentnek nyilv�n�t�sa pedig egy olyan egys�g proklam�l�s�n alapul, amelyet m�g a protest�ns theologia is elismer: Az egyh�z hivatalb�l megsz�l�tottja J�zus Krisztusnak: tegyetek tan�tv�nyokk� minden n�peket, s ahogy J�zus Krisztust k�vett�k a tan�tv�nyok, �gy mi is a tan�tv�nyok nyomdokain j�runk (P�l apostol: mim�tai mou ginesthe!) Ugyanaz a gondolat tal�lhat� meg itt teh�t, ami az apostolica successio eset�ben is f�llelhet�, s m�g csak nem is illegitim. G. Ebeling joggal �rja teh�t: „Katholikus oldalr�l a reform�tori Szent�r�stannak bels� ellentmond�s�t vetik szem�re, nem is ok n�lk�l. Mert amikor a szent iratok k�nonj�t elismerj�k annak tradicion�lis elhat�rol�d�s�val, akkor a Szent�r�s felt�tlen �rv�ny�vel ismerj�k el az �kori egyh�z egyik d�nt�s�nek felt�tlen �rv�ny�t. A Szent�r�s-tan teh�t katholikus trad�ci�elven nyugszik, an�lk�l, hogy ezt bevallan�.” Persze nem szabad ezt az aspektust sem t�lfesz�ten�nk, b�rmennyire is t�rgyilagos G. Ebeling meg�llap�t�sa. Ugyanezt a t�nyt protest�ns oldalr�l tal�n �gy fogalmazhatn�nk meg, hogy a Szent�r�s ephapax volt�nak szerez �rv�nyt a k�non lez�r�sa — ami elismer�st v�lt ki r�mai-katholikus r�szr�l is. Annyit azonban f�lt�tlen�l meg kell �rten�nk, hogy a r�mai-katholikus tan a paradosis-nak tulajdon�t d�nt� jelent�s�get, amit ugyan a protestantizmus is elismer, de ink�bb a Szent�r�s t�rt�netis�g�t hangs�lyozza. (Itt �rulkod� jelens�g E. Schillebeeckx k�nyv�nek protest�ns recenzi�ja: E. Schillebeeckx igaz�n t�rt�neti mesterm�v�t �gy �rja meg, hogy term�szetesnek veszi: J�zus Krisztus �letm�ve benn�nk t�retlen�l tov�bb �l. Ezzel pedig ki is kapcsolja a hermeneutik�t. E. J�ngel ezzel szemben csak ennyit �r: „Szkeptikus vagyok”. Ez az �letm� t�retlen�l nem folytat�dhat az emberben!) �sszefoglalva lesz�gezhetj�k: A r�mai-katholikus �s a protest�ns felfog�s k�z�tt az a d�nt� k�l�nbs�g a Szent�r�s vonatkoz�s�ban, hogy a protestantizmus a k�non lez�r�s�val egy konkr�t v�laszt�vonalat appercipi�l az egyh�zt�rt�net �s az apostoli kor k�z�tt; ezzel juttatja �rv�nyre a k�non t�rt�netis�g�t. A r�mai-katholicizmus ignor�lja ezt az�rt, hogy a successio-nak teret engedhessen. (Jellemz� erre, hogy pl. a „Mysterium Salutis” k�ptelen akcept�lni a Bultmann-iskola eredm�nyeit, amelyek az ut�bbi �vtizedek protest�ns exeg�zis�t meghat�rozt�k, mert sz�m�ra nem k�vethet� annak a t�r�snek a realiz�l�sa, amelyet az igehirdet� J�zus �s az Ige �ltal hirdetett Krisztus kett�s�ge jelent — a k�nonon bel�l.) A r�mai-katholicizmus Szent�r�s-tana alapj�ban v�ve nem ellenkezn�k a bibliai gondolkod�ssal, s sz�munkra elfogadhatatlan csak abszurd form�j�ban lesz — mint pl. Luther kor�ban. Trag�dia viszont az, hogy a lutheri kritik�t nem �p�tette mag�ba a r�mai-katholicizmus, s�t, a reform�ci� �ta kifejezetten rossz ir�nyba fejl�d�tt. (Ld. fentebb a Tridentinum—II. Vaticanum �sszehasonl�t�s�t, K. Rahner n�zeteinek megfelel�en. )

C) Luther f�ll�p�se. L�thatjuk teh�t, hogy a sola scriptura elve csak annyiban hozott �jat a reform�ci� �ltal, amennyiben a sola kiz�r� sz�cska megjelenik: A r�mai-katholikus trad�ci�-fogalmon nyugszik, s csup�n annak ad absurdum vitele ellen tiltakozik. Vallja viszont a r�mai-katholicizmussal egy�tt, hogy a Szent�r�s theopneustos:„A teljes �r�s Istent�l ihletett �s hasznos a tan�t�sra, a fedd�sre, a megjobb�t�sra, az igazs�gban nevel�sre” (2Tim 3,16). �j teh�t csup�n az �n. particula exclusiva, az „egyed�l” kiz�r� sz�cska, amely a r�mai-katholikus f�lfog�s ellen ir�nyul, �s a kijelent�s forr�sait l�tsz�lag lesz�k�teni k�v�nja. A k�s�bbiekben majd l�tni fogjuk, hogy a r�mai-katholikus kritika ezzel tudta megmerev�teni a reform�tori elvet, s ez t�rt�nik meg a protest�ns orthodoxi�ban, amelynek hat�s�t az elm�lt �vtizedek dogmatik�iban m�r megjegyezt�k. Induljunk ki viszont G. Ebeling fenti kijelent�s�b�l: a Szent�r�sr�l sz�l� tanok a kereszty�ns�gen bel�l l�nyegesebb elt�r�sek n�lk�l azonosak, m�g a Szent�r�s magyar�zata �s annak elvei k�l�nb�z�k. G. Ebeling-nek t�rt�netileg is igaza van: Luther val�ban a Szent�r�s magyar�zata k�zben �bredt r� azokra a gondolatokra, amelyek a reform�ci�t meghat�rozt�k. S ha a trad�ci� �s a Szent�r�s kapcsolat�n�l akcept�ltuk azt a r�mai-katholikus �rvel�st, hogy nem szabad t�l hamar a k�rd�s tartalmi r�sz�re kit�rn�nk, �gy most ezt nek�nk is alkalmaznunk kell: a sola scriptura tartalmi mondanival�ja nem lehet kiindul�pont a meg�rt�shez. Mi�rt? Mert �ppen az, aki a tartalmi k�rd�sb�l indul ki, az fogja a legs�lyosabban f�lre�rteni a sola scriptura elv�t. Hiszen ez gyakorlatilag a kijelent�s hordoz�inak a lecs�kkent�s�t jelenti, a trad�ci�k elv�laszt�s�t a Szent�r�st�l, menek�l�st a normat�v anyag v�gtelens�g�t�l, s a norm�k korl�toz�s�t a Szent�r�sra (v�. „Egyed�l a Szent�r�st fogadjuk el hit�nk �s �let�nk zsin�rm�rt�k��l”). Sajnos pont r�mai-katholikus t�rt�n�szek hajlanak arra, hogy ilyen f�lre�rt�s alapj�n Luther f�ll�p�s�t rebellis sz�nben vil�g�ts�k meg. (�rdekes megjegyezn�nk, hogy ezzel szemben K. Barth igenis szolgalelk�nek tartja Luthert; ha a reform�tor �s a n�met fejedelmek kapcsolat�t tekintj�k, nem is ok n�lk�l!) Hogy Luther nem volt „rebellis”, azt igazolhatja az egyh�zt�rt�nelem; mi itt most csak a sola scriptura elv�re szor�tkozunk. Ha l�zad� volt Luther, �gy l�zad�sa csak egy ir�nyba mozgott �spedig egy r�gi katholikus felfog�s ellen, amelyet gyakran id�znek. Augustinus mondat�r�l van sz�: „Ego vero evangelio non crederem, nisi me catholicae ecclesiae commoveret auctoritas.” E mondat — mint Augustinus oly sok kijelent�se — ambivalens. Mert igaz, hogy az egyh�z felel�ss�get visel az �r�s�rt, s annak magyar�z�s��rt, s�t igaz mindez ford�tva is: az �r�s magyar�z�s�nak helye par excellence az egyh�z. M�gis, ilyen abszurd form�ban kijelentve a mondat t�bbet �ll�t: az egyh�z tan�t�i hivatal�t �tform�lja az egyh�z priorit�s�v�! Ez nem fogadhat� el a reform�tusok sz�m�ra. Luther maga is ez ellen kel fel: halljuk el�sz�r, hogyan �rti a r�mai-katholikus f�lfog�st: „... non esse scripturas sanctas proprio spiritu interpretendas.” S ezzel szembe�ll�tja: „ ... scripturas non nisi eo spiritu intelligendas esse.” A r�mai-katholikus egyh�zfogalomt�l teh�t m�r elv�lasztja Luther az �r�s meg�rt�s�t; ezzel visszaadja a Szent�r�snak a szabads�g�t, f�lmenti a gy�ms�g al�l, amelyet a katholikus egyh�z tan�t�i hivatala jelentett, an�lk�l, hogy a hivatalt mag�t megk�rd�jelezn�. A reform�ci� k�s�bbi �veiben ugyan t�madja a p�pas�got, a p�p�t antikrisztusnak nevezi. �m soha nem a p�pa szem�ly�t, mindig csak a p�pas�got mag�t t�madja, amely (ism�t exegetikai tanulm�nyok eredm�nyek�nt) az�rt antikrisztus, mert bel�lr�l rombolja az egyh�zat. A Szent�r�s magyar�zata, a sola scriptura l�trej�tte teljess�ggel hermeneutikai jelleg�; a reform�ci� tartalmi vonatkoz�sai csak m�sodlagosak voltak az �r�s magyar�zat�nak vit�j�hoz k�pest. A reform�ci� el�rehalad�s�val pedig egyre �lesebb lesz a k�rd�s. Luther maga is szerzetes volt, s sz�munkra �pp ez�rt m�g f�lig katholikus, m�g ha a hermeneutikai k�rd�st helyesen is tette f�l. Ugyan ezt a probl�m�t K�lvin m�r j�val vil�gosabban t�rgyalja, amikor �r�smagyar�z�s�ban az els� helyet a Szentl�lek bels� bizonys�g�nak tartja fenn (szemben az „�r�s saj�t �rtelm�vel” — ld. „proprio spiritu”). Az Institutio-ban �gy �r: „Testimonium Spiritus Sancti omni ratione praestantius esse”. S mindezt a pr�f�t�k Szentl�lekt�l �titatotts�g�val magyar�zza, utalva �zs 59,21-re: „Idem ergo Spiritus, qui per os pophetarum locutus est, in corda nostra penetret esse, ut persuadeat fidelitur protulisse, quod divinitus erat mandatum.” A Szent�r�s tekint�ly�nek �s magyar�z�s�nak v�gs� krit�riuma most m�r a Szentl�lek lett; ezzel lez�rult a Szent�r�s felszabad�t�s�nak folyamata, s a tan�t�i hivatal most m�r feladat, nem pedig �n�ll� tekint�ly. M�g arra hadd h�vom f�l a figyelmet, hogy a lutheri mondat: Biblia sui ipsius interpres (amelynek, mint l�ttuk, k�zponti heurisztikai szerepe volt; szemben �llt az egyh�z �r�smagyar�z� tekint�ly�vel) s megmaradt, de dogmatikai m�dszerr� degrad�l�dott, amennyiben a k�s�bbi dogmatik�k legink�bb a locusok �sszehasonl�t�s�val dolgoztak (ld. pl. a „Loci communes” elnevez�st, ami dogmatik�t jelentett).

�sszefoglalva elmondhatjuk: ha a sola scriptura hely�t Isten kijelent�s�nek szuverenit�sa �s az Ig�re v�r� gy�lekezet k�z�tt hat�roztuk meg, �gy a r�mai-katholikus egyh�z e kett�ss�get nem �rz�kelve Isten szuverenit�s�t s�rtette meg, amikor az �r�s magyar�z�s�t �nmag�nak saj�t�totta ki. Luther hermeneutikai k�rd�sf�ltev�se ezt t�madja, �s helyre�ll�tja az �r�s tekint�ly�t, amennyiben az �r�s magyar�z�s�t is a Szent�r�sra vezeti vissza. K�lvin konzekvensebb: A Szentl�leknek tulajdon�tja az �r�s magyar�z�s�t, amely az �r�sban �s a magyar�z�ban egyszerre hat. Ki�julhat teh�t az er�fesz�t�s az egyh�zon bel�l a helyes magyar�zat�rt. Ez hordozza mag�ban azt az exegetikai felel�ss�get, amely folyt�n az exegetikai irodalom nagy sz�zal�ka protest�ns talajon sz�letett (b�r itt meg kell jegyezn�nk, hogy a II. Vaticanum �ta a katholikus �r�smagyar�zatnak is nagyobb teret biztos�t a Szentsz�k).

D) A sola scriptura hermeneutikai k�rd�sfeltev�s�nek megmereved�se: a protest�ns orthodoxia, mint visszaes�s a r�mai-katholicizmusba. Ha azt mondtuk a r�mai-katholicizmus Szent�r�stan�r�l, hogy a reform�ci� �ta rossz ir�nyba fejl�d�tt, �gy ezt a kritik�t ki kell mondanunk a protestantizmus fel� is, k�l�n�sen pedig a reform�tus dogmatik�ra, hiszen a K�lvini �r�ks�g ennek feladata. A katholicizmus �s protestantizmus ui. k�lcs�n�sen irrit�lta egym�st, s merev�tette �ll�spontj�t, hogy tanait elhat�rolja a m�sikt�l. A reform�tus orthodoxi�ban tal�n az egyetlen vir�gz� theologumenon a foeder�ltheologia volt. Nem kell k�l�n�sebben hangs�lyoznom, hogy a protest�ns orthodoxia legf�bb t�m�ja a praedestinatio gemina supralapsaria volt; K�lvinnak ezt a tan�t t�madt�k �s vitatt�k legt�bbsz�r, vagy �gy, hogy hevesen ellenezt�k, vagy �gy, hogy er�sen v�delmezt�k. Nos, ez a magatart�s term�szetszer�leg a „klasszikusnak” min�s�lt k�lvini tan megmereved�s�hez vezetett — ma m�r t�vesen tulajdon�tj�k azt speci�lisan reform�tus tannak, hiszen K�lvin maga is ismerte �s elismerte Augustinus praedestinatio-tan�t. (K�lvin ut�da Genfben Theodor de Beze, Tractationes theologicae, 1576, m�r kategorikusan azt �rja, hogy a b�neset non modo praesciente, sed etiam iuste ordinante et decernente Deo). Ugyanez a magatart�s jellemz� a Szent�r�s-tanra is: t�rekv�s az elhat�rol�sra, kategorikus kijelent�sek halmaza, hogy az „igaz tan” tisztas�ga megmaradjon. Ez term�szetesen k�t�l� dolog: egyr�szt jelenti az eredetileg hermeneutikai k�rd�sf�ltev�s befagyaszt�s�t, a „hogyan” k�rd�snek a „mi” k�rd�ss� v�ltoz�s�t, s a sola scriptura tant�tell� mereved�s�t. M�sr�szt azonban — s ez is hangs�lyos — a reform�tus dogmatika kiteljesed�s�r�l is lehet besz�lni; lez�rts�gra t�rekv�s�t tal�n a skolasztik�val hasonl�thatjuk �ssze. Mi most erre a rendszerre n�zve keres�nk p�ld�kat. M�r a XVIII. sz. v�g�n l�tjuk ennek a k�rd�sf�ltev�snek a dogm�v� mereved�s�t, �spedig olyan form�ban, ahogyan azt mindannyian valljuk — s m�gis ijeszt� statikuss�ggal. Scriptura sancta est Verbum Dei, auctore Spiritus Sancti in Vetere Testamento per Mosen et prophetas, in Novo vero per evangelistas et apostolos descriptum atque in libros canonicos relatum, ut de Deo rebusque divinis ecclesiam plene et perspicue erudiat sitque fidei et vitae norma unica ad salutem — �rja J. Heidegger. Ebben azt a kett�ss�get l�thatjuk, hogy egyr�szt — s ez nem kis szellemi teljes�tm�ny — valaki egy mondatban megfogalmazza a sola scriptura elv�t. Hozz� kell ehhez tenni, hogy akkor ez m�g a main�l is �get�bb k�rd�s volt. M�sr�szt azonban ijeszt�, hogy ez a mondat mennyire figyelmen k�v�l hagyja a sz�munkra (�s a reform�torok sz�m�ra is) d�nt� k�rd�st: a Szent�r�s magyar�zat�t, ami maga a reform�ci�. �ppenez�rt az orthodoxi�ban k�nytelenek vagyunk t�r�st meg�llap�tani a reform�ci�hoz k�pest. Ez az ir�nyzat pedig igen er�s volt, s tk. k�t �vsz�zadra kiterjedt. Nem v�letlen, ha a XIX. sz. v�g�r�l egy id�zet ugyanezt a k�pet t�rja el�nk — mutatis mutandis. A nagy holland dogmatikust, H. Bavinckot halljuk: „Jezus’ getuigenis geldt in heel het Nieuwe Testament als goddelijk, waarachtig, onfeilbaar” (J�zus bizonys�gt�tel�t az eg�sz �jsz�vets�g igazi, isteni �s t�vedhetetlen bizonys�gt�telk�nt t�rja el�, Gereformeerde Dogmatiek, I. 367). Itt megint azt kell mondjuk, hogy senki sem vitatkozhatna e mondattal, amely Bavinck eg�sz dogmatik�j�ra jellemz�; de sokat elkezdeni sem lehet vele, ha a Szent�r�s magyar�zat�r�l van sz�. Sz�vesen megk�rdezn�nk a szerz�t�l, hogy a Biblia mely passzusa haszn�lja a „goddelijk”, „waarachtig” �s f�k�ppen az „onfeilbaar” jelz�t?

�sszefoglal�sul elmondhatjuk: A reform�ci� zuhatag�b�l �ll�v�z lett, amelyet azt�n a t�rt�neti-kritikai kutat�snak kellett �jb�l f�lkavarnia, hogy azt�n a t�rt�neti-kritikai kutat�sra a dogmatika fel�l K. Barth feleljen.

E) Karl Barth. A figyelmes olvas�nak felt�nik, hogy egy ir�nyzatot �tugrottunk; ez az �n. „liberalizmus”. Ennek oka a fogalom tiszt�zatlans�g�n k�v�l az, hogy itt sz�ks�gszer�en nem besz�lhet�nk sola scriptura elv�r�l; nem mintha az �n. liberalizmus k�pvisel�i t�madt�k volna a reform�tori elvet, de munkam�dszer�kben teljesen figyelmen k�v�l hagyt�k. �gy teh�t amikor a XX. sz. legnagyobb theologiai egy�nis�g�re t�r�nk, tiszt�znunk kell, hogy az � l�zad�sa egyszerre k�t ir�nyba hatott: el�sz�r is a fent t�rgyalt protest�ns orthodoxia ellen, m�sodszor pedig a liberalizmus ellen. A monument�lis l�zad�st Barth c�mad�sa is jelzi; A Szent�r�st t�rgyalva h�rom r�szre osztja mondanival�j�t: Gottes Wort f�r die Kirche, Die Autorit�t in der Kirche �s die Freiheit in der Kirche. Mit jelent ez? Nem egyszer�en azt az egyh�ziass�got, amely Barth-ra annyira jellemz� volt, hanem azt is, hogy a szerz� vissza�ll�tja az eredeti k�rd�sf�ltev�st: ti. az Ig�re szomjas egyh�z ig�ny�t �s Isten szuverenit�s�t, mint kett�ss�get, a tekint�lyre �jra r�k�rdez, s az elfogad� embert tartja szem el�tt. Mindezek igazolhatj�k H.-G. Gadamer szavait: Barth expressis verbis soha nem besz�l hermeneutik�r�l, gyakorlatilag azonban minden lapon el�rulja, hogy a tudat�ban van a hermeneutikai k�rd�snek. Az Ige magyar�zata a d�nt� — s itt m�r csak t�rt�netileg is l�tjuk ennek val�s�g�t; A R�mai lev�l magyar�zat�val kezdi meg Barth p�lyafut�s�t, �s speci�lisan kor�nak �r�smagyar�zat�val el�gedetlen. Ilyen szempontb�l — de csak ilyen szempontb�l — jogos Barth theologi�j�nak elnevez�se: dialectica theologia. Hiszen a lez�rult, �nel�g�lt rendszert siker�lt a robbant�ssal felnyitnia. (Nem v�letlen, hogy a reform�torokhoz csatlakozik. Ebben r�sze van a Magyarorsz�gon kev�sb� ismert testv�r�nek, Peter Barth-nak, K�lvin munk�i kiad�j�nak).

L�nyeges k�l�nbs�g a protest�ns orthodoxi�val szemben, hogy Barth nem azonos�tja a kijelent�st a Szent�r�ssal. A Szent�r�s bizonys�gt�tel, s annyiban k�l�nb�zik a kijelent�st�l, hogy „annak csup�n emberi szava” (KD I/2, 512). „A kijelent�s az Ige alapja, t�rgya �s tartalma” (uo.), amelyet az „egykor elhangzottr�l besz�mol� emberi sz�k�nt kell �rtelmezni, s ebben a kapcsolatban kell magyar�znunk” (516). Sokat mond� hermeneutikai kijelent�s ez, �spedig att�l, aki tagadja a speci�lis bibliai hermeneutika l�t�t. L�tjuk: Alapvet�en �j hozz��ll�s ez a k�rd�shez, annak ellen�re, hogy Barth remek�l �rti, hogyan kell a a tradicion�lis fogalmakat kezelni: „A Szent�r�s Isten kijelent�s�nek eredeti �s legitim bizonys�ga, maga Isten Ig�je” (557).

A m�sik sarkalatos probl�ma az �r�s tekint�lye. Ez ann�l is ink�bb hangs�lyos, mivel Barth expressis verbis vallja; „K�zvetlen, abszol�t tartalmi tekint�lyt az egyh�z nem a maga sz�m�ra, hanem egyed�l a Szent�r�s sz�m�ra, Isten Ig�je sz�m�ra ig�nyel.” L�tjuk: a (r�mai)-katholikus gyakorlat itt ellenkez�j�re fordul: nem az egyh�z �ll az Ige f�l�tt, hanem megford�tva (v�. pl. 7. lapon Augustinus kijelent�s�t). A tekint�ly k�rd�s�t ism�t a h�v� ember k�zbeiktat�s�val siker�l Barth-nak megoldania: A hit engedelmess�ge �s a hit megvall�sa az �r�s tulajdonk�ppeni tekint�lye. Ez egyszersmind azt is jelenti, hogy ezek sem �llnak az Ige f�l�tt, s�t: Barth az egyh�z �s a Biblia autorit�s�t egyenesen a k�vet�sre h�v� parancs folytat�s�nak tartja, �s ez�rt ez mindig d�nt�st jelent az egy�n �s az egyh�z �let�ben (662): „Entscheidung im Angesicht der Heiligen Schrift”. Ennek prominens p�ld�ja a k�non meg�llap�t�sa; itt t�rt�nik meg az egyh�zt�rt�neti jelent�s�g� d�nt�s Barth theologi�j�ban. Mondottuk, hogy a reform�torok sola scriptura elve a katholikus tekint�ly-fogalmon nyugszik, ez�rt jogos ellenvet�sek is �rt�k ezt az elvet: a reform�torok a k�non szigor� lez�r�s�val �s a „Sacra Traditio” m�r akkor �l� gyakorlat�nak elutas�t�s�val t�r�st okoztak a tekint�ly fogalm�n bel�l. Barth oldja f�l ezt az ellentmond�st, �spedig �ppens�ggel a bibliai engedelmess�g-fogalommal: A „t�r�s”, a k�nonk�pz�s �ppens�ggel az engedelmess�g megnyilv�nul�sa! S �gy m�r teljes joggal �rja le ezt a mondatot: a r�mai-katholicizmus „Rebellion gegen die Autorit�t des Wortes Gottes” (747). A k�nonk�pz�s t�rt�neti fogalom, a kanonicit�s elismer�s�vel (amit a r�mai katholicizmus is megtesz) a d�nt�s l�trej�tt�t deklar�ljuk, �gy a kijelent�s Barth sz�j�b�l nem csup�n a reform�tus egyh�zak v�lem�ny�t tolm�csolhatja, hanem minden kereszty�n felekezet sz�m�ra �rv�nyes lehet. (Jegyezz�k meg: Barth theologi�j�nak ha nem is kritik�j�t, m�gis egy azzal teljesen ellenkez� f�lfog�st olvashatunk W. Marxsen, az �jsz�vets�g mint az egyh�z k�nyve c. munk�j�ban; az �sszehasonl�t�s f�lt�tlen�l �rdekes lehet.)

�sszefoglalva elmondhatjuk, hogy Barth k�t ponton �j�totta meg a sola scriptura elv�t: a Szent�r�s bizonys�gt�tel jelleg�nek hangs�lyoz�s�val, s �gy kiragadva a sola scriptura elv�t a metafizika fogalmaiba val� betokoz�d�st�l; tov�bb� a tekint�ly fogalm�nak kieg�sz�t�se �ltal: az engedelmess�g bibliai theologiai fogalm�nak felhaszn�l�s�val.

F) T�rt�nettheologiai megk�zel�t�s. Term�szetesen nem Barth neve jelenti az egyetlen theologiai ir�nyzatot a XX. sz�zadban, m�g ha oly nagy is volt theologiai hat�sa. A n�met t�rt�net-filoz�fia �s a t�rt�neti-kritikai bibliakutat�s egyre nagyobb intenzit�ssal hatott a theologi�ra. Barth megsemmis�t�nek v�lt kritik�ja ellen�re. Csup�n �ncsal�s volt, amikor b�zeli katedr�j�n meg�llap�totta, hogy a liber�lis theologi�nak m�r az utols� mohik�nja is elt�nt. M�s form�ban �jra visszat�rt az! A t�rt�net-filoz�fia �s a Biblia t�rt�neti-kritikai kutat�sa azt�n Rudolf Bultmann theologi�j�ban kulmin�lt. Ennek �tt�tele azonban a rendszeres theologia ter�let�n viszonylag k�s�n v�lt �rezhet�v�. �gyhogy amikor 1961-ben Wolfhart Pannenberg �s t�rsai kiadv�nya megjelent: Offenbarung als Geschichte, ez m�r ink�bb a m�ltat mint a jelent t�kr�zte! A munka egy�bk�nt konzekvens kifuttat�sa a XIX. �s a XX. sz. t�rt�nelemmel val� birk�z�s�nak a kijelent�s vonatkoz�s�ban. Maga Pannenberg viszont rendk�v�li �lesl�t�ssal nem csatlakozik semmilyen ir�nyzathoz sem; gyakorlott szem m�g Barth hat�sait is felfedezheti munk�iban (magyar ki�rt�kel�sekor hallani — �m nem olvasni — azt a kijelent�st, hogy Pannenberg „h�geli�nus”, s ezzel meg is van az az etikett, amely elhelyezi �t a theologiat�rt�netben. A k�rd�s azonban kor�ntsem ilyen egyszer�. A theologia tudom�nyt�rt�neti vizsg�lat�ban ma k�t f� ir�nyzatot l�thatunk: az egyik mintegy „bel�lr�l”, theologiai kijelent�sek nyer�s�nek �s igazol�s�nak meghat�roz�s�val k�v�nja elhelyezni a theologi�t a t�bbi tudom�ny k�z�tt; ennek prominens k�pvisel�je G. Sauter. A m�sik ir�nyzatot W. Pannenberg neve f�mjelzi, amely a tudom�nyos rendszer-fogalom theologiai kivet�t�d�s�t vizsg�lja, Mivel ez a n�met idealizmus jellegzetes probl�m�ja volt, ez�rt logikus, hogy ez ir�nyzat k�pvisel�i �lland� p�rbesz�dben vannak a n�met idealizmussal, �gy Hegellel is. Pannenberg „h�geli�nus”-k�nt t�rt�n� besorol�sa viszont lesz�k�ti theologi�j�nak horizontj�t, kevesebbet takar, mint a szerz� sz�nd�ka.)

1) Barth-hoz hasonl� Pannenberg meg�llap�t�sa, miszerint „Isten kijelent�se a bibliai bizonys�g szerint nem k�zvetlen�l t�rt�nik meg, pl. theof�ni�ban, hanem k�zvetve, Isten t�rt�nelemben v�gzett tettei �ltal” (91). E mondatnak m�g egyoldal�s�ga is Barth-ra eml�keztet; hiszen pl. a theof�nia sem �ll t�vol a Bibli�t�l, k�l�n�sen nem az �sz�vets�gt�l (gondoljunk itt pl. C. Westermann magyarul is megjelent theologi�j�ra, ahol a szerz� Isten kijelent�s�t a theof�nia �s az epif�nia kett�ss�g�ben t�rgyalja.) M�gis, e mondat szerz�je sz�les bibliai alapot tal�lhat t�tel�nek igazol�s�ra, hiszen Isten kijelent�se a t�rt�nelemben, ill. a t�rt�nelem kijelent�sk�nt �rtelmez�se mindk�t sz�vets�gre jellemz�. — 2) „A kijelent�s nem a kijelent� esem�ny elej�n, hanem a v�g�n tal�lhat�” (95). Ezzel a mondattal Pannenberg a kereszty�n hit eschatol�gikus jelleg�t k�v�nja meg�rizni. — 3) „Szemben m�s jelens�gekkel, a t�rt�net �ltal v�gbement kijelent�st mindenki l�thatja, akinek szeme van” (98). Ez pedig a kijelent�s univerzalizmus�ra h�vja fel a figyelmet. — 4) „Isten univerz�lis kijelent�se nem Izrael t�rt�net�ben, hanem csak a N�z�reti J�zus t�rt�net�ben val�sult meg, amennyiben Benne minden t�rt�net v�ge m�r el�re lej�tsz�dott” (103). E mondatban �sszes�r�tve l�tjuk a XX. sz. t�rt�neti J�zus-kutat�s�nak minden probl�m�j�t. A szerz� konzekvensen val�s�tja meg az eschatol�gikus esem�ny theologiai mondanival�j�t. — 5) „Krisztus t�rt�nete nem izol�lt esem�nyk�nt jelenti ki Izrael Isten�t, hanem csak �gy, hogy Izrael t�rt�net�vel val� r�sze.” (107) Tal�n ez a leg�rdekesebb mondat! Sajn�latos, hogy Pannenberg viszonylag r�viden t�rgyalja. Mert igaz, hogy t�rt�netileg ebben el van helyezve a kijelent�s, igaz, hogy a Pannenberg �ltal javasolt �ton megoldjuk az �sz�vets�g �s az �jsz�vets�g egys�g�t. E t�rt�net-sorozat azonban nem jelentheti a Krisztus esem�ny relativiz�l�s�t, teh�t egy �dvt�rt�net pusztul�s�t. V�g�l pedig 6) „Az Ige kijelent�sre ir�nyul, mint j�vend�l�sre, �tmutat�sra �s elbesz�l�sre” (112). Tk. ez a r�sz kapcsol�dik legink�bb a sola scriptura t�rgyk�r�hez. A szerz� egyszerre Barth �s Bultmann k�vet�je, amikor kijelenti: „A t�rt�nelem soha nem a bruta facta �sszerak�s�b�l �ll”. S ami az Ig�ben, a „Wortereignis”-ben t�rt�nelemform�l� t�nyez�, az �ppen a hit �s engedelmess�g. A j�vend�l�s, �tmutat�s �s elbesz�l�s tri�sza csak ebben az �sszef�gg�sben jut �rv�nyre.

G) Filoz�fiai r�szr�l t�mad�s ink�bb mag�t a Kijelent�st �rte, mint a sola scriptura elv�t. Oka ennek egy eg�szen gyakorlati dolog: A Szent�r�s a kijelent�sr�l sz�l� emberi bizonys�gt�tel — nem maga a kijelent�s (�gy olvassuk Barth-n�l); de �ppen ez nem jutott el a k�ztudatba: Ann�l er�sebben hatott theologusok �s filoz�fusok k�z�tt az er�s koncentr�l�s a Kijelent�sre (W. Trillhaas pl. sz�vesen besz�l „kijelent�spozitivizmusr�l”, hogy elvethesse azt). Erre reag�l K. Jaspers is munk�j�ban: Der philosophische Glaube angesichts der Offenbarung. Meg�rt�st kell tan�s�tanunk azir�nt, hogy Jaspers sz�m�ra a sola scriptura �s a kijelent�s egybeesik, mert a theologusok olyan k�l�nbs�gt�telt k�vetelnek meg t�le, amelyet filoz�fus nem akcept�lhat. Mellesleg megjegyzend�, hogy Jaspers csak�gy mint Barth a b�zeli egyetem tan�ra volt, s a k�t tud�s nehezen szenvedhette egym�st. �gy az is �rthet�, hogy Jaspers kritik�ja is els�renden Barth ellen ir�nyul. Fontos m�g tudnunk azt is, hogy Jaspers az egyetlen �lvonalbeli exisztencialista filoz�fus, aki a vall�st t�madta. Kritik�ja m�gis plauzibilis, mert szerinte mindaddig �sszeegyeztethetet� a hit �s a filoz�fia, am�g a kijelent�s (barth-i �rtelemben) sz�ba nem ker�l. A kijelent�s explik�ci�ja azonban sz�m�ra m�r ink�bb ny�g, amelyet nem ismerethordoz�nak, hanem ink�bb az ismeretszerz�s megakad�lyoz�j�nak tart. Ezt, azt hiszem mindannyian al��rjuk, s nincs is benne semmi �j: val�ban, filoz�fus gondolkodhat �gy. Ezen az alapon azonban Jaspers olyan kritikai megjegyz�seket tesz, amelyeket meg�ri f�lsorolni.

a. Ha a kijelent�s imperat�vuszos jelleg� indikat�vusz�t�l eltekint�nk, mint a vall�s �s a filoz�fia elv�laszt� hat�r�t�l, akkor is egy csom� felsz�l�t� m�d van a vall�sban (mi ma �gy mondan�nk: a Jaspers korabeli theologi�ban), amelyek a Kijelent�s vonal�ba tartoznak, �s �pp�gy elfogadhatatlanok, mint maga a Kijelent�s. A kereszty�ns�g sok imperat�vusza azzal fenyeget, hogy az egyetlen alapfelt�tel�l szolg�l� kijelent�s sz�thull egy csom� r�szk�rd�sre, s az elfogadhatatlan mozzanat domin�l� lesz a kereszty�ns�gben a filoz�fus sz�m�ra. (K�rd�s: vajon nem azt a kritik�t ism�tli meg itt Jaspers, amit a reform�ci� a katholicizmuson gyakorolt a sola scriptura �ltal?)

b. Ha elfogadjuk a Kijelent�st, akkor is k�rd�s annak exkluzivit�sa (kiz�r�lagoss�ga), amelyet annak idej�n k�l�n�sen Barth annyira hangs�lyozott: Vajon t�nyleg kiz�r�lagoss�got jelent a kereszty�n hit? Jaspers szerint k�rd�s, hogy ez a kiz�r�lagoss�g egy�ltal�n tarthat-e ig�nyt bibliai eredetre. (Ha m�sban nem, annyiban f�lt�tlen�l igaza van Jaspersnek, hogy e k�rd�st f�l kell tenni. Nyomdokain j�rva mi is megk�rdezhetj�k: vajon nem helyes k�l�nbs�get tenni a kijelent�s abszol�t univerzalizmusa �s a hitre n�zve k�telez� jellege k�z�tt?)

c. Jaspers �gy v�li, hogy �ppen a kiz�r�lagoss�g hib�s abban, hogy az emberek nem juthatnak el ember m�dj�ra Isten el� — mert ha a kijelent�s egyszerre kiz�r minden m�s informat�v �s normat�v lehet�s�get, akkor hol marad a v�laszt�s szabads�ga, amit pedig a kereszty�ns�g bizonnyal nem minden ok n�lk�l hangs�lyoz? A szabads�g sz�monk�r�s ind�tja Jasperst arra, hogy le�rja ezt a minden bizonnyal rendk�v�l egyoldal� kijelent�st: „Ketzergeschichte ist... Geschichte der gewaltsam vernichteten Wahrheit.” (K�rd�s: lehet-e teh�t besz�ln�nk kijelent�sr�l a kiv�laszt�st�l f�ggetlen�l: Vajon a kiv�lasztottak besz�de Istenr�l nem elegend� arra, hogy m�sok fel� magyar�zza a kijelent�st?)
Az itt kiragadott gondolatok meglehet�sen szubjekt�v impresszi�k eredm�nyei. V�glegeset mondani most m�g nem lehet, de annyi bizonyos, hogy Jaspersszal folytatott p�rbesz�d term�kenny� teheti a sola scriptura elv�nek mai vizsg�lat�t.

H) Integr�ci�. Visszatekintve a fentiekre, a k�vetkez� feladatokat l�thatjuk meg a sola scriptura vizsg�lat�n�l, mintegy �tmutat�sk�nt a j�v�re n�zve:

1) Mindenekel�tt az elvnek meg kell �riznie eredet „Sitz im Leben”-j�t (�lethelyzet�t: a Szent�r�s magyar�zat�nak alapk�rd�s�t; innen kiindulva kell megfogalmaznia t�telszer�en mondanival�j�t, mint hermeneutikai alapf�ltev�st. Ez garant�lja a reform�tori elv megmarad�s�t.

2) A r�mai-katholikus f�lfog�sb�l meg kell tanuljuk a tekint�ly tisztelet�t, de csak �gy, mint a paradosis folyamat�ban az �tad� k�telezetts�g�t: tov�bbadott k�rygma elfogad�s�nak k�telez� jelleg�re jogosultan.

3) K. Barth-t�l meg kell maradjon a radik�lis koncentr�l�s a hitre �s a h�v� emberre. A h�v� �rezheti egyed�l a felh�v�st felt�tlen engedelmess�gre.

Ezek alapj�n mindm�ig f�ldolgozatlanok a k�vetkez� probl�m�k:

a. Az �r�s �s az �r�sok viszonya. Mai embernek f�lt�tlen�l probl�m�ja: mi�rt �ppen a Biblia a Szent�r�s? Mi�rt nem inspir�lhat m�s irat is hitre, ill. ezeket mi�rt nem fogadja el az egyh�z?

b. Nem akn�ztuk m�g ki az exisztenci�lis filoz�fia adta lehet�s�geket: a Szent�r�s, mint a h�v� �nismeret�nek forr�sa, a tulajdon m�ltba val� elmer�l�s. Nemcsak J�zus t�rt�nete (Pannenberg), hanem maga a Szent�r�s is eschatol�gikus! — amenynyiben a m�ltba lej�tsz�d� t�rt�net m�ban val� kulmin�l�s�t c�lozza, s a Testimonium Spiritus Sancti Internum �ltal v�ghez is viszi!

c. Az a benyom�s sz�lethet egy �ttekint�s sor�n, hogy Barth kiv�l�an meghat�rozta a sola scriptura ekkl�ziol�giai vet�leteit; ann�l szer�nyebb az irodalom, ha a sola scriptura individualit�s �s kollektivit�s k�z�tti medi�tor szerep�r�l van sz�. Egy individualista t�rsadalomban e k�rd�s tiszt�z�sa f�lt�tlen�l sz�ks�gszer�.