TIZENNYOLCADIK FEJEZET

Isten �gy haszn�lja az istentelenek szolg�lat�t �s �gy hajtja azok lelk�t it�leteinek v�ghezvitel�re, hogy emellett maga minden foltt�l tiszt�n marad.

1. Egy�b szentir�si helyekb�l, ahol arr�l van sz�, hogy Isten mag�t a S�t�nt �s a t�bbi istenteleneket is szabad akarata szerint vonja �s korm�nyozza, m�g nehezebb k�rd�s t�mad. Mert a testi �rtelem alig foghatja meg, mint lehets�ges az, hogy noha azok �ltal v�gzi munk�j�t, b�n�kb�l semmi folt re� nem ragad, s�t a k�z�s munka k�zben minden b�nt�l mentes marad, szolg�it pedig emellett igazs�gosan k�rhoztatja. Ez�rt tal�lt�k fel a cselekv�s �s a megenged�s k�z�tti k�l�nbs�get; mert sokak el�tt megoldhatatlan csom�nak l�tszott az, hogy Isten keze �s hatalma alatt a S�t�n �s az istentelenek ak�pen vannak, hogy Isten az � gonoszs�gukat tetsz�s szerinti c�lra ir�ny�thatja s hogy b�n�s tetteiket it�letei v�grehajt�s�ra haszn�lhatja. De tal�n menthet� volna ezeknek az embereknek szer�nys�ge, akik a k�ptelens�g l�tszat�t�l visszariadnak, ha Isten igazs�g�t nem igyekezn�nek balgatagul a hazugs�g �rve alatt v�delmezni minden kedvez�tlen l�tszat ellen. K�ptelens�gnek l�tszik el�tt�k, hogy Isten tudt�val s akarat�val vakuljon meg az ember, ki nemsok�ra vaks�g�nak b�ntet�s�t hordozza. Teh�t kifog�s ut�n kapkodva �gy keresnek menekv�st, hogy szerint�k az ilyen eset Istennek csak engedelm�b�l, de nem akarat�b�l t�rt�nik. Mikor azonban Isten nyiltan kijelenti, hogy ezt � maga teszi, ezt a ments�get visszautas�tja. Hogy pedig az emberek Isten titkos int�se n�lk�l semmit sem k�pesek cselekedni s b�rmint hat�rozzanak is magukban, nem tehetnek m�st, mint amit Isten �nmag�n�l elhat�rozott s titkos igazgat�s�val meg�llap�t, sz�mtalan vil�gos bizony�t�k igazolja. Amit fentebb a zsolt�rb�l id�zt�nk, hogy t. i. Isten b�rmit akar, megteheti, k�ts�gtelen, hogy �ll az emberek �sszes cselekv�seire. Ha Isten, amint meg van irva, a h�bor�nak �s b�k�nek k�ts�gtelen ura �s pedig minden kiv�tel n�lk�l, vajjon ki mer�szli azt mondani, hogy tudta, vagy beavatkoz�sa n�lk�l vak indulat viszi tal�lomra az embereket. De egyes p�ld�kb�l t�bb vil�goss�g der�l t�rgyunkra?

J�b k�nyve els� r�sz�b�l tudjuk, hogy a S�t�n Isten parancsainak �tv�tel�re �pen �gy �ll az �r el�tt, mint az angyalok, kik �nk�nt engedelmeskednek. B�r cselekv�seiknek k�l�nb�z� a m�dja �s c�lja, a S�t�n m�g sem k�pes semmihez sem kezdeni Isten akarata n�lk�l. Noha �gy l�tszik, mintha puszt�n engedelmet nyerne arra, hogy a szent f�rfi�t nyomorgassa, m�gis mivel igaz ez a kijelent�s (J�b. 1:21): „Az �r adta �s az �r vette is el”, azaz �gy lett, amint az �rnak tetszett, azt a k�vetkeztet�st vonhatjuk le, hogy annak a megpr�b�ltat�snak, melyet a S�t�n s a gonosz rabl�k szolg�k gyan�nt v�grehajtottak, Isten volt a szerz�je. A S�t�n a szent embert k�ts�gbeejt�s �ltal iparkodik Isten ellen val� d�h�ng�sre birni. A szabeusok kegyetlen istentelens�ggel rohannak az idegen j�sz�g fosztogat�s�ra. J�b mindamellett elismeri, hogy Isten fosztotta meg minden javait�l s hogy szeg�nny� az�rt lett, mivel az �rnak �gy tetszett. B�rmit terveznek h�t az emberek, vagy ak�r a S�t�n maga, de a korm�nyt Isten tartja kez�ben, hogy it�letei v�grehajt�s�ra ford�tsa t�rekv�s�ket. Isten azt akarja, hogy a hitetlen �kh�b kir�ly megcsalass�k. Ennek v�grehajt�s�ra a S�t�n felaj�nlja a maga munk�j�t. S Isten azzal a hat�rozott megbiz�ssal k�ldi el, hogy hazug l�lek legyen minden pr�f�ta ajak�n (I. Kir. 22:20.54). Ha �kh�b megvak�t�sa �s elbolond�t�sa Isten it�lete, el kell t�nnie a puszta megenged�sr�l sz�l� k�pzel�d�snek; mivel nevets�ges volna, ha a bir� csak megengedn�, de egyuttal el nem d�nten� s v�grehajt�s�t szolg�ira nem bizn� annak, amir�l akarja hogy megt�rt�nj�k.

A zsid�k sz�nd�ka az volt, hogy Krisztust meg�lik, Pil�tus �s a katon�k teljes�tik az �rj�ng� akarat�t. A tan�tv�nyok m�gis �nnep�lyes k�ny�rg�sben vallj�k meg, hogy mindez istentelenek nem tettek egyebet, csak amit Isten keze �s tan�csa elhat�rozott (Csel. 4:28). Igy hirdette m�r el�bb P�ter, hogy Krisztus Istennek elv�gzett tan�cs�b�l �s rendel�s�b�l adatott a hal�lra, (Csel. 2:23); mintha csak azt mondan�, hogy siten, ki el�tt kezdett�l fogva semmi sem volt elrejtve, tudva s akarva hat�rozta el azt, amit a zsid�k v�grehajtottak. Ugyanezt ism�tli m�s helyen is, mikor �gy sz�l: „Az Isten pedig, amelyeket eleve megmondott volt, mid�n � pr�f�t�inak sz�jok �ltal, hogy kellene a Krisztusnak szenvedni, ak�pen t�lt�tte b�” (Csel. 3:18).

Absolon k�rhozatos v�tket k�vet el, mikor atyj�nak �gy�t v�rfert�z�ssel beszennyezi (II. S�m. 16:22), Isten m�gis kijelenti, hogy ez az � munk�ja. Mert szavai �gy hangzanak (II. S�m. 12:12): „Te titkon cselekedt�l, de �n azt cselekszem az eg�sz Izrael el�tt �s a nap el�tt.” B�rmin� kegyetlens�get k�vetnek is el a kaldeusok Jude�ban, Jer�mi�s azt mondja, hogy mindez Isten m�ve (50:25). Ez�rt neveztetik Nabukodonozor Isten szolg�j�nak. Isten l�pten-nyomon kijelenti, hogy � sipol�s�val, trombita-zeng�ssel, hatalm�val s parancsolat�val gy�jti hadba az istenteleneket. Assz�ria kir�ly�t haragja vesszej�nek s fejsz�j�nek nevezi, melyet kez�vel forgat (�zs. 5:26 �s 10:5 stb.. A szent v�ros roml�s�t s a templom pusztul�s�t saj�t munk�j�nak mondja. D�vid mid�n nem zugol�dik Isten ellen, hanem �t igaz bir�j�ul elismeri, megvallja, hogy S�mei �tkai Isten parancs�b�l sz�rmaznak (II. S�m. 16:10). „Az �r parancsolta neki – sz�l – hogy szidalmazzon engemet”. A Szentir�sban gyakran tal�lkozunk azzal, hogy minden, ami t�rt�nik, Istent�l j�. Istent�l sz�rmazik pl. a 10 t�rzs elszakad�sa, �li gyermekinek hal�la �s sok hasonl� eset. Akik csak valamennyire is j�rtasak a Szentir�sban, l�tj�k, hogy a sok bizonys�g k�z�l �n csak egyet-kett�t hozok fel r�vids�g ok��rt; ezekb�l azonban nagyon is j�l bebizony�l, hogy balga t�velyg�sben szenvednek azok az emberek, akik Isten gondvisel�se hely�be a puszta megenged�st teszik, mintha Isten egy �rhelyen �lve v�rn� a v�letlen esem�nyeket s �gy it�letei az emberi akaratt�l f�ggen�nek.

2. Ami a titkos felind�t�st illeti, az, ami a kir�ly sziv�r�l hirdet Salamon (P�ld. 21:1), hogy t. i. azt Isten az � j�tetsz�se szerint ide s tova hajthatja, az bizony�ra az eg�sz emberi nemre kiterjed s annyit jelent, mintha azt mondotta volna, hogy b�rmit forgatunk is sziv�nkben, mindazt Isten titkos sugallata ir�ny�tja a maga c�lja fel�. S bizony�ra, ha nem munk�lkodn�k bent az emberi �rtelemben, nem volna helyes az az �ll�t�s (�zs. 29:14), hogy � veszi el az igazmond�knak sz�j�t, a v�neknek b�lcses�g�t �s a f�ld hatalmasainak sziv�t, hogy elt�velyedjenek. Ide vonatkozik az is, amit gyakorta olvasunk, hogy az emberek f�lnek, mivel az Isten ir�nt val� f�lelem megsz�llja sziv�ket (Zsolt. 107:40, Ez. 7:26, III. M�z. 26:36). Igy ment ki D�vid Saul t�bor�b�l an�lk�l, hogy valaki tudta volna, mivel Isten az �sszes vit�zekre neh�z �lmot bocs�tott (I. S�m. 26:12). Nem is kiv�nhatunk vil�gosabb bizony�t�kot, mert hisz Isten annyiszor kijelenti, hogy az emberek elm�j�t � vak�tja el, b�dults�got � bocs�t r�juk, m�ly �lom lelk�vel � r�szeg�ti meg �ket, � veri meg �ket esztelens�ggel, � kem�ny�ti meg sziv�ket (R�m. 1:26 �s 11:8). Sokan ezt is a megenged�sre vezetik vissza, mintha Isten azzal, hogy elhagyja a gonoszokat, megengedn�, hogy �ket a S�t�n megvak�tsa. De mivel a Szentir�s nyiltan kifejezi, hogy az esztelens�g �s vaks�g Isten igazs�gos it�let�b�l sz�rmazik, e megold�s semmit sem �r. Mert azt mondja a Szentir�s, hogy Fara� sziv�t Isten kem�ny�tette meg, z�rta be �s er�s�tette meg. Ezt a besz�dm�dot n�melyek izetlen fecseg�ssel kig�nyolj�k, mivel egyeb�tt arr�l van sz�, hogy Fara� maga kem�ny�tette meg saj�t sziv�t (II. M�z. 8:15) s �gy a megkem�nyed�s oka saj�t akarata volt. Mintha bizony e kett� nem f�rne meg nagyon j�l egym�s mellett, hogy t. i. b�r k�l�nb�z� m�don az ember, mikor �ltala Isten munk�lkodik, akkor egyuttal maga is munk�lkodik. �n azonban ellenvet�s�ket visszaford�tom r�juk, mivel ha a megkem�ny�t�s sz� e helyen csak a megenged�st jelzi, akkor a makacss�g ind�t� oka voltak�pen nem a Fara�ban van. Azt�n milyen semmis �s oktalan magyar�zat volna az, hogy Fara� csak megengedte volna, hogy szive megkem�ny�ttess�k. Tegy�k hozz�, hogy az ily oktalan besz�d lehet�s�g�t maga a Szentir�s z�rja ki. „�n megkem�ny�tem – sz�l Isten – az � sziv�t, hogy ne bocs�ssa el a n�pet” (II. M�z. 4:21). Hasonl�k�pen mondja M�zes K�na�n lak�ir�l, (J�zs. 11:20), hogy az�rt mentek csat�ba, mivel Isten megkem�ny�tette sziv�ket. Ezt ism�tli meg a m�sik pr�f�ta is (Zsolt. 105:25): „Elford�t� azoknak sziv�ket, hogy meggy�l�ln�k az � n�p�t �s �lnok�l cselekedn�nek az � szolg�ival”. �ppen �gy hirdeti az �r �zsai�sn�l (10:6): „A k�pmutat� n�p ellen k�ld�m �t �s amely n�p ellen megharagudtam, az ellen parancsolok n�ki, pr�dik�ljon �s zs�km�nyt tegyen azokban �s hogy azt eltapodja, mint az utc�n val� s�rt”. Nem az�rt teszi ezt, mivel az istentelen �s kem�nysziv� embereket arra akarn� megtan�tani, hogy neki �nk�nt engedelmeskedjenek, hanem az�rt, mivel azokat ak�pen akarja k�nyszer�teni it�letei v�grehajt�s�ra, mintha parancsait sziv�kbe v�sve hordan�k. Ebb�l kit�nik, hogy Isten hat�rozott rendel�se ind�totta �ket. Megvallom ugyan, hogy istena gonoszokban gyakran a S�t�n munk�j�nak k�zbej�tt�vel m�k�dik, de azt is �ll�tom, hogy maga a S�t�n Isten ind�t�s�b�l v�gzi szerep�t s csak annyit visz v�ghez, amennyit Isten neki megengedett. Sault a rossz l�lek gy�tri, de e l�lek a Szentir�s szerint Istent�l j� (I. S�m. 16:14), s �gy megtudjuk, hogy Saul d�h�ng�se Isten igazs�gos b�ntet�s�nek k�vetkezm�nye. Azt is mondja a Szentir�s, hogy a hitetlenek elm�j�t ugyancsak a S�t�n vak�tja el (II. Kor. 4:4); de hogyan t�rt�nhetik ez, ha nem mag�t�l Istent�l sz�rmazik a t�velyg�s hatalma, hogy akik vonakodnak az igazs�gnak engedelmeskedni, hazugs�gokban higyjenek. Az el�bbi feltev�s �rtelm�ben mondja a Szentir�s (Ez. 14:9): „�s a pr�f�t�t, mikor el�ltatj�k �s valamit mond�nd, �n az �r �ltattam el azt a pr�f�t�t”. Viszont az ut�bbinak �rtelme t�kr�z�dik ebben: „Adta �ket Isten elfog�lt elm�nek, hogy istentelen dolgot cselekedn�nek” (R�m. 1:28); mivel igazs�gos b�ntet�s�nek f� szerz�je �, a S�t�n pedig csak szolga. De mivel, mikor majd a m�sodik k�nyvben az ember szabad, vagy szolgai akarat�r�l besz�l�nk, e t�rggyal ism�t foglalkoznunk kell, �gy v�lem, hogy most r�viden el�adtam annyit, amennyi e helyen sz�ks�ges volt. A v�geredm�ny ez: mikor az ember azt �ll�tja, hogy minden dolog oka Isten akarata, bizonyos, hogy gondvisel�s�t tessz�k az emberek minden sz�nd�kainak �s tetteinek korm�nyz�j�v�, �gy hogy erej�t nemcsak azokban a v�lasztottakban fejti ki, akiket a Szentl�lek igazgat, hanem m�g az istenteleneket is engedelmess�gre k�nyszer�ti.

3. Mivel pedig eddig csak oly bizony�t�kokat hoztam fel, melyeket a Szentir�s nyilv�n s minden k�tely kiz�r�s�val tan�t, majd megl�tj�k azok, kik a szent kijelent�sekre nem haboznak r�s�tni a gyal�zat megsz�gyen�t� b�lyeg�t, hogy milyen �t�letet hangoztatnak. Mert ha a tudatlans�g �larca alatt szer�nys�g�k magasztaltat�s�t �hajtj�k el�rni, k�pzelhet�-e g�g�sebb elj�r�s, mint Isten tekint�ly�vel szembe ezt a n�h�ny szavacsk�t vetni: „�n m�sk�nt l�tom j�nak; vagy: Nekem nem tetszik, hogy �gy t�rt�nj�k”. Ha pedig az igazs�got nyiltan k�romolj�k, ugyan mit �rnek el azzal, ha az �gre k�pd�snek? Ennek az arc�tlans�gnak ugyan nem ez az els� p�ld�ja, mivel minden id�ben voltak istentelen s gonosz emberek, akik a kereszty�n tudom�ny e szakasza ellen tajt�kz� sz�jjal csaholtak. De hogy mennyire igaz, amit hajdan kijelentett a Szentl�lek D�vid �ltal (Zsolt. 51:6), hogy t. i. Isten mikor it�ltetik, gy�zelmet arat, majd t�nyleg tapasztalj�k. D�vid k�zvetve az emberi esztelens�get korholja ebben az oly f�ktelen szabadoss�gban, hogy az emberek a saj�t fert�j�kb�l nemcsak Istennel sz�llanak perbe, hanem m�g az � k�rhoztat�s�ra is jogot form�lnak. Egyszersmind r�viden figyelmeztet, hogy azok a szitkok, melyeket az �gre sz�rnak, nem jutnak el Istenig �s nem akad�lyozz�k �t abban, hogy a r�galmak fellegeit el�zv�n, igazs�g�t meg ne mutassa; ez�rt a mi hit�nk is, mivel Isten szent ig�j�n alapszik s �gy az eg�sz vil�got meggy�zi (I. J�n. 5:4), az � fens�g�b�l tekintve, vesse meg ezeket a k�roml�sokat. Arra az ellenvet�s�kre k�nny� v�laszolni, hogy ha Isten akarata n�lk�l semmi sem t�rt�nik, akkor benne k�t egym�ssal ellent�tben �ll� akarat van, mivel titkos tan�cs�ban azt v�gzi el, amit t�rv�ny�ben nyilv�n megtiltott. Miel�tt azonban v�laszoln�k, ism�telten figyelmeztetem az olvas�kat, hogy ez a fecseg�s nem �n ellenem, hanem a Szentl�lek ellen ir�ny�l. Mert bizony�ra e Szentl�lek adta ama szent f�rfi�nak, J�bnak, ajk�ra ezt a vallom�st (J�b. 1:21): amint Istennek tetszett, �gy t�rt�nt; mert a rabl�kt�l kifosztatva, azoknak k�rtev�s�ben Isten ostor�t ismeri meg. Mit mond egyeb�tt a Szentir�s? �li fiai nem engedelmeskedtek atyjuknak, mivel Isten meg akarta �lni azokat (I. S�m. 2:25). M�s pr�f�ta is hirdeti (Zsolt. 115:3), hogy Isten, ki az �gben sz�kel, mindent megtehet, amit csak akar. S m�r el�gg� vil�gosan kimutattam, hogy Isten neveztetik mindazon dolgok szerz�j�nek, amelyekr�l ezek a bir�i sz�kbe helyezked�k azt akarj�k elhitetni, hogy csak Istennek t�tlen megenged�se folyt�n t�rt�nnek. Isten �nmaga bizony�tja, hogy � hozta l�tre a vil�goss�got �s s�t�ts�get, � form�lta a j�t �s a rosszat (�zs. 45:7), hogy semmi oly rossz nem t�rt�nik, melyet ne � szerzett volna (�m. 3:5). Mondj�k meg nekem, k�rem, hogy vajjon akarva, vagy nem akarva gyakorolja-e it�leteit? Amint azonban M�zes azt tan�tja (V. M�z. 19:5), hogy akit v�letlen fejszecsap�s �l meg, Isten adta a gyilkos kez�be, �gy Luk�csn�l az eg�sz egyh�z mondja (Csel. 4:28), hogy Her�des �s Pil�tus az�rt sz�vetkeztek, hogy „azokat v�ghez vigy�k, melyeket Isten keze �s tan�csa eleve elv�gezett volt”. �s val�ban, ha a Krisztus nem Isten akarat�ra fesz�ttetett meg, honnan van megv�ltat�sunk? De ez�rt sem �nmag�val nem jut ellent�tbe, sem meg nem v�ltozik istenakarata, sem nem szinleli, hogy nem akarja, amit akar; mert b�r az az akarat �nmag�ban egy �s egyszer�, el�tt�nk t�bbsz�r�snek l�tszik, mivel �rtelm�nk er�tlens�g�hez k�pest nem tudjuk felfogni, hogy k�l�nb�z� m�don mint akarja �s nem akarja, hogy valami megt�rt�nj�k. P�l mikor a pog�nyok elhivat�s�t elrejtetett titoknak mondja (Ef. 3:10), kev�ssel k�s�bb hozz�teszi, hogy ebben Istennek „k�l�nb-k�l�nbk�pen val� (polupoiciloV) blcses�ge” jelentetett ki. Vajjon, mivel �rtelm�nk erotlens�ge miatt Isten b�lcses�ge sokszorosnak (vagy amint egy r�gi magyar�z� tolm�csolta: sokalak�nak) t�nik fel el�tt�nk, az�rt szabad-e azt k�pzeln�nk, hogy mag�ban Istenben is van valamely v�ltoz�s, hogy megv�ltoztatja sz�nd�k�t, vagy �nmag�val ellent�tbe kerul? Sot, ha nem �rj�k fel �sszel, hogy Isten mint akarhatja, hogy megt�rt�nj�k az, amit t�rv�ny�vel megtilt, jusson esz�nkbe erotlens�g�nk s egyszersmind fontoljuk meg, hogy ok n�lkul mondj�k, hogy ahoz a vil�goss�ghoz, melyben lakozik, senki sem mehet, mert hom�ly fogja k�r�l. Minden kegyes �s szer�ny l�lek k�nnyen megnyugodhatik AugustinusEnchir. ad Laur. c. 101. (26).* ama kijelent�s�ben, hogy n�ha az ember j�t akarva kiv�n valamit, amit Isten nem akar, �pen mint ha a j� gyermek azt kiv�nn�, hogy az atyja �letben maradjon, Isten pedig azt akarja, hogy meghaljon; s viszont megt�rt�nhetik, hogy az ember rosszakaratb�l kiv�nja ugyanazt, amit Isten j�akaratb�l akar, hogy meglegyen, �p�gy, mintha egy rossz gyermek azt akarn�, hogy atyja meghaljon �s az Isten is ugyanezt akarja. T. i. amaz azt akarja, amit Isten nem akar; emez pedig azt akarja, amit Isten is akar. �s m�gis Isten j�akarat�val amannak kegyess�ge jobban �sszhangzik, b�r m�st akar, mint emennek gonoszs�ga, b�r ugyanazt akarja; annyira fontos az, hogy az ember meggondolja, mit illik neki kiv�nni �s mi Isten igaz akarata s mely c�lra legyen mindegyiknek akarata ir�ny�tva, hogy j�nak, vagy gonosznak tartass�k. Mert Isten ami j�t akar, gonosz emberek rossz akarat�val hajtja v�gre. Kev�ssel el�bb pedig azt mondotta vala, hogy az elp�rtol�suk miatt elesett angyalok �s az �sszes istentelenek, amennyiben �nmagukra vonatkoztatjuk, azt tett�k, amit Isten nem akart; de amennyiben Isten mindenhat�s�g�ra vonatkoztatjuk, ezt semmi m�don nem tehett�k, mert m�g Isten akarata ellen cselekesznek, rajtuk �pen az � akarata lett meg. Ez�rt �gy ki�lt fel: „Mely igen nagyok az �rnak cselekedetei, kiv�natosak mindazoknak, akik gy�ny�rk�dnek azokban” (Zsolt. 111:2). �gy, hogy csod�latos, kimondhatatlan m�don nem lehet Isten akarata n�lk�l m�g az sem, ami akarata ellen t�rt�nik is, mert ha � nem engedn�, nem t�rt�nn�k. Megengedi pedig nem �gy, mintha nem akarn�, hanem akarva; de mivel j�, nem engedn� meg, hogy valami rossz�l t�rt�nj�k, ha nem volna k�pes arra, – mindenhat� l�v�n, – hogy a gonoszb�l is j�t hozzon l�tre.

4. Ezzel meg van oldva, s�t mag�t�l eleny�szik a m�sik ellenvet�s is. Ha Isten a gonoszoknak nemcsak munk�j�t haszn�lja, – mondj�k – hanem azoknak sz�nd�kait �s �rz�seit is igazgatja, akkor � minden b�nnek a szerz�je, s �gy �rdemtelen�l esnek �t�let al� az emberek, ha azt hajtj�k v�gre, amit Isten elhat�rozott, mert hiszen csak az � akarat�nak engedelmeskednek. Mert fon�k�l �sszezavarj�k Isten parancs�val az � akarat�t, holott sz�mtalan p�ld�b�l vil�gos, hogy mennyire k�l�nb�zik att�l. Mert b�r, mid�n Absolon atyj�nak �gyasait megfert�ztette (II. S�m. 1622), Isten ezzel a gyal�zattal D�vid par�znas�g�t akarta megb�ntetni, mindamellett a gonosz indulat� fi�nak nem parancsolta, hogy ily fertelmess�get cselekedj�k, ha csak ezt az ember D�vid szem�ly�re tekintettel nem akarn� parancsolatnak tartani, mint maga D�vid egyeb�tt S�mei szidalmair�l sz�l. Mert mid�n megvallja, hogy S�mei Isten parancs�b�l �tkoz�dik (II. S�m. 16:10), egy�ltal�n nem �gy dics�ri ezt, mint Isten ir�nt val� engedelmess�get, mintha ez a d�h�sk�d� eb Isten parancs�nak akart volna engedelmeskedni, hanem bel�tv�n, hogy annak nyelve Isten sujt� ostora r� n�zve, a b�ntet�st t�relmesen elviseli. J�l elm�nkben kell tartanunk azt, hogy a gonoszok, mik�zben Isten kez�k �ltal viszi v�ghez, mit titkos tan�cs�ban elhat�rozott, nem menthet�k, mintha Isten parancs�nak engedelmeskedn�nek, mert ezt saj�t tetsz�s�kb�l sz�ntsz�nd�kkal s�rtik meg. M�r hogy mik�nt sz�rmazik istent�l s mint korm�nyoztatik titkos gondvisel�s�t�l az, amit az emberek b�n�sen cselekszenek, erre n�zve pomp�s p�lda Jerobo�m kir�ly megv�laszt�sa (I. Kir. 12:20). E kir�lyv�laszt�sn�l szigor�an elit�ltetik a n�p vakmer� esztelens�ge, hogy az Istent�l megszentelt rendet f�lforgatta �s D�vid csal�dj�t�l h�tlen�l elszakadt, mindemellett tudjuk, hogy Jerobo�mot Isten akarat�val kent�k kir�lly�. S ez�rt mutatkozik H�se�s szavaiban is bizonyos ellent�t l�tszata, miut�n egyik helyen Isten felpanaszolja, hogy e kir�lyt akarata s tudta n�lk�l v�lasztott�k (H�s. 8:4), m�sutt (H�s. 13:11) kijelenti, hogy Jerobo�m kir�lyt � adta b�s�lt haragj�ban. Hogy illik ez �ssze, hogy t. i. Jerobo�m nem Isten akarat�b�l uralkodott s m�gis Isten tette �t kir�lly�? Igen j�l. Mert a n�p nem szakadhatott el �gy D�vid h�z�t�l, hogy Isten ig�j�t le ne r�zza; de emellett Istennek is meg volt az a szabads�ga, hogy Salamon h�l�tlans�g�t �gy b�ntesse. L�tjuk teh�t, hogy Isten, b�r a h�tlens�get nem akarja, az elp�rtol�st egy�b c�lb�l, m�gis igazs�gosan kiv�nja. Ez�rt Jerobo�m is a pr�f�ta megken�s�re v�rakoz�son kiv�l jut a kir�lys�ghoz. Ily �rtelemben mondja a szent t�rt�net (I. Kir. 12:15), hogy Isten ellens�get t�masztott a c�lb�l, hogy Salamon fi�t orsz�g�nak egy r�sz�t�l megfossza. Mindk�t dolgot j�l gondolj�k meg az olvas�k. Mivel Istennek �gy tetszett, hogy egy kir�ly keze korm�nyozza a n�pet, az�rt mikor az orsz�g k�t r�szre szakad, ez az � akarata ellen t�rt�nik s a szakad�s kezdete m�gis az � akarat�b�l sz�rmazik. Mert bizony�ra nem t�rt�nt Isten tudta �s akarata n�lk�l, – hiszen � parancsolta ezt – hogy a pr�f�ta Jerobo�mot, ki soha ilyesmire nem gondolt, szav�val �s a f�lken�s jel�vel az uralkod�s rem�ny�re b�tor�tja s mindemellett m�lt�n esik �t�let al� a n�p l�zad�sa, hogy Isten akarata ellen�re szakadt el D�vid ut�dait�l. Ez okb�l van sz� ezut�n arr�l is, hogy mid�n Robo�m g�g�sen semmibe se vette a n�p k�r�seit, ez Isten akarat�b�l t�rt�nt, hogy meger�s�tse ig�j�t, melyet szolg�ja, �bia �ltal sz�lott. Ime, a szent egys�get Jerobo�m Isten akarata ellen�re szak�tja meg s m�gis Isten akarat�val idegen�l el Salamon fi�t�l a tiz t�rzs. Hozzunk f�l m�g egy m�s hasonl� p�ld�t is, mid�n a n�p beleegyez�s�vel, s�t cselekv� t�mogat�s�val meg�letnek �kk�b kir�ly fiai s elt�r�ltetik minden ivad�ka (II. Kir. 10:7). Helyesen mondja ugyan J�hu, hogy az �r szav�b�l semmi sem esett a f�ldre �s hogy Isten ak�nt cselekedett, amint sz�lott szolg�ja, Ill�s �ltal. De m�gis nem ok n�lk�l korholja a sam�riai polg�rokat, hogy e munk�ban seg�dkeztek. „Igazak vagytok-e ti, �gymond, mert hogyha �n az �n Uram ellen frigyet vetettem, ki �lte meg mindezeket?” Ha nem csal�dom, f�ntebb vil�gosan megmagyar�ztam, hogy ugyanegy dologban mennyire napf�nyre j� az ember b�ne s mennyire kit�nik egy�ttal az Isten igazs�ga. A ser�nylelk� emberek mindig meg is el�gesznek AugustinusEpist. 48.(93). ad Vincentium c. 7.* eme mond�s�val: „Mid�n az Atya �tadta fi�t, a Fi� az � test�t, Jud�s az Urat, ez �tad�sban mi�rt igaz az Isten s mi�rt v�tkes az ember, hacsak az�rt nem, mivel azonegy cselekm�nyben, melyet v�grehajtottak, nem egy az ok, ami�rt v�grehajtott�k”. Ha pedig valakinek nehez�re esik, amit most mondunk, hogy Istennek az emberrel nincs semmi megegyez�se, mid�n ez amannak igazs�gos �szt�nz�s�b�l azt cselekszi, amit cselekednie nem szabad, jusson esz�be, AugustinusDe grat. et lib. arbitr. ad Valen. c. 21. (42).* egy m�sik figyelmeztet�se: „Ki ne rettenne meg att�l az it�lett�l, hogy Isten m�g a b�n�s�k sziv�ben is azt cselekszi, amit akar, mindaz�ltal m�gis az � �rdem�k szerint fizet meg n�kik?” S bizony�ra az�rt, mert Isten maga akarta, hogy Fia hal�lra adass�k, s�t �nmaga adta hal�lra, �ppoly helytelen Jud�s �rul�s��rt Istent v�dolni, mint amily helytelen Jud�snak tulajdon�tani a mi v�lts�gunk dics�s�g�t.� Helyesen figyelmeztet teh�t m�sutt ugyanez az ir� arra, hogy Isten, mikor megvizsg�lja az embereket, nem azt keresi, mit tehettek volna, vagy mit tettek, hanem azt n�zi, mit akartak, �gy hogy sz�mba a sz�nd�kot �s az akaratot veszi. Akik el�tt ez nem l�tszik elfogadhat�nak, gondolj�k meg egy kev�ss�, hogy az � agg�lyoskod�suk vajjon mennyire t�rhet� akkor, mid�n azt a tan�t�st, amely a Szentir�s vil�gos bizonys�gt�tel�n nyugszik, mivel �rtelm�ket f�l�lhaladja, visszautas�tj�k s b�n�l r�jj�k fel annak a tudom�nynak hirdet�s�t, melyet Isten sohasem tan�ttatott volna pr�f�t�i �s apostolai �ltal, ha nem tudta volna, hogy annak megismer�se hasznos. Mert a mi okoss�gunk nem lehet semmi egy�b, mint az, hogy kegyes tanul�konys�ggal magunk�v� tegy�k kiv�tel n�lk�l mindazt, ami a Szentir�sban foglaltatik. Akik pedig tov�bbra is vakmer�en g�nyol�dnak, noha el�gg� nyilv�nval�, hogy Isten ellen g�ncsoskodnak, azok nem m�lt�k hosszabb c�fol�sra.

V�ge az els� k�nyvnek. –